Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)
1864-05-26 / 4282. szám
Az ezen időszak alatt történt bejelentés felmenti a felet a 4. pont alatt említett küldetési díj fizetése alól, s az ekkér bejelentett szelvények kiadatása az eredeti kötelezvényeknek ismért bemutatása, s a mindegyik alap és mindegyik területre nézve külön kiállított bélyegmentes nyugta beadása mellett 1864. nov. 2-án veszi kezdetét. Ha azonban a bejelentés nem a fent megjelölt három hó folyama alatt történik, akkor 1864. november 2-kától fogva a 4. pont alatti meghatározások lépnek hatályba. 6. Ha a fél magyarországi (ide értve a temesieket is) kötelezvényekhez tartozó szelvényiveket a temesvári cs. kir. országos főpénztárnál, a pozsonyi, sopronyi, kassai cs. kir. országos fiókpénztárnál, vagy a nagyváradi cs. kir. gyűjtőpénztárnál kiván felvenni, úgy általa azon pénztárnál, melynél a felvételt eszközölni szándékozik, 1864. junius 1-jétől fogva, az eredeti kötelezvények előmutatása, s az érintett minta szerint szerkesztett jegyzék beadása mellett, az ebbeli bejelentés eszközlendő. Azon esetben, ha ezen bejelentés 1864. September végéig történik, az említett jegyzék csak egyes, 1864. September vége után pedig hármas példányban beadandó. A szelvényiveknek 1864. november 2-án kezdetét veendő kiszolgáltatása végett az eredeti kötelezvények ismét előmutatandók, és a minden egyes területre nézve külön kiállított bélyegmentes vevények beadandók. Ha a felek a fentebb érintett pénztárak közbenjárásával horvát-tótországi ft. kötelezvényekhez szelvényiveket felvenni kívánnak, ez esetben 1864. nov. 2-ka után a 4 pontban foglalt szabályok zsinórmértékül veendők. 7. Azon kötelezvényekre nézve, melyek a szabadalmazott ausztriai nemzeti banknál, vagy annak fiókjainál elzálogosítvák, vagy letételezvék, a fél megkeresése folytán a nemzeti bank maga, vagy annak illető fiókja eszközlendi az új szelvények felvételét. 8. Azon kötelezvényekre nézve, melyek árvabizottmányoknál, illetőleg árvahivataloknál, vagy bírói őrizet alatt léteznek, az őrző hivatalok, ha a lejárt szelvényeket maguk szokták beváltani, új szelvények megnyerhetése végett az eredeti kötelezvények beküldése mellett, maguk tartoznak az illető pénztárakhoz fordulni , azon kötelezvényekre nézve ellenben, melyeknek szelvényei lejáratkor a feleknek kiszolgáltatnak, az illető vagyonkezelőknek fennhagyatik, hogy a bejelentésnek, illetőleg az uj szelvényivek felvételének eszközlése végett, a letéteményezett kötelezvényeknek időleges kiszolgáltatását kieszközöljék. 9. A bejelentési jegyzékek fehérsegei (blanketták) a 2-ik pontban megjelölt pénztáraknál ingyen kaphatók. Bécsben, május 6. 1864. A magy. kir. udv. kanczelláriától, s a dalmát, horvát és tótországi kir. udvari kanczelláriától. A bejelentéseknél használandó jegyzékek mintája. Miheztartásul 1. Mindegyik alap, illetőleg terület kötelezvényeiről külön jegyzékek adandók be. 2. A kötelezvények, tőke-osztályzatok szerint, számrendben feljegyzendők. 3. A megjegyzés rovata üresen hagyandó. 4. A végén a kötelezvények darabszáma és összes mértéke kiteendő. A jegyzék a bemutatónak névaláírásával és lakhelyének kitételével ellátandó. . . . . szám. Jegyzéke ..... ft alap.....................volt közigazgatási terület azon kötelezvényeinek, melyekre nézve az uj szelvényivek kiadatása a..........................pénztárnál kivántatik. A kötelezvények *g J 1^608.2 . A kötelezvény szól. Sz ■g tályzata szama. g forint _________a 10,000 318 Mezey Arthurra — 745 Sambó Istvánra — 1024 Bauer Károlyra — 4027^4028 Özv. Döry Máriára 15 5000 823 Gr. Almásy Lászlóra 1 1000 6139 6216 Schuck Jánosra . Heti szemle a nemzeti színházi drámai előadások felett. Május 16-án : „Szent-ivánéji álom.“ 18 án, közbejött betegségek miatt: „Don Caesar de Bazan.“ 19-én pedig, ugyanez okból: „Julius Caesar“ helyett: „Házasság XV. Lajos alatt.“ Az első és utolsó darabról már szólottunk, a középső, hibáival és előnyeivel, eléggé ismeretes. Foglalkozzunk ezen szemlénkben a színpadi külsőségekkel, mutassuk ki azoknak valódi értékét , ezekre nézve a nemzeti és népszínház különböző helyzetét, s ebből következtetve, e részben mit és mennyit lehet a nemzeti színháztól méltányosan kívánni ? De mindezt megelőzőleg, állunk szóba még egyszer, alkalmasint utolszor, egy színbirálóval, kinek, saját vallomása szerint, szemét a „Genoveva“ díszletei annyira kápráztatják, hogy ezen darab szövege felett biztos ítéletet sem mer mondani. Ha valaki azt mondja rólunk, hogy az üres látványoknak nem vagyunk barátai, azzal csak megtisztel, mert mi valóban azt hiszszük : a színpadnak más a valódi rendeltetése. Színpadon üres látványnak nevezzük, midőn a darab és előadás gyarlóságát és szegénységét szemkápráztató díszítmények, ábrák, sakszerű világítások stb. külsőségek pótolják. Thalia és Melpomene akár külön, akár együtt foglalja el a színpadot, nem lehet a többi művészetnek uszály vivője, hanem, megfordítva, azok szolgálnak neki. Festői szempontból pedig hasonlít a színmű a történeti képekhez, melyeken a figurákat és csoportozatokat illeti a főfigyelem, s nem a háttérül szolgáló tájat, vagy más helyiséget, míg ellenben a tájképeken a figurák játszák az alárendelt szerepet. Akik ezeket összetévesztik, nem bírnak helyes műfogalmakkal, s épen azért nem is bírhatnak igazi meszléssel. Egyik műitészünk „Genoveva“ bírálatában „szemkápráztató hatásokról, kék, rózsaszín, lilaszin világításról, aranyszínű fákról“ beszél, s mégis ezt írja : „Szívünk és elménk mivel gyarapodik egy nagy tájkép láttán is, mely pusztán csak tájkép ? S mégis, ha szép , el vagyunk általa ragadtatva. *) Bámuljuk a színek összhangzatát, a fényt, a formák elevenségét stb. így vagyunk a „Genoveva“ néhány, pazaron fényes jelenetével is.“ — Tehát, festői szempontból indulván ki, ugyanazon elragadtatást érzi egy szép tájkép művészi hatásakor, mint a szemkápráztató, kirívó, vagy hibás világítású,**)pazarfényű színpadi jelenetek látásakor ? Ez az úr, mikor művészi tájképeket látott, alkalmasint semmit sem érzett, különben azt, ami szemét kápráztatja, nem hasonlítaná a festészet művészi hatásához. S mos lássuk, mit lehet ezen az ítéletére adnunk. Ahhoz elég az ő Genoveva bírálatát kissé figyelmesebben megolvasnunk, így kezdi: „Korántsem akarunk olyanokat hirdetni, melyek az üres külsőségeknek, a művészet rovására, hódolnak ; de azt hiszszük, hogy az oly színpadi látványoknak, melyekben ízlés, képzelem és leleményesség nyilvánulnak, szintén meg van a maga jó hatása.“ E látványos darabot így jellemzi : „Jobb szeretnék ugyan, ha e képek valamivel erősebb alkotású vigma díszéül szolgálnának , de, magokban véve, igy is szemkápráztatók, s a képzeletűre igen élénk hatást tesznek.“ Továbbá : „Természetesen, mi is jobb szeretnők, ha e kiállítási fény, e nagy élénkség, e pompás jelmezek és csoportok, valamivel becsest műhöz lennének kötve, s nem ily képtelen tarka g no d libethez “ Végül : „Kihagyásokat, kivált a második felvonásban, sőt az elsőben is, nem ártana tenni, mivel vannak fade részletek is. „Máskülönben azt hiszszük, hogy, daczára a mese képtelenségeinek s talon túlvitt tarkaságának, a kiállítás fénye, s egypár jelenet szemkápráztató hatása, jó ideig fenn fogják tartani e nagy quodlibetet is, kivált miután a jelenetek gyorsan váltakoznak (az előbbi fade részletek!) s már e második előadás is sokkal ügyesebben folyt az elsőnél.“ Ő tehát nem akar olyanokat hirdetni, melyek az üres külsőségeknek, a művészet rovására, hódolnak, s beismeri, hogy e pazar fényű látványok egy tálon túlvitt tarkabarka részletekben fade és képtelen tarka quodlibetnek szolgálnak díszéül, s mégis, miután végig nézte, saját vallomása szerint: el volt ragadtatva , „csaknem felkiáltank — úgymond — ennek az embernek ördöge van!“ De ebből alkalmasint egy uj theoria növi ki magát, melylyel még ez az ur sincs tisztában, mert ezt irja : „Azonban a szöveg felett mégsem vagyunk elég merészek (?) egyszerre palctát törni, miután egy paródia életrevalóságát csak akkor ítélhetnék meg helyesen , ha bízhatnánk az előadás helyességében. De ily művekhez szokni kell mind a közönségnek, mind az előadóknak, kik egyszeribe nem igen találják meg, s annál kevésbé használják kellő logikával (!) a paródiás színeket.“ Ő a felett, amit képtelenségnek tart, nem mer palctát törni! Mióta lett ily bátortalan ? S a mi legfurcsább, ő, aki az előadás helyességéről nincs meggyőződve, ugyanezen bírálatában . Az első magyar általános biztosító társaság ez évi rendes közgyűlése f. hó 31-dik napján d. e. 9 órakor fog a társaságnak úr téren fekvő 3. sz. alatti saját házában, a 2-dik emeleti teremben megtartatni. E közgyűlés tárgyai lesznek :• 1. Az igazgatóságnak az intézet állásáról s az 1863. évi üzletről szóló jelentése, s a vizsgáló-bizottmány által átnézett zárszámla előterjesztése. 2. Az alapszabályok illető szakaszainak rendelkezése szerinti választások. 3. A választmány által indítványba hozandó tárgyak feletti tanácskozás. A részvényesek által netalán teendő javaslatok indítványozásáról a 61. §. rendelkezik. * A zágrábi „Domobran“ szerkesztőségének egy horvát hazafi 100 aranyat adott át, hogy az a horvát-tót nép 1840—1850 közötti történetének megirására pályadijként tűzessék ki. * A kolozsvári színpadot a nyár folytán egészen átalakítják; e végből Kagelbauer ottani építész jelenleg Pesten van, hogy az itteni színpadok gépezeteit tanulmányozza, innét ugyan e czélból külföldre utazik. — Mező-Tur, máj. 23. Nagyméltóságu özvegy gróf Batthyány Lajosné kiapadhatatlan kegyforrásából Mező-Tur városa Ínségben szenvedői f. évi april 29-től ismét 400 ft o. é. kegyadományba részesítettek. Ezek nevében forró köszönetet nyilvánítja Mező-Tur városa inségsegélyző bizottmánya s annak elnöke Bodnár János. * A felső-magyarországi vasgyár-iparosok egyesülete f. hó 20-kán Iglón tarta évi közgyűlését Göntöry János elnöklete alatt. A közgyűlés főtárgyát, mint a „M. S.“-nak írják, a vasipar és üzlet jelenlegi átalános pangása képezé. Vasiparunkra 1858 óta szomorú éve járnak ; a lefolyt s mostani esztendő pedig oly mostoha körülmények közé hozta, hogy mármár az alföldi ínség mellé, a felső vidék speciális vasgyári ínségét rovatoljuk. Két tényező az — írja tudósítónk — , mely vasiparunkat a végveszélytől leghamarabb mentheti meg: az egyik a kassa-oderbergi vasút mielőbbi kiépítése, a másik pedig a belföldi vasnak a külföldi vas ellenében megvédése. Az iglói közgyűlés azon eszközökről tanácskozott, melyek a két tényező valósulását lehetővé tehetik. * Beszterczebányáról az 1848 előtt gyakran emlegetett Horárik János halálát jelentik. Horárik 1808-ban született kath. szülőktől, s papi pályára készülvén, 1831-ben felszenteltetett. 1841-ben a vegyes házasságok ügyében tett nyilatkozatáért felfüggesztették hivatalától. 1845 ben kitért a kath. vallásból, s egy német nyelven kiadott munkában fejtette ki ezen tettének okait. Két évvel később tagjává len a hallei úgynevezett „szabad községinek, azonban izgató szónoklataiért mind Porosz mind Szászországból kitiltatott. Visszatérvén hazaezt írja: „Nagy elismeréssel kell még szólalnaik az előadás ritka elevenségéről. Mindenki a legjobban tudta itt teendőjét, egész le, Genoveva uszkárjáig, mely a közönség nevetése közt „„szolgált.““ Tehát ez az úr, aki sem a szöveggel, sem az előadással nem tudott tisztába jönni, a látványoktól pedig a szeme káprázott, s ezen hatást a tájkép művészi hatásához méri; tehát aki ítélő tehetségének hiányát maga bevallja, igazi műfogalmakkal, de még műérzékkel sem látszik bírni; aki egy paródia felett sem mer ítélni, arra elég bátor, hogy megtagadja mástól az ízlést és képzelmei! Úgy hiszszük, ebből ennyi is elég. Mint mondtuk, az üres látványoknak nem vagyunk barátai, melyek azért adnak sokat a szemnek, hogy ne vegyük észre, hogy értelmünk és szívünk vagy semmit, vagy igen keveset kap. Ez áll, míg e látványosságok ártalmatlan ürességek. Ha pedig ezen aranyozott czifra tájakon a közönségnek ízlés- és erkölcsrontó léhaságokat szolgálnak fel, ha ez által nemesebb és jobb szellemi tápok élvezetétől vonulik el, akkor szeretném tudni, az ily eljárás mi szolgálatot tesz akár a nemzetiségnek, akár a művészetnek ? — De midőn az üres színpadi látványok felett palctát törünk, abból egyáltalában nem következik, hogy a kellő kiállítások s az illő látványok feleslegesek. Épen nem. A szép és korszerű diszitmények és jelmezek, bútorzatok s egyéb kellékek, nagy mértékben emelik az illasiót. A darabokhoz tartozó tánczokat és meneteket is a megkívántató pompával kell kiállítani. Sőt a piperéül használt látványok is tűrhetők, ha a darabok természetével nem ellenkeznek, s azon helyeken használtatnak, hol a cselekvény folyamát nem akadályozzák , de e részben az óvatosság is helyén van, nehogy a túlzott külső pipere a figyelmet a lényegesebbtől, a darab szellemi hatásaitól vonja el. S most lássuk, mit és mennyit lehet e részben méltányosan kívánni a nemzeti színháztól ? Akik röviden azt felelik: mindent! azaz, akik azt kívánják, hogy minden,a nemzeti színpadon adandó darabot jellemzőleg, korszerűlb és tökéletes hűséggel állítsanak ki, az lehetetlenséget kíván. Ahhoz négy annyi subventio, s a tájaknak hat annyi helyiség is kevés volna, mint amennyivel rendelkezhetni. A nemzeti színház dráma- és operaház egyszersmind, és rendeltetésénél fogva is, változatos műsorozatokkal kell bírnia. Közép számítással évenként legalább is 150 különböző előadást hoz színre, azonkívül vannak darabjai és operái, melyek némely évben nem is adatnak, de azért a műsorozatról nem maradnak le. Elképzelhetni, mily roppant mennyiségű készlet kellene ezekhez, ha azt a fentemlített tökéletes hűséget követelnék. Azoknak sincs igazuk, kik a nemzeti színház ellenében argumentumul a népszínháznak pazar fénynyel kiállított egy-két elődására hivatkoznak. E két színháznak rendeltetése és helyzete különböző. Ez azonban kissé bővebb magyarázatot igényel. A népszínház eleinte a nemzeti színház műsorozatát adta, de igyekezett egyszersmind minél több újdonságot, néha hetenként kettőt-hármat is színre hozni. Újdonságai, talán épen ezen rögtönzések miatt, többnyire igen rövid életűek voltak. A nemzeti színház műsorozatától, természetesen, leginkább azokat vette át és tartotta meg, melyek a nemzeti színháznak is legjövedelmezőbb darabjai voltak. De a népszínház ezen darabokat adatta ötször hatszor az alatt, míg a nemzeti színházban egyszer került rájuk a sor; ennek az lett a következése, hogy azon vasárnapi darabok, melyek az előtt a nemzeti színháznak 3—4—500 ftot jövedelmeztek esténként, csakhamar alig hoztak 150 forintot. Minők lehettek a népszínház jövedelmei, nem tudjuk, de annyit bizonyosan tudunk, hogy egyik drámaírónk, kinek darabjai leggyakrabban adattak, s kinek Molnárral szerződése volt, hogy, 60 ftnyi költség levonása után, oly jövedelmektől, melyek 80 fttal felérnek, ötszáztelit kapjon (a nemzeti színháztól tizet kap), ily száztelit egyszer sem kapott. A nemzeti színház legjövedelmezőbb darabjai tehát elkoptak, a drámaírók jövedelmeik legnagyobb részétől elestek, s a végeredmény mégis az jön, hogy a népszínház kénytelen volt irányát megváltoztatni. Ameddig a népszínház ezen, irányt követte, azaz, ameddig műsorozata változatos volt, a pazarfényű kiállításokról szó sem lehetett. Az új darabok is többnyire semmi, vagy nagyon is szegényes kiállítással adattak. Egy eredeti drámával történt kivétel, mely pompásan jön kiállítva , de ennek fénye annál nagyobb ellentétben állott a többi előadások külső szegénységével. Molnár tehát ezen irányt megváltoztatta, s a műsorozat változatossága helyett most arra törekszik, hogy egy-egy darabot minél többször adathasson egymásután. Eleinte a nem nagy kiállítást igénylő operettekkel tett kísérletet, és sok tele háznak örvendett; párisi útja után pedig a Pesten még nem látott pazarfényű látványokkal állt elő. Azóta műsorozatában nincs ugyan változatosság, de vannak tele házai. A népszínház kiállít egy-egy darabot, de adathatja azt, ha közönség van, egymásután akár százszor is. Ha e darab elkopik, félreteszi, kiállít újat, s ugyanazon eljárást követi. A nemzeti színház ezt nem teheti. S ez teszi a két színház helyzetét különbözővé. A nemzeti színház műsorozatának változatosnak kell lenni, s így igen természetes, hogy a népszínház egyegy darabjának pompáját nem utánozhatja, mert ha a kiállításokra fordítható összes pénzerőt egy-két darabra halmozná, azt a többitől kellene elvonnia, s ekkor csakhamar teljesülne rajta. Fenn az ernyő, nincsen kas. A nemzeti színháznak tehát gondját arra kell fordítnia, hogy legelőször is az általánosan szükségelt diszitvények és jelmezek állíttassanak ki, s csak miután ezeknek hiányait megszüntette, adhatja magát a specialitásokra. A nemzeti színház diszitmény- és jelmeztára csak nemrégiben is valóban szánandó állapotban volt, minek egyik oka a csaknem folytonos deficit, másik oka pedig festőjének lassúsága volt. Valódi gépésze soha sem volt, October előtt pedig mintegy másfél évig szerződött festője sem. Nagyon felötlő, hogy épen a mostani igazgatóságot vádolják a külsőségek miatt, holott most azokra a legtöbb gond fordíttatik, még a drámát illetőleg is. A ruhatár általános s csaknem minden előadáshoz szükségelt és sok éven át nem pótolt, hanem folyvást koptatott kellékei folyvást pótoltatnak és szaporittatnak ; soha még egy festő sem dolgozott annyit, mint a mostani; mellé segédet is fogadtak, ki egyszersmind igen ügyes kadirozó; alig került színre új drámai mű, melyhez vagy egészen, vagy részben uj jelmezek nem készültek volna, sőt a régibb darabokhoz is. Legközelebbre pedig nemcsak a jelemeztár újabb szaporítása, nemcsak nagy mennyiségű új díszlet van tervben, hanem oly gépészről is gondoskodnak, ki a világítást és színpadot szakértőleg fogja berendezni. A nemzeti színház tehát arra törekszik, amire rendeltetésénél fogva törekednie kell: hogy valamennyi előadását minél jellemzőbb, korszerűbb és tisztább kiállítással adathassa; de hogy a specialitásokra is költ, amennyire egyébb szükségletei, pénzereje és az idő engedi, azt megmutatta Faust és a Szentiván-éji álom kiállítása által. Ha a nemzeti színház czéljával nem ellenkeznék, vájjon mi lenne az igazgatóra, rendezőkre és személyzetre nézve kényelmesebb dolog, mint évenként három négy látványos előadást, Párisból és Londonból hozatott minták szerint, valódi művészfestők közreműködésével kiállítani, s az egész évi műsorozatot ezekkel tölteni be ? Sőt ha irodalmi és művészi czéljairól lemondana, személyzetének egy részét el is bocsáthatná, s az így meggazdálkodott összeget is mind látványokra költhetné. Ez eleinte menne is, de a végeredmény bizonyosan az lenne, hogy az új látványok decrescendo mindig kevesebbszer töltenék meg a házat, s az üres látványokkal torkig jóllakott közönség utoljára is megint az irodalom és művészet hatásait kívánná vissza. Ezen állításunkat igazolta már a tapasztalat a nemzeti színháznál is. Egykor itt is a fényes kiállítású, szemkápráztató idegen tündérbohózatok járták, s tíz eredmény az lett, hogy a közönség e bohózatokat annyira meggyűlölte, hogy a szerzők, ha bohózatot írtak, sem merték többé bohózatnak nevezni. Mint halljuk „Montjoye“ betanulásához a főszerepes két hónapi időt kívánt. A darab e miatt adatik a júliusi szünidő után. *) Tehát ezen at csakugyan azt hiszi, hogy a tájfestő csupán a szemnek fest! Ez aztán ítél mások müszléséről, s maga tulajdonképen műérzékkel sem bír ! **) Tudva levő dolog, hogy a világítás mostani szokásos berendezése mellett, a színpadi képek a festő szemét mindenütt sértik , mert a díszítményekben van ugyan árnyéklat, de a figurákminden oldalról kapván a világítást, azt nélkülözik, s így, festői szempontból véve, a színpadi képek valódi művészi hatást nem is tehetnek. 16|összesen 160,900 | ftnyi értékben | Wolf János. (Lakhely.) A stájerországi cs. kir. helytartóság következő hirdetést bocsátott ki: A magyar kir. helytartótanácsnak a keleti marhavész állásáról szóló, f. évi mártius 30-án kelt közlése szerint vészbeteg marha a Stájerországgal határos megyékben csupán 36 db, és pedig Vas megyében 1, Zala megyében pedig 35 db van kimutatva. Ugyanezen kormányszék közlése szerint továbbá e rész már 33 megyében teljesen megszűnvén, annak félreismerhetlen apadása mellett alaposan remélhető , hogy azt, miután a még fertőzött vidékeken a szükséges évrendszabályok egész szigorral kezeltetnek, rövid idő alatt egész Magyarhonban végkép elfojtani sikerülének Alsó-Ausztriában a rész csupán az ebrichsdorfi járáshoz tartozó Pottendorf helységre van szorítva. Ezen körülményeknél fogva a Magyarország felől fennálló katonai határőrvonal feloszlattatik; addig azonban, míg a vésznek teljes megszűnte Magyarhonban és Alsó - Ausztriában biztosítva nincsen, sem a szarvasmarhákkal s azoktól eredő nyers termékekkel való közlekedés felszabadítása, sem pedig a határ megőrzésének beszüntetése nem eszközölhető. A katonai határörvonal eltávoztával, a Magyarországgal határos járásokban a határfelügyelet polgári őrök által fog eszközöltetni. Ezen őrködési módozattal egyszersmind, a veszélyes csempészkedésnek hatályos meggátlása tekintetéből, jutalomdíjak behozatala köttetik össze, mely díjak a szomszédos fertőzött tartományokból érkező szarvasmarhák, vagy nyers termékekkel való csempészi kísérlet feljelentőinek, illetőleg a tettes letartóztatóinak fognak következő módozatokban kiszolgáltatni : 1. Mindenkinek (s ennélfogva a felállított őröknek, cs. kir. csendőri és pénzügyőrségi személyzetnek is, ki a határzárlat tartama alatt a fennálló tilalom ellenére becsempészett marhát, vagy állati termékeket (az 1859. évben kiadott állatjárvány - szabvány 46 ik §-ának 5-ik pontja értelmében) kipuhatol, vagy azoknak kinyomozását eszközli, jutalomdij biztosittatik , mely egy felnőtt szarvasmarháért darabonként 5 ft, fiatal marháért darabonként és nyers bőrökért sat. egy ftjával állapittatik meg. 2. A jutalomdij kiszolgáltatásáért a letartóztatott marha, vagy nyers termékek kezeskednek, mely jutalomdij okvetlenül, s a vétkesek ellen netalán megindítandó bűnvádi eljárás, vagy közigazgatási elbánásra, tekintet nélkül, fog kiszolgáltatni. 3. Ezen intézkedés keresztülvitelével, mely kihirdetése után azonnal hatályba lép, az illető cs. k. járáshivatalok vannak megbízva. A körülmények parancsolta ezen rendőri intézkedés oly megjegyzéssel tétetik közhírré, hogy a szomszéd tartományi kormányszékek a részükről eszközlendő szives közhirrététel végett megkerestetnek. (Sürgöny.) Különfélék. Pest, máj. 25. lába, mint házi tanító csendben élt, sokat betegeskedve ; ez azért nem gátolá őt, hogy az irodalom terén is újra fel ne lépjen, többféle dolgozatok, név szerint az „Ország Tükré“-ben szép tanulmánynyal irt történeti rajzok jelentek meg tőle, az Árpádokkori magyar történelemből. — A „M. S.“ szerint kézirati munkát is hagyott hátra, melyben bölcseleti eszméit zárja ki, a németországi materialisták iskolájához hajlik legközelebb. — Végrendeletében testét a pesti egyetem tanulóinak hagyományozá a bonctterem számára, s hogy azután minden egyházi szertartás nélkül temessék el. És ő bármily különcz volt is elméleteiben, ép oly türelmes és barátságos a társadalomban. — Pesten sokan ismerték őt. A zaklatott élet után nyugodjanak békével porai! * A képzőművész átalakul nagyszerű képes lappá. Történelmi, táj- és életképek minden szám mellett egy-egy önálló mellékletben fognak megjelenni. A műmellékletek tervezésére és kivitelére legjelesebb művészeink vállalkoztak Barabás, Keleti Gusztáv, Marasztoni, Orlay, Telepi, Than, Vizkeleti; a mű és szépirodalmi részre Henszlmann, Elmer, Keleti Károly, Gyulai, Szász Károly, Vadnay, Pompéry. Időközönként Jókai és Kemény Zsigmond is ígértek dolgozatokat. A szépirodalmi rész kissé tágabb kört fog elfoglalni a lapban, szóval oly lappá készül átalakulni ezen irodalmunkban nagy hézagot pótló vállalat, mely még egyfelől diszes képgyűjteményhez juttatja az előfizetőt, másfelől nemcsak átmeneti, hanem maradandó becsű olvasmányt nyújt. A lap szerkesztője és tulajdonosa Maszák Hugó marad, ki a lap érdekében és ismeretei gyarapítása végett a nyáron Olaszországba utazik. Ezalatt és míg a műmellékletek elkészülnek, mint halljuk, a lapot három hóra felfüggeszteni szándékszik. * „Smith és M e y n e r“ fiumei kereskedő czég a pesti evang. árvaházra 200 ftot adakozott. * Nyitramegye Bajmócz városában f. hó 17- kén 50 lakház égett le, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel együtt. * Nagy-Szöllösön Mezei József, a szembeteg festőművész javára f. hó 17-kén hangversenyt rendeztek, mely 130 ftot jövedelmezett. * Felsége a nyitrai székeskáptalannál Miskolczi János zsolnai főesperesnek trencsini, Nécsey Bálint gradnói főesperesnek zsolnai, s Gyurcsek János eddigi magister canonicusnak gradnói főesperessé lett fokozatos előléptetését legkegyelmesebben helybenhagyni, s az ez által megürült utolsó kanonoki állásra ugyanazon káptalannál Márczy Ferencz nováki főpapot s lelkészt kinevezni méltóztatott. * Ő Felsége a nagyszombati társaskáptalanná megürült utolsó kanonoki állásra Grón Lajost, a pozsoni papnövelde igazgatóját, s nagyszombati consistoriumi tanácsost kinevezni méltóztatott. * Bródy Zsigmond, mint szerkesztő, Heckenast Gusztáv mint kiadó előfizetést nyitnak egy június 1-től megindulandó „Látcső“ czímű helyi lapra, mely mindennap, hétfőn is megjelenend. Közölni fog fővárosi s vidéki újdonságokat, irodalmi, művészeti, színházi stb. híreket, s tartalmazza Budapest összes színházainak színlapjait. * Allensperger János polányi lakos „Alpár“-ra, Macher Mihály magyar-óvári mérnök pedig „Mártai“-ra változtatta vezetéknevét. * Beküldetett szerkesztőségünkhöz a „Nefelejts“ hölgydivatlap ez idei nagy műlapja, mely azon jelenetet ábrázolja, midőn a magyar szent koronát Kottauner Katalin, Albert király özvegye számára elorozza a visegrádi várból. Az igen nagy, s az eszmét híven kifejező képet Karl Károly rajztanár festette, Pesky Ede rajzolta kőre, és Boskowitz Mór nyomtatta Pesten. Diszes htilap, melyet az előfizetők bizonyára örömmel veendnek. * Megjelent és Osterlamm könyvkereskedésében kapható a korán elhunyt nagy szorgalmú fiatal író Zilahy Károly utolsó és kiváló gonddal írt munkája : „Petőfi Sándor életrajza.“ Ki ne vágynék a lánglelkű költő viharos életpályáját, életrajzát ismerni? —Ajánljuk e művet, mint egy ifjan elhalt tehetséges író véghagyományát, s ajánljuk, mint érdekes olvasmányt. A 160 lapnyi kötet Emich Gusztávnál nyomatott, s b. Kemény Zsigmondnak van ajánlva. * A zágrábi német újságnak zokon esett, hogy a fiumeiek a magyarországi szükölködők, s nem a partvidéki ínséges horvátok javára rendeznek gyűjtést. Meg fogják ők azt is tenni. —A hírlapírók legnagyobb barátja. A „France“ nemrégiben lelkesült szavakkal emlékezett meg a halálos büntetés eltörlésére vonatkozó vitáról. Erre a szerkesztőség Gagne ügyvédtől, ki — mint tudjuk — arról is nevezetes, hogy nemrégiben az egész lapirodalom eltörléséért folyamodott, s egy sajtóminisztérium felállítását javasolta, következő tartalmú levelet kapott: „Értésemre esett, hogy a senatusban a halálos büntetés eltörlését kívánták. A „megvesztegethetetlen és szelíd“ Robespierre, ki átalában szintén a halálos büntetés megszüntetése mellett volt, XVI. Lajos halálára szavazott. Részemről én is azt kívánom, hogy a halálos büntetés mindenkire nézve szüntettesék meg, kivéve az újságírókat, kik én előttem a sátániak megtestesülései, és kikhez képest az ördögök valóságos szentek.“ * Emich Gusztávnál közelebbről a következő munkák jelentek meg 1) „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása.“ Hunfavy János ily czimü nagybecsű, s hazánkra nézve teljesen hiánypótló műtvének hetedik füzete. Érdekes tartalmát „A Vértes és Bakony“, „A baranyai hegycsoportok s a Balatonmelléki dombvidék“, „A „Dráva és Száva közötti hegylánczolat“, „A Száva és tengerpart közötti hegységek“, s „A két magyar medencze“ pontos és avatott ismertetése képezi, természetrajzi és földtani tekintetben. E füzet 10 iv helyett 17 ívből áll, a II-ik kötet befejezhetése végett. A becses munka hátralevő része egyszerre fog megjelenni. 2) „Észjogi előtan.“ Irta dr. Pauer Tivadar kir. tanácsos, egyetemi r. jogtanár, magy. akad. r. tag. A nagytudományu tanár észjogi bevezetését és alaptanát ezen becses mű képezi. 8-ad rét, 300 lap; második ja vit . 11 és bővített kiadás; ára 1 ft 80 kr. 3) „A mi késik, nem múlik.“ Regény Jósika Miklóstól. A fáradhatlan szorgalmú veterán író legújabb munkája; a magyar közönség bizonyára örömmel fogadandja- Ara a csinos kiállítású két kötetnek 2 ft. 4) Vas Gereben munkái népszerű kiadásának 6— 10-dik kötetei, melyek a kedvelt népiró „A nemzet napszámosai“ czimű magyar korrajzát tartalmazzák , második kiadásban. Ára egy-egy kötetnek csak 40 kr. 5) „Toll- rajzok.“—Újabb beszélygyüjtemény. Irta Rózsa ági Antal. Szerző ismert élénk modorában tartott művek. Ára a 244 lapnyi kötetnek 1 ft 20 kr. 6) „Szabad egyház a szabad államban.“ Gr. Montalembert franczia akadémiai tag beszéde a Malines-ben 1863. aug. 18.—22. tartott egyetemes katholikus ülésben. Az eredeti után közli Markovich Pál. 8-ad ■■■■■■■■■——a—i -wi.ii rniOT-nn'ir-iiinir-raaw