Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)
1864-05-15 / 4274. szám
lit-4274 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferenceiek terek 7-dik szám, l-sír emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kistdó’hiVetftll a szerkesztőséghez intézendő. , , „ ... , , Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől a lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pen... kiadása körüli fogadtatnak el, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házbon hozdn . Félévre . . . • • 10 írt 50 kr o. é. Évnegyedre. • * 15 írt 25 kr o. é. 1864. Vasárnap, május 15. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr. Bélyegdij külön 30 aj kr. Magén vita 5 hasábos petit-sor 26 aj kr. Pest, május 14. 1864 (Fk) „Ha te vered az én zsidómat, én is verem a tiedet.“ Ezen közmondás gyakorlati jelentőségét a tőzsde hősei megéreztették az imént az osztrák pénzügyérrel, s főleg ennek tulajdonítható azon kedvezőtlen eredmény, melyet Plener úr legújabb kölcsönműtétale szolgáltatott. A derék pénzügyér t. i. két tekintetben sértette meg a Croezusok érzékenységét, értsd: erszényét, mert ez azon pont, ahol ezen urak leginkább „halandók.“ Először is ő exója nem szüntette meg a szelvényekre szabott jövedelmi adót, sőt valami másfél év óta még feljebb is emeltette, természetesen a birodalmi tanács beleegyezésével. Sem ezen adóról magáról, sem pedig annak felemeltetéséről nem szándékozunk itt tüzetesen szólni, csak röviden akarjuk megjegyezni, hogy azon átalános elv szerint, miszerint valamely törvénynek hátrafelé ható ereje nem lehet, jog szempontjából nem lett volna szabad utólag változtatni azon szerződésen, mely eredetileg az egyes kölcsönök köttetése alkalmával az állam és ennek hitelezői közt meg lön állapítva. E szerződések egyik pontja az volt, hogy a hitelezők a szelvény teljes értékét kapják az államtól, s így nem lett volna szabad ez értéket utólag a jövedelmi adó czime alatt devalválni, hacsak egyszersmind azon át nem nyittatik meg a hitelezők előtt, hogy akik nem eléglik a csökkentett kamatot, tőkéjüket, a névérték szerint visszavehetik. Hanem: szükség vasat ront; a szelvényadó 1859. áprilisben, az olasz háború kiütésekor, rendeltetett el,még Bruck báró alatt, és Plener úr nem tehet róla. A felemeltetést szintén nem helyeseljük, de nemcsak a szelvényadó, hanem bármely más adónem felemeltetését sem, mely másfél év előtt el lön rendelve; nem helyeseljük, mert, azt hiszszük, hogy más politikai intézmények és ildomos takarékosság által kellene és lehetne a kiadások csökkentését kieszközölni, s aztán mivel az adózók amúgy is túl vannak terhelve. Hanem, denique, a birodalmi tanács nem látott más eszközt a már meglevő és pillanatnyi fedezést sürgető szükségnek megfelelni , mint az adó felemelését, és hochata valóban égbekiáltó igazságtalanság volna, ha ezen felemelés csak a földbirtokost sújtaná, ki amúgy is már nem ritkán tőkéjéből fizeti az adót, vagy a meghatározott évdíjból élő egyént, ki a drágaság következtében szintén nagyon sovány falatokat eszik, de bántatlanul hagyná a tőkepénzest, ki otthon, hálóköntösében ülve, nagy phlegmával vágja le a szelvényeket, s akinek börzei műtételeiből származó nyeresége amúgy is száz eset közül kilenczvenben érintetlenül sikamlik ki az adószedő kezei közül. A pénzügyér második bűne abban állott, hogy oly vasúti vállalatoknál, miknek az állam kamatbiztosítással kedveskedett, s amelyek deficittel dolgoznak. Plener úr az állam részéről nyújtandó ráfizetést csak akkor akarja kiszolgáltatni, ha a számlák átvizsgálásából kiderült, hogy az illető vállalat lelkiismeretesen sáfárkodott, hogy nem pazarolta holmi haszontalanságokra a bejött pénzt, s hogy e szerint alapos igénye van az állam támogatására. Azt hiszszük, a pénzügyért e tekintetben sem érheti szemrehányás. Thiers igen jól mondá, hogy az állam pénze, mivel mindnyájunké, tulajdonképen senkiének nem mondható, de ezzel korántsem akarta azt állítani, amit a börzei és vasúti matadorok hinni látszanak, hogy ez a közvagyon olyan, mint a Csáky szalmája, amelyből vehet, aki hozzá tud férni. Azon milliók, melyekből a pénzügyér a vasutak számára megkívántató ráfizetéseket nyújtja, a szegény adózók véres verejtékkel szerzett filléreiből gyűlnek össze, s ily sanyarú módon szerzett pénzt csak valóban szükséges és közhasznú kiadásokra szabad fordítani. A vasutak közhasznúsága kétségtelen, s kétségtelen az is, hogy vannak igen fontos vonalak, melyek idővel nagyra növekedendő forgalmat teremteni fognak, de egyelőre veszteséggel dolgoznak, s melyek nek ideiglenes segélyzése az állam érdekében áll. De itt mindenekelőtt tudni kell honnan származik a deficit? Ha valamely vasúti társulat a maga főigazgatójánál herczegi lakást rendez be, és — le egy megnevezhetően bútorig— ezüstből készítteti számára a házi szerszámokat; ha háron vagy négyszer annyit fizet neki, mint amennyit egy miniszter húz, vagy ha X.vagy Y. szeszélyéből, vagy más, még kevésbbé helyeselhető okokból felesleges építkezések történnek: valóban jól teszi a pénzügyét, ha az illetőknek ujjára néz, és nem írja alá in bianco az illető számadásokat. Tiszteljük mi minden embernek és minden intézetnek függetlenségét, míg a mi segélyünkre nem szorul, de a mihelyt e segélyt igénybe veszi, követeljük a belepillanthatás és beleszólhatás jogát. Igenis — mondják erre az illetők — de akkor ez a felülvigyázat fejeztessék be a szelvény lejártának napjáig, hogy a fizetésre az állam segélypénze rendelkezhető legyen. — De várjon az illető vállalatok oly jókor készítik-e el zárszámláikat, hogy a pénzügyér még idejekorán kész lehet a felülvizsgálattal? A kamatbiztosítékkal bíró vállalatok száma igen tetemes, finanszminisztérium pedig csak egy van, mely mindazon vállalatok számláit egyszerre átnézni köteles. Vagy azt kívánják-e, hogy — persze ismét az adófizetők költségén — a hivatalnokok amúgy is kelleténél nagyobb száma még egy sereggel szaporíttassék, csakhogy a vasutak számadásainak revisiója egy-két nap alatt megtörténhessék?! Sem szokásunkban, sem tisztünkben nem áll, valami miniszternek udvarolni, hanem, azt hiszszük, alapos okokkal kimutattuk, hogy ez egyszer a pénzügyérnek van igaza, a Croezusoknak pedig nincs. Hanem mit használ ez ? Nemcsak politikai, hanem pénzügyi dolgokban is a hatalom többet nyom, mint a jog. Financzias dolgokban a hatalom a pénz, s miután a pénz a tőzsde hőseinek birtokában van, ők könnyen emelkedhetnek túl a jogon, és bármit mondjon Plener úr, azt válaszolják rá: „tel est notre plasir, te nem teszed azt, amit mi kívánunk, Vergo, nem kapsz pénzt!“ Egyik bécsi lap ezt naiv nyíltsággal ki is mondja, hogy t. i. Pleter úr a még hátralevő •, 460 a milliót csak úgy fogja fedél alá helyezhetni, ha legalább a kamatbiztosíték ügyében a tőzsérek kiváltatainak enged. Fogja-e tenni, vagy tude más módot a szükséges pénz előteremtésére ? majd meglátjuk. Egyelőre még csak azt az egy megjegyzést igtatjuk ide, hogy a centralista lapok tán mégis némi tévedésben voltak, midőn előbb, alkalmakkal Plener úr műtételeinek sikerét a financziai téren kívül fekvő oly okokra vezették vissza, melyek még ma is fennállnak, de — úti figura docet — s még sem bírnak azon varázserővel, melyet nekik tulajdonítani szeretnének! Bécsi dolgok. A cseh országgyűlés máj. 12-ei ülésében a reichsratbeli választások voltak napirenden Thnn Leo gróf ismétel egy indítványt, mely szerint a kormányjavaslatot egy 9 tagból álló bizottsághoz kell áttenni. A javaslatot támogatja az egész centrum és Clam pártja, Dr. Rieger. Egy cseh nyelven tartott hosszú beszédben pártjának a választásokhoz való állását fejtegeti. Azt mondja, egy, a kormányjavaslatot kijavító indítványt tesz. Az octobéri diplomát megelégedéssel fogadták mindenütt. Egy dologban legalább mindenütt egyetértő volt a megelégedés, s ez az egyes országok individualitásának és autonómiájának elismerése volt. Az 1861. február 26-ki pátens eltért az alaptól. Kivétellé lett, a minek szabálynak kell vala lennie. Mindaz, a minek az országgyűlések körébe kell vala tartoznia, a reichszabhoz utasíttatott. De belenyugodtunk, remélvén, a hiányokon segítve lesz, nevezetesen a választási törvény tárgyában, s az országok autonómiája visszaadatik. De azt látjuk, hogy az országgyűlési választási törvények tárgyában az igaztalanság mind nagyobbra nő, minél tovább halad a dolog, mivel a cseh nép, számának megfelelően nem képviseltetik a relihszatbban. Annál fogva az ülésszak alkalmával kezdetben nem akaránk választani, de békében akarván a másik részszel való kiegyenlítést eszközölni, mégis bementünk a reichsrabba, azon szilárd elhatározással, hogy szigorúan az alkotmányhoz fogunk ragaszkodni, s nem lépjük át az illetékesség határait. Akkor volt még hozzá remény, hogy a birodalmi képviselet létesülni fog. Ezen remények nem teljesednek. De midőn átlépték azon határt, melyet az alkotmány az illetékességben szorosan elvont, félre vonták magunkat a további részvételtől és szavazástól. Midőn a budgetek szőnyegre kerültek, óvást tettünk ellene, kijelenték, hogy az országgyűlés nem adott nekünk ilyen megbízást, de óvásunkat nem vették tekintetbe. Az ausztriai monarchia minden országa fel sem hivatott a reichsrabhba leendő követküldésre; a magyar országgyűlés azt megtagadá, és feloszlattatott, azon biztosítás mellett, hogy hat hónap alatt össze fog hivatni újra. Azóta eltelt hatszor hat hónap, a magyar országgyűlés nincs még összehíva. " Ki tudja, a magyar és horvát országgyűlés nem fognak-e’most képviselőket küldeni ? , hiszen a ehetőségben, hogy a teljes reichsrab mégis együvé gyűl, csak akkor, a teljes birodalmi képviselettől lehet végleges rendezést várni. A kormánynak ennélfogva mindenekelőtti kötessége a magyar és horvát országgyűlés összehivása, s annak megkérdezése, akarnak-e képviselőket küldeni a reichsratba ? De azóta a kivétel lett szabálylyá a reichsratbban. Ennélfogva a cseh képviselők kijelenték, hogy ily eljárásban még passive sem vehetnek részt tovább, mert ily működés túl megy küldetésük határán, s ezzel indokolták egyszersmind távollétöket. Felszólítanak , jelenjünk meg a reichsrathban, de csak óvásunkra utaltattunk, s a reichsrathból való távollétünket teljesen igazoltnak találjuk, mert szilárdan ragaszkodunk az alkotmányhoz és mandátumunkhoz. A reichsrath opportunitás szerint cselekedett, de követhettük-e mi csupán az opportunitást Ennélfogva magam és tíz társam nevében kinyilatkoztatom, hogy folyvást ragaszkodunk a reichsrathhoz beadott nyilatkozatunkhoz, s hogy még meg van mandátumunk, mely csak a teljes reichsrathra nézve adatott, s igy a szűkebb körű reichsrath el nem vehette, sem pedig az országgyűlés el nem veheti. Szilárdan kell ragaszkodnunk az alkotmányhoz, valameddig változást nem szenved. Ha az alkotmány körén túl létezik a választás, akkor az országgyűlés többsége, mely az ország kevesebbségét képviseli, megmutatja, hogy majorizálni akar. Dr. Rieger ezeknél fogva indítványt terjeszt elő, mely szerint az országgyűlésnek nem kell a reichsrab számára képviselőket választania, hanem eljárásukat helyeselnie. Az országos marsall kijelenté erre, hogy dr. Rieger indítványa el nem fogadható, mert ez által az országgyűlés egy másik parlamentáris testület kezébe vág, és azután kereken megtagadá e tárgyhoz való további szólást is. Azután gr. Th un Leo indítványa is elvettetett 117 szavazattal 79 ellenében. Mire az indítványozó maga és véleménytársai nevében kijelenti, hogy csak akkor vehetnek részt a választásban, ha jegyzőkönyvbe vétetik egy általuk tett óvás, mely szerint a választás az alaptörvények szerint történik. E kívánságot egyhangúlag megadja a ház. A cseh képviselők többsége most ismét a „nem választunk“ szót kiáltá. Erre az ülés félbeszakasztatik a szavazás végett, 57 cseh képviselő nem vett részt a szavazásban. Megválasztottak gr Bercredi, b. Kellersperg, Bethmann lovag, Kopetz lovag, Krivanek, Lili, Grüner Kreishauptmann , Neradt, Sadi, Pankracz, Rosenauer, Roth Jeromos, dr Banisch, Svestka, Zak, Kronski, Kratochvile, Trojan, Faber, Schlechta, Schieba, Kral. A 70 milliós új kölcsönt, mint a „Wien. Apendpost“ írja, sikerült Plener arnak egészén átruházni. A fennmararadt 4672 millió nem ajánlatok útján adatott el, hanem az ugyanazon pénzerökkel való egyenes alkudozás útján, kik az első 230 milliót átvették, s e pénzerők, mint tudva van, az anglo-ausztrianbank, a Baring, Sina és Wodianer házak. Az általuk alakult consortium megbízásilag (comissióban) vette át a kölcsönt, hasonlóképp 7.10 árfolyamban. Hogy mennyiben előnyös az új alku, attól függ, mennyi provisiót engedett Plener úr. Nevezetes még, hogy, mint a „Morgen Post“ írja, egy ausztriai ház sem ajánlkozott az új kölcsönre , mert Wodianer és Sina is csak külföldi megbízásból jártak el. Egy szó gőzmalmaink érdekében. A „Pesti Napló“ múlt havi folyamában azon baljóslatot olvasván , miszerint „hazai gőzmalmainknak maholnap csak telephelyeiket és falaikat mondhatjuk hazaiaknak:“ legyen szabad gőzmalmainkat illetőleg, néhány igénytelen szót koczkáztatnom. Nekünk, magyaroktrak, éghajlati viszonyaink s földirati helyzetünknél fogva a nyers termelés, és főként gabnatermelés lévén Isten kegyelméből nyert legfőbb hivatásunk arra , hogy nyers terményeinket átalakítva s lehetőleg értékesítve juttathassuk el a fogyasztó külföldhöz, félreismerhetlen feladatunk, liszt-őrlő malmaink lehető tökélyesítése és szaporítása, s különösen gőzmalmok létesítése minden ponton, hol fennállásának anyagi feltételei feltalálhatók. Már ezek szerint gőzmalmaink feladata abban állván, hogy a nyers termék átalakítása, s ezen átalakítás folytán értékesítése által nemzetgazdászatnak emeltessék, látni való, hogy ezen czél csak úgy érhető el, ha malomüzletünket hazai szellem- és pénzerő élénkíti, elenkező esetben nemzetgazdászati fontosságuk jóval alább sülyed. Ha tehát a fent idézett jóslat nem ábránd vagy csalódás, hanem életből és tapasztalatból levezetett meggyőződés, ha gőzmalmaink hazai uraikat valóban idegennel cserélik el: ez — nézetem szerint — nemzetgazdászatunkra oly csapás, melynek elhárítására tehetsége szerint közrehatni minden honpolgárnak kötelessége. Mióta a gőzmalomipar hazánk területéből a legelső talpalatnyi tért elfoglalta, mennyire viszonyaim megengedték , folyvást figyelemmel kisértem eme fontos iparág fejlődési processusát, s folytonos megfigyelésemnek is azon szomorú meggyőződés jön eredménye, hogy gőzmalomiparunk, a hazai ipar szempontjából, valóban csehül, vagy talán még ennél is roszabbul áll, s hogy nagy ideje már felkiáltanunk : „Hannibal ad portás !“ A helyett, hogy a tudomásomra eddig megbukott, más idegen kézbe ment, leszerelt, végkép megsemmisült hazai gőzmalmok necrologjait egymásután felmutatnám; s a helyett, hogy elmondanám, miként ő vagy ama gőzmalmot hányán és mily őszintén siratták és siratnák meg, s mily váratlan volt a magas halottnak nagyobb részint még kora ifjúságában bekövetkezett megdicsőülése : hasznosabbnak vélem a bekövetkezett catastrophnak, mint okozatnak, kórokait röviden előadni. Van nekünk, magyaroknak, egy nagy és rettenetes bajunk, amelyből ismét egy másik, szintén igen nagy baj származik, mely kísértetként ver fel legédesebb álmainkból, mindenütt keresetül nyúllábazza bölcs számításainkat, s mely maga elég nagy arra, hogy bajainknak legnagyobb részét belőle, mint forrásból származtassuk, és ez pénz- és hitelviszonyainknak nem zilált, hanem fenekestől felforgatott állapota, s mely egyik fő oka annak is, hogy hazai gőzmalmaink nagyobb része oly vézna bordákkal jut el megkereszteltetésének dicsőségéhez, hogy kora halála már előre indicálva van. Minden lépten-nyomon szomorúan tapasztalt és hitelnélküliségünk sorvasztó légköréből menekülendők, részvénytársulatokat szoktunk alakítani, s hogy a szükséges pénzerő hova hamarább összeszerezhető legyen, a részvények árát leszállítjuk a minimumra, s ezáltal — a legtöbb esetben — akaratlanul megvetettük alapját az előbb utóbb bekövetkezendő bukásnak. — Ugyancsak korunknak anyagias irányzata mellett minden institutio és vállalat fennállása csak az irányáram érdekeltség összetevőinek eredője, s elaprózván a részvényeket, elapróztuk az érdekeltséget is; s ha mindezekhez még a közgyűléseken pártoskodó, kicsinyeskedő, s tárgyavatatlanság folytán aligatódzó mobilevalgust, a magas születés , tekintély és hangnak előjogait a szerény képesség felett , s végül a több tagú kormányzat kinövéseit hozzávesszük, nem csodálkozhatunk, ha, megszaporíttatván a bábák, a gyermek a fürdővízzel együtt kilódíttatik. Bajaink igen bőrű forrását képezi továbbá szakképzettségünk hiánya is. Nincs pálya, nincs üzlet a világon, mely bizonyos szakképzettséget ne igényelne, de a tudatlansággal talán egy sem fizettet oly tetemes bánatpénzt, mint a gőzmozderőre alkalmazott gyárt üzletek. A gőzgép — az emberi ész és kéz eme csodateremtménye — engedelmes ugyan a műértő iránt, mint egy néger rabszolga, de ha a gyeplőt óvatlan kéz bitorolja, villámot szór, gyilkost és rombolót, s mivel ügyes, munkás, hi és józan gépügyelő mostanság nálunk még ritkaság, még nagyobb ritkaság, hogy malomtulajdonosaink maguk is némi,legalább gyakorlati jártassággal bírjanak a gépészet terén, holott még a lisztgyártás practicumát sem igen ismerik kellőleg és közvetlenül, innen természetesen következik, miszerint a gépszobában a gépügyelő, a malomban a molnár az úr, s a vállalat virágzik és bukik, amint ezek jól vagy roszul teljesítik, vagy képesek teljesítni kötelességüket. A múlt hónapban a gőzkazán szétpukkanásának okairól igen szakavatott értekezést olvastunk hazai hírlapirodalmunk terén, de értekező urnak az okok közé kell vala sorolnia gyárataink nagy részének teljes gyámoltalanságát is a reáltudományokban, melynél fogva igen gyakran oly erőkifejtést és oly körülmények között kívánnak, melyekre a gép készítésénél figyelem sem nem volt, sem nem lehetett. Igen nagy bajunk végre az, hogy megbízható gépgyárak, hol gépeinket a megcsalatásnak szorongató félelme nélkül megrendelhetnénk, szerfelett ritkák. Ha gőzmalomiparunk fejlődésének rövid, de szomorúan tanulságos történetét átfutjuk, meg fogunk győződni, miszerint a mivelt külföld semmi téren sem zsákmányolta ki oly hideg szívtelenséggel műipari fejletlenségünket, és sehol sem hatott gyáriparunk fejlődésére oly zsibbasztólag, mint épen a gépészet terén. Számos számom eset bizonyítja, miszerint a drágán, néha három árán fizetett gép, vagy szerkezeti vagy beállítási hibák miatt hasznavehetetlen, s a pénzétől és reményeitől megfosztott tulajdonos, kedvét vesztve, s szemes vagy pénzes idegennek adja el nagy olcsón gyárát, vagy végső erőfeszítéssel még egyszer újból szereli fel gépezetét, a tetemes erkölcsi és anyagi veszteség azonban mindkét esetben bizonyos. A gőzmalom létesítésére vállalkozónak ezek szerint, ha pénzének és fáradozásainak biztos sikerülését óhajtja, szükség-szer pénzerejét szigorúan mérlegelni, bőkezűnek lenni a költségvetésben, seszélyesen takarékosnak a kiadásban ; 2-szor, kiszemelnie a vele egyenlő pénz és szellemerejű üzlettársakat, s ezekkel, de minél kevesebbel, közkeresetre egyesülni, 3- szor. Elméleti, vagy legalább és mindenesetre gyakorlati szakismeretet szereznie, és végül 4- et. A hajtó és dolgozó gépeket teljes hitelű, becsületes és szilárd cégeknél megrendelnie. És miután magamról tudom, mily jól esik a vállalkozni akarónak a szakavatott becsületes tanács, szabad legyen igénytelen soraimat két, általam teljes hitelűnek ismert gyár felmutatásával bezárnom. A Bács megyébe kebelezett jankováczi uradalom kisszállási pusztáján a mintaszerű mezőgazdászánál nagyszerű műmalom, szeszgyár és gazdászati gépgyár is van egybekapcsolva, mely gyárak geniális igazgatója, Treitz Nándor úr, míg a nyegleség minduntalan zörgeti unalmas hitharangjait, szerényen, gyártmányainak lassú,de sikeres ékesszólására bizza érdemeinek elhiresztelését, készíttetvén a legjutányosabb árért mindennemű gazdasági gépe- A holnapi csent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma szerdán május 16-án jelenik meg. két és malmokat, továbbá toronyórákat, s igen szép hangú és olcsó vasharangokat; nála minden alakú és mérvű malmok, sima vagy finom lisztörlésre megrendelhetők, ki egyszersmind nyerészkedési vágy és hátulsó gondolat nélkül ad megbecsülhetlen utasításokat a vállalkozni akarónak. Lasse Marky et Bernard uraknak Prágában lévő, s a gépészet egész körére kiterjeszkedő gyárukban igen szép, szilárd és olcsó gőzgépek és kazánok készülnek, úgy, hogy e nemű gyártmányaik kitűnősége Európaszerte elismert dolog, s nem lehet eléggé csodálkozni, hogy e gyárnak honunkban még eddig csak egyetlen gépe működik. Aki pedig e két gyárra vonatkozó állításaim alaposságáról meggyőződni akar: nézze meg saját szemeivel a balasi egyszerű, de olcsó és jó gőzmalmot,melynek őrlő gépezetét Kisszállás, hajtó gépezetét pedig az említett prágai gyár állította ki, s elismerendő, miszerint mindkettő megfelel a legszigorúbb szakértő követelményeinek is. Gál Lajos, mérnök. Gazdasági és keresk, tudósítások. Pest, május 14-kén. Esős idő, mely, mivel elég lanyha is, a növényzetre a legjobb hatással leend. A Duna vize gyorsan növekszik. A búzára nézve a hangulat változatlanul kedvező. Eladatott tegnap 3000 m. 84—86 ftos palánkai búza 5 ft 30 krjával, 3000 m. 84 Va—86 ftos bácskasági szintén 5 ft 30 krjával. — A rozs is folyvást jól kel, fogyasztásra; megvetetett 3000 m. 77 ftos, magyarországi, 3 ft 80 krjával, és 1500 m. lengyelországi 3 ft 65 krjával. — A többi gabnanemből csekély üzlet. Szeged, máj.10. A repezének környékünkön két harmadrészét a tavaszszal felszántották, a mi megmaradt, jelenleg virágzik, s meglehetős kedvező állapotnak örvend. A múlt heti hidegek nem tettek benne nagyobb kárt. A többi vetemények állapota biztató lenne, ha a folytonos hideg időjárástól nem kellene őket féltenünk. A múlt heti három éjjel tartó fagy fejlődésünknek is nagy hátrányára volt, s körülbelöl három héttel van hátrább a növények tenyészete. A tavaszi vetemények mindamellett is, még eddig, az itt-ott már mutatkozott kukoricza kivételével, igen keveset szenvedtek, s ha ezután szükséges időjárásunk leend, kedvező aratásra számíthatunk. Azonban a szőlők sokat szenvedtek, az idei termésnek csaknem felét tönkre tette a múlt heti hideg időjárás, s ha a szemek jobban ki lettek volna fejlődve, a kár kiszámíthatlan lenne. Nem kevésbé szenvedtek a gyümölcsfák is, s amit a múlt hideg megkímélt,azt ez utóbbi tette tönkre. E kedvezőtlen időjárás következtében a bor ára nagyon emelkedik, s a legjobb bort már 4 ft 80—5 fttal fizetik hordó nélkül. Ellenben a gabona árak nem igen változnak. Jegyzeteink következők: búza 5 ft 40—50 kr; kétszeres 4 ft 45—50 kr; rozs 4 ft 10—20 kr; árpa 3 ft 30—50 kr; zab tetejezve 3 ft; kukoricza a hajóról 3 ft 70—75 kr, a piaczon 4 ft, paszuly 6—6 ft 20 kr. K ö l ö n f é l é k. Pest, máj. 14. * A hazai Szükölködők fölsegélésére ismét két rendbeli küldeményt vettünk: 1) Csurgóról (Somogy) t. Tóth Károly úr által 46 ft 60 krt, mely összeg barátságos körben gyűlt egybe e t. ez. adakozóktól : Horváth György 3 ft, Udvardy György 6 ft, Győry Mihály 2 ft, Ziegler Lajos 1 ft 60 kr, Hegedűs Béla 2 ft, Rozs László 1 ft, Mühlstein Lajos 1 ft, Pákozdy Ferencz 1 ft, Vaszary János 1 ft Némety 1 ft, Erdélszky István 1 ft, Vukovits 1 ft, Kohnlechner 1 ft, egy határőrvidéki tiszt 1 ft, Pintarics 5 ft, Hochreiter László 1 ft, Tóth Károly 5 ft, Bohár Sándor 1 ft, Lábos Mihály 10 ft, Mikulacsek Ferencz 1 forint. Összesen : 46 ft 60 kr. 2) Besfáról „egy sopronyi lakos“ aláírással 10 ft, mely Vasvármegyében egy úri családnál ebéd alkalmával — hol a beküldő is jelen volt — gyűlt egybe, mint kenyérgolyócskákkal hajigálódzásérti bírságolás a háziúrtól , a vendégektől. Mindkét rendbeli összeget nyílt köszönet mellett átadtuk a pesti kenyérosztó bizottmánynak. A szerkesztőségünknél eddig elég czélra egybegyűlt és átszolgáltatott pénzek összege 43,619 ft 32 kr, 47 db cs. k. arany, 190 frank aranyban, 1 font sterling, 7 db ezüst tallér, 3 db ezüst frtos és 11 db ezüst huszas. •Szokcsevic t b., a horvát bán, tegnap volt kihallgatáson ő Flgnél. * A legbiztosabb forrásból értesülünk, miszerint Puszky Ferencz hazánkfiáról a keresztes újság levelezője után közlött azon hir, mintha fenntisztelt hazánkfia amnestiát kapott s jószágaiba visszahelyeztetett volna , teljesen alaptalan, és e félreértés tán onnan származhatott, hogy Pulszfy urnak — mint tudva van — neje kapta vissza lefoglalt vagyonát. * Maros-Vásárhely gr. Teleki Domokost és b. Bánffy Albertet újra megválasztó országgyűlési képviselőül. * Hernád-Kércsről hálaszózatot vettünk a magasztos lelkű honleány özv. gr. Batthyány Lajosnő ő excja irányában, mint a ki Hernád-Kércs, Baksa és N.-Kinis községek szűkölködői számára újólag 100 ftot küldött, mely összegből a három községben 81 özvegy, 37 árva, 17 munkaképtelen és 8 nyomorék, összesen 143 szűkölködő szegény nyert táplálékot, kik kények között rebegik hálájokat nemesszivü jóltevőjök iránt. * A szegedi jótékony nőegylet részéről három szép fényképet vettünk, melyek az ottani inségi konyhák egyikét ábrázolják , a szűkölködők szomorú csoportozatával, a mint köztök a jótéony nőegylet tagjai — mint a könyörület nem