Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)

1864-05-15 / 4274. szám

lit-4274 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferenceiek terek 7-dik szám, l-sír emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kistdó’hiVetftll a szerkesztőséghez intézendő. , , „ ... , , Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől a lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pen... kiadása körüli fogadtatnak el, panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.­­ Előfizetési feltételek : Vidékre, postán : Helyben, házbon hozdn . Félévre . . . • • 10 írt 50 kr o. é. Évnegyedre. • * 1­5 írt 25 kr o. é. 1864. Vasárnap, május 15. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr. Bélyegdij külön 30 aj kr. Magén vita 5 hasábos petit-sor 26 aj kr. Pest, május 14. 1864 (Fk) „Ha te vered az én zsidómat, én is verem a tiedet.“ Ezen közmondás gya­korlati jelentőségét a tőzsde hősei meg­éreztették az imént az osztrák pénzügyér­rel, s főleg ennek tulajdonítható azon kedvezőtlen eredmény, melyet Plener úr legújabb kölcsön­műtétale szolgáltatott. A derék pénzügyér t. i. két tekintetben sértette meg a Croezusok érzékenységét, értsd: erszényét, mert ez azon pont, a­hol ezen urak leginkább „halandók.“ Először is ő exója nem szüntette meg a szelvényekre szabott jövedelmi adót, sőt valami másfél év óta még feljebb is emel­tette, természetesen a birodalmi tanács beleegyezésével. Sem ezen adóról magá­ról, sem pedig annak felemeltetéséről nem szándékozunk itt tüzetesen szólni, csak röviden akarjuk megjegyezni, hogy azon átalános elv szerint, miszerint va­lamely törvénynek hátrafelé ható ereje nem lehet, jog szempontjából nem lett volna szabad utólag változtatni azon szerződésen, mely eredetileg az egyes kölcsönök köttetése alkalmával az ál­lam és ennek hitelezői közt meg lön állapítva. E szerződések egyik pont­ja az volt, hogy a hitelezők a szel­vény teljes értékét kapják az államtól, s így nem lett volna szabad ez értéket utó­lag a jövedelmi adó czime alatt devalvál­­­­ni, hacsak egyszersmind azon át nem nyittatik meg a hitelezők előtt, hogy a­kik nem eléglik a csökkentett kamatot, tőkéjüket, a névérték szerint visszavehe­ti­k. Hanem: szükség vasat ront; a szel­vény­adó 1859. áprilisben, az olasz há­ború kiütésekor, rendeltetett el,még Bruck báró alatt, és Plener úr nem tehet róla. A felemeltetést szintén nem helyeseljük, de nemcsak a szelvény­adó, hanem bár­mely más adónem felemeltetését sem, mely másfél év előtt el lön rendelve; nem helyeseljük, mert, azt hiszszük, hogy más politikai intézmények és ildomos ta­karékosság által kellene és lehetne a ki­adások csökkentését kieszközölni, s aztán mivel az adózók amúgy is túl vannak terhelve. Hanem, denique, a birodalmi ta­nács nem látott más eszközt a már meglevő és pillanatnyi fedezést sür­gető szükségnek megfelelni , mint az adó felemelését, és hoc­hata valóban égbe­kiáltó igazságtalanság volna, ha ezen fel­emelés csak a földbirtokost sújtaná, ki amúgy is már nem ritkán tőkéjéből fizeti az adót, vagy a meghatározott év­­díjból élő eg­yént, ki a drágaság követ­keztében szintén nagyon sovány falato­kat eszik, de bántatlanul hagyná a tőke­pénzest, ki otthon, hálóköntösében ülve, nagy phlegmával vágja le a szelvényeket, s a­kinek börzei műtételeiből származó nyeresége amúgy is száz eset közül ki­­lenczvenben érintetlenül sikamlik ki az adószedő kezei közül. A pénzügyér második bűne abban ál­lott, hogy o­ly vasúti vállalatoknál, mik­nek az állam kamatbiztosítással kedves­kedett, s a­melyek deficittel dolgoznak. Plener úr az állam részéről nyújtandó rá­fizetést csak akkor akarja kiszolgáltatni, ha a számlák átvizsgálásából kiderült, hogy az illető vállalat lelkiismeretesen sá­fárkodott, hogy nem pazarolta holmi ha­­szontalanságokra a bejött pénzt, s hogy e szerint alapos igénye van az állam tá­mogatására. Azt hiszszük, a pénzügyért e tekintet­ben sem érheti szemrehányás. Thiers igen jól mondá, hogy az állam pénze, mivel mindnyájunké, tulajdonképen sen­kiének nem mondható, de ezzel koránt­sem akarta azt állítani, a­mit a börzei és vasúti matadorok hinni látszanak, hogy ez a közvagyon olyan, mint a Csáky szalmája, a­melyből vehet, a­ki hozzá tud férni. Azon milliók, melyekből a pénzügyér a vasutak számára megkí­­vántató ráfizetéseket nyújtja, a szegény adózók véres verejtékkel szerzett fillérei­ből gyűlnek össze, s ily sanyarú módon szerzett pénzt csak valóban szükséges és közhasznú kiadásokra szabad fordítani. A vasutak közhasznúsága kétségtelen, s kétségtelen az is, hogy vannak igen fontos vonalak, melyek idővel nagyra növeke­dendő forgalmat teremteni fognak, de egyelőre veszteséggel dolgoznak, s melyek nek ideiglenes segélyzése az állam érdeké­ben áll. De itt mindenekelőtt tudni kell honnan származik a deficit? Ha valamely vasúti társulat a maga főigazgatójánál herczegi lakást rendez be, és — le egy megnevezhetően bútorig— ezüstből készít­teti számára a házi szerszámokat; ha háron vagy négyszer annyit fizet neki, mint a­mennyit egy miniszter húz, vagy ha X.vagy Y. szeszélyéből, vagy más, még kevésbbé helyeselhető okokból felesleges építkezé­sek történnek: valóban jól teszi a pénz­ügyét, ha az illetőknek ujjára néz, és nem írja alá in bianco az illető számadásokat. Tiszteljük mi minden embernek és min­den intézetnek függetlenségét, míg a mi segélyünkre nem szorul, de a mihelyt e segélyt igénybe veszi, követeljük a bele­­pillanthatás és beleszólhatás jogát. Igenis — mondják erre az illetők — de akkor ez a felülvigyázat fejeztessék be a szelvény lejártának napjáig, hogy a fizetésre az állam segélypénze ren­delkezhető legyen. — De várjon az illető vállalatok oly jókor készítik-e el zár­számláikat, hogy a pénzügyér még ide­jekorán kész lehet a felülvizsgálattal? A kamatbiztosítékkal bíró vállalatok száma igen tetemes, finanszminisztérium pedig csak egy van, mely mindazon vállalatok számláit egyszerre átnézni köteles. Vagy azt kívánják-e, hogy — persze ismét az adófizetők költségén — a hivatalnokok amúgy is kelleténél nagyobb száma még egy sereggel szaporíttassék, csakhogy a vasutak számadásainak revisiója egy-két nap alatt megtörténhessék?! Sem szokásunkban, sem tisztünkben nem áll, valami miniszternek udvarolni, hanem, azt hiszszük, alapos okokkal kimu­tattuk, hogy ez egyszer a pénzügyérnek van igaza, a Croezusok­nak pedig nincs. Hanem mit használ ez ? Nemcsak poli­tikai, hanem pénzügyi dolgokban is a ha­talom többet nyom, mint a jog. Fi­­nanczias dolgokban a hatalom a pénz, s miután a pénz a tőzsde hőseinek birtokában van, ők könnyen emelkedhet­nek túl a jogon, és bármit mondjon Ple­ner úr, azt válaszolják rá: „tel est notre plasir, te nem teszed azt, a­mit mi kívánunk, V­ergo, nem kapsz pénzt!“ Egyik bécsi lap ezt naiv nyíltsággal ki is mondja, hogy t. i. Plet­er úr a még hátralevő •, 46­0 a milliót csak úgy fogja fedél alá helyezhetni, ha legalább a ka­­matbiztosíték ügyében a tőzsérek kivál­t­­atainak enged. Fogja-e tenni, vagy tud­­e más módot a szükséges pénz előterem­tésére ? majd meglátjuk. Egyelőre még csak azt az egy megjegyzést igtatjuk ide, hogy a centralista lapok tán még­is némi tévedésben voltak, midőn előbb, alkalmakkal Plener úr mű­tételeinek sike­rét a financziai téren kívül fekvő oly okokra vezették vissza, melyek még ma is fennállnak, de — úti figura docet — s még sem bírnak azon varázserővel, me­­­lyet nekik tulajdonítani szeretnének! Bécsi dolgok.­ ­ A cseh országgyűlés máj. 12-ei ülésében a reichsrat­beli választások voltak napi­renden T­h­n­n Leo gróf ismétel egy indítványt, mely szerint a kormányjavaslatot egy 9 tagból álló bizottsághoz kell áttenni. A javaslatot támogatja az­ egész centrum és Clam pártja, D­r. Rieger. Egy cseh nyelven tartott hosszú beszédben pártjának a választásokhoz való állását fejtegeti. Azt mondja, egy, a kor­mányjavaslatot kijavító indítványt tesz. Az octo­béri diplomát megelégedéssel fogadták minde­nütt. Egy dologban legalább mindenütt egyet­értő volt a megelégedés, s ez az egyes országok individualitásának és autonómiájának elismerése volt. Az 1861. február 26-ki pátens eltért az alaptól. Kivétellé lett, a minek szabálynak kell vala lennie. Mindaz, a minek az országgyűlé­sek körébe kell vala tartoznia, a reichszab­hoz utasíttatott. De bele­nyugodtunk, remélvén, a hiányokon segítve lesz, nevezetesen a választási törvény tárgyában, s az országok autonómiája visszaadatik. De azt látjuk, hogy az országgyű­lési választási törvények tárgyában az igazta­­lanság mind nagyobbra nő, minél tovább halad a dolog, mivel a cseh nép, számának megfele­lően nem képviseltetik a relihszatbban. Annál­ fogva az ülésszak alkalmával kezdetben nem akaránk választani, de békében akarván a má­sik részszel való kiegyenlítést eszközölni, mégis bementünk a reichsrab­ba, azon szilárd elhatá­rozással, hogy szigorúan az alkotmányhoz fo­gunk ragaszkodni, s nem lépjük át az illetékes­ség határait. Akkor volt még hozzá remény, hogy a birodalmi képviselet létesülni fog. Ezen remények nem teljesed­nek. De midőn átlépték azon határt, melyet az alkotmány az illetékes­ségben szorosan elvont, félre vonták magunkat a további részvételtől és szavazástól. Midőn a budgetek szőnyegre kerültek, óvást tettünk ellene, kijelenték, hogy az országgyűlés nem adott nekünk ilyen megbízást, de óvásun­kat nem vették tekintetbe. Az ausztriai monar­chia minden országa fel sem hivatott a reichs­rabhba leendő követküldésre; a magyar ország­gyűlés azt megtagadá, és feloszlattatott, azon biztosítás mellett, hogy hat hónap alatt össze fog hivatni újra. Azóta eltelt hatszor hat hónap, a magyar országgyűlés nincs még összehíva. " Ki tudja, a magyar és horvát országgyűlés nem f­ognak-e’most képviselőket küldeni ? , hiszen a ehetőségben, hogy a teljes reichsrab­ még­is együvé gyűl,­­ csak akkor, a teljes birodalmi képviselettől lehet végleges rendezést várni. A kormánynak ennélfogva mindenekelőtti köt­­­essége a magyar és horvát országgyűlés össze­­hivása, s annak megkérdezése, akarnak-e kép­viselőket küldeni a reichsrat­ba ? De azóta a kivétel lett szabálylyá a reichs­­ratbban. Ennélfogva a cseh képviselők kijelen­ték, hogy ily eljárásban még passive sem ve­hetnek részt tovább, mert ily működés túl megy küldetésük határán, s ezzel indokolták egyszer­smind távollétöket. Felszólítanak , jelenjünk meg a reichsrathban, de csak óvásunkra utal­­tattunk, s a reichsrathból való távollétünket tel­jesen igazoltnak találjuk, mert szilárdan ragasz­­kodunk az alkotmányhoz és mandátumunkhoz. A reichsrath opportunitás szerint cselekedett, de követhettük-e mi csupán az opportunitást E­nnélfogva magam és tíz társam nevében ki­nyilatkoztatom, hogy folyvást ragaszkodunk a reichsrathhoz beadott nyilatkozatunkhoz, s hogy még meg van mandátumunk, mely csak a tel­jes reichsrathra nézve adatott, s igy a szűkebb körű reichsrath el nem vehette, sem pedig az országgyűlés el nem veheti. Szilárdan kell ragasz­kodnunk az alkotmányhoz, valameddig válto­zást nem szenved. Ha az alkotmány körén túl létezik a választás, akkor az országgyűlés több­sége, mely az ország kev­esebbségét képviseli, megmutatja, hogy majorizálni akar. Dr. Rieger ezeknél fogva indítványt terjeszt elő, mely sze­rint az országgyűlésnek nem kell a reichsrab­ számára képviselőket választania, hanem eljá­rásukat helyeselnie. Az országos marsall kijelenté erre, hogy dr. Rieger indítványa el nem fogadható, mert ez által az országgyűlés egy másik parlamentáris testület kezébe vág, é­s azután kereken meg­tagadá e tárgyhoz való további szólást is. Azután gr. T­h u­n Leo indítványa is elvette­tett 117 szavazattal 79 ellenében. Mire az indít­ványozó maga és véleménytársai nevében kije­lenti, hogy csak akkor vehetnek részt a válasz­tásban, ha jegyzőkönyvbe vétetik egy általuk tett óvás, mely szerint a választás az alaptör­vények szerint történik. E kívánságot egyhan­gúlag megadja a ház. A cseh képviselők több­sége most ismét a „nem választunk“ szót ki­­áltá. Erre az ülés félbeszakasztatik a szavazás végett, 57 cseh képviselő nem vett részt a sza­vazásban. Megválasztottak gr B­e­r­c­r­e­d­i, b. Kellersperg, Bethmann lovag, Ko­petz lovag, Krivanek, Lili, Grüner Kreishauptmann , Neradt, S­a­d­i­­, P­a­n­kracz, Rosenauer, Roth Jeromos, dr Banisch, Svestka, Zak, Kronski, Kratochvile, Trojan, Faber, Schlecht­a, Schieb­a, Kral.­­ A 70 milliós új kölcsönt, mint a „Wien. Apendpost“ írja, sikerült Plener arnak egé­szén átruházni. A fennmararadt 4672 millió nem ajánlatok útján adatott el, hanem az ugyanazon pénzerökkel való egyenes alkudozás útján, kik az első 230 milliót átvették, s e pénzerők, mint tudva van, az anglo-ausztrian­­bank, a Baring, Sina és Wodianer házak. Az ál­taluk alakult consortium megbízásilag (comis­­sióban) vette át a kölcsönt, hasonló­képp 7.10 ár­folyamban. Hogy mennyiben előnyös az új alku, attól függ, mennyi provisiót engedett Plener úr. Nevezetes még, hogy, mint a „Morgen Post“ írja, egy ausztriai ház sem ajánlkozott az új köl­csönre , mert Wodianer és Sina is csak külföldi megbízásból jártak el. Egy szó gőzmalmaink érdekében. A „Pesti Napló“ múlt havi folyamában azon baljóslatot olvasván , miszerint „hazai gőzmal­mainknak maholnap csak telephelyeiket és fa­laikat mondhatjuk hazaiaknak:“ legyen sza­bad gőzmalmainkat illetőleg, néhány igénytelen szót koczkáztatnom. Nekünk, magyaroktrak, éghajlati viszonyaink s földirati helyzetünknél fogva a nyers terme­­lés, és főként gabnatermelés lévén Isten kegyel­méből nyert legfőbb hivatásunk arra , hogy nyers terményeinket átalakítva s lehetőleg ér­tékesítve juttathassuk el a fogyasztó külföldhöz, félreismerhetlen feladatunk, liszt-őrlő malmaink lehető tökélyesítése és szaporítása, s különösen gőzmalmok létesítése minden ponton, hol fenn­­állásának anyagi feltételei feltalálhatók. Már ezek szerint gőzmalmaink feladata abban állván, hogy a nyers termék átalakítása, s ezen átalakítás folytán értékesítése által nemzetgazdá­­szatnak emeltessék, látni való, hogy ezen czél csak úgy érhető el, ha malomüzletünket hazai szellem- és pénzerő élénkíti, elenkező esetben nemzetgazdászati fontosságuk jóval alább sülyed. Ha tehát a fent idézett jóslat nem ábránd vagy csalódás, hanem életből és tapasztalatból levezetett meggyőződés, ha gőzmalmaink hazai uraikat valóban idegennel cserélik el: ez — né­zetem szerint — nemzetgazdászatunkra oly csa­pás, melynek elhárítására tehetsége szerint köz­rehatni minden honpolgárnak kötelessége. Mióta a gőzmalomipar hazánk területéből a legelső talpalatnyi tért elfoglalta, mennyire viszonyaim megengedték , folyvást figyelem­mel kisértem eme fontos iparág fejlődési pro­­cessusát, s folytonos megfigyelésemnek is azon szomorú meggyőződés jön eredménye, hogy gőzmalomiparunk, a hazai ipar szempontjá­ból, valóban csehül, vagy talán még ennél is roszabbul áll, s hogy nagy ideje már felkiálta­nunk : „Hannibal ad portás !“ A helyett, hogy a tudomásomra eddig meg­bukott, más idegen kézbe ment, leszerelt, vég­kép megsemmisült hazai gőzmalmok necrolog­­jait egymásután felmutatnám; s a helyett, hogy elmondanám, miként ő vagy ama gőzmalmot hányán és mily őszintén siratták és siratnák meg, s mily váratlan volt a magas halottnak nagyobb részint még kora ifjúságában bekö­vetkezett megdicsőülése : hasznosabbnak vélem a bekövetkezett catastrophnak, mint okozatnak, kórokait röviden előadni. Van nekünk, magyaroknak, egy nagy és ret­tenetes bajunk, amelyből ismét egy másik, szin­tén igen nagy baj származik, mely kísértetként ver fel legédesebb álmainkból, mindenütt ke­resetül nyúllábazza bölcs számításainkat, s mely maga elég nagy arra, hogy bajainknak legna­gyobb részét belőle, mint forrásból származtas­suk, és ez­­ pénz- és hitelviszonyainknak nem zilált, hanem fenekestől felforgatott állapota, s mely egyik fő oka annak is, hogy hazai gőzmal­maink nagyobb része oly vézna bordákkal jut el megkereszteltetésének dicsőségéhez, hogy kora halála már előre indicálva van. Minden lépten-nyomon szomorúan tapasztalt és hitelnélkü­liségünk sorvasztó légköréből menekülendők, részvénytársulatokat szoktunk alakítani, s hogy a szükséges pénzerő hova ha­­marább összeszerezhető legyen, a részvények árát leszállítjuk a minimumra, s ez­által — a legtöbb esetben — akaratlanul megvetettük alapját az előbb utóbb bekövetkezendő bukás­nak. — Ugyancsak korunknak anyagias irány­­zata mellett minden institutio és vállalat fenn­állása csak az irányáram érdekeltség összete­vőinek eredője, s elaprózván a részvényeket, el­apróztuk az érdekeltséget is; s ha mindezek­hez még a közgyűléseken pártoskodó, kicsinyes­kedő, s tárgyavatatlanság folytán aligatódzó mobile­valgust, a magas születés , tekintély és hangnak előjogait a szerény képesség fe­lett , s végül a több tagú kormányzat kinövéseit hozzávesszük, nem csodálkozhatunk, ha, meg­­szaporíttatván a bábák, a gyermek a fürdővíz­zel együtt kilódíttatik. Bajaink igen bő­­rű­ forrását képezi továbbá szakképzettségünk hiánya is. Nincs pálya, nincs üzlet a világon, mely bizonyos szakképzettséget ne igényelne, de a tudatlansággal talán egy sem fizettet oly tetemes bánatpénzt, mint a gőz­­mozderőre alkalmazott gyárt üzletek. A gőzgép — az emberi ész és kéz eme csodateremtménye — engedelmes ugyan a mű­értő iránt, mint egy né­ger rabszolga, de ha a gyeplőt óvatlan kéz bi­torolja, villámot szór, gyilkost és rombolót, s mivel ügyes, munkás, hi­ és józan gépügyelő mostanság nálunk még ritkaság,­­ még na­gyobb ritkaság, hogy malomtulajdonosaink ma­guk is némi,legalább gyakorlati jártassággal bír­janak a gépészet terén, holott még a lisztgyár­tás practicumát sem igen ismerik kellőleg és közvetlenül, innen természetesen következik, miszerint a gépszobában a gépügyelő, a malom­ban a molnár az úr, s a vállalat virágzik és bu­kik, a­mint ezek jól vagy roszul teljesítik, vagy képesek teljesítni kötelességüket. A múlt hó­napban a gőzkazán szétpukkanásának okai­ról igen szakavatott értekezést olvastunk ha­zai hírlapirodalmunk terén, de értekező ur­nak az okok közé kell vala sorolnia gyárataink nagy részének teljes gyámoltalanságát is a reál­­tudományokban, melynél fogva igen gyakran oly erőkifejtést és oly körülmények között kí­vánnak, melyekre a gép készítésénél figyelem sem nem volt, sem nem lehetett. Igen nagy bajunk végre az, hogy megbízható gépgyárak, hol gépeinket a megcsalatásnak szorongató félelme nélkül megrendelhetnénk, szerfelett ritkák. Ha gőzmalomiparunk fejlődé­sének rövid, de szomorúan tanulságos történetét átfutjuk, meg fogunk győződni, miszerint a mi­­velt külföld semmi téren sem zsákmányolta ki oly hideg szívtelenséggel műipari fejletlenségün­ket, és sehol sem hatott gyáriparunk fejlődé­sére oly zsibbasztólag, mint épen a gépészet te­rén. S­zámos szám­om eset bizonyítja, miszerint a drágán, néha három árán fizetett gép, vagy szerkezeti vagy beállítási hibák miatt haszna­vehetetlen, s a pénzétől és reményeitől meg­fosztott tulajdonos, kedvét vesztve, s szemes vagy pénzes idegennek adja el nagy olcsón gyárát, vagy végső erőfeszítéssel még egyszer újból szereli fel gépezetét, a tetemes er­kölcsi és anyagi veszteség azonban mindkét esetben bizonyos. A gőzmalom létesítésére vállalkozónak ezek szerint, ha pénzének és fáradozásainak biztos sikerü­lését óhajtja, szükség­­-szer pénzerejét szigorúan mérlegelni, bőkezűnek lenni a költ­ségvetésben, s­eszélyesen takarékosnak a ki­adásban ; 2-szor, kiszemelnie a vele egyenlő pénz és szellemerejű üzlettársakat, s ezekkel, de minél kevesebbel, közkeresetre egyesülni, 3- szor. Elméleti, vagy legalább és mindenesetre gyakorlati szakismeretet szereznie, és végül 4- et. A hajtó és dolgozó gépeket teljes hitelű, becsületes és szilárd c­égeknél megrendelnie. És­­ miután magamról tudom, mily jól esik a vállalkozni akarónak a szakavatott becsületes tanács, szabad legyen igénytelen soraimat két, általam teljes hitelűnek ismert gyár felmutatá­sával bezárnom. A Bács megyébe kebelezett jankováczi urada­lom kisszállási pusztáján a mintaszerű mező­gazdászánál nagyszerű műmalom, szeszgyár és gazdászati gépgyár is van egybekapcsol­va, mely gyárak geniális igazgatója, Treitz Nándor úr, míg a nyegleség minduntalan zör­geti unalmas hitharangjait, szerényen, gyárt­mányainak lassú,de sikeres ékesszólására bizza érdemeinek elhiresztelését, készíttetvén a leg­­jutányosabb árért mindennemű gazdasági gépe- A holnapi csent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma szerdán május 16-án jelenik meg. két és malmokat, továbbá toronyórákat, s igen szép hangú és olcsó vasharangokat; nála min­den alakú és mérvű malmok, sima vagy fi­nom lisztörlésre megrendelhetők, ki egyszers­mind nyerészkedési vágy és hátulsó gondolat nélkül ad megbecsülhetlen utasításokat a vállal­kozni akarónak. Lasse Marky et Bernard uraknak Prágában lévő, s a gépészet egész körére kiterjeszkedő gyárukban igen szép, szilárd és olcsó gőzgépek és kazánok készülnek, úgy, hogy e nemű gyárt­mányaik kitűnősége Európaszerte elismert do­log, s nem lehet eléggé csodálkozni, hogy e gyárnak honunkban még eddig csak egyetlen gépe működik. A­ki pedig e két gyárra vonatkozó állításaim alaposságáról meggyőződni akar: nézze meg saját szemeivel a balasi egyszerű, de olcsó és jó gőzmalmot,melynek őrlő gépezetét Kisszállás, hajtó gépezetét pedig az említett prágai gyár állította ki, s elismerendő, miszerint mindkettő megfelel a legszigorúbb szakértő követelmé­nyeinek is. Gál Lajos, mérnök. Gazdasági és keresk, tudósítások. Pe­st, május 14-kén. Esős idő, mely, mivel elég lanyha is, a növényzetre a legjobb hatás­sal leend. A Duna vize gyorsan növekszik. A búzára nézve a hangulat változatlanul ked­vező. Eladatott tegnap 3000 m. 84—86 ftos pa­­lánkai búza 5 ft 30 krjával, 3000 m. 84 Va—86 ftos bácskasági szintén 5 ft 30 krjával. — A rozs is folyvást jól kel, fogyasztásra; megvete­tett 3000 m. 77 ftos, magyarországi, 3 ft 80 krjával, és 1500 m. lengyelországi 3 ft 65 krjá­val. — A többi gabnanemből csekély üzlet. Szeged, máj.10. A repezének környékünkön két harmadrészét a tavaszszal felszántották, a mi megmaradt, jelenleg virágzik, s meglehetős kedvező állapotnak örvend. A múlt heti hide­­­gek nem tettek benne nagyobb kárt.­­ A többi vetemények állapota biztató lenne, ha a folyto­nos hideg időjárástól nem kellene őket félte­nünk. A múlt heti három éjjel tartó fagy fejlő­désünknek is nagy hátrányára volt, s körülbe­­löl három héttel van hátrább a növények tenyé­szete. A tavaszi vetemények mindamellett is, még eddig, az itt-ott már mutatkozott kukoricza kivételével, igen keveset szenvedtek, s ha ez­után szükséges időjárásunk leend, kedvező ara­tásra számíthatunk. Azonban a szőlők sokat szenvedtek, az idei termésnek csaknem felét tönkre tette a múlt he­ti hideg időjárás, s ha a szemek jobban ki let­tek volna fejlődve, a kár kiszámíthatlan lenne. Nem kevésbé szenvedtek a gyümölcsfák is, s a­mit a múlt hideg megkímélt,azt ez utóbbi tette tönkre. E kedvezőtlen időjárás következtében a bor ára nagyon emelkedik, s a legjobb bort már 4 ft 80—5 fttal fizetik hordó nélkül. Ellenben a gabona árak nem igen változnak. Jegyzeteink következők: búza 5 ft 40—50 kr; kétszeres 4 ft 45—50 kr; rozs 4 ft 10—20 kr; árpa 3 ft 30—50 kr; zab tetejezve 3 ft; kukori­cza a hajóról 3 ft 70—75 kr, a piaczon 4 ft, paszuly 6—6 ft 20 kr. K ö l ö n f é l é k. Pest, máj. 14. * A hazai Szükölködők fölsegélésére ismét két rendbeli küldeményt vettünk: 1) Csurgóról (Somogy) t. Tóth Károly úr által 46 ft 60 krt, mely összeg barátságos kör­ben gyűlt egybe e t. ez. adakozóktól : Horváth György 3 ft, Udvardy György 6 ft, Győry Mi­hály 2 ft, Ziegler Lajos 1 ft 60 kr, Hegedűs Béla 2 ft, Rozs László 1 ft, Mühlstein Lajos 1 ft, Pákozdy Ferencz 1 ft, Vaszary János 1 ft N­émety 1 ft, Erdélszky István 1 ft, Vukovits 1 ft, Kohnlechner 1 ft, egy határőrvidéki tiszt 1 ft, Pintarics 5 ft, Hochreiter László 1 ft, Tóth Károly 5 ft, Bohár Sándor 1 ft, Lábos Mihály 10 ft, Mikulacsek Ferencz 1 forint. Összesen : 46 ft 60 kr. 2) Besfáról „egy sopronyi lakos“ alá­írással 10 ft, mely Vasvármegyében egy úri családnál ebéd alkalmával — hol a beküldő is jelen volt — gyűlt egybe, mint kenyérgolyócs­kákkal hajigálódzásérti bírságolás a háziúrtól , a vendégektől. Mindkét rendbeli összeget nyílt köszönet mel­lett átadtuk a pesti kenyérosztó bizottmánynak. A szerkesztőségünknél eddig elé­g czélra egy­­begyűlt és átszolgáltatott pénzek összege 43,619 ft 32 kr, 47 db cs. k. arany, 190 frank aranyban, 1 font sterling, 7 db ezüst tallér, 3 db ezüst frtos és 11 db ezüst huszas. •Szokcsevic t b., a horvát bán, teg­nap volt kihallgatáson ő Flgnél. * A legbiztosabb forrásból értesülünk, misze­rint P­u­­­s­z­k­y Ferencz hazánkfiáról a keresz­tes újság levelezője után közlött azon hir, mint­ha fenntisztelt hazánkfia amnestiát kapott s jó­szágaiba visszahelyeztetett volna , teljesen alaptalan, és e félreértés tán onnan szár­mazhatott, hogy Pulsz­fy urnak — mint tudva van — neje kapta vissza lefoglalt vagyonát. * Maros-Vásárhely gr. Teleki Domokost és b. B­á­n­ff­y Albertet újra megválasztó ország­gyűlési képviselőül. * Hernád-Kércsről hálaszózatot vettünk a magasztos lelkű honleány özv. gr. Batthyány Lajosnő ő excja irányában, mint a ki Her­­nád-Kércs, Baksa és N.-Kinis községek szű­­­kölködői számára újólag 100 ftot küldött, mely összegből a három községben 81 özvegy, 37 árva, 17 munkaképtelen és 8 nyomorék, össze­sen 143 szűkölködő szegény nyert táplálékot, kik kények között rebegik hálájokat nemesszivü jóltevőjök iránt. * A szegedi jótékony nőegylet részéről három szép fényképet vettünk, melyek az ottani inségi konyhák egyikét ábrázolják , a szűkölködők szomorú csoportozatával, a mint köztök a jóté­ony nőegylet tagjai — mint a könyörület nem

Next