Pesti Napló, 1864. június (15. évfolyam, 4286-4310. szám)
1864-06-01 / 4286. szám
123-4286 15. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferenc.Erek terek 7-dik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pont, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek : vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre...................10 frt 60 kr o. é. Évnegyedre. . . . 6 frt 26 kr o. é. 1864. Szerda, junius 1. Hirdetmények dija : 7 hasábot petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr. Bélyegdij külön 30 gj kr. Magnifita 6 hasábot petit-sor 25 gj kr. Pest, május 31. 1864 (Fk) Az állam egyedárusági kiváltságának igazolására háromféle ok képzelhető : t. i. vagy f i s c a 1is, midőn fényűzési czikkről van szó, melynek fogyasztására az állam adót vet, úgy, hogy az egyedáruság csak neme a közvetett megadóztatásnak,— vagy közbiztonsági, midőn veszélyes áruk forognak szóban, miknek szabad áruitatását elővigyázatból nem engedi meg az állam, — vagy közgazdászati, midőn az élet fenntartására nélkülözhetlen czikkeket az állam maga szolgáltatja a közönségnek, nehogy a nyerészkedés az árak mesterséges felrugtatása által, a lakosság egy részét ily nélkülözietlen áru élvezhetésétől megfoszsza. Ausztriában mind a három forrásból eredő monopóliumhoz van szerencsénk; a dohányt fényűzési czikk gyanánt megadóztatják ; a lőport közbátorsági okokból monopolizálják; a só pedig — legalább a józan ész így mondja — csak azért lehet egyedáruság tárgya, hogy kiki megszerezhesse magának azon menynyiséget, melyre az életre mélhatlanul szüksége van. Hanem, sajnos, ez utóbbi monopólium jogczíme mindinkább elmosódott, s aki a dolog mai állását tekinti, úgy fogja találni, hogy a sómonopóliumnál is a fiscális okok látszanak egyedül határozóknak. Ha pedig a monopóliumok, s különösen a somopolium ellen átalában nagyon súlyos érveket hozhatni fel, akkor még inkáb kell pálczát törni oly eljárás felett, mely a sómonopoliumot fiscális szempontból kezeli, s államjövedelmi forrásul, a közvetett adó egyik neméül akarná kizsákmányolni, mert ez kiáltó vétség azon legfőbb elv ellen, miszerint minden adó méltányos és egyarányos legyen. Ami nélkül az ember meg nem élhet, azt senkinek, még az államnak sem lehet nyerészkedés tárgyává tenni. Azon idők, hála az égnek, rég elmúltak, midőn a miniszter egy parasztember azon megjegyzésére „de, kegyelmes uram, élni csak kell,“ azt merte felelni: „valóban, nem látom át ennek szükségét.“ Aki pedig nem tudná, mennyire nélkülözhetlen ásó az élet fenntartására, az olvassa el Mungo Parknak azon, félig szivirdizó, félig nevettető ömlengéseit, mikben Afrika sótalan sivatagjain utazva, egy darabka só után epedez. Ily élelmi czikket nem lehet a kincstár érdekében drágábbá tenni, annyival kevésbbé, miután épen a vagyontalan szorul rá leginkább s péld.a krumpliból élő parasztnak több szüksége van a sóra, mint a gourmandnak. Azon fontosságról, melylyel a só a marhatenyésztésre nézve bír, felesleges szólnunk. Roszmaszter, a derék természetbúvár, helyesen jegyzi meg, hogy az angol roastbeef, csak a marha sóval tápláltatásának köszöni a maga „világhírét;“ az angol marha rendesen felével többet nyom a mienknél; a hamburgi marhahús jelessége onnan származik, mert az eiderstedti marhát bőven tartják sóval. Angliában a ló és ökör átlagosan 10, a fejős tehén 7, a szamár 5, a juholat sót kap naponként. *) Hanem, persze, ez csak az által vált lehetségessé, hogy Angliában 1823-ban megszüntették a sómonopóliumot, minek következtében a só mázsája átlagosan 1 ftra sülyedett alá, míg nálunk, Szolnokom 8 ftnál is többe kerül. (Arenstein tanár, a kormány megbízásából, az utolsó londoni kiállításról közzétett hivatalos jelentésében azt közli, hogy a vakító fehérségű, legfinomabb szemű asztali sónak mázsája Londonban csak 1 ft 24 krba kerül.) A nemzetgazdászok régóta tekintik a fejenkénti sófogyasztást, mint a közjóllét legbiztosabb fokmérőjét. Angliában évenként 38 font, Francziaországban 18, Svézia és Norvégiában 35, Oroszországban 14, Svájcban és Belgiumban 18, Spanyol és Olaszországban 20, Ausztriában 157 font konyhasó jut egy-egy főre. Magyarországon, a budapesti kereskedelmi kamara legújabb évi jelentése szerint, csak 12 font. Azért-e, mert nincs több? Korántsem! Ugyanis, szembeállítva Magyar- és Erdélyország lakosságának számát, a 2 millió mázsát meghaladó évi sótermeléssel nálunk is bőven kijutna egy-egy főre 15—16 font. A só magas ára az, mely a fejenkénti fogyasztást 12 fontra nyomta alá. Tudományos búvárlatok szerint (itt ismét Koszmoszlerre hivatkozunk) , ezen tizenkét font a sófogyasztás legvégső minimális határa, s azon német határvidékeken, ahol a só monopólium tárgyát képezi, legalább 12 fontra menő fejenkénti fogyasztást ki kell mutatni, hogy a csempészkedés gyanúja elháríttassék. Annyira vagyunk tehát, hogy a természet áldásai daczára, daczára a magas honi és erdélyi sóbányák bőségének, melyek évezredekig fedezik a szükségletet, a fogyasztás szélső minimális határán állunk. Mondtuk, hogy ennek oka a só drágasága ; e drágaság pedig onnan veszi magát, hogy az állam czélszerűtlen gazdálkodása daczára is nyereséget akar hűzni a sófogyasztásba . Spanyolországban például a seregale szintén fennáll , s a 100 millió reales de vellon-ra menő nyers jövedelemből 80 millió reale tiszta jövedelem marad az államnak, de ott oly czélszerű a kezelés, hogy az ár olcsósága következtében körülbelül 20 font jut évenként egy-egy főre. Ausztria pedig annyira hátra van e téren is, hogy példa tengeri sóból évenként alig állítanak ki többet 30,000 mázsánál, míg a hason terjedelmű tengerparttal bíró Portugalt , sőt még Sicilia is a Bourbonok alatt, tehát az elhanyagoltatás korszakában, húszszor annyi tengeri sót hozott forgalomba. A boldogult Schwarzer, 1848-ban közmunkák minisztere Ausztriában, „Geld und Gut in Neuösterreich“ czímű munkájában azt az érdekes leleplezést teszi, hogy az Ausztriával tőszomszéd török tartományokat, Bosniát, Herczegovinát stb. nem a dalmatiai sóbányák látják el sóval (ezekből még annyit sem tudnak kinyerni, amennyi saját halaik besózására szükségeltetik), hanem hogy ama vidékek Angliából és Belgiumból bevitt tengeri sót fogyasztanak. Hogy aztán ily kevéssé czélszerű kezelés mellett mégis tetemes nyeresége legyen az államnak, nem marad egyéb választása, mint az ár túlcsigázása. A birodalmi tanács elé terjesztett utolsó budget szerint (mely 1863 nov. 1.—1864 dec. 31.,tehát 14 hónapra szól: a 80 monoptólium nyers jövedelenezése teszen . 49,000,000 frtot, az előállítási és eladási költség pedig . . . 7,800,000 frt, marad tiszta nyereség 41,200,000 frtot, vagyis a beruházási tőkének körülbelül 600 percentje. Szép summa, de legyen ! A fogyasztónak azonban nemcsak ezt kell viselnie, hanem néhány év előtt a pénzügyérnek eszébe jutott e terhet még az által is öregbíteni, hogy a marmarosi só szállítását magántárlatra bizta, mely ez üzleten meg akart gazdagodni, s meg is gazdagodott — a fogyasztó költségén. Ez már aztán kissé sok a jóból, quod licet Jovi, non licet speculanti ; ami az államnak talán megbocsátható , arra a magánüzérnek nincs joga, s a legszükségesb élelmi czikket néhány tőzsér javára megadóztatni, ez semmi ürügy alatt ki nem menthető... Szükségesnek tartottuk e tárgyat épen most szóba hozni, mert Plener ur amaz üzér-társulati rák octoberre felmondta a szállítási szerződést, mely felett mi nálunk régen pálczát tört a közvélemény, de egyszersmind azt rebesgélik, hogy a szállítást most a bécsi hitelintézet venné át, mely ezt szintén nem pour les beaux yeux de son Excellence fogná tenni . Pedig hihető-e, hogy a pénzügyér, habár csekélyebb mértékben, megújíthatná elődje hibáját? Nem akarjuk hinni! Szolgálhatnánk azonban egy jó tanácscsal ! Adjon a hitelintézet a tiszai vasútnak oly kölcsönt, melylyel az utóbbi a marmaros-tiszai vonalat kiépítheti, melyre szerződésszerüleg kötelezve van ; ez leend a legalkalmasb ut a sószállitásra s a sóár csökkentésére. — Ha ezt az utat megkapjuk, szívesen engedjük el mind a hitelintézetnek, mind a tiszai vasuttársulatnak az arad-nagy-szebeni vasút építését álló 8—10 szavazatnyi többség annál bizonyosabban a székhelynek az országban maradását vivandja ki, mert e kérdésben a magyar regalisták is a románokkal szavaznak. A szászok leginkább azért kívánják az országon kívül helyezni a székhelyt, mert odahaza a román befolyás túlnyomóságától tartanak, mely nézetük szerint tényleg fenáll, mióta a kormányszék gyakorolja a legfőbb igazságszolgáltatást. Az itteni szász főtörvényszék már egy ízben panaszt emelt az erdélyi kancelláriánál a kormányszék ítéletei ellen, melyek a felhozott indokok szerint nem mindenkor az igazság elvein alapulnának. Különösen a szász főtörvényszék ítéleteinek átvizsgálásánál túlságosan szelíd a kormányszék és sok esetben a szász főtörvényszék által elítélteket bizonyítékok hiányában felmentette vagy épen bünteleneknek nyilvánította. A legfőbb törvényszék helyének meghatározását a kormányjavaslat 13-dik pontja is fontossá teszi, mely szerint illetéki viszonyoknál erdélyi politikai és bírói hatóságok közt, továbbá úrbéri ügyekben a legfelsőbb törvényszék három bírája helyett azt üdv. kanczellária három tagja lép be, mint szavazó, míg ha a székhely az országban marad, e három szavazót a kormányszék küldi ki. A románok és velük a magyarok a székhelynek az országban maradását, mely mellett a történeti múlt is szól, nagyobb biztosítékául tekintik az okt. diplomában az országot illető autonómiának , a gyorsabb elintézés és gazdálkodási szempontból is ajánlatosabb a legfelsőbb törvényszéknek az országban maradása, miként Magyarországon a hét személyes táblával történt. A szász főtörvényszék megszüntetése, mint a többségi törvényjavaslat óhajtaná, a szászok szívós ellenállása folytán s azon körülménynél fogva, hogy a kormányjavaslat nemcsak nem érinti, de tekintettel is van iránta, a román többségnek aligha sikerülene. A kisebbségi véleményben felhozott érv, mintha e megszüntetés nem tartoznék az országgyűlés illetékességéhez, nem áll ugyan, miután azonban a kérdéses törvényjavaslat csak a harmadfokú bíróság szervezésére vonatkozik , s e szerint általános igazságszolgáltatási szervezést nem foglal magában, a tényleg fennálló, másodfokú bíróság megszüntetését nem eredményezheti. Kétségtelen azonban, hogy a szászoknak az alkotmányban különállását, különösen a törvényhozási jogot igénylő szász nemzeti universitást a románok sokszorosan és hevesen megtámadják majd, ha egyáltalában reconstituálja Erdélyt ezen országgyűlés, úgy a szászoknak eme előjogaikról le kellene mondaniok. Mint említve volt, Manger brassói követ a legközelebbi ülésben javaslatot teend az erdélyi vasútra vonatkozólag. Ez vitára s nyilatkozatra adand alkalmat azon vonal felett, melyet az erdélyi képviselet az országra nézve legüdvösebbnek tart. Mikor történik ez, nem tudható, mert a kormány ez ügyet nem óhajtja az országgyűlésen tárgyaltatni. A 30-ai ülésről következő távirat érkezett: S z e b e n, máj. 30. A mai ülésben az elnök királyi leiratokat jelent be, melyek a román nemzet egyenjogosítását s azt pd. diploma és febr. patens beczikkelyezését szentesítik. ő felségének köszönetszavazás határoztatott Befejezésül Manger sürgős indítványt tesz azon ő felségéhez intézendő kérelem tárgyában, hogy az erdélyi vasútnak a romániaival csatlakozási pontja Brassó legyen. *) ^ Provenceban a sótartalmú legelőkön táplálkozó juhok gyapját legjelesbnek tartják, sőt még a spanyol gyapjú jelességét is nagymezben az ottani föld nagy része tetemes sótartalmúnak tulajdonítják. Svájczban pedig régóta divatozik az a közmondás, hogy „hundert Pfund Salz, geben hundert Pfund Schmalz.“ Erdélyi országgyűlés. (S. C ) S z e be n, máj. 28. A jövő hétfői ülésben szőnyegre kerülő törvényjavaslat az erdélyi legfőbb törvényszék felállítására vonatkozólag heves vitákra adand alkalmat. Már az első pontnál, mely e főhatóság székhelyét határozza meg, a szász és román képviselők szemközt lesznek egymással a románok rendelkezésére arra nézve, hogy a biztosítások megkötésénél mind a biztosítottak, mind a társaság érdekében a legnagyobb óvatossággal járt el az igazgatóság. Felemlítő továbbá, hogy a lefolyt év is a tapasztalásgyűjtés éve is volt. A viszonyokkal, az emberekkel mindjobban megismerkedett, tapasztalataiból mind több tanulságot merített az igazgatóság, s ennélfogva egyrészről mind jobb arányt igyekezett behozni a kockázatok, a tűzveszély valószínűsége közt, másrészről pedig az intézet érdekeinek a részakarat, a könnyelműség elllenében való jobb megvédése tekintetéből, s hogy a törvényhozás általi védelem s a tűzrendőri intézkedéseknek részint hiányát, részint hiányosságát némileg pótolja, a kötvényfeltételeket a nyert tapasztalatok nyomán szabatosítta, s az újon átdolgozott szöveget jóváhagyás végett a nm. m. kir. helytartótanácshoz felterjesztette. Bejelenti az elnök, hogy ez évben a tűzkár elleni biztosítást a házból jövedelemre is kiterjesztő, ez által a társaság módot nyújtván a házbirtokosoknak, hogy ne csak házuk fedelét, többi eléghető részeit, s a falrongálás által szenvedett értékcsökkenést, hanem a tűz folytán egy időre megszűnhető házbér jövedelmét is biztosíthassa igen csekély díjért. Végre jelenti, hogy a társaságnak vészbiztosítási viszonya a múlt évben és jelenleg is fennáll a Pannóniával, a magdeburgi, a kölni, a berlini társasággal, a frankfurti providenciával, a bajor hypotheka bank biztosítási osztályával, a párisi Reassurance-szal, a gallicziai és cseh országos társaságokkal-Ezután felemlítve, hogy azon hat év, melyre ő elnökül, s azon 3 év, melyre Hajós József alelnökül megválasztattak, eltelvén, elnök társa nevében is köszönetet mond a bennök fektetett bizodalomért, s újabb választásra hivja fel a közgyűlést. Ez élénk figyelem és méltányló éljenzéssel fogadott beszéd után felolvastatott az igazgatóság hivatalos jelentése, mely így szól: Tisztelt közgyűlés! Az 1863-dik év, mely az ország leggazdagabb részében uralkodott ínség, s az általánosan érzett kedvezőtlen pénzviszonyok miatt minden vállalatra nyomasztó hatást gyakorolt, tetézve az ez évben előállott rendkívüli elemi csapások által, különösen a biztosító társaságokra volt oly annyira mostoha, hogy ezeknek legnagyobb része számláit tetemes veszteséggel zárhatta le. Ez okoknál fogva társaságunknál is rendkívüli arányban emelkedett a múlt évben a tűz-, szállítmány- és jégkárok száma és összege, mert míg a károk száma 1862-ben 6608-at tett, 1863 ban 9047-re emelkedett ; a károk összege pedig , mely 1862- ben 2,561,282 ft 62 kr volt, 1863- ban 3,061, 06 ft 47 krra növekedett. Azonban, nézetünk szerint, az üzlet eredménye, a biztosítási eszme terjedése, s az üzlet emelkedése szempontjából is megítélendő lévén, midőn megelégedéssel jelenthetjük, hogy egyrészről a biztosítási eszme terjesztésére irányzott törekvésünk, a hazai és külföldi biztosító közönség bizodalma következtében, a múlt évben mind a biztosított érték, mind a díjbevétel emelkedett, másrészről pedig, hogy a társaságot ért tetemes veszteségek s a függőkockázatok kellő fedezése mellett is osztalékul minden egyes egész részvény után 25 p. ésrtot (mely összegbe befoglaltatott az életbiztosítási üzlet első időközének 11 frt 64 krt tevő osztéka) javasolhatunk, akkor a múlt évi üzlet eredményét, az előadott viszonyok közt, megnyugtatónak mondhatjuk. Az üzlet emelkedésének kimutatására szolgál a következő egybeállítás: a biztosított érték 1862-ben tett 465,006,116 ft 43 krt, 1863-ban tett 493,439,477 ft 64 krt, a díjbevétel pedig 1862-ben volt 4,001,364 ft 28 kr. 1863-ban volt 4,297,641 ft 32 kr. A függő koczkázatok fedezésére eső és visszatartott díjtartalék 2,919,983 ft 89 krt tesz, mely összeg, tekintve a függő koczkázatok, s az ezek után bevett dijak közötti arányt, olyannak mudható, mely a legszigorúbb igénynek is megfelel. A részvényesek tulajdonát képező nyereménytartalék szintén jelentékenyen növekedett. Ugyanis az 1862 ben 301,194 ft 28 kr volt, 1863-ban 343,417 ft 19 krra emelkedett. Mint üzletünk terjedésének további tanúbizonyságát, megemlítjük, hogy ügynökeink száma a múlt évben 344- et tett. Az életbiztosítási osztály üzletének első időkörét a múlt év végével fejezte be. Ez osztály üzletének kedvező eredményéről az e jelentésünkhöz mellékelt külön jelentésünkben szólunk körülményesen; e helyen csak örömünket fejezzük ki a felett, hogy társaságunknak a biztosítás e terén is sikerült nevezetes foglalásokat tenni, s az életbiztosítás üdvös eszméje iránt a fogékonyságot mind nagyobb körben feléleszteni, minek bizonyságául e helyen röviden megjegyezzük, hogy a múlt év végéig hozzánk beérkezett életbiztosítási bevallások száma 894- öt tett, s hogy társaságunk által a múlt év végéig már 12,698,169 ft 47 kr összeg biztosíttatott- Végre van szerencsénk jelenteni, hogy a múlt évben 1624 db 3,256,443 ft 80 kv értékű váltót számítottunk le, e váltóforgalom által, mint hiszszük, nagy szolgálatot tevén a hazai gazdászatnak, kereskedésnek és iparnak. A számvizsgáló bizottmány által kellőleg megvizsgált múlt évi zárszámlát ezennel a t. közgyűlés elé terjesztvén , tisztelettel maradunk Pest, máj. 2. 1864. Az igazgatóság: Hajós József, alelnök ; Frölich Frigyes, Fuchs Rudolf, Koppély Frigyes, Ullmann Károly, igazgatók; Lévai Henrik, vezérlő igazgató. A 6-dik évi zárszámla olvasása után, melyet holnap közlendünk, olvastatott a vizsgáló bizottmány jelentése mely igy szól: „Tisztelt közgyűlés ! Az első magyar általános biztositó társaság múlt évi rendes közgyűléséből nyert megbízás fölytán és értelmében, a lefolyt 1863-ik évi mérlegnek, s a társaság könyveinek általunk f. évi ápril 18 án, 20 án 21-én és 23-án eszközlött megvizsgálásáról a következőkben teszünk jelentést: Megvizsgáltuk a biztosításnak minden ágát, a tűz, víz- és jégbiztosításnak egyes , keresetlenül kijelölt esetein, kezdve a bejelentésen , annak lefolytáig, sőt károknál a felszámításig és kifizetésig keresztül mentünk, s arról győződtünk meg, hogy a mérleg kimutatott számai és tételei helyesek, hibátlanok, az üzleti könyvekkel mindenben egyezők, a kezelés tiszta és szakavatott, s a könyvvezetés úgy külcsín, mint belső pontosság tekintetében dicséretre méltó. Különös figyelmet fordítottunk — s több eseteknél utánszámitást is alkalmaztunk — a több évre terjedő biztosítások helyes beosztására, s ez irányban is elismeréssel és dicsérettel kell megemlékeznünk azon biztosságról és pontosságról, melylyel a biztosítás ezen, egyik legfontosabb nemének kezelésénél találkoztunk. Végre átmentünk a Nők főosztálynak — életbiztosításnak — intézetünk e fiatalabb áfának kezelési részén is, s bizton mondhatjuk, hogy az életbiztosítási főosztályban talált szakismeret, ügyszeretet s pontosság nem kevésbé méltó a dicséretre és elismerésre, mint az Idő főosztálynál. Hogy az első magyar általános biztosító társaság, a nagyközönség részéről irányában mindinkább növekedő bizalomra érdemes, arról fényesen tanúskodik a lefolyt aszályos év, mely míg egyrészről hazánkban éhhalált, s a társadalom minden rétegein átható ínséget és nyomort idézett elő, más részben a példátlan szárazság által a biztosító társulatokat is szokatlan rendkívüli csapásokkal sújtotta. Köztudomású, hogy 1863-ban csaknem minden biztosító társaság veszteséggel zárta le számadásait; ha tehát az első magyar általános biztosító társaság ily rendkívül kedvezőtlen viszonyok közt, amidőn csak augustus, September és October hónapokban 1,600,000, szóval egy millió hatszázezer forintnyi káreset volt, a mellett, hogy a több évekre futó biztosításokat elkiismeretes szigorúsággal osztotta be, a függő kockázatokra 2,910,000 forintot tartott vissza, s tartaléktőkéjét 343,000 forintra emelte, még osztalékot is bír adni részvényeseinek , akkor bizony minden önámítás nélkül mondhatjuk a nagy közönségnek s az egész világnak, hogy az első magyar általános biztositó társaság alapja szilárd, kezelése tiszta, szakavatott, és igy működése biztos. Pest, ápril 26-án, 1864. A számvizsgáló bizottmány: Giczey Samu m. p. Kern Jakab m. p. Zsigmondy Pál m. p. Jelinek Mór m. p. Az életbiztosítási üzlet első időköréről szóló terjedelmes jelentés, mely a jelenlevők közt kiosztatott, s a részvényesek és biztosítottaknak megküldetik, felolvasottul tekintetik. Ezek után a következő határozatok hozattak: 1) A múlt évi osztalék 25 forintban állapittatik meg. 2) Tudomásul vévén, hogy az igazgatóság az életbiztosítási osztály tartaléktőkéit részint jelzálogilag, részint biztos értékpapirosokba helyezi el, az igazgatóság felhatalmaztatik, hogy kedvező alkalommal fekvő értéket szerezhessen az ez osztály tőkéiből. 3) Az alföldi szűkölködők részére adott 5000, s a pesti kenyérosztó bizottmánynak adott 200 ft adomány jóváhagyatik. 4. Az igazgatóság a pesti Lipóttemplomra 5 éven át évenkénti 50 frtot utalványozván, ez eredményt a közgyűlés évenkénti 100 forintra emelé. 5. A pesti kereskedelmi akadémiának ez évben is 300 frtot ad. Az elnök végre jelentvén, hogy a tisztviselők nyugdíjalapja máris 18,640 frt 95 krra emelkedett, felolvastatja a házbérbiztosításnak e lapokban már ismertetett programmját, s kinevezi a szavazatszedő bizottmányt. Ez évben választás alá estek az elnök, az alelnök, a számvizsgáló bizottmány tagjai, a sorshúzás útján kilépett 1 igazgató, 4 választmányi és 2 vál. póttag. Újra választottak : elnökül Lónyay Menyhért 118 szavazattal, alelnökül : Hajós József 124 szavazattal. (másokra szavazat nem adatott.) Választmányi tagokul: Fluck Ede 122, gr. Károlyi György 122, Török István 120, Karácsonyi László 118, — vál. póttagokul : b. Eötvös József 124, Ebner Nép. János 124, — igazgatóul: Fuchs Rudolf 120, — vizsgáló bizottmányi tagokul: Kern Jakab 126, Giczey Samu 123, Strasser Alajos 120, — póttagokul : Jelinek Mór 125, Zsigmondy Pál 124, Satelláry György 122 szavazattal. A gyűlés egyik kedélyes részletét kell még megemlítenünk. A választmány s az igazgatóság Lónyay Menyhértnek hat évi sikerdús működése elismerésül egy szép emléket nyújtott át a tegnapi választmányi ülésben. Ez emlék 117 lat súlyú ezüst tentatartó, mely Wrubel műhelyéből került ki, s remek mivü. Négy részén a biztosítási 4 üzletág van jelképezve Pluto, Ceres, Neptun s a Párkák dombormivü képei által; a tentatartó fedelét Pannóniának az ország czimerét tartó szobra képezi ; az emlék alsó párkányán a Lónyay család czimere mellett szép rajzú pajzsokon a felajánlás s a választmányi és igazgatósági tagok nevei olvashatók. Ez emléket Giczey S. felemlítvén, inditványozá, hogy valamint e tettét a választmány és igazgatóságnak, úgy az emléket magát is, a mennyiben ez a társaság részéről adassék az érdemes elnöknek, tegye magáévá a közgyűlés. Ürményi József örömmel fogadva azt, hogy a közgyűlés a választmány és igazgatóság mél- W"- Az első m. ált. biztosító társaság közgyűlése május 31-kén. Az elnök, Lónyai Menyhért, a nagy számmal megjelent részvényeseket üdvözölve, örömmel jelenté, hogy a múlt 1863. év eredménye, ez év nagy sanyarusága és rendkivüli tűzvészei mellett is kielégítő volt, mert még több társaság m. évi zárszámláját veszteséggel zárhatta le, és a versenytársaságok egyike újabb befizetésre szólíta fel részvényeseit, addig társaságunk megnövesztve ez évben is a tartaléktőkéket, a részvényeseknek osztalékot is adhat, mi a bevételek emelkedése folytán vált lehetővé. Ez emelkedés magának a biztosítás eszméje eltterjedése, a bizalom növekedése által feltételeztetvén, az üzlet ez erkölcsi eredményére, mint örvendetes jelenségre utal az elnök. Jelenti továbbá, hogy az életbiztosítási osztály üzletének első időkörét befejezte. Az életbiztosítási üzlet eredménye annál meglepőbb, annál kielégítőbb, minél több nehézséggel kellett társaságunknak e téren és főleg hazánkban küzdenie, hol még nem régen az életbiztosítás tere majdnem egészen parlagon hevert, hol a takarékosság, a gondoskodás eleme iránti fogékonyság majdnem fejletlen volt, hol még a műveltebb osztály többsége sem ismeri fel, nem méltányolja kellőleg az életbiztosítás hasznait, a halál esetére való gondoskodás minden egyébb módja feletti előnyeit, hol aránylag még mindig oly kevesen fordulnak az életbiztostáshoz, ez üdvös intézményhez, mely a családfő elhunytával a fenntartás eszközét nyújtja a támasz nélkül maradt családnak, mely segélyt nyújt a különben nyomorba eshető árváknak, mely hozománynyal látja el a hajadont, nyugdíjjal az özvegyet és évjáradékkal a tehetetlen aggkort. E mellett a biztosítás ez üdvös neme iránti részvét fejlődését, a társaság e téren igyekezetét nem kis mértékben tartóztatták fel hazánknak a lefolyt évek alatti kedvezőtlen gazdasági és pénzviszonyai. És mindezek ellenére is igyekezetünket szép eredmény jutalmazta meg, mert 1860. máj. 15-től, midőn t. i. az osztály működését megkezdte, a múlt év végéig mindössze 8945 bevallás nyujtatott be 15,677,792 ft felajánlott összeggel, s 7668 bevallás fogadtatván el, ez idő alatt már 12,698,169 ft 47 kr biztosíttatott. A biztosításra ajánlott 15,677,792 ft, s a kötvény kiállítása által érvényesített 12,698,169 ft 47 kr összeg közötti viszony tanúságul szolgál