Pesti Napló, 1865. január (16. évfolyam, 4463–4487. szám)
1865-01-26 / 4483. szám
teljesiti — úgymond — de nincs szükségem rá, tőled kérem a feloldozást“ - mondá nőjéhez fordulva. Neje legkevésbé akarta hinni, hogy férje végperczeit éli, midőn azonban erről értesiték, oda hivta két nagyobb leányát, s karjaik közt adá ki lelkét a hirhedett socialista. — Szabó Károly jeles tudósunkhoz Thierry Amadé hízelgő levelet irt, melyből a következő sorokat közöljük a „K. K.“ nyomán : „Magyarországgal és különösen önök Erdélyével, uram, mind e mai napig úgy voltam, s talán úgy leszek örökre, mint az önök pusztai délibábjával, mely annál inkább távozik, minél inkább közeledik az ember feléje , legalább az önök mondái így beszélik. Több ízben megtettem úti készületeimet, de mindannyiszor egy rettentő „nem lehet“ jött közbe, olykor betegségem, olykor teendőim gátoltak. Ön, aki, mint hiszem, szabadabb és egészségesebb, miért nem jött Párisba, hol önt már ismerjük “ — A közrészvételénk kifejezése között vettük sok érdemileg ismert hazánkfia. írónk és volt képviselőnk Mocsáry Lajosnak Eger melletti Andornak község kies magányából következőgyászjelentését : „Mocsári Mocsáry Lajos és gyermekei Róza és Imre, hadadi báró Wesselényi Miklós és Béla szomorodott szívvel jelentik neje és édes anyjuknak, Luchs Annának 1865. évi január 19-én Andornakon hosszas betegség után végelgyengülés által, élte 36-ik évében történt csendes kimultát. Hideg tetemes folyó hó 21-én délután fognak a reformált egyház szertartása szerint külön sírboltban az andornoki kertben örök nyugalomra tétetni. Béke hamvaira!“ Eddig a gyászjelentés, mely valóban közrészvétet keltett nemcsak a tisztelt család és annak közszeretetű feje iránti rokonszenv következtében , de mert a megboldogultban a vidék egy nemesszirti honleányt, és szűkölködői kipótolhatlan anyát vesztenek. Ennek méltó kifejezését láttuk ehó 21-én a végtisztelet megadásánál. Nem is említem a megszomorodott férj és család tisztelőit, barátait, volt képviselőnk követ és elvtársait, kik a vidékről, Eger, M.-Kövesd, Verpelétről stb. nagy számmal gyűrkeztek egybe; de a szomszéd községek lakóit, kik oly tömegben jelentek meg a szomorú tisztelgésre, hogy elmondhattuk : e népet csak a megboldogult iránti hő ragaszkodás zarándokoltathatta ily kedvezősen időben e helyre. A koporsó felett nt. Prágai maklári lelkész ur tartott megható gyászbeszédet. A tisztelt hamvak ott nyugszanak most — saját kivánata szerint — az ékes udvarnoki kert fenyőcsoport kas árnyában. Sz . . . . — Az „Első magyar kertész gazdászati ügynökség tulajdonosa és főügynöke, Varga Lajos, felhívásában jelenti, hogy nem nyerészkedési vállalatul tekinti az intézetet, s anyagi áldozatra is készen áll. Feladatul tekinti, hogy minél jobb és nagyobb értékesítést szerezzen a hazai termékeknek külföldön, s megfordítva, lehet, olcsón szerezze be a külföldi termékeket. Pontossággal és lelkiismeretességgel teljesíti a gazdaközönség megbízását, s szentül ígéri, hogy a reábízott kincset, a magyar becsületet, tisztán megőrzi. — Wágner Sándor jeles tehetségű fiatal , festész,hazánkfia kitűnő elismerést tanúsító biss nagy mesterétől. — Bercsényi Lajosné, kinek domborművei a gazdasszonyok kiállításán elismerésben részesültek, újabban Batthiány Lajos özvegye, ha Odescalchiné és Zichy Pál Ferencz grófné arczképeiket készité és sorsolásra bocsátja. Ajánljuk a közönség pártfogásába, annál is inkább, mert e művek készítője e művészeti ággal tartja fenn magát Egy sorsjegy ára csak 40 kr. 90 számra van téve, s a febr. 2-iki államsorshúzás számai lesznek nyertesek. Nevezett Bercsényiné asszony lakása Pesten, Reáltanoda utcza, Havas házban van. A pesti jótékony nőegyesületnél az újévi köszöntések megváltási névsorának közzététele után még következő megváltások folytak be: Amtmann Ferencz ur és családja, Hutter Lajos ur és családja, Marek F. ur, Palló Sándor jogtudor ur és helytartói tanácsos, ifj. Planer Antal ur és neje, Purgstaller József ur a kegyesrendi atyák provinciálisa, Simonyi József ur, Szőnyi Pál ur, Szőnyi Pálné szül. Weninger Ludmilla asszony, Walla orvostudor és családja. Továbbá következő ajándékok folytak be: Bartakovics Mária hagától 2 öt fa, a „Családi kör“ eddigi gyűjtéséből 4 ft 40 kr, Brzorád L. úrtól 20 mázsa kőszén, a „Pannonia“ gőzmalomtól 6 mázsa liszt és 1 mázsa dara. — Fogadják a nemeskeblü adakozók az egyesület forró köszönetét. — Pápáján. 21. A pápai casino, mint minapi jelentésében már érintő, a hozzá beküldött női munkák és más adományokból múlt évi június 10-kén az alföldi szűkölködők felsegélésére kisorsolást rendezett, s a nyereménytárgyakat azoknak, kik sorsjegyük előmutatása mellett jelentkeztek, azonnal ki is szolgáltatta. Több tárgy iránt azonban , bár kinyomott sorshúzási jegyzékek küldettek szét mindenfelé, mindeddig semmi jelentkezés sem történt. A casinói választmány azért mindazokat, kik a következő számú, u. i 1-ső sor 27 m.: 66 69 szám. 3-dikn 20— — 71 4-dikn 48 77— 71 5 dikn 40 67— 71 7 dikn 40 - •— 71 8-dik5 23 80 86 11 9-dikn 13 17 40 59n 10-dikn 63 64 66100 17 11-dik ii 19— — — 71 12-dik ij 90— — — 17 13 dik ij 11— — — n 21 dikn 12 31 51— 71 22 dikn 48— — — 11 25-dik ii 10— — — n 27-dikn 40 48— 71 28-dik ii 27 70— — n 29-dikn 70— — — n 30-dikn 49 71— — 71 35-dikn 52 60— — 71 39 dikn 88— — — 17 40-dik ii 60 86— — n 44-dik 17 65— — — 77 45-dik 11 89— — — 17 46-dik 11 19— — — 11 47 dik 11 60 63— — 77 49-dikJ 28, —— — 17 53-dik 11 97— — — 77 55-dikn 25 21— n 57 dikn 19— — — n 64-dikn 58— — — 17 65-dikn 18— — — 11 66-dikn 6 — — — W 68 dik n 16 87— — n 69 dikn 18— — — 77 70-dikn 80— — — 11 sorsjegyeknek birtokában vannak, még egyszer felszólítja, hogy fia. február 15-dikéig sorsjegyeik beküldése mellett nyereményeik iránt rendelkezni szíveskedjenek. A kitett határidőn túl az el nem vitetett tárgyak, hogy a kisorsolás befejezése, s a végszámadás tovább ne gátoltassék, újra kijátszatnak, vagy elárvereztetnek, s a ----iíítt------,, „„Alra log- fordít,tatni — Iskolai értesítés. A pesti ág. hitv. evang. gymnasiumba az 18''-ik évre szabályszerűen bejegyzett magántanulók első félévi vizsgálata folyó évi január 28—30-ik napján bezárólag fog megtartatni. Mivel az illető tanulók, illetőleg azok szülői és gyámjai ezennel tudósittatnak. Pest, január 22. 1865. Batizfalvi István, ez idő szerint igazgató tanár. — Nagy Kőrösről jelentik, hogy fi hó 16-dikén este 9 órakor meglehetősen jelentékeny földrengés volt, mely három perczig tartott. Szerencsétlenség nem történt, de a rengés folytán sok házban az edények összecsörrentek és eltörtek. Kecskemétről hasonlót írnak. — A fi é. jan. hó 12 én Szombathelyen Széll Kálmán joghallgató ur által a m. k. t. egyetemi joghallgatókat segélyző egylet javára rendezett tánczvigalom összes jövedelme 359 uj ft o. é. volt, melyből 218 ft 50 kr, mint kiadás, levonatván, az illető egylet javára fennmaradt 140 ft 50 kr. — Ez alkalommal felülfizetéseket tettek: h. Batthiány Fülöp 20 ft, gr. Festetich György 25 ft, gr. Erdődy Sándor 25 ft, gr. Festetich Dénes 5 ft, Horváth László 5 ft, b. Meszni Victor 5 ft, Chernél Nándor 10 ft, Ernuszt Kelemen 5 ft, Chernél Elek 5 ft, Polányi György 5 ft, Széll József 5 ft, Ebergényi Victor 5 ft, Septey Sándor 6 ft, Kiss Gyula 4 ft, Gyarmathy Sándor 5 ft, Csertán László 5 ft, N. N. 3 ft, mely felülfizetések az összes jövedelmi összegben bennfoglaltatnak. — Nem mulaszthatjuk el mindezekért úgy a nagylelkű adakozóknak, mint Széll Kálmán urnak nyilvánosan köszönetét mondani. Pest, 1865. jan. 24-kén. Székács Ferencz, e. i. egy. titkár. — Esztergomból írja rendes levelezőnk, hogy Molnár Pál legszorgalmasabb és keresettebb ügyvédeink egyike, 1849-ben a „Szegedi Hírlap“ szerkesztője, miután még múlt évi octoberben agylábba esett, s hó 22-kén agyszélhűdésben elhalt. Béke poraira! — A losonczi casino-egyletei 1865-ik évi febr. hó 12-én, alapszabályaihoz képest, tisztujitással egybekötött rendes évi közgyűlést tartván, arra a t. e.- tagok tisztelettel meghivatnak. Losoncz, jan. 18-án, 1865. Török Sándor, egyl. elnök. — Pestváros terjedése az 1850-ik évtől bezárólag az 1864-ik év végéig legjobban és örvendetesebben szemlélhető városrészeink legszebbikében, a Lipótvárosban, s itt látszik világosan, mennyire szaporodott városunk népessége. Az 1850-ik évtől egész az 1864-ik végéig a Lipótvárosban 90 nagyobb építkezés történt, legkevesebbet építettek, 2 és 5 épületet 1851 és 1858-ban, legtöbbet 11 és 15 épületet 1861 és 1862 években. Közéletünk mozgalmai itt is meglátszottak, s a légnyomat könnyükével a vállalatokhozi kedv is megjött, ezen épületek között volt 20 földszintes ház, 13 emeletes, 23 két-, 29 három- és 5 négyemeletes ház; ez épületek bírnak összesen 976 lakással, melyek 1036 felekezet által lakatnak. A fentebbi épületek közt iparvállalatokra készült Zarzetzky gyufagyára, hol 400 munkás nyer foglalatosságot, két gőzmalom, melyek egyikinél az országban alig van szebb, s egy fürészmalom. Épült végre két monumentális épület, a m. tud. akadémia palotája és a Redout. Népfelszámlálások mutatják, hogy egy lakófelekezetet rendesen 7 személyre lehet felvenni, e szerint ha a fentebbi 1030 lakófelekezetet veszszük , a Lipótváros népessége mintegy 7000-el szaporodott, s ez nem a többi városrészek rovására történt, mert ezek lakásai azért nem üresedtek. A szegény gyermekkórházi egyletnek fi hó 16-án tartott választmányi ülésén jelentetett, hogy a „Pannonia“ czímű gőzmalom igazgatósága 150 font lisztet, 50 font darát és 5 zsák korpát (gyermekfürdőkre); a salgótarjáni szent István kőszénbánya-társulat 20 mázsa kőszenet; Neuschloss Simon 4 öl puhafát; t. ez. Szűcs Lajosné 9 pár harisnyát és 3 kötött öltönykét; dr. Hirschler Ignácz 3 palaczk tokaji bort; karácsonyi ajándékul Bohus-Szőgyény Antonia és Jurenák Károlyné különféle játékszereket, SS az első popponyo véxeior© x nflitnvAhhA. készpénzben Karageorgevics herczegné 15 ftot vászonra, Sütő Rudolf meghalt kisfiának takarékpénztárából 1 aranyat, Ágoston József örökösei Nagyváradról az elhunyt 100 ftos hagyományának levont örökösödési százalékait pótolták, nem igen bizott teremtti erejében, a melódiák forrása már nem folyt oly édesen és meghatólag, mint Róbert, vagy a „Hugenották“ ban, miért is külsőségekre, kiállításra helyezte e dalmű súlypontját. E tekintetben alig is lehet tovább menni. Az első felvonásban : forradalmi kar, amely az opera legjobb számai közé tartozik és 49-ben először adatván, képzelni lehet, a kedélyekre mily hatást gyakorolhatott. A 3-dik felvonásban korcsolyázás és napfelmente, a 4-ikben, mely zenészeti szempontból is a legsikerültebb, koronázási induló, ima, átok, igézés, az 5 dikben végre egy nagy puskaporfelrobbanás, mely az egészet elég hatásosan végzi. De e dalmű már eléggé ismeretes lévén, térjünk át az előadásra, mely egészben véve elég sikerültnek mondható. Az est főérdekét képező Kendelényi F. k. a., ki Fides szerepében első színi kísérletét téve. A k. a. szép csengő és nagy terjedelmű hanggal bir, az alsó g-től a magas" h-ig, mely hangok jól ki vannak művelve, és alkalmassá teszik a kisasszonyt ezen rendkívüli kiterjedésű szerep nehézségeinek legyőzésére. Jó hatással volt a hallgatóra zenészeti képessége is, mely tiszta intonatioban és biztosságban mutatkozott, a mi is kezdőnél, kivált ily nehéz szerepben, sokat nyom a mérlegben. Játékával is (a kezdőt szem előtt tartva) megtehettük elégedve; látszott, hogy értelmiséggel bír. Az első felvonásban nagy felindulása, s a kikerülhetlen lámpaláz nem igen engedték hangja teljes kifejlődését, de a 2-dik felvonásbani tripsot már több hanggal, a 4 dik felvonásbani nagy templomi jelenetet pedig már teljes hangjával énekelte, és játéka is meglepő volt. Mint halljuk, a n. színház intendánsa másfél év óta képezte ezen szép reményű kisaszszonyt, amit igen helyesen tesz; mert bizton hiszszük, hogy folytonos tanulással és szorgalommal a k. a. a nemzeti színháznak igen haszonvehető tagja lehet. — Pauli, mint Leydeni János, rendkívüli haladást tanúsított. Hangja mintha erősebb lett volna a szokottnál. A 2-ik felvonást, s a templomi jelenetet valódi művészi ihlettel énekelte, s méltán érdemlette a számtalan kihívást, melyben Kendelényi F. kisasszonynyal együtt részesült. Rabatinszky M. — Bertha — az első felvonásban kissé elfogultnak látszott, de 4-ik felvonásbeli duettjét Fidessel, igen szépen énekelte, s a közönség méltó tetszésével találkozott, Kőszeghi, Bodorfi, Ormai kisebb szerepeiket tőlük megszokott szorgalommal és biztossággal énekelték. Különösen dicséretesen működött még az énekkar, mely nemcsak zenészeti részét helyesen éneklő, de a cselekvényben is mindig kellő részt vett, ami nem kevéssé emeli az egész harmóniáját, s a zenekar, melyet a fiatal tehetségdús karmester, Erkel Gyula vezetett, ki az operát oly helyesen tanította be és vezette, hogy büszke lehet ezen sikerre, a közönség is kihívással jutalmazta meg őt. A rendezés, egy két csekélységet kivéve, mi oly nagy mű első előadásánál majdnem kikerülhetlen, csinos és gondos vola. A színház zsúfolásig tömve volt. — Szombaton 1865. évi febr. 11-én a pesti jótékony nőegyesület a redoute helyiségeiben nyilvános álarczos bált adand az általa gyámolított szegények javára, mely úgy, mint az előbbi években, különféle becses tárgyak kijátszásával le-Inestro. A nagyvollot roményli, hogy a tisztelt közönség e bált, mint minden évben, úgy ez idén is, részvétével pártolandván, az egyesületet ezáltal képessé teendi, e város szegényeit továbbá is gyámolíthatni. Beléptijegyek és sorsok kaphatók Rebly Adolf úr boltjában (servitatér a svájczihoz), hol a bál előtti napokon a nyeremények is megszemlélhetők, továbbá előbb Medetz József jelenleg Szemek és Mayer, Kilián György, Lauffer testv., Stolp Oskár urak kereskedéseiben a váczi utczában ; Lueff M. urnái a váczi-utczában, Mérész György ur kereskedésében az uri-utcza szegletén ; Dietrichstein Francziska szivarboltjában TARCZA. A száműzött leánya. Regény. Irtam*«* Első kötet. 1. Fiatalság példánya. Divathölgy teremébe lépni, a kellemes érzések egyike; a szemfény rend és választékosság gyönyöreibe merül, az idegeket ingerlő illat izgatja fel, s a duzzadó pamlagok, támszékek kényelmes pihenésre csábitnak. A tündér igéző megjelenését várjuk, kinek nesztelen léptei a perzsiai puha szőnyegen szellemalak közeledését sejteti, s mi a képzeletet még fokozza, a selyem ruha suhogása. A mily elragadó ezt lelni hölgynél, ép oly fonák és nevetséges férfinál. Pedig Zárai Gyulánál igy néz ki. Szobájának rendezése akármelyik divathölgy ízlésének becsületére válnék, azok a nehéz selyem függönyök, bársony bútorok, rózsafa asztal, tele válogatott albumokkal, állvány, tele ritka csecsebecsékkel, gazdag aranyzású csillár, fogantyúk és keretek, mi fényűzéssel határos kínézést ad az egésznek ; a barna vörös bársonyos tapette pedig a szép olajfestményeknek sok előnyére van. Zárai Gyula szépen fürtőzött szöghaját nagy gonddal rendezgető, selyem és bársony házi öltönyéről finom illa, áradozott, midőn egyik tükörtől a másikhoz lebegett, mint bálba készülő leányka. Annyit igazita magán, hogy érdekes találkozóján alig lehetne kétkedni, főleg ha azt is figyelemre méltatjuk, miszerint inasa két terítékű asztalt tolt a kandalló elé. Zárain az öltözet, a szobájában a rend, a legfeszebb csínra mutatott. A fehér márvány kandallóra helyzett gyönyörű bronz óra tizet vert. Az inas kérdőleg tekintett urára. — Csak készíts el mindent, nem várunk — parancsola Zárai, mire az ezüst forraló, gyönyörű thea készlet, bordeauxi és madeirai lepé el az asztalkát. E pillanatban érkezik a várt vendég. — Isten hozott Hugo ! — Jó reggelt kedves Gyulám ! Ezzel a két ifjú legnevetségesb kaczérsággal lebegett egymás elé kezet szoritni. —• Szaporán a reggelit — mond Gyula inasához, mialatt Hugót, mint valami bájos leánykát, átkarolva, a kandallóhoz vezeté. Az étkek felhordattak, az inas eltávolíttatott, s a bizalmas társalgás megindult. — Nos Hugo, mit végeztél ? — Meg vagyok elégedve. — Óhajtom, hogy én is az legyek. — Semmi kétségem benne. — Tehát a dologra. — Ím, Bella válasza leveledre. — Ebben nem is kétkedem — mond Gyula elbizakodva, s a levelet bontatlan csúsztatá zsebébe. — De nem akart írni. — Mintha először volna. —• Tehát miért volakodott ? — Nem volt hozzád bizalma. — Az elég nem szép, de majd ha jobban ismer.... — Barátságával fog megajándékozni. — Azt reményem is. — Méltán. No de menjünk tovább. — Kár, hogy nem iszol bort, ez a Laffitte felséges ! — Örömömre szolgál, ha ahhoz értő vendégem élvezi. — No, én értem. — Annál kedves nekem. Még abból a kagylóból, aztán lássunk az őzszeletekhez. — Mindenre ráérünk, hisz a hitelezők csak délkor jönnek. — Tehát feltaláltad őket. — Nem volt nehéz, egyik a másiknak nyomába utasított. — Kaptak rajta ugye ? — Majd szétszaggattak örömükben. — És Kázmér? — Nem is gyanitja.Tegnap újra sokat vesztett. — Következőleg ma este . . . — Nem megy nénetek estélyére, hanem nála jő össze társaság. — Jól van, de Hugó — mond Gyula, s mutató ujját ajkba illeszté. — Istenem! hát mi lenne belőlem, ha hallgatni sem tudnék. — Arra nagyon is számolok. Most pedig érts meg jól, te nénémhez a lehető legkésőbben érkezendesz, koholj ki rá valami mentséget. — E készlet mindig bővében létezik nálam. — Aztán ha látod, hogy Kázmér csakugyan nincs ott, jelentsd betegségét. — Mire azt ? — Bizd rám a többit, szereped csak ennyiből áll. — No, hogy ezt jól eljátszani, sem sok fejtörés, sem nagy ügyesség nem szükséges. — És az előadandó műben mégis döntő eseményt képez. — Akár miként legyen, rám számolhatsz — Számolok is. Ezzel tisztában volnánk, mint te a kis Czeczillel. — Vége ! — Czeczillel ? — Örökre. — Hűtlen jön ? — Meghalt volna értem. — Úgy hát te nem szeretted többé? — Imádtam. — Mi vetett hát véget a viszonynak ? — Jószivetségem. Tudod, mily jószivü bolond vagyok. Lepkei báró, benső barátom, sok mindenféle miatt lekötelezettje is vagyok, látta Czeczilemet, lángra lobbant, beteg jön, őrjöngött, s én kigyógyitom. — De miként ? — Bemutattam Czeczilnek, s neki tért engedve, magam visszavonultam. A leányka eleinte szerelemféltő volt, aztán epedett, végre boszut forralt, s a boszu eredménye, hogy ma Lepkei a boldog imádó, én pedig feledve vagyok. — Te csakugyan különös ember vagy. — Csupa szív vagyok, tetőtől talpig szív. Én mások boldogítására születtem. — De csak úgy, ha a boldogítás haszonnal jár. — Boldog Isten ! hisz élnem csak kell. Ha időmet, tehetségemet, sőt érzelmimet, s nem ritkán biztonságomat is másoknak hozom áldozatai, csak kell kevés kárpótlásról is gondoskodnom. — És azért, szerencsére, pártfogásod mindig olyanokat ér, kik nem maradhatnak soká lekötelezetteid. — Más szavakkal, hogy haszonleső vagyok ? —• Nem épen, de szerencse, hogy barátaid mind előkelők és vagyonosak. — Azzal már dicsekedhetem. És méltó dicsekvését azzal erősite meg, hogy a madeira utolját kiürite, miután a Laffitte elfogyott, s theához látott, miből Zárai a harmadik csészét élvezé, bőven tejezve, mert ajka boros poharat sohasem érinte. Hugo mégsem szegődött a tejhez, hanem helyette csészéjébe bőven öntött cognacot, s most szivarozni vágyott, de ezzel már nem kínálta meg Gyula , gyűlölte a füstöt, s bálványozá bútorait. Hugo tehát szörpölés közben csak fogait szivogatta. A második csésze thea után Hugo neki gyuladt arczcal távozásra készült. Gyula egyetlen szóval sem marasztalt. Tudta, amit tudni akart, kiadta utasítását, most többé nem volt szüksége barátjára. — Édes Gyulám — mond Hugo felkészülödve — tudod, a legrendezettebb emberen is megesik, hogy néha pénzzavarba jő. — Te pedig, ki sohasem vagy rendezett. .. — E pillanatban megvallom, még a rendezetlenségnél is roszabbul vagyok. — Következőleg .... — Igen leköteleznél száz forinttal. Lealázott ellenségnek soha egy gyávasen nyújtott nagyobb megvetéssel alamizsnát, mint minővel Gyula adá át a száz forintot. És soha nagyobb megnyugvással egy napszámos sem tette zsebre megérdemlett filléreit, mint tévé Hugo a száz forintot. Szerencse, hogy nem tükrözik magukat a gondolatok az emberek homlokain, különben mindkettő méltó nevét megtalálta volna, midőn nyájasan egymás szeme közé mosolyogva, meleg kézszorítással búcsút vettek. — Hogy ily emberek is vannak — dörmögő Gyula a távozó után — no de jók arra, hogy felhasználjuk. Sokszor egy ily jellemtelen ficzkó boldogulásunkhoz jobban segít, mint ezer szilárd férfi. Az effélének csak pénz kell, s pénzért olyan lesz, a minővé akarjuk. Ma erényes, holnap ledér; ma kormánypárti, holnap veres tollas ; ma férfi, holnap vén asszony; ma vigad a vigadókkal, holnap sír az elszomorodottakkal, s mig ezt tiszta meggyőződésből teszi, ha hasznot lát belőle. Ő azt gondolja : a világ ámittatni akar, hát ámittassék. De az ámitásról jut eszembe, hogy rám levél vár. — Ezzel a levelet zsebéből elővoná, s kényelmes ülést foglalva, olvasott : „Egyetlen Gyulám! Nehezteléssel kellene szólanom, de az lehetlen ; én önre csak szeretettel tudok gondolni, két végtelen napig nem láttam, mi voltam én ez idő alatt ? Egy elhagya-.tott epedő teremtés, mert távol volt lovagom, hősöm, sőt, ki merem mondani a bálványom, így szeretem én önt, azért legyen kíméletes, s oly embert, mint Verdesi Hugo, ne avasson érzelmeink titkába. Reszkedtem neki soraimat átadni, de ön óhajta, s ez nekem szent. Ön védelmezi magát elmaradásáért, erre soha sincs szüksége, van nálam önnek oly szószóllója, minőt a világ leghatalmasabb embere sem képes előteremteni, s ez szerető szivem ; védelmezi ez önt eszem minden vádjai ellen mindaddig, mig verni tud, s mig ön legkisebb hajlamot mutat irántam. Hogy gondjai vannak, elszomorít, ... oszsza meg velem, ketten inkább elviselhetjük, csak kérem, közbenjáró nélkül, személyesen, mert csak így édes nekem minden, még a fájdalom is. A viszontlátás után sóvárgó Bellája.“ Közönyösen gyüré a levelet otthonkája zsebébe, s ajkait elvonva mondá : — Ezek a szerelmes levelek úgy hasonlanak egymáshoz, mint egyik váltó a másikhoz, csakegy egyik kisebb, másik nagyobb összegről szól; egyiket rögtön kell fizetni, a másikat hoszszabbithatjuk. Szerencsére ezt hosszabbitni lehet. Szellemes elmélkedésiből inasa zavará fel e szókkal: — Három ur jelenti magát. — Neveiket ? — Azt mondák, nagyságod rendelte ide. — Ők ? bocsásd be—s midőn az inas távozott, megjegyzé — hogy siettek a tiszteletben álló rablók ! — és oly állást von, mint győztes hadvezér, ha az első hódolatokat fogadja. Három urias kinézésű egyén lépett be. Mélyen és ferdén bókoltak. Gyula alig billente meg fejét. — Önök tékozló öcsémtől váltókat bírnak. Mindhárman „igen“-t intettek. — És mennyiről szólnak ? mikor van a lejárat? —■ Enyém kétezer forint, s holnap jár le. — Enyém ezer hétszáz forint. — Reményem, a hétszáz kamat? — Csak törvényesre adtam. — Mi is, mi is. — Elhiszem. Határidő ? — Harmadnap viszont, a második. — És ön? kérdé Gyula a harmadiktól. — Ezerötszáz forint. Lejárat hat nap múlva. — Ön, látom, sokkal jobb szivü, csak ötven kamatot szed. — Kérem, készpénzben szolgáltam. — Mi is, mi is. — Jól van. Tehát mennyi leszámítással engedik át nekem váltóikat ? — Csak teljes értékben. — Határozottan ? Nagyságos uram, mi szegény emberek vagyunk, nem dobhatjuk ki pénzünket. — Nem bizony! — Tehát kifizetem. A borulni kezdő averók kiderültek, a házak meggörnyedtek, s tiz percz múlva a pénzzel zsebeikben rettentő hajlongás közt távoztak. Gyula e szókkal: — Ez jól fog kamatozni — a kifizetett váltókat szekrényébe rejté, felöltözködék, s a városligetbe kocsizott. (Folytatása következik.) Nemzeti színház Jan. 19 én „Próféta“ Meyerbeertől, uj betanulással. Kendelényi Fanni k. a. első felléptéül. Ezen látványos dalműben a hires Maestro, úgy látszik, az ur téren, a nemzeti színház melletti cs. kir. dohány-trafikában; Nagel urna , Pavorszky, Lloyd, Kammon, két huszár, Fillinger kávéházakban és Budán Unger Antal vasárusna , ugyszinte minden egyesületi választmányi nőnél, és Busbach Péter egyesületi titkárná, sas-utcza 8. sz. a. Páholyok a meddig el nem kelnek, kaphatók Bohus-Szögyény Antónia egyi. elnök asszonynál két sas utczában, 19-dik számú házban, délelőtti 8 órától 11-ig Helyárak osztrák pénzben . Páholyjegyek két-két belépti és ugyannyi sorsjegygyel együtt: sarok-páholy 40 ft, középpáholy 25 ft. Egy beléptijegy a terembe, mely a karzatra is érvényes egy sorssal 1 ft 50 kr, estve a pénztárnál 2 ft. Egy külön sorsjegy 70 kr. Belépti jegyek sors nélkül nem adatnak. A helyáron felöli kegyes adakozások hírlapokban fognak közzé tétetni. A pénztár megnyittatik 7 órakor. Kezdete 9 órakor estve. A bál díszének fenntartása végett kéretik a t. n. Ir .7?inoPO* Q 1713Q7 Q tPl*11 Gl VGIH — A nyitrai negyei gazdasági egyesület által Nyitrán, 1864. évi oct. 16, 17, 18 és 19-én tartott terménykiállitásnak birálati eredménye. (Folytatás.) 19. Fehér József és Karsay János felsőjattói görögdinnyéje kitűnő, sárgadinnyéje dicséretes. 20. Fesztoráczy Alajos nyitrai körtéi, zobori 1858-ki fehér bora, 1861-ki fehér bora, 1863-ki lebogyózott veres bora figyelemre méltók. 21. Fodor Sándor lovászi 1862-ki fehér bora figyelemre méltó. 22. Forster János nagykéri 93 ftos árpája dicséretes, őszi búzája, őszi rozsa, bükkönye figyelemre méltók. 23. Frankner Antal nagyemökei üri-töke, kitűnő őszi rozsa és angol babja dicséretes, őszi búzája, fekete lencséje és kalerábija figyelemre méltók. 24. Gyurikovics Józsefné lukácsi borsója kitűnő, kendermagja jeles, tarló répája, kendere és töke dicséretes. 25. Hamar János páni 1856 ki vörös bora kitűnő és 1841 fehér bora figyelemre méltó. 26. Harmanovics József 1834 ki fehér bora jeles, és komjáthi 1841. fehér bora figyelemre méltó. 27. Gr. Hunyady József Ürményi 8. 90 fatos őszi búzája, 9. 89 fa fontos őszi búzája , 163, repetéje kitűnő , kertésze által nemes gyümölcsösei Ízletesen rakott kosara, uborkája, 200 cserép ritka növénye és virága kitűnők, 193, baltaczime, almái, körtéi, Tripogal sárgadinnyéje, corfui és hollandi cantalupja, kifejtett nemes szőllője, burgonya hagymája, fehér és sárga hagymája, brüsseli fehér és kék kalerábija, kelkáposztája, uborkája, paréja és salátája jelesek , czellere, maggyüjteménye dicséretesek, kukoriczája, cantalupja, töke, fehér és sárga hagymája, sárgarépája és 1862 ki fehér bora dicséretre méltók. 28. Huszár János ivánkai almái dicséretesek. 29. Huszár József alsó köröskényi őszi rozsa jeles. 30. Izsák Pál negyedi szántóföldön magból termesztett hagymája jeles. 31. Fakubovics Istvánné nyitrai paradicsomalmái dicséretesek. 32. B. Jeszenák Istvánné újlaki 102. árpája jeles, 33. őszi búzája dicséretes, 115. zabja jeles, Osai rozsa és amerikai gyapotnövénye diczéretesek, luczernája, almái és kürtéi figyelemre méltók. 33. Jurássy Mihály galgóczi 1862. vörös bora dicséretes. I. Hetedik jegyzéke a Kisfaludy-társaság pártolóinak az 1864— 1866. három éves folyamra. (Nov. 5. 1864-től jan. 24-ig 1865.) Csiba Orbán ügyvéd Pozsony. Balogh Károly törv. tanácsos. Bánóczy Ferencz szerkesztő. Bert-