Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)
1865-02-01 / 4488. szám
26-4488. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Szerda, febr. 1. 1865 16. évi folyam Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Pest, jan. 31.1865. A porosz király — válaszolván az urakházának adressére —felmondó, hogy ő közeledett a képviselőkhöz, s most már a képviselőkön van a sor, hogy hozzá közeledjenek. Őfelsége engedett a formában, s ebből következnék hogy az ország képviseletének engedni kell a lényegben. De, úgy látszik, a képviselők nem mutatnak hajlamot az engedékenységre. — Szeretik a katonai dicsőséget, de még inkább alkotmányos jogaikat. Nem bánnák, ha Poroszország növekednék annexiók által, de ezen előnyt vonakodnak azon áron vásárolni meg, hogy Poroszországból a politikai szabadság száműzessék, s Németországon a reactio győzedelmeskedjék. A dicsőséget inkább visszautasítják, mintsem vele együtt közelítsen hozzájuk a kurd uralom. Nem akarnak nagyobb területet birni azért, hogy e területen kevesebb befolyása legyen a népnek saját ügyei intézésére s a hatalom ellenőrzésére. Hiszik, hogy a hazájukban megalapított szabadság jobban fog egykor a rokonszenvek által hóditni, mint most Bismark diplomatiai fogásai s a düppeli sánczok bevevőjének fegyverei képesek. Szóval, várni akarnak, de tenni is. A határozott tevékenységnek előjele a financzbizottmány javaslata, mely lényegileg a következő: határozza el a ház, hogy a budgetet átalában addig nem tárgyalja, míg a katonai budget elő nem terjesztetik, hogy aztán visszautasíthassa, ha benne a régi ősziét ismét meg fog jelenni. Ezt a kormány a kesztyű oda dobásának tekintendi. Azonban még itt nincs vége a financzbizottmány javaslatának. Eulenburg miniszter a minap azon kedélyes nyilatkozatot téve, hogy ha a ház kétkedik a budget körüli alkotmányos befolyásának tiszteletben tartása iránt, akkor a költségvetés más rovataiból húzzon ki , de nem a hadügyiből, mert e részben a király hajthatatlan. A financz-bizottmány Eulenburg gróf kikötését figyelembe nem vette, de biztatását nagyban követi. Javasolja t. i. intézkedjék a ház az adó csökkentéséről, hogy a kormánynak önkényes czélokra semmi feleslege ne maradjon, s gondoskodjék arról is, hogy a hadügyi minisztériumnak követelései által a többi közigazgatási ágak ne rövidíttessenek meg. A törvényhozó testületek történetében ritkán fordult elő még ily határozott fellépés. S a financz-bizottmány javaslatának tárgyalásakor a többség kétségkívül ezen nyomon fog az alkotmányos küzdelemben előre haladni. A képviselők házának eloszlatása, és megszavazott budget nélküli kormányzás jön tehát napirendre. Úgy látszik, semmi kilátás nincs a kiegyenlítésre. Bismark urat ezen kellemetlen helyzet óvatossá teszi-e az annexiók irányában, vagy még nagyobb bátorságra tüzeli fel ? Igen nehéz kérdés, melyre a felelet tán még Bismark fejében sem fogant meg. De annyi igaz, hogy az annexiókra rész az időjárás. A „Nordd. Ztg“ félhivatalos általánosságban beszélt egyel mást arról, hogy a berliniek nem tudnak semmit Russel lord jegyzékéről, mely a bekeblezés ellen szólalt volna fel,s ezen kétséges jellemű sorokból a távírda határozott meghazudtolást olvasott ki, és olvastatott el velünk; azonban, úgy látszik, hogy a felvilágosítást kérő angol jegyzék csakugyan nem mese, oly kevéssé az, mint nem volt koholmány a lengyel forradalom alatt a porosz-orosz conventio, melyet nemcsak a „Nordd. Alig. Ztg“ hazudtolt meg, hanem maga Bismark úr is. A párisi lapok sűrűbben emlegetik a Rajna vidékeit, mint compensatio tárgyát azon esetre, ha Poroszország a herczegségeket bekeblezi, s Németországból foglalni kezd. A „Courrier du Dimanche“ így szól : „Míg Bismark úr a dánokat agyonütögette, addig szabad keze volt. Ausztria segítette, az orosz egykedvűleg nézte, Anglia kiabált és dühöngött, de semmit sem ten. A franczia kormány pedig hallgatott és számította, hogy Köln nem nehezebben elfoglalható, ha a zuávok haza jönnek, mint Mexico volt.“ A „Courrier“ ezt is mondja : „Ha Poroszország, miután leverte a dánokat, elveszi Schleswig-Holsteint, akad majd más, ki Poroszországot veri le. Merte világon mindig találkozik egy erősebb, s aki ma mást lekaszabol, holnap más által kaszaboltatik le. Ez a gondviselés örök törvénye.“ A journalistikai czikkeknek és Russell lord diplomatiai iratainak — a tapasztalás szerint — nem lehet mindig nagy fontosságot tulajdonítani. De az mégis valószínű, hogy a porosz parliament magatartása zsibbasztani fogja Bismark ur kezét, s a bekeblezés amint halad, úgy talál nagyobb akadályokra. S e tények a büszke tervekről lemondást prédikálnak. Azonban a visszalépés semmivé tenné Bismark urat, s a junkerek azon tekintélyét is, amelylyel jelenleg birnak. Az alsóház követelései tehát még nagyobb hadi dicsőség felé terelhetik a kormányt, hogy a győzedelmek fénye vakítsa el a tömeget, és babérok fedjék be a mélységet, mely az igazgatás s a népképviselet közt támadt és mindinkább tágul. Midőn III. Napóleon szükségesnek tartá kivételes törvények által nyomni el a polgári szabadság maradványait, hamar következett rá az olasz hadviselet. S Bismark is lehet azon hitben, hogy a dicsőségért sokat bocsát meg a tömeg, vagy legalább eltűr. KEMÉNY ZSIGMOND: Magyar Tud. Akadémia II. Az Akadémia építkezései. Az Akadémia igazgató tanácsa közelebb tartott ülésének, a már előadottakon kívül, egyik fő tárgya volt azon kimerítő, alapos jelentés, melyet az elnök, gróf Dessewffy Emil úr, az Akadémia építkezéseiről előterjesztett. Azt hiszszük, érdekelni fogja a nemzetet e jelentés egy részének, habár kivonatos és töredékes ismertetése. Tudva van olvasóink előtt, régibb közléseinkből, hogy a midőn gróf Dessewffy Emil úr, mint elnök, a palota mellett a bérház építését indítványozó, a palota építésére kiküldött hármas bizottság (a két elnök és gróf Károlyi György) hatalmaztatok fel az igazgató tanács által, hogy a bérház építési ügyeit is megindítsa és vezesse. Gondoskodva lett e czélja egy külön bérházi pénztár felállításáról, kijelöltetvén egyszersmind annak forrásai. A bérház építése 1863. év május havában kezetett meg, s a múlt évi September hóban annyira befejeztetek, hogy az épület 1864-ki September 30-a óta már jövedelmez. És pedig az építtető bizottságnak, tíz évi kibérléssel kapcsolatban, sikerült e jövedelmet magasabbra emelni, mint amennyire az építés megindításakor számítva volt. Azon feltevésből indulva ki, hogy a fejedelmi adóktól tíz évre amúgy is mentes ház jövedelmeiből lesznek a községi adók fedezendők, akkor a tiszta jövedelem csak mintegy 14,300 ftra volt felvéve. Tényleg azonban évenkénti 17,077 ft 73 krért van kiadva a bérház, éspedig oly módon, hogy a községi adót, a tűzkár elleni biztosítást, a világítást, vízvezetést, a rendszeres katonai beszállásolást, s egyéb, a városi hatóság által netalán kivetendő költségeket és terheket is sajátjából tartozik fizetni a bérlő. Az akadémiai tőkékből eddig 170,485 ft 54 kr van a bérház építésébe fektetve. Ez őszi ét kamatai az Akadémia jövedelmi pénztárába folytak és folynak, valamint azon tőkék kamatai is, melyek oly künn levő ajánlatokból fognak bejöni, amelyeknek beszedését és ide beruházását az igazgató tanács már előbbi határozatokban elrendelte. Ami a bérház építés költségeit illeti, azok így állanak : A palotapénztárnak megtérített háztelek ára 64,600 ft , a bérház építési költségei fedezésére fordíttatott mostanig 162,079 ft 23 kv ; az Akadémia jövedelmi pénztárát illető, de a bérházba fektetett tőkék kamatai lefizettettek : 9580 ft 89 kr ; egyéb ideiglenesen felhasznált előlegezvényi őszietek kamataira fordíttatott 5682 ft 98 kr ; előlegezvények visszafizetésére 900 ft; a városnak a vízvezető csatornáért 1171 ft; apró költség és bokrétaünnepély 640 ft 30 kr. Látható ebből, hogy az Akadémia jövedelmei legkisebb csökkenést sem szenvedtek, ide fektetett tőkéinek kamatai, az naptól kezdve, mikor e pénztárba folytak, pontosan fizettetvén ; s hogy nagy és igen érezhető segítségére volt a palota pénztárnak az a 64.600 forint, mely annak a háztelekért — időközileg a kedvezőtlen viszonyok közbejötte miatt a háztelkek ára is csökkenvén — csupán e bérház-építés folytán fizettethettek meg azon ár szerint, melybe az Akadémiának került a kérdéses tér. Ha pedig a bérház-építés jövedelmezőségét tekintjük, a következő eredményekre jutunk. A bérház kerül 179,367 ft 62 krba. Ez oszlethez adván a telek árát (64,600 ft), összesen 243,967 ft és 62 krnyi őszlét áll elő. Ettől fizet a bérlő évenként 7°/„-et, azaz, mint fentebb említők, 17,077 ft 73 krt. E jövedelmet, mint minden ilynemű építkezéseknél történik, leszállítják némileg a mellékes költségek, melyek, a fentebbiek szerint, a takarékpénztári elhelyezésből befolyt 882 ft 82 kr lehúzása után összesen 16,193 ftra és 26 krra mennek, melyekből azon 9580 ft 89 kr, mint az Akadémiának jutott jövedelem jelenik meg. Eltekintve azonban ettől, a bérház építésre összesen fordított és fordítandó 260,160 fttal és 88 kral 17,077 ft 73 krnyi évi jövedelem állván átellenben, világos, hogy az oly ingatlan és városi házbirtokba történt befektetést képez, mely a befordított tőkének évenkénti 636/Cä°/0 es, és így 61/a°/0-nél magasabb kamatozását képviseli, mi számos itteni építkezés eredményével egybehasonlítva, magában sem csekély jövedelmezés, s még előnyösbnek tűnik fel az által, ha meggondoljuk, hogy a befektetett tőkékből 45.000 forint eddig csak 5% jövedelmet, s 6% nél többet a többi sem hozott. Biztosan és minden nehézség nélkül fogja megkapni az akadémiai jövedelmi pénztár ide befektetett tőkéje kamatait, s a bérház jövedelme a felett még jelentékeny felesleget nyújt, mely öregbittelvén az Akadémia egyéb ingatlan birtoka hasznosításának gyümölcsei által, s feltartatván az igazg.tanács azon határozatai, hogy amennyire alkalom és szükség mutatkozik, az akadémiai tőkék ingatlanba fektettessenek, az intézet jövedelmét az eddiginél nagyobb biztosságra fogja emelni, amidőn egyszersmind ez által válik lehetővé, hogy ama másik igen fontos feladat is, t. i. a palotaépítés ügye, hasonló sikerrel fejeztethessék be. Ugyanis, valamint az akadémiai tőke öregbítése s a házépítés érdekében hazaszerte megindított aláírás kezdeményezőjét az a szándék vezérelte, az a remény buzdította, hogy e tudományos intézetünk saját czéljaira fordítható pénzeszközei tetemes gyarapodást nyerjenek, s a házépítés ezekben legkisebb rövidséget se okozzon, és hogy e kettős feladat sikerrel lesz megoldható : szintoly kétségtelen, hogy azon nagyszámú hazafiak, kik ez alkalommal annyira példás és örökre emlékezetes áldozatkétséget mutattak, hasonló szándéktól áthatva, és ugyanily reményektől buzdítva cselekedték azt. S hogy e szándékok és remények teljesedjenek, hathatós eszközéül fog szolgálhatni e részben azon tény, hogy az Akadémiának a haza fővárosában háza van. Kétségtelen ugyan, hogy oda valának irányulva a közhajtások, bár emeltethetnék azon egész telken, melyet most a palota és bérház elfoglalnak, oly monumentalszerű építmény, mely ugyanazon és egységes stylű legyen, s a melynek benyomása egy, vele kapcsolatban álló kisebbszerű és más stylű ház miatt ne szenvedjen. Senki sem táplálhatta inkább ez óhajtást, mint épen maga az építtető hármas bizottság. Azonban nem engedték a körülmények, hogy e körül óhajtásai szellemében járhatott volna el. Ha már mindjárt kezdetben elkerülhetlen volt, tekintettel a rendelkezésre álló s még várható pénzforrásokra, az eredetileg tervezett három emeletet a palotánál két emeletre szállítani alá, ugyanezen tekintetek nyomatéka nagyon ajánlatossá tette, hogy e leszállítással kapcsolatban az összes palotaépítmény terjedelme szűkebbre vonassák össze, hogy így az összes telekből egy bizonyos rész kimaradván, erre külön jövedelmező vállalatul bérház épülhessen, mint előre láthatólag szükséges segédeszköze a palota szerencsés bevégezhetésének, s egyúttal e kimaradt tér árát, a palotapénztár érdekében , mely azt nem nélkülözheti, hasznosítani lehessen. E tekinteteken kívül ajánlatosnak mutatkozott az ily eljárás más okoknál fogva is. Bírtuk már akkor és lírjuk most is herczeg Eszterházy Pál úr azon nagylelkű ígéretét, hogy nagyhírű és becsű képtárát, s réz- és aczélmetszvény gyűjteményeit az akadémiai palotába fogja szállíttatni, és itt benn, hazájában őriztetni. Már maga a gyönyörű szándék megérdemelte, hogy alkalom nyittassák ténynyé érlelődnie,erkölcsi lehetlenség volt tehát és vétek lett volna nem gondoskodni azon tér és helyiségekről, melyeket e gyűjtemények megkívánnak, s igy megfosztani magunkat mind azon hatásoktól, melyek e műkincseknek hazánk léte, szemlélése és tanulmányozása folytán művelődésünkre, az ízlés nemesítésére s az ébresztő példányok hiányában szunyadozó művészeti képességek kifejtésére várhatók, és bizonyosan be is fognak következni. A szép, nagy művészeti becseset biró, és számra is jelentékeny képtárnak méltólag és minden igénynek megfelelőig kellene berendezés s feldíszítés tekintetében is alakíttatnia, mi természetesen szükségkép kihat a költségek szaporítására. S midőn kitűnt, hogy e helyiségek majdnem egy egész emeletet fognak megkívánni (majdnem 14.000 □ lábnyi tért igényelvén elhelyezések), s hogy mindezen körülmények az összes építkezés költségeit tetemes mértékben feljebb fogják rugtatni: azon tekintetek, hogy a tisztán és sajátszerűleg tudományos akadémiai czéloknak e második emelet építése nélkül is meg lehetett volna felelni, döntő súlyt tulajdonítani nem lehetett, s a dolgok ilyetén állása és egybefüggése, a szükségképen megoldandó feladást úgy állította elő, hogy nem egy, hanem két emeletes építmény, s ez monumentál szálban emeltessék, mert valamint a Magy. Tud. Akadémiát az ország fővárosában annak legszebb pontja kétségtelenül megillette, valamint erkölcsi szükséggé vált, azok után, miket a haza ez érdekben ten, megfelelni várakozásának, és azon perezben, midőn az Akadémia tőkevagyonát áldozatai által majdnem megkettőztette, s egyszersmind házépítésre egy fél milliónál többet adakozott, megérteni azt is, hogy itt, s ezzel azon akarat van kifejezve, mikép háza legyen az Akadémiának, mely szükségeinek megfelel, hanem az is, hogy az emelendő építmény mind külsejére, mind belsejére nézve olyan legyen, mikép az Ízlés nemesítésére hathasson, és anynyira igaz, hogy azon hazafiak tettét, akik tudományos Akadémiánkat alapították, és azokét, a kiknek részvéte azt később emelte, csupán oly épitmény és annak oly modora örökíthesse, mely a jövendő ivadékok szemében, mint e tetteknek méltólag megfelelő maradandó emlék jelenik meg. Ezek után a palotaépítés folyama és jelen állásának előadására tért által az elnöki jelentés, melyből itt némi részeket közlünk. (Folytatjuk.) Bécsi dolgok. A „Pester Lloyd“ egy bécsi levelezője közelebbről azt a hírt közlé : „a kormány szándéka : a szűkebb birodalmi tanácsot ez évben össze nem hívni, még pedig azon okból, mivel még nem képes a törvénykezési javaslatokat a ház elé terjeszteni.“ Erre a „Bécsi Híradó“ a következendő félhivatalos jellemű dementi-t közli : „A legilletékesebb helyen szerzett tudomás után, teljesen alaptalannak nyilváníthatjuk e hírt. Sőt, mint esetleg alkalmunk van ismertetni a kormánykörök ebbeli hangulatát, hozzátehetjük, hogy a pénzügyi bizottmánynyal folyt alkudozások ismeretes kimenetelét leginkább azért sajnálta a minisztérium, mivel az a budgettárgyalás hoszszadalmasságát, s így a teljes birodalmi tanács ülésszakának hosszúra terjedését eredményezheti. „Minthogy pedig ezzel összefügg a magyar országgyűlés egybehívása is, melyet a „Lloyd“ nem kevésbé óhajt, mint mi, nem kételkedünk, hogy fentebbi hírének ezen helyreigazítását örömmel veendi.“ — A pénzügyi bizottmány folytatta letörléseit az igazságügyminisztérium budgetjéből. E rovatnál: „Törvénykezés a királyságokban és tartományokban“, a kormány által előterjesztett 7,461,038 ftból dr. Herbst 261,083 ft letörlését indítványozta, indítványát azzal indokolva, „hogy a rend helyreállítása az államháztartásban nemcsak elkerülhetetlenné, hanem a jelen körülmények közt halaszthatatlanná is vált, tehát minden lehetséges eszközt meg kell ragadni ennek helyreállítása végett; „tekintetbe vévén továbbá, hogy az összesen majd 3000-re menő hivatalnokok, s a nem sokkal kevesebb hivatalszolgák száma mellet, már csak a megürült helyeknél is azok újrabetöltéséig jelentékeny pénzalap takaríttatik meg, melyet aztán más megtakarítások keresztülvitelére használhatni, nem is fektetvén különös súlyt oly állomásokra, melyek rendkívüli körülmények miatt éveken át betöltetlen maradnak, mint például az országos főtörvényszéki elnök helye Bécsben, mely a budgetben 7350 fttal van felszámítva, „tekintetbe vévén, hogy bizonyos kiadások egyes országokban aránytalanul magasra vannak számítva, mire nézve elég a börtönkiadásokra Dalmátiában utalni, melyek oly magasra számítottaknak tűnnek fel, hogy nem látszanak semmi arányban sem állni a bűnvádi esetek számával s a területi viszonyokkal; „tekintetbe vévén, hogy az írnokok hiányán legkönnyebben segíthetni a kimutatások, tabellák, jelentések és ellenőrködések megkevesbítésével, melyeknek nagyon is kétes haszna semmi arányban sem áll a reáfordított idő-, erő- és pénzveszteséggel, hogy e bajon kormányi uton is segíthetni; „tekintetbe vévén végre azon körülményt, hogy a törvénykezés költségvetése a múlt évihez képest 218,810 fttal van magasabbra számítva. Új előfizetés... Február 1-től kezdve »fixet ■■«*■•■» „PESTI NAPLÓ“ febr.—mártiusi 2 hóra 3 frt 50 kr. febr.—áprilisi» évre 5 frt 25 kr. febr.—júniusi 5 hóra 3 frt *75 kr. A „Pesti Napló“ kiadó hivatala, „más részről azonban tekintetbe vévén, hogy a nagyobbszerű megtakarítás káros megszorítások nélkül jelentékenyen megkönnyíttetik azáltal, ha megengedtetik, hogy az egyik országban megtakarított összegek a másikban felhasználtathassanak, s hogy ez a törvénykezésnél kevésbé aggodalmat gerjeszthető, mint más szükségleteknél ; „határozza el a bizottmány: a törvénykezési kiadásokat 7,200,000 írttal (tehát 231,452 frtttal kevesebbet, mint a referens indítványozott) a revirement jorával ez évre magállapitni.“ Dr. Brestl még tovább ment, s 461,038 irtot kivánt letöröltetni. Az igazságügyminiszter határozottan szót emelt e letörlések ellen, s lehetetlennek állt rá, hogy ily törlések mellett a törvénykezés költségeit a fennmaradt összegből fedezni lehessen. A bizottmány végre a referens dr. Van der Strass indítványát fogadta el, s e rovatból 161,038 ftot törült le. Továbbá leterült az építkezési költségekből 9510 ftot, s a disponibilis hivatalnokok fizetéséből 36,674 frtot — összesen 218,460 ftot. — Az erdélyi vasút-bizottmány folytatta tárgyalásait a kormányjavaslat felett; a bizottmány tagjainak nagy többsége az ellen nyilatkozott, hogy e vasút felmentessék a jövedelmi adó alól. Ez egészen új kedvezmény nagyon aggodalmat ébresztőnek látszik, és semmivel sem igazolható terhelése a kincstárnak. Ily zavaros üzlet nem gerjeszthet bizalmat. Egyúttal azt sem helyeselheti a bizottmány, hogy a tervezett állomási építések és szállítási eszközök lassanként és folytonosan, a forgalmi szükséglethez képest állíttassanak elő, illetőleg szereztessenek meg. Skene minden kedvezményt ki akar törülni a kormányjavasltból. Herbst indítványozza,hogy a közönségesnél nagyobb kedvezményeket előlegesen hagyják függőben, s a biztosítandó összeggel együtt vegyék majd tárgyalás alá. — Herbst indítványát a bizottmány elfogadja. Az építési határidő két évre határoztatik. A referens birákról és azráskodó referensekről. in. Az érintett „Sürgöny“ czikk a hétszemélynökök előadási mentességére nézve fő argumentumnak hiszi, azok eddigi mentességét. Ez téves felfogás. Előbbi czikkemben kiemeltem, miszerint a magyar bírák előadási mentessége a magyar törvényhozás felfogása szerint nem valamely véletlenség kifolyása volt, hanem a bírói hatalom természetéből és államhatalmi lényegéből eredett. Elmondottam más ízben, hogy a magyar nemzet fejedelmeiben és nádoraiban, valamint had esetére vezéreit, úgy vita esetére bíróit is megválasztotta. — A megyékben a bíráskodási jognak lényeges alapja szinte a választás volt. Midőn utóbb a nemzet koronás fejedelmei a kir. Curiában, a kerületi táblákban s a váltó törvényszékekben, a törvényhozás hozzá járultával, maguk helyett bírákat helyettesitettek, a bíráskodás jogi alapja meg nem változott. Épen ily kevéssé változott meg a bíróságok államhatalmi természete és állása. Ez volt azután annak is oka, hogy a magyar törvényhozás a kivált felsőbb helyről kinevezett bírákban — anyagi tekintetben is függtlen — egyéniségeket és magasan álló férfiakat követelt magának s a nemzetnek adatai. És ez volt oka, hogy bírói hatósági testületeinknél a bírák nem referáltak, valamint hogy a referensek, mint anyagi munkával elhalmozott tisztviselők vagy hivataliokok, szavazattal nem bírtak. Azt mondja a „Sürgöny“ czikk, hogy ez megjárta addig, mig a pörök száma csekélyebb volt, de most, midőn a kir. táblánál 24—25 ezer, a hétszemélyes táblánál pedig 5 —6 ezer pör (?) megfordul, — ez intézkedés többé fenn nem állhat. Ezt én az okoskodásban ugrásnak nevezem. Mindenekelőtt a törvényhozás figyelmét magas mértékben meg fogja érdemelni azon kérdés, váljon azon fellebbezési rendszer, mely a kir. táblánál a 24—25 ezer, a hétszemélyes táblánál pedig az 5—6 ezer számot okozza és képezi, — továbbra is fenn maradjon-e vagy se ? mert nem mind érdemleges elintézést, és igy nem ugyanannyi port képeznek a fent érintett számok. Akik a törvénykezési téren működünk, igen jól tudjuk, hogy ugyanazon egy perben vagy pörös ügyben, mely különben, s a régi rendszer nyomán, csak egy jegyzőkönyvi számot alkotna és képezne, míg annak vitája az utolsó fokig letárgyaltatik, tíz mellékszám is előfordul , mely számok tehát nem ugyanannyi port és egyet, hanem ugyanazon egy ügynek vagy pernek különféle mellékes kérdéseit tárgyazzák. _ Az ily mellékes kérdések a régi ügyvitelben uj számokat nem képeztek, s uj vitás ügyeket nem alkottak. S ez okon egyrészről nem helyes a „Sürgöny“ czikk 100—200 perti aránya, melyet a régi birák által évenként elintézettnek állít, a mostni birák által elintézett ügyek számarányához ; másrészről azt kellene megfontolni, váljon a törvénykezés gyorsítása végett nem volna-e a törvényhozás részére ez 1- szerűbb, mindenekelőtt azon fellebbezési rendszert megmásítani, mely ama számokat ezért alakul, s csak a törvénykezés terheltetéséről szó-