Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)

1865-02-21 / 4054. szám

42-4054. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kedd, febr. 21.1865. 16. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI HAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja­­ 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Pest, febr. 20. 1865. Miért érzi egész Europa, hogy Napo­leon­ trónbeszéde nem harczias, nem nyugtalanító ? E kérdés azért bir fontos­sággal, mert a trónbeszéd némely pont­jainak csakugyan lehetne kétes, sőt fe­nyegető czélzatot is tulajdonítni. így pél­dául, midőn a császár a congressu­s iránti r­eményeinek meghiúsulását bevallja, rög­tön hozzá­teszi: „ezt sajnálom, mert a kard gyakran a nélkül vágja ketté a kér­déseket, hogy megoldaná, s a tartós békének egyedüli alapja a népek valódi érdekeinek az uralkodók egyetér­tése által történt kielégittetése.“ „Az uralkodók egyetértése,­ úgy, a mint Napoleon sürgette, t. i. a congressus alakjában, kivihetlennek mutatkozott­­ s midőn a másik alternatívául a kard ho­­zatik fel, tagadni alig mernék, mikép némi pessimismus mellett aggódni is lehetne a bekövetkező eshetőségek felől. Ezen aggodalmat növelhetné még azon körülmény is, hogy a kard horderejének jellemzése után legott következő passus a dán-német kérdést tárgyalja. A császár említi, hogy Dánia iránt rokonszenv­­vel, Németország iránt jóakarattal viseltetett, s a londoni értekezleten csak arra szorítkozik, hogy a nemzetiségi elvet védelmezve, sürgesse, hogy a nép saját sorsára nézve megképeztessék. Mindez nem történt meg. Az elbei her­­czegségek mostanig sem szóllíttattak fel szavazásra. A kard intézkedett, s a fran­­czia császár reservált helyzetben vár, és szigorú semlegességben maradt. A Schleswig-Holsteinra vonatkozó nyi­latkozat tehát oly kapcsolatban, mint fel­hozatott, a már felébredt bizodalmatlan­­ságot táplálhatná, s a még szendergőt fel­ébreszthetné ; azonban a journalistika vagy nem keres, vagy nem talál benne fenyegetést. A császár a dán ügyről a septemberi szerződésre térve át, többnyire csak azt mondja el, a­mit félhivatalos lapjai, kül­ügyminisztere és diplomatái időnként nyilvánítottak. Azonban szerencsés hu­morral kell annak megáldva lenni, a­ki nem sejdíti, hogy az olasz kérdésben vál­tozás történt a trónbeszéd által. Napóleon már — a trónbeszéd szerint — egy nagy országot lát maga előtt, „mely helyi előítéleken felülemelkedve, bátran teszi át fővárosát a félsziget szí­vébe, s az Apenninek közepeit mintegy bevehetten fellegvárba helyezi. Ezen ha­zafias tettel — szól a császár — Olaszor­szág véglegesen megalkotta magát.“ Napóleon tehát most először nyilvání­totta a zürichi szerződést érvénytelennek. Eddig lehetett még reménylen­, hogy poli­tikai érdekeknél fogva közelíthet Ausztria álláspontjához, s ápolhat az olasz megol­dások terén confoederationális eszméket is. Most ezen csalásomnak vége szakadt. Aztán nagy különbség v­an September 15-be­n a conventio keletkezése — és a trónbeszéd napja közt, a római kérdés helyzetét tekintve. September 15-kén még hihette Napó­leon, hogy a pápa a napóleoni codex esz­méi nyomán rendezi a szentszék jelenlegi területén legalább a magánjogi viszonyo­kat, s hogy a belzavarok fékezésére elég­séges sereggel látandja el az egyházi ál­lamot. Azonban a trónbeszéd írásakor képzel­­hető-e ő Felsége, hogy a Syllabus megje­lenése után lehet még kilátás oly refor­mokra, melyeket ő szükségesnek tartott a forradalmi anyagok eltávolítására? Valóban ezt nem képzelhető. Számítható-e arra, hogy ő szentsége a franczia csapatok kivonulásának fokoza­tai szerint látandja el magát véderővel? Ily csalásomba III-dik Napoleon már többé nem ringathatja magát. Ennélfogva, midőn a trónbeszéd ki­mondja, hogy „a római helyőrség nem­sokára visszajön,“ a császárnak vagy re­formok és katonaság nélkül kellett kép­zelnie nemsokára az egyházi álla­mot , vagy pedig ellátva idegen hatalmak csapataival, s ha nem, akkor a Victor Emanuel contingensétől s a franczia visszatért zászlóaljaktól oltalom alá véve. Ezen esélyek közül egyik sem látszik olyannak, mely a pessimismusra hajló kedélyeket bokros aggodalmakkal ne tölt­hetné el. S ily jelek daczára is, miért érzi tehát Európa békés irányúnak a trónbeszédet? Mert eddig Napóleon az ünnepélyes nyilatkozatok alkalmával reményítette a békét, de nem álljtá bizonyosnak. Most ellenben határozottan hirdeti : bezárjuk a háború templomát. S felkiált: „adj­uk magunkat aggo­dalom nélkül a béke munkála­tainak.“ Európa most hiszi, s állhatatosan akarja hinni e szavak őszinteségét. Máskor tán kétkedett volna; most bízik. Mert nem képzeli, hogy a reform­kér­dések, melyeket Napóleon a trónbeszéd­ben kitűzött, komoly tárgyalás alá ne ke­rüljenek ; mert az általános forradalmi irányt meggyengültnek tartja; mert Napóleon az angol szövetségben nem reménylhetne többé oly támaszt, mely a háború esélyeire is használható lehetne, s mert a közelebbi lengyel forradalom folyama és tragikus vége óta a franczia trónon ülő egyénnek — bár ki legyen — még hosszas ideig fog nehézzé válni az orosz czárrali szövetkezés. Pedig Francziaországnak, ha háborút akar, vagy az angol, vagy az orosz ba­rátsága múlhatlanul szükséges, mihelyt Európa térképének változtatása is szóban forogna. Ha még ezen kívül az éjszak-amerikai háború közelgő végét sem feledjük el , igen megfoghatónak találjuk, hogy Eu­rópa III-dik Napóleon békeigéretét őszin­tének véli. A német ügyek bonyodalmai, s Napó­leonnak azon semlegessége, mely tán al­kalmat les beleszólásokra, kétségkívül okozhatnak gondot Európának. — Tart­hat az olasz kérdés phasisaitól, s kü­lönösen a szentszék helyzetét terhes­nek, sőt koczkáztatottnak találhatja. — Van oka rettegni a véletlentől, a bo­nyodalmaktól , a rosz szándéktól, sőt magától az időtől is, mely minden nap elteltével közelebb hozza a pápai állam védelmetlenségét, s az azzal egybekötött veszélyeket, küzdelmeket. De daczára az aggasztó körülmények­nek, Europa bízik azon tapasztalatban, hogy „mundus se expediet,“ miután érzi, mily nehéz III-dik Napóleonnak a jelen viszonyok közt megszegni ezen ígéretet : bezárjuk a háború templomát. KEMÉNY ZSIGMOND: Bécsi dolgok. A pénzügyi bizottmány 17 ikén két Illést tar­tott. Az egyikben Skene referált az „orszá­gos alapoknak adandó subventiókról“, s indít­ványozta ezek megszü­ntetését, a magánjogi czímekből eredő illetékek kivételével, az egész vitás kérdés elintézésére nézve azonban indít­ványozza, hogy a kormány szólíttassék fel egy állam ítélőszék felállítására, mely a subventió­­kat vizsgálat alá vegye, s döntő ítéleteket hoz­zon ez ügyben. Ez indítvány leendő előterjesz­tését már lapunk tegnapelőtti számában kö­zöltük. B. Pratobevera indítványozza, hogy az állam­­ ítélőszék felállításáig ideiglenesen az eddig szokásban levő subventiók adassanak meg, de csak előlegkép és a visszafizetés köte­lezettsége mellett azon esetben, ha az állam­­ítélőszék e subventiók megadása ellen nyilat­koznék. A bizottmány elfogadta ez indítványt. Az esti ülésben megállapítottak a kormány által különböző iparvállalatoknak adandó sub­ventiók, a dunagőzhajózási társulatnak 560,000 tt (kivontatott egy millió), a déléjszak-német vaspályának 680,000 forint, a tiszai pályának 970,000, a nyugati pályának 1,400,000, a cseh nyugati pályának 315,000, a zitfau-reichenber­­gi pályának 100,000 forint, a déli vaspályának 8218 forint.­­ Közelebbi időkben a hírlapok azon pa­naszkodtak, hogy a miniszterek nem szólalnak meg a reichsrathban. Febr. 18-án a tulságig tel­jesült óhajtásuk. A képviselők házának az­nap tartott ülésében alig jutott más szóhoz, mint a miniszterek. — szólt gr. Mensdorff, Schmerling, Lasser, Kalchberg és Plener. Utóbbi fejezte be a sorozatot az 1866-iki budget benyújtásával s két más pénzügyi törvényjavaslat előterjeszté­sével. — Mint legfontosabbat, lássuk a pénz­ügyminiszter előterjesztését, melyet a „Morgen Post“ ekképen elemez. A kormány az 1865-iki összes megkivántató költséget 548,705,412 ftra tette; az 1866-ikit pedig 542,455,330 ftra teszi, tehát csak mintegy 6 millióval kevesebbre, mint az ideit. A minisz­térium most tulajdonkép 14,701,000 fttal kíván kevesebbet, de 1866 ban a kiadás 8,800,000 fttal több, mert a bank részére jövendőben 6,193,000 fttal többet kell lefizetnie az államnak, mint az idén. Kevesedik a költség az államjavakból beve­endő 2,661,000 fttal,az agio remélhető alábbszál­­lása általi pénztári kezelésben 2,241,000 fttal, s a hadügyminisztérium költségei 5,628,000 fttal apadnak. Az adóreform most keresztül nem vi­hetése miatt az adóemelés 1866-ra is meg kell hogy maradjon. 1866-ban az államadósság tör­lesztésére 66,038,000­ ft kívántatik meg. Ha a pénzügyi bizottság kebelében az idén a deficit valódi állásának kiszámítására fordított elvek alkalmaztatnak, a folyó költségek deficitje 1866-ban 12,966,427-re tehető. Bármennyire sajnos is, hogy 1866-ban sem lehet kikerülni a folyó költségeknek hitel útján való fedezését, remélni lehet, hogy a deficit 1867 ben egészen elenyészik, mert az államnak a bank iránti súlyos tartozása lerovatván teljesen, az államkölcsön törlesztésére megkivántató 66 millió 40 millió­nál többel fog keresbedni. Tulajdonkép fedezendő 29 millió, mely a va­lódi deficit. Ha hozzá veszi az ember a törlesz­tésre megkivántató 66 milliót, 95 milliónyi rop­pant összeg jön ki, mit hitel útján kellene fe­dezni újra. Ennek fejében a kamatfizetés 1867- ben már újra 6 millióval szaporítja az évi ki­adásokat. A katonai budget leszállítása képezi a legnagyobb meggazdálkodást. Ezen budget közel 99 millióról 94 millióra száll le, míg a reichsrath korábbi véleményadásai szerint a monarchia jelen pénzügyi helyzetében a hadse­regre nem kellene 80 milliónál többet költeni. A többi kiadásokat csaknem érintetlenül hagyja a pénzügyminiszter.­­ A „Morgen Post“ nem bocsátkozhatik részletekbe, mert a budget véletlenségből nem osztatott ki nyomtatásban a képviselők közt. Azelőtt való nap is a correctu­­rákban oly tetemes változtatások létettek, hogy az államnyomda megfeszített munkásság mel­lett sem volt képes egyebet adni kefelevonatnál. A pénzügyminiszter beszéde végén kijelenti, hogy ha az egyes minisztériumoknak szaba­dabb mozgás engedtetik az egyik budgetszak­­ból a költségnek másba való áttételére,a kormány kész tetemesen alább szállítni a kiadásokat. Ily engedmény mellett kész egyezkedésekbe bocsát­kozni a képviselőházzal. Az ezen kívül általa előterjesztett törvényja­vaslatok közt van az, mely némely állam­ ura­dalmak és erdőségek eladásáról szól. Pest, febr. 20. Megjelent a Budapesti Szemle új folya­mából az első füzet. Tizenhárom nagy ív, te­hát jóval több, mint a­mennyi egy füzetre ígér­ve volt. S tartalma nagyobb részét (u. m. tizen­egy évet) Deák Ferencz értekezése foglalja el: „Észrevételek Lustkandl Venczel ily czimű munkájára: Das Ungarisc­h-Ö­sterreichische Staatsrecht, a magyar közjog szempontjábó­l“ Nem ismerünk fonto­sabb, több érdekli és tanulságosabb érteke­zést az összes magyar közjogi irodalom te­rén. A magyar közjog több fő kérdése: az örö­­ködési jog, a pragmatica sanctio, a magyar tör­vényhozás jogai, az utasítások kérdése stb. stb. közjogi és jogtörténeti tárgyalás alá vannak vé­ve ez értekezésben,­­ minden oldalról vitatva s alapos jogtörténeti nyomozással és erős kriti­kával, mely minden ellenvetést megdönt, min­den kétséget kizár, napfény-világosságba van­nak helyezve. Lesz alkalmunk e nagy érdekű czikkre, melynek megjelenése nagy esemény közjogi irodalmunk terén, többször is visszatér­ni. Itt ezúttal legyen elég megjelenését jelente­nünk ; legyen elég megjegyeznünk, hogy e szo­rosan tudományos értekezés mindazon tulajdo­nokkal, melyek styl tekintetében is oly kivá­lólag jellemzik mindazt, a­mi Deáktól ered, nagy mértékben biz, értjük az előadás rend­kívül világos, szabatos voltát s nemes egy­szerűségét. ” A másik czikke a „Budapesti Szemlédnek egy, kétségkivü­l több czikkre terjedendő értekezés bevezetése, Kautz Gyula egyetemi tanártól és akad. tagjól. Tárgya: „Az európai államtudomány újabb irányai.“ Az államtudományi irodalom szá­mos uj terméke lesz bemutatva és birálva ez ér­tekezésben ; irányok ismertetve, melyekről ed­dig irodalmunkban szó is alig volt, kijelölve ez uj irányok, eszmék kapcsolata az illető nemze­tek intézményeivel, közjogi nézeteivel s fejte­getve, hogy azon irányok és eszmék mennyi­ben látszanak átalakító erővel bírni, mennyi­ben tekinthetők utópiáknak. Rendkívül érdekes és tanulságos tanulmány. S e tanulmány beve­zető czikkét egy lap az angol történetből követi ily felirattal: Cromwell, Z. A., (alkalmasint Zichy Antaltól.) A Stuart-ház szerencsétlensé­gét megérintve, azt a kérdést veti fel szerző : Hát Cromwell boldog volt-e ? E kérdésre felel a csinosan írott, rövid történeti rajz. Sötét kép a legjellemzőbb körvonalakkal. Uj genre irodal­munkban. Végül a M. Tud. Akadémia el­ő­­adásai vannak ismertetve, több érdekes rész­let közlésével. — Az uj folyam, melynek első füzete ily fényesen lép fel, s mennyiségre nézve is 10—20 ivel több tartalmat igér a tavalinál, folyvást megrendelhető egész évre tizenkét, félévre hat forinttal, (Pest Sándor­ utcza 17-dik szám.) a kiadóhivatalban. K A I ö n f é l é k. Pest, febr. 20. — A magyar­ országgyűlés összehivatásáról a „Concordia“ jól értesült bécsi levedezője eze­ket írja: „Biztosíthatom önt, hogy a magyar or­szággyűlés még e nyáron össze fog hivatni. Azon kérdés, vájjon egyszerre fog e egybehivatni a horvát országgyűléssel, még nincs eldöntve, de ez a hihető dolgok közé tartozik. A m. udv. korlátnokság elhatározta egy uj osztály alakí­tását (IX. oszt), mely kizárólag országgyűlési ügyekkel lesz foglalkozandó, s ezen osztály ve­zetői Pápay és Barthos udv. tanácsosok lesznek. Ez osztály többi személyzetéről még bizonyost nem tudunk, de mondják, hogy Dobrzansky udv. tanácsos osztályából Cimponeriu fogalma­zói segéd, Beke alkorlátnok osztályából pedig Zádor fogalmazó fognának ott alkalmaztatni.“ — Magyar országgyűlési előadóul, mint a „P. Lt.“ értesül, az udv. korlátnokság Pápay udv. tanácsost szemelte ki, a­kire a sajtóügy is lesz bízva. * A Pesti Hírnökben a következő figyelemre méltó bécsi levelet olvassuk : Bécs, febr. 19. A „Pesti Hírnök“ tegnapi számában megjelent, s ma reggel ideérkezett bécsi levél, mely a jövő évi magyarországi budgetet már a közelebbi magyar országgyűlés számára vindi­álja, — az itteni magyar államférfiaknak komoly óhajtásá­val és meggyőződésével találkozik, — s min­denki kiváncsi reá, minő lépéseket teend a ma­gyar kormány arra, hogy e kérdésben a magyar államjog postulátumának győzelmet szerezzen. Eme kérdésnek eredményéből vélik sokan leg­biztosabban következtethetni mind a magyar kormány önálló befolyásának tényleges mérté­két, mind azon nézet minéműségét, mely a biro­dalmi tanácsban Magyarország autonómiájának praktikus oldalára nézve uralkodik. * A Kisfaludy-társaság alapítói közé legújab­ban ismét Hanvay Zoltán hazánkfia állott 100 forinttal. * A helytartótanácsnál, az „Ung. N.“ szerint tanácskozások folynak távirdai állomások felállí­tása felett. Az arad-battonya-mezőhegyes-palo­­ta-makói vonal biztosítva van, miután a felállítás költségei az 1866-iki költségvetésbe felvétették. A nyíregyházi, n.-károlyi , n.-kállói-, szathmári-, n.-bányai-, f.-bányai, szigeti vonalak elkészítése szinte valószínű, miután a nevezett városok kedve­ző ajánlatokat tettek, s az ügy már felsőbb helyre fel van terjesztve. A vágvölgyi vonal felépítése, mely N. Szombaton, Pöstyénen, Vágújhelyen, Trencsénen, Illaván, Zsolnán húzódnék keresz­tül, csak az oszlopok, helyiségek és tűzifa in­gyen előállításától függ. Pápa is folyamodott egy állomás felállításáért, de sikerre nincs kilág­í­tása, miután a községnek nincs módja helyisé­get és tűzifát ingyen felajánlani. * Sümegről írják, hogy f. hó 11-kén kezdve négy napon át oly hózivatar volt, hogy a közle­kedés teljesen megszűnt, sőt még lakából sem mozdulhatott ki senki. Több házat úgy eltakart a hó, hogy a lakosok a zivatar után csak a ké­ményen jöhettek ki. Egy ökrös szekeret, melyen egy gazda leányával a malomba igyekezett, a vihar besodorta egy árokba, hol ötödnapra az apát és gyermekét megfagyva, az ökröket még életben találták meg. * Az „Agr. Ztg“ örvend, hogy a vele egy ka­marán kelt „Domobran“ „A tiszta lap és az unió“ czimű czikkében az ő nézeteit töké­letesen osztja. E czikkben — mond az „ Agr.Ztg“ — emléke­zetbe hozatik, hogy az 1861-diki horvát ország­gyűlés a három egy királyság és Magyarország közt minden viszonyt felbontott, és az államjogi kérdéseket a háromegy királyságnak a magyar országgyűlés közreműködése nélkül kell megol­dania. * A vidéki lapok száma a jövő évnegyeden kezdve egy új, s reméljük életrevaló pályatárssal szaporodik. Mármaros-Szigeten Szilágyi István szerkesztése, s az egész Máramaros megye értel­miségének közremunkálása mellett, ápril 5-kén „Máramaros“ czim alatt megkezdi pályáját egy politikai, közgazdászati és társadalmi hetilap. Czélja e lapnak hazánk e legfélreesőbb megyé­jében fenntartani a közszellemet, s hogy ezen, a természeti kincsekkel megáldott földön a föld-, kéz- és gyáriparnak útmutató s tanácsadókép állni oldala mellett. Üdvözöljük e lapot, mely a legjobb szándékkal igyekszik tükre és tolmácsa lenni a vidéknek, melynek nevét czimu­l homlo­kára tűzte, és Máramaros értelmiségének nyi­latkozó részvéte kezesség nekünk, hogy e czért el is fogja érni. Ára a lapnak egy évre 4 ft 50 kr, félévre 3 ft. * Az Aradvármegyében fekvő Fazekas Var­­sándi magyar község m. évi oct. hó 29-én ki­ütött tűzvész által mindenét vesztett lakosság felsegélésére nm. Károlyi György grófné szül. Zichy Carolina grófnő külhoni gyűjtéséből 2000 ftot küldött. * Egy ó-budai lelkes hajógyári iparos, Sárkö­zi Szeráf Ferencz értesit minket az ó-budai ma­gyar hajóácsok által rendezett jótékony czélu tánczvigalomról, mely az ó­budai ref. egyház és iskola javára 132 forintot jövedelmezett. Élje­nek a derék iparosak, kik fáradságos napi mun­­kájok között nem feledkeznek el a magasabb czélokról, melyektől a haza felvirágzása függ, s áldozatkészségüket s elveiket úgy tudják egyez­tetni, hogy a közügy nyerjen általa. — A felsőbb helyről leérkezett távsürgöny folytán a nagyméltóságu magyar kir. helytartó­­tanács az ez évi, még hátralékban lévő színházi segélyből addig is, míg az e tárgyra vonatkozó ügydarab a femért, udvari korlátnokságtól le­­küldetik, a színházi igazgatóság felterjesztése folytán 1865 ki febr. 16 -áról 14592. sz. a. kelt rendelettel már 10.000 forintot utalványozott, a mely összeg ki is jön szolgáltatva. * Az orsz. gazd. egyesület földmivelési és állattenyésztési szakosztálya tegnapelőtt dél­előtt ülést tartott amlgy gr. Károlyi György ur elnöklete alatt. A helytartótanács abbeli leira­tára, várjon nem volna-e jó marhavészes helye­ken a marhákat dög- és vészbélyeggel ellátni, a szakosztály tagadólag válaszolt, s ilyen in­tézkedést károsnak nyilatkoztatott úgy nemzet­­gazdászati, mint szinte kereskedelmi szempont­ból is. Megküldettek még a „Taurus“ állatbiz­­tositó-társulat alapszabályai,melyeket az ülés kö­szönettel fogadott s az intézetet mint hasznost üdvözli. A prágai gazda­egyesület a dohányter­melésre vonatkozó adatokat kérvén, azokkal az egyesület szolgálni fog. Ezeken kívül még a kiállítási biráló bizottmány megválasztásával foglalkozott az ülés. * A dunántúli helvét hitvallású egyházkerü­let a pápai helvét hitvallású evang. főiskolánál újonnan rendezett három évi jogi tanfolyam nyilvánosságáért folyamodván, — a femért. ma­gyar kir. udvari kanczellária részéről, mint halljuk, kimondatott, hogy a nyilvánosság elis­merése ellen akadály fenn nem forog; a felmu­tatott tantervnek azonban az előadandó tudo­mányok s az előadási órák számára nézve, a ki­rályi jogakadémiák részére fenálló tantervhez kell szigorúan alkalmaztatnia. A nyilvánosság ezen mellőzhetlen feltételének teljesítése után a pápai jogi tanintézetben tanulmányaikat végzett és államszolgálatba vagy ügyvédi pályára lép­ni kívánó ifjak az államvizsga letétele végett a pozsonyi államvizsgálati bizottmányhoz lesznek utasítandók. Egyébiránt az illető egyházkerüle­tek egyszersmind a nem kielégítő tanerők mi­előbbi szaporításának elkerü­lhetlen szükségére is fognak figyelmeztetni. A HI. Napoleon Julius Caesars fi­nale magyar kiadására nézve a követ­kező érdekes adatok tudomására jutottunk. A tegnapi postával ismét egy csomó kézirat érke­zett, úgy hogy miután a fordítók és a nyomda a legnagyobb erélylyel működnek, az I­ső kötet gyors megjelenése biztosítva van. A kiadó R­á­t­h Mór, és a nyomdász E­m­i­c­h Gusztáv a mű ki­állítására már azért is a legnagyobb gon­dot fordítják, hogy a magas szerző láthassa, miszerint a magyar nyomdászat a francziával egy színvonalon áll. A szép papír alakja a leg­nagyobb 8 ad rét, a szöveg egészen új erre a czélra öntött betűkkel nyomatik. A császár és a hozzá közelebben állók szá­m­­á­r­a dupla velin papíron dísz­példányok hu­zatnak le, 4-rét alakban, melyek a franczia kiadásnak a fejedelmek számára készített pél­dányaival a pompás kiállításban versenyezni fognak. Hogy a magas szerző mily figyelmet fordít az általa engedé­lyezett magyar kiadásra, onnan is látható, mert a fordító urak neveit jóváhagyás végett elébe kellett terjeszteni; azonkívül a magyar kiadás minden egyes éve a császári kabinetbe küldetik a­p­­probatió végett, mire Ráth Mór szer­ződésileg kötelezve van. Ezen előzmények után bizonyos, hogy a magyar közönség a nevezetes művet minden tekintetben kitűnő magyar fordí­tásban fogja leírni. * Pest városa tanácsának a lipótvárosi temp­­lomépitési alap részére felveendő 100,000 ftnyi sorshúzási kölcsön iránti felterjesztése a nm. m. kir. helytartótanács részéről hallomás szerint helybenhagyatott. — Az első magyar általános biztositó társa­ság vezérlő igazgatója, Lévai Henrik úr által tervezett „Securitas“ bécsi viszbiztosító társa­ság alakulására a minisztérium által az engedély meg­adatott, alapszabályai jóváhagyatván. E viszbiztosító társaság, mely mint a „Pannonia“ az első magyar biztosító­ társaság leányául te­kinthető, hazai társaságunk üzletének mindin­­kábbi függetlenítését eszközlendi szinten, a­mennyiben koc­kázatokat fogadand el viszbiz­­tosításra a kölcsönösség feltétele nélkül. * A magyar orvosok és természetvizsgálók állandó középponti választmánya f. hó 21-én kedden esti 6 órakor ülést tart a nemzeti múzeumban, Kubinyi Ágoston ő mlgának igazgatói lakásán. Az ülés tárgya leend egyebek közt a pozsonyi XI. nagy­gyű­lés idejének meghatározása. * A pesti jótékony nőegylet első bálja után tüstént 30 öl fát osztott ki 60 szűkölködő csa­ládnak. * A szathmári vasúti küldöttségnek bécsi el­járásáról a „Debatte“ egyik számában közölt,s a magyar lapokba is átvett tudósítás,annak a n. m. kanczelláriánál történt fogadtatása t­ekintetében téves értesülésen alapulván , a küldöttség több tagjai az igazság érdekében indíttatva érzik magukat a téves értesítést oda helyreigazitni, miszerint a három kanczellár ő­nmagaik a kül­döttséget nem közösen, de külön külön saját termeikben fogadták és igy a hírlapi tudósítás­ban e fogadtatás tekintetéb­en előadott részletek is tévesek, melyeket egyébiránt mellőzve, átalá­­nosan kinyilatkoztatják, hogy a küldöttség által szorgalmazott ügy mindenütt rokonszenvvel, s pártolólag fogadtatott. — Az „Orvosi hetilap“ közelebbi számában igen helyes felszólalást olvasunk a pestvárosi vigadó termeit illetőleg. „Levegőt kérünk !“ — írja a nevezett czikk — levegőt! De ne oda, hol kelleténél is több van, t. i. a bejáratoknál, hol éles léghuzam csuzzal gazdagítja a mulatozó­­kat, hanem a terem azon részeibe, a karzatokra stb., hol a rekkenő poshadt légkör az inakat el­ernyeszti, meg az éttermekbe, hol az étel­szag és gőze oly vastagon áthatja a levegőt, hogy átláthatatlanná lesz. Teljesen osztjuk az O. H. felszólalását, megrójjuk vele az előre nem látó építészt és szeleteket kérünk a mulató termek­be, a közegészség érdekében. — Győri levelezőnk írja, hogy Győr és vidé­ke fiatalsága f. hó 4-kére egy zártkörű tánczvi­­galmat készült rendezni, erre az engedélyt meg is kapta. Mindnyájan fényes és népes bált vár­tak, nemcsak mert a környékbeli ifjuság össze­gyűlendő volt, de mert a jótékony czélű bál — jövedelme a győri szegények javára volt fela­jánlva — látogatására a szomszédmegyékből szép számmal sereglettek össze. A város polgár­mestere azonban febr. 2-kán kelt rendeletében, mint mondja, „felsőbb megbízás folytán,“ és „ rendezésnél elkövetett helytelen eljárás miatt a bált betiltotta.Miben állott a helytelen eljárás, mely a polgármesteri hivatal elégedetlenségét előidézte ? Itt bajos kifejteni, annyival inkább, mert a rendelet maga sem említi egy szóval R Sfi

Next