Pesti Napló, 1865. március (16. évfolyam, 4061–4086. szám)

1865-03-28 / 4083. szám

Tönaéget azon szellemetlenségektő­l, me­lyeknek eddig stb. stb. ki volt téve. — — Kárpátokon túli testvéreink — foly­tatja tovább — örömmel veendik e hí­rünket, úgy vélekedvén, hogy ha nem alakultak eddig oláh gőzhajózási társasá­gok a Dunán, legyenek legalább egy társnemzetnek ilyen társaságai, keletkez­zék verseny a közönség javára stb. “ Hivatkozhatnánk a hazai német, sőt a bécsi sajtónak is hasonló értelmű buzdító nyilatkozataira. De van-e arra szükség, hogy a magyar közönséget idegen han­gokkal buzdítsuk? Elég annyit mondanunk, hogy az alá­írási ívek és alapszabályok a főváros és vidék több érdekelt egyéneihez szét van­nak küldve, s hogy azokon kívül is min­denkinek, ki a közhasznú ügy iránt ér­dekli magát, hozzájárulása szívesen fo­­gadtatik, s hogy az ilyenek aláírási ívekért Szathmári Károly úrhoz,mint az elnökség e részbeni megbízottjához keretnek fordulni (lakása: Pesten, széna­­tér 5. sz. I. emelet), ki április 15-kéig, mint az aláírásra kitűzött határidő utolsó napjáig, úgy a személyes bejegyzéseket elfogadja, mint az aláírást gyűjteni vál­lalkozóknak a szükséges íveket kiszol­gáltatja. A „Pesti Napló“ szerkesztőségénél is van letéve aláírási ív, egy részvény érté­ke 200 ft, s a befizetés oly apró részle­tekben és hosszú idő alatt kívántatik, hogy mostoha pénzviszonyaink közt is önmegerőltetés nélkül járulhat hozzá a kisebb vagyona is. A­mint örömmel értesülünk, a részvé­nyek megszabott számának fele már is alá van írva. Az aláírás, mint fentebb érintők, ápril 15-kéig marad nyitva. A Reviczky Szevér elhunyt író- és mun­katársunk számára, barátai és tisztelői egy firkő emelésére vállalkozván, siettek összeszerezni a költséget, melyet a kegyeletes szándék kivitele szükségelt. Hosszú azon hazafiak és bűnleányok névsora, kik az erőszakkal kioltott fiatal élet ez emlékjeléhez adományaikkal járultak ; hely­szűke miatt csak a beküldők nevei mellett kö­zöljük itt az összegeket, melyek hozzánk a ne­vezett czélra, mint név szerint megirt egyesek adományai küldettek be; u. m. Grosz Albertné 10 ft, Csiky Sándor 14 ft, gr. Széchenyi Ödön 50 ft, Zsömböry Ede 26 ft, Szmrecsányi Jánosné sz. Farkass Mária urhölgy 30 ft és egy darab cs. arany; Lakatos Károlyné 40 ft, Gencsy Fe­renczné 20 ft, Ivánka Imre 10 ft, Csanak József 23 ft, b. Gerliczy Bódogné sz. gr. Korniss ur­hölgy 65 ft, Lévay József 11 ft, Vécsey Je­eenő 10 ft, Domonkos Mihályné 41 ft és 1 darab 20 frankos arany , Visontai Kovács László 5 ft, Komlósy Imre 70 ft, Damjanich János özvegye 34 ft 50 kr, Jámbor Pál 12 ft, b. Eötvös József 6 ft, Pólyák Béla 68 ft, Horváth Boldizsár 36 ft 40 kr, Kende Lajosné 7 ft 50 kr, Kiss Miklós 14 ft, b. Messena Istvánné sz. Sántha Etelke ur­hölgy 192 ft, Tóth Móricz 44 ft, Deák Farkas 12 ft, Vitális Mór 71 ft 80 kr, Dobosa Dániel 8 ft 40 kr, Oláh Mátyásné 106 ft, Reményi Ede 15 ft, J. J. 2 ft 50 kr, Pénzes F. 2 ft, Fekete Sámuel 14 ft, Thaisz Elek 8 ft. A nagyváradi műkedvelők dec. 4-ki előadásából 30 ft 30 kr. A budai műkedvelők előadásából 272 ft 10 kr, a „Pesti Napló“ szerkesztőségénél 21 ft, Szilá­gyi Dezső 5 ft, Mandel Sándor 50 ft. Az itt megnevezett beküldő urak közül többen, általunk felhivatva, megjelentek lapunk szer­kesztőségi szállásán, értekezendők az emlékterv kivitelének módjai iránt. A jelen voltak a vég­­megállapodás előtt némely előtanulmányokat tartván szükségesnek, gr. Széchenyi Ödön e­nliga elnöklete alatt egy bizottságot kértek fel, mely szobrászaink valamelyikével érintke­zésbe bocsátkozván, az adakozók czélja szerinti kivitel iránt intézkedjék. A bizottság, mint hozzánk intézett jelentésé­ben tudatja, megbízatásában eljárt, a síremlé­ket az adakozók nyilvánított óhajtásához ké­pesti minőségben G­e­r­e­n­d­a­y szobrász urnát rendelte meg, s pár hét múlva már felállítható lesz. A síremlékre 300 ft jön fordítva. A hegyült 1506 ft 6 kr, és 2 darab arany összegből levő hatván, a felülmaradék az adakozók kifejezett TARCZA. A száműzött leánya. Regény. Irta A­­l­­­om-Második kötet XXIV. A kit a sors üldöz. Fojtögöz, pipafüst és pálinkaszag, vagy pe­dig hangos beszéd, iszákosok lármája s játéko­sok garázda kiabálása hozá eszméletre Kamil­lát, de ébredése uj veszélylyel járt, mert a küz­­hödt légtől fuldokolni kezdett. — Levegőt, levegőt! — kiáltá elrémült hangon. — Azzal nem szolgálhatok — mond durva han­gon egy félszemü, burgonya orrú, ripacsos em­ber, kinek fején hegyes hálósipka volt, s köté­nyének balsarka jobb oldalán feltüzve, kulcskö­­teget rejte el— hanem jó pálinkával, s­amisitlan borral, vagy édes szeszekkel tessék parancsol­ni, de levegőt itt nem mérünk. — Hadd látom, miként néz ki oly teremtés, ki csapszékbe jár levegőért ? — jegyzé meg egy széles vállu kamasz, s az imént szólóra kö­nyökölvén, röhögve nézett annak vállain át Kamillára. Kamillában a vér megfagyott, mert látta, mily barlangban környezik e félelmes egyének. Irtó­zattal emelkedék fel a gyékényről, min eddig feküdt, s mintegy magában tűnődve kérdé : — Hogy jutottam ide ? ilol vagyok ? — Valami jóféle levegő eszétől és erejétől megfosztá — mond a hálósipkás — aztán egy derék vendégem ide hozá. — Egyébiránt — téve hozzá a másik — bizto­síthatom, hogy igen jó helyen van. Ez a gazem­ber hamisítja ugyan italait, de hitelez. — Irgalmas isten ! légy velem — sóhajtá Ka­milla]— én megőrü­ltem, s mind­az, a­mit látok és hallok, nem való, sem,pedig azon rettenetes dol­gok, mikkel küzdök, nem történhettek meg. — Még nem aludta ki a mámort, mond a hálósipkás. — Pedig már szeretnék vele ismerkedni — rö­­högé a másik, s míg szemeivel kétértelműen hunyorga , könyökével pajtását úgy oldalba lökte, hogy az hármat botorkázott tőle. Kamilla nem birt szólni, hanem kezeit össze­kulcsolva, csengve tekintett a félelmes embe­rekre. Ekkor egy hajszállal sem különb kinézésű férfi lépett oda a játékasztaltól, s rádördült a két szemtelenkedőre: — Nem látjátok, hogy úrhölgy ? Pusztulj in­nen te méregkeverő, vagy kivájom a másik sze­medet is , te pedig Maurice, ülj félre békével, mert ha meg nem mérkőzhetem is veled ökölre, be bírom vágni az utadat más módon. A két hős morogva vonult vissza , az imént szóló pedig illedelmesen, s mondhatni részvéttel közeledek Kamillához, mondván: — Örvendek, hogy állapota javult. Az este aggódtam ön miatt. Bocsánat, ide kellett hoz­nom, mert szállásom nincs, de őrködtem ön felett. — Miért hozott ide, e borzasztó helyre? — Mert halottként feküdt az utczán. — Most már jól vagyok, egészen jól, kérem szabadítson ki innen. — Hova kisérjem? — Csak az utczára. — De sok utcza van. — A „rue de clichybe.“ — Az csak néhány lépés. — Annál jobb. — Furcsa, és ott találtam. — De az nem furcsa, az nagyon szomorú. A jelen voltak legaljabb megjegyzései közt vezettető ki magát Kamilláé barlangból. Undor, irtózat és félelem közt haladt a lépcsőkön fel­felé, s csak most látta, hogy éji szállása föld­alatti lebuj volt. Midőn a napvilágot meglátta, majdnem nyakába borult kísérőjének, úgy hálál­kodott. — Ön jobbnak látszik, mint a többi — mond Kamilla kísérőjéhez — mi viszi azon bünré­­szekbe ? — A nyomor, asszonyom, ha még egyszer mesterségemhez láthatnék . . . ! de szerszámaim lezálogolvák. .. . Anitán szótlan haladtak. — Itt a „rue de Clichy.“ — Köszönöm uram, pénzem nincs, hogy szí­vességét megjutalmazhatnám, de hálám jeléül fogadja e gyűrűt, s levonta ujjáról. A férfi gondolkodva, s mozdulatlan állt. — Ön értem sokkal többet tőn, mint meg­fizethetném, de a mit adhatok, hálás szívvel adom. Fogadja el kérem. — Mit érhet e gyűrű? — Negyven frankot bizonyosan. — S kegyed ezt nagyon könnyen adhatja ? — Oh igen. — Istenem! Mentő angyalomat küldöd el. Köszönet asszonyom, én elfogadom a gyűrűt; nem halála által okozott adósságimat lefizetve, szerszámaimat kikapom, s dolgozni fogok, dol­gom mellett pedig mindig kegyedet áldani. — Megcsókolá Kamilla kezét, könytelt szemeit há­lásan éghez emelé és távozott. — Dolgozni fogok, ezt mondá, s én ne dol­gozzam ? Igen, én is dolgozni fogok, ha másért nem, érted, drága házmérőm. Legyen vége a czéltalan elcsüggedésnek, erőmre és képessé­gemre most nagy szükség van. Isten­ légy velem. Bánatteljes pillantást vetett a szomorú kőfal­ra, melynek kapuja felibe rémes betűkkel írják e szavak: „Adósok fogháza.“ Egy „isten hoz­zád“ ot sohajta, s mint küzdőknél a gyengébb, midőn magát mámát­ veszve látja, összeszedi utolsó erejét, hogy kétségbeesett rohanásával ellenét legyőzze, úgy szedte össze magát Ka­milla, s mintha kicserélték volna, szilárd, bátor lépésekkel ment tovább. Szerény alázattal nyitott be egy fehérnemű tárba, s munka után tudakozódik. Tetősül talpig nézték, megmosolyogták, ud­variasan beszéltek vele, bókot mondtak neki, de munkát nem adtak. Elment másikhoz, ott sem volt szerencsés­, megkérdezek: hol dolgo­zott eddig i­s a válaszra : „sehol“, tovább küld­ték. Ó, szegény, tovább ment; másutt is ezt kér­dezők tőle, s midőn mondotta : „sehol“, szintén elutasiták. — De az istenért, valahol kell hogy kezdjem. — Az igaz, de csak ne nálunk. — Tehát tegyenek kísérletet velem. — Arra nem érünk rá. Kamilla mélyen sóhajtott, de türelmét nem vesztve, tovább kisérte szerencsét, fájdalom­ mindenütt eredménytelen. Itt bőven ellátták munkásosokat, ott későbbre biztaták, s ő min­denütt üres kézzel távozott. Benézett a nősza­bókhoz, himző boltokba, műkereskedésekbe, ha nincsenek-e másoltatni való hangjegyek, vagy nem adhatna e zongora-és ének órákat ? Sehol semmi! A sok futkosás, éhség és reménytelenségtől el­csigázva, könyekbe tört ki, s látván, hogy már sehova sem fordulhat, kétségbeesetten mondá : Istenem ! te tudod, te láttad, hogy mindent elkövettem, ... én többet nem bírok, történjék meg az,a­minek történni kell, végzetem ellen nem kü­zdhetek. Lehetséges­­, hogy ily tenger nép, gazdagság, fényűzés közepette egy ifjú teremtés, ki dolgoz­ni akar és tud, elveszszen ? Már két nap óta egyetlen falatot sem evett. És hova fogja az éjjel hajtani árva fejét? . . . mire virrad holnap ? . . mi lesz Kázmérből ?... iszonyú gyötrelmek ! rettenetes sors! Lesújtott lélekkel és megtört szívvel állt a ,Madelaine­ terén, mintha a reggeli virágvásár­kor egy szép kaméliát feledtek volna ott, mely most már hervadásnak indul. Délutáni öt órát verte, a műhelyekből haza siető munkás lány­kák víg csevegés közt haladtak el mellette. Kamilla nem figyelt rájuk, nem semmire a világon, ő sötéten merengett maga elé. Egyszer­re karját gyöngéden érinteni érte, felpillantott, s szemei két mosolygó szembe ütköztek. Ma­gas termetű fiatal hölgy volt, ki őt elmélyedésé­ből felrázta. Ha nem csalódom — mond nyájas hangon — kegyed ma munkát keresett. Igen, de mindenütt elutasítottak. A szívtelenek. Ah! én szemeiben könyeket láttam, midőn raktárunkból távozott, s azon könyük, mintha csak én okoztam volna azóta mindig lelkemen égtek. Úgy kértem magamban Istenemet, hogy kegyeddel valahol összevezet­ne, mert e rokonszenves arcz nekem feled" kivánsága szerint a szülök rendelkezésére bo­csáttatott. Midőn elhunyt barátunk siremlékére történt adakozások ez eredményét, s az eljáró bizottság intézkedését közzéteszszük, őszinte köszönetet szavazunk azon honfitársaink és honleányaink­nak, kik, engedve az elhunyt iránti kegyeletek érzésének, lehetővé tették, hogy a sírt, melynek hantjai alatt egy korán letépett irói élet váza porlik, díszes kő jelölhesse, s emlékét messze időkön át beszélhesse azoknak, kiket kegyele­tök a halottak helyének felkeresésére vezet. A síremlék­i kor történendő felállításának határnapját közönségünkkel tudatni fogjuk. Külön­félék. Pest, mart. 27. * Ily aláírással: „Az Europa éttermé­ben 26-d­ikán összegyűlt társasá­g“tíz forint küldetett be szerkesztőségükhöz az erdélyi ínségesek számára. Ez összeget a magyar gazd­asszonyok egyletének küldtük át a megnevezett czélra kézbesítés végett. * Mondják, hogy a pesti takarékpénztár a Fáy tiszteletére tett alapítványból 1500 forint pályadíjt fog kitűzni egy Magyarország gazda­sága és ipara történetét tárgyazó nemzetgaz­dasági munkára. Régi dolog már, hogy a pesti takarékpénztárt mindig ott látjuk áldozni, hol a közügy nyer áldozatával, s így ha érdemeivel felül is áll már a dicséreten, szabadjon legalább tetteit mint utánzásra méltó példákat mutatni fel a többi hazai pénzintézet előtt. * az előbbi rovatban egy pályadijról lévén szó, történetesen eszünkbe jut egy más pálya­­díj, a báró Szináé, melyet évek előtt valami fü­vészkönyvért kiadtak volt. Ugyan nem tudná e valaki megmondani, hogy hol van az a juta­lomra méltatott füvészkönyv, kész-e már, vagy kész lesz e valaha, vagy talán nem lévén re­ménység elkészüléséhez,visszafizetik az aranyo­kat,melyek nem ajándéknak,hanem egy tudomá­nyos munka díjazására szánt volt a nemes báró ? * A „Korunk“ hír után közli, hogy Crenne­­ville grófhoz leérkezett a rendelet, melynek foly­tán a kormányszéket Kolozsvárról Szebenbe költöztetik. * A Kolozsvárt megjelenendő „Növendékek lapja“, melynek programmját régebben ismer­tettük olvasóinkkal, most egy mutatványszám­mal mutatja be magát. E mutatványszámot Szász Károly, Sámi László, Mentovich, Indali Péter dolgozatai teszik ajánlatossá. Kivonatos volna, hogy e lap, melyhez dolgozótársul sok jeles író, hírneves tanár, s buzgó nevelő csatla­kozott, minél nagyobb pártolásban részesülne. Meg vagyunk győződve, hogy a „Növendékek lapja“ az ifjúságnak oly lelki eledelt nyújtana, a­milyent ez igényel, ajánljuk a szülők, tano­dák, tanítók pártfogásába. A lap április első hetén kezdve hetenként egyszer fog megjelenni. Előfizetési ára áprilistól­ decemberig 4 ft, év­negyedenként 1 ft 50 kr. Az előfizetési pénzek Stein kolozsvári könyvkereskedőhöz küldendők. * Bunkó bandája nagy tetszésben részesül Berlinben, mint csodát nézik ott az olyan em­bert, ki kotta és okulár nélkül operákat játszik, a­mi quadrillet, polkát, keringőt más tud, azt ő is tudja és mind könyv nélkül. A napokban a koronaörökösnél játszottak, 20 kára a királyi udvarba parancsolták őket. * A pest­kerepesi temető csinosítása ügyében a városi temetői bizottság elnöke, Wattier An­tal tavaly Németországban nagyobb utazást tett, hogy az ottani kiválóbb temetőket megte­kintve, az itt szerzett tapasztalatokat benn ér­vényesítse. Visszatérve, a pesti temető csinosí­tására az illető bizottság elé emlékiratot ter­jesztett, melyet ez legközelebb fog a városta­nácsnak előadni. Ez emlékiratban a többiek kö­zött indítványozza, hogy a temetőre való fel­ügyelet külön bizottságra bizassék s e mellé te­­metőfelügyelő neveztessék ki. Fák, virágok s feltűnő növények nevelésére magában a teme­tőben hasítandó ki hely,s ennek fenntartása kü­lön kertészre bizassék. Üvegház állítását, is sür­­getőleg ajánlja. A temetőben felállítandó halot­tas ház tervét nem pártolja az emlékirat, a szerző ezt csak Münchenben látta, s itt sincse­­nek megelégedve vele. A holttetemek folyton a sírban hagyandók, de 30 év múlva melléjük már új koporsók helyezhetők. Ha valamely ma­gános által megvett sírboltba 30 éven át egy holttetem sem helyeztetik el, a sírbolt­­ már a város tulajdona lesz. A gyermekek holtteteme helyéül külön rész hasítandó ki. A temető utjai virággal beültetendők. — Figyelmeztetés az orsz. magy. gazdasági egyesület t. ez. tagjai­hoz. Az orsz. magyar gazdasági egyesület köz­gazdasági szakosztálya f. hó 30-án (csütörtökön) délelőtti 10 órakor ülést fog tartani a „Köztel­ken.“ Pesten, 1865 mart. 27. Elnöki megbízás­ból: Morócz István, egyesületi titkár. — Megjelent, s minden hiteles könyvárusnál kapható : A párbaj. Értekezés, olvasta a m. Academia 1865 jan. 23 ikán tartott ülésében Tóth Lőrincz m. acad. r. tag. Nyomatott Tratt­­ner­ Károlyinál. (74 lap ára 50 kr.) * Beküldetett szerkesztőségünkhöz „Haza­­fiság és nemzetiség“ irta Pelashy István. „Tartaroff herczegnő vagy a czárnő leánya“ regény, irta Mühlbach, fordította B. . . kolozsvári könyvárus Stein kiadványa. Ára 2 ft. * Megjelent „A telekkönyvi rendszer a lap­el­vei“ irta Halmosy Endre, jogtudor, telekkönyvi igazgató. A 15 ívnyi kötet ára 2 ft. 181 Treichlinger kiadványai : Cserebogár, sár­ga cserebogár, ábránd zongorára,Mihály Ignácz­­tól. Ára 60 kr. Boldog órák, ábrándos magyar zongorára Német Jánostól. Ára 50 kr. Édes titkok, zongorára, Német Jánostól. Ára 60 kr. * Girókuti P. Ferencz szétküldte előfizetési felhívását „Kertészgazda“ czimű képes lapjára. A szintén kiadott mutatványszám első lapján ol­vassuk, hogy a­­Kertészgazda“ magyar gaz­dák, gazdaasszonyok, kertészetkedvelők, állat­tenyésztők, méhészek, selymészek, szöllészek, dinnyészek, gyümölcsészek, gesztészek s a ter­mészettudományokkal foglalkozók szaklapja, és hogy dr. Pólya József igazgatása mellett szer­keszti Girókuti P. Ferencz több hazai s külföldi gazd. és kertészeti egylet s a m. kir. térm­. tud. társulat tagja, s laptulajdonos. A lap ára : ne­gyed évre 1 ft 50 kr. F­élévre 3 ft. A csonka évre 4 ft 50 kr. * Szigligeti jutalmat nyert) „Fény árnyai“ czimű tragoediája szerepeit már kiosztották a nemzeti színháznál, a próbák még a héten meg­kezdődnek. * Kolozsvár financziájának szomorú jövőjéről a következő adatokat közli a „Kolozs. K.“ : ki­adása van a városnak 154,203 ft. A bevételek ez összegből csak 82,732 ftot fedeznek, s így 71,470 ft tiszta deficit mutatkozik. A város a legnagyobb evőmegfeszítéssel, azaz az adó­pót­léknak 35 ftra emelése, a bor regale behozata­la, húsfogyasztási adó növelése, a nyári négy hónapon keresztül az utczai világítás megszün­tetésével is alig képes a deficitből 34,291 frtot törleszteni, de a vég­eredmény mégis 34 ezer 291 forint! A Brassói gyorskocsi vállalkozó L­u­d­v­i­g Ferencznek legfelsőbb helyütt engedély adat­van arra, hogy Brassó és Nagy-Szeben közötti személyszállító-üzletét Temesvárig kiter­jeszthesse, az utazó közönség érdekében ezen üzlethez kötött feltételek ezennel közzétételűek. Ugyanis: • 1. Ezen magán gyorskocsizási menet a bras­sói államúton Fogarasnak, Szebennek, Szász- Sebesnek, Szászvárosnak, Dévának, Lugosnak, Temesvárra akkor fog meg­történni, hogy ezen vonal két végpontja heten­­kint háromszor Temesváron és háromszor Bras­són lesz érintve. 2. Czége­lészen: „Ludvig Ferencz brassó-te­mesvári magán-gyorskocsi-üzlete.“ 3. A vállalkozó lovakat váltand: Sárkányon, Visten, Fenyőfalván, Szebenben, Szerdahelyen, Szászsebesen, Szászvárosban, Déván, Dobrán, Kosován, Bozsáron, Lugoson, Topolováczon és Temesvárott. 4. Saját lovait használandja. 5. A gyorskocsi megindul,­­ Brassóból hetenkint ötször és pedig minden hétfőn, kedden, szerdán, pénteken és szombaton 3 órakor reggel és ugyanazon napokon Sz­eben­be 7 órakor este megérkezik. Minden vasárnap, ke­ddén, csütörtökön meg­indul Szebenből Temesvárra reggeli öt órakor és megérkez­ik Temesvárott reá következő napon délutáni 5 órakor. A visszamenet történik vasárnap, kedd és csütörtök napokon s a gyorskocsi megérkezik Szebenbe hétfőn, szerdán és pénteken délutáni 5 órakor s reá következő napokon reggeli 9 óra­kor megindul Brassóba.] 6. A személyszállítási díj Brassótól Temesvá­rig 27 ft, és Szebenből Temesvárig 19 ft, — 30 fontnyi szabad márkával. A túlsúlyért Szebentől Temesvárig fizetendő 1 font után 10 kr és épen ennyi Temesvárról Szebenbe. Szebentöl Brassóig 5 krajezár min­den font után és ugyanennyi Brassóból Sze­­benbe. Málhadij és biztositás fejében Brassótól Te­mesvárig minden font után 15 krajezár fizeten­dő és ugyanennyi Temesvárról Brassóig, az 1 fonton alóli nehézmény teljes fontnak számít­tatván. 7. A vállalkozó 50 fontnyi subig postaszállit­­ólányokat is köteles átvenni. Nemzeti színház. Mart. 28-ára van kitűzve: „FAUST.“ Opera 5 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről mart. 27-ről. 5° „­ metalliques.........................^9 Nemzeti kölcsön..............................77.10. Bankrészvény............................?95. — • Hitelintézet . . . . 182. 60. Londoni váltók............................110. 90. Ezüst..........................................0.9,77' Arany............................................5. 22. A „P. Napló“ magán távsürgönyei. Bécs, mart. 27. Az alsóház mai ülésé­ben megkezdődött a pénzügyi bizott­mánynak az 1865-iki költségvetésről szóló jelentése feletti vita. — Greuter, Herbst, Schindler, Sachl, Winterstein a jelentés mellett, — Sartori, Kromer, Tinti ellene beszéltek. Frankfurt, márt. 27. A szövetség­­gyűlés mai ülésében Bajorország, Szász­­ország és Darmstadt előterjesztették kö­zösen azon indítványukat, hogy a szövet­­séggyűlés további határozásának fenn­tartása mellett mondaná ki, miszerint tel­jes bizalommal elvárja, hogy Ausztria és Poroszország Augustenburg örökös­einek saját kormányzata alá kibocsátandják Holsteint; a Lauenburgra nézve közöttük megállapított egyezséget illetőleg pedig nyilatkozatot fognak a szövetség irányá­ban tenni. Az e tárgy feletti szavazás ápril 6-ára határozta­tott. Poroszország határozott ellennyilatkozatában kiemeli, hogy az ő és Oldenburg öröklési igényeik mindenesetre hasonló eljárást kívánhat­nak, mint Augustenburg herczegéi. Angolország­. Az alsóházban mart. 21 én Monse 11 úr engedelmet kér a háztól törvényjavaslatot ter­jeszthetni elő az iránt, hogy IV. György uralko­dása tizedik évében behozott kath. eskü újabb és korszerűbb esküformával cseréltessék fel. Ez indítvány felvilágosítása végett nem lesz feles­leges a következő történeti adatot megemlíteni. Mikor Sir Robert Peel O’Connel izgatása kö­vetkeztében 1829-ben a v. katholkusok emanci­­patióját kivitte, a nagyon kényes lélekismerete­ protestánsok megnyugtatása végett szükséges­nek látszott a kath. alsóházi tagokat minden nemű esküfornákkal, a reversálisokkal stb. le­kötni, nehogy valamikép a trónt és az orthodox angol állam egyházat felforgassák. A kath. ta­gok még ma is megesküdni tartoznak, hogy nem tartják jogszerűnek a protestáns fejedelem meg­gyilkolását, hogy a prot. vallást és kormányt nem fogják gyöngíteni vagy nyugtalanítani, s e felett ki kell jelenteniök, hogy e nyilatkoza­tukat a szó egyszerű szokott értelmében adják, minden kétértelműség, utógondolat vagy úgyne­vezett reservata mentális nélkül. Monsell úr el­érkezettnek hiszi az időt, hogy ezen, az izlandi népre és a loyális angol kath. alattvalókra néz­ve oly sértő esküforma megszüntettessék. — Sir George Grey a kormány nevében pár­tolást igér a törvényjavaslatnak, míg az ultra protestáns phalanx részéről , ha Ily ur, ki néhai Spooner úr szellemi palástját öröklötte, kijelenti, hogy e „veszélyes alkotmányos újítás­nak“ minden telhető erejéből ellene fog szegül­ni. A ház azonban szabadelvűbb és kereszté­­nyiebb színben látja a dolgot, s a kért engedel­met megadja. — E tárgy befejezése után Sche­­r­­­d­a­u úr indítványt tesz : mondaná ki a ház határozatiig, mikép úgy vélekedik, hogy a tűzkárbiztosítási adó múlt évi leszállítása minél előbb a házakra, házi eszközökre, s minden biz­tosítható tárgyra is ki volna terjesztendő.­­ Gladstone úr erélyesen ellenszegült ugyan, de Sheridan úr indítványa 137 szavazattal győ­zött 65 ellen, s ekkor a kormány egy fontos financiális kérdésben 72 szavazattal maradt ke­­vesbségben. A „Morning Post“ a porosz alkotmányos vi­szályra, és a porosz képviselőházban legújabban történtekre vonatkozóó­lag egyebek közt követ­kező megjegyzéseket tesz : „A porosz miniszté­rium által felhozott érveken annak bizonyításá­ra hogy a hadsereget hadi­lábon kell tartani, Európa azon államférfiak kik a berlini kabinet nyelvezetét már ismerik, legkevésbé sem fognak csodálkozni. A pénzügyminiszter kijelentette a képviselőháznak, hogy a kormány egyezkedni óhajt ugyan a házzal, de ha a ház a hadi költ­ségvetést, félreveti, a kormány azért legkevésbé sem fogja magát zavarba hozatni. E közlés előtt­­ünk sokkal jelentékenyebbnek látszik, mint ama hatásra számított jóslat, miszerint Napóleon, ha érdeke úgy hozza magával, hadat fog szenni Poroszországnak. Nem létezik Európában más képviselő testület, melyben egy minisztérium ily színben merte volna a dolgot feltüntetni. A képviselőknek engedett választás igen lealázó. . . . Világos, hogy a porosz kormánynak okai vannak egy nagy hadsereg fenntartására, melye­ket nem tanácsos nyilvánosságra juttatni. A francziák császára talán nem fogja tudomásul ven­ni a nyilatkozatot, de a porosz kormány kétség­kívül nem tette magát valami csekélységért oly helyzetbe, miszerint kérdőre vonathassék oly hatalom által, mely nem szokta megengedni, hogy politikája komolyan félremagyaráztassék. ... Mi nem hiszszük, hogy Francziaországnak szándéka volna bármely ország ellen is igazsá­gos ok nélkül háborút indítani. De ha úgy vol­na is, Poroszország történetei legfényebb sza­kából menthetné azon tanulmányt, hogy ereje, legyen bár nagy vagy kicsiny, nem hadseregé­ben, hanem a nemzetben gyökérzik. A porosz kormány részéről talán természetes azt hinnie, hogy a­ki vele nincs, az ellene van. Poroszor­szág elidegenítette magától Európa rokonszen­­vét. ... De semmi hadi erő nem képes az el­játszott bizalmat visszanyerni számára. Európa szerencséjére a többi kormányok egy politikát követnek, melyet ki lehet vinni minden tekintet nélkül a porosz minisztérium véleményére vagy ellenszegülésére, s míg Poroszország hű marad azon internationális kötelezettségekhez, melye­ket még eddig meg nem szegett — ha ugyan léteznek ilyenek — egy hatalomnak sem álland érdekében a porosz hatalom megsemmisítésére törekedni.“ — Egy más czikkben a „M. Post“ az augustenburgi herczeg mellett nyilatkozik, mert kisebb veszélyt lát abban, ha a fejedelmi hatalom erre ruháztatik, mint a herczegségek bekeblezésében Poroszországba. A „M. Adver­­tiser“ is hasonló értelemben nyilatkozik. Egy bizottmány a westminsteri szabadelvű választók részéről felszólította a nagyhírű s mél­tán köztiszteletben álló angol bölcsészt, Mill John Stuart urat, hogy a jövő parliamenti vá­lasztás alkalmával Westminster részéről mint jelölt lépjen fel. A jeles férfiú a meghívást elfo­gadta oly feltétel alatt, hogy, miután minden személyes érdek vagy czél nélkül fogna ülni az alsóházban, ott is azon czéloknak szentelhesse magát, melyekre eddig az alsóházon kívül töre­kedett ; hogy semmi helybeli érdeknek szószó­lója nem lesz, s hogy a választásra pénzt köl­teni kénytelen ne legyen. Wales herczeget e napokban egy kis kelle­metlenség érte. Ő fensége kilovagolt Chertsey­­be megtekinteni az oda való lóversenyt, s ké­sőre fordulván az idő, felséges anyjától ajándé­kul kapott zsebór­áját akarta megnézni, mikor legnagyobb csodálkozására azon vette észre magát, hogy az órát valami ügyes zsebelő el­sikkasztotta. A rendőrségnek még nem sikerült az óra nyomába jutni. Néhai Wiseman tábornok tisztelői az elhunyt emlékét egy nagyszerű székesegyházzal akarják megtisztelni, mely Piccadillyben, London egyik legfényesebb utczáján , a parkok közelében fogna épülni. Az építési költségek 250,000 font sterlingre vannak számítva. A belgák királya Angliába érkezett. Londonban az iparos társulatok képviselői megint gyűlést tartottak Potter n .■ r.],1 alatt. A vasgyár kerületek állap Ulti­q­uil II-v­ű­­lés tárgya. Küldöttségek is érkeztek éjszaki és déli Staffordshireből, úgyszinte Gatesheadből. Az egyik szónok azt tanácsolta a gyármunká­soknak, engednének egyelőre,miszerint a gyárak zárvatartása véget érjen, idő közben pedig az ügy tétessék egy választott bíróság kezébe. E nézet győzött, s most kilátás van, hogy a gyártulaj­donosok és a munkások közötti viszály békésen fog elintéztetni. Megemlíttetett az is, hogy Elc­o és Stanley lordok önként alálkoztak választott birákul, Francziaország­. A senatusi viták folyama alatt La Guerro­­uiére azt állítá, hogy a pápának 1848 ban Ró­mából történt eltávozása alkalmával maga Cavaignac tábornok indítványozta a respu­­blica törvényhozása előtt, hogy a franczia had­sereg 6000 fegyverese római földre indítassék. Jules Bastide, Francziaországnak akkori minisztere most le­velet intézett a nagy lapok

Next