Pesti Napló, 1865. április (16. évfolyam, 4087–4511. szám)

1865-04-20 / 4502. szám

90-4502 Csütörtök, ápril 20.1865. 16. évf folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI ETAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Pest, april 19.1865. A magyar államjavak eladása *). Bécs. Legújabb időben a közfigyelmet nem csekély mértékben foglalkoztatják azon tárgyalások, melyek a pénzügyminisztérium és több rendbeli vállalkozó társulatok között az államjavak eladása iránt folyamatban voltak, s melyek az utóbbi napokban megfeszített erővel szoríttatnak a végeredmény felé. Időszerintinek látszik tehát e részben — a magyarhoni birtoktesteket illetőleg — némely, habár csak felületes megjegyzést tenni a honi sajtó utján is, és pedig annyival inkább, miután a többi, főleg a bécsi lapok, kiváló figyelemmel kisérik ugyan ezen ügy folyamát, mindazonáltal nem lévén ez irányban viszonyainkba tüzetessen beavatva , inkább csak általános pénzügyi szempontból indulhatnak ki. A jelen megjegyzések tehát, amint egyrészt szorosan tárgyilagosak, úgy másrészt egyedül a magyarhoni, s ezek között kiválólag a Bácska és bánáti állami javakra vonatkoznak, melyek körülbelől 200,000 holdnyi területen feküsznek, s több tiszttartósági kerületekbe beosztvák. Mindenekelőtt azon kérdés merül tehát fel : ildomos, előnyös és lehető-e a kérdéses államjavakat jelenleg eladni ? Természetesen oly eladást feltételezvén, melyet legalább megközelíthetőleg vesztegetésnek nem lehetne bélyegezni. Erre mindazok, kik ezen birtokokat s az azokra vonatkozó viszonyokat csak némileg ismerik, határozott „nem“-mel fognak felelni. Az egyéb részletezéstől s az egyes miveleti ágak felsorolásától eltekintve, mi igen terjedelmes elemezést szükségelne, az eladásra szánt nevezett birtokok ugyanis vagy tisztán urasági (allodialis) nagyobb pusztarészekből és nagyobb terjedelmű földrészletekből (Complex), továbbá olyan, szinte allodialis földrészletekből állanak, melyek a volt úrbéresek birtokai között számos apró részletekben szétszórva és darabolva vannak, vagy pedig a közös, osztatlan legelőből az elkülönítés által az államuradalomnak jutandó területekből reméltetnek. Elnézve imitten azon kérdéstől : Czélszerű, előnyös és ildomos-e, ép a jelen pénzszűk viszonyok között, a jelen általános üzletpangás mellett, a concurrentia hátrányára egyátalán eladásokat eszközölni; czélszerű és előnyös-e ezen viszonyok között oly roppant terjedelmű birtokot egyszerre és oly sürgetőleg áruba bocsátani ; czélszerű és ildomos-e továbbá pénzügyi és politikai szempontból, tán épen a magyar országgyűlés küszöbén, ily megmérhetlen fontosságú és következményű rendszabályt, a helyszínétől távol, s valódi tárgy és körülmény ismeret nélkül keresztülvinni, azt sem mellőzve egészen, miszerint a jelentkező vevők nagyjára nem is magyarkoni, de — nem a birodalombeli , hanem idegen vállalkozó üzérek; de elnézve — mondjuk — mindezen kérdésektől, melyeknek megvitatása e sorokon kívül esnek, tekintsük csak a tiszta, tárgyilagos tényállást. Minden adás-vevési üzletnél a vevőn és eladón kívül okvetlen szükséges, hogy a vétel tárgya — minősége szerint — tudva levő, kimutatható és ismert, szóval, hogy egyáltalában vételtárgy (Kaufobject) legyen, mert hol ez nincs, vagy nincs kellőleg constatálva, ott vételár sem lehet, s maga az üzlet sem jöhet létre, hacsak, a közmondásként, zsákban macskát nem árulunk. Ez a főtényező pedig a bánáti, főleg a bácskai államjavaknál jelenleg teljesen és határozottan hiányzik. A bánáti uradalmakban keresztül lévén már vive az úrbéri rendezés és legelő-elkülönítés , tehát itt a birtok terjedelme ugyan — kivéve a kiveendőket — körülbelől már meghatározható, de, mint alább érintendjük, a becsárt vagy vételárt jelenleg megállapítani még csak megközelíthetőleg sem lehet itt sem. A bácskai uradalmi birtokok azonban — kivéve egy pár községet — még soha sem voltak hiteles mérnökileg felvéve, s igy ott a tettleges, valódi birtokterület egészen ismeretlen, az úrbéri szabályozás, legelő-elkülönítés, nádlás, fáizás, foglalások s a maradék földek rendezése pedig egészen hátra van. Vezettetnek ugyan a régi, részint múlt századbeli séta és szemmérések alapján a tiszttartóságoknál az úgynevezett „Vorschreibung“-ok, és ezek szerint kezeltetnek is a birtokok, hanem, hogy ezen felméréseknek mily hitel adható, tapasztalásból igen jól tudják a közvetlen érdekeltek. Nem mondunk valótlant, midőn azt állítjuk, miszerint alig van halandó, ki bármely államtiszttartósághoz tartozó birtokterület mennyiségéért csak annyi garantiát is merne vállalni, vájjon az, a „Vorschreibung“-ban előírt mennyiségnél 5-öd, 6-od részszel nem kevesebb, vagy legtöbbször nem több-e a valóságban? És ez áll úgy a nagybirtok-testekre, melyek nagy bérletekben kiadvák, mint szintén azon földrészletekre nézve, melyek oly apró darabokra szétszaggatvák, az úrbéri birtokok között annyira beszoritvák, s az évek hosszú sora alatt — határjelek és felmérés hiányában — a szomszédos birtokosok által, be- és elszántások következtében, úgy alakra, mint mennyiségre oly jelentékenyen változnak folyton, miszerint megtörtént, hogy ily, a „Vorschreibung “-ban vezetett parczellák kihaszonbéreltetvén, a szándékolt átadásnál effective nem találtattak meg in natura. S itt nem lehet szem elől téveszteni, hogy a kérdéses allodialis birtokok nagy területet képviselnek, s tehát itt a netaláni differentia is nem csekély azután. A bácskai jószágoknál azonban hozzájárul még az úrbéri szabályozás, s az ezzel egybekapcsolt kérdések végleges rendezése, a legelő elkülönítés stb. Kérdjük tehát: mikép lehet egy község határában az uradalomra esendő le- gelő-rész mennyiségét csak közelítőleg is meghatározni és eladni, mielőtt az felmérje, hitelesítve, s az említett szabályozási és elkülönözési munkálat keresztül vive nincs? Annyival is inkább,miután ennek magára az egyéb uradalmi birtokra és , annak becsére oly rendkívüli befolyása van, főleg hol 100 -120.000 hold bácskai legelő elosztása forog szóban ! Ha tehát constatkrozva van az, hogy se az eladandó birtokok területmennyiségét, sem pedig azon tényezőket, melyek a becsértékre nézve döntő befolyással vannak, megközelítőleg se lehet megalapítani jelenleg, s ezt aligha fogja valaki kétségbe vonni, tehát, ha nincs eladási tárgy (Kaufobject), kérdjük, mikép lehet valami ismeretlen, tudva nem levő tárgynak vételárt szabni, azaz, más szavakkal, mikép lehet ily tárgyat magát eladni? N) tárgyat reális vevő meg sem vehet, ha csak nem riskóra, illetőleg speculatióra, természetesen nem az eladó előnyére. Rendes jószágeladásoknál ugyanis — ha már t. i. maga a jószág mennyisége és minősége kimutatható, mi a Bánátban alig, a Bácskában pedig teljes lehetetlen ! —az árat vagy holdszámra, vagy a jövedelem arányához, vagy végre a szokásos vételárakhoz képest kell megszabni, quartum non datur. Az államjavaknál ez első nem lehető; a második tán még a speculáns vevőt is mosolyra indítaná, a harmadikat pedig nem adja és nem is adhatja meg. Tehát se tárgy, se okadatolható ár, s csakis a zsákban macska maradna. Merülnek azonban még egyéb nehézségek is fel, melyeket bár el is lehetne talán praeter propter hárítani, melyek azonban a vételár (ha t. i. megalapítható is lenne) devalvatiójára szomorú befolyást gyakorolnának jelenleg, míg ezek is el nem lesznek annak módja szerint intézve. Mi történjék az eladandó községekbeni patronátussal és regáléval? Fogja-e az állam továbbra is, ha az eladás eszközöltetik, a patronátusi terheket vinni és mikép? Vagy tán átruházza a vevőre? De ne részletezzük a dolgot tovább. A szorgos vizsgálónak, ki a szóban forgó birtokviszonyokat kellőleg és közelebbről ismeri, határozottan ellen kell mondani ezen eladásoknak jelenleg, és a szándékolt módon, mert egyrészt elháríttatván a fent érintett, az eladást gátló E jeles czikk írója a magyarországi államjavak eldegenítésének nehézségeit élénk színekkel rajzolja, s alaposan bebzonyítja, hogy ez idő szerint menynyire, mily czélszerűlen és mily veszteségekkel járó volna az elidegenítés. Mi e nézeteket osztjük, s még csak azt teszszük hozzá, hogy fontos államjogi tekinetek és törvényeink határozott intézkedései tiltakoznak ezen finanszperatio ellen, mely különben is jelen terheinek aránylag csekély könnyítéséért jövőtől követel nagy áldozatot. 8 erk. akadályok, s remélhetőleg meg is javulván egyáltalában a viszonyok a közeljövőben, másrészt a Bácskában, több irányban tervezett vasútvonalak a birtokok (főleg a most alig jövedelmező erdők) becsének oly rendkívüli lendületet ígérnek, miszerint egy jelenlegi erőtetett és jóformán minden kellő és igazolható alapot nélkülöző eladási üzlet, úgy az államra, mint különösen Magyarországra felette sajnos eseményt képezne. Hogy miként lehetne a fent említett nehézségeket elhárítani, s ez által az eladandó birtokokat és azok árát constatírozni, és igy magát az okszerű eladást is — rövid idő alatt — lehetővé tenni — ha ez utóbbi már csakugyan kikerülhetlen — erről, a t. szerkesztőség engedelmével, később néhány szót. Bécsi dolgok. A kereskedelmi és egyszersmind úgynevezett népgazdasági minisztériumban nem rég vízjogi törvényjavaslat készült, melyet a „Presse“ a múlt hó végén több számában magasztalólag ismertetett, s amelynek ismertetésére érdekesnek tartjuk mi is visszatérni. Ha a vizet akár mint fogyasztási czikket, akár mint a mezőgazdasági és iparüzleti termelés lényeges tényezőjét és fontos közlekedési eszközt tekintjük, minden tekintetben szükséges az érdekeltek jogviszonyait, annak használatára nézve, szabályozni. A m. orsz. gazdasági egyesület rég belátta ezt, s még 1847 előtt foglalkozott e tárgyban törvényjavaslat tervezésével. A vízjogi törvényhozás feladata közvetíteni, megoldani azon összeütközést, mely a merev tulajdoni jog, a folyó vizek régibb használati joga s a népgazdaság újabb igényei közt fennáll, éspedig a bármiként szerzett tulajdoni jogok kellő kíméletével, kisajátítások útján. Hogy az egyesek érdeke az egyesek jogainak némi korlátozását ily kölcsönösen követeli, önként értetik. Az új osztrák törvényjavaslat elve továbbá, a tulajdon érintett kímélete mellett, a vízhasználat minden módjának egyenlő oltalomban részeltetése. Régen a víznek a mezei gazdaság érdekében hasznosítása részesült túlnyomó pártolásban. Most az iparüzleti hasznosítás szint oly mértékben pártoltatik. S csak a hajózási használat, a községeknek, egyes háztartásoknak vízzel ellátása képez kivételt. Felső-Olaszország és Spanyolország vízjogának egyik fő jellemvonása a mondottakon kívül az autonómia, vagyis az érdekeltek önkormányzata, saját bíróságokkal és tisztviselőséggel. A jól rendezett községi képviseletek hiánya s a fennálló egyesületi törvény, mely a szabadabb associatiókat lehetlenné teszi, az oka, hogy az osztrák törvényjavaslat az érintett autonómia teljes alkalmazását, kifejtését, oly mértékben, mint a fentebb érintett országok vízjogában ki van fejlődve, nem vehette fel. A már szerzett, hagyományon, törvényen vagy ember emlékezete óta birt kizárólagos használat által szentesített vízi jogokat az új törvényjavaslat tiszteletben tartja. Ahol a tulajdoni jog nem áll oly tisztán, a kormány engedélyével szerezhető az meg, azonban csak igen ritka esetekben adatik meg a kizárólagos használat a fölbirtokosnak, csupán egyes forrásokra, cisternákra, kis tavakra stb. Az osztrák törvényjavaslat általában kiterjed, Lombard Velenczén kívül, a szűkebb reichsrathban képviselt országok összes vizeire, a tenger kivételével. A lombard-velenczei királyságban fennhagyatnak az 1804 és 1806-ki törvények, melyek még a franczia uralom idejéből származnak, s ma is példányul szolgálhatnak. A törvényjavaslat első fejezete 16 szakaszban megállapítja a vízjog főbb elveit. Kétségtelenül a legnehezebb, s több pontra nézve még most is kétes becsű része a törvényjavaslatnak. A második fejezet a víznek a földmivelés érdekében hasznosításáról (levezetés, öntözés stb.) szól. Itt kezdődik sajátlag a gyakorlati rész, mely egyesek magánjogait a közérdekben korlátozza, szabályozza. Az egyes mezei gazdáknak joguk van megkívánni, hogy, ha másként nem lehet, engedtessék meg nekik, természetesen részükről adandó kárpótlás mellett, mások földein ásni nyílt vagy fedett árkot, s végezni egyéb szükséges teendőket, úgy mind azáltal, hogy az épületek, udvarok és kertek kimehessenek, s a nyitott árkokon kellő mennyiségű hidakat csináltassanak. Az ekkép a vízhasználati készület részére kisajátításra szorított tulajdonosnak, ha a szolgalmat nem akarja birtokán megengedni, joga van a kellő földdarab, sőt némely esetekben az egész darab föld árának megtérítését kívánni. Ha pedig a használatot földön megengedi, a vízi készületet, amennyiben aránylag költségeihez és fenntartásához járul, maga is használhatja. Ha valamely lecsapolási vagy öntözési tervet az illető földbirtokosok kétharmada elfogad , a kisebbség köteles a társulatba beleállani, feltéve, hogy a terv kivitele kétségtelen hasznot igér a földmivelésre nézve, s nem létesíthető czélszerűleg a nélkül, hogy a földbirtokosok kisebb részének földére is ki ne terjesztessék. Ez esetek fennforognak-e, s várjon a kisebb rész erőltethetik-e a vállalathoz járulni , a hatóságtól függ megítélni. Az ekkér alakult vállalkozó társulat bizottságot és elnököt választ, vagy kisebb vállalatoknál ügyvezetőt, megkészíti alapszabályait, melyek az illető hatóság jóváhagyása alá terjesztetnek. Ha úgy találja a tulajdonos, hogy a mostani állapot reá nézve kedvezőbb, mint a vállalat végrehajtása utáni lesz, földéért kármentesítést követelhet. Ellenben nem. A vállalat költségeit a társulat tagjai a szabályaikban vagy egyezkedésükben megállapított arány szerint viselik. Ha ily egyezmény nem jö létre, a hatóság, szakértők véleményének megkérdezése után, a nyerendő haszon arányában veti ki az illetékre a költségeket, s e költségek politikai úton is behajthatók, s a vagyont akkor terhelik a három évi hátralét erejéig, mint a közadók. A társulatok a többség határozata folytán , de csak akkor oszolhatnak fel, ha mások iránti kötelezettségeiknek eleget tettek. Egyes földbirtok akkor is kiválhatik a vállalatból, ha bizonyos idő alatt a várt eredmény reá nézve nem következett be. Ily esetben a kényszerítéssel bevont tag az általa tett fizetések visszafizetését, s birtoka előbbi állapotba visszahelyezését is kívánhatja. A többség is kirekeszthet egyes birtokot a vállalatból, a többség érdekében, kárpótlás mellett. A törvényhozás további feladata, ily vállalkozó társulatok alakulásának könnyítésére mindent megtenni, s azokat állami segélyezéssel is támogatni. Óhajtandó lett volna bizonyos szabályok felállítása, melyeknek eleget téve, hatósági engedély nélkül is, egyszerű bejelentés után, alakulhassanak a földmivelés előmozdítására ily társulatok. Az államnak az egyesek jogainak védelme, panasz folytán, mindig fenmaradt volna, de a hatóságok lassú, faggató eljárása a társulati engedélyek osztása körül lankasztó s a vállalkozási kedvet elöli. Ami pedig a társulati tagokra kivetett fizetések adótermészetét illeti : szükségtelen és a már létező zálogjogra nézve sérelmes s a reálhitelt épen nem emelő ki-A törvényjavaslat másik fejezetéről közelebb. „Pestl iparkiállítás“ Hazai közérdekeink egyik legtöbbikét képezi belföldi iparunk felvirágoztatása. Miután honunk főjövedelemforrását a nyers termelés képezi, de miután utás részint és épen e végett, hogy a kivitel jövedelmezőbbé váljék, a nyersterményeknek bizonyos iparszerű átdolgozására van szükségük, mivel továbbá arra kell törekednünk, hogy saját anyagjainkból készíthető műczikkeinket (nem mint most történik nagy részben a külföld gyáraiból és a külföld hasznára ismét visszaváltsuk, hanem az itthon fejlődött iparunk által nyerhessük, s ezen iparos osztályban nemcsak a szomszéd tartományokból értékjövedelmet szerző tényezőt, hanem nyers terményeinknek itt benn is tekintélyes fogyasztóját alkossuk, mindezen érvek folytán kiderül a hazai ipar emelésének fontossága. Iparegyletünk 18 év óta nem lévén, nyíltan kimondhatjuk, nem létezik tér, hol jelenleg máris tetemesen gyarapodott iparunk statistikai és fejlődési mérlegét megállapíthatnék. — A gyakorlatban avatottak kevés, — a nagy közönség semmi határozott fogalommal nem bónak azon különféleségéről, tökélyéről, áráról és tömegéről a kéz és gyár ipari műtermékeknek, miket hazánk különféle vidékei előállítani képesek. Ha pedig azt akarjuk, hogy a sok külföldi termékeket belföldiekkel tegyük nélkülözhetőkké, akkor mindenelőtt ezen belföldi iparczikkeket megismernünk s jóságuk és olcsóságukról meggyőződnünk kell. E czélra rövidebb, olcsóbb és kimerítőbb mód nincs az „iparkárítás“-nál. Tekintélyesebb iparosaink többjei, különösen az „Iparbank“, és jelenleg a „nyersanyagszerzési szövetségek“ felállításánál buzgólkodó Heller Zakariás úr, s élükön az „Ipa r ba n k“ elnöke. Eötvös úr foglalkoznak azon eszmével, hogy a jelen év folyamában a „Múze um“ vagy a „Köztelek“ helyiségeiben, vagy egy a Dunaparton állítandó kristálycsarnokban „iparkiállítás“ rendeztessék. Ezen tervet nem lehet eléggé javalni, s ezen felszólalásnak czélja, mindazokat, kik az „iparkiállítás“ eszméje által érdekeltetnek, arra figyelmeztetni és buzgó hozzájárulásukat kikérni. Pest, april 14-én 1865. Petényi Otto. . . Különfélék. Pest, april 19. *König József ügyvédet, Székesfehérvár egykori főügyészét, főbiráját, s országgyűlési követét apr. 3-dikán tették örök nyugalomra Fehérvárott. Sírjánál, melyet a város népségének majdnem fele része környezett, Zsömböry Ede ■ megható és nemes búcsú szavakban mondott is tenhozzádot a becsületes kortársnak és köztisz- teletben álló hazafinak. Nyugodjanak békén ! porai! * A lipótvárosi bazilika mintaképe gipszből jókora nagyságban ki van állítva, az épülő tem-plom egy alkalmas részében, hol 20 krajczár belépti díj mellett mindenki megtekintheti. E mintaképet Medetz József, pesti polgár pártfogásából, Kramasch nevű szobrász készíti. * A császárfürdőt ünnep másodnapján a szépidényre megnyitották, nem mintha eddig be lett volna zárva, hanem ezután zeneszó mellett lehet az udvaron sétálni és ebédelni, ezt nevezik aztán a császárfürdőben kinyitásnak. Különben a kinyitók dicséretére elmondhatjuk, hogy oly asztalt tartanak, amelynek nincs párja Budapesten, s ami az ízletes ételt még ízletesebbé teszi, az a tiszta csinos cselédség, amely ismét kivétel a fővárosban. — Csak hogy mindvégig rendben tudnák őket tartani. * A „Kamerad“ jelenti, hogy a Benedek tábornagy hadseregéhez tartozó tüzérségnek a megszabott békelábra való leszállítása már elrendeltett. * A redout freskóképeire nézve a községtantanács választása nem nyerte meg a helytartótanács helybenhagyását, sőt inkább arra utalá a várost, hogy szakértők ítélete alá bocsássa a vázlatokat. S ez így is van helyesen. A művészetnek kell itt dönteni, nem az atyafiságos öszszeköttetéseknek, jegyzi meg a „Föv. Lap.,“ véleményünk szerint is igen helyesen. * Pest Pilis és Solt t. e. megyékben, úgy a Jászkun kerületben a szarvasmarhák között uralgott keleti marhavész megszűnt, mi is ezennel köztudomásra juttatik. (Strg.) * Tegnap este a felső fatéren, a czukorgyár közelében, az ölbe rakott fa egy rétege alatt egy, körülbelől négy hónapos figyermek holt teteme találtatott fel. A rajta észlelt vérnyomok erőszakos halállal történt kimúltára engednek következtetni. — Geider nevezetű, azelőtt volt korcsmáros, tegnapelőtt délután 3 órakor a városligeti hattyúsziget közelében egy fa alatt lefeküdvén, ott örökre elszenderedett, valószínűleg szélbüdés által lepetett meg pihenő helyén. * Dr. Czermák volt pesti egyetemi tanár legújabban a jénai egyetemhez hivatott meg, s a meghívást elfogadta. * A váczi után múlt évben történt légszeszfellobbanás következtében a légszesz-társulat ellen támasztott kártérítési követelések iránti perben tárgyalási határnapul Pest városa törvényszéke részéről f. hó 24-ike van kitűzve , Így tehát a már több oldalról sürgetett ítélet is legközelebb várható. * Folyó hó 15 én este felé Bocsek András nevezetű 30 éves, nős, napszámos s 3 gyermek atyja, a soroksári utcza egyik házában a meszes gödör fölötti deszkán himbálózva idestova járkálván, a gödörbe beleesett s nehezen sérülve a kórházba vitetett, kevés remény van életben maradásához. Ugyanazon nap este 9 órakor Paticsek József nevezetű czipész a vendéglőben vacsorálván, egy, csak 2 nap előtt a fegyintézetből kiszabadult Görcs András nevű csavargó vele kötekedni kezdett, s gulyáshúsból álló étkébe mindig belenyúlt, mire ez egész higgadtsággal, minden felhevülés nélkül késznek nyilatkozott az ételt neki átengedni, ha épen oly nagyon megkívánja. Midőn azonban a czipész a garázdálkodó elöl kitérendő elment, Görcs egy késsel tüdejébe szúrt. * Az „Erdészeti lapok“ 4-ik füzete megjelent. Tartalma: A sarjerdő. Hunfalvy János észrevételei. Biharmegye erdőségeinek leírása. Egyesületi közlemények: Erdészegylet választmányának jegyzőkönyve. A kincstári fémbányászat előszámvetése 1865-re. * Beküldetett müvek : Egyetemes egyháztörténelem, főiskolai tanulók s müveit protestánsok számára irta Révész Imre. Első füzet. Az egyház alapításától a reformatióig. Ára 1 ft 50 kr. 2) Wohl Stephanie Regekönyve, Pest Osterlamm Károlynál. 1865. Ára 1 ft 50 kr. * Rózsavölgyinél megjelentek : Nem lesz az mindig igy. 1865-diki jogász csárdás Windt Mórtól. Ne nyomorkodj, légy vng, csárdás Windt Mórtól. * Megjelent Kaiserfeld Mór arczképe. Kiadó tulajdonos Nagy Alajos: Árvából. Központi segélyezési bizottmányunk által mai napon tartott tanácskozmányban elnökileg előterjesztett kimutatás szerint a f. é. martius hó 11 -i bizottmányi értekezlet óta ínségeseink felsegélésére a magas kormány a nagyméltóságu magyar királyi helytartótanács által 10,000 ft, gr. Pálffy Mór magyar királyi helytartó ur ő excellentiája külön 50 ft, herczeg Batthyányi ő magassága 500 ft, gróf Zichy Pálné ő méltósága 400 ft, gróf Pongrácz Ferencz árvamegyei kir. biztos ur ő méltósága 50 ft, Luczenbacher Pál 17 ft, Sütő Rezső 5 ft, gr. öt. Quentin ő méltósága 33 ft, Odescalchy Ágnös magassága 100 ft, a magyar gazdaaszszonyok egylete utján Teleky Miksa, Szűcs Lajosné és Cserny Lajosné 123 forintot, Környey János az „Arad. pol. lap.“ szerkesztője által csanádmegyei baranyai olvasó egylet 10 ft 50 kr. A budai takarékpénztár 100 ft, a tatai kegyesrendi tanárok Furdek Nándor ottani tanár által 17 ft, Kubinyi Elek alesperes s németbolyi plébános Baranyából Kohuth József alsó kubini plébános által 25 ftot. A jász-kun kerületi alkapitányság 38 ft 24 krt, összesen 11,468 ft 74 krt adakozának, mely pénzösszeghez ez évi febr. hó 5-ki tudósításomban kitett 1760 ft s mártius hó 11-ki értesítésemben kiirt 5456 ft 55 krnyi pénzadományi összegeket adva, az eddigi adakozások osztr. ért. 18685 ft 29 krt tesznek. Ezenkívül az árvamegyei tiszti karból azon tisztviselők, kik osztr. ért. 350 fton felüli évi ellátásban részesülnek, havi fizetésükből két — a csekélyebb ellátásnak ellenben egy százalékot az egymást követő hat hónapon át önkényt ajánlok fel az itteni inségeskedők javára. A f. é. martius hó 11-iki tudósításomban érintett ruhaneműek a magyar gazdasszonyok egyletének könyörállománya, mely ide érdemdús elnöke özvegy Damjanics Jánosné e nagysága által Gyapay és társa pesti kereskedők utján létetett által. Fogadják a nemes szivti adakozók nagylelkű adományaikért az azokban részesülendő szükölködőink nevében legforróbb hálaköszönetünket Munkaképtelen ínségeseinknek a segély ezentúl is gabnában fog nyujtatni, melynek további beszerzése ajánlat utján eszközlendő leend.__ Alsó-Kubinban 1865. évi april 4 -én. Közli: Panczák Máté, bizottmányi jegyző.*) M emseti szinház. April 20-án van kitűzve: „AZ ÁLARCZOS BÁL.“ Nagy opera 5 felv. Távirati tudósitás a bécsi börzére april 19-ről. 5°/uraetalliques . . . . 72 35. *) A hazai lapok kéretnek ez értesítés szíves átvételére.