Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)
1865-06-01 / 4537. szám
125-4537 Csütörtök, junius 1. 1865. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. e lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. 10. évi folyam. PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helybeli, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. e. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj isi. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit sor 25 uj kr. l'est,;'mííjus SÍ. 1865. (zfl.) Előttünk fekszik a bécsi birodalmi tanács bizottmányának jelentése, a hitelintézeteknek engedélyezett pénzügyi kedvezmények tárgyában. A jelentés mind általános alkotmányos szempontból, mind pedig azért, hogy a magyar Földhitelintézetet, is körébe vonja, reánk nézve kétszeres érdekkel bír. A bizottmány mindenekelőtt a kérdés közjogi vizsgálatába bocsátkozván, a februári pátens 13-ik §-át veszi Konczkés alá, s elemzései eredményét azon véleményben mutatja fel , hogy a kormány a kérdéses pénzügyi kedvezmények engedményezése által nemcsak azon jogkört túllépte, amelyet neki a febr.patens 13-ik §-a nyújtott, hanem e §-át alakjában és feltételeiben is megsértette. E véleményét a bizottmány azzal indokolja, hogy a hirhedett 13-ik §. a kormányt csak sürgős (dringende) rendszabályokra jogosítja fel, tehát nem állandó törvények kibocsátására; továbbá, hogy e §. alkalma-/hatásának feltétele a sürgető szükségben, vagyis a célzott rendszabályok elhalasztásából eredhető veszélyekben rejlik, már pedig akkor, amidőn az osztrák általános Földhitelintézet, a Magyar Földhitelintézet s a csehországi földhitelbank életbe léptetve lettek, a birodalmi tanács együtt ült, következőleg a kormány az azokra vonatkozó engedélyeket azonnal alkotmányszerű tárgyalás alá terjeszthette volna. Legfontosabb azonban a bizottmányi indokolás azon része, amelyben a magyarországi 1791. 12-ik, s az erdélyországi 1791. 8-ik törvényczikkekre történik hivatkozás, sőt e törvények egész terjedelmükben közöltetnek. E törvényeket ismerjük. Rövid, de nagy horderejű tartalmuk az , hogy a törvényhozás, módosítás és értelmezés joga a törvényesen megkoronázott fejedelmet s az országgyűlésen egybe jött rendeket közösen illeti, s e jog országgyűlésen kívül nem gyakorolható , hogy az ország kibocsátványok vagyis úgynevezett pátensek által, amelyeket a törvényhatóságoknak elfogadniok nem szabad, nem kormányozható , hogy pátensek csak azon esetekben adhatók ki, amidőn valamely tárgyban, amely törvénynyel különben is öszhangzásban áll, a kihirdetés kellő hatálylyal csak ez után eszközölhető. E törvényekből indulva ki, a bizottmány azon következtetésre jut, hogy miután azokat az oktoberi diploma az osztrák alkotmányjog színvonalára emelte, a kormány által kibocsátott rendeletek csak ideiglenesség jellemével bírnak, amelyek elvesztik érvényüket, ha a birodalmi tanács utólagos helybenhagyásával nem találkoznak. Természetes, hogy nekünk, alkotmányos nemzetnek, ezen elv ellen semmi kifogásunk nem lehet, sőt azt álítjuk, hogy ezen elv nélkül minden alkotmány csak illusiv, azon különséggel, hogy az uralkodó absolutismusa helyébe a minisztérium absolutismusa lépett. De különösen örülünk e jelenségen magyar szempontból, látván, hogy Lajthán túli szomszédaink új alkotmányuk védelmére az ősmagyar alkotmány védsánczait használják fel; a magyar közjog alapelveit a birodalmi közjog számára is követelik, s ezáltal a magyar Corpus Jurisnak, amelyet eddig annyi érdemetlen gúnynyal és rágalommal ostromoltak, elvégre fényes elégtételt, szolgáltatnak. Úgy leszszük, hogy a Lajthán túli alkotmányosság nem is fog eddigi Sysiphus-harczaiból kibontakozni, amíg határozottan és következetesen amaz új ösvényre nem lép, amelyet a fentebbi jelentés kijelölni látszik. Mindig arról vádoltak bennünket, hogy a negatív teret nem akarjuk elhagyni, holott mi pozitív törvényeket, védelmeztünk, ellenben épen ők voltak azok, akik a negatív politikáját folytatók ellenünk az alkotmány-eljátszás zászlaja alatt. Mi erős lélekkel bár, de mégis szomorúan néztük ez eljárást, nemcsak azért, mert magyarok vagyunk, s fájlalnunk kell, hogy öröklött jogaink azok, amelyek ellen egy testvérnép harczot üzent, hanem általános alkotmányos szempontból is, mert a Lajhán túli alkotmányosságnak, amelynek mindig barátai, sőt némi tekintetben előkészítői vagy legaláb úttörői voltunk, szerencsétlen kezdeményezését láttuk abban, amidőn ők első teendőjüknek a magyar alkotmány megtámadását, vagy legalább megtagadását tűzték ki. Nekünk, kik az alkotmányos élet harczaiban, tapasztalásaiban nőttünk fel, szükségképen bizalmatlansággal kelle viseltetnünk az olyan nép alkotuiáuy■cépessége iránt, amely alkotmányos működést vélt találni abban, ha egy szomszéd alkotmány ellenségeivel szövetkezik, s amely nem emelkedett azon öntudatra, hogy más tulajdonát megtámadni annyi, mint saját tulajdonának jogalapjait is megrendíteni. De amily őszinte örömmel emeljük ki a birodalmi tanács bizottmányának ezen alkotmányos kiindulási pontját, szintoly leplezetlenül kell kijelentenünk sajnálatunkat azon következetlenség felett, amelyet a bizottmány további eljárásában látunk. E következetlenség szerintünk abban áll, hogy a bizottmány a Magyar Földhitelintézetnek adott kedvezmények bírálatába is belebocsátkozik, s a kormánynak e tárgy körüli eljárását szintén a februári pátens 13-ik §-ának szempontjából veszi vizsgálat alá ; holott a Magyar Földhitelintézet életbe léptetése az 1848/ 14. t. sz., s ekkép egy specificus magyar törvény által jön elrendelve, következőleg a midőn a kormány ez intézetnek életet adott, nem a februári pátens 13-ik §-án alapuló kivételes jogával élt, hanem tisztán és egyedül a már korábban létezett, magyar törvénynek szerzett foganatot, amiért a birodalmi tanácsnak felelősséggel nem tartozik. Ha szomszédaink jónak találják az 179°/i ki magyar törvényeket saját alkotmányos állásuk érdekében adoptálni, akkor nem értjük, mint ignorálhatják az az 1837/i-ki 14. czikket, amely a magyar törvényhozásnak szintoly szent, sérthetlen és kifogástalan műve, mint akármely más korábbi törvényeink, amelyek a koronás fejedelem és az országgyűlés közös egyetértéséből jöttek létre. Ismerjük az érveket, amelyeket az 18488-ai törvényhozásunk érvényessége ellen felhozni szoktak. A nélkül azonban, hogy ezek cáfolatába bocsátkoznánk, s anélkül, hogy saját álláspontunkat feladnák, legjobbnak találjuk az időre és tapasztalásra — amely legüdvösebb gyógyszer az ábrándok és félreértések ellen — bízni, hogy szomszédaink elfogultságukból kibontakozzanak és bennünket megértsenek. Most csak annyit tartunk szükségesnek megjegyezni, hogy logikájuk saját álláspontjukból tekintve is libés. Ugyanis eddig az 1847/1kk évi törvényhozás csak azon részének érvényét vonták kétségbe, amelyről azt vélték állíthatni, hogy általa a birodalom két fele közt korábban létezett közjogi viszony lényegében átalakíttatott. De vájjon az 1847/8-ki 14. t. sz., a mely a Magyar Földhitelintézetről rendelkezett, miben érinté ama közjogot, a mely 1848-ig közöttünk fennállott ? A most érintett határvonalt még az absolut Ausztria sem lépte túl; elfogadó, életbe léptető az urbér megszüntetését, a papi tized eltörlését, az urbériség országos kárpótlását, a közös teherviselést stb.,mind oly elvek, amelyeket az 184/Vki törvényhozás szentesített, sőt a kormány, amidőn szüksége volt rá, nyíltan hivatkozott e törvényekre, 1861-ben pedig az országgyűlési választásnál is az 1848 és- 5. t. sz. által megállapított választási rendszert vette alapul. A nélkül, hogy csak e határvonalnak is elismernék jogosságát és érvényességét , de a bizottmány eljárásának első benyomása alatt önkénytelenül is azon kérdés tolja magát elénk : váljon hivatásában és érdekében állhat-e az alkotmányos Ausztriának az alkotmánytagadás elméletének terén magát az absolut Ausztriát is túlszárnyalni ? Igaz, hogy a birodalmi tanács fentebbi bizottmánya nem a Magyar Földhitelintézet életbe léptetésének, nem magának az alapténynek és nem is az annak engedélyezett törvénykezési kiváltságoknak, mint amelyek a magyar országgyűlés fóruma elé tartoznak, nem csak és egyedül a pénzügyi kedvezményeknek jogosultságát vonta vizsgálata és kétségei körébe ; de köztudomású dolog, hogy a jelenleg létező pénzügyi és adóviszonyok súlya alatt egy ilynemű intézet sem lenne képes fennállani, annál kevésbé virágzásra emelkedni bizonyos kedvezmények nélkül, következőleg, ha a kormánynak joga volt egy specificus magyar törvényt végrehajtani, nemcsak jogában, de sőt kötelességében állott a létezés feltételeit is megadni, ha nem akart a nemzetnek puszta illúziót nyújtani, sőt roszabbat ennél, amennyiben egy ily intézetet a kellő életfeltételek nélkül életbe léptetnie nem lett volna egyéb, mint annak bizonyos bukását előkészíteni, s ez által a nemzeti hitelt, az óhajtott megszilárdulás helyett, alapjaiban még inkább megrendíteni. E kedvezményekről az 1848-diki 14. t. sz. bizonyosan gondoskodott volna, ha előre lehetett volna látni azon óriási változást, amely pénz- és adóviszonyainkban azóta bekövetkezett. E megjegyzésünkre azt mondhatnák a februári alkotmány hívei: »Igen, de nekünk más jogalapunk nincs, mint ezen alkotmány ; ezt elhagyva, feladtuk magát az összes alkotmányos életet ; ez alkotmány értelmében pedig a birodalom pénzügyeinek szabályozása, s így a kivételek és kedvezmények megállapítása is, a tágabb birodalmi tanács jogkörébe vág.“ Ez ellenvetés sokkal fontosabb, a helyzet anomáliája, amelyet az szemeink előtt lefátyoloz, sokkal nagyobb és komolyabb, semhogy egy pár jóakaró észrevételt meg ne érdemlene. Szomszédaink alkotmányos álláspontjából tehát a magyar országgyűlésnek jogában állt a M. Földhitelintézet életbe léptetését elhatározni; a kormány törvényesen járt el, midőn ama törvénynek életet kölcsönzött, de az intézet életfeltételei, t. i. a pénzügyi kedvezmények felett, csak és egyedül a birodalmi tanács van hivatva határozni. Menjünk tovább. Az igazságügy, a békés cultus-ügyek, a közmunka minisztériumának körébe vágó teendők, szomszédaink nézete szerint is az egyes országok autonómiájához tartoznak. A magyar országgyűlés szervezheti a bíróságokat, a közigazgatást, az iskolákat, megállapíthatja a népnevelési rendszert stb. saját legjobb belátása szerint, azonban az ennek keresztülvitelére szükséges pénzerőt a birodalmi tanács szavazza meg. Még tovább is mehetnénk, de e pont elég magas arra, hogy az előttünk fekvő tért tisztán áttekinthessük. Vajjon mi történnék akkor, ha a birodalmi tanácsnak eszébe jutna a Magyar Földhitelintézet fennállhatására szükséges pénzügyi kedvezményeket, vagy a magyar országgyűlés által megállapított közigazgatási , igazságügyi vagy nevelési rendszer életbeléptethetésére nélkülözhetlen pénzerőt megtagadni ? Habár nem akarjuk is ez eshetőséget a valószínűség alakjában feltüntetni, de jogi és politikai belátásunknak kevés becsületére válnék, ha azt lehetlennek vitatnak. Ismételjük a kérdést: mi történnék ily collisio esetében? Ha a magyar országgyűlés határozatának okvetlenül érvényt kellene szerezni , akkor a birodalmi tanács pénzszavazási joga ráerő fictio; ha pedig ez utóbbi meghiúsíthatná amannak határozatát a pénzerő egyszerű megtagadása által, akkor megvan az absorptio, s a fennen hirdetett autonómia alig egyéb, mint. Írott malaszt. Nem feszegetjük most tovább e kérdéseket; elég, ha megragadók ez alkalmat Lajthán túli szomszédainknak komoly megfontolásokba ajánlani azokat. Minél higgadtabb és tüzetesebb bírálat alá veszik e kérdéseket, annál inkább meg fognak győződni arról, hogy nem szeretetlenség, nem közöny, nem konokság, hanem alapos aggodalmak, s egy, az alkotmányos élet küzdelmeiben megedzett nemzet öntudatos hűsége az, amely bennünket saját álláspontunkhoz köt; valamint hiszszük, idővel meg fognak győződni arról is, hogy az olyan kiindulási pont, amely bennünket egyik következetlenségből, egyik ellenmondásból a másikba vezet, már alapjában hibás, s annál korábban érünk ezért, minél előbb feladjuk azt. Nem anomál, hanem egészséges, életerős viszonylat, nem súrlódások, hanem az alkotmányos élet megszilárdulása itt és ott egyiránt, ez azon czél, amelyre mi törekszünk, és senki sem veheti rész néven tőlünk, ha vonakodunk oly útra lépni, amely alapos meggyőződésünk szerint bennünket szintúgy, mint Lajthán túli szomszédainkat, a kívánt czél helyett kiláthatlan bonyodalmakba vezetne, s mindenüvé inkább, csak oda nem, a hol a valódi alkotmányosság rejlik, sága, megboldogult főherczeg Nádor hozzájárulása mellett, honfiúiagylelkűséggel még 1835-ik évben ajándékozott. — Tán nem lesz az olvasó közönség előtt érdektelen dolog, ha — mint a nemzeti színháznak 18 éven át működött, ügyvéde, kinek e telek-ügyben az 1860-ik és 1861-ik években némi teendőim is voltak — e tárgyban azt, miről tudomásom van, röviden elmondandom. Miután a pesti polgárság 1835-ik évben a nemzeti szinház számára a felső Dunaparton hazafias áldozatkészséggel egy telket felajánlott, a megboldogult főherczeg Nádor a városi tanácshoz elsőben is 1835-ik évi martina 10-ről 254. sz. alatt egy hivatalos leiratot intézett, melyben kijelentette, hogy a nemzeti színháznak a felső dunaparton, a kereskedelmi épülettel szemközt,az első házhely 600 □ ölnyi kiterjedésben ajánltatik fel. Később ugyanazon 1835-ik évi october 15-én 1214. szám alatt kelt nádori leiratban ugyancsak Pest városa tanácsához intézve kijelentetik , hogy ha a 600 □ el nem lenne elég, több is adatik. Tudjuk, hogy az ekként felajánlott feldunaparti telek az 1880-ik évi XLI. törvényczikkelyben nemzeti tulajdonná fogadtatott el, és így azzá alakíttatott át. E részben megvannak ugyan a Pest városi szépítő bizottságnál a feldunaparti tervrajzok is, — de akkor a hídfőtér még nem szándékos látott oly kiterjedésben megalakíttatni, mint amilyenben az most szemléltetik. Konrád főtörvényszéki tanácsos főpolgármestersége alatt a feldunaparti telkek — tehát ezek között a színházé is — árverés alá bocsáttattak, miről a nemzeti színház akkori erélyes igazgatósága értesülvén, a helytartóságnál lépéseket tett, mire az árverés a helytartóság által betiltatott. Később ugyancsak főtörvényszéki tanácsos és főpolgármester Konrád, a dunagőzhajózási társasággal a felső Dunaparton a kereskedelmi épülettel szemközt fekvő első háztelek iránt alkuba ereszkedvén, annak e telket eladta, s az ez iránt némi gondoskodást tanúsító akkori helytartósági osztálynak, midőn az eladási szerződést annak helybenhagyás és megerősítés végett felterjesztette, azon hivatalos jelentést tette, miszerint ezen eladott telek nem a színháznak felajánlott telek. Fs jelentés igaz is volt, de nem is volt az, mert igaz volt annyiban, amenynyiben a tervrajz szerint a hídfőtér korábban kisebb kiterjedésűnek terveztetvén, a kereskedelmi épülettel szemközt eső első házhely közelebb esett ahhoz, t. i. körülbelül oda, hol most a hidfőtér közepe van. — De nem volt igaz annyiban, a mennyiben,ha a hidfőtér kiterjedése megnagyobbittatott, s ezzel az első házhely is feljebb tolatott, ezen első házhely épen oda volt esendő, hol most az Akadémia épülete áll, mely, miként tudjuk, Konrád főpolgármester által eredetileg a gőzhajózási társaságnak adatott volt el. Ugyanezen időben történt, hogy Pest városa tanácsa az Akadémiának ajándékozta azon második házhelyet, mely a gőzhajó-társaságnak eladott házhely után közvetlenül következett. Ekkor a gőzhajó-társaság a maga első helyen létező telkét felcserélte az akadémiának második helyen ajándékozott telekkel. De a nemzeti színház erélyes és éber igazgatósága ezen eljárásokról is értesülve, épen úgy, miként a magas országos színházi igazgatóság is engem bízott meg azzal, hogy a nemzeti színház dimaparti telke ügyében minden kitelhető biztosítási lépéseket megtegyek. Ez okból elsőbben, minthogy már korábban is a városi tanácshoz folyamodtam az iránt, hogy a nádori hivatalos leiratok és a felső dunaparti telkek 1836-ik évi tervrajza az igazgatósággal másolatban közöltessenek, ez adatok kiadványozását sürgettem, Konrád főpolgármester a kérelem teljesítését megtagadta. Utóbb ez ügy Benedek ő nagyméltóságának bepanaszoltatván, úgy tudom, hogy a színházi igazgatóság mind a fentérintett nádori leiratok, mind a feldunaparti telki kék tervrajza másolatainak birtokába jutott. Midőn tehát a városi tanács a feldunasoron a fentérintett telket a gőzhajó társaságnak eladta, fentebbi megbizatásomnál fogva mind Konrád főpolgármestert ezen minőségében, és általa a várost, mind a városi tanácsot közjegyzői hivatalos úton megintettem az iránt, hogy a nemzeti színháznak a felső dunaparton már elajándékozott és törvénybe igtatott első házhelyét senkinek, tehát a gőzhajótársaságnak se, el ne idegenítse; — mindezen gőzhajó társaságot ugyanazon közjegyzői hivatalos közbenjárás mellett eltiltottam attól, hogy a nemzeti színháznak szánt feldunajori első házhelyet meg és átvegye. A városi tanács az első házhelyet mindezek daczára eladta; a gőzhajó társaság azt meg- és átvette, s az Akadémiával fel- és kicserélte, mihez képest a színház feldunaparti telkén a Magyar Tudományos Akadémia épülete emelkedett fel. Az 1861-ik évi Pest városi bizottmányban, mint annak tagja, indítványt tettem az iránt, hogy a város a nemzeti színháznak az attól ekként elvont feldunaparti telkét más valamely alkalmas telekkel pótolja. Inditványom az összes bizottmány és polgárság által lelkesen fogadtatván, Rottenbiller elnöksége alatt albizottmány neveztetett ki, mely a város részéről teendő pótajánlattal foglalkozzék, s e részben a színházi igazgatósággal értekezzék.— A bizottmánynak magam is tagja voltam. Rottenbiller főpolgármester, mint az albizottmány elnöke, a bizottmányi működés egész ideje alatt — noha arra általam több ízben felhivatott— albizottmányi ülést— miként állttá, gátolva lévén — nem tartott,mígnem a városi bizottmány maga is feloszlatva lett, s minden működtetésünk e részben megszűnt. — Az albizottmányi ajánlat alapjául már akkor is a városi szinház-épület volt többek részéről kiszemelve, mint a mely különben is a nemesi felkelési pénztár segélyezésével emeltetett fel. E rövid tényvázlattal a színház dunaparti telekügyének története mellett azt kívántam főleg kiemelni, miszerint a nemzeti színház telekigényei nem GOOP ölre, hanem oly kiterjedésű területre szólanak, amilyenre annak szüksége van. -- A nemzeti színház mostani telke a 9000 élet meghaladja, s ha annyit magányos polgár, bár az herczeg volt, a megye rendesnek áldozatul hozhatott, az ország fővárosa és a nemzet e büszkesége ennél csekélyebb ajánlatot a nádori leiratok értelmében nem tehet. SIMON ELORENT: Egy szó a maga idejűbeni nemzeti színház dnaparti telke tárgyában. A hírlapokban a legközelebbi időben gyakran szóba hozatik a nemzeti színház azon dunaparti telke, melyet annak szab. kir. Pest városa hazafias érzelmű polgár- Magyar Tud. Akadémia. XXL Május 29-én a mathein és természettudományi osztályok tartottak ülést. Ugyane napra esvén a Nádasdy-féle pályaművek bemutatása, egyszersmind összes ülés volt. Az osztályülésben két, valóban akadémiai előadást hallottunk. Lenhossék József egyetemi tanár e napon foglalá el székét az akadémia azon osztályában, mely őt már a külföld intézetei által is kitüntetett tudományos érdemeiért levő tagjául választotta. A középponti idegrendszer szürke állományának górcsői és valamennyi abból eredő ideggyökök középponti tájviszonyairól értekezett. Bebizonyító értekező, hogy a gerinczagy szürke állománya egészen a nagy agy középponti szerveinek belsejébe hatol szakadatlanul , és négy oszlopból áll, melyekhez a nyúlt agyban még két más csatlakozik. Kifejti továbbá, hogy az egyes ideggyökök ismert élettani működésének megfelelőleg, a tisztán mozgatók és érzők mindkét oldalon egy bizonyos oszlopból fejlődnek ki, míg a vegyesek ugy ezek mindkettejéből, valamint a mindkét oldalon fellépő uj oszlopokból indulnak ki, aminél fogva Lenhossék ur mozgóknak, érzőknek és vegyeseknek nevezte el azokat. Ez előadás alatt, az érintettek pontosabb magyarázása végett, az erre vonatkozó górcsői bonettani készítmények nagy gyűjteményét mutató be értekező, s azokból néhányat kézi górcsövekben köröztetett. Az ily górcsői bonettani készítmények készítése körül már az összes tudós világ ismeri értekező rendkívüli virtuozitását. S e górcsős mutatványok mellett Schulhof Mór által készített igen szép részletes rajzokkal és Thanhoffer Lajos orvostanhallgató által készített nagyobb körrajzokkal is igyekvők értekező szemléletivé tenni nagy érdekű előadását. Az értekezés rajzokkal együtt valószínűleg az évkönyvekben fog megjelenni. A másik, szintén nagy érdekű előadásban Than Károly lev. tag egy tudományos vitát ismertetett meg, mely a legközelebbi években a vegyészeket élénken foglalkoztatta. E vita a légnemek és gőzök térfogati törvényének általános érvénye körül forog, amelynek végleges eldöntése a vegytanra igen nagy fontossággal bír, akadémiánkat pedig közelebbről érdekli, amennyiben han Károly úr a múlt év fel 1r. 22-én tartott ülésen e kérdés megoldására vonatkozó saját vizsgálatait az akadémiában tette közzé. E vizsgálatok