Pesti Napló, 1865. augusztus (16. évfolyam, 4586–4610. szám)

1865-08-02 / 4587. szám

az illető megyei állandó bizottmány által kiállított bélyegtelen bizonyítványt tartozandónak előmu­­tatni, számszerinti kifejezésével annak, hogy a versenyző hány eperfát, vagy hány öt sövényt ültetett ki évről évre, s mily karban tartja eper­­faü­ltetvényeit? Mely alkalommal megjegyezte- , til, hogy mielőtt ezen tekintélyes jutalmak oda­­­ítéltetnének, a versenyző által a lefolyt hat év alatt alapított epres kerteket s ültetvényeket egy, az­­ országos főkormányszéktől e végre a hely­szí­nére kiküldendő királyi biztos, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek általa e czélból kijelölendő képviselője közbenjöttével vizsgá­­landja meg. Ezen eljárásról a részletes jelentés az országos főkormányszékhez felterjesztetvén, következendik ez által a jutalmak utalványozá­sa, s azoknak a királyi biztos közbenjötte mel­lett a Magyar Gazdasági Egyesület általi ki­osztása. 3) Az 1861-dik év előtti eperfaültetvények tulajdonosai, ha versenyezni akarnak, szintén a megyei állandó bizottmány bélyegtelen bizonyít­­ványával tartozandnak kimutatni nemcsak a régi ültetvény létszámát, hanem azt is, hogy az 1880/06-dik évi időszak alatt évről évre mennyi­vel szaporították, és mily mivelési állapotban tartották ültetvényeiket ? 4) A jutalmazásoknál elsőséggel fognak bírni: a) Az esetek egyenlősége mellett az új eperfa­ültetvények a régiek felett; b) a nemesített ültetvények a természeti vad állapotban levők felett; c) a terméketlen és egyéb gazdasági miveletre alig használható tereken állított ültetvények, úgy­szintén a tagok körül s a dűlő­utakon, tehát a földnek minden más mivelési ágtól való elvo­nása nélkül eszközlött eperfaültetések és sövé­­nyezések. II. A kitűnő módon űzött selyem­tenyésztésre vonatkozólag. Összesen 2000 darab arany jutalom tűzetik ki, nevezetesen egy 1000, egy 500, egy 300, kettő pedig­ 100—100 db aranynyal, szintén 6 évi időszakra, t. i. az 1861-dik évtől kezdve 1866-ik évig bezárólag felmutatott eredmények­re, s hasonlóan csak 1866-ban lesznek kiosz­­tandók. A versenyzési feltételek a következők : 1) A 100—100 db aranyból álló két jutalom­ra a selyemtenyésztési üzlet legkisebbike a 6 évi saját tenyésztés után összesen 8 mázsa gubó ; 2) a 300 db aranyra a selyemtenyésztési üzlet legkisebbike a 6 évi saját tenyésztés után ösz­­szesen 24 mázsa gubó ; 3) az 500 db aranyra a selyemtenyésztési üz­let legkisebbike a 6 évi összes termés után 70 mázsa gubó; és 4) az 1000 db aranyra az üzlet legkisebbje , ugyancsak 6 évi összes termés után 140 mázsa­­ gubó. Megjegyeztetvén e helyet­, hogy a 100 és 300 db aranyra csak saját tenyésztési gubókkal­­ lehetett versenyezni, ellenben az 500 és 1000 db aranyból álló jutalmakra azon selyemtenyész­­tők is versenyezhetnek, a­kik a kivánt gubó"­s mennyiséget részint saját tenyésztéssel, részint­­ a falu vagy környékbeli nép által tenyésztett és beváltott gubókkal állítják ki. 5) Azon tenyésztők, a­kiknek a gubóbevál­­tással összekötött saját filandájuk vagyon, a ju­talmazásnál — a többi körülmények egyenlősége mellett — elsőséggel birandnak. 6) A versenyzők az 1886/6c-dik évi időszak alatt a selyemtenyésztésben nyert eredménye­ket az illető megyei állandó bizottmány bélyeg­telen bizonyítványával tartoznak igazolni, kimu­tatván évről évre a saját tenyésztéssel előállított, valamint a falu vagy környékbeli nép által te­nyésztett, név szerint kiktől és mi áron beváltott gubómennyiségét. 7) A selyemipar fejlődésének figyelemmel ki­­sérhetése végre ezenkívül a versenyzők a meny­­nyiségről kinyert bizonyítványnyal (6-ik pont) egyszersmind minden évben october havában se­­lyemgubókat és legombolyított selymet és pedig minden osztályból küldeni fognak az. orsz. Ma­ TÁRCZA. Költész-irodalmu­nk jelen állapota nyelvészeti tekintetben. H. (Folytatás) Térjünk át — az olvasó kegyes engedelmével — a ráértékes versírásra. Szép nyelvünk e részben is kitesz igen sok más nyelven, mert: ,egyszerűségben pompázik/ Míg ugyanis — hogy a hírlapi czikk szűkebb keretében maradva, például csak egy nyelvet em­lítsünk — míg mondom a latin nyelvben az egy­szerű b r e v i s (w) és longa (—) syllabákon ki­vül ott van a h betűnek magánhangzói minősége, mi kétségkívül a görög (‘) aspiratióból vétetett át; — és ott van a tömérdek­e­­­i­b­i­o (autem cit­o~autego), de meg ott a sok anceps voca­­lis (tetszés szerint — vagy ^), és ott végre a sok longa vei brevis ,a­u­­t­o­r­i­t­a­t­e‘, a­szerint tudniillik, a­mint valamely magánhangzót ez vagy ama classicus hosszú vagy rövidnek használt volt , eme tekintélynél fogva tehát azon szótag hosszú vagy rövid, kell, hogy legyen a későbbi költők verseiben is, addig nálunk csak kétféle szótag van, u. m. h­o­s­s­z­ú és r­ö­­v­i­d ; minden magán- és minden mássalhangzó egymás között tökéletesen egyforma. Vagyis ná­lunk a, V is olyan mássalhangzó, mint a többi, és semmi o­­ i­s j­ó­n­k , meg semmi ,t­e­k­i­n­t­é­­lyünk­ (a veraruértéket illetőleg) nincsen. És ez is nagyon egyszerű. T. i. hosszú minden ék­es (nem ékes) magánhangzó (á, é, stb.) — és az éketlen*) (o, u) mind rövid átalában, a (z) háza fényre dérül. Továbbá minden magánhangzó, habár magá­ban rövid volna is, bosszúvá lesz, mihelyt utána két mássalhangzó következik, avvagy ha mos­tani irásmodorunk szerint az egyik kihagyatik is, s csak a gondolatban létezik ott, p. o. A jövendőnek sívíttág homegát. És nincs nálunk, mondám, semmi tekintély,**) mely a rövid szótagot hosszúvá vág) viszont, jo­gosan elváltoztathatta volna. Ennek oka pedig nemcsak az, hogy Horatius és Virgiliusunk — az igazat megvallva, fájdalom, bizony nincsen, de ez épen a nyelv benső természetében is gyö­­­­keredzik, és ezt tanuljuk megbecsülni. Már hiában, a magyar a tekintélyt annyira­­ nem emeli fel saját józan esze fölibe, hogy bár­kinek elhigyje, hogy pl. a ,b a­z a f­­első éy ba­bája hosszú (hisz egészen más a házat), csak azért, mert valaki — legyen ez bármi különben igen tisztelt lángész — szorultságában és épen hibásan hosszúnak használta; mivel akkor azt is el kellene hinnie, hogy a második meg rövid (házit), csak azért, mert az ,valaki­ által már így használtatott. Ezekre, s csupán ezekre, de már ezekre igen is szorosan kell (­ ne) hát ügyelnünk. És hol állunk e tekintetben, még jobbjaink is mit és mennyit engednek meg ez iránt maguk­nak ? Arról a ki meg akar győződni, csak olvas­sa mértékes verseinket, s látni fogja, hogy ke­vés kivételekkel, kiknek hát annál nagyobb tisz­telet és becsület, valóban ott vagyunk, hol ma­holnap mértékes verseink, az úgynevezett ,s­z­a­­b­a­d jámbusok­ sorsára jutva, nem lesznek egye­bek, szakgatott sorokban irt prózánál. Mindkét nemű verseink béltartalmát (sajátkép tartalomnélküliségét) illetőleg pedig, még szomorítóbb horoscop áll előttünk.*) Hogy e részben is igen sok dicső kivétel van, melyek előtt tisztelettel emelhetünk kalapot, hazafias örömmel constatáljuk. De, fájdalom, vannak saj­nálandó silányságok is, nálunk is, mint minde­nütt a világon. A­ki azt követelné, hogy minden vers meg­annyi Cató- vagy Seneca-féle mondatot, vagyis mély bölcseséget tartalmazzon ,nem tudná, mit kíván. De a­ki meg azt hiszi, hogy elég a kö­zönségnek , ha egy pár rész rím vagy vers­mértékben néhány potyogatott szót olvashat, melyekben azonban semmi — de épen sem­mi — ép gondolat, józan eszme, vagy egész­séges élet nincsen , véghetetlen csalódik. — Épen úgy áll tudniillik a dolog itt is, mint a gabona rostálásnál. Minden értelmes olvasó com­­binálja a mit olvas , megrostálja. S ha csupán csak polyvát, ocsut, üres kláhot — mit a szél is elhord — vagy épen gazt talál a rostáló, és ros­tája semmi szilárd magot fel nem fogott , boszan­­kodva löki el az ilyet magától. És méltán. Na­gyon helyesen van az mondva, hogy : „a­mely ma meg nem érdemli, hogy kétszer elolvassuk, azt sem érdemli, hogy egyszer elolvastuk.“ Sa­­játkép pedig követelheti az ember minden iro­dalmi terménytől, hogy belőle valamit tanult le­gyen, vagyis póriasan mondva, hogy : elolvasás után ha csak valamivel is okosabb legyen, mint mielőtt azt elolvasta. A költészet az ég kegyadománya, melylyel csak választottait boldogitá. A nyelvnek pedig ez ihlet­világa. Ha tehát még közbeszédben, an­nál inkább a közönséges irályban is szabatosak­nak illő lennünk : kell hogy költőink a nyelvé­szeti hanyagságot teljesen kerülvén, mint láng­elméik terményeiben, ugy correctségben is pél­daadó példánykép tündököljenek. Ide járul, hogy : E honnak virágzása, sőt életfenntartásá­nak „conditio sine qua non“-ja, a mi­ve­lt ma­gyar nemzetiség, mit az érzékeny szív­hez meleg szaval­ban szóló költészetnél semmi jobban elő nem mozdit. Igenis, miveltség *) az egész mivelt világ jelszava. És ezen miveltségre való törekedés nem abból áll, hogy a miveletle­­nekh­ez alászálljunk, vagyis, közelebbi példában szólva, hogy mi aljasítsuk le magunkat, idomta­­lanságaikat elsajátítólag nyelvjárásunkban is az aljasokhoz, hanem hogy azokat emel­jük fel magunkhoz, mi pedig törekedjünk más, nálunknál miveltségben feljebb állókhoz, fel­emelkedni. Ezt én oly axiómának tartom, mit bővebben magyarázni a művelt közönségre nézve sértésnek tartanék. De egy bámulatomat — szo­kott őszinteségemnél fogva — még­sem hallgat­hatom el. Lehetetlen ugyanis nem bámulnom, minő igazak és helyeseknek ismertetnek el bo­nunkban, mondhatnám általában, a szózat nagy szerzőjének még bordalában is kitűnő bölcsel­mei (philosophema), mondhatnám világnézetei. És méltán. Ott van pedig — többek között — a „fölfelé megy borban a gyöngy; —, tör­jön is mind föl­f­e­l­é az, a mi gyöngy, —a ne maradjon gyáva földön , csak göröngy.“ S különös, és mégis úgy van, hogy ugyane szent igazságot „juhász kamuval,“ vagy „csát­i bot­tal“ kezében (notabene városban ám !) szintoly lelkesedéssel énekli, ki „nagyot iszik a hazáért, s fölsivit;“ mint az, ki megértvén e nagy szavak mély értelmét, épen ezekből meríti azon maga elhatározását — hogy nagyjainkat nem elég „megéljenezni“ még holtuk után is, de a mivelt­ségre törekvést ajánló jó intéseiket meg­fogadni, és követni is kell. És így a mivelt­ségre törekvés elutasíthatlan kötelessége lévén minden igaz magyarnak, ő is erre fog törekedni. Mihez ismét „éjjeli nappali tanulás," és a meg­tanultak jól megemésztése, s maga idején és he­lyén tapintatos alkalmazása kívántatik. Ámde mig a többi miveit nemzetbeliek, angol, német, franczia és olaszoknak — mert én ezeket tartom pár excellence miveiteknek — hit nélkül lehet el lenni, habár ők a miveltséget bármi után és módon iparkodnak is megszerezni, vagyis a tudományok bányáit bármi nyelven aknázzák is ki, mert az ő megszilárdult nemzetiségük azért csorbát nem szenved ; addig a szegény ma­gyarnak — e mellett — még egy más, mond­hatnám még dicsőbb feladat is jön a sors­rendező végzeténél fogva kitűzve, s ez­­ a magyar mi­veltség, illetőleg a miveltségnek magyar n­y­e­l­v e­n­­­terjesztése. Hogy félre ne értessem, bátorkodom egy pár felvilágosítást adni ezen állítmányt ille­tőleg. Először is tiltakoznom kell azon reá(m) fo­gás ellen, mintha én a más nyelvek tanulását, s az idegen nyelveken írt remekek ignorálását akarnám javaslani. Ilyesmi valóban csak távol­ról sincs szándékomban, sőt inkább nyíltan ki­mondom, hogy fájdalom, de úgy van, miszerint sajnálattal kénytelenek vagyunk megvallani, hogy a tudományokat illetőleg minden más mi­velt nyelven több valódi kincset találunk, mint még most,az igazat megvallva, kelleténél szűkebb hazai irodalmunkban. Ezt én nem kicsinylőleg hozom fel, mert ki ne tudná, hány száz meg száz oka van ennek ? mit jelenleg fejtegetni, már csak azért sem kívánok, mert valóban felesleges volna. De a­ki ezen sajnálatos tényt át nem lát­ja, vagy épen tagadná, azt meg én sajnálom. An­nál inkább pedig, mert ha van igaz közmondás, úgy a „quot linguas calles, tot horaines vales“ valóban az. Másodszor:restekém­, ha valaki azt vélné, mint ha én a „magyar miveltség“ alatt olyan „M­a­­g­y­a­r p­h­i­l­o­s­o­p­h­­­i­a“ féle valamit, érte­nék. Teljességgel nem. Én a magyar philoso­­phiát én olyannak tartottam mindig, és tartom most is, mintha valaki „német chemiát“ és „fran­czia hadtant“ emlegetne. Ez mind „contradic­­tio in adjecto.“ — Ilyeneken én csak mosolyogni tudok. Sem több, sem nem kevesebb tehát a­mit én ez által kifejezni akarok, mint a­mit a magyar akadémia dicső alapítói is ezen tudományos tár­sulat egyedüli feladatául tűztek ki, úgymint: a tudományoknál, magyar nyel­ve­n i m i v e |­é s e. És ez a mi feladatunk mindnyájan magyarokul, ha ugyan azt akarjuk, hogy kedves hazánk ne csak ország legyen, de magyar Magyarország maradjon. E nemzeti föczél mellett a más nyelvűek méltánylása is megfér. — Ha valahol, itt van helyén a: ~ •------------------Sunt certi denique f i n e s : C i t r a quoa et u 11 r a, nequit consistere rectum. Ezeken túl hajtani akarni, káros megfontolat­­lanság; de innen mar­adni, veszedelmes hanyagság volna. „A mely nemzet ön­magát elhagyja, sorsát megérdemelte“ — mondá Deák, egykori elhirhedt követjelentésében. Mi pedig csekélyebbek, az alsóbb régiókban maradva, mondjuk, hogy: a mindent csak magához zsugor­­gatni kívánó fukarság, nevezzük ezt hát k­i­s­­lelkűségnek, ha mindent mással megosz­tani, vagyis magától elhányni- vetni kész té­kozlás — hívjuk ezt bár nagylelkűség­­n­e­k, egyformán, sőt ez utóbbi még inkább kár­­hozatos az életben.*) (Vége következik.) *) Hadd álljanak itt ez érdemleni emlékül Ő cs s ap. kir. Felségének 1860. oct. 20. kibocsátott legfelsőbb kézirata saját szavai : A mai nap kelt elhatározásaim foly­tán a magyar nyelvet minden közigazgatási hatóságok­nál és törvényszékeknél Magyaror­szágomban, mint hivatalos és ügy­kezelési nyelvet, mind a belső szolgálatban, mind a kölcsönös érintkezésben ismét hely­reállítván, — rendelem egyszersmind, hogy a városi és falusi községek, egyházi és tano­da­­ügyekben, a hivatalos nyelv használatát szaba­don választhassák; hogy továbbá m­i­n­­d­e­n­k­i­n­e­k szabadságában álljon a megyei, városi és községi gyülekezetek­b­e­n az országban divatozó bármely nyelvet hasz­nálhatni, s bármelyiken beadványokat és folyamo­dásokat a hatóságokhoz intézhetni, a me­­­lyekre a v­é­g­z­é­s ugyanazon nyelven kiadandó ,­­ hogy végre a közigazgatási tisztviselők mindennemű rendeleteket és meghagyásokat, me­lyek közvetlenül a községh­ez uta­sítják, azon nyelven szerkeszszenek, a­mely ezen község ügyeinek hivatalos nyelve leend. A pesti egyetemnél sat. Végre kijelentem, miszerint szilárd elhatározásom kö­­vetkeztében, valamint ezen, úgy mindazon tereken, hol különféle nyelvek és nemzetiségek érdekei érint­keznek, bárminemű erőszakot és nyomást épen úgy, mint minden nemzetiségi és nyelvbeli ellenté­tek illetéktelen előidézését és elke­­serítését egész erélylyel akadályozni fogom. P. N­oct. 21.1860. 3­8 *.) Ismét nem ,é­k­t­e­r­e­n‘ (rút) ám!­­ ■**) És nincs azon eset is, mint­ a latin nyelvben, hol­­ ugyanazon betű, mely magában rövid (pl. a), hosz- j szúvá lesz, mihelyt ablativusba van. P. o. Fíliá sub­tilia, nehát subtiliá filá. 1 *) A classica literatura elhanyagolásának szomorú kö­vetkezményeit alig lehet valamiben inkább, mint költészetünk benső hanyatlásában már is észreven­ni. Ezt kell hát tanulmányoznia, a­ki tudományos műveltségről beszélni akar. Hic Rhodus, hic salta ! Hiában: genialis verset Hans Sachsok is írhatnak az igaz, mint kincset a földszinén is lehet találni, ép ugy, mint a nagy sorsjegy megnyeréséhez a vak sze­rencse maga is elegendő. De a nemes érczet Cali­­forniában­ is ásó és kapával a föld gyomrában, és nem sétabottal keresik a föld­ porában. A miveit és műveit kifejezések közt sem árt tán különbséget tenni. Az első inkább szellemi, at­óbbi technikai képzettségre vonatkozván. Es ek­­kr a „gebildeter Künstler“ eszméjét is kifejezhet­­i „miveit művész“ szavakkal. gyar Gazdasági Egyesületnek Pestre mutatvá­nyul s mintegy állandó kiállításra. 8) A versenyző selyemtenyésztési vállalatok szintén királyi biztos által, s a Magyar Gazdasá­gi Egyesület kiküldöttjei kíséretében fognak a helyszínen megszemléltetni, hogy a helyszínen nyert meggyőződés alapján annál igazságosabb ítéletet lehessen hozni. Végre meg­jegyeztetik, miszerint a bejelenté­sek, illetőleg a bizonyítványok mind az eperfaül­­tetvényekre, mind pedig a selyemtenyésztésre nézve az 1866-ik évi október 15-ik napjáig Pest­re az orsz. Magyar Gazdasági Egyesülethez lesz­nek halaszthatlanul beküldendők. Sárosból, jul. 30. Az utolsó idő politikai eseményeit megyénk közönsége őszinte osztatlan örömmel üdvözlé, mit ő Felsége pesti utazása óta bizalomteljes hittel várunk: a provisorium megszüntetése, s az országgyűlés egybehivása nem tartozik már az alaptalan hiú remények sorába, s ezen biztató reménynyel szemközt örömünk természetes. De bár öröm és reményteljes várakozás, s a jövő iránti ifjúti bizalom válta fel hazafias érzüle­tünkben gyökerező kételyeink s aggodalmain­kat, megyénk hangulata higgadt és nyugodt, miként azt a helyzet komolysága, s a pillanat fontossága méltán igényli. Megnyugvással vár­juk a jövő fejleményeit, hisz a hosszú türelem­hez képest, melyet közéletünk szünetelése óta tanúsítani bőségesen volt alkalmunk, vajmi cse­kélység pár heti sőt havi várakozás, s a kor­mányra lépett férfiak nevei és ismert politikai érzületük biztosítékai annak, hogy az oly rég óhajtott, oly epedve várt fordulat hazánk jövő­jére nézve kedvező eredményeket szülene. — Hiszszük és reméljük a jobb jövőt, s ezen hitünk azon szilárd meggyőződésben rejlik, hogy köl­csönös őszinte bizalom, s a közös szükség érzeté­től áthatott jóakarattal, a törvényes jogok tiszte­letben tartása, s­­a kor igényei és a változott tényleges viszonyok méltánylatával, meg fognak végre kölcsönös megelégedésünkre oldatni azon nagy és fontos közjogi kérdések, melyeknek függőben tartása és elferdítése annyi bajt és zavart hozott mindnyájunkra, szerencsés meg­oldása hatalmat, díszt és fényt árasztand a biro­dalomra. És hiszszük, hogy a miután az összbiro­­dalom népei és velük mi is oly régóta epedünk, megszilárdult közjogi viszonyok, szabad alkot­mányos élet, s az alkotmányos haladás terén egymást kölcsönösen buzdító és támogató törek­vés váltandja fel a kísérletek és ideiglenessé­geknek a birodalom legjobb életnedvét felemész­tő mindenféle meddő korszakát; s hogy ez, bár hosszas küzdelem árán meg fog történni, ke­zeskedik róla Felséges urunk nyilvánított aka­rata, kezeskedik az ös­szbirodalom népeinek a törvényes megoldást óhajtó közhangulata. De midőn a jövőben vetett teljes bizalommal átengedjük magunkat ez édes reménynek, nem ismerjük félre a helyzet nehézségeit és azon akadályokat, melyek közjogi kérdéseink törvé­nyes, kölcsönös beleegyezésen alapuló megoldá­sának útjában állanak, nem ismerjük félre hiva­tásunkat és feladatunkat, mely e válságos átme­neti korszakban hazafias kötelességünkké teszi, a törvény iránti tisztelet megóvása mellett, erőnkhöz mérten egyengetni a kibontakozás rögös pályáját. Feladatunk a higgadt fontoló ész fegyverével küzdeni, a szenvedélyesség és talán alapos keserűség mindig káros kitörései ellen, feladatunk a jövő kedvéért méltányolni a jelen nehézségeit, hogy azon nagy mit, melynek létre­jöttétől függ hazánknak, s az egész birodalom­nak jövője, magunk tartásán hajótörést ne szen­vedjen. Törvényes jogaink iránti szilárd ragaszkodás, de a helyzet nehézségeinek kellő méltánylata, s a törvényes kiegyenlítés szükségének érzete, ez megyénk közönségének közhangulata, ezek azon irányeszmék, melyeknek szellemében fog mű­ködni, ha majd — mit bizton reménylünk — megnyílnak megyei közéletünk sorompói. Bujanovics Sándor: A kőolaj (Petroleum) elhelyezése, raktáro­zása és szállítása iránt Pest város hatósága által megállapított, s a magy. kir. hely­tartótanács által jóváhagyott szabályok. Minthogy az újabb időben kereskedelmi czik­­­­ké lett, s nevezetesen Amerikából behozott kő­olaj (Tetroleum) — mely felette gyúlékony 36° A melegségben már meggyujtható gőzöket fejt ki, s vízzel el nem oltható — vigyázatlan keze­lésnél, elhelyezésnél vagy szállításnál gyakorta­­ tűzveszélyt okoz , ennélfogva ily szerencsétlen­ség elhárítása tekintetéből mihez tartásul a kö­vetkezők rendeltetnek : il. A kőola­j elhelyezése és eltartá­sára nézve. 1. §. A kőolaj tisztítása, a­z ezék­ a tisztító gyárak felállítása sz. kir. Pest városa beépített és lakott részein belül tilos. 2. §.A­ki a város belső vagy külső részében kőolajt raktárban tartani, vagy ezzel kereskedni szándékozik, ezt előre a városi kapitányságnál bejelenteni köteles. Az e rendelet közhírré téte­lekor már beszerzett kőolajmennyiségek a vá­rosi kapitányi hivatalnál 8 nap alatt bejelen­­tendők. 3. §: Nem tisztított kőolajt a város területén betározni nem szabad. — Kivételkép csak a fű­­­szerárusoknak engedtetik meg tisztítatlan kő­olajat legfeljebb 50 ftnyi mennyiségben oly he­lyeken tarthatni, melyek melegségnek kitéve nincsenek. 4. §. A tisztított kőolaj boltokban legfeljebb 50 fontnyi mennyiségben tartható, nagyobb és legfeljebb öt mázsáig terjedő mennyiségben csak oly pincze­­helyiségekben szabad kőolajat tar­tani , melyek légmentesen zárhatók , kellőleg szellőztethetők, s e czélra az iparrend 31, 32. §-ai értelmében hatóságilag engedélyezték. Ily helyiségek azonban utczákra, csatornákba vagy udvarokra vezető kifolyástól elzárandók, és 6"-nyi küszöb­fával a kőolaj kifolyása ellen biztositandók.­­ Mindezen esetekben a kőolaj kizárólag csak erős és horgonynyal bevonandó vaslemezekből készített palac­kokban, vagy to­kokban tartandó. Öt mázsánál nagyobb mennyiségben a kőolaj csak a város beépített részein kívül, vagy tűz­­mentes oly földszinti épületekben tartható, melyek minden más épülettől 60 lábnyi távolságban fekvők, mely esetben a légmentesen elzárható raktárak szintén az utczára, udvarba, vagy csa­tornába történhető kifolyás ellen elzárandók, és 6" vastag küszöbfákkal biztositandók. — Oly esetekben, hol a kőolaj nagyobb mennyiségben tartatik, a raktárak kisebb, egymástól tökélete­sen elzárható térségekre osztandók fel. 5. §. Helyiségek, melyekben kőolaj tartatik, folyvást zár alatt tartandók, a bejárás csak Davy­­féle biztonsági lámpákkal eszközlendő; — a do­hányzás és gyufák tartása vagy használata ily helyiségekben tilos. 6. §. Mindazon áruboltokban vagy helyiségek­ben, ahol kőolaj tartatik,hagyany-só szesz, mely­nek ereje 0 91 fajsúlynak megfelel, a kőolajhoz mért, még pedig körülbelül 10% mennyiségben, tehát oly helyiségekben, melyekben öt mázsa kőolaj tartatik 50 font hugyang-só szesz könnyen eltörhető üvegekben készen tartandó, mely üve­gek a kőolaj meggyuladása esetében összetören­­dők. Azonkívül ily helyiségben homok is meg­felelő mennyiségben, a kőolaj lángjának eloltá­sára készen tartandó. (Folytatása következik.) Gazdasági tudósítások. Pest, aug. 1. Nagy hőség. A tegnapi eső nem hűsített. A gabonaüzletben határozatlan hangulat ural­kodik még mindig s az üzérek folyvást bizto­sabb alapot várnak. Itteni malomtulajdonosok részéről félénkebb kereslet tapasztaltatott­ a búzára nézve, a forgalom azonban mindamellett élette­len volt, mivel jó minőségű termelvényből cse­kélyek a szállítmányok s a tulajdonosok l­öz­ölelé­sei szilárdak. Eladatott 3000 mérő tiszamelléki 88— 89 fontos 3 ft 25 krjával készpénz és 3 ft 30 krjával háromhavi fizetésre, 1000 mérő 86 — 88 m­s 3 ft 15 krjával 3 havi, 1500 mérő idei 89— 90 m­s 3 ft 30 krjával készpénz fizetésre. Rozsra nézve a kedvező hangulat fenntartja ma­gát ; a kereslet élénk volt, eladatott 2000 mérő 76—78 m­s 1 ft 83 krjával a budai pályafőn át­véve, 1600 mérő 79—80 m­s 1 ft 92% krjával. Serfőzésre alkalmas árpából 2000 mérő tisza­melléki 71—72 m­s 2 ft 40 krjával három havi fizetésre és 1200 mérő silányabb fajta 1 ft 75 krjával készpénz fizetésre. Zabra nézve csen­des az üzlet; forgalma nem volt. Kukoricza ma is keresett volt s ára fenntartotta magát; elada­tott 2000 mérő bánsági 1 ft 80—95 krjával. Kö­lesből mintegy 1300 mérő kelt el 1 ft 85 krjával; a hangulat változatlanul kedvező. (H.gy.) Debreczen, jul. 23. A gabnaüzlet e héten igen csendes volt, az üzérek nem foglal­koztak a vétellel, habár az aratás eredménye mé az ehez kötött várakozásoknak sem felel meg ; de hiába, üzletünknek csak a külföld ad irányt, és m­íg onnan rendelések nem érkeznek, addig üzletünk nyugodni fog. A folyó gabnaárak következők : tiszta búza 2 ft 20—75 kr, rozs 1 ft 25—30 kr, árpa 90—95 kr, zab 80—85 kr, kukoricza 2 ft—2 ft 20 kr. Gyapjú keresettebb jön, az utolsó két héten részint külföldi, de több­nyire belföldi kereskedők által mintegy 3000 má­zsa vásároltatott és hibátlan egynyiretü 85—100 ft; homokos egynyiretü 70—75 ft; kétnyiretü 75—82 fttal fizettetett. Repcze kevés készlet mel­lett, a tulajdonosok által magas áron tartatik , mi által e czikkben semmi forgalom nincs. Ba­romvásár. Egy pár jármos ökör 190 ft, egy pár vágó tehén 148 ft, negyedfü tinó párja 156 ft, harmadfü tinó párja 130 ft, rúgott borjú párja 65 ft, igás ló párja 95 ft, sertés párja 36 ft, juh párja 11 ft. (Ard) Arad, jul. 29. Azon körülménynél fogva, hogy a kivitelt illetőleg jelenleg egyáta­­lában üzlet nem történik, új gabonából is, az alább következendő két készletet kivéve, mi sem vásároltatott. Eladatott 2000 mérő 88—90 m­s 2 ft 70 kron 2 százalék elengedéssel azonnali fizetés esetében, 1000 m. 89—90 m­s 2 ft 75 kr, szintén 2 százalék elengedéssel, mindkét készlet a helybeli mümalmok számára. A hetivásárra behozott gabna mennyisége jelentékenynek mondható, s leginkább molnároktól vétetett. — Minőségileg e czikk­ átalában 87—88 fons s 2 ft 40—50 kron kelt. Múlt évi rozsból 1000 m. 1 ft 37 kr adatott el. A kukoricza még mind bő eset szükséges, mit fájdalom nagy mértékben nélkü­lözünk , mert kivéve a hét folyamában két igen jelentéktelen csepergést, még mindig száraz s rekkenő meleg időjárásunk van. A kukoricza mai ára 1 ft 55 kr mér. Szesz leginkább apró részletekben Erdély számára vétetik, 41 krral fokától, hordó nélkül. A termények többi fajai­ban teljesen pang az üzlet. A mai hetivásárra behajtatott ökör 67, 75—80 ft dbja; tehén 45, eladatott egy része 60—70 ft darabja; borjú 39, 5—12 ft dbja; sertés 145 db, nagyobb része vevőt talált, és pedig kövérje 20—21 forint má­zsája, soványa 6—13 ft dbja; ló 74, 18—80 ft dbja, mind elkelt. (Gy. K.) G­y­őr, julius 28. A gabnaüzlet e hét folytán is csendes magatartásu volt; a búzában igen korlátolt lévén, tetemesb eladások nem tör­téntek, kivéve 1600 m. 88 ftos tiszavidéki, me­lyet egy svájczi ház 3 ft 15 kron megvett. Uj búzát illető forgalomból említést érdemel, hogy egy jelentékenyebb alföldi kereskedő Győrött September hóban szállítandó 2090 m. bácskai 87 — 88 m­s árut 3 ft 15 kron vásárolt. Rozsból né­hány csekélyebb tétel­ű áru kelt el 1 ft 70—80 kr mellett. Árpa semmi forgalomban nem része­sült, és az árak csak névleges érvénynyel bír­nak. Zab 50—51 m­s 1 ft 28—31 kron kelt el. Kukoriczát tekintve, a kínálat előtérbe lépett, és az 5—60 krnyi árcsökkenés daczára sem tehe­tett szert élénkebb forgalomra. Árak : bánáti búza 88—89 mns 3 ft 25—3 ft 35 kr, bácskai b. 85—87 mns 3 ft 10—3 ft 20 kr, uj b, vidékünk-beli 88—89 mns 3 ft 20—3 ft 30 kr, rozs 78-80 mns 1 ft 70—1 ft 90 kr, árpa 70—72 mns 1 ft 40 —1 ft 60 kr, zab 50—51 fns 1 ft 28 — 31 kr, bánáti kukoricza 1 ft 95 —2 ft 5 kr, bácskai kukoricza 1 ft 90—2 ft. Pest, súg. 1. — A „Wiener Zeitung“ aug.­­­sei számában olvassuk : Ó cs. k. apostoli Felsége jul. 1-sejéről ezt ren­­dezi legkegyelmesebben : „1. Mindazon személyeknek, kiket a sajtó ál­tal elkövetett és hivatalos uton kereset alá vett büntetendő cselekedet miatt törvényesen elitél­tek, de a büntetés vagy nem kezdetett meg raj­tok, vagy nem bűnhődtek még teljesen, méltóz­­tatott a büntetést vagy annak hátralevő részét, a kimondott cautio-veszteséggel együtt elengedni. „2. Ő Felsége méltóztatott igazságügy minisz­terét felhatalmazni, szüntesse meg azonnal azon kereseteket, melyek ilynemű büntetendő csele­kedetekért indíttattak, s még törvényszékileg el nem intéztettek. „Oly személyekre, kiket a sajtó utján elköve­tett vétségeken kívül más büntetendő cseleke­detek is terhelnek, az 1. alatti büntetés-elenge­dés épen nem, a 2. alatti fölhatalmazás csak a sajtó-edictum tekintetében alkalmaztassák.“ — A „Wiener Zig“ ugyanazon számában írja, hogy Bartak­ovics Béla egri érsek ötven évi papi jubilaeuma alkalmából s „kitűnő egyházi működése elismeréséül“ a Sz. István rend nagy keresztjével diszíttetik díjtalanul, ő Felségének július 25-kén kelt kabineti irata által. A Az országos magyar kertészeti társulat hét­főn m. hó 31-én délután tartotta meg az újból megalakuló értekezletét a pesti takarékpénztár nagyobb tanácskozmányi teremében, hova az érdekeltek közül számosabban lévén meghiva, az értekezletben Hajós József előadta, misze­rint a társulat alapszabályai aláírási íveivel s az aláírásra felhívó levél már ki van nyomatva, csu­pán annak szétküldési módja forog kérdésben ; — a nyomatási, szétküldési s egyéb előfordul­ható költségeknek előlegezését Vargha Lajos társulati ügynök sajátjából önkényt magára vál­lalni szíveskedvén, buzgósága és készsége a je­lenlévők által egyhangúlag köszönettel fogad­tatott. Továbbá S­z­­­u­p­a György azon indít­ványa, hogy miután az említett társulat országos czímet és érdeket képvisel, annálfogva keressék fel Sennyey Pál b. főtárnokmester arra, hogy az egylet alapszabályait, aláírási iveivel Magyar­­ország s hozzákapcsolt részei minden megyei, kerületi s városi hatóságainak hivatalosan s a helytartóság ajánlata mellett megküldetni ke­gyeskednék, szintén egyhangúlag elfogadtatott. — Végre a társulat képviselőiül, kik a legköze­lebb megtartandó közgyűlésig mind a fentebbiek teljesítésére, mind egyéb lehetőségek eszközlés­be és foganatba vételére felkérettek, következő bizottmány választatott meg: Vitái Alajos mint elnök, Barna Ignácz tudor, Sztupa György és Vargha Lajos, mint bizottmányi tagok.­­ Miután mind értekezleteinken, mind pedig ezen hasznos és üdvös társulat érdekelt­ségében eddigelé­g legnagyobb öszhangzást és előszeretetet tapasztalhattunk, annálfogva legbiz­tosabb reményünk van, a társulat mielőbbi élet­belépte és felvirágzása felől. — Rosenfeld s Brentano, írja egy bécsi távirat, a pénzügyminisztérium osztályfő­nökei, saját kérelmükre nyugdíjaztattak. — A „Debatte“ hallja, hogy az országbírói méltóság majd csak közvetlenül az országgyű­lés összeülése előtt fog betöltetni. — Ugyancsak a „Debatte“ értesülése szerint Vay Miklós b. a volt kanczellár borsodme­gyei s Szögyényi fehérmegyei főispánynyá fognak kineveztetni. — A régi „Presse“ írja: A régi miniszteriuru­

Next