Pesti Napló, 1865. augusztus (16. évfolyam, 4586–4610. szám)

1865-08-04 / 4589. szám

177 4589. Péntek, aug. 4. 1865 16 évi folyam Szerkesztési iroda, Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. LaP szellemi részét illeti, minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán vagy helyként házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyílt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Különben komoly valóság rejlik a bécsi ünnepélyen tartott beszédekben. Ha igaz az, hogy még a tudományosság magában nem elég egy nemzet nagggyá tételére, mai nap egy nem­zet sem lehet se kívülről tiszteletben, se bennse­­jében életre valóan kifejlett nemzetiség, melynél a tudományok egész összeségekben nem neveltet­nek és virágoznak. És a bécsi egyetemet is úgy lehet tekinte­nünk, mint Bécs és a német szellem egyik leg­nagyobb dicsőségét, — habár németországi test­vérei tán magasabban állanak. — Ily dicsősége e mai világban már a pesti egyetem a magyar nemzetnek, — áll-e csak ott is, hol a magyar műveltség jelen fokához képest állania kellene ? Érdekes a tartott beszédek közül Z­e­­­i­n­k a bécsi polgármesteré is, ki különös hangnyomat­tal dicséré az önkormányzást, politikai önálló­ságot, melyet a tudományos egyetemek képesek hathatósan elősegíteni. Érdekes látnunk, hogy Bécs polgármestere mily gyorsan sajátíta el Belcredi államminiszter azelőtt való nap kimon­dott jeligéjét. — Lajthán túl, mint többször bi­­zonyitá a tapasztalás, majd mindig felülről vár­ják a jelszavakat. Még a reichsrath múlt ülés­szakának magatartása is, bár magasztalást ér­demel — nem felülről kapta-e az első bátorítást a megnyitó trónbeszéd által ? — Ismervén ezen szokást, — annyival örvendetesebb, hogy oly férfiak látszanak a kormányon lenni, kik üdvös, s a szabadságot előmozdító jelszavakat tudnak adni. A nép és az értelmiség, mely kétségkívül magas fokon áll Lajthán túl, — képes lesz aztán tovább fejteni az adott eszmét, és felbuzdulni az adott bátorításon, körének korlátai közt alkalom nyílt. S mi­dőn legközelebb az olcsó vasutak tárgyá­ban benyújtott bizottmányi javaslat al­kalmából a nevezett vonal a másodrendű vaspályák között említtetett meg, az osz­tályozás pusztán a pályaépítés módjára vonatkozólag történt, s korántsem a pálya fontossága tekintetéből, mert egy, Nagy- Váradtól hazánk legáldottabb gabnatermő vidékén a legközelebbi tengerparthoz Fiu­méig vezetendő vasút országos fon­tosságát nemcsak elismeri az orszá gazd. egyesület, hanem szívesen fogja megra­gadni az első alkalmat, midőn e pálya, mint első rendű országos vonal mellett, az illető hazai törvényhatóságok­nál erkölcsi pártfogását érvényesítheti.“ c) A fiumei kereskedelmi kamara hozzá intézett felszólításomra, meleg részvétet tanúsítván vállalatunk iránt, tudatta ve­lem, hogy szándéka van, harmad ízben ő Felségének küldöttség által a fiumei vasút ügyét legmagasabb figyelmébe ajánlani. d) A debreczeni kereskedelmi kamara pedig hozzám írt levelében vasúti ügyünk iránt rokonszenvét fejezvén ki, közlötte velem, hogy vállalatunkat pártolólag, a legfelsőbb helyre felirt. A részvét annyi jelei után nem lehet kételkednem, hogy hazánk törvényhozása is ügyünket azon figyelemre fogja mél­tatni, melyet közgazdasági jelentőségénél fogva mint elsőrendű vonal érdemel. De addig is valószínűleg alkalmam lesz önö­ket tudósítani, hogy ez úgy folyvást fej­lődik, s azon stádiumhoz közeledik, mely­ben a tervek az életbe mennek át. Trefort Ágoston, az alföld-fiumei vasút érdekében Orosházán tartott értekezlet elnöke. PESTI NAPLÓ következő folyamáta: August—septemberi 2 hóra............................ August—octoberi 3 hóra.................................. August—decemberi 5 hóra . . . . . . 10gr Julius 1-től kezdve teljes példányokkal szolgálhatunk. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó­ hivatala. 3 « 30 !« «• * •»» 3 »o . 99 fs „ Pest, aug. 3. 1865. Szemle. Nem csekély aggodalmat okozott Pá­riában a hír, hogy az éjszak-amerikai Egyesült Államok kormánya Texas tar­tományban százezer főnyi hadsereg össz­pontosítását rendelte el. E hír fontosságát emelte az unió kor­mányához tartozó némely tekintélyeknek nyilvánosan tartott beszédei, melyek az is­meretes Monroe tan követelményeit egész mérvben előtérbe állítva, a hazafiatlanság vádjával bélyegezik a külü­gyek titkárát, hogy ez elmulasztó annak idejében tilta­kozni a franczia beavatkozás, s a mexicói földön egy császárság felállítása ellen. Hogy az éjszak-amerikai köztársasá­giak elméjében a hagyomány, miszerint amerikai földről minden idegen befolyás távol tartassák, nem csupán kegyeletes emlék, melyet az ősi képek módjára az unokák megőriznek, hogy legyen miről szólni, mit mutatni a sarjadzó nemzedék­nek, s hogy legyen mivel hizelegni mult­­jok dicsőségének és fajuk hiúságainak — hanem oly­­an, melyhez egy nagy nemzet független jövőjének legmerészebb terveit, legbiztatóbb reményeit köti, s melyhez, mint nemzeti meggyőződéshez, a hazafias rajongás bizo­nyos nemével ragaszkodik ama nagy állam minden polgára; — ezt innen az óceánon is meglehetős hűséggel felfogják. Ennek lehet tulajdonítani a lázas inge­rültséget, s a majdnem beteges aggodal­maskodást, melyet a két nyugati hatalom kormányköreiben, s a sajtóban minden oly tudósítás kelt, mely közelebb vagy távolabb, ama tan valósítására látszik vo­natkozni. Ezúttal azonban — ha igaz a párisi hivatalos lap értesülése — a fenyegetősel­­hők zivatar nélkül oszlanak szét. Johnson elnök nem akar szakítni a nyugati hatalmakkal Hiszen az Egyesült Államok közönsége négy éven át oly szörnyű harczol küzdött saját kebelében, hogy az elnökénél hívatlanabb felfogás is beláthatja szükségét annak, miszerint legalább is ugyanannyi évre terjedő kipi­henésre van utasítva. Hihető tehát, hogy a százezer főnyi hadsereg nem figyelő tábor a mexicói csapatok ellen, s nem is oly haderő, mely­nek feladata lenne a franczia sasok által letiport köztársasági jelvényeket régi fé­­nyekbe visszaállítani, hanem csupán bel­biztonsági intézkedés, melyet az uniónak e legtávolabb fekvő és legnagyobb kiter­jedésű tartománya elkerül­hetlenné tett. Nem kétkedhetünk e tekintetben arról sem, hogy mihelyt a hangulat valódi állapotáról Washingtonban megbízható uton értesültek, a fentebbi számból hat­vanezer legott New­ Orleansba indítta­tott vissza , hogy itt és környékén helyőrségi szolgálatra alkalmaztassanak.­­ A Rio Grande del Norte partjain elégnek tartatott huszonöt­ezer ember, s más tizenötezer arra, hogy a tartomány nagyobb népességű helyein a közbátor­ság fenntartása tekintetéből osztassanak szét. De mindezen intézkedésekből az követ­kezik-e, hogy most már az új császár­ság ez oldalróli aggodalmától mindenkor­ra megmenekült. És Napóleon császár most már felment­ve érezheti-e magát minden további elő­­gondoskodás terhei alól, miket eddig az unió kormányának bizonytalan magatar­tása miatt nem mellőzhetett. Mindaddig, míg a wahsingtoni kabinet az új császárságot formaszerűleg el nem is­meri, s ez alapon vele kölcsönös diploma­­tiai viszonyokba nem lép, bízvást véljük következtethetni, hogy addig sem Miksa császár trónja a megtámadtatás aggodal­maitól, sem Napóleon császár a szavaz­a­tosság terheitől felszabadítottaknak magu­kat nem érezhetik. Azt pedig, hogy az ilyen elismerésre úgy Mexicónak, mint Francziaországnak még igen sokáig kell várakozni, senki sem vonandja kétségbe, ki előtt a É Északi Államok kormányának és törvényhozásá­nak szelleme ismeretes. Johnson elnök személyileg nagy tisz­telője lehet Napóleon császárnak, s elra­gadtatva magasztalhatja Miksa császár szellemi magas tulajdonait ; s hozzá Heward államtitkár naponként a leg­­előzékenyebb vendégszeretettel fogadhatja magánál Monthoiont, s kitüntetheti az európai útjából visszatérő Klein császári küldöttet; — mindez csak a magánsze­mélyek közti jó viszonynak jele, melyből az állam vezetésében uralkodó politiká­nak hasonszerű átidomítását következtetni nagy tévedés volna. Éjszak-Amerikának majdnem létezési érdeke hozza magával, hogy a cselekvé­sek és befolyások teréről amerikai földön minden idegen rivális megmaradhatását, vagy ott felléphetését lehetlenné tegye. Csak ez igazságnak hódol, midőn a britt befolyásnak alkalmait a kereskedelmi té­ren is évről évre inkább gyériti, s csak ezen igazságnak elmaradhatlan corollá­­riuma leend az esemény, mely egy napon Canadában az angol birtoklást megszün­teti. A mexicói császárság a faj különböző­sége miatt e veszélynek nem képezné oly egyenes tárgyát, ha a köztársaságiak a császárság eszméjével kibékülve — azt mint bevégzett tényt elfogadnák. De mi történik, ha a — hirlapilag annyiszor megsemmizett, de azért az egyesült csá­száriaknak annyi dolgot adó Juarez, még tovább is, s tán pár évig fenntartandja magát, s ezzel az anarchiát? Fog-e az unió kormánya oly hidegvér­rel bírni, hogy tőszomszédjában éveken át tomboló fejetlenséget megtűrjön? Nem fogja-e ebben saját népei biztonságát, ve­szélyeztetve, s összeköttetési érdekeiket koc­káztatva látni ? És ha a congressus szólalna fel, s köve­telne a kormánytól oly politikát, mely a Monroe­­ant nem ignorálja. A múlt évi alkalmi felszólalások után e feltevés épen nem tartozik a lehetlenségek közé. Mindezen és egyéb eshetőségek csak idő kérdésének mutatják a nyugati álla­mok és az éjszaki unió közti békebom­lást , u tán ennek előszele dagasztja ama vitorlákat , melyek e hó folytán Cher­bourg és Brest kikötőiben a két állam ten­gerészeii testvérekké avatandják. Bécsi dolgok­ ­3 A bécsi egyetem öt­századik évének fenn­állását augustus 1-sején nagy ünnepélyesség­gel ülte meg. Különösen német egyetemek és városok képviselőinek nagy számban volt jelen­léte kiválóan német nemzeti ünneppé tették a napot. Hy­r­ti, az egyetem nagy tudományú rectora, ki egyszersmind jó szónok, nyitá meg az ün­nepet, s válaszolt a különböző üdvözletekre. A tudós rector kiemeli, hogy a görög író mondása szerint csak az a nép emelkedhetik jóllétre, mely dicső nemzeti tetteket képes felmutatni. A néme­teknek kevés a nemzeti dicsőségük más téren , de tudományukra méltán büszkék. Tudományu­kat pedig mindenek felett az egyetemek emelik oly magasra. Alig van kitűnő német tudós, ki egyik vagy másik egyetemen tanár ne volt volna. A beszédekből olyforma tűnik ki ugyan, mint­ha Európában a német tudományosság minde­nek felett magasan állana, mintha a franczia és angol nem mutathatna fel a tudomány terén is hasonló, sőt nagyobb dicsőségeket; — de mindez megbocsátható oly ünnepélyen, mint a szóban levő, s legfeljebb azt a tanulságot meríthet­jük belőle, hogy nemcsak azon nemzetek kérke­­dők, melyeket ezen oldalról kikiáltottak, hanem a kérkedés meg van azon népnél is, mely majd­­ minden szomszédjának ezt a hibát veti szemére. Némely bécsi lap megjegyezte, hogy a sajtó­vétségek amnestiája többre terjed ki Magyaror­szágon, mint a német-szláv tartományokban. A „General Correspondent“ hiteles forrásból írja, hogy a mostani kormánynak ezen ügyben sem jutott eszébe, hogy a birod­a­lom két felében különböző mérték­kel mérjen. Nemcsak a magyar korona or­szágaiban, hanem más tartományokban is az amnestia kiterjed a sajtóvétségek miatti bünteté­sek következéseire is. Ebben az értelemben men­tek az utasítások a törvényszékekhez. E szerint kérjük a tegnapi számunkban a táv­iró hibás szavai alapján közlött magán távsürgö­­nyünk ért­emetlenségét kiigazítani. N) ütt levél az alföld-fiumei vasút érdekeltjeihez. C s a b a c s t­ d. aug. 1. 1866. Híven azon régi meggyőződésemhez, hogy bár miként alakulnak politikai vi­szonyaink, társadalmi és közgazdasági kö­telességeink teljesítésétől soha sem ment­hetnek fel bennünket — örömmel raga­dom meg az alkalmat, közgazdasági fel­adatandó egyikéről szólani, midőn önöknek jelentést kell tennem a június 20-án az alföld-fiumei vasút érdekében Orosházán tartott értekezlet határozatainak végre­hajtásáról, melylyel megbizattam. Idején van pedig ez ügyet a közönség figyelmébe ajánlani épen most, midőn a Csernovitz és Odessa közötti vasúti összeköttetés vég­leg el van határozva, s az építés is már megkezdődött, minek következtében a ma­gyar gabona a bécsi piaczon nemcsak a gallicziai, hanem az orosz s a dunai feje­delemségek gabnájával is fog versenyezni. — A szabad verseny korában élvén, azt akadályoztatni nem lehet. Szolgáljon az ösztönül új tevékenységr,­­ ez esetben különösen azon meggyőződés megszilár­dulására, hogy ezen gabnánkra nézve új versenyt előidézendő orosz pálya nagy mértékben fokoztatja az alföld-fiumei mi­­előbbi életbeléptetésének szükségét. Az orosházi értekezlet határozataira vonatkozólag van szerencsém önökkel közölni: a)­0 cs. kir. Felsége a vasúti ügyünk­ben Bécsbe ment küldöttséget július 28-án legkegyesebben fogadni méltóztatott, oda nyilatkozván, hogy gondja lesz, hogy kor­mánya a kellő figyelmet az alföld-fiumei vasút ügyére fordítsa, s hogy az alföldi vonalon kész földmunkákra nézve a kisa­játítás ügye mielőbb tisztába hozassák , s az illetők kielégíttessennek. Ő excellentiá­­ja a főkanczellár pedig a nála tisztelgő küldöttség előtt kijelentette, hogy ismer­vén az alföld-fiumei vasút egész hordere­­jét, kötelességének tartandja életbelépte­tését előmozdítani. b) Az országos gazd. egyesület az al­föld-fiumei pálya erkölcsi pártolására ál­talam kéretvén fél — szerencsés valók a következő választ venni: „az országos magyar gazd.­egyesületnek már több ízben volt alkalma az alföld-fiumei vasutterv iránt helyeslőleg nyilatkozni, s annak fontossá­gát, beismerve, kiépítését mindannyiszor óhajtani és pártolni, a hányszor erre hatás­ Á­­ll­asíti.]£:ölt»ég^e % és & wjp«*. Első rész. — Szükséglet. Kiadások rendesek rendkivüliek összeg auaitk­ai értékű forintokban. 4. czim. Görög-keleti cultus: Dalmátia........................................................... 30,942 10,000 40,942 1. czim. Aequivalensek és szerződésszerű fize­tések cultus-czélokra: 1. Enns alatti Ausztria....................................... 1,666 1,666 2. Tirol.................................................................. 17,886— 17,886 3. Vorarlberg.....................................................— 6,300 6,300 4. Szíriai határszél.............................................. 411— 411 5. Karánt........................................................... 2,848— 2,848 6. Tengermellék.............................................. 45,549. 45,549 7. Dalmátia.................................................... 74,056— 74,056 8. Csehország..................................................... 21,399— 21,399 9. Keleti Ilalics.............................................. 1,065— 1,065 10. Ny. Halics és Krukó................................ 4,377— 4,377 Összeg (ez. 5. 7. 1—­10.) 169,257 6,300 175,557 . czim­ s’atronátusi kiadások cultus czélokra 1. Enns alatti Ausztria. . 12,700 25,000 37,700 2. Enns feletti Ausztria............................... 17,126 ---17,126 2,400 3. Tirol és Vorarlberg...................................... 2,400— 3,000— 3,000 5. Karánt.......................................................... 4,000— 4,000 Drezda, m­l 2­. Lehetetlenség említés nélkül hagyni a drez­dai ünnepélyek után egy oly bekövetkezett ese­ményt, melyet maguk a drezdai lapok is figyelem­re és közlésre méltónak tartottak, s mely a ma­gyart népdalaiban a szász atyafiak előtt nemcsak szép színben tünteti elő, de őket fel is lelkesité, itt azonban, hogy érthetőbb legyen a dolog, előre kell bocsátanom egy magánesemény elbeszélé­sét, mint az ügyhöz tartozót. A drezdai dalárda igazgató karnagya, szerzője a nagy dalárü­nnepély szózatának, „Herz und Lied, irisch, frei gesund“,é­s különben a dal­ünnepély igazgató választmányi tagja, Reichel Fridrik úr, tudomás szerint már az elszállásol­­tató bizottmány előtt kijelenté , hogy hozzá okvetlenül egy magyar beszállásoltassék; hogy miért épen magyart óhajt vendégül, annak az okát a nevezett karnagy úr sem az elszállá­­soltató bizottmánynak — különben pedig barát­­jainak, sem begyártélyozott magyar vendégének el nem árulá. Azon szerencse Pozsonyban lakó B. A. urnak jutott, hogy ily zenekapacitás küszöbét, mint hi­vott vendég átlépje; azon előzékenységet, azon szívélyes barátságot, s azon örömteljes fogadta­tást, mit a csak 9 hét óta térjesült szász me­nyecske, neje Reichel urnak tanúsított B. A. ur­nák fogadtatásakor, az B. A. ur szavai után, majdnem mesének tartható lenne, ha e sorok írója is a valóról meg nem győződött volna. Hogy a nevezett magyar vendég előtt talán még feledhetlenebbé tegye Reichel úr a szász barátságot, a nagy dalünnepély befejezte után való napon, azaz f. hó 26-dikán a kies szász Svájczba egy társas kirándulást szervezett. Több előkelő drezdai polgárokon és választ­mányi tagokon kívül e társaságban jelen voltak dr. Hammer, dr. Haller Bajorhonból jogtaná­csos, Hochstätter nürnbergi karigazgató stb. — velők a szerény magyar vendég. Az általános tájszemle, illetőleg már az ebéd­­ után, az egész társasági közös óhaját nyilvánító, hogy a magyar vendég magyar népdalt énekel­jen ; daczára annak, hogy a finom rajnai bortól kissé felvillanyozott humorban levő magyar vendég — noha Magyarhoniban néha garasos bort iszik, s egy jó társaság óhajára elfujja, a­mit kívánnak, és itt jó bor, szép asszonyok, ze­nei kapacitások, sőt az ott mulató ezernyi ezer külföldieknek a szó teljes értelemben vett általá­nos kérelmére vonakodék danolni, holott már min­den nemzetbeli kiprodukálta magát. Végre a szerénységen győzött azon képzelet, hogy­ utóbb is e vonakodás által gyávaságot árulna el. • Fellépett tehát A magyar vendég egy, épen a társaság előtt levő, néhány röfnyivel magasban álló sziklacsúcsra, s ott egész lelkesültséggel — patkóssal — szóval egész színpadi vaudeville mozdulatokkal eldanoló kedvencz bús nótáját : „Hej­beh szomorúan szól a fuvolám,a­­hogy ezen, valóban érzékenyen előadott magas baritonnal elénekelt dal milg­­­atást idézett elő, azt csak ezen egy tény már magában fényesen igazolhat­ja. Az első strófa elvégeztével Reichel karnagy ur karnagyi ezüst daljelvényét leszakitó melléről, felmászott a sziklán álló magyar dalloshoz, s ott ezrek és ezrek előtt a dalnok magyar által nem értett nyelven, egy hossz-as díczió­lián, önkezűleg , a dalnok mellére tűzte, s vele ott a szikla csú­csán a­ sokaság él­jene, a zenekar tus húzása mel­lett a barátság poharát megitta, s őt össze-vissz­a agyon csókolta. E sorok írója rideg szemlélője volt az egész jelenetnek, s azt hívé, hogy­ az egész talán csak mulatságul szolgál, hogy az idő teljék, s szánni kezdte azon magyar embert, ki ily sokaság előtt magából bolondot csinálni enged ; — de midőn meggyőződött arról, hogy kérik — csengnek csak még­ egy nótáért, és midőn félre vágott árva tollas kalapja s kis fokosának eredeti taglejtésé­­vel rá kezdé a magyar dalnok „Beszegődtem Tarnóczára bojtárnak,“ s első versének elvégez­tével 4 markos legény lerántá a szikláról, s a népcsoport között ujongva hordák— még job­ban kezdék meggyőződni arról, hogy a szegény eredeti magyar fiúból bolondot űznek, s hideg nyugalmamat majd elvesztém, közbe szólandó, hogy elég volt már ebből ennyi, s kérni akarása a magyar dalnokot, hogy viszont ne bolondítsa el őket. . Azonban egy körülmény csakugyan meggyő­­ződtetett, hogy a szász atyafiakat csakugyan át­hatotta a szép magyar nóta, mert a vállon hor­dozott, s már ezüst éremmel feldíszített magyar dalnok a zenei kapacitások asztalához vitetvén, ott a szent barátság megköttetett, s majdnem oly feltét alatt, hogy a magyar dalnok Drezdában maradand, alapos ének képezést nyervén, már barátja, R­e­i­c­h­e­­ igazgatótól, mert hangját erre igenis méltónak találták. — De e sorok írója, ki mindent pártol, mi arra érdemes, a földinek azt tanácsié, menjen haza, ha itt hangját ily figye­lemre méltónak találták, úgy nagyon kevés egész Magyarhonban a kitűnő népdallal, énekeljen in­kább a szép Magyarországnak, hol ez megérten­­dik, addig is csak egyedül maga volt az oka, hogy elenyészett , mert a nyilvánosság nem tudta, s így egy színigazgató nem tehette aján­latait .-----— — és a jó fiúnak használt a jó ta­nács, megköszönte a szives barátságot és meg­hívást, ha jól emlékszem, ily szavakkal és rosz németességgel köszönte meg : Uraim! eddig ma­gam­ sem hittem, hogy­ énekelni tudok, de mi­után 16,000 énekest hallok a napokban énekelni, önökkel együtt, 4 napig, s engem az 5-ik napon mégis jó énekesnek tartanak, beszegődöm éne­kesnek, de Magyarországban. Ez csak azért volt említésre érdemes, hogy a nevezett magyar dalnak, ki külföldön oly zene­kapacitások előt dicsőséget aratott, szavát Ma­gyarhonban megtartsa, s ez által az illető szin­­igazgatók figyelme iránt a felébresztessék. I.

Next