Pesti Napló, 1865. szeptember (16. évfolyam, 4611–4635. szám)

1865-09-16 / 4623. szám

fenn, melyeket béke idején egy velünk baráti tlfU°AyKan ••l­VU. Hatalom irint teljesítenünk kell. A becsület követeléseinek a most már ki­halt confederalioval létezett viszonyainkban un­­tig eleget tettünk, s nincs többé ok arra, hogy részrehajlatlanságot gyakoroljunk. „Sh­uan­­­ua ! “GVU confederált gőzös nem létezik. E kalózhajó parancsnoka, Waddell kapitány, ma­gánzó, ki saját erejére támaszkodva, és saját koc­kázatára rabol, s ekkér az egész emberi nem ellenévé tette magát. Lehetnek talán okai az angol kereskedelmi hajókat megkímélni, de mi teljességgel nem látjuk okát annak, miért érdemelne a „Shenandoah“ nagyobb kíméletet mint bármely más tengeri rabló, ha véletlenül brit hadi­hajóval találkoznék. Nem az angol ven­­dégjog tisztelete, hanem egyedül csak gyarmati kormányunk őrködése vetett akadályt az ausz­tráliai vizekben törvényeink otromba megsze­gésének Waddell kapitány részéről. Mind az igazság, mind a politika érdekében kötelessé­günk volna segédkezet nyújtani az egyesült ál­lamoknak arra, hogy e rabló törvénytelen pá­­lyáját meg lehessen röviditni, s véget vetni azon kihágásoknak melyek oly pusztítók a kereske­­désre, és oly szégyenteljesek a polgárosodásra nézve. A csatornás hajóhad Dacres admirál alatt parancsot kapott e napokban a Bantry-öbölbe evezni Izland nyugati partjain. Ez intézkedés, úgy látszik, összefüggésben áll a fentek izgatásai elleni rendszabályokkal. E mozgalomra nézve a „Saturday Review”” következő megjegyzése­ket teszi: „Alkalmasint az egész földön nincs nemzet az Egyesült Államokat kivéve, mely ne szeretné magát réginek nevezni. Mi különös gyönyörűség fekhetik e régiség kö­vetelésében, nem mindig világos, de a tény nem szenved kétséget. Legerősebb példa erre az, mi­kor egy nép, mely saját becsületes törekvése ál­tal a vadság szövetségéből és egy nyomorult tör­ténelmi zengésből fokonként kibontakozik, még mindig némi előszeretettel viseltetik a tünedező rész iránt, s szívesebben csügg az örömtelen múlton mint a reménydús jövőn. Mindazok után, a­mik Izland állapotáról mondattak vagy mon­­dathatik, lehetetlen két egymástól húsz, vagy épen tíz évre távol eső korszakot összehasonlí­tani, a­nélkül, hogy az ember csalhatlan jeleit ne látná a haladásnak. De az izlandi ritkán vigasz­talja magát e gondolattal, s az egyetlen felkiál­tás mely érzelmeit enyhítheti, némileg mindig „O-Irl­a n d d a­l“ van összefüggésben. Bármi bohóság, őrültség vagy bűn fertőzte is meg e szerencsétlen ország évlapjait oly időkben, mikor a bohóság és bűn mindig talált némi ment­séget, azt mindig bizonyos hazafisági fénykör su­gározza körül s ez értelmetlen kiáltás kiséri: „Ó-Izland mind örökre !“ Igen világos, hogy min­den józan hazafi, bármi tiszta byberniai szárma­zású legyen is, örömest szabadulna meg utolsó nyomától is ama régi Izlandnak, mely a büntető törvények, a vallási gyűlölet, a reménytelen pártütések, a rondaság, szegénység és orgyilkos­ság bűntanyája volt, s épen oly örömest csi­nálna helyet az ipar és kényelem, a türelem, tisz­taság és illem új Izlandjának, mely azonnal va­lósulhat, mihelyt a világ legszebb paraszt­faja úgy akarja. Most azonban a visszalökő múlt iránti költői tisztelet erősebb mint a vidám jövő utáni vágy, és O­­z­lan­d bálványozása még mindig virágzásban van, daczára az újításoknak, me­lyeknek még­sem lehet egészen ellent állani. Innen van az, hogy időnként megint sarjazni látjuk ama nem annyira gonosz, mint eszelős áru­­lási utánzásait, melyek annyira felriasztják a szomszéd sziget nénikéit, és az izlandi kormányt oly repressív intézkedésekre kényszerítik, me­lyeket majdnem lehetetlen akár mellőzni, a­nél­kül , hogy képtelen önámításoknak élemény ne adassák, akár alkalmazásba venni a hivatalos te­kintély csonkítása nélkül.“ A hetilap gúnyolja az egész mozgalmat. Szerinte Izland történelmében két külön neme az árulásnak,tűnik fel: a tettek, és szavak általi honárulás. „Épen most“ — úgy­mond — „arról foly a vita az izlandi lapokban, a komolyabb vagy szelidebb alakú árulás kórje­lei jelentkeznek-e, de a­mennyire a tények eddig köztudomásra jutottak, nincsen legkisebb adat is arra, hogy a fénnek rettegett tábora több volna egy eszelős csapatnál, mely azt hiszi, hogy segí­teni fog hazáján, ha négyenként lépdel, ha hatá­lyosabban szidalmazhatja a királyi családot, s énekelheti . „A fénn fiúk mind­örökre id­ő spanyol és franczia felségeik a találkozás első szertartásai után Bayonneba indultak,mely­nek ősrégi székesegyházában Te D­e­u­m­o­t hallgattak. A templomi szertartás után a fegy­vertéren csapatszemle volt. Ő felségeik min­denütt meleg és zajos üdvözlő kiáltásokkal fo­gadtattak. Az utczák szőnyegekkel s zászlókkal diszittettek, spanyol és franczia színek egymás mellett lengtek. Ő felségeik esti 6 órakor érkeztek vissza Biantzbe, hol az Eugénia villában az udvari személyzet bemutatása, s díszebéd a császári asztalnál várakozott a legmagasabb vendégekre. A bemutatásnál az udvari hölgyek a spanyol ud­­var gyásza iránti figyelemből mind feketében voltak. Este nagyszerű tűzjáték a tengerparton, s a város önkénytes kivilágítása. A spanyol királyi család esti tíz és fél órakor a franczia császár és császárné által a pályafőhöz kisértetve, San Sebastianba visszautaztak.­­— A táviró után jelentettük már L­a m­éri­és­é­r­e tábornok halálát; ez esetre vonatkozó­lag a „Journal d’ Auviens“ következő czikket közöl: „Katonai dicsőségeink egyik legfényesbike oltatott ki, Lamoriciére tábornok prou­­seli kastélyában, közel Amienshez — ez éjjel szélütéstől érintve elhunyt. A tábornok sokat szenvedett cluzos bajokban, de azért még tegnap se gyanítatá semmi az oly közel álló katastrófát. Reggeli egy órakor a tá­bornok fuldoklási rohamokat érezvén, szolgájá­nak csengetett, s csak szótagolva közölhette a belépővel óhajtását, hogy a prouseli lelkészt hivná el. Ennek megérkeztekor a szenvedő már alig lélekzett; minden erejére volt szüksége, hogy magát fenntarthassa; buzgóan szok­ta ke­zei közé a lelkész által odanyújtott feszületet, s a gyóntatónak karjai közt csakhamar kimúlt. A gyászhír reggel terjedt el Amiensben, s ekkor adatott hírül az Ajon melletti Chillonban tartózkodó tábornoknénak is távirati után férje halála, ki szintén oda készült, hogy nejét haza kisérje. Christophe Léon Louis Juc­ault de Lamori­ciére Bretagneból való volt, született Nantes­­ben 1806. febr. 5-én. A politechnicai iskolának volt növendéke, később mint a mérnöki kar tisztje az Algír elleni expeditióhoz soroztatott, s Afrikába küldetett el; a mérnöki kart azonban csakhamar oda hagyja, hogy az akkor alakított zuáv csapatokban foglaljon helyet; értelmisége és vitézsége itt a legjelesebbek közt tünteté ki őt. 1833 ban az első arab burcaunak lett igaz­gatója, s a zuáv zászlóaljnak parancsnoka . 1837- ben ugyanezen ezrednek ezredesévé neveztetett. Visszaemlékezni Constantine bevételére any­­nyit tesz, mint előtérbe állitni e buzgó katoná­nak hadi erényeit, ki e mozgalom közepette egy akna fellobbanásakor megsebesítetett. Három évvel később a Musaia halomnál ismét kitünteté magát, s tábori marchallságra emelte­tett, 1843-ban altábornag­gyá neveztetett. Lamorid­ére tizennyolcz csatázásban vett részt Afrikában ; nagy előnynyel segítette B­u­g­e­a­r­d tábornokot a d’ islyi csatában, s dicsőséggel végzé be algíri pályáját azon expeditio szerve­zésével, mely Abdelkader Smalaját A­u­m­a­­­e herczeg kezei közé juttatá, s magát az emirt is kényszernté, hogy a fiatal herczegnek meg­adja magát. Visszatérve Francziaországba Lamorid­ére tábornok Picardie családjainak egyik legtisztes­­ségesbikével lépett rokonságba, nőül vevén d’A­u­b­e­r v­i­tt­e kisasszonyt. Ez idő tájra esik, midőn a tábornok több pol­gártársainkkal baráti viszonyba lépett. Beköszöntött az 1848-ks forradalom ; Lamo­riciére tábornok magatartását mindenki is­meri ez események alatt ; ismervék a körülmé­nyek is, melyek száműzetését következtették, s később visszatérését a hazába. Engedve unszoló sürgetéseknek, kardját később a római udvar szolgálatának ajánlá fel ; de a vitéz afrikai tá­bornok nem vezényelt többé régi csapatjai élén; a szökések s fegyelmezetlenség elkövetkeztették a castelfidardói vereséget. Az élő nemzedék ítélése az elhunyt sírja felett kezdődik meg ; politikai cselekedetei különféle­képen méltathatók ; de egyértelműség leend katonai tehetségeinek elismerésében, valamint érzülésének egyenessége , s meggyőződésének becsületessége iránt. • E remény, fájdalom, meghiúsult. A­ bécsi bé­kekötés óta már egy egész év telt el, s a her­­czegségek még most sem bírnak sem törvényes uralkodóval, sem országos képviselettel, mely akár jelen, akár jövő alakulásuknál közrehatásra volna hivatva. Míg azelőtt a rendek még a dán uralom idejében is rendszerint egybegyűltek, s legalább panaszt tehettek az országon elkövetett méltatlanságok felett, s tiltakozhattak az azt fe­nyegető igazságtalan eljárás ellen , most az or­szág, mióta német kézen van, még nem hallgat­tatott meg. Megváltoztatták határait, közigazga­tását s viszonyait; rövid időközben több kor­mányt adtak neki, rendelkeztek pénzforrásai fe­lett, s mindamellett nem tartották szükségesnek, hogy az országot képviselősége útján megkér­dezzék. A holsteini rendek gyűlésének alálírt tagjai mindezt hallgatva elviselték, azon bizalomteljes meggyőződésben, hogy e nehéz idő is csak átme­neti korszak leend, melynek elteltével a her­­czegségek törvényes uralkodójuk alatt ismét füg­getlenekké lesznek. Magas szövetséggyűlés ! El­jött a pillanat, melyben meggyőződésünk szerint nem szabad többé hallgatnunk. Az egyezmény, melyet Ausztria és Poroszország kormányai i. é. aug. 14-én Gasteinban kötöttek, mélhatlanul kötelez, hogy végre szót emeljünk. Ezen egyezmény által nem csupán viszonya­inknak az ország által annyira óhajtott végleges rendezése halasztatott el bizonytalan időre, ha­nem Schleswig és Holstein herczegségek egyesítő köteléke is újólag feloldatott. A hűségek pedig ezen összeköttetést tekintik államéletük s nem­zeti fejlődések alapjának, s a legkeserűbb meg­bánásnak vették, midőn ez összetartozásuk joga Dánia részéről megsértetett, és szóval s fegyver­rel küzdöttek e jog mellett. Örömrivalgásra fa­kadtak, midőn végre a német nagyhatalmak is e jog védelmére ragadtak fegyvert. Sokfélekép megcsalatott reményeik mellett is hálásan ismer­ték el, hogy az év kezdete óta ismét közös igaz­gatás alatt egyesíttettek, de éppen azért két­­szerte súlyosan érzik most a jogsértést, mely e köteléket ismét feloldja, s annál fájdalmasabban, mert e jogsértést német kéz, és még nagyobb terjedelemben ejtette rajtuk, mint az valaha a dán uralom alatt történt. Magas szövetséggyűlés! A herczegségeknek, a gasteini egyezmény folytán történt elválaszta­­tása nem csupán nehezteléssel, de nehéz gonddal is töltötte el a schleswig-holsteiniak szivét. E rendszabály bizonyítja, hogy a herczegségeket jognélkülieknek tekintik, s azért inkább, mint valaha, okot ad azon aggodalomra, hogy a német nagyhatalmak, melyek most a herczegségek tett­leges birtokában vannak, az ottani viszonyok végleges rendezését ezek közreműködése nélkül eszközlendik. A herczegségek lakossága — a­mennyiben az a jelen viszonyok közt lehetsé­ges volt — ismételve és félreérthetlenül kimon­dotta, miszerint kész Poroszországnak azon en­gedményeket tenni, melyeket Németország ér­deke megkíván. Hogy pedig ezt tenni komoly szándéka volt, az bebizonyuland, ha alkalma nyílik saját kebeléből választott képviselet útján nyilatkozni. De e mellett a schleswig-holsteiniak egyszersmind tántoríthatlanul ragaszkodnak or­szágos jogaikhoz, vagy mi ezzel egyértelmű, törvényes uralkodójuk jogához, melyet a londoni conferentia is világosan és szabatosan elismert. S azért nem engedhetik meg, hogy a felszabadí­tásuk végett folytatott háborúból oly jogokat következtessenek, melyek csak a hódítót illetik, sőt ellenkezőleg, országos ügyeik minden oly módoni végleges rendezése, mely nem az ország­képviselet helyeslésével történnék, általuk soha sem tekintetnék jogosan fennállónak , hanem egyedül csak erőszakoskodásnak Az alálírt képviselők kötelességüknek tartot­ták kifejezést adni annak , mi jelenleg a Schles­wig-holsteini nép roppant többségének óhajtását képezi,­­ szilárdul meg vannak győződve, hogy ez valóban megtörténik: ha az ország nevében tiltakoznak Schleswig- Holstein herczegségeknek a fennálló országos törvényekkel meg nem férő elválasztása ellen — ha szilárdul követelik, hogy az ország saját ügyei felett törvényes képviselőségében meg­­hallgattassék, a mellette kijelentik, hogy minden e képviselőség egyenes közreműködése nélkül létrejött határozatot úgy tekintendnek, mint mely igaz joggal fenn nem állhat; s ha végre még egyszer hangosan és ünnepélyesen kimondják, hogy törvényes uralkodójuknak egyedül Fri­gyes schleswig-holsteini herczeget ismerik el. A mondottakra való utalással alólirtak ezen tiszteletteljes indítványt teszik. A magas szövet­­ségi gyűlés kegyeskednék oda hatni, hogy orszá­gos joguk minden késedelem nélkül elismer­­tessék. Kiel, 1865. sept. 6. (Következnek az alá­­irások.) F­ranciiauraság. Biaritzból távirják a Havas-féle ügynökség­nek, hogy a spanyol királynő, a király, az astu­­riai herczeg, és Isabella infánsnő, számos és fé­nyes udvari kísérettel sept. 11-kén délután 3 és 4 óra közt érkeztek meg a pályafőhöz, hol rájuk Napóleon császár és a császári herczeg vára­koztak. A spanyol királyi család elfogadása nagyszerű volt; a nép sűrű tömegekben folyta körül a pá­lyaudvart, s a kimeneteltől kezdve az utczát egész a Villa Eugenia bejáratáig, melynek fő­­lépcsőzeténél a császárné várakozott királyi ven­dégére, Németország. A holsteini rendeknek f. hó 6-án Kidben össze­gyűlt tagjai köztudatul írott óvást határoztak in­tézni a német szövetségi gyűléshez. Ez okmány most előttünk fekszik, s szövege következő: „Magas szövetséggyűlés ! Miként az egész or­szág, úgy a holsteini rendek gyűlésének alálírt tagjai is hálás örömmel üdvözölték Ausztria és Poroszország győzelmeit. A dán kényuralom megtöretett, a londoni jegyzőkönyv el­len mel­lőzve, s a herczegségek lakosai azon biztos re­ményben éltek, hogy sok évi súlyos elnyomatás után végre teljes egyesülésben Németországgal, és törvényes fejedelmek alatt, a rég óhajtott ön­állóságnak fognak örvendhetni. Bécs­i odiné september 14-én öslekedése. Arad Csaba Czegléd délb. délu. Püspök-Ladány—Nagyvárad. P.-Ladány Ind. 1 u. 58 p. délu. Nagyvárad Érk. 4 „ 38 „ délu. Nagyvárad—Püspök-Ladány. Nagyvárad Ind. 10 ó. 6 p. déle. P.-Ladány Érk. 12 „ 48 „ délb. ,-rsiss.r­ssrr. Államadósság, és nemzeti kölcsön 100 i es metalliques 100 '/„-es „ 100 i-dik évi teljes 100 l-dik „ ötödrés* 100 t-dik „ teljes 100­­-dik „ teljes 100­­-dik „ ötödrész 100 Záloglevelek. ízett bank 10 éves _ kisors. ezüst " ” „ OB«t. V r' j ÁGI l. hit. int. osztr. é. 4 '‚ ■var földhitelintézet , „ 10 év. jöv. jegy 6/, 5% ̋/e vények. 157.'es magyarországi i • erdélyi . » horvát Sorsjegyek. Hitelintézeti Dunagözhajózási iTrieszi Budai Eszterházy herczeg Salm Pálffy Clary Sta­tteneis iWindischgräta iWaldstein Keglevich 100 100 100 100 40 40 40 40 40 40 20 20 10 Adott Tat­ár­­ott ár 72 65 72 75 68 10 68 20 58 75­ 69 -143 —143 50 141 —142 — 81 — 82 50 88 05 88 15 94 — 94 20 104 -104 50 93 40 93 60 89 10 89 80 68 -68 50 79 75 80 25 94 -96 -71 30 71 60 67 25 68 — 72 -73 —­­ 121 80122 — 79 50 80 — 108 —109 — 22 50 23 — 75 — 77 — 27 — 28 -24 -25 — 23 — 24 — 23 — 24 — 16 76 17 25 16 — 17 — 12 50 13­­, Elsőbbségi kötvények. Államvaspálya 900 frank Lomb.-velenczei 105 frtos Dunagőzhajózási .... Osztrák Lloyd....................... Részvények. Bankrészvény ------­Hitelintézet 200 frtos Alsó-auszt. esc.-bank 500 frtos Éj­szaki vasút 1000 „ Állam „ 500 frank Déli „ 200 „ Nyugati „ 200 „ Tiszai * 200 „ Dunagőzhajózás 500 frtos Lloyd 500 „ Pesti lánczhid 500 „ Váltók (devisek) három hónapra. Augsburg 100 db német fr. 4 ’/."/» Frankfurt ,M95. ,05. 00 London 10 ft sterling Pária 100 frank Pénznem .. Császári arany . . . Reczés .... Korona . . . . Napoleonsd’or . . . Orosz imperialok . . Porosz pénztári utalvány 3% 4% Adott új Tat­­ár izott ár 109 75 110 25 101 —1101 60 95 50 88 50 96 50 89 50 775 — 776­­ 173 40;173 60 586 —1588 — 1663 ; 1664 178 40 178 60 201 50­ 202 60 130 56 131 — 147 — 469 — 221 — 370 — 147 471 — 223 — 375­­91 201 91 20 91 30­ 91 401 81 201 81 30 109 30,109 40 43 30/ 43 35 5 157, 5 161/, 5 157,­6 161/, 8 72/ 8 73 8 96­­8 98 1 6111 62/, 107 50/108 -1 Bécs . • Érsekújvár Pest . . Czegléd . Szeged Vasutak . A délkeleti vaspályán. Bécs—Temesvár. Ind. 7 ó. 45 p. regg. 8 ó. — p. este. „ 1 „ 20 „ délu. 1 „ 54 „ éjjel. n 6 n 19 „ délu. 6 „ 31 „ regg. . 7 „ 54 „ este. 9 „ 14 „ regg. oregou . ij 12 n 12 „ éjjel. 2 „ 55 „ délu. Temesvár Érk. 3 „ 55 „ regg. 8 „ 27 „ este. Temesvár—Bécs. Temesvár. Ind. 10 ó. 40 „ éjjel. 7 ó. 25 p. regg. Szeged . „ 2 „ 26 „ regg. 12 „ 53 „ délb. Czegléd r 6 b 35 „ regg. 6 „ 21 „ este. “est . . i) 9 „ 55 „ regg. 9 „ 30 „ este. Érsekújvár „ 1 „ 52 „ délu. 1, 8, éjjel. Bécs . • Érk. 6 „ 33 „ este. 6 , — „ regg. A tiszavidéki vaspályán. Czegléd—Debreczen—Miskolcz-Kassa. Czegléd . Ind. 9 ó. 27 p. regg. 8 ó. 24 p. este. b 10 „ 27 „ regg. 9,42 „ éjjel. b 1 b 26 „ délu. 1 „ 20 „ éjjel. r 3 „ — „ délu. 3 „ 47 „ regg. » 5 b 25 „ délu. 8 b 5 „ regg. „ 1 „ 24 „ este. 11 „ 3 „ regg. .ooo . . Érk. 8 „ 56 n eate. 2 * 49 * délu. Kassa—Miskolc*—Debreczen—Czegléd. Kassa . • Ind. 5 a. 21 p. regg. 11 p. — p. déle. . I n 52 „ regg. 3, 2, délu. » 1, 35 „ regg. 5 „ 35 „ délu. B 12 B 12 „ délb. 10 „ 29 „ éjjel. ré­l n 45, délu. 12 „ 56 „ éjjel. ” ” rél­ 4 » 43 » re£S­€i©g léd—Arad Ind. 9 a. 47 p. rege. » l­„* resi­.1­­2 b 56 b délu. Érk. 5 b „ délu Szolnok P.-Ladány Debreczen Tokaj . . Miskolcz . Kassa . Miskolcz Tokaj . ■ Debreczen P.-Ladány Szolnok Czegléd Szolnok Csaba . Arad . Buda Sz.-Fehérvár Arad— Czegléd Ind. 10 ó. 15 p. déle. .» 12 b 14 Érk. 5 „ 33 A déli vaspályán. Buda—Fehérvár. Ind. 6 ó. 15 p. este. este. 7 ó. 15 p. regg. 9 „ 20 b déle. #­ 6.36 p. regg. b 4 . 43 „ r. érk. Fehérvár—Buda. Sz.-Fehérvár Ind. 5 ó. 55 p. délu. Buda . . Érk. 7 „ 58 „ este. Fehérvár—Kanizsa Ind. 8 ó. 50 p. regg. 7 ó.19 p. este. Érk. délben és este. Kanizsa—Fehérvár. Ind. 1 ó. 22 p. délu. 5 ó. 15 p. regg. Érk. 5 „ 40 „ délu. 7 „ 10 „ este. Fehérvár—Bécs. Ind. 10 ó.—p. regg. Fehérvár . N.-Kanizsa N.-Kanizsa. Fehérvár . Fehérvár Uj-Szöny Bécs Bécs . Szöny . Fehérvár . n 2 „ 25 „ délu. Érk. 8 b 17 p este. Bécs—Fehérvár. Ind. 7 ó. 45 p. regg. Érk.2 5 10 38 délu. este. laözhajózás. A Dunán. Lefelé: Bécsből Pestre: naponként 6 */. órakor reggel. Esztergomból Pestre: napon­ként a helyi gőzössel 6 */. órakor reggel, és a bécsi utazógőzös­sel 1 óra felé délután. Váczról Pestre : naponként a helyi gőzössel 71­, órakor reg­gel és 1 óra délu, a bécsi utazó­gőzössel 5 óra tájban délután. Pestről Mohácsra: naponként 6 órakor reggel. Pestről Eszékre és Zimonyba : hétfőn, szerdán, szombaton 6 órakor reggel. Fölfelé: Pestről Bécsbe : naponként 6 órakor este, Pestről Vácz, Esztergomba: naponk­ a helyi gőzössel 31­ k­ora délután, és a bécsi utazógőzös­­sel 6 órak. este. Mohácsról Pestre : naponként 8 órakor este. Zimonyból Pestre : hétfőn, szerdán, szombaton 2 órakor reggel. Orsováról Zimonyba, Pestre: pénteken reggel. A Száván: Sziszekről Zimonyba: hétfőn és csütörtökön reggel. Zimonyból Sziszekre: vasárnap és csütörtökön reggel_______ Gabonaárak a pesti piaczon september 14-én. Alsó-ausztriai mérő szerint Búza, bánsági . . „ bánáti tiszta. b tiszavidéki .. „ tiszavidéki uj b pesti termésű b fehérvári » b­áj • Rozs ..... b uj . . . . Árpa, sörfőzésre b­etetésre . Zab....................... Kukoricza Repcze, fekete . . bánáti. Bab......................... Köles .... Súly­pont szerint Lég­h­ánt leg­maga ár o. é. 87—88 86-88 87—88 87- 88 86-87 84—86 88— SO 7G—80 79-81 70—72 68—70 48-50 43-47 77-83 87—88 80—82 3 - 3 10 3 — 3 15] 3 10 3 20! 8 10 3 20 iB — 3 101 3 20,3 35 1 75,1 90 1 90 2 -2 10,2 35 1 15 j 1 2C 1 201 2! 1 05 1 lí 1 G0 1 9( 6 65 6 9( 5 50 6 - 1 45 1 7C DanavlxMlás. Pest sept. 14. S' 8" 0 felett, n Pozsony sept. 13. 0' 6" 0 felett. Távirati jelentések. — Hamburg, sept. 14. Hire jár, hogy a német nagyhatalmasságok egyetértenek abban,­­ hogy meggátolják a schleswig-holstei­­niak által a rendszabályozott hazafiak javára szándékolt tüntetést. A schleswig­­holsteini lapok megvárják, hogy Gablenz és Manteuffel holnap kiadandó kiáltványaik engesz­telékeny szelleműek lesznek. — Berlin, sept. 14. Delbrück Flo­­renezbe megy mint porosz felhatalmazott porosz­olasz kereskedelmi szerződés kötése végett. — Hamburg, sept. 14. A „Kiel­ Ztung“ szerint Hohenlohe­rget a porosz kormány Berlinbe visszahívta, miután elismerte , hogy Schleswigre káros befolyással volt. Az altonai „Mercur“ jelenti, a nép legnagyszerűbb részvéte mellett ma Halbhuber báró elutazott. — Nem való, hogy a papságnak megparancsolták, hogy a porosz királyért a templomban imádkoz­zanak. — P­á­r i­s, sept. 14. A portugalli királyi pár hit szerint oktober 2-án Párisba jön látogatásra. Sartiges két három hét alatt visszatér Rómába.­­ A „Moniteur“ jóakarólag emlékezik az osztrák-magyar kérdésről. Benjamin korábbi amerikai délállami miniszter Párisban van. Mar­­seilleben a cholera terjed, az északi megyékben marhadög ütött ki. — London, sept. 14. A királyné Windsort odahagyta és két hónapra Skótországba megy, Russel kiséri. Palmerstont újabb beteg­ségi roham támadta meg, s állítólag Gran­­ville fogja helyettesítni. — Madrid, sept. 13. A Bermudez de Castro államminiszter elbocsáttatásáról szóló hír megczáfoltatik. — Neumünster, sept 13. (Este.) A schles­wig-holsteini rendi gyűlésen a városok s hely­ségek kétharmada volt képviselve. A gyűlés a rendek beadványához hasonló határozatokat fo­gadott el. — Berlin, sept. 13. Bis­mark valószí­nűleg sept. végén utazik Biarritzba. A kormány nem szándékozik a hivatalos lapoknak az állam­­ügyekbeni használásával felhagyni. — Hamburg, sept. 14. Gablenz al­tábornagy holnap a holsteini területre érkezik, s hivatalba lépését haladék nélkül egy erre vonat­kozó kiáltvány által teendi közzé. A holsteini főhatóság „országos kormány“ czímet visel. — Frigyes herczeg ismét visszatért Kielbe. A „Hamb. Nachrichten“ kieli távirata jelenti: „Erz. Friedrich“ osztrák corvette már befutott a kikötőbe. — A hatóságok értesittették, hogy Gablenz altábornagy pénteken érkezik Kielbe. — Berlin, sept. 14. A porosz minisztérium elhatározta, hogy legszigorúbb eljárást követend az october 1-jére Frankfurtba egybehívott német követgyűlés tagjai ellen, ha ott a gasteini egyez­mény ellenséges bírálat alá vétetnék. A német nagyhatalmak továbbá Poroszország indítványá­ra megegyeztek, hogy a letett herczegségi hi­vatalnokok számára semmiféle gyűjtéseket meg nem engednek. — A „Bank und Handelszeitung“ igen valószínűnek tartja Mensdorff gróf visszalépését. Triest, sept. 14. A legújabb tengerentúli posta következő híreket hoz : Calcutta, aug. 8. Bhutan békeajánlatai, mint ki nem elégítők, visszautasíttattak; az új hadjáratra erélyesen folynak az előkészületek. Batavia, jul. 25. A Soloban kitört felke­lési kísérlet gyorsan elnyomatott. Hongkong, jul. 29. S a­n k o 1 i n­­s i­n fia a felkelőket megverte. Esti posta. Pest, sept. 15. — A nyugati hatalmak körlevele a gasteini egyezmény dolgában még sem hírlapi kacsa, mindamellett is, hogy a porosz félhivatalos lapok annak létezését utolsó perczig elvitatni töreked­tek. Drouyn de Lhuys ur sürgönye mind az „El­­b­er feld. Ztg.“-ban, mind a „N. Pr. Ztg.“-ban egész kiterjedésében közölve van. A sürgöny szövege, a bevezetés kihagyásával, következő: „Nem szándékom a gasteini egyez­mény állapitmányait egyenként vizsgálat alá venni, de nem érdektelen dolog az indokokat fürkészni, melyek a két német nagyhatalmat a tárgyalásokban vezérelték. A végre egyezked­tek-e, hogy a régi szerződvények által megálla­pított jogot szentesítsék ? Bizonynyal nem, mert a bécsi kötések voltak azok, melyek által a dán monarchia létezésének feltételei meg voltak szabva. E feltételek meg vannak semmizve. A londoni szerződvény újabb tanúbizonysága volt Európa gondoskodásának a dán monarchia állan­dósága és sérthetlensége iránt, ámde e szerződ­­vény két hatalom által tépetett szét,melyek azt alá­­írták, h­ogy talán Ausztria és Poroszország egy mellőzött örökségi jog védelme iránt egyezked­tek ? Semmi­ esetre , mert a­helyett, hogy a kér­dés alatt levő örököt a legerősebben támogatott követelőnek szolgáltatták volna át, egymás közt osztották el azt. Avagy talán Németország érde­két vették-e tekintetbe ? Nem , mert a szövetség tagjai csak a hírlapokból értesültek a gasteini egyezményről. Németország egy osztatlan schles­wig-holsteini államot akart egy herczeg uralma alatt, kinek igényeit az egész német nép pártol­­ta. Ámde e népjelölt most félre van vetve, és a herczegségek, nem elkülönözve, de ketté dara­bolva, két külön kormány alá vannak helyezve. Avagy talán a két hatalom magának a két herczeg­­ségnek érdekét akarta biztosítani ? Ám, hiszen épen azt állítják, hogy a felbonthatlan egység a herczegségek jólétének leglényegesebb feltétele. Avagy legalább az a czélja van-e az osztálynak, hogy a két ellenséges nemzetiség egymástól távol tartassék, s mindeniknek független lét biztosíttat­ván, a belviszályok megszüntettessenek ? Ámde a dolog nem úgy áll, mert úgy látjuk, hogy az osztály nem veszi tekintetbe a nemzeti különb­séget, s hogy a németeket és dánokat egymás közé keverve hagyja. Végre volt-e tekintet a la­kosság óhajtásaira? Ez semmi forma alatt nem kérdeztetett meg, sőt a schleswig-holsteini or­szággyűlés összehívása még csak szóba sem jött. Melyik elven alapszik hát az osztrák porosz egyezmény? Fájlaljuk, hogy azt csak az erőha­talomban láthatjuk fenekleni, s hogy nem talál­hatunk neki más mentséget, minthogy két osz­tozó hatalom azt egymásra nézve alkalmasnak találta. Ez oly gyakorlat, melytől a mostani Eu­rópa már elszokott, s melynek előzményeit a tör­ténelem legszomorubb korszakaiban kell keres­ni. Az erőszak és a hódítások meghamisítják a jog jellegét és a népek lélekismeretét. Ha erő­szak és hódítás állíttatnak azon elvek helyére, melyekhez a mostani népek élete szabatkozik, elemévé válnak a bomlásnak és rendetlenségnek; csak felforgathatják a régi rendet, de nem képe­sek új tartós rendet létesíteni.“ A keresztes újság, természetesen, nem igen szirogató commentárral kiséri e sürgönyt. —• „Könnyű volna“ — mond a „Kreutzig“ — „bí­rálatot adnunk a körlevélről, de elégnek tartjuk arra utalni, hogy a gasteini egyezmény proviso­­rius jelleme ez esetben is mellőztetett. Egyéb­iránt elég igazságosak vagyunk nem venni rosz néven egy napóleoni miniszternek , ha roszalva nyilatkozik egy politikai okmányról, mely csak­ugyan sem a nemzetiségi elvet, sem az általános szavazatjogot nem veszi tekintetbe. Mi ebben épen egyik jelességét látjuk ugyan a gasteini egyezménynek, de tökéletesen remién találjuk, ha egy napóleoni miniszter ebben hiányt ismer fel, s ennélfogva el is nézzük néhány hangza­tos phrasisát. — Mert hiszen csakugyan nem egyéb phrasisnál, ha az mondatik, hogy Ausztria és Poroszország szaggatták szét a londoni kötést, holott minden gyermek tudja, hogy azt Dánia szaggatta szét, s most méltán lakul érette. S nem puszta phrada-e, ha Francziaország, miután mind azon kötéseket széttépte, melyek erejénél fogva az olasz fejedelmi házak uralkodtak, s melyek­nél fogva Ausztria Lombardiát bírta, a német nagyhatalmak erőszakoskodása és hódítása miatt keresztet vet magára? Egyébiránt legyünk igaz­ságosak. Drouyn de Lhuys úr alig szólhatott más­kép, s evvel a dolognak ez irányban vége.“­­• Ki tudja, vége lesz-e oly könnyen a dolognak, a­mint a keresztes újság gondolja.­­ A porosz minisztérium lemondott­ azon szándékról, hogy a szövetségi rendőrséget hívja fel a német képviselők gyűlése ellen, ellenben azon porosz képviselőket, kik pet­­­ jén Frank­furtba mennek, a porosz monarchia elleni össze­esküvés ürügye alatt kereset alá akarja fogatni. — Olaszországban a közelgő parlament vá­lasztások nagy mozgásba hozták a pártokat. Öt éve, mióta a clericalis párt minden politikai moz­galomtól távol tarta magát, mely bár­mily tekin­tetben is az egyháziakra nézve a jövő tekinteté­ben foglalóul vétethetnék. A folyó év eseményei, s különösen a septemberi egyezménynek lejáró­ban álló folyama az illetéket programm-változ­­tatásra bírta, s ezen újabb elhatározás eredménye e pontra nézve meglehetős kedvező eredmény­­nyel mutatkozott a részletes municipális válasz­tásoknál, s főleg a népesebb városokban az egy­házi választók épen nem panaszkodhatnak ar­ról, hogy jelöltjeik kevesebbségben hagyattak volna. De ugyanezen eredmény lármázta fel az elbizakodott indolentiát az ellenkező részen, s csak most kezdődik a fegyelem szerinti szer­vezkedés a parlamenti választásokra nézve,­­ mert az olasz szabadelvű párt érzi és tudja leg­inkább, mibe került az olasz nemzeti egység elő­teremtése, s ennek következtében érezheti azt is, hogy mit követel azon egység fenntartása, melyet ha a puha ivadék megdőlni engedne, hosszú évek során várakozhatik ismét Olaszor­szág, míg egy olyan Napóleon császár akad, ki Savoya és Nizza herczegségekért elég nagylelkű és bátor lenne az olasz nemzeti egységért hábo­rút kezdeni, mely minden körülmény közt köny­­nyen válhatik európai háborúvá. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmondi.

Next