Pesti Napló, 1865. szeptember (16. évfolyam, 4611–4635. szám)
1865-09-16 / 4623. szám
fenn, melyeket béke idején egy velünk baráti tlfU°AyKan ••lVU. Hatalom irint teljesítenünk kell. A becsület követeléseinek a most már kihalt confederalioval létezett viszonyainkban untig eleget tettünk, s nincs többé ok arra, hogy részrehajlatlanságot gyakoroljunk. „Shuanua ! “GVU confederált gőzös nem létezik. E kalózhajó parancsnoka, Waddell kapitány, magánzó, ki saját erejére támaszkodva, és saját kockázatára rabol, s ekkér az egész emberi nem ellenévé tette magát. Lehetnek talán okai az angol kereskedelmi hajókat megkímélni, de mi teljességgel nem látjuk okát annak, miért érdemelne a „Shenandoah“ nagyobb kíméletet mint bármely más tengeri rabló, ha véletlenül brit hadihajóval találkoznék. Nem az angol vendégjog tisztelete, hanem egyedül csak gyarmati kormányunk őrködése vetett akadályt az ausztráliai vizekben törvényeink otromba megszegésének Waddell kapitány részéről. Mind az igazság, mind a politika érdekében kötelességünk volna segédkezet nyújtani az egyesült államoknak arra, hogy e rabló törvénytelen pályáját meg lehessen röviditni, s véget vetni azon kihágásoknak melyek oly pusztítók a kereskedésre, és oly szégyenteljesek a polgárosodásra nézve. A csatornás hajóhad Dacres admirál alatt parancsot kapott e napokban a Bantry-öbölbe evezni Izland nyugati partjain. Ez intézkedés, úgy látszik, összefüggésben áll a fentek izgatásai elleni rendszabályokkal. E mozgalomra nézve a „Saturday Review”” következő megjegyzéseket teszi: „Alkalmasint az egész földön nincs nemzet az Egyesült Államokat kivéve, mely ne szeretné magát réginek nevezni. Mi különös gyönyörűség fekhetik e régiség követelésében, nem mindig világos, de a tény nem szenved kétséget. Legerősebb példa erre az, mikor egy nép, mely saját becsületes törekvése által a vadság szövetségéből és egy nyomorult történelmi zengésből fokonként kibontakozik, még mindig némi előszeretettel viseltetik a tünedező rész iránt, s szívesebben csügg az örömtelen múlton mint a reménydús jövőn. Mindazok után, amik Izland állapotáról mondattak vagy mondathatik, lehetetlen két egymástól húsz, vagy épen tíz évre távol eső korszakot összehasonlítani, anélkül, hogy az ember csalhatlan jeleit ne látná a haladásnak. De az izlandi ritkán vigasztalja magát e gondolattal, s az egyetlen felkiáltás mely érzelmeit enyhítheti, némileg mindig „O-Irla n d d al“ van összefüggésben. Bármi bohóság, őrültség vagy bűn fertőzte is meg e szerencsétlen ország évlapjait oly időkben, mikor a bohóság és bűn mindig talált némi mentséget, azt mindig bizonyos hazafisági fénykör sugározza körül s ez értelmetlen kiáltás kiséri: „Ó-Izland mind örökre !“ Igen világos, hogy minden józan hazafi, bármi tiszta byberniai származású legyen is, örömest szabadulna meg utolsó nyomától is ama régi Izlandnak, mely a büntető törvények, a vallási gyűlölet, a reménytelen pártütések, a rondaság, szegénység és orgyilkosság bűntanyája volt, s épen oly örömest csinálna helyet az ipar és kényelem, a türelem, tisztaság és illem új Izlandjának, mely azonnal valósulhat, mihelyt a világ legszebb parasztfaja úgy akarja. Most azonban a visszalökő múlt iránti költői tisztelet erősebb mint a vidám jövő utáni vágy, és Ozland bálványozása még mindig virágzásban van, daczára az újításoknak, melyeknek mégsem lehet egészen ellent állani. Innen van az, hogy időnként megint sarjazni látjuk ama nem annyira gonosz, mint eszelős árulási utánzásait, melyek annyira felriasztják a szomszéd sziget nénikéit, és az izlandi kormányt oly repressív intézkedésekre kényszerítik, melyeket majdnem lehetetlen akár mellőzni, anélkül , hogy képtelen önámításoknak élemény ne adassák, akár alkalmazásba venni a hivatalos tekintély csonkítása nélkül.“ A hetilap gúnyolja az egész mozgalmat. Szerinte Izland történelmében két külön neme az árulásnak,tűnik fel: a tettek, és szavak általi honárulás. „Épen most“ — úgymond — „arról foly a vita az izlandi lapokban, a komolyabb vagy szelidebb alakú árulás kórjelei jelentkeznek-e, de amennyire a tények eddig köztudomásra jutottak, nincsen legkisebb adat is arra, hogy a fénnek rettegett tábora több volna egy eszelős csapatnál, mely azt hiszi, hogy segíteni fog hazáján, ha négyenként lépdel, ha hatályosabban szidalmazhatja a királyi családot, s énekelheti . „A fénn fiúk mindörökre idő spanyol és franczia felségeik a találkozás első szertartásai után Bayonneba indultak,melynek ősrégi székesegyházában Te Deumot hallgattak. A templomi szertartás után a fegyvertéren csapatszemle volt. Ő felségeik mindenütt meleg és zajos üdvözlő kiáltásokkal fogadtattak. Az utczák szőnyegekkel s zászlókkal diszittettek, spanyol és franczia színek egymás mellett lengtek. Ő felségeik esti 6 órakor érkeztek vissza Biantzbe, hol az Eugénia villában az udvari személyzet bemutatása, s díszebéd a császári asztalnál várakozott a legmagasabb vendégekre. A bemutatásnál az udvari hölgyek a spanyol udvar gyásza iránti figyelemből mind feketében voltak. Este nagyszerű tűzjáték a tengerparton, s a város önkénytes kivilágítása. A spanyol királyi család esti tíz és fél órakor a franczia császár és császárné által a pályafőhöz kisértetve, San Sebastianba visszautaztak.— A táviró után jelentettük már La mériésére tábornok halálát; ez esetre vonatkozólag a „Journal d’ Auviens“ következő czikket közöl: „Katonai dicsőségeink egyik legfényesbike oltatott ki, Lamoriciére tábornok prouseli kastélyában, közel Amienshez — ez éjjel szélütéstől érintve elhunyt. A tábornok sokat szenvedett cluzos bajokban, de azért még tegnap se gyanítatá semmi az oly közel álló katastrófát. Reggeli egy órakor a tábornok fuldoklási rohamokat érezvén, szolgájának csengetett, s csak szótagolva közölhette a belépővel óhajtását, hogy a prouseli lelkészt hivná el. Ennek megérkeztekor a szenvedő már alig lélekzett; minden erejére volt szüksége, hogy magát fenntarthassa; buzgóan szokta kezei közé a lelkész által odanyújtott feszületet, s a gyóntatónak karjai közt csakhamar kimúlt. A gyászhír reggel terjedt el Amiensben, s ekkor adatott hírül az Ajon melletti Chillonban tartózkodó tábornoknénak is távirati után férje halála, ki szintén oda készült, hogy nejét haza kisérje. Christophe Léon Louis Jucault de Lamoriciére Bretagneból való volt, született Nantesben 1806. febr. 5-én. A politechnicai iskolának volt növendéke, később mint a mérnöki kar tisztje az Algír elleni expeditióhoz soroztatott, s Afrikába küldetett el; a mérnöki kart azonban csakhamar oda hagyja, hogy az akkor alakított zuáv csapatokban foglaljon helyet; értelmisége és vitézsége itt a legjelesebbek közt tünteté ki őt. 1833 ban az első arab burcaunak lett igazgatója, s a zuáv zászlóaljnak parancsnoka . 1837- ben ugyanezen ezrednek ezredesévé neveztetett. Visszaemlékezni Constantine bevételére anynyit tesz, mint előtérbe állitni e buzgó katonának hadi erényeit, ki e mozgalom közepette egy akna fellobbanásakor megsebesítetett. Három évvel később a Musaia halomnál ismét kitünteté magát, s tábori marchallságra emeltetett, 1843-ban altábornaggyá neveztetett. Lamoridére tizennyolcz csatázásban vett részt Afrikában ; nagy előnynyel segítette Bugeard tábornokot a d’ islyi csatában, s dicsőséggel végzé be algíri pályáját azon expeditio szervezésével, mely Abdelkader Smalaját Aumae herczeg kezei közé juttatá, s magát az emirt is kényszernté, hogy a fiatal herczegnek megadja magát. Visszatérve Francziaországba Lamoridére tábornok Picardie családjainak egyik legtisztességesbikével lépett rokonságba, nőül vevén d’Auber vitte kisasszonyt. Ez idő tájra esik, midőn a tábornok több polgártársainkkal baráti viszonyba lépett. Beköszöntött az 1848-ks forradalom ; Lamoriciére tábornok magatartását mindenki ismeri ez események alatt ; ismervék a körülmények is, melyek száműzetését következtették, s később visszatérését a hazába. Engedve unszoló sürgetéseknek, kardját később a római udvar szolgálatának ajánlá fel ; de a vitéz afrikai tábornok nem vezényelt többé régi csapatjai élén; a szökések s fegyelmezetlenség elkövetkeztették a castelfidardói vereséget. Az élő nemzedék ítélése az elhunyt sírja felett kezdődik meg ; politikai cselekedetei különféleképen méltathatók ; de egyértelműség leend katonai tehetségeinek elismerésében, valamint érzülésének egyenessége , s meggyőződésének becsületessége iránt. • E remény, fájdalom, meghiúsult. A bécsi békekötés óta már egy egész év telt el, s a herczegségek még most sem bírnak sem törvényes uralkodóval, sem országos képviselettel, mely akár jelen, akár jövő alakulásuknál közrehatásra volna hivatva. Míg azelőtt a rendek még a dán uralom idejében is rendszerint egybegyűltek, s legalább panaszt tehettek az országon elkövetett méltatlanságok felett, s tiltakozhattak az azt fenyegető igazságtalan eljárás ellen , most az ország, mióta német kézen van, még nem hallgattatott meg. Megváltoztatták határait, közigazgatását s viszonyait; rövid időközben több kormányt adtak neki, rendelkeztek pénzforrásai felett, s mindamellett nem tartották szükségesnek, hogy az országot képviselősége útján megkérdezzék. A holsteini rendek gyűlésének alálírt tagjai mindezt hallgatva elviselték, azon bizalomteljes meggyőződésben, hogy e nehéz idő is csak átmeneti korszak leend, melynek elteltével a herczegségek törvényes uralkodójuk alatt ismét függetlenekké lesznek. Magas szövetséggyűlés ! Eljött a pillanat, melyben meggyőződésünk szerint nem szabad többé hallgatnunk. Az egyezmény, melyet Ausztria és Poroszország kormányai i. é. aug. 14-én Gasteinban kötöttek, mélhatlanul kötelez, hogy végre szót emeljünk. Ezen egyezmény által nem csupán viszonyainknak az ország által annyira óhajtott végleges rendezése halasztatott el bizonytalan időre, hanem Schleswig és Holstein herczegségek egyesítő köteléke is újólag feloldatott. A hűségek pedig ezen összeköttetést tekintik államéletük s nemzeti fejlődések alapjának, s a legkeserűbb megbánásnak vették, midőn ez összetartozásuk joga Dánia részéről megsértetett, és szóval s fegyverrel küzdöttek e jog mellett. Örömrivalgásra fakadtak, midőn végre a német nagyhatalmak is e jog védelmére ragadtak fegyvert. Sokfélekép megcsalatott reményeik mellett is hálásan ismerték el, hogy az év kezdete óta ismét közös igazgatás alatt egyesíttettek, de éppen azért kétszerte súlyosan érzik most a jogsértést, mely e köteléket ismét feloldja, s annál fájdalmasabban, mert e jogsértést német kéz, és még nagyobb terjedelemben ejtette rajtuk, mint az valaha a dán uralom alatt történt. Magas szövetséggyűlés! A herczegségeknek, a gasteini egyezmény folytán történt elválasztatása nem csupán nehezteléssel, de nehéz gonddal is töltötte el a schleswig-holsteiniak szivét. E rendszabály bizonyítja, hogy a herczegségeket jognélkülieknek tekintik, s azért inkább, mint valaha, okot ad azon aggodalomra, hogy a német nagyhatalmak, melyek most a herczegségek tettleges birtokában vannak, az ottani viszonyok végleges rendezését ezek közreműködése nélkül eszközlendik. A herczegségek lakossága — amennyiben az a jelen viszonyok közt lehetséges volt — ismételve és félreérthetlenül kimondotta, miszerint kész Poroszországnak azon engedményeket tenni, melyeket Németország érdeke megkíván. Hogy pedig ezt tenni komoly szándéka volt, az bebizonyuland, ha alkalma nyílik saját kebeléből választott képviselet útján nyilatkozni. De e mellett a schleswig-holsteiniak egyszersmind tántoríthatlanul ragaszkodnak országos jogaikhoz, vagy mi ezzel egyértelmű, törvényes uralkodójuk jogához, melyet a londoni conferentia is világosan és szabatosan elismert. S azért nem engedhetik meg, hogy a felszabadításuk végett folytatott háborúból oly jogokat következtessenek, melyek csak a hódítót illetik, sőt ellenkezőleg, országos ügyeik minden oly módoni végleges rendezése, mely nem az országképviselet helyeslésével történnék, általuk soha sem tekintetnék jogosan fennállónak , hanem egyedül csak erőszakoskodásnak Az alálírt képviselők kötelességüknek tartották kifejezést adni annak , mi jelenleg a Schleswig-holsteini nép roppant többségének óhajtását képezi, szilárdul meg vannak győződve, hogy ez valóban megtörténik: ha az ország nevében tiltakoznak Schleswig- Holstein herczegségeknek a fennálló országos törvényekkel meg nem férő elválasztása ellen — ha szilárdul követelik, hogy az ország saját ügyei felett törvényes képviselőségében meghallgattassék, a mellette kijelentik, hogy minden e képviselőség egyenes közreműködése nélkül létrejött határozatot úgy tekintendnek, mint mely igaz joggal fenn nem állhat; s ha végre még egyszer hangosan és ünnepélyesen kimondják, hogy törvényes uralkodójuknak egyedül Frigyes schleswig-holsteini herczeget ismerik el. A mondottakra való utalással alólirtak ezen tiszteletteljes indítványt teszik. A magas szövetségi gyűlés kegyeskednék oda hatni, hogy országos joguk minden késedelem nélkül elismertessék. Kiel, 1865. sept. 6. (Következnek az aláirások.) Franciiauraság. Biaritzból távirják a Havas-féle ügynökségnek, hogy a spanyol királynő, a király, az asturiai herczeg, és Isabella infánsnő, számos és fényes udvari kísérettel sept. 11-kén délután 3 és 4 óra közt érkeztek meg a pályafőhöz, hol rájuk Napóleon császár és a császári herczeg várakoztak. A spanyol királyi család elfogadása nagyszerű volt; a nép sűrű tömegekben folyta körül a pályaudvart, s a kimeneteltől kezdve az utczát egész a Villa Eugenia bejáratáig, melynek főlépcsőzeténél a császárné várakozott királyi vendégére, Németország. A holsteini rendeknek f. hó 6-án Kidben összegyűlt tagjai köztudatul írott óvást határoztak intézni a német szövetségi gyűléshez. Ez okmány most előttünk fekszik, s szövege következő: „Magas szövetséggyűlés ! Miként az egész ország, úgy a holsteini rendek gyűlésének alálírt tagjai is hálás örömmel üdvözölték Ausztria és Poroszország győzelmeit. A dán kényuralom megtöretett, a londoni jegyzőkönyv ellen mellőzve, s a herczegségek lakosai azon biztos reményben éltek, hogy sok évi súlyos elnyomatás után végre teljes egyesülésben Németországgal, és törvényes fejedelmek alatt, a rég óhajtott önállóságnak fognak örvendhetni. Bécsi odiné september 14-én öslekedése. Arad Csaba Czegléd délb. délu. Püspök-Ladány—Nagyvárad. P.-Ladány Ind. 1 u. 58 p. délu. Nagyvárad Érk. 4 „ 38 „ délu. Nagyvárad—Püspök-Ladány. Nagyvárad Ind. 10 ó. 6 p. déle. P.-Ladány Érk. 12 „ 48 „ délb. ,-rsiss.rssrr. Államadósság, és nemzeti kölcsön 100 i es metalliques 100 '/„-es „ 100 i-dik évi teljes 100 l-dik „ ötödrés* 100 t-dik „ teljes 100-dik „ teljes 100-dik „ ötödrész 100 Záloglevelek. ízett bank 10 éves _ kisors. ezüst " ” „ OB«t. V r' j ÁGI l. hit. int. osztr. é. 4 '‚ ■var földhitelintézet , „ 10 év. jöv. jegy 6/, 5% ̋/e vények. 157.'es magyarországi i • erdélyi . » horvát Sorsjegyek. Hitelintézeti Dunagözhajózási iTrieszi Budai Eszterházy herczeg Salm Pálffy Clary Statteneis iWindischgräta iWaldstein Keglevich 100 100 100 100 40 40 40 40 40 40 20 20 10 Adott Tatárott ár 72 65 72 75 68 10 68 20 58 75 69 -143 —143 50 141 —142 — 81 — 82 50 88 05 88 15 94 — 94 20 104 -104 50 93 40 93 60 89 10 89 80 68 -68 50 79 75 80 25 94 -96 -71 30 71 60 67 25 68 — 72 -73 — 121 80122 — 79 50 80 — 108 —109 — 22 50 23 — 75 — 77 — 27 — 28 -24 -25 — 23 — 24 — 23 — 24 — 16 76 17 25 16 — 17 — 12 50 13, Elsőbbségi kötvények. Államvaspálya 900 frank Lomb.-velenczei 105 frtos Dunagőzhajózási .... Osztrák Lloyd....................... Részvények. Bankrészvény ------Hitelintézet 200 frtos Alsó-auszt. esc.-bank 500 frtos Éjszaki vasút 1000 „ Állam „ 500 frank Déli „ 200 „ Nyugati „ 200 „ Tiszai * 200 „ Dunagőzhajózás 500 frtos Lloyd 500 „ Pesti lánczhid 500 „ Váltók (devisek) három hónapra. Augsburg 100 db német fr. 4 ’/."/» Frankfurt ,M95. ,05. 00 London 10 ft sterling Pária 100 frank Pénznem .. Császári arany . . . Reczés .... Korona . . . . Napoleonsd’or . . . Orosz imperialok . . Porosz pénztári utalvány 3% 4% Adott új Tatár izott ár 109 75 110 25 101 —1101 60 95 50 88 50 96 50 89 50 775 — 776 173 40;173 60 586 —1588 — 1663 ; 1664 178 40 178 60 201 50 202 60 130 56 131 — 147 — 469 — 221 — 370 — 147 471 — 223 — 37591 201 91 20 91 30 91 401 81 201 81 30 109 30,109 40 43 30/ 43 35 5 157, 5 161/, 5 157,6 161/, 8 72/ 8 73 8 968 98 1 6111 62/, 107 50/108 -1 Bécs . • Érsekújvár Pest . . Czegléd . Szeged Vasutak . A délkeleti vaspályán. Bécs—Temesvár. Ind. 7 ó. 45 p. regg. 8 ó. — p. este. „ 1 „ 20 „ délu. 1 „ 54 „ éjjel. n 6 n 19 „ délu. 6 „ 31 „ regg. . 7 „ 54 „ este. 9 „ 14 „ regg. oregou . ij 12 n 12 „ éjjel. 2 „ 55 „ délu. Temesvár Érk. 3 „ 55 „ regg. 8 „ 27 „ este. Temesvár—Bécs. Temesvár. Ind. 10 ó. 40 „ éjjel. 7 ó. 25 p. regg. Szeged . „ 2 „ 26 „ regg. 12 „ 53 „ délb. Czegléd r 6 b 35 „ regg. 6 „ 21 „ este. “est . . i) 9 „ 55 „ regg. 9 „ 30 „ este. Érsekújvár „ 1 „ 52 „ délu. 1, 8, éjjel. Bécs . • Érk. 6 „ 33 „ este. 6 , — „ regg. A tiszavidéki vaspályán. Czegléd—Debreczen—Miskolcz-Kassa. Czegléd . Ind. 9 ó. 27 p. regg. 8 ó. 24 p. este. b 10 „ 27 „ regg. 9,42 „ éjjel. b 1 b 26 „ délu. 1 „ 20 „ éjjel. r 3 „ — „ délu. 3 „ 47 „ regg. » 5 b 25 „ délu. 8 b 5 „ regg. „ 1 „ 24 „ este. 11 „ 3 „ regg. .ooo . . Érk. 8 „ 56 n eate. 2 * 49 * délu. Kassa—Miskolc*—Debreczen—Czegléd. Kassa . • Ind. 5 a. 21 p. regg. 11 p. — p. déle. . I n 52 „ regg. 3, 2, délu. » 1, 35 „ regg. 5 „ 35 „ délu. B 12 B 12 „ délb. 10 „ 29 „ éjjel. rél n 45, délu. 12 „ 56 „ éjjel. ” ” rél 4 » 43 » re£S€i©g léd—Arad Ind. 9 a. 47 p. rege. » l„* resi.12 b 56 b délu. Érk. 5 b „ délu Szolnok P.-Ladány Debreczen Tokaj . . Miskolcz . Kassa . Miskolcz Tokaj . ■ Debreczen P.-Ladány Szolnok Czegléd Szolnok Csaba . Arad . Buda Sz.-Fehérvár Arad— Czegléd Ind. 10 ó. 15 p. déle. .» 12 b 14 Érk. 5 „ 33 A déli vaspályán. Buda—Fehérvár. Ind. 6 ó. 15 p. este. este. 7 ó. 15 p. regg. 9 „ 20 b déle. # 6.36 p. regg. b 4 . 43 „ r. érk. Fehérvár—Buda. Sz.-Fehérvár Ind. 5 ó. 55 p. délu. Buda . . Érk. 7 „ 58 „ este. Fehérvár—Kanizsa Ind. 8 ó. 50 p. regg. 7 ó.19 p. este. Érk. délben és este. Kanizsa—Fehérvár. Ind. 1 ó. 22 p. délu. 5 ó. 15 p. regg. Érk. 5 „ 40 „ délu. 7 „ 10 „ este. Fehérvár—Bécs. Ind. 10 ó.—p. regg. Fehérvár . N.-Kanizsa N.-Kanizsa. Fehérvár . Fehérvár Uj-Szöny Bécs Bécs . Szöny . Fehérvár . n 2 „ 25 „ délu. Érk. 8 b 17 p este. Bécs—Fehérvár. Ind. 7 ó. 45 p. regg. Érk.2 5 10 38 délu. este. laözhajózás. A Dunán. Lefelé: Bécsből Pestre: naponként 6 */. órakor reggel. Esztergomból Pestre: naponként a helyi gőzössel 6 */. órakor reggel, és a bécsi utazógőzössel 1 óra felé délután. Váczról Pestre : naponként a helyi gőzössel 71, órakor reggel és 1 óra délu, a bécsi utazógőzössel 5 óra tájban délután. Pestről Mohácsra: naponként 6 órakor reggel. Pestről Eszékre és Zimonyba : hétfőn, szerdán, szombaton 6 órakor reggel. Fölfelé: Pestről Bécsbe : naponként 6 órakor este, Pestről Vácz, Esztergomba: naponk a helyi gőzössel 31 kora délután, és a bécsi utazógőzössel 6 órak. este. Mohácsról Pestre : naponként 8 órakor este. Zimonyból Pestre : hétfőn, szerdán, szombaton 2 órakor reggel. Orsováról Zimonyba, Pestre: pénteken reggel. A Száván: Sziszekről Zimonyba: hétfőn és csütörtökön reggel. Zimonyból Sziszekre: vasárnap és csütörtökön reggel_______ Gabonaárak a pesti piaczon september 14-én. Alsó-ausztriai mérő szerint Búza, bánsági . . „ bánáti tiszta. b tiszavidéki .. „ tiszavidéki uj b pesti termésű b fehérvári » báj • Rozs ..... b uj . . . . Árpa, sörfőzésre betetésre . Zab....................... Kukoricza Repcze, fekete . . bánáti. Bab......................... Köles .... Súlypont szerint Léghánt legmaga ár o. é. 87—88 86-88 87—88 87- 88 86-87 84—86 88— SO 7G—80 79-81 70—72 68—70 48-50 43-47 77-83 87—88 80—82 3 - 3 10 3 — 3 15] 3 10 3 20! 8 10 3 20 iB — 3 101 3 20,3 35 1 75,1 90 1 90 2 -2 10,2 35 1 15 j 1 2C 1 201 2! 1 05 1 lí 1 G0 1 9( 6 65 6 9( 5 50 6 - 1 45 1 7C DanavlxMlás. Pest sept. 14. S' 8" 0 felett, n Pozsony sept. 13. 0' 6" 0 felett. Távirati jelentések. — Hamburg, sept. 14. Hire jár, hogy a német nagyhatalmasságok egyetértenek abban, hogy meggátolják a schleswig-holsteiniak által a rendszabályozott hazafiak javára szándékolt tüntetést. A schleswigholsteini lapok megvárják, hogy Gablenz és Manteuffel holnap kiadandó kiáltványaik engesztelékeny szelleműek lesznek. — Berlin, sept. 14. Delbrück Florenezbe megy mint porosz felhatalmazott poroszolasz kereskedelmi szerződés kötése végett. — Hamburg, sept. 14. A „Kiel Ztung“ szerint Hohenloherget a porosz kormány Berlinbe visszahívta, miután elismerte , hogy Schleswigre káros befolyással volt. Az altonai „Mercur“ jelenti, a nép legnagyszerűbb részvéte mellett ma Halbhuber báró elutazott. — Nem való, hogy a papságnak megparancsolták, hogy a porosz királyért a templomban imádkozzanak. — Pár is, sept. 14. A portugalli királyi pár hit szerint oktober 2-án Párisba jön látogatásra. Sartiges két három hét alatt visszatér Rómába. A „Moniteur“ jóakarólag emlékezik az osztrák-magyar kérdésről. Benjamin korábbi amerikai délállami miniszter Párisban van. Marseilleben a cholera terjed, az északi megyékben marhadög ütött ki. — London, sept. 14. A királyné Windsort odahagyta és két hónapra Skótországba megy, Russel kiséri. Palmerstont újabb betegségi roham támadta meg, s állítólag Granville fogja helyettesítni. — Madrid, sept. 13. A Bermudez de Castro államminiszter elbocsáttatásáról szóló hír megczáfoltatik. — Neumünster, sept 13. (Este.) A schleswig-holsteini rendi gyűlésen a városok s helységek kétharmada volt képviselve. A gyűlés a rendek beadványához hasonló határozatokat fogadott el. — Berlin, sept. 13. Bismark valószínűleg sept. végén utazik Biarritzba. A kormány nem szándékozik a hivatalos lapoknak az államügyekbeni használásával felhagyni. — Hamburg, sept. 14. Gablenz altábornagy holnap a holsteini területre érkezik, s hivatalba lépését haladék nélkül egy erre vonatkozó kiáltvány által teendi közzé. A holsteini főhatóság „országos kormány“ czímet visel. — Frigyes herczeg ismét visszatért Kielbe. A „Hamb. Nachrichten“ kieli távirata jelenti: „Erz. Friedrich“ osztrák corvette már befutott a kikötőbe. — A hatóságok értesittették, hogy Gablenz altábornagy pénteken érkezik Kielbe. — Berlin, sept. 14. A porosz minisztérium elhatározta, hogy legszigorúbb eljárást követend az october 1-jére Frankfurtba egybehívott német követgyűlés tagjai ellen, ha ott a gasteini egyezmény ellenséges bírálat alá vétetnék. A német nagyhatalmak továbbá Poroszország indítványára megegyeztek, hogy a letett herczegségi hivatalnokok számára semmiféle gyűjtéseket meg nem engednek. — A „Bank und Handelszeitung“ igen valószínűnek tartja Mensdorff gróf visszalépését. Triest, sept. 14. A legújabb tengerentúli posta következő híreket hoz : Calcutta, aug. 8. Bhutan békeajánlatai, mint ki nem elégítők, visszautasíttattak; az új hadjáratra erélyesen folynak az előkészületek. Batavia, jul. 25. A Soloban kitört felkelési kísérlet gyorsan elnyomatott. Hongkong, jul. 29. S an k o 1 i ns in fia a felkelőket megverte. Esti posta. Pest, sept. 15. — A nyugati hatalmak körlevele a gasteini egyezmény dolgában még sem hírlapi kacsa, mindamellett is, hogy a porosz félhivatalos lapok annak létezését utolsó perczig elvitatni törekedtek. Drouyn de Lhuys ur sürgönye mind az „Elber feld. Ztg.“-ban, mind a „N. Pr. Ztg.“-ban egész kiterjedésében közölve van. A sürgöny szövege, a bevezetés kihagyásával, következő: „Nem szándékom a gasteini egyezmény állapitmányait egyenként vizsgálat alá venni, de nem érdektelen dolog az indokokat fürkészni, melyek a két német nagyhatalmat a tárgyalásokban vezérelték. A végre egyezkedtek-e, hogy a régi szerződvények által megállapított jogot szentesítsék ? Bizonynyal nem, mert a bécsi kötések voltak azok, melyek által a dán monarchia létezésének feltételei meg voltak szabva. E feltételek meg vannak semmizve. A londoni szerződvény újabb tanúbizonysága volt Európa gondoskodásának a dán monarchia állandósága és sérthetlensége iránt, ámde e szerződvény két hatalom által tépetett szét,melyek azt aláírták, hogy talán Ausztria és Poroszország egy mellőzött örökségi jog védelme iránt egyezkedtek ? Semmi esetre , mert ahelyett, hogy a kérdés alatt levő örököt a legerősebben támogatott követelőnek szolgáltatták volna át, egymás közt osztották el azt. Avagy talán Németország érdekét vették-e tekintetbe ? Nem , mert a szövetség tagjai csak a hírlapokból értesültek a gasteini egyezményről. Németország egy osztatlan schleswig-holsteini államot akart egy herczeg uralma alatt, kinek igényeit az egész német nép pártolta. Ámde e népjelölt most félre van vetve, és a herczegségek, nem elkülönözve, de ketté darabolva, két külön kormány alá vannak helyezve. Avagy talán a két hatalom magának a két herczegségnek érdekét akarta biztosítani ? Ám, hiszen épen azt állítják, hogy a felbonthatlan egység a herczegségek jólétének leglényegesebb feltétele. Avagy legalább az a czélja van-e az osztálynak, hogy a két ellenséges nemzetiség egymástól távol tartassék, s mindeniknek független lét biztosíttatván, a belviszályok megszüntettessenek ? Ámde a dolog nem úgy áll, mert úgy látjuk, hogy az osztály nem veszi tekintetbe a nemzeti különbséget, s hogy a németeket és dánokat egymás közé keverve hagyja. Végre volt-e tekintet a lakosság óhajtásaira? Ez semmi forma alatt nem kérdeztetett meg, sőt a schleswig-holsteini országgyűlés összehívása még csak szóba sem jött. Melyik elven alapszik hát az osztrák porosz egyezmény? Fájlaljuk, hogy azt csak az erőhatalomban láthatjuk fenekleni, s hogy nem találhatunk neki más mentséget, minthogy két osztozó hatalom azt egymásra nézve alkalmasnak találta. Ez oly gyakorlat, melytől a mostani Európa már elszokott, s melynek előzményeit a történelem legszomorubb korszakaiban kell keresni. Az erőszak és a hódítások meghamisítják a jog jellegét és a népek lélekismeretét. Ha erőszak és hódítás állíttatnak azon elvek helyére, melyekhez a mostani népek élete szabatkozik, elemévé válnak a bomlásnak és rendetlenségnek; csak felforgathatják a régi rendet, de nem képesek új tartós rendet létesíteni.“ A keresztes újság, természetesen, nem igen szirogató commentárral kiséri e sürgönyt. —• „Könnyű volna“ — mond a „Kreutzig“ — „bírálatot adnunk a körlevélről, de elégnek tartjuk arra utalni, hogy a gasteini egyezmény provisorius jelleme ez esetben is mellőztetett. Egyébiránt elég igazságosak vagyunk nem venni rosz néven egy napóleoni miniszternek , ha roszalva nyilatkozik egy politikai okmányról, mely csakugyan sem a nemzetiségi elvet, sem az általános szavazatjogot nem veszi tekintetbe. Mi ebben épen egyik jelességét látjuk ugyan a gasteini egyezménynek, de tökéletesen remién találjuk, ha egy napóleoni miniszter ebben hiányt ismer fel, s ennélfogva el is nézzük néhány hangzatos phrasisát. — Mert hiszen csakugyan nem egyéb phrasisnál, ha az mondatik, hogy Ausztria és Poroszország szaggatták szét a londoni kötést, holott minden gyermek tudja, hogy azt Dánia szaggatta szét, s most méltán lakul érette. S nem puszta phrada-e, ha Francziaország, miután mind azon kötéseket széttépte, melyek erejénél fogva az olasz fejedelmi házak uralkodtak, s melyeknél fogva Ausztria Lombardiát bírta, a német nagyhatalmak erőszakoskodása és hódítása miatt keresztet vet magára? Egyébiránt legyünk igazságosak. Drouyn de Lhuys úr alig szólhatott máskép, s evvel a dolognak ez irányban vége.“• Ki tudja, vége lesz-e oly könnyen a dolognak, amint a keresztes újság gondolja. A porosz minisztérium lemondott azon szándékról, hogy a szövetségi rendőrséget hívja fel a német képviselők gyűlése ellen, ellenben azon porosz képviselőket, kik pet jén Frankfurtba mennek, a porosz monarchia elleni összeesküvés ürügye alatt kereset alá akarja fogatni. — Olaszországban a közelgő parlament választások nagy mozgásba hozták a pártokat. Öt éve, mióta a clericalis párt minden politikai mozgalomtól távol tarta magát, mely bármily tekintetben is az egyháziakra nézve a jövő tekintetében foglalóul vétethetnék. A folyó év eseményei, s különösen a septemberi egyezménynek lejáróban álló folyama az illetéket programm-változtatásra bírta, s ezen újabb elhatározás eredménye e pontra nézve meglehetős kedvező eredménynyel mutatkozott a részletes municipális választásoknál, s főleg a népesebb városokban az egyházi választók épen nem panaszkodhatnak arról, hogy jelöltjeik kevesebbségben hagyattak volna. De ugyanezen eredmény lármázta fel az elbizakodott indolentiát az ellenkező részen, s csak most kezdődik a fegyelem szerinti szervezkedés a parlamenti választásokra nézve, mert az olasz szabadelvű párt érzi és tudja leginkább, mibe került az olasz nemzeti egység előteremtése, s ennek következtében érezheti azt is, hogy mit követel azon egység fenntartása, melyet ha a puha ivadék megdőlni engedne, hosszú évek során várakozhatik ismét Olaszország, míg egy olyan Napóleon császár akad, ki Savoya és Nizza herczegségekért elég nagylelkű és bátor lenne az olasz nemzeti egységért háborút kezdeni, mely minden körülmény közt könynyen válhatik európai háborúvá. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmondi.