Pesti Napló, 1865. szeptember (16. évfolyam, 4611–4635. szám)

1865-09-21 / 4627. szám

hatóság azon határozata, melynél fogva a város beépített részeiben magánosok birtokában létező telkeken felállított tűzi­faraktárak megszüntet­nek, fenntartatnék és foganatosíttatnék,mindazon­által tekintettel a felhozott figyelemre méltó ind­okokra, nevezetesen pedig azon körülményre, mikép a városi közönségnek a tűzifa, mint első rendű fogyasztási czikk, könnyű megszerezheté­­séhez kötött igényei is azt követelik, hogy az el­adásra szánt tűzi­fa ne csak a városnak távol eső két végében, hanem a központhoz közelebb levő helyeken is legyen kapható, ezen ideiglenes lak­­helyek tulajdonosai pedig, az általuk eddig élve­zett személyes üzletüktől magánérdekeik sérel­me nélkül rögtön el nem vonalhatnak, kormány­­székileg megengedtetik, hogy a magán­házak kö­zött hatósági engedély mellett eddig már tettleg fennálló fakereskedések addig, míg a személyes, és senkire át nem ruházható üzleti jogosítvány­­nyal ellátott fakereskedők élnek, kivételkép, és minden innen jövőre vonható következtetés nélkül meghagyassanak. Ez alkalommal azonban oda utasíttatott a városi hatóság, hogy egyrészt ezen személyhez kötött jogosítványok megszűntével magának a fakeres­kedési üzletnek is a város kebeléből leendő eltávolításáról hatályosan intézkedjék, másrészt pedig szorosan felügyeljen arra, hogy ezentúl ilynemű magánfaraktáraknak a házak közötti fel­állítására hatósági engedély többé semmi szín alatt ne adassék. A­mi a szegényház körül tervezett harmadik nyilvános fatér berendezését, valamint a fakeres­kedésre szánt városi helyek hasznosítását illeti, e tekintetben a felfolyamodó fakereskedők eluta­­síttattak, mert a várost saját vagyonához tartozó területének hasznosításában magánérdekek miatt korlátolni egyátalában nem lehet, a a­mennyiben a városi hatóság a kérdéses telkek haszonbérbe adása által a városi pénztár javára nagyobb előnyt vél elérni, egyátalában nem forog fenn ok arra nézve, hogy e lakhelyeken eddig élen­ként szedett, és csak súrlódásokra okot szolgál­tatott díjszedési mód a sokkal egyszerűbb ha­szonbér kikötésénél fel ne cseréltessék. Másrészről azonban a városi hatóságnak azon utasítás is adatott, miszerint tekintve a városnak jövő fejlődését, s a mindinkább szaporodó la­kosság érdekeit, annak olcsó és könnyen szállít­ható tűzifával leendő ellátásról, jelesül pedig a fa és egyéb tüzelő­anyagok lerakására állandóul szolgálandó helyiségek előállításáról már most komolyan gondolkozzék, s e tekintetben szak­értőkkel, különösen pedig az ipar és kereskedel­mi kamrával is értekezvén, a tüzifa-árulási he­lyekre nézve más nagy városok e részbeni pél­dáját és intézkedéseit követni igyekezzék. Ámbár nem lehet kétkedni a felett, hogy Pest város hatósága hivatalos uton mindazon adatokat és véleményeket egy­begyűjtendő, melyek ezen nagy horderejű ügynek a fogyasztó közönség és a kereskedelem érdekeinek szem előtt tartásával a kormányszéki intézményben kijelölt módom­ tárgyalásához és kielégítő végleges rendezéséhez szükségeltetnek, mindamellett igen óhajtandó lenne, hogy az ez iránybani czélszerű­ javaslatok az ügy iránt érdekeltséggel viseltető szakértő egyé­nek részéről a sajtó útján is közzé tétessenek és megvitattassanak, hogy így az ily módon létre­jövendő eszmecseréből mindaz, mi hasznosnak, czélszerűnek és életre valónak tűnnék fel, illeté­ kés helyen kellő figyelemre méltattathassék. © Idősb BARTAL GYÖRGY nincs tötatvé­­ ő a magyar alkotmányos élet kitűnő bajnoka volt, kinek bokros érdemeire számosan emlékeznek az 1835-iki és 1840-iki országgyűlé­seken. De kivált az örökre emléke­zetes 1825-iki országgyűlésen tiszta hazafiság és szónoki tehetség által egyaránt első rendű beszédet, örök emléket állítanak neki. Nagy Pál után senki sem vált ki akkor annyi­ra, mint az akkor ifjú elhunyt, ki a magyar nyelv ügyében emelt lelkes szózatot. Ezen beszéde által lett ő az akadémia tagja, s később e tudományos társaság disze a ma­gyar jogtörténetről irt nagy mun­kája által — s egyszersmind ezen társaság igazgató tanácsának tagja. Kimúlt 1865. September 20-ikán, 2 órakor éjfél után, élete 81-dik évé­ben, damazir-karcsai birtokán. Béke porairal Veszprém, sept. 13. A veszprémmegyei főispáni fogadtatás­ról rendes levelezőnknek kissé megkésett tudósítását is szükségesnek tartjuk kö­zölni a részletekért, melyek különösen az értekezletet illetőleg abban felhozatnak. B. Fiáth úr, Veszprém megyének újólag kine­vezett főispánja, f.­hó 11-én foglalta el megyénk­nek főispáni székét. F. hó 7-én jött Vörös-Berénybe, hol 8-án d. e. a helybeli róm. kath. lelkész, tisztelendő Sánta Jó­zsef ur vezérlete s örömérzéseinket tolmácsoló szónoklata mellett a községnek .. . . s 9-én d. e. Pap Gábor lelkész vezérlete mellett a helybeli helv. hitv. egyház elöljáróinak üdvözletét fogadta. F. hó 11-én 65 diszes fogaton jött Vörös-Be­rénybe a megye értelmiségének jelentékeny ré­sze (közöttük: gróf Zichy Manó, gróf Waldstein János, gr. Festetics Pál, gr. Lazanszky Sándor, a veszprémi káptalannak két küldötte, a zirczi és bakonybéli apát, Rosos István, Kun Sándor, Hunkár Sándor, Véghely Imre 1861-ik évi al­kotmányos alispánok, Kézsmárki József, ugyan­azon korszakbani megyei főjegyző stb.) s a fő­ispánt saját lakásán,K­un Sándor általi közvetitett­­ségben üdvözölte. Megható jelenet volt ez ! Nem parancsolva, hanem önkényt sietett a megyei ér­telmiség üdvözölni az 1861-ik év végén vissza­lépe­tt é s főispáni székét jelenleg ismét elfog­laló főispánban az újra kezdődő alkotmányos étet kelő napját.... s bár többen vagyunk,kik kiindulási pontul felelős minisztériumot, s ez ál­tal restituált megyéket óhajtottunk volna, de abban minden kivétel nélkül egyetértettünk, hogy a törvénytelen térről törvényes térre ve­zérlésünket ígérő kormány elébe (melynek fel­felé úgy is sok nehézségekkel kell küzdeni) az alkotmányhoz, törvényeinkhez ezek utolsó rátá­­jáig ragaszkodó rész nem fog a kormánynak működését gátló akadályokat gördíteni, figyelő állást foglal irányában, s meg lévén győződve a magyar állam élére állított kormányférfiaknak honfiúi érzelmeiről, nemzetek iránti szeretetével, bizodalmával — de csak is ezzel támogatandja mindaddig, mig — ha­bár a mienktől külön váló után, de velünk egy czél — a törvényes tér visz­szafoglalása felé halad. Kun Sándor üdvözlő szónoklatát a távolság miatt benső összefüggésében nem foghattam fel. — Főispán úr megköszönte a benne helye­zett bizalmat. Ígérte, hogy igyekezni fog an­nak megfelelni, s vallásos érzéstől áthatott lé­lekkel hívta fel a tisztelgőket, hogy kérjék Is­tent vele együtt azon nehézségek eltávolítására, melyek a haza felvirulásának, a nemzet jobblété­nek , jogaink érvényesítésének útjában állanak. A főispáni laktól a róm. kath. templomba vo­nult a válogatott közönség, hol helybeli róm. k. lelkész, tiszt. Sánta József ur tartott ünnepélyes isteni tiszteletet, mely végződvén, főispán ur m mga a tiszteletére jött intelligentiával kiindult Vörös Berényből. Hatvanöt diszes fogaton indul­tak ki Berényből Veszprém felé, a két oldalról sorfalat képező v.-berényi lakosság szívből fakadt „éljem­-zése mellett. A sz. fc. szabadjai határszélen a r. k., é­s benn Szent-Király Szabadján a velv. hit. lelkész üdvö­zölte a főispánt. Ugyancsak Sz. K. Szabadján több diszfogat csatlakozott a fényes menethez, úgy hogy Veszprém város mellett a diszfogatok szá­ma 70-nél többre szaporodott. A diszfogatok kö­zött közönséges fogatok is voltak, többnyire köz­ségi elöljárókéi, közvetlenül a főispáni fogat előtt is ily fogat vonult be Veszprémbe. A megyei értelmiség Kun Sándor szónoklata mellett a főispáni lakon újra üdvözölte lelkese­déssel fogadott főispánját. A főispán meghatva a szeretet — ragaszkodás — s benne helyezett bizalomnak ily fényes nyi­latkozatától, a közönséghez — mely részint kí­séretében jött, részint a főispáni lakon várako­zott reá — hazafiúi érzéstől sugallt, s meghatott­ságáról tanúskodó szép beszédet tartott, melyet lapunk september 16-iki számában teljes szö­vege szerint közöltünk. A főispáni szép beszéd többszörös éljenzés által volt félbeszakasztva, s végül megkoronázva. A tisztelgő közönség szétoszlott. A főispán még délelőtt elment a megyeház termébe, mely zsú­folásig telve volt az ott reá várakozott községi képviselőkkel. Kijelenté ezek előtt a feletti örö­mét, hogy őket ily szép számmal együtt láthatja, a tudtokra adta, hogy ő — kit az isteni gondvi­selés ismét e megye főispáni székébe hivott — bárkit, bármily órában menne is hozzá — min­denkor szívesen fogad, felhívta őket, hogy legye­nek bizodalommal iránta, s a vele együtt mű­ködő mostani elöljárók iránt, akkor bizton hiszi, hogy az isteni gondviselés velünk lesz, s óhajtott révpartra vezérel. Délután a gazda egyesület tartotta gyűlését gróf Festetics elnöklete alatt, mely gyű­lésen a főispán is jelen volt. Az elnök röviden rajzolta az egyesület alakulásának történetét, s felhívta az egyesületi tagokat az illető szakosz­tályi választmányoknak megalakítására. Min­­denik választmány 10—10 tagból álland. A vá­lasztmányok megalakítása másnapra halaszta­­tott. Fontos tárgya volt a gyűlésnek e kérdés: tarthatnak-e birkát a juhászok vagy nem ? Mint ellene, úgy mellette is több erőteljes s élettapasz­talatra nyugvó ok hozatott fel. Némelyek azt ajánlák, hogy fensebb hatósági rendelettel kell elütni a juhászokat a birkatartás jogától. E nézet ellen erélyesen szóllalt fel gróf Waldstein János, veszélyesnek tartván minden oly térnyitást, me­lyen át a hatalom az egyesek magánügyeibe (mint a cselédfogadási feltételek megállapítása is) beavatkozik. Végmegállapodás nem jött e tárgyban létre, bár többen azt állítják, hogy ideig­lenes intézkedésre vár, de a hatóság felkérése határoztatok el, a juhászok birkatartástól elejté­sének kivitelére. Elnök úr azon jelentésére, hogy a „Korona“ vendéglőse e vendéglő teremét a gazdasági egylet gyüléstartási helyiségéül díj nélkül mindaddig felajánlotta, míg az egylet saját gyüléstartási helyiséget nem szerezhet, fő­ispán úr kijelentette, hogy ő mindaddig, míg e megyének főispánja lesz, e czélra sokkal alkal­masabb helyiséget, a megye teremét ajánlja fel, s hazafiai kötelességének ismeri, e czélra még akkor is helyet engedni, ha a teremet a megye is éppen akkor netalán szükségelné. Nem is hiszi, hogy lenne valaha e megyének oly főispánja, ki a megye termét ily fontos czélra át ne engedné, de ha még is lenne, a „Korona“ vendéglőinek ajánlatát akkor is el lehet majd fogadni. Az értekezlet 5 órakor vette kezdetét a főis­­páni lakon. Főispán úr üdvözölvén a szép szám­mal összesereglett megyei értelmiséget, felhívja őket a közügyekhez hozzászólásra, a magyar kormánynak, s igy ő neki is — mint e kormány egyik tagjának támogatására. Óhajtja, hogy mint országszerte — úgy e megyében is béke, meg­elégedés legyen stb., s kiket hivatalviselésre szólít, nyújtsanak neki a törvényes tér vissza­foglalására irányzott működésében hivatal­válla­lás által segédkezet. Purgl­ Sándor: Mi ezennel nyilvánítjuk, hogy méltóságod iránt teljes bizodalommal va­gyunk, de hazafias kötelességünk nyilvánitni, hogyha békésen óhajt kormányozni, akkor a megyét az 1861-ki alkotmányos tisztviselőkkel állítsa helyre stb. Főispán. Vegyék tekintetbe, hogy mily képtelenség lenne ez. Az 1861-ki tisztikarnak tisztán a magyar alkotmány szellemében kellene működni, s most már, ha nekem fensőbb utasítás folytán azt kellene mondanom egy alkotmányos tisztviselőnek, hogy a provisorium alatt kivetett adót hajtsa be, mi módon tehetné ezt ? . . ellen­kezésbe jönne saját lelkiismeretével, alkotmá­nyos érzületével. Megsértené a törvényt, mely­nek őréül van hivatva. Csapó József. Kérje meg főispán ő méltósága a kormányt, engedje meg, hogy a beladminis­­tratiót illetőleg Veszprém megye közönsége maga választhassa tisztikarát. H­u­n­k­á­r Sándor. Nekünk sajátlag még itt sincs helyünk, mi nem vagyunk följogosítva e helyen, s oly ügyek felett értekezni, melyek feletti értekezés a megyei közönséget­­ a megye teremében illeti. De azért megjelentünk, hogy kijelentsük méltóságodnak, miszerint bízhatik, mi támogatni fogjuk, míg a törvényes tér felé megy, most mi elmegyünk, mert itt nincs ü­lyünk, visz­szavonulunk a térről, kijelentvén méltóságodba helyezett bizalmunkat. Kun Sándor, oly egyénekkel, kik a provi­­soriumot szolgálták nem szolgálhat, mert mig a megye közönsége elitélné, lelkiismeretesen nyugtatná meg. A haza javáért életét is kész ál­­dozatul vinni, de van, mi az életnél is drágább, ez a becsület, azt nem áldozhatja fel. Rosos István hosszan fejtegeti, hogy ha a szigorú törvényességet tekintjük, akkor minden törvénytelen, mert felelős minisztérium helyett kanc­ellária van, Erdély még sincs visszaadva, stb. A törvényes térre törekedés legyen a jelszó, s hogy oda eljussunk, mindent el kell követni, az egyeseknek semmi áldozattól sem szabad visszariadni. Vérünket, életünket kell vinni, ha tudnék is, hogy elesünk a csatatéren. A haza, s ennek java minden előtt. Óhajtja előtte szólott Kun Sándornak az első alispáni székbe visszahe­lyezését, s annyival inkább, hogy ő, mint 1861-ki törvényesen választott alispán, legyen azon köz­ponti választmánynak élén, mely felügyel­ő küldöttségei által ügyeltet az országgyűlésre küldendő képviselők választásának szabálysze­rűségére. Gróf Zichy Manó szinte azon nézeten van, hogy vállalni kell hivatalt, s a főispánnak politi­káját az által kell támogatni, hogy a kit felszólít, annak kötelessége a hivatalt elvállalni. Gróf W­aldstein János: Hazafias köteles­ség bizni a kormányban, s e bizalmat hivatali vállalás által is tanúsítani. Soha sem volt ily rész­e kényes helyzetben az ország, s most, mikor kezünkbe nyertük a belőle kiemelkedhetés ve­zérfonalát, s oly férfiak vették azt kezökbe, mi­nek a jelenlegi magyar kormány tagjai : erköl­csi és honfiúi kötelességünk e férfiakat támoga­tásunk, a ha kell , hivatal­vállalás által is erő­síteni. Kerkapoly Károly (pápai tanár.) Hát oly szomorú helyzetben vagyunk-e, hogyha valaki hazájának szolgálni akar, lélekismeretével jó összeütközésbe, s kiteszi e mellett önmagát a közvélemény általi elítéltetés lehetőségének ? Mi itt elveket akarunk megállapítani, s bár nem írott betűkkel (scripta manent), hanem pusz­ta szóval (verba volánt) s nem is, mint a megyé­nek törvényes megbízottjai, hanem Csak mint magános emberek, főispáni bizalom által ide hiva teszszük ; de mivel ez elvek az életbe ké­szülnek átmenni, a mennyiben tettekké lesz­nek ; kérdés, nem lesz-e ez oly előzetes eset, mikor nem ily kormány — mint a mostani, melynek tagjaiban teljes bizalmun­kat helyezzük, s kiknél — ha magunk válasz­tottuk volna is — aligha választhatunk megbíz­hatóbbakat, hanem egy más kormány, ebből — mint előzetes esetből indulván ki, ezt mond­hatja: „ha ekkor ezt tehettétek, miért ne tehet­nétek most is ?“ De fontoljuk meg, hogy ad impossibilia nemo obligatur. — A statusnak lehetetlen csak egy óráig is fennállani, ha megtagadtatik a katona­ság és adó ... és viszont, a törvényesen vissza­­állított megyéknek lehetetlen ezek kiállításánál, s illetőleg behajtásánál segédkezet nyújtani. A törvény őrei ők, kik nem tehetnek a törvény el­len, melyet védeni hivatják. A megye, mely a törvény őréül van hivatva, lehetetlen, hogy a törvénytelenség orgánumává legyen. De a jelen törvénytelen helyzetből, melyet sem mi, sem a mostani kormányférfiak nem idéz­tek elő, ki kell bontakozni. Ha a törvényesen visszaállított megyék kötelességekhöz, hűségük­kel az állam fennállhatását koc­káztatnák, s el­lenkező esetben a kötelességhez­ hűtlenség bű­nébe esnének, a törvénytelen ég orgánumává sü­­­lyednének; kiindulási pontul nem használhatók, velük kezdeni nem lehet. Ha én tudnám, hogy méltóságodnak egy szava elég lenne arra bírni a kormányt, hogy a megye maga választhassa tisztikarát, én egy szót sem vesztegetnék érette, hogy ily szó­emelésre bír­jam méltóságodat, sőt köszönetet szavazok a kormánynak, hogy a megyét nem tette a tör­vénytelenség orgánumává, mert jobb, ha egye­sek követték el a törvénytelenséget, mint az a megye, mely a törvényesség őréül van hivatva. Vagy tán az egyesek is visszavonuljanak ? Hát akárminő hangon beszélnek onnan fölülről, mi mindig egy és ugyanazon nótát fujjuk ? . . . Így semmi sem lesz belőlünk, mert kezdeni elvégre is csak kell. Ki kárhoztathatna egy Vayt, Zsedé­­nyit, kik sokkal kevesebbel beérték volna, s jó, hogy az ország nem fogadta el, mert akkor — mint a következés megmutatta — kevesebbel kellett volna megelégedni! Én ugyan nem vál­lalok hivatalt, mert az isteni gondviselés nekem munkatérül más pályát jelölt ki, de kell, hogy hivatalt vállaljanak azok, kiket állásuk ebben nem gátol, s kiket a főispán bizalma felhív. — Egyesek részéről nem is áldozat ez, hanem kö­telesség, mert az egyeseknek a hazáért fel kell áldozni nemcsak életöket, hanem törekvéseiket, s még a közvélemény nyomásának daczára is kötelesség követni, s hivatal­vállalás által is tá­mogatni a jelenlegi kormányt mindaddig, míg tö­rekvése a törvényes tér visszafoglalása leend.“ E nagy hatású beszéddel a vitatkozás bezáró­dott. A főispán kijelenté, hogy sok és nagy öröme volt ma, de örömének főpontja és koronája az, hogy ily államférfim mély belátás és bölcseség által sugallott remek beszédet hallhatott. Tévedne azonban, ki azt hinné, hogy az elhall­gatás egyező politikai hitre vezéreltség, a me­gyék restitutióját óhajtó megyénkbeli ellenzék tehetetlensége, legyőzöttsége, vagy a megyék jelenlegi restituálásának elmellőzését helyeslő pártba beolvadottsága jeléül volna tekinthető. Mi, kik a megyék helyreállítását, s a tisztikarnak a megyei közönség általi megválasztatását óhaj­tottuk, azon reményben hallgatunk, hogy a jelen­legi iromány más után bár — mint mi óhajtanék — de velünk egy ős célra, a törvényes tér vissza­foglalására törekedik, s jelenlegi, szerintünk nem épen törvényes lépései hasonlók azon hadvezéri taktikához , mely látszólag hátráltatja seregét, de nem azért, hogy az ellen előnyére egyik positiót a másik után adja fel, hanem hogy annál biztosabban, a sükernek nagyobb remé­nyével vezesse azt döntő csatába, tökéletes győzedelemre. A kormány becsületes czéljai felől elengedő kezességet nyújtanak nekünk tagjainak múltja, hazaszeretete, a törvényes uralkodó iránti hűsége, s nem akarjuk nyílt el­lenzékieskedés által zsibbasztani azon tevékeny­séget, melyet hitünk szerint is a haza közjavára, országunk épségének, hazánk önállóságának, jo­gaink sérthetlenségének biztosítására használnak föl. A fejedelmi szó szentsége, s a kormányta­­gok jelleme nem enged kételkedni a felől, hogy ha a kormányférfiak nem léptek is egyszerre törvényes térre (melyet tán ugrásnak, még pedig veszélyt hozható ugrásnak tartottak) de lépésről lépésre haladván, elvégre is kihatolnak a törvé­nyes térre. Este a város fényesen kivilágittatott, a je­lenleg Veszprémben működő színtársulat dísz­előadást tartott, melyen a főispán is megjelent. Később fáklyásán tisztelgett a veszprémi közön­ség a főispánnál, s a közönség nevében A­c­s­á­d­y Sándor üdvözle az ünnepelt férfiút. Ugyanekkor tisztelegtek a Veszprém városi növendékek is, da­lokat zengve a főispán lakása előtt.­­ A főis­pán Acsády Sándor üdvözletére meghatottan vá­­laszolt . Ez­­ ik meglepetésem, s a megyének és Veszprém városnak bennem helyezett s ily fé­nyesen kitüntetett bizodalma újabb erőt kölcsö­nöz, hogy e bizalomnak megfeleljek. F. hó 12-én d. e. a hivatalokat vizsgálta meg a főispán. Kiterjedt figyelme mindenre, még a börtönökre is, ezeket sem hagyta látatlanul. Oly széles hatáskörben működésre hivatott fér­fiúnak — mint egy nem restituált megyebeli, és így a megyét helyettesítő főispán — sok felé kell osztani figyelmét, ki kell azt terjesztenie mindenre, a­mi hatáskörébe tartozik. A vizsgálat végezte után elhagyta a főispán Veszprémet, birtokára távozott. Fognak-e — és ha igen, kik fognak megmaradni jelenlegi állo­másaikon a provisorium alatt szolgáltak közül? . . . S a kik lelépnek, vagy lelépenek, kik által fognak kinevezési uton helyettesíttetni ? Nem tudjuk. Csak annyi bizonyos, hogy megyénk ér­telmiségének értekezlete a kinevezést elfogadó­kat nem kárhoztatja, sőt — a­mennyiben elveik­kel jönnek összeütközésbe, s közép­állást fog­lalnak a provisorium s a megyék helyreállítását óhajtók között, átmeneti hidal szolgálnak a tör­vénytelenségből a törvényes térre ; annyiban ki­­vált vállalásukat még mi utóbbiak (t. i. a me­gye restitutiójának barátai) is úgy tekintjük, mint oly szolgálatot, melyet a haza oltárára s azon jó hiedelemmel hoznak meg, hogy használ­tak általa, közreműködvén ez által a törvényte­len á­lapot megszüntetésére. Adja Isten, hogy e hiedelmet igazolja az örvendetes való, s az aka­rat szentségét óhajtott siker koronázza meg. Átalánosan el van terjedve azon hit, hogy a megyei­l­ső alispáni székébe az 1861-ki alkot­mányos alispánt Kun Sándort fogja a főis­páni bizalom visszaültetni. Ugyanaz a bizalom, mely a főispánt ünnepély tárgyává tette, fogja támogatni mindazokat, kik általa kineveztetnek, s Kun Sándornak az 1861-ik évből megyeszerte is­mert hazafiasi érzelmei biztos kezességet nyújtanak a felől,hogy nála a jó akarat nem fog hiányzani. S ha szép tehetségei által támogatva sem lenne képes jó akarata, s a jelenlegi kormány gépeze­téhez tartozó oly sok jó hazafinak a haza javá­ra önmegtagadással szentelt tehetsége óhajtott eredményhez vezetni, akkor sem kárhoztat­juk őket, s a körülményeknek róva fel az elérni óhajtott czél útvonalába gördült akadályoknak le nem győzhetését, mi, a szigorú törvényesség­hez vas következetességgel ragaszkodó rész, ak­kor is elismerendjük jó szándékukat, s e szavak­kal bátorítandjuk őket: „ti jót akartatok a czél elérhetéséért, s igy jó szándékkal a törvényesség­gel is összeütközésbe jöttetek, s ha a czélt még sem értétek el, nem a ti hibátok, mert vannak körülmények, mikor et voluisse sat est !“ Pap Gábor: Somogyvármegye, sept. 18. Míg a jelenlegi — napjainkban legfőbb ténye­zőt — a politikai hangulatot, a fennálló magyar kormány iránti bizalmat legközelebb tüzetesen megirnám ; napjainkban egy igen kényes — de mivel ingerlékenységet gerjeszt, s a rejtett seb még jobban fáj — épen azért a nyilvános téren orvoslandó, oly meggondolatlan tettet kell szinte hoznom, a milyentől napjainkban minden hazafi, a közügy diadala reményében, tartózkodik. H. J. szigetvári járás főszolgabirója, ki — mel­lesleg legyen mondva — alig olvasta figyelemmel Belcredi és Majláth­­ excellenciáik rendeleteit, a legközelebb Szigetvárott megtartott Zrínyi Miklós emlék­ünnepe megülése végett össze­gyűlt, s a közrendet épen nem veszélyeztethető tömegnél pandúrok által tiltatta be kegyeletes emlékben levő dalaink éneklését, s tán pár — bizonyára ártatlan toaszt vagy„mondóka“ elmon­dását. A történeti múlt e szent helyén ez még nem volt elég basaság, hanem a közfigyelmet nap­jainkban valóban magára vonó azon tettével te­tézte, hogy egy köztiszteletű volt, és hiszszük leen­dő országgyűlési követünk szerény háziügyeibe — többszöri figyelmeztetés daczára is — ille­téktelen kezekkel, sértő módon nyúlt. Erősen hiszszük, hogy a hivatalnoki kart a legnagyobb szigorral ellenőrző megye jelenlegi kormányzója belehelyezi őt a korlátnoki rostá­ba, hogy áthulljon rajta, társait is megmentendő az úgy is erős közvélemény nyomásától! Ha valaha, úgy most kell kívánnunk, hogy minden magyar ember ildomosan, higgadtan, fegyelmezetten viselje magát egy boldogabb jövő reményében és áskálódó elleneink meghazudto­­lására. A sajtó hivatása lévén ellenőrizni a vétkes, izgultságot okozható kinö­véseket,melyek ügyeink­nek csak árthatnak,­­ azért láttam jónak, és kö­telességem is volt a tényeket szinte hozni. Közelebb többet. 1. 1. Gazdasági tudósítások. (He gy). Debreczen, sept. 16. A gabnaüz­­let pangásából e héten sem tudott kiemelkedni az árak megint 10—15 krral lejebb szálltak, és következően megalakultak : tiszta búza 2 ft —­ 2 ft 20 kr, rozs 1 ft 30—35 kr, árpa 80—85 kr, zab 70—72 kr, a kukoricza 1 ft 80—85 kr. Ba­romvásár. Egy pár jármos ökör 160 ft, egy pár vágó tehén 100 ft, negyedfa tinó párja 120 ft harmadfü­ tinó párja 97 ft, rúgott borjú párja 50 ft, igásló párja 79 ft, Bertés párja 27 ft, juh pár­ja 11 ft. (Sz.) Szeged, sept. 16. — Mióta a gabona­ üzlet­ben lanyha hangulat állt be, a beszállítások azon arányban apadnak, s a forgalom csak a legszű­kebb korlátok közt mozoghat. Nálunk a gabona­árak korán sem hanyatlot­tak annyira, mint a pesti és triesti árjegyzetek kilátásba helyezték, s ámbár folyvást a miatt pa­naszkodnak, hogy az alsó állomásokon a bevásár­lás ki nem fizeti magát, egyszersmind a miatt is folyik­ a panasz, hogy nagyon kevés czikk kerül eladásra, s e miatt a vásárlási kedv túlnyomó A későbbi hónapokra, octóber novemberre nézve a jó vélemény megmarad, s az utóbbi na­pokban october hóra bérmentve Körtvélyesre szállítandó vásárhelyi 88—89 fontos búza felett 2 ft 90 kron, 87—88 fontos felett 2 ft 80 kron köttetett alku. Egyedül a részletes eladásoknál nyomottak itt az árak, a a mi forgalomba jö, nem vásárol­­tatik 2 ft 70—75 kron felül. A kül­lerakodási állomásokon is sokat enged­tek az árak, s ott az első rendű czikket 2 ft 60 —70 kron fizetik. A Száva vize még mindig annyira csekély, hogy nem hajózható, s a folytonosan száraz idő­járás mellett nincs kilátás, hogy e nehézségen egyhamar segítve legyen. Főznivaló árpáért történt egy pár ajánlat 1 ft 10—121/* kron. A kukoriczát 1 ft 35 kron hiába kinálják. Zab felett a bácskai lerakási állomá­soknál 45—46 kron, october novemberre 85 kron történt alkukötés. Eperjes, sept. 15. Búza köblönként 5 ft 70 kr—6 ft. Rozs 3 ft 80 kr—4 ft. Tengeri 3 ft 80 kr—4 ft. Árpa 2 ft 40—60 kr. Zab 1 ft 80 kr—2 ft. Kása 7 ft 20—60 kr. Borsó 3 ft 80 kr —4 ft. Lencse 8—9 ft. Bab 7 ft 60 kr—8 ft. Őrlött dara 9—9 ft 60 kr. Tatárka 6—6 ft 20 kr. Burgonya 1 ft 20 kr. Aszószilva 9 ft 40 kr. Szesz­itezénként (magyar itere abroncs alatt 30 fokú) 21 kr. Marhahús fontonként 12 kr. Bor­­nyuhus 10 kr. Sertéshús 18 kr. Vaj szezénként 36 kr. Zsir 50 kr. Szalonna fontonként 40 kr. N. Sárosi lisztláng mázsánként 8 ft 80 kr. Zsem­lyeliszt 7 ft 80 kr. Középkenyérliszt 5 ft 60 kr. Rozs középkenyérliszt 5 ft 20 kr. G á 1 s­z­é c­s, sept. 14. A piaczi árak követ­kezők voltak : Búza köblönként 5 ft 50 kr. Ga­bona 3 ft 40 kr. Árpa 2 ft. Zab 1 ft 20 kr. Pa­­szuly 6 ft 50 kr. Lencse 7 ft. Krumpli 1 ft 20 kr. Vaj itezéje 34 kr. Széna mázsája 50 kr. Szalma mázsája 40 kr. Szesz itezéje 18 */a kr. Tojás dbja 1 kr. U n g h v á r, sept. 15. A piaczi árak hival­­alos kivonat szerint következők :­ Búza köböl­ként 4 ft 20 kr. Rozs 3 ft 30. Árpa 2 ft 40 kr. Zab 1 ft 60 kr. Kukoricza 5 ft.­­ Burgonya 1 ft 50 kr. Bab 5 ft. Lencse 4 ft. Borsó 10 ft. Kása 8 ft. Szesznek itezéje 18 kr. Miskolc*, sept. 12. Mai hetivásárunkon, mely szokatlanul élénk volt, következő árak vol­tak feljegyezve : Búza köblönként 4 ft 80 kr—5 ft 60 kr. Rozs 3—3 ft 20 kr. Árpa 2—2 ft 20 kr. Tengeri 2 ft 80 kr—3 ft 20 kr. Zab 1 ft 50 kr. Szesz szezénként 17Va—18 kr. Pest, sept. 20. — Medgyaszay István,a kitűnő hajós ka­pitány, kit mind ismerete, mind hosszas idei bél­és külföldön szerzett tapasztalatai leginkább ké­­pesülnek a közép dunai gözhajózási társaság igazgatójává, a „Hon“-ban Xántus gözhajó­zási röpiratára tett megjegyzéseiben értesít, a köz. dun. gözh. t.-ra vonatkozólag, hogy a con­­tinens két első rangú gyára (hajó és hajógép­gyár) hazánkba települni készül azon esetre, ha kedvező kilátást nyernek. Ez hazánkra nézve nem kis nyereség volna. — O­r­o­s­d­y Béla, magyar forráskutatóról írják nekünk Zólyomból,hogy B­a­b­i­n a helység­ben, hol a legfáradságosabb kutatás és munkálat után, néhol 60 ölnyi mesés mélységben sem akad­tak vízre, s vizgyűjtők segélyével jutottak víz­hez, első körültekintésre forrást fedezett fel, s az előre megmondott 10 ölnyi mélységben csak­ugyan vízre is akadtak. Orosdy hazánkfia f. hó 22. vagy 23-kán Pestre jön (található Jó­­zsef tér 15. sz. II. emelet, 14. ajtó), s kétségkívül többen igénybe fogják venni ügyességét, különö­sen a száraz nyár után. Hát a budai tébolyda nem kiált-e utána ? — A magyar képző­művészeti társulat kiállí­tását az évben 3000 en látogatták. Ez— noha cse­kély azon számhoz képest, melyet Pesttől és az átutazó vidékiektől megvárni lehetne, mindamel­lett eléggé biztató jelenség.­­ A közönség kényelmére úgy intézkedett a képzőművészeti társulat Ünnepélyrendező bizott­mánya, hogy a szüreti kirándulásra jegyeket a bizottmányi tagoknál is kaphatni, még pedig : F­e­l­e­k­i Miklós, Országút Ludyház 38. szám. Újházi Ferencz, Reáltanoda-utcza 14. szám. Kraj­cs­i­k Ferencz ügyvéd, országút Zrínyi­­épület. Dr. B­u­z­i­n­k­ay Gyula Dorottya-utcza 3-ik szám. Marastoni József hatvani-utcza 3-ik szám. Sor­s­­­eh Ferencz ügyvéd, 3 Korona utcza 23. szám. Szerdahelyi Kálmán, Vas­­utcza 12. szám, Ma­szák Hugó, a „Pesti Napló“ szerkesztőségében. — Eötvös József bárót a mexikói csá­szár a Guadalupe rend közép-keresztesévé ne­­vezte ki. — Az „Új Korszak“ szétküldé előfizetési fel­­hívását. A lefolyt negyed év alatt meggyőződ­hetett a közönség a lap komoly irányáról, s válo­gatott tartalma, melyet a bel- és külföld jelesei közül többen gazdagítottak, s jövőre még újak csatlakozásával is szaporodik, mindenkit meg­győzhetett arról, hogy e derék lap megállja he­lyét, s a tudománynak és társadalmi érdekeknek hit tükre és képviselője lesz hazánkban. Előfize­tési ára egész évre 12 ft, félévre 6 ft, negyed­­év 23ft*. Mai számunk mellett van közölve az előfizetési felhívás, mely tüzetesebben felvilá­gosit. Felhívás. A k.-szolnok megyei gazda­sági egylet f. évi október 1-ső napján Török-Sz - Miklóson gazdasági és kerti terményekre kiállí­tást rendezend, melyen minél nagyobb mérvben részt venni kéri a t. gazdákat és kerttulajdonoso­kat. A kiállításra szánt tárgyak egyleti titkái Bagossy Lajos úrhoz Török-Sz.­Miklósra czi­­mezve f. sept. hó 30-ik napjáig beküldendők. Horthy István, alelnök, a r ?-eit~Z1541-‘ színház. A nemzeti színházi drámabiráló bizottmány a „Divat hősök“ czimü eredeti vígjátékot előadásra nem ajánlotta Pest, sept. 17-én 1865. Csepregi Lajos,­­ „ titkár. ~ A Pesti hazai takarékpénztár részvé­nyeseinek f. évi martius hó 29-én tartott gyulé.« által a 436-ik alatti tbWi?U S­­h?F a benn hagyott kamatok, nem Ugy mint eddig, egyszer­­ hanem félévenként két SJiw. JtóSSTÜSift-t?Akár 1­101 juniUs 30-ig befödték AZ 1865”

Next