Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)

1865-10-20 / 4652. szám

241 4652. Péntek, october 20. 1865. 16. évi folyami. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek Vidékre, postán: • vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Súrltem­ények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábot petit­sor 25 uj kr. Rendkívüli előfizetés. Tekintve az országgyűlésnek közellevő megnyitási idejét és a jelen követválasztási mozgalmakat, melyek által a hírlapok érdekes!) olvasmányokat nyújtanak: PESTI NAPLÓ a & in 1 I o s d november—decemberi 2 havi Folyamára rendkívüli előfizetés nyittatik. Elő­zetesi ár a két hóra 3 frt 50 kr. i glár October 1-től kezdve teljes példányokkal szolgálhatunk. "fai A „PESTI NAPLÓ“ kiadó­ hivatala. est, oct. 19. 1865. Szemle. Mig Europa parlamentaris államait a választási mozgalmak élénksége foglal­koztatja, s a pártok törekvéseinek a több­ség biztosítása teszi fő czélját, — az alatt túl az óczeánon nyilatkozatok történnek, melyek bár négy­szemközt és betett ajtók mögött mondatnak el, de hatásuk világ­­szerű lehet, s viszhangjuk már is úgy a Themse, mint a Szajna partjain hallható. A brasiliai császári kabinet követe a múlt hó vége felé adá át meghatalmazó levelét Washingtonban, s ez ünnepélyes alkalomra Johnson elnök a követet a szokásos szertartásokkal fogadta el. A válasz, melyet a köztársaság elnöke a bemutatáskor Brasilia meghatalmazott­jának adott, leírja ugyan mindazon formá­kat, mik hasonló hivatalos cselekmények­nél már hagyományosak, s így a­ki csupán ez oldalról elemezné azt, könnyen azt hihetné, hogy ez elfogadás csakis a magas hivatal kötelességeinek tett hódo­lat, mely legtöbb esetben, a visszatartott őszinteség betakarására szolgáló palást. De ha magát a beszédet értelmezné valaki, lehetetlen abban észrevenni ama tan igéit, mely Monroe név alatt Euró­pában is ismeretes, s mely utóvégre is a nyugati államok tengeri hatalmának, s az óczeánon túli birtoklásaiknak megölő be­tűje lehet. „A mi politikánk — így szólt John­son elnök — egyszerű, s igen könnyen felfogható. Mi segítni akarjuk hemisphe­­ránkban a polgárisodás haladását, s ez irányban kedvezünk az anyagi források fejlesztésének, javítjuk a kereskedelmet, s oly gyorsan, a­mint csak lehet, be akarjuk hozni a szabad munkát amerikai kontinen­­sünk még illetetlen térségein. „A­helyett tehát, hogy a szomszédsá­gainkban levő fiatal államokat gyengítsük, inkább erősitni akarjuk azokat, a bizal­mat ébresztve bennök irányunkban, kik nem kívánkozunk tulajdonaikra, s nem nyugtalanítjuk őket kormányaik mód­jára. „E mellett kívánjuk, hogy minden ame­rikai áthatva legyen függetlensége megőrzésének szükségétől, s hogy minden nép önerejére támaszkodva tartsa fenn magát tökéletes politikai egyen­lőségben a föld minden népei irányában. “ A tétel, melyben az elnök Amerika népeit függetlenségek fenntartására ösz­tönzi, ha nem is maga az úgynevezett Monroe-tan, de ahhoz igen hasonlít. S ha hozzá­veszszük, hogy J­ohnson elnök ezt akkor mondá el, midőn Éjszak- Amerika egyptomi consula által arról ér­tesült, hogy a Nílus körül Francziaország turkoszai számára toborzásokat indítottak meg, s hogy e felfogadott ujjonczok a megritkult mexicói csapatok sorainak ki­egészítésére fognak elszállíttatni,­­ akkor a nem épen véletlenül elmondott szavakat, a­mint jelentésteljeseknek, og­­y fontosak­nak is találjuk. Fraincziaország a lefolyt polgárháború négy éve alatt az unió ellen annyi hibát követett el, hogy az egységes hatalmat visszaszerzett washingtoni kormány meg­torlását egészen természetesnek találnák. Innét az aggodalom, mit a hír keltett, mintha Le­ward tiltakozott volna a franczia csapatoknak Mexikóba szállítása ellen. A jobban értesültek kétkednek a wa­shingtoni kabinet ily kihívó ténye iránt másrészről pedig csak szorongással néznek a csatorna túlpartjára, hol a szívélyesnek vitatott, s e tekintetben egyenlően érde­kelt szövetség egyik legerélyesebb, leg­tapasztaltabb oszlopát látja a halál által kidöntve. Napóleon császár — Angliától nem tá­­mogattatva, kénytelen lenne visszavonulni, s így mexicói politikájának kivihetlenségét bevallani, vagy oly bonyodalmakba za­varni nemzetét, mikből a szerencsés ki­bontakozásnak nehéz belátni lehetőségét. Az elsőt nem várhatják HE. Napóleontól, az utóbbitól szabadulni a diplomatia fel­adata. Erdélyből. A szász nemzeti universitás üléséből közöltük a comes megnyitó beszédét és Ranicher ur szónoklatát. Utóbbi hivatko­zott a szászoknak 1613-beli óvására Bá­thory Gábor fejedelem ellen. Segesvárt ezen évben a szászok egy folyamodványt írtak volt. Hogy mily helytelenül hivat­kozik Ranicher ezen okmányra , bizo­nyosság rá az , hogy a folyamodvány a magyar királyi tanácshoz van in­tézve, s annak szövege által elismerék az akkori szászok, hogy a magyar király alá tartoznak. A „Kolozsvári Közlöny“ ki­adja eme folyamodványt, s az itt követ­kezik : „Tekintetes és nagyságos urak! A szász nem­zet Erdélyben régi idők óta a hatalmas uralko­dóktól kitűnő szabadságokkal ajándékoztatott meg, s állhatatos hűségéért birtokolt határai kö­zött mindig megtartatott. Most az említett nép, Báthori Gábor által le­tett hite ellenére, a közös ország joga ellen, a hatalmas magyar királynak és a császárnak örök szégyenére és gya- l­á­z­a­t­á­r­a (zu ewiger und aussprechlicher S­m­a­c­h und Spott des Groszmächtigsten Ungarischen Königs und Kaisers), szabadsá­gától megfosztatott, és annyira megtámadtatott, hogy a keresztény vallás ellenére, melyet mind­nyájan vallunk, semmivé van téve és tönk­re jutva. Már kegyetlen kormányának kezdetével ra­vaszság és csalások által a szászok legősibb tör­zseit kihajhászni és kiirtani törekedett, mert a legkitűnőbb és köztiszteletben álló férfiakat, a­ki­ket áruló módon magához hivott, nehéz börtö­nökbe vettette, s ez által személyes jobbágyává tette, mint például Breimer Jánost, és pedig nemcsak azért, mert feljelentette neki, hogy ő magyar királyi felségéve­l összeköt­tetésben áll, hanem, mert ő Németországból sok kincset hozott ide magával. A szászok fővárosát, mit Szebennek neveznek, s a melyet minden népek és nemzetek bámulat­tal nagynak tartanak, hajdúi kegyetlenségének átadta, a kik nagy vérszomjjal hajták azt végre, fiatalokat, özvegyeket, tisztességes személyeket beszenyezvén stb. stb. Midőn igy mi Báthorinak oly zsarnoki indu­latját és lényét láttuk és tapasztaltuk, s észreve­hettük a szász nemzetnek is veszedelmét, pusz­tulását Erdélyben, mindamellett, a mint a csal­­hatlan Istennel bizonyítjuk , ellene semmit sem vétettünk, hanem az isteni segedelemben re­mény lettünk — most leveretve s eléggé kiszen­vedve, azon reményben, hogy a kegyes és hatal­mas magyar király úgy, mint Magyar­­o­r­s­z­á­g előkelő urai, hadi tanácsosok stb. meghallgatnak, segélyt kérünk Báthori ellen, mely minket a jelen veszélyből kiszabadítson.“ Frugal dolgok. (Eredeti levél.) III. Prága, oct. 15-kén. Az itteni politikai helyzet ismertetése, a pártállás könnyebb felfoghatása végett, szólni fogok ezúttal a prágai lapok­ról, mert bizonyos, hogy a napisajtó vagy a közvéleménynek ad irányt, vagy a közvéleménytől ő vezettetik, s igy annak megismeréséül szolgál; s hogy általában párt, mely maga számára közlönyt terem­teni és fenntartani nem bir, figyelmet alig érdemel. Hat politikai lap jelen meg naponként Prágában: a „Národni Listy“ (Nemzeti lapok), a „Národ“ (Nemzet), „Politik“, „Prager Zeitung“ (hivatalos), „Tagesbote aus Böhmen“ és a „Bohemia.“ Tehát négy német és két cseh, miből azonban, mint alább látni fogjuk, korántsem követ­kezik a német­ elem túlsúlya. Keletkezési idejükre nézve legrégibb a „Bohemia“, mely az idén 38-dik évét éli; a „Tagesbote“ 14-dik évfolyamét ír hom­lokára; a „Nár. Listy“ 1861-ben, a „Po­litik“ 62-ben, a „Národ“ pedig 64-ben született. Ezeken kívül 1863-ban megin­dult a „Hlas“, de e lap pár hó előtt a hason - programmá „Nár. Listy“-be olvadt, kö­vetésreméltó példáját adva annak, miként az együvé tartozó erők egyesítésében ke­resendő a fősúly. És valóban, ily módon a „Nár. Listy“ Csehország legtekintélyesebb, független közlönye lön. Több mint tíz ismert jó nevű író, köztük Sladkovszky, a „Hlas“ volt szerkesztője, Grégl Gyula, Vávra Vincze stb. képezik a szerkesztő­séget. Előfizetőinek száma, mint biztosan hallám, négyezerre megy, s ezt itt felhozni nem tartom fölöslegesnek, mert a t. ol­vasó némileg következtethet belőle azon nagy érdekeltségre, mely ezen liberalis­­democraticus cseh lap iránt az or­szágban mutatkozik. Hogy politikai dog­máj­a a foederalismus, azt talán mondanom sem kell. Különben panslavisticus törek­vésektől távol van, s Magyarország irá­nyában mérsékelt magatartást tanúsít. Egy szóval, közlönye az úgynevezett „ J u n g c e c h“, vagyis : az uj nemzedék pártjának, mely azonban sorai közt nem egy ősz férfiút is számlál. Ellentétese a „Nár. Listy“-nek, főleg a külföldi politikában, a „Národ“, melyet Simácsek F. szerkesztése mellett 2 év­vel ezelőtt Palaczky és veje dr. Rie­ge­r alapítottak. Az annakelőtte egy párt között 1863-ban a lengyel kérdés idézte elő a szakadást, Palaczky az oroszok mel­lett plaidirozván. *) A következés megmu­tató, hogy a valódi közvé­lmény ellen a legnépszerűbb ember is híjába küzd. A „Národ“ két év alatt sem előfizető közön­ségre, sem aristocraticus- conser­­vativ eszméinek (melynek pedig a cseh nemzeti pártok között méltó helye volna) meg­kedveltetésére legkisebb előhaladást sem tudott tenni. Az egyesek által nyúj­tott pénzbeli segély nélkül már is rég megszűnt volna a lap, melynek szerkesztő­sége mindennél inkább, csak a magyarok iránti jó­indulattal nem vádolható. Meg­érdemelte tehát azon leczkét, melyet kö­zelebb a lembergi „Gazetta Narodowa“ tartott neki. De Horvátországban sincs e lapnak népszerűsége, s így ellenünk való izgatása termő­földre ott sem talál. Leg­nevetségesebb volt, midőn közelebb egy „A magyar és cseh korona integritása" feliratú czikkben bebizonyítani erőlködik, hogy a mi törekvésünk a magyar korona tartományait annyira centralizálni, mint Francziaország van, s hogy erre nézve már törvényeink is készek; továbbá, hogy a Schmerling-alkotmány valódi foederalis­mus a mi centralisatiónkhoz képest (!!!) Inti és ijeszti azért úgy az erdélyieket, mint a horvátokat, nehogy a magyarok­kal, ezen határtalan uralkodni vágyó nem­zettel szoros unióba lépjenek. Végül egész históriai tudatlansággal kimutatja, hogy a magyar országgyűlésnek (Reichs­tag) tulajdonkép történeti jogosultsága, múltja nincs. Valóban csodálkozni kell a vakságon vagy rész­akaraton, mely valakit ily czikk írásánál vezet. Ő egyik oldalon — nem tudom mi kilátással — küzd a cseh ko­rona integritása mellett ugyanakkor, midőn a másik oldalon, minden szégyen nélkül, a magyar korona történeti jogait kétségbe vonja. Szép hivatása van a német nyelven, de cseh szellemben szerkesztett „ Politik­nak, mely az egész birodalomban, nagy elterjedtségénél fogva, képesítve van elvei­nek súlyt és pártot szerezni. Vezérczik­­keit nemcsak Prágában, hanem Zágráb, Lemberg, Brünn, Laybach, s szó­val mindenhonnan írják, a­hol csak szlá­vok a foederalismus zászlója alatt küzde­nek. Az államszövetség eszméjének terjesz­tése és megkedveltetésében négy év alatt igen sokat ten a „Politik.“ idevágó pro­­grammját többször formulázta, s ez — ha szabad mondanom: legújabb alak­­jáb­a­n , melyet saját körülményeikhez alkalmazva, az illyr-párt is egészen gáévá tett, már nem sokat különbözik ma­*) Az elfogulatlan csehek átalában restellik, hogy Palaczky, kinek mint a cseh nemzeti öntudat haj­dan egyik hatalmas felébresztőjének és történész­nek, kétségtelenül nagy érdemei vannak, nem ma­rad szakmájánál, hanem a­mihez nem ért, a g­y­a-­­­k­o­r­l­a­t­i politikába avatkozik. R. K. a magyar államjogi szervezettől. Ugyanis sz. Venezel koronája tartományaira nézve elengedhetlenkép vindi­álják történeti jogaikat, függetlenségüket, melyet a nemzet a „fehérhegyi csatában“ el nem játszhatott. A Csehország, Morva és Szi­lézia számára Prágában tartatni követelt általános országgyűlés intézkednék a fe­lett, hogy az országcsoportjukat és a bi­rodalmat illető közös ügyek miként kezel­tessenek. Végül Bécsben, mint annak előtte is volt, a cseh korona országcsoportja számára külön üdv. kanc­ellária felállítá­sát kívánják, stb. Kétségtelen is, hogy a f­ederalisták nem fognak nyugodni addig, míg orszá­gukban nemzetiségüket, sőt nemzeti fölé­nyüket biztosító államjogokat nem nyer­nek , s csak ö­n á­l­­­t­á­s volna azt hinni, miszerint ezentúl a csehek a Lajthán inneni kis tartományokkal egy kalap alá szorí­tani, egy rangba helyezni engedik magu­kat. Azért is az lesz, szerény nézetem sze­rint, a legbölcsebb birodalmi államjogi rendezés, mely még az elutasíthatlan közös ügyek kezelésére oly formát talál fel, hogy abba úgy Magyarország, mint a többi királyságok stb. belenyugodhassa­­nak ; másrészről az egyes országoknak, történeti jogaik figyelembe vétele mellett, szabad, s az emberi méltóságot legjobban megtisztelő , e mellett olcsó önkor­mányzati szervezetet nyújt, mely a nemzetiségi harcznak, ha egyszerre végét nem szabja is , de mindenkorra élét vegye. S ezen kitérés után a „Politik“ ismer­tetéséül szabadjon még megjegyeznem, miszerint szerkesztője, Skressowsky J., mindenütt a legnagyobb tisztelettel viseltetik Magyarország jogai iránt, s fő­munkatársa, Zellhammer Ottokár cseh t. képviselő, ki szintén megfordult hazánk­ban, s némileg nyelvünket is beszéli, a lap főhasábjain igen gyakran foglalatos­kodik velünk ; noha szeretném, ha ezen­túl kevesebb féltékenységet tanusítana irányunkban, mint eddig, s a magyar­ kér­désben is követné a „Politik“ irányát, mely a „Károd,“ vagyis Palaczky-Bieyer irányával azonosnak nem mondható. — Másrészről kívánatos volna, hogy a „ Po­litik “-ot, mely Csehország mindennemű érdekeit csakugyan híven képviseli, és oly nyelven van szerkesztve, melyet jobbára értünk, hazánkban az eddiginél több figye­lemre méltassák, miután szükséges gyö­keresen ismernünk a főbb elemeket, ha általános békés megoldást aka­runk elérni. A csehországi többi német közlönyről és a német pártról jövő levelemben. REMÉNYI KÁROLY­ tilalma, a sajtó megszorítása, művészeti és tudo­mányos intézeteinknek adóval terhelése stb. „S mi orvosolja mindezen bajokat? A kény­szer ellenmérge: a szabadság. „Fel kell tehát szabadítani a földmivelést, az ipart, a kereskedést. A kereskedelmi szabadság leginkább megfelel Magyarország gazdasági vi­szonyainak, de az ipart is legerőteljesebben fej­leszti, s azo­n kívül az egyedüli alap, melyen a vámkérdés, mint közös ügy, mind hazánk, mind Ausztria egyforma előnyére megoldható. De a szabad kereskedésnek semmi haszna, ha szállító eszközeink drágák és nem irányulnak áruczik­­keink természetes piaczai felé. Azért a vasutak mindenek előtt nem­zetgazdasági czélokból épül­jenek,­­ a­hol bizonyos vasúttársulatok, az illető vidék vagy az egész ország hátrányára, kivált­ságukkal visszaélnek, ott épülhessenek olcsób­ban szállító versenypályák, nehogy például ez­után is saját kárunkkal más tartomány kikö­tőjét kelljen Fiume rovására gazdagítanunk. A kereskedés felszabadítása mélhatlanul megkí­vánja a tőke szabad kamatoztatását, valamint pénzforgalmunk emancipálását a bécsi bank mo­nopóliuma alól, azaz országos bank felállítását, mely, helyes alapra fektetve, ismét forgalomba hozza az­ ezüstöt, s így megóv az agio ingadozá­saitól s az ebből eredő károktól. „Hasonlóképen fel kell szabadítani a sajtót, a közoktatást, a tudományt és művészetet, sőt a két utóbbinak emelkedését országos segély által kell előmozdítani, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy a tudomány és művészet haladása nemcsak a nemzet műveltségét, hanem közvetve anyagi gyarapodását és hatalmát is a legnagyobb mér­tékben fokozza. „Mind anyagi, mind szellemi jóllétünk leghat­­hatósabb eszköze pedig a külön külön erők egye­sítése, a társulás. A mai kornak akár óriási üz­letei, akár jótékony, akár lélekképző vállalatai, vasutak, hajózások és csatornázások, hitelintéze­tek, takarékpénztárak és segélyző egyletek , ol­vasó-, társalgó­körök és különféle szak­egyle­tek, mind a társulás üdvös eredményei. A nem­zetnek tehát szabad egyesületi jogra minden té­ren múlhatlan szüksége van. „Szóval, a nemzetnek szabadságra van szük­sége társadalmi élete minden viszonyában szint­úgy, mint egész politikai léterében, s minél inkább valósíthatja a szabadság eszméjét, annál boldogabb lesz.“ Báró Babarczy Antal választóihoz kibocsátott programmjából átveszszük a következő pontokat : „Kiegyenlítést óhajtok mindenekelőtt a koro­nával, mert nemzeti életünkre tekintve, ha a tör­ténelem tanúsága előtt szemeinket szándékosan behunyni nem akarjuk — megismernünk kelle­tik — hogy Magyarország politikai lelke „a király“. „Kiegyenlítést óhajtok a testvérországokkal, ezek történelmi önállóságának tiszteletben tartá­sa mellett, és kölcsönös értesülés alapján. „Kiegyenlítést óhajtok az örökös tartományok­kal, a birodalmi kapocs szilárdításának és a közös ügyek közös alkotmányos elintézésének alapján, és e kiegyenlítést annyira fontosnak te­kintem, miként ennek alárendelni csak azt nem fogom, mi a pragmatica sanctio és az 1790 ik X. t. czikk által biztositott nemzeti önállásun­kat és függetlenségünket veszélyeztethetné, vagy csak gyengíthetné is. „Kiegyenlítést óhajtok az 1848-ik XVI. sz. t. alapján a kormányfelelősség, s a megyei és vá­rosi rendszer között, de úgy, hogy nemzeti lé­tünk és jogaink e gyöngye, alkotmányossá­gunk századokon által sikeresnek bizonyult e védbástyája el ne törpittessék, hanem a helyha­tóság szabadelvű alapra fektetett valóságos ön­­korm­ányzati intézmény legyen. „Őszinte kiegyenlítést óhajtók az országban létező különböző nemzetiségek között, s az e tekintetbeni egyenjogúsításnak azon határokig vagyok barátja, melyeken túl a haza állami és te­rületi egységének veszélyeztetése nélkül menni nem lehet. „Kiegyenlítést óhajtok a vallások között, és pedig a teljes vallásszabadság alapján, úgy, hogy midőn minden vallásfelekezetnek befolyása sa­ját egyházi és iskolai dolgaira biztosittatik, ak­kor ezen autonómia a katholika egyháznak is minden idegen beavatkozástól menten fenntar­tásáért. „Átalában nemzeti függetlenségünk megőrzé­sére és biztosítására — birodalmi állásunkból eredő viszonyainknak jövőrei elrendezésére néz­ve, — azon alapelveket vallom sikerrel köve­tendőknek, melyeket hazánk nagy fia, Deák F­e­r­e­n­c­z hazafias bölcsesége kijelölt.“ Követválasztási mozgalmak. G­r­e­g­u­s­s Ágost, akadémiai r. tag, Orosház kerületi választóihoz kibocsátó programmját, melynek első részében nyi­latkozó úr alaposan fejtegetve nézeteit a birodalommal közös ügyeink és azon vi­szonyok felett, melyek innét keletkeztek, előadja a módok iránti véleményét is ezek rendezésére nézve. Csak túl nagy tárgy­halmazunknak kérjük tulajdonítani, hogy e nagy gonddal összeállított szózatnak csu­pán belügyeinkre vonatkozó részét igtat­­hatjuk ide, mely is következő: „Ezek után felesleges megemlítenem, hogy a mennyiben a fentebbi czélok megkívánják, az 1848-diki törvények revisióját szükségesnek tartom. „Szintoly szükségesnek tartom új törvények alkotását, és pedig első­sorban a nemzetiségeket kell kielégíteni oly törvények által, melyek szá­mukra, az ország politikai és területi egységének határain belül, nyelvek és saját fejlődésük teljes szabadságát biztosítsák. A törvényhozás fontos és sürgős feladatai továbbá: a megyei, városi és községi önkormányzat rendezése, a törvénykezési eljárásnak mind polgári, mind büntető perekben szabályozása, s esküdtszékek behozatala, jövede­lemre alapított új adótörvény, a vallásfelekeze­tek között jogegyenlőség megállapítása, és álta­lában, mint legfőbb két czél, hazánk miveltségé­­nek és gazdagságának minél nagyobb emelése. „Mai nap csak a mivelt nemzetek lehetnek gazdagok , valamint csak a gazdagok lehetnek miveltek. A szegénynek nincs módja magát mi­­velni; a miveletlen nem képes a gazdagságot megőrizni és fokozni. Minthogy pedig az összes nemzet annál miveltebb és gazdagabb lesz, minél miveltebbek és gazdagabbak egyes tagjai, arra kell törekednünk, hogy az egyes lakosok anyagi és szellemi jóllétét emeljük. „E végből el kell hárítanunk azon akadályo­kat, melyek szellemi és anyagi jólétünknek út­jában állanak. Mik ezen akadályok ? A kényszer különböző nemei. Ilyen például, anyagi téren : a termesztés megszorítása a dohánymonopólium által, terményeink eladásának korlátolása a vá­mok s a kiváltságos vasúti szállítás drágasága által, a pénzforgalom nyűgözése a bécsi bank elégtelen és kényszerű irgalom jegyei által stb. Szellemi téren : a tanítási és tanulási szabadság Lapunk octok. 13-ai mezőkövesdi köz­leményére, ismert és hiteles kezekből, két tudósítást vettünk, miket a közbejött fel­szólalások és ellenfelszólalások folytán, nemcsak szükségesnek, de indokoltnak is látjuk közölni. Az első levél így szól: „Mit a mezőkövesdi verekedésről a lapok el­terjesztettek, legnagyobb részben koholmány. F. hó 8-án az isteni tisztelet után Szeg­hő em­berei letéptek egy zászlót, mely Mocsáryé volt, s a postaháznál volt kitűzve. Ebből összeütközés támadt , miközben egy ember leüttetett , ki azonban más­nap már bort kért. „Szeghő pártja már 1861-ben is összevereke­dett a Mocsaryéval , minek következtében a választást ismételni kellett. „Jelenleg Szegbe látván, hogy ily előzmények után netaláni megválasztatásának ismét csak az volna az eredménye, a mi 1861-ben, önkényt visszalépett, csupán csak azt kérvén ki a papoktól, hogy öt jelöltnek valamely más kerü­letbe ajánlják, a­mit ezek meg is tettek. „Ipolyi pártja mindebben részt nem vett, s jelöltjét csupán 10-én, tehát két nappal a vere­kedés után, fogadta tüntetéssel, midőn ez Mis­­kolczról visszatérve, Mezőkövesden átutazott. Ez alkalommal a város piactéin álló sokaságot in

Next