Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)
1865-10-20 / 4652. szám
241 4652. Péntek, october 20. 1865. 16. évi folyami. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek Vidékre, postán: • vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Súrltemények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábot petitsor 25 uj kr. Rendkívüli előfizetés. Tekintve az országgyűlésnek közellevő megnyitási idejét és a jelen követválasztási mozgalmakat, melyek által a hírlapok érdekes!) olvasmányokat nyújtanak: PESTI NAPLÓ a & in 1 I o s d november—decemberi 2 havi Folyamára rendkívüli előfizetés nyittatik. Előzetesi ár a két hóra 3 frt 50 kr. i glár October 1-től kezdve teljes példányokkal szolgálhatunk. "fai A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. est, oct. 19. 1865. Szemle. Mig Europa parlamentaris államait a választási mozgalmak élénksége foglalkoztatja, s a pártok törekvéseinek a többség biztosítása teszi fő czélját, — az alatt túl az óczeánon nyilatkozatok történnek, melyek bár négyszemközt és betett ajtók mögött mondatnak el, de hatásuk világszerű lehet, s viszhangjuk már is úgy a Themse, mint a Szajna partjain hallható. A brasiliai császári kabinet követe a múlt hó vége felé adá át meghatalmazó levelét Washingtonban, s ez ünnepélyes alkalomra Johnson elnök a követet a szokásos szertartásokkal fogadta el. A válasz, melyet a köztársaság elnöke a bemutatáskor Brasilia meghatalmazottjának adott, leírja ugyan mindazon formákat, mik hasonló hivatalos cselekményeknél már hagyományosak, s így aki csupán ez oldalról elemezné azt, könnyen azt hihetné, hogy ez elfogadás csakis a magas hivatal kötelességeinek tett hódolat, mely legtöbb esetben, a visszatartott őszinteség betakarására szolgáló palást. De ha magát a beszédet értelmezné valaki, lehetetlen abban észrevenni ama tan igéit, mely Monroe név alatt Európában is ismeretes, s mely utóvégre is a nyugati államok tengeri hatalmának, s az óczeánon túli birtoklásaiknak megölő betűje lehet. „A mi politikánk — így szólt Johnson elnök — egyszerű, s igen könnyen felfogható. Mi segítni akarjuk hemispheránkban a polgárisodás haladását, s ez irányban kedvezünk az anyagi források fejlesztésének, javítjuk a kereskedelmet, s oly gyorsan, amint csak lehet, be akarjuk hozni a szabad munkát amerikai kontinensünk még illetetlen térségein. „Ahelyett tehát, hogy a szomszédságainkban levő fiatal államokat gyengítsük, inkább erősitni akarjuk azokat, a bizalmat ébresztve bennök irányunkban, kik nem kívánkozunk tulajdonaikra, s nem nyugtalanítjuk őket kormányaik módjára. „E mellett kívánjuk, hogy minden amerikai áthatva legyen függetlensége megőrzésének szükségétől, s hogy minden nép önerejére támaszkodva tartsa fenn magát tökéletes politikai egyenlőségben a föld minden népei irányában. “ A tétel, melyben az elnök Amerika népeit függetlenségek fenntartására ösztönzi, ha nem is maga az úgynevezett Monroe-tan, de ahhoz igen hasonlít. S ha hozzáveszszük, hogy Johnson elnök ezt akkor mondá el, midőn Éjszak- Amerika egyptomi consula által arról értesült, hogy a Nílus körül Francziaország turkoszai számára toborzásokat indítottak meg, s hogy e felfogadott ujjonczok a megritkult mexicói csapatok sorainak kiegészítésére fognak elszállíttatni, akkor a nem épen véletlenül elmondott szavakat, amint jelentésteljeseknek, ogy fontosaknak is találjuk. Fraincziaország a lefolyt polgárháború négy éve alatt az unió ellen annyi hibát követett el, hogy az egységes hatalmat visszaszerzett washingtoni kormány megtorlását egészen természetesnek találnák. Innét az aggodalom, mit a hír keltett, mintha Leward tiltakozott volna a franczia csapatoknak Mexikóba szállítása ellen. A jobban értesültek kétkednek a washingtoni kabinet ily kihívó ténye iránt másrészről pedig csak szorongással néznek a csatorna túlpartjára, hol a szívélyesnek vitatott, s e tekintetben egyenlően érdekelt szövetség egyik legerélyesebb, legtapasztaltabb oszlopát látja a halál által kidöntve. Napóleon császár — Angliától nem támogattatva, kénytelen lenne visszavonulni, s így mexicói politikájának kivihetlenségét bevallani, vagy oly bonyodalmakba zavarni nemzetét, mikből a szerencsés kibontakozásnak nehéz belátni lehetőségét. Az elsőt nem várhatják HE. Napóleontól, az utóbbitól szabadulni a diplomatia feladata. Erdélyből. A szász nemzeti universitás üléséből közöltük a comes megnyitó beszédét és Ranicher ur szónoklatát. Utóbbi hivatkozott a szászoknak 1613-beli óvására Báthory Gábor fejedelem ellen. Segesvárt ezen évben a szászok egy folyamodványt írtak volt. Hogy mily helytelenül hivatkozik Ranicher ezen okmányra , bizonyosság rá az , hogy a folyamodvány a magyar királyi tanácshoz van intézve, s annak szövege által elismerék az akkori szászok, hogy a magyar király alá tartoznak. A „Kolozsvári Közlöny“ kiadja eme folyamodványt, s az itt következik : „Tekintetes és nagyságos urak! A szász nemzet Erdélyben régi idők óta a hatalmas uralkodóktól kitűnő szabadságokkal ajándékoztatott meg, s állhatatos hűségéért birtokolt határai között mindig megtartatott. Most az említett nép, Báthori Gábor által letett hite ellenére, a közös ország joga ellen, a hatalmas magyar királynak és a császárnak örök szégyenére és gya- lázatára (zu ewiger und aussprechlicher Smach und Spott des Groszmächtigsten Ungarischen Königs und Kaisers), szabadságától megfosztatott, és annyira megtámadtatott, hogy a keresztény vallás ellenére, melyet mindnyájan vallunk, semmivé van téve és tönkre jutva. Már kegyetlen kormányának kezdetével ravaszság és csalások által a szászok legősibb törzseit kihajhászni és kiirtani törekedett, mert a legkitűnőbb és köztiszteletben álló férfiakat, akiket áruló módon magához hivott, nehéz börtönökbe vettette, s ez által személyes jobbágyává tette, mint például Breimer Jánost, és pedig nemcsak azért, mert feljelentette neki, hogy ő magyar királyi felségével összeköttetésben áll, hanem, mert ő Németországból sok kincset hozott ide magával. A szászok fővárosát, mit Szebennek neveznek, s a melyet minden népek és nemzetek bámulattal nagynak tartanak, hajdúi kegyetlenségének átadta, a kik nagy vérszomjjal hajták azt végre, fiatalokat, özvegyeket, tisztességes személyeket beszenyezvén stb. stb. Midőn igy mi Báthorinak oly zsarnoki indulatját és lényét láttuk és tapasztaltuk, s észrevehettük a szász nemzetnek is veszedelmét, pusztulását Erdélyben, mindamellett, a mint a csalhatlan Istennel bizonyítjuk , ellene semmit sem vétettünk, hanem az isteni segedelemben remény lettünk — most leveretve s eléggé kiszenvedve, azon reményben, hogy a kegyes és hatalmas magyar király úgy, mint Magyarország előkelő urai, hadi tanácsosok stb. meghallgatnak, segélyt kérünk Báthori ellen, mely minket a jelen veszélyből kiszabadítson.“ Frugal dolgok. (Eredeti levél.) III. Prága, oct. 15-kén. Az itteni politikai helyzet ismertetése, a pártállás könnyebb felfoghatása végett, szólni fogok ezúttal a prágai lapokról, mert bizonyos, hogy a napisajtó vagy a közvéleménynek ad irányt, vagy a közvéleménytől ő vezettetik, s igy annak megismeréséül szolgál; s hogy általában párt, mely maga számára közlönyt teremteni és fenntartani nem bir, figyelmet alig érdemel. Hat politikai lap jelen meg naponként Prágában: a „Národni Listy“ (Nemzeti lapok), a „Národ“ (Nemzet), „Politik“, „Prager Zeitung“ (hivatalos), „Tagesbote aus Böhmen“ és a „Bohemia.“ Tehát négy német és két cseh, miből azonban, mint alább látni fogjuk, korántsem következik a német elem túlsúlya. Keletkezési idejükre nézve legrégibb a „Bohemia“, mely az idén 38-dik évét éli; a „Tagesbote“ 14-dik évfolyamét ír homlokára; a „Nár. Listy“ 1861-ben, a „Politik“ 62-ben, a „Národ“ pedig 64-ben született. Ezeken kívül 1863-ban megindult a „Hlas“, de e lap pár hó előtt a hason - programmá „Nár. Listy“-be olvadt, követésreméltó példáját adva annak, miként az együvé tartozó erők egyesítésében keresendő a fősúly. És valóban, ily módon a „Nár. Listy“ Csehország legtekintélyesebb, független közlönye lön. Több mint tíz ismert jó nevű író, köztük Sladkovszky, a „Hlas“ volt szerkesztője, Grégl Gyula, Vávra Vincze stb. képezik a szerkesztőséget. Előfizetőinek száma, mint biztosan hallám, négyezerre megy, s ezt itt felhozni nem tartom fölöslegesnek, mert a t. olvasó némileg következtethet belőle azon nagy érdekeltségre, mely ezen liberalisdemocraticus cseh lap iránt az országban mutatkozik. Hogy politikai dogmája a foederalismus, azt talán mondanom sem kell. Különben panslavisticus törekvésektől távol van, s Magyarország irányában mérsékelt magatartást tanúsít. Egy szóval, közlönye az úgynevezett „ J u n g c e c h“, vagyis : az uj nemzedék pártjának, mely azonban sorai közt nem egy ősz férfiút is számlál. Ellentétese a „Nár. Listy“-nek, főleg a külföldi politikában, a „Národ“, melyet Simácsek F. szerkesztése mellett 2 évvel ezelőtt Palaczky és veje dr. Rieger alapítottak. Az annakelőtte egy párt között 1863-ban a lengyel kérdés idézte elő a szakadást, Palaczky az oroszok mellett plaidirozván. *) A következés megmutató, hogy a valódi közvélmény ellen a legnépszerűbb ember is híjába küzd. A „Národ“ két év alatt sem előfizető közönségre, sem aristocraticus- conservativ eszméinek (melynek pedig a cseh nemzeti pártok között méltó helye volna) megkedveltetésére legkisebb előhaladást sem tudott tenni. Az egyesek által nyújtott pénzbeli segély nélkül már is rég megszűnt volna a lap, melynek szerkesztősége mindennél inkább, csak a magyarok iránti jóindulattal nem vádolható. Megérdemelte tehát azon leczkét, melyet közelebb a lembergi „Gazetta Narodowa“ tartott neki. De Horvátországban sincs e lapnak népszerűsége, s így ellenünk való izgatása termőföldre ott sem talál. Legnevetségesebb volt, midőn közelebb egy „A magyar és cseh korona integritása" feliratú czikkben bebizonyítani erőlködik, hogy a mi törekvésünk a magyar korona tartományait annyira centralizálni, mint Francziaország van, s hogy erre nézve már törvényeink is készek; továbbá, hogy a Schmerling-alkotmány valódi foederalismus a mi centralisatiónkhoz képest (!!!) Inti és ijeszti azért úgy az erdélyieket, mint a horvátokat, nehogy a magyarokkal, ezen határtalan uralkodni vágyó nemzettel szoros unióba lépjenek. Végül egész históriai tudatlansággal kimutatja, hogy a magyar országgyűlésnek (Reichstag) tulajdonkép történeti jogosultsága, múltja nincs. Valóban csodálkozni kell a vakságon vagy részakaraton, mely valakit ily czikk írásánál vezet. Ő egyik oldalon — nem tudom mi kilátással — küzd a cseh korona integritása mellett ugyanakkor, midőn a másik oldalon, minden szégyen nélkül, a magyar korona történeti jogait kétségbe vonja. Szép hivatása van a német nyelven, de cseh szellemben szerkesztett „ Politiknak, mely az egész birodalomban, nagy elterjedtségénél fogva, képesítve van elveinek súlyt és pártot szerezni. Vezérczikkeit nemcsak Prágában, hanem Zágráb, Lemberg, Brünn, Laybach, s szóval mindenhonnan írják, ahol csak szlávok a foederalismus zászlója alatt küzdenek. Az államszövetség eszméjének terjesztése és megkedveltetésében négy év alatt igen sokat ten a „Politik.“ idevágó programmját többször formulázta, s ez — ha szabad mondanom: legújabb alakjában , melyet saját körülményeikhez alkalmazva, az illyr-párt is egészen gáévá tett, már nem sokat különbözik ma*) Az elfogulatlan csehek átalában restellik, hogy Palaczky, kinek mint a cseh nemzeti öntudat hajdan egyik hatalmas felébresztőjének és történésznek, kétségtelenül nagy érdemei vannak, nem marad szakmájánál, hanem amihez nem ért, a gya-korlati politikába avatkozik. R. K. a magyar államjogi szervezettől. Ugyanis sz. Venezel koronája tartományaira nézve elengedhetlenkép vindiálják történeti jogaikat, függetlenségüket, melyet a nemzet a „fehérhegyi csatában“ el nem játszhatott. A Csehország, Morva és Szilézia számára Prágában tartatni követelt általános országgyűlés intézkednék a felett, hogy az országcsoportjukat és a birodalmat illető közös ügyek miként kezeltessenek. Végül Bécsben, mint annak előtte is volt, a cseh korona országcsoportja számára külön üdv. kancellária felállítását kívánják, stb. Kétségtelen is, hogy a federalisták nem fognak nyugodni addig, míg országukban nemzetiségüket, sőt nemzeti fölényüket biztosító államjogokat nem nyernek , s csak ön áltás volna azt hinni, miszerint ezentúl a csehek a Lajthán inneni kis tartományokkal egy kalap alá szorítani, egy rangba helyezni engedik magukat. Azért is az lesz, szerény nézetem szerint, a legbölcsebb birodalmi államjogi rendezés, mely még az elutasíthatlan közös ügyek kezelésére oly formát talál fel, hogy abba úgy Magyarország, mint a többi királyságok stb. belenyugodhassanak ; másrészről az egyes országoknak, történeti jogaik figyelembe vétele mellett, szabad, s az emberi méltóságot legjobban megtisztelő , e mellett olcsó önkormányzati szervezetet nyújt, mely a nemzetiségi harcznak, ha egyszerre végét nem szabja is , de mindenkorra élét vegye. S ezen kitérés után a „Politik“ ismertetéséül szabadjon még megjegyeznem, miszerint szerkesztője, Skressowsky J., mindenütt a legnagyobb tisztelettel viseltetik Magyarország jogai iránt, s főmunkatársa, Zellhammer Ottokár cseh t. képviselő, ki szintén megfordult hazánkban, s némileg nyelvünket is beszéli, a lap főhasábjain igen gyakran foglalatoskodik velünk ; noha szeretném, ha ezentúl kevesebb féltékenységet tanusítana irányunkban, mint eddig, s a magyar kérdésben is követné a „Politik“ irányát, mely a „Károd,“ vagyis Palaczky-Bieyer irányával azonosnak nem mondható. — Másrészről kívánatos volna, hogy a „ Politik “-ot, mely Csehország mindennemű érdekeit csakugyan híven képviseli, és oly nyelven van szerkesztve, melyet jobbára értünk, hazánkban az eddiginél több figyelemre méltassák, miután szükséges gyökeresen ismernünk a főbb elemeket, ha általános békés megoldást akarunk elérni. A csehországi többi német közlönyről és a német pártról jövő levelemben. REMÉNYI KÁROLY tilalma, a sajtó megszorítása, művészeti és tudományos intézeteinknek adóval terhelése stb. „S mi orvosolja mindezen bajokat? A kényszer ellenmérge: a szabadság. „Fel kell tehát szabadítani a földmivelést, az ipart, a kereskedést. A kereskedelmi szabadság leginkább megfelel Magyarország gazdasági viszonyainak, de az ipart is legerőteljesebben fejleszti, s azon kívül az egyedüli alap, melyen a vámkérdés, mint közös ügy, mind hazánk, mind Ausztria egyforma előnyére megoldható. De a szabad kereskedésnek semmi haszna, ha szállító eszközeink drágák és nem irányulnak áruczikkeink természetes piaczai felé. Azért a vasutak mindenek előtt nemzetgazdasági czélokból épüljenek, ahol bizonyos vasúttársulatok, az illető vidék vagy az egész ország hátrányára, kiváltságukkal visszaélnek, ott épülhessenek olcsóbban szállító versenypályák, nehogy például ezután is saját kárunkkal más tartomány kikötőjét kelljen Fiume rovására gazdagítanunk. A kereskedés felszabadítása mélhatlanul megkívánja a tőke szabad kamatoztatását, valamint pénzforgalmunk emancipálását a bécsi bank monopóliuma alól, azaz országos bank felállítását, mely, helyes alapra fektetve, ismét forgalomba hozza az ezüstöt, s így megóv az agio ingadozásaitól s az ebből eredő károktól. „Hasonlóképen fel kell szabadítani a sajtót, a közoktatást, a tudományt és művészetet, sőt a két utóbbinak emelkedését országos segély által kell előmozdítani, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy a tudomány és művészet haladása nemcsak a nemzet műveltségét, hanem közvetve anyagi gyarapodását és hatalmát is a legnagyobb mértékben fokozza. „Mind anyagi, mind szellemi jóllétünk leghathatósabb eszköze pedig a külön külön erők egyesítése, a társulás. A mai kornak akár óriási üzletei, akár jótékony, akár lélekképző vállalatai, vasutak, hajózások és csatornázások, hitelintézetek, takarékpénztárak és segélyző egyletek , olvasó-, társalgókörök és különféle szakegyletek, mind a társulás üdvös eredményei. A nemzetnek tehát szabad egyesületi jogra minden téren múlhatlan szüksége van. „Szóval, a nemzetnek szabadságra van szüksége társadalmi élete minden viszonyában szintúgy, mint egész politikai léterében, s minél inkább valósíthatja a szabadság eszméjét, annál boldogabb lesz.“ Báró Babarczy Antal választóihoz kibocsátott programmjából átveszszük a következő pontokat : „Kiegyenlítést óhajtok mindenekelőtt a koronával, mert nemzeti életünkre tekintve, ha a történelem tanúsága előtt szemeinket szándékosan behunyni nem akarjuk — megismernünk kelletik — hogy Magyarország politikai lelke „a király“. „Kiegyenlítést óhajtok a testvérországokkal, ezek történelmi önállóságának tiszteletben tartása mellett, és kölcsönös értesülés alapján. „Kiegyenlítést óhajtok az örökös tartományokkal, a birodalmi kapocs szilárdításának és a közös ügyek közös alkotmányos elintézésének alapján, és e kiegyenlítést annyira fontosnak tekintem, miként ennek alárendelni csak azt nem fogom, mi a pragmatica sanctio és az 1790 ik X. t. czikk által biztositott nemzeti önállásunkat és függetlenségünket veszélyeztethetné, vagy csak gyengíthetné is. „Kiegyenlítést óhajtok az 1848-ik XVI. sz. t. alapján a kormányfelelősség, s a megyei és városi rendszer között, de úgy, hogy nemzeti létünk és jogaink e gyöngye, alkotmányosságunk századokon által sikeresnek bizonyult e védbástyája el ne törpittessék, hanem a helyhatóság szabadelvű alapra fektetett valóságos önkormányzati intézmény legyen. „Őszinte kiegyenlítést óhajtók az országban létező különböző nemzetiségek között, s az e tekintetbeni egyenjogúsításnak azon határokig vagyok barátja, melyeken túl a haza állami és területi egységének veszélyeztetése nélkül menni nem lehet. „Kiegyenlítést óhajtok a vallások között, és pedig a teljes vallásszabadság alapján, úgy, hogy midőn minden vallásfelekezetnek befolyása saját egyházi és iskolai dolgaira biztosittatik, akkor ezen autonómia a katholika egyháznak is minden idegen beavatkozástól menten fenntartásáért. „Átalában nemzeti függetlenségünk megőrzésére és biztosítására — birodalmi állásunkból eredő viszonyainknak jövőrei elrendezésére nézve, — azon alapelveket vallom sikerrel követendőknek, melyeket hazánk nagy fia, Deák Ferencz hazafias bölcsesége kijelölt.“ Követválasztási mozgalmak. Greguss Ágost, akadémiai r. tag, Orosház kerületi választóihoz kibocsátó programmját, melynek első részében nyilatkozó úr alaposan fejtegetve nézeteit a birodalommal közös ügyeink és azon viszonyok felett, melyek innét keletkeztek, előadja a módok iránti véleményét is ezek rendezésére nézve. Csak túl nagy tárgyhalmazunknak kérjük tulajdonítani, hogy e nagy gonddal összeállított szózatnak csupán belügyeinkre vonatkozó részét igtathatjuk ide, mely is következő: „Ezek után felesleges megemlítenem, hogy a mennyiben a fentebbi czélok megkívánják, az 1848-diki törvények revisióját szükségesnek tartom. „Szintoly szükségesnek tartom új törvények alkotását, és pedig elsősorban a nemzetiségeket kell kielégíteni oly törvények által, melyek számukra, az ország politikai és területi egységének határain belül, nyelvek és saját fejlődésük teljes szabadságát biztosítsák. A törvényhozás fontos és sürgős feladatai továbbá: a megyei, városi és községi önkormányzat rendezése, a törvénykezési eljárásnak mind polgári, mind büntető perekben szabályozása, s esküdtszékek behozatala, jövedelemre alapított új adótörvény, a vallásfelekezetek között jogegyenlőség megállapítása, és általában, mint legfőbb két czél, hazánk miveltségének és gazdagságának minél nagyobb emelése. „Mai nap csak a mivelt nemzetek lehetnek gazdagok , valamint csak a gazdagok lehetnek miveltek. A szegénynek nincs módja magát mivelni; a miveletlen nem képes a gazdagságot megőrizni és fokozni. Minthogy pedig az összes nemzet annál miveltebb és gazdagabb lesz, minél miveltebbek és gazdagabbak egyes tagjai, arra kell törekednünk, hogy az egyes lakosok anyagi és szellemi jóllétét emeljük. „E végből el kell hárítanunk azon akadályokat, melyek szellemi és anyagi jólétünknek útjában állanak. Mik ezen akadályok ? A kényszer különböző nemei. Ilyen például, anyagi téren : a termesztés megszorítása a dohánymonopólium által, terményeink eladásának korlátolása a vámok s a kiváltságos vasúti szállítás drágasága által, a pénzforgalom nyűgözése a bécsi bank elégtelen és kényszerű irgalom jegyei által stb. Szellemi téren : a tanítási és tanulási szabadság Lapunk octok. 13-ai mezőkövesdi közleményére, ismert és hiteles kezekből, két tudósítást vettünk, miket a közbejött felszólalások és ellenfelszólalások folytán, nemcsak szükségesnek, de indokoltnak is látjuk közölni. Az első levél így szól: „Mit a mezőkövesdi verekedésről a lapok elterjesztettek, legnagyobb részben koholmány. F. hó 8-án az isteni tisztelet után Szeghő emberei letéptek egy zászlót, mely Mocsáryé volt, s a postaháznál volt kitűzve. Ebből összeütközés támadt , miközben egy ember leüttetett , ki azonban másnap már bort kért. „Szeghő pártja már 1861-ben is összeverekedett a Mocsaryéval , minek következtében a választást ismételni kellett. „Jelenleg Szegbe látván, hogy ily előzmények után netaláni megválasztatásának ismét csak az volna az eredménye, a mi 1861-ben, önkényt visszalépett, csupán csak azt kérvén ki a papoktól, hogy öt jelöltnek valamely más kerületbe ajánlják, amit ezek meg is tettek. „Ipolyi pártja mindebben részt nem vett, s jelöltjét csupán 10-én, tehát két nappal a verekedés után, fogadta tüntetéssel, midőn ez Miskolczról visszatérve, Mezőkövesden átutazott. Ez alkalommal a város piactéin álló sokaságot in