Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-12 / 4671. szám
unió-kérdés országgyűlési tárgyalásánál nem lehet figyelembe nem vétetniük. Első sorban áll, mint fényes bizonyíték arra nézve, mily élénk a népben a kibékülési, egyesülési vágy, s mily helyesen fogja az fel saját érdekeit — az osztrák összbirodalom egysége és hatalmi írása, mely egyedül a legmagasb államfeladatok közös kezelése, az alkatrészek sajátságainak s a történelmi jog kifejlődésének tiszteletben tartása által biztosítható. Valamely végérvényes határozat tehát az Erdély és Magyarország közt létesítendő szoros egyesülés módjaira nézve véleményünk szerint mindaddig helyet nem foglalhat, míg Magyarország státusjogi állásának kérdése az összbirodalom irányában az 1865-ik sept. 20-iki császári kibocsátványnak megfelelőleg kielégítő megoldásra nem talál. Két független ország egyesítése a közös érdekek szempontjából nem jelenthet mindig egygyéolvasztást vagy a kisebbnek elenyészését a nagyobban. Biztosítása tehát Erdély nagyfejedelemség törvényes jogainak a Magyarországgali szorosabb kötelékek között is; sértetlen fenntartása és egyenjogúsítása a különböző nemzetiségek és nyelveknek, háborútlan kifejlődése mellett a népsajátságoknak a szellemi, polgári és állami élet minden ágaiban ; vallásszabadság s a felekezetre nézve különböző, de egyenlően autonóm jogokat élvező egyházak függetlensége az erre vonatkozó s változhatlan sarkalatos törvények alapján : — mindezek oly követelések , melyek teljes kielégítést sürgetnek, ha csak oly áldozat nem kívántatik, minőt saját egyéniségének megtagadása nélkül egy nép sem volna képes teljesíteni. Ez okból kívánja a szász nemzet állandó biztosítását az ország törvényeinek s a nemzet jogi állásában gyökerező, helyhatósági szerkezet további fennállását és hatályban tartását, a szász nemzeti egyetem orgánumainak s a szász nemzet élén álló gróf választhatási jogának megőrzésével ; és ragaszkodik azon, rá nézve elidegeníthetlen államszerződések, alaptörvények és fejedelmi eskük, valamint százados gyakorlat által biztosított jogaihoz, hogy saját belügyeit a korona beleegyezésével, mint eddig, továbbra is függetlenül maga szabályozhassa. Oly igények és követelmények ezek, melyek az őszintén s kölcsönös jogtisztelet elvéből kiinduló kiegyezkedésnek nem állnak útjában, s melyeknek tekintetbevétele tehát annál kevésbé járhat nehézségekkel, miután a császári kibocsátvány a birodalom alkatrészei történetjogi kifejlődésének biztosítását a monarchia egysége határain belül épen a birodalmi alkotmány egyik alaptörvényének nyilatkoztatja. Mi végül a fennforgó kérdések megoldása eljárását illeti, hogy a nyugtalanító aggodalmak előre eloszlattassanak, ajánlandó lenne azon alapelv követése, hogy Erdélynek Magyarországgal való, bármiként meghatározandó szoros egyesülésének tényleges valósítása csak akkor kezdessék, ha a teljesítés jogi lehetőségét feltételező minden viszony mindkét ország kölcsönös megegyezése által világos s félremagyarázhatlan, a nélkülözhetlen jogbiztosítékokat nyújtó törvény alakjában, a korona szentesítése alatt véglegesen szabályozva lesz. Ez eljárás követése egészen megfelelne Felséged szándoklatainak, a mint azok az 1865- diki sept. 20 diki császári manifestum által minden nép szabad megegyzése hangsulyoztatása s az arra való határozott utalással, — hogy szabad a pálya, mely a legitim jog tekintetbevétele mellett megegyezésre vezet, — ünnepélyesen nyilváníttattak. S ez a dolgok helyzetével sem ellenkezik, miután a feladat végleges s minden érdekeltet egyenlőn kielégítő megoldása a megkezdett kiegyezési tárgyalások feletti végleges eldöntés előtt épen oly kevéssé volna lehetséges, mint a magyarországi törvényhozásnak az e királyságban való nemzetek és egyházak jogállása feletti végzése előtt. Ezek, legkegyelmesebb Császár és Ur, a nézetek, óhajok és várakozások, melyek Erdélynek Magyarországhoz való államjogi viszonya megkezdett rendezéséről a szász székek és kerületek lakossága részéről nyilvánultak. Midőn a legalázatosabb nemzeti egyetem nézeteinek e leghódolatteljesb kifejezését Felségednek legkegyelmesebb méltatásra előterjesztené, szíve mélyéből késztetve érzi magát egyszersmind, hogy a szász nemzet iránt tanúsított legkegyelmesebb jóakaratért legforróbb köszönetét, a további védelem és pártolásért való legbensőbb kérelemmel leghódolatteljesebben tegye le a szentséges trón zsámolyához. Kik az Isten által védett Ausztria és dicsteljes Uralkodó-háza iránti teljes bizalommal, rendületlen hűség s odaadással öröklünk stb. Nagy-Szeben, 1865. nov. 6-án. “ Követválasztási mozgalmak. Kemény Zsigmond választói tegnap este a városi vigadó földszinti helyiségébe gyűltek össze. A hosszú terített asztalokkal ellátott roppant nagy terem egészen telve volt, s nagy számmal voltak azok, kik helyet nem kapva, állani kényszerültek. Pohárköszöntés, mint várni lehetett, számos volt. Először Kemény Zsigmond emelt szót, ki betegsége daczára is megjelent, elmondá örömét azon, hogy míg hazánk több részében minden eszközt felhasználnak korteskedésre, addig itt a fővárosban ez nem történik, s különösen választói óvakodnak a vesztegetésektől. Ezután Tóth Lőrincz élteté a jelöltet, ki betegsége daczára, orvosi rendelet ellenére is megjelent e körben. Ezután éltették Deákot, Vecsey Sándort, Érkövyt, kiknek egyike Kemény, másika Szentkirályi előtt lépett vissza, Ballagi a sajtót élteté, s annak fejedelmét, Keményt, Emmerling az ipart, a munkát élteté. Szentiványi Károly azt fejtegeté, hogy ugyanazon elv vallása még nem elég, mert egyén és egyén közt különbség van, mint az ugyan egy ügyért harczoló vezér és közkatona közt. Ezenkívül Vecsey Sándor, Weninger tanár, Tausig, Lorsich, Busbach ügyvédek mondottak pohárköszöntőket. — Strsimirovics György volt tábornoknak, mint a magyar országgyűlés képviselő jelöltjének programmját a „Serbobran“ közzé teszi. Az első pont kiemeli a magyarok, szerbek és Magyarország más nemzetiségei közti egyetértés szükséges voltát. — A második a birodalom hatalmi állása megtartásának és szilárdításának szempontjából a koronával való kiegyezés mellett szól. A históriai jog — mond továbbá a programm — a nélkülözhetlen alapja minden sikerre számító politikának, de ez csak akkor nyújt garanciát a maradandóságra, ha a köz szellemében szabadelmű intézmények által ujjáteremtetik; ígéri a jelölt a nemzetiségek teljes polgári- és államjogi egyenjogúsága melletti küzdést; sürgetni fogja az 1848-iki törvények revisióját, amennyiben ezen elvekbe ütköznek; az egyenjogúság érdekében kivánni fogja a decentralisatiót, a megyei autonómia reformját, s a megyéknek a nemzetiségek szerinti újjáalakítását. Különben a szabadelmű eszméknek hódoland, mint szerb, a szerbek históriai jogát és kiváltságait védendi, amennyiben ezek nem ejtenek csorbát Magyarország integritásán. Elismeri a szerbek solidaritását Magyarország többi nemzetiségeivel; kívánja, hogy az „egyesült három királyság“ (Horvát-, Dalmát- és Tótország) a maga mai területével szorosabb kapcsolatba lépjen Magyaroszággal; de csak azon feltétel alatt, hogy teljes belső autonómiájuk és a szerb-horvát nemzetiség nemzetközi szerződés által legyen biztosítva. Erdélyt illetőleg Stratimirovics a reintegrálást kívánja, s a horvát határőrvidékre nézve az alkotmányban való részvételt. Pozsony, oct. 30. Vgy. Városunkban, mely eddig csendes nézőként, de éber szemmel várta az események fejlődését, a követválasztási mozgalom árja szintén megindult. A kezdemény érdeme a „nemzeti kört“ illeti, melynek meghívására tegnap a városi nagy redout termében a választóképes polgárok több százai sereglettek össze. A meghívás a város két választókerületének összes választóihoz valt intézve, és oda czérzott, hogy mielőtt a két kerület követjelöltjei iránt külön tanácskoznék, azon közös elvek hozassanak tisztába, melyeknek vezérlete alatt a választásokat végbevinni kellene, hogy azok a város díszére és a haza javára sikerüljenek. A nemzeti kör elnöke, P. T. úr, az ülést, fentérintett czéljának körvonalazásával megnyitván, azt e gyülekezet egyhangú kívánsága folytán, szokott tapintatával végig vezérelte. A szólók elseje a tanácskozás objektiv irányát fejtegeté, mikép a két követválasztást szabályozandó közös elvek a képviseleti rendszer jellegéből folynak, mely szerint az 1848 előtti nemes osztályi képviselet helyébe az összes nemzet közérdekeinek képviselete lépett. Ezen közérdekek legfőbbike ugyan hazánk integritása és alaptörvényeink sértetlensége, mely szilárd jellemű hazafit hiv a küzdtésre, de vannak egyéb közérdekek is, melyekkel az országgyűlés foglalkozni fog, minek a gazdászat, ipar, kereskedelem, igazságszolgáltatás , nevelésügy, pénzügy, nemzetgazdászat és a civilizált társaslét egyéb nagy érdekei, melyeknek képviseltetése nem csupán érzelménél fogva jó hazafit, hanem egyszersmind szakképzettséggel bíró férfiút kíván. Miután pedig a városok, mint a kereskedés és ipar székhelyei, méltán kívánhatják, hogy a városi elem az országgyűlésen hatályosan képviseltessék, s miután különösen Pozsony városának jól felfogott érdekében kell állani, hogy a törvényhozásra igazi befolyást nyerjen, szóló azt véli, mikép előleges választási elvül ki lehetne mondani azt, miszerint a két választókerület akkér kombinálná a választást, hogy egyik követjelölt általános jó tulajdonai mellett a kereskedelem, közgazdászat, pénzügy dolgában kitűnő szakképzettséggel bírjon, de mindenesetre választatnék két különböző szakképzettségű egyén, ellenkező esetben a követek párhuzamosan fogván eljárni, a város képviseltetése kevesebb sikert igérne, mire nézve különösen kívánatos volna, hogy e város ne csak alakilag, hanem, viszonyait mélyen ismerő hazafiak által, valósággal képviseltessék az országgyűlésen. — Az előadás tetszéssel fogadtatott. A következő szónok — lelkes előadásában kifejté politikai nézeteit a közelgő országgyűléssel szemközt, s a nemzet alaptörvényeihez hü ragaszkodást, a Lajthán túli népekkel való szabad kiegyezést, a nemzetiségi, vallási kérdéseknek jogegyenség alapjáni megoldását, elveiül vallotta. — Kiemelé az alkotmányos választási jog nagy fontosságát, és annak lelkiismeretes gyakorlására polgártársait felhivá, hangsúlyozván ennek kapcsában, hogy a régi pártok megszűntek, s ma csak egyetlen nemzeti pártról lehet szó, mely az ország törvényes jogait védi. — Élénk színekkel festé továbbá Pozsony városa anyagi hanyatlását, házai, szőllői elértéktelenülését, s mindezek után jellegzé azon tulajdonokat, mikkel egy ily tekintélyes város követének felruházva kell lennie. — Előadásának több helyei szintén felvillanyozák a hallgatóságot, mely midőn végre kitörő „éljenei“ által a szónok alapelveit mintegy magáénak vallotta, hazafiságának oly kétségtelen jeleit adá, miszerint bátran állíthatjuk, hogy a hazának Pozsony városának legtöbbnyire német ajkú lakosainál hivebb fiai nincsenek. A harmadik szónok feladatául tűzé ki azon tulajdonokról értekezni, melyekkel a követjelöltnek biznia kell, hogy a választók bizalmára érdemesíttessék .— Kifejté a politikai jellem kellékeit, és ezek közt első helyre tévé a „szegénységet“, mely tekintetből a szerénytelen ember, ki nevét a hírlapokban és programmokban terjesztgeti, de hazafiságát és képességét tettekkel nem bizonyitá, a választók bizalmát nem érdemli. Szónok a jó országgyűlési követ példányképének hátlapját is mutatá, szellemdúsan ecsetelvén azon rész tulajdonokat, melyeknél fogva, Pozsony városában legalább, követségre számolni nem lehet. A következő szónok kiemelé Pozsony városainak, mint országgyűlési és koronázási város, mint a 1848-as törvények bölcsője jelentőségét, reménye, hogy a magyar nemzet békülékeny jelleménél fogva az ausztriai tartományokkal kiegyezkedendik saját alaptörvényei épsége mellett, egyébiránt a követjelöltektől programmókát nem kíván, őket nem beszédeik, hanem tetteik után kellvén megbírálni, végre megérintvén, hogy az alkotmányos élet felébresztését Ő felsége kezdeményezte, miért hálával tartozunk, érdekes előadását ő Felségére mondott „éljennel“ fejezé be, mely a hallgatóság részéről viszhangoztatott. Ezek után több szóló nem jelentkezvén,az elnök az egyes szónoklatok velejét összefoglalva, ezzel kapcsolatosan saját politikai nézeteit fejté ki,különösen hangsúlyozván,miként az osztrák birodalom „nagy“-nak csak úgy képzelhető, ha annak szíve, magyar hazánk, virágzó, szabad és hatalmas lesz, mi nélkül az osztrák birodalom úgynevezett nagyhatalmi állása eszme lehet ugyan, de tényleg nem létezik. Ezután szólló áttért a képviseleti rendszer jellemzésére, s megemlíté, hogy az országos képviselet a népnek elidegenithetlen joga, mely, mint a múlt század 2-ik felének történelme tanúsítja, vérrel szereztetett, s azóta a nemzetek életében oly mély gyökeret vert, miszerint aztán egy időre felfüggeszteni, de kiirtani nem lehet Bolha stb. Itt közbeszólt egy tanár, s az elnököt cáfolni iparkodván, azt vitatá, hogy Ausztriának nagyhatalmi állás nem puszta eszme, hanem történelmi tény, mire, miután felvilágosíttatott volna, hogy e részben az elnök beszédét félreértő, az utóbbi rövid párbeszédet intézvén a jelenlevőkhöz, a példás rendben, férfias higgadtsággal tartott gyűlés szétoszlott. Bennünk pedig e gyűlés azon hitet szilárdítá meg, hogy Pozsony városának értelmes műveit polgárai csak jellemszilárd, elismert képességű, s a város viszonyaiba is avatott tett hazafiakat, nem pedig tevéketlen, érdemnélküli hitszomjasokat tisztelendvén meg bizalmukkal, a követválasztási problémát a város méltóságához és műveltségi fokához képest fogják megoldani. Mező-Kövesd, nov. 3. Tisztelt szerkesztőség! Majd minden lapban, de különösen a „Pesti Napló”ban sok minden íratott a mező-kövesdi kerület országgyűlési követjelöltjeinek állásáról. A sok mendemondát tovább nem hallgathatva szükségesnek láttuk mi, alólkrottak, Mező-Kövesd város szavazó többségének nevében nyilvánítani, hogy valamint az 1861-dik évben az akkori választási kihágás vizsgálatából kiderült, hogy mi, a 987 szavazók, itatva nem voltunk, és hála Istennek, magunk borát ihatjuk, de nem választáskor, mert mi ily szent ügyben józanon választunk, jelenleg pedig Szegh József úr a mi követjelöltünk, kit már több ízben fel is kértünk képviseletünk elvállalására, ma már biztosan írhatjuk, hogy a tisztelt úr most népünk ezrei kíséretében, lovasaink vezetése mellett, városunk házánál nagy örömünkre megjelenve, kerületünk képviselőségi jelöltségét elfogadó, kinek megválasztását, a többi községek többségének nyilvánítása után, bizonyosnak hiszszük. Úgy adja Isten, mert ha ily tisztalelkű hazafiak többségéből alakul a hongyűlés, úgy mentve lesz és élni fog szabad magyar hazánk. Tisztelettel ajánlottak vagyunk kész szolgái: Mezőkövesd 800, és K. Farmos 70 szavazó többség nevében. Sz.Endre, nov. 9. Igen tisztelt szerkesztőség ! Nincs kellemetlenebb, mint ha az ember oly tényeket kénytelen a nyilvánosság itélőszéke elé bocsátani, melyekről más viszonyok között még négyszemközt is hallgatni akarna. Az oly soká nem élvezett alkotmányos élet azonban még mindig terem oly vadhajtásokat, melyeket a nyilvánosság metszőkésének jutott a feladat kérlelhetlenül kiirtani, nehgy e fatytya kinövések gyökeret verve, talán nagyobb érdekeket is veszélyeztessenek. Ma reggel I. Kállay Béni úr, a szentendrei kerület képviselőjelöltje, bogdányi és visegrádi választóinak felszólítása következtében körünkben megjelent. Már Szent-Endrén áthaladva, hol követjelöltünket koszorúk és éljenekkel fogadták, hallatszott az a hír, miszerint N. kereskedő és B. gőzhajói ágens onnan jókor reggel előre mentek, hogy utunkban az Ács-pártiakat fellázítván, számunkra ellen-demonstrátiót készítsenek. Mintegy 15 kocsiból álló menetünket már a pócsmegyeri pinczéknél s a tótfalusi korcsmánál éktelen kiáltozással fogadta néhány, a pinczékből összegyűlt ember, mi azonban még botrányra nem adott alkalmat, mert bárkit éhezni, bármily hangon s bárki előtt, mindennek szabadságában áll. Végre megérkeztünk Bogdányba, s a faluházánál, ahol az elöljáróság a legszívesebben fogadott bennünket, a jövetelünkre egybegyűlt lakosok közt, saját megkeresésükre, kalapjelvényünkből közöttük többet kétszáznál kiosztottunk. Azon közben, míg a szobában a bemutatások tartottak, a helység házával szemközt egy csomó felizgatott választó és nem választó jelent meg, kik közül a nagy részt nem is a helységből, de a szigetségből átjött, fanatizált emberek képezték, és midőn Kállay ur választóihoz szólani akart, a műveltség legalantabb fokán álló emberhez sem illő kifejezésekkel illették személyét, s mig N. ur mindezt édes mosolygással szemlélte, a helybeli református tanítót, ki a jelenlevőket arra kérte, legyenek csendesen, s hallgassák meg a követjelölt urat, vagy távozzanak, majdnem megverték, s már-már tettlegességre került volna dolog a két párt között, mit megelőzendő, a kocsira ültünk, s Visegrádra távozunk, hova a lázitás már nem terjedhetvén, a legszívesebben fogadtattunk. Bizonyosak vagyunk, hogy t. Ács Károly úr, kinek nevét a Kállay pártiak mindig illő tisztelettel említik, az ily lázitásokról tudomással sem bír, mit annyival is inkább hiszünk, mert minden józan ember átlátja azt, hogy az ily esetek pártja tekintélyét nem emelni, csak aláásni vannak hivatva. Ezeket közölni, mint jelen voltak, kötelességünknek tartottuk, hogy a pártfelek az ily éretlen és tapintatlan eljárástól tartózkodjanak. Nikolita Sándor, Popovics Sándor, Küzdi Lajos, Csoppor Gábor, Dumcsa Ödön, Sátor András, Breitner Gáspár, Simkó Károly, Szelvényi Imre, Luppa Vazul, Slachta Adolf, Gligler Antal, Gigler Márton, Bedner István, Luppa Péter Luppa Szvetozár, Schmidt István, Behringer Ferencz, Cristofoli Fortunato, Malloschy József, Lithvay Mátyás, Rónyai Simon, Takáts Mihály, Gyene Gusztáv. Ugyanezen kerület másik jelöltje, Ács Károly, nov. 5-dikén fogadtatott ünnepélyesen választói részéről, és ezek tetszése közt előadta pro- grammját. O r o s h á z, n o v. 3. A követválasztási mozgalmak az orosházi választókerületben és úgy vannak napirenden, mint bárhol más kerületekben , talán azon kivétellel, hogy itt a rendesnél és szokottnál draszikusabb modorban nyilvánítják a pártok érzületüket — a mi pasquillek készítésében, zászlók letépésében és végre személyes gyűlöletben végződik; nem is emlitve a sok alkalmi költeményeket, melyek dallammá téve, ez vagy ama jelölt gyengéjét — nem épen finom modorban szándékolják érinteni. A számos nemzeti lobogók, melyek falunk különböző helyein lengenek, jelezik a képviselőjelöltek neveit, és pedig Székács József, Justh István és Omaszta Zsigmondot, s a választókerület néhány községében Greguss Ágostont. A különböző feliratú zászlók körüli csoportosulás oly bizonytalanságban tartja a választók reményeit, hogy igen nehéz feladattá válnék csak távolról is meghatározni, hogy várjon ki lesz a követ ? — Természetes, hogy kiki saját jelöltje mellett hoz döntő érdeket, s igy a négy jelöltre igen megszakgatvák a pártok ! Nekem nem czélom a jelöltek érdemeit mérlegelni, sem egyik vagy másik párt felett dicsérő sorokat írni — erre voltam gyenge, s nem is kitűzött czélom, hanem mégis óhajtottam a kerület követválasztási mozgalmainak habár csekély, de való képet nyújtani, a mennyiben eddig lapjainkban megjelent, s e tárgyat tartalmazó czikkek egyoldalúak voltak. A pártok, mint említem — igen megosztvák, eddig, úgy látszik, a Greguss és Justh-párt a legerősebb, de hogy mégis ki lesz a vivát ? azt majd az óhajtott november 14-dik napja hozza meg. Egy választó: Duna-Pataj, oct. 28. Ma délután tartatott meg itten a solti járás 61-ki főszolgabírója, Földváry Gábor úr által, a pataji kerület részéről egybehívott képviselőválasztási értekezlet. A kerületi községek biráin és jegyzőin kivül többen hivattak és jelentek is meg a választók különféle osztályaiból ; jelen volt többek közt a kalocsai September 30-iki értekezletnek korelnöke és több tagja is. Miután Földváry Gábor ur Ivánka Imre követjelölt és több köztiszteletü közbirtokos szépszámú bandérium diszkisérete mellett megérkeztek, az értekezlet pontban délutáni négy órakor megnyittatott, s Földváry Gábor ur az elnöklésre közakarattal felkéretvén, ugyan ő előadta az értekezlet czélját, s különösen figyelmeztetette a jelenlevőket arra, hogy amennyire lehet, az ügy fontossága tekintetéből is az egyértelműségre törekedjenek. Ezután a kerület egyik jelöltje, Sáfáry Ágoston szólalt fel, és előadva, miszerint ő is szívéből óhajtja az egyességet, és ennek áldozatot hozni kész , látván azt is, hogy a választókerületben Ivánka Imrének nagy pártja van, s a jelöltséget azoknak, kik őt bizalmukkal megtisztelték, köszönvén, attól visszalép, s azért tisztelt barátja, Ivánka Imrének engedi át. Ivánka Imre elismeréssel nyilatkozván jelölttársának nemes visszavonulásáról, ismétli politikai elveinek fejtegetését és előadását, s kéri továbbra is a választók bizalmát, egyben biztosítja a kerületet, hogy őt jövőre is mindig ott fogja látni, hol a nemzet függetlenségének szilárd védői állandónak. Éljenzéssel fogadott beszéde után Sárkány M. sajnálattal említi fel, miszerint különösen Kis-Körösön a népnek ígéretek léteznek, hogy Ivánkától el ne álljanak. Ha a tisztelt jelöltnek amúgy is oly nagy adhaerentiája van, mint mondauik, akkor kár ily eszközöket is használni mellette. Szóló indítványozza, hogy — mivel a harmadik jelölt le nem lépvén, az óhajtott egység ez után el nem érhető — az eddigi jelöltek elejtésével hazánk egyik legjelesebb publicistája, Fálk Miksa keressék fel a duna-pataji kerület képviselésére. Ivánka Imrének az ígéreteknek részérőli tudását visszautasító közbeszólása után Sörös Imre sokkal komolyabbnak hiszi a felhozott vádat, semhogy a felett könnyedén elsiklani lehetne, hanem kéri az értekezletet, hogy a Sárkány úr által említett esetet tüzetesebb tárgyalás alá venni szíves legyen. Elnöklő Földváry Gábor úr figyelmezteti szólót, hogy ezen értekezletnek nem lehet czélja az investigatio , mire Sörös úr Ivánka Imrét a vád iránti egyenes nyilatkozásra szólítván fel. Ivánka ismételve kijelenti, hogy ő a felhozottról mit sem tud, ezt most hallja először, s kéri mindazokat, kik bizalmukkal őt tiztelik meg, hogy mindenféle hasonló módoktól tartózkodjanak. Elnök kijelenti, hogy az értekezletnek czélja egyesítés lévén, nem látja czélirányosnak a még szóban levő két jelölt közé egy harmadiknak beékelését, s a Sárkány által tett inílványt épen nem pártolhatja. Az Ivánka irányában szóba hozott vádra nézve annak nyilatkozatát megnyugtatónak tartja. Dobos Sándor kalocsai törvényszéki ülnök szintén megnyugtatónak tartja Ivánka nyilatkozatát, s általában ha történt volna is olyasmi, amit Sárkány úr említett, annak feledését ajánlja. Egy újabb jelöltnek felléptetését elkésettnek tartja, habár az országszerte kedvelt publicistánk, Fálk Miksa személyében történnék is, annnyival inkább, mert a választók nagy része — a néptömeg — azt sem tudja, mi fán terem ama jeles hazánkfia. Szóló Sáfárynak visszalépése folytán a kerület nagy többségének hangulatát véli kifejezni, midőn, azt mondja, hogy „éljen Ivánka!“ Utána Duzs Lajos ügyvéd emelt szót, szerencsésnek vallja magát, hogy oly democratikus irányú jelöltnek lehetett pártvezetője a democraticus téren, mint valódi demokratikus barátja, Sáfáry Ágoston, kinek visszalépését őszintén sajnálja. Kéri a választókerületet, hogy Sáfáry Ágostont, mint a democraticus elvek harcosát, ki már 1848-ban is főszolgabíró volt, a kerület magának biztosítsa , és neki (Sáfáry Ágoston urnak) majdan a megye restitutiójakor oly állást adjon — és ő hiszi, hogy fog is adni,mely az ő érdemeit megilleti. Egyébiránt ő is mint Sáfáry Ágoston vezetője — most már azt mondja: éljen Ivánka! A kiskőrösi ágost. lelkész és Csekei Imre Íai°tC8aí Tatik, hogy Sáfáry helyett most már ők is Ivánkát éltetik. * Elnök felemlíti, hogy miután Nagy Ignácz követjelölt részéről — kit ő az értekezletre szintén meghívott, de ki meg nem jelentmindeddig nyilatkozat nem történt, az óhajtott egység el nem érhető; felszólítja tehát az értekezletet, van-e valaki jelen, ki talán a nevezett ur nevében szólhatna? Mire hosszabb csend után Kalocsa város bírája kijelenté, hogy a nevezett jelölt úr pártja részéről megbízva nem lévén, ezúttal és ez irányban nem nyilatkozhatik. Végre elnök felszólítván az értekezletet, akar-e bizonyos rendszabályokat a választásra nézve alkotni? Miután senki fel nem szólalt, az értekezletet eloszlatta. ., , n. Estve a helybeli vendéglőben Földváry Gábor úr az értekezletre hívottakat megvenn 3 ,* és számos hazafias pohárköszöntések fűszerez a díszes estélyt. i. I. Pest, nov. 11. 00 Felsége fogadási ünnepélyét rendező nagy választmány — mint már érintettük— mai napon ülését megtartotta, mely alkalommal a f. hó 9-kén tartott képviselői értekezlet Jegyzőkönyve hitelesittetvén, a főpolgármester jelentést tett a fogadtatás érdekében eddig tett előleges munkálatokról, s felhívta a választmányt, hogy saját kebeléből elnököt, pénztárnokot és jegyzőt válaszszon, miután ő az elnökséget bokros elfoglaltatásánál fogva, de leginkább azért, hoy a rendezés minden hivatalos szint nélkülezen, nem vihetné. Ezen előterjesztés után a főpgármester zajos éljenzés között a teremből e távozott, s a választmány működését azzal kevette meg, hogy Havas Ignáczot felkiáltás útján nőkké, Vecsey Sándort alelnökké, Weisz Boátot pénztárnokká és Cséry Lajost jegyzővé megválasztá, kik helyeiket azonnal elfoglalván, a választmány magát megalakultak kijelentette. Miután a szükséges intézkedések czélszerűe csakúgy tehetők, meg, ha a nagy választmánynak egy kellőleg kidolgozott terv terjesztetik elő, dr. Szabó Alajos indítványára egy programmkészítő alválasztmány kiküldése határoztatok el, melybe minden városrészből az elnökség öt tagot fog meghívni, kikhez mint szakértők még Alexy Károly szobrász, Frey Lajos építész, Reiter Ferencz főmérnök, Szumrek Pál városi főmérnök és Peer Hermann főkertész lesznek felkérendők. Ezen alválasztmány vasárnap délután 4 órakor ül össze, a nagy választmány pedig jövő szombaton d. u. tartana ülést. — A bécsi Alsergrund választókerületben nov. 10-ikén próbaválasztás tartatott. — Annak ellenére, hogy dr. Schuselka — mint írtuk — visszalépett volt a jelöltségtől, az egybegyűlt választók túlnyomó többsége rá szavazott: 148 szavazat közül 6 88 szavazatot kapott, dr. Hoffer ellenjelölt 64 et, Schwarz 1-et, dr. Kopp 5 öt. Dr. Kopp visszalépett e szavazás után a jelöltségtől. Habár ezen próbaválasztásból nem lehet következtetést vonni a valóságosra, — mert a kerületnek GOO választója van, a most csak 148 jelent meg, — mind a mellett világos, hogy Schuselkának erős pártja van, mely minden áron őt óhajtja képviselőjének. — A főválasztás hétfőn fog végbemenni. — A „Kolozsv. Közi.“ sürgönyei jelentik az erdélyi követválasztásokat illetőleg. Szamosujvár, nov. 7. Városunk részéről ma Simai Gergely 56, és Gajzágó Salamon 50 szavazattal választattak országgyűlési követekül. Erzsébethváros, nov. 8. Küküllő megye felső kerületében gr. Bethlen Farkas választatott követül b. Szentkereszty Zsigmond ellenében. Dézs. nov. 8. Torma Károly csaknem egyhangulag választatott meg B.-Szolnokmegye követéül. Átalános többsége volt a románok részéről is. Marosvásárhelyt f. hó 1- én Nagy Sámuelt és Rhedey Istvánt választották meg követektül. — Vettük a „kereskedő ifjak társulatának“ engedélyezett alapszabályait, melyből közöljük a következőket: A társulat czélja : a mivelődés és a társalkodás előmozdítása; szellemi ösztönzés; a hazai nyelv gyökeresítése és művelése ; osztályköréhez tartozó tudományok és hasznos intézmények terjesztése; közbenjárás a helyeszközléseknél és a szükségben levő pályatársak segélyezése. A czél elérésére vezető eszközök : a) a társulat szállása, mely kizárólag a társulat czéljainak szentelve — alkalmul szolgáland a tagok összejövetelére, társalkodásra, étkezésre és különnemű tisztes mulatságokra, a mindennemű nyerészkedő játékok kizárásával; b) a könyvtár és olvasó terem, melyben többféle hasznos könyveken kívül, főképen szakmánkba vágó kereskedelmi és nemzetgazdasági dolgozatok és folyóiratok fognak tartatni ; c) felolvasások és értekezések, és pedig szintén kiválólag az ipar és kereskedelem mezején követendő helyes elv és irány megvitatása érdekében ; d) egyleti folyóirat vagy évkönyv, mely legalább is egy év lefolyása alatt egyszer kiadandó,és pedig a végből, hogy az egylet ügyei és a tartott felolvasások vagy értekezések a lehetőség szerint közzététessenek, s az egylet állapotáról és műveletéről ne csak a benső tagok tudjanak de minden az egylet iránt érdekelt ügybarát és pártoló kimerítő ismeretet nyerjen. Tagjai csak oly egyének lehetnek, kik a kereskedő osztályhoz tartoznak, u. m. önálló kereskedők, társak, cégvezetők, segédek és ügynökök, továbbá pénz- vagy hitelintézetek, biztosító társaságok vagy más hasonló társadalmi és magán vállalatok tisztviselői alakító bizottmány tagjai a követkők : Fábián Gyula (Jálics A. Ferencz és társairaknál.) Flittner Károly (Siráki E. M. urnái. Imrédy Ferencz (Heinrich A. és fiai uraknál. Keller Alajos (Alter és Kiss uraknál.) Kemény László (Sebastian K. urnái.) Korány Ágoston (a felső-magyarhoni üveggyárak központi irodájában.) Litassy József (Heckenast G. urnái ) Németh Zsigmond (Unger Antal urnái) Podhorszky Frigyes (Vetsey Sándor urnái.) Szilády is elszárnyaltak, ki kél