Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)

1865-11-12 / 4671. szám

unió-kérdés országgyűlési tárgyalásánál nem le­­­het figyelembe nem vétetniük. Első sorban áll, mint fényes bizonyíték arra nézve, mily élénk a népben a kibékülési, egye­sülési vágy, s mily helyesen fogja az fel saját érdekeit — az osztrák összbirodalom egysége és hatalmi írása, mely egyedül a legmagasb állam­feladatok közös kezelése, az alkatrészek sajátsá­gainak s a történelmi jog kifejlődésének tisztelet­ben tartása által biztosítható. Valamely végérvényes határozat tehát az Er­dély és Magyarország közt létesítendő szoros­ egyesülés módjaira nézve véleményünk szerint mindaddig helyet nem foglalhat, míg Magyaror­szág státusjogi állásának kérdése az összbiroda­lom irányában az 1865-ik sept. 20-iki császári kibocsátványnak megfelelőleg kielégítő megol­dásra nem talál. Két független ország egyesítése a közös érde­kek szempontjából nem jelenthet mindig egy­­gyéolvasztást vagy a kisebbnek elenyészését a nagyobban. Biztosítása tehát Erdély nagyfeje­delemség törvényes jogainak a Magyarország­­gali szorosabb kötelékek között is; sértetlen fenntartása és egyenjogúsítása a különböző nem­zetiségek és nyelveknek, háborútlan kifejlődése mellett a népsajátságoknak a szellemi, polgári és állami élet minden ágaiban ; vallásszabadság s a felekezetre nézve különböző, de egyenlően autonóm jogokat élvező egyházak függet­lensége az erre vonatkozó s változhatlan sarkalatos törvények alapján : — mindezek oly követelések , melyek teljes kielégítést sürgetnek, ha csak oly áldozat nem kívántatik, minőt saját egyéniségének megtagadása nélkül egy nép sem volna képes teljesíteni. Ez okból kívánja a szász nemzet állandó biz­tosítását az ország törvényeinek s a nemzet jogi állásában gyökerező,­ helyhatósági szerkezet to­vábbi fennállását és hatályban tartását, a szász nemzeti egyetem orgánumainak s a szász nemzet élén álló gróf választhatási jogának megőrzésé­vel ; és ragaszkodik azon, rá nézve elidegeníthet­­len államszerződések, alaptörvények és fejedel­mi eskük, valamint százados gyakorlat által biz­tosított jogaihoz, hogy saját belügyeit a korona beleegyezésével, mint eddig, továbbra is függet­lenül maga szabályozhassa. Oly igények és követelmények ezek, melyek az őszintén s kölcsönös jogtisztelet elvéből kiin­duló kiegyezkedésnek nem állnak útjában, s me­lyeknek tekintetbevétele tehát annál kevésbé járhat nehézségekkel, miután a császári kibo­­csátvány a birodalom alkatrészei történetjogi ki­fejlődésének biztosítását a monarchia egysége határain belül épen a birodalmi alkotmány egyik alaptörvényének nyilatkoztatja. Mi végül a fennforgó kérdések megoldása el­járását illeti, hogy a nyugtalanító aggodalmak előre eloszlattassanak, ajánlandó lenne azon alap­elv követése, hogy Erdélynek Magyarországgal való, bármiként meghatározandó szoros­ egye­sülésének tényleges valósítása csak akkor kez­dessék, ha a teljesítés jogi lehetőségét feltételező minden viszony mindkét ország kölcsönös meg­egyezése által világos s félremagyarázhatlan, a nélkülözhetlen jogbiztosítékokat nyújtó törvény alakjában, a korona szentesítése alatt véglegesen szabályozva lesz. Ez eljárás követése egészen megfelelne Fel­séged szándoklatainak, a mint azok a­z 1865- diki sept. 20 diki császári manifestum által min­den nép szabad meg­egy­zése hangsulyoztatása s az arra való határozott utalással, — hogy sza­bad a pálya, mely a legitim jog tekintetbevétele mellett megegyezésre vezet, — ünnepélyesen nyilváníttattak. S ez a dolgok helyzetével sem ellenkezik, miután a feladat végleges s minden érdekeltet egyenlőn kielégítő megoldása a megkezdett ki­egyezési tárgyalások feletti végleges eldöntés előtt épen oly kevéssé volna lehetséges, mint a magyarországi törvényhozásnak az e királyság­ban való nemzetek és egyházak jogállása feletti végzése előtt. Ezek, legkegyelmesebb Császár és Ur, a néze­tek, óhajok és várakozások, melyek Erdélynek Magyarországhoz való államjogi viszonya meg­kezdett rendezéséről a szász székek és kerületek lakossága részéről nyilvánultak. Midőn a legalázatosabb nemzeti egyetem né­zeteinek e leghódolatteljesb kifejezését Felsé­gednek legkegyelmesebb méltatásra előter­jesztené, szíve mélyéből késztetve érzi magát egyszersmind, hogy a szász nemzet iránt tanúsí­tott legkegyelmesebb jóakaratért legforróbb kö­szönetét, a további védelem és pártolásért való legbensőbb kérelemmel leghódolatteljesebben te­gye le a szentséges trón zsámolyához. Kik az Isten által védett Ausztria és dicsteljes Uralkodó-háza iránti teljes bizalommal, rendü­letlen hűség s odaadással öröklünk stb. Nagy-Szeben, 1865. nov. 6-án. “ Követválasztási mozgalmak. Kemény Zsigmond választói teg­nap este a városi vigadó földszinti helyi­ségébe gyűltek össze. A hosszú terített asztalokkal ellátott roppant nagy terem egészen telve volt, s nagy számmal vol­tak azok, kik helyet nem kapva, állani kényszerültek. Pohárköszöntés, mint várni lehetett, számos volt. Először Kemény Zsigmond emelt szót, ki betegsége daczára is megjelent, elmondá örömét azon, hogy míg hazánk több részében minden eszközt felhasználnak korteske­désre, addig itt a fővárosban ez nem törté­nik, s különösen választói óvakodnak a vesztegetésektől. Ezután Tóth Lőrincz élteté a jelöltet, ki betegsége daczára, or­vosi rendelet ellenére is megjelent e körben. Ezután éltették Deákot, Vecsey Sán­dort, Érkövyt, kiknek egyike Kemény, másika Szentkirályi előtt lépett vissza, Ballagi a sajtót élteté, s annak fejedelmét, Keményt, Emmerling az ipart, a munkát élteté. Szentiványi Károly azt fejtegeté, hogy ugyanazon elv vallása még nem elég, mert egyén és egyén közt különbség van, mint az ugyan egy ügyért harczoló vezér és közkatona közt. Ezenkívül Ve­­csey Sándor, Weninger tanár, Tausig, Lor­­sich, Busbach ügyvédek mondottak pohár­­köszöntőket. — Strs­­imiro­vics György volt tá­bornoknak, mint a magyar országgyűlés képviselő jelöltjének programmját a „Ser­­bobran“ közzé teszi. Az első pont kiemeli a magyarok, szerbek és Magyarország más nemzetiségei közti egyetértés szükséges voltát. — A második a birodalom hatalmi állása megtartásának és szilárdításának szempontjából a koronával való kiegyezés mellett szól. A históriai jog — mond továbbá a programm — a nélkülözhetlen alapja minden sikerre számító politikának, de ez csak akkor nyújt garanciát a mara­­dandóságra, ha a köz szellemében szabad­­elmű intézmények által ujjáteremtetik; ígéri a jelölt a nemzetiségek teljes pol­gári- és államjogi egyenjogúsága melletti küzdést; sürgetni fogja az 1848-iki törvé­nyek revisióját, a­mennyiben ezen elvekbe ütköznek; az egyenjogúság érdekében k­i­­vánni fogja a decentralisatiót, a megyei autonómia reformját, s a megyék­nek a nemzetiségek szerinti újjáalakítását. Különben a szabadelmű eszméknek hódo­­land, mint szerb, a szerbek históriai jogát és kiváltságait védendi, a­mennyiben ezek nem ejtenek csorbát Magyarország inte­gritásán. Elismeri a szerbek solidaritását Magyarország többi nemzetiségeivel; kí­vánja, hogy az „egy­esült három ki­rályság“ (Horvát-, Dalmát- és Tótor­szág) a maga mai területével szorosabb kapcsolatba lépjen Magyaroszággal; de csak azon feltétel alatt, hogy teljes belső autonómiájuk és a szerb-horvát nemzeti­ség nemzetközi szerződés által legyen biztosítva. Erdélyt illetőleg Stratimirovics a reintegrálást kívánja, s a horvát határ­őrvidékre nézve az alkotmányban való részvételt. Pozsony, oct. 30. Vgy. Városunkban, mely eddig csendes né­zőként, de éber szemmel várta az események fejlődését, a követválasztási mozgalom árja szin­tén megindult.­­ A kezdemény érdeme a „nem­zeti kört“ illeti, melynek meghívására tegnap a városi nagy redout termében a választóképes polgárok több százai sereglettek össze. A meghívás a város két választókerületének összes választóihoz valt intézve, és oda czérzott, hogy mielőtt a két kerület követjelöltjei iránt külön tanácskoznék, azon közös elvek hozas­sanak tisztába, melyeknek vezérlete alatt a vá­lasztásokat végbevinni kellene, hogy azok a vá­ros díszére és a haza javára sikerüljenek. A nemzeti kör elnöke, P. T. úr, az ülést, fent­­érintett czéljának körvonalazásával megnyitván, azt e gyülekezet egyhangú kívánsága folytán, szokott tapintatával végig vezérelte. A szólók elseje a tanácskozás objektiv irányát fejtegeté, mikép a két követválasztást szabályo­zandó közös elvek a képviseleti rendszer jelle­géből folynak, mely szerint az 1848 előtti nemes osztályi képviselet helyébe az összes nemzet közérdekeinek képviselete lépett. Ezen köz­érdekek legfőbbike ugyan hazánk integritása és alaptörvényeink sértetlensége, mely szilárd jel­lemű hazafit hiv a küzdtésre, de vannak egyéb közérdekek is, melyekkel az országgyűlés fog­lalkozni fog, minek a gazdászat, ipar, kereske­delem, igazságszolgáltatás , nevelésügy, pénz­ügy, nemzetgazdászat és a civilizált társaslét egyéb nagy érdekei, melyeknek képviseltetése nem csupán érzelménél fogva jó hazafit, hanem egyszersmind szakképzettséggel bíró férfiút kí­ván. Miután pedig a városok, mint a kereskedés és ipar székhelyei, méltán kívánhatják, hogy a városi elem az országgyűlésen hatályosan kép­viseltessék, s miután különösen Pozsony városá­nak jól felfogott érdekében kell állani, hogy a törvényhozásra igazi befolyást nyerjen, szóló azt véli, mikép előleges választási elvül ki le­hetne mondani azt, miszerint a két választóke­rület akkér kombinálná a választást, hogy egyik követjelölt általános jó tulajdonai mellett a ke­reskedelem, közgazdászat, pénzügy dolgában ki­tűnő szakképzettséggel bírjon, de mindenesetre választatnék két különböző szakképzettségű egyén, ellenkező esetben a követek párhuzamosan fogván eljárni, a város képviseltetése kevesebb sikert igérne, mire nézve különösen kívánatos volna, hogy e város ne csak alakilag, hanem, viszonyait mélyen ismerő hazafiak által, való­sággal képviseltessék az országgyűlésen. — Az előadás tetszéssel fogadtatott. A következő szónok — lelkes előadásában kifejté politikai nézeteit a közelgő országgyűlés­sel szemközt, s a nemzet alaptörvényeihez­ hü ragaszkodást, a Lajthán túli népekkel való sza­bad kiegyezést, a nemzetiségi, vallási kérdések­nek jogegyen­­ség alapjáni megoldását, elveiül vallotta. — Kiemelé az alkotmányos választási jog nagy fontosságát, és annak lelkiismeretes gyakorlására polgártársait felhivá, hangsúlyoz­ván ennek kapcsában, hogy a régi pártok meg­szűntek, s ma csak egyetlen nemzeti pártról le­het szó, mely az ország törvényes jogait védi. — Élénk színekkel festé továbbá Pozsony városa anyagi hanyatlását, házai, szőllői elértéktelenü­­lését, s mind­ezek után jellegzé azon tulajdono­kat, mikkel egy ily tekintélyes város követének felruházva kell lennie. — Előadásának több he­lyei szintén felvillanyozák a hallgatóságot, mely midőn végre kitörő „éljenei“ által a szónok alap­elveit mintegy magáénak vallotta, hazafiságának oly kétségtelen jeleit adá, miszerint bátran állít­hatjuk, hogy a hazának Pozsony városának leg­­többnyire német ajkú lakosainál hivebb fiai nincsenek. A harmadik szónok feladatául tűzé ki azon tulajdonokról értekezni, melyekkel a követje­löltnek biznia kell, hogy a választók bizalmára érdemesíttessék .— Kifejté a politikai jellem kel­lékeit, és ezek közt első helyre tévé a „sze­génységet“, mely tekintetből a szerénytelen em­ber, ki nevét a hírlapokban és programmokban terjesztgeti, de hazafiságát és képességét tettek­kel nem bizonyitá, a választók bizalmát nem érdemli. Szónok a jó országgyűlési követ pél­dányképének hátlapját is mutatá, szel­­lemdúsan ecsetelvén azon rész tulajdonokat, melyeknél fogva, Pozsony városában legalább, követségre számolni nem lehet. A következő szónok kiemelé Pozsony városa­­i­nak, mint országgyűlési és koron­ázási város, mint a 1848-as törvények bölcsője jelentőségét, reménye, hogy a magyar nemzet békülékeny jelleménél fogva az ausztriai tartományokkal kiegyezkedendik saját alaptörvényei épsége mellett, egyébiránt a követjelöltektől program­­mókát nem kíván, őket nem beszédeik, hanem tetteik után kellvén megbírálni, végre megérint­vén, hogy az alkotmányos élet felébresztését Ő felsége kezdeményezte, miért hálával tartozunk, érdekes előadását ő Felségére mondott „éljen­nel“ fejezé be, mely a hallgatóság részéről visz­­hangoztatott. Ezek után több szóló nem jelentkezvén,az elnök az egyes szónoklatok velejét összefoglalva, ezzel kapcsolatosan saját politikai nézeteit fejté ki,külö­nösen hangsúly­ozván,miként az osztrák birodalom „nagy“-nak csak úgy képzelhető, ha annak szíve, magyar hazánk, virágzó, szabad és hatal­mas lesz, mi nélkül az osztrák birodalom úgy­nevezett nagyhatalmi állása eszme lehet ugyan, de tényleg nem létezik. Ezután szólló áttért a képviseleti rendszer jel­lemzésére, s megemlíté, hogy az országos kép­viselet a népnek elidegenithetlen joga, mely, mint a múlt század 2-ik felének történelme tanú­sítja, vérrel szereztetett, s azóta a nemzetek éle­tében oly mé­ly gyökeret vert, miszerint azt­­án egy időre felfüggeszteni, de kiirtani nem lehet Bolha stb. Itt közbeszólt egy tanár, s az elnököt c­áfolni iparkodván, azt vitatá, hogy Ausztriának nagy­hatalmi állás n­em puszta eszme, hanem törté­nelmi tény, mire, miután felvilágosíttatott volna, hogy e részben az elnök beszédét félreértő, az utóbbi rövid párbeszédet intézvén a jelenlevők­höz, a példás rendben, férfias higgadtsággal tar­tott gyűlés szétoszlott. Bennünk pedig e gyűlés azon hitet szilárdítá meg, hogy Pozsony városának értelmes műveit polgárai csak jellemszilárd, elismert képességű, s a város viszonyaiba is avatott tett­ hazafiakat, nem pedig tevéketlen, érdemnélküli hitszomja­­sokat tisztelendvén meg bizalmukkal, a követ­választási problémát a város méltóságához és műveltségi fokához képest fogják megoldani. Mező-Kövesd, nov. 3. Tisztelt szerkesztőség! Majd minden lapban, de különösen a „Pesti Napló”ban sok minden íratott a mező-kövesdi kerület országgyűlési követjelöltjeinek állásáról. A sok mendemondát tovább nem hallgathatva szükségesnek láttuk mi, alólkrottak, Mező-Kövesd város szavazó többségének nevében nyilváníta­ni, hogy valamint az 1861-dik évben az akkori választási kihágás vizsgálatából kiderült, hogy mi, a 987 szavazók, itatva nem voltunk, és hála Is­tennek, magunk borát ihatjuk, de nem válasz­táskor, mert mi ily szent ügyben józanon válasz­tunk, jelenleg pedig S­z­e­g­h József úr a mi követjelöltünk, kit már több ízben fel is kértünk képviseletünk elvállalására, ma már biztosan ír­hatjuk, hogy a tisztelt úr most népünk ezrei kí­séretében, lovasaink vezetése mellett, városunk házánál nagy örömünkre megjelenve, kerületünk képviselőségi jelöltségét elfogadó, kinek meg­választását, a többi községek többségének nyil­vánítása után, bizonyosnak hiszszük. Úgy adja Isten, mert ha ily tisztalelkű hazafiak többségé­ből alakul a hongyűlés, úgy mentve lesz és élni fog szabad magyar hazánk. Tisztelettel ajánlottak vagyunk kész szolgái: Mezőkövesd 800, és K. Farmos 70 szavazó­ több­ség nevében. S­z.­E­n­d­r­e, nov. 9. Igen tisztelt szerkesztőség ! Nincs kellemetlenebb, mint ha az ember oly tényeket kénytelen a nyilvánosság itélőszéke elé bocsátani, melyekről más viszonyok között még négyszemközt is hallgatni akarna. Az oly soká nem élvezett alkotmányos élet azonban még mindig terem oly vad­hajtásokat, melyeket a nyilvánosság metsző­késének jutott a feladat kérlelhetlenül kiirtani, neh­gy e fatytya kinövések gyökeret verve, talán nagyobb érde­keket is veszélyeztessenek. Ma reggel I. Kállay Béni úr, a szent­endrei kerület képviselőjelöltje, bogdányi és visegrádi választóinak felszólítása következtében körünk­ben megjelent. Már Szent-Endrén áthaladva, hol követjelöl­tünket koszorúk és éljenekkel fogadták, hallat­szott az a hír, miszerint N. kereskedő és B. gőzhajói ágens onnan jókor reggel előre mentek, hogy utunkban az Ács-pártiakat fellázítván, szá­munkra ellen-demonstrátiót készítsenek. Mintegy 15 kocsiból álló menetünket már a pócsmegyeri pinczéknél s a tótfalusi korcsmánál éktelen ki­áltozással fogadta néhány, a pinczékből össze­gyűlt ember, mi azonban még botrányra nem adott alkalmat, mert bárkit éhezni, bármily han­gon s bárki előtt, mindennek szabadságában áll. Végre megérkeztünk Bogdányba, s a faluhá­zánál, a­hol az elöljáróság a legszívesebben fo­gadott bennünket, a jövetelünkre egybegyűlt la­kosok közt, saját megkeresésükre, kalapjelvé­­nyünkből közöttük többet kétszáznál kiosztot­tunk. Azon közben, míg a szobában a bemutatások tartottak, a helység­ házával szemközt egy csomó felizgatott választó és nem választó jelent meg, kik közül a nagy részt nem is a helységből, de a szigetségből átjött, fanatizált emberek képezték, és midőn Kállay ur választóihoz szólani akart, a műveltség legalantabb fokán álló emberhez sem illő kifejezésekkel illették személyét, s mig N. ur mindezt édes mosolygással szemlélte, a hely­beli református tanítót, ki a jelenlevőket arra kérte, legyenek csendesen, s hallgassák meg a követjelölt urat, vagy távozzanak, majdnem meg­verték, s már-már tettlegességre került volna dolog a két párt között, mit megelőzendő, a kocsira ültünk, s Visegrádra távozunk, hova a lázitás már nem terjedhetvén, a legszívesebben fogadtattunk. Bizonyosak vagyunk, hogy t. Ács Károly úr, kinek nevét a Kállay pártiak mindig illő tiszte­lettel említik, az ily lázitásokról tudomással sem bír, mit annyival is inkább hiszünk, mert min­den józan ember átlátja azt, hogy az ily esetek pártja tekintélyét nem emelni, csak aláásni van­nak hivatva. Ezeket közölni, mint jelen voltak, kötelessé­günknek tartottuk, hogy a pártfelek az ily éret­len és tapintatlan eljárástól tartózkodjanak. Nikolita Sándor, Popovics Sándor, Küzdi La­jos, Csoppor Gábor, Dumcsa Ödön, Sátor An­drás, Breitner Gáspár, Simkó Károly, Szelvényi Imre, Luppa Vazul, Slachta Adolf, Gligler Antal, Gigler Márton, Bedner István, Luppa Péter Luppa Szvetozár, Schmidt István, Behringer Fe­­rencz, Cristofoli Fortunato, Malloschy József, Lithvay Mátyás, Rónyai Simon, Takáts Mihály,­­ Gyene Gusztáv. Ugyanezen kerület másik jelöltje, Ács Károly, nov. 5-dikén fogadtatott ünnepélyesen választói részéről, é­s ezek tetszése közt előadta pro-­­ grammját. O r o s h á z, n o v. 3. A követválasztási mozgalmak az orosházi vá­lasztó­kerületben és úgy vannak napi­renden, mint bár­hol más kerületekben , talán azon­­ kivétellel, hogy itt a rendesnél és szokottnál draszikusabb modorban nyilvánítják a pártok érzületüket — a mi pasquillek készítésében,­­ zászlók letépésében és végre személyes gyűlö­letben végződik; nem is emlitve a sok alkalmi költeményeket, melyek dallammá téve, ez vagy ama jelölt gyengéjét — nem épen finom mo­dorban szándékolják érinteni. A számos nemzeti lobogók, melyek falunk kü­lönböző helyein lengenek, jelezik a képviselő­jelöltek neveit, és pedig Székács József, Justh István és Omaszta Zsigmondot, s a választó­ke­rület néhány községében Greguss Ágostont. A különböző feliratú zászlók körüli csoportosu­lás oly bizonytalanságban tartja a választók re­ményeit, hogy igen nehéz feladattá válnék csak távolról is meghatározni, hogy várjon ki lesz a követ ? — Természetes, hogy kiki saját jelöltje mellett hoz döntő érdeket, s igy a négy jelöltre igen megszakgatvák a pártok ! Nekem nem czélom a jelöltek érdemeit mér­legelni, sem egyik vagy másik párt felett dicsérő sorokat írni — erre voltam gyenge, s nem is ki­tűzött czélom, hanem mégis óhajtottam a kerület követválasztási mozgalmainak habár csekély, de való képet nyújtani, a mennyiben eddig lap­jainkban megjelent, s e tárgyat tartalmazó czik­­kek egyoldalúak voltak. A pártok, mint említem — igen megosztvák, eddig, úgy látszik, a Gre­guss és Justh-párt a legerősebb, de hogy mégis ki lesz a vivát ? azt majd az óhajtott november 14-dik napja hozza meg. Egy választó: D­u­n­a-P­a­t­a­j, oct. 28. Ma délután tartatott meg itten a solti járás 61-ki főszolgabírója, Földváry Gábor úr által, a pataji kerület részéről egybehívott képviselő­választási értekezlet. A kerületi községek biráin és jegyzőin kivül többen hivattak és jelentek is meg a választók különféle osztályaiból ; jelen volt többek közt a kalocsai September 30-iki ér­tekezletnek korelnöke és több tagja is.­ Miután Földváry Gábor ur Ivánka Imre követjelölt és több köztiszteletü közbirtokos szépszámú bandérium diszkisérete mellett megérkeztek, az értekezlet pontban délutáni négy órakor meg­nyittatott, s Földváry Gábor ur az elnöklésre közakarattal felkéretvén, ugyan ő előadta az értekezlet czélját, s különösen figyelmeztetette a jelenlevőket arra, hogy a­mennyire lehet, az ügy fontossága tekintetéből is az egyértelműség­re törekedjenek. Ezután a kerület egyik jelöltje, S­á­f­á­r­y Ágoston szólalt fel, és előadva, miszerint ő is szí­véből óhajtja az egyességet, és ennek áldozatot hozni kész , látván azt is, hogy a választó­kerü­letben Ivánka Imrének nagy pártja van, s a je­löltséget azoknak, kik őt bizalmukkal megtisz­telték, köszönvén, attól visszalép, s a­zért tisztelt barátja, Ivánka Imrének engedi át. Ivánka Imre elismeréssel nyilatkozván jelölt­társának nemes visszavonulásáról, ismétli politi­kai elveinek fejtegetését és előadását, s kéri továbbra is a választók bizalmát, egyben bizto­sítja a kerületet, hogy őt jövőre is mindig ott fogja látni, hol a nemzet függetlenségének szi­lárd védői állandónak. Éljenzéssel fogadott beszéde után S­á­r­k­á­n­y M. sajnálattal említi fel, miszerint különösen Kis-Körösön a népnek ígéretek léteznek, hogy Ivánkától el ne álljanak. Ha a tisztelt jelöltnek amúgy is oly nagy adhaerentiája van, mint mon­dauik, akkor kár ily eszközöket is használni mellette. Szóló indítványozza, hogy — mivel a harmadik jelölt le nem lépvén, az óhajtott egy­ség ez után el nem érhető — az eddigi jelöltek elejtésével hazánk egyik legjelesebb publicistája, Fálk Miksa keressék fel a duna-pataji kerület képviselésére. Ivánka Imrének az ígéreteknek részérőli tudá­sát visszautasító közbeszólása után Sörös Imre sokkal komolyabbnak hiszi a felhozott vádat, semhogy a felett könnyedén elsiklani lehetne, hanem kéri az értekezletet, hogy a Sárkány úr által említett esetet tüzetesebb tárgyalás alá venni szíves legyen. Elnöklő Földváry Gábor úr figyelmezteti szó­lót, hogy ezen értekezletnek nem lehet czélja az investigatio , mire Sörös úr Ivánka Imrét a vád iránti egyenes nyilatkozásra szólítván fel. Ivánka ismételve kijelenti, hogy ő a felhozottról mit sem tud, ezt most hallja először, s kéri mindazokat, kik bizalmukkal őt ti­ztelik meg, hogy minden­féle hasonló módoktól tartózkodjanak. Elnök kijelenti, hogy az értekezletnek czélja egyesítés lévén, nem látja czélirányosnak a még szóban levő két jelölt közé egy harmadiknak beékelését, s a Sárkány által tett inílványt épen nem pártolhatja. Az Ivánka irányában szóba hozott vádra nézve annak nyilatkozatát meg­nyugtatónak tartja. Dobos Sándor kalocsai törvényszéki ülnök szintén megnyugtatónak tartja Ivánka nyilatko­zatát, s általában ha történt volna is olyasmi, a­mit Sárkány úr említett, annak feledését ajánlja. Egy újabb jelöltnek felléptetését elkésettnek tartja, habár az országszerte kedvelt publicistánk, Fálk Miksa személyében történnék is, annnyival inkább, mert a választók nagy része — a nép­tömeg — azt sem tudja, mi fán terem ama jeles hazánkfia. Szóló Sáfáry­­nak visszalépése folytán a kerület nagy többsé­gének hangulatát véli kifejezni, midőn, azt mondja, hogy „éljen Ivánka!“ Utána Duzs Lajos ügyvéd emelt szót, szerencsésnek vallja magát, hogy oly democra­­tikus irányú jelöltnek lehetett pártvezetője a de­­mocraticus téren, mint valódi demokratikus ba­­rátja, Sáfáry Ágoston, kinek visszalépését őszin­tén sajnálja. Kéri a választókerületet, hogy Sá­­fáry Ágostont, mint a democraticus elvek har­cosát, ki már 1848-ban is főszolgabíró volt, a kerület magának biztosítsa , és neki (Sáfáry Ágoston urnak) majdan a megye restitutiójakor oly állást adjon — és ő hiszi, hogy fog is adni,­­mely az ő érdemeit megilleti. Egyébiránt ő is mint Sáfáry Ágoston vezetője — most már azt mondja: éljen Ivánka! A kis­kőrösi ágost. lelkész és C­s­e­k­e­i I­m­r­e Íai°tC8aí T­atik, hogy Sáfáry helyett most már ők is Ivánkát éltetik. * Elnök felemlíti, hogy miután Nagy Ig­­n­á­c­z követjelölt részéről — kit ő az értekez­letre szintén meghívott, de ki meg nem jelent­­mindeddig nyilatkozat nem történt, az óhajtott egység el nem érhető; felszólítja tehát az érte­­kezletet, van-e valaki jelen, ki talán a nevezett ur nevében szólhatna? Mire hosszabb csend után Kalocsa város bírája kijelenté, hogy a nevezett jelölt úr pártja részéről megbízva nem lévén, ez­úttal és ez irányban nem nyilatkozhatik. Végre elnök felszólítván az értekezletet, akar-e bizonyos rendszabályokat a választásra nézve alkotni? Miután senki fel nem szólalt, az értekezletet eloszlatta. ., , n. Estve a helybeli vendéglőben Földváry G­á­bor úr az értekezletre hívottakat megven­n­­ 3 ,* és számos hazafias pohárköszöntések fűszerez a díszes estélyt. i. I. Pest, nov. 11. 0­0 Felsége fogadási ünnepélyét rendező nagy választmány — mint már érintettük—­ mai napon ülését megtartotta, mely alkalommal a f. hó 9-kén tartott képviselői értekezlet Jegyző­könyve hitelesittetvén, a főpolgármester jelentést tett a fogadtatás érdekében eddig tett előleges munkálatokról, s felhívta a választmányt, hogy saját kebeléből elnököt, pénztárnokot és jegyzőt válaszszon, miután ő az elnökséget bokros elfog­­laltatásánál fogva, de leginkább azért, h­oy a rendezés minden hivatalos szint nélküle­zen, nem vihetné. Ezen előterjesztés után a főp­gár­­mester zajos éljenzés között a teremből e távo­­zott, s a választmány működését azzal ke­vette meg, hogy Havas Ignáczot felkiáltás útján nők­ké, Vecsey Sándort alelnökké, Weisz Bo­­átot pénztárnokká és Cséry Lajost jegyzővé megvá­­lasztá, kik helyeiket azonnal elfoglalván, a vá­lasztmány magát megalakultak kijelentette. Miután a szükséges intézkedések czélszerűe csakúgy tehetők, meg, ha a nagy választmány­nak egy kellőleg kidolgozott terv terjesztetik elő, dr. Szabó Alajos indítványára egy programm­­készítő alválasztmány kiküldése határoztatok el, melybe minden városrészből az elnökség öt tagot fog meghívni, kikhez mint szakértők még Alexy Károly szobrász, Frey Lajos építész, Reiter Fe­­rencz főmérnök, Szumrek Pál városi főmérnök és Peer Hermann főkertész lesznek felkérendők. Ezen alválasztmány vasárnap délután 4 ór­akor ül össze, a nagy választmány pedig jövő szom­baton d. u. tartana ülést. — A bécsi Alsergrund választókerületben nov. 10-ikén próba­választás tarta­tott. — Annak ellenére, hogy dr. Schuselka — mint írtuk — visszalépett volt a jelöltségtől, az egybegyűlt választók túlnyomó többsége r­á szavazott: 148 szavazat közül 6 88 sza­vazatot kapott, dr. Hoffer ellenjelölt 64 et, Schwarz 1-et, dr. Kopp 5 öt. Dr. Kopp visszalé­pett e szavazás után a jelöltségtől. Habár ezen próba­­­választásból nem lehet következtetést vonni a valóságosra, — mert a kerületnek GOO választója van, a most csak 148 jelent meg, — mind a mellett világos, hogy Schuselkának erős pártja van, mely minden áron őt óhajtja képvi­selőjének. — A főválasztás hétfőn fog végbe­menni. — A „Kolozsv. Közi.“ sürgönyei jelentik az erdélyi követválasztásokat illetőleg. S­z­a­m­o­s­u­j­v­á­r, nov. 7. Városunk részér­ől ma Simai Gergely 56, és Gajzágó Salamon 50 szavazattal választattak országgyűlési köve­tekül. Erzsébethváros, nov. 8. Küküllő megye felső kerületében gr. B­e­t­h­l­e­n Farkas válasz­tatott követül b. Szentkereszty Zsigmond ellenében. D­é­z­s. nov. 8. Torma Károly csaknem egy­­­hangulag választatott meg B.-Szolnokmegye kö­vetéül. Átalános többsége volt a románok ré­széről is. Marosvásárhelyt f. hó 1- én Nagy Sámuelt és R­h­e­d­e­y Istvánt választották meg követektül. — Vettük a „kereskedő ifjak társu­latának“ engedélyezett alapszabályait, mely­ből közöljük a következőket: A társulat czélja : a mivelődés és a társalkodás előmozdítása; szellemi ösztönzés; a hazai nyelv gyökeresítése és művelése ; osztályköréhez tartozó tudományok és hasznos intézmények terjesztése; közbenjárás a hely­eszközléseknél és a szükségben levő pá­lyatársak segélyezése. A czél elérésére vezető eszközök : a) a társulat szállása, mely kizárólag a társu­lat czéljainak szentelve — alkalmul szolgáland a tagok összejövetelére, társalkodásra, étkezésre és különnemű tisztes mulatságokra, a minden­nemű nyerészkedő játékok kizárásával; b) a könyvtár és olvasó terem, melyben több­féle hasznos könyveken kívül, főképen szak­mánkba vágó kereskedelmi és nemzetgazdasági dolgozatok és folyóiratok fognak tartatni ; c) felolvasások és értekezések, és pedig szin­tén kiválólag az ipar és kereskedelem mezején követendő helyes elv és irány megvitatása érde­kében ; d) egyleti folyóirat vagy évkönyv, mely leg­alább is egy év lefolyása alatt egyszer kiadandó,és pedig a végből, hogy az egylet ügyei és a tartott felolvasások vagy értekezések a lehetőség szerint közzététessenek, s az egylet állapotáról és mű­veletéről ne csak a benső tagok tudjanak de minden az egylet iránt érdekelt ügybarát és pár­toló kimerítő ismeretet nyerjen. Tagjai csak oly egyének lehetnek, kik a ke­reskedő osztályhoz tartoznak, u. m. önálló ke­reskedők, társak, c­égvezetők, segédek és ügy­nökök, továbbá pénz- vagy hitelintézetek, bizto­sító társaságok vagy más hasonló társadalmi és magán vállalatok tisztviselői­­­ alakító bizottmány tagjai a követk­­ők : Fábián Gyula (Jálics A. Ferencz és társa­i­rak­nál.) Flittner Károly (Siráki E. M. urnái. Im­­rédy Ferencz (Heinrich A. és fiai uraknál. Kel­ler Alajos (Alter és Kiss uraknál.) Kem­ény László (Sebastian­ K. urnái.) Korány Ágoston (a felső-magyarhoni üveggyárak központi irodá­jában.) Litassy József (Heckenast G. urnái ) Németh Zsigmond (Unger Antal urnái) Pod­horszky Frigyes (Vetsey Sándor urnái.) Szilády is elszárnyaltak, ki kél

Next