Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)

1865-11-26 / 4683. szám

272 4683. Vasárnap, november 26. 1865 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferenc­ziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségi­hez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. Pest, nov. 25.1865. (Fk) Végig tekintvén a Lajthán túli országgyűlések megnyitására vonatkozó telegrammok hosszú során, azt kell mon­danunk, hogy a kormánynak teljes oka van, az elad eredménynyel megelégedve lenni. A nem - magyar birodalomrészek legtekintélyesbjei , miként Gralliczia és Csehország, hála­ feliratokat indítványoz­nak a felségéhez a September 20-iki ok­mányokban megjelölt út megnyitásáért; hasonlót ton néhány kisebb országgyűlés is, és ha szembe állítjuk ezeket azokkal, a­melyek többé-kevésbé nyílt tiltakozást ajánlanak, legalább a számbeli arányt te­kintve azt kell mondanunk, hogy a több­ség a kormány részén áll. Tu­djuk, hogy a centralisták erre azt fogják mondani: vota non sant numeranda, sed ponderan­­da, — de ennek ellenében bátrak vol­nánk arra figyelmeztetni az urakat, hogy bizony ők is nem ponderálták, hanem csak numerálták a voksokat, midőn az a huszonhat sóit disant erdélyi követ a Schottenthor előtti házban megjelent; to­vábbá, hogy például a terjedelmes Galli­­czia, mert lakosságának egy része még alsóbb miveltségi fokon áll, azért nem kevesebb fontossággal bír a monarchiára nézve , mint a kétségtelenül miveltebb Alsó- vagy Felső-Ausztria. Azonban a dolog fenekére szállva, a két csoport közti különbség nem oly lé­nyeges, a­milyennek első pillanatra látsz­hatnék. A lengyelekről például nem hiszem, hogy valaki azt fogja állítani, miszerint ők kevésbé szabadelvűek, mint teszem Brinz vagy Griskra urak,­­ nem fogja állítani, hogy amazok az absolutismus és az octrogálás hívei, ők bizonyosan sajnálták, hogy a fejedelem szándékai al­kotmányos szempontból teljesen correct után nem voltak valósíthatók. Hálafelira­tuknak értelme tehát csak ez lehet: köszö­netet adunk neked felséges úr, hogy látván, miszer­int az általunk oly forrón óhajtott és javunkra szolgáló változás az alkotmá­nyos formák teljes épségbeni fenntartása mellett nem volt létesíthető, a lényeget a forma fölébe tetted, és jogosult kívona­­taink teljesítésére kilátást szolgáltattál. És mit mondanak az úgynevezett né­met országgyűlések ? Azt-e, hogy a febru­ári alkotmánynak pure et simple fenntar­tatása lehetséges vagy akárcsak kívánatos lett volna ? Távolról sem! Sőt egyenesen kijelentik, miszerint „amaz alkotmány mó­dosítására maga a birodalmi képviselet is teljesen kész lett volna.“ Vagy tán azt kívánják-e, hogy az a — lucus a non lucendo — birodalmi képvi­sel­et, mely néhány éven át Bécsben ülése­zett, tüstént helyreállítandó ? Távolról sem, mert az alkotmány­módosítás szükséges voltát csak úgy ismerik el, mint azt, hogy e módosításnak csak a keleti országgyű­lések határozatainak alapján kell és le­het történnie. Tehát mire vonatkozik a tiltakozás ? Arra, hogy a septemberi tény által a feb­ruári forma megsértetett, de ez olyasmi, a­mit amúgy sem tagadott senki, de a­mit azzal indokolt mindenki, hogy e for­ma­ sértés nélkül lehetetlen volt a lénye­get megmenteni. De várjon megjelölnek-e a német or­szággyűlések oly utat, melyen a fődolog el lett volna érhető, a­nélkül, hogy a for­mán csorba ejtetnek? Kimutatják-e, hogy lehetséges lett volna Magyarországot a maga alkotmányos jogaiba visszahelyez­ni, a­nélkül, hogy a februári alkotmány­nak a birodalmi képviseletre vonatkozó részei ideig-óráig felfüggesztetnek ? Ennek a szóban álló indítvány terjedelmes indo­kolásában legkisebb nyomára sem aka­dunk. Ha már most a lényegre nézve — Ma­gyarországnak alkotmányos jogaiba való visszahelyezése , s általában a nem-német birodalom­ részek kielégítésére nézve — a kormánnyal egyetértenek, — ha másfe­lől a német alkotmányosok nem képesek oly utat-módot megjelölni, melyen ama ezért formailag is teljesen correcte, tehát a februári alkotmány felfüggesztése nélkül el lehetett volna érni, mi aztán az egész tiltakozásnak veleje, mi lehet annak gya­korlati eredménye? Nem egyéb, mint a tiltakozók által is, legalább hallgatva, e­l­­kerülhetlennek elismert for­mahiba constatálása. Ha tehát egyfelől a tiltakozó, másfelől a hálaadó feliratok létre­jönek, úgy, a­mint indítványoztatnak, mi lesz a facit ? Az, hogy a kormány azt fogja mondhat­ni : a lényegre, törekvéseim végc­éljára, az egész birodalombani igazán alkotmányos állapot helyreállítására nézve mindannyi­an egyetértetek velem, a forma megsér­tését a többség megbocsátja, a kisebbség nem bocsátja meg ugyan, de azt sem mondja meg, mikép lehetett volna másként cselekednem, e szerint sajnálom ugyan, hogy a formára nézve kifogás nélküli eljá­rást nem követhettem, de azzal nyugtatom meg lelkiismeretemet, hogy ezen incorrect­­séget nem választottam szabad akaratom­ból, hanem elődeim hibája semmi más utat nyitva nem hagyott, s igy erre kellett lép­nem, hahogy nem akartam ama hiba egy­szerű folytatása által születésem óráján mindjárt halálos ítéletemet is aláírni. Ezzel egyátalán nem akarjuk tagadni, hogy a német alkotmányosok tökéletesen jogosítják arra, a­mit tesznek, sőt hogy e felszólalás némileg kötelességekben is ál­lott, hogy a népnek jogérzetét ébren tart­sák, de ezen erkölcsi hatással lefelé lépések jelentősége ki van merítve, és nem várható, hogy az felfelé is valami gyakorlati eredményt fog szülni. A legközelebbi napok kétségen kívü­l né­hány parlamentáris vihar tanúi lesznek. A­kik nem győztek bennünket ócsárolni, hogy, midőn a leirhatlan erkölcsi és anya­gi szenvedések hosszú korszaka után elő­ször lehetett ismét felszólalni, nem csupa tej és méz volt az, a­mi képviselőink aj­kairól folyt,­­ a­kik, mondjuk, akkor nem győztek bennünket ócsárolni, ki fog­ják mutathatni, vájjon ők kevésbé érzé­kenyek-e hasonlíthatlanul csekélyebb sé­relmek irányában. De ezek után ismét rendes gyakorlati tevékenységükre fognak visszatérni az országgyűlések, türelmesen várva azt a pillanatot, midőn a keleti or­szággyűlések határozat­hozása után rájuk is kerülend a sor a közjogi kérdésekkel foglalkozni, vagy — helyesebben — a kormányra kerülend a sor, azon modort meghatározni, mely szerint ama kérdések a birodalom nyugati felében tárgyalandók lesznek. Még csak azon kifogásra akarunk egy megjegyzést tenni, mely szerint már abban is alkotmányellenes eljárást lehessen látni, hogy az országgyűlésekkel közlött legf­ kéziratban „egy alkotmány“ számára megnyerendő alapról van szó. A fennálló jog szerint — úgy mondják — ezen pil­lanatban nem egy alkotmányról, hanem csak a­z alkotmányról lehet szó, t. i. a februári alkotmányról, mely mindaddig érvényes, míg alkotmányos uton nem mó­­dosíttatik. úgy látszik, nagyon felületesen olvasták ő Felsége levelét, kik ily kifo­gással állanak elő. E levél oly alkotmány­ról szól, mely „a monarchia egységes fenn­állását é s „az egyes részek önállósá­gát és alapos jogigényeit“ bizto­­sítani képes. Hogy ezen definitio nem il­lik a februári alkotmányra, az szent igaz, és így az e feltételeknek megfelelő alkot­mány nem lex lata, hanem még csak fe­renda lex. Ily alkotmány létrejöttét azon­ban egyszerűen czélul jelöli meg ő Fel­sége , hogy mi érvényes mindaddig, míg e czél nincs elérve, és mi módon fog e czél eléretni, ezek oly kérdések, mikkel a csá­szári levél nem foglalkozik. E levél nem mondja, hogy a februári alkotmány érvé­nye nem csak ideiglen, hanem végleg meg­szűnt, nem mondja, hogy helyébe új al­kotmány oo­rogáltatni fog; nem szól a eletről, nem a jövő eshetőségeiről, hanem a végczélról, és várjon lehet-e ily végczé­­lul mást kívánni, mint a­mit a császári le­vél tűz ki annak? A centralistákon álland majd oly módot javasolni, mely a c­z­é­l veszélyeztetése nélkül alkotmá­nyos érzületeknek is teljesen megfelelő, s ha ily javaslatot tenniök sikerül — nem vagyunk a kormány szándékaiba beavat­va, se nem hivatva azoknak tolmácsolá­sára — de jót állani mernénk róla, hogy ajánlatuk nem fog siket fülekre találni. nak kell kineveztetni, hogy „megvizsgálja a September 20-diki pátensnek az ország javára való visszahatását, s arra nézve javaslatot ter­­jeszszen a Landtag elé.“ Hosszas indokolás vezeti be ezen indítványt, melyben az aláírók (a centralista hősök) azt ál­lítják, hogy a September 20-iki pátens által meg van sértve a fel nem függesztett octoberi diplo­ma; hogy az alkotmányfelfüggesztésre nincs jog adva a koronának se az octoberi diplomában, se a februári pátensben; hogy a September 20-diki pátenssel meg van sértve az alaptörvényeken épülő alkotmányos jog; hogy ama felfüggesztés által közvetve fenyegetve lehet a Landtagok joga is, sőt az egész eddigi birodalmi alkot­mány is, melynek megszeghetlen megtartását ő Felsége ünnepélyesen megígéri; hogy a tör­vényhozás ismét az absolut hatalom kezébe került; hogy egyszer­rsmind a szűkebb reichsrath felfüggesztésével a belügyi reformok meghatározatlan időkre halasztatnak ; hogy a reichsrath kész volt az alkotmány revi­­siójára, s ez csak ezen törvényhozó test útján történhetett volna jogosan, hogy csak a reichs­rath (melyik?) lett volna hivatva a Magyaror­szággal való egyezkedésre, és ezen jog nincs megadva az alkotmányban a Landtagoknak, hogy a septemberi pátens megrendíti az osztrák népek jogi öntudatát, s ezzel a birodalom meg­szilárdulását és hatalmi állását; s mindezeknél fogva szükséges a fentebbi meggyőződéseket szo­ros vizsgálat után érvényre emelni. Nagyon helyesen teszik alsó-usztriai szomszé­daink, ha kétszer is meggondolják, minő követ­kezései vannak a fentebbiekben kifejtett politi­­kásoknak, s minő jog az, melyért a reichsrath nevében ügyvédkednek. Mi legyen tulajdonképen szándékuk : a szé­let­b vagy szűkebb reichsrath számára vindi­ál­­ják-e a jogot az államjogi kérdések kiegyenlíté­sére, — vagy pedig hajlandók egy óvás után elfoglalni a Landtagokban kínálkozó tél­t is, — mindezt jövőre még nem tudni. Csak annyi áll a fentebbiekben, hogy az alsó-ausztriai Landtag­­ban egy, a reichsrath érdekében szólandó óvás fog javaslatkép előterjesztetni. Miután — mint táviratilag értesülünk — a csehországi országgyűlés német tagjai is hasonló óvásra czólzó indítványt szándékoznak előterjesz­teni, úgy látszik, a Lajthán túli német nép poli­tikusai csakugyan közös programja szerint akar­nak működni. Bécsi dolgok Az alsó ausztriai tartományi gyűlés 23 ikán azon épületben nyittatott meg, melyben a reichs­­rath felső­háza ütközett. Tagjai ezen gyűlésnek a volt Reichsrath számos kiválóbb szónokai : Schindler, Berger, Brestl ; jelen volt Kuranda és Schmerling is, mely utóbbi igen szerényen vonult végig a termen, s egy ke­véssé feltűnő helyet választott magának. Colloredo­ng, a tartományi marschal, és C­ho­ri n b k y helytartó rövid üdvözlő beszédei után utóbbi felolvasá azon legfelsőbb nyilatkozatot, melyben a September 20 iki manifestum előter­jesztetik, s melyet tegnap közlérk. Feleskeztetvén az uj tartományi tagok, s egy kormányelőterjesztés felolvastatván a politikai hatóságok szervezésére, Tinti és Berger 41 más tag nevében egy indítványt terjesztett elő, mely szerint egy 11 tagból álló bizottság­ Szentkirályi Mór beszéde a pest-józsefvárosi választókhoz, megválaszta­tása után, november 23-dikán. „Tisztelt polgártársak ! A­mennyire érzem azon polgári magas kitün­tetés becsét, melyben önök bizalma által része­sülni szerencsés vagyok , annyira nem lennék reá érdemes, ha azon felelősségről meg tudnék feledkezni, melyet önök megbízásával elvál­laltam. E felelősség roppant, mert oly országgyűléssel állunk szemközt, melynek ered­ménye — legyen az akárminő — hosszú időre határozand hazánk jö­vendőjének kedvezőbb vagy sanyarúbb, biztosabb vagy ké­tes­e­b­b megalakulása felett, és ha való volna az, mit a Lajtán túliak közül sokan örömest pengetnek, hogy az eredmény minden következményeiért, kirekesztőleg a m­a­­g­y­a­r országgyűlés felelős, akkor igen két­lem, hogy találkoznék hazánk polgárai közül csak egy is, ki az országgyűlési megbízást elvál­lalni elég vakmerőséggel bírjon. Ez azonban nem így áll, és ez iránt tisztában lennünk mindenikünknek érdekében fekszik. — Nem úgy, uraim, a felelősség m­eg van osztva, és pedig közös azon államférfiakkal, kik a kor­mány rúdját vezetik, vagy bármi részben és oldalról az alakulás munkájára befolyást gyako­rolnak. És ha ezek oly dolgot követelnének, mit megtenni nem lehet és nem szabad: a követ­kezményekért nem az országgyűlés, hanem ő­k lesznek felelősek, kik lehetetlensé­get követeltek. Ily dolgok pedig nézetem szerint következők : 1-61 Nem áldozhatjuk fel az or­szág területi épségét, tehát nem egyezhetünk bele semmi áron, hogy Horvátország vagy Fiume bármi szín alatt a magyar koronától elszakasz­­tassék, mert ezen elszakadás nemcsak felfor­gatná a pragmatica sanctiót, a magyar állam létezésének ezen felbonthatlan alapszerződését, mely a magyar korona országait elvárhatlanul köti össze , hanem Magyarország szinte úgy, mint Horvátország, jövendőjének alakulására ki­­számíthatlan következményeket vonna maga után. A magyar országgyűlés csak akkor lenne felelős, ha inkább a jövőre mint a múltra figyel­­mezve, megtagadná azon feltételeket, melyeket Horvátország nemzetiségének és alkot­mányos jogainak biztosítására megadni lehet a­nélkül, hogy a magyar korona országainak álla­mi kapcsolata felbontatnék. 2 év. N­e­m áldozhatjuk fel az országnak alkotmányos önállását, tehát nem egyezhetünk bele semmi oly új alakulási módozatba, mely­­nélfogva az ország önállása, törvényhozása va­lamely más kormányzatnak vagy törvényhozás­nak a­l­á­b­a vettetnék, 3-szor. Nem áldozhatjuk fel az 1848-dik évi törvények törvényességét, azaz nem tehetjük, hogy bármi részben érvényteleneknek ismerjük el. Hogy e törvényeket némi részben módosítani vagy kiegészíteni szükséges e, és miként ? ez nyílt kérdés, mert csak oly­kör­ követválasztási mozgalmak. C­s­á­k­v­á­r, nov. 21. Mai napon Fehér megye csákvári kerülete a legszebb követválasztások egyikének volt ta­núja. Miután Sárközy Kázmér úr hétszemélyes táblabíró a jelöltségtől önkénytesen visszalépett, Tóth Lőrincz m. akad. r. tag, s 1848-ban komá­romi képviselő, jelenleg megyei birtokos, egye­dül maradt a kerület jelöltje.­­ A kerületi köz­ségek azonban : Csák­vár, Zámoly, Pátka, Ma­gyar Almás , Lovasberény , Vereb , Pázmánd, Velencze, Pákozd, Nadap, Nyék, Ácsa, Szár, Bodmér, Boglár és Kozma élénk kifejezést akar­ván adni rokonszenvüknek, zászlóik alatt, mind­nyájan megjelentek, s több mint kétezer vá­lasztó gyűlt össze a téren, a lobogókkal feldíszí­tett, nemzeti színekbe öltöztetett emelvény kö­rül. A választási elnök, gr. Cziráky János, a vá­lasztási tény magasztos czéljára s az ünnepély méltóságához mért eljárás követésére köteles­­ségszerüen eleve figyelmeztetvén a nagyszámú tömeget, mely komoly de lelkesült magatartás­sal állta körül a szószéket, vezebi Végh János, a vidéknek köztiszteletü nagybirtokosa, meleg szavakban tolmácsolá a választó közönség köz­­éhajtásával találkozó azon meggyőződését, mi­szerint Tóth Lőrincz m. akad. r. tag és megyei birtokost, országosan ismeretes kitűnő képzett­ségénél, alapos jogismereténél és edzett hazafisá­­gánál fogva, követül ajánlá. Mely hazafias elő­terjesztés egyhangú, szűnni nem akaró éljenekkel fogadtatván , Tóth Lörincz csákvári kerületi országgyűlési követté közegyetértéssel kikiálta­­tatott; ki, midőn a polgári megtiszteltetésnek eme legdiszesbikét, melyet hontársi bizalom nyújthat, új lelkesedést előidéző szónoklatban elfogadva, megköszönő, a példás rendb­e és közegyetértés­sel hivatásában eljárt választó közönség teljes megelégedéssel s örömujjogással oszlott szét. A megbizó levél megválasztott képviselőnknek azonnal kézbesittetett, s minden választó kebe­lét nemes büszkeség töltötte el, hogy midőn or­szágszerte annyi helytelenség és visszaélés mu­tatkozik a választásoknál, a csákvári kerületben a törvény tisztelet, rendszeretet s eljárási tisztaság legszebb alakban tűnt fel, követendő például minden választókerületnek.­­ Két becsületes és lovagias férfi állott itt egymással szemközt; a versenytársak és barátaik mindenkor csak ér­demlett tisztelettel szólottak az ellenfélről, s a szavazatok kevesebbségét ideje korán észrevevő fél, midőn visszalépett, elismerve ellenfelének jó tulajdonait, áldást mondott enn­ek törekvéseire. Tóth Lőrincz megválasztott követünk a bi­zodalmat mintegy e következő meleg szavakban köszönte meg : „Elfogult kebellel, őszinte hálaérzettel köszö­nöm önöknek a lelkesítő bizodalmát, melylyel a közelebbi országgyűlésre képviselőjükké megvál­­­sztottak, azon országgyűlésre, melynél fonto­sabb,­­ a nemzet életére hatályosabb az ország­­alapitó pusztaszeri s a pragmatica sanctiót szen­tesítő pozsonyi gyűlés óta nem tartatott, melynek óhajtott sikerétől hazánk jobbléte hosszabb időre feltételeztetik. úgy érzem magam, mintha nyílt templom ajtaja előtt állnék, melyből Isten igéje és szent énekek zengenek felém ; és mély bálá­val eltelve lépek be annak küszöbén ; szent és mély hálával, mert mi lehet boldogitóbb és eme­­lőbb érzés, mint értelmes és lelkes polgártársak kezéből venni a bizalom koszorúját, s buzdító sze­retettel találkozni a közpályán, milyennel önök ma engem megtiszteltek. Vegyék férfias, komoly ígéretemet, hogy e bi­zalmat megérdemelni, annak megfelelni lesz ál­landó, buzgó törekvésem. Csak ezzel fejezhetem ki valódi hálámat önök irányában , s tisztelete­met azon nagyérdemű férfiú iránt is, ki mint jelölttárs, ellenemben állót , — hogy a helyet, melyet ő oly díszesen töltött volna be, én is igye­kezni fogok úgy betölteni, hogy önök meg legye­nek velem elégedve, s ő maga se bánja, hogy helyét én foglaltam el e nehéz, fáradalmas, vál­ságos országgyűlésen, melyen inkább tövisko­­szoru mint rózsás pálya vár a lelkiismeretes hazafira. — Érdemem kevesebb mint az övé, de jó akaratom nem­ kisebb, nem ifjú bár, de nála ifjabb vagyok, s nem lévén fontos közhivatallal igénybe véve, talán több időt s erőt fordíthatok a képviselői terhes munkákra. S egyedül ennek tulajdonítom, hogy önök bizodalma ezúttal en­­yemet, az ifjabbat jelölt ki azon helyre, melyet 1861-ben ő foglalt el. A feladat, melyet önök vállaimra raktak, igen nehéz, s azzal szemközt csak abban találok buzdí­tó erőt , hogy nálam bölcsebb, tapasztaltabb s tehetséges­ vezérek alatt fogok munkálkodhatni a nagy czél eléréséért; s hogy hazám felvilágo­sult közvéleménye a világító tornyok vezértüze­­ként fog utat mutatva lobogni előttem. A reánk váró nagy és nehéz kötelességek teljesítésének súlya igen nyomasztó volna csekély erőmre, ha attól kellene tartanom, hogy tisztelt választóim szigorúak lesznek megítélésemben. De a fáradal­mas munkát, mely reám vár, nem nehezíti féle­lem, hogy túlszigorúság fogja vezetni biráimat, mert oly nemzet fia vagyok, mely a tiszta jóaka­ratot kegyesen méltányolva, kész megbocsátni a gyarlóságot, mig nemes kebel melegével hajlandó elismerni a legcsekélyebb érdemet is. Jó kedvvel s elszántan megyek tehát s­zemközt a nagy munkának, mely reánk, s a nálamnál je­lesbek és erősbek sorain reám, közlegényre is vár, s melyre a mindenható Isten adja termékenyítő kegyelmét. Miért csüggednék el, midőn Istenben bizom, kiben bízni soha meg nem szűntünk, midőn is­merem nemzetem életerejét, nemes tulajdonait, áldozatkész szeretetét a szabadság, függetlenség, önkormányzat s mindazon haladási eszmék iránt, melyeket Isten és természet az emberiség rendel­tetéséül tűzött ki, azon emberiség czéljául, mely­nek kedves magyar nemzetem oly kitűnő, lelkes, tehetségdús és erőteljes családját képezé, midőn tudom, hogy e nemzet erős nemcsak önjogai védelmében, hanem erős azon rokonszenvben is, melylyel más nemzetek hasonló jogai iránt viseltetik, s azon önzéstelen nemeslelküségben, mely az általa kivívott szabadságot minden test­vérrel, még a hálátlannal is megosztani kész. Ha nincsenek is vérmes reményeim a legközelebbi jö­vőre, ha nem tudom magamat indokolatlan opti­mismus csalétkeivel táplálni, de távol vagyok azon sötétvérű pessimismustól is, mely kétségbe esik az emberiség, a haza, a szabadság jövője felett. Nehéz küzdelmek várnak reánk, jól tudom, de győzni fogunk előbb utóbb, hazámfiai, s eljö azon jobb kor, mely után a költő epedett , felvirrad sokat szenvedett, nemesen tűrni tudó nemzetem­re hosszas keserves éj után a szabadság, s annak ölén virágzó jóllét hajnala, melynek első sugá­­rait már is láthatjuk felragyogni, gyenge fény­ben még, de remélve, hogy a sugarak fénye s tü­ze erősödni fog, ha azokat bölcsen felfogjuk s egyetértő hazafiasággal összpontosítjuk oda, hova összpontosulniok kell. A jól tanácsolt fejedelem, s a hazafiak e lelkes egyetértése megérleli az elvetett magot, ha higgadt bölcseséggel járunk el a kertészkedésben ; de ne feledjük, hogy nin­csen ugrás sem a phisikai, sem az erkölcsi ter­mészet rendében ; sötét éj után nem következ­­hetik egyszerre déli tiszta napfény, s hideg tél után meleg, gyümölcsös nyár. — A napok, me­lyeket élünk, a politikai hajnalszürkület, az enyhülő tavasz ideje. — Ne veszítsük el nemes türelmünket, s ezért fogunk érni, jutalmául a bölcs és nemes türelemnek. — Ezen hittel s re­ménynyel keblemben, és azon férfias elhatáro­zással, hogy a törvényesség, szabadság és hala­dás útjáról letérni nem fogok, még keblemben az élet egy szikrája van; miért ne mennék derül­ten és vidáman elébe a jövőnek, mely Istené s azon nemzeté, mely Istenben s önerejében bízik. Fogadják még egyszer köszönetemet, ne várja­nak tőlem többet, mint gyenge erőmtől kitelik, de ne kételkedjenek bennem, s engedjenek azon megnyugtató érzéssel távoznom körükből, hogy magam után egyetértést, kibékülést, barátságot és szeretetet hagyok hátra, mely úgy e választó­­kerület, mint egész kedves hazánk valamennyi lakosát mind szorosabban fűzze egymáshoz, mint oly testvéreket, kiknek egy nagy érdekök, egy buzgó óhajtásuk, egy szent reményük van, t. i. hogy éljen s boldoguljon e sokat szenvedett imádott haza, hogy gyarapodjék szellemi s anya­­gi jólétben e nemes nép, a palotákban és kuny­hókban lakozó, hogy legyen áldott bél­e és sza­badság ez ország kebelében, s e béke és szabad­ság legyen megdönthetlenül erős, mert közös az egész emberiséggel.“ E beszéd után még gr. Cziráky választási el­nök inté lelkes szavakban egyetértésre a jelen volt néptömeget, s újabban kiemelé Tóth Lőrincz követünk azon tulajdonait, melyek őt a díszes megbízásra ajánlják, különösen említvén azt is, hogy ő Deák Ferencz iskolájának tántorithatlan és edzett munkás híve. — Deák Ferencz ünne­pelt nevét leirhatlan lelkesedéssel üdvözlé a nép, mely ezután taraczk durrogások és vidám zene hangjai mellett, kétségkívül épülve és minden jóra, szépre lelkesedve oszott tanyáira. A meg­­választott követ e nap emlékéül, minden egyes kerületi község is­kolája részére 10—10 forintnyi ösz­töndíj­t tűzött ki a legszorgalmasb szegény tanulónak, hogy ezáltal a nép­­nevelés szent ügye iránti rokonszenvét tanúsítsa, mely ösztöndijak jövő évbeni szélszerü kiosztá­sára Szőke Dániel nyéki birtokos, lelkes pol­gártársunkat bízta meg. — Az adomány hálásan fogadtatott, s követünk, víg lakoma után, hol vá­lasztóiért és gr. E­s­z­t­e­r­h­á­z­y Móricz helybeli csákvári földesurért, mint a diadalmas nemzeti ügynek bajnokáért és a Schmerling rendszeré­nek legfőbb megbuktatójáért emelt poharat, zászlókkal ékesített több száz kocsi­s lovas ban­dérium kíséretében távozott Pest felé, W. B. vényt lehet módosítani vagy kiegészíteni, mely­nek érvényessége kétségtelen. Ha tehát az országgyűléstől mint conditio sine qua non bármi szín alatt vagy módozat alakjá­ban az követeltetnék, hogy a ország területi épségét, vagy alkotmányos önállását, vagy az 1848. törvények érvényességét áldozza fel, és az országgyűlés ezt tenni nem akarná, a következ­­ményekért nem az országgyűlés, hanem azok len­nének felelősek, kik azt tőle követelnék. Ellenben, ha nem követeltetnék több, mint any­­nyi, hogy az ország területi épségének, alkot­mányos önállásának, és az 1848 ik törvényeknek alapján, tegyünk meg mindent, mi rajtunk áll, bárha áldozatba kerülne is, a birodalom hatalmi állásának megszilárdítására, és közjól­létének előmozdítására, és ezt megtenni vonakodnánk, a felelősség méltán min­ket illetne.“ Szentkirályi Mór úr miután igy körvonalazva , a positiókat constatirozni igyekezett, kérvén a választókat, hogy velök folytonos érintkezésben maradhasson, és jóváha­gyásuk támogatás­t barátságos értekezletek útján kikérhesse, ígérte, hogy egyedüli zsinórmértékül szavazatjoguk felhasználásában, egyedül a haza közérdekét tekintendi. Eperjes (Sárosra.) nov. 23. Tegnap kellett volna városunkban a követ­­választásnak végbe menni, a választás meg is történt, ma reggel ki is hirdettetett ,­­ hogy Podhorányi Nándor ellen Bujanovics Sándor nyert többséget, és---------• - követünk tulajdon­kép­p még sincs. Valóban, a honfit, kinek keblében az alkotmá­nyosságnak csak bár egy szikrája ég — lehet­­len, hogy el ne szomoritsa, midőn egy ily válasz­tói eljárást lát, mint a milyen az alsó tárczai já­rásban lefolyt. — Lehetlen, hogy keblemnek méltó keservét ki ne öntsem, hogy e tényekre a közszél-­ ostorát fel ne hívjam. A különben is törvénytelen korteskedés e kerületben oly eszközökhöz folyamodott, melye­ket nemcsak a törvény, de az önérzet sem en­gedhet meg. Bujanovics részéről a népre egy­­házilag úgy, mint politikailag, a legnagyobb pressio gyakoroltatott. De áttérek a választási nap eseményeire. — Már azelőtti estre, a­mint a nép jött be, a város

Next