Pesti Napló, 1865. november (16. évfolyam, 4662–4686. szám)
1865-11-26 / 4683. szám
272 4683. Vasárnap, november 26. 1865 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségihez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Pest, nov. 25.1865. (Fk) Végig tekintvén a Lajthán túli országgyűlések megnyitására vonatkozó telegrammok hosszú során, azt kell mondanunk, hogy a kormánynak teljes oka van, az elad eredménynyel megelégedve lenni. A nem - magyar birodalomrészek legtekintélyesbjei , miként Gralliczia és Csehország, hála feliratokat indítványoznak a felségéhez a September 20-iki okmányokban megjelölt út megnyitásáért; hasonlót ton néhány kisebb országgyűlés is, és ha szembe állítjuk ezeket azokkal, amelyek többé-kevésbé nyílt tiltakozást ajánlanak, legalább a számbeli arányt tekintve azt kell mondanunk, hogy a többség a kormány részén áll. Tudjuk, hogy a centralisták erre azt fogják mondani: vota non sant numeranda, sed ponderanda, — de ennek ellenében bátrak volnánk arra figyelmeztetni az urakat, hogy bizony ők is nem ponderálták, hanem csak numerálták a voksokat, midőn az a huszonhat sóit disant erdélyi követ a Schottenthor előtti házban megjelent; továbbá, hogy például a terjedelmes Galliczia, mert lakosságának egy része még alsóbb miveltségi fokon áll, azért nem kevesebb fontossággal bír a monarchiára nézve , mint a kétségtelenül miveltebb Alsó- vagy Felső-Ausztria. Azonban a dolog fenekére szállva, a két csoport közti különbség nem oly lényeges, amilyennek első pillanatra látszhatnék. A lengyelekről például nem hiszem, hogy valaki azt fogja állítani, miszerint ők kevésbé szabadelvűek, mint teszem Brinz vagy Griskra urak, nem fogja állítani, hogy amazok az absolutismus és az octrogálás hívei, ők bizonyosan sajnálták, hogy a fejedelem szándékai alkotmányos szempontból teljesen correct után nem voltak valósíthatók. Hálafeliratuknak értelme tehát csak ez lehet: köszönetet adunk neked felséges úr, hogy látván, miszerint az általunk oly forrón óhajtott és javunkra szolgáló változás az alkotmányos formák teljes épségbeni fenntartása mellett nem volt létesíthető, a lényeget a forma fölébe tetted, és jogosult kívonataink teljesítésére kilátást szolgáltattál. És mit mondanak az úgynevezett német országgyűlések ? Azt-e, hogy a februári alkotmánynak pure et simple fenntartatása lehetséges vagy akárcsak kívánatos lett volna ? Távolról sem! Sőt egyenesen kijelentik, miszerint „amaz alkotmány módosítására maga a birodalmi képviselet is teljesen kész lett volna.“ Vagy tán azt kívánják-e, hogy az a — lucus a non lucendo — birodalmi képviselet, mely néhány éven át Bécsben ülésezett, tüstént helyreállítandó ? Távolról sem, mert az alkotmánymódosítás szükséges voltát csak úgy ismerik el, mint azt, hogy e módosításnak csak a keleti országgyűlések határozatainak alapján kell és lehet történnie. Tehát mire vonatkozik a tiltakozás ? Arra, hogy a septemberi tény által a februári forma megsértetett, de ez olyasmi, amit amúgy sem tagadott senki, de amit azzal indokolt mindenki, hogy e forma sértés nélkül lehetetlen volt a lényeget megmenteni. De várjon megjelölnek-e a német országgyűlések oly utat, melyen a fődolog el lett volna érhető, anélkül, hogy a formán csorba ejtetnek? Kimutatják-e, hogy lehetséges lett volna Magyarországot a maga alkotmányos jogaiba visszahelyezni, anélkül, hogy a februári alkotmánynak a birodalmi képviseletre vonatkozó részei ideig-óráig felfüggesztetnek ? Ennek a szóban álló indítvány terjedelmes indokolásában legkisebb nyomára sem akadunk. Ha már most a lényegre nézve — Magyarországnak alkotmányos jogaiba való visszahelyezése , s általában a nem-német birodalom részek kielégítésére nézve — a kormánnyal egyetértenek, — ha másfelől a német alkotmányosok nem képesek oly utat-módot megjelölni, melyen ama ezért formailag is teljesen correcte, tehát a februári alkotmány felfüggesztése nélkül el lehetett volna érni, mi aztán az egész tiltakozásnak veleje, mi lehet annak gyakorlati eredménye? Nem egyéb, mint a tiltakozók által is, legalább hallgatva, elkerülhetlennek elismert formahiba constatálása. Ha tehát egyfelől a tiltakozó, másfelől a hálaadó feliratok létrejönek, úgy, amint indítványoztatnak, mi lesz a facit ? Az, hogy a kormány azt fogja mondhatni : a lényegre, törekvéseim végcéljára, az egész birodalombani igazán alkotmányos állapot helyreállítására nézve mindannyian egyetértetek velem, a forma megsértését a többség megbocsátja, a kisebbség nem bocsátja meg ugyan, de azt sem mondja meg, mikép lehetett volna másként cselekednem, e szerint sajnálom ugyan, hogy a formára nézve kifogás nélküli eljárást nem követhettem, de azzal nyugtatom meg lelkiismeretemet, hogy ezen incorrectséget nem választottam szabad akaratomból, hanem elődeim hibája semmi más utat nyitva nem hagyott, s igy erre kellett lépnem, hahogy nem akartam ama hiba egyszerű folytatása által születésem óráján mindjárt halálos ítéletemet is aláírni. Ezzel egyátalán nem akarjuk tagadni, hogy a német alkotmányosok tökéletesen jogosítják arra, amit tesznek, sőt hogy e felszólalás némileg kötelességekben is állott, hogy a népnek jogérzetét ébren tartsák, de ezen erkölcsi hatással lefelé lépések jelentősége ki van merítve, és nem várható, hogy az felfelé is valami gyakorlati eredményt fog szülni. A legközelebbi napok kétségen kívül néhány parlamentáris vihar tanúi lesznek. Akik nem győztek bennünket ócsárolni, hogy, midőn a leirhatlan erkölcsi és anyagi szenvedések hosszú korszaka után először lehetett ismét felszólalni, nem csupa tej és méz volt az, ami képviselőink ajkairól folyt, akik, mondjuk, akkor nem győztek bennünket ócsárolni, ki fogják mutathatni, vájjon ők kevésbé érzékenyek-e hasonlíthatlanul csekélyebb sérelmek irányában. De ezek után ismét rendes gyakorlati tevékenységükre fognak visszatérni az országgyűlések, türelmesen várva azt a pillanatot, midőn a keleti országgyűlések határozathozása után rájuk is kerülend a sor a közjogi kérdésekkel foglalkozni, vagy — helyesebben — a kormányra kerülend a sor, azon modort meghatározni, mely szerint ama kérdések a birodalom nyugati felében tárgyalandók lesznek. Még csak azon kifogásra akarunk egy megjegyzést tenni, mely szerint már abban is alkotmányellenes eljárást lehessen látni, hogy az országgyűlésekkel közlött legf kéziratban „egy alkotmány“ számára megnyerendő alapról van szó. A fennálló jog szerint — úgy mondják — ezen pillanatban nem egy alkotmányról, hanem csak az alkotmányról lehet szó, t. i. a februári alkotmányról, mely mindaddig érvényes, míg alkotmányos uton nem módosíttatik. úgy látszik, nagyon felületesen olvasták ő Felsége levelét, kik ily kifogással állanak elő. E levél oly alkotmányról szól, mely „a monarchia egységes fennállását é s „az egyes részek önállóságát és alapos jogigényeit“ biztosítani képes. Hogy ezen definitio nem illik a februári alkotmányra, az szent igaz, és így az e feltételeknek megfelelő alkotmány nem lex lata, hanem még csak ferenda lex. Ily alkotmány létrejöttét azonban egyszerűen czélul jelöli meg ő Felsége , hogy mi érvényes mindaddig, míg e czél nincs elérve, és mi módon fog e czél eléretni, ezek oly kérdések, mikkel a császári levél nem foglalkozik. E levél nem mondja, hogy a februári alkotmány érvénye nem csak ideiglen, hanem végleg megszűnt, nem mondja, hogy helyébe új alkotmány oorogáltatni fog; nem szól a eletről, nem a jövő eshetőségeiről, hanem a végczélról, és várjon lehet-e ily végczélul mást kívánni, mint amit a császári levél tűz ki annak? A centralistákon álland majd oly módot javasolni, mely a czél veszélyeztetése nélkül alkotmányos érzületeknek is teljesen megfelelő, s ha ily javaslatot tenniök sikerül — nem vagyunk a kormány szándékaiba beavatva, se nem hivatva azoknak tolmácsolására — de jót állani mernénk róla, hogy ajánlatuk nem fog siket fülekre találni. nak kell kineveztetni, hogy „megvizsgálja a September 20-diki pátensnek az ország javára való visszahatását, s arra nézve javaslatot terjeszszen a Landtag elé.“ Hosszas indokolás vezeti be ezen indítványt, melyben az aláírók (a centralista hősök) azt állítják, hogy a September 20-iki pátens által meg van sértve a fel nem függesztett octoberi diploma; hogy az alkotmányfelfüggesztésre nincs jog adva a koronának se az octoberi diplomában, se a februári pátensben; hogy a September 20-diki pátenssel meg van sértve az alaptörvényeken épülő alkotmányos jog; hogy ama felfüggesztés által közvetve fenyegetve lehet a Landtagok joga is, sőt az egész eddigi birodalmi alkotmány is, melynek megszeghetlen megtartását ő Felsége ünnepélyesen megígéri; hogy a törvényhozás ismét az absolut hatalom kezébe került; hogy egyszerrsmind a szűkebb reichsrath felfüggesztésével a belügyi reformok meghatározatlan időkre halasztatnak ; hogy a reichsrath kész volt az alkotmány revisiójára, s ez csak ezen törvényhozó test útján történhetett volna jogosan, hogy csak a reichsrath (melyik?) lett volna hivatva a Magyarországgal való egyezkedésre, és ezen jog nincs megadva az alkotmányban a Landtagoknak, hogy a septemberi pátens megrendíti az osztrák népek jogi öntudatát, s ezzel a birodalom megszilárdulását és hatalmi állását; s mindezeknél fogva szükséges a fentebbi meggyőződéseket szoros vizsgálat után érvényre emelni. Nagyon helyesen teszik alsó-usztriai szomszédaink, ha kétszer is meggondolják, minő következései vannak a fentebbiekben kifejtett politikásoknak, s minő jog az, melyért a reichsrath nevében ügyvédkednek. Mi legyen tulajdonképen szándékuk : a széletb vagy szűkebb reichsrath számára vindiálják-e a jogot az államjogi kérdések kiegyenlítésére, — vagy pedig hajlandók egy óvás után elfoglalni a Landtagokban kínálkozó télt is, — mindezt jövőre még nem tudni. Csak annyi áll a fentebbiekben, hogy az alsó-ausztriai Landtagban egy, a reichsrath érdekében szólandó óvás fog javaslatkép előterjesztetni. Miután — mint táviratilag értesülünk — a csehországi országgyűlés német tagjai is hasonló óvásra czólzó indítványt szándékoznak előterjeszteni, úgy látszik, a Lajthán túli német nép politikusai csakugyan közös programja szerint akarnak működni. Bécsi dolgok Az alsó ausztriai tartományi gyűlés 23 ikán azon épületben nyittatott meg, melyben a reichsrath felsőháza ütközett. Tagjai ezen gyűlésnek a volt Reichsrath számos kiválóbb szónokai : Schindler, Berger, Brestl ; jelen volt Kuranda és Schmerling is, mely utóbbi igen szerényen vonult végig a termen, s egy kevéssé feltűnő helyet választott magának. Colloredong, a tartományi marschal, és Chori n b k y helytartó rövid üdvözlő beszédei után utóbbi felolvasá azon legfelsőbb nyilatkozatot, melyben a September 20 iki manifestum előterjesztetik, s melyet tegnap közlérk. Feleskeztetvén az uj tartományi tagok, s egy kormányelőterjesztés felolvastatván a politikai hatóságok szervezésére, Tinti és Berger 41 más tag nevében egy indítványt terjesztett elő, mely szerint egy 11 tagból álló bizottság Szentkirályi Mór beszéde a pest-józsefvárosi választókhoz, megválasztatása után, november 23-dikán. „Tisztelt polgártársak ! Amennyire érzem azon polgári magas kitüntetés becsét, melyben önök bizalma által részesülni szerencsés vagyok , annyira nem lennék reá érdemes, ha azon felelősségről meg tudnék feledkezni, melyet önök megbízásával elvállaltam. E felelősség roppant, mert oly országgyűléssel állunk szemközt, melynek eredménye — legyen az akárminő — hosszú időre határozand hazánk jövendőjének kedvezőbb vagy sanyarúbb, biztosabb vagy kétesebb megalakulása felett, és ha való volna az, mit a Lajtán túliak közül sokan örömest pengetnek, hogy az eredmény minden következményeiért, kirekesztőleg a magyar országgyűlés felelős, akkor igen kétlem, hogy találkoznék hazánk polgárai közül csak egy is, ki az országgyűlési megbízást elvállalni elég vakmerőséggel bírjon. Ez azonban nem így áll, és ez iránt tisztában lennünk mindenikünknek érdekében fekszik. — Nem úgy, uraim, a felelősség meg van osztva, és pedig közös azon államférfiakkal, kik a kormány rúdját vezetik, vagy bármi részben és oldalról az alakulás munkájára befolyást gyakorolnak. És ha ezek oly dolgot követelnének, mit megtenni nem lehet és nem szabad: a következményekért nem az országgyűlés, hanem ők lesznek felelősek, kik lehetetlenséget követeltek. Ily dolgok pedig nézetem szerint következők : 1-61 Nem áldozhatjuk fel az ország területi épségét, tehát nem egyezhetünk bele semmi áron, hogy Horvátország vagy Fiume bármi szín alatt a magyar koronától elszakasztassék, mert ezen elszakadás nemcsak felforgatná a pragmatica sanctiót, a magyar állam létezésének ezen felbonthatlan alapszerződését, mely a magyar korona országait elvárhatlanul köti össze , hanem Magyarország szinte úgy, mint Horvátország, jövendőjének alakulására kiszámíthatlan következményeket vonna maga után. A magyar országgyűlés csak akkor lenne felelős, ha inkább a jövőre mint a múltra figyelmezve, megtagadná azon feltételeket, melyeket Horvátország nemzetiségének és alkotmányos jogainak biztosítására megadni lehet anélkül, hogy a magyar korona országainak állami kapcsolata felbontatnék. 2 év. Nem áldozhatjuk fel az országnak alkotmányos önállását, tehát nem egyezhetünk bele semmi oly új alakulási módozatba, melynélfogva az ország önállása, törvényhozása valamely más kormányzatnak vagy törvényhozásnak alába vettetnék, 3-szor. Nem áldozhatjuk fel az 1848-dik évi törvények törvényességét, azaz nem tehetjük, hogy bármi részben érvényteleneknek ismerjük el. Hogy e törvényeket némi részben módosítani vagy kiegészíteni szükséges e, és miként ? ez nyílt kérdés, mert csak olykör követválasztási mozgalmak. Csákvár, nov. 21. Mai napon Fehér megye csákvári kerülete a legszebb követválasztások egyikének volt tanúja. Miután Sárközy Kázmér úr hétszemélyes táblabíró a jelöltségtől önkénytesen visszalépett, Tóth Lőrincz m. akad. r. tag, s 1848-ban komáromi képviselő, jelenleg megyei birtokos, egyedül maradt a kerület jelöltje. A kerületi községek azonban : Csákvár, Zámoly, Pátka, Magyar Almás , Lovasberény , Vereb , Pázmánd, Velencze, Pákozd, Nadap, Nyék, Ácsa, Szár, Bodmér, Boglár és Kozma élénk kifejezést akarván adni rokonszenvüknek, zászlóik alatt, mindnyájan megjelentek, s több mint kétezer választó gyűlt össze a téren, a lobogókkal feldíszített, nemzeti színekbe öltöztetett emelvény körül. A választási elnök, gr. Cziráky János, a választási tény magasztos czéljára s az ünnepély méltóságához mért eljárás követésére kötelességszerüen eleve figyelmeztetvén a nagyszámú tömeget, mely komoly de lelkesült magatartással állta körül a szószéket, vezebi Végh János, a vidéknek köztiszteletü nagybirtokosa, meleg szavakban tolmácsolá a választó közönség közéhajtásával találkozó azon meggyőződését, miszerint Tóth Lőrincz m. akad. r. tag és megyei birtokost, országosan ismeretes kitűnő képzettségénél, alapos jogismereténél és edzett hazafiságánál fogva, követül ajánlá. Mely hazafias előterjesztés egyhangú, szűnni nem akaró éljenekkel fogadtatván , Tóth Lörincz csákvári kerületi országgyűlési követté közegyetértéssel kikiáltatatott; ki, midőn a polgári megtiszteltetésnek eme legdiszesbikét, melyet hontársi bizalom nyújthat, új lelkesedést előidéző szónoklatban elfogadva, megköszönő, a példás rendbe és közegyetértéssel hivatásában eljárt választó közönség teljes megelégedéssel s örömujjogással oszlott szét. A megbizó levél megválasztott képviselőnknek azonnal kézbesittetett, s minden választó kebelét nemes büszkeség töltötte el, hogy midőn országszerte annyi helytelenség és visszaélés mutatkozik a választásoknál, a csákvári kerületben a törvény tisztelet, rendszeretet s eljárási tisztaság legszebb alakban tűnt fel, követendő például minden választókerületnek. Két becsületes és lovagias férfi állott itt egymással szemközt; a versenytársak és barátaik mindenkor csak érdemlett tisztelettel szólottak az ellenfélről, s a szavazatok kevesebbségét ideje korán észrevevő fél, midőn visszalépett, elismerve ellenfelének jó tulajdonait, áldást mondott ennek törekvéseire. Tóth Lőrincz megválasztott követünk a bizodalmat mintegy e következő meleg szavakban köszönte meg : „Elfogult kebellel, őszinte hálaérzettel köszönöm önöknek a lelkesítő bizodalmát, melylyel a közelebbi országgyűlésre képviselőjükké megválsztottak, azon országgyűlésre, melynél fontosabb, a nemzet életére hatályosabb az országalapitó pusztaszeri s a pragmatica sanctiót szentesítő pozsonyi gyűlés óta nem tartatott, melynek óhajtott sikerétől hazánk jobbléte hosszabb időre feltételeztetik. úgy érzem magam, mintha nyílt templom ajtaja előtt állnék, melyből Isten igéje és szent énekek zengenek felém ; és mély bálával eltelve lépek be annak küszöbén ; szent és mély hálával, mert mi lehet boldogitóbb és emelőbb érzés, mint értelmes és lelkes polgártársak kezéből venni a bizalom koszorúját, s buzdító szeretettel találkozni a közpályán, milyennel önök ma engem megtiszteltek. Vegyék férfias, komoly ígéretemet, hogy e bizalmat megérdemelni, annak megfelelni lesz állandó, buzgó törekvésem. Csak ezzel fejezhetem ki valódi hálámat önök irányában , s tiszteletemet azon nagyérdemű férfiú iránt is, ki mint jelölttárs, ellenemben állót , — hogy a helyet, melyet ő oly díszesen töltött volna be, én is igyekezni fogok úgy betölteni, hogy önök meg legyenek velem elégedve, s ő maga se bánja, hogy helyét én foglaltam el e nehéz, fáradalmas, válságos országgyűlésen, melyen inkább töviskoszoru mint rózsás pálya vár a lelkiismeretes hazafira. — Érdemem kevesebb mint az övé, de jó akaratom nem kisebb, nem ifjú bár, de nála ifjabb vagyok, s nem lévén fontos közhivatallal igénybe véve, talán több időt s erőt fordíthatok a képviselői terhes munkákra. S egyedül ennek tulajdonítom, hogy önök bizodalma ezúttal enyemet, az ifjabbat jelölt ki azon helyre, melyet 1861-ben ő foglalt el. A feladat, melyet önök vállaimra raktak, igen nehéz, s azzal szemközt csak abban találok buzdító erőt , hogy nálam bölcsebb, tapasztaltabb s tehetséges vezérek alatt fogok munkálkodhatni a nagy czél eléréséért; s hogy hazám felvilágosult közvéleménye a világító tornyok vezértüzeként fog utat mutatva lobogni előttem. A reánk váró nagy és nehéz kötelességek teljesítésének súlya igen nyomasztó volna csekély erőmre, ha attól kellene tartanom, hogy tisztelt választóim szigorúak lesznek megítélésemben. De a fáradalmas munkát, mely reám vár, nem nehezíti félelem, hogy túlszigorúság fogja vezetni biráimat, mert oly nemzet fia vagyok, mely a tiszta jóakaratot kegyesen méltányolva, kész megbocsátni a gyarlóságot, mig nemes kebel melegével hajlandó elismerni a legcsekélyebb érdemet is. Jó kedvvel s elszántan megyek tehát szemközt a nagy munkának, mely reánk, s a nálamnál jelesbek és erősbek sorain reám, közlegényre is vár, s melyre a mindenható Isten adja termékenyítő kegyelmét. Miért csüggednék el, midőn Istenben bizom, kiben bízni soha meg nem szűntünk, midőn ismerem nemzetem életerejét, nemes tulajdonait, áldozatkész szeretetét a szabadság, függetlenség, önkormányzat s mindazon haladási eszmék iránt, melyeket Isten és természet az emberiség rendeltetéséül tűzött ki, azon emberiség czéljául, melynek kedves magyar nemzetem oly kitűnő, lelkes, tehetségdús és erőteljes családját képezé, midőn tudom, hogy e nemzet erős nemcsak önjogai védelmében, hanem erős azon rokonszenvben is, melylyel más nemzetek hasonló jogai iránt viseltetik, s azon önzéstelen nemeslelküségben, mely az általa kivívott szabadságot minden testvérrel, még a hálátlannal is megosztani kész. Ha nincsenek is vérmes reményeim a legközelebbi jövőre, ha nem tudom magamat indokolatlan optimismus csalétkeivel táplálni, de távol vagyok azon sötétvérű pessimismustól is, mely kétségbe esik az emberiség, a haza, a szabadság jövője felett. Nehéz küzdelmek várnak reánk, jól tudom, de győzni fogunk előbb utóbb, hazámfiai, s eljö azon jobb kor, mely után a költő epedett , felvirrad sokat szenvedett, nemesen tűrni tudó nemzetemre hosszas keserves éj után a szabadság, s annak ölén virágzó jóllét hajnala, melynek első sugárait már is láthatjuk felragyogni, gyenge fényben még, de remélve, hogy a sugarak fénye s tüze erősödni fog, ha azokat bölcsen felfogjuk s egyetértő hazafiasággal összpontosítjuk oda, hova összpontosulniok kell. A jól tanácsolt fejedelem, s a hazafiak e lelkes egyetértése megérleli az elvetett magot, ha higgadt bölcseséggel járunk el a kertészkedésben ; de ne feledjük, hogy nincsen ugrás sem a phisikai, sem az erkölcsi természet rendében ; sötét éj után nem következhetik egyszerre déli tiszta napfény, s hideg tél után meleg, gyümölcsös nyár. — A napok, melyeket élünk, a politikai hajnalszürkület, az enyhülő tavasz ideje. — Ne veszítsük el nemes türelmünket, s ezért fogunk érni, jutalmául a bölcs és nemes türelemnek. — Ezen hittel s reménynyel keblemben, és azon férfias elhatározással, hogy a törvényesség, szabadság és haladás útjáról letérni nem fogok, még keblemben az élet egy szikrája van; miért ne mennék derülten és vidáman elébe a jövőnek, mely Istené s azon nemzeté, mely Istenben s önerejében bízik. Fogadják még egyszer köszönetemet, ne várjanak tőlem többet, mint gyenge erőmtől kitelik, de ne kételkedjenek bennem, s engedjenek azon megnyugtató érzéssel távoznom körükből, hogy magam után egyetértést, kibékülést, barátságot és szeretetet hagyok hátra, mely úgy e választókerület, mint egész kedves hazánk valamennyi lakosát mind szorosabban fűzze egymáshoz, mint oly testvéreket, kiknek egy nagy érdekök, egy buzgó óhajtásuk, egy szent reményük van, t. i. hogy éljen s boldoguljon e sokat szenvedett imádott haza, hogy gyarapodjék szellemi s anyagi jólétben e nemes nép, a palotákban és kunyhókban lakozó, hogy legyen áldott béle és szabadság ez ország kebelében, s e béke és szabadság legyen megdönthetlenül erős, mert közös az egész emberiséggel.“ E beszéd után még gr. Cziráky választási elnök inté lelkes szavakban egyetértésre a jelen volt néptömeget, s újabban kiemelé Tóth Lőrincz követünk azon tulajdonait, melyek őt a díszes megbízásra ajánlják, különösen említvén azt is, hogy ő Deák Ferencz iskolájának tántorithatlan és edzett munkás híve. — Deák Ferencz ünnepelt nevét leirhatlan lelkesedéssel üdvözlé a nép, mely ezután taraczk durrogások és vidám zene hangjai mellett, kétségkívül épülve és minden jóra, szépre lelkesedve oszott tanyáira. A megválasztott követ e nap emlékéül, minden egyes kerületi község iskolája részére 10—10 forintnyi ösztöndíjt tűzött ki a legszorgalmasb szegény tanulónak, hogy ezáltal a népnevelés szent ügye iránti rokonszenvét tanúsítsa, mely ösztöndijak jövő évbeni szélszerü kiosztására Szőke Dániel nyéki birtokos, lelkes polgártársunkat bízta meg. — Az adomány hálásan fogadtatott, s követünk, víg lakoma után, hol választóiért és gr. Eszterházy Móricz helybeli csákvári földesurért, mint a diadalmas nemzeti ügynek bajnokáért és a Schmerling rendszerének legfőbb megbuktatójáért emelt poharat, zászlókkal ékesített több száz kocsis lovas bandérium kíséretében távozott Pest felé, W. B. vényt lehet módosítani vagy kiegészíteni, melynek érvényessége kétségtelen. Ha tehát az országgyűléstől mint conditio sine qua non bármi szín alatt vagy módozat alakjában az követeltetnék, hogy a ország területi épségét, vagy alkotmányos önállását, vagy az 1848. törvények érvényességét áldozza fel, és az országgyűlés ezt tenni nem akarná, a következményekért nem az országgyűlés, hanem azok lennének felelősek, kik azt tőle követelnék. Ellenben, ha nem követeltetnék több, mint anynyi, hogy az ország területi épségének, alkotmányos önállásának, és az 1848 ik törvényeknek alapján, tegyünk meg mindent, mi rajtunk áll, bárha áldozatba kerülne is, a birodalom hatalmi állásának megszilárdítására, és közjóllétének előmozdítására, és ezt megtenni vonakodnánk, a felelősség méltán minket illetne.“ Szentkirályi Mór úr miután igy körvonalazva , a positiókat constatirozni igyekezett, kérvén a választókat, hogy velök folytonos érintkezésben maradhasson, és jóváhagyásuk támogatást barátságos értekezletek útján kikérhesse, ígérte, hogy egyedüli zsinórmértékül szavazatjoguk felhasználásában, egyedül a haza közérdekét tekintendi. Eperjes (Sárosra.) nov. 23. Tegnap kellett volna városunkban a követválasztásnak végbe menni, a választás meg is történt, ma reggel ki is hirdettetett , hogy Podhorányi Nándor ellen Bujanovics Sándor nyert többséget, és---------• - követünk tulajdonképp még sincs. Valóban, a honfit, kinek keblében az alkotmányosságnak csak bár egy szikrája ég — lehetlen, hogy el ne szomoritsa, midőn egy ily választói eljárást lát, mint a milyen az alsó tárczai járásban lefolyt. — Lehetlen, hogy keblemnek méltó keservét ki ne öntsem, hogy e tényekre a közszél- ostorát fel ne hívjam. A különben is törvénytelen korteskedés e kerületben oly eszközökhöz folyamodott, melyeket nemcsak a törvény, de az önérzet sem engedhet meg. Bujanovics részéről a népre egyházilag úgy, mint politikailag, a legnagyobb pressio gyakoroltatott. De áttérek a választási nap eseményeire. — Már azelőtti estre, amint a nép jött be, a város