Pesti Napló, 1866. január (17. évfolyam, 4711-4734. szám)

1866-01-14 / 4720. szám

Elnök ő­néltósága tíz és fél órakor jelent meg, s hangos éljenekkel fogadta­tott. A jegyzőkönyv felolvastatván El­nök ur jelenté hogy a Tirs Karok és Rendekkel a kir. biztos urnak egy átira­tát közlendi, mely tudtul adja a leirat megérkezését, s egyúttal az utóbbit is lesz szerencséje felolvastatni. A kir. biztos rövid átiratának felolva­sása után felbontották a k. királyi le­iratot s a Karok és Rendek felállva hallgat­ták végig annak felolvasását. Midőn a fel­olvasó Ő Felségének aláirt nevét olvasó, szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadták. A leirat tartalmát azonban a legmé­lyebb hallgatással. A leirat szöve­ge következő: ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, Istennek kegyelméből Ausztriai császár , Ma­gyar-, Cseh-, Halics- és Lodomérországok apos­toli, úgy Lombardia, Velencze és Illyria királya, Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme és székelyek grófja stb. stb. Királyi egybehivásunk folytán 1865. évi szent- András hó lét­ére Kolozsvár sz. k. városunkban összegyűlt kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk országgyűlési tagjainak k­dvét és kegyelmünket. Folyó évi szent-Mihály havának 1-ső napján kelt királyi leiratunknál fogva kegyelmesen in­díttatva érezvén Magunkat, titeket kedvelt hí­veink, m. évi szent-András hó 19-én Kolozsvár sz.kir. városunkban megnyitandó országgyűlés­re meghívni. Mi ezen országgyűlés tanácskozá­sának kizárólagos tárgyául az Általunk mind­eddig érintetlen hagyott kedvelt Erdély nagyfe­jedelemségünknek Magyar király­ságunkkali egyesüléséről szóló 1848-dik évi első törvény­­czikknek revisióját tűztük ki. Folyvást fennáll a jelen év mindszent hó o­kán kelt királyi leiratunkban is nyilvánított, mind két ország boldogságát magában foglaló azon szándékunk, hogy a magyar királyi koronánkkal szoros belső kapcsolatban lévő kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk államjogi viszonyainak nagyfontosságú kérdése kielégítően oldassék meg. Újabb komoly tanácskozások folytán, folyó évi karácsonyhó 18-ról kelt legalázatosabb fel­terjesztéstökben kiemeltétek Erdélynek Magyar­­országunkhoz­ szoros­ csatlakozásának politikai és népgazdászati fontosságát, egyúttal Erdély különböző nemzetiségei és vallásai érdekeinek helyes méltánylása által vezérelve, B­ö­m­c­h­e­s Frigyes brassói követnek a szász nemzet érde­kében, és Hosszú József kolozsmegyei követ­nek a román nemzet érdekében tett szabályzott javaslatait a közös országgyűlés eleibe terjesz­tésre ajánlottátok, s ezekhez g. k. érsek br. S­­­a­g­u­n­a András, s a Brebeni követ R­a­n­­nicher Jakab és társainak külön­véleményeit is mellékeltétek. Kéréseiteket meghallgatva, s nehogy az ösz­­szes monarchiát érdeklő államjogi kérdések megoldása halasztást szenvedjen, megengedjük, hogy Magyarország jelen koronázási országgyű­lésére, mely azon kérdések szabályozásával fog­­lalkozand, kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk érdekei megőrzése végett, az 1848. évi választási rend, és mód szerint képviselőit megküldhesse. Midőn Azonban Erdélynek ezen országgyű­lés­­beni képviseltetését megengedjük, ez azon hatá­rozott nyilatkozat mellett történik, hogy ezáltal az eddig kibocsátott törvények jogérvénye vál­tozást ne szenvedjen. A két ország végleges egyesülését, mely csak a magyar koronánkhoz tartozó országaink egy­másközti, valamint ezeknek a birodalomhozi ál­lamjogi viszonyainak szabályozása alapján való­sítható, ezeken kívül még kedvelt Erdély nagy­fejedelemségünk országos külön érdekei méltó tekintetbevételétől, a különböző nemzetiségek és vallások általuk is méltányolt jogi igényei­nek biztosításától és a közigazgatást illető kér­dések czélszerű szabályozásától teszszük füg­­­­gővé. Tekintettel ezen elhatározásunkra, e jelen or­szággyűlést további intézkedésig elnapolandó­­nak találjuk. Egyúttal rendelkezünk az iránt, hogy a ma­gyar királyságunkban most folyamatban lévő koronázási országgyűlésre küldendő erdélyi kép­viselők megválasztása haladék nélkül foganatba vétessék ; valamint kellően intézkedünk az iránt is, hogy a királyi hivatalosoknak azon osztálya, mely az 1848-ik évi magyarországi VII. törvény­­czikk 1-ső pontja által a főrendi táblán ülés­sel és szavazattal felruháztatott, minél gyorsab­ban Pestre meghivassék. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagyfe­jedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel ál­landóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban Bécs­­ben, december hó 25-dik napján. Urunk ezer­nyolczszázhatvanötödik, uralkodásunknak pe­dig tizennyolczadik évében. Ferencz József, m. k. Gróf Haller Ferencz, m. k. Ő cs. kir. Apostoli Felségének saját parancsára. Gróf Teleki Miklós, m. k. Egész lényeg tehát eddigelé egyenesen igenlő válasz a feliratban foglalt kére­lemre. Mindazáltal mindenki előtt feltűnő volt egy kifejezés, t. i. hogy a jelen erdélyi gyűlés csakis elnapoltatik! Hol­napi levelemben a leiratról részleteseb­ben fogok szólani. Felolvastatván a leirat, Kolozsmegye követe, Z­e­y­k Károly, kérte annak kinyo­­matását és a rendekkel közlését. Elnök­e nagy méltósága azonban ezt nem teheté, miután a leirat a gyűlést elnapolja. Ezek után megkészíték a jegyzőkönyvet, s miután ezt is felolvasták, ő excja, báró Kemény Ferencz, megható búcsút vett a rendektől. Beszéde így hangzott: Tekintetes. K. K. és R. R! Felséges királyunk kegyelmes válaszát aláza­tos felterjesztésünkre leadni, és azzal együtt ezen országgyűlést elnapolni méltóztatott. Az országgyűlés Rendeinek azon kivánata, hogy az erdélyi képviselők és királyi hivatalo­sok a közös hongyűlésnek tanácskozásaiban részt vegyenek, valamint szintén azon óhajtása, hogy az 1848 iki I-ső törvényczikk értelmében egye­sülésünk részletei a közös böngyülésen állíttas­sanak meg és határoztassanak el, teljesülést nyert. — Nem lehet ugyan azt állítani, hogy ezen legfelsőbb engedmények által a két test­vérhon egyesülése végeredményre jutott volna; de igen annyit, hogy végczélunk teljesülésé­hez sokat közeledtünk, és be kell vallani azt is, hogy magas kormányunk egy felsőbb szem­pontból tekintve hazánk ügyét, annak adta jelét és bizonyságát, hogy nem a népek megosztásá­ban keresi az összes birodalom erejét, nem abban találja fel kormánya hatását, hogy a népek a po­litikai szabadságnak kisebb mértékével elégít­­tessenek ki, hogy megosztva, kevesebb erkölcsi erőt fejleszszenek ki, s elgyengülve könnyebben kormányoz­tassanak, sőt ellenkezőleg iránya és meggyőződése az, hogy a műveltség és politikai jogok élvezése vágyának ösztönazart érzete azon politikának ígér jövendőt, mely a népek igazsá­gos kívánatait kielégíti, és csakis az erősítheti meg a birodalom nagyhatalmi állását. Magas kormányunk ezen szándékáról nem kételkedve, biztosan nézek azon jövőnek elejébe, hogy Erdély végleges egyesülése Magyarhon­nal sokáig késni nem fog. Ezen hitemben megerősít engemez azon biztos remény, hogy kormányunk magasztos törekvésé­ben általunk is elő­segíttetik. — Alig lehet avagy csak egy józan ítéletű polgára is e honnak, an­nál kevésbé tagja e díszes testületnek, ki egye­sülésünknek üdvös művét túl feszített kivánal­­kalmakkal nehezíteni törekednék, ki az 1848-ban alkotott I-I. és VII. törvényczikkek hatá­­rozmányainak korlátain túl kívánna menni, s Erdély sajátságos viszonyaiból kifejlett azon in­­stitutióit, melyek az egyesülést nem gátolják,s me­lyek három századot meghaladott idő alatt ősi szokásainkkal együtt testünkbe és vérünkbe át­mentek, egyszerre megsemmisiteni igyekeznek, s ki hazánk különböző nemzeteinek a két hon egyesülésével összeférő kivánatait megtagad­ni kívánná. — S ezt tartva szem előtt a szász nemzet, melynek egy jelentékeny része az egye­sülés mellett már nyilatkozott, kárt magára néz­ve abban nem láthat, hogy a magyar koronának közvetlen oltalma alá megyen, s józanon meg­fontolva állását, oka az aggodalomra nem is lehet, mert municipiuma az egyesülés mellett épen fenn­­tartatik, sőt gyámolittatván igaza az összes magyarhon által, történetének azon fényes kor­szakát látandja megújulni, mely a különválás előtti időkbe, a magyar királyok korára esik, mely időkből valók legszebb szabadalmai és pol­gári jóllétének sarkalatos alapja. Azon románok, kik némi aggodalommal visel­tetnek hazánk egyesülése iránt, ha megfontolják, hogy magyarországi vérrokonaikkal, hitfelekeze­­teikkel egyesülnek, s ez által erejök és polgári jóllétüknek kezessége sokszorozódik, ha számba veszik, hogy Magyarországnak constitutiói mily szabadelvűek, a népeknek mily kedvezők, me­lyekben ők a hazának több nemzeteivel egyfor­mán osztoznak, s ha végre felfogják, hogy alkot­mányos jogaikat egy politikailag érett, fényes történettel bíró és még fényesebb jövőre hivatott összes hazai népesség számára is biztosít és vé­delmez, aggodalmait annyival inkább elenyé­szettnek fogja tekinteni, minthogy a román nem­zet a Magyarhonban lakó hitfelekezeteivel val­lásilag immár egyesítve van, mely egyesülést magára nézve károsnak nem találván, azt öröm­mel és készséggel is fogadta. Felséges királyunknak hálás érzettel fogadott kegyelmes engedményezése után Erdély képvi­selői és királyi hivatalosai immár be fognak lépni a közös hongyű­lésbe, a testvérhon lelkes fiaival tanácskozni egyesülésünk egyes részleteiről, ta­nácskozni azon nagyszerű kérdésekről, melyeket felséges királyunk a testvérhoriak országos gyűlését megnyitó beszédében előterjesztett. — Vajha hazánk törvényhatóságai áthatva a nagy­szerű tárgyak fontosságától, azoknak horderejé­­től, oly férfiakat ajándékoznának meg bizodal­­mukkal, kik viszont átlátva, hogy azon kérdé­seknek szerencsés megoldásától függ az összes Magyarhon jólléte, s azzal elvárhatatlan kapcso­latban hazánknak is nyugalma és szerencsés jö­vője, szavazatuk egész súlyát vetnék a mérlegbe, s a kedvező megoldásra egyesített erővel töre­kednének, így Erdély már a legelső alkalommal hazafi­kötelességének adóját lefizetné, képviselői pedig a jelen és utókor háláját méltán kiérdemelnék. Nincs már egyéb hátra, mint az, hogy búcsú­mat vegyem a t. KK.-tól és Rt.-től, hogy meg­köszönjem azon jóságukat, melylyel ezen or­­szággyűlés alatt erőtlenségemet fedezni, igyeke­zeteimet gyámolítani méltóztattak , fogadják mindazokért legforróbb hálámat. Tiszta szívvel óhajtom, hogy szerencsés legyen visszatérő utazások házaikhoz és kedves család­­juknak körébe. — A tks. KK. és RR. azon meg­nyugvással hagyják el ezen országos termet, hogy hazafi kötelességöket hiven teljesítették, hogy ezen, annyi baljóslatokkal megkezdett or­­szággyülést okos mérséklettel szerencsés meg­oldásra juttaták. Vigyék el magukkal Ilyes ki­rályunk iránti h­álaérzetöket, ki nagy kegyelmét velünk éreztette, s ki hatalmas karjával igaz ügyünket ezután is gyámolitani, elősegíteni meg nem szűnik. Végre úgy hiszem, hogy a tek. Kir. és RR. kívánatot fogom teljesíteni, midőn a nagymagu kir. biztos urnak üdvözleteket, köszönetöket fogom megvinni irántunk tanusított szívességé­ért és jóságáért. S ezzel az ülés az elnök éljenzése közt eloszlott. Tizenkét órakor vége volt az ülésnek, s ma és holnap talán egy ember se lesz Kolozsvárt, kit az erdélyi gyűlések von­tak ide, s ha­bár a berekesztő beszéd­ben nincs említve, mint 1848-ban történt, hogy ez Erdélynek utolsó gyü­­lése volt, miért ne rém­élnek és miért ne volna szabad hinnünk mégis, hogy úgy van? Elvégre is egész Erdélynek az a meg­győződése — mert ez az igazság és való — hogy az Unió elvitázhatlan szüksé­gesség. A­kik feltételeket akarnak kikötni, azoktól azt kérdem, hogy hol van az az állambölcsész, ki egyetlen egy fel­tételt is szabjon, mely csak 25 év múlva is alkalmazható lenne ? ! Bízzuk tehát az összesimittst az időre, mert a közös érdekek, a közös hasznos­ság elve ki fogják vívni a diadalt, s ne akarjuk paragrafusokkal kiczirkalmozni azt, a­mi összetélt, mint két ölelkező folyam. A város hallgatag és csendes, maga a kormányzó tiltott el minden tüntetést. A­mi mindenesetre feltűnő, hogy a kormány tiltja el az eljárását helyeslő népek nyi­­latkozványait, de azt senkitől el nem tilt­hatja, hogy szive mélyén hangosan ne kiáltsa, hogy Éljen az Unió! Éljen a király! DEÁK FARKAS. TÁRCZA. Magyar Tudom. Akadémia. A „Magyarország m­ű­v­elé­s­i ágak szerinti terjedelme és földjövedelme“ czímű munka ismerte­tése folytán Konek Sándor bev. tag hossza­sabban szólt a szőlőművelést illető adatokról. Kár hogy ez adatoknál sem vagyunk értesítve, minő forrásokból van véve az évi ter­més középmenny­isége, a termésnek megyénként felvett közép ára, mely forrásból meríttetett a fogyasztás mennyisége stb.De lássuk az adatokat. Nincs szöllőültetvény Árva, Liptó, Turócz, Sze­­pes megyében, a XVI. szepesi városi kerületben, Sárosban, Máramarosban , Zaránd megyében, míg Kővár vidékén csak 77 kát. hold, Trencsén­­ben 175 hold van szöllővel beültetve. Az összes magyarországi szöllőterület 57.4 oszt. négyszög mértföldet foglal el, az összes termőföldnek 1.7%- ka. A bortermelő községek száma 3173, s mi­után összesen a sz. királyi városokkal együtt 9970, vagy az ugyanazon sz. alatt előforduló községek külön tekintetbe vételével helyesebben 10,017 község van, épen 31.7°/0-ka a községek­nek foglalkozik a borászattal. Az évi bortermelés átlagos mennyisége egész­ben csak 7,441,267 alsó ausztriai akóra van vé­ve, holott a bécsi statistikai hivatal 1859-ki táblá­zatai hazánk ebbeli termését 14,203,000 akóra, vagyis csaknem még egyszer annyira becsülik, s az 1855—57-ki időközre vonatkozó hivatalos táblázatokban bortermelésünk 15,5 millió akóval, Hein, Brac­elli és más statisticusok munkáiban pedig 22—23 millió akóval van felvéve. Már Schwartner 14,257,000 akóra becsülte. Az évi termés értéke iránt is eltérnek a hely­tartótanácsi adatok az eddigi becslésektől. Már Schwartner a maga idejében 99 millió forintra téve hazánk évi borkincsét, a­mely az előttünk fekvő kimutatások szerint nem egészen 30 mil­lió forintot érne. (! ?) Borainkból mennyi jut évenként a külkeres­­kedésbe ? — oly kérdés, melyre nézve eddig minden tájékozási támpont hiányzott. Váljon kielégitő-e a felelet, melyet e kérdésre az előt­tünk fekvő kimutatások nyújtanak? — nem va­gyunk képesek megítélni. Azok szerint az or­szágban 2,674,191 akó fogyasztatik, (?) s a többi 4,767,076 akó kereskedési forgalomba hozatik, mely utóbbi összeg, a közép árt akónként csak 4 ft 10 krrr­­­éve fel, közel 20 millió ftnak fe­lel meg. Kimutatásunk szerint az évi középtermésből 5,663,176 akónyi a fehér, s 1,778,091 akó a vörös bor. A vörös bor tehát nem egészen egy negyedét tenné az összes bortermésnek. Abaúj, Bihar, Komárom, Közép-Szolnok, Kraszna, Mo­­sony, Szabolcs, Torna, Ugocsa, Ung, Veszprém és Zemplén azon megyék, melyek (kevés kivé­tellel) csupán fehér borokat szolgáltatnak, míg a mivelési ágak közt szólanunk kell az erdő­területről is. Mig a magyar Felföldön, jelesen né­­mely, Kárpát­alján elterülő megyékben a termő­földnek több kétharmadánál erdő (Marmaros­ban 106­0 osztr. mtfld) .• az Alföldön alig van néhány ezer hold fával beültetve. (Csongrádban egy százaléka sincs a termő területnek). A ma­gyarországi erdőtalaj összesen 932 négyszög osztr. mértföldet tesz, 30 □ mértfölddel többet egész Csehországnál. A nádasok 30­0 mtfldet foglalnak el. Nem egészen egy százaléka az összes termőföldnek, de némely megyékben 6°/„ is. 23 megyében nincs, vagy csak igen csekély mennyiségben van nádas. Az összes földjövedelem kimutatásunkban 101,780,000 fttal van felvéve. Nem tudjuk a for­­rást, h­ogy azt sem mondhatjuk, megközelíti-e a valót e felvétel. A táblázatos kimutatásban a ga­bonatermő megyék állanak jövedelmezési te­kintetben legmagasabban, a kárpátiak legalan­tabb. A királyi városokról is érdekes adatokat ter­jesztett elő értekező, általa újabban nyert hiva­talos adatok nyomán. Ez adatok szerint a szab. kir. városok községi vagyonának összes értéke 86,958,000 ft, miből 66.5 millió forint a jövedelmező, és 20.4 millió forint a nem­ jövedelmező, részben merő használati birtokra esik. Az összes szenvedő va­gyoni állapot 10 millió ftra rúgván, a tiszta községi vagyon egészben 76,936,000 forintot tesz. A kiadások és bevételek statistikája épen nem kecsegtető. Debreczenen kívül, mely 20,842 ftnyi felesleget képes felmutatni — noha e városnak 10­, millió ftra menő vagyonához képest ez is csekély — kivéve továbbá Breznóbányát, Kecs­kemétet, Késmárkot, Kassát, Kőszeget, Modort, Nagybányát, Szakolczát, Szabadkát és még egy­két kisebb várost, melyek egypár ezer frtnyi fe­lesleget tüntetnek fel, a többi sz. kir. város mind deficitben sínylődik. Az összes sz. kir. városok 1865. évi bevételei 5,956,000, mig a kiadások 6,925,000 ftra rúgván, 56,181 ftnyi felesleg mel­lett 1,027,526 ftnyi hiány mutatkozik. Pest vá­rosa közel 19 millió ftra menő vagyona mellett 372,742 ftnyi deficittel, Buda városa közel ötöd­­fél milliónyi vagyon mellett 105,540 ft, Pozsony 113,978, Szeged 69,825, Versecz 46,402, Temes­vár 42,839, Győr 43,296, Arad 32,720, Nagy- Várad 32,017, Pécs 30,293, Sopron 29,980, Székesfehérvár 19,998, Szatmár-Németi 15,579, Esztergom, Komárom, Kőszeg, Besztercze- és Selmecz­bánya 7—9000 ftnyi deficittel küzdenek. Nem csuda, ha a községi pótlék némely város­ban felette magas, p. o. Szegeden a direct adó­nak 68 fo­ka, Győrött 57%, Bélabányán és Kő­szegen 56, Selmeczen 50, Budán 48, Pécsett 46, Komáromban 40, másutt 33—35 százaléka, s csak kevés városban kevesebb. Honnan származott városaink e terhes pénz­ügyi állapota ? — érdekes feladat a közelebb múlt tizenöt év történetírójának, érdekes adatok a po­litikusnak, ha az absolutizmus és alkotmányos élet, az önkormányzat és a bureaucraticus gaz­dálkodás közt párhuzamot akar vonni. De tér­jünk vissza Kőnek úz értekezésére ! A magyar Alföld terjedt városain kívül legin­kább a bányavárosoknak van nagyobb föld­birtokuk, azonban többnyire csak kevésbé jöve­delmező erdőségek. A királyi városokról az összes községekre térve, a hivatalos munka, melyet Kőnek ur is­mertetett, ezek számát összesen (a városokkal együtt) 997- re teszi. Kőnek ur kimutatja, hogy e kimutatásban sok a hiba, s a községek valódi száma 10,017-re is tehető. A dél- és éjszak-nyu­gati megyékben van legtöbb község, a tiszai lapályon elterülő megyékben legkevesebb. Végül ismét visszatért értekező arra, mit te­hetnének gazdasági egyesületeink a földbirtoki statistika ügyében. Valóban ideje, hogy e rész­ben tegyünk valamit, a­midőn már a dunai feje­delemségek által is megelőztettünk az adatgyűj­tésben.­­) Megnyitó beszédében kiemelte, hogy a le­folyt 1865 dik év folytán „társulatunk működő ti­ztviselői a bennök helyezett bizalomnak leg­jobb tehetségük szerint megfelelni igyekeztek.“ Továbbá, hogy „szakgyűléseink igen számos tagtársaink jelenlétében, részint gyakorlati fon­tosságú és érdekű, részint tudományos becsű dolgozatokat szép számmal mutattak fel.“ A tag­sági díj fizetését illető hátralékok, melyek az évi jelentésekhez mellékelt kimutatásokban ed­digelé csoportosan fordultak elő, mindinkább enyészetnek indulnak, a befizetések általában örvendetes folyamatot tanúsítván. E sikernek eredménye, hogy a pénztár kerek számban 1500 forintot mutat fel, mint rendelkezésre levő tiszta összeget. Anyagi helyzetünk kedvező állapota, mely társulatunk közel 25 éves életkorának le­­folyta alatt alig fordult elő, lehetővé teszi, hogy szellemi munkálkodásunk gyümölcse rövid idő múlva nyilvánosságnak adassék át.­­ A be­adott dolgozatok szabályaink értelmében már megbírálvák, készen vannak arra, hogy ki­­nyomatásuk e közgyűlés után haladék nél­kül foganatba vétessék. Ezután társulatunk közlönyeinek hasznosabbá, érdekgerjesztőbbé s a vidéken többnyire nélkülözött szakköz­lönyöket pótlóbbá tételére nézve azon néze­tét fejezte ki, miszerint igen üdvös volna a tár­sulat fővárosi tagjainak tevékenységét és buz­galmát oda irányítni, hogy a különböző tudo­mányszakokhoz képest magánjellemű szűkebb társalgó körökbe csoportosulva, feladatul tűznék ki a szakukba vágó eredeti értekezéseket tanul­mányozni , megvitatni, és azok tartalmát át­­nézetbe foglalva, szaküléseinkben megismer­­tetni. 1 . . ..­ . 2) Ezután az első titkár évi jelentését olvasá fel a társulat tudományos működési mozgalmá­­ról. 3) Erre Than Károly alelnök úr tett jelen­tést a választmány azon előleges intézkedéseiről, melyek szerint a böjt tartama alatt társulatunk népszerű természettudományi előadásokat fog rendezni, mibe a közgyűlés örömmel bele­egyez­vén, az intézkedések további folytatásával a vá­lasztmány jön megbízva. Ugyancsak ő elterjesztő, miszerint a társulat 25 éves jubileuma ügyében a választmány által kinevezett bizottmány abban állapodott meg, hogy a jubileum ez év június havában megtar­tassák ; tárgyai az elnök alkalmi megnyitó be­szédén kívül az első titkár által Bugát Pál, a tár­sulat alkotója felett tartandó emlékbeszéd, to­vábbá egy vagy két népszerű előadás, kísérletek­kel fogják képezni, ezenkívül a társulat 25 évi története fog kiosztatni, melyet az első titkár k­and. — Jelenté végül, hogy a közlönyt illető­leg abban történt megállapodás, miszerint a mun­kálatok gyorsabb közölhetése végett, mihelyt a körülmények megengedik, a közlöny havi füze­tekben adassék ki. A közgyűlés mindezeket készségesen elfogadta, a további intézkedéseket a választmányra ruházván. 4) A Bugát-féle növénytani pályakérdésre be­érkezett pályamunka bírálatai olvastattak fel, melyek a munkát egyértelműleg jutalmazandó­­nak nyilvánítván, a jutalom (100 ft) a munka szerzőjének oda ítéltetett. Felbontatván a jel­igés levélke, abból Jurányi Lajos tr. neve tűnt ki, mint szerzőé. 5) Erre az első titkár a Schuster-féle vegytani pályakérdés múltjáról ten rövid jelentést, elmond­ván, miként a választmány azt legutóbbi ülésében újra kitűzni határozta, s miután a Than és Say urak által megállapított nemcsak tudományilag, de gazdászatilag is igen fontos pályakérdés (a napi­lapok épen ezen napokban fogják közhírré tenni) egyhangúlag elfogadtatott, a Schuster-féle pályakérdés is újra életbe lépett, mely évente 130 ft jutalommal ezentúl mindenkor kitüzet­­hetik. 6) Bernáth J. úr levele olvastatott fel, melyben kéri a közgyűlést, hogy miután a társulat könyvei lajstromát úgy is rövid időn kiadandja, adná ki egyszersmind a pesti nagyobb könyvtárakban levő természettani és rajzi könyvek lajstromát is. Ezen indítvány üdvös volta felől nem kételke­dett ugyan senki, azonban a társulat pénzereje ilyen nagy vállalatot teljességgel nem bízván meg, azt elfogadni nem lehetett, különben is meg lévén azon vigasztaló reményünk, hogy könyvtára jegyzékét az akadémia, mihelyt­­z rendbe lesz szedve, úgyis ki fogja adni. 7) Ezután tag választásra kerülvén a sor, megvá­­lasztottak rendes tagokat: Benka Gyula, Balázs Árpád, Conlegner Károly, Csiky József, Genersich Antal, György István, Helle János, Haan Lajos, Karácsonyi János, Könyves Tóth Kálmán, Len­gyel Béla, Kanizsay Károly, Máchik József, Myskovszky Victor, Parragh Gedeon, Paupera Otto, Palczer Károly, Polák Ferencz, Perlsberg Ede, Paulikovich Lajos, Péterfy József, Rappg József, Suhajda Sándor, Skvor Antal, Tatay Adolf, Tomman Ferencz, Tormay Béla, Vám­­béry Ármin, Varjú János, Weisz Vilmos; kül­földi levelező tagokul: Rónay Jáczint, Frank­land, Williamson, Filippuzzi Ferencz, Löscl, Dr. K­á­t­a­y Gábor, társulati első titkár. A kir. magyar természettudományi tár­sulat közgyűlése. A kir. magyar természettudo­mányi társulat f. hó 3-kám tartó köz­gyűlését. E közgyűlés társulatunk előhaladásá­­nak több oldalról örvendetes jeleit mutatta fel. A közgyűlést a nagy számmal jelen volt tagok ré­széről, élénk lelkesedéssel fogadott jeles beszé­dével a társulat elnöke, Sztoczek József úr nyitotta meg. Hatósági é­s­zs­t- Ny­itramegye, jan. 9. Köz­hit szerint az lévén a legjobb nő, a­kiről a világ legkevesebbet beszél, és ezzel kapcsolat­ban az lévén a legjobb házi állapot, a­melyről a világ legkevesebbet tud, — ha ezt netalán ha­­sonlatosságkép valaki Nyitramegye házi állapo­tára alkalmazva, abból, hogy ezen megyéről oly keveset tud a hazai n­agy közönség, azt követ­keztetné, hogy hát itt a dolgok jól állanak, na­gyon csalódnék,­­ ilyenkor nehéz, s egyszers­mind kellemetlen a helyzetet a nagy közönség­nek bemutatni, s részint innét lehet, hogy a ha­zai lapok hasábjain a közel­múltban oly kevés foglaltatik ezen megyéről, részint azonban onnét is, hogy a megyei közönség, az országgyűlési képviselők választására fektetvén a fősúlyt, a megye más érdekei kissé háttérbe szorultak; de már túl lévén ezen is, nem lehet, hogy a sok tekintetben oly jelentékeny Nyitra megye és ha­zánk történelmének tanúsága szerint, annak ügyei eldöntésében gyakran első rangú volt tényezője , annyira eltörpüljön , hogy függet­len közönsége közönynyel legyen , akár a megye administratiója iránt, akár pedig fel­használatlanul hagyva a municipális élet je­lenlegi felfüggesztésében azon egyedüli tért, a­mely véleménye és óhajtásai nyilvánításá­nak, egyszersmind pedig­ a közös ügyek iránti érdekeltségének egyedüli tere, t. i. a hazai saj­tót ; ezt pedig annyival inkább, mert csak így lehet, bár ugyan gyöngén, de mégis legalább né­mileg mérsékelni azon válságos anomál helyze­tet, amely elvitázhatlanul létezik abban, hogy a­midőn a megyéknek nem geographicus fennál­lása, hanem municipális életek erélye képező a múltban, az egész nemzet legbensőbb érzete szerint, az alkotmányosságnak védbástyáját, a mint azt az 1861-ki országos felirat is kiemelé, és a hazai nagy többség által azon raunicipalis élet a jövőre is ily fontosságúnak felismertetik, épen akkor, a midőn a törvényhozás által az ország közjogi állása leend eldöntendő, s a haza jövője minden tekintetben rendezendő , hogy épen akkor a municipális élet jogfolytonossága — az alkotmányos érzületet mételyesítő Schmer­ling systemája szerint megsemmisítve, a m­e- 1­2 3 gyek tökéletesen elnémítva, még csak nem is nyilatkozhatnak. Lássuk tehát legalább a sajtó útján Nyitra me­­gye eseményeit azon időponttól kezdve, a­mi­dőn a fejedelem megnyitotta némely részben az alkotmányos élet kapuit, hogy lehetséges le­gyen ekkér a tájékozás, a jelen körülmények közti helyzeteknek megítélése, és abból szárma­zandó megismerése a hiánynak s az e tekintet­­beni égető szükségnek. A­mint a főkorlátnoki körlevél közzé volt téve, nem mulasztotta el Nyitra megye független értel­miségének egy része több alkalommal kicserélni eszméit, és felismerte, hogy az említett, a főispá­nokhoz intézett körlevél, sok jó akarattal óhaj­tana a megyék administratióján ideiglenesen is segíteni, h­a miért is az elismert jó irányzatú kor­mányt e tekintetben közreműködés által istápol­­ni,­a hajlam és szándék nem hiányzott; de szét­ágazók voltak a nézetek a kivitel módja iránt, mert a­midőn egy része a vállalkozási kötelességet vitatta azokra nézve, a­kik a megyei összes értel­miség választottjai volnának, egy másik rész vi­szont a törvényes formák mellőzésével azt tenni, nagyobb veszteségnek, mint nyereségnek tekinti. A nézetek ily szétágazásának közepette elérke­zett pct. 8-ba, a­midőn is, bizton lehet mondani, a megye független értelmiségének egész össze­­­sége, csakis néhány, történetesen elmaradtak kivételével, a kaszinó helyiségeiben összegyüle­kezett, előtanácskozmányt tartandó a következő napra határozott főispáni értekezleten való ma­gatartása iránt; és azon megállapodás jött létre, hogy ha a főispán úr az oct. 10-kére „ad hoc“ összehivott bizottmányi ülésben a jelenlegi tisz­tikart —­fi mint annak hire terjedt a bizott­mány tagjaiul tekinteni akarná, s törvényes bi­zonyságot a bizottmánynyal egyetértőleg nem helyettesitene, az értelmiség elvonuljon, — és ez a főispán úrral tudattatott is, —• de a midőn a főispán ur ezen kivonatokra nézve kezeit kö­tötteknek nyilatkoztatá, és ezután az értelmiség néhány tagja, az elvonulást illetőleg, a tanács­­kozmány megállapodását magukra nézve nem tartotta kötelezőnek, az ellennézetnek, így csak­ugyan felmerült opportunitási szükségességből, t. i. az értelmiség körébeni szakadás kikerülése, de az országgyűlésének mielőbbi összejöhetése tekintetéből is, egy közbevetendő óvás melletti részvételre határozták el magukat. A bizottmányi ülés megtartatott, és az ország­gyűlésre való választási előintézkedések mege­rettek, de a jelenlegi tisztikar elleni bizalmatlan­ság és tekintélyének sülyedése némely szónok által élesen kifejeztetvén, az egyrészről néma hallgatással, másrészről helyesléssel fogadtatott; — ez October 10 én történt, és October 14-én ki­r adatott egy főispáni felhívás, a­melynek tart­al­ma szerint a főispán úr, tekintettel a megválto­zott politikai viszonyok szülte közhangulatra és a közszolgálat érdekében a megyei tisztikarbani változások létesítése végett, független értelmes­­ségének azon tagjait, kik sem jelenleg hivatalt nem viselnek , sem a legközelebbi jövőben hivatalt vállalni nem szándékoznak, egy e tárgyra vonatkozó, October 30-án tartandó tanácskozmányra név­­szerint meghívta; — az ezt megelőző nap, vagyis odt. 29-én, a megyei értelmiség szinte úgy, mint az előbbi alkalommal, nagy számmal gyülekezett össze a kaszinói helyiségekben ; de már ekkor komorabb, szinte ingerült hangulat uralkodott részint a főispáni meghívás lajstro­mából kihagyottak miatt, részint pedig az oct. 10-ki bizottmány tartásakor, a törvényes bizony­ság ki nem vívhatott helyettesítésének elmaradá­sából és az által is fokozott kedvetlenségből, mi­vel ez azóta több más megyékben az illető fő­ispánok részéről megtörténtnek tapasztaltatott ezen komor hangulat közt azután azon megálla­­­podás jött létre, hogy a meghívottak nem tekint­hetik magukat a megye összes független értel­miségének , tehát nem vállalhatják magukra a teendőkről való felelősséget a mellőzöttek nevé­ben is, a­miért is epuratiókba nem bocsátkoz­hatnak, óhajtjuk igen­is a tisztújítást, de csak bizottmány útján, intézkedjék addig a főispán

Next