Pesti Napló, 1866. január (17. évfolyam, 4711-4734. szám)

1866-01-26 / 4730. szám

17. évi folyam, 20-4730 p­éntek, január 26. 1866. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E­lme szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal:­­Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit, -­ 25 nj kr. Pest, jan. 25.1866. A választási visszaélések s a verificatio. IX. Sehol a világon nem kerül annyi időbe a követválasztás ügy folyama, mint nálunk; sehol távolabb nem esik az országgyűlés kihirdetésétől annak megnyitása. Mi lehet ennek az oka ? Egyszerűen csak az, hogy az V-dik czikk csupán egy adtásra volt készítve. Az 1848-ks pesti országgyűlést törekedett lehetségessé tenni, azon reménytől át­hatva, hogy az majd állandó intézkedése­ket fog alkotni. A democratikus irányú átalakulás miatt az új választók száma messze túlhaladta a régieket, s a szavazati joggal felruhá­zottak első összeírása oly nagy tömegnél sok időt kívánt. Ha felszámítjuk a heteket, melyek a lajstrom készítésére , átvizsgálására és végleges megalapítására fordítandók, meg kell vallanunk, hogy ily nehéz mű elké­szítésére az V-dik czikk inkább kevés, mint sok időt engedett, s dicsérnünk kell az 1848-as középponti választmányok és a küldöttségek erélyét, mely a kisza­bott idő alatt e feladatnak megfelelni ké­pes volt. De bezzeg más tekintet alá jön a laj­stromra szükségelt idő kérdése most, midőn szintén annyi napot kell áldoz­nunk a választási joggal bírók kipuhato­­lására, mint a 48-ai legelső eljárás alkal­mára volt egy ideiglenes törvény által megszabva, mely ujjal a létező körülmé­nyek miatt nem cseréltethetvén fel, en­nélfogva kötelező ereje épségben ma­radt. Most mi így okoskodhatunk: ország­gyűlésünk a IV-dik törvényczikk 3-dik §-a szerint három évig tart, évenkénti ülésezés mellett; ő Felsége pedig a IV-dik czikk 1-ső §-a értelmében, a­mennyire a körülmé­nyek engedik, az országgyűlést minden évben a téli hónapokra hívandja össze. Ily állandó szabály mellett miért ne le­gyen tehát a választási lajstrom is éven­ként evidentiában tartva, hogy ne csak az első, hanem a két utolsó ülésszakban is tökéletesen megfeleljen a czélnak? Hi­szen a három év alatt kilépések és halá­lozások által új tagok lépnek a törvény­hozási terembe, s ezeknek bizonyosan érdekükben van tudni, hogy kik az igazi választóik, mert a­hol a census bármi alakban szerepel, ott a vagyon alakulása következtében, egyes választók támadnak és hullanak el. Aztán az alkotmányos államokban mindenütt a kormánynak joga van új választások megrendelésével a közvéle­ményre hivatkozni. Ily esetben nagyon érezhető, sőt veszélyes is lehet azon fel­tartóztatás, melyet a lajstrom megállapí­tására kitűzött két hónap igénybe vesz; kivált ha meggondoljuk, hogy az V-dik törvényczikk 24-dik §-a szerint a követ­­választás határnapjának legalább négy héttel kell megelőzni az országgyűlés megnyitását; pedig a követ­választás ad­dig nem kezdődhetik el, míg a lajstrom hosszadalmas kérdése nincs befejezve. Már csak ezen tekinteteknél fogva is gondoskodnunk kell arról, hogy éven­ként rendszeresen megállapított válasz­tási lajstrommal bírjon minden vá­lasztókerület , s hogy az országgyű­lési választások csak annyi időbe ke­rüljenek, a­mennyit a szoros­ értelemben vett választási intézkedések tesznek szük­ségessé.­­s Ezen reform üdvös visszahatást gya­korolna a képviselői igazolások gyorsí­tására is. Mert minél rövidebbre mére­tett ki az országgyűlés kihirdetésétől a választások végrehajtásáig szükségelt idő­köz, annál kevésbé fejlődhetnek ki és fa­julhatnak el a rakonczátlan tüntetéseknek és lélekvásárlásoknak botrányai. Az ily visszaélések a hosszabb időköz által, mely nekik nyujtatik, hatványoztatni szoktak.­­ Aztán még az is tekintetbe veendő, hogy legközelebbi tapasztalataink szerint a verificatio alatt sok választás azért sem­­misíttetett meg, vagy tétetett nyomozás tár­gyává, mert vagy olyan is szavazott, ki vá­lasztási képességgel nem bírt, vagy egyes választók kétszer is szavaztak. Ezen, megbélyegzésre méltó tünemény oly gyakran nem kerülhetne elő, ha még az országgyűlés kihirdetése előtt régóta készen állana, és a nyilvánosságnak adatott volna át a kerületek választási lajstroma. Ekkor csak a szavazásra bocsátott egyén constatk­ozása kivántatnék, miről mind pontos intézkedést tenni, mind a csalást szigorúan büntetni nem volna nehéz. Angliában a választási lajstrom a kö­vetkező módon alapíttatik meg. Rend­szerint a szegény­­ ápolási ügy tisztviselői kötelesek évenként elkészí­teni a választók lajstromát Augustus elején az illető választási he­lyeken e lajstromnak már közzé kell tétetni. E lajstromok a reclamatiókra augustus 25-kéig nyitva állanak. September elején azok névsora függesztetik ki, a­kik ellen reclamatió történt. Ekkor aztán az úgynevezett felülvizs­­gálási ügyvédek veszik át a kérdést, és September 15-kétől October 31-kéig tart­ják a felülvizsgálási törvényszéket. Innen végeldöntésre a polgári főtörvény­szék egyik osztálya — t. i. a Court of Common leas — elébe vitetik át az ügy, s még november hó folyama alatt minden rendezve van. Nálunk akad ugyan elég koldus és ín­séggel küzdő, de szegénységi törvényünk és azzal összefüggő oly ápoldáink nin­csenek, melyeknek tisztviselői Angliában, midőn a kormány reformabilit akar a par­l­ament elébe terjeszteni, mindig a leg­pontosabb statistikai adatokkal szokták ellátni az illető minisztereket. De ezen elütő körülmény legkevésbé sem akadályozza, hogy mi az angol pél­dát ne kövessük. Az állandó bizottmány által évenként választott küldöttségek összeírhatnák a választókat, s közzé tehetnék mind ezek­nek lajstromát, mind a reclamatiókat. A megyei törvényszéknek sorsolás szerint, az egyik fele vihetné azon szerepet, me­lyet Angliában a felülvizsgáló ügyvédek teljesítenek, míg a másik fele feljebb­­viteli törvényszékké alakulna a reclama­­tiók ügyében. S miután nálunk is a IV-dik czikk szerint az országyűlések rendszerint a téli hóna­pokban hivatnának össze, a lajstrom meg­kezdésének és befújt népének ugyanazon határidőt tűzethetnek ki, mint Angliában. Ezzel bevégeztem czikk-sorozatomat, s örvendeni fogok, ha az V-dik törvény és a házszabályok átvizsgálására kinevezett országos bizottmányok igénytelen észre­vételeimnek bármi csekély hasznát ve­­hetendik. KEMÉNY ZSIGMOND. — A „Hon“ közölvén az „Európa“ teremében jan. 22-ikén, mintegy 180 kép­viselő által tartott értekezlet eredményét, ezt csatolja hozzá : Mai napon, jan. 24-kén, mintegy 100 képviselő, Ghiczy Kálmán elnöklete alatt, a Tigris szálloda nagy teremében tartott értekezletet, melynek folytán azon pártnak, mely szólásosan baloldali­nak neveztetik, politikai nézete következő meg­állapodásban nyert kifejezést: „E párt ragaszkodik azon elvek­hez, mik az 1861-diki feliratokban vannak letéve, s követni fogja azt a férfiút, a­ki ezen elveket képvi­selni legtermészetesebben hivatva van, s miután egy nagy hazafinak nem puszta nevét, de ugyanannak elveit tűzte ki zászlójára, ez által legszilárdabb hívének vallja ma­gát.“ Ez általános elvi megállapodás után az érte­kezlet áttért azon egyezményre, mely a két párt között a fentebb érintett első értekezlet nyomán elintézésre várt. Ámaz első értekezletben Deák Ferencz a vá­laszfelirat kidolgozására egy 30 tagból álló bi­zottmánynak leendő megválasztatását tévé indít­ványba, mely bizottmány minden pártárnyalatot egyesítsen magában. Nyílt titok, hogy ez indítvány szerint az Euró­pában tartott értekezl­et tagjai kötelezendők ma­gukat a baloldaliak közül kilencz tagot felvenni szavazati lajstromaikba, azon viszonylagos felté­tel mellett, ha ezek is fel­vesznek kilencz tagot az ő pártbelieik közül szavazat-sorozatukba. Az utóbbi párt­értekezlet ez egyezmény­re szinte közakarattal ráállt. A „Hon“ közli a felirati bizottságnak a két párt részéről külön-külön megálla­pított névlajstromát, s hozzá­teszi, hogy a kilenc­ baloldali jelöltre nézve mindkét párt egyetért. Végül ezt írja : „A pártoknak hasonló egyezkedések iránt továbbra is fenntar­tandó összeköttetések iránt intézkedések tétettek.“ tett értekezletet. — — — — — — — E párt ragaszkodik azon elvek­hez, mik az 1861-ki feliratokban vannak letéve, s követni fogja azon férfiút, a­ki ezen elveket képviselni legtermészeteseb­ben hivatva van, s miután egy nagy ha­zafinak nem puszta nevét, de ugyanan­nak elveit tűzte ki zászlójára, ez által leg­szilárdabb hivének vallja magát.“ Mit mond ehhez az úgynevezett Deák­­párt ? — ezt kérdé ma tőlem egy tigrisi tanácskozmánybeli. Hát csak azt, felelem neki , hogy Mi Deákot nemcsak elvei, de ezeknek gyakorlati kivitelében is vezérünknek, mesterünknek ismerjük, s azért ötét el­veinek alkalmazásában, érvényesítésében, szóval egész politikájában vezetőnknek valljuk. Nem kapunk fel politikai systhe­­májának átgondolt egész szövetéből egy lapot, hogy azt isolálva, idő­, hely és kö­rülmények változtával, magunk kedve szerint magyarázgassuk. Mi 1861-ben is vele szavaztunk, midőn ezen elveket Deák az akkori körülmények közt első feliratában megalapította, később pedig 2-ik feliratában, midőn felülről a jogeljátszás theoriája mondatott ki, ennek ellenében védelmezte; — vele tartunk most is, midőn 1866-ban a megváltozott körülmények, különösen a jogeljátszási tannak félre vetése után a pragmatica sanctió alapjára állhatunk. De a tigrisi tanácskozmánybeliek 1861- ben Deák eljárását ostromolták , most pedig akkor kimondott elveit tűzik ugyan zászlójukra, hogy azt valószínűleg saját nézeteik szerint alkalmazzák. Mi se tűztük Deák puszta nevét zász­lónkra , — elveiért, elveit érvényesítő bölcseségéért, a gyakorlati életben tanú­sított higgadt óvatosságáért tiszteljük őt, s mint ilyent választottuk nemcsak mi, de a nemzet igen nagy többsége vezéré­nek ; egyszersmind azt is hiszszük, hogy midőn elveinek hivei vagyunk, legoko­sabban teszünk, ha ezen elveinek kivite­lére választott tacticájában is őt követjük, nem pedig azokat, kik 1861-ben ellenv­é­­rset képeztek ; most pedig elveit magya­­rázgatni indulnak saját fejök szerint, és igy mégis csak mi vagyunk Deák hivei, nem a Tigrisbeliek. Több „Európai“ tanácskozmánybeli. Pest, jan. 25. Tisztelt szerkesztőség! A „Hon“nak mai számában „Pártér­tekezletek“ czime alatt olvassuk a következőket: „Mai napon, jan. 24-kén,pedig mintegy 100 képviselő Ghiczy Kálmán elnöklete alatt a tigris szálloda nagy termében tar­ Országgyűlési tudósítás. Pest, jan. 25. (**) A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a VII. osztály jelentései kerültek napirendre, s ezek sorában ol­vastatott először is : L­u­k s­i­c­s Bódog Pozsony megye Stomfa kerülete képviselőjének választásá­ról szóló jelentés; az osztály formahibák elkövetése miatt megsemmisítést véleményez. Halász Boldizsár azt tartja, hogy a­hol a panasz megszűnik, ott nincs helye a birói intézkedésnek ; a fennforgó esetnél pedig a jegyzőkönyv ellen kifogást tevő Szálé Antal ellenjelölt időközben meg­­határozván, ez által a panasz alapját vesz­té el, s így ő ezen választást igazolandó­­nak tartja. Gróf C­s­á­k­y László hivatkozva az 1848. V. t. ez. 35. §-ra, mely a képviselő főkellékeül állapítja meg, hogy az a több­ség választottja legyen, a stomfai válasz­tás jegyzőkönyve szerint pedig e törvé­nyes követelménynek elég téve nincs, igy az osztály véleményét kell érvény­ben hagyni. A ház elfogadja az osztály véleményét, s a stomfai választást megsemmisítettnek jelentvén ki, a Pozsony megyei központi választmány utasíttatni fog, a kerületben új választás megtartására. Olvastatott M­a­r­ó­t­h­y János Szath­­már megye Krassó kerületi képviselő vá­lasztásáról szóló jelentés ; az osztály a vá­lasztásnál közbejött rendetlenségek miatt vizsgálatot javasol. Tisza Lajos a tényállás kellő megért­­hetése végett mindenek előtt szükséges­nek látja a választási jegyzőkönyv felol­vasását , mi megtörténvén, előadja, hogy ezen választásnál annak alapokmánya, a jegyzőkönyv, teljesen rendben van, s vi­lágosan kiderül, hogy a választott kép­viselő a többség választottja. Mondják, hogy történt verekedés is, sőt hogy ha­lálozási eset is fordult elő, de sem egyik, sem másik vád bebizonyítva nincs ; külö­nösen az ily eseteknél elmaradhatlanul szükséges látlelet a kérvény panaszának igazolásául előmutatva nincs; szóló tehát igazságosan vél eljárni, ha a közhitelű jegyzőkönyv alapján , mely közbejött verekedésről nem szól, az osztály véle­ményével ellenkezőleg, Mar­ót­hy János megválasztását igazolandónak véli. Szentkirályi Mór védelme­zi az osztály véleményét. Először az osz­tály nem látván a vádpontokat bebizo­nyítva, a választást igazolandónak vélte, de később a közbejött verekedési esetre és következéseire felderítő adatok nyúj­­tatván be, ezek a verekedésnek helyét, idejét, sőt egy agyonütött választóban szomorú eredményét is kimutatják; a kö­rülményben az osztály elegendő okot lá­tott arra, hogy első véleményét megvál­toztassa, s a vizsgálatot hozza javaslatba, mit szóló is pártol. V­árady Gábor nem látván a pana­szokat okadatolva, a vizsgálat helyett az igazolást látja indokoltnak. Szabadffy azélszerűnek tartaná, ha a pótkérvény felolvastatnék. V­­­á­d Alajos a panaszló felek meg­nyugtatására szolgáló intézkedésnek tar­taná, ha a ház e választásban vizsgálatot rendelne. A többség szavazást sürgetett, és M­a­­róthy János ezen többség értelmében a ház igazolt képviselőjévé kijelentetett. Ezzel a rendes osztályok igazolási je­lentése befejeztetett, s a tanácskozás napi­rendjére az igazolási állandó (úgyneve­zett kilenczes) bizottmány jelentései ke­rültek. Ezek sorában olvastatott B­a­b­e­s­h Vincze Krassó megye Szászka kerülete képviselőjének választásáról szóló jegyző­könyv ; az osztály igazolást véleményez, ezt a ház egyhangúlag elfogadja. Felvétetett b. M­aj­t­h­é­n­y­i József ba­ranyai képviselő választásáról szóló jelen­tés ; az osztály igazolást véleményez. Zsedényi Ede, figyelemmel a pa­nasztók által felhozott ama körülményre, hogy K. Majthényi a távol külföldön tar­tózkodván, őket az országgyűlésen nem képviselheti, kívánná, hogy az ezennel igazolandó képviselőnek bizonyos határ-JHK 870^000^1», jr **.l**ll Lelj Jn­ ** KttpVi­­selőházban elfoglalni tartozik. A többség nem mondva ellent ez ész­revételnek, b. Majthényi Józsefet a ház igazolt tagjai közé igtatá, egyszer­smind elfogadta a bizottmány jelentésé­nek azon zárpontját, mely szerint a báró Majthényi József szabad visszatér­­hetését kérő, s a kérvényhez mellékelt, Ő Felségéhez terjesztendő folyamodványt a kérvényező bizottmányhoz inditványozó áttennni. Olvastatott László Imre középszol­­nok megye Tasnád kerületi képviselő megválasztásáról szóló jelentés ; az osz­tály igazolást véleményez, s e vélemény egyhangúlag elfogadtatott. Felvétetett Décsey László krasz­­na-zilahi vegyesített kerület képviselőjé­nek választásáról szóló jelentés; az osz­tály a panasztott vérengzési jelenetek miatt vizsgálatot hoz javaslatba. " Tury Sámuel: A szabadságnak és a szabad intézményeknek minden barátja méltán örvend azon élénk részvétnek, melyet az 1848. évi tör­vények által az alkotmány sánczaiba vett nép a választások iránt mindenütt tanúsít. Ezen élénk részvét arra mutat, miszerint azon törvények kedvesek a népnek, hogy azok vérébe mentek által, s érzi azoknak kitűnő becsét. De lehetlen aggály nélkül tekintenünk azon jelenetre, hogy minél otthonosabb lesz a nép törvényben gyöke­redző választási jogának gyakorlásában, ezen élénk részvét annál több helyen kiárad és vé­rengző kicsapongásra fajult Pedig a szabadság­nak nincsen szomorúbb bukása, mint mikor az erőszak keríti a választásokat hatalmába. (He­lyeslés.) • Midőn ezen véres kicsapongások a tisztán ma­gyar faj lakta választókerületekben dúlnak, mi­dőn „magyar magyarra vág“ — a természet el­­utasíthatlan ösztönénél fogva, önkénytelenül éb­red fel bennünk azon vágy, vajha ezen elhara­pódzó veszedelmen mielőbb gyökeresen segíthet­nénk. Azonban ezen önkeblünkön dúlásnál na­gyobb bajok is jelezhetik a választási cselekvé­­nyeket. Ugyanis a jelen időszakban, midőn a nemzetiségi viszályok kiegyenlítésének küszöbén állunk, midőn erdélyi testvéreink épen azzal foglalkoznak, hogy képviselőiket ezen ország­gyűlésre megvál­aszszák, talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy hazánk eme rendkívül sajátsá­gos helyzetében nem lehet kisebb mérvű nem­zeti szerencsétlenségnek tartani azt, midőn a vegyes ajkú választók, nemzetiség szerinti cso­portozatban állván egymással szemközt, véreng­zéseket követnek el, s egyik a másikat a válasz­tás színhelyéről erőszakkal elűzi. (Helyeslés.) Hazafi örömmel szemlélhetjük ugyan, hogy hazánk számtalan választó­kerületeiben a kü­lönböző­­nemzetiségi választók nem sorakoz­tak nemzetiség szerint, hanem végrehajtották a választást politikai meggyőződésük szerint. De másrészről azon sem lehet megütközni, ha a választók itt-on, a jelenkor történetének mozgató ereje, a nemzetiség szelleme által lel­kesítve , nemzetiség szerint sorakoztak, és saját keblökből kiüldötték képviselőiket ezen országgyűlésre , melytől várják nemzetiségük biztosítását, miután még úgy is eldöntetlen kérdés az : vájjon a nemzeteknek a szabad­ság-e drágább kincsek , avagy a nemzetiség. Talán a szabadság istene felhozza még azt az időt, melyről meg van írva: opinionum commenta debet dies, s valamint már jelen korunkban a vallás fegyverével a vallás egy-két túlbuzgó szolgája siker nélkül agitál, holott pár század­dal ezelőtt ugyanezen fegyverrel dúlták egymást és önmagukat a nemzetek, úgy a kielégített nem­zetiségek harczai is meg fognak szűnni, s a vá­lasztások egyedül a valódi tehetségek és az igazi honfiúi érdem felé fognak fordulni. (He­lyeslés.) Ezen tisztelt ház a választásokat mindannyi­szor nem rokonszenv, hanem az igazság és tör­vény szerint ítélte meg, s nem egyszer adta ta­núságát, például az aradi kérvény tárgyalásakor, miszerint az igazolásoknál nincs más mértéke, mint az igazság, s hogy a testvériség a magyar­nak nemcsak múltjában és törvényeiben él , hanem él az jelenében, s a nemzet választottai­­nak eljárásában is. (Helyeslés.) Én ezen alapon a kérdésben forgó választási kicsapongások megvizsgálására szavazok, s noha e szavazatomat egyszerűn a szokott mód szerint is kifejezhetem vala, de, mint egy tiszta magyar faj lakta választókerület képviselője, kötelessé­gemnek tartottam a szilágy­csehi választásnál be­panaszolt kicsapongásokra élő szóval is, kárhoz­­tatásomat kinyilatkoztatni. (Helyeslés. Éljenzés.) Vláh Alajos az iratok felolvasását kívánja. Ezt többen idővesztegetésnek, sőt fe­leslegesnek tartják; — a ház azonban, tisztelve az egyes képviselők jogát, a fel­olvasást elhatározza. Az olvasás félóra lefolyása alatt bevé­­geztetett. Jókai Mór: Tisztelt képviselő ház! Teljesen kötelezve érzem magamat a t. háznak azon bölcs elhatározása által, miszerint a politikai kér­dések, melyek úgy is előbb utóbb szabad leve­gőt fognak kérni a maguk számára, az igazolási viták alkalmával e házban ne szellőztessenek. An­­nálfogva az előttünk fekvő ügyben nem akarom feltenni azon kérdést, vájjon jó politika-e vagy rész, s melyik a jó politika és melyik a jobb, a tőlünk különböző ajkú nemzetiségeket alkotmá­nyos téren, magunk és alkotmányunk számára megnyerni, vagy ugyanezen téren legyőzni. Nem teszem fel azon kérdést, vájjon azon test­vér népfajt, mely Erdély­ és Magyarország ha­tárát egész hosszában elfoglalva tartja, jó politi­ka-e, rész-e , átváltoztatni egy oly aranyhid­­mely «■ két orosz«S&17C egymáshoz csatolja, vagy általváltoztatni egy oly tengerré, mely a két országot egymástól elválaszsza. Mind­ezen kérdések a nélkül is a maguk idejében fel fognak merülni, és annak idejében felelni fo­gunk rá. Itt mi csupán mint bírák, mint jogi kérdések elítélői ülünk, és nekem a t. házhoz nincs azon kérésem, hogy jó vagy jobb politikát kövessen, csupán azon kérésem van, hogy legyen oly igazságos, mint a­milyen igazságos volt ed­dig mindig. Ez a szó „igazságos“, nem enged comparativusokat, s a ház nem lehet sem inkább igazságos, sem kevésbé igazságos ma, mint volt tegnap. Itt csupán jogi kérdés elítélése áll előt­tünk, elítélése annak, hogy váljon a törvény szellemének és a törvény betűjének elég létetett­e az előttünk fekvő választási okmány szerint. A törvény szelleme azt kívánja, hogy a választá­sok a többség akaratának kifolyásai legyenek, a törvény betűje pedig határozott rendszabályo­kat ír elénk, melyek követése mellett kivehető legyen, hogy azon kívánalomnak elég létetett-e ? Azért én, miután a „vota non ponderantur, sed numerantur“, nem kérdezhetem azt, vajjon ma­gyarok voltak-e azok, kik meggátolták a romá­nokat a szavazásban, vagy románok, kik a ma­gyarokat meggátolták a szavazásban, csupán a tényt kereshetem, hogy történ-e sérelem a tör­vényen, s ezen törvénysértés be van e bizonyít­va? T. hát! Az előttünk fekvő okiratokban a vá­lasztási jegyzőkönyv azt állítja, hogy minden a legtörvényesebb rendben ment véghez , míg ugyanakkor a háznak asztalára egy, több alá­írással ellátott kérvény nyújtatik be számos súlyos és elkeserült panaszokkal , a­mik na­gyon figyelemreméltók és megfontolandók.­­ Azonban, te­hát, méltóztassék nekem megenged­ni, hogy e pontnál kissé m­egállapodjam, és visz­szatérjek egy épen tegnap említett tanra, mely iránt ellenvéleményemet kimondani kötelessé­gemnek tartom. Ezen tan volt az, melyet Abony választó­kerület igen 1. képviselője méltóztatott kimondani, és a­melyet én el nem fogadhatok. Ezen tan az, mintha a képviselőknek joguk volna a választási jegyzőkönyv hitelességét más, bár­honnan jövő magánokirat authenticitásával párhuzamba tenni, és bárhonnan eredő magán­okirat nyomán kimondani az elnök által aláírt jegyzőkönyvre, hogy az meg van hamisítva, vagy valamit elhallgatott legyen. Van egy pontja az V-ik törvényc­ikknek, úgy hiszem, a 41-ik pont az, mely így szól: „a szavazatszedő bi­zottmányok a nemzeti becsület ol­talma alatt állanak.“ Úgy hiszem, a nemzeti becsület oltalma kiter­­­­jedhet annyira, hogy a választási és szavazat­­szedő bizottmányok és azoknak elnökei kihall­­gatatlanul, sőt megidézetlenül in contumattám a ház által becsület­­­vesztésre ne ítéltessenek. (Helyeslés). Különben okot szolgáltatna a ház azon válasz­tási elnök ötletének helyeslésére, ki egy választá­si adtus alkalmával kihajitás által megsebesittet­­vén, kihasitá törvénykönyvünkből a 41. §-t, és azzal tapasztá be megsebbzett homlokát. Ha physikai kőhajtástól nem tudjuk választási el­nökeinket megvédeni, legalább a ház e morális kőhajtással ne sújtsa azokat, kik ily önfeláldozó hivatalt tisztán ügyszeretetből, minden önzés nélkül vállaltak el. (Élénk helyeslés.) A jelen eset oly kérdésekkel áll összeköttetés­ben, miket jelenleg tárgyalva látni nem óhajta­nék , épen azért vizsgálatra fogok szavazni. Én mindenütt, hol a választások körül rendetlenség

Next