Pesti Napló, 1866. február (17. évfolyam, 4735-4757. szám)
1866-02-14 / 4745. szám
35 47 5 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. 17. évi folyam Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit, sor 25 uj kr. Országgyűlési tudósítás. A főrendek ülése febr. 13 dikán. Mióta a képviselőházban a válaszfeliratot felolvasták, most fenyegető, majd ag Szerda, február 14. 1866 Pest, febr. 18. 1866. (alb.) Lapunk közelebbi száma a „Wiener Abendp.1" szombati czikkére némely megjegyzéseket, közölt , miket a „Magyar Világ“ rectificáló figyelemre méltat. És e méltatásban sok őszintét és olyan igazságokat is találunk, miket viszont mi is szivesen aláirunk, „ha tetszik.“ Szívesen veszszük tudomásul a határozott állítást, hogy a „M. Világ“ tudtára „még eddig, amióta Schmerling úr magát lejárta, senki sem követelte a magyar nemzettől, hogy legszentebb érdekei, sőt világos életfeltételei felett alkudozásra „lépjen." Ha a „Magy. Világ“ ezen tudomása kifogástalan, mi iránt egy pillanatra sem akarunk kétkedni, sőt lelki vigasztalásunkra szolgál, azt mint teljesen hitelest tekinthetni. — akkor igen természetes és igazságos a következtetés, hogy „a magyar nemzettől, mely megmutatta, hogy jogaiért tűrni és áldozni tud, nem fognak olyasmit várni,amit lapunk czikkezője, s a nézetében osztozók visszautasítandónak találnak. Ily kedvező körülmények közt erős alapot nyerne a remény, mely folyó országgyűlésünkhöz fűződött, s ha a magyar nemzettől „legszentebb érdekei s életfeltételei feletti alkudozást“ nem kívánnak, akkor e jogos remény teljesedéséről sem szabad kétkedni. A békülékeny jobb, mely a trónról nyujtatott felénk, köztünk a mily ragaszkodást és őszinte tiszteletet —ép oly osztatlan bizalmat is talál, s e ragaszkodás és bizalom képes lenne csakhamar emlékeit is letörölni a szomorú eseményeknek, melyek a nehéz napok alatt kormányt és nemzetet két külön táborra osztottak. Örvendünk tehát, hogy a „M. Világ,“ melynek ez érdemben is hű és alapos értesülései lehetnek, a „Wien. Abendpost“ okozta aggodalmak egyik legnyugtalanítóbbikát eloszlatni, s a kedélyeket előbbi higgadtságukba visszavezetni sietett. És még inkább örvendünk, constatál, siagro felirati vitáink előnapján követelésünk egyik alappontjában a jobboldal nézete a mienkhez annyira közeledik, miként elvi eltérés nem lévén, a meddő viták, mint teljesen feleslegesek, mellőzhetők lesznek, s ama válasz, melynek alaptartalma iránt nincs véleménykülönbség, s mely ép azért a nemzet egyhangú válaszának mondható, a nép képviselőinek kivétel nélküli beleegyezésével fog megszavaztatni, késedelem nélkül a legmagasabb trónhoz eljuttatni. Olvasóink tájékozása végett készséggel igtatjuk ide a „Magyar Világ“ legújabb számának ide vonatkozó szavait, melyek következők : „Ha a kormány csakugyan abban a véleményben van, melyet az „Abendpost“ nyilvánít, rajtunk lesz et felvilágosítani, s a fejedelem előtt kimutatni, miszerint ha közigazgatásunkat európai színvonalra emelni akarjuk, kormányzatunk más, mint miniszteriális, nem lehet; sőt mi több, hogy a helyesen, azaz korszerűleg felfogott conservatív érdekek követelik hazánkban a miniszteri kormányformát olyannyira, hogy ha azt már 1848-ban fel nem találtuk volna, most kellene feltalálni. Bebizonyíthatjuk továbbá, hogy a közös ügyeknek a birodalom elidegeníthetlen érdekeit biztosító elintézése után a beligazgatás formája tisztán országos kérdés, s a magyar felelős minisztérium nem egyéb, mint korszerű formája belkormányzati önállóságunknak, melyet századokig élveztünk, anélkül, hogy a birodalmat szétszakgatta, vagy veszélyeztette volna, s melyet ezentúl is élvezhetünk, anélkül, hogy abból a birodalom érdekeire a legkisebb baj is háramlanék. . „E felvilágosítás tehát a discussio tárgya, s miután az összes kormány nagy fontosságú tények által bizonyította be őszinte kibékülési hajlamát, jogaink iránti tiszteletét, megérdemli részünkről azt a szívességet, hogy vele discussióba álljunk, sőt kapacitálni iparkodjunk.“ Úgy hiszszük, jól fogtuk fel ez idézet értelmét, midőn a discussio fogalma alatt azon érintkezést veszszük, mely az országgyűlés és a legmagasabb trón közt fog történni, nem pedig azon vitázást, mely magában a házban egyes kérdés tárgyalása közben fejlődik ki. Ezen utóbbi is igen tanulságos egy kormányra, sőt szükséges az a kezdeményezés jó eredménye végett is, de a mostani válaszfeliratnál ha elmarad, miatta veszteség nincs, sőt annak fontosságát az egyértelműség, melylyel mgszavaztatott, kétszeresen emelt, gasztó alakban végig járta fővárosunkat a hír, hogy a főrendek közöl némelyek egy külön válaszfeliratot akarnak készíteni. Mi szándékosan hallgattunk e hírekről, mindössze csak lapunk tegnapi számában hoztunk egy kis értesítést, hogy a főrendek közt e tárgyban tanácskozások folynak. Bármennyire óhajtottuk, hogy a főrendek a nemzet képviseletével ugyanazon öszhangzásban maradjanak, melyben 61- ben voltak, miután eddig többnyire csak épen reményekben lettünk gazdagabbak, s a legszorosabb összetartás szüksége nem enyészett el, méltánytalannak tartottuk nyilatkozatunkkal a korlátolni akarás látszatát venni magunkra, midőn a főrendek úgyis csak egy törvényes jogukat gyakorolják, vagy oly fontosságot tulajdonítni annak, mely a nemzeti akarattal ellenkező eredményekre vezethetne. Hozzátehetjük, hogy a ma hallott nyilatkozatok nagyobb része nem engedi meg feltenni a főrendekről, hogy a nemzet akaratával ellenkezés volna szándékukban. Egytől egyig, azok is, akik a külön felirat, azok is, akik a képviselőházzal közös felirat mellett szólottak, azon kezdték, hogy a felsőháznak a külön felírásra joga van. És a külön felírás mellett szavazók kivétel nélkül mind tiltakoztak az ellen, mintha a képviselők által hazafiságban túlszárnyaltatni engednék magukat. A közvélemény jól teszi, ha ítéletét felfüggeszti addig, míg a külön felirat készen lesz, megdöbbenését feledi s aggodalmait akkorra halasztja, midőn a felirat szövege előtte lesz, s tisztán fogja látni, hogy elszakadtak-e az eddig nyilvánult országos véleménytől, vagy versenyeznek a nemzet képviselőivel hazafiságban. De térjünk a mai gyűlés folyamára. Elnök megnyitván az ülést, felolvastatja a múlt ülés jegyzőkönyvét, melyet a főrendek hitelesítenek. Elnök előadja az ő Felségeik üdvözlésére kinevezett küldöttség fogadtatását, felolvastatnak a prímás által elmondott s a hírlapokból már ismert beszédek, s erre ő Felségeiknek adott feleleteik. A főrendek ő Felségeik beszédeit felállva hallgatták végig, s zajos éljenekkel köszöngették. Most felszólította az elnök gr. Festetics Györgyöt bejelentett indiványa megtételére. Festetics György gr. Nultságu elnök, mltságos főrendek ! Miután a házszabályok 58 ikczikke azt tartalmazza, hogy mindegyik ház külön készít válaszfeliratot, bátor vagyok indítványozni, miszerint a méltó főrendek egy 30 tagból álló bizottmányt válaszszanak, hogy a válaszfelirati javaslatot el lehessen készíteni. Pálffy József gr. Nagyméltóságu elnök! mélt. főrendek ! Előttem szóló méltóságos Festetics György gróf ur, Zalamegye főispánjának most tett indítványa szerint, a trónbeszédre adandó válaszfelirat kidolgozására indítványozott 30 tagból álló bizottmány kiküldetése azt az eszmét foglalja magában, hogy a felsőház külön feliratot akar őfelsége színe elébe terjeszteni, és a trónbeszédre nézeteit kifejezni. Erre fel van jogosítva a ház, ez senki által nem tagadtatik, mert mint előttem szóló is a ház szabályainak czikkét előadni méltóztatott, melyben világosan az van, hogy mindkét ház a trónbeszédre külön választ küld, e jogot senki tagadásba nem veheti. De ily módon nem használta e jogot a ház. Annak tanúságát adá a 61-iki országgyűlés, melyben a felső ház semmi jogát kockáztatni nem akarván, sőt inkább jogával élt az által, hogy nézeteit és érzelmeit ugyanazon feliratban ő Felségének színe elé terjesztette. Itt jogkoczkáztatásról nincs szó, ez nem jogkérdés, hanem véleményem szerint opportunitási kérdés. _ Már kérdem mélt, főrendek, ha opportunitás tekintetéből indulok ki, hogy mostanában czélszerű-e külön feliratot ő Felsége színe elébe terjeszteni és nézeteinket külön feliratban kimondani. Én minden bizonynyal azok közé tartozom, kik óhajtották volna Felséges urunk trónbeszédében országgyűlésünkhöz intézett kegyelmes szavaira minél előbb felelni. — De méltó főrendek, azon időszak, azon időpont el van mulasztva, mert ha azt mindjárt megtettük volna, midőn a trónbeszédet ő Felsége személyesen előadá (8, vagy 10 nap múlva), azt magam is őszintén óhajtottam volna. Sajnálom, hogy az iránt ki kell jelentenem, hogy ezt meg nem tettük vagy elmulasztottak, s véleményem szerint, amit utóbb bebizonyítani fogok, hogy ez csak fontos okból történhetett, ez az ok pedig az lehetett, hogy azon válságos pillanatban, a méltó főrendek a képviselőháztól elválni nem akartak. Én meg vagyok győződve, hogy az külön feliratban is eszközölhető. De molt, főrendek akármiképen akarunk eljárni, s bár ugyanazt akarjuk mondani, két feliratban nagyon nehéz azt akkér kifejezni, hogy valódi egyetértés eszközölhető legyen, legalább ebben a pillanatban nem. (Helyeslés.) Erre nézve én azt hiszem, hogy most, midőn legrövidebb idő alatt a képviselőház feliratát elkészíti, és velünk közölheti, nem hiszem, hogy feladatunk volna elzárni azt a módot, hogy midőn a képviselőházzal nem járhatván együtt, egy feliratban fejezzük ki nézeteinket. Azért alázatos indítványom oda járul, hogy megvárnánk azt az időt, míg a képviselőház feliratát elkészíti, s velünk közli, hogy határozhassunk, várjon velük együtt járhatunk-e. Egyébiránt méltó főrendek igaz, hogy hivatalosan tudva még nincs, amit a képviselőház e nemben határozni fog, de mégsem ignorálhatjuk azt, ami az egész világ előtt, és őfelsége előtt is tudva van. Én azokat olyanoknak tartom, mint amelyekben érzelmeink ki vannak fejezve (helyeslés), mert egész kiterjedésében dynasticusnak tartom, mert abban nem létezik akadálya az egyezkedésnek, sőt inkább segédkezet nyújtanak, mert nyilván kijelentik, hogy segédkezet nyújtani készek a törvényes állapot helyreállítására. Midőn tehát tudva van előttünk az, amit ignorálnunk nem lehet, én ismételve kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak elhalasztani a trónbeszéd tárgyalását arra az időre, melyben a képviselőház közli feliratát, melyet ő Felsége színe elé terjeszteni kíván, annyival inkább, miután ezen elkövetett hibánkat nem igazolhatjuk, mert igenis lehetséges, hogy a képviselőház felirata még előbb fel fog terjesztetni, mint a mienk. (Éljenzés.) B. Vay Miklós: Tartózkodni fogok tőle és azt hiszem, hogy ez parlamentáris kötelességem, keblem mélyében is tisztelni a képviselőháznak előttem is ismert feliratát, de arról itt e helyen és a jelen pillanatban hallgatni érzem magam kötelesnek. Hogy nem vagyunk normális, tökéletesen rendezett állapotban, e hazában és magában e házban is, már csak az is mutatja, hogy indítványt kell tenni — mert ilyennel kezdődött a mai discussio — oly tárgyban, mit a törvény világosan rendel, világosan határoz. Mert kérdem a méltó főrendek mélyen tisztelt tagjaitól, ha normális állapotban volnánk, nem követelőleg léphetne fel bárki, mondván : tartsuk meg a törvényt. Az 1848-as 4. törvényczikkely alapja a ház szabályainak. Ez tudniillik azt határozta, hogy mindenik ház készítse szabályait, és méltóztassanak ezen törvény genesisére visszamenni, meg fogják vallani, hogy ez nem volt oly múlékony, meg nem fontolt, hanem maradásra számított törvény. A házi szabályok 58. §-sa határozottan azt tartja, hogy a trónbeszédekre mindenik ház külön válaszfeliratot készít, azaz, hogy tartozik külön készíteni ilyest. És hogy ez mind a két ház jól megfontolt maradandó szabálya akart lenni, mutatja ezek utolsó paragraphusa, mely amattól eltérve azt rendeli, hogy a felső és képviselőház egyéb megállapodásai, a. m. a törvényjavaslatok, elnökeik és jegyzőik által aláírva, és így közösen terjesztessenek királyi szentesítés alá. Márpedig mindezen szabályokra és így az általam felemlített 58. § ra nézve is kimondták a méltósáegos főrendek, miként mindaddig, míg a törvényhozás mást rendel, azokat épségükben kívánják fenntartani. Ezen szabály meg is jön tartva és erősítve az 1848-as országgyűlés alatti eljárás által. Hogy 1861 ben attól eltérés történt, azt az akkori rendkívüli viszonyok okozták, jól történt e ez így, vagy nem, annak én lehetek legkevésbé bírálója, a haza históriája fogja ezt egykor megítélni. De ha szabad ily komoly tanácskozások között azokra utalni, kik akkor a felirat elfogadása alkalmával jelen voltak, sokaktól hallhatjuk, mennyi ön megtagadásba került nem szólalni fel, s mennyire bánták ezt később. De ha az akkori körülményeket tekintetbe veszem, azon egy perczig sem csodálkozom. Midőn az ország jogi állapota meg vala ingatva, midőn fő czélul az országgyűlésnek a reichsrathba való bekergetése tűzetett ki , midőn nemzetiségünk vala veszélyeztetve, akkor öszsze kellett tartani, egyhangúlag kellett nyilatkozni, nem volt szabad tágítani. De úgy állunk-e most is méltó főrendek ? Nem akarok a dec. 14-én tartott trónbeszéd taglalásába bocsátkozni. De annyit csak szabad mondanunk, hogy miután ő Felsége a törvény alapját elfoglalta és egy szebb jövőnek reményét keltette fel keblünkben , miután a jogfolytonosságot oly határozottan kimondotta, legalább tegyünk annyit első fellépésünk alkalmával, hogy menjünk viszsza a törvény alapjára, éljünk az az által nyújtott joggal, sőt kötelességgel. (Élénk helyeslés.) Nem tagadom, magam is egy véleményben voltam gr. Pálffy méltóságával, hogy ez indítványnak már előbb kellett volna létetni, de ez akkor inpracticusnak mondatott, felhozatott, hogy a képviselőház iránti figyelem megkívánja, hogy ő tegye meg az első lépést. De azért ebben nem látok mulasztást, mert hisz egy időben, egyszerre tárgyaljuk a feliratot, s így nincs el késés, és ha volna is, kötelességünk, mint mostani tanácskozásunk is mutatja, ezt helyrepótolni és a dolgot rendes kerékvágásába hozni. Hogy mi legyen tartalma a feliratnak, ez órában megemlíteni idő előtti lenne, de mindenesetre sértés volna a méltó főrendekről feltenni, hogy más valami nyerhetné meg beleegyezésüket, mint az, mi a jogfolytonosság eszméjének, mi az ország integritása visszaállításának, mi az országgyűlés kiegészítésének megfelelend és a pragmatica sanctio elutasíthatlan kétoldalú postulátumaival teljes öszhangzásban állni fog. — Hogy a méltó főrendek másban egyeznének, másban állapodnának meg, azt nem hiszem, azt sértés nélkül nem merem feltenni. Csatlakozom gr. Festetich György e méltósága által tett indítványhoz. Vay László b. az indítvány ellen szól, mert úgymond, többet nem adhat, kevesebbet nem kívánhat, mint a képviselőház. Ra n oder veszprémi püspök pártolja az indítványt, mert a főrendeknek a törvények szerint joga van külön feliratot készíteni, de kötelessége is, mert ha bűn a hálátlanság, erény a hála és ezt ki kell fejezni a trónbeszéd iránt, mert ezzel tartozunk. A trónbeszédben ami van, azt mind óhajtottuk, de kérdés reméltük-e ? Ezért kell a külön felirat. Orczy Antal b. az indítvány ellen szól. Eötvös Dénes bárót kielégíti az alsóház felirata , de megnyugvást talál b. Vay Miklós beszédében, hogy ha külön feliratot készítenek, az nem álland megette a képviselőház feliratának. Az indítvány ellen szavaz. Andrássy Manó gr. (beszédét közelebbi számunk adja.) Wenckheim Béla b. az indítványt pártolta. Zichy Henrik gr. az inditvány mellett szól. Fiath Ferencz b. Tiltakozott az ellen, mintha a ház e lépésével elvesztené az ország bizalmát, mert a ház mindig teljesitni fogja a haza iránti kötelességét, s igy a bizalmat nem vesztheti el. S m i d eg g János gr. A főrendeknek joga és kötelessége a külön felirat, de annak se szelleme, se tartalma nem lesz ellenkező a képviselőházéval. Haller Sándor gr. Rövid beszédében igen talpra esetten vitatta a külön felirat szükségtelenségét. Szónokot megvigasztalta ugyan b. Wenckheim nyilatkozata, hogy ezzel a főrendek nem válnak külön a nemzettől, de azért kéri a főrendeket, legyenek egy kis türelemmel, s várjanak, míg az alsóházi felirat elkészül. Spényi Henrik b. Azt hiszi, hogy a főrendek contrát akarnak mondani az alsóháznak. Hiába állítják, hogy nem akarnak egyebet, mint az alsóház akar, mert ő gyanítja, hogy valami szelidebbet, gyengébbet akarnak , különben nincs értelme a külön feliratnak. Széchen Antal gr. (beszédét holnapi számunk hozza), Szapáry István gr. Azt olvasta egy papírról, hogy magasabb szempontból, tágasabb látkörből, másként kell tekinteni a kérdést — külön feliratra szavaz. Majtényi László b. Az inditvány mellett beszél. Zichy Nép. János gr. Lelkesedett hangon elmondott beszédében büszkén hivatkozott az ő és a főrendek hazafiságára, melyhez gyanúsítás nem férhet, és okot nem fog szolgáltatni a külön felirat, melyet ő pártol. Bartakovics Béla érsek az indítvány mellett szólt. Elnök most felszólította a főrendeket, hogy miután a tárgy ki van merítve, ha a főrendek is szükségesnek látják, jó volna szavazatra bocsátani. Erre többen elálltak a szólástól, ezek között Forgács gr. püspök, Mikes János gr., de Tomcsányi főispán az előzmények után szavától el nem állhatva, igy szól : Tomcsányibeszédét közelebbi számunkra halasztjuk.) Most az elnök szavazásra bocsátja a kérdést s a főrendeket felszólítja felállás által kimutatni, hogy pártolják-e az indítványt. Azonban egy közbeszólásra, mely a házszabályok alapján a névszerinti szavazást sürgette, megkezdődött a névszerinti szavazás. Melynek eredménye az, hogy 136 szavazott a külön felirat mellett, 53 ellene. A szavazás befejezése után megkezdték a 30 tagú felirati bizottmányra a szavazást, melynek eredménye a holnapi ülésben fog közzé tétetni, menő hatáskörével atalán minden végrehajtó hatalom, s igy egy netaláni saját felelős minisztérium is egyszerűen tehetlenné válnék, ezen nézetben mellettünk szól nemcsak a Lajthán inneni sajtó túlnyomólag nagyobb része, hanem minden magyarországi párt sok belátásos és higgadt államférfiainak ismételve kimondott ítélete is. A tapasztalások, melyeket ezen tekintetben maga az előbbi magyar országgyűlés megírt volt, a legvilágosabb érvek, melyeket a régi megyeiség változatlan helyreállítása ellen fel lehet hozni. „Hogy nem volt vérmes azon reményünk, mely szerint ezen első felirattal a kiegyenlítés műve nem lesz veszélyeztetve, erre legyen a mi tanunk a ma előttünk fekvő „Napló“, mely nyíltan kimondja, hogy az első szó teljességgel nem utolsó is egyszersmind. A „Napló“ engedje meg nekünk, hogy öt, ki rokonvéleményű társainak intenzióit oly jól ismeri, szaván fogjuk, s alkalom szerint emlékezetébe hozzuk.“ Mindenek előtt az utóbbi szavakra teszünk egy megjegyzést. Az „Abendpost“ nem jól értette, amit a „Napló“ múlt vasárnapi száma mondott. Szavaink ezek voltak: „magának a mostani kormánynak is, mivel transactio forog fenn, ez úgyszólván első, és korántsem utolsó szava.“ Mi az alatt nem értettük azt, mintha a magyar országgyűlésnek az adress-javaslat ne az utolsó szava lenne, ami az ott kimondott általános elveket illeti. Mert e részben könnyen meglehet, azt vethetné szemünkre idővel az „Abendpost“, hogy ámizni akartuk őt és másokat, mi pedig teljességgel távol van tőlünk. Különben is nemcsak hogy mintegy az országgyűlés nevében nem, hanem elvbarátaink nevében sem akartunk valami nyilatkozat felét tenni, hanem egyszerűen azt a magánnézetet mondtuk ki, hogy a mostani kormány módosítni fogja nézetét, egy ország képviseletének szavazatára. Különben is, már első czikkünkben különbséget tettünk volt a kormány magyar és német része közt, s úgy fogtuk fel az „Abendpost“ czikkét, mint amely nem annyira nekünk magyaroknak, hanem a Lajthán túliaknak szól. Ami pedig az „Abendpost“ újabb czikkének lényegét illeti, megelégedéssel vettük azt a szabatosabb megkülönböztetést, melyet a megyék és minisztérium helyreállítására nézve teszen, amennyiben ebből az tűnik ki, hogy minél jobban idegenkedik a megyéktől, annál inkább elismeri a felelős minisztérium szükségességét. Sőt a megyéknek sem ellensége, csak a 48 előtti régi formában és hatáskörrel nem szeretné visszaállítva látni, így valóban maga az „Abendpost“ kivette úgyszólván czikkének a magyar jogfolytonosság ellen fordított élét, s nagy lépést tett a felénk való közeledésre, mert a magyar országgyűlés sem akarja, és nem is akarhatja a 47-ki megyéket állitni helyre, s még nem is a 61-dikieket, hanem azon szervezetet, melyet a 48-ki törvények írnak körül. Bécsi dolgok. ” A „Wiener Abendpost“-nak tegnapi magánsürgönyünkben kivonatban közlött nyilatkozata így szól: „A magyar országgyűlés felirati javaslatának nem volna azon kiváló jelentősége, melyet neki minden oldalról tulajdonítanak, ha szükségkép nem foglalkoztatná még egy ideig a publicista irodalmat. Annak tárgyalásával kézen fogva jár azon észrevételek tárgyalása is, melyeket ezen helyen tevénk a javaslatra. „Nem kis megelégedésünkre szolgál annak constatkozása, hogy a dolog mivoltáról való felfogásunk helyeslést nyert mindenütt, ahol mérsékeltség és nyugodtság nem engedik, hogy a pártok küzdelme zavaró befolyással legyen az állam legnagyobb érdekeinek helyes belátására. „Habár ezt felteszszük a Lajthán túli közlönyökről is, de sajnálattal látjuk, hogy ott a saját nézet melletti küzdés hevében felmentetteknek érezék magukat az alól, hogy akkori nyilatkozatainkat figyelemmel vegyék szemügyre. Csak így magyarázható, hogy némely lap azon helyet, melyen elérhetlennek mondtuk „egy saját felelős minisztérium és a municipiumok helyreállításának követelését“, oda magyarázzák, mintha nem ezen postulátumok egyidejűségére helyeztük volna a súlyt, hanem különválasztva is mindegyiket, mind a másikat kivihetlennek nyilatkoztattuk volna. „Azon nézetben, hogy a municipális intézményeknek régi formában való újra felélesztésével, félszáz olygarchiának a legmesszebb . A bécsi „Morgen Post“ egy miniszter krízisről értesül, mely állítólag már kitört, s melynek valószínű következése gróf Bec redi államminiszter visszalépése lenne. A „M. P.“ tudósítása szerint az adott rá okot, hogy gr. Belcredi irodájából a „Wiener Abendpost“-ban a magyar feliratról megjelent ismeretes első czikkét (melyet a „Napló“ vasárnapi száma közlött) a nélkül küldék sajtó alá, hogy a minisztérium többi tagjai megkérdeztelek volna. A minisztérium magyar tagjait és oly váratlanul lepte meg a czikk, mint a nagyközönséget. Majáth kanczellár — írja ugyanazon tudósító — azt sürgeti, hogy a czikket vonják vissza, vagy legalább közöljenek róla enyhítő magyarázatot. Azonban gr. Belcredi a Budán tartott miniszteri értekezletre hivatkozik, melyben a felirati javaslat ismeretessé tette után elhatároztatott, hogy a magyaroknak ne engedtessék felelős minisztérium. — M a já t h ur s különösen gróf Eszterházy ez ellenében azt állítják, hogy a czikk idő előtt jelent meg, s rosz hatással lesz a felirati vitákra, ha felvilágosítás nem adatik róla. Mivel pedig a legbefolyásosabb férfiak nagyon óhajtják a kiegyenlítést, valószínű, hogy a „Wiener Abendpost“ számára felvilágosítás fog küldetni a gr. Eszterházy és Majláth úr kívánta modorban, melyet ha gr. Belcredi nem fog közölhetőnek tartani, alkalmasint benyújtja lemondását, s a példát gr. Larisch is követendi, ki az államminiszter pártján áll. Ennyi a tudósítás. A „Morgen-Post“ azt gyanítja, hogy az „Abendpost“ legújabb (ma közlöttük) czikke lenne az a felvilágosítás, melyről a tudósító szól, s mely miután megjelent, természetesen a miniszter krízis is el lenne egyelőre hárítva. — Egy morva lap azt írta, hogy a magyar országgyűlés feloszlattatik, s egy új fog összehivatni septemberre. A félhivatalos „Gen. Corr.“ merőben alaptalannak nyilvánítja ezt a hírt.