Pesti Napló, 1866. február (17. évfolyam, 4735-4757. szám)
1866-02-25 / 4755. szám
45 4755 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Vasárnap, február 25. 1866. 17. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt tér: 5 hasábos pet.it 25 uj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva : Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Új előfizetés március 1-től keadőre* Előfizetési dij : Mártius—júniusi 4 havi folyamára.........................................W pPfk ----------- Jfdjn Mártius—májusi 3 havi folyamra..............................................® •* M »» A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. Fest. febr. 24.1866. (Fk) A múlt szerda, úgy látszik, nagyon izgalmas nap vola a jó bécsiekre nézve. A lég tele volt a legtarkább hírekkel. E hírek sorában az, mely miniszteri válságról szól, már hetek óta bírja az indigenátust; most azonban még egy pár függelékkel is jön az gyarapítva. Egyfelől azt mondák, hogy Goluchowski gróf tárczanélküli miniszterré fogna kineveztetni, másfelől pedig a „szűkebb“ reichsrath egybehivásáról beszéltek. Ami Goluchowski grófot illeti, nem szólunk részletesebben az illető hírhez; először, mert hitelességéről nem vagyunk meggyőződve, másodszor pedig, mert fogalmunk sincs arról, mily hatáskör fogna a nevezett államférfiúnak kijelöltetni. Csak egész általánosságban akarjuk tehát megjegyezni, hogy a nemes gróf belépte semmi esetre nem mutathatna a mostani kabinet politikájának reactionarius fordulatára. Bármily nagy vala is a bizalmatlanság, mely a mostani kormányférfiakat hivatalba léptek pillanatában fogadta, bármily általános volt nevezetesen német körökben azon vélemény, miszerint most a reactio aerája virrad, vagy helyesebben homályosodik a birodalomra, ma még a legkonokabb centralista is kénytelen bevallani, miszerint amaz aggodalom nem valósult, és hogy Magyarországról nem is szólva — a Lajthán túl legalább is annyi szabadság van most, mint volt a lelépett miniszterek alatt, sőt talán valamicskével több is! Ha pedig így volt ez már hónapok óta, és mielőtt a magyar országgyűlés egybelépett volna, mennyivel kevésbé lehetne helye ily aggodalomnak most, miután országgyűlésünk keblében nemcsak az egyes szónokok, minden pártkülönbség nélkül, hanem maga a képviselet összege, és így az általa képviselt nemzet is feliratában a legmelegebb rokonszenv hangján kijelenté, miszerint a birodalom üdvét egyedül attól várhatja, ha a valódi alkotmányosság a Lajthán innen és túl tettleg életbe lép. A közvélemény ily határozott nyilatkozatával szemben merőben lehetetlennek tartjuk, és még gondolni sem tudjuk , hogy a kabinet politikája a reactió felé fordulhatna. — Ebbéli hitünk oly szilárd, hogy azt még egyik vagy másik kevéssé népszerű személyiségnek ilyen vagy amolyan hivatalba léptetése, mely azonkívül még nem is bizonyos, nem fogná megrendíthetni. Nagyobb súlyt tulajdonítunk azon hírnek, miszerint a szűkebb birodalmi tanács egybehivatnék, — de nem azért, mintha e hirt már jelenben is alaposnak tartanák, hanem mivel a centralista párt közlönyei voltak azok, kik e hirt támasztották. Nevezetesen a „Neue Presse,m mely a hajdani reichsrath többségének béreivel szoros összeköttetésben áll,vászon lap, mely először pendite meg a eszmét, miszerint szükséges és haszis volna a szűkebb reichszathot egybeléptetni, mégpedig azért, hogy a magyar korona területének képviseletével a Lajtnán túli országok képviselete álljon szemben, ami által az alkotmányvita elintézése tetemesen könnyítetnék. Ez igen nevezetes fordulópontot képez az úgynevezett centralista pártállásában. Mennyiben fogna a „Neue Presse“ kivonatának teljesülése hozzájárulhatni az összes alkotmánykérdés végleges megfejtéséhez, erre nézve ez idő szerint nekünk még nem lehet ítéletet hoznunk. Eddigelé a magyar országgyűlés a koronával értekezik, s ez utóbbitól függ, mikor, mily módon és mily terjedelemben akarja valósítani a septemberi manifestumban tett azon ígéretet, miszerint a magyar országgyűlés határozatai a Lajthán túli országok törvényes képviselőivel hasonsúlyú nyilatkozás végett fognak közöltetni. Ezen szempontból tehát egyelőre nincs mit szólnunk a dologhoz. Hanem igenis tudomásul kell vennünk azon fontos változást, mely szerint a centralisták a tágabb reichszabot, mint az összes birodalom képviseletét, már nemcsak de facto, hanem de jure is megszűntnek tekintik. Eddigi álláspontjuk ugyanis ez volt: a februári alkotmány képezi a Lajthán túli országok jogalapját; a februári alkotmány szerint ennek tartalma csak a teljes reichsrab által módosítható. Tehát akármit határozzon a magyar országgyűlés, akármily elfogadhatók annak javaslatai, akármily készek a centralisták alkotmányukat e javaslatok szerint módosítani, e módosításra mindig csak a teljes reichszab lehet illetékes. Ezt kell tehát egybehívni annak idején. Ha a keleti fél képviselői nem jőnek, hát nem jőnek, de a februári alkotmánybeli jogfolytonosságot félbeszakítani nem lehet, mely szerint a teljes rendszabon kívül az alkotmány módosítására illetékes testület nem létezik. Ez volt a centralisták eddigi álláspontja, mely azonban az elvkérdést teljesen mellőzve, a gyakorlatban is merőben elfogadhatón volt, mert ezen álláspontnak megfelelőleg, a magyar korona területének képviselőit ebbe a teljes reichszabhba meg kellett volna hívni, ami egyenesen nonsens-sé lett, mióta a dec. 14-ei trónbeszédben a jogfolytonosság, habár csak elméletileg, elismertetett, és a pragmatica sanctió vétetett a megoldás alapjául. Egészen másként áll a dolog most, midőn a centralisták egyenesen hajlandóknak nyilatkoznak az alkotmányügyeket a nem-magyar birodalomrészek képviselete, tehát a szűkebb retehszab által tárgyaltatni. Ezáltal az ő jogalapjuk teljesen el van különözve a miénktől, és egyik sem ütközik többé a másikba. A centralisták ezáltal elháríták azon, véleményünk szerint megcáfolhatlan ellenvetést, hogy az nem jogfolytonosság, hanem a jogtalanság folytatása, midőn valaki oly ajándékhoz ragaszkodik, mely egyedül más jogainak megsértése mellett vala megadható. A Lajthán túli jogfolytonosság egyedül a februári alkotmány azon részére vonatkozhatik, mely az örökös tartományokat illeti, s midőn a centralisták jelenleg ily értelemben veszik a jogfolytonosságot, ezzel nagy lépést tettek a magyar alsóházi feliratban kifejezett azon kívánat teljesülhetése felé, miszerint a monarchia összes területén „a valóságos alkotmányosság ... ő náluk is mielőbb életbe lépjen.“ Lajthán túli dolgok. A Kaiserfeld pártjának hírlapja, a gréczi „Telegraf,“ „Magyarország önállósága“ czím alatt igen érdekes czikket közöl, mely aligha nagy figyelmet nem fog ébreszteni a bécsi lapokban, melyek legellenségesebbjei részint más véleményre kezdenek térni a magyar kérdésben, részint higgadtabban kezdenek gondolkozni és beszélni. »'• ,so 10 A czikkből, mely gr. Andrássy Gyula beszédét tárgyazza, legyen elég átvennünk a következendő helyeket: „Magyarország nemzeti önállóságának fenntartását a monarchia létfeltételének tartjuk , mert csak mint államilag önálló nemzetiség teljesítheti Magyarország a történelem által számára kimutatott hivatást, csak a német elemmel való szövetségben, és nem az azzal való összeolvadásban végezheti Magyarország a maga missióját. . . . „Gróf Andrássy beszédét azon eszme járja át, hogy oly forma találtassák, melyben az alkotmányos élet biztosítása a birodalom mindkét felében nem fogja veszélyeztetni Magyarország önállóságát. Mi, és velünk minden szabadelmű német, semmit sem óhajt inkább, mint vajha sikerülne Magyarországnak oly propositiókat tenni, melyek mind a két kívánalomnak megfelelnek : az alkotmányosság biztosításának és a monarchia részei közti egyesülésnek.“ Különben a „Telegraf“ — feltéve, hogy Lajthán túl alkotmányosság van — alaptalannak tartja a félelmet, hogy a közös ügyek közös tár- gyalása Magyarországot a német elemmel absorbeáltatná. Ily félelem a multisa alapos volt (az absolutismus uralma alatt), de jelenleg nem az. A „Telegraf“ észrevételeire, melyek, ha általános nézetté válnak a Lajthán túl, nagyon megkönnyítnék a kiegyenlítést, — csak azt jegyezzük meg, hogy amaz aggodalom alapossága vagy alaptalansága attól függ, minő formát találunk majd a közös ügyek tárgyalására. Pest, febr. 23. Tekintés szerkesztőség! A csapások, melyek a múlt években kedves hazánk egyes részeit oly súlyosan érték, kétszeresen sújtva találták azon megyék lakosait, kik kevésbé termékes helyeken lakva, a legjobb években is alig képesek az élelmükre szükségeseket előállítani. — így volt múlt évben Árvamegye, melynek szorgalmatos jó érzelmű lakosságának megfeszített szorgalma és fáradsága eredménytelen maradt, a föld nem terme meg gyümölcseit, s ennek következménye iszonyú éhség lett. Hazánk áldozatkész polgárai testvéri szeretete enyhité e csapást, adakozásival tűrhetővé téve a szenvedéseket, s az éhhalállal küzdő népnek kenyeret adva, a kétségbeesés közepette új életet adott. De alig szűnt meg e vész, már ismét újabb csapásnak kelle bekövetkezni; — múlt január hó 14 én Podbiel helységben 83 ház lett a pusztító lángok martaléka, — lakosai, kik a múlt évben könyöradományokból tárták fenn életüket, most menhely nélkül — megfosztva kevés élelmiszereik és takarmányaiktól — a legiszonyúbb szükségben sintődnek. E szerencsétlenek sorsa iránt nem lehet közönyös kedves hazánk áldozatkész lakossága, s ha nélkülözhető filléreivel segít, — polgártársait menti meg a kétségbeesés örvényétől. Tekintetes szerkesztőség ! Számtalanszor tapasztalt hazafias fellépése mindig megtenné gyümölcseit. Ha szenvedőkön tollo 1* B »-«»vív Ui Al L y UKill. lljötött, s enyhite a szerencsétlenek sorsát. És azért engedje reménylenem, hogy e község jó érzelmű lakosai irányában is úgy maga, mint tisztelt laptársai utján is megteendi mindazt, miáltal ezek nyomasztó helyzetén segíteni képes. *) Szmrecsányi Dárius, képviselő, Országgyűlési tudósítás. A képviselőház febr. 24-én tartott ülése (**) Elnök : Szentiványi Károly, jegyző : Tóth Vilmos. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti a házhoz érkezett kérvényeket, ezek közt Kassa város közönségének kérése, hogy a képviselőház a felelős minisztériumot, s a helyhatóságok visszaállítását eszközölje, a ház helyeslő tetszésével találkozott, s minthogy e kivonatot a ház feliratában maga részéről már teljedó, ezúttal szíves tudomásul vétetett Bemutatja továbbá elnök úr a Siklóssy Károly képviselő választása ellen benyújtott panaszok érdekében Besze János képviselő, mint kiküldött tag által végzett vizsgálatróli jelentést, ugyanennek kapcsában Balogh Károly ügyvéd, s más ugyanazon kerületbeli választók által a vizsgálati eljárás ellen benyújtott panaszos kérvényét. Bemutatja végre az elnök Lator Gábor képviselő jelentését a szathmári és nagykárolyi választások ellen tett panaszok érdekébeni vizsgálatáról; mind a három jelentés, az érintett kérvényekkel együtt, az állandó igazolási bizottmányhoz utasíttatott. Mielőtt a ház napirendre tért volna, Madarász József egy törvényjavaslatot jelent be, melynek tárgyalására Kállay Ödön, Patay István, Lukinich Miklós, Domahidy Ferencz és Csanády Sándor nevekben a napirend kitűzését kéri. A törvényjavaslat így szól : „Törvényjavaslat az országgyűlési képviselő állásának a kormánytól függő hivatalokkal való összeférhetlenségéről. „1. §. Képviselővé kormány kinevezés) Szívesen engedünk e felhívásnak, s midőn hazánkfiait e nyomor enyhítésére felszólítjuk, és laptársainkat felkérjük, hogy e szerencsétlenek ügyének támogatására segédkezet nyújtsanak, részünkről készséggel ajánlkozunk a könyöradományok elfogadására, s azoknak lapunkban közzétételére. Szerk.sétől függő hivatalnok nem választathatok. „2. §. A képviselő, képviselői állásának elmúltától három évekig (recitus évig) semminemű , a kormány kinevezésétől függő hivatalt nem vállalhat.“ Ki fog nyomatni. A napirendre térvén, felolvastatott a részleteiben is elfogadott, s a helyeselt módosításokkal kijavított felirat egész szövege, mely is meghallgattatván — habár a szabályok ezt egyenesen nem kívánják, a ház mégis —, némelyek felszólalása folytán, czélszerűnek látta az egész — így kijavított, s most már hitelesített válaszfelirat végleges elfogadása vagy el nem fogadása iránt szavazás útján nyilatkozni. Az elnök felhívására, álljanak fel azok, kik a felolvasott válaszfeliratot elfogadják, a háznak legnagyobb többsége feláll. Kívánatra az elnök felállásra szólítja azokat is, kik az el nem fogadás mellett akarnak nyilatkozni , csak heten keltek fel. A válaszfelirat tehát a ház összes tagjainak 7 ellenébeni szavazatával elfogadottnak jelentetett ki. Minthogy pedig a szabályok szerint a megtörtént szavazásnak ellenpróbája csak akkor alkalmazandó, ha a többség egész biztossággal ki nem vehető, mely eset itt elő nem fordult, a szintén szavazásra felhívott, s némelyek részéről a csodálkozás nem kedező jeleivel fogadott minoritás joggal kérte fel az elnököt, hogy a szavazás eszközlésénél a szabályt, és nem mások kivonatát tartsa szem előtt, valamint a házat is, hogy az eltérő vélemény iránt tartozó tisztelet perezre se tagadtassék meg. E soron kívüli jelenete után, ennek a válaszfeliratnak legfelsőbb helyen való átnyujtására egy 36 tagból álló küldöttséget hoz javaslatba , mely küldöttségnek tagjai a ház gyakorlata szerint sorsolás útján lennének megválasztandók. Ez indítványt a ház helyeselvén, a képviselők neveivel ellátott papirszeletkék az elnöki asztal vedrébe helyeztettek, s onnét jegyzői kézzel a következő nevek sorsoltattak ki, u. m. Gr. Apponyi György, Kacskovics Ignácz, Paczolay János, Szilády Áron, Deák Ferencz, Baranyi Ágoston, Varga Antal, Vadnay Lajos, Horváth Döme, Zámory Kálmán, Bánó József, Barlai György, Patay István, Sümeghy Ferencz, Hodossn József, Szontagh Pál, b. Bánffy Albert, Oroszi Miklós, Pethes József, Csengery Antal, Perczel Béla, gr. Zichy Ferraris Bódog, Lehóczky Egyed, Szentiványi Adolf, Ibrányi Lajos, Ivánka Imre, Beliczay István, Bánó Miklós, b. Podmaniczky Ármin, Oláh Miklós, b. Luzsénszky Pál, Lukács György, Angyal Pál, Geduly Lajos, Dobránszky Adolf és Borbély Miklós. Az ekként megalakított küldöttséget Szentiványi Károly házelnök fogja vezetni. Zsedényi Ede kívánja, hogy az elfogadott válaszfelirat a főrendi táblával közöltessék. Elhangzott: Elnök a közelebbi ülés napirendjeként tudatja, hogy az imént hitelesített válaszfelirat holnaputánig letisztáztatván , a hétfői ülésben ily alakjában ismét fel fog olvastatni, s akkor a ház jelenlétében aláíratni. Olvastatott főtárnokmester Onmagának levele a felépített ideiglenes országházat illetőleg. Onmlga az elnökhöz intézett iratában ezen ház mi módoni felépítését érintve, úgy a költségekről, valamint a várossal kötött megállapodásokról szóló irományokat tudomás és további intézkedés végett a ház rendelkezésére bocsátja, minthogy az ideiglenes országház teljes felszerelése még nincs is bevégezve, de e mellett a várossal csak ideiglenesen kötött szerződés, s a telek kisajátítása is végleges intézkedést kíván, továbbá szükséges ezen épületben a hozzá és beletartozandókról leltárt készíteni, ez okokból elnöki javaslatra a ház egy bizottságot küldött ki mindezen Ügyek, s egyéb e tekintetbeni szükséges dolgok megtételére ; a bizottmány tagjai maradnak azon képviselők, kik már az országgyűlés öszszehívása előtt ezen épület létrehozása körül ilyen minőségben a főtárnok által megbizattak; ezekhez csatlakozik a ház költségvetési bizottmánya is. Ezen kiegészített bizottmány fog intézkedni, az új ház végleges felszereléséről, valamint az átköltözködés eszközléséről is. A háznagy szintén a bizottmányhoz neveztetett ki. Felvétetett gr. Kárólyi Ede választásáról szóló, valamint ezen választás ellen benyújtott kérvény feletti osztályjelentés. Az osztály — nem találván bebizonyítottnak a panasztott vesztegetést és pressiót, igazolást véleményez. Juszh József és többen e kérdés tárgyalásába bocsátkozni nem akarnak, mert nem volt napirendre tűzve, azonban Zsedényi Ede észrevételére, hogy a tegnapi ülés eloszlatásakor az elnök a mai ülésre igazolást is jelentett, a felolvasás megtörtént, s az osztály véleménye egyhangúlag elfogadtatván, gr. Károlyi Ede a ház igazolt tagjának jelentetett ki. Közelebbi ülés hétfőn, febr. 26-án, reggeli 10 órakor. Joannovich György beszéde. A képviselőház február 23-ai ülésében. Ha a többiek elállanak a szótól, én a legnagyobb készséggel szintén elállok. (Mihalovics szólni akar.) Tóth Vilmos jegyző: Joannovich úr csak feltételesen állott el szavától azon esetre, ha a többiek is elállanak, mi nem történvén, a szót illeti, Joannovich György. Ha a t. ház úgy van meggyőződve, hogy azzal, ha röviden nyilatkozom ezen tárgy felett, nem élek vissza a t. ház béketűrésével, arra kérem a t. házat, miszerint megengedni méltóztassék , hogy most, midőn a válaszfelirati javaslatnak épen a nemzetiségi kérdésre vonatkozó szakasza tárgyaltatik, e részben elmondhassam nézeteimet. (Halljuk!) Én a kérdés megoldására nézve alapos reményt táplálok, mert azt veszem észre, hogy a helyzet szemlátomást javult, és az ellentétek, noha még mindig fennforognak, sokat vesztettek élességükből. Ez magában véve már igen jó jel. Nem mondom én, hogy az ezen országgyűlésen alkotandó törvényekkel a nemzetiségi kérdés végképen meg leend oldva, és hogy semmi kívánni való nem fog hátra maradni. Ily eszme forog itt fenn, uraim , amelynek testet adni új kérdés, amelyet elintézni kell, és amelynek megoldására nézve hasztalan keresnénk útmutatást más országok alkotmányaiban. Ezen kérdés tisztán magyarországi kérdés, és ezt csak Magyarország sajátszerű viszonyainak figyelembevétele mellett oldhatjuk meg késedelem nélkül; de amit most mondtam, t. i. hogy nehézségek forognak fenn, az nem szolgálhat akadályul arra nézve, hogy e kérdés megoldásának alapját vessük meg. A majd életbe léptetendő és gyakorlatilag alkalmazandó törvények ki fogják jelölni az ösvényt, melyen tovább kell haladnunk. E kérdés tehát, amint én hiszem, meg fog oldatni, de csak úgy, ha alkotmányos szabadságunkat visszanyernünk sikerülene. Megoldást mondtam, uraim, azaz a nemzetiségek jogainak visszavonhatlan megállapítását, a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezését, törvény általi biztosítását, nem pedig holmi petrogszülte adományokat, melyeket a hatalom kegye ma ad, és holnap ismét viszavehet. Uraim, nem ez kell a nem magyar nemzetiségeknek, ők törvény után sóvárognak, melynek védpajzsa alatt az ország területi épségének és politikai egységének korlátain belől saját érdekeiket megóvhassák, saját nemzetiségi igényeiket szabadon érvényesíthessék. — És ez igazságos és méltányos kívánat, mert az öntudatra ébredt népek most a közcvelődés pályáján saját nyelvük, saját nemzetiségük megőrzése mellett kívánnak tovább haladni. A nemzetiségi eszme a mindinkább terjedő szabadságérzetnek szüleménye, és helyesen mondja a nemzetiségről írt munkájában. barátom és képviselőtársam, Eötvös József báró: „a nemzetiségi mozgalom csak egy része a szabadsági nagy mozgalomnak, mely egy század óta Európa népeinek csaknem minden viszonyait átalakítá.“ Ebből az következik, hogy e kettő : szabadság és nemzetiség, csak egy téren, karöltve haladva érheti el czélját, egymást támogatva, nem pedig külön válva, vagy épen egymás ellen küzdve, mert ezzel természet elleni viszonyba jönnének egymással, amely mindig megboszulja magát a küzdőkön, és a küzdő feleknek megrontásával szokott végződni. — Ezt belátják a nem-magyar nemzetiségek, és azért távol attól , hogy másutt keresnek üdvöket, a mindnyájunkkal közös alkotmánynak és szabadságának zászlóját követik azon buzgó óhajtással, hogy Magyarország alkotmányának és függetlenségének diadalában saját ügyök győzelmét is szemlélhessék. (Helyeslés.) És én hiszem és reményem, hogy ezen kivánatuk teljesedni fog, és azért, uraim, én nem osztozom azon aggodalomban, mely itt nyilváníttatott, hogy a 48-iki törvények által megállapított miniszteri felelősség és parlamenti rendszer a nemmagyar nemzetiségekre veszélyes lehetne. Nem fogom ezen tárgyat hosszasan előadni, csak azt jegyzem meg, hogy a parlamenti többségek azon kormány, mely a nemzetnek felelős, mindig több biztosítékot nyújt nekem arra nézve, hogy minden érdeket, következőkép a nemzetiségek érdekét is méltányolni fogja (helyeslés, mindenesetre több biztosítékot, mint oly kormány, mely senkinek sem tartozik felelni. Azután, uraim, az alkotmányos életben ami ma a kisebbség, az holnap többséggé válhatik; mert alkotmányos életben minden érdekre nézve nyitva áll a küzdtér ; s végre nem hihetem, uraim, hogy épen a nemzetiségi érdekekre nézve veszélyes lehetne az alkotmányosságnak oly formája, mely eddig legalább világszerte legjobbnak bizonyult be. (Helyeslés.) Nagy veszélyt hozna a nemzetiségekre az összpontosítás rendszere. De hiheti-e, kérem , valaki , hogy ezen rendszer Magyarországon valaha gyökereket verhessen, mikor épen a magyar alkotmány leghatározottabb ellentéte a központosításnak, a köztörvényhatósági autonómiánál fogva, melyhez az egész nem-