Pesti Napló, 1866. március (17. évfolyam, 4758-4784. szám)
1866-03-01 / 4758. szám
48 4758 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Csütörtök, március 1. 1866. 17. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt tér: 5 hasábos petitsoj 25 nj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva : Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. TXj előfizetés martius I-től Előfizetési dij: Mártius—júniusi 4 havi folyamára .......................9 -------JUcjr* Mártius—májusi 3 havi folyamra..............................................A 99 AA 99 A „PESTI NAPLÓ“ kiadóhivatala. Pest, febr. 28.1866. (Fk) A porta — miként előre látható volt — már is tiltakozott a román nemzeti gyűlés azon határozata ellen, mely a megürült trónt a flandriai herczegnek adja át, s átalában minden olyan intézkedés ellen, mely az európai hatalmak hozzájárulása nélkül döntene a Dunafejedelemségek sorsa felett. E tiltakozás teljesen jogosult. A párisi conventió semmi lényeges változtatást nem tett a porta suzerainitási jogain, sőt — miként olvasóink emlékeznek — a két fejedelemség egyesítése sem jön eredetileg kimondva, hanem mindegyiknek külön - külön hoszpodárt kellett volna választania. Választottak is, hanem mindegyik — persze merő véletlenből — ugyanazt az embert, Couza ezredest, választá. Ez 1858 vége körül történt. A védhatalmak közül már akkor is voltak, kiknek ez sehogy sem vala ingekre, hanem ugyanakkor Szíbiában kiütött vala a forradalom, azonkívül az olaszországi háború is küszöbön állt, és így senkinek sem vala érkezése a „kettős hoszpodár“ ügyével foglalkozni, hanem egyszerűen tudomásul vették a történt dolgot, azon hozzátétellel, miszerint nem lesz szabad ezt jövőre nézve praejudiciumnak tekinteni. Elmenettelvén most Couza ő fensége, természetesen az lesz a legelső kérdés: várjon fog-e ezentúl is a két herczegség ugyanazon fejedelem alatt egyesítve maradni vagy sem? Aztán fogná-e az európai uralkodó családok valamelyikének kebléből választott fejedelem beérni azon állással, melylyel Couza birt, azaz, hogy a porta vazallusa legyen ? És ha mi valószínű — ily feltétel alatt valamely európai dynastia tagja nem fogadná el a neki szánt tisztséget, ama feltételt fogják-e megszüntetni, vagy pedig a bennszülött bojárok valamelyikét trónra emelni ?! Látni való, hogy ennek a kérdésnek már most is annyi a tekervénye, hogy az európai értekezletre nézve nem lesz könynyű dolog, átalánosan kielégítő megoldást találni, még akkor sem, ha erre mindenünnen megvolna az őszinte jó szándék. Úgy vélekedünk tehát, hogy amit jelenben az egyes hatalmak dispositiójáról mondanak, az kevés értékkel bírna még akkor is, ha az illető hírek ez idő szerint alaposak. Már a minap volt alkalmunk kiemelni, hogy a hatalmak mindegyike a most felmerült dunafejedelemségi kérdést nem fogja elszigeteltnek tekinteni, hanem eszközül használandja fel átalánosabb czélok elérésére, és így nem az lehet a kérdés: vajjon mily megoldása a fejedelemségi kérdésnek az, mely magában véve felelne meg legjobban az egyes hatalmak politikai nézeteinek, hanem melyik megoldás szolgálja legjobban azon közvetett czélokat, miket egyik vagy másik hatalom e kérdés segítségével elérni törekszik. Aztán még egy nevezetes jelenséget kell szemmel tartani, és ez az, hogy az utóbbi években majdnem mindig ellenkezője történt annak, mint amit az európai hatalmak nemzetközi szerződések alakjában megállapítottak vala. Így, amint az imént említők, az 1858- as párisi conventió a Dunafejedelemségek különváltságát határozta, s kevés hóval utóbb Moldva és Oláhország ugyanazon fejedelem alatt volt egyesítve. Valamivel későbben a zürichi szerződés a háborít eredményeit szabatosan megjelölt korlátok közé szokta, sőt még az olasz herczegek visszatérhetésére is nyitott kilátást. A fenséges urak nem tértek vissza, hanem sorsukban utólag még a nápolyi király is részesült; az olasz foederatio, melyet akartak vagy akarni látszottak, nem jött létre, de létre jött az olasz királyság, melyet épenséggel nem akartak vagy legalább nem látszottak akarni. Hát az elbei herczegségek ügyében tartott londoni conferentia! Anglia, Franczia és Oroszország nyilván nem akarta a dán állam csonkítását, Ausztria és Poroszország — és az első kétségenkívül teljes őszinteséggel — a londoni szerződéshez ragaszkodott. Ma pedig Dánia a herczegségeket elvesztette , a londoni szerződésről senki sem szól: akik a végett egyesültek vala, hogy a külföld beavatkozását gátolják , most ellenségekként állnak egymással szemben, s épen ezáltal fogják előidézni azt, amit előbb minden áron távol akartak tartani : az európai beavatkozást! íme, ily szerencsétlen, vagy, ha tetszik, ügyetlen keze volt a diplomatiának majdnem egy évtized óta, és semmi okunk nincsen azt hinni , miszerint azóta akár ügyessége, akár szerencséje gyarapodott volna. — Abból tehát, hogy ilyen vagy amolyan indulattal fognak hozzá az urak a fejedelemségi kérdés megoldásához , még épenséggel nem következik, hogy e megoldás utóvégre is olyan leend, amilyen most talán valószínűnek látszik. Annyi naivsággal valóban már senki sem bír, hogy a bukaresti eseményeket a véletlen játékának, vagy a román nép önkénytes elhatározása kifolyásának tekintené. Ha pedig nem volt az, ha — ami majdnem bizonyos — idegen kéz tartja a fonalakat, akkor mindenek előtt be kell várni azon pillanatot, midőn az igazi faiseur leleplezi a maga terveit, és a diplomatiai támadást megindítja, mert ehhez keilene alkalmazkodnia a védelemnek is. A nyulat kiugrasztani a bokorból — ez tehát a legközelebbi feladat. E végre egy európai értekezlet egybelépte kétségen kívül a legalkalmasabb eszköz, és nagy megelégedéssel vesszük azon hírt, hogy míg Orosz és Poroszország gyanús hallgatásba burkolóznak, a nyugati kabinetek Ausztriával egyetemben máris a conferentia egybeléptetését hozták szőnyegre. Azonkívül aztán még csak egy csekélységet kívánnánk t. i. azt, hogy Ausztria Angol- és Francziaországgal karonfogva, ne csak a tanácskozási terembe be, hanem ugyanezen társaságban annak idején onnan ki is menjen, de azt mondják, Bukarestben van, hol számadásra vonandják. A fejedelemnőt a fejedelmi nyári lakba, Cotrocenibe kísérték, mely Bukarest szomszédjában fekszik, — a fejedelem kedvese pedig a maga palotájába vitetett. Ez reggel három óra tájban történt. Ezalatt a fejedelemhez hü ezredek laktanyáikba voltak zárva, melyekre köröskörül ágyuk votak kiszegezve. A fejedelem barátait elfogdosták, — ilyenek a fejedelem meghittje, Liebrecht őrnagy, a posta és távirati hivatal igazgatója, — egy belga születésű egykori pirnczér, továbbá miniszter Florescu tábornok, a rendőrigazgató stb. Így folyt le minden nagyobb zaj és minden vérontás nélkül ezen palota-forradalom. Már reggel 6 órakor falragaszok hirdeték a nagy változást, s a nép szűnni nem akaró lelkesedéssel hullámzott az utczákon, és barátkozott a katonasággal. Különösen azon épület felé özönlött, melyben a kamra épen ülésezett, s várta annak határozatát. 12 órakor Glka herczeg a képviselők közé ment, bejelenté az ideiglenes kormányt, mely nemsokára megjelenvén, roppant lelkesedéssel üdvözöltetett. Egyelőre helybenhagyák eljárását, köszönetet mondtak a katonaságnak, s most az uj miniszterelnök Ghika János szólott. Indítványozta, választassák meg királyul flandriai Fülöp gróf. Egyhangúlag és nagy tetszéssel elfogadtatott. A miniszterelnök jelenté, hogy az újonnan választott uralkodó rövid időn Bukarestbe fog érkezni. ” Az aláírt lemondási oklevél így szól : „Mi, I. János Sándor, az egész nemzet kívánságához és a trónralépésekor vállalt kötelességünknél fogva, ma, február 11. 23-kan 1866-ban, az állam kormányzását egy fejedelmi helytartóságnak és a nép által választandó minisztériumnak adjuk át.“ — 23-ban az ideiglenes kormány ezen kiáltványt adta ki : „Románok ! Most hét éve megmutattátok Emópának, mire képes a hazafiság és polgári erény. Szerencsétlenségre megcsalódtatok a nemzet élére meghívott uralkodó választásában. Az anarchia és fejlettség, a törvények tiprása, az ország tekintélyének aláásása bent s a külföld előtt, és a nemzet vagyonának elfecsérlése voltak e bűnös kormány által fenntartott elvek. Ma már ez nincs többé! Románok ! Ti tűrtetek, hogy megmutassátok a világnak, meddig terjed türelmetek. Hanem most már a pohár csordultig megtelt. — Eljött az idő, és ti őseitekhez méltóknak mutattátok magatokat Katonák! A ti hazafiságtok méltó volt a helyzet nagyságához ! Tisztelet nektek! Mindnyájan, a nép és katonaság együtt fogjuk fenntartani az ország jogait, törvényeit és minden közszabadságait, amint azok minden műveit országban, és különösen Belgiumban gyakoroltatnak. Románok! A fejedelem helytartósága fenntartandja az alkotmányos országlást teljes épségében: ő képes leend a hon oltárától eltávolítani minden személyes nagyravágyást, és fenntartandja a közrendet. Románok ! Az idegen herczegnek a románok uralkodójává lett megválasztása által bevégzett ténynyé válnak az ad hoc divánok szavazatai. Románok! Legyen erős bizalmatok az Istenben, és Románia jövője biztosítva van. Kelt Bukarestben, febr. 11 -én (23.) 1866. A fejedelmi helytartóság: Golescu Miklós ezredes. Catargiu Lascar távollétében ideiglenesen, Sturza Demeter, Qaralamb őrnagy. A tanács elnöke, Ghika János. Ghika Demeter belügyi, Cantacuseno János igazságügyi, Mavrogheni pénzügyi, Rosetti C. A. tanügyi, Sturza Demeter közügyi, és Leca hadügyi miniszterek.“ Ezek közül különösen Golescu Miklós, Chika János és Rosetti nagy népszerűségre tettek szert s multjukat következetesen az orosz befolyás elleni működés jellemzi. Bukarestből február 23-ikáról a „Pester Lloyd“ a következendő magánlevelet közli, a 23-ikán véghez ment eseményekről : „Az itteni aristocratia legjavából mintegy 20 férfiú esküvel fogadá, hogy Couza fejedelemtől, az ország ezen „pióczájától“ vagy megmentik az országot, vagy meghalnak. Az összeesküvés számára megnyerték a hadtestek minden parancsnokát, kivéve hármat. Ezt a hármat 22-ikén este Haralambi ezredes magához hívta vacsorára préferange játékra, s miután borral megvendégelte, éjfél után két órakor foglyainak nyilvánítá. Ezután Haralambi, Golescu(szabadelmü bojár) és Leca őrnagy (a fejedelem egyik kegyencze) kocsira ültek, követvén őket a többi összeesküvő és 15 lengyel, mindenik jól fegyverkezve. A fejedelem palotájához mentek, hol azon vadászezrednek, melyhez Leca tartozott, egyik százada állott őrt. Ez az összeesküvőket minden ellenvetés nélkül bebocsátotta. A fejedelem szobája szomszédjában be kellett törni egy ajtót, megkötözték a fejedelem hű hadsegédét, s úgy jutottak a fejedelem hálószobájába. Itt röviden felszállták, öltözzék fel, de nem engedék felvennie egyenruháját, azt mondván, hogy azt beszennyezte, hanem kényszeriték azon ruhába öltöznie, melyet magukkal hoztak. Azután egy lemondó iratot tettek elébe (mely alább következik), s midőn vonakodott azt aláírni, Leca pisztolyt szerzett neki. Aláírta, szemökre vetvén a tiszteknek árulásukat, mire Leca őrnagy ezt felelte : „Mi nem árultunk el, hanem az országot egy gazembertől megszabadítjuk.“ Azután behozák a fejedelemnőt, kinek némi népszerűsége volt, s azt mondák neki: „Itt van férjed, kit egy kedvesével találtunk, „mire ez azt felelte: „Jól tudom — én elejétől fogva martyr vagyok.“ A fejedelmet átadák egy altisztnek ezen szóval : „Legácz pe kinyele“ (kötözzétek meg a kutyát!) Megkötözvén, nem tudni hová vitték. Szükséges e törvénykezésünk némi reformja már a codificatió előtt is ? Nem rég fejtegettem e lapokban, hogy minden választó egyszersmind közvetve törvényhozó. Választásával mintegy szentesíti az elveket, melyeknek az elválasztott képviselő apostoli szószólója leszen De fejtegettem egyúttal azt is, hogy parlamenti tanácskozások alatt, a társadalmi összejövetelek eszmecseréin kívül, a sajtó van leginkább hivatva arra, hogy a nép szükségeit és óhajtásait ne csak megjelölje, hanem tisztázza és részletezze is, és hasson mintegy erkölcsileg azon tényezőkre, kik a törvények alkotására hivatvák Nagyon időszerűnek látom azért, hogy hangot adjak egynémely óhajtásnak, mik a törvényhozás előbb-utóbb bekövetkező megoldása , előzetesen pedig az illető szakbizottmány megvitatása alá kerülnek Ezen szakmunkálatok közé sorozom többi közt a magánjogi codificatio ügyén is , mi annyival inkább figyelemre méltó mivel eltekintve attól, hogy 1844 óta e részben egyáltalában semmi sem történt az alkotmányos utón kívül közbejött, s a nemzet érzése és gondolkodásától eltérő magánjogi intézkedések, valamint az ismét visszaállított, de legnagyobb részben hiányos alaki eljárással kiegészített magyar törvények folytán az igazság kiszolgáltatásának gyors menete tagadhatlan és mielőbbi orvoslást igénylő nehézségekké van összekötve. Míg a törvények alkotására egyedül hivatott országgyűlés együtt nem ült, jogaink alkotmányos természetében állott inkább elfojtani minden panaszt, hogysem az annak megszüntetésére szolgáló intézkedések törvényhozáson kívül tétessenek. Most azonban elérkezett az idő arra, hogy hiányainkat ne titkoljuk többé, és hogy azokon az állam egyik legfontosabb ügye, a családi és társadalmi élet igényeit legközelebbről érdeklő igazságügy érdekében mielőbb javítni igyekezzünk. De amennyire kívánatos, hogy e javítás gyorsan és mielőbb történjék, másfelől be kell ismerni azt is, hogy a közjogi kérdések megvitatása és elintézése több ülésszakon át hosszú időre terjedhet ; s továbbá , hogy a magyar igazságügy anyagi és alaki rendezése oly terjedelmes mű, miszerint annak az európai társadalmi reformok által szintén nagy mértékben változott viszonyainkhoz alkalmazandó szerkesztése és befejezésére évek kivántatnak. S ezen meggyőződésben, melynek alapossága kétségbe nem vonható, alig tagadhatja valaki annak szükségét, hogy törvénykezési hiányainkat, melyek a velük kereskedelmi kapcsolatban álló külső népekkel való viszonyainkat is lényegesen érintik, a codificationális mű lefejezése és életbeléptéig is — legalább a legszükségesebb irányban is javítni kell. A hitel, ipar, kereskedés és az ezekkel kapcsolatos anyagi jólét emelése elutasulatlan kötelességünkké teszi hova előbb gondoskodni oly módokról, melyek az alkotmányos formák megtarása mellett lehetővé tegyék azt,hogy a magunk, vagy a velünk kereskedelmi viszonyban levő társnemzetek közt felmerülő minden magánjogi igények jó és gyors igazságszolgáltatás által időztessenek el. Erre törekedni nemcsak tételünk anyagi érdeke, de azon igények is ösztönöznek bennünket, melyekkel az európai műveltség színvonalára való emelkedés szüksége iránt viseltetünk. De nem is lehetlen hova előbb felhasználni az alkalmat, hogy a közhajtás e részben már az országgyűlés első szaka alatt is teljesüljön. Mert ha a törvényhozás alkotmányos tényezői együtt vannak, semmi nehézséggel sincs összekötve, a jelen égető szükségeiről — ismétlem — alkotmányos formák között addig is gondoskodni, míg a nemzet a minden kétségen kívül éveket igénylő codificatióval készen leend. Ennek előrebocsátásával, s azon meggyőződésben, hogy törvénykezési reformunk égető szüksége mellett szólalok fel, azok közt, mik halaszthatlan javítást igényelnek, legelsőben is !) Az országbírói értekezlet által kidolgozott ideiglenes törvénykezési szabályokat, s ezeknek különösen a végrehajtási eljárásra vonatkozó részét említem meg. Akár a németországi különböző, akár más művelt nemzetek perrendtartásait olvassuk, mindenütt feltaláljuk a jogorvoslatok nemeit, melyek bizonyos arány és mértékben a törvénykezésnek és igazságszolgáltatásnak szükséges kellékei, de mindenkor azon óvatossággal, hogy azok a jogérvényes határozatok által nyert felperesi jogok kijátszására, vagy érvényesítések késleltetésére eszközül ne szolgálhassanak. Azt hiszem, hogy az, ideiglenes törvénykezési szabályok életbeléptétől letelt négy év gyakorlata után sem magyarázni, sem példákkal illustrálni nem szükséges többé azon hiányokat, melyek törvénykezésünk alaki részében, különösen pedig a perek befejezését évekig késleltető végrehajtási eljárásban léteznek. Alkalmilag mindenki meggyőződhetett azokról, s egyszersmind arról is, hogy a velünk kereskedelmi érintkezésben álló birodalmi népek is leginkább a végrehajtási eljárás hiányos volta miatt vonják meg perlekedési rendszerünktől bizalmukat, mi a kereskedelmi életben annyira szükséges hitelre nézve nemcsak válságos, de az anyagi gyarapodást nagy mértékben akadályozza is. Megemlítem továbbá 2) Az igazság gyors kiszolgáltatását nehezítő azon körülményt, mely szerint az egész országra nézve első feljebbviteli törvényszék gyanánt fennálló királyi Ítélőtábla minden legcsekélyebb jogi kérdésre nézve is feljebbviteli bíróság lévén, legfeszítettebb szorgalom mellett sem képes oly gyorsasággal eljárni, mely a végrehajtási eljárások ellen közbevetett felfolyamodások és semmiségi panaszoknál, a felfolyamodók legnagyobb része által kilátásba helyzett időnyerésre való számítást meghiúsítsa. Mert meg vagyok győződve, hogy a mint az egyedül időnyerésből, s így alaptalanul felfolyamodók nagy serege tapasztalni fogja, hogy a végrehajtási ügyek felülvizsgálása oly gyorsasággal történik, miszerint minden időnyerési számítás meghiúsul, azonnal rendkívüli mértékben fog apadni a felfolyamodások és leggyakrabban minden törvényes indok nélkül elnevezett semmiségi panaszok száma is. Látni való mindezekből, hogy oly módokat kell megállapítani, melyek ideiglenesen is lehetővé tegyék azt, hogy az igazságügy iránti egyik legelső fontosságú érdekeltség minden irányban megnyugtatva legyen. E módok egyike volna pedig, szerény véleményem szerint, a perek és ügyek első bírósági, valamint feljebbviteli illetékességének újabb, és a gyakorlati élet tényeihez alkalmazandó meghatározása. És e pontnál legelsőben is tekintetbe kell vennünk a birói erőket, melyek a régi magyar törvénykezési szervezet és alaknak 1861-ben tett visszaállitásával arányos felosztás alá nem vétettek; minek folytán mig a mulgu kir. curia elé tartozó ügyek évről évre tömegesebb halmozottságban s aránytalan mértékben szaporodnak, esannyira, hogy kisegítő erőkről kelle gondoskodni, addig az 1723. 34 és 1715. 28. törvényczikkek szerint a területi táblákhoz utalt ügyek korántsemoglalták el a most nevezett biróságokat oly mértékben, hogy az arány igényei kellőképen kielégíttettek volna. A kerületi táblák illetékessége tehát már helyesebb és méltányosabb munkaarány szempontjából is rendezendő lenne, minek szükségéről már az 1723-ai törvényhozás is meggyőződött akkor, midőn a kerületi tábláknak a 34-dik törvényczikkben felvett szabályozásáról, a törvény e részbeni javításának bekövetkeztéig (usque ad proxime subsecuturam emendationem legum), az idő rövidsége miatt különben is csak ideiglenesen gondoskodott Azon félreismerhetlen hiányokra nézve tehát, melyeknek kútfői részint az országbírói értekezlet által megállapított ideigl. törvénykezési szabályoknak különösen a jogorvoslatokra, igényperekre és végrehajtásokra vonatkozó részei az országgyűlési szakbizottmány által, melybe az országgyűlés tagjain kívül gyakorlati jogtudósok is meghívandók lennének, mielőbb újból vizsgáltassanak át, és a gyakorlati élet tapasztalataihoz képest módosítás, illetőleg javítás alá vétessenek. 3) A bíróságok illetékességei újból állapíttassanak meg, éspedig oly formáa, hogy a) A királyi ítélőtábla első bírósági ellátása alá törvény értelmében tartosó jogeseteken kívül minden más ügyekben, tehát azokban is, mik jelenleg a kerülő táblák elé tartoznak, a megyei, illetőleg városi és kerületi törvényszékek különbség nélkül bíráskodhassanak. b) A kerületi táblák, mint feljebbviteli bíróságok elé tartozzanak minden, bármily jogalapon támasztott és 3000 ftot meg nem haladó polgári perek, úgy nemkülönben oly bűnügyek, melyekben halálos ítélet nem kéretik, valamint továbbá a nem peres, vagyis csak egyszerű kérvényezés mellett elintéztetni szokott telekkönyvi ügyek is, melyek felett a másodfokú feljebbviteli bíróságot, az e czélból különösen kinevezendő hétszemélynökök előadása mellett, szintén a főmagy hétszemélyes tábla gyakorolná. Végre c) A kbr. ítélő tábla az a) pont alatt érintett első bírósági ügyeken kívül minden más perek és ügyekre nézve első fokú feljebbviteli törvényszékül maradna meg. Ezen igénytelen javaslat nem oly mérvben foglalja ugyan magában a javítási eszméket, mint minőben azokat a kor igényei által előtérbe állított codificatio nagy terjedelmű részletei követelik, s arról is meg vagyok győződve, hogy a kerülőtáblák átalakítása, illetőleg a feljebbviteli bíróságok szaporítása inkább csak az ideiglenesség jellegével bíró, opportunitás igényeinek felelne meg, anélkül, hogy az a törvénykezés gyökeres rendezése alkalmával változás alá ne jöhetne, de azon irány és mérték, melyekben azokat előadtam, oly részeire vonatkoznak a módosítások és javításoknak. *) A gyorsaság akadályozására egyébiránt nem kis mértékben szolgál az a körülmény is, hogy a feljelepítezett perek felterjesztésében gyakori késedelmezések tapasztaltatnak..