Pesti Napló, 1866. április (17. évfolyam, 4783-4808. szám)
1866-04-20 / 4800. szám
gyar nemzet és annak országgyűlése irányában mindig teljes és elhatározott nyíltsággal és őszinteséggel fognak nyilatkozni; mert azon meggyőződésben vannak, hogy csak azon állapotok lesznek zartsak és vezetnek üdvös eredményekre, s ielyik kölcsönös őszinteségen, férfias nyíltsággal bev llott állandó, és mindkét részről utógondolatok nélkül elfogadott alapokon nyugoszni. (Éljenzés.) Ezzel köszönöm a mélt. főrendeknek irántam való türelmét. (Hosszas élénk éljenzés.) Báró Splényi Henrik beszéde a főrendi tábla ápr. 17-ki ülésében. Méltóságos főrendek! Mindenek előtt kijelenteni óhajtom, hogy midőn itt ma felszólalni szerencsém van, korántsem teszem azt valami oppositionalis viszketegből, mert legfőbb óhajtása volna szívemnek, hogy a méltóságos főrendek a viruló béke olajágával kezükben, minden irányban a békességben működnének. És ezen törekvés indít engem arra, hogy felszólaljak, s ha bár nem vagyok szerencsés b. Vay Miklós ő nagy méltóságának fehér hajával dicsekedhetni, mit legkevésbé irigyelek tőle, — reményiem, a méltóságos főrendek rövid szavaimat meghallgatnindják. (Halljuk.) Sajnálattal kell megvallanom, hogy az egyetértés ezúttal ily fntos kérdésben nemcsak el nem érhető, sőt épen egymással homlokegyenest ellenkező nézet nyilvánult e mags a házban. Ugyanis egy része a mélt főrendeknek az alsóházz válaszfeliratát azon óhajnál fogva, mert az abban kifejtett alkotmányos elveket osztván, egész terjedelmében elfogadják, — ellenben a másik rész azt egyszerűen visszautasítani kívánja. . (Ellenmondások.Szögyényi: „nem.“) Méltó iktassanak megengedni, már t. i. egy bizonyos szerkezet melet, a mely szerkezet elvégre csak annyit tesz, hogy ezt nem fogadjuk el, és visszautasítjuk. Részemről bátor vagyok előre is kijelenteni, hogy én, aljzatos nézetemmel azokhoz járulok, kik az alsóház feliratát egész terjedelmében elfogadni óhajtják (helyeslés), azon oknál fogva, mert én mindazon alkotmányos elveket, melyek abban kifejezve vannak, hiszem, vallom és sajátommá teszem. Nem leszek hosszadalmas, magos főrendek, mindazon indokok megczáfolásában, melyeket a másik részen lévő méltóságos urak előadtak, különben is azok nagy részben már megczáfoltattak, de különösen két szempontra fogok kiterjeszkedni az áfulatomban. Felhozatott ugyanis, hogy a méltgas főrendek nem lehetnek következetlenek a február 28-án a magas trónhoz felmenesztett válaszfeliratukhoz. Méltassanak megengedni, én nem hiszem, hogy a méltóságos főrendek czélja lett volna, midőn azon külön válaszfeliratot elhatározni méltóztattak, hogy az alsóháztól különváltan, más álláspontra helyezzék magukat, s egyátalában azt hiszem,a törvényhozó testületnek más törvényes álláspontot elfoglalni nem is lehet; a t. képviselőház egyedül a törvényes állásponton áll — ezt megint nem tagadhatni. Nem követünk el következetlenséget válaszfeliratunk irányában annál fogva sem, mert magam is a helyzetet, a mostanit és az akkorit tekintve, egymástól véghetetlen különbözőnek látom, s igen szivesen fognék élni b. Vagy írja azon tanácsával, miszerint ne mondjuk azt, hogy azon királyi leirat resz, hanem használjuk fel a jó oldalát, — megvallom, szeretném felhasználni részemről; de nem találok abban semmi olyat, hanem csak azt találom, hogy a kegyelmes királyi leirat tökéletesen a m-gatio terén maradva, a nemzetnek és a törvényhozó testületnek, és igy a mélt. háznak óhajtását nemcsak a jelenben nem teljesiti, hanem positiv kilátásba azt sem helyezi, hogy a jövőben fogná teljesíteni. Nem követünk el, m. felsőház, következetlenséget annálfogva sem, mert én legalább nem úgy értelmezem ezen „tartós“ szót hogy a m. felsőház azt valamely tényhez akarta köni, hanem mindig úgy értelmeztem, hogy állásuknál és ildomosságuknál fogva ő Felsége b les belátására óhajtották bizni, és szerényebb szavakba foglaltuk azon óhajtásainkat, a melyeket én részemről mihamarább teljsitve látni kívánok. Egyébiránt miután a mét. felőház tagjai a következetesség irányában oly nagy előszeretettel viseltetnek, a mit magam is, megvallom, igen szeretek, bátor vagyok a mélt. főrendeket az 1861. évben felkülött felirat végszavaira emlékeztetni, melyet hogy a mélt. felsőház egyhangúlag elfogadott, tagadni nem lehet, s ezek:(olvassa) „A magyar király csak koronázás által lesz törvényes magyar király, a koronázásnak pedig törvényszabta feltételei vannak, miknek előleges teljesítése múlhatlan szükséges. Alkotmányos önállásunk sértetlen fenntartása az országnak területi és politikai integritása, az országgyűlésnek kiegészítése, alaptörvényeink tökéletes visszaállítása, parlamenti kormányunk és minisztériumunk isméti életbeléptetése, az absolut rendszer minden még fennlevő jogtalan követelményeinek megszüntetése, — ezek azon előleges feltételek, miknek teljesítése nélkül minden egyezkedés lehetetlen.“ (Helyeslés.) Már most ezeket figyelembe véve, vájjon nem jövünk-e most elenmondásba? Vajjon nem áll e még fenn a katonai executio? Vájjon nincsenek-e meg fenn a gyűlölt é s részben megbukott rendszerek minin n i óza'ó maradványai? Ha következtesek akarunk lenni, és kéréskép óhajtunk ö Felségéhez já ülni, akkor ismételnünk kell amaz idézett kitelyeket, s én magam is hódoló tiszteletiel elismerem, hogy ő Felsége jó szándékkal fog irántunk lenni és akotmányosan uralkodni, s ha nem teheti, s aki más az oka, mint tanácsosa (z*j), méltóztassanak megengedni, én nem akark senkit gyanúsítani, hiszen igenis, meglehet, hogy a magyar államférfiaknak nincsen kellő befolyásuk, hanem idegen hatalom őrizi soraikat. (Helyeslés) Imétlem tehát, méltóztassanak elhinni, hogy legkisebb következetlenséget sem követünk el, ha az alsóház feliratát elfogadjuk. Felhozatol, méltóságos főrendek, még az opportunitas is ! Én azt hiszem,hogy ha valaha, úgy most veszi a nemzet tekintetbe az opportunitast. Ugyan, kérdem : nem volt-e opportunia a nemzetnek magatartása, midőn a sept. 20-ki patens megjelent, és nem e csupán az opportunist tartottuk szemünk előtt, minőn a hogy a megyék ad hoc összehívatlak, legkisebb elenmodél nélkül összejöttünk, csak azért, hogy ezen országgyűlést, melynek fő célja, a kiegyenlítés mgy mire, lehetővé tegyük ? És az alsóházat nem-e az opportunitás vezérli? Sót merem állítani, hogy bajosan értünk valaha opportunisabb alsóházat. De mindennek megvan a maga határa, és így az opportunitásnak is; magam is szeretem az opportunitást használni, ahol szükséges, és mindenesetre, ha új törvényeket kell alkotni, megfontolom, hogy opportunis e ez az országra, a társ-nemzetekre,és váljon opportunus-e Lajthán túli testvéreinkre nézve ? Ha nem, megvallom, amikor a quid jurisról van szó, akkor nem akarok oly teljes mértékben opportunus lenni; azt hiszem, az opportunitási politics ott szűnik meg, ahol a quid juris elkezdődik. Ha már most az opportunitásnak a quid jurist akarom alája rendelni, bizonyára Virgillel elmondhatjuk: „Fuimus Troes, fuit et Ilium, nunc Reges est ubi Troja fuit.“ De az opportunitást átalában a viszonyok szériát alkalmazni tanácsos, sőt ha visszamegyünk hazánk történetére, azt hiszem, e nemzetet, mely e hazában oly sokat szenvedett igazságtalanul — de amit most nem akarok vitatkozás tárgyául tenni — soha nem annyira a quid opportunitatis, mint a quid juris mentette meg, s azt hiszem, a mi szentesített és királyi esküvel megerősített törvényeink csak akkor jönek érvényre, ha alkotmányos zászlónkra kitörölhetlen betűkkel azon magasztos szavakat feljegyeztük „In hoc signo vinces !“ Ha ettől eltérünk , nekünk alapunk nincsen ! — Nem akarok, méltóságos felső ház, tovább terjeszkedni, azonban méltóztassanak megengedni, ha egy pár előhozottakra felelni kényszeritve érzem magamat. Gr. Cziráky ö méltósága méltóztatott hivatkozni, hogy koránál fogva is alkotmányos elveivel tisztában van. Én megvallom, sajnálom, hogy ő méltósága úgy méltóztatott alkotmányos elveit tisztázni, miszerint a magyar felelős alkotmányt lehetetlennek tartja, és nem kell sem Cultus, sem más miniszter. Én kérdem ő excellentiáját, hogy mikor ?— váljon most-e, vagy 1861-dik évben tisztázta alkotmányos elveit? Mert hiszen én szerencsés voltam ő excját főispánomnak nevezni, s akkor ő maga az 1848 ik évi törvényeket, mint saját nemzeti alapunknak, saját maga meggyőződésének vallotta; azóta pedig nem igen volt ő excrának alkalma megtudni, hogy a magyar minisztérium, a parlamentáris kormány nem kívánatos, mert azóta absolut rendszer alatt voltunk. (ügy van. Helyeslés.) Még azokra akarok egy pár szót mondani, miket gr. Széchen ő exclja mondott, t. i., hogy ne óhajtsuk olyan nagyon a parlamenti kormányt, mert a parlamentáris kormány úgyis kinövi magát az alkotmányosságból. Tökéletesen egyetértek ebben, valamint igen sokban ö exjának tegnap elmondott remek beszédével, hanem épen azért, mert a magyar alkotmány nem valami új növény, hanem már most 800 éves, és ha 800 éven át nem nőhette ki magát a Parlamentarismus, és azt kívánják, hogy most se sürgessük, sőt akadályozni akarnak — talán úgy vélekednek , hogy várhatnánk még vagy 800 évecskét ? (Derültség.) Gr. Zichy Henrik ő maga hivatkozást ten a dunai fejedelemségre. Megvallom, igaz, hogy ott sok nyugtalanság van. De mit bizonyit ez ? Csak azt, hogy egy népnek nem lehet sem franczia, sem semmiféle más idegen alkotmányt adni, hanem csak azt, amely saját vérében van. (Helyeslés). Hiszen a magyarra is akartak alkotmányt odtrogálni, s a külföldön csodálkoztak, milyen bolold nép ez, hogy el nem fogadja. Hanem mi azt mondtuk , hogy nekünk mm kell más alkotmány, mert nekünk van saját alkotmányunk. (Helyesés.) Ezek után b. Wenkheim Béla e maga indítványához járulok, s elfogadom azon szerkezetet is, melyet ő maga ajánlani méltóztatott. (Helyeslés.) Gróf Zigr&i Fülöp beszéde a főrendi tábla ápr. 17-ki ülésében. Midőn mai napon egy, talán reánk viruló szebb hajnal haladtától fogva előzör van szerencsém fellépni e teremben, s midőn a napirenden levő kérdésre vonatkozólag egy futólagos pillantást kell vetnem a lefolyt legközelebbi 4 évre és jelen helyzetünkre : nem tudom, öröm vagy butelte szívvel tegyem-e ezt ? Aggodalom töltötte el csakugyan keblemet, látván, hogy utolsó országgyűlési működésünknek, mely oly szerencsés vola az egész nemzetnek osztatlan elismerésében részesülni, — más eredménye nem jön, minthogy törvényeinkben gyökerezett követeléseink közül egyetlen egy sem teljesittetett; aggodalom pedig azért, mivel én a fennálló hatalomnak ezen eljárásában mindnyájunkra nézve csak egy vészthozó politikát láttam. Különös egy tünemény volt, hogy a bécsi kormány, mely csak az utóbbi években 49 től 61-ig meggyőződhetett, s amint egy darabig látszott, megggyőződött, hogy az a XIX. században se megy, amire már 340 év óta folyton törekedett, most mégis újonnan megkísértette és újonnan akarta Magyarhont egy ausztriai provincziává alakítani, világos jeléül, hogy bizonyos emberek számára csak azért hatik a történelem tudománya , hogy abból mit se tanuljanak. Kitetszett ezen szándéka minden intézkedéséből,kitetszett leginkább azon körülményből,hogy ö, mely Poroszországgal karöltve, a kur hesseni kérdésben az octroyalt alkotmány ellenében,az ősi alkotmányt helyre állítani törekedett; hogy ö,mely Richberg külügyminisztere által a dániai kormányt a schleswig-holsteini hűségek irányában követett politikája miatt ad absurdum deducálta, még pedig oly pregnáns okokkal, melyek Schmerling ő excellentiájának politikájára csaknem szóról szóra illettek, később pedig ezen pregnáns okokhoz még az ultima ratiot, az ágyukat is hozzá illesztette, s Dániának magyar vénel is bebizonyítani igyekezett, amit Magyarországban lehetetlennek állít ; utolján pedig még ennél sokkal többet bizonyított, hogy ő, mondom, mindezek mellett minket meg akarván fosztani ezer éves alkotmányunktól, az adónak meghatározási, az ujonczok megajánlhatási, eddig közvetlen gyakorlott jogainktól, — egy oly idegen testületnek akart alája rendelni ; hol Magyarhon, — mely a társországokkal együtt nagyobb, mint az ausztriai birodalom valamennyi provinciája együttvéve, a voksok csak egy negyed részével sem bírt, és így minden pillanatban ki lett volna téve azon lehetőségnek, hogy legszentebb jogai gyakorlatában, legfontosb — és ötét egyedül érdeklő — kérdései elintézésében idegen elemek által leszavaztatik. A bécsi urak azonban, a mint tudjuk, egy, az örökös tartományoknak adott, úgynevezett alkotmány által akarták azt keresztül vinni, ami mindeddig az absolutismusnak nem sikerült. De a remény, melyben magukat ringatták, valamint eddig, úgy most is meghiúsult; és pedig azért, mivel politikájukat a német elem suprematiájára, vagyis egy mathematikai non sens-re akarták basirozni, mit azért nevezek non —,r **tivel az ausztriai birodalom 28 millió külön ajkú népe a 7 millió németben soha elolvadni nem fog, mely politikának épen ezen okokbóli szükséges bukását már a 61-iki országgyűlésen szerencsém volt a mélts. főrendek színe előtt kijelenteni, hogy pedig állításom alaptalan nem volt, azt a mult sept. 20-ika igazolta. A remény hiúsult, s a mint láttuk, a maga táborában az ellenünk képzett phalanx közepette hatalmas szózatok emelkedtek időközben, mellettünk, sőt a mi legkülönösb, még a centralisatiónak centruma, Bécs maga is, nemsokára országgyűlésünk feloszlatása után, egyik legkitűnőbb választókerülete által ügyünk iránti rokonszenvét nyilatkoztatta azon ügy iránt, melyet a világ összes szabadelvű sajtója pártolt, és pártol mai napig, mely előbb-utóbb győzni fog, mivel az igazságnak elvégre is győzni kell. Ezen eszme ujabbi diadalának köszönhetjük mi azt is, hogy jelen országgyűlésünk napol, hogy mi itten jelen vagyunk, de köszönhetjük egyszersmind azon szívós kitartásnak, melyet e nemzet időközben kifejtett, s mely ezen győzedelemre érdemes volt. Azért félre teszem én most a búnak érzelmeit, és csak örömmel szólok a vizsgos főrendekhez, mivel lelkem mélyében meg vagyok győződve, hogy mivel nemzetünk ily fehéz körülmények között csak ennyire is tudott győzni, mi is megint részünkről azt fogjuk tenni, mi nélkül minden győzedelem semmis, azaz : a győzelmet felhasználni. Miből áll ezen győzedelem felhasználása ? Abból áll, hogy mi, ragaszkodván ősi alkotmányunkhoz, újonnan oly módokról gondoskodjunk, miszerint hazánk törvényes függetlensége biztosíttassék, és az a monarchia hatalmi állásával összhangzásba hozassék, mely két factor nemcsak hogy egymást ki nem zárja, hanem feltételezi, mivel Ausztria csak akkor lehet nagy és dicső, ha Magyarország megelégedett, ha Magyarország törvényes követelései kielégítve lesznek. Az előttem fekvő legfelsőbb királyi leirat ezen factorok egyikéről gondoskodik, t. i. a monarchia hatalmi állásáról, és én e tekintetben tökéletesen megnyugtatva érzem magamat, de nem érzem magamat megnyugtatva, mivel feliratunkban kifejezett aggodalmaink általa el nem oszlattak, mivel megnyugtató választ nem nyertünk egy kérelmünkre, mely valamint a képviselőháznak, úgy a mélt. főrendek feliratában is előfordul, mely a jogfolytonosság csak egy corollariuma, s melyben én alkotmányosságunk fő garantiáját találom, és ez : a minisztérium eszméje. A képviselőháznak hozzánk átküldött válaszfeliratában, ennek szükségessége oly remekül ki van fejtve, hogy én ahhoz, ha csak ismétlésbe nem akarnék esni, nem szólhatok. Azért egyszerűen ragaszkodom hozzá, annyival is inkább, mivel benne kifejezve látom azon dynasticus érzelmet, mely a magyar nemzetet mindig jellemezte, s melyet épen most, midőn egy, irányunkban annyi jó szándékot tanúsított fejedelemmel találkozunk, kifejezni kétszeres kötelességünkké vált. Én a képviselőház feliratát pártolom és magamévá teszem. Gróf Szécsen Antal beszéde a főrendi tábla ápril 16-ki ülésében. Méltóságos főrendek, nagyméltóságú elnök úr! Mélyen áthatva érzem magamat a szőnyegen forgó tárgynak fontosságától és komolyságától, s ha ezen tárgynak megítélésében nem kellene semmi másra tekintenem, mint a magyar alkotmányos közjogi elveknek vitatására és megállapítására, vagy a képviselőháznak feliratát egyedül csak ezen elvek kifejtéseként adhatnám elő, mely semmi gyakorlati kérelemmel, semmi gyakorlati óhajtással összekötve nincs, nem maradna reám nézve egyéb hátra, mint a felirathoz járulni. Mert amennyiben a magyar államjognak és egyáltalában az alkotmányos közjognak elveit foglalja magában, ezen elvek oly annyira tisztán és szabatosan vannak kifejtve, hogy azokhoz szó vagy ellenvetés nem férhet. S igy ha ezen felirat vagy I. Lipót király és császárhoz az akkor megszüntetett alkotmány visszaállítása végett, vagy II. Lipóthoz I. József császárnak a népek szerencséjét előmozdítani óhajtó, de az alkotmányos határokat nem tisztelt korszaka után, vagy a dicsőült I. Ferencz királyhoz az ország törvényeinek egyenesen a kormánytól eredt megtámadása folytán — indítványoztatott volna, azt teljesen indokoltnak, kimerítőnek és a viszonyoknak megfelelőnek találnám, s kész lennék ahhoz egész terjedelmében csekély szavazatommal járulni. De azon kérdést bátorkodom a méltóságos főrendekhez intézni, vajjon e mostani országgyűlés egyedül és kizárólagos jogfenntartási és jogfolytonossági fenntartásának terén áll-e ? Jutott-e ezen országgyűlésnek csak azon szerencsés feladat, mely előbbi időkben a kormányok alkotmányellenes lépései után országgyűléseinkre várt, midőn nem kellett többet tenni, mint országgyűlési határozatok által erélyesen sürgetni a megsértett törvények életbeléptetését. Nem azon állásban van ezen országgyűlés, hogy jelenleg más kérdéseket is meg kell oldania , miután a törvényes állapot helyreállításának kijelölése mellett még mindazon viszonyok is függőben vannak, melyeknek elintézését e haza és birodalom legfőbb érdekei sürgetően követelik. Midőn ő Felsége ezen országgyűlést összehívta, kétségkívül a haza iránti rokonszenv és alkotmányos érzetétől vezéreltetett, de midőn a nemzet jogait helyreállítani kívánta, kijelentette egyszersmind, hogy a birodalom szervezete ezen kérdés megoldásával összefüggésben áll (helyeslés); kijelentette, hogy a birodalom alkotmányos intézményeit mindaddig felfüggesztette, míg a magyar országgyűlés jogainak és érdekeinek a többi országokéival összhangoztatására módot talál. És így, mélt. főrendek, nem pusztán logisticus, hanem nagy elvű, elhatározó politikus kérdés előtt állunk; s miután a képviselőház felirata a kérdésnek ezen oldalát teljesen mellőzi, miután a képviselőháznak felirata e tekintetben készséget mutat ki ugyan a jövőre nézve, de másfelől gyakorlatilag és a mostani pillanatban mégis azon törvények alkalmazását sürgeti, melyek, — hogy többet ne mondjak, —legalább nem e feladat szellemében hozattak,azt hiszem, hogy e felírás nem felel meg azon hivatásnak, mely a mélyen ható kérdések megoldása tekintetében a jelen országgyűlésre háramlott. Jól tudom, hogy azon nézetek ellen, melyeket a méltó főrendeknek előterjeszteni bátor leszek, az opportunitási politika vádját emelni lehet. (Halljuk.) De azt hiszem, ha politikáról szólunk, akkor egyszersmind opportunitásról is szólunk, mert opportunitás nélkül nem létezik, nem létezhetik politika. (Helyeslés.) Politikus eljárása mindenesetre opportunitást tételez fel. De én ezen a képviselőház feliratában is, mely a jogfolytonosságot sürgeti, az opportunitás erős nyomait látom, de oly nyomait, melyek a midőn egy részről a jogfolytonosság tényleges helyreállítását kielégítőleg nem biztosítják, sőt némileg veszélyeztetik is, más részről nem ütik meg a politikai opportunitás mostani kellékeinek megnyugtató és gyakorlatilag kisegítő mértékét. Engedjék meg méltóságnok, hogy ez alkalommal az előttünk fekvő kérdés határain túlmenve, ezzel kapcsolatban nagy politikai feladatunk teljes fontosságát kiemeljem. Szólok tudniillik az ausztriai birodalom létezéséről és fennmaradásának feltételéről. Megjegyzem, hogy midőn én magyar szempontból, magyar érdekből tekintve, az osztrák birodalmi kérdéseket megvitatni óhajtom, nem áll szándékomban azt érteni vagy megértetni, hogy azok, kik e teremben belől és azon kívül, tőlem e tekintetben véleményben eltérnének, az uralkodóház iránti törvényes hüségekben, fennmaradhatásának vagy a birodalom nézeteik határain belől is tiszteletében, mögöttem hátra maradni szándékoznának. Nem másokat gyanusitani, csak önnön meggyőződésemet szándékozom kijelenteni, midőn a birodalmi össszeköttetésnek, fennállásának, virágzásának, alkotmányos fejlődésének határozott hívének vallom magamat. (Helyeslés.) Európa ezen részében, ezen országaiban, melyek Európa keleti és nyugati népei különböző fajainak és nemzetiségeinek vegyes határvonalait képezik, épen azon államnak fenállása, mely századok lefolyta alatt keletkezett, mellőzhetlen politikai kénytelenség. Bizonyítja ezt a történelem; valahányszor Európa ezen részében, s jelesen hazánkban, egy erélyes, messzelátó politikus egyéniség, egy hatalmas dynasta ez országok élén állott, nem állapodott meg saját határain belől, hanem a mostani osztrák birodalom léteslésére törekedett. Ez volt Corvin Mátyás (helyeslés), ez a cseh Ottokár — ez a Jagellók politikája. Oly politikus tény pedig, mely századok hosszú során át változó körülmények közt újólag és újólag megkisértetik, mig valaha létesül, a politicus szükség praesumptióját méltán veheti igénybe , de ezen politikailag szükséges, történetileg kifejlődött, Európa szerte nemzetközileg elismert államtestület belső szervezetében a jogos elrendezés teljes bevégzését nélkülözte. Mindazon összeütközések és törvény elleni kísérletek , melyek hazai történetünk évlapjait jellemzik, nagyrészt ezen belszervezés jogos, törvényszerű bevégzésének hiányából eredtek, eredtek onnét, hogy ez egyoldalú kormányhatalom befolyásának gyakorlata által akartatott megoldatni, míg félreismerhetlen igazság előttem, hogy minden ily megoldások csak akkor lesznek tartósak és megnyugtatók, ha a különböző országok törvényes hozzájárulásával, nemzetiségük, történeti emlékeik, politikai joguk tiszteletben tartása mellett fognak létesíttetni. — Ezen szándékot állította maga elébe Felséges urunk, midőn a jelenlegi politikus cselekvényeket kezdeményezte, és ezen szándék valósításánál érvényesíteni hazánk befolyását — ezen országgyűlés egyik feladata. Jól értem, hogy hazánkban éppen a történeti évkönyvek tanúsága folytán, a kormány irányában ellenszenv és bizalmatlanság sokszor uralkodott. — Jól ismerjük azon eseményeket, melyek a bizalmatlanságot gyakorta előidézik; az ország törvényei mellőzését, gyakori sértését, de egyre vagyok bátor a méltó főrendek figyelmét felhívni, anélkül, hogy ezen kormányirányzatok értelmezése által azokat igazolni vagy kimenteni akarnám. (Halljuk.) Senki sem fogja tagadhatni, hogy azon irány, a létező törvények és törvényes factorok mellőzésével hatalmas birodalmakat egyesíteni és megállapítani, s az alkotmányos elemek rovására az absolutismus eszközeivel erős és erélyes központosított kormányhatalmat alakítani, hogy ezen irányzat nem osztrákellenes irányzat, hanem európai irányzat volt, mely mindenhol egyiránt találtatott, azon egy különbséggel, hogy a mi más országokban megrendíthetlen következetességgel a hatalom és szigor minden eszközeivel keresztül vive, egyes országok, nemzetek, területek jogait még utolsó nyomaiban is megsemmisítette, hogy míg, mondom, Európa-szerte ezen állapotok fejlődtek ki, ezen hazában megtörtek végkép a nemzet szellemén és az uralkodóház lelkiismeretes vallásosságán. És ezen tekintetben örömest használom fel az alkalmat, hogy régi alkotmányunknak a hálás kegyelet azon tributumát lefizessem, mellyel neki mindnyájan tartozunk. — Mert hogy az uralkodóháznak minden szándékos jogsértés iránti vallásos kételyei ismét és ismét a döntő pillanatokban föléledtek, azt főleg régi alkotmányunk természetének köszönjük; köszönjük pedig azért, mert azon alkotmány még inkább, mint akkori más alkotmányokban, a nemzet jogait a magánjog kiváltságos formájában tüntetvén fel, oly időben, midőn a hatalom kezelői tisztább felfogással, nagyobb kegyelettel viseltettek, hol magánjogról, mint a hol a népek politikai jogáról volt szó, ez utolsókat az előbbiek alakjával védte. Alkotmányunk ezen természetének köszönjük, hogy ha annak formái késleltették is némileg haladásunkat, anyagi fejlődésünket biztosította legalább, hogy midőn a haladás korszaka megérkezett, az magyar és nemzeti volt és lehetett. (Tetszés.) Azon nézetből indulva ki, mint említem, hogy ezen országgyűlés feladata nem egyedül az ország jogainak és törvényeinek helyreállítása, hanem összeegyeztetése az ország jogai helyreállításának azon nagy politikai feladattal, melyet ő Felsége felhívása, a viszonyok és a kor intő szükségei előnkbe szab, nem mellőzhetem el, hogy a 48-diki eseményeket, vagy az akkori törvényeket ne elemezzem. (Halljuk.) Méltánylom és tisztelem én, m. főrendek, mindazok indokait, kik a 48-ki törvények megítélésében az azok alakítását kísérő események megemlítését és elemzését kikerülni óhajtják. Értem, tisztelem ebbeli érzelmeiket, indokaikat, hiszem, tudom, hogy pártkülönbség és álláskülönbség nélkül vannak minden véleményárnyalat soraiban egyéniségek, kiknél a 48-ki események a legszomorúbb személyes emléket keltik fel. Rakjuk le ezen szomorú személyes emlékeinket a haza békéjének szent oltárára, és gondosan őrizve keblünk belsejében fájdalmas benyomásaink kegyeletes érzelmeit, ne merítsünk azokból mást, mint a kölcsönös engedékenység, a méltányosság, a kölcsönös higgadtság megőrzésének komoly kötelességérzetét. (Élénk helyeslés.) Nem fogom én az 1848 -i törvényeknek jogos jelleme irányában azon kérdést feszegetni, hogy ezen törvények külső pressio alatt keletkeztek, vagy nem keletkeztek; véleményem szerint fennálló törvények eredetét vizsgálni, vagy jogi jellemeket, alkotási hiányait, alapját kétségbe vonni mindig veszélyes, más részről nehéz fölötte meghatározni a fokot, hol a jogosult befolyás a jogtalan anyagi pressio terére átcsap, így nemcsak a 48-ki törvények, hanem más törvények is vétethetnek kétségbe. Midőn tehát a 48-ki eseményeket említem, nem szándékom, hogy a törvények alaki jogosságát támadjam meg. — De midőn egy részről a 48-ki események emléke nem bírhat arra, hogy a 48-ki törvények alaki jogosságát szem elől tévesszem, úgy másrészt ezen tekintetek nem bírhatnak arra, hogy azok politikai következéseit számba ne vegyem, midőn a törvények gyakorlati felelevenítéséről és életbeléptetéséről van szó. Mert nem egyedül a jogfolytonosság elvéről, nem jogfenntartásról van az előttünk fekvő feliratban szó, hanem azon kívánságról, hogy e jogfolytonosság alapján az akkor alkotott törvények életbeléptettessenek, míg minden ebbeli késedelmezés az ország jogainak sértése gyanánt jellemeztetik. Azt hiszem, nem lehet szem elől tévesztenünk, hogy a 48 ki törvények legalább is oly általános európai mozgalom befolyása alatt keletkeztek, mely a magyar törvényhozásnak és a magyar törvényhozás tényezőinek elhatározására is eldöntőleg folyt be. Ha nem tagadhatjuk, hogy hazánk nem lévén chinai fallal Európa többi részeitől elválasztva— 1848-ban sem tudta magát az akkor uralkodó viharos szellem befolyása ellen biztosítani — úgy öncsalódás nélkül nem hihetjük, hogy az akkor mindenhol alkotott intézmények Európa szerte bekövetkezett sorsától csak a magyar intézmények teljesen megóvhatók. És mégis, midőn Európa szerte látjuk, hogy az akkori viharos idők eredményei külső alakjukban sértetlenül sehol sem állanak fenn, mi nemcsak azok fenntartását, de 17 évi szünetelés után ismét egész kiterjedésben való életbeléptetéseket sürgetjük. Nem akarom a 48-diki törvényekről állítani, hogy azok egyenesen az osztrák birodalmi összeköttetés ellen lettek volna irányozva, de hogy azok alakításában e birodalmi összeköttetés szükségének tekintetbe vétele, gyöngéden mondva, csak második sorban állott, hogy annak igényei legfeljebb csak átalános, határozatlan kitételekben avattak meg, ezt — úgy hiszem, — senki sem fogja tagadni, ki a 48-diki törvényeket ismeri. Egy oly mozgalomnak, mint a 48 ki, akár vzsgáljuk azt rokonszenvvel, akár ellenszenvvel, nemcsak nálunk, de világszerte, az a dolog természeténél fogva mindig a ma szellemi jogosultsága. De volt az 1848 diki mozgalomnak egy jellemző oldala, mely, véleményem szerint, egyszersmind annak veszélyeit, meddő eredménytelenségét kifejti, ezen eredménytelenség pedig abban gyökerezett, hogy az 1848 diki mozgalom minden lehető, határozatlan, jogosult vagy túlfeszített kivonatokat egyszerre akart létesíteni, egyszerre életbe léptetni, anélkül, hogy e kivonatok összhangzásáról vagy ellentétéről, s ahol ellentétek léteztek, azok összeegyeztetéséről vagy kiegyenlítéséről, előrelátó óvakodással gondoskodtak volna a törvényhozók, és ha ez elnézés Európa-szerte veszélyes volt, kétszeresen veszélyesnek kellett lenni oly állami összeköttetésben, melyet számos jogi és gyakorlati ellentét, vagy legalább a még rendezetlen érintkezések bő mértéke jellemez, s ahol, midőn minden kívánságot egyszerre és hason mértékben teljesíteni szándékoltak, az eredmény ellentét fokozásnál, összeütközésnél, aggasztó rázkódtatásnál más alig lehetett. Az 1848-diki törvények felállították a felelős minisztériumot, melynek folytán a tisztelt képviselőház felirata a parliamenti kormány életbeléptetését óhítja, de maga ezen törvény természeténél és az akkori körülményeknél fogva oly határozatlan egyes kitételekben, másokban oly annyira túlcsapó a monarchikus miniszteriális rendszer határain , hogy annak teljes, változatlan gyakorlati alkalmazását e házban, és tán a képviselőházban is, alig fogja valaki várni vagy sürgetni. • Egy törvény, mely egy részről a miniszterek kinevezését csak az ő Felségét helyettesítő nádor által eszközölteti, mely nem elégszik meg azzal, hogy a minisztérium számát oly határozottan bizonyos igazgatási szakoknak szabja, miszerint nem lehet ő Felségének más tanácsokkal élni, mely azon példátlan intézkedést foglalja magában, hogy ezen minisztérium csak a miniszteri elnök közbenjárása által alakulhat, egy olyan törvény, mely a miniszteri elnököt ily módon félig ideiglenes dictatorrá alakíja, egy oly törvény példátlan még a miniszteriális intézkedés rendszerében is, és ezen rendszer e kiterjedésbeni alkalmazását — legalább egyéni felfogásom szerint — komolyan sürgetni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Ha továbbá csak azon szakaszokat tekintem , melyekben a miniszterek teendői elő vannak sorolva, ezen teendők nemcsak a dolog természeténél fogva, de a határozatlan kétértelmű körvonalazás által is veszélyes összeütközések bő anyagát foglalják magukban a közbirodalom irányában. Felemlítem e részben az országos pénzügyi kitételt, felemlítem a honvédelmi ügyek szakát, mely még a forradalom későbbi kifejlődése előtt, nem kétlem, nem resz akaratból vagy forradalmi szándékból, de a dolog természeténél fogva már június 16-án, midőn az Erdélyországhoz intézett miniszteri kibocsátvány keletkezett, hadügyi minisztériummá változott volt, és az eredeti megállapodásokat messze túlhaladó jellemet öltött magára. Nem akarom a magon főrendeket mindazon egyes ellenvetések felsorolásával untatni, melyek bennem a 48-diki törvények szabálytalan, határozatlan szerkezete ellen (halljuk) felmerültek, de e törvények szabálytalansága némely legfontosabb részleteiknek és intézkedéseiknek sokértelműsége s határozatlansága, valamint a múltban a legveszélyesebb összeütközésekhez, a legszomorúbb csalódásokhoz vezetett (helyeslés), úgy jelenleg sem képezheti az ország megnyugtatásának biztos és hatályos eszközét. De nem mellőzhetek egy-két észrevételt azokra nézve, melyek a képviselőház feliratában a parlamenti rendszerről és a minisztériumi felelősségről mondattak. (Halljuk!) Theoreticus szempontból könnyen lehet ugyan azt vitatni, hogy a kormányfelelősség inkább eszköz a parliamentáris kormány kivitelére, mivel annak egyidőbeni gyakorlati következménye. — A felelősség leginkább úgy, mint azt régi törvényeink érteti , ugyan egyenesen a törvény rendelete által szabályoztatik ; mig a parliamenti kormány a többség akaratában sarkallik; e törvény sérelem nélkül támadhat meg; valamint törvénysértés esetére is támogathat, a hol és a mikor akarja és