Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-26 / 4829. szám
119—4829 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emeli. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szombat, május 26. 1866. 17 évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos pet -/téri hirdetésnél 1 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér: 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Junius hó 1-től kezdve előfizethetni PESTI NAPLÓ-ra. Slöftbeténil Airs Junius—augustusi 3 hóra..............................5 frt 25 kr. Junius— septemberi 4 hóra..............................7 frt — kr. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó-hivatala. Pest, május 25. 1866. (Fk) Az a harcztér, melyet a minap harmadiknak mondtunk, ámbár az osztrák kormány intézkedései szerint azt kellene hinni, hogy nem is lesz ott harcztér, — tehát ezen általunk harmadiknak vélt harctér, úgy látszik, elsőnek rangjára készül emelkedni, legalább chronológiai szempontból. Mert habár eddigelé még nincs megerősítve azon hír, miszerint mind az oroszok, mind a törökök máris bevonultak volna a dunai fejedelemségekbe, mégis nagy biztossággal lehet előre mondani, hogy ez legrövidebb idő múlva meg fog történni. Ha pedig megtörténik, kétségenkívül véres küzdelem fogja megelőzni, mert az imént Bukarestbe érkezett Hohenzollerni Károly úr, porosz királyi gardelieutenant és par la grace de Dieu et la volonté du peuple Románia fejedelme, csak nem teheti, hogy mindjárt első válságos perezben — ill a kerek nád a kert — ott hagyja herczegi székét, és szintúgy suttyomban oson el uj hazájából, amint suttyomban osont el a régiből. Igazán érdekes azon mód, melyen az ifjur Oláhországba érkezett, és ha a román nemzet egyszersmind romantikus nemzet, nem lehet, hogy új fejdehnének már ezen első tette is rokonszenvet ne keltsen benne. A herczegsége ugyanis egymaga álnév alatt svájczi útlevéllel ellátva utazott Ausztrián keresztül, és aztán osztrák gőzösön tovább, ha nem csalódunk Giurgenóig. Ott pedig elment a praefectushoz és azt kérdezte tőle: „Ismer-e engem az ur? Nem ismer? No hát megmondom én, hogy ki vagyok, én az urnák Isten kegyelmébőli és a nép akaratábóli fejedelme vagyok.“ Nem tudjuk bizonyosan, vájjon azt kívánta- e a praefectus, hogy a jövevény legitimálná magát valamiképen, hanem így puszta szóra csak nem hitte el a csodás mesét, és tudtunkra ez volna aztán az új korban legelső eset, amidőn valamely fejedelem országa határán csak oly revisió alá esik, mint bármely vándorló kézműveslegény. A legitimatió kétségenkivül semmi kívánni valót nem hagyott, mert ő Fensége azonnal in optima forma installáltatok, és közhelyekkel spékelt manifestumát is szélnek ereszté már. Gratulálunk neki a távolból, és csak azt bátorkodnánk még hozzá tenni : quod Deus bene vertat. — Szüksége lehetne ő fenségének a Mindenható különös oltalmára. Arról ugyanis, miként mondok, nem lehet kétség, hogy a porta nem fogja veszteg nézni, hogy Nagy-Károly hazájából oda vetődik az Al-Duna partjai felé ez a Kis-Károly és ámbár ő fensége máris megnyugtató levelet küldött Stambulba, a törökök azért mégis gyanúperrel fognak élni ellenében és török katonákból álló kéretlen deputatiót küldeni az új fejedelem üdvözletére. Szóljunk komolyan ! Valószínű e, hogy a fiatal herczeg csak úgy bei Nacht und Nebel szökött el Düsseldorfból édesatyja oldala mellől, azon veszélynek tévén ki magát, hogy holnap vagy holnapután a törökök által haza kergethetvén, haza sem mehetne többé, a porosz király irányábani szófogadatlansága miatt? És ha a fiatal vér még ilyesmire is képes volna, hihető-e, hogy a herczeg atyja szintén a porosz király tudta és akarata nélkül honosíttatná magát Romániában, hogy elégtétessék a párisi conferentia azon határozmányának, miszerint fejedelemmé csak moldva vagy oláhszületésű lehet?.... Az olvasóra bízzuk, hogy e tárgyban véleményt képezzen magának. Mi részünk- és úgy vélekedünk, hogy a fiatal herczeg tettéről nemcsak Berlinben tudtak, hanem Pétervárott és Párisban is. Előttünk merőben hihetetlen az, hogy a jelen pillanatban a porosz kormány az orosz és franczia udvar beleegyezése nélkül ártatta volna magát a tőle oly távol eső román ügyekbe, merőben hihetetlen, hogy a moldva-oláh nemzeti párt vezérei kezet nyújtottak volna e komédia színre hozatalára, ha nem tudják, hogy a párisi conferentia határozmányai, az abban részt vett hatalmaknak legalább egynémelyike részéről, csupa szemfényvesztés, és hogy a pünkösdi királyság nem fog kimondhatatlanul nevetséges módon végződni. Annyira persze nem terjed a mi naivságunk, miszerint azt hinnők, hogy Hohenzollerni Károly uram végleg és akárcsak addig fogja bírni a román trónt, ameddig Cousaur bírta, ama területekre előttünk ismeretlen sors vár, csak annyi valószínű, hogy az európai térkép készülő átalakítása alkalmával ez országok is szerepelni fognak. Egyelőre azonban úgy látszik, ürügy kell a fejedelemségeknek oroszok általi megszállatására, és hogy ez ürügyet szolgáltassa, ez, véleményünk szerint I. Károly herczeg uralkodói kérész életének rendeltetése. Mivel őt, mint külföldit ültették trónra a moldvaoláhok, a portának engedelem fog adatni a berukkolásra, és minthogy a porta mégis némileg részrehajló a dologban, melléje fog adatni egy orosz had, mint részrehajlatlan véghezvivője a párisi értekezlet határozmányainak. — Körülbelül úgy lesz a dolog, mint mikor Ausztria és Poroszország, mint sóu disant szövetségesek elfoglalták az elbei herczegségeket. Ott is azt hitte Ausztria, hogy míg ő ott van, addig a poroszok jelenléte semmi veszélylyel nem járhat, és ugyanezt gondolhatják talán a törökök is, az ő részükön álló hatalmakkal együtt. Pedig csak benn legyenek egyszer az oroszok, majd megtalálják ők a dolog nyitját, a Duna torkolatjai mellett, amint megtalálta Poroszország is az Elbe torkolatja mellett. Meglehet, hogy az orosz a maga fejszéjének már akkor is fog nyelet találni, ha a moldva-oláhok a török bevonulásnak ellene szegülnek. Hogy a román sereg egymaga nem lesz képes Omer pasa hadát feltartóztatni, az nem szenved kétséget; kell tehát, hogy valami segélyre számoljanak azok, kik Románia ügyeit vezérelték, midőn oly fejedelmet választottak, a kiről tudták, hogy a porta nemcsak hogy el nem ismeri, hanem még erőszakos kiűzetését is fogja megkísérteni. Ily segély pedig csak kettő lehet. Vagy a porta járma alatt nyögő keresztények tömegesen lázadnak fel a török had háta mögött, vagy pedig Oroszország fedi a románok hátát. Mind az egyik, mind a másik kilátás nélkül a moldva-oláh ideiglenes kormány, és az ottani nemzeti párt eljárása őrültséggel volna határos, ilyesmit pedig valóban nincs okunk feltenni a főleg diplomatiai ügyességük és ravaszságuk által híresült fanarióták ivadékairól. A legújabb telegrammok szerint a törökök folyvást új csapatokat küldenek Schumla felé. Minden perez meghozhatja azt a hírt, hogy Oláhországba bevonultak, és akkor a legérdekesb eseményekre készülhetünk, melyek azonban Ausztriára nézve kétségenkivül semmi érdekkel nem bírnak, mert e hatalomnak a monarchia délkeleti határán ez idő szerint semmi katonasága nincs! Talán azért szóltá el onnan, mert a párisi conferentia tagjai mindnyájának őszinteségében hitt, és nem lehetséges-e, miszerint e conferentia kebelében egyik-másik dolog épen csak a végre történt, hogy biztosságba ringassák a bécsi kabinetet ?! Pest, máj. 25. — A képviselőház codificationális bizottmánya Szentiványi Károly elnöklete alatt ma délután 4 órakor tartó alakító gyűlését a múzeumi teremben. A nagy számmal összegyűlt bizottmányi tagok bizottmányelnökül Bernáth Zsigmond, s előadójául Horváth Boldizsár képviselőket közfelkiáltással megválasztván, a bizottmányt alakóltnak nyilvánítók. A munkálatok sorrendjének elkészítésére a bizottmány egy kilencztagú albizottmány kiküldését határza, mely egyszersmind véleményt terjesztene a nagybizottmány a majd kiküldendő alválasztmányok mennyisége iránt is. Ezen kilenczes bizottmánynak, melyhez az elnök és előadó már ezen ülésben megválasztatott, megalakítása, illetőleg a még hiányzó hét tagnak megválasztása végett jövő hétfőn, (május 28-án) délelőtti 10 órakor a museum teremében bizottmányig fog tartatni; a választás fontossága a tagok teljes számának jelenlétét remélteti. az erdélyi részek assimilatiójáról. Hl. Midőn így az erdélyi részek jogtörténelmét jellemeztem, úgy hiszem, eléggé ki van tüntetve, hogy a királyok korában egy külön Erdély, mint ország vagy tartomány, nem létezett, volt benne három nagyobb helyhatóság, mely közvetlenül volt alárendelve a magyar királynak és udvarának, s mely részint a magyar királyság országgyűlésein hozott törvények, részint saját helyhatósági statútumai alapján igazgattatok, és csakis miután a magyar királyság a pártharcz miatt kettészakadt, s a királyi hatalom átszállott a nemzeti fejedelmekre, e hatalom volt az, ami az erdélyi részeket saját közvetlenebb körükben vonta össze külön országos életre, aminek a dolog természete szerint azonnal el kellett volna enyészni, mihelyt ezen ide húzódott királyi hatalom, a magyar egységes királyi koronába megint visszaolvadott. A történelmi hűség kedvéért meg kell említenem, hogy volt egyetlen kapocs, mely az erdélyi, egymástól máskép különálló részeket összekötötte, s ez az, hogy az erdélyi részek fegyveres erejének fővezére a vajda volt, s a magyar királyi fegyveres erő jobb szárnyát az erdélyi részek harczosai képezték. El kell még mondanom, hogy a separatió alatt mennyiben közeledtek ezen részek egymáshoz, s hogyan fejlődött ki a nemzetiségi eszme, és mi való alapja van annak. Amint a magyar és német dynastia feletti harcz nemzetünket, országunkat két részre szakasztotta, a külön országos háztartásra szorult erdélyi fejedelmek folytonos támadásoknak lévén kitéve, kénytelenek voltak szűkebbre szorított országuk lakóitól több pénzt és véráldozatot követelni. E miatt megtámadák az egyes részek jogait, kiváltságait, a székelyeket tiporni kezdette János Zsigmond, Báthori István, a szászokat kínozta Báthori Gábor stb. Ezen küzdelmek alatt fejlődött ki teljesebben a három erdélyi rész 1437- ben szóba hozott uniójának eszméje, ehhez képest a tordai gyűlésen az 1545-i ápril 25-én ezen három résznek uralkodóvá vált nemzetiségei meghatározták, hogy „a három nemzet közt“ a terhek egyaránt osztassanak. A „három nemzet eszméje“ itt lép legelőbb előtérbe; hogy a három nemzet fogalma alatt a három fent jellemzett rész értetik , azt nincs is miért fejtegessük. Bizonyos, hogy az ország terheit a vármegyében nemcsak a magyar, s a Király földön nemcsak a szász hordozta, hanem épen úgy az itt is ott is népesen lakó oláhok, bolgárok és más néptöredékek. Ezen itt kezdeményezett unió a három helyhatóság három kiemelkedettebb nemzetisége közt 1630-ban hajtatott végre és jön törvénybe igtatva. (A. Const. III. r. I. sz.) Szövegéből látszik, hogy ez kiválólag a három erdélyi rész ős jogainak kölcsönös védelmezése végett köttetett, mint a melyet már a fejedelmek annyiszor megtámadtak. Ezen három nemzetiség felsőbbsége a fejdelmek alatt annyira kinőtte magát, hogy már a magyar koronaalá visszatérésünkkor, a leopoldi diploma 5-ik pontja szerint, a hivatalok viselésére csak a három nemzet, úgymint a magyar, székely és szász lehetett illetékes. A magyar királyok alatt soha sem voltak ily nemzeti megkülönböztetések, szent István király azon toleráns kimondásához képest, mikép „regnum unius lingvae imbecille et fragile est. “ az erdélyi részekben jól megfért magyar, oláh, székely és szász egymás mellett. A királyok alatt kelt akárhány oklevélben láthatjuk „domini valachi“ stb. A külön Erdélynek legelső dolga volt a „trium nationum“ eszméjét megalapítani, s azóta vagy négy véres bellázadást láttak is az erdélyi részek. A magyar királyok alatt az alkotmányjog létezett, amelynek tagja volt minden nemes és polgár, az indigena épen úgy, mint a bennszülött, eredet, nemzet és valláskülönbség nélkül beszámíttatott Verbőczi „populus“-a közé. Erdélyben, amint az külön tehetlen ország lett, a három ősterületen, három nemzet kezdé magára ölteni kizárólag az alkotmányjogát, holott e területeken eredetileg ily nemzeti megkülönböztetés nem lehetett, kivéve a Székelyföldet, mint amely mostanig a székelyek tulajdonának volt elismerve. A Királyföld, hová a szászokat betelepsték, már az ősi kiváltságlevél értelmében az ott lakó oláhokkal és besenyőkkel közös földje volt a szász telepnek, a vármegyei részen pedig, miután már Tuhut hódításakor az oláhok hűségeskü által csatlakoztak a magyarokhoz, ezen föld hasonjogú polgárai lettek, az oláh nemes hasonló a magyar nemeshez, az oláh paraszt hasonló a magyar paraszthoz, így magyarázták ezt 1791-ben is az ország rendei, ámde ezt megelőzőleg az osztrák ház alatt oly törvények is hozattak, melyeknél fogva az indigenának a három nemzet közül valamelyikhez kellett számláltatni, és pedig ahhoz, a melynek földén birtokot szerzett. (1744-ki VI. törvényczikk.) Ezen három nemzetről szóló törvények ősi institutiónkban nem gyökereznek, ezek három részt alkottak Erdélyben, s ezen részek helyhatósági jogait a bennlakó polgárok, bármely nemzetiségből, egyenjoggal élvezték polgári állásukhoz , mint tehát a separatió után a „trium nationum“ elnevezés megszületett, azonnal megszületett az oláh nemzetbeliek panasza , amely többször lázadásokban is kitört. Pedig ezen „nemzeti jog“ mindvégig gyakorlatilag területi jog volt, a „possessor“ nevet viselte e jog, „pro re possessa, “ mert például a szászokat sohasem elégítette volna ki az, ha valamelyik kolozsvári szász polgárt tették volna a szász contingensben tisztviselőnek, s a Királyföldre kiszármazott székelyt szintén nem vallotta volna a hatalom élén repraesentánsának a Székelyföld, míg a vármegyékről akárhányszor volt oláh születésű egyén a főhivatalokban, melylyel a magyar contingens be volt töltve, kifogás nélkül. Igen, mert a három terület unióba lépvén, az erőszakolt országos egységet a maga külön jogai lehető fenntartásával kívánta elfogadni. Nem volt tehát Erdélyben nemzeti jog az, ami annak neveztetett, hanem területi jog volt. Csakhogy a megyében a magyar, a Királyföldön a szász praedominált műveltsége és vagyona által, s nyelvét és nemzeti jellegét képes volt kiválólag érvényesíteni. Így uralkodott a Királyföldön a német nyelv, vármegyéken a magyar, míg az állam nyelve természetesen a honalapító nemzeté, a magyaré volt. A törvények Erdélyben magyar nyelven hozattak, az országgyűlések magyar nyelven folytak, s ezt a nemzeti erejét a legnagyobb mérvben kifejtett szászok sem reclamálták soha, mindaddig, míg Schmerling államminiszter nemzetiségi izgatásai a legképtelenebb követelésekre is rést nem nyitottak , pedig épen a szászok nemzetiségének szerén túl kifejtése mutatta azt, hogy a magyar országos nyelv nem szolgált más nemzetiség elnyomására. Nem létezett tehát az erdélyi részekben valódilag nemzeti jog, hanem igen három külön természetű helyhatósági jog, melyet az azokban lakó nemzetiségek teljes egyéni jogegyenlőséggel élveztek, vagy egyéni állásuknál fogva, mint parasztok, nemzetkülönbség nélkül voltak abból kizárva. A történelmi tapasztalás tehát azt mutatja, hogy ezen helyhatósági jognak a benn birtokló négy törzsnemzetiség közötti megosztása — a teljes jogegyenlőség alapján — azon biztos ariadnei fonal , mely ezen részek egyik főkérdése, a nemzetiségi kérdés megoldásának nyitjához elvezet. DÓZSA DÁNIEL, Magyar Földhitelintézet. A M. Földhitelintézet végleges alakító gyűlése, miután tizenöt milliónyi kölcsönnél több van kibocsátva, mint már írtuk, folyó évi június 19-kén, s az alapító tagok tanácskozmánya ezt megelőzőleg június 18-kán fog tartatni. Íme, közöljük az első rendes közgyűlésre nézve a már legfelsőbb helyen is jóváhagyott eljárási szabályzatot . Az intézeti alapszabályok 35. §-a az első rendes közgyűlés egybehívását azon időpontra halasztotta, amidőn 16 millió kölcsönösszeg kiadva lesz, és legalább 60 szavazatképes tag a közgyűlésen megjelenhet , addig a 34. §, olykép intézkedvén, hogy a közgyűlés minden jogait ideiglenesen az alapítók közgyűlése gyakorolja. Miután az intézet igazgatóságának jelentése szerint, az intézet által eddig kiadott kölcsönösszeg, a végleges alakulás feltételéül kitűzött 15 milliót túlhaladja, s a 60 szavazatképes tag megjelenhetése is a közgyűlésen biztosítva van, elérkezett ideje annak , hogy a Magyar Földhitelintézet, az ideiglenesség kezdetleges állapotából kiemelkedve, véglegesen szervezhesse magát, s e czélra az első rendes közgyűlést megtarthassa. E közgyűlésre 1866. évi junius hó 19-ik napja tűzetvén ki, egyszersmind annak egybehivására és eljárására nézve a következő szabályzat állapittatik meg : I. A közgyűlés tárgyai. 1. §. A közgyűlés tárgyai, az alapszabályok 17. §-a értelmében, a következők : a) az évi eredményről szóló elnöki jelentés tárgyalása és közhírré tétele ; b) a lejárt évi számadások felülvizsgálása ; c) választások ; d) a szükségessé vált fontosabb intézkedések feletti tanácskozások ; e) az alapszabályokban netalán szükségelt módosítások elhatározása, és jóváhagyás végett legfelsőbb helyre felterjesztése. 2 §. Különösen a választás tekintetében ezen első rendes közgyűlés teendőit képezik .a) az alapszabályok 19. §-a nyomán meg ráválasztani az intézeti elnököt és alelnököt 3 évre, az alapítók által kijelölt 3 egyén közül; b) megalakítani szintén 3 évre a felügyelőbizottmányt, amelyhez az alapszabályok 23. §-a értelmében 9 tagot és 9 póttagot az alapítók — ugyanannyi rendes és póttagot pedig a közgyűlés választanak. II. A közgyűlés tagjai. 3. §. A közgyűlésen szavazattal bírnak az alapszabályok 13. §-a értelmében : a) azon alapítók, akik legalább 50 ezer forintnyi alapítványt tettek, vagy ha kevesebbet alapítottak is, de vagy más alapítóktól nyert megbízatásuknál fogva összesen legalább 50 ezer forintnyi alapítványt képviselnek, vagy pedig az intézettől oly mérvű kölcsönt nyertek, amelynek összege, alapítványukkal együtt, 50 ezer forintra emelkedik; b) az intézet azon adósai, akik az intézettől legalább 50 ezer forintnyi kölcsönt nyertek; c) a vidéki kerületekből az egyesületi tagok által és ezek sorából minden 250 ezer forint kölcsönösszeg után választandó egy-egy képviselő. 4. §. Azon alapítók, akik a fentebbi 3 §. a) pontja alapján a közgyűlésen személyes szavazati joggal bírnak, személyes meg nem jelenhetésük esetében, ott írásbeli meghatalmazott által is képviseltethetik magukat. E kedvezmény azonban a többi alapító és egyesületi tagokra ki nem terjed. 5. §• Egy közgyűlési tag egynél több szavazatot csak azon esetben gyakorolhat, ha saját szavazatán kívül oly egyesületi tagokat is, mint meghatalmazott, képvisel, akik a fentebbi §§-ok értelmében a közgyűlésen személyes szavazati joggal bírnának. 6. §: A közgyűlés jogérvényes megtarthatására szükséges, hogy a szavazatképes tagoknak legalább kétharmada személyesen jelen, vagy — az erre jogosított alapítókat értve — meghatalmazott által képviselve legyen. III. A közgyűlés egybehívása körüli intézkedések. 7. §. Az egybehívás az intézet ideiglenes elnöksége részéről, ezen eljárási szabályzat egy nyomtatott példányának közlése mellett történik. 8. §. Az alapítókhoz különbség nélkül oly felszólítás intézendő , hogy az alapítók tanácskozmányára, mely a közgyűlést közvetlenül megelőző napon fog tartatni, az intézeti elnökök kijelölése és a felügyelő-bizottmány tagjai egy részének megválasztása végett, jelenjenek meg. Ezeknek egyszersmind két meghatalmazványi minta küldetik ki: az egyikben megnevezik azon meghatalmazottakat, aki által, személyes meg nem jelenhetésük esetében, magukat az alapítók tanácskozmányában képviseltetni kívánják ; a másikban azon egyént, akire, ha ők maguk a közgyűlésen személyesen részt nem vehetnének, vagy ott személyes szavazati joggal nem bírnának, személyes vagy collektív szavazati jogukat átruházzák. Ez utóbbiban alapítványi tőkéjük is számszerint kiteendő. Mindkét meghatalmazvány, a megbízó aláírásán kívül, két tanú ellenjegyzésével is ellátandó, s az illető meghatalmazottnak átadandó. 9. §. A közgyűlésre személyes meghívást csak azon alapítók és az intézet azon adósai nyernek, akik a fentebbi 3. §. a) és b) pontjai értelmében ott személyes szavazati joggal bírnak. E meghívásban a közgyűlés napja, órája és helye világosan kiteendő. 10. §. A vidéki kerületek képviselőinek választása következő módon történik: Az intézet elnöksége felszólítja azon vidéki bizottmányok elnökeit, amelyeknek kerületében legalább 250 ezer forintnyi intézeti kölcsön van elhelyezve, a választás eszközlésére , kiküldvén hozzájuk az illető kerületbeli adósok