Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)

1866-05-26 / 4829. szám

119—4829 Szerkesztési iroda: Ferencziek ter­e 7. szám. 1. emeli­­. E lap szellemi részét illető minde­n közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok, hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők. Szombat, május 26. 1866. 17 évi folyam. Hirdetm­­én­yek díja: 7 hasábos pet -/téri hirde­tésnél 1 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt-tér: 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Junius hó 1-től kezdve előfizethetni PE­STI NAPLÓ-ra. Slöftbeténil Air­s Junius—augustusi 3 hóra..............................5 frt 25 kr. Junius— septemberi 4 hóra..............................7 frt — kr. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó-hivatala. Pest, május 25. 1866. (Fk) Az a harcztér, melyet a minap harmadiknak mondtunk, ámbár az osztrák kormány intézkedései szerint azt kellene hinni, hogy nem is lesz ott harcz­tér, — tehát ezen általunk harmadiknak vélt harc­tér, úgy látszik, elsőnek rang­jára készül emelkedni, legalább chrono­­lógiai szempontból. Mert habár eddigelé még nincs megerősítve azon hír, misze­rint mind az oroszok, mind a törökök már­is bevonultak volna a dunai fejede­lemségekbe, mégis nagy biztossággal le­het előre mondani, hogy ez legrövidebb idő múlva meg fog történni. Ha pedig meg­­történik, kétségenkívül véres küzdelem fogja megelőzni, mert az imént Bukarest­­be érkezett Hohenzollerni Károly úr, po­rosz királyi gardelieutenant és par la grace de Dieu et la volonté du peuple Románia fejedelme, csak nem teheti, hogy mindjárt első válságos perezben — ill a kerek nád a kert — ott hagyja herczegi székét, és szintúgy suttyomban oson el uj hazájából, a­mint suttyomban osont el a régiből. Igazán érdekes azon mód, melyen az ifj­ur Oláhországba érkezett, és ha a román nemzet egyszersmind romantikus nemzet, nem lehet, hogy új fejdehnének már ezen első tette is rokonszenvet ne keltsen ben­ne. A herczegsége ugyanis egymaga ál­név alatt svájczi útlevéllel ellátva utazott Ausztrián keresztül, és aztán osz­trák gőzösön tovább, ha nem csalódunk Giurgenóig. Ott pedig elment a praefec­­tushoz és azt kérdezte tőle: „Ismer-e en­gem az ur? Nem ismer? No hát meg­mondom én, hogy ki vagyok, én az ur­nák Isten kegyelmébőli és a nép akaratá­­bóli fejedelme vagyok.“ Nem tudjuk bi­zonyosan, vájjon azt kívánta- e a praefec­­tus, hogy a jövevény legitimálná magát valamiképen, hanem így puszta szóra csak nem hitte el a csodás mesét, és tud­tunkra ez volna aztán az új korban leg­első eset, a­midőn valamely fejedelem országa határán csak oly revisió alá esik, mint bármely vándorló kézműveslegény. A legitimatió kétségenkivül semmi kí­vánni valót nem hagyott, mert ő Fensége azonnal in optima forma installáltatok, és közhelyekkel spékelt manifestumát is szélnek ereszté már. Gratulálunk neki a távolból, és csak azt bátorkodnánk még hozzá tenni : quod Deus bene vertat. — Szüksége lehetne ő fenségének a Minden­ható különös oltalmára. Arról ugyanis, miként mondok, nem lehet kétség, hogy a porta nem fogja veszteg nézni, hogy Nagy-Károly hazá­jából oda vetődik az Al-Duna partjai felé ez a Kis-Károly és ámbár ő fensége már­is megnyugtató levelet küldött Stambulba, a törökök azért mégis gyanúperrel fognak élni ellenében és török katonákból álló kéretlen deputatiót küldeni az új fejede­lem üdvözletére. Szóljunk komolyan ! Valószínű­ e, hogy a fiatal herczeg csak úgy bei Nacht und Nebel szökött el Düsseldorfból édes­atyja oldala mellől, azon veszélynek tévén ki magát, hogy holnap vagy holnapután a tö­rökök által haza kergethetvén, haza sem mehetne többé, a porosz király irányá­­bani szófogadatlansága miatt? És ha a fiatal vér még ilyesmire is képes volna, hihető-e, hogy a herczeg atyja szintén a porosz király tudta és akarata nélkül ho­nosíttatná magát Romániában, hogy elég­tétessék a párisi conferentia azon határoz­­mányának, miszerint fejedelemmé csak moldva vagy oláhszületésű lehet?.... Az olvasóra bízzuk, hogy e tárgyban vé­leményt képezzen magának. Mi részünk-­ és úgy vélekedünk, hogy a fiatal her­czeg tettéről nemcsak Berlinben tudtak, hanem Pétervárott és Párisban is. Előt­­tünk merőben hihetetlen az, hogy a jelen p­illanatban a porosz kormány az orosz é­s franczia udvar beleegyezése nélkül ár­ta­tta volna magát a tőle oly távol eső román ügyekbe,­­ merőben hihetetlen, hogy a moldva-oláh nemzeti párt vezérei kezet nyújtottak volna e komédia színre hozatalára, ha nem tudják, hogy a párisi conferentia határozmányai, az abban részt vett hatalmaknak legalább egyné­­melyike részéről, csupa szemfényvesztés, és hogy a pünkösdi királyság nem fog kimondhatatlanul nevetséges módon vég­ződni. Annyira persze nem terjed a mi naiv­­ságunk, miszerint azt hinnők, hogy Ho­henzollerni Károly uram végleg és akár­csak addig fogja bírni a román trónt, a­meddig Cousa­ur bírta, ama területekre előttünk ismeretlen sors vár, csak annyi valószínű, hogy az európai térkép készülő átalakítása alkalmával ez országok is sze­repelni fognak. Egyelőre azonban úgy látszik, ürügy kell a fejedelemségeknek oroszok általi megszállatására, és hogy e­z ürügyet szolgáltassa, ez, vélemé­nyünk szerint I. Károly herczeg uralkodói kérész életének rendeltetése. Mivel őt, mint külföldit ültették trónra a moldva­­oláhok, a portának engedelem fog adatni a berukkolásra, és minthogy a porta mégis némileg részrehajló a dologban, melléje fog adatni egy orosz had, mint­­ r­é­s­z­­rehajlatlan véghezvivője a párisi ér­tekezlet határozmányainak. — Körülbelül úgy lesz a dolog, mint mikor Ausztria és Poroszország, mint sóu­ disant szövetsé­gesek elfoglalták az elbei herczegsége­­ket. Ott is azt hitte Ausztria, hogy míg ő ott van, addig a poroszok jelenléte semmi veszélylyel nem járhat, és ugyan­ezt gondolhatják talán a törökök is, az ő részükön álló hatalmakkal együtt. Pedig csak benn legyenek egyszer az oroszok, majd megtalálják ők a dolog nyitját, a Duna torkolatjai mellett, a­mint megta­lálta Poroszország is az Elbe torkolatja mellett. Meglehet, hogy az orosz a maga fejszé­jének már akkor is fog nyelet találni, ha a moldva-oláhok a török bevonulásnak el­lene szegülnek. Hogy a román sereg egy­maga nem lesz képes Omer pasa hadát feltartóztatni, az nem szenved kétséget; kell tehát, hogy valami segélyre számol­janak azok, kik Románia ügyeit vezérel­ték, midőn oly fejedelmet választottak, a kiről tudták, hogy a porta nemcsak hogy el nem ismeri, hanem még erőszakos ki­űzetését is fogja megkísérteni. Ily segély pedig csak kettő lehet. Vagy a porta jár­ma alatt nyögő keresztények tö­megesen lázadnak fel a török had háta mögött, vagy pedig Orosz­ország fedi a románok hátát. Mind az egyik, mind a másik kilátás nélkül a moldva-oláh ideiglenes kormány, és az ottani nemzeti párt eljárása őrültséggel volna határos, ilyesmit pedig valóban nincs okunk feltenni a főleg diplomatiai ügyességük és ravaszságuk által híresült fanarióták ivadékairól. A legújabb telegrammok szerint a tö­rökök folyvást új csapatokat küldenek Schumla felé. Minden perez meghozhatja azt a hírt, hogy Oláhországba bevonul­tak, és akkor a legérdekesb eseményekre készülhetünk, melyek azonban Ausztriára nézve kétségenkivül semmi érdekkel nem bírnak, mert e hatalomnak a monarchia délkeleti határán ez idő szerint semmi katonasága nincs! Talán azért szó­­l­tá el onnan, mert a párisi conferentia tagjai mindnyájának őszinteségében hitt, és nem lehetséges-e, miszerint e con­ferentia kebelében egyik-másik dolog épen csak a végre történt, hogy biztos­ságba ringassák a bécsi kabinetet ?! Pest, máj. 25. — A képvisel­őház codificationális bi­zottmánya Szentiványi Károly elnöklete alatt ma délután 4 órakor tartó alakító gyűlését a múzeumi teremben. A nagy számmal összegyűlt bizottmányi ta­gok bizottmányelnökül B­e­r­n­á­t­h Zsigmond, s előadójául Horváth Boldizsár képviselőket közfelkiáltással megválasztván, a bizottmányt alakóltnak nyilvánítók. A munkálatok sorrendjének elkészítésére a bizottmány egy­­ kilencztagú albizottmány ki­küldését határza, mely egyszersm­ind véleményt terjesztene a nagybizottmány a majd kikül­­dendő alválasztmányok mennyisége iránt is. Ezen kilenczes bizottmánynak, melyhez az el­nök és előadó m­ár ezen ülésben megválasztatott, megalakítása, illetőleg a még hiányzó hét tagnak megválasztása végett jövő hétfőn, (május 28-án) délelőtti 10 órakor a museum teremében bizott­mányi­g fog tartatni; a választás fontossága a tagok teljes számának jelenlétét remélteti. az erdélyi részek assimilatiójáról. Hl. Midőn így az erdélyi részek jogtörté­nelmét jellemeztem, úgy hiszem, eléggé ki van tüntetve, hogy a királyok korában egy külön Erdély, mint ország vagy tar­tomány, nem létezett, volt benne három nagyobb helyhatóság, mely közvetlenül volt alárendelve a magyar királynak és udvarának, s mely részint a magyar ki­rályság országgyűlésein hozott törvények, részint saját helyhatósági statútumai alap­ján igazgattatok, és csakis miután a ma­gyar királyság a pártharcz miatt ketté­szakadt, s a k­irályi hatalom átszállott a nemzeti fejedelmekre, e hatalom volt az, a­mi az erdélyi részeket sa­ját közvetlenebb körükben von­ta össze külön országos életre, a­minek a dolog természete szerint azon­nal el kellett volna enyészni, mihelyt ezen ide húzódott királyi hatalom, a magyar egységes királyi koronába megint visszaolvadott. A történelmi hűség kedvéért meg kell említenem, hogy volt egyetlen kapocs, mely az erdélyi, egymástól máskép külön­álló részeket összekötötte, s ez az, hogy az erdélyi részek fegyveres erejének fő­vezére a vajda volt, s a magyar királyi fegyveres erő jobb szárnyát az erdélyi részek harczosai képezték. El kell még mondanom, hogy a sepa­­ratió alatt mennyiben közeledtek ezen részek egymáshoz, s hogyan fejlődött k­i a nemzetiségi eszme, és mi való alapja van annak. A­mint a magyar és német dynastia feletti harcz nemzetünket, országunkat két részre szakasztotta, a külön országos háztartásra szorult erdélyi fejedelmek folytonos támadásoknak lévén kitéve, kénytelenek voltak szűkebbre szorított országuk lakóitól több pénzt és véráldo­zatot követelni. E miatt megtámadák az egyes részek jogait, kiváltságait, a székelyeket tiporni kezdette János Zsigmond, Báthori István, a szászokat kínozta Báthori Gábor stb. Ezen küzdelmek alatt fejlődött ki tel­jesebben a három erdélyi rész 1437- ben szóba hozott uniójának eszméje, ehhez képest a tordai gyűlésen az 1545-i ápril 25-én ezen három résznek uralkodó­vá vált nemzetiségei meghatározták, hogy „a három nemzet közt“ a terhek egyaránt osztassanak. A „három nemzet eszméje“ itt lép legelőbb előtérbe; hogy a három nemzet fogalma alatt a három fent jellemzett rész értetik , azt nincs is miért fejte­gessük. Bizonyos, hogy az ország ter­heit a vármegyében nemcsak a magyar, s a Király földön nemcsak a szász hordoz­ta, hanem épen úgy az itt is ott is né­pesen lakó oláhok, bolgárok és más nép­töredékek. Ezen itt kezdeményezett unió a három helyhatóság három kiemelkedettebb nem­zetisége közt 1630-ban hajtatott végre és jön törvénybe igtatva. (A. Const. III. r. I. sz.) Szövegéből látszik, hogy ez kiváló­­lag a három erdélyi rész ős jogainak kölcsönös védelmezése végett köttetett, mint a melyet már a fejedelmek annyi­szor megtámadtak. Ezen három nemzetiség felsőbbsége a fejdelmek alatt annyira kinőtte magát, hogy már a magyar korona­­alá visszaté­résünkkor, a leopoldi diploma 5-ik pontja szerint, a hivatalok viselésére csak a há­rom nemzet, úgymint a magyar, székely és szász lehetett illetékes. A magyar királyok alatt soha sem vol­tak ily nemzeti megkülönböztetések, szent István király azon toleráns kimondásához képest, mikép „regnum unius lingvae im­­becille et fragile est. “ az erdélyi részekben jól megfért magyar, oláh, székely és szász egymás mellett. A királyok alatt kelt akárhány oklevélben láthatjuk „domini valachi“ stb. A külön Erdélynek legelső dolga volt a „trium nationum“ eszméjét megalapíta­ni, s azóta vagy négy véres bellázadást láttak is az erdélyi részek. A magyar királyok alatt az alkot­mányjog létez­ett, a­melynek tagja volt minden nemes és polgár, az indigena épen úgy, mint a bennszülött, eredet, nem­zet és valláskülönbség nélkül beszámítta­tott Verbőczi „populus“-a közé. Erdély­ben, a­mint az külön tehetlen ország lett, a három ősterületen, három nemzet kez­­dé magára ölteni kizárólag az alkotmány­­jogát, holott e területeken eredetileg ily nemzeti megkülönböztetés nem lehetett, kivéve a Székelyföldet, mint a­mely mos­­tanig a székelyek tulajdonának volt elis­merve. A Királyföld, hová a szászokat betelepsték, már az ősi kiváltságlevél értelmében az ott lakó oláhokkal és be­senyőkkel közös földje volt a szász telep­nek, a vármegyei részen pedig, miután már Tuhut hódításakor az oláhok hűség­­eskü által csatlakoztak a magyarokhoz, ezen föld hasonjogú polgárai lettek, az oláh nemes hasonló a magyar nemeshez, az oláh paraszt hasonló a magyar pa­raszthoz, így magyarázták ezt 1791-ben is az ország rendei, ámde ezt megelőzőleg az osztrák ház alatt oly törvények is hozat­tak, melyeknél fogva az indigenának a három nemzet közül valamelyikhez kel­lett számláltatni, és pedig ahhoz, a mely­nek földén birtokot szerzett. (1744-ki VI. törvényczikk.) Ezen három nemzetről szóló törvények ősi institutiónkban nem gyökereznek, ezek három részt alkottak Erdélyben, s ezen részek helyhatósági jogait a benn­lakó polgárok, bármely nemzetiségből, egyenjoggal élvezték polgári állásukhoz , mint tehát a separatió után a „trium nationum“ elnevezés megszületett, azonnal megszületett az oláh nemzetbeliek pa­nasza , a­mely többször lázadásokban is kitört. Pedig ezen „nemzeti jog“ mindvégig gyako­rlatilag területi jog volt, a „pos­sessor“ nevet viselte e jog, „pro re possessa, “ mert például a szászokat soha­sem elégítette volna ki az, ha valamelyik kolozsvári szász polgárt tették volna a szász contingensben tisztviselőnek, s a Királyföldre kiszármazott székelyt szin­tén nem vallotta volna a hatalom élén repraesentánsának a Székelyföld, míg a vármegyékről akár­hányszor volt oláh születésű egyén a főhivatalokban, mely­­lyel a magyar contingens be volt töltve, kifogás nélkül. Igen, mert a három terü­let unióba lépvén, az erőszakolt országos egységet a maga külön jogai lehető fenn­tartásával kívánta elfogadni. Nem volt tehát Erdélyben nemzeti jog az, a­mi annak neveztetett, hanem területi jog volt. Csakhogy a megyé­ben a magyar, a Királyföldön a szász praedominált műveltsége és vagyona által, s nyelvét és nemzeti jellegét képes volt kiválólag érvényesíteni. Így uralkodott a Királyf­öldön a német nyelv, vármegyéken a magyar, míg az állam nyelve természetesen a honalapító nemzeté, a magyaré volt. A törvények Er­délyben magyar nyelven hozattak, az országgyűlések magyar nyelven folytak, s ezt a nemzeti erejét a legnagyobb mérv­ben kifejtett szászok sem reclamálták soha, mindaddig, míg Schmerling állam­miniszter nemzetiségi izgatásai a legkép­telenebb követelésekre is rést nem nyi­tottak , pedig épen a szászok nemzetiségé­nek szerén túl kifejtése mutatta azt, hogy a magyar országos nyelv nem szolgált más nemzetiség elnyomására. Nem létezett tehát az erdélyi részek­ben valódilag nemzeti jog, hanem igen három külön természetű hely­­hatósági jog, melyet az azokban lakó nemzetiségek teljes egyéni jogegyenlő­séggel élveztek, vagy egyéni állásuknál fogva, mint parasztok, nemzetkülönbség nélkül voltak abból kizárva. A történelmi tapasztalás tehát azt mutatja, hogy ezen helyhatósági jognak a benn birtokló négy törzsnemzetiség közötti megosztása — a teljes jogegyenlőség alapján — azon biz­tos ariadnei fonal , mely ezen részek egyik főkérdése, a nemzetiségi kérdés megoldásának nyitjához elvezet. DÓZSA DÁNIEL, Magyar Földhitelintézet. A M. Földhitelintézet végleges alakító gyűlése, miután tizenöt milliónyi kölcsön­nél több van kibocsátva, mint már írtuk, folyó évi június 19-kén, s az alapító tagok tanácskozmánya ezt megelőzőleg június 18-kán fog tartatni. Íme, közöljük az első rendes közgyűlésre nézve a már legfel­sőbb helyen is jóváhagyott eljárási sza­bályzatot . Az intézeti alapszabályok 35. §-a az első ren­des közgyűlés egybehívását azon időpontra ha­lasztotta, a­midőn 16 millió kölcsönösszeg kiadva lesz, és legalább 60 szavazatképes tag a közgyű­lésen megjelenhet , addig a 34. §, olykép intéz­kedvén, hogy a közgyűlés minden jogait ideig­lenesen az alapítók közgyűlése gyakorolja. Miután az intézet igazgatóságának jelentése szerint, az intézet által eddig kiadott kölcsön­összeg, a végleges alakulás feltételéül kitűzött 15 milliót túlhaladja, s a 60 szavazatképes tag megjelenhetése is a közgyűlésen biztosítva van, elérkezett ideje annak , hogy a Magyar Földhi­telintézet, az ideiglenesség kezdetleges állapotá­ból kiemelkedve, véglegesen szervezhesse ma­gát, s e czélra az első rendes közgyűlést meg­tarthassa. E közgyűlésre 1866. évi junius hó 19-ik napja tűzetvén ki, egyszersmind annak egybehivására és eljárására nézve a következő szabályzat álla­­pittatik meg : I. A közgyűlés tárgyai. 1. §. A közgyűlés tárgyai, az alapszabályok 17. §-a értelmében, a következők : a) az évi eredményről szóló elnöki jelentés tárgyalása és közhírré tétele ; b) a lejárt évi számadások felülvizsgálása ; c) választások ; d) a szükségessé vált fontosabb intézkedések feletti tanácskozások ; e) a­z alapszabályokban netalán szükségelt módosítások elhatározása, és jóváhagyás végett legfelsőbb helyre felterjesztése. 2 §. Különösen a választás tekintetében ezen első rendes közgyűlés teendőit képezik .­a) az alapszabályok 19. §-a nyomán meg rá­­választani az intézeti elnököt és alelnököt 3 évre, az alapítók által kijelölt 3 egyén közül; b) megalakítani szintén 3 évre a felügyelő­bizottmányt, a­melyhez az alapszabályok 23. §-a értelmében 9 tagot és 9 póttagot az alapítók — ugyanannyi rendes és póttagot pedig a közgyűlés választanak. II. A közgyűlés tagjai. 3. §. A közgyűlésen szavazattal bírnak az alapszabályok 13. §-a értelmében : a) azon alapítók, a­kik legalább 50­ ezer forint­nyi alapítványt tettek, vagy ha kevesebbet ala­pítottak is, de vagy más alapítóktól nyert meg­bízatásuknál fogva összesen legalább 50 ezer forintnyi alapítványt képviselnek, vagy pedig az intézettől oly mérvű kölcsönt nyertek, a­melynek összege, alapítványukkal együtt, 50­ ezer forintra emelkedik; b) az intézet azon adósai, a­kik az intézettől legalább 50­ ezer forintnyi kölcsönt nyertek; c) a vidéki kerületekből az egyesületi tagok által és ezek sorából minden 250­ ezer forint köl­csönösszeg után választandó egy-egy képviselő. 4. §. Azon alapítók, a­kik a fentebbi 3 §. a) pontja alapján a közgyűlésen személyes szavazati joggal bírnak, személyes meg nem jelenhetésük esetében, ott írásbeli meghatalmazott által is képviseltethetik magukat. E kedvezmény azonban a többi alapító és egyesületi tagokra ki nem terjed. 5. §• Egy közgyűlési tag egynél több szavaza­tot csak azon esetben gyakorolhat, ha saját sza­vazatán kívül oly egyesületi tagokat is, mint meghatalmazott, képvisel, a­kik a fentebbi §§-ok értelmében a közgyűlésen személyes szavazati joggal bírnának. 6. §: A közgyűlés jogérvényes megtarthatá­­sára szükséges, hogy a szavazatképes tagoknak legalább két­harmada személyesen jelen, vagy — az erre jogosított alapítókat értve — meghatal­mazott által képviselve legyen. III. A közgyűlés egybehívása körüli­­ intézkedések. 7. §. Az egybehív­ás az intézet ideiglenes el­nöksége részéről, ezen eljárási szabályzat egy nyomtatott példányának közlése mellett történik. 8. §. Az alapítókhoz különbség nélkül oly fel­szólítás intézendő , hogy az alapítók tanácskoz­­mányára, mely a közgyűlést közvetlenül meg­előző napon fog tartatni, az intézeti elnökök kijelölése és a felügyelő-bizottmány tagjai egy részének megválasztása végett, jelenjenek meg. Ezeknek egyszersmind két meghatalmazványi minta küldetik ki: az egyikben megnevezik azon meghatalmazottakat, a­ki által, személyes meg nem jelenhetésük esetében, magukat az ala­pítók tanácskozmányában képviseltetni kíván­ják ; a másikban azon egyént, a­kire, ha ők ma­guk a közgyűlésen személyesen részt nem ve­hetnének, vagy ott személyes szavazati joggal nem bírnának, személyes vagy collektív szava­zati jogukat átruházzák. Ez utóbbiban alapítvá­nyi tőkéjük is számszerint kiteendő. Mindkét meghatalmazvány, a megbízó aláírá­sán kívül, két tanú ellenjegyzésével is ellátandó, s az illető meghatalmazottnak átadandó. 9. §. A közgyűlésre személyes meghívást csak azon alapítók és az intézet azon adósai nyernek, a­kik a fentebbi 3. §. a) és b) pontjai értelmében ott személyes szavazati joggal bírnak. E meghívásban a közgyűlés napja, órája és helye világosan kiteendő. 10. §. A vidéki kerületek képviselőinek vá­lasztása következő módon történik: Az intézet elnöksége felszólítja azon vidéki bizottmányok elnökeit, a­melyeknek kerületé­ben legalább 250 ezer forintnyi intézeti kölcsön van elhelyezve, a választás eszközlésére , ki­­küldvén hozzájuk az illető kerületbeli adósok

Next