Pesti Napló, 1866. augusztus (17. évfolyam, 4885-4909. szám)

1866-08-02 / 4886. szám

. A déli vasúton a vegyes vonatok ismét rendesen közlekednek, ellenben a teherszállítások mai naptól fogva további intézkedésig felfüggesztetnek. Ezen rendszabály hihetőleg kapcsolatban van azon alapos hírrel, miszerint Tirolba ismét tetemes katonaszállítások történnek. Benedek táborszernagy Bécsújvárosba érkezett. A Közép-Szolnok megye főispánja, báró Wesselényi Ferencz, e napokban 29 mázsa és 74 fontnyi sebkötési anyagot adott át a katonai hatóságnak mint e részbeni gyűjtés eredményét. A Sopron megyében 390 sebesült ápolására és ellátására érkeztek a községek részéről önkéntes ajánlatok. — Főt. Göndöcs Benedek uj kigyósi lelkész ur az „I. T.“ szerkesztőségéhez a sebesültek számára következő adományokat küldött : u. m. készpénzben 100 forintot, 12 inget, 20/a font tépést, 50 darab sebkötőt és kétezer darab szivart. A városi tanács tegnapi gyűlésén a kőbányába vezető közút helyreállítása elhatároztatott. Ezen munka 11,637 ft 55 krt igényel. Eszmerokonságnál fogva figyelmeztetjük a t. tanácsot, hogy a Károlyi-palota baloldalán megnyílt új utcza is nagyon megérdemelné, hogy egy kis figyelemben részesüljön. Nemcsak hogy a régi szemétdombok, melyek a fényes új építményekkel oly szemétsértő ellentétet képeznek, nem hordattak el, hanem még újakat hordanak itt össze, és valóságos sárfészkeket készítenek. Az egész utcza csak néhány élre terjedvén, a helyreállítás valóban nem sokba kerülne. — N. Szalontáról jul. 29-röl a következő esetről értesítenek minket: „Arad megye oláhoktól lakott Talpas községéből f. hó 25 én egy községi esküdt, I rencz Gyurka, többed magával három kocsin áthajtott a szomszéd Biharmegye Gyarak nevű községébe, és egy, több év óta ott lakó, Békési születésű magyar fiút, Szilasi Pistát, valami ürügy alatt magukhoz csalták, kocsira ültették, és az után a kocsi oldalhoz kötve Talpasra vitték, ott őriztették 48 óráig, megkísértette a szökést, de nem sikerült, bevitték Aradra, és beszámoltak vele, mint „önkénytes ujjonczczal.“ — Ha a személy biztonsága ellen elkövetett emer erőszakosság csakugyan megtörtént volna, hiszszük, hogy főkormányunk nem késik a sértett félnek elégtételt adni. Az állatkertnek holnapra tervezett megnyitása egy hétre elhalasztatott, minthogy a kerthez vezető utak bekavicsolása, valamint a vendéglő berendezése még nincs befejezve. Vitsinből egy érdekes adomát közölnek, mely nagyon is jellemző Két évvel ezelőtt berlini fényképész érkezett a városba, aki nagyon olcsón lefényképezte az embereket. Mellékesen a vidéket is szorgalmasan lefényképezte ! Július elején, midőn a nevezett városban a porosz katonaság elhelyezte magát, egy úriember az ezredesben ráismert a fényképészre, és csodálkozva kérdezte tőle, hogy lett ily hamar ezredes ? „Kérdezze inkább — felelt az ezredes — hogyan lettem fényképész ?“ . Dr. Korányi Frigyes az orvosi egyetemhez rendes tanárul neveztetett ki. Kik közelebbről ismerik a tanár urat, sok szépet mondanak felőle, s különösen dicsérik előadási modorát, és igy az egyetem e kinevezésben minden esetre nyert. — A „Herrn. Ztg“ kijelenti, hogy hivatalos tudósítások szerint azon hír, mintha az oláh hadsereg Sucaváig nyomult volna előre, alaptalan, s ép oly alaptalan az is, mintha Argisnál a Verestorony közelében oláh tábor állana! — Az oláh hadsereg legnagyobb része még mindig Giurgevo és Bukarest között táborozik. A német lapok most tele vannak bajor győzelmi hírekkel, míg a bajor miniszterelnök Nikolsburgban a fegyverszünetet már aláírta. Ez is a porosz hadi szerencséhez tartozik. V Tolna megyéből írják nekünk: A megye száznál több sebesült elfogadása s ápolására vállalkozván, e czélra következő nagyobb adakozások történtek : Szegszárd városa 20 sebesült három havi ellátására 720 ftot; völgységi járás Bonyhádon 40-et fogadni; gr. Apponyi Károly Hőgyész és Lengyelen 16-ot; Vizsolyi Gusztáv 5.; gr. Zichy László 4., Póninger 4 et. — Tetemes adakozással járultak: Stankovánszky Imre 200 ft, Bezerédy Istvánná 100 ft, Zichy-Bezerédy Zsófia 100, Báttaszéki uradalom 200, simontornyai járásban : Hőgyész 55, Kölesd k. 25, Gyönk k. 26, némedi k. 23, Uzd- Borjád k. 40, Görbő 25, Kalaznó 20 ft, stb. öszszesen 366 frt. — Dombóvári járásban : Thomaier prépost 100 ft, Frühwirth 20, Klein Dávid 20, Donáczi 10, Bisitz testvérek 20, Strasser 20, Halász Gy. 25, König 20, Páhy 10, Horváth L. 10, stb. összesen 383 ft. —Albonics és Jeszenszky Sándor báró két-két akó szegszárdi és kurdi veres a bort. — Felküldetett eddig elég mázsa tépet és annyi vászondarab s még van szintanynyi, mi felküldetni fog. A nők több ezer pár fehérnemű varrására vállalkoztak. — Isten áldja a nemesszivü adakozókat s gyógyítsa a sok és sokféle sebeket.______ A „P. Napló*- távsürgönye. Bécs, aug. 1. A porosz király tegnap Nikolsburgba utazott. — A békealkudozások, — melyeket ausztriai részről báró Brenner, porosz részről báró Werther folytatand, — a közelebbi napokban Prágában fognak megnyittatni. — A fegyvernyugvás Olaszországgal 8 napra meghosszabbíttatott, hogy ezen idő alatt a fegyverszünet megkötése lehetségessé tétessék. Szerkesztőségi értesítés. A Miskolczról vett „Nyilatkozat“ nem közthető. A pesti reformált egyház leány-főiskolája ügyében. Két éve, hogy a magán-nevelőnői pályáról a nyilvános küzdtérre kiléptem, azaz: egy leánynevelő intézetet állítottam fel. Küzdtérnek mondom, és nem vonom vissza szavamat, mert ha tekintetbe veszszük a jelen mostoha körülményeket, melyek egy ily intézet fennállhatását majdnem lehetetlenné teszik, tekintetbe véve azon sok balvéleményt, előítéletet, amivel küzdenie kell, méltán használhatom a fentebbi kifejezést. Minda mellett, Isten segítségével oly eredményt vívtam ki, mely jobb időkben is jelentékeny volna, t. i. két év alatt negyvenötre szaporodott növendékeim száma, daczára azon körülménynek , hogy intézetemben majdnem másfélannyi a tandíj, mint másutt, a fizetést nagyobbítni kénytelen valók, mert csak elegendő anyagi erővel voltam képes minden tudományágra a legjelesebb tanári erőket megnyerni. Ez eredmény, a az intézetemben levő nevelési irány és lehető alapos tanítás figyelembe vétetve a pesti reform, nőegylet által — mely herczeg Odescalchi Gyuláné elnöklete alatt egy leányfőiskola felállítása végett alakult — továbbá figyelembe vétetve a pesti ref. egyház elöljárói által is, közakarattal a pesti felső leányiskolának vezetésével bízattam meg. Nem átallom bevallani, hogy ennyi megtiszteltetés, ily nagy bizalom, legvérmesebb reményeimet is felülmúlta, s az általam mélyen tisztelt nőegylet, valamint az egyház elöljáróságának, a magam nevében köszönetet mondva, azon ígéretet teszem, hogy úgy mint eddig ezután is életem fő czélja a leánynevelés leend, de különösen teljes erőmből igyekezem a pesti felső leányiskolát, melyet most, mint kis magot bíztak kezemre, nagygyá, hasznossá és virágzóvá tenni. Az intézetben bennlakó növendékekre nézve az eddigi szabályok maradnak. (Intézeti programmal a t. ez. közönség rendelkezésére állok.) A bejáró növendékekre nézve a tandíj módosíttatott. Növendékek, valláskülönbség nélkül, felvételnek sőzeptembertől kezdve bezárólag 10-ig, de kevesebb időre, mint egy iskolai év — nem, az időközbeni kilépést az intézetből csak meggátolhatatlan akadályok menthetik ki, ellenkező esetben a tandíj az egész iskolát év végéig fizettetik. Húsz pesti ref. leánynövendék tandíj nélkül vétetik fel, melyért magukat a tisztelt szülők kéretnek idejekorán a pesti ref. egyház elöljáróságánál jelenteni. A bennlakó növendékeknél a felvételi időre nézve, némi kivétel van, minthogy vidékről behozni a leányokat, több akadálylyal jár. Ezek felvétetnek időközben is, de a tisztelt szülőknek saját meggyőződésüket hívom bíróul , hogy mennyire hátrányára van mind a tanítónak, mind a növendéknek, ha a tanulást nem az iskolai év elején kezdik. Hogy pedig az eddigi átalános szokás ellenére nem odtoba, hanem September elején kezdődik az iskola, oka az, hgy tanulásra nézve a július hónap igen meleg és terhelő, míg ellenben sept. már igen alkalmas reá, s igy julius és augustus leend a szünidő. Nagyon czélszerű lenne, ha azon t. ez. szülők vagy gyámok, kik leányaikat a vidékről hozzám adni szándékoznak, de sept. 10 ikéig be nem hozhatják, szíveskednének velem a fent említett napig tudatni, minthogy csak bizonyos meghatározott számú növendékek vétetnek fel. Bátor vagyok még figyelmeztetni a t. ez. közönséget, hogy ily nagyobb iskolában nevelnek is képeztethetnek ki. Ennek támogatásául elmondhatnám : mennyire kevés képzett magyar nevelőnő van még hazánkban; mily veszteség az, hogy nemcsak a tisztességes és jövedelmező állásokat idegenek foglalják el és sok szegény magyar nő szükséggel küzd, hanem a sok idegen elem, nevelésügyünkre is káros befolyással van , elmondhat TÁRCZA. Hadászati bírálat. (Folytatás.) A védőleges hadjáratnak első főmozzanata tehát meghiúsult, miután a porosz haderő, a köztudomásra juttatott étközetek következtében, az egyesülést végrehajtó, miáltal az osztrák fővezér épen azért, hogy a poroszoktól az infattivát elragadni képes nem volt, újra arra kényszeríttetett, hogy a védőlegességre szorítkozzék, s további harczmunkálatát az ellenfél lökéseihez alkalmazza. Tekintsük most már a rövid hadjáratnak második főmozzanatára is. A porosz fővezérnek nem tehetett jun. 30-ka után más támadólagos terve — mint az, hogy az osztrák hadseregnek a közeledő bajor hadsereggel való egyesülését minden áron meggátolja. — E szerint kellett a porosz fővezérnek a hadászat szabályai szerint, támadólagos főtörekvéseit — tehát haderejének zömét, az osztrák védállás hadászati szárnya ellen, mely a létező körülmények és ily feltevések mellett — az osztrák védállás balszárnya volt, minden kitelhető erélylyel irányozni. Ezt előre bocsátván — igen világos, hogy Benedek táborszernagynak is főfigyelmét ezen fenyegetett szárny felé fordítani, tehát hadserege zömét — vagy a tartalék hadat, ezen szárny mögött annyival is inkább összpontosítani kellett, mivel a jobb szárny — valamint a középhad, a königgrätzi és josephstadti várak által oltalmat nyertek, s mivel az osztrák fővezér csak úgy remélhette — az ellenségtől elragadni a győzelmet, midőn a válságos perezben tartalék hadával erélyesen fellép, és hathatós viszonttámadása által az úgy is megingattatott ellenséget vagy megverni, vagy legalább az éjszaki hadseregre nézve oly sújtó vereséget és veszteséget elhárítani törekedett volna, mi minden bizonynyal sikerül. A július 3 án adott königgrätzi csatának kimenetele tanúsítja azt, hogy a poroszok a hadászat szabályai szerint működtek; hogy a csata napján valóban az osztrák védállás hadászati szárnya ellen intézték a főcsapást, midőn az osztrák védállást nemcsak túlszárnyalták, hanem még a balszáry háta mögött is befészkelték magukat, sőt mi több , egészen a főhadiszállásig sikerült hatolniok, ugyanannyira, hogy a tudósítások után ítélve, az osztrák főhadiszállásnak ventre a térre menekülni kellett, miáltal igen természetesen a sereg egy ideig vezérlet nélkül maradt, minek valóban oly szomorú és sújtó következményei lettek, melyek egyhamar kipótolhatlanok , s a jövőre is nyomasztólag fognak hatni. Itt is bátran tehet azon kérdést feltenni, hogy hol volt a tartalékhad, melylyel a vészt elhárítani tehetett, vagy az ellenféltől a győzelmet kicsikarni kellett volna, mert nem lehet feltenni azt, hogy az egész osztrák haderő a tartalékhaddal egyetemben lett volna a csatavonal hosszában, az ellenséggel enyagírozva. Miután az ütközetek és csaták folyamáról, valamint azok eredményeiről, eddigelé csak rövid és felületes tudósításokat nyertünk, s a hadakozó felek fővezéreinek intézkedéseit, valamint a csapatoknak , hadosztályoknak és hadtesteknek harcztani műveleteit csak később, midőn a béke helyreállt, s az arra hivatott hadirók az adatokat összegyűjtendik, fogjuk megtudni, kénytelenek vagyunk tehát addig is, csak a hadászati és harcztani főmozzanatok megbírálására szorítkozni. A hadjáratnak hadászati főmozzanatait előadván, akarom most azokat, kik a katonai pályán működni hivatva vannak, a hareztannak némely alapszabályaira figyelmeztetni, mivel azok szellemében foglaltatik az új szerkezetű fegyverekkel felszerelt porosz sereg elleni csatározás módja is, ez által jelen czikkem élén tett ígéretemet beváltani törekedvén. Hogy a szellem mindig uralkodik és uralkodni fog az anyag felett, kétségbe vonni nem lehet, s hogy a hareztannak szellemi vagy értelmi része tekintetbe vette azt, hogy miképen kellessek a lőfegyverek, a rontó és messzevető ágyuk ellen sikeresen küzdeni, a hareztannak egyik fő alaptétele fogja igen világosan bebizonyítani. A hareztannak egyik főalapszabálya megrendeli , hogy „a csapatok, amennyire csak tehetséges, s a földtér azt megengedi, fedve állíttassanak fel;“ tehát a csatártól kezdve, egészen a legnagyobb testületig kell a gyakorlatban ezen alaptétel alkalmazására figyelni; s ha a földtér a fedett állást nem nyújtja, kell a művészetnek s az észnek a hiányt pótolni, azaz: sánczok építése, a földhányások, hosszú árkolások alkalmazása által, mit a katonaság a legrövidebb idő alatt végrehajthat, kell a kívánt oltalmat teremteni, mi a védőleges hadjáratnál könnyű, kivált ha a kellő idő is meg van arra adva, valamint az idő arra a közelebb lefolyt első hadjárat előtt tettleg meg is volt, s ami különösen akkor könnyű, ha még a háború kitörése előtt a harczszinhely tökéletesen előkészíttetett. A védőleg működő éjszaki hadsereg az előkészített harczszintéren védállást foglalván el, mindenesetre előnyben volt a támadó felett, miután a támadólag harczmunkáló ellenség épen azért, hogy kitűzött czélját elérje, előre haladni, tehát az ellene szórt kereszt és kartács, valamint a lőfegyver tüzének magát kitenni kénytelen, s csak azon oltalmat veheti igénybe, minőt a földtér neki tettleg nyújt. Épen azért tehát, hogy az éjszaki hadsereg a védőlegességre szorítkozott, melynek előnyeit az elősoroltakban kimutattam, kell mindannak daczára, hogy az alkalmazott védőlegességnek igen sok támadó műveletei lehettek, sőt a harcrmunkálati terv szerint tenni is kellett, melyek mindenesetre tetemes áldozatokat igényeltek, mégis csodálkozásunkat, sőt meg-lepetésünket kell azon roppant veszteség felett kimondanunk, mely az említett hadserget érte. Igen természetes tehát, hogy azon törekszem, miszerint a szenvedett nagy veszteség okát kipuhatoljam. A nagy közönség, sőt sok katona is hajlandó a veszteség nagyságát a porosz hadsereg új szerkezetű fegyvereinek tulajdonítani. Tagadni nem tehet, hogy az új szerkeztű fegyver némi előnyt nyújt a porosz katonának az által, hogy gyorsabban és nagyobb távolságra lőni képes. Tekintetbe véve azonban a létezett hadászati és harcztani viszonyokat, kiviláglik, hogy ezen előny ezensúlyoztatott az által, hogy az éjszaki sereg, némely támadó cselekményeket kivéve, védőleg működött, tehát a támadást fedve bevárta, minélfogva a hadsereg oly tetemes veszteséget nem is szenvedhetett. A veszteség azonban megvan, okát a harcoalan alapelveinek tulajdonítani nem lehetvén, kénytelenek vagyunk azt az alapelvek mellőzésében, és különösen ott keresni, hol az, nézetem szerint, fel is telhető, tudnillik a vezényletnek túlbuzgóságából eredt vakmerőségében, s az ellenfél lenézésében. A roszul alkalmazott vitézség vakmerőségnek nevezhető, valamint a vitézség erénynek neveztetik és világszerete csodáltatik, magasztaltatik, tehet a vakmerőséget bűnnek nevezni, különösen akkor, ha nem egy-kettő, hanem ezerek, százezrek, sőt milliók sorsa kockáztatik az által. (Folytatása következik.) Lám, hogy adjunk a nevelőnökül való kiképeztetéssel leányaink kezébe biztos kenyeret, mert nagyon is közelfekvő események bizonyítják, mennyire alá van vetve bárminemű biztosnak látszó állás is az események befolyásának; de ennek bővebb tárgyalását más alkalomra hagyom. Pesten, júliusban, 1866. Sz. Kalocsa Róza, nevelőnő. Váczi utcza 1. sz. Nemzeti színház. Aug. 3-kára van kitűzve : „A BŰVÖS VADÁSZ.“ Regényes opera 4 felv. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről julius 31-ről : 5°/„ metalliques......................... 60.90. Nemzeti kölcsön......................... 64.75. Bankrészvény......................... 726... Hitelintézet............................... 142.50. Londoni váltók......................... 130.75. Ezüst........................................... 128.50. Arany..................................... 6.21. Politikai és hadi eseményei. Ausztriából július vége felé következőt írnak az augsburgi „Alig. Ztg.“-nak : „A díj, melyért Ausztria békét fog nyerni, már ismerve van. Örökre ki kell lépni a német szövetségből, illetőleg a Németországgal való összeköttetésből, s el kell fogadni azon feltételeket, melyekről a Bismark-féle politika Németország számára gondoskodik. A demarcationális vonal a béke megkötéséig Cseh- és Morvaországon huzatik keresztül, Alsó-Ausztria kiüríttetik. A nyomasztó requisitió rendszer a foglalás tartamára megszűnik. Ausztria ellenben mintegy 50 millió forintot fizet Poroszországnak subsidiumok fejében. Ha tekintetbe veszszük, hogy az osztrák terület, az egy Velencze kivételével, illetetlen marad, e feltételeket Ausztriára nézve viszonylag kedvezőknek lehetne nevezni , ha a teljes elválás miatt Németországtól mély bánattal nem telnék el minden jó osztráknak keble. „Egészen más követelései vannak Poroszországnak Németországon. Ezek összesége legeslegmagasb fokát képezik a bekeblezéseknek, annexióknak, egész és fél-mediatisatioknak. Poroszország Szászországból akar egy darabot Lipcsével, egy darabot a hannoveri királyságból Göttingával, Választó Hessenből egy igen nagy darabot, továbbá egy darabot Hessen Darmstadtból Giessen városával, s végre az Elbe-herczegségeket, és mindezeket kizárólag magának. Megjegyzésre méltó, hogy Hessen- Darmstadt a bajor terület egy darabjával fogna kármentesittetni. Oldenburg holsteini igényei fejében Osnabrücköt kapja, s hozzá még egy darab földet, Hannoverának pedig le kell mondania örökösödési jogáról Braunschweighoz, Poroszország részére. A légben függő déli német szövetségen Bismark gróf nem sokat töri fejét; mindamellett is a gróf azt követeli, hogy e szövetség Ausztria teljes kizárása mellett szorosan meghatároztassék, s viszonya éjszaki Németországhoz megállapittassék. Poroszország e tekintetben a vámegylet alapját képező eszme hatalmára számít. „Habár a közlemények nem kimerítők is, lényegesen igazak. Poroszország azt hiszi, hogy Európának nem tesznek kifogásai feltételei ellen, minélfogva azoknak teljesítését könnyen kivihetőnek hiszi. Frankfurt alkalmasint nem fogja kikerülni, hogy, kényszerülve bár, az éjszaki német szövetség tagja legyen. Ez már nem szűkebb, hanem valóban tágabb szövetség határai közt a közép- és kis fejedelmek souverainitásai igen halaványra fognak sápadni. Lesz ugyan elvszerű ellenzék az éjszak-német parlamentben, ez azonban hihetőleg csak a porosz dictatori és protectori hatalom igényeinek fokozására fog szolgálni. Ámbár igen nehéz az új porosz tervek tömkelegében még most megtalálni a vezérfonalat, annyit mindazáltal már is tehet mondani, mikop a Bismark-féle politika határozottan arra törekszik, hogy Németország minden eddigi jogi és területi viszonyait folyóvá olvaszsza, s akkép jegeczesedési processust idézen elő. A jegecz pedig majd a kis német szövetséges állam tesz, porosz tetővel. „Ezek következményei egy, nem minden öntúlbecsülés, de minden esetre a kellő erély nélkül megkezdett háborúnak, melyben nemcsak Ausztria 800,000 embere, de a kiállítandó szövetségi hadilletékek is jobbára csak papíron állottak.“ Furcsaság gyanánt ide igtatunk egy rövid jegyzetet a „Nordd. Alig. Ztg.“-ból, mely, mint már több alkalommal említek, Bismark grófnak saját külön közlönye. A jegyzet kissé avult már, mert az éjszaki hadjárat kezdete óta a porosz hírlapokat vagy épen nem, vagy csak felette ritkán és későn kapjuk, s ezóta már mindenkinek módja volt a porosz hadviselet jellemével és czéljaival bőven megismerkedni. Annál mulatságosabban esik most a „N. A. Z.“ jul. 22 -ei számában következő jegyzetet olvasnunk : „Alsó Ausztria helytartója, Chorinsky gróf, f. hó 16-kán e tartomány lakosaihoz felhívást intézett, miszerint minden erejük megfeszítésével támadjanak fel a császári trón védelmére és Ausztria megmentésére. „Mi nagyok Ausztria szegény lakosainak csalódásai ! Poroszország háborút visel előre hirdetett szétdaraboltatásának megakadályozása, nem pedig a császári trón felforgatása, vagy Ausztria lealacsonyítása végett. Továbbá Poroszország nem akar többé Ausztriával ugyanazon szövetségben maradni, s csak annyit követel, hogy a bécsi kabinet mondjon le a szándékról, a porosz népet és szövetségeseit visszaerőszakolni a volt német szövetségbe. „Már most arra akarják az osztrákokat kényszeríteni, hogy e követeléseket oly eseménynek tekintsék, mely Ausztria végromlását fogja előidézni. Vájjon elég egy ügyüek lesznek-e a lakosok ily ámításoknak hitelt adni, s valóban „bűnös rakonczátlanságot fognak-e abban látni, ha a porosz seregek megszállják Bécset?““ S e jegyzetet ugyanaz a hirlap közli, melyből Vilmos király manifestumát átvettük. Bismark közlönye tökéletesen megfeledkezett arról, hogy a porosz népet azon ámítással korbácsolták a háborúba, miszerint Poroszországot meg akarják fosztani nagyhatalmi állásától és fejlődhetése eszközeitől, sőt magában e kis jegyzetben is azt álljja, hogy Poroszország „előre hirdetett szétdaraboltatásának megakadályozása végett“ visel háborút. Iliacos intra muros peccatur et extra. — Az angol alsóházban július 26-án Goschen úr, a londoni city egyik szabadelvű képviselője és Lancaster kanczellárja Fussell gróf minisztériumában, kérdést intézett a külügyek államtitkárához. Vette a kormány hivatalos közlést ama porosz követelést illetőleg, miszerint Frankfurt városa két millió font sterlingre terjedő hadi sarczot fizessen azon 500,000 fonton felül, melyet a város már fizetett ? E felett van-e kilátás arra, hogy a porosz és déli német hadak közötti ellenségeskedések véget fognak érni? Stanley lord az első kérdésre nézve kijelente, hogy a kérdéses követelés minden kétségen túl igaz. A második kérdést illetőleg a nemes lord úgy tudja, hogy a badeni nagyherczeg fegyverszünet iránt alkudozik a porosz és szövetségi hadak közt, de az eredményről a szónok még mit sem hallott. Otway úr tudni óhajtja, történt e folyamodás őfelsége kormányához közbenjárás végett ez ügyben, s ha igen kötelezte-e magát ily közbenjárásra. Stanley lord: „Arbitratiót senki sem kért, s mindaddig, míg a kérdés egy német lakosság és egy német kormány közt forog, nincsen közbenjárási terünk („we have no locus standi“ — volt a kifejezés, melylyel a nemes lord élt.) Sokfélekép hallottuk a dolgot előadatni, s kimondhatom, tudósítást kaptunk arról, hogy a Frankfurtban levő porosz had parancsnokai erőszakos jellemű fenyegetésekkel éltek. Ezen fenyegetések egyike az volt, hogy az említett sarca le nem fizetése esetében, a város ágyúztatni fog. De a porosz kormány világosan tagadja, hogy részéről ily fenyegetések történtek volna. A hozzánk érkezett tudósításokból azonban kitűnik, hogy ilyen fenyegetések valóban használtattak, de részemről reményem,a ház a porosz kormány tagadását annak jeléül veendi, hogyily fenyegetések nem történtek a porosz felsőbb hatóságok jóváhagyásával. Az egyetlen beavatkozás, mely részünkről történt, az volt, hogy kérdést tettünk, minő oltalom fog adatni az ott lakó angoloknak azon esetben, ha a város ellen szigorú rendszabályok vézetnének. E czélra táviratot indítottam el, s közlekedésbe bocsátkoztam a porosz hatóságokkal, és bízvást mondhatom, hogy az e tárgyban hozzám érkezett nyilatkozatok e tekintetben kielégítők. Ami magát a tényt illeti, a porosz kormány világosan tagadta, hogy Frankfurtot ágyúztatással fenyegette, vagy e fenyegetést jóváhagyta volna.“ Béke alkudozások. A béke alkudozásokról s átalában, a feltételekről még mindig semmi bizonyost nem tudhatni. A félhivatalos lapok szerint e hét folytán valószínűleg rendbe jön az ügy. Az már bizonyos, hogy Ausztria a szövetségből kilépésén kívül arra is kötelezi magát, hogy bizonyos összegű hadiköltséget fizet. Ámde ennek mennyiségéről sincs biztos tudomásunk. Míg egyik részről 40 milliót, a másikon pláne 60-at mondanak, a bankárok bécsi értekezletéről szóló félhivatalos tudósítás 30 milliót mond, a bécsi „Debatte“ pedig 20 millióról beszél. „Azon helyzetben vagyunk, kezdi a „Debatte" félhivatalos hangon , hogy határozottan meghazudtolhatjuk azon állítást, mintha Ausztria 60 milliót fizetne. Ausztria azon 15 millión kívül, melyet a hűségekért folytatott háborúja költségeiért kapna, csak 20 millió tallért fizet. (Tehát 30 millió fizot.) Eleinte többet kért ugyan Poroszország, de Benedetti franczia követ, ki a nikolsburgi értekezleten jelen volt, kijelenté, hogy a franczia császár azon kívánságát fejezte ki, szállítsa le követeléseit Poroszország 20 millióra. Erre a jelenlevő porosz király így szólt: „Szívesen engedek a franczia császár kívánságának. “ Ez tehát azon 30 millió, melyet a bécsi bankárok megajánlottak. Az „Österr. Zrg“ írja : Minthogy a nemzeti bank csak úgy adhat pénzt, ha a banknál elfogadható váltókat nyújtanak be, első kérdés az valt, vájjon hajlandók-e a bécsi elsőbbszégek kezességeikkel az állam segélyére jóni. A kormány illető közegei által kijelenté, hogy távolról sem kívánja teljes biztosítás nélkül igénybe venni ama biztosítási kezességet. Ennélfogva tehát először a 42 millió értékű korona-birtokok zálogleveleit, azután a vámbevétel felét, s végre az Olaszország által adandó kárpótlást írta át. A kormány e javaslatait az illetők készséggel elfogadák, ennélfogva az ügy nem sokára rendbe jön. Ez tehát rendben lesz, de kérdés, hogy tesz a kiegyezkedés Olaszországgal, ha áll azon tudósítás, hogy Degenfeld gróf Nikolsburgba visszatért volna, mert Goronelek kijelenté, hogy a fegyverszünetre vonatkozólag utasítása nincs. Másfelől pedig Victor Emanuel állítólag kijelentette volna, hogy nem hajlandó fegyverszünetté változtatni a fegyvernyugvást, mert nem köthet békét addig, míg Olaszországban legalább egy győzelmet nem vívott. Szintoly kevéssé válnék becsületére országának az, ha valamely tartományt ajándékban fogadna el, így tehát nem lehetetlen, hogy Olaszországgal a háború ismét kitör. Az alább olvasható tiroli tudósítások legalább ezt nagyon valószínűvé teszik. Ez azonban valószínűleg nem fogja gátolni a béke megkötését Poroszországgal, feltéve, hogy Olaszországnak fentebb írt nyilatkozata nemcsak ürügy, vagy hitelt adna annak, mit némely tudósító ir, hogy t. i. Napoleon hg izgatásai sugalmazzák az olasz királyt, mely sugalmazásban messzebbről kinyúló fonalat keresnek némelyek. Noha Bajorországgal a fegyvernyugvás megköttetett, mai távsürgönyök szerint a poroszok mégis előre nyomulnak, s a mecklenburgi hg Poroszország nevében Ober-Franken kerületet elfoglalta. Pfordten azonban Nikolsburgban megtette a szükséges lépéseket az iránt, hogy a fegyvernyugvás feltételei szigorúan megtartassanak. Poroszországon kívül Ausztria a német közép államokkal is alkudozik, mely alkudozás, bécsi tudósítások szerint, nem a déli szövetség szervezésére, hanem a hadi kárpótlásra vonatkozik. A német szövetségi hadakkal a 8-ik hadtesttel is folynak az alkudozások az ellenségeskedés megszüntetése ügyében, ezeket azonban nem Pfordten vezeti, s általában nem Nicolsburgban folynak, hanem Manteuffel, a majnai hadsereg parancsnoka bízatott meg annak elintézésével. Az esti posta meghozta a franczia lapokat, s ezek közt a „France“ útján, mint rendesen, először Párisból értesülünk a békefeltételekről. A „France“ közleménye szerint a békefeltételek következők: Poroszország végleg bekeblezi az Elbe herczegségeket, azonban bizonyosnak tekintik, hogy Dániának adja Schleswig éjszaki részét. Bizonyos határkiegészítést is követelni fog Poroszország, ezek azonban a szomszédos államok jelentéktelen részeit képezik. Németország két szövetségre oszlik : Az északi a Majnáig terjed, ennek Poroszország tesz katonai főparancsnoka és diplomatiai képviselője. A déli főként Bajorországból, Würtembergből és a badeni nagyherczegségből áll. A déli szövetségnek jogában álland tetszése szerint szervezkednie és rendeznie viszonyait az éjszakival. Szászország megtartja területi épségét, és az eddigi hírekkel ellenkezőleg, részét képezi az éjszaki szövetségnek . Ausztria — úgy látszik — elfogadta kizáratását e két szövetségből, területi épségének feltétele alatt. Ami Olaszországot illeti, és Velencze átengedését, az alkudozások folynak, s alkalmasint kedvező eredmények tesz. Olaszország ragaszkodik követeléséhez, mely szerint Trientet kívánja, azonban szövetségese, Poroszország, mint látszik, nem hajlandó túlmenni a szövetségben vállalt kötelezettségén, melyben Velencze birtoklását ígérte. Velencze helyzete bonyolódott, miután Ausztria azt Napóleonnak engedte, most pedig részben az olaszok tartják megszállva.