Pesti Napló, 1866. augusztus (17. évfolyam, 4885-4909. szám)

1866-08-07 / 4890. szám

180 4890. Kedd, augustusi?. 1866. 1. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: F­erenc írek tér« 7. »Am. 1. emelet (lap ■xellemi részit illető minden kíslemény › szerkesztőséghez ‚■ intézendő. Elmenté­ben lerelk­esek innert kezektől fogadtatnak «S Ferencesek tere 7. isim földi link A lap anyagi rémit illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­­adás körüli panaszok, hirdet­­mények) a kádé-hivatalhoz in­­tézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: ▼agy helyben, házhoz hordva! Félévre . . leírt 50 kr. o. é. évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. S3Mpapm-/ - -Hirdetmények dija: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 aj kr. ,, Bélyegdíj külön N ^kr. Eynt-tér: 6 hasió­­­rva 25 aj kr. Rendkívüli előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. August—septemberi 2 hóra.........................3 frt 50 kr. August— octoberi 3 hóra..............................5 „ 25 „ August—decemberi 5 hóra.........................® »» ^ ” A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, aug. 6 1866. Helyzetünk a válságban. ii. Nekem úgy látszik, hogy az időszaki sajtó vagy tévedésben van a háború követ­kezményei horderejét illetőleg, vagy a köz­véleményt akarja megnyugtatási szándék­kal tévútra vezetni. • A bécsi sajtó szánalomra méltó in­gadozásai közben el akarja­­ hitetni,vagy magával, vágy másokkal, hogy Velen­­czének elvesztése inkább,, nyereség, mint veszteség az osztrák hatalomra nézve , azzal vigasztalja magát, hogy az osztrák birodalom tengeri hatalmának alapja a természettől Dalmátiára van utalva. — A történelem, ama biztos tanácsadó, ezen önvigasztalást megczáfolni látszik , mert az azt tanúsítja, hogy azon hatalom, mely Adriának velenczei partjain uralgott, foly­vást és minden időkorban életfeltételének tartotta Adria túlsó partjaira, Dalmá­tiára, Istriára, s a környező szigetekre is kiterjeszteni hatalmát. — Bármennyire változtatta is az idő az államok egymás­­hozi viszonyait, némely lényeges dolgok változatlan maradtak és fognak maradni. Nekem nem látszik túlzottnak azon ag­godalom, hogy a Velenczéből kiszorított Ausztria Dalmátiáért és az Adria innenső partjaiért épen úgy gyakori harczokat lesz kénytelen folytatni, mint hajdan a magyar királyok. Azon okok, melyek hajdan eme har­czokat előidézők, ma is megvannak és jö­vendőben is megmaradnak. S a történelmi szükségesség következményei kimarad­­hatlanok Azon véleményt sem oszthatom, melyet, úgy látszik, a „Pesti Napló“*) is elfoga­dott , hogy Ausztriának Németországbóli kizárása nem lesz nagyobbszerű vissza­hatással a birodalomra, mert, mint egy kö­zelebbi czikk állíta, Ausztria németországi hatalma egy század óta merő fíctio. Ezen tétel vitatásába nem akarok bo­csátkozni, bárha könnyen kimutatható lenne, hogy míg az utolsó franczia hábo­rúk alkalmával kötött hátrányos békekö­tések is még hátrányosabban ütöttek volna ki, ha Ausztria némileg Németországgal nem fizetett volna, sőt talán a küszöbön álló békekötés is számítani fogja vala­mibe Ausztriának holsteini virtualitását. A tékozló fiú is könnyebben fizet, míg apja él, a közösből, mint osztály után a magáéból. — Nem lehetetlen, hogy Ausz­triára nézve is ezen eset fog beállani. De ezt nem számítva is, lehetetlen ta­gadnunk, hogy Ausztriának német nagy­hatalmi jellemét Németországgali össze­köttetése kölcsönzé. — Nem lehetetlen, hogy ezen kapocs megszűntével vagy tá­­gultával, a megmaradt örökös tartomá­nyok a német jelleget nem lesznek képe­sek hosszú időre biztosítani. És ezen kö­rülményben rejlik a jelen háború követ­kezményeinek nagy hordereje, mely nem­zetünket is legközelebbről érdekli. Gondolom, nincs senki, a­ki azt hinné, hogy a német egység ügye a jelen béke­kötés intézkedései által véglegesen, vagy csak hosszú időre is meg lenne oldva. — Megindult zuhatag az, mely, ha egyes akadályokba ütközve, meg-megakad is, de saját terhétől vonatva, le fog gördülni egész a mélységig, hol megállapodása természetszerű. — Ki hihetné, hogy ezen zuhatag az osztrák-német tartományokat érintetlenül fogja hagyni? És mi tevő legyen Ausztria,? Hódol­jon-e a szám arányának, mely, ne feledjük el, hogy magában véve is hatalom, s ala­kuljon át szláv állammá? — vagy ragasz­kodjék a hagyományos államfejlődés alap­jához, mely esetben a súly központja két­ségé­­vül Magyarország? Mindkét eset végzetes lehet reánk néz­ve. Amott talán nagymérvű, küzdelmek, emitt szintén oly mérvű tapintat, bölcse­­ség és körültekintés lehetnek mentő hor­gonyaink. Alig lehet reményleni, hogy Ausztria egyhamar nagyszerű elhatározásokra szán­ja el magát. Nehéz dolog régi nagy épület alól a korhadt alapokat kiszedni, s újakat helyezni be, úgy, hogy a falak és tető épen maradjanak. Nehéz lesz Ausztriának is több százados hagyományaitól, rend­szerétől, politikájától, s azon elemektől, melyek hatalmának eddigi eszközei és tá­maszai voltak, nagy részben megválni, s mindezt mással helyettesíteni, mely más irányában talán a bizalom is hiányzik. A mi feladatunk: előbb e bizalmat meg­nyerni, és meggyőzni azokat, kik végle­gesen határoznak, hogy a korhadt alap helyébe más, életerős alap helyezendő, s hogy ezen alap nem más, mint a történel­mi fejlődésű államrendszer, nem más, mint az alkotmányos, szabad és önálló Magyar­­ország, szövetségben a szintén alkotmá­nyos és önálló német tartományokkal. Ne áltassuk magunkat azon hiedelem­mel, hogy ezen törekvésünk, legyen az bármily őszinte és lejális, könnyen és hamar sikert fog aratni. Találkozni fo­gunk a versenytársak egész seregével, kik a mi véleményünket, de még szándé­kaink jóhiszeműségét is ostromolni fog­ják. Felemelik szavukat, vagy elkezdik titkos működéseiket, a katonai kényura­lom, a bureaucraticus absolutismus hívei, a centralisták, a pánszlávok, a foederalis­­ták, s mindegyik a maga rendszerét fogja ajánlani, mint egyetlen eszközt új Ausz­tria alkotására. Nem lehetetlen, hogy mi, kik a tör­vényszerűséget, az alkotmányos szabad­ságot, szabadelvű külpolitikát, autonómiát, sikeres és azért merész pénzügyi politikát, a nagy állandó hadsereg helyébe honvé­delmi rendszert, kisebb, de a tudomány színvonalára emelt és öntudatos lelkese­déssel bíró hadsereg tartását, szigorú és rövid , s a financziális czikkektől ment igazságszolgáltatást, — vallás és sajtó­szabadságot, — mint az uj alapnak múl­­hatlan kellékeit fogjuk ajánlani, egyelőre meg sem hallgattatunk, de azért e rész­beni törekvéseinknek csüggedni nem sza­bad, — egész addig, mig meg nem győ­ződünk az­ iránt, hogy az osztrák állam­­szövetség azon czélok fenntartására, me­lyekért századok folytán alakult, alkal­matlanná lett, és igy tarthatatlan.­­ Mely eset hamar beállhat, ha nem a mi, hanem versenytársaink bármelyikének rendsze­re valósíttatik. Birunk-e elég tapintattal, higgadtság­gal és kitartási erővel ezen törekvések valósítására ? — és ha egyszer, a mi ta­lán hamarább bekövetkezhetik, mint hin­­nék, — a súlypont nehézsége vállainkra, — s vele a vezénylet kezeinkre kerülne, — birjuk-e a körültekintés, a mérséklet­tel párosult szilárdság, a túlzástól ment emelkedettség, szóval a vezérszerep eré­nyeinek és kellékeinek azon fokát, a­melylyel a sok felől ostromlott feladat­nak megfelelni képesek lehessünk ? Ha a nemzetnek aláásott anyagi hely­zetét, megrendült hitét, elkedvetlenedett hangulatát, sokféleképen megzavart fo­galmait, vérmes ábrándokra és csüggeteg közömbösségre egyiránt hajlékony vér­­mérsékletét, — s államférfiaink haladott éveit, — és ifjúságunknak a viszonyok mostohasága által előidézett készületlen­­ségét tekintjük: e kérdésekre némi borult aggodalmaktól nehéz menekülnünk. De más részről, ha meggondoljuk, hogy nekünk nem kell új ösvényt törnünk, ne­künk csak őseink politikájának fonalát kell tovább fornunk, nekünk nem kell a századunk alkotó eszméivel ellentétbe *) Ez észrevételre, valamint­­- mu­nkatársank itt köz­­lött velős dolgozatára meg kell jegyeznünk, mi­se­­rint nézetei a felvett tárgyban nem mindenütt talál­koznak a mieinkkel; azonban szívesen adunk azok közlésének tért az eszmék tisztázása végett, és mert leend alkalmunk a ké­réssel tüzetesebben foglalkozni. S­z­e­r k. lépnünk, é­s hogy mi sem felekezetet, sem nemzetiséget veszélylyel nem fenye­getünk, hogy a mi vezényletünk elnyo­mássá nem fajulhat, s hogy minden hi­báink mellett is józan észszel, szabadság és igazságérzettel bírunk, nyugodt ön­tudattal kezdhetünk a fentírt törekvés valósításához. És nem túlságos, s nem is légből ka­pott jövendölgetési vágy azon remény és hiedelem, hogy ha Ausztria még újjászü­letik, Magyarország által születik újjá, s ennek eszköze — egy C­a­v­o­u­r vagy B­i­s­m­a­r­k — sorainkból fog kike­rülni. TANÁRKY GEDEON: Bácsi dolgok. — A gréczi „Telegraf“ egy bécsi levelezője ezt írja a kormány­körökben állítólag készülő politikai fordulatról: „Mint hiteles forrásból hallom, döntő körökben elismerik , hogy az alkotmányos Ausz­tria újjáépítéséhez oly gyorsan hozzá kell fogni, a­mennyire csak lehet. A béke megkötése után csakhamar h­a­­tározott lépéseket várhatunk. És ezen nézet lábrakapását a pénzügy esz­közlé. Kaiserfeld szavai teljesülnek, mely sze­rint a „tőkepénz alkotmányos.“ „A magyar országgyűlés mielőbb össze fog hivatni, s hozzá tehetjük a meghazudtolás félelme nélkül, hogy az ismere­tes Deák-féle (azaz 15-ös bizottsági) munká­lat a közös ügyek mivoltáról és tár­gyalása módjáról nemsokára országgyű­lési tárgyalás alá kerülend. Ha az „álla­m­­adó­s­ságok“ kérdése a birodalmi érdekek­nek annál kedvezőbb kezelést nyer, mint a­mely tervben ajánltatik, abban foglalt többi kérdés gyors megoldást fog nyerni a képviselet és a kormány közt- Egy felelős magyar minisztérium kinevezése lenne ezután az első lépés a kiegyen­lítésben, melyre nézve emez alkotmányos orgánum és a birodalmi kormány egyezkednék. Ez, az ily módon készült tervet, mint kormány­előadást, a Lajthán inneni képviselő testület elé terjesztené, még pedig egy, Bécsben egyesülendő közös országgyűlés (Landtag) elé helybenha­gyás végett, — mire aztán azonnal a kormány­nak szentesítés végett terjesztetnék elő.“ — A „Debatte“ azon reményben van, hogy már csak napok kérdése a magyar országgyűlés összehívása. A magyar mérnök-egylet első közgyűlése. A szép eszme,mely a magyar mérnökök egyesü­lésére fogamzott, megvalósult, az ige testte­len, a magyar mérnöki egyesület megalakult. Egyesülésben, társulásban van a valódi erő. És ezen egyesülés módot nyújtana arra, hogy — mit egyes kitűnő szakférfiaink legnagyobb erő­feszítése is csak hiányosan és kis mértékben lé­tesíthetett eddigelé — hazánkban a közvagyo­­nosodást elősegítő technikai tudományok széle­sen elterjedjenek. Nyerjen nemzetünk e téren is számban és súlyban, kellő arányra szorítva le a túlsúlyra vergődött idegen elemet, és ezen egyesülés módot nyújt arra, hogy megmutassuk Európának, hogy az előítéleteket levetkeztük, s valamint a szabadelvűségben első­sorban jár­tunk, a kor intő szavát megértve, a többi tudo­mány mellett a technikai részben sem akarunk mások mögött állani, s mihelyt lehullanak a nyűgök, melyek haladásunkat nehezíték, előre törünk mi is. Aug. 4-kén, szombaton est­e volt a barátságos ismerkedés a városligeti Pávaszigeten. Vasárnap, aug. 5-kén reggel 10 órakor tarta­tott meg a Köztelken az alakuló közgyűlés, melyre szép számmal jelentek meg a szakfér­fiak a haza minden részéből, kivéve azokat, ki­ket a közlekedési és más viszonyok gátoltak, így péld. Fiuméból, Pólából és Slavoniából beküldött jelentéseik szerint nem jelenhet­nek meg a ha­zafiak, valamint a Dunán­túli némely vidékekről sem, mert a közlekedési akadályok gátlák. A testvérfőváros szakemberei, mérnökök, épí­tészek, teljes számmal jelentek meg, daczára az esős időnek. Ott láttuk Liedemann országos építészeti igazgatót, ott volt H­o­ll­á­n Ernő , továbbá Reitter Ferencz, Feszt Vilmos, Lechner Gyula, a Tisz­a-szabályozástól Herrich Ká­roly, Glasz Márton, továbbá Stoczek, Grechenek, Schnedár, és valamennyi ta­nára a budai műegyetemnek, a reáliskolák igaz­gatói, valamennyi építész, a vasúti társaságok mérnökei, továbbá szép számmal volt képvisel­ve az ifjabb nemzedék, úgy hogy összesen mint­egy harmadfélszázra lehet tenni a jelenvoltak számát. Csak ezen első gyűlés alkalmával közel 200-an írtak alá a kitett íveken, a­kik t. i. hozzá­férhettek. Érdekes látvány volt e gyülekezet, mely job­­bára erőteljes, s az élet derekán levő életteljes, férfias alakokat, eszes, okos arczokat foglalt magában. A gyűlést 10 óra után H­o­ll­á­n E­r n­ő­­velős és ékes beszéddel nyitotta meg, melynek több pontját, s végül a szónokot lelkesen megélje­nezte a közgyűlés. Hollán beszéde következőleg hangzott : „Tisztelt gyülekezet! „Alapító társaim megbízásából állok e helyre, hogy Önöknek, Uraim, hazafias üdvözletet mondjak. „Dicső nap ez reánk nézve, melyen történik először, hogy a magyar technikai szakértelmiség összegyűl az ország fővárosában a végre, hogy tehetségeit számba vegye, s felajánlja a haza szolgálatában oly kötelességek teljesítésére, me­lyekre erőink szilárdítása által már régóta tö­rekszünk. „E törekvésnek fényes tanúsága a szép szám, melylyel találkozunk, mert él mindnyájunk ke­belében az erős meggyőződés, hogy továbbra halasztanunk nem szabad az ünnepélyes, sőt ha az ég remélnünk engedi, korszakot képző lépést, melyet a mai napon megteendőnk vagyunk. „Érzi és tudja ezt minden magyar mérnök, s habár nem dicsekedhetünk is azon szerencsé­vel, hogy e helyütt egybegyűlve láthatnék ha­zánknak minden mérnökeit, építészeit és tech­nikusait, mindamellett kételkednünk nem lehet, hogy a­kik az eljövetelben akadályozva voltak, szívben és lélekben velünk vannak. „Fogadja azért e díszes gyülekezet, magam és alapító társaim nevében, forró köszönetünk mel­lett, őszinte hazafias örömünk kifejezését, de ne várja senki tőlem, hogy a közönségesen ismert előzmények után, mai összejövetelünk tüzetesebb indokolására vállalkozzam, vagy czéljainak ma­­gyarázgatásába bocsátkozzam. Inkább azon kér­dés volna helyén, vájjon mikép történhetett az, hogy a magyar cultúra, mely a modern társa­dalom tendentiáitól áthatva, a haladás pályáján oly szép eredményeket bír felmutatni, a műipar­iak körét hasonlóan hatalmába nem vette? „Mi lehet oka annak, hogy a mai napig ha­zánkon még nem létezett magyar mérnöki egye­sület, holott a mindennapi tapasztalás mutatja, hogy a műtan vívmányai a társadalmi viszo­nyok alakulására, s e tudomány képviselői a nemzetek művelődésére mily nagy befolyással vannak, a társasulás eredményei pedig bámu­latra ragadó példákban­ állnak előttünk ? „Sajnos hátramaradásunk valódi okainak kutatásában, a történelem fonalán kellene ki­mutatnom azon akadályokat, melyek sok ideig egyhelyben maradó, s a szellemi emelkedést gá­toló kormányrendszernek uralma alatt a kor­szerű haladást megnehezítik, melyeket utóbb egy felvilágosultabb korm­ány sem birt elháritni, minthogy ferde törekvéseinél fogva inkább nyűg­be verte, mint felemelte a nemzeti szellem ki­fejtését. „De mire való volna e szánandó gyarlóság nyomozása, mely meddő elmélkedéseknél egyéb­re nem vezethet ? — Foglalkozzunk tehát inkább a jelennel és annak szükségleteivel, mert a jövő tőlünk fog számot kérni, ha ennyi mulasztások után mi sem határoznék el magunkat’, meg­tenni az első lépést, egy nagy nemzeti haladásnak kezdemé­nyezésében. (Tetszés. Éljen!) „Azt mondják az angolok , „e század az ingenieurök százada,é­s én azt h­szem , hogy sok tekintetben igazuk van. Az európai társadalom nem kis részben a műtan rop­pant fejlődésének s a természettudományok felfedezéseinek köszöni nagy előhaladását. Míg régebben a természettudományok kivelése felületes kísérletekre, majdan játékszerű pró­bálgatásokra szorítkozott. — korunkban a miért és honnan ? ismétlésével feszegetik a ter­mészeti erők jelenségeit, és tudományos kérlel­­hetlenséggel taglalják a felmerülő problémákat. „Egyik felfedezés a másikat követi. Gőzerő és villamdelejesség mintegy nagyszerű lökéssel egyszerre mozdította ki lassú menetéből az em­beriség fejlődését, s e roppant változás, a szel­lemi élet minden mozzanatait szabályozza nem­csak, de az anyagi viszonyok minden ágazatai­ra is kiterjed, sőt folytonos haladásra ösztönöz. „Minden körforgalom a népéletben tükröző­dik vissza leghívebben. Nagy elégtételére ész­lelheti annálfogva az elfogulatlan szemlélő, hogy napjainkban a tömeg oly igazsághoz kapaszko­dik, melyet ritkán emlegetnek ugyan, de annál gyakrabban gyanúsítgatnak. „Minden körökben őszintén és nagy odaadással keresik a munkát, melynek értékesítésében a születési és szellemi aristocratia nemes buzgó­­sággal versenyez. „Herczegi családtagok vasutakat építenek, gyárakat, bankokat s egyéb iparvállalatokat alapítanak. Kizárólagosan gondolkozó fők a nagy közönség irányához mérik búvárlataikat, minek elismerése nem kevésbé elégíti ki nemes dicsvágyukat, mint néhol az akadémiának leg­fényesebb kitüntetései. S a­kik a keresetnek legalsó fokán napszámból élnek, szintén belát­ják, hogy igenis becses dolog egy pár jó mar­kos kéz, de azért még nem elég az üdvösségre. „Történt azért, hogy korunk szellemét sok­képen kárhoztatták materialistikus irányánál fogva.­­ De ha e miatt annyira elkorcsosult volna a társadalom, mint sokan hinni szeretik, vagy ha való volna, hogy a villany és gőzerő, sülyedésének eszközlői voltak , úgy bizonyá­ra, nem a kornak materialistikus iránya vagy lázas nyerészkedési vágya miatt, hanem annak daczára is veszélyesek lettek volna. „A­mennyire csak történelmi hatásaink ki­terjednek, a tapasztalás mindenütt azt mutatja, hogy az anyagi érdekek erkölcsi befolyást gya­korolnak az emberiségre. Tudomány és művé­szet, erkölcsiség és törvény, a rendezett gazdál­kodás megtakarításai, a tőkésített értékek osz­talékai gyanánt tűnnek fel.­­ Vagyoni pusztu­lás ellenben elfojtja a nemesebbre törekvő ösztönt, nemzeteknél még inkább, mint egyesek­nél, mert elszegényedett népek, lehet hogy ne­mes tulajdonokkal bírnak, de a szellemi erők összhangzó működése a jólétnek örvendező né­­pek kiváltságaihoz tartozik. „Megértették e kölcsönös függőséget min­denütt a mivelt világon, s ugyan hogy lehetne kárhoztatni azon törekvést, melynél fogva a többség a civilisatió gyümölcsei után vágyó­dik ? Vannak igenis, kik a tömeges törekvés egyik oldalánál másra nem figyelnek. „Nem látnak egyebet, mint a börzére való tolakodást, a gőzmozdony füstjét, vagy hasonló trolarcus dolgokat. De a­mit nem látnak, a­mit nem észlelnek, az a tömegnek mivelődési ösz­töne, az önalkotta emberek műszlése az erköl­csök szelidülése. „A különbség egyes nemzetek mivelődési állapotára nézve abban mutatkozik, hogy erőik kifejtésében különképen töltötték be hivatásukat. „Rendesen a haladás törvénye olyképen nyil­vánul, hogy mivel a nemzeteknél, az alsóbb foko­zatokról a magasabbak felé, folytonos emelke­dést tapasztalunk. „Minden haladási fokozatot nyomban kö­veti a termelő erők szaporodása, s annak kö­vetkeztében a népvagyon megfelelő gyarapo­dása. „Korábbi időkhöz képest tehát, a mai euró­pai társadalomnak nagy típusa azon fejlődési fokozatban van kifejezve, melyet a közvagyon állapota képvisel. „A­mely nemzet pl. csupán földmiveléssel fog­lalkozik, az vagyonait tetemesen nem gyara­píthatja, mert egyszerű földmivelést űz­ ország­ban, a természeti erőknek nagy része használat­lanul hever. „Az ásványok gyéren használtatnak fel, ho­lott a műipar azokat kellő becsre emeli. A viz­­erő nagy részben alkalmazás nélkül van, s az égetési anyagok vagy elfecséreltetnek, vagy fel sem kerestetnek. A folyamok, a­helyett hogy helyi akadályoktól megszabadíttatván, kényel­mes közlekedési utakat, vagy a szomszéd földek termékenys­égére használtatnának, áradásaikkal pusztításokat okoznak, s a nemzet kész vagyo­nában tesznek nagy károkat. „Hazánknak, az igaz, magában mezei gazdál­kodásában még oly nagyszerű, eddig ki nem aknázott segédforrásai vannak, hogy azoknak kifejtésével még tetemes jövedelmeket teremt­het magának. Nem lehet azonban az emberi nem történetében felmutatni egy országot sem, mely­ben a földmivelés műipar nélkül a tökély fokára emelkedett volna. „Nem is arról lehet ma már a szó, hogy Ma­gyarország, a földmivelési állapotból az ipar te­rére átlépjen. Nálunk a fejlődésnek ezen foko­zata már régen beállott, hasonlóan, mint nyugati szomszédainknál. Ipari haladásunk kétségtelen, bizonyítéka a tökélyeskedett mechanikai és tech­nikai üzletmód, minek ismét szóló tanúsága azon tekintélyes szaporodás, mely a mezőgazdasági és gyári ipar körül alkalmazásba jött gőzgépek, erőművek és műeszközök tekintetében mutat­kozik. „De a mi kevesebb megnyugvásunkra szol­gál, a mit méltó aggodalommal vagyunk kény­telenek bevallani, az abban áll, hogy a külföldi iparmű­veltség átültetése, a tökélyesbített munka­eszközök meghonosítása, a szakértelmiség és munka combinatiónak örvendetes terjedése mel­lett, még a mai napig nem bírunk önálló nemzeti raniparral. (Igaz!) „Nem kívánnék félreértetni, midőn e helyütt nem ugyan panaszképen, mint inkább komoly figyelmeztetésül hozom fel a tényt, hogy kevés kivétellel a hazai műipar idegen kézen van, hogy bár az utóbbi évtizedben az iparral fog­lalkozó népesség számaránya nevezetesen meg­szaporodott, hazai iparos elem tulajdonképen még­sem létezik. Szükséges­­ megemlíteni ezen állításom bizonyítására, hogy vasutainkat, gőz­hajóinkat külföldi erők állították elő és kezelik, hogy műmalmainkat, szeszgyárainkat idegen szakértelmiség vezeti, hogy a munkaerő kicsiny­ben és nagyban, le az utolsó fűtőig vagy pálya­őrig, nem a magyar nép­elemből kerül ki ? „Jól tudom én, hogy mivel tartozunk a kül­földi intelligentiának, mely a modern iparmű­­veltséget nálunk meghonositá. Európának többi államaiban sem volt ez másként, midőn fokoza­tosan egyik a másiknak magasabb fejlettségű példáját követte, s az első berendezést az ava­­tottabb külföldi szakértelmiségre bízta. „De azért már ránk nézve is elérkezett, úgy vélem, az idő, hogy műiparunk különben örven­detes jelenségeit komolyan számba vegyük, s azt magunk munkájával nemzetivé tenni igye­kezzünk ! (Helyes !) A nemzeti közvagyon ter­jedelme tétrészeinek egészséges volta, tartós­sága, s annak a társadalom külön osztályaira való eloszlása azonképen változik, a mint vál­toznak az erők és tehetségek, melyek a szellemi és anyagi vagyon előállításán és fenntartásán közreműködnek. „Ha idegenek végzik e munkát, a hazai ipar is idegen lesz, melynek elhatalmasodása oly függőségbe ejthet bennünket, mely veszélyesebb lehet nemzeti önállásunkra, mint voltak Bach és Schmerling beolvasztási törekvései. (Helyes, igaz, éljen !) „Korunkban a fajkülönbségek eltörlését hir­dető cosmopolitikus tanokkal ellenkezőleg, min­den társadalom az idegen befolyás alól igyek­szik kimenekülni, mert a szabadság érdekei ál­tal követelt önállásra törekszik. Nincs annál­fogva igazoltabb követelés, mint az, hogy a hazai műipar szolgálatában, hazai erők foglalkozzanak. (Éljen !) „Nem is halogathatjuk továbbra egy pillana­tig sem, megtenni mindent, hogy saját önálló hazai műiparunk legyen, mert oly hatalmat kép­visel e tényező, mely hivatását betölti, midőn hódító diadalmenetet tart Európának mi veit álla­maiban, melynek ellentállni nem lehet, de nem is akarunk, mert erőt kölcsönöz és nagggyá tesz, ha vele szövetkezünk, ellenben elsodor okvetlenül, ha ellenszegülve, vele haladni vona­kodnánk. „A siker természet szerint annál gyorsabban

Next