Pesti Napló, 1866. augusztus (17. évfolyam, 4885-4909. szám)
1866-08-07 / 4890. szám
180 4890. Kedd, augustusi?. 1866. 1. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: Ferenc írek tér« 7. »Am. 1. emelet (lap ■xellemi részit illető minden kíslemény › szerkesztőséghez ‚■ intézendő. Elmentében lerelkesek innert kezektől fogadtatnak «S Ferencesek tere 7. isim földi link A lap anyagi rémit illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kádé-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: ▼agy helyben, házhoz hordva! Félévre . . leírt 50 kr. o. é. évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. S3Mpapm-/ - -Hirdetmények dija: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 aj kr. ,, Bélyegdíj külön N ^kr. Eynt-tér: 6 hasiórva 25 aj kr. Rendkívüli előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. August—septemberi 2 hóra.........................3 frt 50 kr. August— octoberi 3 hóra..............................5 „ 25 „ August—decemberi 5 hóra.........................® »» ^ ” A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, aug. 6 1866. Helyzetünk a válságban. ii. Nekem úgy látszik, hogy az időszaki sajtó vagy tévedésben van a háború következményei horderejét illetőleg, vagy a közvéleményt akarja megnyugtatási szándékkal tévútra vezetni. • A bécsi sajtó szánalomra méltó ingadozásai közben el akarja hitetni,vagy magával, vágy másokkal, hogy Velenczének elvesztése inkább,, nyereség, mint veszteség az osztrák hatalomra nézve , azzal vigasztalja magát, hogy az osztrák birodalom tengeri hatalmának alapja a természettől Dalmátiára van utalva. — A történelem, ama biztos tanácsadó, ezen önvigasztalást megczáfolni látszik , mert az azt tanúsítja, hogy azon hatalom, mely Adriának velenczei partjain uralgott, folyvást és minden időkorban életfeltételének tartotta Adria túlsó partjaira, Dalmátiára, Istriára, s a környező szigetekre is kiterjeszteni hatalmát. — Bármennyire változtatta is az idő az államok egymáshozi viszonyait, némely lényeges dolgok változatlan maradtak és fognak maradni. Nekem nem látszik túlzottnak azon aggodalom, hogy a Velenczéből kiszorított Ausztria Dalmátiáért és az Adria innenső partjaiért épen úgy gyakori harczokat lesz kénytelen folytatni, mint hajdan a magyar királyok. Azon okok, melyek hajdan eme harczokat előidézők, ma is megvannak és jövendőben is megmaradnak. S a történelmi szükségesség következményei kimaradhatlanok Azon véleményt sem oszthatom, melyet, úgy látszik, a „Pesti Napló“*) is elfogadott , hogy Ausztriának Németországbóli kizárása nem lesz nagyobbszerű visszahatással a birodalomra, mert, mint egy közelebbi czikk állíta, Ausztria németországi hatalma egy század óta merő fíctio. Ezen tétel vitatásába nem akarok bocsátkozni, bárha könnyen kimutatható lenne, hogy míg az utolsó franczia háborúk alkalmával kötött hátrányos békekötések is még hátrányosabban ütöttek volna ki, ha Ausztria némileg Németországgal nem fizetett volna, sőt talán a küszöbön álló békekötés is számítani fogja valamibe Ausztriának holsteini virtualitását. A tékozló fiú is könnyebben fizet, míg apja él, a közösből, mint osztály után a magáéból. — Nem lehetetlen, hogy Ausztriára nézve is ezen eset fog beállani. De ezt nem számítva is, lehetetlen tagadnunk, hogy Ausztriának német nagyhatalmi jellemét Németországgali összeköttetése kölcsönzé. — Nem lehetetlen, hogy ezen kapocs megszűntével vagy tágultával, a megmaradt örökös tartományok a német jelleget nem lesznek képesek hosszú időre biztosítani. És ezen körülményben rejlik a jelen háború következményeinek nagy hordereje, mely nemzetünket is legközelebbről érdekli. Gondolom, nincs senki, aki azt hinné, hogy a német egység ügye a jelen békekötés intézkedései által véglegesen, vagy csak hosszú időre is meg lenne oldva. — Megindult zuhatag az, mely, ha egyes akadályokba ütközve, meg-megakad is, de saját terhétől vonatva, le fog gördülni egész a mélységig, hol megállapodása természetszerű. — Ki hihetné, hogy ezen zuhatag az osztrák-német tartományokat érintetlenül fogja hagyni? És mi tevő legyen Ausztria,? Hódoljon-e a szám arányának, mely, ne feledjük el, hogy magában véve is hatalom, s alakuljon át szláv állammá? — vagy ragaszkodjék a hagyományos államfejlődés alapjához, mely esetben a súly központja kétségévül Magyarország? Mindkét eset végzetes lehet reánk nézve. Amott talán nagymérvű, küzdelmek, emitt szintén oly mérvű tapintat, bölcseség és körültekintés lehetnek mentő horgonyaink. Alig lehet reményleni, hogy Ausztria egyhamar nagyszerű elhatározásokra szánja el magát. Nehéz dolog régi nagy épület alól a korhadt alapokat kiszedni, s újakat helyezni be, úgy, hogy a falak és tető épen maradjanak. Nehéz lesz Ausztriának is több százados hagyományaitól, rendszerétől, politikájától, s azon elemektől, melyek hatalmának eddigi eszközei és támaszai voltak, nagy részben megválni, s mindezt mással helyettesíteni, mely más irányában talán a bizalom is hiányzik. A mi feladatunk: előbb e bizalmat megnyerni, és meggyőzni azokat, kik véglegesen határoznak, hogy a korhadt alap helyébe más, életerős alap helyezendő, s hogy ezen alap nem más, mint a történelmi fejlődésű államrendszer, nem más, mint az alkotmányos, szabad és önálló Magyarország, szövetségben a szintén alkotmányos és önálló német tartományokkal. Ne áltassuk magunkat azon hiedelemmel, hogy ezen törekvésünk, legyen az bármily őszinte és lejális, könnyen és hamar sikert fog aratni. Találkozni fogunk a versenytársak egész seregével, kik a mi véleményünket, de még szándékaink jóhiszeműségét is ostromolni fogják. Felemelik szavukat, vagy elkezdik titkos működéseiket, a katonai kényuralom, a bureaucraticus absolutismus hívei, a centralisták, a pánszlávok, a foederalisták, s mindegyik a maga rendszerét fogja ajánlani, mint egyetlen eszközt új Ausztria alkotására. Nem lehetetlen, hogy mi, kik a törvényszerűséget, az alkotmányos szabadságot, szabadelvű külpolitikát, autonómiát, sikeres és azért merész pénzügyi politikát, a nagy állandó hadsereg helyébe honvédelmi rendszert, kisebb, de a tudomány színvonalára emelt és öntudatos lelkesedéssel bíró hadsereg tartását, szigorú és rövid , s a financziális czikkektől ment igazságszolgáltatást, — vallás és sajtószabadságot, — mint az uj alapnak múlhatlan kellékeit fogjuk ajánlani, egyelőre meg sem hallgattatunk, de azért e részbeni törekvéseinknek csüggedni nem szabad, — egész addig, mig meg nem győződünk az iránt, hogy az osztrák államszövetség azon czélok fenntartására, melyekért századok folytán alakult, alkalmatlanná lett, és igy tarthatatlan. Mely eset hamar beállhat, ha nem a mi, hanem versenytársaink bármelyikének rendszere valósíttatik. Birunk-e elég tapintattal, higgadtsággal és kitartási erővel ezen törekvések valósítására ? — és ha egyszer, a mi talán hamarább bekövetkezhetik, mint hinnék, — a súlypont nehézsége vállainkra, — s vele a vezénylet kezeinkre kerülne, — birjuk-e a körültekintés, a mérséklettel párosult szilárdság, a túlzástól ment emelkedettség, szóval a vezérszerep erényeinek és kellékeinek azon fokát, amelylyel a sok felől ostromlott feladatnak megfelelni képesek lehessünk ? Ha a nemzetnek aláásott anyagi helyzetét, megrendült hitét, elkedvetlenedett hangulatát, sokféleképen megzavart fogalmait, vérmes ábrándokra és csüggeteg közömbösségre egyiránt hajlékony vérmérsékletét, — s államférfiaink haladott éveit, — és ifjúságunknak a viszonyok mostohasága által előidézett készületlenségét tekintjük: e kérdésekre némi borult aggodalmaktól nehéz menekülnünk. De más részről, ha meggondoljuk, hogy nekünk nem kell új ösvényt törnünk, nekünk csak őseink politikájának fonalát kell tovább fornunk, nekünk nem kell a századunk alkotó eszméivel ellentétbe *) Ez észrevételre, valamint- munkatársank itt közlött velős dolgozatára meg kell jegyeznünk, miserint nézetei a felvett tárgyban nem mindenütt találkoznak a mieinkkel; azonban szívesen adunk azok közlésének tért az eszmék tisztázása végett, és mert leend alkalmunk a kéréssel tüzetesebben foglalkozni. Szer k. lépnünk, és hogy mi sem felekezetet, sem nemzetiséget veszélylyel nem fenyegetünk, hogy a mi vezényletünk elnyomássá nem fajulhat, s hogy minden hibáink mellett is józan észszel, szabadság és igazságérzettel bírunk, nyugodt öntudattal kezdhetünk a fentírt törekvés valósításához. És nem túlságos, s nem is légből kapott jövendölgetési vágy azon remény és hiedelem, hogy ha Ausztria még újjászületik, Magyarország által születik újjá, s ennek eszköze — egy Cavour vagy Bismark — sorainkból fog kikerülni. TANÁRKY GEDEON: Bácsi dolgok. — A gréczi „Telegraf“ egy bécsi levelezője ezt írja a kormánykörökben állítólag készülő politikai fordulatról: „Mint hiteles forrásból hallom, döntő körökben elismerik , hogy az alkotmányos Ausztria újjáépítéséhez oly gyorsan hozzá kell fogni, amennyire csak lehet. A béke megkötése után csakhamar határozott lépéseket várhatunk. És ezen nézet lábrakapását a pénzügy eszközlé. Kaiserfeld szavai teljesülnek, mely szerint a „tőkepénz alkotmányos.“ „A magyar országgyűlés mielőbb össze fog hivatni, s hozzá tehetjük a meghazudtolás félelme nélkül, hogy az ismeretes Deák-féle (azaz 15-ös bizottsági) munkálat a közös ügyek mivoltáról és tárgyalása módjáról nemsokára országgyűlési tárgyalás alá kerülend. Ha az „államadósságok“ kérdése a birodalmi érdekeknek annál kedvezőbb kezelést nyer, mint amely tervben ajánltatik, abban foglalt többi kérdés gyors megoldást fog nyerni a képviselet és a kormány közt- Egy felelős magyar minisztérium kinevezése lenne ezután az első lépés a kiegyenlítésben, melyre nézve emez alkotmányos orgánum és a birodalmi kormány egyezkednék. Ez, az ily módon készült tervet, mint kormányelőadást, a Lajthán inneni képviselő testület elé terjesztené, még pedig egy, Bécsben egyesülendő közös országgyűlés (Landtag) elé helybenhagyás végett, — mire aztán azonnal a kormánynak szentesítés végett terjesztetnék elő.“ — A „Debatte“ azon reményben van, hogy már csak napok kérdése a magyar országgyűlés összehívása. A magyar mérnök-egylet első közgyűlése. A szép eszme,mely a magyar mérnökök egyesülésére fogamzott, megvalósult, az ige testtelen, a magyar mérnöki egyesület megalakult. Egyesülésben, társulásban van a valódi erő. És ezen egyesülés módot nyújtana arra, hogy — mit egyes kitűnő szakférfiaink legnagyobb erőfeszítése is csak hiányosan és kis mértékben létesíthetett eddigelé — hazánkban a közvagyonosodást elősegítő technikai tudományok szélesen elterjedjenek. Nyerjen nemzetünk e téren is számban és súlyban, kellő arányra szorítva le a túlsúlyra vergődött idegen elemet, és ezen egyesülés módot nyújt arra, hogy megmutassuk Európának, hogy az előítéleteket levetkeztük, s valamint a szabadelvűségben elsősorban jártunk, a kor intő szavát megértve, a többi tudomány mellett a technikai részben sem akarunk mások mögött állani, s mihelyt lehullanak a nyűgök, melyek haladásunkat nehezíték, előre törünk mi is. Aug. 4-kén, szombaton este volt a barátságos ismerkedés a városligeti Pávaszigeten. Vasárnap, aug. 5-kén reggel 10 órakor tartatott meg a Köztelken az alakuló közgyűlés, melyre szép számmal jelentek meg a szakférfiak a haza minden részéből, kivéve azokat, kiket a közlekedési és más viszonyok gátoltak, így péld. Fiuméból, Pólából és Slavoniából beküldött jelentéseik szerint nem jelenhetnek meg a hazafiak, valamint a Dunántúli némely vidékekről sem, mert a közlekedési akadályok gátlák. A testvérfőváros szakemberei, mérnökök, építészek, teljes számmal jelentek meg, daczára az esős időnek. Ott láttuk Liedemann országos építészeti igazgatót, ott volt Hollán Ernő , továbbá Reitter Ferencz, Feszt Vilmos, Lechner Gyula, a Tisza-szabályozástól Herrich Károly, Glasz Márton, továbbá Stoczek, Grechenek, Schnedár, és valamennyi tanára a budai műegyetemnek, a reáliskolák igazgatói, valamennyi építész, a vasúti társaságok mérnökei, továbbá szép számmal volt képviselve az ifjabb nemzedék, úgy hogy összesen mintegy harmadfélszázra lehet tenni a jelenvoltak számát. Csak ezen első gyűlés alkalmával közel 200-an írtak alá a kitett íveken, akik t. i. hozzáférhettek. Érdekes látvány volt e gyülekezet, mely jobbára erőteljes, s az élet derekán levő életteljes, férfias alakokat, eszes, okos arczokat foglalt magában. A gyűlést 10 óra után Hollán Er nővelős és ékes beszéddel nyitotta meg, melynek több pontját, s végül a szónokot lelkesen megéljenezte a közgyűlés. Hollán beszéde következőleg hangzott : „Tisztelt gyülekezet! „Alapító társaim megbízásából állok e helyre, hogy Önöknek, Uraim, hazafias üdvözletet mondjak. „Dicső nap ez reánk nézve, melyen történik először, hogy a magyar technikai szakértelmiség összegyűl az ország fővárosában a végre, hogy tehetségeit számba vegye, s felajánlja a haza szolgálatában oly kötelességek teljesítésére, melyekre erőink szilárdítása által már régóta törekszünk. „E törekvésnek fényes tanúsága a szép szám, melylyel találkozunk, mert él mindnyájunk kebelében az erős meggyőződés, hogy továbbra halasztanunk nem szabad az ünnepélyes, sőt ha az ég remélnünk engedi, korszakot képző lépést, melyet a mai napon megteendőnk vagyunk. „Érzi és tudja ezt minden magyar mérnök, s habár nem dicsekedhetünk is azon szerencsével, hogy e helyütt egybegyűlve láthatnék hazánknak minden mérnökeit, építészeit és technikusait, mindamellett kételkednünk nem lehet, hogy akik az eljövetelben akadályozva voltak, szívben és lélekben velünk vannak. „Fogadja azért e díszes gyülekezet, magam és alapító társaim nevében, forró köszönetünk mellett, őszinte hazafias örömünk kifejezését, de ne várja senki tőlem, hogy a közönségesen ismert előzmények után, mai összejövetelünk tüzetesebb indokolására vállalkozzam, vagy czéljainak magyarázgatásába bocsátkozzam. Inkább azon kérdés volna helyén, vájjon mikép történhetett az, hogy a magyar cultúra, mely a modern társadalom tendentiáitól áthatva, a haladás pályáján oly szép eredményeket bír felmutatni, a műipariak körét hasonlóan hatalmába nem vette? „Mi lehet oka annak, hogy a mai napig hazánkon még nem létezett magyar mérnöki egyesület, holott a mindennapi tapasztalás mutatja, hogy a műtan vívmányai a társadalmi viszonyok alakulására, s e tudomány képviselői a nemzetek művelődésére mily nagy befolyással vannak, a társasulás eredményei pedig bámulatra ragadó példákban állnak előttünk ? „Sajnos hátramaradásunk valódi okainak kutatásában, a történelem fonalán kellene kimutatnom azon akadályokat, melyek sok ideig egyhelyben maradó, s a szellemi emelkedést gátoló kormányrendszernek uralma alatt a korszerű haladást megnehezítik, melyeket utóbb egy felvilágosultabb kormány sem birt elháritni, minthogy ferde törekvéseinél fogva inkább nyűgbe verte, mint felemelte a nemzeti szellem kifejtését. „De mire való volna e szánandó gyarlóság nyomozása, mely meddő elmélkedéseknél egyébre nem vezethet ? — Foglalkozzunk tehát inkább a jelennel és annak szükségleteivel, mert a jövő tőlünk fog számot kérni, ha ennyi mulasztások után mi sem határoznék el magunkat’, megtenni az első lépést, egy nagy nemzeti haladásnak kezdeményezésében. (Tetszés. Éljen!) „Azt mondják az angolok , „e század az ingenieurök százada,és én azt hszem , hogy sok tekintetben igazuk van. Az európai társadalom nem kis részben a műtan roppant fejlődésének s a természettudományok felfedezéseinek köszöni nagy előhaladását. Míg régebben a természettudományok kivelése felületes kísérletekre, majdan játékszerű próbálgatásokra szorítkozott. — korunkban a miért és honnan ? ismétlésével feszegetik a természeti erők jelenségeit, és tudományos kérlelhetlenséggel taglalják a felmerülő problémákat. „Egyik felfedezés a másikat követi. Gőzerő és villamdelejesség mintegy nagyszerű lökéssel egyszerre mozdította ki lassú menetéből az emberiség fejlődését, s e roppant változás, a szellemi élet minden mozzanatait szabályozza nemcsak, de az anyagi viszonyok minden ágazataira is kiterjed, sőt folytonos haladásra ösztönöz. „Minden körforgalom a népéletben tükröződik vissza leghívebben. Nagy elégtételére észlelheti annálfogva az elfogulatlan szemlélő, hogy napjainkban a tömeg oly igazsághoz kapaszkodik, melyet ritkán emlegetnek ugyan, de annál gyakrabban gyanúsítgatnak. „Minden körökben őszintén és nagy odaadással keresik a munkát, melynek értékesítésében a születési és szellemi aristocratia nemes buzgósággal versenyez. „Herczegi családtagok vasutakat építenek, gyárakat, bankokat s egyéb iparvállalatokat alapítanak. Kizárólagosan gondolkozó fők a nagy közönség irányához mérik búvárlataikat, minek elismerése nem kevésbé elégíti ki nemes dicsvágyukat, mint néhol az akadémiának legfényesebb kitüntetései. S akik a keresetnek legalsó fokán napszámból élnek, szintén belátják, hogy igenis becses dolog egy pár jó markos kéz, de azért még nem elég az üdvösségre. „Történt azért, hogy korunk szellemét sokképen kárhoztatták materialistikus irányánál fogva. De ha e miatt annyira elkorcsosult volna a társadalom, mint sokan hinni szeretik, vagy ha való volna, hogy a villany és gőzerő, sülyedésének eszközlői voltak , úgy bizonyára, nem a kornak materialistikus iránya vagy lázas nyerészkedési vágya miatt, hanem annak daczára is veszélyesek lettek volna. „Amennyire csak történelmi hatásaink kiterjednek, a tapasztalás mindenütt azt mutatja, hogy az anyagi érdekek erkölcsi befolyást gyakorolnak az emberiségre. Tudomány és művészet, erkölcsiség és törvény, a rendezett gazdálkodás megtakarításai, a tőkésített értékek osztalékai gyanánt tűnnek fel. Vagyoni pusztulás ellenben elfojtja a nemesebbre törekvő ösztönt, nemzeteknél még inkább, mint egyeseknél, mert elszegényedett népek, lehet hogy nemes tulajdonokkal bírnak, de a szellemi erők összhangzó működése a jólétnek örvendező népek kiváltságaihoz tartozik. „Megértették e kölcsönös függőséget mindenütt a mivelt világon, s ugyan hogy lehetne kárhoztatni azon törekvést, melynél fogva a többség a civilisatió gyümölcsei után vágyódik ? Vannak igenis, kik a tömeges törekvés egyik oldalánál másra nem figyelnek. „Nem látnak egyebet, mint a börzére való tolakodást, a gőzmozdony füstjét, vagy hasonló trolarcus dolgokat. De amit nem látnak, amit nem észlelnek, az a tömegnek mivelődési ösztöne, az önalkotta emberek műszlése az erkölcsök szelidülése. „A különbség egyes nemzetek mivelődési állapotára nézve abban mutatkozik, hogy erőik kifejtésében különképen töltötték be hivatásukat. „Rendesen a haladás törvénye olyképen nyilvánul, hogy mivel a nemzeteknél, az alsóbb fokozatokról a magasabbak felé, folytonos emelkedést tapasztalunk. „Minden haladási fokozatot nyomban követi a termelő erők szaporodása, s annak következtében a népvagyon megfelelő gyarapodása. „Korábbi időkhöz képest tehát, a mai európai társadalomnak nagy típusa azon fejlődési fokozatban van kifejezve, melyet a közvagyon állapota képvisel. „Amely nemzet pl. csupán földmiveléssel foglalkozik, az vagyonait tetemesen nem gyarapíthatja, mert egyszerű földmivelést űz országban, a természeti erőknek nagy része használatlanul hever. „Az ásványok gyéren használtatnak fel, holott a műipar azokat kellő becsre emeli. A vizerő nagy részben alkalmazás nélkül van, s az égetési anyagok vagy elfecséreltetnek, vagy fel sem kerestetnek. A folyamok, ahelyett hogy helyi akadályoktól megszabadíttatván, kényelmes közlekedési utakat, vagy a szomszéd földek termékenységére használtatnának, áradásaikkal pusztításokat okoznak, s a nemzet kész vagyonában tesznek nagy károkat. „Hazánknak, az igaz, magában mezei gazdálkodásában még oly nagyszerű, eddig ki nem aknázott segédforrásai vannak, hogy azoknak kifejtésével még tetemes jövedelmeket teremthet magának. Nem lehet azonban az emberi nem történetében felmutatni egy országot sem, melyben a földmivelés műipar nélkül a tökély fokára emelkedett volna. „Nem is arról lehet ma már a szó, hogy Magyarország, a földmivelési állapotból az ipar terére átlépjen. Nálunk a fejlődésnek ezen fokozata már régen beállott, hasonlóan, mint nyugati szomszédainknál. Ipari haladásunk kétségtelen, bizonyítéka a tökélyeskedett mechanikai és technikai üzletmód, minek ismét szóló tanúsága azon tekintélyes szaporodás, mely a mezőgazdasági és gyári ipar körül alkalmazásba jött gőzgépek, erőművek és műeszközök tekintetében mutatkozik. „De a mi kevesebb megnyugvásunkra szolgál, a mit méltó aggodalommal vagyunk kénytelenek bevallani, az abban áll, hogy a külföldi iparműveltség átültetése, a tökélyesbített munkaeszközök meghonosítása, a szakértelmiség és munka combinatiónak örvendetes terjedése mellett, még a mai napig nem bírunk önálló nemzeti raniparral. (Igaz!) „Nem kívánnék félreértetni, midőn e helyütt nem ugyan panaszképen, mint inkább komoly figyelmeztetésül hozom fel a tényt, hogy kevés kivétellel a hazai műipar idegen kézen van, hogy bár az utóbbi évtizedben az iparral foglalkozó népesség számaránya nevezetesen megszaporodott, hazai iparos elem tulajdonképen mégsem létezik. Szükséges megemlíteni ezen állításom bizonyítására, hogy vasutainkat, gőzhajóinkat külföldi erők állították elő és kezelik, hogy műmalmainkat, szeszgyárainkat idegen szakértelmiség vezeti, hogy a munkaerő kicsinyben és nagyban, le az utolsó fűtőig vagy pályaőrig, nem a magyar népelemből kerül ki ? „Jól tudom én, hogy mivel tartozunk a külföldi intelligentiának, mely a modern iparműveltséget nálunk meghonositá. Európának többi államaiban sem volt ez másként, midőn fokozatosan egyik a másiknak magasabb fejlettségű példáját követte, s az első berendezést az avatottabb külföldi szakértelmiségre bízta. „De azért már ránk nézve is elérkezett, úgy vélem, az idő, hogy műiparunk különben örvendetes jelenségeit komolyan számba vegyük, s azt magunk munkájával nemzetivé tenni igyekezzünk ! (Helyes !) A nemzeti közvagyon terjedelme tétrészeinek egészséges volta, tartóssága, s annak a társadalom külön osztályaira való eloszlása azonképen változik, a mint változnak az erők és tehetségek, melyek a szellemi és anyagi vagyon előállításán és fenntartásán közreműködnek. „Ha idegenek végzik e munkát, a hazai ipar is idegen lesz, melynek elhatalmasodása oly függőségbe ejthet bennünket, mely veszélyesebb lehet nemzeti önállásunkra, mint voltak Bach és Schmerling beolvasztási törekvései. (Helyes, igaz, éljen !) „Korunkban a fajkülönbségek eltörlését hirdető cosmopolitikus tanokkal ellenkezőleg, minden társadalom az idegen befolyás alól igyekszik kimenekülni, mert a szabadság érdekei által követelt önállásra törekszik. Nincs annálfogva igazoltabb követelés, mint az, hogy a hazai műipar szolgálatában, hazai erők foglalkozzanak. (Éljen !) „Nem is halogathatjuk továbbra egy pillanatig sem, megtenni mindent, hogy saját önálló hazai műiparunk legyen, mert oly hatalmat képvisel e tényező, mely hivatását betölti, midőn hódító diadalmenetet tart Európának mi veit államaiban, melynek ellentállni nem lehet, de nem is akarunk, mert erőt kölcsönöz és nagggyá tesz, ha vele szövetkezünk, ellenben elsodor okvetlenül, ha ellenszegülve, vele haladni vonakodnánk. „A siker természet szerint annál gyorsabban