Pesti Napló, 1866. szeptember (17. évfolyam, 4910-4934. szám)

1866-09-30 / 4934. szám

velek a kereskedés több részesei czégjének kézzel írott alájegyzésével is el lehetnek látva. A javiték ivekhez oly változtatások s hozzá­adások, melyek a javításra, a kiállításra, s a nyomásra vonatkoznak, hozzácsatoltathatnak ; valamint a kézirat is azokhoz mellékeltethetik. A javiték iveknél megengedett hozzátételek, tér hiányában­, a javiték-ivekhez mellékelt külön czédulákra is elhelyeztethetnek. Oly­a5 vám­laton felüli nyomtatványok, me­lyek levélgyűjtő szekrényekben találtatnak, ha a feladó ismeretes, ennek visszaszolgáltatandók , máskülönben pedig a szekérpostával rendel­tetési helyükre küldendők; ez utóbbi esetben az azokon levő bélyegek a szekérpostabér fel­számításánál nem veendők tekintetbe, s a hiva­talosan kiadványozandó fuvar­levélre ráhelye­zendő bélyegj­egy­érti illeték kifüggesztés útján lesz behajtandó. Azon nyomtatványok árszabályozása tekinte­tében, melyek bérmentetlenül, vagy ki nem elé­­gítőleg bérmentesítve küldetnek el, vagy a fen­tebbi határozatoknak nem felelnek meg, de más­különben a levélpostávali szétküldésre alkalma­sak, azon elv áll, miszerint a bérmentetlen leve­lekérti szokott postabér szabatik ki a ki nem elégítőleg bérmentesített, de egyébként a fen­tebbi határozatoknak megfelelő nyomtatványok­nál , azonban csupán a bélyegek által nem bér­mentesített súlyrészt illetőleg. Ellenben ha vala­mely nyomtatvány-küldeményhez írásbeli közlés van csatolva, vagy olyan van azon, vagy a ke­reszt vagy szalag kötésen elhelyezve, akkor nemcsak a teljes postabérrel , a postadíjakkali díjszabásnak kell történnie , hanem a jövedéki büntető eljárás is megkezdendő. A tartalmom­ változtatások vagy hozzátételek­nél (egyes szavak vagy számok betétele, kitörlé­se, aláhúzása stb.), ha csak az ily változtatások a jelen szabályzatban világosan megengedhetőkül nem nyilváníttattak, a küldeménynek szintén a levélposta tarifa szerinti díjszabása áll ugyan elő, azonban a büntető eljárás a postahivatalok részéről ily esetekben jövőre csak akkor lesz eszközlendő, ha a körülményekből azon alapos gyanú ered, hogy a kijelölt módon rejtett levele­zés folytatása volt szándékolva. 2. Igazi árupróbák és minták, melyek maguk­ban nem bírnak vételbecscsel, folyadékok, üveg­edények, éles eszközök és ilyfélék nem alkal­masak árupróbákként a szétküldésre. Az elpakolást illetőleg szükséges, hogy a küldemények tartalma — mint árupróbákból vagy mintákból álló — könnyen felismerhető legyen. Rendesen a kötés (kereszt- vagy szalag­kötés) alatti elpakolás közt péld. len, posztó, szőnyeg stb. próbáknál, és a zsákocskákbani elpakolás között, péld. gabona, kávé, mag- és hasonló próbáknál kellene választani. A zsá­kocskáknak bekötve vagy összefűzve kell len­niük, de nem szabad azokat sem beragasztani, sem pedig átzsinórozással bepecsételni. Ily zsákocskák vagy hasonló tokok alkalma­zásánál a czimiratot — erős papíron vagy egyéb alkalmas anyagon e czélnak megfelelő nagyság­ban — szorosan oda kell függeszteni. A czimiratnak az átvevő és a rendeltetési hely nevét és e megjegyzést „próbák“ kell tar­talmaznia. Ezeken kívül szabad a czimira­­ton kitenni: a küldő nevét és c­égét, a gyár vagy kereskedelmi jegyet, bezárólag az áru kö­zelebb megjelölését, a számokat és az árakat. A­mennyiben a szétküldés szalag alatt törté­nik, ezen adatokat a czimirat helyett magukon a próbákon vagy azok mellett lehet alkalmazni. Nem szabad egy szalag alatt másféle külön küldéseket oly szalag alatt, melyek magukra nézve külön czimmel ellátvák egyesíteni. Ellen­ben nyomtatványok és árupróbák vagy minták egyesítése ugyanazon küldő által meg van en­gedve. A küldeményeknek bérmentesítve kell len­niük, és nem szabad azoknak 15 vámlatnál több sulylyal bírni. A bérmentesítésnél levélbélyegek használandók és ezek a czimb­aton felül jobbra felragasztandók. A­mi a 15 vámlatnál súlyosabb árupróbák és mintákkali bánást, továbbá a­mi oly árupróbák és minták díjazását illeti, melyek bérmentetle­nül vagy hiányosan bérmentesítve adattak fel, vagy melyek a fentebbi szabályoknak meg nem felelnek, ezekre nézve érvényes, a­mi e tekintet­ben a nyomtatványokat illetőleg az 1. pontban megállapíttatott. Az árupróbához vagy mintához nem szabad levelet mellékelni vagy hozzáfüggeszteni, egy­általában nem szabad ilyféle küldeményeket bár­­milynemű levelezés közvetítésére felhasználni, különben itt is, valamint az 1. pont alatt emlí­tett írásbeli közlésekkel összekötött nyomtatvá­nyoknál stb. a jövedéki büntető eljárás fogana­tosítandó. Ezen határozat által az 1853 ki augustus 9-ki TÁRCZA. Könyvismertetés. „Mitrég Asaeti Kalauz,“ különös tekintettel Magyaror­szágra kiadta a Magyar Tudományos Akadémia ar­cheológiai bizottsága. I. rész. őskori műrégészet. Irta Pr. Römer Flóris. (154 fametszettel.) II. rész. Közép­kori építészet. Irta Dr. Henszlmann Imre. (250 famet­szettel.) Pest, 1866. Ára 2 forint. IV. Nem kisebb figyelmet igényel és dicséretet érdemel az előbbinél a Kalauz Il­dik része, mely Henszlman avatott tollából a középkori egyházi építészet ismertetését adja. Ezen rész, az úgynevezett: Archaeolo­­gia Monumentális, képezi sajátlag a mai újabb archaelogiai tanulmányok vívmányát. Míg az őskori régiségek tanát és ismertetését inkább csak rendezni, s helyesebb módszerrel volt szükség kifejteni, addig a középkori mű­­­emléktant az újabb kornak úgyszólván felfedez­ni kellett. A­mint ugyanis a középkori keresztény egy­házi és nemzeti nagyszerű és sajátos fejlődésű művészet mintegy 300 év előtt véget érte, majd­nem egészen feledve, elhanyagolva, lenézve volt, sőt emlékei részben már lerombolva feküdtek, míg a franczia forradalom után, mint mondók, a purismus és classical idealismus ellen a társada­lomban és életben, tudományban és művészet­ben bekövetkezett ellenhatás ismét e feledett emlékeket is a felszínre hozta. De még a század elején is művészeink nagyobbára, meg sem áll­va hazájuk nagyszerű műemlékei előtt, Olaszor­szág classiens földére siettek az idegen művé­szetet tanulmányozni, midőn egy szerény kölni műtudós, Boisserée Sulpic , meghatva hazája világhírű kölni dómjának nagyszerű művészete által, első kezdé 1808 ban e világremeket ta­nulmányozni, megkísértvén építészi méretek, fel­vételek és tervrajzok által kiegészítve előállíta­ni, s mintegy 23 évi folytonos munkálatok és kiadások által iránta a műveit világot figyel­meztetve és érdekelve, hasonló tanulmányokra és vizsgálatokra ébreszteni. Ugyanakkor Francziaországban egy tudós franczia nemes, de Canmont számos éven át be­járva és vizsgálva hazája középkori nagyszerű műemlékeit, ezen vizsgálatai és tanulmányai nyomán első kísérte meg a középkori műintéze­­tek kora és jelleme meghatározását, s ezzel egy­szersmind egy monumentális Archaeologia rend­szerét 1824 ben kiadott munkájával: „Essai sur l’ architecture religieuse du moyen age.“ A munka megjelenése páratlan figyelmet gerjesz­tett a középkor ezen kitűnő művei iránt, melye­ket mindenki látott, mindenki megbámult, de melyeket senki sem értett, senki sem méltá­nyolt, mert rendszerük egy zárt könyv volt, melynek nyitját senki sem ismerte többé. Caumont iratainak folytatott kiadásai, vala­mint élőszóbeli előadásai és vizsgálatai által egyszerre megfejtve a titkot, egészen új iskolát alapított. Általa teljes forradalom állott be nem­csak a műismeretekben és nézetekben, a tudo­mányban és műtörténetben, de az ízlésben és művészetben is. Az eddig értelmetlen, barbárnak vélt középkori román és gót ízlés a legtév­j­ed­­tebb és legrészletesebb tudományos és művizs­­gálatok, majd folytonos utánzás tárgya lett, nemcsak a magas művészetben, de még a kézi mesterségekben és gyári iparban is. S jelenleg már az archaeologia monumentális a műemlék­­tan mondhatják páratlanul virágzó és mérhet­­lenül bő tudományos és irodalmi ágat képezve, számos monographiákban, műtörténeti és kézi­könyvekben tárgyalva, vele első rangú tudósok és művészek, tudományos egyletek és társulatok foglalkoznak ; tanítása az egyetemek, műaka­­démiák és seminariumok tantermeiben hang­zik ; az emlékek vizsgálata és megőrzése, fenn­tartása és eredeti izlésükbeli helyreállítása a művelt nemzetek kormányainak kiváló gondját képezi. Mindazáltal pedig a középkori hazai és nemzeti művészetnek sajátságos, eddig alig sejtett művilága lép élénkbe, mely a mily nagy­szerű műfejlődésre utal, úgy sok tekintetben a művészetnek eddig még utol nem ért példányait állítja élénkbe. Nálunk még a negyvenes években épen az itt ismertetett kézi­könyv szerzője, Henszlmann Imre hazánkfia volt az első, ki ezen emlékek iránt figyelmet gerjesztett, mint egy másik Boisserée, meghatva szülővárosának, Kassának magasztos gót dómja által, melynek árnyában született, hol atyai háza mellette állott, melyből már bölcsőjétől fogva e jeles műemléket szem­lélhette. Boisseréehez hasonlón kezdé azt fel­mérni és rajzolni, hiányzó részleteit tervezni, és végre 1846-ban kiadott leírásával és ábrái köz­lésével ezen irodalmat nálunk is honosítani. Azóta e tan a külföldön és itthon is párat­lanul nagyot haladt, s jelesbnél jelesb kézi­könyveivel is a külföldi irodalom bőven el van látva. De ezen a téren is Henszlmann már évek előtt egyike volt az elsőknek. Midőn az első ily­en, Bloxam igen kezdetleges kísérlete a közép­kori egyház-építészetről angol nyelven megjelent, Henszlmann volt, ki azt már 1845 ben a német olvasóközönséggel megismertető, külön értel­mező előszóval és magyarázó jegyzetekkel ve­zetve be a tudományos szakirodalomba. Azóta Henszlmann e­zért folyvást bírta, egyike lévén úgy szólván a tan reconstruálóinak, ki abba újabb nézeteket és eszméket hozott, eredetibb felfogást és elveket érvényesített, mint ezt nagy franczia műve mellett, számos kisebb és na­gyobb értekezései és leírásai tanúsítják, így kézikönyvén is mindjárt meglátszik, hogy itt nem a számos hasonlónak egyszerű, vagy biablonszerű lefordításával és compilatióval van dolgunk ; de hogy ebben is alapos, sokszor egé­szen eredeti és sajátos felfogásból indul ki. En­nek sokszori különsége az azonban, a mi a kézi­könyv közértelműségét nehezíti. Ellenben a tárgynak mintegy alapjaiból f­okozatos kifejtése azt a mélyebben észlelő előtt annál becsesebbé teszi. A mit netalán egy és más irányban ezen né­zetek mellett vagy gyakran ellenében is kiemel­hetnénk, itt részint messze vinne, részint, mint még eddig úgy is teljesen meg nem alapított tény — mint például emlékeink keletkeztének s az ízlések korának eddig még teljes biztosság­gal meg nem alapított chronologiája — csak pro et contra vitatás lehetne, melynek itt ezen ismertetésben úgy sem lehet helye. Egyes hiá­nyok miatti kifogások is, miután az ily elhagy­á­sok a tant magában úgy sem alterálják, ez al­­­kalommal szintén bízvást elmaradhatnak. Ilyen volna például azon állítás, hogy a franczia góti ízlés sugár kápolnái nemcsak az egri domon egyedül, mint kézikönyvünk állítja, hanem a nagyváradi egykori székesegyházon is előjöt­tek , melynek elemei már a vértes sz.-kereszti román egyházon is észlelhetők stb. Egyébiránt a Kalauz ezen második részére nézve is mindazon előnyök kiemelhetők, me­lyekre már az első résznél figyelmeztettünk. Ne­vezetesen, hogy nagyobbára hazai műemlékek ábráival és példáival magyarázva a tant, annak ismeretével egyszersmind hazai legnevezetesebb műemlékeink ízlését, becsét, korát és jelentősé­gét is megismerhetjük. Hozzájárul ehhez még egy függelék is az építészeti műszak magyarázatát tartalmazva. Hiányzik ellenben egy népszerű utasítás a például kitűzött kérdésekben, mely a műemlékek miként intézendő vizsgálatát és le­írását tanítaná. De ilyet majd egy általános utasítással a III. hátralevő kötet is közzé tehet, mely még Ipo­lyitól a középkori többi egyházi művészetek, a szobrászat, festészet s a kisebb ötvös, faragó stb. mivek ismertetését hozza a megfelelő raj­zokkal. Mi által végre az oly rég óhajtott ma­gyar archaeologiai kézikönyv teljesen befejez­ve lesz. I­lyi. rendelet (birod. törv. 1. 1853. 1001. 11.) egészben hatályon kívül létezik. A jelen szabályzat a postabér-kezelésről és a nyomtatványok (keresztkötés-kü­ldések), árupró­bák és minták minőségéről, a postaegyletteli közlekedésre, melyre nézve az eddigi szabályok érvényben maradnak, nem alkalmazható. Ép úgy továbbra is hatályban maradnak a nem a posta egylethez tartozó idegen államok­­kali közlekedésnél az illető szerződésbeli fel­tételek. A kereskedelmi miniszter helyett: (Sürgöny.) L e w e n t h a t, m. k. Vidéki tudósítások. Szabadka, sept. 13-án. Az ínség ügyébeni tanácskozás, és autonóm­­testületi bizottmány-alakulás megindítása végett folyó hó 8-án a városház diszesb teremében Somsich Pál kir. biztos ő méltósága elnöklete alatt nálunk is gyűlés tartatott, melyben is a minden rendű és rangú meghívott számos tekin­­télyes­ honoratiorok, és több, ez időbeni képvise­lők vettek részt. A gyűlést Milutinovich Szvetozár, vá­rosi főbíró nyitotta meg, bemutatván kir. biztos S­o­m­s­s­i­c­h Pál ő méltóságát, ki is az el­nöki széket lelkes éljenzések közt elfoglalván, miután az öt kir. biztossá kinevező felsőbb ren­deletek C­z o­r­d a Bódog, mint a jelen ta­­nácskozmányra felkért tollvivő által felolvastat­tak, országosan ismert ékesszólásával ecsetelé a szomorú helyzetet, melyben hazánknak elemi csapások által sújtott több vidéke ez idő szerint létezik, s a melyben ő cs. kir. apostoli Felsége a szűkölködő népnek országos segélyt oly mó­don kíván nyujtatni, hogy ennek kezelése autonom testületek, helyi viszo­nyokkal ismerős, tekintélyes és független fér­fiakra bízatván, a jelenhez hasonló 63-as évben részben tapasztalt kezelési hiányok mellőztes­­senek. Felséges urunk ezen atyai szándékának teljesülése képezvén kir. biztos ur ő magának kiküldetése czélját, felhívta ő maga a gyűlésben levőket, buzgó teljesítésére azon emberi, polgári és keresztényi kötelességeknek, melyek elha­nyagolása, az ínséggel küzdő nép kétségbeesésé­vel szemben, általán a közre hozhatna veszélyt. Minélfogva felszólítá­k maga a tanácskozmányt: egy inségi központi bizottmány alakítására, az inségügyben kibocsátott felsőbb utasítások tár­­gyalására, s a csapás súlyának enyhítését tár­­gyazó saját nézeteinek előterjesztésére. A tanácskozmány erre kijelenté, hogy kir. biztos úr ő magának erélyétől, tevékenységétől, befolyásától és országosan tisztelt egyéniségétől csak üdvös eredményeket vár, s részéről is a legbuzgóbb közreműködést ajánlja fel, mely ki­jelentés és ajánlat után kir. biztos ur ő mlga a gyűlésből lelkes éljenzések közt eltávozott. Ezután a tanácskozás további vezetésére el­nökül pacséri Szucsich Károly cs. kir. kamarás, hétszemélynök és helybeli birtokos ur ő mlga kéretvén fel, miután ez az elnöki széket elfoglalta, a tanácskozmány a központi bizott­mány megalakításához fogott. Annak előlegesen tett elhatározása után, hogy a központi inségügyi bizottmány maga fogja saját kebeléből elnökét és tollvivőjét megválasz­tani, ezen bizottmány tagjaivá közegyetértéssel megválasztottak : Alexics Hadován, Antunovits Pál, Bacsics Mihály, Balázs-Piri Bertalan, Bir­kác István, Demerácz Albert, Gábry Károly, Guth György, Hoffmann Péter plébános, Hoff­mann Máté, Jankovich Mihály, Kádár Mihály, Karvázi Zsigmond , Kővágó György plébános, Lénárd Máté, Lichtnecker János, Ludaics g. n. e. esperes, ifj. Magyar Imre, Malagorszki József, Manojlovics Sándor, Mukics János, Probojcse­vics János prépost, Schäffer Mór, Szárics Ká­roly, Szkenderovics János, dr. Sztojkovics Péter, Szucsics Lajos, Jikviczky József, Váli Béla, Vermes Fábián, Vojnics Gábor, Vojnics Tivadar, Vojnics Purcsár Kozma, Vukov Márk és Zom­­borcsevics Ferencz (összesen 36.) Felolvastatván az inségügyre vonatkozó fel­sőbb utasítások, a tanácskozmány — melynek tagjai nagy részben kívül állanak a városi tisztikar és községtanács körén — kénytelen volt kijelenteni: mikép a helybeli ínségre vo­natkozó adatokkal, nyilvánosság és értekezle­tek hiányában, nem volt alkalma olyaténkép megismerkedni, hogy azok alapján beható rész­letes intézkedéseket már most hozhatott vala ja­vaslatba, minél fogva nézeteit egyelőre csak ál­talános vonásokban közölheti ki.. biztos ur­a­mltságával, és pedig a) A városi tanácsnak f. évi julius 8-án 2825. sz. alatt kelt, bizonytalan remények és kilátások­ra fektetett felterjesztése ellenében, az immár bevégzett aratás szomorú eredménye után meg van győződve a tanácskozmány, hogy ha a kis földbirtokosoknak, haszonbérlőknek és kerté­szeknek vetőmag beszerzésére segély nem nyút­tatik, e város határában nem csekély terjedelmű föld fog a jövő évre vetetlen maradni, annyival inkább, mert a május 24 ki­fagy a szellő ter­mést megsemmisítette, a kukoricza, burgonya stb. termést pedig a későbbi aszály meghiúsí­totta. Szükséges tehát helyben is az országos se­gély a vetőmag beszerzésére. Ennek mennyisé­gére azonban a központi bizottmány fog kir. biztos ur­a­mltságának — a gyűjtendő adatok alapján s a viszonyok kellő tanulmányozása után — hova-előbb kimerítő jelentést tenni. b) Nemcsak emberiségi, hanem közbiztonsági szempontból is múlhatlanul szükséges, hogy a magát télire élelemmel el nem láthatott népnek, jelesen a 200-at felülhaladó napszámosok­nak és ezek családai számára köz­munkákban keresetforrás nyittassák. — E czélra a tanácskozmány első­sorban az al­földi vasútnak 1863-ban megkezdett föld­munkálatai folytatását Zomborig, illetőleg a Du­náig — annyival melegebben vélte ajánlhatni, minthogy ezen munkálatok tervei már készek, s felsőbb helyt jóvá is hagyvák, és az azokra fordított költségeket a kincstár előbb-utóbb visz­­szakapni fogná, érdekében állván nemcsak e vidéknek, hanem az országnak is ezen tervezett vaspálya kiépítése. Hogy azonban a kérdéses vasúti munkálatok megkezdőthessenek, szüksé­ges lenne mindenekelőtt a vasúti vonalba eső földterületeket az országos alapból kisajátítani, nehogy ismételve követtessék el azon igazságta­lanság, mely 1863 ban sújtotta azon földbirtoko­sokat, kik — bízva a hatóságok ígéreteiben — átengedők a sürgetett földmunkálatok alá föld­jeiket, de az ígért kárpótlást mindekkorig — ismételt felterjesztéseik daczára — meg nem kaphatták. Előre látható tehát, hogy míg a föld­­tulajdonosok kérdéses igényeikre nézve ki nem elégíttetnek, földjét senki, semminemű országos közmunkára erőszak nélkül átengedni nem fogja­ Megkérendőnek határozta ennélfogva a tanács­kozmány kit. biztos úr­a­éltságát, hogy az alföldi vasút földmunkálatainak folytatását, és ezzel kapcsolatban az illető földtulajdonosok kisajá­títási igényeinek az országos alapból leendő kielégítését, hatha­tós befolyásával kieszközölni ke­gyeskedjék. A városi tanács által egy felterjesztésben ja­vaslatba hozott községi közmunkákat illetőleg oda utasíttatott a központi bizottmány, hogy e részben úgy a foganatba veendő közmun­kák, mint a kivitel módozataira, jelesen : a vá­ros számára e czélból netán szükségesnek vélt országos kölcsön iránt okadatolt javaslatot ter­­jeszszen a kir. biztos ő mlaga elébe. c) Esedezik a tanácskozmány, hogy minden, az ínség enyhítése czéljából az országos alappal s a városi hatósággal kötendő jogügylet, bélyeg­mentesnek nyilváníttassék. d) Meg van győződve a tanácskozmány, hogy a f. évi adót — tőkevagyonuk, és így­ az adóalap csonkítása nélkül — azok se képesek helyben megfizetni, kik országos segélyre nem szorul­nak. Ha ezektől követeltetik az adó, azon felül, hogy tőkevagyonuk és gazdasági karmaiktól lesznek kénytelenek szükségkép megválni, kényszerítve leendnek ugyan ők cselédjeik egy­­részét elbocsátani, s ez után az ínségesek szá­mát szaporítani. Kéri ennél fogva a tanácskoz­mány az. évi adó elengedését á­ltalá­ban, s az adó­exe­cutiók megszü­­n­tetését, illetőleg egy évre felfü­g­­gesztését az adó­hátralékok és köz­vetlen illetékekre nézve. e) Végre, hogy a város is képes legyen az in- i­ség enyhítéséhez saját erejével hozzájá­rulni, felkérendőnek véli a tanácskozmány kit. biztos ur ő méltóságát annak kieszközlésére, hogy a város valahára kielégítést nyerjen azon több rendbeli köve­tel­és­e­­­re n­éz­ve, m­ely­eke­t a magas kincstár ellenében ekkorig nem ér­­vényesíthetett. Ilyenek a Bács megye el­leni katona-élelmezés a 48—49-ei hadjáratból, a katonai kórház ellátásából, a bíróságok fenntar­tásából származó stb. tetemes követelések. Ezeket a tanácskozmány kir. biztos uz ő méltó­ságának pártoló figyelmébe ajánlja, s a további teendők iránti intézkedések megtételét a köz­ponti bizottmánytól elvárja, melyekről közelebb. Közli Antunovits József. Különfélék. Pest sept. 29. — Császár és császárné . Felségeik Schön­­brunnból 27-én Ischlbe utaztak. — Bécsből sürgönyzik a „Lloydsnak, hogy a kormány a magyar országgyűlést rö­vid idő múlva összehívja, még pedig úgy, hogy még november havában összeülhessen. Az iránt még nem történt megállapodás, vájjon a magyar országgyűléssel egy időben hivják-e össze a Lajthán túli országgyűléseket, vagy csak [ franczia kiejtése azonban elárulhatta volna azután, ha“ai magyar] országgyűlés végleg hatá­­j udvarnál a „hamisított nemes leveleket­“ hozott.­­ —A „Bolond Miská“ ban Spitzig Itzig követ . A „Politik“ tudósítása szerint a pénzügy-­­ kező szavakkal temeti el a „Magyar Világ“ot , minisztérium birodalmi budgetet, továbbá két ! Hát megszűnik a „Magyar Világ“ is, a­mit ki­­külön budgetet készít, egyet Magyarország, s­­ keszte a Ludast, kivégezte a Kecskeméti, sző egyet az örökös tartományok számára. J letett gágogásai, meghal mekegé­sel. És az elő — Eszterházy Mór gróf, tárczátlan mi-­j phizetők ? No, azokat kártalanitni fogja kolom­niszter — mint az uj „Presse“ hallja — most dárjomjával a „Spitzig Itzig.“—Itzig reményű, már maga kéri elbocsáttatását, s lemondó levele , hogy ezen emberbaráti czéljának valósithatására már több nap óta a császári kabinetben van,­­ és áldozatának megkönnyítésére támogatni fogja elintézésre várva. . I őt a várt 250,000 előfizető. — A „Sürgöny“ írja: Tegnap volt alkalmunk ! _ a napi sajtó örömmel vette tudomásul, jelenthetni, hogy Pest városa tanácsának a h­p-­­ hogy H­u­b­a­y Gusztáv igazgatása alatt egy lera ügyében tett intézkedései tekintetéből, ki­.­s olyan színtársulat és vállalat "alakult, mely az tárnokmester úr " excja által kormánybiztos ] évek óta divatozó operettek ellenére a drámai lett kiküldve. Újabban értesülünk, hogy ő excja­­ színügy kizárólagos és magasabb irányú érdekét e részbeni gondoskodását az országnak e ve­­s irta zászlójára; részünkről szívesen üdvözöljük szélyes kór által látogatottt többi részeire is ki-­­ az eszmét, sikert kívánunk a czél elérésére, és terjesztő. O excja tudniillik meggyőződést akar- s az ügyet támogatni fogjuk. Vajha a szép példát van szerezni az­ iránt, ha vájjon az uralkodó epe-­­ minél gyorsabban más színtársulatok is — kü­lö­­mirigy terjedésének lehető akadályoztatása és­­ nősen a városok kebelében az intelligent köré következményeinek enyhítése czéljából a m. k. - ből alakult szinügyegyletek, minták a­­helytartótanács által közrebocsátott rendszabá- k­lozsvári, kassai, debreczeni, aradi lyuk mindenütt, hol ezen epemirigy uralkodik, j­ó k­ö­v­e­t­n­é­k, hogy a színpad újra eredeti pontosan végrehajtatnak e, Aranyosy Sándort, a rendeltetésének kerékvágásába jöjjön, mert a a magyar kir. helytartótanács titkárát megbízni míg belátjuk, hogy fővárosunkban egy olyan méltóztatott, hogy az ország illető részeit beutazó színházra is van szükség, mely operetteket is ad­ván, és az illető törvényhatóságok főnökeivel és­­­elé, addig kárhoztatjuk, s ezt kell tennünk a vidé tisztviselőivel érintkezve, mindazon intézkedése­­ki színpadokat elmételyező opera operetté előadó­­kat, melyek a kérdéses nagy fontosságú ügyben ’ sokkal, melyek mindenütt a dráma rovására­ tör­­ténettek, vizsgálja meg, s azoknak a helyszínén t­r­téntek és történnek.A Hubay-féle kizárólag dráma, pontos foganatosításáról meggyőződést szerez-­­ vígjáték, népszínmű színtársulat, mint biztos kut­­vén, a netalán felmerülő hiányokra egyrészt a forrásból értesülünk, Győrben kezdi meg üdvös törvényhatóságok főnökeit és az illető tisztviselő-­­ vállalatának első folyamát, nagy dicséret illeti­két figyelmeztesse, másrészt pedig a tapasztal-t a győri szinügy-egyletet, mely mint takr.T külön véleményes jelentést tegyen.“ , halljuk, örömmel fogadta az uj eszmét, és habe­a következő kérelem közlésére kérettünk zás nélkül mondott le az operette iránti szobá­­ról: Kérelem Pest városa főtiszt’sos igény és követelésről, elvárván azonban, telendő pa­pságához. A járványos cholera , hogy lehető jó dráma, vígjátéki színtársulat le­­jelenleg annyira uralkodik az emberek gondolat- e­gyen. Ezen társulat számos eredeti uj jeles szin­­jain, hogy ennek az egy gondnak mindenki min­.­­ darabokkal rendelkezik. Győrött csupán 3 hó­don más cselekvényeit alá rendeli. Nem is csoda, napig fog időzni, és azután a farsangi­s böjti Mint valami országos csapásnál, alig van család­­ idényre Szegedre megy, hacsak addig a mely barátot, vagy rokont nem siratna, mint­­ budai népszínház ajtai meg nem ezen szerencsétlen járvány áldozatját. Mily ki­jnyittatnak, mely esetben a fejlődést fog ez még venni, azt a jó ég tudhatja, testület összetanult, váló- Meg vagyunk győződve arról, hogy a főtiszto­­gatott műsorával minden pil­­lendő papsághoz intézett méltányos kérelem á­llanatban megkezdi Budán előadá­­mely a közegészség érdekében találja forrását, s a­­ t . Kétszeres érdek tehát, hogy a győri jó szívvel, és a szenvedő emberiség iránti azon közönség ezen társulatot felkarolja, mely ha rokonindulattal fog fogadtatni, mely keresztyén részvétlenség miatt el nem bukik, vidéki sziné­­papságunkat mindenkor dicséretesen jellemezte, szemünket mintegy reformálni fogja, és ebben a kérelmünk pedig az, hogy a sok harangozást főérdem Győr miveit, jó hírben álló közönségéé a templomokban, legalább a járvány idejére,­­ leend. Felteszszü­k, hogy Hubay mindent elkövet, megszüntetni szíveskedjenek. Ezen tekintetben , hogy az igényeket és reményeket, melyek val­­vannak fővárosunkban templomok, melyek az falata és társulatához kötvék, kielégítse, mit egész tájék tudomása szerint, mindenkor „nagyot,­­ bizonyít már az is, hogy sikerült neki Molnár sokat tettek a jóból.“ A végtelen sok harango­­s Györgyöt, mint alvállalat művezetője és első más szintén bódulttá teszi még a legegészséges színészét is megnyerni a színtársulathoz. Figye­­sebb embert is. Most azonban akár­hányszor semmel kisérjük ezen színtársulat működését, s voltunk tanúi, hogy beteg ágyban fekvők legna- kívánjuk, hogy a tespedésbe sülyedt vidéki szi­­gyobb izgalmakba hozattak, mert a harango­ , neszet ügye általa kívánatos lendületet nyerjen, zájban alig alig áll be szünet. Ezt a kíméletlen- s ezzel együtt szinirodalmunk is fejlődésnek int­séget, meg vagyunk győződve, nem akarhatja s dúljon, folytatni főtisztelendő papságunk , mihelyest — A vasúti mérnökök — mint a „Kolozsvári a dolog állásáról értesül, azért legnagyobb biza- ' lapok írják — már megérkeztek Kolozsvárra, lommal, és a nélkül, hogy ezen tárgyra nézve szám szerint 24 en, Werner főmérnök igazgatása részletekbe ereszkednénk, kérésünket az illetők­­ alatt. E mérnöki kar nyolcz részre oszlik, smin­­te akaró figyelmükbe ajánljuk. — Tán elég vol­­den osztályban egy mérnök két segéddel fog­na, ha egyszerre mindenkorra egy negyedórái­g működni. Minden osztály külön ponton kezdi harangozás áldoztatnék az összes halottaknak­­ meg munkálatát, u. m. az első Váradnál, a ma­­naponkint, a helyett, hogy minden egyes halott-­­­sodik és harmadik Elegdnél, a negyedik és öté­­ért külön harangoznak egy fél óráig. Ha némelye­dik Fehérvárnál, a hatodik és hetedik Bén­i­kor sok száz halottért áldozó misét lehet tartani, Hunyadnál, a nyolczadik Kolozsvárnál kezdőu­­tán kevesebb nehézséggel járand­ó harangozás ködni, magától értetvén, hogy a­hol két sectio ügyében is más rendet behozni. (Beküldetett.) szállt ki, ott a kettő két irányban fog megin­­t Egressy Ákos harmadik felléptéül az dúlni. Egyelőre csupán a nagyvárad kolozsvári „Ármány és szerelem“ volt kitűzve, mely lég­­vonal van munkálat alá véve, mely mihelyt el­­nap színre került. Egressy Ferdinánd szerepe készül, a mérnökkar Bécsbe visszatér, s a ki­ben ismét nagy fába vágta fejszéjét, azonban ez dolgozott vasúthálózatot , a vállalkozni kívánók alkalommal elég sikerrel oldá meg feladatát. *16 fogják terjeszteni. Óhajtjuk, hogy sikere Leszámítva első jeleneteit, melyekben elfogult s legyen­­ hideg vala, később melegséggel s bensőséggel . A prágai jezsuiták ellen mindig hangosabb játszott. Egressynek, úgy látszik, még idegen­ban nyilvánul az ellenszenv. Sőt vasárnap világ a színpad, s ezért a nyugodtabb jelene­ tüntetésekre is vezetett az Ignácz templomban. tekben bizonyos egyhangú szavalási modor­ai- Egy jezsuita délutáni szónoklata alatt e­gy isme­­rleggé teszi nyelvét, s nyugtalan mozdulatai rétjén két oltárnál oly rosz szagot terjesztő fő­­bántók, mig ellenben a szenvedélyes mozzana-­lvadékot öntött ki, hogy roszullét miatt többen tok, a düh és harag kitörései sokkal jobban is­ voltak kénytelenek a templomot elhagyni. Egy kerülnek, s az ezekben nyilvánuló bensőség­­e- főpásztori körlevél felolvasása alatt többen, ne­hézségre mutat. Addig azonban, mig a nyugalom vezetesen fiatal emberek, oly annyira zörögtek meg nem jön, határozott ítéletet hozni bajos. A botjaikkal, hogy a pap szavai alig voltak érthe a közönség kitüntetéseivel halmozó, sőt ismét dob­­tak. 25 dikén esti 10 órakor gyermekek gyüle­­tek koszorút is. Első alkalommal elnéztük a ko­­kertek a jezsuiták lakása elé, s az ablakokat szarudobást, mert azt bátorításnak neveztük, kövekkel szándékoztak bedobálni, azonban a most azonban nem hallgathatjuk el, hogy az­ok­ polgári őrség által szétüzettek, talán túlbuzgó barátság igen sokszor megártott — A jezsuiták főnökéhez, mint az uj védenezének. A helyett, hogy a lóra felsegitnék, „Pressernek sürgönyzik, Prágában tegnapelőtt mint az oláh papot szentjei, tullökik a lovon. Az fiatal polgárokból álló küldöttség ment, kire egész előadás kerek és összevágó volt. Jókainé, lenté az elégületlenséget, melyet a jezsuitáknak Felekiné különösen együttes jelenetekben kitű- Prágában időzése kelt, s azon óhaját fejezte ki, nőén játszottak. Nemkülönben Szilágyi és Ko­ hagyja el a jezsuita rend Prágát és Csehorszá­­máromi, kit egy idő óta nem tudjuk miért, ha-­got minél előbb. A főnök azt felelte, hogy az er­­nyagolni kezdenek. Tóth szintén kitűnően ját- sok eszközölte a jezsuiták Prágába hivatását, szett­eleitől végig, Benedek eléggé igyekezett, csak ő távolíthatja el ismét.

Next