Pesti Napló, 1866. szeptember (17. évfolyam, 4910-4934. szám)
1866-09-19 / 4924. szám
Pest, sept. 18.1866. (Fk) A ki valaha a badeni, wiesbadeni vagy homburgi játéktermet meglátogatta, emlékezni fog azon urakra és nőkre, kik a croupier közelében foglalván helyet, az előttük fekvő táblácskán szorgalmasan jegyezgették a nyertes számokat, és ezen jegyzetek szerint intézték aztán saját játékukat. Hiába mondja nekik az ember, hogy a játék, vagyis a nyerés a véletlen dolga, ők esküsznek rá, hogy combinációjuk nagyon értékes, s hogy még a véletlen is bizonyos szabályokat követ, így Poroszország legújabb meglepő sikerei óta is Európa államai egyre törik fej őket azon okok kitalálásán, melyeknek Bismark urama váratlan eredményeket köszönhette, pedig azoknak legalább nagy részét a szerencse vetésébe.Az öszszes porosz had julius 3-án pihenni akart, csak midőn este kémek által azon hir hozatott, hogy az osztrák had valami megfoghatatlan intézkedés következtében háttal egy nagy folyónak áll, és víz alá helyzett, tehát majdnem megközelíthetlen erősségre támaszkodik, még az éjjel határozva jön porosz részről a megtámadás, és egy lovaskapitány az illető parancsokkal útnak indíttatott a messze hátul álló korona herczegi hadtesthez. Ezen kapitányt két huszár megtámadta, meg is sebesítő, aztán utána is lőtt, de a porosz mégis menekülhetett, és szerencsésen érte el a herczeg főhadiszállását. Ha a mi derék földjeinknek jobban kedvez a szerencse, ha a kapitányt kezekre kerítik, nemcsak az osztrák parancsnoknak tudomása lett volna a porosz tervről, hanem a porosz korona herczeg, ki a csatát eldöntő, nem érkezhetett volna idejekorán a porosz főhad támogatására, vagy az osztrákok még éjjel sánczolták volna el jobb szárnyukat, hogy a herczeget legalább feltartóztassák, és akkor a csata kimenetele más lett volna, mert köztudomású dolog, hogy dél felé a küzdelem egyenlően állott, s a porosz király máris nagy aggodalommal nézett Éjszak felé, ahonnan fiának érkeznie kellett. Továbbá épen most látjuk a lapokból, hogy a poroszok előtt már június havában az osztrák ordre de bataille minden részletekkel ismeretes volt; jó kémeik lévén, könnyű volt aztán minden egyes helyváltoztatás szerint helyreigazítani az eredeti tervet, de hátha nem akadt volna, aki ama tervet a poroszok kezébe szolgáltatja ? . . . Látni való, hogy a véletlen vagy a szerencse, vagy akárhogyan akarjuk nevezni, csakugyan fontos tényező volt, melyet semmiféle combinatió által nem lehet pótolni. Mindazáltal megengedjük, hogy ez nem voló az egyedüli tényező , hogy voltak olyanok is , melyek megmérhetők , kiszámíthatók , és ezek közt kiváló helyet foglal el, a gyufapuska mellett, a porosz hadszervezési rendszer is, melynél fogva szükség esetén roppant serget lehet kiállítani, anélkül, hogy annak költségei béke idején is túlterhelnék a budgetet, anélkül, hogy éveken át minden kénytelenség és haszon nélkül annyi százezer kezet el kellene vonni a productív munkától. Francziaországban e porosz rendszer most nagyon élénk vita tárgyát képezi, annyival inkább, miután a mostani császár, midőn még a hami vár önkénytelen lakója volt , máris részletesen értekezett az átalános hadszolgálati kötelezettség előnyeiről. „Forcade a Revue des deux mondes“-ban, Girardin a maga új lapjában, mások másutt pro et contra szólalnak fel, s a franczia kormány is komolyan foglalkozik e kérdéssel. De, ami több — még Bécsben is ugyanez történik, onnan is úgy hallatszik, miszerint nyomatékos befolyások erélyesen működnek a porosz rendszer elfogadtatása mellett. Nincs mit csodálni, hogy ez így történik, csodálatos egyedül az, hogy csak most történik, holott azoknak, akik általában tudnak és szeretnek gondolkodni, elég alkalmuk volt a dolog felett elmélkedni az amerikai háború alkalmával, mely még sokkal fényesebben tüntette elő egy népsereg előnyeit. Hanem, persze, azt hitték, hogy — Éjszak-Amerika köztársaság lévén — ennek intézményei monarchiában nem alkalmazhatók, és csak akkor kezdtek feleszmélni, midőn hasonló, bár szűkebb mértékben alkalmazott rendszerrel egy európai monarchia is oly fényes diadalokat aratott. A tárgy tisztán katonai oldalához, melyhez nem értünk, természetesen nem is szólunk, hanem politikai szempontból kettőre kell figyelmeztetnünk azokat, akik az általános hadkötelezettség behozatalát ajánlják Ausztriában, Francziaországban és egyebütt. Egyik az, hogy ez általános honvédelmi rendszer mindinkább lerontja a polgári és katonai rend közt fennálló sorompót, és tetemesen csökkenti az ex professo katonák számát, kiket népkatonákkal pótol. így aztán a nép hangulata egyszersmind a sereg többségének hangulata is leend, és elégületlen nép elégületlen katonákat is fog állítani, még pedig oly katonákat, kik nem vak eszközök, miként az ex professo katonák nagyobb része, hanem olyanat, akik gondolkodnak, akik saját véleménynyel bírnak, és akiknek e véleménye épen nem közömbös a sereg magatartására nézve. Elégületlen néppel vajmi nehéz ily körülmények közt háborúba menni ! Éne, tudjuk, sokan azt fogják mondani, hiszen Bismark kormányával is elégületlen volt a porosz nép, és mégis diadalmasan vitte a háborút. Az utolsó igaz, az elsőt szabatosítani kell. Bismark kormányával a porosz értelmiség volt elégületlen, de a köznép mindenekelőtt a maga anyagi érdekeit tartja szemmel, és ezek szempontjából nem volt oka panaszra; a financial gazdálkodás példás volt mindig, az maradt a háború alatt is, háború után pedig Bismark mindenünnen kaparja össze a milliókat, hogy a népre az eddiginél nagyobb terhet ne kelljen rakni. — Poroszországban tehát legalább aránylag kicsiny volt az elégületlenség, kicsiny ahhoz képest, mely ott mutatkozik, ahol mind politikai, mind anyagi tekintetben egyaránt kedvezőtlen a nép helyzete. De még a politikai okokból keletkezett elégületlenség is csak részbeni volt, és nem vonatkozott a kormány külpolitikájára, pedig épen ennek érdekében vitetett a háború. Sőt a porosz értelmiség többsége egyenesen helyesli a minisztérium külpolitikai czéljait, és csak az útra nézve volt eltérő véleménynyel. Tehát anyagi szempontból általános megelégedés, politikai tekintetben a czélokra nézve teljes egyetértés, és csak az eszközökre vonatkozó eltérés (mely distinctió sokszor túlmegy a köznép felfogási tehetségén), ez valt a kedélyek hangulata Poroszországban, midőn a háború megindult. Anyagi helyzetével elégületlen néppel népszerűtlen háborút viselni, az általános honvédelmi rendszer mellett merőben lehetetlen volna; ezt csak akkor lehet tenni, ha a hadjárat nagyon csekély mérvű, miként például 1848—49 ben a forradalom ellen viselt kis háború, melyre a porosz ex professo katonaság teljesen elegendő volt, s mely a hadseregnek túlnyomó népies többségét érintetlenül hagyta. Ausztria a porosz rendszer szerinti haddal a maga határait védhetné mindig és mindenki ellen, de ha például, miként 45 év előtt tette, idegen földön, idegen érdekek javára akarna harczolni, ily sereteggel bajos lenne ezt kivinni. Tehát elégült nép és népszerű politika, ez az első feltétel, ha az általános hadkötelezettséget be akarják hozni. Másodszor: tagadhatlan, hogy ha ily népies had hivatik a zászlók alá, ez mélyen belevág a polgári tevékenység minden ágaiba, és a közjólétre legalább múlékonyan nagy áldozatot ró. Ez utólag tán pótolható, de mi haszna annak, ha négy hét múlvai felgyógyulást ígérsz oly betegnek, akinek életereje már két hét múlva ki van merülve ? Láttuk, mi módon károsító a szabadságosak behivatása még Ausztriában is számtalan család anyagi jólétét; hát mily mértékben kell ennek történni ott, ahol a hadkötelezettség általános ? Ott aztán egypár hét tönkre tehet mindent, ha béke idején nincs kellően gondoskodva a nép anyagi helyzetének felvirágoztatásáról, ha nem gyűjtetik már előre is mintegy feleslege az erőnek, melylyel aztán ki lehet tartani a háború sanyarúságait, ha nem előzik meg az áldott évek a soványakat. Ahol már béke idején is a nép majdnem kizárólag a mindennapi kenyér és az adó kedvéért dolgozik, ahol nemcsak hogy semmit sem lehet félretenni, hanem adósság alakjában már a jövőbeli munka gyümölcseit is előre fel kell emészteni, ott ezer meg ezer családnak már az első hetek alatt el kell vesznie, ha táplálójuk az ekét vagy kapát a puskával vagy karddal kénytelen felcserélni. Mert annyi pénze a világ egyik államának sincs, hogy háború alatt nem Szerda, September 19. 1866. 214-4924 17. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. o. Hirdetményét díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyílt tér: 5 hajsályos petit sor 25 ujkr. csak roppant hadserget tarthatna , hanem még mindazokat is, akik különben a rögtönzött honvédők munkájából élnek. Mindezeket egybefoglalva, az eredmény az , hogy az általános honvédelem rendszere sikeresen csak ott honosítható, ahol a közelégültség és a kormánypolitika népszerűsége erkölcsileg, az általános jóllét és vagyonosság pedig anyagilag teszi lehetségessé e rendszer alkalmazását. Vájjon alkalmazható-e az, és mily feltételek mellett alkalmazható Ausztriában, ennek eldöntését a mondottak után bátran lehet az olvasó ítéletére bíznunk. Bécsi dolgok. A régi „Presse“ sept. 17-ki lapjának esti számát az „A. Z.“ következő bécsi levelének közlésével nyitja meg: „Biztosan közölhetem önnel, hogy az egyezkedések Magyarországgal csak átmenetileg szakíttattak meg, azonban egészben és nagyban véve, azok épen nem maradtak eredmény nélkül. Határozottnak tekinthető a minisztérium készsége: Magyarországnak külön minisztériumot engedni, fenntartva a bizalomteljes várakozást, hogy az országgyűlés a monarchia fennállásával részben össze nem férő 48-ks törvényeket kellően fogja revideálni. Kormánykörökben az országgyűlési albizotmány által a közös ügyek tárgyában kidolgozott javaslatot alapvonásaiban szintén elfogadhatónak tartják, csupán a hadsereg és pénzügyek egységében, nevezetesen az államadósság solidaritásában kívánnának nagyobb garanciákat. Az eddigi egyezkedéseket jellemzi az, hogy nem személyek, hanem elvek körül forogtak; az alkalmas egyéniségek a compromissum megtörténte után fognak kerestetni. Az egészben lehetlen fel nem ismerni, hogy a Belcredi-minisztérium szép csendesen, de azért észrevehetőleg áthajlik az autonomistákhoz. Az Ausseeban megtartott értekezlet, bármily határozatlan legyen is programmja, igaz szakítás a reichsrath majoritás eddigi traditióival.“ Természetes, hogy a „Presse“ ezen utóbbi passusra épen nem kiálthat Hochot, s egyelőre megelégszik a kormány embereit azzal ijesztgetni, hogy Magyarország a neki egyszer tett engedményekről később bizonyosan nem fog lemondani. A „Morgen-Post“ — miután az ausseei rövid programmot ismertette, sőt elemezte is helyeslőleg, tájékozás és összehasonlítás végett közli a foederalista párt hoszszabb és pontozott programmját is, melynek tartalma következő : „A bécsi német foederalista párt, melynek képződése, mint tudva van, a német anyaországtól való elszakadást előidézte, jó baráttól, ellenségtől programmjának pontos körülírására unszoltatván, ezennel egy javaslatot terjeszt a nyilvánosság elé, mely nem hizelg magának azzal, hogy kész, változhatlan, merev statútum, hanem szerény előmunkálat akar lenni további egyezkedésekre, nyilvános tárgyalások tárgya, a pártnak önvallomása. „1. Mindenek előtt nyilvánítjuk, hogy ragaszkodunk a birodalmi egységhez, melyet a birodalom elemeinek szerves, azaz benső egyesítése által akarunk keresztül vinni, és oly erőssé tenni, amennyire a szabadság és a nemzeti önállóság veszélyeztetése nélkül tehetjük. „2. Visszautasítjuk a centralisatiót, kényelmes kormányzati szervezetének imponáló egyszerűsége daczára is , mert a birodalmi elemek szervetlen, azaz csak külső egyesülésének tekintjük azt, mely nem egyeztethető össze Ausztriában a népek sérthetlen önkormányzatával, szabad szövetkezésével, mert csak a drogval és absolut eszközökkel vihető ki, és a birodalomnak sem a belbékét, sem az imponáló hatalomkifejtést kifelé nem adja meg, melyekre pedig oly nagy szüksége van. „3. A dualismust sem akarjuk, történelmi jogosultsága mellett is, zászlónkra írni, mindaddig, mig csupán a centralismusnak a Lajtha által két részre osztott folytatásában áll, mert áldozatul kivánja a történelmi szabadságot Lajthán innen és túl, s nemzeti hegemóniák és a népek erőszakolása által uralkodik. Szívesen elismerjük, hogy a magyarok politikai bátorsága és szívós kitartása, melylyel jogaikat az eljátszás tana ellen védték, és az alkotmányosság menhelyévé tették Ausztriában, minden osztrák birodalmi népektől hálát érdemel, és csak azért fogjuk a dualismust, történelmi jogosultsága folytán, szívünkből üdvözölni, mert felteszszük, hogy a Lajtha által két részre osztott foederalismus lesz az, ha Magyarország, nemzeti egyenjogúság elvei szerint, magát foederalis alapon önkormányzatilag reorganizálja, és ugyanarra képesíti a birodalom Lajthán inneni felét. „4. A Lajthán inneni tartományoknak, nemzetiségi és történelmi alapon szerves önkormányzati felosztását, kényes nyílt kérdésnek tekintjük, mely nem oldható meg veszély nélkül és tartósan, a legjobb szándékú octvoyk által sem , hanem ezeknek tárgyalása egy ad hoc választandó, s a birodalmi egység kívánalmai szerint szervezendő Lajthán inneni képviselet elé tartozik, és csak kölcsönös transactiók útján oldható meg szabadelvűen és szerencsésen. Ezen ad hoc képviselet teremtendi az alkotmányos szervet a Lajthán inneni közös ügyek tárgyalására, mely delegátiók utján a Lajthán túli foederatió alkalmas számú képviselőivel együtt, a birodalmi egység érdekeit erőteljesen védje. Ez ad hoc képviselet, ha nem sarjadős választásokból, p. o. az 1848 ki választási törvények szerint, hanem az országgyűlések kebeléből alakíttatik, elkerülhetlenné teszi a Lajthán inneni országok képviseletének, a legszélesebb alapúválasztási törvény alapján újraválasztását, mely tövény p. o. a nemzetiségi szempontból minden igazságos és méltányos kívánságot kielégítsen. Követeljük, hogy a kormány, egy szabad egyleti és gyülésezési, s egy pártatlan és valóban szabadelvű választási törvény kibocsátásával, az odrog pályájáról mindenkorra lelépjen. Különösen a gyülésezési törvény azonnali alkalmazásától, mely a választásokat megelőzte, szerencsés mellőzését várják a nyilvános élet halálos közönyének, a népek élénk részvételét a politikai vitatkozásokban, s a pártok tisztázódását, mire aztán érett, öntudatos választásoknak kellene a kiegyezés munkáját előre vinni. „6. A szerencsésen kikerekített községi complexek és azok önválasztotta kormányzati eszközei által biztosított csoportozati önkormányzatnak, minden oly egyenetlenséget és méltánytalanságot, mely a történelmi csoportozatnak múlhatlan következése, ki kell egyenlítnie és megjavítnia , s egyszersmind egyelőre az anyagi érdekek fáradhatlan őreinek is lenni. Az autonómiának e gyógyereje azt is a szabadság elveinek veszélyeztetése nélkül eszközlendi, hogy lehetőleg kevés, de nagy csoportozatok legyenek, s ekképen a birodalom foederális osztályozásában is kikerülve legyen az elforgácsoltatás veszélye, és világos kifejezést nyerjen a benső egyesülés ösztöne. „Bárcsak mielőbb teljesen sikerülne a történelmi örökségek, nemzetiségi követelések, az önkormányzat és szabadság sokáig nem sérthető igényei közti kiegyenlítés ; e transactiónak a szabadság szolgálatában ajánlja fel magát teljes áldozatkészséggel, a hirtelen megifjódott és nem sokára egyesülendő Németországtól.A politikai fatalitás által elszakított bécsi német foederalista párt, baráti kezet nyújtván a kiegyezésre Ausztria minden nemzetiségeinek. „Béc8, 1866. septemberben. „A német foederalista párt.“ A bécsi „Presse“ nem tartaná egésznek lapja azon számát, melyben a magyar minisztérium és az országgyűlés, valamint a Lajthán túli Landtagok többé-kevésbé érdekes variatióban meg nem említtetnének; tegnapi számának első czikkét is a következő ponttal vezeti be : „Mint halljuk — t. i. a „Presse“ — elhatározott dolog, hogy a magyar minisztérium kineveztessék, valamint hogy a magyar országgyűlés is oly hamar asmint csak lehetséges, összeoivassék. Nemsokára azután a Lajthán túli tartománygyűlések fognak összejönni, hogy folyó ügyeiket intézzék. Mihelyt a magyar országgyűlés kiegyenlítési elaboratumával elkészül, s ez a kormány kezeibe letétetik, a Lajthán túli tartománygyűlések felhivatnak, hogy a magyar javaslat tárgyalására képviselőket válaszszanak, hogy ezek, mint a Lajthántúli tartományok delegációja, magát constituálja. A választás módozata még nincs megállapítva, egyébiránt a februári vita módozatának nincs kilátása érvényességre. Mi — t. i. a „Presse“— igen kétkedünk, hogy a német Landtagok képviselői hajlandók lennének mást elfogadni.“ A „ közép-dunai gőzhajótársaság “ fölsőbb helyen jóváhagyott alapszabályai. A társulat czélja, s a résivényesek joga és kötelességei. 1. §. „Közép-dunai gőzhajó-társaság“ czim alatt egy társulat alakul, azon czélból, hogy gőzhajókkal a Dunán Győrtől Újvidékig utasokat, és a körülmények szerint terhet is szállíttasson. 2. §. A társaság 30 évre alakul, székhelye Pest, alaptőkéje egyelőre 400.000 pé. forintban határoztatik meg, mely 2000 darab kétszáz forintos részvényből áll. 3. §. Ha az üzlet folyama a vállalat kiterjesztését kívánatossá tenné, a közgyűlésnek jogában áll, felsőbb jóváhagyás mellett, új részvények kibocsátását rendelni el, mely esetben az aláírásra, az eredeti részvényeseknek, a mennyiben eredetileg aláírt részvényeiknek még birtokában vannak, részvényszámuk arányáig előjoguk van. 4. Mihelyt az aláírásra bocsátott részvénytőke 25%-a befizettetett, s a társaság alakítására az engedély megadatott, a társulat működését azonnal megkezdi. 5. §: A részvénytőke befizetését illetőleg határoztatik, hogy az igazgató-választmány felszólítására, az ugyanaz által kitűzendő idő alatt, minden részvény név szerinti értékének 15°/o, másod ízben 10°/0 lesz befizetendő. Az egész összeg azonban 8 részletben 2 év alatt fizettetik be, szükség esetében azonban jogában áll a választmánynak a befizetéseket rövidebb idő alatt is bekövetelni. A részletfizetésekről ideiglenes nyugta adatik, mely az egész részvényösszeg befizetése után részvényjegygyel cseréltetik fel. 6. §: Az eredeti részvényes a társaság irányában mindaddig felelős marad, míg elvállalt kötelezettsége alól a választmány által fel nem oldatik. Ha valamely részvényes fizetési kötelességét a kiszabott idő után egy hónap alatt sem teljesítné, arra az igazgatóság által külön levélben felszólíltatik, s ha újabb egy hó is eredmény nélkül múlnék el, jogában áll a választmánynak, az elmaradt összeget, késedelmi kamataival együtt, törvény útján behajtani, vagy a késlekedőt a részvényesek közül kitörölni, mely esetben az, az addig befizetett összeget elveszíti ; ezen összeg a tartalékalap gyarapítására fog fordíttatni, az ekként érvénytelenné vált ideiglenes nyugta helyett pedig — új ilynemű nyugta kibocsáttatni. 7. §. Minden fizetés Pesten, a választmány által a fizetésre! felszólításokban is meghatározattdó helyen, bérmentesen történik. 8. §. A részvények névről szólanak, s egyszerű hátirat által forgó huók, és csak akkor adatnak ki, ha az 5. §. értelmében egészen befizettettek. • 9. §. A részvényesek csak részvények névleges értékéig felelősek a társaságért, s azon felül semminemű utánfizetésre vagy jóhiszemben már kikapott osztalék visszafizetésére nem kényszeríthetők. 10. §. Az elveszett részvények a pesti elsőbírósági váltótörvényszék útján megsemmisítendők, hogy helyettük új részvény adathassák ki. 11. §. Minden részvényes részvénye arányáig részese a társaság összes vagyonának, s míg a társaság fennáll, tagjainak a befizetett részvénytőke után üzleti tiszta jövedelméből minden évben osztalékot fog szolgáltatni. 12. §. Az évi bevételből mindenekelőtt a kezelési, fenntartási és üzletköltségek, adó stb., továbbá a szerelvényi vagyon értékéből az ügyrendtartásban megszabott törlesztési összeg levonandó. — E levonások után megmaradó tiszta haszonból mindenek előtt 5% a társulat netán a veszteségei pótlására szánt tartaléktőke képzésére levonatik, továbbá 2°/0 az igazgató, 1 % a titkár részére százaléki illetékül, 2% pedig a választmány rendelkezésére bizatik. A még így is maradó felesleg az aláírt összeg arányában a részvényesek közt kiosztatik, az 1000 es kerekszámokat haladó összeg a tartaléktőkéhez kapcsoltatván. 13. § A tartaléktőke a 12-ikban megállapított módon képeztetik, ezen felül pedig saját kamataiból, és a kamatok kamataiból növekszik mindaddg, míg a befizetett részvénytőke 20 százléklára fel nem szaporodik. Ha ez eset bekövetkezett, a legközelebbi közgyűlés fogja elhatározni, szaporittassék e a tartaléktőke tovább is- A tartaléktőke gyümölcsözés végett a pesti takarékpénztárba tétetik le. 14. §. A társaság és egyes részvényesek közt a jogokra és kötelességekre nézve támadó vitás kérdések, mennyiben azok barátságos egyesség útján ki nem egyenlíttethetnének, egy öttagú választott bíróság által, mely legfeljebb 6 hét alatt ítéletet hoz, intéztetnek el, és pedig minden fellebbezés és perorvoslat kizárásával. E választott bírósághoz mindenik fél két tagot nevez ki, kik azután maguknak elnököt választván, szavazattöbbséggel hoznak határozatot, ha valamely fél az illető felszólítástól számítandó 14 nap alatt választott biráit nem nevezné ki, vagy ha az elnök iránt a birák meg nem egyezhetnének, a pestvárosi törvényszék kerestetik meg, a hiányzó birák, illetőleg az elnök kinevezése végett. A választott bíróság Pesten ül össze. Ha a vesztes fél ítélethozatal után sem teljesíti kötelességét, akkor az ítélet végrehajtásáért az illetékes bírósághoz történik folyamodás. Az ügyvezetősről. 15. §. A társaság ügyei egy elnök, két alelnök, egy 24 tagú választmány, s végre egy igazgató által vezettetnek, kik mellett az írásbeli teendőket egy titkár végzi. Hatóságok és harmadik személyek irányában a társulat az elnök, s ennek megakadályoztatása esetében az alelnök képviseli. Az igazgatónak legalább 20 részvénynyel kell bírnia, s megválasztása után 4 hét alatt ez iránt magát a választmánynál igazolnia. Ezen részvények az igazgató működésének tartamára biztosítékképen a társulat pénztárába tétetnek le és el nem árusíthatók. Az igazgató vezeti az üzletet, s hivatalos fizetéssel, és a 12. §-ban megszabott százaléki illetőséggel láttatik el, a titkár szintén rendes évi fizetésben, s a 12. § ban meghatározottban részesül. 16. §. Az elnök, alelnökök és választmányi tagok a közgyűlés által 3 évre választatnak, a választmányi tagok mindegyikének foglalkozásuk egész ideje alatt vagyonuk felett szabad rendelkezési joggal ellátva s legalább 5 biztositékképen szinte a társulat pénztárába leteendő részvény birtokában kell lenniök, s ők soha sem lehetnek a társaság hivatalnokai közül valók, valamint oly részvényesek, kik a társulattal valamely szerződési viszonyban állanak vagy valamely más hasonló feladatú vállalat vezetésében részt vesznek, a társaságnál foglalkozásba nem léphetnek. A választmányi tagok felének Budapesten kell lakni. 17. §. A választmányi tagok 1á -a sorshúzás útján minden évben kilép. A kilépők ismét megválaszthatók. 18. §. Ha a választmány valamely tagja meghal , vagy tiszti foglalkozásának megfelelni nem képes, a választmány a választáskor legtöbb szavazatot kapott tag behívásával egészít ki magát. Az igazgató választmányról. 19. §. Az igazgató választmány köréhez tartozik : mindenre felügyelni és ügyeltetni, mi a társulat biztonságát és ügyeinek szabályszerű kezelését illeti. Ennélfogva felügyeletet fog gyakorolni a társaság ügymenetele felett, az igazgató és hivatali személyzetet kinevezi, azok körét, jogait és kötelességeit, a pénztári kezelés minőségét az elnök, igazgató vagy egyes választmányi tagnak engedélyezendő utalványozási jognak mértékét stb. külön szabályok által meghatározza; a közgyűlésen kívül a választmány képviseli a társaságot, melynek általános felhatalmazottja, felhatalmazványául a jegyzőkönyvben foglalt közgyűlési határozatok szolgálván. 20. §. Az igazgató válaszmány üléseit minden hónapban a vállalat székhelyén Pesten tartja. Végzéseit a jelenlevők általános szavazattöbbségével hozza. Ha a szavazatok száma egyenlő, azon vélemény emeltetik határozattá, mely az elölülő által elfogadtatott. A határozat érvényességére a gyűlésben legalább 5 választmányi tag jelenléte szükséges. Gyűlésre minden választmányi tag külön meghívandó. Az elnök vagy alelnök távollétében a jelenlevők azon egy esetre maguk közül választanak elnököt. A tanácskozmányról a jegyzőkönyvet a titkár vezeti, s az elnök, egy választmányi tag és a titkár írja alá mindenkor.