Pesti Napló, 1866. szeptember (17. évfolyam, 4910-4934. szám)

1866-09-19 / 4924. szám

Pest, sept. 18.1866. (Fk) A ki valaha a badeni, wiesbadeni vagy homburgi játéktermet meglátogatta, emlékezni fog azon urakra és nőkre, kik a croupier közelében foglalván helyet, az előttük fekvő táblácskán szorgalmasan jegyezgették a nyertes számokat, és ezen jegyzetek szerint intézték aztán saját já­tékukat. Hiába mondja nekik az ember, hogy a játék, vagyis a nyerés a véletlen dolga, ők esküsznek rá, hogy combiná­­ciójuk nagyon értékes, s hogy még a vé­letlen is bizonyos szabályokat követ, így Poroszország legújabb meglepő sikerei óta is Európa államai egyre törik fej őket azon okok kitalálásán, melyeknek Bis­­mark ur­ama váratlan eredményeket kö­szönhette, pedig azoknak legalább nagy ré­szét a szerencse veté­sébe.Az öszszes porosz had julius 3-án pihenni akart, csak midőn este kémek által azon hir ho­zatott, hogy az osztrák had valami meg­foghatatlan intézkedés következtében hát­tal egy nagy folyónak áll, és víz alá hely­­zett, tehát majdnem megközelíthetlen erős­ségre támaszkodik, még az éjjel határoz­va jön porosz részről a megtámadás, és egy lovaskapitány az illető parancsokkal útnak indíttatott a messze hátul álló ko­rona herczegi hadtesthez. Ezen kapitányt két huszár megtámadta, meg is sebesítő, aztán utána is lőtt, de a porosz mégis menekülhetett, és szerencsésen érte el a herczeg főhadi­szállását. Ha a mi derék földjeinknek jobban ked­vez a szerencse, ha a kapitányt kezekre kerítik, nemcsak az osztrák parancsnok­nak tudomása lett volna a porosz tervről, hanem a porosz korona herczeg, ki a csa­tát eldöntő, nem érkezhetett volna ideje­korán a porosz főhad támogatására, vagy az osztrákok még éjjel sánczolták volna el jobb szárnyukat, hogy a herczeget leg­alább feltartóztassák, és akkor a csata kimenetele más lett volna, mert köztu­domású dolog, hogy dél felé a küzdelem egyenlően állott, s a porosz király máris nagy aggodalommal nézett Éjszak felé, a­honnan fiának érkeznie kellett. Továbbá épen most látjuk a lapokból, hogy a poroszok előtt már június havá­ban az osztrák ordre de bataille minden részletekkel ismeretes volt; jó kémeik lévén, könnyű volt aztán minden egyes hely­­változtatás szerint helyreigazítani az ere­deti tervet, de hátha nem akadt volna, a­ki ama tervet a poroszok kezébe szolgál­tatja ? . . . Látni való, hogy a véletlen vagy a szerencse, vagy akárhogyan akar­juk nevezni, csakugyan fontos tényező volt, melyet semmiféle combi­natió által nem lehet pótolni. Mindazáltal megengedjük, hogy ez nem voló az egyedüli tényező , hogy voltak olyanok is , melyek megmér­­hetők , kiszámíthatók , és ezek közt kiváló helyet foglal el, a gyufapuska mellett, a porosz hadszervezési rendszer is, melynél fogva szükség esetén roppant serget lehet kiállítani, a­nélkül, hogy annak költségei béke idején is túlterhel­nék a budgetet, a­nélkül, hogy éveken át minden kénytelenség és haszon nélkül annyi százezer kezet el kellene vonni a productív munkától. Francziaországban e porosz rendszer most nagyon élénk vita tárgyát képezi, annyival inkább, miután a mostani csá­szár, midőn még a hami vár önkénytelen lakója volt , máris részletesen érteke­zett az átalános hadszolgálati kötelezett­ség előnyeiről. „Forcade a Revue des deux mondes“-ban, Girardin a maga új lapjában, mások másutt pro et contra szó­lalnak fel, s­ a franczia kormány is ko­molyan foglalkozik e kérdéssel. De, a­mi több — még Bécsben is ugyanez törté­nik, onnan is úgy hallatszik, miszerint nyomatékos befolyások erélyesen működ­nek a porosz rendszer elfogadtatása mellett. Nincs mit csodálni, hogy ez így törté­nik, csodálatos egyedül az, hogy csak most történik, holott azoknak, a­kik általában tudnak és szeretnek gondolkod­ni, elég alkalmuk volt a dolog felett el­mélkedni az amerikai háború alkalmá­val, mely még sokkal fényesebben tün­tette elő egy népsereg előnyeit. Hanem, persze, azt hitték, hogy — Éj­szak-Am­erika köztársaság lévén — ennek intézményei monarchiában nem alkalmazhatók, és csak akkor kezdtek feleszmélni, midőn hason­ló, bár szűkebb mértékben alkalmazott rendszerrel egy európai monarchia is oly fényes diadalokat aratott. A tárgy tisztán katonai oldalához,­­ melyhez nem értünk, természetesen nem is szólunk, hanem politikai szempontból kettőre kell figyelmeztetnünk azokat, a­kik az általános hadkötelezettség behoza­­talát ajánlják Ausztriában, Francziaor­szágban és egyebütt. Egyik az, hogy ez általános honvédel­mi rendszer mindinkább lerontja a pol­gári és katonai rend közt fennálló sorom­pót, és tetemesen csökkenti az ex professo katonák számát, kiket népkatonákkal pótol. így aztán a nép hangulata egy­szersmind a sereg többségének hangulata is leend, és elégületlen nép elégületlen ka­tonákat is fog állítani, még pedig oly ka­tonákat, kik nem vak eszközök, miként az ex professo katonák nagyobb része, hanem olyanat, a­kik gondolkodnak, a­kik saját véleménynyel bírnak, és a­kik­nek e véleménye épen nem közömbös a sereg magatartására nézve. Elégületlen néppel vajmi nehéz ily körülmények közt háborúba menni ! Éne, tudjuk, sokan azt fogják monda­ni, hiszen Bismark kormányával is elégü­letlen volt a porosz nép, és mégis diadal­masan vitte a háborút. Az utolsó igaz, az elsőt szabatosítani kell. Bismark kormá­nyával a porosz értelmiség volt elé­gületlen, de a köznép mindenekelőtt a maga anyagi érdekeit tartja szemmel, és ezek szempontjából nem volt oka pa­naszra; a financial gazdálkodás példás volt mindig, az maradt a háború alatt is, háború után pedig Bismark mindenünnen kaparja össze a milliókat, hogy a népre az eddiginél nagyobb terhet ne kelljen rakni. — Poroszországban tehát legalább aránylag kicsiny volt az elégületlenség, kicsiny ahhoz képest, mely ott mutatkozik, a­hol mind politikai, mind anyagi tekin­tetben egyaránt kedvezőtlen a nép hely­zete. De még a politikai okokból keletke­zett elégületlenség is csak részbeni volt, és nem vonatkozott a kormány k­ü­l­­politikájára, pedig épen ennek érdekében vitetett a háború. Sőt a porosz értelmiség többsége egyenesen helyesli a miniszté­rium külpolitikai czéljait, és csak az útra nézve volt eltérő véleménynyel. Tehát anyagi szempontból általános megelégedés, politikai tekintetben a czé­­lokra nézve teljes egyetértés, és csak az eszközökre vonatkozó eltérés (mely distin­­ctió sokszor túlmegy a köznép felfogási tehetségén), ez valt a kedélyek hangulata Poroszországban, midőn a háború megin­dult. Anyagi helyzetével elégületlen néppel népszerűtlen háborút viselni, az általános honvédelmi rendszer mellett merőben lehetetlen volna; ezt csak akkor lehet tenni, ha a hadjárat nagyon csekély mérvű, miként például 1848—49 ben a forradalom ellen viselt kis háború, mely­re a porosz ex professo katonaság telje­sen elegendő volt, s mely a hadseregnek túlnyomó népies többségét érintetlenül hagyta. Ausztria a porosz rendszer sze­rinti haddal a maga határait védhetné mindig és mindenki ellen, de ha például, miként 45 év előtt tette, idegen földön, idegen érdekek javára akarna harczolni, ily sereteggel bajos lenne ezt kivinni. Tehát elégült nép és népszerű politika, ez az első feltétel, ha az általános hadköte­lezettséget be akarják hozni. Másodszor: tagadhatlan, hogy ha ily népies had hivatik a zászlók alá, ez mélyen bele­vág a polgári tevékenység minden ágaiba, és a közjólétre legalább múlékonyan nagy áldozatot ró. Ez utólag tán pótolható, de mi haszna annak, ha négy hét múlvai felgyógyulást ígérsz oly betegnek, a­kinek életereje már két hét múlva ki van merülve ? Láttuk, mi módon károsító a szabadságosak behivatása még Ausztriában is számtalan család anyagi jólétét; hát mily mértékben kell ennek történni ott, a­hol a hadkötelezettség ál­talános ? Ott aztán egypár hét tönkre te­het mindent, ha béke idején nincs kellően gondoskodva a nép anyagi helyzetének felvirágoztatásáról, ha nem gyűjtetik már előre is mintegy feleslege az erőnek, melylyel aztán ki lehet tartani a háború sanyarúságait, ha nem előzik meg az ál­dott évek a soványakat. A­hol már béke idején is a nép majdnem kizárólag a min­dennapi kenyér és az­­ adó kedvéért dolgozik, a­hol nemcsak hogy semmit sem lehet félretenni, hanem adósság alakjában már a jövőbeli munka gyümölcseit is elő­re fel kell emészteni, ott ezer meg ezer családnak már az első hetek alatt el kell vesznie, ha táplálójuk az ekét vagy kapát a puskával vagy karddal kénytelen fel­cserélni. Mert annyi pénze a világ egyik­­ államának sincs, hogy háború alatt nem­ Szerda, September 19. 1866. 214-4924 17. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. o. Hirdetményét díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyílt­ tér: 5 hajsályos petit sor 25 uj­kr. csak roppant hadserget tarthatna , hanem­­ még mindazokat is, a­kik különben a rögtönzött honvédők munkájából élnek.­­ Mindezeket egybefoglalva, az ered­­­­mény az , hogy az általános honvédelem rendszere sikeresen csak ott honosítható, a­hol a közelégültség és a kormány­poli­tika népszerűsége erkölcsileg, az általános jóllét és vagyonosság pedig anyagilag teszi lehetségessé e rend­szer alkalmazását. Vájjon alkalmazható-e az, és mily fel­tételek mellett alkalmazható Ausztriában, ennek eldöntését a mondottak után bátran lehet az olvasó ítéletére bíznunk. Bécsi dolgok. A régi „Presse“ sept. 17-ki lapjának esti szá­mát az „A. Z.“ következő bécsi levelének köz­lésével nyitja meg: „Biztosan közölhetem önnel, hogy az egyez­kedések Magyarországgal csak átmenetileg sza­­kíttattak­ meg, azonban egészben és nagyban véve, azok épen nem maradtak eredmény nél­kül. Határozottnak tekinthető a minisztérium készsége: Magyarországnak külön minisztériu­mot engedni, fenntartva a bizalomteljes várako­zást, hogy az országgyűlés a monarchia fenn­állásával részben össze nem férő 48-ks törvénye­ket kellően fogja revideálni. Kormánykörökben az országgyűlési albizo­tmány által a közös ügyek tárgyában kidolgozott javaslatot alapvo­násaiban szintén elfogadhatónak tartják, csupán a hadsereg és pénzügyek egységében, nevezete­sen az államadósság solidaritásában kívánnának nagyobb garanciákat. Az eddigi egyezkedéseket jellemzi az, hogy nem személyek, hanem elvek körül forogtak; az alkalmas egyéniségek a compromissum megtörténte után fognak keres­tetni. Az egészben lehetlen fel nem ismerni, hogy a Belcredi-minisztérium szép csendesen, de azért észrevehetőleg áthajlik az autonomistákhoz. Az Ausseeban megtartott értekezlet, bármily hatá­rozatlan legyen is programmja, igaz szakítás a reichsrath majoritás eddigi traditióival.“ Természetes, hogy a „Presse“ ezen utóbbi passusra épen nem kiálthat Hoch­ot, s egyelőre megelégszik a kormány embereit azzal ijeszt­getni, hogy Magyarország a neki egyszer tett engedményekről később bizonyosan nem fog le­mondani. A „Morgen-Post“ — miután az ausseei rövid programmot ismertette, sőt elemezte is helyeslő­­­leg, tájékozás és összehasonlítás végett közli a foederalista párt hoszszabb és pontozott pro­­grammját is, melynek tartalma következő : „A bécsi német foederalista párt, melynek képződése, mint tudva van, a német anyaország­tól való elszakadást előidézte, jó baráttól, ellen­ségtől programmjának pontos körülírására un­szoltatván, ezennel egy javaslatot terjeszt a nyilvánosság elé, mely nem hizelg magának az­zal, hogy kész, változhatlan, merev statútum, hanem szerény előmunkálat akar lenni további egyezkedésekre, nyilvános tárgyalások tárgya, a pártnak önvallomása. „1. Mindenek előtt nyilvánítjuk, hogy ragasz­kodunk a birodalmi egységhez, melyet a biroda­lom elemeinek szerves, azaz benső egyesítése által akarunk keresztül vinni, és oly erőssé ten­ni, a­mennyire a szabadság és a nemzeti önál­lóság veszélyeztetése nélkül tehetjük. „2. Visszautasítjuk a centralisatiót, kényel­mes kormányzati szervezetének imponáló egy­szerűsége daczára is , mert a birodalmi elemek szervetlen, azaz csak külső egyesülésének te­kintjük azt, mely nem egyeztethető össze Ausz­triában a népek sérthetlen önkormányzatával, szabad szövetkezésével, mert csak a d­rogval és absolut eszközökkel vihető ki, és a birodalom­nak sem a belbékét, sem az imponáló hatalom­kifejtést kifelé nem adja meg, melyekre pedig oly nagy szüksége van. „3. A dualismust sem akarjuk, történelmi jo­gosultsága mellett is, zászlónkra írni, mindad­dig, mig csupán a centralismusnak a Lajtha által két részre osztott folytatásában áll, mert áldoza­tul kivánja a történelmi szabadságot Lajthán innen és túl, s nemzeti hegemóniák és a népek erőszakolása által uralkodik. Szívesen elismer­jük, hogy a magyarok politikai bátorsága és szívós kitartása, melylyel jogaikat az eljátszás tana ellen védték, és az alkotmányosság men­­helyévé tették Ausztriában, minden osztrák bi­rodalmi népektől hálát érdemel, és csak azért fogjuk a dualismust, történelmi jogosultsága folytán, szívünkből üdvözölni, mert felteszszük, hogy a Lajtha által két részre osztott foedera­­lismus lesz az, ha Magyarország, nemzeti egyen­jogúság elvei szerint, magát foederalis alapon önkormányzatilag reorganizálja, és ugyanarra képesíti a birodalom Lajthán inneni felét. „4. A Lajthán inneni tartományoknak, nem­zetiségi és történelmi alapon szerves önkor­mányzati felosztását, kényes nyílt kérdésnek tekintjük, mely nem oldható meg veszély nél­kül és tartósan, a legjobb szándékú octvoyk ál­tal sem , hanem ezeknek tárgyalása egy ad hoc választandó, s a birodalmi egység kívánalmai szerint szervezendő Lajthán inneni képviselet elé tartozik, és csak kölcsönös transactiók útján oldható meg szabadelvűen és szerencsésen. Ezen ad hoc képviselet teremtendi az alkotmányos szervet a Lajthán inneni közös ügyek tárgyalá­sára, mely delegátiók utján a Lajthán túli foede­­ratió alkalmas számú képviselőivel együtt, a bi­rodalmi egység érdekeit erőteljesen védje. Ez ad hoc képviselet, ha nem s­arjad­ős választá­sokból, p. o. az 1848 ki választási törvények sze­rint, hanem az országgyűlések kebeléből alakít­­tatik, elkerülhetlenné teszi a Lajthán inneni or­szágok képviseletének, a legszélesebb alapú­­vá­lasztási tör­vény alapján újraválasztását, mely tövény p. o. a nemzetiségi szempontból minden igazságos és méltányos kívánságot kielégítsen. Követeljük, hogy a kormány, egy szabad egyleti és gyülésezési, s egy pártatlan és valóban sza­badelvű választási törvény kibocsátásával, az od­rog pályájáról mindenkorra lelépjen. Különö­sen a gyülésezési törvény azonnali alkalmazásá­tól, mely a választásokat megelőzte, szerencsés mellőzését várják a nyilvános élet halálos kö­zönyének, a népek élénk részvételét a politikai vitatkozásokban, s a pártok tisztázódását, mire aztán érett, öntudatos választásoknak kellene a kiegyezés munkáját előre vinni. „6. A szerencsésen kikerekített községi com­­plexek és azok önválasztotta kormányzati esz­közei által biztosított csoportozati önkormány­zatnak, minden oly egyenetlenséget és méltány­talanságot, mely a történelmi csoportozatnak múlhatlan következése, ki kell egyenlítnie és megjavítnia , s egyszersmind egyelőre az anyagi érdekek fáradhatlan őreinek is lenni. Az autonómiának e gyógy­ereje azt is a szabadság elveinek veszélyeztetése nélkül eszközlendi, hogy lehetőleg kevés, de nagy csoportozatok legyenek, s ekképen a birodalom foederális osz­tályozásában is kikerülve legyen az elforgácsol­­tatás veszélye, és világos kifejezést nyerjen a benső egyesülés ösztöne. „Bárcsak mielőbb teljesen sikerülne a tör­ténelmi örökségek, nemzetiségi követelések, az önkormányzat és szabadság sokáig nem sérthető igényei közti kiegyenlítés ; e transactiónak a szabadság szolgálatában ajánlja fel magát teljes áldozatkészséggel, a hirtelen megifjódott és nem sokára egyesülendő Németországtól.A politikai fatalitás által elszakított bécsi német foederalis­ta párt, baráti kezet nyújtván a kiegyezésre Ausztria minden nemzetiségeinek. „Béc8, 1866. septemberben. „A német foederalista párt.“ A bécsi „Presse“ nem tartaná egésznek lapja azon számát, melyben a magyar minisztérium és az országgyűlés, valamint a Lajthán túli Landtagok többé-kevésbé érdekes variatióban meg nem említtetnének; tegnapi számának első czikkét is a következő ponttal vezeti be : „Mint halljuk — t. i. a „Presse“ — elhatározott dolog, hogy a magyar minisztérium kineveztes­sék, valamint hogy a magyar országgyűlés is oly hamar asmint csak lehetséges, összeoivassék. Nemsokára azután a Lajthán túli tartomány­­gyűlések fognak összejönni, hogy folyó ügyeiket intézzék. Mihelyt a magyar országgyűlés ki­egyenlítési elaboratumával elkészül, s ez a kor­mány kezeibe letétetik, a Lajthán túli tarto­­mánygyűlések felhivatnak, hogy a magyar ja­vaslat tárgyalására képviselőket válaszszanak, hogy ezek, mint a Lajthántúli tartományok de­­legációja, magát constituálja. A­ választás módo­zata még nincs megállapítva, egyébiránt a feb­ruári vita módozatának nincs kilátása érvényes­ségre. Mi — t. i. a „Presse“— igen kétkedünk, hogy a német Landtagok képviselői hajlandók lennének mást elfogadni.“ A „ közép-dunai gőz­hajótársaság “ fölsőbb helyen jóváhagyott alapszabályai. A társulat czélja, s a rési­v­ényesek joga­ és kötelességei. 1. §. „Közép-dunai gőzhajó-társaság“ czim alatt egy társulat alakul, azon czélból, hogy gőzhajókkal a Dunán Győrtől Újvidékig utaso­kat, és a körü­lmények szerint terhet is szállít­tasson. 2. §. A társaság 30 évre alakul, székhelye Pest, alaptőkéje egyelőre 400.000 p­­é. forintban határoztatik meg, mely 2000 darab kétszáz fo­rintos részvényből áll. 3. §. Ha az üzlet folyama a vállalat kiterjesz­tését kívánatossá tenné, a közgyűlésnek jogában áll, felsőbb jóváhagyás mellett, új részvények kibocsátását rendelni el, mely esetben az alá­írásra, az eredeti részvényeseknek, a mennyiben eredetileg aláírt részvényeiknek még birtokában vannak, részvényszámuk arányáig előjoguk van. 4. Mihelyt az aláírásra bocsátott részvénytőke 25%-a befizettetett, s a társaság alakítására az engedély megadatott, a társulat működését azon­nal megkezdi. 5. §: A részvénytőke befizetését illetőleg ha­tároztatik, hogy az igazgató-választmány felszó­lítására, az ugyanaz által kitűzendő idő alatt, minden részvény név szerinti értékének 15°/o, másod ízben 10°/0 lesz befizetendő. Az egész összeg azonban 8 részletben 2 év alatt fizettetik be, szükség esetében azonban jogában áll a vá­lasztmánynak a befizetéseket rövidebb idő alatt is bekövetelni. A részletfizetésekről ideiglenes nyugta adatik, mely az egész rész­vény­összeg befizetése után részvényjegygyel cseréltetik fel. 6. §: Az eredeti részvényes a társaság irányá­ban mindaddig felelős marad, míg elvállalt kö­telezettsége alól a választmány által fel nem ol­­datik. Ha valamely részvényes fizetési köteles­ségét a kiszabott idő után egy hónap alatt sem teljesítné, arra az igazgatóság által külön le­vélben felszólíltatik, s ha újabb egy hó is ered­mény nélkül múlnék el, jogában áll a választ­mánynak, az elmaradt összeget, késedelmi ka­mataival együtt, törvény útján behajtani, vagy a késlekedőt a részvényesek közül kitörölni, mely esetben az, az addig befizetett összeget el­veszíti ; ezen összeg a tartalékalap gyarapítására fog fordíttatni, az ekként érvénytelenné vált ideiglenes nyugta helyett pedig — új ilynemű nyugta kibocsáttatni. 7. §. Minden fizetés Pesten, a választmány ál­tal a fizetésre! felszólításokban is meghatározatt­dó helyen, bérmentesen történik. 8. §. A részvények név­r­ől szólanak, s egyszerű hátirat által forgó hu­­ók, és csak akkor adat­nak ki, ha az 5. §. értelmében egészen befizet­tettek. • 9. §. A részvényesek csak részvények név­leges értékéig felelősek a társaságért, s azon felül semminemű utánfizetésre vagy jó­hiszem­­ben már kikapott osztalék visszafizetésére nem kényszeríthetők. 10. §. Az elveszett részvények a pesti elsőbí­­rósági váltótörvényszék útján megsemmisíten­dők, hogy helyettük új részvény adathassák ki. 11. §. Minden részvényes részvénye arányáig részese a társaság összes vagyonának, s míg a társaság fennáll, tagjainak a befizetett rész­vénytőke után üzleti tiszta jövedelméből minden évben osztalékot fog szolgáltatni. 12. §. Az évi bevételből mindenekelőtt a kezelési, fenntartási és üzletköltségek, adó stb., továbbá a szerelvényi vagyon értékéből az ügy­­rendtartásban megszabott törlesztési összeg levo­nandó. — E levonások után megmaradó tiszta haszonból mindenek előtt 5% a társulat netán a veszteségei pótlására szánt tartaléktőke képzésére levonatik, továbbá 2°/0 az igazgató, 1 % a titkár részére százaléki illetékül, 2% pedig a választ­mány rendelkezésére bizatik. A még így is ma­radó felesleg az aláírt összeg arányában a rész­vényesek közt kiosztatik, az 1000 es kerekszá­mokat haladó összeg a tartaléktőkéhez kapcsol­tatván. 13. § A tartaléktőke a 12-ik­­­ban megálla­pított módon képeztetik, ezen felül pedig saját kamataiból, és a kamatok kamataiból növekszik mindadd­g, míg a befizetett részvénytőke 20 százlék­lára fel nem szaporodik. Ha ez eset be­következett, a legközelebbi közgyűlés fogja el­határozni, szaporittassék e a tartaléktőke tovább is- A tartaléktőke gyümölcsözés végett a pesti takarékpénztárba tétetik le. 14. §. A társaság és egyes részvényesek közt a jogokra és kötelességekre nézve támadó vitás kérdések, mennyiben azok barátságos egyesség útján ki nem egyenlíttethetnének, egy öttagú választott bíróság által, mely legfeljebb 6 hét alatt ítéletet hoz, intéztetnek el, és pedig minden fellebbezés és perorvoslat kizárásával. E válasz­tott bírósághoz mindenik fél két tagot nevez ki, kik azután maguknak elnököt választván, sza­vazattöbbséggel hoznak határozatot, ha vala­mely fél az illető felszólítástól számítandó 14 nap alatt választott biráit nem nevezné ki, vagy ha az elnök iránt a birák meg nem egyezhetné­nek, a pestvárosi törvényszék kerestetik meg, a hiányzó birák, illetőleg az elnök kinevezése vé­gett. A választott bíróság Pesten ül össze. Ha a vesztes fél ítélethozatal után sem teljesíti köte­lességét, akkor az ítélet végrehajtásáért az ille­tékes bírósághoz­ történik folyamodás. Az ügyvezető­sről. 15. §. A társaság ügyei egy elnök, két alel­­nök, egy 24 tagú választmány, s végre egy igaz­gató által vezettetnek, kik mellett az írásbeli teendőket egy titkár végzi. Hatóságok és har­madik személyek irányában a társulat az elnök, s ennek megakadályoztatása esetében az alelnök képviseli. Az igazgatónak legalább 20 részvény­­nyel kell bírnia, s megválasztása után 4 hét alatt ez iránt magát a választmánynál igazol­nia. Ezen részvények az igazgató működésének tartamára biztosítékképen a társulat pénztárába tétetnek le és el nem árusíthatók. Az igazgató vezeti az üzletet, s hivatalos fizetéssel, és a 12. §-ban megszabott százaléki illetőséggel láttatik el, a titkár szintén rendes évi fizetésben, s a 12. § ban meghatározott­­­ban részesül. 16. §. Az elnök, alelnökök és választmányi tagok a közgyűlés által 3 évre választatnak, a választmányi tagok mindegyikének foglalkozá­suk egész ideje alatt vagyonuk felett szabad ren­delkezési joggal ellátva s legalább 5 biztositék­képen szinte a társulat pénztárába leteendő rész­vény birtokában kell lenniök, s ők soha sem le­hetnek a társaság hivatalnokai közül valók, va­lamint oly részvényesek, k­ik a társulattal vala­mely szerződési viszonyban állanak vagy vala­mely más hasonló feladatú vállalat vezetésében részt vesznek, a társaságnál foglalkozásba nem léphetnek. A választmányi tagok felének Buda­pesten kell lakni. 17. §. A választmányi tagok 1á -a sorshúzás útján minden évben kilép. A kilépők ismét meg­­választhatók. 18. §. Ha a választmány valamely tagja meg­hal , vagy tiszti foglalkozásának megfelelni nem képes, a választmány a választáskor leg­több szavazatot kapott tag behívásával egészít ki magát. Az igazgató választmányról. 19. §. Az igazgató választmány köréhez tar­tozik : mindenre felügyelni és ügyeltetni, mi a társulat biztonságát és ügyeinek szabályszerű kezelését illeti. Ennélfogva felügyeletet fog gya­korolni a társaság ügymenetele felett, az igaz­gató és hivatali személyzetet kinevezi, azok kö­rét, jogait és kötelességeit, a pénztári kezelés minőségét az elnök, igazgató vagy egyes vá­lasztmányi tagnak engedélyezendő utalványo­zási jognak mértékét stb. külön szabályok által meghatározza; a közgyűlésen kívül a választ­mány képviseli a társaságot, melynek általá­nos felhatalmazottja, felhatalmazványául a jegy­zőkönyvben foglalt közgyűlési határozatok szol­gálván. 20. §. Az igazgató válaszmány üléseit minden hónapban a vállalat székhelyén Pesten tartja. Végzéseit a jelenlevők általános szavazat­több­ségével hozza. Ha a szavazatok száma egyenlő, azon vélemény emeltetik határozattá, mely az elölülő által elfogadtatott. A határozat érvényessé­gére a gyűlésben legalább 5 választmányi tag je­lenléte szükséges. Gyűlésre minden választmányi tag külön meghívandó. Az elnök vagy alelnök tá­­vollétében a jelenlevők azon egy esetre maguk közül választanak elnököt. A tanácskozmányról a jegyzőkönyvet a titkár vezeti, s az elnök, egy választmányi tag és a titkár írja alá mindenkor.

Next