Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)
1866-10-02 / 4935. szám
r Előfizetési felhívás e lapok october—decemberi folyamára. Előfizetési ár 5 ft Sekr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, oet 1.1866. Nyilatkozat. A pest városi egészségügyi bizottság September hó 28-án tartott ülésében Hottenbiller Lipót főpolgármester és lr. nuvas Ignácz urak a napi sajtó eljárását bírálván, annak kezelői felett nem átallottak oly sértő nyilatkozatokat ejteni, melyeket az alkotmányosságról csak leg-sekélyebb fogalommal biró, s a nyilvánosság becsét csak távolról is megítélni képes polgárosodott egyének szájából alig hallhatni. Történt pedig ez épen akkor, midőn azen urak hivatalos kötelességek mulaszt maiért méltán vádoltattak, s épen oly egyének ellenében, a kik kötelességük legszentebb részét teljesítették, midőn a fővárosi lakosság védelmére a dühöngő kolera terjedése elleni óvszerek alkalmazására s az e tárgyban történt mulasztásokra figyelmeztettek. A napi sajtó kezelői e méltatlanul sértő kifejezéseket ezennel visszautasítják, vntul is éber ellenőrködéssel fogják kiérni a városi hatóság intézkedéseit, s ez egész eljárást s közvélemény ítéletére bízzák. Fest, 1866. october 1-én. Stottenbiller Lipót főpolgármester úr következő nyilatkozatát az esti órákban vettük : A napi sajtó tisztelt szerkesztőségeinek islténdurca lett,hogy a pestvárosi közegészségyi bizottmánynak f. é. sept. hó 28-án tartott hl -«Alién a napi sajtó némely közlönyében ellenem intézett megtámadásokra vonatkozólag mondott szavaim a „Fester Lloyd“ nak f. évi sept.kén megjelent esti lapjában foglalt, a valódtól sok tekintetben eltérő közlése nyomán isremagyaráztatnak, én azoknak oly értelem szándékoltszik tulajdoníttatni , mintha én az 68 ezer napi sajtóról gyalázólag nyilatkoztam volna. Minthogy a fentebbi bizottmányi ülésben én, iapán a „Hungária“ czímű lapban megjelent és a , Fester Lloyd“ által egész terjedelmében átvett, és elsajátított izgató és hamis adatokat tartalmazó, a hatóság és főleg személyem ellen intézett nyílt panaszt támadtam meg, és gazdágnak nyilvánítottam azt, midőn névtelenül a nagy közönség előtt hamis adatok alapján a Srit'Wig nyíltan súlyosan vádoltatik, s midőn amely névtelen rágalmazó czikkek szerzőn , daczára a hatóság részérőli felszólításnak meg nem neveztetik , ennélfogva — nehiy a már érintett az összes sajtó irányában minden legkisebb sértő szándék nélkül mondott, csupán a „Hungária“-nak a „Pester , által is aláirt — lázító közlését megtátoltató, és ezek ellenében elégtételt kérő szava annak, bárki által is oly értelem tulajdonittas«,■(. mely azon vélelemre szolgálhatna okai, l, r . én a napi sajtót, mely iránt tisztelettel vi- Hdtrtom . kellő figyelembe nem tartom , és annak fonrmaágát és jelentőségét el nem ismerdu tu«?teleltel felkérem t. szerkesztő urakat, h .y ezen helyreigazítást becses lapjaikban felis süivenkedjenek. Kelt Pesten 1866. évi oct- én, T. szerkesstő uraknak kész köteles szolgája. Rottenbiller Lipót,■' kir Pest városa főpolgármestere. bizottmány véleményének közzététele, mintha— így szól Kunágotai —„végre úlelete tétetett volna közzé Magyarország ősi függetlenségének és állami önállóságunknak, oly leverő volt első hatása többekre.“ Mi is jelen voltunk a 15-ös bizottmány véleményének felolvasásakor, és nem tagadhatjuk, hogy az bizonyos megütközéssel fogadtaték. Eleinte azt gondoltuk, mikép csak pillanati ingerültség szüleménye mindazon gáncs és invectiva, melylyel a 15 ös bizottmány munkálata megtámadtaték; de utóbb láttuk, hogy a szorosabb értelemben vett Deák-pártból is több követ gáncsolón és nem minden keserűség nélkül szólalt fel a 15-ös bizottmány munkája ellen. Mi,hogy felfedezhessük a keserűség forrását, összehasonlítottuk a „Debatte“ három czikkében elmondott nézeteket a bizottmányi művel, s úgy találtuk, hogy az csaknem egészen azon nézpontok szerint készült, melyek a „Debatte“-ban meg voltak említve. S ha a másodrendű dolgokban változás történt is, az nincs a közösügyi pontozatoknak kárára, sőt inkább a nemzet önállóságának biztosítására vonatkozik. És mégis azoknak jelentékeny része, kik a húsvéti czikktől lelkesültek, kik képviselőiknek, a „Debatte“ revelatiói után, szívökre kötötték, hogy mindenben Deákot pártolják, most Kunágotai modorában vélekednek a 15-ös bizottmány műve felöl. Mi lehet mindennek az oka ? Az, ami osztrák birodalomban minden törekvést elsatnyít, minden lelkesedést elpárologtat, minden kételyt feltámaszt és veszélyes fegyverekkel lát el. A gyanakodás, az aluszékonyság, az ingadozás, az eszmék és tényekteli félelem, mely miatt majd minden kezdet hasonlít azon víztömeghez , mely szirteső közül frissen ömlik ki, s azt gondolná az ember, hogy haszonvehető folyammá válik, azonban a homokba merül, elenyészik, és üdítő nyomát kísérni is alig lehet Az országgyűlés megnyílása óta minden a kedélyek lehangolására történt. Annálfogva kelletlenül, a siker hite nélkül folytak a tárgyalások. Sokan kétkedni kezdettek előbb a kormány belátásán, utóbb tán akaratán is. A szorosabb értelemben vett Deák-párt — a centrum — mely többségben volt, s melyre a haza valódi többsége támaszkodott, nem felelhetett meg a nemzet várakozásának, mert a gépezet semmikép nem akart mozdulni, mert Bécsben eleinte azért nem engedhettek a mérsékleti többség jogos kívonatainak, mert a lealkudásra elég idő volt, és utóbb azért nem, mert már semmi idő sem maradt a békülésre, s az engedékenység gyöngeségnek tűnhetett volna fel. Általában Magyarországon legszerencsétlenebb helyzete van a mérsékelt nézetüeknek. Nemcsak hogy a hatalom támogatásában nem részesülnek , hanem még a felett minden válságos időben a birodalom oly irányt vesz, mely a szélső pártokat feltevéseikben igazolja, s a mérséklet árnyalatunkat elnövi és meghazudtolja. De noha úgy van, lemondjunk-e minden tevékenységről , vagy vigyük hátunkon a keresztet, míg súlya alatt le nem roskadunk ? Ez a kérdés. S a tárgyra térve, mi a 15-ös bizottmány munkálatát a szélső engedménynek tartjuk, amelyre a maga módján még lehet többséget szerezni , azonban kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy azon eljárás mellett, melyet a kormány eddig követett, legalább is kétes a siker , és ha az nem volna is, a közös ügyek peripetiája oly hosszúvá lesz, hogy Európának nagyon szerencsés constellatióban kellene lennie, hogy addig új conflagratió ne történjék, mig a minisztérium modora szerint a kiegyezkedés végrehajtsuik, s a Lajthán innen meg a Lajthán túl a szükséges szervezendők szervezve lesznek. ^antwa^istákhoz, kiket mém e t dn al is- já k“ nak nevez Már maga az, hogy autonomisták és centra-listák közös tanácskozásra gyűlnek össze, szomára egy tünemény neki. Szerinte a két párt közt ninCS más közösség, mint a német születés és német nyelv , mert czéljaik merőben különbözők, (?) s következőleg csak úgy egyezhetnek ki, ha valamelyik fél merőben felhagy czéljával. Ez — úgymond — soha sem történik, csak végső kénytelenség esetében. A „Presse“ azután meggyőződés nélkülieknek, renegátoknak, személyes érdekből cselekvőknek, szóval politikailag jellemteleneknek nevezi azon centralistákat, kik eltértek a februári rögeszmétől. Sajnálja, hogy nincs pártfegyelem a centralistáknál stb. Kérdhetnék a „Pressédtől az egykori centralisták, váljon nem állott” be az a végső kénytelenség, mely egy-egy pártot arra bir, hogy lemondjon czéljáról, miután ama czél agyrémnek bizonyult be ? A centralisatió megbukott mindennemü alakban, és mind politikai, mind katonai téren. A ki még Schmerling reichsratbjának négy évi tehetlensége után is, mely nem abból eredt, hogy abban a Parlamentarismus igen hiányos volt, hanem hogy a testület maga jogeljátszáson, szerződések megvetésén épült, s örökre csonka maradt volna, bármily szabadelműek lesznek való formái, — képes, mint a „Presse,1 azon agyrém mellett buzgólkodni, legfeljebb szánakozó mosolyra érdemes azok részéről, kik jobb belátásra tértek. Ők, ha a mis kárán nem, a maguk kárán okultak, — mig a „Presse"1 hívei a maguk kárán sem lettek okosabbakká. A régi „Presse“ beszél pártfegyelemről is, de hogyan kíván pártfegyelmet, ahol a szó valódi értelmében párt nem is volt. A centralista párt egy mesterségesen összegyűjtött, de soha sem szervezhetett párt vala. Schmerling úr találmánya volt az, nem pedig olyan, mint alkotmányos országokban állandó viszonyok, és így hosszas traditiók fejtenek ki.Nem az életből nőtte ki magát, hanem ellenkezőleg egy, az életet nem ismerő theoreticus agyából. A centralista párt octrogálva volt — Szintúgy mint a februári alkotmány —,az életre ési viszonyokra, melyekkel örökös ellenmondásban volt Míg a hatalom támott gáttá, el lehetett mondani, hogy sokan csak eszméletlenségből, meggyőződés hiányából vagy önérdekből voltak centralisták. Hiányzott mindig az erkölcsi alap abban a pártban A magyar koronát akarták elkobozni, — Magyarországot s a hozzá tartozó testvérországokat, mig a mi alkotmányunk fel volt függesztve, eltulajdonítani s a magyar állam szentesitett kétoldalú szerződéseit megsemmisíteni, — nem is említve, hogy a nem német többi népet is erkölcsi kényszeritések által a germanisatió alá vetni. Oly párt, mely belügyekben is a jogok eltapodását óhajtja, nem lehet soha erős parliamenti párt , az csak bureancraták czimboráskodó egyesülete lehet, és innen volt, hogy a párt, melynek tagjai más kérdésekben egymástól eltérő politikai hiten voltak, sohasem tudott compacttá alakulni, s oly hamar ellenségeskedésbe jött saját teremtőjével, Schmerlinggel. De ha egyetért vala is, a februári alkotmány oly specificus czélra készült, hogy miután a czél elérhetlennek bizonyult be, maga az az alkotmány kivihetlennek,még akkor is, ha a Parlamentarismus legszélesebb alapján kísérlik is meg, — mi marad fenn arra, hogy egyegy politikai pártnak elvet, — ha nem is erkölcsi, de bármily politikai elvet adjon lába alá, kivált miután a hatalom is, mely mesterségesen állttá elő és gyámolttá, elvétetett tőle ? A „Presse“ csakugyan érzi a párt bomladozását, — innen azon tűzzel-vassal való üldözése azoknak, kik józanabb útra térnek, — innen az a meggondolatlanság, hogy nyíltan mer megtámadni minden transactiót az előbbi pártok közt, — s e helyett a meghasonlást és a pártok villongását iparkodik szítani. Sem azt nem akarja, hogy Kaiserfeldék kiegyezzenek a magyarokkal, sem azt, hogy az egykori centralistákkal megalkudjanak. A „Presse“ mindinkább közeledik oda, hogy maga is bevallja, amit mi régóta mondunk neki, hogy csakugyan nem képvisel mást, mint szerkesztőjét, s legfeljebb még az „Ost Deutsche Post“ egykori bureaucrata munkatársait, kik most, úgy lászik, a „Pressé" t választják orgánumjokul. A prágai „Politik“ egy bécsi levelezője ezen elmélkedést közli az 1848. ótai osztrák miniszterekről: „B. Bach szabadelvű democretaként jutott kormányra, s úgy lépett le, mint papos pietista. Schmerling kigyógyult liberali« ------1- .. L. _ . . •etu bo*bitü»k njfil ráfiét ííttt* V. ^ eben a magyar fel*ö házba« ad*i.-A*i i«i hozni tuinizzien életéből, d’.m-' i hi hallet« hft de ö Felség« legmagaab k« zagyét éa* *C ktllőnös kihallgatás, o. A lagmélyebb ura ky födi a balza működért •• Ni« viszonyait — é* mi mi ezek u itáétte. : iárt kid leDvé tezik—• As ty . Prezna* írja : « Faktgéaaá Izekéből való viwiatérléig aligha lefed «időié® várai as alkotmányt)* kérdéabes, a magyar «r* ssággyttléa OcasehiráM adat reokélbelA, aug Ma?látb udvari caocellár Bécabe oam érkezik Lk agy tudja agyaoaxoG lap , hogy mlattee oraxággylilé* (azaz a Lajthántali hardlagehla) axetlléeére a megbiró ki fog adatat folyó ka vásodik hetiben, ha c*ak as OU*i*«raaaggal v«M békekötés — reménységen kirtu — nyakk balidákat nem szenved. Felsége caak eaaa béke megkötése, az oztromállapot asagaaBataMaa éa az országgyűlének egy behívása a tás Urna li Mg morva éa cachoraaági utazását, a a kol tágén ismét Magyarországon len. Ugyanazon lap szénül még folyó kát vágvn megtartatik Bécsben a reichstattebeli start képviselők találkozása . A rLloyd- oak azt írják Hárakéi, hogy mihelyt ratificálva len az Olaszországgal való békekötés, azonnal Onazehivatik a magyar országgyűlés. A ratficált békaokatag kihirdetését pedig f.bárkára várják kgyaser ■mind határozottan írja a levelend, hogy a ima ötös bizottság közöstgyi javaslata d alé hely«, nem fogadtatott el. — Mint agyapaton lap ártastil, gr- kattorkány Mórnak hat hétre terjedt szabadságideje kisoaytalmi időre megborasabbittatott. Hogy lehetne anyagi rar!) bajainkon m flóbb, ha nemilik is segíteni ? ti. Hitelezés nem lévén egyéb, mint termelésünk árának előlegezése, na a kardja, hogy történhessék e* tueg? l'dekrt m kétféleként. 11-ször. Vagy adóslevelet adunk annak, ki terményeinkre előlegez, át ez boátszabb időre szó), • tőle használati kanta tokat fizetünk, vagy 2-szor. Rövidebb lejáratú váltót, vagyis 1 cg pénzjegyet — bankót — bocsátunk ki kamat nélkül, és ez a közforgalomban lejárása idejéig mint pénz forog, a mikor is készpénzzel bevállalván, lenni maga szűnik. Már most a kérdés az A hegy vámra, mint legbiztosabb termelésre, az előlegezés hogyan történjék Az első mód : adóslevelek, korkelvények kibocsátása czélra vezető nem lenne, mert a) ez által pénz nem terémtetnek, b) mert az adóslevelek, árfolyamnak lévén alávetve, ismét a kárpótoltattak tetemes veszteségével, • a kososéira cérnád hasznot nem hajtva bocsáttatnának ki A második mód :a váltót, vagyis pénzjegyet — bankót — kibocsátani szühetséges volna-e ez? Kitérünk meg Kénytelen vagyok kissé eltérni, • z bankjegyek elemzésébe bocsátkozni A bankjegy egyes, vagy testület által kibocsátott abbeli kötelezés, hogy az illető kibocsátó az ezen jegyre irt összeget két* pénzben fogja s bemutatónak kifizetni . Hogy ez z beváltásig valóban pénzt pótolhasson, mindenkinek azon teljes hithez kell lenni, hogy ezen jegy csakugyan beváltatni fog, és így pénzt ér. Ez lelke a bankjegy pénzbeli tereszetének. Ezen hitelt pedig Beratem azon nyilvános és biztos tudat, hogy a*., a bankjegynek van alapje, vagyis, hogy az illető kibocsátónál meg van azon pénz, a melylyel jegye kicseréltetni fog Ámde az ipar, kereskedés tágulása, a mind** nappal növekedő szükségletek sokkal több pénzt vettek igénybe, mint s mi vsa honnan z segítség ? A kazazák cég igényelte azt, hogy pótlásul s hitel réteseik igénybe, s ez a növekedő szükségletek arányában kiterjesztessék, is..ezt vette szét. eredetét azon intézkedés, hogy az államok által bizonyos tárni Istók felhatalmazta.’, tak arany és ez st pénzkészleteiken felül w bankjegyeket kibocsáthatni És pedig esen bankjegyek s az,**c _ kapra fez TichiMs. a a u ona* kgy tova feAaa.agywa «vauk«* .* uovai**g m . s aUiiM* »ww«« * ••kan * kmrapEM**** A MAe a®y fEMgl 9 Mb**« azok iub. ma krtQ mANMÉmhM Hmhfir+ MmJMk *9(|M wjai Ml |glm6 mMBfáS«*“*** *fy MMTM ImMM | tálra »MpMMz. a mar* Nw jari.g na hagy W laMMÉMA mMma «ama ! r g“ 4M fcjAtaUm a.raI m.»i ImmN 1 UuMamh ttftBto hagjy Mk I k -a*^MAA4. a Imit MPjatAMWfel jMp‘«ESrtdl lafed I tkkMl ■tfSMMQa m «MM fdbia '■* I i!ci”t”c Mai IkiWtaiMá* JMMarl irtMuaa › I ca taa-«1. a#* (-ti .a ««ia ack ckká»t aaa tx a»'-a aia •. ka .m*. ? * a! A aid k AkCUl«{ l \ x£\ek aaUft f t- -.Ak a «U. 11IM *M|I tMtjall CaMa. MMV I 4* dea aay«* LitaNa-’ az‚-a b-•-·«н* * a- I iegye (raakugjaa A ť««paA4i 4« «ai «N tr) bfertaike fertaliAlargM » i 1 «au kaeg. ttwrt a Utmtl he* f«gya*Aa. a m 4 pa mi ael c Ags afe a** "*AP aag tmfet «a A m... let Uauzd a c«wi~fttk»н «Agy ** I ukil nub« kftaalin as ›m* ««it*n j lékett«»« kéMMEMk • MSAt IMNÉM I válik atujaegr Nett »a rámui pótolta*« ■ 'ö*t el flMMl MkAS * Z'›oaég La kitol UálttkUfe*! i«1,)*ima au | nyugtató (ajánlat vagy ktfaity aal oly Kg .«? t»ii. al * «a luegaika #a «mlsektől btzoovaaaa ktael., agy k: »«ital I tti fttgttak I Ezek így l. ko a RAVUI MM M az dcbpá.i»U«tA cg.*« j* › caálLatoa c ki i kofává*« Ily Ma W* * 'ffVtMMá* ,mm SMnya*akfe a k*#4a#., «*• agyel»‚r« |otMk‚lud, «téli w«ikk téli ImAmtm* *" aa la* te itt a kf •‘41*1 a k kagyváM alap*4 agy Itfeta a p*«l i alappal «gylttiksvl u«*il (la aa otaaágil«(i •»váltáat alpaMEMkl Éi mmMMI Mm « tattá aa «léik Mai|ilti‹† kit**«a *1 * *t.« 11 óf válla* a | a tAgyvá* a, lm I Iiruz, .1 orz b* *»g * ált»’ r • k lijkati «j k * a Méh 9 a kflflf § MHfiilElf 4M * l «firtttUl rff* kik¡MlAta*4á *»as i így I nck rmVM alapjává vál' .*:** k a pari • I caoló tőr fí ttyra ki* *1 aeaf'«.Se-♦*k art* r lan na Littaaita*4ó Vaggia * I 1 óf, 4 tsaaág tAfv#«*« i tt k• «*■1 ’ • * ! dó volna aa. Lgy L«- . * › a«i « · i*«| i meg*illatú katala* for. A MgváMM 9mml * 1*4 4M «I * [ megelőz. *.! *a«ra- Aiawá .*»fg •*** ai • i ’ tollák, a falak k«ti ? r*tafe” i« lg« alakban kÜlHtiA at*ft ’ dé«» t a’i*| J ne magát lap* t**4á Mi táttvfl ‚tNaátt| i ’ d" volna a'1 hegy aa dt«a agy*«tatg *» ‡ ' damrll a |MM*ax : k «a4g › n trle« btr› ‚c yr*ág rto : h i '* ■ {Mg. 9 9Mlk éin M alVMMk. ki Imi !* földes ur éa A La^y vámosak | «.ai aég nem «mtkae^tlmTf af **►•.■.*‚» * btr‡‚aag mtalytwHtMkEtaNl AI Ima ki a fe egy alaffki a karák «aJMazaM *a. I — attigkwé OMf| a ugyaik*«« * «tol il árról arra kitesi 4m MaatstiAt. **1« a ■ «xarlan ferárt akáwaáaz 4a ha í e « i * tépást kMák( torgkii iiifv» a * ae*J — I a ntstilu* «amamgfá •— «m** J r ■ kőay* a attaraóvlAat aátal*a a *twbil b ' a»a4 aamml kliel«m*ami. bt * * h atáx a feki^Mknt aátra % istea«« m kt‘íi-41 ma^gfer *•’ amert őAtank fr- «m - nek kttekailnák «gy mm* at «feiAM D f 1 Of A 32 Vg • al'Aa- AtS*|V.:ik fi a*-- fiHiA a tormatt ®“*g«a.“-a» *.-% It szaza wh ^*“*«*1* vvtaf •* a a ‚-« a .e*a* egyxual t *t. maeyaaa km • j Jat mi afcAmAi MMMM Imit I * paau. ki i 4 av. Kiiaa» 11 vada* «ttaa «4k**a*dkl a ; a hegy raza at* g «akuiUHak aat kadi wltia «tlág*^«a** «,##gmá fl a ohm« » I ll y ka (yva taah * t ** * láktr atokkaa tt«gállá| * intikL Ittaakrl *.g áiaap«I k lka®, *a adá*at fa 1 'Itfiitlai azagakal It t»i4t ti • * Végért az ágy MwaBf*«'* aMwl két egtís.. ttyitst ya-- .at ,fhc i | ‘g *eaA: a iepanta*. ri' k *:*«g iutAgeiulfi. (Unoínitetlen levelek c»»k ismert kneklül fogadtatnak el. lemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.± JJU I tu^’ t