Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)
1866-10-18 / 4949. szám
Hírlapírók egylete in. E harmadik és utolsó czikk az egylet alakításának módját adja elő a következőkben : Szabadság lévén a társadalmak éltető lelke és mindenben haladás elve, a hírlapírók egyletének is szabadelvű szerkezetének kell lenni; hogy pedig ez lehessen, szabadelvű alapon kell keletkeznie is, vagy, amint banális kifejezéssel mondhatjuk , alulról kell épülnie, nem felülről. Az egylet nőjjön ki, mint egy eleven szervezet saját alakítóinak természetes anyaföldjéből, ne legyen mesterségesen meghonosított és csak egyik-másik kertész hiúságának szolgáló idegen növény. Szóval: alkossa meg azt ép azon elem melynek legközvetlenebbül van rá szüksége, t. i. a magyar hirlapirók valóságos többsége, még pedig önállóan, mások majd ,Aca nélkül, tisztán a hazai szükségekhez képest. E mellett a czélszerüség és az egyletnek minél nagyobb virágoztatása is kívánja, hogy az lehető legszélesebb alapon álljon. Ennélfogva létesítéséhez meg kell hívni a magyar területbeli sajtó minden volt és jelen munkáját, természetesen párt, szak- és nyelvkülönbség nélkül. Magát az egylet megindítását leggyorsabban és sikeresebben következő módon vélném eszközölhetőnek. Mindazon szerkesztőségek, melyek a hírlapírói egylet eszméjét magukévá teszik, kihirdetik, hogy náluk aláírási ív van kitéve, melyre mindazok, kik magyar területbeli folyóiratokba dolgoztak vagy dolgoznak, s az egylet alakításában részt akarnak venni, nevüket feljegyezhetik, hozzájegyezve a folyóiratot is, mely tevékenységüknek kiváló teréül szolgál vagy szolgált. Egy vagy két héttel az ívek kitétele után mindenik szerkesztőség jelenti, hány aláírója van, s a melyiknek legtöbb van, az tanácskozásra hívja össze az aláírókat. A tanácskozmány teendője: megállapítani a főelveket, melyek szerint az egyletet szervezni óhajtja, s megbízni egy három-, legfeljebb öttagú választmányt az alapszabályi tervezet kidolgozásával. Az alapszabályi választmány venné át a beküldött aláírási íveket is, s akik még azon túl kívánnának az egylet tagjai közé állani, már a választmány által megnyitandó ívén jegyeznék be magukat. A választmány, elkészülvén az alapszabályok tervezetével, az ezalatt valószínűleg megszaporodott aláírókat új tanácskozásra hivja össze, mely aztán addig működik, mig az alapszabályok teljesen megállapítva nincsenek Következik az alapszabályok felterjesztése jóváhagyás végett, netán a módosításuk ismét összehívandó tanácskozmányban, végre pedig — ha jóvá vannak hagyva — az egylet végleges megalakulása. E végleges megalakulásra nézve , melynek módját természetesen szintén az alapszabályok fogják meghatározni, bátorkodom előre is egy szerény indítványt tenni. Ily előre különösen azért, hogy mások is gondolkodjanak fölötte , s ha nem volna kielégítő, jobbat indítványozhassanak helyébe. Tudva levő, hogy minden, már fennálló egylet — kivéve a merőben részvényes vállalatokat — bizonyos cenzúrának veti alá azokat, kik bele , új tagokut kívánnak belépni. A belépendők megrostálása és megválogatása a már bennlevők által, mindenesetre helyes, mert valamint a gazdának, úgy az egyletnek is természetes joga csak olyan lakást fogadnia házához, ki ellen kifogása nincs, és a hirlapírói egylet alapszabályai bizonyosan szintén fognak tartalmazni föltételeket, melyekhez az egyletbe léphetés kötve lesz. De nem kívánja e az igazság, hogy a cenzúra, melynek valamely egylet későbbi tagjai vannak alávetve, terjedjen ki az egylet legelső tagjaira is ? Sőt nem kívánatos e a még csak alakuló egylet tagjait szigorúbban megválogatni, mint a már létező egyletét ? Valamely egylet csak úgy mondhatja magát bizonyos ügy igazi képviselőjének, ha tagjai csakugyan az illető ügybarátok többségének választottjai. S vájjon nem lehetne-e módját ejteni, hogy egyletünk ■ legelső alakitól saját magukat megrostálhassák ? 11 v«»,«««£,kisfairy, mely ht, alapszabályok jóváhagyása után az alakító közgyűlést összehívja, e közgyűlés tagjai közt kiosztatja mindazok jegyzékét, kik magukat a közgyűlés megnyiltáig az egylet tagjaivá beírták. E jegyzékből minden közgyűlési tag kitörli azok neveit, kiket az tagjaiul nem akar. A választmány, megszámlálván a közgyűlésben részt vevők számát, beszedi tőlök a jegyzékeket, ügyelve, hogy minden egyes szavazó csakugyan bejegyezte légyen magát az egylet tagjává, s mindenik személyesen és csak egy jegyzéket adjon át. Ha a szavazás végbement, összeszámlálják a ki nem törölteket, akikre többen szavaztak felénél, azaz akiknek átalános többségük van, azok lesznek az egylet első, valóságos tagjai, és szervezik az egyletet; a többi, ki netán kimarad, a felvételre vonatkozó alapszabályok értelmében, további rendes útón léphet az egyletbe. Ily módon, gondolom, el lesz kerülve azon viszásság, hogy az egylet megalakítói rostálatlanul jussanak be, s az első tagok is méltán a többség választottjainak tekinthetik magukat. Ha politikai lapjaink és egyéb folyóirataink szerkesztőségei helyeslik a fentebbi sorokban ajánlott módot az ügy megindítására nézve, legyen szabad megkérnem őket, szíveskedjenek az aláírási íveketazonnal kitenni, s az illető felhívást kibocsátani, előre megjelölve a határidőt is, amikor a történt jelentkezések számát ki fogják hirdetni, hogy aztán nyomban meg lehessen tartani az első tanácskozást, így rövid egy pár hét alatt oda érlelhetjük a dolgot, hogy a hírlapírói egylet alapszabályait felterjeszthetjük. A jelen kormányról — bármi kifogásaink legyenek is különben eljárása ellen, bántás nélkül mégsem tehetjük fel, hogy ily üdvös eszmének útját akarja állani. A jövő kormányról pedig, amint azt reméljük, még kevésbé, Greguss Ágost.*) Vidéki tudósítások. Szeged, oct. 14. Ez évben három súlyos csapás fetipró súlya nehezül Magyarországra. Ínség, háború és a hirtelen halál kérlelhetlen pusztítása. E három csapás önsulylyal nehezedik Szeged város népére; a májusi fagy és a későbbi aszály homokos talaján mindent elhervasztott; az aratás és szüret a lehető legsilányabban ütött ki. A háború a kereskedésre semmi befolyással sem volt, az e vidéki szokott üzleten nem lendített semmit, sőt sokban még megnehezítő akadályokat okozott, a pénzforgalom a lehető legkisebb ; az iparos munka nélkül teng; a napszámból élő népnek több heverő, mint munkanapja van; a háború szomorú volt mindnyájunkra, és csak azon örülhetünk, hogy béke van, vajha tartós is lenne. A háború után jött a cholera, és pusz- tulott veszedelmesen, a négy városrészben fel- ■ váltva, 1521 egyén is esett áldozatul napon kint egy egy városnegyedben; ma már majd felére szállt a napi halottak száma. Nagy volt a rémület a város minden részében ! Közeledik a Ho nbó 1, oct 14. Haan Kálmán úr a „Pesti Napló“ tegnapelőtt! " otthonti tudósításában megyei állapotainkat a valósággal ellentétben, egészen irigylésre nem méltó képzelő tehetsége szerint tüntetői fel, a tévedésbe hozható közvélemény érdekéből tisztelettel kérjük a t. szerkesztőséget, miszerint becses lapjában cáfoló, és azon egész közleményt valódi értékére leszállító eme sorainknak is tért nyitni szíveskedjék. Igaz, a cholera megyénket sem kímélte meg áldozataitól. Tekintve azonban, hogy a hiteles orvosi és községi kimutatások szerint, megyénkben eddig körülbelül 90.000 lakossági létszám mellett csak 168 haláleset fordult elő, és hogy a járvány eddig a szórványos eseteken kívül csak négy helyen, a. m. Honton, hol különben már két hét óta teljesen megszűnt — Ipolypásztón , Bélen és Ipolyságon lépett fel pusztító dühével ; tekintve, hogy ez utóbbi helyen is, épen Jessik Lajos főorvos úr hivatalos előadása szerint, eddig csak 40 ember halt meg, tehát a halálozás még itt is csak kétszáztélt. A lakosság egyötödének, czikkíró szerint, sírban fekvése nem egyéb, mint a rémület első perczében fogamzott kósza és badar beszéd, egy hírlapi tudósító tollából azonban felületesség és könnyelműségnél több, mert ennek feladatát az álhírek helyesebb megvilágítása, nem pedig terjesztése és koholása képezi. Czikkirónak különben ezen és egyéb bombaszicua helytelenségei egy, úgyis szerényebb olvasókörnek örvendő vidéki levélben nagyobb figyelemre aligha érdemesítettek rala, hogy ha egyes, a megyében közbecsülésben álló személyeket bántalmakkal illetni nem merészkedik. Távol áll tőlünk a kiemelt három férfiú példás és áldozatkész érdemeitől az elismerést részünkről megtagadni; de hogy tevékenységükön kívül egyátalában nem történtek volna megelőzőleg úgy a felsőbb kormányszéki rendeletek, mint a helyi viszonyhoz mért tüzetes intézkedések a megyei kormányzat részéről, ezt tagadásba csak vastag ignorantia, vagy elfogult részakarat hozhatja; és ha azon sem kételkedünk, hogy a főbíró úz ön nemes sugallatából sem késendett vala buzgalommal intézkedni, de hogy egyszersmind a járvány ügyében kimerítő hivatalos utasításokat is vett, arról önmaga legilletékesebben tehet bizonylatot. Maga azon körülmény, hogy máris két külön járványorvos rendeltetett Budapestről e megye területére, kik el is foglalák már tevékenységi körüket, s a járási tiszti orvosok a kór által leginkább meglátogatott helyeken tartoznak éjjel nappal jelen lenni, eléggé igazolja, hogy az alispán semmi czélszerű intézkedést figyelmen kívül nem hagyott, és az elillanás vádja ellene, már másfél hét óta betegágyban, orvosi ápolás alatt fekvő ellen, kettősen sértő és nemtelen. Az említésbe hozott ipolysági országos vásárokkal továbbá úgy van czikkíró, mint aki hallott ugyan harangozni, de nem tudja hol. Mi felvilágosíthatjuk. Még jóval előbb, mintsem a jelen járvány hazánkba is betolakodott volna az említett főbíró úr jónak látta, csin és tisztaság tekintetéből az országos vásárokat a városi igen tágas piaczról, a város melletti földekre kirendelni. Nehány mesterember a ki két czikkíró hangjáról ítélve tán figyelemre érdemeseknek sem tart - de igen tekintélyes városi polgárok és a kereskedői osztály előterjesztvén az alispánnál, miszerint ezen intézkedés tetemes hátrányokat idézne elő a város kereskedelmi és üzleti érdekeiben: — jóllehet osztotta a főbíró e részbeni nézeteit — mindazonáltal az önkénynek látszatját is kerülendő, alkotmányos érzületéhez híven, mindaddig is, míg az ősi jogaiba visszahelyezett megyei helyhatóság és az úgy is elsősorban érdekelt városi közönség saját hatáskörükben ez ügyet érdemlegesen elintézhetendik, az egyoldalú intézkedést felfüggeszteni czélszerűnek találta. (A járváy rohamos kiütése alkalmával azonban, úgy a heti mint országos vásárokat a kór megszűntéig épen ő tilotta be). Kérdjük czikkirót, melyik eljárás önkényesebb ? Az, mely a leginkább érdekeltek kívánságát is figyelembe veszi ! Vagy tán czikkiró szemében azért oly megbocsáthatlan az alispán ezen önkénye, mert egy bureaucratikus színezetű, a boldogítás eszméjét mindenre hivatalos hatalommal reá erőszakoló intézkedést ellensúlyozott? Czikkirónak az alkotmányosságérti nagy pathosa feljajdulása után, a logica törvényei szerint ez ugyan örökre megfejthetlen talány maradandóit, ha ezt czikkirónak közelmúlt körülményei nem magyarázzák. Ami azt illeti, hogy a főbíró cs. k. csendőröket vala kénytelen — sajnos hogy nem mondatott hová — őrtállásra felhívni, megvalljuk, erről személyes tudomással nem bírunk. De hogy ha tette, egyedül saját ízlése szerint cselekedett, s a körülmények által arra kényszerítve nem volt, ezt bátran állíthatjuk. Végül biztosítván czikkirót, hogy Hont megye jelen tiszti kara, az országos közhajtással azonosult az alkotmányos érzület és ősi törvényeink iránti tiszteletben, jegyzőkönyvi kijelentéseihez híven, magát e hazában senki által felülmúlni nem engedi, egyszersmind kijelentjük, hogy az előadottakhoz képest czikkíróval sem ezen, sem egyébb tárgyban további polémiába bocsátkozni nem fogunk, mind saját, mind a jól értesülni kívánó közönség érdekében kérve őt, hogy tehetségét és tevékenységét más néki megfelelőbb térre szentelvén, a napi sajtóban kevéssé dicsteljes ráfogásokkal ne forgácsolja szét, s az irodalom iránti tartozó tisztelettel kíméljen meg bennünket a sajtó utjáni közleményeitől, főkép miután megyei igen tisztelt rendes levelezőnk nem szokott késni, minden valóban közérdekű megyei mozzanatról avatott tollal értesíteni a hazai közönséget. Többen. Ugyanezen honti levél megczáfolására a fentebbin kívül még két közlemény küldetett be hozzánk ; az egyik Kultsár József városi polgár aláírásával; ennek első részét, mint részint személyeskedést , részint olyat, melynek közlését a fentebb előadottak feleslegesitik, mellőzve, ide igtatjuk annak a város rendőrségi állapotát védő következő részét, azt mondja ugyanis H. K. neheztelt levelében : „A nyavalya fészkének Ipolyság tartatik, s nem ok nélkül, mert ott minden anyag fellelhető, mely a cholera felvétele, tartása és tovaterjesztésére alkalmas.“ — Ez oly meggondolatlan, valóban oly vakmerően kihívó megsértése városunk közönségének, miszerint kénytelenek vagyunk hinni, hogy Haán Kálmán szánandó lelki állapotban szenvedvén, nem tudja, mit cselekszik. Mert ha szeme van, látnia kellene, hogy Ipolyság nem valamely török falu, hol a bi''*»'1' “IKVf «».«mAtdnmhnk.a a btSzegAszsségre hátrányos egyéb purittyaságok bőven találtatnak ; látnia kellene, hogy városunk épen a tisztaság és csin tekintetében jóval felülmúlja a többi városokat; látnia kellene, hogy piaczunkon régi időktől óta minden vásár utáni napon a marhaganét és szemet azonnal összesepertetik s eltávolittatik, hanem Haán Kálmán szándékosan nem akar látni, mert szeret jobb meggyőződése ellenére is csupa valótlanságokat kürtölni a világba. A főbíró úr a vásároknak a városon kívüli tartása iránt igenis tett intézkedéseket, de ezt szépítészeti és talán,más tekintetekből, nem pedig a cholera terjedésének meggátlása végett tette, mert akkor még ezen járványnak híre sem volt, hogy pedig ezen annyira régen történt intézkedés hatályba nem léptettetett, az egyedül városunk lakosai határozott ellenzésének s azon körülménynek tulajdonítandó, hogy nálunk a tagosítás alkalmával a baromvásárok tartására a városon kívül nem hasitatván ki külön helyiség, most már igen bajos valaki illetőségéből 15 — 20 holdnyi területet szerezni. Nem tudjuk felfogni, hogy ezen ügyben, mely csak köztünk és a főbíró úr közt forgott fenn, miért hozza fel az alispán urat ? ki erről tán mit sem tud. Végül alaptalannak nyilvánítjuk sok közt azon állítását is, mintha a járvány tartama alatt városunkban a nép felzúdult volna; ily koholmány csak Haán Kálmán gyárából kerülhet ki, 7 u.°Y 8ki csend lelte fireg házainkat és utczáinkat, hogy rémültségünkben sem okunk sem időnk nem volt ilyesmire gondolni,de a főbíró úr által állítólag felhívott cs. k. csendőröket sem láttuk sehol ort állani, amire ugyan szükség sem volt. A pandúrok lekupeczkedéséről annyit tudunk, hogy az nagyon régen történt dolog, midőn megyénkben a gyalog pandúrok is lovasokká szereltetvén fel, a megyei csendbiztos olcsóbb ló- és szerszámvásárlás végett Pestre küldetett, mert Ipolyságon 30 ftot kértek egy nyércéért kertit AHrt?Bíkkal a PM8teD ?edig Csak 15 ítb® t . i Még így régi dolgokat is a cholerával köt össze Haán Kálmán, abból csak az a tanulság hogy a milyen zavarosak szoktak lenni gondolatai, épen oly zűrben állítja elő a régen történteket újabb dolgokkal, melyekre a mint,kimutattuk, ráillik a ráfogás bélyege. 7~ A harmadik közlemény — egy lelkész f‘sch“iLr ,arlalmara "toe *f“»Wckbea *) Aláirási iv szerkesztőségünknél is van letéve, s alá-írásra nyitva áll mind fővárosi, mind vidéki íróink számára. Szerke tél, és az Ínség félelmes alakja mindinkább rémítőbb és ijesztőbb kezd lenni! Az Ínséges munkák megindításáról nem tudunk semmit, míg a napok hosszabbak és derültebbek, a nép munkájával kereshetne valamit ; a rövidebb, nedvesebb napok beálltával a napi munka eredménye csekély szokott lenni, alig a mindennapi kenyérre, hát a család fenntartására ? Könyörürületlen a végzet a magyar nép iránt ! Nagy a szárazság és nincs eső ; ma kezd borulni és az idő esőre hajlani — hanem van szél elég, mely pusztítja homokföldeinket és száll a porhomok mint a saharai pusztán ! Az őszi vetés jövője eddig bizonytalan, mint minden, amire fordítjuk szemünket, nem lát az ember a láthatáron semmi vigasztalót. Ily körülmények között milyen társadalmi életünk ? és mégis akad jámbor hivő, ki mindezek daczára egy pár igénytelen ember borsónyi nagyságú s mérvű erőködését képesnek hisz egy hatásos intézet megindítására és kerekeinek forgalmára. Mi is hát ez intézet neve : „Kereskedelmi és iparbank.“ Nem lesz talán egészen érdektelen röviden ez ügyet megismertetni, nehogy téveszmék kapjanak lábra, mikre épen nincs semmiféle szükségünk. A helybeli kereskedelmi testület már évek óta, mintegy egy évtizedtől számítva, foglalkozott ez eszmével; de hogy az időjárás nem volt mindig alkalmatos, azt miden elfogulatlan belátja. Azonban múlt évben, midőn Pesten, Budán, Temesvárit a kereskedelmi és iparbank életbe lépett, itt helyben a kereskedők, több iparos és polgár együtt ez ügyben tanakodtak, míg végre a kaszinó termében Vadász Manó elnöklete alatt értekezletre összejöttek, és már a 3-dik összejövetelnél az aláírást is megindították, az aláírási ívek csupán kereskedőknél, kik egyúttal bizottmányi tagok voltak, állottak készen a közönség részére; a gyors aláírást az előkelő kereskedők, s polgárok példát mutató részvétének kell tulajdonítani. Az alapszabályokat a budai, temesvári alapszabályok nyomán az alakuló bizottmány dolgozta ki, mi megtörténvén, a városi hatósághoz felsőbb helyre felterjesztés és helybenhagyás végett be is mutatta 1. évi ápril havában. A városi hatóság a nagy magy. kir. helytartótanácshoz késedelem nélkül felküldötte az alapszabályokat, honnét Szegedre a városi kir. biztos ur ő nagyságához leadatott; ki rövid idő múlva a nagymgu magy. kir. helytartótanácshoz ismét felküldötte, innét a budapesti iparkamarához tétetett át; honnét némely észrevételek kíséretében ismét visszakerült a nm. kormányszékhez, e helyről ismét a m. kir. udvari kanczelláriához Bécsben. évi sept. hó 1-jén felterjesztetett. Háború, ínséges idő és az általános nyomott állapot hátráltathatták az ügynek netaláni gyorsabb fejleményét; az illető bizottmány szemei előtt a súlyos idő viszontagságai lebegvén, nem sietteté az ügy igen gyors végelhatározását, és ha van valaki, ki azt nagyon is sürgetni kívánja, annak bizonyoan más czélja is lehet, mint van a fennálló viszonyokkal számolni tudó kereskedelmi testületnek. 1. 1. Küülönfélék. october 17. . .T Fes?.ge — hír szerint — egy sajátkezű kéziratban teljes megelégedését jelenté ki Clam ffilohh a • Romoknak azon, hogy mindhárom felebbezési fokon büntelennek találtatott. Ám osz ő József, a világtalan festésitől Ha a 18.0 ejek k czimtt bensőséggel ég lamnyra 7 a,lágga jelent meg a „Fővárosi ap°- ban A világtalan művész szerető nőjével gyütt, egy nagylelkű jótékony urhölgynek , ezűcs Lajosnénak köszönheti, hogy az anyagi nélkülözéstől ment maradt. E nagylelkű urhölgy nevét sok jótékonyságáért tisztelettel említi a főváros és az ország i s kívántatik oly munkák végrehajtására, melyek bár anyagi veszteséggel nem járnak, mégis inkább a közjó előmozdítását, mintsem az egyes résztvevő gazdagítását tűzik ki feladatukká. Hogy az ily természetű vállalatok közül a pesti vízvezeték, fontosságánál fogva, első helyre teendő, azon, mélyebben gondolkozó emberek előbb sem kételkedtek; remélhető, hogy a sajtónak a lgnagyobb elismerést érdemlő buzgósággal ismételt intései, különösen pedig a még most is fenyegető járvány már azokat is megtérítették, kiknek vízvezeték azért nem kellett, mert ők csak bort vagy sört isznak. Érett tehát már most a nagy közönség a vízvezeték használatára, érett lesz nemsokára az ügy belső fejlődése is arra, hogy a választmány a közönség elé lépjen azon kérdéssel, akar-e oly mértékben részt venni a részvény-aláírásban, mint kívántatik arra, hogy hazai tőkével létesíttethessék ezen vállalat, vagy sem ? Újra felhasználjuk az alkalmat annak sürgetésére, hogy hazai tőkével létesíttessék, mit elejétől fogva mindig ajánlottunk. Ajánlottuk pedig azért, mert legtisztább meggyőződésünk szerint ezen vállalat, ha nem is az első évben, de 3—4 év múlva a legjobban jövedelmezők közé fog tartozni, minthogy hazánknak köztudomású szegénységénél fogva igen nagyon érezhető veszteségnek tartjuk azt, ha akármiféle oly vállalatnak, melyet saját erőnkből létesíthetünk, ha ennek kamatjával a külföldnek adózunk. Ajánlottuk azért, mert azon esetben, ha nem lenne jól jövedelmező vállalat, szégyennek tartanánk, ha nem találtatnék nálunk azon közszellem, mely ilyféle elkerülhetlenül szükséges mű létesítésére kívántatik. Nem is kételkedtem soha, hogy a vízvezeték létesítésére szükséges tőkének előteremtése nálunk is lehetséges; de vannak sokan, kik nemcsak kételkednek, hanem annyira kiderkűek, hogy a lehetőséget egyenesen tagadják; ezért is hasznos dolognak tekintem annak fejtegetését, hogy mit várhat a vízvezetéktől anyagilag és közvetlenül azon közönség, melynek részvéte a létesítésre elkerülhetlenül szükséges ; hogy mit várhat a háztulajdonos, ki azt házába vezettetni kívánja, mit a fogyasztók és mit a részvényes? Vessen azután mindenki számot magával, és gondolja meg, mennyit fordíthat egy ilyféle vállalat létesítésére, hogy majd azután, midőn itt lesz az elhatározás napja, habozás nélkül mondhassa ki a tőle várható összeget, azzal fognak felelni, hogy sok áldozatot és fizetést. Mi ezt határozottan tagadjuk, és ezennel be is bizonyítandjuk, hogy a háztulajdonos a víznek házába való bevezetéséért egy krajczárt sem fizetend. Kerül ugyanis egy három emeletes háznak felszerelése (a vizet nem minden lakásba vezetve hanem úgy, hogy minden emeleten csak egy csap legyen és egy csurgó) 300 — 400 forintba , ha ezen összeget a háztulajdonos 10 százalékos kamatozás és 10 év alatti visszafizetési feltétel alatt felveszi, mire bizonyosan a vízvezetéki társulat maga fog módot nyújtani, úgy fizetend évenként 45—60 forintot. Ezen évi járulékot a háztulajdonos, ahol a viszonyok engedik, egészen kevésbé kedvező viszonyok között pedig csak a kamatokat kiveti a lakókra, s mután három emeletes házban Pesten legalább is 9 családot tehetünk fel, úgy a legszorosabb esetben esik egyre 5 frt— 6 frt 66 kr. A háztulajdonos tehát nem fizetend semmi*, nem vállal magára más terhet, mint azt, hogy ő ezen évi járulékokat a lakóktól beszedje, és azokat a kölcsönadónak kifizesse. Azt fogja erre a tisztelt olvasó mondani, hogy eszerint tehát az egész fizetés a lakót sújtja, mi arra nézve nagyon terhes lesz, mi azonban ezt is megcáfoljuk . Igaz ugyan, hogy a teher a lakóra esik, sőt az még többet is fizetend, t. i. vízszükségletéhez és lakás béréhez képest 3—30 forintot, mi a fentebbi öszszeghez adva, 8—36 forintot, némely esetekben még talán többet is, szegény lakóknál azonban, földszintes és pinczelakásokban, csak 3—4 forintot tesz, de amint egy részről az igazság megkívánja, hogy az áruczikket az fizesse meg, aki elhasználja, úgy más részről határozottan állíthatjuk, hogy a 3—36 ft nemcsak hogy nem több, hanem kevesebb, mint amit vízért jelenleg is kiadunk. Aki ezt nem tudná, és meg akar győződni, az ne sajnálja a fáradságot, hanem számítsa ki, hogy mennyit fizet most dunavizért, mennyit a kútviznek emeletekre való felhordásáért, és tegye ugyanezt ismerőseinél úgy, mint én csakugyan megtettem, s ekkor azt fogja tapasztalni, hog bár nagyon különbözők egyes családok igényeik és kiadásaik, úgy mégis a következő általános viszony fennáll: 80 forintos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 2 ft. 150 forintos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 3 ft. 200 ftos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 6 ft. 300 ftos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 12 ft. 400 ftos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 16 ft. 500 ftos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 20 ft. 1000 forintos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 40 ft. A lakók tehát a mellett, hogy a vízvezeték létesítése után szépen öntözött utczákon fognak járhatni, hogy a tűzbiztosság és házi kényelmük nagyobb lesz, hogy nemcsak a közönséges mosásra elegendő vízmennyiségről fognak rendelkezhetni, hanem hogy otthon még fürdőket is fognak használhatni, mi rendkívül jótékony befolyással van az egészségi állapotra, hogy végre minden háztartási műtétre, mely vizet igényel, minden perczben határtalan mennyiségű lágy, tiszta, friss és hűvös Dupa vizet használhatnak, minek fontosságát a háziasszonyok fogják legjobban méltányolhatni, mind e mellett még kevesebbet fognak fizetni, mint eddig. Lehet-e tehát ily körülmények között arra számítani, hogy a város lakossága nagyban részt veene a vízvezeték nyújtotta előnyökben ? Ezen kérdésre, úgy hiszem, bizton igennel felelhetünk. Hátra van még kérdésünk harmadik részére a felelet. Hogy ennek kellő méltánylásába bocsátkozhassunk , kérdezzük mindenekelőtt , hogy hát milyen nagy azon összeg, mely a vízvezeték létesítésére kívántatik, melytől sokan annyira elijednek, hogy előteremtésének megkísértését a legkalandosabb merények közé sorozzák? Felelet: 400,000 frt mint minimum, 500,000 forint pedig akkor, ha az egész bel- és Lipótváros teljesen,a többi városrészekben pedig az üllői út, stalló-utcza, kerepesi-ut és a királyutcza a városligeti tóig csövekkel elláttatnak. Ezen tényhez kommentárt írni nem szükséges, mégis kimondom azon meggyőződésemet, hogy az, ki 500.000 forintnak a kérdésben forgó nagy czélra való előteremthetésén kételkedik, az Pest városa lakosságának vagy jó akaratán, vagy józan gondolkodásán kételkedik. De pénzről van szó, azért szóljanak a számok . Ismeretes hogy a városi hatóság, belátván a vízvezeték rendkívüli fontosságát, arra kötelezte magát, hogy naponkénti 20.000 adóra terjedő víz fogyasztása felé,an _fojigo, nviv hcai és fenntartási költség teljesen fedezve van; amit tehát a közönség fog fizetni, az tisztán kamatozásra esik; ha tehát a legkisebb (400.000 forintos) kiterjedésnél, mely a legroszabb vizet és a leggazdagabb családokat foglalja magában, minden egyes család (melyek száma itt 4200) átlagosan csak 6 ftát fizetend, úgy a vállalat 67,0 percentet fog jövedelmezni; ha továbbá a második (500.000 forintos) kiterjedésnél minden egyes család (melyek száma itt 8000) átlagosan szintén 6 ftot fizetend, úgy a válalat 97,0 százalékot fog jövedelmezni. Ezt tekintem én a jövedelmezés minimumának a maximumot illetőleg állíthatom, hogy az a városi hatóság által engedélyezett vízáraknál fogva azon esetben, ha a város minden lakója részt veend a fogyasztásban, 15 százaléknál feljebb rúg. Röviden összefoglalván a fent kitett három kérdésre adott feleleteket, azt mondhatjuk, hogy : 1. A háztulajdonosnak a víz bevezetése nem kerül semmibe, s rövid idő múlva oly házak, melyekben vízvezeték lesz, alig fognak lakót találni. 2. A lakó ezentúl kevesebbet fog vízre kiadni, mint eddig, daczára azon nagy előnyöknek, melyekben részesíttetik. 3. A részvényes számíthat legalább 63/16 százalékra, az elérhető maximum pedig 15 százaléknál több; látszik egyszersmind, hogy az 500,000 forintos vállalat jobban jövedelmez, mint a 400,000 forintos, miért is a minél számosabb aláírást mindenkinek tiszta meggyőződésből ajánljuk. PREVSZ. nem sz