Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)

1866-10-18 / 4949. szám

Hírlapírók egylete­­ in. E harmadik és utolsó czikk az egylet alakításának módját adja elő a követ­kezőkben : Szabadság lévén a társadalmak éltető lelke és mindenben haladás elve, a hírlapírók egyleté­nek is szabadelvű szerkezetének kell lenni; hogy pedig ez lehessen, szabadelvű alapon kell keletkeznie is, vagy, a­mint banális kifejezéssel mondhatjuk , alulról kell épülnie, nem felülről. Az egylet nőjjön ki, mint egy eleven szervezet­ saját alakítóinak természetes anyaföldjéből, ne legyen mesterségesen meghonosított és csak egyik-másik kertész hiúságának szolgáló idegen növény. Szóval: alkossa meg azt ép azon elem melynek legközvetlenebbül van rá szüksége, t. i. a magyar hirlapirók valóságos többsége, még pedig önállóan, mások majd ,Aca nélkül, tisz­tán a hazai szükségekhez képest. E mellett a czélszerüség és az egyletnek minél nagyobb virágoztatása is kívánja, hogy az le­hető legszélesebb alapon álljon. Ennélfogva létesítéséhez meg kell hívni a ma­gyar területbeli sajtó minden volt és jelen mun­káját, természetesen párt, szak- és nyelvkü­lönb­­ség nélkül. Magát az egylet megindítását leggyorsabban és sikeresebben következő módon vélném esz­­közölhetőnek. Mindazon szerkesztőségek, me­lyek a hírlapírói egylet eszméjét magukévá te­szik, kihirdetik, hogy náluk aláírási ív van ki­téve, melyre mindazok, kik magyar terü­letbeli folyóiratokba dolgoztak vagy dolgoznak, s az egylet alakításában részt akarnak venni, nevü­ket feljegyezhetik, hozzájegyezve a folyóiratot is, mely tevékenységüknek kiváló teréül szolgál vagy szolgált. Egy vagy két héttel az ívek kité­tele után mindenik szerkesztőség jelenti, hány aláírója van, s a melyiknek legtöbb van, az ta­nácskozásra hívja össze az aláírókat. A tanács­­kozmány teendője: megállapítani a főelveket, melyek szerint az egyletet szervezni óhajtja, s megbízni egy három-, legfeljebb öttagú vá­lasztmányt az alapszabályi tervezet kidolgozá­sával. Az alapszabályi választmány venné át a be­küldött aláír­á­si íveket is, s a­kik még azon túl kívánnának az egylet tagjai közé állani, már a választmány által megnyitandó ívén jegyeznék be magukat. A választmány, elkészülvén az alapszabályok tervezetével, az ezalatt valószínűleg megszapo­rodott aláírókat új tanácskozásra hivja össze, mely aztán addig működik, mig az alapszabá­lyok teljesen megállapítva nincsenek Követke­zik az alapszabályok felterjesztése jóváhagyás végett, netán a módosításuk ismét összehívandó tanácskozmányban, végre pedig — ha jóvá vannak hagyva — az egylet végleges megala­kulása. E végleges megalakulásra nézve , melynek módját természetesen szintén az alapszabályok fogják meghatározni, bátorkodom előre is egy szerény indítványt tenni. Ily előre különösen azért, hogy mások is gondolkodjanak fölötte , s ha nem volna kielégítő, jobbat indítványozhassanak helyébe. Tudva levő, hogy minden, már fennálló egylet­­ — kivéve a merőben részvényes vállalatokat — bizonyos cenzúrának veti alá azokat, kik bele , új tagokut kívánnak belépni. A belépendők megrostálása és megválogatása a már bennlevők által, mindenesetre helyes, mert valamint a gaz­dának, úgy az egyletnek is természetes joga csak olyan lakást fogadnia házához, ki ellen kifogása nincs, és a hirlapírói egylet alapsza­bályai bizonyosan szintén fognak tartalmazni föltételeket, melyekhez az egyletbe léphetés köt­ve lesz. De nem kívánja e az igazság, hogy a cenzúra, melynek valamely egylet későbbi tag­jai vannak alávetve, terjedjen ki az egylet leg­első tagjaira is ? Sőt nem kívánatos e a még csak alakuló egylet tagjait szigorúbban megválogatni, mint a már létező egyletét ? Valamely egylet csak úgy mondhatja magát bizonyos ügy igazi képviselőjének, ha tagjai csakugyan az illető ügybarátok többségének választottjai. S vájjon nem lehetne-e módját ejteni, hogy egyletünk ■ legelső alakitól saját magukat megrostálhassák ? 11 v«»,«««£,kisfairy, mely ht, alapszabályok jóvá­hagyása után az alakító közgyűlést összehívja, e közgyűlés tagjai közt kiosztatja mindazok jegyzékét, kik magukat a közgyűlés megnyiltá­ig az egylet tagjaivá beírták. E jegyzékből min­den közgyűlési tag kitörli azok neveit, kiket az tagjaiul nem akar. A választmány, megszámlál­ván a közgyűlésben részt vevők számát, besze­di tőlök a jegyzékeket, ügyelve, hogy minden egyes szavazó csakugyan bejegyezte légyen ma­gát az egylet tagjává, s mindenik személyesen és csak egy jegyzéket adjon át. Ha a szavazás végbement, összeszámlálják a ki nem törölte­­ket, a­kikre többen szavaztak felénél, azaz a­kiknek átalános többségük van, azok lesznek az egylet első, valóságos tagjai, és szervezik az egyletet; a többi, ki netán kimarad, a felvételre vonatkozó alapszabályok értelmében, további rendes útón léphet az egyletbe. Ily módon, gon­dolom, el lesz kerülve azon viszásság, hogy az egylet megalakítói rostálatlanul jussanak be, s az első tagok is méltán a többség választottjai­nak tekinthetik magukat. Ha politikai lapjaink és egyéb folyóirataink szerkesztőségei helyeslik a fentebbi sorokban ajánlott módot az ügy megindítására nézve, le­gyen szabad megkérnem őket, szíveskedjenek az aláírási íveket­­azonnal kitenni, s az illető felhívást kibocsátani, előre megjelölve a határ­időt is, a­mikor a történt jelentkezések számát ki fogják hirdetni, hogy aztán nyomban meg lehessen tartani az első tanácskozást, így rövid egy pár hét alatt oda érlelhetjük a dolgot, hogy a hírlapírói egylet alapszabályait felterjeszthet­jük. A jelen kormányról — bármi kifogásaink legyenek is különben eljárása ellen, bántás nél­kül mégsem tehetjük fel, hogy ily üdvös eszmé­nek útját akarja állani. A jövő kormányról pe­dig, a­mint azt reméljük, még kevésbé, Greguss Ágost.*) Vidéki tudósítások. Szeged, oct. 14. Ez évben három súlyos csapás fetipró súlya nehezül Magyarországra. Ínség, háború és a hirtelen halál kérlelhetlen pusztítása. E három csapás önsu­lylyal nehezedik Szeged város né­pére; a májusi fagy és a későbbi aszály homo­kos talaján mindent elhervasztott; az aratás és szüret a lehető legsilányabban ütött ki. A há­ború a kereskedésre semmi befolyással sem volt, az e vidéki szokott üzleten nem lendített semmit, sőt sokban még megnehezítő akadályo­kat okozott, a pénzforgalom a lehető legkisebb ; az iparos munka nélkül teng; a napszámból élő népnek több heverő, mint munka­napja van; a háború szomorú volt mindnyájunkra, és csak azon örülhetünk, hogy béke van, vajha tartós is lenne. A háború után jött a cholera, és pusz- t­u­lott veszedelmesen, a négy városrészben fel- ■ váltva, 15­21 egyén is esett áldozatul napon­­­ kint egy egy város­negyedben; ma már majd felére szállt a napi halottak száma. Nagy volt a rémület a város minden részében ! Közeledik a H­o n­­­b­ó 1, oct 14. Haan Kálmán úr a „Pesti Napló“ tegnapelőtt! " ott­honti tudósításában megyei állapotain­kat a valósággal ellentétben, egészen irigylésre nem méltó képzelő tehetsége szerint tüntetői fel, a tévedésbe hozható közvélemény érdekéből tisz­telettel kérjük a t. szerkesztőséget, miszerint becses lapjában c­áfoló, és azon egész közle­ményt valódi értékére leszállító eme sorainknak is tért nyitni szíveskedjék. Igaz, a cholera megyénket sem kímélte meg áldozataitól. Tekintve azonban, hogy a hiteles orvosi és községi kimutatások szerint, megyénk­ben eddig körülbelül 90.000 lakossági létszám mellett csak 168 haláleset fordult elő, és hogy a járvány eddig a szórványos eseteken kívül csak négy helyen, a. m. Honton, hol különben már két hét óta teljesen megszűnt — Ipolypász­­tón , Bélen és Ipolyságon lépett fel pusztító dühével ; tekintve, hogy ez utóbbi helyen is, épen Jessik Lajos főorvos úr hivatalos előadása szerint, eddig csak 40 ember halt meg, tehát a halálozás még itt is csak két­száztélt. A lakosság egy­ötödének, czikkíró szerint, sír­ban fekvése nem egyéb, mint a rémület első per­­czében fogamzott kósza és badar beszéd, egy hír­lapi tudósító tollából azonban felületesség és könnyelműségnél több, mert ennek feladatát az álhírek helyesebb megvilágítása, nem pedig ter­jesztése és koholása képezi. Czikkirónak különben ezen és egyéb bombas­­zicua helytelenségei egy, úgyis szerényebb olva­só­körnek örvendő vidéki levélben nagyobb figyelemre aligha érdemesítettek rala, hogy ha egyes, a megyében közbecsülésben álló szemé­lyeket bántalmakkal illetni nem merészkedik. Távol áll tőlünk a kiemelt három férfiú példás és áldozatkész érdemeitől az elismerést ré­szünkről megtagadni; de hogy tevékenységükön kívül egyátalában nem történtek volna megelő­zőleg úgy a felsőbb kormányszéki rendeletek, mint a helyi viszonyhoz mért tüzetes intézkedések a megyei kormányzat részéről, ezt tagadásba csak vastag ignorantia, vagy elfogult rész­aka­rat hozhatja; és ha azon sem kételkedünk, hogy a főbíró úz ön nemes sugallatából sem késendett vala buzgalommal intézkedni, de hogy egyszer­smind a járvány ügyében kimerítő hivatalos uta­sításokat is vett, arról ön­maga legilletékeseb­ben tehet bizonylatot. Maga azon körülmény, hogy már­is két külön járványorvos rendeltetett Buda­pestről e megye területére, kik el is foglalák már tevékenységi körüket, s a járási tiszti orvosok a kór által leg­inkább meglátogatott helyeken tartoznak éjjel nappal jelen lenni, eléggé igazolja, hogy az alis­pán semmi czélszerű intézkedést figyelmen kívül nem hagyott, és az elillanás vádja ellene, már más­fél hét óta betegágyban, orvosi ápolás­ alatt fekvő ellen, kettősen sértő és nemtelen. Az említésbe hozott ipolysági országos vásá­rokkal továbbá úgy van czikkíró­, mint a­ki hal­lott ugyan harangozni, de nem tudja hol. Mi fel­világosíthatjuk. Még jóval előbb, mintsem a jelen járvány hazánkba is betolakodott volna az em­lített főbíró úr jónak látta, csin és tisztaság te­kintetéből az országos vásárokat a városi igen tágas piaczról, a város melletti földekre ki­rendelni. Nehány mesterember a ki két czikkíró hangjáról ítélve tán figyelemre érdemeseknek sem tart - de igen tekintélyes városi polgárok és a kereskedői osztály előter­jesztvén az alispánnál, miszerint ezen intézkedés tetemes hátrányokat idézne elő a város kereske­delmi és üzleti érdekeiben:­­ — jóllehet osztotta a főbíró e részbeni nézeteit — mindazon­által az önkénynek látszatját is kerülendő, alkotmá­nyos érzületéhez híven, mindaddig is, míg az ősi jogaiba visszahelyezett megyei helyhatóság és az úgy is első­sorban érdekelt városi közönség saját hatáskörükben ez ügyet érdemlegesen el­­intézhetendik, az egyoldalú intézkedést felfüg­geszteni czélszerűnek találta. (A járv­áy ro­hamos kiütése alkalmával azonban, úgy a he­ti mint országos vásárokat a kór megszűn­téig épen ő til­otta be). Kérdjük czikkirót, me­lyik eljárás önkényesebb ? Az, mely a legin­kább érdekeltek kívánságát is figyelembe veszi ! Vagy tán czikkiró szemében azért oly megbo­­csáthatlan az alispán ezen önkénye, mert egy bureaucratikus színezetű, a boldogítás eszméjét mindenre hivatalos hatalommal reá erőszakoló intézkedést ellensúlyozott? Czikkirónak az alkotmányosságérti nagy pa­­thosa feljajdulása után, a logica törvényei sze­rint ez ugyan örökre megfejthetlen talány ma­radandóit, ha ezt czikkirónak közelmúlt körül­ményei nem magyarázzák. A­mi azt illeti, hogy a főbíró cs. k. csendőrö­ket vala kénytelen — sajnos hogy nem monda­tott hová — őrtállásra felhívni, megvalljuk, er­ről személyes tudomással nem bírunk. De hogy ha tette, egyedül saját ízlése szerint cselekedett, s a körülmények által arra kényszerítve nem volt, ezt bátran állíthatjuk. Végül biztosítván czikkirót, hogy Hont megye jelen tiszti kara, az országos köz­hajtással azo­nosult az alkotmányos érzület és ősi törvényeink iránti tiszteletben, jegyzőkönyvi kijelentéseihez híven, magát e hazában senki által felülmúlni nem engedi, egyszersmind kijelentjük, hogy az előadottakhoz képest czikkíróval sem ezen, sem egyébb tárgyban további polémiába bocsátkozni nem fogunk, mind saját, mind a jól értesülni kí­vánó közönség érdekében kérve őt, hogy tehet­ségét és tevékenységét más néki megfelelőbb térre szentelvén, a napi sajtóban kevéssé dics­teljes ráfogásokkal ne forgácsolja szét, s az iro­dalom iránti tartozó tisztelettel kíméljen meg bennünket a sajtó utjáni közleményeitől, főkép miután megyei igen tisztelt rendes levelezőnk nem szokott késni, minden valóban közérdekű megyei mozzanatról avatott tollal értesíteni a hazai közönséget. Többen. Ugyanezen honti levél megczáfolására a fenteb­bin kívül még két közlemény küldetett be hoz­zánk ; az egyik K­u­lt­s­á­r József városi polgár aláírásával; ennek első részét, mint részint sze­mélyeskedést , részint olyat, melynek közlését a fentebb előadottak feleslegesitik, mellőzve, ide igtatjuk annak a város rendőrségi állapotát védő következő részét, azt mondja ugyanis H. K. ne­heztelt levelében : „A nyavalya fészkének Ipolyság tartatik, s nem ok né­lkül, mert ott minden anyag fellel­hető, mely a cholera felvétele, tartása és tova­­terjesztésére alkalmas.“ — Ez oly meggondo­latlan, valóban oly vakmerően kihívó megsér­tése városunk közönségének, miszerint kényte­lenek vagyunk hinni, hogy Haán Kálmán szá­nandó lelki állapotban­ szenvedvén, nem tudja, mit cselekszik. Mert ha szeme van, látnia kel­lene, hogy Ipolyság nem valamely török falu, hol a bi''*»'1' “IKVf «».«mAtdnmhnk.­a a btSzegAsz­­sségre hátrányos egyéb purittyaságok bőven ta­láltatnak ; látnia kellene, hogy városunk épen a tisztaság és csin tekintetében jóval felülmúlja a többi városokat; látnia kellene, hogy piaczun­­kon régi időktől óta minden vásár utáni napon a marha­ganét és szemet azonnal összeseperte­­tik s eltávolittatik,­­ hanem Haán Kálmán szándékosan nem akar látni, mert szeret jobb meggyőződése ellenére is csupa valótlanságokat kürtölni a világba. A főbíró úr a vásároknak a városon kívüli tar­tása iránt igen­is tett intézkedéseket, de ezt szé­­pítészeti és talán,más tekintetekből, nem pedig a cholera terjedésének meggátlása végett tette, mert akkor még ezen járványnak híre sem volt, hogy pedig ezen annyira régen történt intézke­dés hatályba nem léptettetett, az egyedül váro­sunk lakosai határozott ellenzésének s azon körülménynek tulajdonítandó, hogy nálunk­ a ta­gosítás alkalmával a baromvásárok tartására a városon kívül nem hasitatván ki külön helyiség, most már igen bajos valaki illetőségéből 15 — 20 holdnyi területet szerezni. Nem tudjuk felfogni, hogy ezen ügyben, mely csak köztünk és a főbí­ró úr közt forgott fenn, miért hozza fel az alis­pán urat ? ki erről tán mit sem tud. Végül alaptalannak nyilvánítjuk sok közt azon állítását is, mintha a járvány tartama alatt városunkban a nép felzúdult volna; ily kohol­­mány csak Haán Kálmán gyárából kerülhet ki, 7 u.°Y 8k­i csend lelte fireg házainkat és utczáinkat, hogy rémültségünkben sem okunk sem időnk nem volt ilyesmire gondolni,de a főbíró úr által állítólag felhívott cs. k. csendőröket sem láttuk sehol ort állani, a­mire ugyan szük­ség sem volt. A pandúrok lekupeczkedéséről annyit tudunk, hogy az nagyon régen történt dolog, midőn me­­gyénkben a gyalog pandúrok is lovasokká sze­reltetvén fel, a megyei csendbiztos olcsóbb ló- és szerszámvásárlás végett Pestre küldetett, mert Ipolyságon 30 ftot kértek egy nyércéért kertit AHrt?Bíkkal a PM8teD ?edig Csak 15 ítb® t . i Még így régi dolgokat is a cho­lerával köt össze Haán Kálmán, abból csak az a tanulság hogy a milyen zavarosak szoktak lenni gondolatai, épen oly zűrben állítja elő a régen történteket újabb dolgokkal, melyekre a mint,kimutattuk, ráillik a ráfogás bélyege. 7~ A harmadik közlemény — egy lelkész f‘sch“iLr ,arlalmara "toe *f“»Wckbea *) Aláirási iv szerkesztőségünknél is van letéve, s alá-­í­­rásra nyitva áll mind fővárosi, mind vidéki íróink számára. Szerke­ tél, és az Ínség félelmes alakja mindinkább ré­mítőbb és ijesztőbb kezd lenni! Az Ínséges munkák megindításáról nem tudunk semmit, míg a napok hosszabbak és derültebbek, a nép munkájával kereshetne valamit ; a rövidebb, nedvesebb napok beálltával a napi munka ered­ménye csekély szokott lenni, alig a mindennapi kenyérre, hát a család fenntartására ? Könyörü­­rületlen a végzet a magyar nép iránt ! Nagy a szárazság és nincs eső ; ma kezd bo­rulni és az idő esőre hajlani — hanem van szél elég, mely pusztítja homok­földeinket és száll a porhomok mint a saharai pusztán ! Az őszi vetés jövője eddig bizonytalan, mint minden, a­mire fordítjuk szemünket, nem lát az ember a látha­táron semmi vigasztalót. Ily körülmények között milyen társadalmi életünk ? és mégis akad jám­bor hivő, ki mindezek daczára egy pár igényte­len ember borsónyi nagyságú s mérvű erőködé­­sét képesnek hisz egy hatásos intézet megindí­tására és kerekeinek forgalmára. Mi is hát ez intézet neve : „Kereskedelmi és iparbank.“ Nem lesz talán egészen érdektelen röviden ez ügyet megismertetni, nehogy tévesz­mék kapjanak lábra, mikre épen nincs semmi­féle szükségünk. A helybeli kereskedelmi testület már évek óta, mintegy egy évtizedtől számítva, foglalko­zott ez eszmével; de hogy az időjárás nem volt mindig alkalmatos, azt m­iden elfogulatlan be­­látja. Azonban múlt évben, midőn Pesten, Budán, Temesvárit a kereskedelmi és iparbank életbe lé­pett, itt helyben a kereskedők, több iparos és polgár együtt ez ügyben tanakodtak, míg végre a kaszinó termében Vadász Manó elnöklete alatt értekezletre összejöttek, és már a 3-dik összejövetelnél az aláírást is megindították, az aláírási ívek csupán kereskedőknél, kik egyút­tal bizottmányi tagok voltak, állottak készen a közönség részére; a gyors aláírást az előkelő kereskedők, s polgárok példát mutató részvété­nek kell tulajdonítani. Az alapszabályokat a budai, temesvári alap­szabályok nyomán az alakuló bizottmány dol­gozta ki, mi megtörténvén, a városi hatósághoz felsőbb helyre felterjesztés és helybenhagyás végett be is mutatta 1. évi ápril havában. A vá­rosi hatóság a nagy magy. kir. helytartótanács­hoz késedelem nélkül felküldötte az alapsza­bályokat, honnét Szegedre a városi kir. biztos ur ő nagyságához leadatott; ki rövid idő múlva a nagymgu magy. kir. helytartótanácshoz ismét felküldötte, innét a budapesti iparkamarához té­tetett át; honnét némely észrevételek kíséreté­ben ismét visszakerült a nm. kormányszékhez, e helyről ismét a m. kir. udvari kanczelláriához Bécsbe­n. évi sept. hó 1-jén felterjesztetett. Háború, ínséges idő és az általános nyomott állapot hátráltathatták az ügynek netaláni gyor­sabb fejleményét; az illető bizottmány szemei előtt a súlyos idő viszontagságai lebegvén, nem sietteté az ügy igen gyors végelhatározását, és ha van valaki, ki azt nagyon is sürgetni kíván­ja, annak bizonyo­an más czélja is lehet, mint van a fennálló viszonyokkal számolni tudó ke­reskedelmi testületnek. 1. 1. Küülönfélék. october 17. . .T Fe­s?.ge — hír szerint — egy sajátkezű kéziratban teljes megelégedését jelenté ki Clam ffilohh a • Romoknak azon, hogy mindhárom felebbezési fokon büntelennek találtatott. Á­­­m osz ő József, a világtalan festésitől Ha a 18.0 ejek k czimtt bensőséggel ég lamnyra 7 a,lágga jelent meg a „Fővárosi ap°- ban­ A világtalan művész szerető nőjével gyütt, egy nagylelkű jótékony urhölgynek , e­z­ű­c­s L­a­j­o­s­n­é­nak köszönheti, hogy az anyagi nélkülözéstől ment maradt. E nagylelkű urhölgy nevét sok jótékonyságáért tisztelettel említi a főváros és az ország i s kívántatik­ oly munkák végrehajtására, melyek bár anyagi veszteséggel nem jár­nak, mégis inkább a közjó előmozdítását, mintsem az egyes résztvevő gazdagítását tűzik ki feladatukká. Hogy az ily termé­szetű vállalatok közül a pesti vízvezeték, fontosságánál fogva, első helyre teendő, azon, mélyebben gondolkozó emberek előbb sem kételkedtek; remélhető, hogy a sajtónak a l­gnagyobb elismerést ér­demlő buzgósággal ismételt intései, külö­nösen pedig a még most is fenyegető jár­vány már azokat is megtérítették, kiknek vízvezeték azért nem kellett, mert ők csak bort vagy sört isznak. Érett tehát már most a nagy közönség a vízvezeték használatára, érett lesz nem­sokára az ügy belső fejlődése is arra, hogy a választmány a közönség elé lép­jen azon kérdéssel, akar-e oly mértékben részt venni a részvény-aláírásban, mint kívántatik arra, hogy hazai tőkével léte­­síttethessék ezen vállalat, vagy sem ? Újra felhasználjuk az alkalmat annak sürgetésére, hogy hazai tőkével létesíttes­­sék, mit elejétől fogva mindig ajánlottunk. Ajánlottuk pedig azért, mert legtisztább meggyőződésünk szerint ezen vállalat, ha nem is az első évben, de 3—4 év múlva a legjobban jövedelmezők közé fog tartozni,­­ minthogy hazánknak köztudomású sze­génységénél fogva igen nagyon érezhető veszteségnek tartjuk azt, ha akármiféle oly vállalatnak, melyet saját erőnkből lé­tesíthetünk, ha ennek kamatjával a kül­földnek adózunk. Ajánlottuk azért, mert azon esetben, ha nem lenne jól jövedel­mező vállalat, szégyennek tartanánk, ha nem találtatnék nálunk azon közszellem, mely ilyféle elkerülhetlenül szükséges mű­ létesítésére kívántatik. Nem is kételkedtem soha, hogy a víz­vezeték létesítésére szükséges tőkének előteremtése nálunk is lehetséges; de vannak sokan, kik nemcsak kételkednek, hanem annyira kiderkűek, hogy a lehető­séget egyenesen tagadják; ezért is hasz­nos dolognak tekintem annak fejtegetését, hogy mit várhat a vízvezetéktől anyagi­lag és közvetlenül azon közönség, mely­nek részvéte a létesítésre elkerülhetlenül szükséges ; hogy mit várhat a háztulajdo­nos, ki azt házába vezettetni kívánja, mit a fogyasztók és mit a részvényes? Vessen azután mindenki számot magával, és gon­dolja meg, mennyit fordíthat egy ilyféle vállalat létesítésére, hogy majd azután, midőn itt lesz az elhatározás napja, ha­bozás nélkül mondhassa ki a tőle várható összeget, azzal fognak felelni, hogy sok áldozatot és fizetést. Mi ezt határozottan tagadjuk, és ezennel be is bizonyítandjuk, hogy a háztulajdonos a víznek házába való beve­zetéséért egy krajczárt sem fizetend. Kerül ugyanis egy három emeletes háznak fel­szerelése (a vizet nem minden lakásba vezetve hanem úgy, hogy minden eme­leten csak egy csap legyen és egy csurgó) 300 — 400 forintba , ha ezen összeget a háztulajdonos 10 százalékos kamatozás és 10 év alatti visszafizetési feltétel alatt felveszi, mire bizonyosan a vízvezetéki társulat maga fog módot nyújtani, úgy fizetend évenként 45—60 forintot. Ezen évi­ járulékot a háztulajdo­nos, a­hol a viszonyok engedik, egészen kevésbé kedvező viszonyok között pedig csak a kamatokat kiveti a lakókra, s mután három emeletes házban Pesten leg­alább is 9 családot tehetünk fel, úgy a legszorosabb esetben esik egyre 5 frt— 6 frt 66 kr. A háztulajdonos tehát nem fizetend semmi*, nem vállal magára más terhet, mint azt, hogy ő ezen évi járuléko­kat a lakóktól beszedje, és azokat a köl­csön­adónak kifizesse. Azt fogja erre a tisztelt olvasó mon­dani, hogy e­szerint tehát az egész fize­tés a lakót sújtja, mi arra nézve nagyon terhes lesz, mi azonban ezt is megc­á­­foljuk . Igaz ugyan, hogy a teher a la­kóra esik, sőt az még többet is fizetend, t. i. vízszükségletéhez és lakás béréhez képest 3—30 forintot, mi a fentebbi ösz­­szeghez adva, 8—36 forintot, némely ese­tekben még talán többet is, szegény la­kóknál azonban, földszintes és pinczela­­kásokban, csak 3—4 forintot tesz, de a­mint egy részről az igazság megkí­vánja, hogy az áruczikket az fizesse meg, a­ki elhasználja, úgy más részről határo­zottan állíthatjuk, hogy a 3—36 ft nem­csak hogy nem több, hanem kevesebb, mint a­mit vízért jelenleg is kiadunk. A­ki ezt nem tudná, és meg akar győződni, az ne sajnálja a fáradságot, hanem szá­mítsa ki, hogy mennyit fizet most duna­­vizért, mennyit a kútviznek emeletekre való felhordásáért, és tegye ugyanezt is­merőseinél úgy, mint én csakugyan meg­tettem, s ekkor azt fogja tapasztalni, ho­g bár nagyon különbözők egyes családok igényeik és kiadásaik, úgy mégis a követ­kező általános viszony fennáll: 80 forintos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 2 ft. 150 forintos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 3 ft. 200 ftos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 6 ft. 300 ftos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 12 ft. 400 ftos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 16 ft. 500 ftos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 20 ft. 1000 forintos lakást tartó családok vízre való évi kiadásuk legalább 40 ft. A lakók tehát a mellett, hogy a vízve­zeték létesítése után szépen öntözött ut­­czákon fognak járhatni, hogy a tűz­biz­­tosság és házi kényelmük nagyobb lesz, hogy nemcsak a közönséges mosásra ele­gendő vízmennyiségről fognak rendelkez­hetni, hanem hogy otthon még fürdőket is fognak használhatni, mi rendkívül jóté­kony befolyással van az egészségi álla­potra, hogy végre minden háztartási mű­tétre, mely vizet igényel, minden percz­­ben határtalan mennyiségű lágy, tiszta, friss és hűvös Dupa vizet használhatnak, minek fontosságát a háziasszonyok fog­ják legjobban méltányolhatni,­­ mind e mellett még kevesebbet fognak fizetni, mint eddig. Lehet-e tehát ily körülmények között arra számítani, hogy a város lakossága nagyban részt veene a vízvezeték nyúj­totta előnyökben ? Ezen kérdésre, úgy hi­szem, bizton igennel felelhetünk. Hátra van még kérdésünk harmadik részére a felelet. Hogy ennek kellő mél­tánylásába bocsátkozhassunk , kérdez­zük mindenekelőtt , hogy hát milyen nagy azon összeg, mely a vízvezeték léte­sítésére kívántatik, melytől sokan annyira elijednek, hogy előteremtésének megkí­sértését a legkalandosabb merények kö­zé sorozzák? Felelet: 400,000 frt mint minimum, 500,000 forint pedig akkor, ha az egész bel- és Lipótváros teljesen,­­a többi városrészekben pedig az üllői út, stalló-utcza, kerepesi-ut és a királyutcza a városligeti tóig csövekkel elláttatnak. Ezen tényhez kommentárt írni nem szük­séges, mégis kimondom azon meggyőződé­semet, hogy az, ki 500.000 forintnak a kérdésben forgó nagy czélra való előte­­remthetésén kételkedik, az Pest városa la­kosságának vagy jó akaratán, vagy józan gondolkodásán kételkedik. De pénzről van szó, azért szóljanak a számok . Ismeretes hogy a városi hatóság, belát­ván a vízvezeték rendkívüli fontosságát, arra kötelezte magát, hogy naponkénti 20.000 adóra terjedő víz fogyasztása felé­­,an _fojigo, nviv­ hcai és fenn­­tartási költség teljesen fedezve van; a­mit tehát a közönség fog fizetni, az tisztán kamatozásra esik; ha tehát a legkisebb (400.000 forintos) kiterjedésnél, mely a legroszabb vizet és a leggazdagabb csalá­dokat foglalja magában, minden egyes család (melyek száma itt 4200) átlago­san csak 6 ftát fizetend, úgy a vállalat 67,0 percentet fog jövedelmezni; ha to­vábbá a második (500.000 forintos) ki­terjedésnél minden egyes család (melyek száma itt 8000) átlagosan szintén 6 ftot fizetend, úgy a vá­lalat 97,0 száza­lékot fog jövedelmezni. Ezt tekintem én a jövedelmezés minimu­mána­k a maximumot illetőleg állíthatom, hogy az a városi hatóság által engedélye­zett vízáraknál fogva azon esetben, ha a város minden lakója részt veend a fo­gyasztásban, 15 százaléknál feljebb rúg. Röviden összefoglalván a fent kitett há­rom kérdésre adott feleleteket, azt mond­hatjuk, hogy : 1. A háztulajdonosnak a víz bevezetése nem kerül semmibe, s rövid idő múlva oly házak, melyekben vízvezeték lesz, alig fognak lakót találni. 2. A lakó ezentúl kevesebbet fog vízre kiadni, mint eddig, daczára azon nagy előnyöknek, melyekben részesíttetik.­­ 3. A részvényes számíthat legalább 63/16 százalékra, az elérhető maximum pe­dig 15 százaléknál több; látszik egy­szersmind, hogy az 500,000 forintos vál­lalat jobban jövedelmez, mint a 400,000 forintos, miért is a minél számosabb alá­írást mindenkinek tiszta meggyőződésből ajánljuk. PREVSZ. nem sz

Next