Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)

1866-10-10 / 4942. szám

232-4942. Szerda, october 10.1866. 17. évi folyam. Szerkesztési iroda: f­rencziek tere 7. szám. 1. emelet K *?g szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illeti­ köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , h­irdet­­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­­tézendők.PESTI EAPLO Előfizetési feltételek:­­ Hirdetményei! díja 1 Vidékre, postán :­­ 7 ha­­ábus petitsor egyszeri hirde­­tésnél 7 uj kr. vagy helyben, hiúim* hordva s Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Nyílt-tér: 5 hasábos p. - -ír 25 uj kr. Bélyegdy külön 30 uj kr. Előfizetési felhívás elapok a dtob­er­­decemberi folyamára Előfizetési ár 5 ft 25 kr. A „Pesti­ Napló” kiadóhivatala. Pest, oct. 9.1866. Hogyan állunk? X Sajátszerü játéka a sorsnak, hogy talán épen azon férfiak ellen­tik öntudat­lanul a törvényes állapot visszaállítását, kik midőn kormány élére jutottak, a ki­egyenlítést, tehát a törvényes állapot visz­­szaállítását tűzték ki czélul. Mi azt tartottuk, hogy a jelen ideigle­nes kormány, mert azt egyébnek nem te­kinthetjük, csak arra fog szolgálni, hogy a korona és nemzet közti közeledést e­l­­segítendi, s ha egyszer ezen czélnak meg­felelt, akkor kormány úgy, mióta korona, követni fogják azon utat, mely legbizto­ Babban vezet czélhoz. Azonban hova látják dolgainkat fej­lődni ? Azt mondják, rescriptumokkal kísértik meg a kie­gyenlítést, a minisztérium kine­vezését kilátásba helyezik, de a kineve­zés csak akkor fog megtörténni, ha a kö­zös ügyek megállapítása sikerült. Ezen eljárás, ha valóban követelnék, nekünk olyannak tetszik, mint mikor a magánéletben azt látjuk, hogy két egyez­kedő fél , kik meghatalmazottak által akartak egyezni, esen után czélhoz nem juthatván, nem a meghatalmazottak sze­mélyében, kik talán egymás iránt ellen­szenvvel viseltetnek, tesznek változást, hanem vagy további sikertelen kísérletek­nek teszik ki az ügyet, vagy azt épen abba­hagyják. Avagy nem így állunk-e a kanc­ellári közbenjárással. A magyar országgyűlés, szen remény­ben, hogy a törvényes állapot mielőbb viszaállíttatik, még a közös ügyek meg­állapítása tárgyában is készített javasla­tot, mely, hogy egyezkedés hasisául nem szolgálhatna, még ellenségeink sem ál­líthatják , most ezen javaslat nem a kép­­viselőház azon tagjaiból alakult törvényes kormány közbejöttével czélozt­t­k tár­gyaltatni és keresztül vitetni, mely azt teremtette, hanem oly kormány­közegek által, melyekkel már a 61-ki megyék vo­nakodtak hivatalos érintkezésbe bocsát­kozni, a 65 ki országgyűlés pedig a hajszá­lon függött fonalat ezért nem ejte el, hogy az uralkodó bizalmas fellépését lojali­­tással viszonozza.­­ Az következik­­­­bből, hogy a válasz­tott után tovább is megmaradjunk? Meg­gondolták-e az illetők, hogy hát ha a 66 ki megyék, vagy a 66 ki országgyűlés azt fogják mondani, hogy mindaddig, míg a 48-ki Ill-dik törvény teljesedésbe nem megy, ők senkivel érintkezni nem fog­nak? Vagy hogy a két felirat a nemzet óhajtását eléggé tolmácsolván, míg ezekre kielégítő válasz nem érkezik, tovább nem mehetnek? Vájjon közelebb vitték-e a dolgot ekkor is czéljához? Vagy ki ke­­zeskedhetik arról, hogy a választott után ez nem fog megtörténni ? Azt mondják: a közös ügyek megálla­­pításával teljesíttetni fog a törvény! De hát­hn a törvényes állapot visszaállítása nélkül azok is a javaslat ellen szavaz­nak, kik a törvényes állapot mellett azt magukénak vallatták ? Ezek oly eshető­ségek, melyekkel akár a koronát, akár a nemzetet kompromittálni, több mint rész politika. Tegyük fel, hogy a képviselőid azon része, mely a bizottmányi munkálatot a bizottmányban többségre emelte, nem ké­pes a bizottmány­i munkálatot az ország­gyűlésen keresztül vinni,váljon ezen lég­ió­szabb esetben is az áll ez érdekében a kormánynak és birodalomnak, hogy Ma­gyarország törvényes kormányzatához ne juthasson ? Nem lenne-v­eszélyesebb ily eshetőségre is az­al felelni, h­ogy az országgyűlést már a törvényes kormány oszlassa fel, s egy újabb országgyűlés ily kormány tanácsával alakíttassák ? Vagy azt hiszik az illetők, hogy Magyar­­országon törvényes kormány nélkül is lehet oly országgyűlési többségre szert tenni, mely azon netán tánczol, melyet annak mások húznak ? Ne ámítsuk sem magunkat, sem a ko­ronát ; világosítsuk fel a legjobb akaratú fejedelmet épen úgy, mint egy mást, mond­juk ki nyíltan, hogy a testületi kormány nemes és hazafi ig feladatát az országgyű­lés összehívásával be­fejezte, most már az országgyűlés nyilatkozott; ezen nyilat­kozatból, és az időközben történtekből mind a korona, mind a birodalom összes népei meggyőződhetn­ek, hogy Magyaror­szág nem elszakadásra, hanem ezer éves független kormányzatának a korkívonatai­­hoz alkalmazott átalakítása mellett, a biro­dalmi kapocs és nagyhatalmi állás tettleges megszilárdítására törekszik. A­mennyiben ezen czél biztosítására a régi közjogban részletekre terjedő intézkedések nem fog­laltatnak , azokat törvényhozás útján kell alkotni; ugy de a törvényhozás csak úgy le­het törvényes, és kitűzött nagy feladatának csak úgy felelhet meg, ha a koronával, s a­mennyire szükséges, a birodalom másik fe­lével oly kormány­orgánumok által juthat érintkezésbe, melyek a nép választása utján alakult országgyűlésnek is kifolyá­sai ; az ily kormány mind a korona, mind a nemzet iránti felelősségének érzetében, b­o­ztosan és híven jelölendi ki az utat, melyen mind fent, mind alant haladni kell, hogy czélhoz érhessünk, mig oly kormány, mely nem az országgyűlés ki­folyása, legjobb akarat mellett sem képes eredményhez veze­ti, egy szóval, törvé­nyes kormány nélkül Magyarországgal a kiegyezés lehetetlen. Országgyűlés összehívása, vármegyék visszaállítása, kellékei ugyan a kiegyen­lítésnek, de mindezek a törvényes kor­mány visszaállítása nélkül, úgy tetszenek nekünk, mint az ausztriai hadsereg reor­­ganisatiójában csak nem­rég olvasott azon újság, hogy elhatároztatott, miszerint a vadászok jövőre csizmát kapjanak!? Te­hát ismét az uniformirozás, csákó, sapka, csizma, veres nadrág stb. vinné a fő sze­repet, mintha a poroszok veres nadrágja vívta volna ki a győzelmet! Akár merre tekintsünk, mindenütt a régi ezopt és sallangot látjuk szerepelni, maga a lényeg, mely a beteg testnek üdü­lést, erőt és életet adhatna, csak a messze távolban kullog, hogy ismét teljesüljön a sors azon baljóslatú ítélete: „már késő!” Pest, oct. 9. ” A bécsi 15 ös conferentia, úgy látszik, kevés nyomot fog hagyni Ausztria alkot­mányos történetében. Az értekezésre ösz­­szegyűlt uraknak szerencsétlenségük nem az, hogy csak tizenöten valának, hanem hogy nem értették meg, mily erős kriti­kát itt nézetü­k és eljárásuk ellen egy­kori elvtársaiknak kimaradása"és mente­­getődzése. Mennyi lárma jön, mennyi előkészülő­­dés­­ egy üres teremért. Tanácskozásaiknak két része volt : 1- szer­ követelik a februári alkotmány teljes visszaállítását; 2- szor, sürgetik a f­ebruári alkotmány alapjának megváltoztatását , még pedig új oc’rogrozás által. Azt szeretnék, ha n­em a Landtagok választanák meg őket a teljes rel­ba­­ra liba, hanem közvetlenül a nép. Azonban ezért még kérvényezést nem nyújtottak be Belcredi grófnak. Hihető­leg reményük, hogy az érett gyümölcs ön­ként lehull a fájáról. Csak az időt kell bevárni. A bécsi lapok közül egy pár óra inté a centralista urakat, ne lépjenek a fictiók és konzumatuirozások egész szerkezetével ismét elő, mert az ily tüntetés roppant ingerültséget fog Magyarországon elő­idézni. Dehogy fog! Nem kell attól tartani. Nálunk majd mindenki meg van győ­ződve, hogy sem Deák, sem Skene úr — a 15 tűsek szíves házigazdája — nem fognak a februári alkotmány reichsrat­­­jába belépni: az egyik azért, mert nem akar; a másik azért, mert nem engedik. Nálunk tudják, hogy ha szorongatott állapotában Ausztria itj meg új kísérle­­tekre kényszeríttetnék is, soha vissza nem experimentálná Schmerling művét, mert az oly válságot idézne elő, melynek kö­vetkezményeit legkevésbé lehet szoron­gatott helyzetek alatt elfogadni. Mi nem szeretjük az absolutismust, irt­ózunk a katonai kormánytól, félnénk a financziális csődöktől, s még­sem merünk határozottan kezeskedni arról, hogy mind­ezek lehetetlenek,­­ de a februári m­i el van temetve. Szelleme kísért­het még, sőt már meg is jelent 15 férfiú subjectív léleklátásában , de a­mit ezek a veszteség fájdalma közt és a visszanyer­­hetés kábító reményében maguk előtt vél­tek szemlélni , az csak a képzelődés túl­­izgatottságának volt eredménye. Mellékesen említjük meg, hogy mi, kik a kiegyezkedést, hazánk önállóságának megoltalmazása mellett óhajtjuk, a tizenöt Bácsi dolgok . A cseh pártbeli »Politik“ nagy megelége­déssel említi fel, hogy a csehországi németek vezér­szónoka, Herbst, nem jelent meg a né­met követek bécsi értekezletén. Ezt annak je­léül veszi, hogy a cseh németek sokat józanod­­tak politikai tekintetben. — Különös, hogy a prágai lap még mit sem tudott arról, a­mit bé­csi lapok már írnak, mely szerint ott is történt o­kán a bécsihez hasonló értekezlet, — habár Herbst ott sem jelent meg, mentséget küldvén be kimaradásáért. Ott a bécsiek programmját tárgyalták, de határozat még nem hozatott. A tanácskozmány részletei nem ismeretesek, mert nagy titoktartást fogadtak a résztvevők. A graezi „Tagespost“ nak azt írják Bécsből, hogy a f­­ene­kar szállásán tartott értekezlet al­kalmával kinevezett ötös bizottság oly programm kidolgozásával bízatott meg, mely alapjául szol­gálhasson egy közös gyűlésnek, melyen a párt minden reichsrathbeli és tartománygyűlési tag­jai részt vegyenek. Ezen közös értekezlet meg­tartásának ideje és helye attól van felfüggeszt­ve, mikorra hivatnak össze a Lajthán túli Land­tagok. A német centralista párt ilyes fészkelődései méltán nyugtalaníthatnák Lajthán túl a valódi szabadság és a nemzeti autonómia minden ba­rátját, de épen Lajthán túl tudja mindenki leg­jobban, mily kevés támaszuk van ama reichs­­rathbeli képviselőknek a közvéleményben. Mi más tekintetben sem tartjuk valami viharos fel­hőnek azt a centralistás ködfoltot a politikai égen, mely Bécs felől szeretne feltornyosulni. — Mily nagy módjuk lett volna amaz uraknak ri­­posant hatalomnak mutatniok magokat, midőn a reichsrath ülés­­­termeiben egy-egy törvény­hozó tekintélyével léphettek fel­ — Azonban míg pártértekezleteken, bizottságokban és hír­lapokban roppant nagy port kavartak fel, s a reichsrathban is menydörgős szónoklatok rázták a levegőt, s egy oppositionális vil­lám is járt a miniszterek feje körül, felál­lott Schmerling, és csend lett, egész kicsinylő hanyagsággal és alig érthető halkan mondta a mi épen szájára jött — és a­ vihar lecsöndesült.a miniszteri Neptunus előtt. Midőn gyakran azt várta az ember, hogy a miniszter eljárása és beszéde a leghangosabb óvást idézi elő, rögtön e helyett bizottságot neveztek ki, mely a minisz­ter szavait érett megfontolás alá vegye; midőn végső szakadást várt mindenki, és felállott egy első rendű ellenzéki tag — beszélt a miniszter­­ és a ház közötti egyetértés szükséges voltáról ! — És az ő alkotmányosságok egész négy éve alatt, míg „nekik állott a világ,“ annyi szóbe­­széd és küzdés csak tehetlenségöket bizonyította be. Még csak pártok sem tudtak alakulni négy­­­évi parlamentáris élet alatt, a­mi pedig megtör­ténhetett volna a 13-ik §. daczára is, mely azt épen nem tiltotta. Ha már a parliamentben kevés erélyt mutattak,­­ ha az alkotmányos viták hevében nem voltak képesek compact párttá alakulni, mit fognak kivinni most, és minő remény lehet rá, hogy pártot legyenek képesek szervezni ? A­rra attól féltek, hogy a közönség tétlenséggel vádolja őket, a papír programmok míg unalmasabbak­ká fogják tenni őket, mert a meddő tevékeny­ség kellemetlenebb benyomást tesz magánál a mozdulatlanságnál is. Legfeljebb annyi éltető erő lehet az új mozgalomban, hogy az „Os­.d. Post“-ot feltámasztja még lalottaiból, melyet valamint nem siratott volt meg a közönség, úgy most sem fog lelkesedve éljenezni. A centralista párt elért annyit, hogy beszél róla a közönség, — s ez lehet egyedüli gyakor­lati czélja, mert különben attól tarthat, h­ogy a világ elfeledkezik róla merőben. Lehetnek más országokb­an is pártok — s van olyan talán Magyarországon , egy — me­lyek közlegénység nélkül küzdenek ; de az ilyen nem lehet tartós, — előbb utóbb odakényszerül az élet, hogy egyesei vagy beolvadnak m­ín, életrevalóbb pártba, vagy leléptek a politikai térről. — Mi nem tartjuk unienmnak a mostani centralisták pártját, de nem h­isztzük, hogy oly hadsereg, melyet csupán egy „general sub“ képez, hosszasan fenntartsa magát, s harca­ ese­tében egyébre képes legyen, mint a saját fenn­tartására való manoeuverekre, minek had­ani jelentése nincs. Kimondá Bécsben az a maroknyi had, hagy ő nem hogy megadná magát, hanem még az egyezkedést sem fogadja el; — a centralisatió janicsár-bográcsát, mely különben is annyi jó iztt falatot tartalmaz, védeni fogja — Ilyes nyilvánitás nem tekinthető komoly fenyegetés­nek, — mert csak magára a pártra nézve lh­et veszélyes. — A „Wanderer“ szerint hivatalos köre­tben azt mondják, a magyar országgyűlés­üssz-­­é­­g hivatni no­vem­ber 15 kört. De ugyanazon hi­vatalos körök nem tudnak semmit a magyar minisztérium kinevezéséről. Szerintünk pedig ideje mér, hogy hatá­rozott lépés történjél­. Bürdggihez ő­ a két eset adta elő magát, mely mutaja, hogy né­mely jól értesültek mily gyengének tekintik Ausztriát. Poroszország — hír szériát — óvást tett Benst kinevezése ellen külügyminszterré , — Oroszország pedig elég bátor neheztelést mu­tatni Gol­chowski gallicziai kormányzóvá lett kineveztetéséért. Ilyet csak a „fényes" porta irányában gya­korolnak, melynek belső gyengeségét nagyon jól tudják. Ausztria csak a népek szabadságának elvén épülő erélyes belpolitika által eműködhetik oda hogy eszébe se juthasson senkinek, őt második ,beteg ember­nek tekinteni Európában. TÁRCZA, Árva, septemberben, 1865. Habár anyagi helyzetem sohasem volt oly ter­mészetű, mely utazásban nyilvánuló vágyamnak megfelelhetne, mindazonáltal nekem is jut osz­tályrészül néha oly év, melyben az úgynevezett iskolai szil.­apokat ebbeli vágyam némi kielé­gítésének szentelhetem. Ily kedvezőnek bizonyult be re­m nézve többek közt ez év is, és miután Árváról a hírlapokban sok egyebet olvastam, csak annak ismertetését nem, e megyének oly szülöttje lévén, ki szülőföldemtől kiskoromban­­ szakadván el, annak tájképét sem vihettem el Örökségül gyenge emlekezdemb­e, hogy azt magamnak felnőtt koromban megszerezhessem, a már lejáró, de a cholera miatt meghosszabbí­tott szünnapok kezdetével, vándorbottal kezem­ben, útra keltem. Szülőföldemre érve, minthogy ott azon szerény viskónak, melyben a napvilá­got elő­ször pillantottam meg, báit helyét sem ta­láltam,­­ minden urcz, melylyel ott találkoztam, előttem ismeretlen volt, a megye beutazásához fogtam, figyelmemet mind arra, mi az utazót ér­dekeiben terjesztve ki. Mi Árvának tájképét illeti, ezt én korántsem találtam oly elidegenitő és visszataszítónak, mint azt magamnak eddigi hallomás után képzeltem; regényes, barátságos, élénk és vidám itt­a t­j, mint maga a nép, mely azt lakja- Nem tagad­hatni ugyan, hogy e megyének határait minden irányban nagy hegyek boritják, milyen pé­dául az éjszaki benakidercen emelkedő Pilszko, Jalo­­vecz, Babjagora és Pilicra, — Dél Keleten Ma­gura és Robáca, — Dél Nyugaton Hocs és a Fátra ormai; de e magas hegyek csúcsai — sok más hasonló hegyes vidéktől elütötten — ritkán jelennek meg csupaszon, hanem rendesen sűrü fenyvesek, mogyorós vagy gyalogfenyő bokrozatok által takarva, olda­laik pedig rengeteg erdőktől , melyek na­gyobb részt az árvai uradalom tulajdonai, Körös körül evedzvék. E magas kereten belől eső terü­let a kikelet első ny­illával, erős nyáron és ősz­kor gyakran elláthatlan fatutaj sorokat úsztatta Árva folyamot képező hegyi patakok, minden­felé elágazó csinos hida magas kőutak, majd a többi erdőtömegtől elszigetelt egyes lenkek és li­getek által átmetszett, sűrűn benépesített, pi­rosló vagy fénylét fehér bádog tornyú tem­plom és csinos paplakok díszítette foudus, itt ott régi várromot, milyen például Nizsnánál az O­szt­ráz An­­­ez­a, Ziszkalníl Trn­i­ni,­ Felső- Kubái és Iszbebn­e irányában H r A d­o­k, s egyes, gyakran tornyokkal ékített úri lakokat elötün­­tető magas és hullámzatos egy róna; bol azon­ban fől­eg éjszak keleti részein „bori“ név alatt ismeretes és gyeptözeggel, melyből az ottani la­kosok elegendő lobi­nyában tű­zre való téglát és mesterséges trágyát készítenek, telt lapályok sem hiányzanak. Mi Árva földtalaját illeti, ez termékenységére nézve oly változó, mint maga az éghajlat, mely alatt elnyúlik, m­rt mig az alantabb fekvő déli terülét, bol búza, rozs, árpa s egyéb mellesb gabna és növényfajok szépen tenyésznek, általá­ban termékenynek s a kedélyes munkásnők me­zei vig dalától viszhangzónak mondható, addig a tenger színe felett magasan emelkedő kelet éjszak­nyugati részek, bol rendesen csak zab, burgonya és káposztatermesztéssel foglalkoz­nak, néma busák és elég silányak ; — az egész itteni területnek különös sajátsága pedig az, hogy itt a rét igen kevés, s a csekély mennyi­ségű széna, mely itt terem, többnyire a havasok adománya-A légmérséket illetőleg, ámbátor itt septem­­berben kánikulára találtam , mégis felté­nőleg érezhető volt, hogy a Délre eső alsó vidék sok­kal melegebb, mint a többi; különös az is, hogy midőn a különben meleg éghajlatú Alföldön ez évi május havában a fagy, úgyszólván mindent tönkre tett, itt oly kímélőleg lépett fel, misze­rint némely emelkedettebb helyeken a kerti gyü­mölcsfákat s az akkoron viruló bükk és juhar­faerdő lombozatát kivéve, a többinek megke­gyelmezett, mi onnan következtethető, hogy itt az idei termés hazánk más, kezdetben fagy, ké­sőbb aszály által sokat szenvedett tájaihoz ké­pest — néhány jéglátogatta határt ide nem értve — ha nem is egészen kielégítőnek, miután itt a vetések igen ritkák valának, legalább tűr­hetőnek mondható, kiválóan pedig a kapás nö­vények itt igen szépek. Mi az árvas nép szellemét és hangulatát illeti, ez — pár alsó vidéki szláv proselytát kivéve — az egész megyében jó és hazafias érzelmű. De vessünk egy futó pillanatot e megye ne­vezetességeire is, milyen : a polborai sósfürdő, a rorchovai vizfogó medencze (teich), az os­­tyei kőszéntelep, a bielopotoki vashámor, a gye­­rovai ásványf­orrás és Árva vára. A polborai sósfürdő a megye legfelsőbb vidé­kén a többi hegyektől elszigetelt óriásként emel­kedő „Bibjagura“ tövében, mely alatt a velics­kai sóbányák egyik őre nyúlik el, fekszik é­s bármely jótékonynak bizonyult be, kivált a görvélyben szenvedőkre nézve, igen látogatott­nak még most alig mondható, miután ott a für­dői helyiség igen korlátolt; remélhetni azonban, hogy idővel ez is tágasbulni fog, minthogy annak erélyes és áldozni kész tulajdonosa, Szkicsák Ferencz úr, a jelentkező vendégek kényelme tekintetében mindent elkövet. A fleischovai fausztató vizmedencze Árvában egészen új egy vizépitmény, mely az erdődkai őserdők csendes rengetegei közt elnyúló „Flei­­schova“ nevű vadregényes völgyben az árva fo­lyam forrásánál, uradalmi költségen, azon fának, melyhez tengelyen férni lehetetlen, leúsztatása czéljából épült. E nagyszerű műépitmény oszt. ért. 30,003 ftba került, s a napokban gróf Zi­chy Edmund mostani uradalmi kormányzó, ki alatt elkészült, nevéről „Edmunds Clause“-nek kereszteltetett nagy Ünnepélylyel. E vizmeden­­czébe rendes időben három hétig kell a vizet gyűjteni, hogy rajta a fatörzseket az Árva­folyam faúsztatás képe a medrébe leúsztatni le­hessen. Az ustyei kőszéntelep, mely Árvának keleti részébe messzire benyúl, itt mint első fedeztetett fel, s meg is nyittatott a környékbeli kovácsok műhelyei számára, de miután magát a kőszén­­árat is ki nem fizethette, a haladatlan munkával felhagytak. Majd — ha a kassa oderbergi vas­úthálózatnak azon vonala, mely Liptómegyén keresztül a Vág folyam jobb partján terveztetett, nem Stankovának, hanem — hogy az igen bér­ezés és meredek sztrecsnói part, vagy a felette keskeny, gránitköves , hós­vatagoknak kitett, s óriás munkát és roppant költséget igénylő „szviuki“ szoros elkerültessék, Hrboltótól netán a sucsói malom melletti szabad és egyenes völgyön át Komjatnáig, s innét Zsacskón keresztül az Árva folyamon könnyen építhető hidon át egyenesen pászniczára, a ettől a zázrirai völ­gyön Tyarkovának Trencsénmegyébe — mi sok­kal könnyebben és kevesebb költséggel kivihető volna s a közlekedésből várt nyeremény egyre ütne ki — vezettetnék, az ustyei kőszénnek is nagyobb kerete lenne. A bielopotoki vashámor számos évvel ezelőtt nem csekély költséggel épittetett fel, s mint a jelekből kivehető, abban a vasolvasztás is meg­kezdetett, minthogy körülötte az olvasztása szánt érczkehalmok ma is láthatók, de miután ez épület tekintetében az árvai uradalom és egy volt bérlője közt per támadt, A nagyszerű nu­­sdiában a megkezdett munka megszüntetetett, s idővel a hámor is romba dőlt, melynek kijavítá­sa és teljes felszerelése mindazonáltal az­­uradal­mi erdők mostani bérlőjének, Poppernek egyik szerződésbeli kötelességévé tétetett. Adná az ég, hogy az itteni szegény népnek bő keresetet ígérő humor eddigi romja­ból multibb emelked­jék fel ! Az árvai nevezetességek sorában hatodik az úgynevezett Árva vára, melynek régi viszontag­ságairól a történelem sokat jegyzett fel. É­n a várról minden elfogultság nélkül csak azt mond­hatom, hogy ahhoz tájképi szépség tekintetében hasonlót e hazában keveset láthatni. Egy, köz­vetlenül az Árva folyam partján, a többi begyá­r­­moktól elszigetelten álló iimedek kősziklára van ez építve, s bár az időnek vas foga sokáig rágódott rajta, büszkén mr­­rost is az utol­só években villámhárítóval s felmeneti uj­ karzatot lépcsőzettel ellátott teteje a m­aga teljas ép égé­ben, mintha a mindent romboló idővel meg­dönthetetlen óriásként örökre duexoitti hívat­a lenne, s legfeljebb is csak fedélzete­n ván időnkénti megújítást. —Eb rom c­ucíd­­­es fellegvárnak éjszak-keleti oldala a szo­kásos védfalat — mint látni — soha seuj igé­­nyelte, beéri az a védő természettől nyert I-j öt I meredekségével, s az azt benőtt győng ő/u fej/■ centralistának tüntetését ránk] nézve csak azért tartottuk némileg alkalmatlannak, mert a szélső árnyalatoknak nyújtott arra reményt, hogy a közös ügyekre vonat­kozó munkálatnak, ha az nálunk többsé­get is nyerne, nem akad az örökös tarto­mányokban megvitatója , miután a cen­tralisták hozzá nem szóljanának más hely­t, mint Schmerling úr birodalmi taná­csában. Az alk­u­p-, igazságügyi-, rendőri-és had­ügyminisztériumok rendel­­e ott. 6-ról 1806 melylyel a politikai országfönököknek 1850.cet­. - ről közzétett 1866. oct. 3 ki legfelsőbb hatá­­rozat létesítése végett, mely által a személyes szabadság s a házjog oltalma iránti törvények­nek, s az általános törvényektől ideiglenesen e­l­­rendelt kivételes intézkedéseknek a birodalom különböző részeiben elrendelt felü­ggesztése 1866. oct. 4 vel hatályon ki­vüli helyez letett, 1860. oct. 5 ről kelt további legfelsőbb felhatalmazás következtében több végrehajtási határozatok adatnak ki; érvényes a birodalom egész területére. A politikai országfőnökök 1866. oct. 4 i el kelt hirdetményei által közzétett 1806. oct. 3 ki­leg-

Next