Pesti Napló, 1866. október (17. évfolyam, 4935–4960. szám)

1866-10-23 / 4953. szám

243-4953. Kedd, october 23.1866. 17.évi folyam. Szerkesztési Iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E *?? fellebi részét illető minden vélemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-h hivatalhoz intézendők.PESTI MPLC előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetményei dija: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit , 25 uj kr. Bécsi dolgok — A „Wiener Abendpost“ körülményes cáfolatot ir azon lapok állítására, mintha a magyar országgyűlés összehívásának elhalasztását a cholerán kívül bármi egyéb okozta volna. Ama lapok nem vették tekintetbe, hogy a legfelsőbb kéziratban meg van hagyva az udvari kanczellárnak, hogy haladéktalanul tegye meg az előkészületeket az országgyűlés egybehívására, valamint az a legfelsőbb óhajtás is, hogy „az országgyűlés mielőbb megkezdhesse nagyfontosságú működését.“ A hivatalos lap szerint a cholerának Magyarországon való állásáról szóló legújabb jelentés mutatja, hogy csak 3 megyében és 2 városban csökkent a járvány, míg 0 megyében, 2 vidékben és 18 városban, melyek eddig meg valanak kímélve, most nagy mérvben mutatkozik. Az egész országban a cholerában megbetegedettek száma october 10-kén 4167 volt, s ezen szám 17-kéig 6819-re emelkedett, mi annyival sajnos abb, mivel a halálesetek száma ezen arányt messze túlhaladja, mivel ugyanazon idő alatt 3211-ről 8519-re emelkedett. Ezen epidémia tartama alatt a betegek száma 48.845 volt, a halottaké 21.556. Ezen szám elég szomorúan mutatja a járványnak mind kiterjedését, mind pusztító erejét. Igaz, hogy egy újabb jelentés némi csillapodást mutat. Buda-Pesten a’megbetegedettek száma 121-ről 111-re apadt. Bármily örvendetes ezen tünemény, szigorú elővigyázatra int minden olyannak kerülésére, ami új táplálatot ad az epidémiának, mitől pedig tartani lehet a minden tájakról való összecsoportosulásnál, s olyanoktól is, melyeken a betegség legjobban el van terjedve. „Ezen és semmi más tekintet nem volt döntő abban, hogy az országgyűlés összeültének határideje nyíltan hagyatott azon, remélhetőleg nem messze eső időpontig, midőn a Mindenható kegyelme az országot ezen sanyarú bajtól megszabaditandja.“ A régi „Presse“ maga is úgy tekinti a 15 centralista programmját, mint amely elszigeteli azt a néhány képviselőt az osztrák németektől. Csakhogy azzal vigasztalja magát, a politikában nem a szám győz, hanem a bár kevesek erős összetartása és állhatatossága. Jobb is volt, úgymond, hogy a „salak“ kiváljék a pártból, mely csak gátoláműködését. „A remény, egy szilárdul összetartó nagy német párthoz, elenyészett úgymond, de annál összetartóbb lesz a centralisták kis tábora, amely most czéljával tisztában van, s egyenesen arra fog törekedni. A „Fremdenblatt“ a 15 centralista programmját a „centralisták végrendeletének“ nevezi. „A centralista párt“— úgymond — nem létezik többé. Skene úr salonjában irá és pecsétle meg végrendeletét.Csak egy- két hiv szerepelt ott tanúként. S még ezen kevesek közül is többen óvást tettek ellene. Miután pedig a centralista párt feloszlott, most már lehet remény a német alkotmányos párt újjáalakításához, mindenesetre merőben különböző alapokon azoktól, melyekre a Skene termeiben összegyűltek fektették programmjukat.“ Magáról az ülésről közölvén némely részleteket a „Fremdenblatt,“ azt állítja, hogy 15 értekező közül a hányán, annyiféle véleményt vallottak. Voltak ott oly centralisták, kiket még a reichsrath idejében is ritkaságoknak tekintettek. Egy lármás parlamenti tag pláne azt állitá Skene úr termében : Csak bátorságnak kell lenni, hogy a magyaroknak opponáljunk és őket kormányozzuk — majd megy az aztán ! De azon hozzá intézett kérdésre, miként lenne az kivihető, nem felelt semmit. Még tovább ment egy reichsrathbeli centralista gróf, azt állítván, hogy ő nem ismer magyarokat, — csak maguk rémítik magukat a németek ilyessel, — és a hozzá hasonló politikusok — úgymond — vissza nem ijednének erőszak használatától sem. Nem lep meg senkit, hogy ezen véleményhez csatlakozott az egybenazgatási miniszter ia (Lasser), ki amily egész lélekkel csatlakozott volt Schmerling politikájához, oly híven szolgáló Bach centrálisát absolutismusát is. Hozzá csatlakozott az ő olmüczi kedves barátja, a reichsrath volt alelnöke is, így nem csoda, hogy többsége lett a centralista programmnak. De ha csak hat képviselővel több lesz vala jelen, kétségkívül más fordulatot vesz a dolog. Mert még a reichsrath volt elnökének előterjesztett véleménye is az volt, hogy a merev centralisatiótól el kell térni. Ez annyira ment, hogy azt indítványozá, mondassák ki, ha az ő programmja ki nem vihető, adassák meg mindaz, amit Magyarország kíván — legyen elismerve a teljes ,personalis uniót. A volt elnök nem hiszen abban, hogy a centralisatio és a personalis unió közt közép út legyen található. Véleményével egyedül maradt, — az erre vonatkozó hely kihagyatott a programmból, de figyelemre méltó, hogy az indítvány megtétetett. Nagyobb lett a meghasonlás azután. Giskra, Enranda és a merev centralista Mühlfeld, úgy vélekedtek, hogy most már nem lehetséges a a februári alkotmánynak minden áron való keresztülvitele. Habár a németek mást nem tekinthetnek törvényes alapnak, s kivált Giskra azt sürgette, hogy ki kell egyezni "az autonomistákkal a közös magatartásra nézve. A korábbi centralismussal az uj viszonyok közt, Königgrätz és a nikolsburgi béke után, fel kell hagyni, s az összes német pártnak kell egy, az uj viszonyokhoz mért uj programmot készünk. — De a három nevezettnek minden ékesszólása sikeretlen volt, így támadt aztán az a hat pontba foglalt Programm, melyet már emlitünk. — A bécsi községi tanácsban indítvány létetett közelebbről: mondja ki, hogy az Olaszországból kivándorló jezsuiták Bécsben és annak környékén le ne telepedhessenek. A községi tanács három papi tagján kívül a többi mindezen indítványra szavazott, s több tag nagyon erélyes beszédet tartott ama papi rend ellen, mint amely kártékony befolyással van a közerkölcsiségre. A concordatumot is bele hozta majd mindenik szónok a beszédbe, mely Ausztriának rész hirt szerzett a külföldön. Pest, oct. 22.1866. Pár héttel ezelőtt azon balvéleménytől csábittatva, hogy az osztrák kormányó tétlenséget és habozást többé nem fogja a belpolitika egyedül helyes és minden tekintetben correct rendszerének tartani ; azt hittem, hogy a közös érdekek tárgyalására valamint a nyugati országokban, úgy nálunk is hamar nyílik alkalom. Hazafi kötelességnek tekintem tehát kettőt nyilvánítani: azt t. i. hogy a 15-fős bizottmány munkálata, a közvélemény szerint, a kialkuvásnak már szélső pontjáig ment; és azt, hogy ha a tárgyalás előtt nem neveztetik ki a minisztérium, s az ''em teszi létezésének kérdésévé a 15 fős bizottmány pontozatainak elfogadását , akkor a Deák párt csalhatlanul kisebbségben fog maradni, ha nem is a 67-ős bizottságban, de az országgyűlésen. A „Debatte,“ noha aggodalmaimnak fontosságát érezte, szerette volna azt hinni, hogy csak tüntetek, s a kormányt ijesztgetem ; pedig noha gyakran szoktam névtelen czikkeket közleni, nevemet épen azért írtam alá, hogy, ha csalatkoztam, könnyelműségemért sújtson a közvélemény. Azóta a viszonyok még kedvezőtlenebbekké váltak. A bizodalom csekély maradványai is eltünedeznek. Azon párt, mely a 15-fős bizottmány pontozatait nemcsak hiányosaknak, de veszélyeseknek is tartja, fáradozásait naponként mind inkább látja a siker által koronázva. S ifjú erélyét, mely a jövőben bízik és az akadályoktól vissza nem döbben, nagy mértékben gyámolitja a kormány azon megfoghatatlan passiója, hogy nem akar sem törvényesen létezni, sem határozottan vélekedni. Másutt a ksormány magát elveszettnek tartaná, ha az országgyűlésen helyette mások vinnék a vezérszerepet. Nálunk a viszonyok oly állapotot idéztek elő, melyben még a nagy elméjű és szónoklati képességgel bíró kormányférfiak is azok közé kénytelenek helyezkedni, qui se nequiter humiliant, s ha a karzatokra el nem jönnek a vita meghallgatása végett, akkor a hírlapokból olvassák el, hogy mi történt ott, ahol nekik kellene a történészetet tettekkel gazdagítani. Másutt a kormány siet tudatni akaratát, hogy előkészítse az elméket, s a többséget magának biztosítsa, de Ausztriában még kegyeltetik az a ezoffos eszme, hogy a kormány véleménye meg se tudassék, míg az idő rajta túl nem haladt, s antiqualtatása bevégzett tényként nem tűnik fel. Országgyűlésünk múlt ülésszakán láttunk részint a mi pártunk padjain, részint egy külön, de kisded zugban, oly férfiakat, kik rendszerint velünk szavaztak; csakhogy előbb elmondák, miben különbözik nézetök a mieinktől, és mily eszméktől válnak el azért, hogy velünk lehessenek. Ezen distingvált helyzetű és talentumos egyénekről az a hír terjedt el, hogy ők tulajdonkép a kormány nézeteibe be volnának avatva. Összesen mintegy huszadrészét tehették országgyűlésünknek. Akár igaz volt, akár nem azon feltevés, hogy csakugyan voltak törvényhozó termünkben a legfelsőbb intenziókat tudó vagygyanító egyének: vájjon lehet e oly optimismus, mely azon kecsegtetéssel táplálkozzék és ámítsa magát, hogy ily egyszerű módon, s legfeljebb egy rescriptum leküldésével rendezni lehet a közös érdekek tárgyalását? Vagy talán amit a kormány elmulaszt, azt teljesítse a Deák-párt, melynek a kormányhoz semmi köze, s mely végtére is szabadelvű és ellenzéki, s mérséklésének más díját még eddig elé nem vette, mint azt, hogy amikor fékezte a szélső nézeteket, ugyanakkor a bécsi intenziók állandólag a baloldal malmára hajtották a vizet? Lehet-e tőlünk azt várni, hogy más tévedéseiért magunkat ostoroztassuk ? De mondják Bécsben — addig nem lesz miniszterim, mig a közös ügyek kielégitőleg nem rendeltetnek. Elhiszszük. De —utoljára is mindennek meg van a maga ára, melynél érette többet adni dőreség volna. S nem látjuk át, hogy egy egész párt ismért ne vonulhasson vissza a tevékenység és indítványozás teréről, ha fáradozásainak és áldozatainak eredményei ellene fordittatnának, s ha a mások baklövéseiből eredt kisebbségénél fogva, a parliamentarismus kívánalmának teend eleget azzal, ha oly térről vonul vissza, mely különben is őt többé meg nem illetné. Azt senki sem várja tőlünk, hogy— mint 1861-ben történt, ellenfeleinktől kölcsönzött szavazatokat fogadjuk el azért, hogy őket az indítványozás és főszerepvitel kellemetlen és tán koczkáztató dicsőségétől feloldozzuk. KEMÉNY ZSIGMOND: A pest-losonczi vasút ügyében. A „Pesti Naplódban megjelent vonatkozó czikkek folytán —szükségesnek véli az ideiglenes igazgatóság — a közönség tájékozására nyilatkozni. A vasúti vállalkozási szerződések — köztudomás szerint — máracsöd megnyílta előtt köttetitek (tehát a neheztelt kavicsolási szerződések is), és így, miután a magas kormány közbejöttével tárgyalt — létrejött, — és azután a részvényesek 1865. évi december 30-án Pesten tartott rendkívüli közgyűlésében elfogadott egyezségi okmány 5-ik pontja a kötött szerződéseket épségben fentartotta, s ezen épségben tartás — a létrejött egyezségnek egyik lényeges feltételéül tekintetett a vállalkozók részéről, minthogy ezek, mint tetemes hitelezők, csakis e feltétel alatt egyeztek a csőd megszüntetésébe; a magas kormány pedig, hogy félbehagyott munkásokat azonnal folytathassák a csőd megszüntetése után, 150.000 forintot rendelt legelsősorban kifizettetni a szerződéses vállalkozóknak, ami szintén csak az épségben tartott szerződések alapján történhetett, — ezek szerint világos az, hogy az egyességileg épségben tartatni kötelezett szerződéseket — elvetni, vagy változtatni és újakat kötni, az igazgatóság sem hivatva, sem jogosítva nincs. A teljesített kötelesség önérzetével utasíthat vissza az igazgatóság minden gyanúsítást, s az érdekpolemiát részéről befejezettnek nyilvánítja. Pest, oct. 20. 1866. A pest losoncz-besztercze-bányai vasút és Szentistván kőszén bánya társulat részvényesei bizottmánya. A Magyar Földhitelintézet negyedévi kimutatása 1866. September 30-án. A ci vu m : 1. Jelzálogi kölcsönök (51,021,370 frt 10 krt érő jelzálogok által fedezve), a záloglevelek és jövedékjegyekben o. é. 13,888,569 frt 35 krt, b) készpénzben (a 163. §. szerint) 598,414 fr 59 kr, összesen: 14,486,983 frt 94 kr. 2. Rendelkezésre álló összegek: a) készpénzkészlet 117,191 frt 16 kr. b) leszámított váltók legfeljebb három havi lejárattal 230,780 frt, c) pénzintézeteknél rövid felmondásra 577,400 frt, d) követelések folyó számadásokra 133,079 frt 2 kr. e) előlegek intézeti értékpapírokra 192,739 frt 36 kr, összesen: 1,251,189 frt 54 kr. 3. A tartalékalap záloglevelei, és pedig : a) 380,600 frt bizományosainknál a 65 , 247,390 frt, b) 623,200 frt pénztárbank 65 405,080 frt, összesen 652,470 frt. 4. A kölcsönös peres jótállási alap záloglevelei 89,200 frt. 5. Felszerelés 3124 ft. 6. Alapítványi kötelezvények 1,477,800 frt. 7. Záloglevelek törlesztési számlája 71,151 frt 21 kr, összesen 18,031,918 frt 69 kr. Passivum: 1. Sorsolás alá eső záloglevelek forgalma (39,496,782 frt 16 krt érő jelzálogok által fedezve) 13,155,100 frt. 2. 10 éves jövedékjegyek forgalma (5,317,624 frt 43 krt érő jelzálogok által fedezve) 808,300 frt. 3. 5 éves jövedékjegyek forgalma (16,403 frt 84 krt érő jelzálog által fedezve: 1200 frt. 4. Pénztári jegyek 1,040,708 frt 16 kr. 5. Lejárt kamatszelvények forgalma: a) záloglevelek után 3385 frt 25 kr, b) 10 éves jövedékjegyek után 852 frt, összesen: 4237 frt 25 kr 6. Intézeti tartozás folyó számadásokra 124,420. frt 10 kr. 7. Intézeti adósoktól teherkifizetésekre visszatartva 153,236 frt 95 kr. 8. Törlesztési alap 71,151 frt 21 kr. 9. Biztosítási alapok: a) kölcsönös peres jótállási alap (a 108. §. szerint) 144,114 frt, b) az alapítványi és tartaléktőke (az országos alap által befizetett 500,000 ft belefoglalásával) 2,177,000 frt, c) tiszta üzleteredmény 1866. jun. 30-ig 142,607 frt 50 kr, összesen 2,463,721 frt 50 kr. 10. Több számla egyenlege 209,843 frt 52 kr. Az egész összeg 18,031,918 frt 69 kr o. é. Kelt Pesten, 1866. oct. 18-án. Előttem, mint kir. biztos előtt: Kaim. Gr. Károlyi György,a felügyelő bizottmány elnöke. Beniczky Ödön, Cséry Lajos, Ledniczky Mihály, Tóth Lőrincz felügyelőbizottmányi tagok. Csengery Antal, titoknok: TÁRCZA. A franczia színpad háború idejéni. I. Napoleon és hadserege az Alpeseken. Nincsen nemzet, mely czéljaira úgy tudjon felhasználni mindent, mint a franczia, különösen pedig III- Napóleon kormánya. Pár is, tudjuk, hogy színház város, mert 26— 28 nagyobb r rendes színháza mellett a Moliére czímű iskolaszínházak, műkedvelő és conservatorium-termek, népénekes csarnokok és kertek, bábszínpadok, bűvészet és más színházi spectaculum helyek, circusok, hypodrome stb. száma százakra megy, nem csoda tehát, ha Páriában a színpad már hatalommal bír, s nagyobb befolyást gyakorol, mint a hajdan nagyhatalmú imaházbeli szószékek. Ha a franczia nemzet háborúra készül, Pária szinműsrói harczias darabok írásához fognak, de mindig a színházak rendezőivel, tervezet és sce- i hrozást ezekre bízván. Ha a franczia nemzet hadserege már harczol, Pária spectaculum színpadain franczia színművészek csatáznak, a benn maradt publicum feltüzelése és lelkesítésére. Előveszik a história nagyobbszerű momentumait, a győzelem és diadalok babéros eseményeit, megragadják a jelen kedvező, dicsőséges eredményeket, s a harctérről a színpadra viszik, mert a franczia nemzetnek nem elég dicsteljes történeti eseményeit história és ecset által megörökítve látni, ő örökké újuló életet akar eme dicsőségének teremteni — életet, mely tett és szóval, koronkénti életteljes ábrázolattal tartja fenn magát szemeiben, hallásában és érzésében. E végből is nekik már annyira fontossá vált a színház, hogy színházi tekintetben nem követnek szűk politikát; a színházi szabadságot törvénynyé emelték, belátván, hogy a verseny e téren is többet emel a színművészeti állapoton, mint a monopólium, mely a kiváltságosság mellett is alásülyedésbe taszítja a színművészetet, példa reá hazánk színészete! A franczia kormány igen ügyesen fel tudja használni a harczias időkben a színházak egynémely részét, s míg a classicus színházak zavartalanul, a komoly múzsának áldoznak színpadaikon, addig a spectaculum házak Mars szolgálatába állva, roppant szolgálatot tesznek az államnak. Utánzásra méltó példa — és talán sehol sem annyira kívánatos, mint hazánkban — a fővárosban, hol a classicus hivatású nemzeti színház mellett egy spectaculum színház, vagy a kész és felszerelt budai népszínház, nagy gyakorlati hatással lehetne ily idők szép czéljainak elérésére is. 1859. tavaszán, midőn a háború Ausztriának meg lön üzenve, más napon a már hetekig előkészülő Cirque Imperial színművészei a Szajna jobb partján „Marengo“ czímű harczi spectaculum első előadását hirdették a szinlapon, mely a Napoleon olaszországi dicsteljes csatáit festette hatásosabbnál hatásos, nagyszerű jelenetekkel, és havezra buzdító lelkesült szavakkal. A színház előtti téren önkénteseket toborzó iroda állt nyitva, még pedig az egész előadás alatt, s az tény, hogy itt íratták be magukat az önkénytesek legnagyobb számmal. De nem is lehetett az másként, a ki eme spectaculumot látta és sorsával rendelkezhetett — de talán még nem határozott, a lelkesült benyomás tüzével sietett azon helyre, mely őt a harczok amaz útjára vezeti, melyen oly nagyszerű tettek és dicsőségben részesülhetett az utolsó közkatona is — mint a „M a r e n g o“ czimű harczi színdarabban. Még nem jelent meg a színpadon olyan nagyszerű harczi spectaculum, mint „Marengo,“ melynek látására egész Pária rohant, s melynek előadásai az egész 1859-ki hadjárat alatt, sőt 1863-ban a lengyel forradalom idejében ismételve elővétetvén, 300-dik előadását is meghaladta. Ezen harczi spectaculum, a nagy látványok mellett, folyton élénk kíváncsiságban tartja a nézőt, s az érdekes — bár egy kissé szövevényes mese, rakva van hatásos drámai, családi jelenetekkel, melyeket bohókás és igen mulattató vígjátéki scenák követnek, vidorral és tánczokkal fűszerezve. Mint villám csap le egy-egy rövid drámai hatásos jelenet, s utána rögtön a legzajosabban nevettető vígjátéki jelenet hozza derültségbe a publicumot, melyre aztán a nagyszerű harczi látványok koronái jönnek, magas elragadtatásra fokozván a nézők ezreit. Excentricus darab ez, melynek iránya, czélja: a katonai élet kedveltetése, a nemzeti dicsőség ragyogtatása, a gyávaság kigúnyolása. A harczi élet szép és nyomorúságos állapotának tükröztetése is meg van a darabban, s mig egyfelől a szabad tábori élet a maga korlátozottsága nélkül csábító szinben állittatik a néző elébe, — más jeleneteiben ismét ott van a katonai, a harczi élet sanyarusága a természeti viszontagságokkal, s a fegyelem szigorúsága a maga kérlelhetlenségében, mely még az apát is halálra ítéli nagyobb rangban álló fiának megsértése a a fegyelem áthágása miatt, pedig ezen apa a „Fehér hegy“ rémitő mélységeiből meg is menti a fiát, kit a veszélyes út áttörésekor — egy hózivatar, a sziklák feneketlen mélységébe sodort. Tanulságos katonai színdarab ez, mely mindent elébe tár a nézőnek, s mégis felragadja az élet egyhangúságából, s a toborzó irodába viszi, de mintegy a tábori életet át tanult, vagy legalább megismert fiatal katonát, aki még ugyan nem próbált harczos , de mégis, már az első pillanatban több az ujoncznál. A darabban először is vidéki ujonczozások, toborzások folynak, s mint első szükségesség , a gyávaság tétetik ki éles színezéssel a közpelengérre, megostoroztatik benne a katonáskodástól való szökés, elrejtőzés. Míg az egyik szomszéd két gyáva fia nő ruhába búvik, hogy meneküljön a félelmes katonai élettől, addig a másik szomszédnak két leánya — kik családi szerződésnél fogva a gyáva fiúknak eljegyeztettek — leveti a nő öltönyt, katona ruhát öltenek, s mint önkéntesek, zászló alá mennek, de fiatal korainál fogva a zenekarhoz tétetnek; kijelentik, hogy oly gyávákhoz nőül nem mennek. A két nő eme férfias példája a gyáva fiakat is feltüzeli, s midőn jegyeseik által vérig ostromoltatnak, porig alázva gunyoltatnak, végre maguk is katonákká lesznek, s a darab végéig annyira javulnak, hogy még a hősi bátorság jelét is adják. Amint e bohókás jelenetek első képletén kacsagásig mulat a közönség, egyszerre átváltozik az egész színpad, s a néző előtt a „Fehér hegy“ megmászhatlan szirtes, hóval borított meredek és keskenyen kigyódzó útja tárul elő, rémületes oldalmélységekkel, melyek felett varjak kárognak és baglyok huhognak egy-egy sziklarepedésen, borzadálylylal töltvén el mindenkit. Két nagyszerű ellentét ez: — egyik oldalon a festői sziklacsoportozat, hóval borítva, a másik oldalon pedig sötét sziklaüregek, feneketlen esések, kiálló sziklahegyek, melyeknek meredek élén még a hó sem marad meg; a kigyódzó út szédítő kanyarulatai hideg borzadálylyal futják át a néző képzelmét, melylyel már előre is arra gondol, amit később látni fog, hogy a keletkező zivatar mily könnyen sodorhatja menthetlenül eme szörnyű sírba a vakmerő szirtmászókat. A színpadi festészet és a művészi rendezés eme díszletek általi természethű összecsoportosítása felett valóban sokáig lehetne elmerengni előadás nélkül is, azonban ezt nem engedi meg a nézőnek a franczia műrendezés; kevés szünet múlva a színfalak közül távolról tompán hangzó dobszó hallszik, a menyezet, mely az imént még derült, napsugaras vala, szürke felhőkkel borul be s mindinkább sötétebbé teszi a színpadot, a hó előbb lassú nagy pelyhekben hull alá, a tompa dobszó kimért komoly hangulatának ügyes illustratiójául; ekkor megjelennek az első csapatok, a gyalog gárda óriási medvebőrprém süvegeivel, teljesen felszerelt állapotú külsővel, vállaik és fövegek hóval fedve, mely szemlátomást vastagszik a test és köpeny kiálló részein; a halk dobszó a csapatokkal közeledve egész zenekarok hangjaiba megy át, s ezzel maga a természet is mindinkább halad a sűrűbbé vált havazással a távolról már észlelhető förgeteg zivatarához ; az ágyuk a vidék pórnépei által fa talpakon vontatva, a különböző csapatnemek, előttük utászok, havat tisztítók tömegeivel, a természettel csatázva küzdve törnek fel a keskenyen vigyódzó utakon egészen a menyezetig, ahol még meredekebb sziklák között tova tűnnek el. A sereg negyed óránál tovább tartó ideig vonul a nézők előtt ez óriási szirteken fel, tüzérség, lovasság és mindennemű tábori szerekkel; ezen hadmenet végét nem láthatni, mert a midőn a publicum teljesen bámulatra ragadtatott, érzéke a közbeeső jelenetek borzadályai által felzaklattatott, tomboló mének sebes ügetése és lovasok harsonáinak léget hasitó riadó zenéje rázza fel a nézőt ámulatából, és ragadja az érzelmek egészen másnemű hatásába; — minden szem és figyelem oda fordul, a vörös lófarkas sisakú fehér lovas testőrök zenekara zászlós trombitákkal törtet elő, s halad fel a meredeken, folyton hangoztatva induló zenéjét, utánuuk egy osztály lovas testőrcsapat, ezek után a hadvezéri kíséretből egy fényes csapat, melyet egy prüzsszögő fehér ménen lső Napoleon követ, a legszilajabb menettel vágtatva fel a kanyarulatokon, melyeknek egyik legmagasabbján, mintegy varázsütésre áll meg, a publicum felé fordulva, honnan az alulról utánna toluló sereghez kalap levéve szól biztatólag néhány hatásos szót, mire végtelen sorok és tömegek a már lehangolt kedélyből felriadva, lelkesült odaadással törnek a vezér után; ekkor a függöny leesik, s az l-ső felvonás véget ér. Leirhatlan az a hatás, melyet eme képlet és felvonási vég szül, a zárjelenés mindenkor ismételtetett, és újra meg újra kirántatott — a nézők ezreinek rivalgása és egy viharhoz hasonló tombolás között. (Folytatása köv.)