Pesti Napló, 1867. február (18. évfolyam, 5035–5057. szám)

1867-02-06 / 5038. szám

úgy hiszem, hogy ezt bővebben indokolni nem szükséges, mert ez a kezelésre vonatkozó tárgy, s óhajtandó, hogy minden ilyetén viszonyok minél szabatosabban legyenek körülírva, nehogy később kérdésekre szolgáltassanak alkalmat. Méltóztatnak tudni, hogy az állam kiadásai rendesen havonként szoktak előfordulni, mint például a hadügynél a katonák, a külügynél a tisztviselők fizetései. Igen természetes tehát, h°gy az országnak a meghatározott quota szerinti hozzájárulása erre nézve szintén havonként igény eltelik. Lehetne ugyan általánosságban azt mondani, hogy a quot a bizonyos időszakonkénti részletekben szolgáltassák be, de mindenesetre sokkal czélszerűbb, hogy ez azon arányban történjék, mely arányban áll a közös költségek öszszege az országos költségek összegéhez. A szerkezet további részére, hogy t. i. a közös pénzügyminiszter, kinek kezéhez a közös költségek szolgáltatnak, azoknak a kitűzött czélra fordításáért felelős, természetesen nem lehet észrevételem. Nyáry Pál. T. bizottság! Megint nem akarok magához e szakasz szerkezetéhez, úgyszintén a módosításhoz sem érdemileg szóltam, hanem megvallom : azon államgazdászati politikát, mely Ausztria által az adó beszedésében és behajtásában követtetik, nem tudtam soha helyeselni, s minthogy úgy látszik, hogy ezen módosítvány is ehhez hasonlít, kénytelen vagyok véleményemet ellene nyilvánítani. Egy nagy tekintély, mindnyájunk által nagy tekintélynek ismert, Smith Ádám által az adó kivetéses kezelésére nézve felállított négy főszabályok egyike az, hogy igyekezni kell a kivetett adók beszedését úgy intézni, és azt azon időben eszközölni, mikor az az adózóra nézve legkedvezőbb, legkedvezőbb idő pedig az, amidőn az adózó pénzhez jut. Ezt az osztrák pénzügyminiszternek eddigi eljárása tökéletesen mellőzte, tudniillik kivetvén az adót, azt 12 részre beosztotta, és akár jött az adózó az illető időszakban jövedelemhez, akár nem, azt az adó megfizetésére executió által is kényszerítette. Én nem tudom egykönnyen megmagyarázni magamnak, mi okból tette ezt ? miért nem figyelt az általam felhozott ismeretes axiómára ? De ha az osztrák rendszerben ez hiba volt, azt gondolom ily nagyfontosságú tárgyban talán nem volna jó, ha általunk is oly rendszer indítványoztatnék, mely a ma helyeseknek ismert státusgazdászati elvekkel ellenkezik. Deák Ferenc*. Hogy az adót úgy kell behajtani, hogy ez az adózóra nézve lehető legkevesebb terheltetéssel járjon, azt igen jól tudom, és valóban tudja azt mindegyikünk, de ezen axióma nem is Smith Ádám találmánya, hanem a dolog természetében fekszik. Egyébiránt mellesleg megjegyezve, közönségesen elismert dolog az is, hogy a tudomány jelenleg már messzebb haladt, mint Smith Ádám korában; s hogy Smith Ádám jeles érdemei mellett is sok dologban nem oly tekintély többé, mint volt, hanem azért azt, amit ő részben mondott, mint a dolog természetéből folyót, senki sem tagadja. Ezen szerkezetben absolute nincs az, hogy a magyar miniszter a magyar adókból havom mint az esedékes 12-ed részt okvetetlenül behajtsa. Azon állítás, hogy akkor kell beszedni az adót, mikor a fizetés az adózónak legkönnyebben esik, igen helyes; csakhogy nincs és nem lehet az minden emberre nézve egyforma: így például a mezei gazda, ki gabonát termel, s abból veszi pénzét, más, a kereskedő, vagy a bortermelő ismét más , és a városi lakos megint más időben jut pénzhez, és így minden hónapban találkoznak oly adózók, kiktől adójuk beszedhető, anélkül, hogy akkor épen inkább esnék terhekre a fizetés, mint máskor. Egyébiránt a módosítvány nem azt mondja, hogy a magyar miniszter minden hónapban szedje be a közös költségekre eső adó részletet, hanem csak azt mondja, hogy ami havonként befizettetett, abból azon arányban szolgáltassák ki a közös költségek quotája, mely arányban áll a közös költségek összege az országos költségek összegéhez, a magyar miniszterre bízatván, hogy —természetesen saját felelőssége mellett — az adókat havonként úgy hajtassa be, mint az, az adózóknak legkönnyebben esik. Lónyay képviselő úr azt hozta fel, hogy a kormánynak havonként lévén fizetései, havonként kell bevételesnek lenni. Ez szükséges is, mert például a katonatiszt nagyon keservesen várna az évnegyedes fizetésekre, úgyszintén a tisztviselő is. Más költségek, például az államadósságok kamatjai igen nagy része, nem havonként, hanem évenként, félévenként vagy negyedévenként fizettetnek. Ezt a miniszter okosan elarányozza, csak arról akart precavealni ezen javaslat, hogy a magyar miniszter némely hónapokban ne zaklattassék, hogy minden beszedett pénzt szolgáltassa által, mert magának is szüksége lehet rá. E módosítvány csak oda terjed, hogy csak aránylag amennyit beszedett, annyit szolgáltasson is át a közös költségekre, míg az ország saját költségei fedezésére szükséges részlet azon arány szerint itt visszatartandó. Ebben tehát egy hajszál sincs abból, hogy a német kormánynak eddigi adókivetési és behajtási rendszerének legkisebb részét helyeselnék vagy jövőre ugyanazon módon kívánnánk eljárni. ? (A tudósítás folytatása következik.) szói prépost egészségi állapota aggodalmat gerjesztő fordulatot vett. — Hiteles forrásból értesülünk, hogy a Petőfi-szoborügy több pesti polgár által felkaroltatván, a már meglevő pénzalap gyarapítására, folyó évi raaritus hóban a vigadó mindkét termében egy nagymérvű akadémiai hangverseny rendeztetik, mire nézve az engedély, közvetlenül főtárnokmester úr ő nagyméltóságától, már ki is eszközöltetett. — Jelentés! A technikus báliroda e napokban megnyílt; jegyek folytonosan válthatók Pesten a nemzeti szállodában délelőtti 9 órától egész 1-ig és délutáni 2-től 6-ig. A Budán szintén nevezett órákban a segélyegyleti irodában (Országház utcza 117 sz. a.) A kinek meghívó feledékenységből nem küldetett volna, holott igényt tart reá, szíveskedjék nevezett irodák valamelyikében jelentkezni, hol az rögtön ki fog szolgáltatni. Belépti jegyek ára családjegy 10 ft, személyjegy 4 ft. Gulácsy Béla báljegyző. — A kir. magyar természettudományi társulat folyó február hó 6-ik napján szerdán délután 5 órakor a magyar akadémia épületében szakgyülést tartana, melyre úgy a társulat t. ez. tagjai, mint a természettudományok kedvelői ezennel tisztelettel meghivatnak. A szakgyülés tárgyai lesznek : Fölser István úrtól : A gyorsulás változásának törvénye a legkisebb négyzetek elmélete szerint. 2. Schindler Emil úrtól: folytatólag a levegő gépek. Dr. Kátai Gábor, társulati első titkár, a L . — Am. kir. egy. dalegylet bizottmánya f. hó 10-ére hirdetett dal és tánczestélyét az erdész egyleti bál érdekei és a közönség iránti figyelemből 9-én határozta megtartani. Mire is ezennel különösen azon t. urak figyelmét hívjuk fel, kik már 10-ére szóló meghívót kaptak. Jegyek február hó 1 -től a dalegyleti irodában kaphatók (n . egy épületet földszint jobbra) . A hangverseny műsorozata itt következik : 1. Nyitány „Prométheuszhoz“ Bethoventől, előadja a Gerstner sorezred zenekara, Salaba József vezénylete alatt. — 2. „A csendes vizi rózsa“ férfikar Abt Ferencztől, előadja az egyetemi dalárda. — 3. „Rondó, Hummel E-dur hangversenyéből“ zenekarkisérettel előadja Stöcker Ede. — 4. „Dal“ énekli Balázsné Bognár Vilma asszony. — 5. „Édes lánykám“férfikar Huber Károlytól, előadja egyet, dalárda. — 6. „Bál előtt és bál után,“ írta Bagó Matyi, szavalja Szerdahelyi Kálmán. — 7. „Harczsi imája“ Lachnertől, katonai zenekarkisérettel, előadja az egyet, dalárda. Koricsánszky Endre titkár. — Helyreigazítás. Több napilap vidéki levelezőjének azon említésére, mintha a „Magyar Bazár“ a német kiadásnál később jelennék meg, csak annyit jegyzünk meg, hogy a „Magyar Bazár“ postai szétküldözése 8—10 nappal előbb történik a megjelenési időnél; igy a febr. 15-ki számot febr. 6 án, a mártius 1-ji számot pedig febr. 19-kén fogjuk szétküldeni, s vigyázzon rá akárki, hogy a német kiadás sem érkezik előbb kezeihez. — Pesten, 1867. febr. 4-én. Emich Gusztáv hírlapkiadó hivatala. Ig Rózsavölgyi és Társa műkereskedésében kapható: „Pusztán születtem,a 15-dik ábránd Ecsedy József dalai felett, zongorára szerzé: Székely Imre. Ajánlva gr. Széchenyi Pálné, sz. gr. Andrássy Erzsébet csillagkeresztes hölgy önllgának. Ára 1 írt o. é. Szintén Rózsavölgyi mükereskedésében megjelent : Czimsorozat Rózsavölgyi és Társa „Kölcsön-zeneműtárához,“ a hangszeres zeneművek czimsorozata magában foglal 4034 számot; a zongora 17,083 számot; az énekdarabok 9420 számot. Ára 1 fzt. — A koritniczai fürdő megvásárlását tervező társulat aláírásai — mint halljuk — szépen folynak. Már 70,000 ft körül van az aláírás. A társulat, mihelyt 130,000 forint alá lesz írva, megalakul, ny i Perendki— Megjelent és beküldetett „ tér és társai ligája s váli törvényszékek“ Történeti rajz, irta Szilágyi Sándor, ki, mint látjuk, buzgóan fáradozik történelmi adataink kincseinek kiaknázásán. Figyelmeztetjük e műre a közönséget — Az országgyűlési gyakornokok felkéretnek a tagdíjakat legkésőbb febr. 29-ik napjáig befizetni. — (Pénztárnok lakása zöldfautca 37. sz. a.) A bíráló bizottmány megválaszthatása tekintetéből megnyitott ivek f. hó 9-dikén bezáratnak, 10-én a bizottmány megválasztatik. Közgyűlési határozatból közli Dapsy Pál, titkár. — Megjelent a Lázár Kálmán gróf szerkesztette „Világ tükre.“ Az első füzet tartalma következő : A takarékosság elve a természetben. Irta Greguss Gyula. — Gróf Mikó Imre. — Inség és kereset. Irta Erkövy Adolf. — A székelyekről. Irta Dózsa Dániel. — Pókainé. Irta Gyulai Pál. — Mezei gazdaság. Irta Kondolányi Antal. — Kirándulás Pompeibe. Irta ifja Csapó Vilmos. — A népbankokról. Irta Catinelli Hector. — Tűz és viz. Beszély. Irta Vértesi Arnold. — Adalékok Magyarország művelődési történeteihez a XVIII. századból. Szirmai latin emlékiratai után közli György Aladár. — Egy kis tornászat. •— Friss havon. Irta Keleti Károly. — A Szepesség, régészeti tekintetben. Közli Deák Farkas. — A Nibelungen énekből. Hogyan ölték meg Szigfridet. Fordította Szász Károly. — A czigányok Európában. Irta Bartalus István. — Az országos magyar iparegyesület. Irta K. K. — Vasút és kőszén. — Magyar női viselet a XV-ik századból. — A kozákok. — Miksa császár és Sarolta császárné. — Két hó a magyar országgyűlés történetéből. — Beton épitésmód. — Maderspach maghámozója. — Czélszerü béke. — Uj kéménykalap. — Magyar hírlapok 1867-ben. — Apróság. — Képek az első füzetben. Gróf Mikó Imre arczképe. — Udvarhelyszéki székelek. (Rajz. Keleti Gusztáv.) —• Csíki székelyek. (Rajz. Keleti Gusztáv.) - - A Forum civile Pompeiben. — Friss havon. — Téli tájkép. (Rajz. Keleti Gusztáv.) Nagyöri templom. (Rajzolta b. Mednyánszky László.) — Üstfoltozó czigány. (Rajz. Keleti Gusztáv.) — Sátoros czigányok. (Rajzolta Keleti Gusztáv.) — Magyar női viselet a XV-ik századból. — Miksa, mexikói császár. — Sarolta, mexikói császárné. — Beten épitésmód. — Maderspach maghámozója. — Czélszerü béke. — Két uj kéménykalap. — Mind a külső, mind a belső kiállítás igen csinos és tartalmas. És valamint a külső becsületére válik az Emich nyomdának úgy változatos és közhasznú tartalmának szerkesztése dicséri Lázár Kálmánt, ki ezenkívül jövő füzeteiben a párisi kiállítást is ismertetni fogja. E folyóirat ára egész évre 5 ft, félévre 250 kr, két füzetre 1 ft . Különfélék. Pest, febr. 5. __ Volt alkalmunk olvasni Rottenbiler Lipót Pest városa főpolgármesterének és Thaisz Elek főkapitánynak lemondásaikat. Helyszűke miatt nem közölhetvén a lemondás szövegét, röviden megérintjük a felhozott indokot, mely abban áll, hogy csak az átmeneti időszakra vállalván fel a nevezett állomásokat, miután ő Felségének az országgyűlési küldöttséghez intézett nyilatkozata szerint, a törvényes állapotba visszahelyeztetés által az ország óhajainak megfelelőleg az átmeneti korszak végét éri, hivatalaikról lemondanak. A főtárnokmester a lemondásokat tudomásul vévén, midőn elismerő szavakban megelégedését nyilvánítod végzett hivatalos működéseikkel, felkéri mind a főpolgármestert, mind a főkapitányt, hogy mig hivatali állomásaik rendszeresen betöltetnek, azt oda ne hagyják. — A „Lloyd“ zágrábi sürgönye szerint a zimony-fiumei vasútvonal ügyében Bécsben járt Károlyvári küldöttséget Becke báró, a pénzügyminiszterium ez idő szerinti vezetője, a közelebbről működésbe lépő magyar minisztériumhoz utasította. __Kassáról vett távsürgönyünk szerintja jáAz „Egy képviselő Naplójegyzetei“ 3-ik füzetének 43-ik lapján alulról a második sorban Ónossy Mátyás képviselő neve tévesen nyomatott azok közé, kik a Ghiczy-Tisza párttól a Deák párthoz áttértek, miután Onossy Mátyás azelőtt is a Deák párthoz tartozott. A szerző: — Helyreigazítás, tegnapi számunk brüsseli sürgönyében tollhibából értelem zavar támadt. Olvasd : „A bánya- ás érez munkások fizetések leszállítása miatt fellázadtak.“ (Hallatlan eset volna az, hogy fizetése leszállítása végett lázadja fel valaki.) — Kamarai zene-estély. Múlt vasárnap volt Grün Jur utolsó quartett-estélye, melylyel alkalmasint az idei hangverseny idényre búcsút vett számos és a magasabb zene iránt fogékony közönségétől. Ez estélyek, ha mindjárt nem is elégítették ki a szigorú ítészt tökéletesen, mégis Grün urat és társait, mint oly művészeket mutatták be, kiknek technikai nehézségekkel már nem kell küzdeniük, kik a kamarai zenéhez lelkesülve fognak s kiknek csak physicai idő kell, hogy az együttjátszás és finom mancirozás titkait és nehézségeit fényesen megoldják. De térjünk az utolsó előadásra. Bevezetésül Haydn egyik legkecsesebb és vndorabb Quartettjét, G-durban 65. mű játszották, mindannyian szép előadással és bravourral. Különösen a Trióban tüntette ki magát a vezérhegedű. Goldmark K. Suite-ját, mint igen érdekes és sok szépséggel biró mát, a közönség igen jól fogadta, s e sikerben Deutsch Vilmos és Grün urak szabatos és meleg előadásuknál fogva méltán osztoztak. A zárszám Schubert gyönyörű szép Odettje volt, melyet a működök igen szépen, s egyes helyeken megragadó szépen adtak elő. S most búcsút véve az élvezetes estélyektől, csak azon kívánságunkat fejezzük ki, hogy a zenei művelődésre oly fontos kamarai zeneelőadások nálunk állandó ápolás és pártfogásban részesüljenek. E. Nemzeti Isnház Febr. 6-ra van kitűzve : „A GYÖNGÉD ROKONOK.“ Vígjáték 3 felv. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről febr. 5-ről: 5% metalliques Nemzeti kölcsön . Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók . Ezüst Arany 61.— 71.— 738.— 174.20 127.50 126.25. 6.5. KÜLFÖLD. Keleti ügyek. Sokat beszélnek a keleti ügy rendezésére vonatkozó szövetségekről. Francziaország — úgy mondják — már egyezségre is lépett Ausztriával, Poroszország pedig Oroszországgal. E pillanatban, midőn ez utóbb nevezett hatalom magatartása Görögország irányában oly élénk érdeklődést kelt, nem lesz rész Gortsakoff herczeg következő szavait mélyebb figyelemmel kisérni, melyeket Francziaország egyik képviselőjéhez intézett : „Tudja ön — mondá az orosz külügyér — mennyire hamisak azon nézetek, melyek önök közt, Oroszország állítólagos becsvágya felől terjesztetnek. Oroszország elég nagy arra, hogy nagyobbá lenni ne akarjon. Egy talpalatnyi földet sem akar Keleten meghódítani. Meg akarja tartani, amije, már van, de nem többet szerezni; s ha mégis Ázsia belsejében terjeszkedik, ez terület védelme miatt történik, mi mindannyiszor előfordul, ha valamely állam barbár és rabló csordákkal érintkezik , —a minthogy maga énnglia is kénytelen volt saját védelmére India északi részén terjeszkedni. „Oroszországnak nincs terület-nagyobbodási vágya sem Keleten, sem másutt. De Kelet irányában igen nehéz helyzetben van — sokkal nehezebben, mint bármely más nagyhatalom. Egyrészről felfogja, mily gyászos volna a háború nemzetgazdasági emelkedésére, melyet czélba vett, és őszinte vágya a békét fenntartani. De másrészről, szemben azon százados rokonszenvvel, melyet lakossága a keleti keresztyének iránt táplál, kötelessége annak eleget tenni. Oroszország feladata : fenntartani a békét és támogatni a keleti keresztyének törvényes sérelmeit. „Oroszországnak sikerülni fog e feladatot megoldani, s reménye, hogy abban a többi hatalmak támogatják. Be a surban — téve hozzá a herczeg — oly egyénre talált, ki széles látkörrel bir, s ment a kicsinyes féltékenység azon szellemétől, melyhez elődei szokva voltak. Francziaországban a kormány teljes jó akaratot tanúsít mindannak kikerülésére, mi a helyzetet veszélyesen bonyolíthatná. Mindent összevéve, Oroszország politikája ez ügyben a be nem avatkozás politikája, de a hatalmak együttes actiójával kieszközlése végre annak is, hogy a keresztyének biztonsága és szabadsága saját érdekükben biztosíttassék, mit kívánni joguk van, t. i. hogy oly közigazgatási szervezettel bírjanak, miszerint maguk kormányozhassák magukat.“ Ha e szavak őszinték, úgy Oroszország törekvése oda megy ki, hogy a keleti keresztyének közigazgatási önállósággal bírjanak, a portának egyszerűen politikai fensőbbsége hagyatván meg. Az „Avenier National,ahonnan e szavakat veszszük, azt mondja, hogy e politika, erkölcsi szétmállasztás, az anyagi szétmállás előtt, egyszóval a vég kezdete, mivel azonban előbbutóbb úgyis végezni kell Törökországgal, Gorcsakoff bg rendszere ellen nem igen lehet valami nagy ellenvetést tenni. A hatalmak minden jóakaró közbenjárása mellett Szerbia kívonatát a török csapatok által megszállott erődök kiürítésére nézve, a porta még nem teljesítette. A török kormány kész a fejedelemség belsejében a kevésbé fontos erődöket elhagyni, de nem akarja a belgrádi erődített helyet a szerbek kezébe bocsátani. Ígéri ugyan, hogy ottani helyőrsége számát lejebb szállítja, úgy hogy a megszállás csak névszerinti lesz. De Belgrád, a legfontosabb hely az Al-Dunánál, s a fellegvár ágyúi : örökös fenyegetés a lakosságra nézve. Ha — úgymond az „Independance“ — lehet bízni azon támogatásban, melyet Ausztria ez alkalomból Mihály hgnek nyújtani látszik, valószínű, hogy a porta végre a belgrádi erőd kiürítésébe is bele fog egyezni. Angolóraig. Bright, urat szülővárosa, Rochdale lakosai jan. 30-kan egy nagyszámú népgyűlésben üdvözlő felirattal tisztelték meg, melyben őszinte csodálásukat és tiszteletöket fejezték ki a nagy szónok magánjelleme és hosszas parlamenti pályája iránt. Bright úr huzamos idő óta nemcsak politikai, de személyes megtámadásoknak is van kitéve, s e tekintetben rágalmak és személyes becsmérlések dolgában az adullamiták és a népszerű, lágymeleg whig-szabadelvűek legkevesebbet sem engednek a mosdatlan szájú toryknak. Az érintett demonstratiónak czélja volt: e megtámadások és rágalmak ellen nyilvánosan tiltakozni. Válaszában Bright úr csak futólag érinti az ellene szórt megtámadásokat, s megemlíti, mikép Cobden holtáig ki volt téve a toryk rágalmainak. Az ilyeneket ő kevés figyelemre méltatja, de annál erélyesebben tiltakozik azon vád ellen, mintha nemzetellenes gondolkozása volna, s az angol alkotmányt aláásni törekednék. Említé 25 éves parliamenti pályáját, említé buzgó részvétét a gabnatörvények, az újságbélyeg, a papíradó, a kelet-indiai és izlandi kormányvisszaélések elleni küzdelmekben. A parliamenti reformra térvén át, eleven színekkel festi a parliament tehetetlenségét. „Mindamellett is úgymond , hogy a parliamenti mindenhatóság még mindig fennáll, a parliament e pillanatban mégis meg van zsibbasztva. Sokan beszélnek a hadsereg újjászervezéséről. Én nem tudom, ennek mi értelme van, de a vége közönségesen költségemelés. Azután beszélnek a hajóhad újjáépítéséről; ennek is az lesz a vége, hogy a múlt évek pazar költségvetése egy két millióval növekedni fog. Mindenki azt mondja, hogy az admiralitásnak reformra van szüksége. De a parliamentnek nincs annyi ereje, hogy reformáljon. Mindenki tudja, hogy Anglia törvényei oly tömkeleget képeznek, melynek nincs párja a világon, s hogy még most is ugyanazon állapotban vannak, mint 200 év előtt, mikor Cromwell azokat egy „tekervényes és istentelen erdővadonnak“ nevezé. Hazánkban a törvények jóformán úgy maradnak, amint vannak, míg p.o. Amerikában az egész törvénykezési ügy módosíttatott, úgy hogy akad legalább néhány ember, ki a törvényeket érti. Itt a dolog úgy áll, hogy még a bírói kar legvilágosabb feje sem tudja ötven eset közül egyben megmondani, mi voltakép a törvény. Vegyük a nevelési kérdést, s egy embert sem fogunk találni az egész alsóházban, aki azt ne mondaná, hogy az igen nagy kérdés, hogy e kérdésre nézve igen kevés, s e kevés is ügyetlenül és mérték felett költségesen történt, s hogy valamivel többre volna szükség; de én nem hiszem, hogy bármely minisztérium is képes legyen egy tisztességes vagy kielégítő nevelési rendszabályt vinni ki a mostani alsóházban. Az ember nem szeretne sokat mondani az egyház ellen, mert az egyház mindjárt feljajdul, hogy veszélyben van, én pedig nem szeretném félelmét nagyobbítani; de az államegyházról most épen az az öreg asszonyság jut eszembe, ki, mikor az orvos megkérdezte, mi baja van, azt válaszolá, hogy voltakép nem tudja mi a baja, de nem érzi magát egészen jól testében. (Hangos kaczaj.) Ez nem akar czélzás lenni azon megtámadásokra, melyeknek az államegyház kívülről ki van téve; de én mindennap olvasok a hírlapokban tudósításokat azon harczokról, melyek saját keblében dühöngnek ; s ha válságra kerül a dolog, akkor aztán futnak vagy a titkos tanács valamely bizottmányához, vagy valamely törvényszékhez, vagy valamely más bírósághoz, s akkor aztán bizonyos számú birák, parókákkal fejeiken, határozzák el, mi orthodox vagy nem orthodox Anglia államegyházában. Örülök az angol egyházban annyi buzgóságot láthatni, de ha valamely anglican fáradságot vesz magának azt, amit most mondok, elolvasni, arra figyelmeztetem őt, hogy egy államegyházra nézve semmi sem oly veszélyes, mint a vallási buzgóság, és teljességgel nem csodálkoznám, ha jelen hallgatóim közül még sokan egy félelmes catastrophát érnének meg ama tisztes institutióban, t. i. az angol államegyházban. „De a parliament nem nyúlhat hozzá, mert természetesen nincs hatalma reá. Akarná csak mindenki, s a parliament épen úgy felforgathatná az államegyházat, amint most a florenci parliament teszi, de erre nézve az angol parliamentnek most nincs hatalma. Vegyük a földbirtok kevés kezekben való összehalmozódásának kérdését. Ha most az alsóházban valaki halottaiból feltámadna, s kimutatná a földbirtokról szóló törvény iszonyú következményeit a földművelő lakosság tömegére és a kis földbirtokosokra nézve, az alsóház csalónak bélyegezné őt, s azt mondaná nekie, menjen vissza oda, ahonnan jött. (Tetszés.) Vegyük Izlandot. Egy ember sincs az alsóházban, kibuzgóbban óhajtaná, hogy Izland igazságosan kormányoztassék, mint Gladstone úr, de sem a minisztériumban, sem az ellenzékben nincs ember, ki képes volna az alsóházat rábeszélni, hogy Izland sérelmeinek megszüntetésére valamit tegyen. Valóban, így állott a dolog a parlamentben a forradalom idejétől kezdve (1688) a reformbill korszakáig (1832.) Közvetlenül a reformbill után, egy nagyszerű népmozgalom nyomása alatt, sok hasznos rendszabály ment keresztül, és a szabadkereskedés melletti izgatást, melyet nagy mértékben elősegített az izlandi éhség, kereskedelmi forradalom követte , de azóta nem történt, és nem is történhetett semmi. csak egy hatalom vethet ezen állapotnak (a parliamenti reform melletti izgatás által) véget, és e hatalom — a nép.“ A „Hérald“ Bright urat, ki a nevezett tory lap szerint, minden toryt vagy szamárnak, vagy gazembernek tart, elég esetlenül arra emlékezteti, hogy egykor Gladstone, Cardwell és Milner Gibson urak is toryk voltak. A tory-táborba átszökött „Globe“ pedig azt lobbantja nagy ügyetlenül Bright úr szemére, hogy Rochdaleban mondott beszédében úgy teszi magát, mintha 25 év óta minden reform kizárólag az ő műve lett volna. Általában a tory-lapok most kiválólag Bright úrral foglalkoznak, s minél nagyobb mérvekben nő a reformizgatás, annál dühösebben öntik ki mérgüket a conservatív lapok a nagy és félelmes néptribun fejére. — Gladstone úr Parisból haza érkezett Londonba. A nagy államférfiú a franczia fővárosban mind a császár, mind az ország legkitűnőbb férfiai részéről nagy és megérdemlett kitüntetésekben részesült. Nyilvános lakomával is megtiszteltetett, s a „Standard“ és „Hérald“ nem képesek mérgüket titkolni ez esemény felett, melyet a szabadelvű lapok levelezői „nagy diadal“-nak neveznek. A tory-lapok csak Sir Robert Peelt gyűlölték annyira, mint Gladstonet gyűlölik , s a „Hérald“ talán még Bright úrral is készebben szorítana kezet, mint a nagy „renegát“ tál, kinek elég esze és jelleme volt a javithatlan tory-tábort odahagyva,politikai lélekismeretének és roppant láthatári elméjének jobb és magasabb sugallatait követni. Távirati tudósítások. — Bécs, febr. 5. Steudelt kivéve, a vál.bizottságok jelöltjei mind megválasztottak. — Berlin, febr. 5. Az urak háza megszavazta a 24 milliónyi vasutkölcsönt, meghatározván, hogy a kormánynak csak új vasutak eladására lesz szükséges az országgyűlés beleegyezése. — Fi o r e n c, febr. 4. Az első bizottmány szintén elvetette Scialoja tervezetét. Az „Opinione“ tagadja, hogy a minisztérium hajlandó volna a tervezetet visszavonni. — B rü s s e l, febr. 3. Marchiennes, hol a bányamunkások fellázadtak,nem Francziaországban, hanem Belgiumban fekszik. A rend ismét helyreáll. — Floren, febr. 3. A „Nuovo Diritto“ alaptalanoknak nyilvánítja a miniszterválságról keringő híreket. Kübeck b. osztrák követ ide érkezett. — Jaroslav, febr. 4. Jaroslav gallicziai város választói Cartoryski Györgyig szabadelvű jelöltet választották meg képviselővé. Lengyelek, ruthenek és zsidók mind rá szavaztak. — Brüssel, febr. 4. A Seide szabályozása végett franczia és angol mérnökök érkeztek ide. — Darmstadt, febr. 4. Az éjszaki parlament képviselői 7 forint napi dijt kapnak, s az úti költség megtérítését. A hivatalnokok képviselete esetén az állam fedezi a költségeket. Esti posta. — Szintoly különfélék a találgatások azon indokokra nézve, melyek III. Napóleont a január 19 -i rendelet kiadására bírták, mint magát e reformot illetőleg, melynek szabadelvűségét majd kétségbe vonják, majd túlbecsülik. Ha azonban mindazon reformok életbe lépnek, melyekről szó van, tagadhatlanul jogos kielégítést talál a közönség várakozása, mely eddig bizalmatlanság és közömbösséggel nyilatkozott A január 19-ki reform főindokának a császár azon óhajtását tartják, miszerint trónjához akarta kötni az ország szabadelvű töredékeinek rokonszenvét, hogy így rá nézve megkönnyíttessék úgy a pénzügyek rendbehozása, mint Francziaország cselekvésbeli túlsúlya azon eseményekben, melyeket a keleti és német kérdés Európának előkészít . A mexikói franczia csapatok visszavonulóban vannak a mexikói öbölből. Más tudósítások szerint Miksa császár Pueblában ütötte volna fel székét, nem tudatva szándékát még Castelnau tábornokkal sem, hogy az utolsó órában mit fog tenni, ha a notablook gyűlése febr. 15 én Mexicóban nem jön össze, mely elé lett volna a leköszönés kérdése terjesztendő. Szabadelvű csapatok foglalják el a főváros felé vezető utakat az egy vera-cruzi út kivételével s a császárság valóban nem létezik másutt, mint ahol még a franczia zászló lobog. — Scialoja törvényjavaslata felöl kedvezőtlen hírek szárnyalnak. Mig Rómában minden kiegyenlítést visszautasítanak, mely a holt-kéz jószágok végleges eltöröltetésének elvét foglalja magában, az olasz parlament kebelében szintoly ellenszenv uralkodik a pénzügyminiszter terve ellen, mely az ország pénzügyi helyzetét s az egyház szabadságának kérdését lett vala szabályozandó. —■ A görög kamarák felhatalmazták György királyt, hogy míg Európa egy részében körutat tesz, János dán liget régenssé kinevezhesse. — Az angol gyármunkások emlékiratot szándékoznak az alsóháznak benyujtatni, melyben azt kérik, hogy a munkaórák száma a gyárakban törvény által nyolczra szállíttassák le naponként . A sz. pétervári kormánykerület tartományi gyűlésének hirtelen bezáratásáról Sz. Pétervárról jan. 29-kéről következőt írnak : „Az idevaló tartományi gyűlés mindig késő esti órákban tartja üléseit. Tegnap este az ülés megnyitása után a kormányzó kijelenté, hogy az ülésszak be van zárva, s hogy általában e kormánykerület önkormányzati institutiói további intézkedésig felfüggesztvék. Ez, mondá a kormányzó, a czár egyenes parancsára történik, minthogy a gyűlés túltént jogkörén, és nem vette figyelembe az 1866-ki nov. 21-kén kelt rendeletet. A gyűlés kérelmet határozott volt a czárhoz a Zemstro,összehívása tárgyában; e felett már régebben határozatot hozott volt, miszerint az 1867-ki adófelosztásra nézve az érintett megszorító rendeletet nem veendi tekintetbe, s e határozatot, daczára a kormányzó indokolt óvástételének továbbra is fenntartotta. Ezen okokból következett be az ülésszak gyors bezárása és az autonóm testületek felfüggesztése. Mi fog tovább történni, egyelőre még lehetetlen megmondani.“ Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmond, NYI LT-TÉR. Vendégház bérbeadása. A pesti állatkertben létező vendégház felszereléssel együtt 1867. évi sz. György naptól kezdve három egymás utáni évre bérbe adatik. Bérleni kivánók felkéretnek, hogy e részbeni ajánlataikat 1867. évi február 15 kéig a pesti állatkert igazgatóságához beadni szíveskedjenek. Pesten, 1867. január 27-kén. A választmány. Bizonyitvány. Kilencz líavíg iszonyúan szenvedtem mind a két kezem s lábamra köszvény és csurban, úgy hogy csak bot segítségével járhattam (mint engem tavaszszal mindenki láthatott.) E betegség ellen ásványfürdőket és mindennemű orvosságot siker nélkül használtam, míg az angol patent Rheuma vásznat (kapható Pesten Török József gyógyszerésznél, Király-utcza 7. sz.) javasolták, s ennek használata által a legrövidebb idő alatt csodálatos módon szenvedéseimtől megszabadultam ; most akármint időben fájdalmat nem érzek , és hála Istennek szolgálatomat teljesíthetem. Ennek valóságát nyilván bebizonyítani kötelességemnek tartom. Kelt Budán 1865. évi october 10-én. 227 1__'* Pressmayer Péter: Karmester kerestetik! A cs. kir. 11-ik huszárezredben, az ezen állomást elnyerni kivánók képességi bizonylattal ellátott folyamodványaikat legfeljebb folyó évi február hó végéig, az ezredi parancsnoksághoz Brandeisba a. d. Elbe intézhetik. Bővebb felvilágosítást nyerhetni a Törzs-parancsnokságnál.