Pesti Napló, 1867. február (18. évfolyam, 5035–5057. szám)
1867-02-14 / 5045. szám
séget ? Előre bocsátottuk azt, hogy mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedjünk. Azt mondjuk, hogy a két minisztérium, melyek mindegyike felelős,lépjen egymással érintkezésbe, készítsen javaslatot, a két küldöttség értekezés a felett, fontoljon meg minden körülményt, alkudjanak, és amiben megállapodnak, az iránti javaslatukat terjeszszék a két országgyűlés elé, s az ily alkudozás a helyzet változása szerint időnként történjék, mint ez a 61-dik szakaszban megmondatik. Kérdem már most, miben van az országnak alkotmányos önállása ez által feláldozva? feláldozta-e az jogát, ki kész a másikkal szabadon egyezkedésre lépni? Mit mondunk tovább ? Azt mondjuk-e, hogy ennek az egyezkedésnek pedig okvetetlenül meg kell történni, mert egyébként őfelsége határozand a dolog felett? Egy szóval sem mondottuk, sőt ellenkezőleg ismételve kijelentettük, ha pedig az egyezkedés nem sikerülne, visszaáll az ország törvényes joga. Indítványunk melyik pontjában sértettük meg mi az ország függetlenségét, nemcsak eddig gyakorlott jogait, hanem még azokat is, melyek az országot valaha illették vagy illethetnék ? Ha az, amit mi indítványba hozunk t. i. a vámszövetség megkötése, az ország függetlenségének feláldozása, úgy Poroszország feláldozta függetlenségét, midőn a német vámszövetségbe lépett, feláldozta azt Ausztria és mindazon államok, melyek e vámszövetséget kötötték. Ezt pedig bizonyosan senki sem fogja mondani. .. .A másik tárgy, mely itt fel lett említve : az indirect adó. Az indirect adók itt is, ott is léteznek. Mindenik ország érdekében fekszik két tekintet . Egyik az, hogy a reá háromló nagy terheket, nemcsak a közöseket, hanem az ország költségeiből származókat is, minél könynyebben viselje ; a második az, hogy ezen teherviselés módja el ne érje az ipart és az adóképességet. Valamint Magyarországban mindig létezett egy neme az indirect adónak, valamint Európában mindenütt léteznek indirect adók , úgy előre látható, hogy az indirect adókat általában végképen eltörölni ezután sem lehet. Mit mondunk mi ezen javaslatban ? Azt, hogy főszempontul kell tekinteni, miszerint az egyik fél indirect adója a másik fél jövedelmét lehetetlenné ne tegye, mindig azon szempontból indulva ki, hogy igen sok fontos ok van, mely a közbenső vámok felállítását nem tanácsolja. Van e több, mint a legszorosabb méltányosság, kölcsönösség abban, hogy az egyik a másiknak jövedelmét semmivé ne tegye oly intézkedések által, amelyek egyoldalúlag léteznének, és amelyeknek tételére egyébként, ha azon veszély nem járna velük, joga is volna úgy az egyik, mint a másik félnek. Mi fog például gyakorlatilag történni azon esetben, melyet Podmaniczky b. barátom felemlített, ha t. i. egyszer azon idő következik be, amidőn Magyarország sok fontos okoknál fogva a dohány monopóliumot meg akarja szüntetni ? Ez esetben a magyar minisztérium azt mondhatná : én a dohány-monopóliummal felhagyok ; mire az osztrák azt felelhetné: de barátom ha ezt teszitek, a dohány-monopóliumból eredő jövedelmünk teljesen megszűnik; mi nem avatkozunk abba, hogy ti mikép rendelkeztek, csak biztosítsatok arról, hogy jövedelmünk ne szűnjék meg. Ez esetben azon kérdés merül majd fel, hogy a vámvonalak állítassanak-e fel, és ekkor az lesz megfontolandó, váljon célszerű e ezek felállítása, s miből háramlik az országra több kár vagy több haszon; abból-e, ha Magyarország tovább is fenntartja a monopóliumot vámvonal nélkül, vagy abból e, ha megszünteti a dohánymonopóliumot, és a két fél egymás ellenében vámvonalakat állít fel. Ezt a mi szerkezetünk épen nem zárja ki; abban csak azon uralkodó eszme van kifejezve, hogy egyik félnek jövedelme a másikét semmivé ne tegye , és minden egyéb intézkedés, mely ezen zsinórmértéken kívül áll, én azt hiszem, a két fél kezébe adatott. Mit ajánlottunk tehát? Azt, hogy arról itt szólunk, a két fél között egyezkedés után lesz elhatározandó. Ezen egyezkedés ide terjesztetik majd az országgyűlés elé, és ha az országgyűlésnek abból az egyik vagy a másik pont nem tetszik, az egyezkedést nem fogadja el, vagy új egyezkedésbe bocsátkozik, vagy pedig visszalép a 64-ik §. szeron régi jogaiba. Ugyan kérdem, 1. bizottság, az ország függetlenségének melyik ágát rontja ez le? Ami a vasútvonalakat illeti, azoknak egész kezelése az országot illeti, és a fölött az ország határozhat, hanem kérdést sem szenved, hogy még az európai vasútvonalaknál is egymástól független államok között az érintkezési pontokra nézve egyezkedések történnek. Mik azok az intézkedések, és mennyiben szükségesek azon intézkedések , azt most nem állapítottuk meg, hanem azt mondottuk, hogy az országnak azon küldöttsége, mely ez iránt javaslatot készít, tervezze azt, milyenek azon vonalak, és minő intézkedések lehetnek arra nézve szükségesek. Én például alig látok e részben mást szükségesnek, mint a két vég érintkezési pont iránti intézkedést. De a küldöttség majd fog ez iárt javaslatot kidolgozni. És kérdem, amit ez tervez , azt mindjárt életbe léptetik ? Nem, hanem az országgyűlés elé terjeszti, amelynek azután kezébe van adva, azt elfogadni, vagy elvetni. Kérdem, melyik jog gyakorlata van ezáltal az ország kezéből kiadva ? Az utolsó pont az államadósságokra vonatkozik. Erről nem szólok bővebben, mert hiszen ezt a múlt alkalommal eléggé megvitattuk, s elvben el is fogaduuk, s azt hiszem, nem is szükséges újabban támogatni azt, ami ezen pontban mondva van. Általában azt jegyzem meg, hogy midőn mi azt mondjuk : ezek a tárgyak nem folynak a sanctio pragmaticából, nem szoros, viszonos kötelezettség, hanem közös érdekek tárgyai, ezen közös érdekekre nézve egyezkedjünk, mint szabad nemzet, szabad nemzettel alku alapján, olyannak alapján, mely ismét az országgyűlés elé terjesztetik, oly módon, hogyha az alku nem sikerül, a nemzet törvényes jogai fenmaradnak,amidőn ezt mondjuk : teljesen meg vagyok nyugtatva az iránt, hogy az országnak semmiféle jogát meg nem csorbítottuk. nonia Sámuel : Bocsássa meg Pest-belváros érdemes képviselője, hogy szavait a észrevételeimet megteszem. Ó, ki országszerte ismeretes, hogy a tények előadásában mindenkor a legszerencsésebb szavakat is szokta föltalálni, ezúttal vélekedésem szerint téved. Ő azt mondja : mióta ezen munkálatot tárgyaljuk, itt gyakran hallotta azon vádat előadni, miszerint az ország függetlenségét, önállását feladjuk. Szerintem jelenleg nem találta el a szót , mert, midőn az ellenvéleménynek a maguk ellenvéleménye melett argumentumul mint aggodalmat felhozzák, hogy azt hiszik, miszerint ezáltal az ország függetlensége és önállása veszélyeztetve van, azt mondani azoknak, kik más véleményben vannak, hogy ez vád , reájuk nézve, nem lehet. Vád csak ott van, hol az intenció támadtatik meg. Azt közülünk, kik ellenvéleményben vagyunk, senki sem mondotta, hogy azoknak, kik más véleményben vannak, intenziójuk az ország függetlenségét és önállását föláldozni; azt azonban mondhatjuk, hogy véleményünk szerint ez föláldozása az ország függetlenségének, önállásának, anélkül, hogy az ő intenziójukat vádolnék. Ennélfogva, szerintem a vád szó nem jól van alkalmazva. Mi magát a tárgyat illeti, senki sem mondta az előttem szólottak közül, hogy ezen tárgyak úgy hozatnának elő, mint közös ügyek. Mindnyájan tudjuk, mert az a munkálatban is kifejezve van, hogy csak úgy hozatnak elő, mint melyek nem a sanctio pragmaticából folynak és közös érdekek. Azt sem mondja senki, hogy az ily közös érdekekre nézve a kölcsönös egyezkedés nem szükséges. De az aggodalom, mely eddig itt kijelentetett, s amelyben én is részemről osztozom mindekkoráig és az előttem mondottak után is, hogy nincs praecise kimondva mindenütt, hogy azon esetre, ha a kölcsönös egyezkedés létre nem jöhet, fentartja magának az ország mint saját jogaihoz tartozó dolgot, szabadon intézkedhetni ezen tárgyak fölött, — ez nincs kifejezve világosan,, és csak az van mondva, hogy az ország jogaihoz azután is ragaszkodik. Ki lehetne mondani, hogy fentartja magának az ország ezen szabad intézkedést. Ivánka Imre : Megvallom, hogy az első benyomás után, az itt fölemlített „vád“ szóra kívántam volna néhány észrevételt tenni, ha Bónis tiszelt barátom és képviselőtársunk nem említette volna fel már ezt, és nem fejtette volna ki nézeteimet is. Én részemről több ízben tett nyilatkozataimban senki intenzióit gyanúsítni vagy vádolni nem kívántam. Én csupán saját megnyugtatásomra mondottam el nézeteimet, és ezeket nyíltan és őszintén elmondani kötelességemnek ismerem, és így a „vád“ szót semmi szín alatt — mint reám vonatkozót — el nem fogadhatom. Ami a Magyarország és Ausztria közötti vámvonal helyreállítását illeti, nem hallottam senkitől, hogy azt rögtön vissza akarná állíttatni , hanem igenis hallottam azt, hogy fenn kívánjuk tartani azon jogot, hogy szükség esetében, ha a kereskedelmi vagy vámszerződés megkötése nem sikerülne, azt visszaállíthassuk. Amennyiben én az idevágó tárgyakat tanulmányoztam, — ámbár nem vagyok szakférfiú — a szabad kereskedés és a véd vámvonalak theóriását oly fejletlen állapotban tudom a jelen perekben is, hogy előttem legalább kétes, váljon bizonyos viszonyok között, különösen a mi viszonyaink között, épen a szabad kereskedés szempontjából előnyös e a közbenső vámvonalak visszaállítása mi köztünk és Ausztria közt, vagy nem ; mert amint az osztrák viszonyokat és Ausztriának iparát ismerem, tetemes kételyeim vannak az iránt, hogy akarja e Ausztria a valóságos szabad kereskedést, sőt attól tartok, hogy Ausztria érdeke a szabad kereskedés ellen van, és így mi sokkal később fogunk a szabad kereskedéshez jutni, ha nem létezik közöttünk és az örökös tartományok közt vámvonal, mint jutnánk az esetben, ha egyenesen és rögtön vámvonalakat állíthatnánk fel. Ez észrevételem a vámvonalak felállítására. Ismétlem: nem mondom azt, hogy rögtön fel kell állítani a vámsorompókat, hanem azon esetre, ha nem tudnánk megegyezni egymással, kívánom további szabad intézkedésekre a jogot fentartani Magyarország részére. Épen a Podmaniczky Frigyes barátom által felhozott példára vonatkozólag az észrevételem, hogy nem is szükséges, miként vámvonalak állíttassanak föl, hanem egyszerű zárvonal, mely tisztán csak a monopólium s ilyes tárgyakra vonatkoznék, megtenné azt, amire netalán szükségünk leszen. A vasutakra nézve azon magyarázat, melyet Deák Ferencz igen tisztelt képviselő úr erre vonatkozólag adott, engem megnyugtat, ha t. i. a közös intézkedést ezen ügyben nem máskép méltóztatnak értem , mint két állam közötti csatlakozási pontok meghatározására nézve, és nem úgy, hogy bizonyos vonalakat obligatíve tartoznánk építeni, melyek különben érdekünknek nem, hanem talán épen ellene szolgálnának. De nem vagyok megnyugtatva az előttünk fekvő indítvány azon kitételére nézve, mely a vámjövedelmekre vonatkozólag abban foglaltatik, hogy t. i. a befolyó jövedelmek a közös költségek fedezésére fordítandók. Erre nézve hasonlóképen magyarázatot kérek. Ez indítvány előttem mintegy azt tételezi fel, hogy a vámjövedelmek egy vagy több közös orgánum által fognak beszedetni , és nem elkülönítve. Ismételve hallottam azt, ezen munkálatban is érintve van, de különösen kisebb magánkörökben tett nyilatkozatok alkalmával, hogy múlhatlanul szükséges, miszerint Magyarország területén más orgánumok ne létezzenek, mint olyanok, melyek egyenesen a magyar kormány alatt állanak- Már most ezen pont aggodalmat ébreszt bennem, vájjon nem úgy van-e értve, hogy itt a bécsi, most már a Külügyminiszternek általadott kereskedelmi minisztérium fog közös vámhivatalnokokat tartani, mint ezelőtt, és a vámjövedelem nem fog egy közös cassába folyni és nem a magyar financzminister vagy tán a kereskedelmi minister fogja elintézni az ezekhez tartozó teendőket. (Folyt, következik.) egyletnek azon esetben is, ha ez összeg az előfizetési pénzek százalékából nem telnék ki. 3. Olvastatott Schrecker Ignácz fényképész levele, ki a kiadandó országgyűlési album egyenként elkelt arczképeinek osztalékából (egy képtől 5 kr), 27 ft 10 krt küld be az egylet pénztárába s kéri az egyletet, hogy intézzen felszólítást az országgyűlésnek még magukat nála le nem photographicoztatott tagjaihoz, hogy engedjék arczképeket lephotographicoztatni. Az egylet újabban és tiszteletteljesen ajánlja Schrecker fényképész ur kérését az országgyűlés tagjainak figyelmébe. (Lakása Bálvány-utcza 3-ik sz. Kappel-ház.) 4. Olvastatott a pénztárnok számadása az 1866-ik év utolsó évnegyedéről, mely egész terjedelmében itt következik : Kimutatása a magyar irók segélyegylete pénzforgalmának az 1866 ik év IV ik negyedéről. Be vé tel. I. Alapítványi tökéből . . • 022 ft 50 kv II. Alapítványi töke kamataiból 2460 „ 74 „ III. Évdijakból..................... 360 „ —• „ IV. Adományok s egyéb vegyesek .......................................... 63 n 24 n V. Ideiglenes kiadásokból viszszavétetett. . . . . . . . 3340 „ — „ Összesen 6846 ft 48 kr. Hozzá adván a 111-ik negyedévi pénztármaradványt . . . 602 ft 81 kr Tesz az összes forgaloini 7449 ft 29 kr Kiadás. I. Ideiglenes depositum . . 3947 ft 50 kr II. Segélyezésekre . . . III. Tiszti fizetésekre ... IV. Adók és egyéb vegyes kiadások ...........................................789 „ 82 „ Összesen 6475 ft 63 kr Levonva a kiadást a bevételből marad ... . ..... 973 ft 66 kr 1438 „ 31 „ 300 _ „ A befizetések részletes kimutatása. I. Alapítványi töke. 1. Néhai Varga Lajos alapítványa 200 ft. 2. Magyar földhitelintézeti záloglevelek vásárlása által előállított tőkeszaporodás 422 ft 50 kr. Öszszesen 622 ft 50 kr. II. Alapítványi tökék kamatai. 1. Földhitelintézeti záloglevelek 58,6110 ft 1866. félévi kamatjai 1611 ft 60 kr. 2. Gyulai Pál 200 ft után 1866-ra 10 ft. 3. Magyarországi úrbéri kötvények után kamat 1866 második felére 119 ft 43 kr. 4. Gr. Nemes Ábrahám 210 ftos alapítványa utáni kamat 1866-ik év második felére 5 ft 25 kr. 5. B. Eötvös Dénes 200 ft után 1866-ra 10 ft. 6. Gr. Forgách Kálmán 200 ft után 1866-ra 10 ft. 7. Joannovich György 200 ft után 1866-ra 10 ft. 8. Mannó István 200 ft után 1866-ra 10 ft. 9. Ráth Mór 200 ft után 1866 ra 10 ft. 10. Simányi Antal 200 ft után 1866 ra 10 ft. 11. Zsivora György 200 ft után 1866 ra 10 ft. 12. Gr. Desewffy Emil 200 ft után 1866 ra 10 fr. 13. Rimaszombat városa 400 után 1865-re 20 fr. 14. Néhai Varga Lajos 200 ft alapítványa után 1865- ik év utolsó negyedére és 1866-ra 12 ft 56 fr. 15. Ebner Ede 200 ft után 1866-ra 10 ft. Hr. B. Eötvös József 200 ft után 1866 ra 10 ft. 17. Fogarassy János 200 ft után 1866-ra 10 ft. 18. Geröve István 300 ft után 1866-ra 15 ft. 19. Székely Victor 200 ft után 1866-ra 10 ft. 20. Ullmann Izidor 200 ft után 1866-ra 10 ft. 21. Lónyay Menyhért 200 ft után 1866-ra 10 ft. 22. Bogyai Antal 200 ft után 1863—64—65-re 30 ft. 23. Barcza Sándor 200 ft után 1866 ra 10 ft. 24. B. Augusz Antal 200 ft után 1866-ra 10. ft. 25. Lónyay Gábor 200 ft után 1866-ra 10 ft. 26. Patay József 200 ft után 1866-ra 10 ft. 27. Szóntagh Pál 200 ft után 1866-ra 10 ft. 28. A földhitelintézet pénztára 1200 ft után 1866-ra 56 ft 70 kr. 29. Ugyanaz 400 ft után 1866 ra 12 ft 72 kr. 30. Ugyanaz 200 ft után 1866 ra 6 ft 36 kr. 31. Ugyanaz 200 ft után 1866 ra 4 ft 8 kr. 32. Ugyanaz 200 ft után 1866 ra 20 kr. 33. Pap Antal örökösei 400 ft után 1864—65 évekre 40 ft. 34. Jankó Vincze 200 ft után 1866- ra 10 ft. 35. B. Kemény Zsigmond 200 ft után 1866-ra 10 ft. 36. V. Kovács László 200 ft után 1866 ra 10 ft. 37. B. Podmaniczky Frigyes 200 ft után 1866-ra 10 ft. 38. Pesti nemzeti kör 200 ft után 1866-ra 10 ft. 39. Gr. Teleki Domokos 200 ft után 1866-ra 10 ft. 40. Télffy János 200 ft után 1866-ra 10 ft. 41. Bathó József 200 ft után 1866 ra 10 ft. 42. Gr. Széchenyi Gyula 200 ft után 1866 ra 10 ft. 43. Gr. Bethlen János 200 ft után 1866 ra 10 ft. 44. Murányi Ignácz 200 ft után 1866 ra 10 ft. 45. Mazoly István 200 ft után 1866 ra 10 ft. 46. Emich Gusztáv 200 ft után 1866 ra 10 ft. 47. Félér Vilma 200 ft után 1866 ra 10 ft. 48. Ullmann Adolf 200 ft után 1866-ra 10 ft. 49. Gr. Batthyány Géza 200 ft után 1866-ra 10 ft. 60. Czigler Sándor 200 ft után 1866-ra 10 ft. 51. Gr. Pejacsevics Pálné 400 ft után 1866 ra 20 ft. 52. B. Révay Simon 200 ft után 1866-ra 10 ft. 53. Rosty Pál 200 ft után 1866ra 10 ft. 54. Gr. Zichy-Ferraris Manó 200 ft után 1866 ra 10 ft. 55. Zichy Ferdinand és János mint néhai id. gr. Zichy János örökösei 200 ft után 1866-ra 10 ft. Vezerle Gáspár 200 ft után 1866-ra 10 ft. 57. Lengyel Miklós 200 ft után 1866-ra 10 ft. 58. Roskoványi Boldizsár 200 ft után 1866 ra 10 ft. 59. B. Vécsey Sarolta 200 ft után 1866-ra 10 ft. 60. Debreczen városa 600 ft után 1866-ra 30 ft. 61. A pesti takarékpénztárban fekvő 64 ft 80 kr alapitványi tőke után kamat 1866-ik évre 2 ft. 62. Holdmező-Vásárhely városa 200 frt után 1865—66 ra 20 ft. 63. Laky Antal 100 ft után 5 ft. Összesen 2460 ft 74 kr. III. E v d ia k. 1. Somossy Ignácz 1863—68. évekről 1866-ra 12 ft. 2. Arany János 1862 — 67. évekről 1866-ra 12 ft. 3. Blahunka Ferencz 1862—67. évekről 1866 ra 12 ft. 4. Morócz István 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 5. Németh Sámuel 1862—67. évekről 1866 ra 12 ft. 6. Ács Károly, 1862—67. évekről 1866 12 ft. 7. Bérczy Károly 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 8. Lévay Henrik 1862 — 67. évekről 1866-ra 12 ft. 9. Maszák Hugó 1862 —67. évekről 1866-ra 12 ft. 10. Peregriny Elek 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 11. Poor Imre 1862—67. évekről 1866 ra 12 ft. 12. Steiner Ármin 1863—68. évekről 1866-ra 12 ft. 13. Török István 1862-67. évekről 1866-ra 12 ft. 14. Weninger Vincze 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 15. Pesti növendék-papság 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 15. Reviczky István 1862 —67. évekről 1866-ra 12 ft. 17. Gr. Zichy Jenő A magyar írók segélyegylete. A magyar írók segélyegylete igazgató választmányának január hó 22-én gr. Károlyi István esliga elnöklete alatt tartott üléseben a következő nevezetest) tárgyak fordultak elő : 1. Elhatároztatott, hogy a közgyűlés mártius 3 án délben 12 órakor fog megtartatni a magyar tudományos akadémia kisebb termében, hova nyomtatott körlevéllel egyenként meghívandók figyet a Pató és évdíjas tagjai. A közgyűlés ■ a tárgyai a következők : az igazgató választmány jelentése az egylet állapotáról; az elnök, az igazgató választmány és ellenőrködő bizottság megválasztása. 2. Olvastatott Idadó Deutsch testvérek levele, kik a „Képes Világ« czimű folyóiratnak az Írói ,segélyegylet javára szánt jövedelméből újabban 125 hot küldenek az egylet pénztárába,s egyszersmind évenként 100 ft jutalékot ajánlanak fel az 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 18. Dunaföldvári kaszinó 1863—68. évekről 1866-ra 12 ft. 16. Gyurikovich , Mátyás 1862—67. évekről 1865—66-ra 24 ft. 20. Kornis Róza 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 21. Rimaszombati kaszinó 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 22. B. Mednyánszky Dénes 1862—17 évekről 1866 ra 12 ft. 23. Gr. Batthyányi Gézáné 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 24. Gündöcs Benedek 1862—67. évekről 1866-ra 12 ft. 25. Simonyi Antal 1862 — 67. évekről 1866-ra 12 ft. 26. Gr. Batthyány Lászlóné 1862—67 évekről 1866-ra 12 ft. 27. Névtelen 1862-67. évekről 1866 ra 12 ft. 28. Lukácsy István 1862—67. évekről 1806-ra 12 ft. 29. Zelenay Károly 1862—67. évekről 1866- ra 12 ft. Összesen 360 ft. IV. Adományok és rendkívüliek. 1. Közpénztári vagyon után kamat 2 ft 24 kr 2. A k.-m.-vásárhelyi kaszinó 36 ft. 3. Deutsch testvérek újabb küldeménye a „Képes Világ“ előfizetői százalékából 25 ft. Összesen 63 frt 24 kr. Kelt Pesten 1866. dec. 31-én. Szathmáry Lajos, pénztárnok. Tisztelettel kéretnek mindazok, kik kamatra vagy évdijra nézve a múlt évekről hátralékban vannak, méltóztassanak tartozásaikat az egylet pénztárnokához, Szathmáry Lajos úrhoz (Sándor utcza 16. sz.) mielőbb beküldeni. Pest, febr. 6-án 1867. Gyulai Pál ideigl. titkár. Különfélék. Pest, febr. 13. Greguss Ágost beszéde Pákh Albert sírjánál: Megdöbbenve állunk ismét előtted, élet nagy titka, halál! Megdöbbenve, és a közönségesnél erősebb fájdalommal, mert az élet, melyet most eloltottál, ezrek életének világított! Mert akinek földi maradványaira him, a föld kebele várakozik, irodalmunk és társadalmunk fényes lángja volt, a messze világító „Vasárnapi Újság“ alapítója és szerkesztője, a tegnapelőtti vasárnap halottja, Pákh Albert ! Mindnyájan ismertük őt, és tudjuk, hogy szenvedett, sokat nélkülözött, mégis folyvást és lankadatlanul küzdött; tudjuk, hogy neki kétszeres fáradságába került az igazság fegyvereinek hordozása és forgatása, mert nála — két évtized óta — a legépebb lélek a legroskadtabb testbe volt zárva; tudjuk, hogy ő mégis az első csatarendben harczolt és hivatásának valóságos martyrja volt. Mert nemcsak az a martyr, kit magasabb eszméiért az emberek rövidlátása üldöz : martyr az is, kit rendeltetése teljesítésében a zsarnok testnek reá feszített kényszerkabátja akadályoz, vagy pedig az ellenségesen bonyolódó viszontagságok hálója tartoztat. S a mi barátunkat gátolta mind a kettő. Mily tanfalusi kinok gyötörhették őt, midőn érezte magában az erőt, hogy számunkra a szellemi édenkert legszebb, legjobb gyümölcseit válogathatná, de érezte egyszersmind, hogy nyomom karját ki nem nyújthatja utánok! Mily tanfalusi kunok gyötörhették 48-ban, midőn valósulni látszottak az eszmék, melyekért ő is küzdött, s neki távol a hazától kellett, betegek és örültek szomorú tanyáján, tespednie, s csak akkor térhetett vissza, midőn már Elhulltanak legjobbjaink A hosszú harcz alatt, midőn az egész haza egyetlen rom volt, és újból kellett építeni mindent! Most ismét a 48 diki eszmék valósulása kecsegtett- s Pákh Albert meg nem érheti. Nem volt e igazán csoda, hogy ő oly ritkán fakadt ki sorsa ellen, akkor is csak egy-egy meghittebb barátja előtt, és szinte akaratlan villanatok közben engedve bepillantani a sivár éjbe, mely életére nehezült? Nem volt-e a legritkább erő csodája, hogy e martyr, ki önmagát is alig tengette, képes volt a társaság legkülönneműbb köreit, és mondhatjuk, egész irodalmunkat humorával táplálni ? Hogy az ő halála mily roppant hézagot hasít irodalmi és társadalmi létünkön egyaránt , csak később fogjuk még sínyleni. Az ő működése, ő maga oly szorosan összeforrt utolsó századnegyedes haladásunk minden tényezőjével, hogy e haladásnak alig van örvendetesebb mozzanata, melynek előteremtésében részt ne vett, s bizonyára nincs egyetlen kitűnőbb szereplője sem, kivel ne szövetkezett volna. S ha keressük az általa gyakorlott üdvös hatás és személyes tekintélye kulcsát, azt nemcsak szikrázó elméjében, nemcsak alapos készültségében, nemcsak erős meggyőződéseiben, hanem lelkülete azon szerencsés összhangjában is találjuk, minélfogva benne a legélesebb nyelv a leglágyabb szívvel párosult. Nyelve nem kimért senkit, de szíve segített mindenkin. Azért mindenki tartott tőle, de mindenki szerette is. Csak a gonoszok és kontárok gyűlölték, e gyűlölet azonban a valódi dicsőség kelléke. Az ő dicsősége pedig valódi. Esze világolt, kedélye melengetett, igazságos jelleme hódított messze túl azon kiváltságos körökön, melyek vele közvetlenül érintkezhettek, s hatása annál nagyobb és biztosabb volt, mert nem igényelt magának tekintélyt, nem ismerte a reformátori gőgöt. Pedig reformátor volt : hazai művelődésünk számára ö vetette meg a szélesebb alapot; a korábbi, úgynevezett úri olvasó közönséget ö tágította egész olvasó néppé; s a nemes gyümölcsfák, melyek most az egykori vad cserje helyén diszlenek, szinte kizárólag az ö csemete-kertjének növendékei. De minek bocsátkozzam érdemei fejtegetésébe ? Nem arra való az idő, sem hangulatunk, sem erőm. Csak Istenhozzádot jöttünk neki mondani, midőn elnyűtt testruháját e múlandóság ruhatárába teszszük. Isten veled hát, kedves barát, ha testvér! és daczoljon lelked a múlandósággal , és lebegj körül bennünket örök szeretettel ! — Pest, febr. 12. A közintézetek ügyében kiküldött bizottságnak f. hó 10-kén tartott ülésében felolvasztott Sennyei Pál b. főtárnokmester úrnak a bizottság elnöke Mikó Imre grófhoz, ez utóbbinak megkeresése folytán intézett hivatalos levele, mely szerint: „a legcsekélyebb észrevétel sem forog fenn a jelenlegi kormány részéről, hogy nemzeti múzeumunk ritkaságai a párisi világtárlaton e ez év alatt : „Magyarország nemzeti múzeuma tárgyai“ legyenek kiállíthatók. Miután a bizottság, ezen előtte nagyfontosságúnak tetsző kérdés megoldásáról tisztába hozatott , áttért megbízatása részleteinek kidolgozására. Mindenekelőtt a múzeumi albizottság javaslatától eltérőleg különös súlyt fektetett arra, hogy részint a felelősség gyakorlati kivihetőségénél, részint azon oknál fogva, mert az országgyűlés méltósága alattinak látszik, egy oly egyént és úgy szólva mellékesen megbízni,ki tüzetes megbizatását egészen más tárgyakra a kormány kezéből vette át, a múzeumi ritkaságokkal kiküldendő országgyűlési, csakis annak felelős biztosul, egyedül a hazafias lelkű Rómer Flóris akadémiai tagot véli indítványba hozandónak, az országos alapból a kiállítás egész tartamára fizetendő 10 ft 0. é. napidíj mellett. Az elküldésre kiszemelt múzeumi tárgyak öszszesen 180 db ó, közép, s magyarhoni díszedény, egyházi készlet, magyarhoni ékszer és házi eszközökből állanak. E műkincseket két országgyűlési képviselő jelenlétében s ily megbízottakul: Doboczky Ignácz és Torma Károly ajánltatnak, a m. nemzeti muzeum igazgatósága aranyművesek által vizsgáltassa, becsültesse és méresse meg. Szerkesztessék azokról, a megbízott képviselők ellenjegyzése mellett kimerítő átadási jegyzék, melyben a darabok mineműsége, súlya, a beléjök foglalt drágakövek száma, neme, becsértéke, még a hiányok is pontosan megjelölendők. Az átadási jegyzék három példányából egyike a kiküldött biztos, másika a nemzeti múzeum igazgatója kezénél marad, a harmadik pedig a képviselőház levéltárába tétessék le. A tárgyak becsomagolása, illetőleg elszállítását minden lehető elővigyázattal, különös tekintettel a törékenyebb természetű műdarabokra, az azokért felelős országgyűlési biztos személyesen eszközölné, s értékük szerint valamely intézetnél biztosítandók lesznek. Végül utasítandónak véli a megbízottat, hogy ha e tárgyak nem más országbeli műtárgyakkal vegyest, időrendszerint beosztva helyeztetnének el, azokat, külön, a magyar czimer és zászló alatt, „Magyarország“ felirattal állítsa ki. Mindezekről a képviselőház legközelebbi ülésében jelentést tenni — a közintézetek bizottsága helyettes előadóját, Gaz ágy Salamont, bízta meg. — Fiuméban — mint tudósítónk írja — e hó 10-én a városi polgárság minden osztályából összesen 10- en gyűltek össze, azon ünnepélyről tanácskozandók, melyet a magyar minisztetérium kineveztetése alkalmára kívánnak rendezni. Az ünnepély programmjáról lapunkat táviratilag értesíteni kívánták. A távirat következőleg volt szerkesztve : „A magyar minisztérium kinevezésének nagy fontosságú eseménye Kivilágítás, magyar zászlók kitűzése a házakon, hajók árboczain, és népünnepélyekkel fog dicsőittetni. Az ünnepélyek rendezésével 16 tagból álló választmány jön megbízva. Elhatároztatott az 1848-ks gyászos emlékű erőszakoskodásokat nem viszonozni, sőt testvériességgel és ildomossággal ülni meg a béke és haladás eseményét. Éljen a király, éljen közös hazánk.“ Íme, igy szólott a távirat, és e távirat elküldését a táviró-hivatal megtagadta. — A „Hon“ írja : „A baloldali kör f. hó 12 én tartott értekezletében több tag által szóba hozatván, miszerint azon hír terjesztetett el, hogy a netalán alakulandó minisztérium elleni tüntetésekre a városban legközelebb állítólag történt felhívások a baloldal nevében tétettek , az értekezlet egyszer mindenkorra kimondotta, hogy elveit annak helyén szilárdul védeni, érvényesítésükre minden törvényes eszközzel törekedni mindig mulaszthatlan hazafiai kötelességének ismerandi ugyan, de feladata csak ez lehetvén, az említett ráfogásokat határozottan visszautasítja.“ Ezen közleményt a „Ilon“ következő megjegyzéssel kíséri : „A fentebbi nyilatkozat által az országgyűlési baloldal elutasít magától minden solidaritást azon állítólagos ellentüntetési szándékokra nézve, amik hk szerint a magyar minisztérium ellen tervezve volnának. Mi igaz az ellentüntetési szándékból, mi nem? azt nem tudjuk ; azonban részünkről, mint a sajtó kezelői, nyíltan és határozottan tartozunk kimondani, hogy ez ellentüntetési szándékot nem értjük és nem helyeseljük. Alkotmányos magyar minisztérium mellett teljes szabadságot nyer a sajtó, megnyílnak a megyei gyűlési éremek, s ott áll az országgyűlési szószék; mindhárom helyen nyilatkozhatik szabadon és bátran a közvélemény, akár a különvélemény ; megbírálhatják, leküzdhetik egymást az ellenvélemények ; opponálhat az ellenzék a kormányi elveknek nyíltan, férfiasan, szemtől szembe, nem szorul titkos sajtóra, sejtekből izgatásra. Néptüntetéseket a szabadelvű pártok csak a szabad szó elnyomói ellen szoktak használni ; a szabad szószék és sajtó világában azokat csak a reactio használja. Azért mi politikai elveinket tovább is védeni fogjuk, mind a sajtó, mind a törvényes tanácskozások terén, s azokat, kik elveinket követik, e téren kitartásra és csatlakozásra szólítjuk fel , hanem egyúttal kérjük némely, bizonyosan csupán túlbuzgalomból izgatott hazánkfiait, hogy aprólékos ellentüntetési szándékokról mondjanak le, miután az, a mi pártunkra nézve káros, a közös hazára nézve veszedelmes, a szándéklókra nézve pedig teljesen haszontalan.“ Beregszászi ez alkalommal is két zongorát készített a párisi kiállításra, s egy pár nap múlva mindkettőt rendeltetése helyére indítja. Addig is zongoraterme nyitva áll mindazok előtt, kik szándékoznak a minden tekintetben uj rendszerrel, nagy gonddal készített, s külsőleg is fényesen sikerült hangszereket megtekinteni, melyekről közelebbről bővebben szólunk. — Ferenczy Lajos, miskolczi derék polgár, ki saját környezetében minden adakozásban részt veszen, közelebbről az irói segélyegyletnek 200 forinttal alapítójává lévén, egyszersmind 100 frtot küldött a Kisfaludy-Társaságnak is. Tiszteletre és követésre méltó példája az áldozatkészségnek, melyet ily', nem nagy vagyonú hazafi áldozatkészsége nyújt a tehetősbeknek. — Walser Ferencz pesti harangöntő (Nagy keresztutcza 3. sz.) közszemlére állitá ki azon könnyű szerkezetű, de hatalmas erejű haranglábat és szép könnyen húzható harangját, melyet a párisi kiállításra küld. Ajánljuk a közönségnek iregszemlélés végett, megjegyezvén, hogy csak e hó 16-kig lesz megtekinthető. „ Takács János tr. sümegi orvos e te, a dxy György által egy pipát áldott szerkesztőségünkhez a nemzeti múzeum-