Pesti Napló, 1867. április (18. évfolyam, 5084–5107. szám)
1867-04-02 / 5084. szám
70-5084. Vesztési iroda: Ft.kiu./i. k tere 7. szám. t. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Hérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Kedd, april 2 1867. 18. évi folyam. l'Vrencziek tere 7. szám fótibxvil. A lap anyagi részét il'Lte közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. MPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdet 12.«eiíja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 njkr. Nyílt tér : 5 hasábos peti.’ . c S5 nj kr. Kifixetési felhívás a april júniusi % évi folyamára: r * j_.. \ April—júniusi '|4 tvív . . 5 frt 25 kr. Col álj . ) Apri!—'Septembrri '|* évre leírt 50 kr. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, april 1867. Kisebbségi vélemények a közös ügyek tárgyában *) . Ismeretes dolog, hogy midőn a tizenötös bizottság kisebbségének véleménye a hatvanötös bizottságban tárgyalás alá került volna, azt Tisza Kálmán, maga és társai nevében : „nem szándékozván ez által a kölcsönös capacitatiónak útját állani,“ visszavonta. Hogy mit értettek azon, hogy a kisebbségi vélemény által a kölcsönös capacitatió útját nem kívánják állani, megvallom, nem igen értettem és nem igen értem. Azt gyanítottam, hogy nem lesz több kisebbségi vélemény. Nagyon tévedtem azonban, mert bizonyosan a kölcsönös kapacitatió kedvéért, a tizenötös bizottság majdnem minden pontjánál magukat a gyökeres alaptételeket mozgató vita keletkezett, a már ismert ellenvetésekkel. Midőn pedig a hatvanötös bizottság munkája a képviselőház elébe került, nemcsak Madarász és társai már említtt indítványa merül fel, de a hatvanötös bizottság 14 tagú kisebbégének is egy külön véleménye. És e különvélemény nagyon különböző ama másik munkálattól, melyet a tizenötös bizottság négy tagú kisebbsége adott be; habár a baloldal mind négy előkelő tagjának neve az aláírók közt olvasható, kik a tizenötös bizottság kisebbségét képezték, külön véleményét benyújtották Lehet, hogy újra tévedek, de nekem úgy tetszik, mintha ezen eljárás arra utalna, hogy maguk a baloldal vezérférfiai nem voltak előre tisztában eljárásuk rendjével, a közös ügyek elintézése által eszközlendő kiegyezés feltételei felől. És úgy tetszett, különösen ha némely jelekre figyelmeztem, melyek a minisztérium által közelebbről kért adó és újonezmegajánlási kérdések körüli vitákban merültek fel, hogy a baloldalt egybetartó erő inkább negatív, mint pozitív természetű. Inkább idegenkednek azon kiegyezési módtól, a közös ügyek azon kezelésétől, melyet a többség helyesel, mintsem ők egymáshoz ragaszkodnának a felfogásban, melylyel viszonyainkat tekintik. De nem akarok most itt azzal foglalkozni : minek az egybetartó kapcsok a baloldal férfiai közt; és nem azzal : netalán minő lesz sorsa a mostani baloldalnak, ha meg lesz állapítva a közös ügyek intézése; beadatott egy második kisebbségi vélemény , a hatvanötös bizottság kisebbségének véleménye, erről akarok igen röviden szóltani. Csak igen röviden, mondom, mert sok nézetét már előbbeni czikkeimben volt alkalmam bírálni, midőn a tizenötös bizottság kisebbségének külön véleményét bíráltam, és azért, mert a közelebbi vita folyamában, ha amaz mellőztetett is, ezen újonnan bekerült külön vélemény sok ismertetésnek, nem egy átható pillantásnak, talpraesett megjegyzésnek, a morzsoló bírálatnak való tárgya. Az első pontban ki van emelve, hogy Magyarország még független szabad ország. A 2., 3., 4. és 5-ikben, hogy az 1723-ki I. és II. t.-czikkelyek azon egyedüli jogi alap, melyen Magyarország és ö Felsége nem magyar tartományai közti kapcsolat képződik. A 6-ikban, hogy azon jogi viszonyt, melyben Magyarország áll ö Felsége nem magyar tartományaival, nem változtathatja , az, hogy azok már most alkotmányos jogokkal ruháztattak fel. Kétségen kívül, őfelsége magyar és *) Nem nagyon siettünk eme czikksorozat közlésével, mert nem reméltük, hogy a képviselőház azt illető tárgyalásait oly rögtön bevégezze. A tárgy nagy fontosságánál fogva azonban, és hogy a czikksorozat ne maradjon félszegen, nem tartjuk helyén kívüli- nek, e befejező czikket, habár némileg utólagosan is kal adni. Szerk. nem magyar tartományai közt, törvényeink szerint, azon unió létez, melyet personal uniónak szoktak nevezni. De épen oly kétségen kívüli hogy ama personal unió, melyben Magyarország a Habsburg-ház nem magyar tartományaival állott, igen reális kötelezettségeket és javadalmakat állapíított meg a közös uralkodási rend és kölcsönös védelem törvényesítése által, a birodalom minden részeit illetőleg egymás irányában. Kétségen kívüli egyszersmind az is, hogy közös ügyeink nemcsak az általános hadügy és külügy, s azt illető pénzügyek, melyek egyenes következményei annak, hogy megoszthatlanul ugyanazon uralkodás altt álló monarchiában vagyunk, de vannak olyan közös vagy közös érdekű viszonyaink, melyekről törvényeink nem szólnak, vagy azoknak egyenesen ellenére keletkeztek, de melyeket ignorálnunk még sem lehet.Államadósság, kereskedelmi és pénzviszonyok stb. Az is kétségen kívüli, hogy a corpus jurisban nincs törvény, mely elrendelte, hogy akkor, midőn az uralkodó Habsburg ház nem magyar tartományai alkotmányos életre lépnek, újra kell rendezni azon viszonyt, melyet mi közöttünk a pragmatica sanctió állapított meg; és kétségen kívüli az is, hogy a magyar törvényt, mint olyant csak az arra törvényesen képesített országgyűlés ék a törvényes fejedelem egyetértve változtathatják meg. Rémséges tévedés azonban e mellett állítani, hogy viszonyainkat őfelsége nem magyar tartományaival az nem változtatta, hogy már ezután azok is alkotmányos kormány alatt élnek. Azon kötelezettségeket, melyeket eddig helyettük a felséges Habsburg-ház feje vállalt el, már most az illető tartományoknak kell magukévá tenni; azon közös ügyek intézésében, melyeket eddig nevükben uralkodójuk önhatalmilag intézett, ezentúl befolyásuknak kell nekik is lenni, mert alkotmányosak. Két tehetség van. Vagy módosítja Magyarország saját törvényeit, s ez által képesíti a nem magyar tartományokat alkotmányosan élni. Vagy nem módosítja s ez által kényszeríti azokat továbbra is absolutismus alatt maradni. Ha nem paransolják törvényeink, parancsolja az emberi jog, parancsolják a nemzetközi viszonyok, hogy módosítsuk törvényeinket. Jaj lenne Magyarországnak, ha egyenes ellentétben állana szabadsága, függetlensége régi szövetségeseinek és szomszédai nagyobb részének alkotmányos fejlődésével. Szerencsére annak,épen az ellenkezője a való. A hatvanötös bizottság kisebbsége javaslata szerint azonban egy lépést se tennénk ez irányban. A 7-ik pont egyszerűen utal az esetrőlesetre érintkezésre. A 8-ik pontban újra elő vannak számlálva Magyarország jogai és a kiegyezést megelőző követelései; s közben azon, már nem egyszer megcáfolt sophismával találkozunk, hogy nekünk nincsenek kötelezettségeinek ő Felsége nem magyar tartományai, csak a közös uralkodóház iránt. A 9 ik pont a közös ügyeket számlálja fel az ismeretes módon. A 11., 12. és 13-ik pontok a külügyeket akarják rendezni olyan formán, mint a tizenötös bizottság kisebbsége munkálatában olvasható. Ez egyébiránt még czifrább s hát még kivihetlenebb, amennyiben némely esetekben nemcsak a személye mellé rendelt minisztert kellene kihallgatni a közös fejedelemnek, de az egész minisztériumot. Magát a tárgyat már bíráltam. Hasonlag áll a 14. ponttal a dolog, mely feljogosítja a fejedelmet magát uralkodóháza miniszterével helyettesíttetni. A sok pont azon képtelenséggel terhelné a minisztereket, hogy őfelsége előtt tett nyilatkozataikról jegyzőkönyvet vigyenek. A kölcsönös védelmet tárgyazó Ilk részben, a 19-ik pontban, fenn van tartva, hogy a védelem esetének beálltát az országgyűlés határozza meg. Ez sürgős esetekben vagy kivihetlen, vagy veszedelmes. A 21-ik pont úgy intézkedik a sereg vezérletéről, vezényletéről és önszervezetéről, mint már ezt a tizenötös bizottság kisebbsége munkájában találtuk és bíráltuk : katonai főhadparancsnokságot állít fel, miniszteri ellenjegyzéssel. A 23., 24., 25., 26. és 27-ik pontok a „magyar korona országainak hadseregéről“ beszélnek. Ez nem lehetne másként, mint ha a birodalmi sereg két felé osztatnék. Ennek kivihetlenségére sem szükség szót vesztegetni. A 28., 29. és 30 .k pontok a közös költségekről intézkednek, oly formán, mint ugyanarról a tizenötös bizottság kisebbsége kívánt intézkedni. A 31., 32., 33., 34. és 35 ik pontokban újra találkozunk a javaslat készítő bizottsággal. Nem szükség újra bírálnom. A illik rész a közvetett adók, államegyedáruságok és kereskedelmi ügyekről szól. Mindezekre nézve a kisebbségi javaslat is kész szövetségeket, egyezményeket kötni a nem magyar tartományokkal, mint független állam más független állammal. A 40 ik pontban van egy nagyon különös. Miután ki volt mondva, hogy a birodalomban közbenső vámsorompók felállítása nem kívánatos, fenntartja magának az ország a jogot, hogy „közbenső” vámvonal visszaállítása nélkül is zárvonalat állíthasson fel.“ Miként? Teljes tilalommal? A IV ik rész az államadósságokról szól. Nem igen mond egyéb fontos újat, mint azt, hogy maguk a tőkék is megosztanánk melyek Magyarországot illessék. (4-ik pont.) Ennek képtelensége ki volt mutatva a hatvanötös bizottság tárgyalásai folyamában. Az V ik igen rövid szakasz Dalmát-, Horváth és Tótországokról emlékezik meg, és Fiuméról. Kész figyelembe venni a közös ügyeket illető méltányos igényeiket. Mindent összevéve: A megváltozott viszonyok közt az eszélyesség, a czélirányosság parancsolólag követelik, az országnak már adott szava némileg kötelességgé teszik a pragmatica sanctiót tovább fejleszteni a közös ügyek intézésének új rendjét hozni be. A tizenötös bizottság kisebbségének javaslata czéliránytalan lenne, de általán nem is alkalmazható. A hatvanötös bizottság kisebbsége javaslata rendszeresebb ma, világos az előadásban , de a közös ügyek rendezését tekintve, hátrább áll a tizenötös bizottság kisebbsége véleményénél. A pragmatica sanctió közös ügyeit, melyek nem olyanok, mint egymástól idegen államok nemzetközi viszonyai, pusztán imernationális eljárással akarja szabályozni. Ez kivihetlenebb az előbbinél. A felmerült tervek közt csupán a hatvanötös bizottság mélyen átgondolt és jogainkat fel nem adó, de viszonyainkat rendező tervezete alkalmazható. B. KEMÉNY GÁBOR, Pest, ápril 1. A közös ügyi bizottság javaslata elfogadva van, elfogadva a képviselőház szavazatainak több mint kétharmada által. A megelőzött viták csak arra szolgáltak, hogy tömörítsék a pártot, mely előzőleg is hajlandó volt annak elfogadására, hogy azoknak is eloszlassák aggályaikat, kik előbb nem voltak azoktól egyáltalán mentek. Ez eredményen nincs miért csodálkoznunk. E javaslattal szemben, Madarász Józsefnek és társainak indítványa s a bizottság kisebbségének javaslata állott. Oly indítvány, mely állítván, hogy a bizottmány javaslata teremti a közös ügyeket, egyszersmind azt mondja, hogy „mindazon viszonyokra nézve, a melyek Magyarországot és az örökös tartományokat közösen érdeklik, az 1848-ks III. t. ez. 13. §-a rendelkezett,“ nemcsak elfogadtatásra nem számíthatott, de még csak arra sem, hogy komoly megfontolás eredményéül legyen tekinthető. Nem, annyival is inkább, mivel ama rendelkezést maga sem mondja kielégítőnek, hanem csak törvényszerűnek, aminek peg — törvényről lévén szó — semmi értelme sincs, mivel hogy törvény másként, mint törvényszerűen nem rendelkezhetik. Ámde, a kérdéses indítvány szerint, nemcsak törvényszerűen rendelkezett , mondott viszonyokról, a nevezett törvény, hanem az alkotmányi elv követelése szerint is. Elismerem, de nem lehet meg nem ütköznöm e tételnek az indítványban látható indokolásán, mely mondja, hogy „minden önálló állam felelős kormánya által intézkedik más államok kormányaival.“ Én úgy tudom, hogy azokkal sehogy sem intézkedik, hanem csak érintkezik, s felelős kormánya által ezt is csak az teszi, mely ilyennel bír, tehát nem mindenik. De nem folytatom tovább; ennyiből is kitűnik , hogy azon indítvány mennyi gonddal, vagy inkább könnyedséggel készült. A kisebbség javaslatnak sem lehet jobb sorsot igérni. Nem említve, hogy néhányan azon férfiakból, kiknek neve a külön vélemény alatt olvasható, korábban egy más, utóbb maguk által is czélszerűtlennek talált, és azért visszavont véleményt írtak alá; nem említve, hogy ez által önmaguk megingaták azon hitet, hogy megállapodott nézettel bírnak ime végzetessé válható kérdésben , csak azt emelem ki, hogy a javaslat különben is ép oly kevéssé kielégítő, amily kevéssé tarthatók az érvek, mik a vitatkozás folyamában a mellett s a többségi vélemény ellen felhozatva lőnek. Nem kielégítő a kérdéses javaslat, különösen azért, mivelhogy kétségtelen jeleit viseli magán a bevégzetlenségnek, akár tekintsük kül alakját, akár tartalmát. Amaz irányban elég legyen csak hetedik pontjára mutatnom, mely egy körmondatnak csupán első fele, amelynek hátsó felét hiába keresnők. Fontosabbak azon jelenségek, mik tartalmi tekintetben mutatnak a készség hiányaira. Nem szólok a külügyi kormányzatot illető pontokról, érdemük szerint méltatván már azokat e lapokban. Kemény Gábor, részemről csak a 17 ik pontra kívánok mutatni, mely a végleges rendelkezést későbbre halasztja. De ez még nem minden. A nézetek és szándéklatok tsztázatlanságára mutat az is, hogy a 23-ik pont egyáltalán ütközik a 26 ikkal, amaz, béke idején, mindig saját területén kívánván tartatni a magyar korona országainak hadseregét; emez pedig csak azt kötvén ki, hogy azonkívüli alkalmazását csupán az 1848-ki III. t. ez. 8-ik §-ában megállapított módon határozhassa el a fejedelem. Vagy ezt talán háború idejére érti ? Nem hihetem, miután ugyanazon pont még azt is kívánja, hogy más, ahhoz nem tartozó katonaságnak a magyar korona területére való behozását és azon alkalmazását csak az országgyűlésnek megegyezésével határozhassa el. Ezt háború idejére kivárni, szintén lehetetlen, tudva, hogy a választásokra hónapok kellenek. A 31—35 pontokban foglaltaknak elégtelenségét, a bennük foglalt egész intézkedésnek bevégzetlen voltát fényesen kimutatta a viták folytán Horváth Boldizsár, kiemelvén, hogy „a javaslat szerzői elfeledtek expedienst találni azon esetre, ha a két országgyűlés küldöttségei nem bírnának közös megállapodásra jutni; valamint nem gondoskodtak expediensről azon esetre is, ha egy közös javaslat az országgyűlési küldöttségek közt létrejöne ugyan, de azt az egyik vagy másik országgyűlés elvetni kívánná.“ Pedig ez esetek mindenike nagyon valószínű, az illető országgyűlések eltérő megállapodása után alig lehetvén reményleni azok küldöttségeinek összeegyezését, s nem igen lehetvén várni, hogy netán mégis lérejöhető közös javaslatuk a két országgyűlés négy házának egyikében se jusson zátonyra. S mindamellett a javaslat készítői ez intézkedést is sokalni látszanak. Bizonyítja ezt a 36-dik pont, mely gondoskodik, hogy az ilykép netán megszülethető közös megállapodások leronthatók legyenek egyoldalúig is. Hasonlóan kifogást kell tennem a javaslat 27-dik pontja ellen, nem ugyan a benne foglalt intézkedésnek bevégzetlensége, de igenis annak czélszerűtlensége miatt. A hadügyi költségeknek külön tarthatását szintén lehetlennek tartom. Egy vár a Lajthdnak vagy Morvának túlsó, vagy innenső partján, teljesen egyenlő szolgálatot tesz a birodalom mindegyik felének, s a hadügyi költségek különtartása mellett, arra mégis csak az egyik fél adóznék De — mondják — a 27-dik pont csak a hadsereg, nem pedig a hadügy költségeiről szól. Jó, de ekkor ez utóbbiakról általában épen sehol sincs szó. Aztán meg a hadsereg költségeinek különtartása is aligha lehető, kivált háborús időkben. Hányszor nem történik, hogy bár háborúra nem kerül a dolog, mégis mozgósítani kell a seregnek legalább egy részét. Ily esetben, a költségek külön tartása mellett, igen könnyen túlterhelhetné egyik és másik felet a hadserget vezérlő hatalom, a szerint, amint a birodalom két fele egyikének vagy másikának sergét mozgósítaná. Adjuk ezekhez, hogy a kisebbségi javaslat fenntartja az ország részére, s így odahagyja a túlsó félnek is, hogy a védelem esetéről és annak miként teljesítéséről maga határozzon. Oly fenntartás ez, mely lehetlenné látszik ugyan tenni e túlterheltetést, de teljesen alkalmas arra is, hogy értéktelenné tegye a védelmi kötelezettségnek elismertetését, amelyet pedig — legalább a fejedelemre nézve — kétségbe a kisebbség sem vont. Mindezekről másként gondoskodik a bizottmányi többség javaslata, egyáltalán kielégítő biztosságot nyújtván. De épen azért vélte a kisebbség, hogy az megszorítaná, ha meg nem semmisítené, hazánknak függetlenségét és önállóságát. Súlyos vád, de kérdés : nem alaptalan-e? E kérdésre felelni legközelebb fogok. K. r. Pest, ápril. 1. □ A magyar kormány határozati javaslata a mártius 5 -én megajánlott 48 ezer újoncz kiállításának feltételei és módjai iránt, oly kitűnő mind czélszerűség mind pedig tapintatosság tekintetében, hogy országgyűlésünkön majdnem vita nélküli elfogadásra számíthat. Gáncsolói csak azok lehetnének, kiknek általában az újonczok megajánlása nem tetszenék, de miután a múlt hó 5-kén e kérdés el ven döntve, nem hihető, hogy szónoklatokra anyagot szolgáltasson. A határozati javaslat szerint, a kiállítandó utonczok nem mint az 1831 -i országülésen megállapittatott, 16 évig, hanem csak hat évig tartoznak fegyverben szolgálni, s a törvényhozási után jövőre életbe léptetendő védrendszer minden kedvezményes és terhes rajok szintén ki fognak terjesztetni. A hadkötelezettség alóli felmentési kedvezmények, a jelenlegi ujonczállításnál is megtartatnak, s azon aggodalmak, melyeket a bécsi hadügyminiszter szigorúbb szabványai gerjesztettek, a mi honvédelmi miniszterünk intézkedéseiből táplálékot nem nyerhetnek. Az ujonczozás helységenként sorshúzás által történik, s a helyettesítés meg van engedve. Tagadhatlan, hogy volt idő, midőn Európa némely részeiben az egyenlőség nevében ostromoltatott a katonai terhektől megválthatás eszméje, azonban még a democratikus szellemű Francziaországban is nagy ellenhatás mutatozott közelebbről a helyettesítés eltörlése ellen, s ha jól emlékszünk, a kormány, mielőtt tárgyaltatott volna, a törvényjavaslat pontjaiból önként kitörölte e tilalmat. A magyar minisztérium a helyettesítést, melyet megengedett, azon kikötéssel korlátozta, hogy a helyettesítő egyén vagy magyarországi, vagy erdélyi legyen. Ennélfogva az idegenek ki vannak zárva, és a kényes viszonyok tekintetéből mellőztetnek a horvátok is. Még csak annyit említünk, hogy kormányunk hódolva az 1840-diki II. törvényczikknek, azt rendelte, hogy az állítandó ujonczok egyedül a magyar ezredekbe soroztassanak ; kivévén természetesen azt hogy a technicai fegyvernemekhez is alkalmas egyének, képzettségüknek megfelelő téren működhessenek. A megyék rendezéséről. III. Következik, hogy előadjam, mint képzelem én az általam eddig kifejtett elvek alapján a megyei közönséget megalkotandónak. Nézetem szerint a népképviseletet, adócensust, intelligentiát és a társadalmi érdekeket kell combinnom, mi szerint a megyei közönségnek tagja volna mindaz, a ki : s a) annak a nép által meg választatnék • s azonkívül 46!