Pesti Napló, 1867. május (18. évfolyam, 5108–5133. szám)

1867-05-16 / 5121. szám

Törvényszéki jegyző és egyszersmind igtató: Füley Gusztáv. Levéltárnok és telekköny­vvezető: Cseterás János. Számvevő: Csillag István. Vá­ros gazdája: Sarudi Mihály. Kapitányi segéd vagyis Írnok : Sarmaság Mihály. Hadnagy : Kakas József. — Szerencsésnek nevezzük e tisztújítást a törvényszék összeállítására nézve, mivel a négy tanácsos között, három okleveles ügyvéd van, míg eddig valódilag jogtudó tanácsosunk egy sem volt. Követválasztásunk f. hó fo­kán lesz. Nyilván fellépett jelöltek : Bercsey Lajos és Stoll Károly. Beszélnek Grenzenstein József és Smecser Ignácz felléptéről is. A választó­kerület köz­hajtása összpontosul abban, hogy kormánypárti követ választassák. A Mármaros megye bizottságáé ha 3­ dikán tartott ülésében elhatározta, hogy Deák Ferencz arczképét természeti nagyságban a me­gyeház termében felfüggeszti. Ugyanazon ülés­ben a magyar minisztériumnak bizalmat sza­vazott. Választási mozgalmak: Maro­s-V­á­s­ár­h­el­y, május 7. Végre Ma- S­rosszék is adá némi jelét az alkotmányos élet újra ébredésének. A szék egyik köztiszteletü kö­vetének, id. gr. Teleki Domokosnak felhívására, a napokban, dr. Knöpfler Vilmos úr barátságos házánál, magán színezetű, bizalmas értekezletet tartott a birtokosság és értelmiség egy része, az alkotmányos érzelmű honfiak legközelebbi teen­dőire és maguktartására nézve. A mintegy 50 — 60 tagból álló gyülekezet elnökéül, mindenek­előtt közakarattal gr. Teleki Domokost kiáltá ki, a­ki is eleven színekkel rajzolván a jelen hely­zet fontosságát; az országgyűlésnek és a hazá­nak nehéz körülményeit; azon aggodalmakat, melyek bizonyos felsőbb körben, Erdély alkot­mányos életének teljes helyreállítása ellen felme­rültek, s a restitutio in integrumot — bár oly mértékben, mint az Magyarországon immár meg­történt — mindeddig meggátolák . indítványozó, hogy a jelen csak magánszinezetű értekezlet, legalább az egyes jelenlevőknek, mint egyes egyéneknek nevében egy, a v­. kir. miniszté­riumhoz intézendő feliratban nyilatkoztassa ki Marosszék benne vetett teljes bizalmát, továbbá teljes készségét, hogy azon esetben, ha a minisz­térium az országgyűlés által neki megszavazott indemnity értelmében szükségesnek látná, hogy a jelen rendkívüli átmeneti helyzetben — mielőtt még az országgyűlési unió bizottság munkála­tával elkészülne — az ős székely jogok némileg tekinteten kívül hagyassanak : e szükség paran­csolta abnormitás miatt sem lesz féltékeny, csak­hogy végre valahára ízlelhesse az alkotmányos élet amaz első v­izes gyümölcseit, hogy maga vá­lasztott tisztviselői által lássa e széket kormá­nyozva. Indítványozá továbbá, hogy az értekez­let a napokban székhelyére, Kolozsvárra érke­zendő erdélyi kir. biztos úrhoz intézzen szintén bizalmi feliratot, kérvén egyszersmind, hogy a mellékelt feliratot juttassa mielőbb a miniszté­riumhoz és támogatva a benne foglaltakat , esz­közölje ki, hogy alkotmányos tisztviselőinket mielőbb alkotmányosan megválaszthassuk , az értekezlet azt is kijelentvén, hogy Maros­szék felfogván a jelen átmeneti kor nehézségeit : itt semminemű rendetlenkedéstől, kihágásoktól félni n­em lehet. Az értekezlet azonnal elfogadta a feliratok küldésének szükségét, s mindjárt a feliratok tar­talmát vette hosszasabb tárgyalás alá. A jelen levők egy része ugyanis azon véleményben volt, hogy a székelység tisztviselőire nézve nem ad­hatja fel azon ösjogát, mely szerint azokat a min­den székely férfiból álló ösgyűlés választhatja kijelölés nélkül. A másik, és túlnyomólag na­gyobb rész emlékeztette azonban őket, hogy igaz ugyan, hogy kijelölés nélkül és személyes szavazás utján választottuk hivatalnokainkat, de minden állomásra, minden bevett vallásból 3—­3-at, s igy kilenczet, a kormány aztán épen azt erősítvén meg a kilencz közül, a kit neki tetszett. Jobb tehát, hogy nekünk kandidáljanak s mi válaszszunk, mint hogy mi kandidáljunk, s nekünk (nálunk nélkül) válaszszon a kormány. Épen azért az először 1849-ben, később 1861- ben gyakorlott eljárást pártolá, mely szerint az egy Magyarországnak mindnyájan egyenlő pol­gárai lévén , egyenlő jogokkal is kell, hogy bír­junk, s igy, mint a megyében a főispánt, úgy nálunk is a főkirálybirót a kormánynak kell ki­neveznie, s ő jelölvén ki aztán a többi hivata­lokra jelentkező alkalmas egyéneket,az 1861-ki eljárás módjára, a bizottmány válaszsza meg a szék tisztviselőit. Az értekezlet, érdekes vitatkozások és felvi­lágosítások után, közakarattal, ez utóbbi nézet­ben egyezett meg, és igy az elnök indítványát magáévá tette, azon módosítással, hogy a két feliratot egy bizottság vigye fel Kolozsvárra, a kir. biztoshoz, élő szóval is támogatván a bennfoglalt kérést. E bizottság — élén id. gróf Teleki Domokossal — e hó 10 kén indul el útjára s lépteiket a székfiainak teljes bizalma követi, mert mindnyájan reméljük, hogy a kir. biztos ur támogató felterjesztése folytán a mi­nisztérium nem fog késni és közigazgatási s tör­vénykezési életünket alkotmányosan fogja szer­vezni. Adja Isten! A „Székely Népi­“ azt mondja egyik újdonságá­ban, hogy „városunk egyik követe, Dózsa Dániel, miniszteri hivatalnokká neveztetvén ki, követsé­­­­géről lemond; a másik követ: Dózsa Elek, jog­tanár pedig katedrájára tér vissza, s igy mind­két követi állomásunk megürül. Úgy halljuk, h hogy helyükbe Berzenczey László és Lázár Ádám urakat választják meg.“ E tendentiosus újdonságra, melynek lólába nagyon is kirí, ezúttal csak annyit jegyzünk meg, hogy: Dózsa Dániel­ről hiszszük, Dózsa Elekről tudjuk, hogy akár­kivel is előbb közli cselekvési szándékát, mint épen a „Sz. N.“ szerkesztőjével. Ha Dózsa Dá­niel hivatalt vállal is (a­mit a „Sz. N.“ tényleg még nem tudhat), akkor is nagyon természete­sen és nagy hihetőséggel előtte áll, hogy ismét megválasztják, és bízunk is Vásárhely választó­polgárainak higgadtságában annyira, hogy nem fog a Deák-pártnak és a minisztériumnak bizal­matlanságot szavazni avval, hogy ha D. D. le­mond is , ne megint őt válaszsza meg. Hogy D. Elek lemondana követi állásáról , azt a Sz. N.“ bizonyosan álmodta, a­mire egyébiránt szük­sége volt, mert különben hogyan léptethette volna fel L. A. urat követjelöltül? Pedig bizony elmerjük mondani, hogy nincs Vásárhelyt 10 ember, a­ki magát D. Elek helyett Lázár Ádám­­mal kivánná képviseltetni. Különben Berzenczey László megérkezett szép csendben városunkba, s elkezdé felolvasásait „külföldi utazásairól.“ A pesti lapok hallgattak pesti felolvasásáról, s igy, hogy a „Pesti Napló”-t ellenmondásba ne hozzam önmagával, én is hallgatok. r. i. Vidéki tudósítások. Brád, máj. 6. Zaránd megye uj főispánja, Ja­­neskó Döme, ápril 29-én a Hodosiy alispán és követ elnöklete alatt megállapított hivatalos szinti elfogadási programm gyöngéd mellőzésé­vel, egész csendben Körösbányára érkezett, a­hol a Pipos János felmentett megyekormányzó úr ál­tal még mindig megszólva tartott helyiségek fel­ajánlását ennek megköszönve,a városi vendég fo­gadóba hajtatott. A megyei független és alkotmányhű magyar birtokosság, iparos és kereskedelmi osztály egy része t. Bibiczey Ferencz megyei birtokos által felhivatván, e hó 3-án tette tiszteletét e méltósá­gánál, a megyeház nagy termében, mely alka­lommal I. Kirinyi Lajos ur az országgyűlésnek 1861 től 1866-ig a hatalommal szemben ismere­tes magatartását, s az uj főispánnak legközelebbi országos párthelyzetét jelezve, a tisztelgő testv­ér érzelmei kifejezését tolmácsolta. Mire a főis­­pán kijelenté, miszerint a megyei pártok felett dván állam­, s hivatásához képest mindenki iránt igazságos és méltányos eljárást tanúsítani, a czélt közösnek mondván, t. i. a haza és megye jóllété­nek előmozdítását; felkérte a jelenlevőket, öt jó irányú törekvésében s a kibékítés terén tehetsé­gükhöz képest gyámolítani, kifejezvén egyúttal, hogy nehéz küldetését e megyében teljesen fel­­fogja. Május 5-én a provin. román ajkú megyei tiszt­viselők által gyász isteni tisztelet tartatott Popa György aradi volt főispánért a brádi g. n. e. egy­házban, hol Hodosiu a megboldogultért, mint a román nemzetiség legnagyobb fiáért tartott el­­ökbeszédet. Isteni tisztelet után program sze­rinti ebéd következett, mely egyúttal Pipos Já­nos volt főispán búcsúztatója volt. A mintegy 80 személyből álló társaság Hodosiu és Borlea urakon és négy magyar tisztviselőn kívül, román papok, tanítók és tisztviselőkből állott. Alkotmányos fő­ispánunk, Jonesko Döme, a meghívást tapintato­san mellőzte. Az egyetlen magyar olvasó-egylet e megyében Brádon újból megalakult, s legelső nagygyűlé­sében Deák Ferenczet dísztagjává választá, s egyszersmind a nagyteremben arczképét nagy Szé­chenyink mellé tétető. Éppen midőn e sorokat irom, látom Pipos volt főispánt e megyéből távozni, volt tisztikara kísérete mellett. A mintegy 10 nap előtt ide érkezett, s a má­jus 3-dik és 4-iki esőzések által nagy részben kipusztitott kolumbácsi legyek vagy 40—60 drb szarvasmarhát, öt lovat, számos sertést és bárányt pusztítottak el. A köznép praeservativumul a kocsikenőcsöt meglehetős sikerrel használja. Tisztújításunk a jelenlegi sorozás miatt csak e hó vége felé lesz. Keszthely Antal: Hivatalos. Az országban uralgó keleti marhavész, folyó april­ió második felében beérkezett jelentések szerint, Pest megyében és a kiskunsági kerület­ben megszűnvén, Békés és Nyitra megyék a vész állásáról ez időközben jelentést nem terjesztvén fel, e két megyéhez tartozó bejelentett két község mint még fertőzött fordul elő, hol 314 darab szarvasmarha-létszámból, 4 udvarban 50 darab megbetegedett, ezekből 12-tö meggyógyult, 21 el­hullott, 2-tö lebunkóztatott és 15 darab ápril hó első fele végén még mint beteg, orvosi ápolás alatt maradt — Békésmegye Gyulavári közsé­gében. Az 1866. évi junius hó 10-kétől, mint a vész kiütése napjától kezdve 78,962 darab szarvas­marha-létszámból, 23 megyéhez tartozó 156 köz­ségben 14,298 db megbetegedett, ezekből 5851 meggyógyult, 7066 elhullott, 1366 lebunkóztatott, és 15 darab, mint már fentebb említtetett, még orvosi ápolás alatt maradt. A kellő évrendszabályok pontos és szigorú fo­ganatosítása elrendeltetett. Pesten, május 11-kén 1867. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi (Bp. K.) minisztériumtól. Különfélék. Pest, május 15. — A királydomb földje, mint olva­sóink tudják, az egyes törvényhatóságok földjé­ből kerül. Nagy részüktől az illető föld­illeték már beérkezett, az illető hely megjelölésével együtt, honnan a föld vézetett. íme azt eddig tu­domásra jött érdekes sorozat. Buda városa a Jánoshegye tetejéről vette földjét. Selmecz vá­rosa a híres Kálvária hegyről küld földet, a­hol ezelőtt a város állt. Zalamegye Deák Ferencz szülőhelyéről vette földjét. Kecskemét­­ városa a történeti hirü „Csontoshalom”-ról küld földet. Sopron városa a király hegyről, melyhez nép­monda fűződik. Ugocsa megye a megyeház előtt levő kertből küld földet, s ennek helyén emléket állít. Esztergom városa ama helyről, hol a nép­monda szerint Sz. István király született. Liptó­­megye e czélra a szinhorai síkságot választá, melyen Rákóczy Ferencinek egykor nagy csa­tája volt. Szabolcsmegye az egykori kállói vár­ból veszi földjét. Esztergom megye azon helyről, hol Sz. István király lakhelyének kápolnája állt. Unghmegye az ungi vár földjéből, hol a magya­­rok Álmos alatt elsőben megtelepedtek, s honnan Árpád hóditó népe kivonult. Heves Saarról, Aba Sámuel sírhelyéről küld. A horvát-tót megyék is a legnagyobb készséggel teljesítik a föld bekül­désére hozzájuk intézett felhívást, s küldemé­nyeik f. hó 20-káig Pesten lesznek. — Pulszky Ferencz képviselő mi­nőségében a holnapi (csütörtöki) országos ülés által el lévén foglalva, szokott csütörtöki előadá­sát a képzőművészeti társulat régiségtárlatában ez nap nem fogja megtartani. — A margit-szigeti vívmány. Tegnap egy szakértőkből és más meghívottakból álló nagyobb társaság rándult ki a Margit szige­tére, hogy a Zsigmondy Vilmos bánya­mérnök vezetése mellett tegnapelőtt befejezett artézi kutatás eredményét szemügyre vegye. Ez eredmény mindenképen fényesnek mondható, a mennyiben a mondott napon mintegy 60 ölnyi mélységre hatolván­y fúró, a nyíláson hatalmas vizsugár lövell fel, mely naponként 70—100,000 akó, 35 foknyi meleg vízmennyiséget szolgáltat. Szaga, íze a víznek a császárfürdő meleg forrás­vizéhez hasonló. Egyelőre minden használat nél­kül, embertest vastagságú sugárban több alnyi magas rugót képez, mely már­is jó mélyre vájt vederben a közel Dunába iimleszti vizbőségét, s az egész környezettel terebélyes vén nyárfák alatt meglepőleg érdekes és festői látványt nyújt. Ez idén mindamellett a sziget el lesz zárva a közönség előtt, mert nagyszerű munkálatok van­nak készülőben, melyek az ásatás szerencsés sikere folytán a Margit-szigetet nagy, világhírre jutandó fürdőhelylyé fogják alakítani. E fényes czél elérésére a sziget tulajdonosa József főherczeg tetemes pénzösszegeket szán, s telj­­hatalmazottja, Suborics tanácsos már is a leg­nagyobb erélylyel hozzá lát a legterjedelmesebb előintézkedések megtételéhez. — Többek közt halljuk, hogy a czélbavett építkezések mentül czélszerűbb tervezése ügyében Ybl építész már is megbízást kapott ő fenségétől, hogy a leghíre­sebb európai fürdőhelyeket tanulmányozás vé­gett beutazza. A Margitszigetre e szerint fényes jövő vár, mely a testvér-fővárosok gyarapodásá­nak is kétségen kívül nagy lendületet fog adni. — Trencsén megye vágujhelyi kerületében , mint egy hozzánk érkezett távsürgöny tudatja, a főispánná kinevezett gr. C­s­áky László helyébe országgyűlési képviselőül tegnap, 14-én K­v­a­s­­say László ügyvéd választatott meg felkiáltással. — A tegnapi szavazás eredménye: közigazgatási főjegyző: Gerlóczy Károly 1844; törvényszéki főjegyző: Janicsek József 3318; főügyész : Csengey Endre 1717; részvevő: Cser­­halmay Ferencz 2032; főmérnök Szumrák Pál 2390; tiszti főorvos: Flór Ferencz 1568; telek­­­biró: Salacz Antal 1990 ; bel lipótvárosi alkapi­­tány : Stadler Endre 1267; terézvárosi alkapi­­tány : Henszler Ignácz 1855; józsef-ferenczvárosi alkapitány: Pisztory Alajos 2103; mezei kapi­tány : Kereztes Károly 1135 szavazattal. — Az éj­szaki magyar vasút­­r­ó­l lapunk mai számának hirdetései között egy jelentés foglaltatik, melyre ezennel figyelmeztet­jük olvasóinkat. — A pesti kegyesrendi nagy gymnasiumban az önképző egylet meg­alakult, s elnökei lettek Rakovszky Aladár és Csillag Gyula, jegyzői Barna Gyula és Szivák Imre, könyvtárnoka Hindy Géza, pénztárnoka Justh Gyula, ellenőr Rainer Ede. Az egylet Hor­váth Pius tanár vezetése alatt áll. — Ritka műtét. A gége és légcsőbajok magántanára egyetemünkön. Navratil Imre Jr. a Rókus kórházban a napokban ritka műtétet vitt véghez egy fuldokló betegen. Megnyitotta ugyanis légcsövét, s a légzést mesterséges után tette le­hetővé. Az ily módon megmentett beteg most már veszélyen túl van, s teljes felgyógyulása legközelebb várható. — A győri jogakadémia, ő Fel­sége elhatározása folytán, az 1867/s-ik tanévben, a tett javaslathoz képest visszaállíttatik. — A magyar statiszikai hivatal igaz­gatójává, mint értesülünk, Keleti Károly nemzet­­gazdasági írónk fog kineveztetni. — A józsefvárosi választók kü­ldött­­ségileg Ráth Károlyt kérték fel a képviselőség elvállalására. — Az utczai levélszekrények számát, mint a hivatalos lap írja, 10-ről 68-ra emelték. El is kelt.­­ A „Pesti nemzeti dalkör“ folyó hó 18-kán, vagyis szombaton tartván tánczmulatsággal ösz­­szekötött IX. dalestélyét, ezennel értesittetik a t. közönség, hogy a társaskocsik egész éjen át fognak közlekedni, és pedig a Deák-, Sebestyén- és Zrínyi-térről. Kötelességének tartja továbbá az egylet hálás elismeréssel felemlíteni, hogy C­a­r­i­n­a Anna, S­c­h­w­a­r­t­z Róza k. a.-ok és és Deutsch Vilmos úr szívességből ígérték meg közreműködésöket, valamint B­e­r­eg­sz­á­s­z­y ur is szívességből engedi át zon­goráját az egylet használatára. A dalestély programmja a következő : 1. „Honfidal“ fér­fikar , szövege Balogh Zoltántól zenéje Zi­­may Lászlótól. 2. „Nem tudom én, mi a bajom“ Zimaytól magándal zongorakisérettel énekli Schwarcz Róza k. a. 3. „A víg vándor“ férfikar Mendelsohntól. 4. „Miserere“ Liszt Fe­­rencztől zongorán előadja Deutsch Vilmos úr. 5. „Tavaszi dal“ Mosonyitól. 6. „Népdalok“ férfi­karra alkalmazva. 7. „Magyar dalok“ a) „Elvi­­rágzott“ írta Vecsei Sándor, b) „Kék ibolya“ Zajzoni Istvántól, c) „Harmat csillag“ Battlay Imrétől, mindhárom zenéje Zimaytól zongora­kisérettel énekli Carina Anna k. a. dalt férfikar Volkmanntól. 7. „Vadász­— A Magyar Történelmi Társulat ma tartotta alakitó közgyűlését az akad. kis ter­mében. Elnök: Migs Horváth Mihály igen szép alkalmi beszéddel nyitotta meg az ülést. Ezután Thaly Kálmán jegyző az alapszabá­lyok tervezetét olvasta fel, mi megvitattatván, el­fogadtatott, s az elnökség felkéretett, hogy a kor­mányhoz nyújtsa be. Mintegy 40 tag volt jelen s köztük K. Eötvös miniszter, Csengery, Ipolyi, Wenzel, Toldy, Hun­­falvy, Botka T., Horváth Árpád, Tóth L., Nagy Iván, Kerékgyártó, Pesti Frigyes urakat ismertük — s ezek jobbára élénk részt vettek az alapsza­bályok megállapításában. Amint ezek helybenha­gyása leérkezik, azonnal összehivatik az uj köz­gyűlés. 1867-ik évi III ik közleménye a besztercze ev. ref. templom felépítésére tett kegyadomá­nyoknak. 26. Tkts Bod Péter ur 5 ft. 27. A széki ev. refor. egyház 16 ft 80 kr. 28. Szeged város tkts tanácsa 5 ft. 29. Jász-apáthi város tkts taná­csa 5 ft. 30. Torda város tkts tanácsa 5 ft 69 kr 31. A kolozsvári nj ev. refor. egyház 30 ft 32 Özvegy Mauks Adolfod néhai Dékáni Ama­lia úrasszony — végrendeletig 100 ftot érték papírban. Mely könyöradományok, egyházunk hálás köszönete mellett, nyilvánosan nyugtáztat­nak. — Beszterczén, 1867. april 30-án. Borosnyai L. Pál, gondnok. A „P. Napló“ távsürgönye. Kon­stantinápoly, május 15. Ha­­lil basa a tüzérség nagymesterévé, Saviét basa kereskedelmi miniszterré neveztetett ki. Rizza basa hadügyminiszterré fog kö­zelebbről kineveztetni. — Omer basá­nak Kandia elleni hadművelete sikeresnek ígérkezik. KÜLFÖLD. Jf A s g o 1 a r s a £ g. Május 9-kén a felsőházban lord Cowper a Láz elébe terjesztetni kívánja a korona jo­gászok véleményadását a gyülekezési jogot ille­tőleg a parkokban. A nemes lord erősen kárhoz­tatja a kormányt ezen okmány titkolása miatt, s azzal vádolja, hogy magaviseletével szükségtelen rémületet támasztott, s mind saját, mind a törvény méltóságát lealacsonyította.­­ Lord Derby bevezetésül sajnálattal jelenti ki, hogy Walpole úr„el­gyöngült egészsége miatt“ kény­telen volt lemondását beadni; a kormány azon­ban nem riad vissza a felelősség elvállalásától mindenért, a­miről Walpole úr intézkedett. A kormány, támaszkodva a korona-jogászok 1856- diki véleményére, azt hitte, hogy joga van a poli­tikai meetingeket a Hyde-Parks­ól kitiltani, s csak későbben tudta meg a korona-jogászoktól, hogy a tilalom gyakorlatilag kivihetetlen lesz, mert minden egyes személyt mint tilalmasban já­rót (trespasser) el kellene fogatni. E pillanattól kezdve a népgyűlésnek semmi akadály nem vet­tetett, s a kormány a főváros csendjének fenntar­tására szorítkozott, melyet a várt néptolulás fe­nyegetni látszott. Lord Russellt e válasz nem elégíti ki;­­ a kormány magatartását tapin­tatlannak és oktalannak bélyegzi, s örömes­ebb venné, ha a kormány többet bízott volna a nép józan értelmében. — Grey és Granville szintén megtámadják a kormányt, noha még­sem szeretnék a parkokat egészen a tömegek discretiójára bízni. A lordkanc­ellár, Lord Cairus és Rutland herczeg a kormányt védik, mire lord Cowper visszahozza indítvá­nyát. Az alsóházban szintén szóba jő a népgyűlés , legfontosabb tárgy volt azonban a conferencia. L­a­b­o­u­c­h­e­r­e­ur már előre bejelentett inter­­pellátiójára: „ha várjon a luxemburgi garantia kérdése, mielőtt végkép elintéztetnék, fog-e tár­gyalás végett a parliament elébe terjesztetni? Stanley lord lényegesen következőleg vála­szolt: „A most Londonban ülésező conferentia ma ülést tartott, s habár nem illenék is állásom­hoz, hogy az egyes hatalmak képviselői közt előfordult részleteket megemlítsem, annyit még­is közölhetek, hogy lényegileg egyezkedés tör­tént, s hogy kevés egyéb marad hátra, mint némi for­maszer­űségeket elintézni. Tíz nap előtt itt e helyen egy hozzám intézett kérdésre azon reményt bátorkodtam kifejezni, miszerint a lu­xemburgi kérdés, mely akkor egész Európát há­borgásban tartotta, barátságos­­kiegyenlítés útján van, s most szerfelett­ vérmesség nélkül is ki­mondhatni merem, hogy akkor én kifejezett remé­nyem tényleg valósult. Mind a háznak, mind az országnak szerencsét vélek kívánhatni, hogy az ezen viszályban első­sorban érdekelt hatalmak józan értelme és mérséklete, párosulva a sem­leges hatalmak ép értelmével és mérsékleté­vel, elhárította egy európai háború leirhatlan csapását, mely még kevés nap előtt igen fe­nyegető közelségben volt. — A­mi azon részt illeti, melyet ő felsége kormánya ezen intéz­kedésekben vett, mi az alkotmányos szokást követtük, és saját felelősségünk alatt cseleked­tünk, mint tanácsadói a koronának. Mi mindig magunkra vettük a felelősséget, valahányszor azt a helyzet kényszerűsége úgy hozta magával, és sem magam,sem társaim nem kívánunk cselek­véseink netalán szükségesnek mutatkozó igazo­lása elől hátrálni. Nem szeretek titkot csinálni oly ügyekből, melyekkel hivatalos viszonyban állok, vagy szükség nélkül titkolózni a ház előtt; a jelen eset azonban oly sürgető volt, hogy né­mi tartózkodás szükségesnek látszott. Minden hé­ten sürgetőbb lön a helyzet, minden héten fenye­getőbb lön a háború lehetősége. Világos tehát, hogy a tárgyalások elnapolása veszélyes bonyo­­latokat indézett volna elő, s érzem, hogy egy ma­gam nem halaszthatom el bizonytalan időre a tárgyalásokat, mert a halasztás talán nem veze­tett volna egy, mindenik érdekelt fél által egy­aránt óhajtott megoldásra. Most áttérek a garan­tia kérdésére. Nem csodálkozom, és nem is sajná­lom, hogy e házban erős kételyek támadnak a garantia megadása ellen. De a­mi e külön kérdést illeti, a ház jól tudja, hogy Anglia az 1839 ki­kötések többi aláíróival együtt a leghatározot­tabb és legfeltétlenebb módon biztosította Luxem­burgot a német­alföldi királynak. Ez oly kötele­zettség, melyet nem ma vállaltunk magunkra, s melyet csak a változott körülményekhez és azon álláshoz, melyet Luxemburg a német szövetség feloszlása után elfoglalt, illesztettünk. Ezzel nem vállaltunk magunkra újabb kötelezettség, sőt inkább a meglevőt is inkább szűkebbre szorítot­tuk. Valóban én azt hiszem, hogy mi azon fele­lősséget, mely Luxemburggal összefüggőleg ben­nünket terhelt, bármi nagy vagy kicsinyt volt le­gyen is az, megszükítettük. Ez azonban oly tárgy, melyet én, ha annak tárgyalása kívántat­­nék, kész vagyok majd jövőben a ház elébe ter­jeszteni; de mikor egy interpellatiora felelek, nem bocsátkozhatom részletekbe. Még csak azon reményemet fejezem ki, hogy a tárgyalások néhány nap alatt oly előre lesznek haladva, mi­szerint képes leszek az ezen ügyre vonatkozó okmányokat a ház asztalára tenni.A tárgyat oly hoszszadalmasan vonszolnak tovább, ülésről ülésre, s például hozzák fel a német par­lamentet, mely óriási fontosságú törvényeken a legnagyobb gy­orsasággal áthaladott. (Pedig ez nem a legjobb példa, mert a törvényhozás mű­veletében nem jó elem az a katonai parancsszó!) S úgy látszik, folytatja a „France,“ hogy nálunk a sajtótörvény elkészítésére is két ülésszak fog kivontatni. Javaslatok azonban mindennap adatnak b-t a sajtótörvényre, így Mathieu és Kervegnen úr pedáns aprólékosságával egészen ellentétben, Belmontet ur egy nagyon egyszerű javaslatot adott be, mely körülbelől így hangzik : 1. czikk. A sajtó a franczia császárság minden részeiben teljesen szabad. 2. ez. Minden polgár kinyomathatja a mit akar, személyes felelősséggel a közlés után. (1815-iki rendelvény.) 3. ez. Minden polgár, ki gondolatait közli fe­lelős: a) a személyes bántalmakért, b) olyan dol­gokért, a mi árthat az állam békéjének, a politi­kai érdekeknek, a fennálló szokásoknak, és a fejedelem kétségbe hozhatatlan jogainak. (1809. a st. cloudi államtanács végzése a császár el­nöklete alatt.) 4. ez. A sajtó­szabadság következtében minden hírlap ki van véve a cautio-tétel terhe alól. 5. ez. Bélyeg-köteles minden lap, mely hirde­téseket, reclámokat és törvényszéki mű­veletek­et közöl. 6. ez. Minden lap, mely az igazsággal ellenke­ző tényeket tartalmaz , köteles a c­áfolatot legközelebbi számába felvenni. 7. ez. Minden régi sajtó-törvények eltöröl­tetnek. A „France“-nak tetszik e rövid javaslat, és szerencsés ötletnek tartja az első császárság sajtó rendelvényeinek idézését.­­ Egy lap kiszámította, hogy 1859. óta 1,400,000 karát gyémánt jött Európába, s még­is folytonosan drágul, jelenlegi ára épen két any­­nyi, mint volt 1848 ban. F­r a n c z i a o r s 2 fi g. — A „Moniteur“ hivatalosan jelenti, hogy a luxemburgi kérdésre vonatkozó szerződés aláíra­tott. S ugyan csak a „Moniteur“ hivatalosan közzéteszi azon törvényezikket, mely Lamartine Alfonznak nemzeti jutalom fejében 500,000 frankot rendel. — A szép művészetek és a császári ház mi­nisztere, Vaillantmarchal fényes tánczvi­­galmat adott, s míg a termek egy részében gond­talan tározóit a vidám ifjúság —addig a távolab­bi termekben Páris legügyesebb színészei az éj folytában három divatos vígjátékot adtak elő. — A tárlat kertjében úgy látszik legkedvel­tebb hely kezd lenni a chinai pavillon és környéke, már a császár és császárné is több íz­ben meglátogatták , s egyszóval a divatvilág előkelő tagjai itt láthatók leggyakrabban. — A francziai lapok egyhangú örömnyil­­vánítással fogadják a „Moniteur“ hivatalos je­lentését s a kormány azon szándékát, hogy a kérdés minden részletét a kamrák elibe hozza. — A kormánylapok „France,“ „Patrie“ stb. zúgolódnak, hogy a törvényhozási munkálatok oly lassan folynak, a a bizottságok minden egyes Távirati tudósítások. Pár­is, máj. 14. Gorcsakov higet f. hó 25-ére várják Párisba; a belga király és neje ma ér­keztek Páriába. A „La Presse“ írja: Moustier azt mondja, hogy Poroszország engedett Európa nyomásának, de Francziaország bebizonyított barátságától mindent megtagadott. A „Presse“ azt tartja, hogy ez nagy elhidegülést fog szülni Franczia és Poroszország között. N­ew-Y­o­r­k, máj. 4. (Brest felé.) A legújabb mexikói tudósítások bebizonyítják, hogy Porfirio Diaz Queretaroból kiverte a császáriakat, hogy Miramon elesett, s Miksa megfutott. New-Yor­k, máj. 14. A „Cimbria“ hajó meg­érkezett. Jefferson Davis Newyorkba megy. — Berlin, május 14. A „Nordd. Alig. Ztg“ ezt írja : „Az éjszak-német szövetségi alkotmány azonnal ki fog hirdettetni, mihelyt a szövetségi kormányok közt a kihirdetés idejére nézve meg­állapodás lesz, s mihelyt az alkotmány vala­mennyi szövetségi képviselőségek által végérvé­nyesen jóvá lesz hagyva. — Köln, május 14. A „Köln. Zig“ jelenti : Victor Emanuel király Napóleon császártól meg­hívó levelet kapott Párisból, hol az osztrák csá­szárral fogna találkozni. — A franczia törvényhozótest május 13-iki ülésében de Moustier marquis hosszasabb jelentést tett a londoni értekezlet folyama és eredményéről, mely szerinte egészen megfelel Francziaország nézeteinek. Holnap ezen jelentést terjedelmesen fogjuk ismertetni. Lelastot! «Bsu­há]. Május 16-kára van kitűzve : „A TROUBADOUR.“ Opere 4 felv. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről május 15-ről: 57a metalliques . Nemzeti kölcsön . Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltik Ezüst Arany 60.10. 70.25. 730.— .­­82.40 127.-. 125.— . 599. A pesti áru-börze hivatalos árjegyzéke. Május 15 én. Felelős szerken­tű: B. Kemény Zsigmondi Alsó ausztriai mérő szerint Busa, bánsági . „ bánsági . „ tiszai uj . „ tiszai uj . „ fehérvári uj . r. " . °j ' : poeti valáb uj . pesti vidék uj Kérst,er.‘9 ft­'.f.S uj . Ar­ia, sörfőzésre „ táplálék . Bab, uj . Kukoricás, bánsági . „ bánsági uj Bab, uj . . . Köles Káposztás répcse Repcse. bánsági nanavizairas : 12’ 10" Súly i­t­eg- i lég­font akmnt szerint ár o. á. ^6—87 88—89 86— 87 88— 89 85-86 SS—87 85—86 87— 88 89- 82 77—80 69—70 65—68 44—46 6 45 6 75 6 50 6 85 5 45 6 70 4 9­ 4 50 3 45 3 — 1 78 6 60 6 90 6 65 7 10 6 55 6 90 5 20 4 60 8 60 3 25 1 85 6 — 6 25 13 35 1­3 65 1 5 7B — ! ida­­­tre derült, szeles. J^HET gyógyitó Rev*le»oUre A. hírlapíró leg­ibb Kötelességei közé tartozik, olvasóinak egy uj találmányt, mely az »mberiségnek felettébb czélszerünek látszik« tudtára adni/ melyért olvasóinkat mi­g felkérjük egész figyelmüké: Du Barry Rev*­­lesetere-jére fordítani, egy tápszőre, melynek főtulajdonsága az erőt és egészséget helyreállítani, és igen tisztelt és nevezetes em­berek Iratai bizonyítják, hogy a következő esetekben minden eddig ismert gyógyszereket jóval felülmúl temészthetlenségben, du­gulásban, görcsökben, szédülésben, gyomorhévben,hasmenésben, au­­törii bajokban, ideggyengeségben, epebetegségekben,üzív-, hólyag­­fi vese-bajokban, fej- és rozugásban, a­ test némely részeinek fájdalmaiban, tüdő- és lélegzési cső­­sikérainál, s gyomor idult gyuladásai és genyadéseinfel, köbajokbin, aranyeres bajokbin, bőr­kiütéseknél,­­corbut, hideglelés, görvély, sszkor vizibetegség, köszvény, roszullét és hányásoknál, még a ter­hességben is, ismert­ség, léprész, általános testi gy­ingültség, tagbénulás, köhögés, álmatlanság, emlékezéshiányban, kimerhltssg. hu, méhgörcsben stb. 60,000 igazolvány évenként. , Ezen becses tápgyógyszer bádog szelenczében Barry da Barid­é. Tár»» vecsérjével és » használati utasítással ellátva adatik el.­­ Ara: V. font 1 írt SO kr. 1 font 1 írt 50 kr. 2 font 1 írt 76 kr • 6 font 10 frt­­ 10 font 10 frt és 24 font 30 írt 50 kr. — Barry da Barry és Terra 77, Regent Street, London; 26, piaca Vendem­, Paris; 6, Freiting, Schottenhof, Bécsben, és 10, Ross­­markt Frankfurt a/M. Breslauban Schwarts S G.-nél; Kazae- Mirgbsn Frevot és Hammernél; 8s,­Pétriérott Stoll ál Soroltnál

Next