Pesti Napló, 1867. június (18. évfolyam, 5134–5157. szám)

1867-06-18 / 5148. szám

gyobb nyereséget eszközölni, minélfogva közérdekből még kevesebbet tesznek, mint a belföldiek. Az előbbemből írjuk, hogy — Anglián és Amerikán kívül, melyekhez egy ország sem hasonlítható — a magántársulatok egy országban sem voltak képesek, maguk erejéből, segély nélkül, a vasutak építkezésénél a kívánt sikerrel haladni; szükséges tehát, hogy az állam közvetlen hasson a vasútügyre, ha czélszerűen, a közérdek szempontjából akarja vasúthálózatát kiegészíteni. Ennélfogva nem is akarunk a magántársulatok általi vasútépítésről tovább szóllani, hanem áttérünk a másik két módra. Tekintsük tehát a segedelmezett társulatok, és az állam általi építési módot. A társulatok csupán nyerészkedési szempontból fektetik tőkéiket vasutak építésébe, és azon lesznek, hogy maguk érdekében mentül olcsóbban építsenek. A vonal meghatározásánál nem tekintik oly annyira a közérdeket, mint oly terrénum választását, mely kevés építkezési akadályokat nyújt, minek következtében sokszor érintetlenül maradnak kisebb iparvárosok vagy telepítvények, melyek — ha a főbb vonallal közvetlen érintkezésben volnának — később nagyszerű gyárvárosokká emelkednének. A vonal mérnöki előmunkálatait többnyire igen sürgetik, úgy hogy az illető mérnök, nem hagyatván neki idő nagyobb el nem kerülhető akadályok elhárítása, vagy egyes alternatívák tanulmányozására, sok részben többnyire roszul vezeti a vonalat. A vonal nyomának (trace) részletes kidolgozására nem fordítanak nagy figyelmet, nem áldoznak semmi költséget a működési módok tökéletesítésére, miáltal a tudomány haladásának egy fő ereje háttérbe szoríttatik. Magát az építést tekintve, a társulatok — nyerészkedésből — többnyire provisorikus alépítményeket (Unterbau) létesítetnek, mi az örökös üzletre nézve nem csekély veszélylyel jár. Üzleti épületeiket csak a legszükségesebb belső beosztással, az utazó közönség minden kényelme mellőzésével tervezik, melyeknél ezenkívül még minden építési modor, és aesthetika hiányzik, úgy hogy e tekintetben is hátráltatják fukarkodásaikkal a tudomány haladásának eszméjét. A vonal sürgetett meghatározásánál nyert időt és pénz, valamint annak következtében elkövetett hibákat, rendesen az építkezésnél kell busásan pótolniok, úgyhogy egyedül a lelkiismeretlen eljárásnak tulajdonítható, ha közönségesen drágábban építenek, mint szándékokban volt,mindamellett hogy többnyire jól képzett egyénekkel rendelkezhetnek, mert ezeket mint a tapasztalás mutatja, jobban jutalmazzák mint az állam. A társulatok építési eszközei csak valamivel lehetnek nagyobbak az egyes emberekénél. Gyakori érintkezésük egyesekkel vagy hatóságokkal néha oly annyira megnehezíti munkálataikat, hogy e miatt az államhoz kell folyamodniok. Ritka azon társulat, mely építkezését az állam tettleges segedelme, vagy ettől tökéletes függetlensége nélkül végezte volna be, mert ha egyebet nem is, de a síneket közönségesen az állam szállítja. Üzleti szempontból is mindig olyanok lesznek a társulatok intézkedései, hogy mentül nagyobb hasznot húzhassanak, mely elv igen gyakran ütközik össze a közérdekekkel. Mindenesetre azon vannak, mentül nagyobb forgalmat eszközölni, de nem a közérdek, hanem maguk javára. De ki tudna azok számtalan nyerészkedési intézkedéseikre ellenőrködni ? Nézzük már most mily előnyökkel bír az államtól a vasútépítési rendszer. A vonal meghatározásánál, — feltéve, hogy az állam érdekei ugyanazok, amelyek a nemzeté— az állam csak a közérdeket fogja szem előtt tartani, mert e reá nézve mellékes dolog, mily terrénumon megy a vonal, és főtörekvése arra van irányozva, hogy az csak czélszerűen vezettessék. Organumjait nem fogja szükségtelen zaklatni, hanem időt hagyani nekik, a vasútvonalat technikai szempontból is, minden részleteiben czélszerűen kidolgozni, miáltal a működőknek alkalom nyúttatik a még hiányos módokat kívánatosan tökélesbíteni és úgy tudományilag haladni. Nem hiszszü , hogy ez által az állam drágábban épít, mert azon költségek, melyeket egy jól tudományilag indokolt projectum kidolgozására fordít, eléggé fedeztetnek azon előnyök által, melyek ez után nyerhetők. Ezeket tekintve, azt lehet állítani, hogy az állam — gondos vezetés alatt — mindenkor olcsóbban épít. Az építést örök időre fogja eszközölni, mert nincs érdekében mentül nagyobb jövedelmet húzni; üzleti épületeit, a kellő takarékosság mellett, az utazó közönség kényelmére, és szépészeti tekintetből is, fogja terveztetni. Az építéshez minden kivántató eszközök rendelkezésére állanak — például : mily nagy előynyel használhatja fel az állam heverő katonáit — minek következtében rövidebb idő alatt tökéletesebben, nagyobbszerűbben egészítheti ki vasúthálózatát. Üzletét mindig úgy intézendi, hogy mentül nagyobb legyen a forgalom, egyedül a nemzet jólétét tartva szem előtt. A fent többször említett tudomány haladására vonatkozólag csak közbevetőleg legyen itt megemlítve, hogy ha ez a vasutak czéljával látszólagosan semmiféle összeköttetésben nincs, azért mégis okvetlen szükséges annak érdekében némi áldozatokat tenni, hogy a vasutak technikai és financiális szempontból czélszerűen építtessenek. A vasutak kezdetén igen hiányosak voltak azon mérnöki műszerek és módok, melyek által létesülhettek, minek következtében azok nyomai csak könnyebb terrénumon, kis esésekkel, de nagy kerületekkel vezettettek, és így sokkal nagyobb költséget igényeltek mint jelenleg. Anglia és Amerikában, hol legelőször épültek a vasutak, magántársulatok által, nem igen sokat tettek azon műszerek és módok tökéletesbítésére; de valamint akkor, úgy most sem érzik ennek hiányát, mert mint tőkepénzes nép azon volt, hogy bármi áron mentül előbb legyen sok éracutja. Némethen, de különösen Ausztriában igen sokat tett az állam — midőn vasútjait építette — a vasutépítészeti tudományok tökélesbítésére. Mióta az Elberfeld-Düsseldorf, a Semmering, Karst stb. vasutak megépültek, azóta képesek vagyunk lapályokon úgy, mint hegyen, völgyön át, mindenütt egyforma sikerrel, czélszerűen építeni, a lehető legkisebb költséggel. Ki tagadhatja, hogy ezen sikerdús eredmények nélkül a vasúti építkezés terén egy ország is képes volna vasúthálózatát kiegészíteni ? De azt sem lehet állítani, hogy jelenlegi ma eszközeink már semmiben sem szenvednek hiányokat. Minden szakértő tudja, hol keresendők ezek. Épen ezért szükséges, hogy az eddigi módok tökélesítésére némi áldozatokat hozzunk. Ezeket egy társulat soha sem, vagy csak igen ritkán, de az állam mindenkor eszközlendi. Ami még igen fontos, és mi eddig említetlenül maradt, az a vasutak szolgálata háború alatt. Kevesen fognak talán arra gondolni, hogy a vasútvonalak vezetésére, állomások, egyes hidak tervezésére „stratégiai körülmények“ igen nagy befolyást gyakorolhatnak, így elkerülhetlen, hogy egy vasútvonal ne érintene oly egyes pontokat , melyek az államra nagy fontossággal ne bírnának, például várakat, ágyú, fegyver-, lőporgyárakat, arany-, ezüstbányákat stb.; kívánatos továbbá, hogy egyes hidak oly készülékekkel legyenek ellátva, melyek azok könnyű elrombolását lehetségessé teszik. A Háború alatt kiszámíthatlan előnyöket nyújtanak a vasutak, mert általuk rövid idő alatt, az ország bármely pontjában nagy hadtestet összpontosíthatni, mely körülmény a háború eredményével szoros kapcsolatban áll. Tapasztalhattuk ezt a legújabb események által, valamint láttuk azt is, hogy a háborútól érintett országokban a vasúti üzlet e külön neme igen nagy tökéletlenségekben és hiányokban szenved. Első helyen áll e tekintetben az üzleti eszközök csekély száma, mert ezek hadjáratok alatt olyannyira vétetnek igénybe a hadszállíta által, hogy a közönség számára tökéletesen hiányoznak, minélfogva a kereskedelemre, iparra, tehát a nemzet adóképességére, így az állam jövedelmére roppant káros befolyások támadnak. A második fő hiba — mely egyrészt az elsőből következik — az, hogy a hadszállításhoz használt üzleti eszközök nincsenek a kivántató szükségletekkel felszerelve, így gyakran oly üzleti eszközökben szállíttatnak, például : a sebesültek, a lovasság, ágyuk, lőporszekerek stb, melyek e czélra nem készülvén, az üzletet véghetetlen nehezítik és zavarják. Ily módon képtelenek vagyunk a vasutak roppant előnyét kizsákmányolni. Ezen hiányokon a financia és a honvédelem érdekében segíteni kell. Szükséges tehát, hogy azon üzleti eszközökön kívül, melyek mindenkor megmaradnak a közönség számára, még olyanok is rendeltessenek kellő számban, melyek háború esetében csupán a hadszállításra szolgálandónak, és ennek szükségletei szerint vannak felszerelve, de béke idejében a közönséges forgalomnál is használtathatnak. Továbbá fontos kellékek egyes vasútállomásoknál oly berendezések, melyek által a szállítandó had élelmezése, sebesültek elhelyezése könnyen eszközölhetők. Ezel már a humanitásnak is tartozunk. Csak akkor fognak a vasutak nagyszerű hivatásuknak tökéletesen megfelelni, ha a hadszállításra nézve is a kivontató berendezésekkel lesznek ellátva, s akkor oly üdvös hatású eszközök lesznek a honvédelemre, mint jelenleg az ipar és kereskedelemre. Ily hathatós intézkedéseket a vasutak építésénél, csakis az állam eszközölhet, miből ismét kitűnik, hogy az állam általi vasútépítés mindenkor és mindenben a legczélszerűbb. Végül van még egy igen nagy előnye az állami vasútépítésnek is ez a posta, távírda és vasútügy egybeolvadása. Németországban a postahivatal az állami vasútállomások főépületébe van helyezve, mely intézkedésnek következő jó oldalai vannak: Az államnak nem szükséges kisebb városokban, olykor igen alkalmatlan épületeket, a postahivatal számára bérelni; az évi bérösszeg minden esetre nagyobb, mint azon tőke kamatja, melyet az állam a vasútállomások főépületébe, egy czélszerűen berendezett postahivatal részére, fektet; a postai szolgálat egyszerűsíttetik, mert nem szükséges a posta vitelére — a vasútállomástól a postahivatalhoz — külön lovakat, kocsikat tartani, minélfogva kevesebb kiadásokat igényel; azokra, kik postán akarnak tovább utazni, kényelmesebb , ha közvetlen a vasútállomástól folytathatják útjukat. — Továbbá vannak oly vasutvonatok — a sebes- és courir-vonatok — melyek nem minden, hanem csak bizonyos állomásokon állanak meg, miért is a kisebb állomásokon nem adhatják ki és nem vehetik be a postát. Anglia és Hollandiában az ily kisebb állomások, valamint a vasútvonalba foglalt postakocsik, oly czélszerű szerkezetekkel vannak ellátva, hogy általuk a posta mindenkor kiírhatik és bevézetik, a nélkül, hogy a vasutvonat megállana. — Ily üdvös intézkedések nem állanak egy vasuttársulat, de igen is az állam, a közjólét érdekében. — A távirdára nézve azon előnyökkel bir az állam, ha maga építi vasútjait, hogy nem szükséges kisebb városokban külön búzást és egész külön távirdai készületeket, többnyire távol a vasútállomástól állítani, melyek csupán az állam szolgálatára állanak, mert ezen szolgálatokat az állami vasútállomáson felállított, vagy felállítandó állami távirdai műszerek is elvégzendik, miáltal tetemes költséget meggazdálkodhat. Ezek tehát az állami vasút-építés rendszer előnyei. Szóljunk még röviden a segedelmezési módokról. Ha az itt mondottak elejét figyelmbe veszszük, látjuk, hogy a társulatok, melyek vasutak építésére vállalkoztak, mindenkor segedelmeztettek az államtól. Ezen segedelmezések vagy a tőke szaporítása, vagy a tőke kamatjainak biztosítása által történtek. Franczia-, Porosz- és Szászországban, az állam a szükségelt töke egy részét adta kölcsön, melytől csak bizonyos feltételek alatt kap kamatot Ezen kamatok idővel annyira szaporodnak, hogy az állam könnyen magáévá teheti a vasutakat, anélkül, hogy egyszerre nagy összegeket kellene letennie. Legközönségesebben akkér segedelmezi az állam a társulatokat, hogy az építkezésbe fektetett tőke kamatjait biztosítja. Ha tehát egy társulat vasútüzleti jövedelme nem elegendő az előre meghatározott részvény osztalékok fedezésére, akkor az osztalékhiányt az állam köteles pótolni. Ezen segedelmezési módnak azon jó oldala van, hogy a vasutak építésére hamarább kínálkoznak vállalkozók, mert befektetett tőkéik kamatja biztos. Árnyoldala pedig, hogy az első években ritkán jövedelmeznek a vasutak annyit, hogy az állam mentenne minden pótlástól. Előadtuk tehát a társulati építés árnyoldalait és az állami építés nagy előnyeit, valamint a tapasztalásból mentett azon tényt, hogy a társulatok mindenkor segedelmeztettek az államtól, és azt is, hogy mily módon. Kérdés: melyik rendszert kövessük hazánkban, a vasúthálózat kiegészítésére ? — E fontos és nagy horderejű kérdést megfejteni fölötte nehéz, miért is csak igénytelen nézeteimet akarom rövideden elősorolni. Társulatoknak engedményezni a több vasutak intését, csak akkor volna czélszerű, ha az állam vona be a főbb vonalak meghatározására, van , TM,n ezek részletek vezetésére, építésére és üzletére, mindenben a nemzet jólétét tartva szem előtt. A társulatokat az államnak legalább is kamatbiztosítással kellene segélyezni, mert nem hihető, hogy hazánkban akadna egy társulat, mely önerejéből kiépíthetne egy egész vonalat. De kérdés, hogy financiális okoknál fogva nem volna e czélszerűbb, ha az állam maga tenne kölcsönt vasutak építésére, miután kölcsön által is csak annyi teher háramlik reá, mint a kamatbiztosítás által, mert a kölcsönnek csak kamatját fizetné, a tőketörlesztés pedig a jövő nemzedékre ruháztatnék át, mint ez általában mindenütt történik, valamint minden országnak meg van a maga vasút-kölcsöne. — Az állami építés által — mint fent láttuk — igen nagy előnyökben részesülhetünk, vasúthálózatunk minél előbb kiépülhet, — s ha az állam csak is a közérdeket, a lehető legnagyobb és olcsó forgalmat tartja szem előtt, úgy soha sem tehetünk jobban, ha az állam által építtetjük vasutainkat. Meiszner Sándor, vasúti mérnök. Hatósági élet. Mezőtúr, junius 1. Vámunk rendezett e. b. törvényszékkel lévén ellátva, tisztviselőinek választására az 1848.évi XXII. cz.értelmében a megyei központi bizottmány által múlt hó 15-ik napja kitüzetvén, az 1861. évi képviselőtestület ugyanazon nap — több elnöki kijelölés és felkérés után, kik sorban leköszöntek — N. J. helybeli birtokos és ügyvéd urat választotta meg, ki elnöki székét elfoglalván, mindenekelőtt a választók összeírása határoztatok el, mely intézkedésről a tettleges választásig — daczára, hogy elnökünk ügyvéd, s igy a törvények tudása és alkalmazása körüli jártasságát feltételeztük, több törvénytelenség követtetek el, nevezetesen : oly gyűléseket — elnökünk szerint értekezleteket — tartott, melyekben a választandó tisztviselők fizetésének megállapításába bocsátkoztak, a kijelölési és szavazatszedő bizottmányokat a választók nélkül, saját belátása szerint állította össze, s így annak névsorát a választás napján csak felolvasta, és a választók által azokat, jogaikról fel nem világosítván, elfogadtatta; kijelölésbe oly egyéneket vett fel, kik választóképességgel nem bírnak, *) sőt a kész kijelölés közzétételekor új egyének is vétettek fel egyesek kivonatára a kijelölésbe; s mindezek — elnökünk nézete szerint — törvényes cselekmények. Szeretném az erre vonatkozó törvényt is elolvasni ? Elkövetkezvén végre a választásnak f. é. május hó 30-ikára kitűzött napja, s közzé tétetvén a kijelölés a választásnak következő eredménye lett: főbíró Szűcs János, gazda; a biró: Nagy Sándor, gazda; alsó-részi jegyző: Kovács Lajos, békésmegyei esküdt; fllső-részi jegyző: Demeter László, ügyvéd; tanácsnokok : mind gazdálkodó egyének lettek megválasztva, kik a főbiró, két jegyző és egy tanácsbeli kivételével, magukat hivatottaknak nem érezvén, állomásaikról lemondottak, mely ekkép megüresedett állomások betöltésére a pótválasztás junius hód ik napjára tűzetett ki; — a képviselők hasonlókép megválasztatván, elnökünk akként járt el, hogy a helybeli lelkészek és a miveltebb osztályhoz tartozó két egyén kivételével — mások ajánlatba sem tétetvén — általa gazdálkodó és kevés számú mesteremberekből állíttatott össze. A folytatólagos választás folyó hó 5-kén fog végbemenni, az előzmények után ítélve, eredménye a gondolkozó előtt világos. Egy választó. Hivatalos. (A „B. K.“-ből.) Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztése folytán Grad vohl Edét osztálytanácsossá. Ondorkó Jánost, Rácz Mihályt, Staudinger Benedeket, Szilágyi Sándort, és Somlaky Jánost titkárokká az említett minisztériumhoz ezennel kinevezem. Kelt Budán, 1867-ik évi junius 12 én. Ferenci József, s. k. Báró Eötvös József, s. k. vallás- és közoktatási m. kir. miniszter. Magyar igazságügyi miniszter em előterjeszt®ésére, lázadás, hivatalos hatalommali visszaélés és nyilvános erőszakoskodás miatt két napra elintélt Galambos István, Szabó Ferencz, Józan Gergely, Huszár Gábor Földváry István, Szecsey József, Orzsi János, Pötterdy Sándor, Bagi Imre és Paróka Nagy Péternek ; — 14 napra elitélt ifj. Galambos András, Józan Ignácz, Orzsi Sándor, Huszár Mih. és Szőke Jánosnak; — hat hétre elitélt Fülöp Ferencz, Devecseri Gábor, Devecseri András,Tuba Gergely és Nagy Károlynak egyszerű fogságbüntetésüket és annak törvényes következményeit ; Józan István, Józan Benő, Bak István, Horváth Imre, Becze Antal, Deák Samu, Józan Lajos, Galambos János, Jakus Péter és Földváry Imrének pedig elitéltetésük törvényes következményeit kegyelemből ezennel elengedem. Kelt Budán, 1967. junius 12-én. Ferenci József, s. k. Horvát Boldizsár, p. k. magyar királyi igazságügy miniszter. Igazsgügyi magyar miniszterem előterjesztése folytán Elek Gusztávot és összes bűntársait megkegyelmezvén, az ellenük Pest városa fenyító törvényszéke előtt folyamatban lévő bűnvádi vizsgálatot, a netalán fennlévő magánjogi követelések fenntartása mellett, megszüntetni rendelem, s jelen elhatározásom foganatosításával nevezett miniszteremet megbízom. Kelt Budán, 1867. junius 12 én. Ferenci József, s. k. Horvát Boldizsár, g. k. magy. kir igazságügyminiszter. rp . császári és apost. kir. Felsége folyó évi junius 4 én kelt legfelsőbb elhatározásával a beszterczebányai székesegyháznál üresedésbe jött egyik tiszteletbeli kanonoki állomást Fax János janó-lehotai plébános és kerületi alperesnek legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. o\ o_0 intünk az ily egyének kijelölése nem ütközik I W ,gbc.5 Szerk ! A m. kir. igazságügyminiszterium részéről az eperjesi esküdtszék területére a közvádlói teendőkkel ideiglenesen Lihán Szilárd ügyvéd bízatott meg. Pesten, junius 15-kén 1867. A vallás-és közoktatási magy. kir. minisztériumhoz fogalmazókká kineveztettek: Szikszei János, Révey József, Gömöry Oszkár, Dózsa Imre, Goór György, Schirfla János, Than Sándor, Teöreök Gyula, Lászy József, Jankó Kálmán, Környei János. Kimutatás *) a Petőfi-szobor pénzügyében. Távollétem alatt a „Hon“ t. szerkesztőségét több rendbeli összeg küldetvén a Petőfi szob pénzalapjához, azokat a pesti első takarékpéltárba külön letéve, az intézeti könyvecskét 5 írt 80 krról szóló összeggel igen tisztelt barát, Jókai Mór nékem e napokban átadá. Hozzácsatolván ehhez a szintén Jókah Csornáról „9 honfi“ által küldött 9 frtot, s sopronyi ev. főtanoda VII. osztályán: 18 frtnyi gyűjteményét; továbbá a f. évi ap 23 án közzétett utolsó kimutatásomban fogl .) Tisztelettel kérem a hazai lapok t. szerkesztőség jelen kimutatás közlésére. r. ij . Különfélék. Pest, jun. 17. — Klotild fö herczegasszony, József férig neje, f. hó 14-én Alcsuton leánygyermeket, szült. — Öcs. kir. Apostoli Felsége azok számára, kik Buda-Pesten legközelebb történt tartózkodása alatt, hogá segélyért folyamodtak, és ennek folytán eddigelé külön segélyben nem részesittettek, 2000 fiát méltóztatott adományozni , mely összegnek az illetők közt leendő méltányos kiosztása iránti intézkedés a magyar kir. belügyminiszter úr bízatott — Képviselőházunknak hazafi érdemekben gazdag egyik veterán tagja, Rónay János, Torontálmegye — Sz. Miklós kerületi országos képviselő, f. hó 16-án családja látogatására rándulván Kis Zomborba, ott hirtelen elhunyt. Közszeretetben és tiszteletben állott az ernyedetlen munkásságu férfiú ; halála mély fájdalommal sujtá számos tisztelőit, s gyászoló családját. Legyen könnyű felette a föld ! — A budapesti honvédség bizottmánya f. hó 14 -én értekezletet tartván, a következő határozatokat hozta: 1. Jövő hó 7-kén a budapesti honvédség közgyűlést fog tartani, melynek tárgyai lesznek az egyletnek végleges megalakulása, s a házi rendszabályoknak megállapítása, minélfogva a részt venni kívánó honvédtársak, kik igazolványi jegyeket még nem birnak, azokat addig megszerezni figyelmeztetnek, mert különben a gyűlésekben részt nem vehetnek. (A gyűlés helye és órája utólagosan lesz közzé téve.) 2. Hogy a hazában még 1861 ben megalakult segélyző egyletek akkori számadásaik rendbehozatalára felszóllittassanak, és pedig oly formán, hogy azon egyletek, melyek pénztőkéket birnak, ezen tőkéket a királyi pártfelségek által a szenvedő honvédség javára tett kegyeletes adományhoz pótlólag a honvédelmi minisztérium rendelkezése alá bocsátani hazafiai kötelesség és honvédtársi érdeknek tekintsék és 3-szor, hogy az országos honvédgyűlés jövő hó 7 kén Pestre összehivassék. Mikár Zsigmond, honvédelmi bizottm. jegyző. — A budapesti honvédség bizottmányának f. hó 14-én tartott értekezletében elhatároztatott, S miszerint a f. év május 19-én hozott s a lapokban közlött, sőt f. év május hó 29-én újabban felemlített határozata szerint megtartanó országos honvédgyűlés jövő hó 7-kére összehivassék. Ezen határozatnak alapján a fent idézett bizottmány a t. ez. honvédegyleteket tisztelettel felhívja, miként e czélra kijelölt képviselőit jövő hó 6 kára Pestre beküldje, felkérvén egyúttal a bejövendő tisztelt képviselő honvédtársakat, hogy a jövő hó 6-án délután már a budapesti honvédegylet jegyzőjével magukat érintkezésbe tenni szíveskedjenek. Pest, Király utcza 73. szám jun. 17-én 1867. Mikár Zsigmond, honv. bízót, jegyző. — Honvédegyletek. Tudjuk, hogy hirtelen termett hadseregben, oly harczban, mint a miénk volt, a közembertől föl a tábornokig a legtarkábban vegyítve találhatók a különböző társadalmi osztályok és műveltségi fokozatok képviselői. Nagyon meglepő tehát, ha némely honvédegyletek nyilatkozványaiból azt kell következtetni, hogy merőben tisztek egyletei akarnak lenni. Kétszeresen meglepő a mi korunkban, mely a fölösleges, sértő sorompók eltávolításán, nem pedig fölállításán fáradozik. Az a dolog érdeme, hogy valaki tiszt volt, vagy pedig az, hogy honvéd volt ? S nincs e számos nemtiszt, aki a mostani értelmiséghez tartozik ? Mily méltányos alapja lehet hát e megkülönböztetésnek, mi szükség van reá ? A mely egylet keblében azonban erősebb a rangkórság az igazságérzetnél, az legalább legyen igazmondó, nevezze magát honvéd-tiszt - egyletnek s ne vegye föl hiába a honvéd-egylet nevét. Többen, a kik honvédek voltak, de nem tisztek. — Binder szászföldi ág. hitv. superintendens meghalt. — Az „Alföld“ szerkesztősége felhívja Magyarország fiait és leányait, hogy az Aradon kivégzett 13 hadvezérnek állítandó emlékoszlopra adakozzanak. Az adományok, akár az „Alföld“ szerkesztőségéhez, akár Bettelheim testvérek könyvkereskedéséhez intézendők Aradra. — A „Magyar Történelmi Társulat választmányi tagjait a julius 2-kán d. u. 5 órakor a Magy. Tud. Akadémia történelmi és archeológiai termében tartandó választmányi ülésre ezennel azon figyelmeztetéssel hívom egybe, miszerint ezen ülés — mely a társulat tisztviselőit megválasztandja, a havi közlönyt s más kiadványokat illetőleg intézkedik, az ügykezelést megállapítja s egyéb fontos teendőkkel birand — épen azért tűzetett ki ily távolabb határidőre, hogy a vidéki t. ez. választmányi tagok is felesebb számmal megjelenhessenek. Pest, junius 17 -én 1867. Gr. Mikó Imre, társulati elnök. *) — A pesti polgári lövöldében vasárnap f. évi június hó 16 án folytatott koronázási czéllövészetnél azon ritka eset adta elő magát, hogy a Besze János által Deák Ferencz helyett tett 12 lövés közül, 10 fekete központot, és pedig két négyessel és egy szöggel talált. A szöglövés alkalmával a jelen volt lövészek Deák Ferenczet lelkesen megéljenezték. — Az orsz. m. gazd. egyesület igazgató választmánya havi ülését f. junius hó 27-én d. u. 5 órakor fogja tartani a Köztelken. — Az 1848 diki sajtótörvény a rá vonatkozó miniszteri rendelettel (f. évi május 17 dikérel az esküdtszékek felállítása iránt) egy külön füzetben Lampelnél megjelent. Ára 20 kr. — Baranyamegye hódoló feliratot intézett ő felségéhez, bizalmi iratot a minisztériumhoz, s üdvöz*) A hazai t. ez. szerkesztőségek kéretnek e felhívás közlésére. Jö nyilatkozatot Deák Ferenczhez , melyek f. KA 11 én az illető helyeken a megyének több országgyűlési képviselői által tiszteletteljesen bejuttattak. A pesti ágost. hitvallású fi- és lányiskolái nyilvános vizsgáit június 21 kétől 28-káig tartandják. Az új tanév september 1-jével kezdődik. Pót-, felvételi- és magánvizsgák augustus 30. 31-kén és September 2. 3. 4-dikén fognak tartatni. — A „budai dalárda“ szombaton, azaz f. hó 22-én tartandja meg közelebbi dalestélyét a császárfürdői gyógyudvarban, melynek érdekes műsorát e napokban közölni fogjuk. — Az O cs. kir. Felségek által a volt honvédek árvái, özvegyei, munka és keresetképtelenné vált rokkantainak felsegélésére tett alapítványhoz a következő képviselők járultak: Gróf Andrássy Gyula 1000 ft, báró Podmaniczky Frigyes 100 ft, Szitányi Bernát 500, Somssich Pál 100 ft, Horváth Lajos 50 ft, Zsámbokréti József 50 ft, báró Vay Béla IC0 ft, Cséry Lajos 100 ft, Zsarnay Imre 10 ft, Bernáth Lajos 50 ft Vitolay 50 ft, gróf Eszterházy Kálmán 50 ft] Ráth Károly 100 ft, Stefanidesz Henrik 50 ft] Dániel Pál 100 ft, Molnár Pál 20 ft, Barinyai József 100 ft, Botka Mihály 50 ft, Jankovics Antal 50 ft, Kiss Jakab 50 ft, Delimanits István 51 ft, Erőss Lajos 50 ft, Tóth Lőrincz 100 ft, Baitál György 200 ft, báró Kemény Zsigmond 100 ft, Hollán Ernő 100 ft, Fest Imre 100 ft, Földváry Miklós 100 ft, Zeyk Károly 100 ft, Szirmay Pál 50 ft, Justh József 100 ft, Rőser Miklós 50 ft, Székács Józs. 25 ft, Berzeviczy Tiv. 50 ft, Zichy Antal 50 ft, Ihász Rezső 50 ft, Inkey Józs. 500 ft, b. Wodianer Albert 500 ft, Bánó József 50 ft, Lónyay Menyhért 500 ft, Gorove István 500 ft, b. Wenckheim Béla 500 ft, Pulszky Ferencz 150 ft, Horvát Boldizsár 200 ft, gr. Mikó Imre 500 ft, báró Eötvös József 500 ft, Glatz Antal 100 ft, Hedri Ernő 50 ft, Zeyk József 100 ft, Svastics Gábor 50 forint, Dózsa Elek 20 ft, Rónay Lajos 100 ft, Szlávy József 100 ft, Ibrányi Lajos 50 ft, Horváth Antal 100 ft, Bánó Miklós 50 ft, Karácson Ferencz 100 ft, Pillér Gedeon 50 ft, gróf Vass Samu 50 ft, gr. Zsigray Fülöp 100 ft, báró Miske Imre 100 ft, Molnár József 50 ft, b. Ambrózy Lajos 100 ft, b. Orczy Béla 100 ft, Madocsányi Pál 100 ft, Széles Dénes 20 ft, Németh Károly 50 ft, Dekányi Károly 10 ft, Kossuth Pál 50 ft, Vecsei Oláh Károly 50 ft, Fülep Lipót 50 ft, Opicz Sándor 10 ft, Andreánszky Boldizsár 20 ft, Faragó Ferencz 10 ft, Ónosy Mátyás 100 ft, Czorda Bódog 15 ft, gróf Bethlen Sándor 50 ft, Siontagh Pál (gömöri) 25 ft, Paizs Andor 20 ft, Lehóczky Egyed 25 forint, báró Kemény István 100 forint, Lator Gábor 50 forint, Török Sándor 50 forint, Kvassay László 10 ft, Török Dániel 20 ft. — Összesen 10,060 ft, mely összeg a magyar kir. pénzügyminisztériumnál lefizettetett. — zombori Rónay János pedig szintén a nevezett czélra évenkinti 100 ft fizetésére kötelezte magát élethossziglan. Minden, a nevezett czélra szánt, posta utján vagy közvetlen a m. k. pénzügyminisztériumhoz küldendő adomány köszönettel elfogadtatik, és az adományozók a „Budapesti közlöny“ útján fognak nyugtattatni. — Budai népszínház. Pénteken igen diszes páholy közönség előtt adatott: „A jó falusiak“ czimü vígjáték, melyben különösen Molnár, Kocsisowssky Borosa, Németi Irma, Kassai és Virág arattak számos tapsot. A közönség igen jól fogadta Sardou híres darabját. Vasárnap három egy felvonásos mű került színre, s a szép számú közönség megelégedve hagyta el a színházat. A „Pitykesné“ czímű bohózatban Császárné tűnt fel mint igen ügyes Loubrette: „A szilaj betyár“-ban Bogyó mutatta be magát a közönségnek, s mondhatni meg is hódította. Hetényi Antónia elég élénken és ügyesen játszik, de éneke nem kielégítő. Az előadást egy elkésett koronázási allegória zárta be, melynek költői felfogása és nyelve egyaránt gyönyörködtette közönséget. Czime : „A szent korona,“ szerzőjéül Berczik Árpádot emlegetik, kinek épen nem volt oka magát meg nem nevezni. — A népszínházról egyéb kellemes újdonságokat is hallunk: A comité, különösen Balássy és Ribáry urak ernyedetlen buzgalommal karolják fel az ügyet; az Arénában július 1 jén kezdődnek az előadások, és tartatnak folytatólagosan mindennap , ugyanis Schwartz megunta a közönségtelen dicsőséget, s hajlandó 200 ftért minden díszletének hátrahagyásával átengedni a színházat. Balássy úr a 200 fiút saját tárczájából fizetendő le, mire nézve Schwartztzal a szerződés már alá is íratott. A bizottmányi tagoknak szombati számunkban közlött felhívása sem maradt eredmény nélkül; a 7 budai gőzmolnár a díszkocsit , egyéb számos dolgokat, melyekkel az ajándékot vitték fel a királyi párnak, tegnap adta át a szinháznak; úgy szintén a lánczhid-társulat is felajánlotta a sok diszitményt, melyben a lánczhid pompázott a koronázási napok alatt. _ — A magyar gazdasszonyok egyletének junius havi választmányi ülésében Nagy-Szénásról, Simsonról, Nagy-Iványról , Besenyszegről és Sz. Mártonról az ínségesek részére küldött segélyezéseket köszönő iratok olvastattak fel; bejelentetett továbbá: a növelde részére beérkezett Simig Istvánnétól 1080 darab különféle zöldség palánta, Zsitvay Lászlónétól 6 pár harisnya, Fáy Antal úrtól két zenemű, Dalovits Irmától 3 ft, névtelentől 3 ft, és Jakabfy Paulinától 1 ft, e kegyes adományok hálás köszönettel vétettek és ezzel kapcsolatban a választmány felkéri a t. ez. nagy közönséget, árvanöveldését további pártfogásában tartva, élelmi, ruházati vagy bárminemű segélyezéssel gyámolitani. Új tagnak Glatz Antalné által bejelentetett alapítónak: Jakabfy Miklósné, Novák Pálné, Markovics Antalné 100—100 fital, és Wein Jánosné igazgatótagnak. A választmány megbízásából Szupa György, jegyző.