Pesti Napló, 1867. augusztus (18. évfolyam, 5184–5208. szám)

1867-08-04 / 5187. szám

ros-fiumei vasút kiépítésének céljára lenne megnyerhető. Tehát a Lajthán túli kormány szívesen rendelkezésünkre bocsátotta volna a 3 milliót, természetesen, hahogy a déli vasúttársaságnak a szentpéter-fiumei vonalra vállalt kötelezettsége a Károlyváros-fiumei vonalra ruháztatik át. A másik alternatíva, melyre, úgy látszik, még nagyobb súlyt helyeztetett , hogy az állam állítaná ki az alépítményt, a felépítményt és az üzletet a déli társaság vállalná magára. Meglehet, hogy az alépítmény a déli vasúttársaság üzletigazgatójának, Bontoux úrnak terve szerint, a kamatbiztosítás pótlékául szolgált volna. Másnap épen a Pesten tartózkodó fiumei koronázó küldöttség tagjai : Matcovich Gáspár, dr. Raudich Antal, Scarpa Pál és Verneda Ernő, mindnyájan egyszersmind tagjai az állandó vasúti bizottmánynak, keresték fel az államtitkár urat, hogy az alföld-fiumei és illetőleg károlyváros-fiumei vasút kiépítése tárgyában maguknak tudomást szerezzenek; hogy minő megnyugtató dolgokat kell hallaniuk, arról azon meglepetés és lehangoltság adna legtöbb felvilágosítást, melynek benyomása alatt eltávoztak. Scarpa Pál, egyszersmind a fiumei állandó vasúti bizottmány elnöke, ki — mellesleg legyen megjegyezve — a déli vasúttársaság jelentékeny részvényesei közé tartozik és Triestben tetemes vagyonnal bir, az említett benyomás hatása alatt, mit talán a déli vasúttársaság üzletigazgatójának, Bontoux urnak véletlen megjelenése még inkább fokozhatott, egy nyílt levelet tett közzé , melyben többek közt ezeket mondja : „Csaknem megfoghatlan volna, miképen találhat az egész európai continens egyik legjövedelmezőbb vaspályája mindig és mindenhol akadályokra, s miért nem lehet soha valósággá Európa leggazdagabb gabonatárának egyenes összeköttetése a világtengerrel, ha e talány megfejtése nyilván nem feküdnék minden szem előtt. Fiume mindig és mindenhol ugyanazon ellenséggel találkozik : „a déli vaspályatársulattal,a mely épen e perczben is legügyesebb ügynökeit működteti Pesten, és szálait a gyakorlott pók ügyességével szövi össze minden irányban oly hálóvá, melyben a gazdagságra és legmagasb virágzásra feljogosított magyar birodalom benn rekedjen, s a déli vaspálya-társulat egyedáruságainak, melyeket még csak az imént is alig lehetett jelentékeny áldozatok árán megtörni, s melyeknek főraktára Triestben van, ismét adózóvá tétessék.“ Ezen finom szövevényei fondorkodásoknak csak nyilt és határozott fellépés által lehet élüket venni. „Ha időt nyertünk, mindent nyertünk, ez a déli vaspálya-társulat jelszava, és hogy ez eddig be is vált, arról tanúskodhatik Fiume. Minden, a Károlyváros-fiumei vasút kiépítése tárgyában szenvedett további időveszteség, az eddigi vasúti politika matadorjainak jelentékeny hasznot hajt ugyan, de ezáltal a birodalom jövője, anyagi felüdülése és kereskedelmi politikai fontossága létezik kockára. Néhány nap múlva már megkezdődtek saját pártunk kebelében az érdekes vasúttárgyalások, a közlekedésügyi minisztérium részéről előterjeszteni szándékolt határozati javaslat el nem fogadtatván, egy hét tagból álló bizottmány neveztetett ki, azon czélból, hogy az illető kormányközeggel egyetemben úgy a vonalak kijelölése, mint az adandó meghatalmazás terjedelmére nézve, valamely czélszerű javaslatot dolgozna ki. Hosszú, beható, sőt részben élénk véleménycsere közben, a közlekedésügyi minisztérium államtitkára az eszék-fiumei összeköttetés ékszerftlenségét kezdi bizonyítgatni, e helyett a Brodból kiinduló, tehát brod fiumei vonalat hozván javaslatba. Nekem e javaslat tételekor akaratlanul a déli vasúttársasággal kötött szerződés 2-ik §-ának 3-ik pontja jutott eszembe: „Hahogy a bánáti vasúthálózattal mellék ág vezettetnék a Duna bal partjához Eszék és Vukovár között, az engedményesek a sopron-kanizsai vonal kiépítse után Kanizsától Eszéken át a kérdéses pontig külön vasutat építeni lesznek kötelesek, és az ugyanott építendő híd költségének felét viselendik.“ A brod-fiumei összeköttetés természetesen nem alternálhatta volna a déli vasúttársaság kiviteli forgalmát. E javaslatot az e téren országos tekintélynek ismert tisztelt bizottmányi tagtársam, Trefort Ágoston támadta meg legerélyesebben. „Amely vidéken a vasútvonal átvonul, ott az adóképesség megkétszereződik,“ ezen a gyakorlati élet által igazolt alapigazságot senki sem fogja kétségbe vonni, és mégis e megjegyzés megemlítésével a következő ajánlat létetett :leghelyesebb volna a károlyváros - fiumei vasutat egy időre egészen elejteni, minthogy ennek megemlítése esetében a szentpéter-fiumei vasúti összeköttetés könynyen el is maradhatna. Ily furcsa irányú magyar vasúti politika kifejtése mellett a bizottmány végleges megállapodásra nem is juthatott. Néhány nap múlva a közlekedésügyi minisztérium részéről egy újabb határozati javaslat merült fel, melyben már ekkor többek között a következő vonalak is fel voltak sorolva : Nagyvárad-Eszék, Károlyváros-Fiume , Kottori Zágráb ; az eszék-károlyvárosi vasút végleg kihagyatott. A fejlődés további stádiumait nem akarjuk itt leírni, annyit különben is tudunk , hogy az alföld-fiumei vasút ügyét a képviselőház, az ismert szívós ellentörekvések daczára is, győzelemre segítette. Épen, midőn a kormánynak adott meghatalmazás alapján mindenki már a szükséges előintézkedések megtételére várakozott, teszi közzé a „N. F. P.“ azon magyar vasút tervezetet mely az alföld-fiumei egyenes vasúti összeköttetés helyett, az alföld triesti egyenes vasúti összeköttetést helyezi kilátásba. A „Magyarország“ július 28 iki számában olvassuk, és pedig ugyanazon kutforrás után, mely a „Pesti Napló“ tegnapelőtti számában a czikkünk elején idézett megjegyzést látta jónak közzé tenni: „s ezért, ha nem apocriph volna is a sokat említett dolgozat, akkor is csak indiscretio útján juthatott volna az a közönség elé; jó lett volna hozzátenni, az emlékezetes főhadparancsnoksági körlevelek példája szerint.“ Míg ellenben a „N. F. P.“ augustus 1-jei számában a következő határozott értelmű nyilatkozat áll : „Az általunk legközelebb közzétett, Magyarország építendő vasutaira vonatkozó, s a magyar kormány kebelében kidolgozott vasuttervezet, több rendbeli cáfok rat és megtámadásnak volt kitéve. E tervezet a magyar miniszteri tanácsban tárgyaltatván (alkalmasint az e tárgyban kiküldött pénz-, kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium küldöttjeinek értekezletét nevezi minisztertanácsnak), ott is változatlanul elfogadtatott.“ Ha a „N. F. P.“ által először közzétett magyar vasúttervezet, miként nyílt levelünkben is óhajtottuk volna, megcáfoltatik; még akkor sem lett volna joga a magát érintve talált kormányhivatalnak alapos felszólalásunkat a „Magyarország“ 31-ik számában vak lármának nevezni, mert e téren oly testület áll szemben vele, melyet kitűzött feladatának megoldásában bizonyára a legtisztább hazafias czélok és tekintetek vezérelnek, nem volt pedig annál kevésbé joga , minthogy a fentebb előszámlált tények máris elég széles alapot szolgáltatnak az aggályra, melyet nem fokozni, de eloszlatni lett volna hazafias és hivatalos kötelessége. És már most, úgy hiszem, saját és megbízaim érdekében áttérhetek a nyílt levelemben kifejtett azon kívánalmak recapitulatiójára, melyeknek méltányos számba vételét máris nem hiába ajánljuk magának a nagyon tisztelt közlekedésügyi miniszter úrnak. Meglehet, ha e kívánatokat folyó számokkal jelöljük, azok is megértik, akik ekkorig kimagyarázni nem bírták. 1. Hogy azon kérdéses vasuttervezet 1., 14., 15. és 16-ik pontjában kijelölt, 111 mértföldet tevő egyenes nagyváradzombor-bezdán, baranyavár - borcs - kot - tori-triesti , vagy a 112 mértföldnyi kerülő nagyvárad - zombor - bezdán - baranyavár-eszék - sziszek-károlyváros fiumei vonalak helyett : a 105 mértföld hosszú egyenes nagyvárad - eszék-sziszek-károlyváros-fiumei vonal képezze az alföldfiumei vasutat; és hogy ezen egyenes alföld-fiumei vasúti összeköttetésre már a folyamatban levő úgynevezett alföldi vasútra vonatkozó engedély-tárgyalásoknál kellő tekintet fordíttassék , minthogy ellenkező esetben, részint a különben is fennálló távkülönbség, részint a déli vasúttársaság birtokában levő vonalakon alkalmazható differentiális tariffa segítségével az Alföld kiviteli forgalmának oroszlánrészével a déli vasúttársaság, s illetőleg Triest lenne megajándékozva. És mert a déli vasúttársaság és Triest érdeke miatt a kérdéses vasúttervezetben kitűzött két egyenkezű vonalat kamatbiztosításban nem részesíthetünk. 2. Hogy a déli vasúttársaság az alföldfiumei és kottori-zágrábi vonalakról teljesen kizárassék, mert e társaság a Triestbe központosuló versenyvonalak kizárólagos birtokában lévén, önmagának versenyt nem csinálhat, és mert eddigi, még a Lajthán túli örökös tartományokra is már veszélyessé vált monopóliumának, még szélesebb alapra fektetése által önálló anyagi fejlődésünknek összes tényezőit oly czélokra zsákmányolná ki, melyek legkevésbé állanak összhangzásban önálló anyagi fejlődésünk követelményeivel. 3. Hogy a saját tengerpartunkhoz vezető alföld-fiumei és kottori-zágrábi vonalak csakis oly önálló társaságnak engedélyeztessenek, mely leginkább elfogadható feltételek mellett vállalatát e vonalakon kívül egyszersmind a nagyfontosságú fiumei kikötői munkálatokra is kiterjeszti, miként például a déli vasúttársaság a triesti kikötői munkálatokra kiterjesztette. Ezt kívánja az annyira szükséges forgalmi verseny, s a magyar korona nagy jövőre hivatott tekintélyes kereskedelmi tengerészetének akadálytalan kifejlődhetése stb. De hogy e czélt teljesen elérhessük, lehetőleg oda kell törekedni, hogy a déli vasúttársaság a károlyvárossteinbrücki vasútnak károlyváros-zágrábi vonalrészét méltányosan követelhető kárpótlás mellett azon önálló társaságra ruházza, mely az alföld-fiumei és kottorizágrábi vonalak együttleges kiépítésére fog engedélyt nyerni. 4. Addig is azonban, míg a részint teljesen kidolgozott,*) részint kiegészítendő előmunkálatok alapján az engedély tárgyalások az eszék-fiumei és kottori-zágrábi vonalakra nézve is megkezdődhetnének; — a károlyváros-fiumei alapvonal építkezési munkálatait , idővesztés nélkül, államköltségen kell megkezdeni — az építkezés megkezdésének különben sem lévén tényleges akadályai — mert ezen alapvonal kiépítésének késleltetése vagy a kottori-zágrábi és eszék-károlyvárosi vonalak rövidebb idő alatt eszközölhető kiépíttetését hátráltatná, vagy a korábban kiépült ezen vonalrészeken meginduló kereskedelmi forgalmunkat a szükséges időn, tehát kelletén túl is a déli vasúttársaság és Trieszt előnyére értékesítené. Az állam által a Károlyváros-fiumei vonalra fordítandó tőkét természetesen a végleges engedélyt elnyerő társaság fogná visszafizetni. Egyelőre e négy kívánalmat találtuk szükségesnek feljegyezni addig is, míg a közlekedésügyi minisztérium által hivatalosan szétküldendő kimerítő vasúttervezet alapján a dologhoz részletesebben is hozzászólhatnánk. RADICH ÁKOS: Preysz úr és felvilágosításai „a pesti vízvezeték ügyében.“ Végre tehát a sajtó terén is felszóllakt egy azok közül, kik ma nem akarják, hogy az eddig legelőnyösebb feltételek mellett vállalkozó angolnak engedtessék át a pesti vízvezetési mű építése. Prevsz úr, ha nem csalódom, a pesti reáltanodában a vegytan tanára, a pesti vízvezetési társulatnak titkára, a pest városi vízvezetési bizottmánynak még 1866-ban kinevezett tagja, ha jól emlékezem, ő is aláírta az1867-ik évi mártius 18-án kelt jelentést, melyben a vízvezetési bizottmány az angol vállalkozó szerződési tervezetét Pest város tanácsának elfogadás végett, mint legkedvezőbbet ajánlja, vagy ha nem írta is alá, a bizottmányban legalább ily értelemben nyilatkozott. Ezek szerint fel kell róla tenni, hogy a vízvezetés elméleti és gyakorlati, technicus úgy, mint financiális „oldalait leggondosabban tanulmányozta,“ annál is inkább, mert a helybeli társulat összetett 25.000 ftjának egy része az ő utaztatására és tanulmányoztatására kelt el, lássuk tehát, minő felvilágosításokat ad. Legelőször is felvilágosításul azt mondja,hogy ő volt, aki 1860 ban a természettudományi társulat keblében a vízvezetési ügyet életre ébresztette. Erre nem ebre, hanem a sok érdemű dr. Tormay Károly úr még 1854-dik évben kiadott „Medicinische Topographie der Stad Pest“ czímű munkájában már sokkal érthetőbben ajánlotta a vízvezetés szükségét, s a volt helytartó tanács 1857-ik évtől fogva megszűntéig sokkal buzgóbban gyámolította és segítette érleléséhez a vízvezetési ügyet, semhogy e részben a tisztelt tanár ur ébresztésére lett volna szükség, vagy tán gróf Szapári Antal és Perger Ignácz urakban is, kik az 1864-ik évi jan. 20 án Pest városához a vizvezetés tárgyában egy emlékiratot benyújtottak, a természettudományi társulat kebelében ébresztette a vizvezetés életre ? Én legalább úgy tudom, hogy a most tisztelt urak a természettudományi társulatnak nem is tagjai. Felvilágosításainak 2-dik pontjában egész Pest városát a vízvezetést illetőleg három pártra osztja. Az egyik volna, mely a mű létrejöttéért százmilliókat is feláldozni kész volna, akkor is, ha Pest város egyéb fontos ügye, például az elemi tanügy lényeges károsulást szenvedne, s e párthoz számítja i. r. urat, — a másik párt volna, a mely semmikép sem óhajtja a vizvezetést, — a harmadik volna, mely annyi áldozatot akar hozni, a mennyit ez az ügy megérdemel , s melynek felfogása által kizáratnék a tespedés épen úgy, mint Pest városa pénz erejének egy irányban való oly teljes lekötése, melynél fogva az minden egyébb üdvös, sőt szükséges vállalatokban azután részt nem vehetne, — és ez utolsóhoz látszik Preysz úr is magát számítani. Nagy szavak mindenesetre, melyeket Preysz úr felhord, hanem sem az osztályozás nem helyes, sem a nézetek nem azok, melyeket a pártokra savanyítani akar. *) Az eszék-károlyvárosi vonalon a belga társaság úgy a terveket, mint szintén a költségvetéseket részletesen kidolgozta,s a részletes tervek még a korábbi bécsi kereskedelmi minisztérium által helyszínén megvizsgáltatván, jónak találtattak. A károlyváros-fiumei vonalrészen Werner cs. mérnök által készített tervek még nincsenek részletesen kidolgozva, s így a költ■ségvetés sem, melynek alapján az engedély-tárgyalások megkezdődhetnének. A kottori-zágrábi vonal részletes előmunkálatait a jelenlegi minisztertanácsos Fakh úr végezte, s a volt kőrös megyei főispán, Vukotinovics Farkasnál vannak letéve. Én tagadom azt, hogy léteznék oly párt, mely a vizvezetést ne óhajtaná. Pest város polgárai közt nincs egy is, ki szülővárosának nagyságáért, jóllétéért ne rajongna, vizvezetés nélkül pedig Pest nem lesz tiszta, Pest nem lesz kényelmes e feltételek nélkül pedig, ha messze terjedő lenne is, de falai közé a gazdagság sietni nem f° És tagadom azt, hogy léteznék oly tábor, mely száz milliókat akarna áldozni oly mű létrehozásáért, mely a felvilágosító úr szerint is csak 20 millióba kerülendne, mert ennyi áldozatot csak az őrültség hozhatna, Pest városa pedig, én úgy tudom, hogy nem az őrültek háza. Mint vélekedik i. r. úr a felvilágosító osztályozásáról, nem tudom, nem is tartozik hozzám, én a kérdéses czikket nem írtam, valamint ezennel nyíltan kijelentem, hogy a vízvezetés körül a napi sajtóban eddig egy betűt sem írtam, hanem annyit tudok, hogy létezik a vízvezetés mikénti létrehozása iránt három vélemény. Egyik, mely a vízvezetést a beadott angol tervezet és szerződés alapján ; Másik, mely az angol tőke kiszorítása után, belföldi tőkével. És a harmadik, mely a városi hatóság pénzerejével kivánja fellépittetni. Ha így osztályozta volna Preysz úr a véleményeket, s akkor illustrálta volna számokkal i. r. urnák kívánalmait, épen úgy, mint saját véleményét, akkor valószínűleg a számokkal sem dobált volna oly könnyen, mint most, mert így az embernek eszébe jut azon számoló, aki kicalkulálja unalmából, hogy ha Krisztus születésekor egy krajezárt tett volna le valaki tőkésítés végett, az a krajezár a kamatok kamataival és azok kamataival már akkorára növekedett volna, hogy az egész világ mai nap forgalomban lévő pénzével sem lehetne a követelést kielégíteni. Az ilyen dolog elmefuttatásnak mindenesetre szép, hanem a valóságban nem létezik. Én a felvilágosító úrnak elhiszem azt, hogy a vegytanhoz ért, hanem hogy a nemzetgazdászati politikához nem sokat ért, arról épen a fővárosi közönség figyelmébe ajánlott számaival világosított fel. A tőkeszaporodás, Stuart Mill tana szerint, a megtakarítás eredménye, ha tehát Pest város hatósága 2-1,2 millió tökével bírna, s ahelyett hogy „észszel a felvilág javait ide édesgetni“ akarná, megelégednék a Széchenyi által rajzolt állapottal, s Preyszer tana szerint csak tökét akarna gyűjteni, akkor természetesen a vízvezetési concessio tartama alatt kár volna a kamatok kamataival és azok kamataival együtt Preyszer szerint utcza locsolásra nyilvános kutak tartására 130 milliót kiadni, hisz akkor a 212 millió tőkéjéből a 80 év alatt 160 milliónál többet takaríthatna meg. De ha ma nincs Pest városának 20 millió, ha nincs 800 ezer forint tőkéje, ha nincs a legszükségesebb investitiókra, az iskolákra, paplakokra stb., sőt nincs a függő adósságok kamatainak fedezésére pénze, elzálogolt papírjait kiváltani nem buja, várjon igy is czélszerű lesz e, hogy a hatóság maga kezelje ezen vállalatot ? — tegyen-e azon vállalatra újabban adósságokat , melynek létrehozására tőke kínálkozik, vagy ha már mindenáron adósságot kiván felvilágosító úr a város hatóságával csináltatni, nem-e inkább oly investitiókra kellene a felveendő pénzt fordítani, melyekre tőke nem kínálkozik, vagy az elzálogosított papírok kiváltására, melyektől 7 — 7 % °/C kamat fizettetik ? Felvilágosító úr nagyon határozottan állítja, hogy ha a város maga kezeli ezen vállalatot, majd húsz év múlva meg fogja gazdálkodni a naponkénti 60,000 adó víznek évenként 108,000 ftot tevő árát. (?!) Minden vállalat kockázatokkal van összekötve, tapasztalta ezt Bécs városa közönsége a Ferdinand czímű kis vízvezetésnél is, azonfelül a hatósági kezelés mindenhol a világon legdrágább, s miután a redouteépítésze még most is a pesti közönség emlékében él, az ily határozott, de nem okadatolt állításoknak alig fog hitelt adni, annál is inkább, mert a felvilágosításokban előforduló némely ellentmondásoknál fogva, az egész okoskodásnak egy kis szaga van. S eme okadatolást annál könnyebben tehette volna, mert, mint titkára a volt helybeli társulatnak, a terveknek, költségvetéseknek stb. birtokába juthatott volna, s az ez iránybani felvilágosítást magam is szívesen olvastam volna, mert midőn az angol ház képviseletét elvállaltam, csak azon hitben tettem, hogy azzal városunknak és Pest városa összes közönségének teszek szolgálatot, s ezt hinni annál inkább jogosítva voltam, mert a helybeli társulat igen tisztelt elnöke, Szapáry Antal gróf úr, előttem nyilvánította , hogy „társulata a városnak oly előnyös feltételeket nem nyújthat, mint aminőket az általam képviselt Peters ház tesz.“ És ha ily tekintélyes nyilatkozat ellenében mégis a felvilágosító úr azt mondja, hogy ha a vállalat külföldi vállalkozónak adatnék, az „nagy áldozat“ lenne, akkor nem elég, hogy a kamatok kamatainak egyszerű szorozását mutassa fel, melyet utolsó tanítványa is pontosabban kiszámított volna, hanem szükség, hogy pontos adatokat mutasson be felvilágosításul, ennyit várhatott azon hirlapi közönség, melynek számára itt, várhatott azon közönség, mely 25.000 faját hazafias szent szándékkal összehordta, hogy a tapasztalatokban gyenge szaktudósait utaztathassa. Ezt tenni pedig nem most lett volna egyedül kötelessége, hanem még akkor, midőn 1864-ben a helybeli társulat azon kérdést intézte a hatósághoz, saját pénzerejével akarja-e a város építeni, vagy társulatnak akarja átengedni a vállalatot; ha akkor adataival meggyőzte volna a várost, meggyőzte volna csupa hazafiságból vállalkozó tagjait a társulatnak arról, hogy az amit a társulat kívánt, a városra nézve nagy áldozat, nyomasztó teher lesz, akkor bizonyosan a helytartó tanács sem engedélyezett volna a társulatnak egy évre kizárólagosságot, akkor a társulat sem költötte volna el összetett 25,000 írtját, s ha ezt a társulat megtakarította volna, 80 év múlva 1,600,000 ftnál többel rendelkezhetett volna, a kamatok kamatait is hozzá számítva. Hanem addig, míg az angol társulatban concurrenst nem látott, addig a helybeli társulat 90 éves engedélye, a vízárak ezüstben való fizettetése stb. stb. sem lett volna „túlságosan nagy.“ De most, mert az esetben, ha a város hatósága nem építtetné saját számlájára, valószínűleg a Peters-háznak lenne kilátása az engedélyt megnyerni, a 80 évi szabadalom a magánosok részére szállítandó egy akó vízért 8.10 kr u. é. túlságos áldozat. Ma már a felvilágosító úr a vízvezetési vállalattal az iparos téren önállóságot is akar megkísérteni. — Mintha bizony az a Peters azért, mivel angol, Angolhonból hozná az árokásókat, követeket, épitő mestereket, bádogosokat, lakatosokat, a fát, a követ, meszet, vasat stb. Hozna bizony pénzt és szakértelmiséget, melynek kisérletekre épen úgy nincs szüksége, mint Pest város hatóságának a kísérletekre pénze, — s Peters urnak szakértelmisége a helybeli szakértelmiségekkel kezet fogva, bizonyossan úgy fogná a vizvezetést elkészíteni, hogy ő neki sem lenne utánigazitásokra szüksége, a város is már jól kipróbált művet kapna használatba, amíg a kísérleteknél a város könnyen oda juthatna, ahova gazdáink nagy része a belföldi kísérleti gépekkel szokott jutni, vagy nem vesz többé gépet, vagy ha vesz, külföldit keres , fájdalom, de nagy részben így van. Azt is elhiszem, hogy a belföldi tőke működése iránt előszeretettel viseltetik a nemzetközi tőke felett, ha van, én is,— hanem azt nem hiszem, hogy ha a felvilágosító úr csirkepecsenyét akar enni, és pesti születésű nincs, hogy akkor a soroksári csirkét meg ne egye azért, mert a csirke árát a soroksári asszony nem Pesten, hanem talán Soroksárott fogja elkölteni. De valamint nem félt a középdunai gőzhajózási társulat hajóit a még akkor Horvátországhoz tartozott fiumei vállalkozóval építtetni, valamint nem fél a m. kir. miniszterium és nem fél Pest városa hatósága a bécsi zálogintézeti társulatnak megengedni, hogy itt fiókintézetet állíthasson, hogy bécsi pénzeit nem befektetésre, hanem egyszerű, 15—18% kamatozásra kiadhassa, a kamatokat és azok kamatait is elvihesse, anélkül, hogy a tőkéből valamit itt hagyna, úgy nem látom át, hogy miért féljen az angol pénztől, mely ide befektetve lesz, s mely csak Pest polgáraitól függ, hogy az azon felállítandó vállalat minden részben csak nekik kamatozzon, s mely bizonyosan többet is fog maga után hozni, úgy, hogy Belgium példájakép, angol pénzen virágoztathatjuk fel gyáriparunkat, és ez esetben a nemzetközi tőke csak hasznot hoz, a pénz épen oly áruczikk, mint a posztó, vászon stb., s ha bármely szükségleti csikkben egyik vagy másik ország hiányt szenved, bizony megszerzi azt más országból. Vagy hát a m. minisztériumot is fogja azért kárhoztatni, hogy megengedi a magyar hitelbank alakítását külföldi tőkével, s ezen operatiót is túlságos nagy áldozatnak fogja e mondani felvilágosító úr ? Vagy tán kevésbé lenne a város terhelve, s pénze lekötve, ha most két milliót vagy 800.000 ftot venne kölcsön, s azon vízvezetést építene ? Kerülne-e már akkor az egyébb fontos ügyekre pénz ? Vagy talán annak a két milliónak kamatját fizetni nem is kellene? És ha igen, honnét, mikor felvilágosító úr maga elismeri, hogy csak a 20-ik évben kezdhet jövedelmes lenni a vízvezetési vállalat. Ha Pest város hatósága a közönséget el akarja jó ivóvízzel láttatni olcsó pénzért, alig tehet egyebet, mint hogy magánvállalkozónak adjon engedélyt, ha ezt nem teszi, bátran el merem mondani, hogy a legközelebbi 15 év ismét el fog múlni, anélkül, hogy vízvezetésünk lenne, még az artézi kutak sem fognak rajtunk segíteni, mert ez is csak kísérlet lesz, melylyel épen úgy felülünk, mint Páris felültartézi kutjaival, de minek is az a forráskeresés, midőn itt a Duna, mely mindenkor elég bőven fogja szolgáltatni a vizet. A magyarnak, azt mondá a nagy Széchenyi, két ellensége van: az előítélet és az elbizakodottság! Vitázzunk, hogy ezen ellenségek ez ügyben is ne ártsanak. Érti Károly. Vidéki tudósítások. • Kecskemét, jul. 31. Kecskeméten két fő gymnasium van most. A kegyesrendiek vezetése alatt álló romai kath. fögymnasiumban, mely az itteni r. kath. teljesen világiakból szervezett egyháztanács pártfogása alatt áll, ma volt a hála isteni tisztelet, s osztattak ki az érdemsorozatok, miután a folyó hó 10-től 30-ig egész napokon át tartott nyilvános vizsgálatok befejeztettek. A vizsgálatok közül érdekesnek tartóa kiemelni a f. hó 22- és 23-án tartott érettség vizsgálatot, melyre a 8 ik osztály összes ifjúsági vállalkozván, a legbehatóbb vizsgálat után dicsőséggel állották ki a próbáltatást, akkép, hogy a 16 tanuló közül 7-en kitüntetéssel nyertek bizonyítványt, bukáshoz közel sem állván egy is közülök. 26-én d. u. 5 órakor a kaszinó nagy termében tartatott meg a szavalat, zene és milénekből nagy számú közönség jelenléte s sokszorosan nyilvánított tetszése közben a nyilvános vizsgálat, az előadott számos darabok között legjobban tetszett: „Karima“ Bánk bánból, bordal Emnani kardal Erianthe, kardal Trovatore dalművekből szavalatok közül „Urambátyám Gleichenberg- ben“ Vecsei Sándortól, Kada Elek által előadva. Vannak ez intézetünk részére több rendbeli pályaművekre alapítványok, és pedig történelmi művekre kettő, első díjul a város által alapított Széchenyi alapítványt 30 ft, második díjul a kaszinói társulat ugyan e czimű díja 20 ft, erkölcstani műve Zsiga Alajos kegyesrendi tanár alapítványa 20 ft, szépirodalmi művekre, valamint a fentebbiek közül még érdemesnek tartott művek díjazására, kik magunkat ez intézetünkért érdekeljük, szoktunk néhány aranyat összeadni Ez évben a beérkezett pályaművek mind számra úgy béltartalomra ismét haladást tüntettek ki Van ez intézetünknek szegény sorsú tanulók részére kiosztani szokott több rendű alapítványt is, melyek közül néhai gróf Koháry István, Peitler Antal megyés püspökünk, s néhai Hofmann János plébánosunk alapítványai kiemelendők. A müéneket Baumgarten jeles karmesterünk, a rajzot Grim Rezső országosan ismert kitűnő rajztanárunk minden dij nélkül tanítják; a zenei franczia nyelvet tanulók havonkint 1árt csekél díjt fizetnek. Még valamit. Városi közgyűlésünk f. hó 29-ér a honvéd-alapra a közönség részéről 3000 ftnv alapítványt szavazott meg, s minthogy a városunkat legnagyobb mérvben ért múltévi csapások közpénztárunkat igen szigorú helyzetin jutatták, elhatározó, hogy ezen összeg beszerzésére a városhoz közel fekvő homokos közlegelóból annyit, mennyi ezen költség fedezésére szükségesnek mutatkozik, szöllös és gyümölcsös kerteknek örök áron elad, s ezen kerteket e nemes tett emlékére, s a késő unokák buzdítására honvéd-kerteknek fogja nevezni. K.