Pesti Napló, 1867. augusztus (18. évfolyam, 5184–5208. szám)

1867-08-02 / 5185. szám

177-5185. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illeti­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Péntek, aug. 2.1867. 18.évi folyam. Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI HAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja* 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 80 nj kr. Nyílt­ tér: 6 hasábos petit sor 25 nj kr. Rendkívüli előfizetés a PESTI NAPLÓ-ra. August—septemberi 2 hóra. August — octoberi 3 hóra. . August — decemberi 5 hóra . 3 ft 50 kr. 5 ft 25 kr. 8 ft *5 kr. A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, aug. 1. 1867. Szemle. A folyó nyárszak a fejedelmek egy­mást érő találkozásáról leend­ő történe­lemben nevezetes. Hogy e nevezetesség, értve a társadalmi haladás fokozatos fej­lesztését, fog-e mutatkozni eredmények­ben is, ez azon kérdés, mely a saison morte-nak alkalmas tárgyát képezheti.“ Alig van monarchia Európának, ki a párisi világtárlat megtekintését fel nem használta volna, vagy készülőben nem lenne felhasználni alkalmul arra, hogy a tudomány, művészet és ipar terén tett nagyszerű vívmányoknak festőileg elhe­lyezett csoportozatai közt pár szót ne cse­réljen ama nagy uralkodóval, ki mig sa­ját országában a politikai szabadság jo­gos törekvéseit czélzataiban gátolja, kül­politikája azonban — több hibája mellett is — a népek egyesülési törekvéseit nem kis mértékben részint közvetlen elősegí­tette, részint ilyen egyesülési mozgalmak­nak — a czélhoz jutás kecsegtető ígé­retével nyit utat. Kiknél ezen találkozások körül a poli­tikai combinatiók fűzése a szenvedély egy nemét képezi, azok nem késtek minden egyes összejövetelből szövetségeket kö­vetkeztetni, melyek a népek jövendő sor­sára jótékonyan vagy fenyegetően hat­hatnának --a szerint t. i., a­mint az ilyen szövetség egyik részese szabadelvű­nek vagy absolutnak ismert hatalmasság volt. Azon előzékeny fogadtatás, melyben például az orosz czár részesült, habár az az udvariasságnak elmaradhatlan követke­zése, s a mellett a házi­gazda vendégsze­retetének is attribútuma, nem készek a vi­lágot azzal ijeszteni, hogy a keleti ügy rendbehozása czéljából Napóleon császár és a muszka czár közt határozott meg­állapodás történt. Midőn ezen látogatáshoz a porosz ki­rály csatlakozott B­i­s­m­a­r­k gróf kísére­tében,­­ a három hatalmasság diplomatái kölcsönös tisztelgés végett egymásnak szintén látogatást tenek, már ekkor a fen­tebbi megállapodás száraz formulája nem volt elég, s helyette a három hatalmasság közt nem sokára létrejövendő szoros szö­vetség tartatott ezen, szerintök nem csu­pán szórakozási vagy tanulmányozási összejövetel megfelelő czéljának. Hogy mi lenne a szövetség alapja, minő jelszót tűzne zászlójára? — mindezek megfejtet­­len problémák maradtak. A szultán megjelenése Párisban, ezen combinatiónak egészen ellenkezőjét tette napi hírré. Fuad basának sikerült volna, különösen a candiai felkelés ügyében, oly egyezményt hozni létre, mely a viszály complanatói sorából a muszka kormányt teljesen kihagyja. Újabban az osztrák császár látogatása az, mely élénk tárgyát teszi némely kö­rök okoskodásainak. Ő Felsége párisi utjának nem cse­kély fontosságot nyújt azon körülmény hogy a franczia császári pár ezen látoga­tást Salzburgban megjelenésével mintegy megelőzve — a párisi összejövetel ez által csak mintegy viszonzási szint nyerne. III. Napóleonnak e meglepő előzékeny­sége pedig — ugyanazon okoskodás sze­rit __tán nem annyira azon rokonszenv­ben találja magyarázatát, melylyel a fran­­czia uralkodó ausztriai császár ő Felsége iránt viseltetik, mint inkább azon viszony­ban, mely Franczia- és Poroszország közt a prágai béke óta és által alakult, s mely minden erőtetett barátság mellett sem ígér békés és egyetértő szomszédságot. A körülményeknek hasonló összeját­szása szolgál tehát alapul azon következ­tetésre, hogy a két monarchának kettős összejövetele nem tisztán udvariasságból történik, hanem hogy ezen összejövetel­nek kihatása lenne azon eseményekre, melyek a prágai béke folytán alakult új hatalmi kört Franczia­ és Poroszország közt fognák szabatosítani. Tartózkodunk, a mai ellentmondó hí­rek közt, véleményt mondani a tervezge­tett franczia-osztrák szövetségre nézve, mert a politika mai adatai ha nyújtanak is a mélyebben gondolkodónak okot az ag­gódásra, de nem nyújtanak alapos tájéko­zást a közel­jövőben kiütendő oly hábo­rúra, melyben a fentebbi szövetség sze­repkörre találna. / . Radich Ákos úr a m. kir. közlekedésügyi mi­niszterhez a „Pesti Napló “-ban öt czikken át nyílt levelet intézett. Biztos helyről úgy értesü­lünk, hogy az illető helyen sem az interpelláló e módjának indokát, sem az ezt okozó aggály alapját, sem a megbízók tulajdonképes czélját az öt czikkből kimagyarázni nem bírják, minélfog­va képviselő úr és megbízói érdekéből kívánatos volna a nyílt levél útján érvényesíteni kívánt dolgokat szabatosan felsorolva, azon hivatalhoz felterjeszteni, hogy ekként az illető minisztérium a kívánság rétegéről tudomást, és érdeméről meg­győződést nyerve , a nyilt levélben képviselt fiumei vasut-bizottmány igényeit azon előzékeny­séggel és méltánylással vehesse figyelembe, melyé­­yel a közfontosságu ügyeket fogadni és kisérni úgy hazafias, mint hivatalos kötelességből meg­szokta. — A „Hon“ folyó évi julius 31-iki számában a hatodik hasábon ez áll: „Ha jól emlékszünk, Go­­rove István az 1849. ápril 14-iki határozat alatt, mint országos jegyző figuráit. . .. stb.“ Figyemeztetjük a „Hont,“ hogy ezen említett ülésben nem Gor­ove István, hanem a feledhetet­len emlékű Szacsvay Imre volt az orszá­gos jegyző, s mint ilyen, ő írta alá a határozatot. Bécsi dolgok. Csodálatos időket élünk, a levegőben van va­lami, a­mit mindenki érez, s a­mi mindenkire meg­teszi hatását. Előérzet-e ? Ki tudja. A hírlapok csápjai görcsösen reszketnek, s bizonyára a min­den nap uj meg uj, gyakran hihetlen, de mindig jellemző hirek nemcsak a tétlenség, beállt idé­nyének következményei; az idén több van ezek­ben a hirekben, mint máskor, s Isten tudja, mit előzendnek meg a nyomott lég e tüneményei. A régi „Presse“ ominósusan ritkítja szemléje elé: „A birodalmi tanács szét­­robbantása!“ Ezt és nem kevesebbet czé­­lozná egy titkos szövetség, mely az izgatás leg­regényesebb nemét űzi. A köz- és gyapontot egy előkelő hölgy termei képezik. A hálót képvise­lőkre is kivetették ; innen indult ki a csehekkel való fustó eszméje, mely e szerint csak eszköz volna e titkos szövetség kezében ; a czél volna, hogy így a birodalmi tanács mostani többségét szétrobbantsák, mielőtt a februári alkotmányt végkép revideálhatná, s a concordatumot aztán szépen ad graecas callendas halasztanák. Igen bámulatos, hogy némileg öntudatlanul egyik-másik reichsrath ur is e „feketék“ kezére dolgozik, így dr. S­­­e­u­d­­, a democrata, a­ki magát pártvezérnek szemelte ki. — Csinál is a „Zukunft“ magának capitalist­a­t. Reichs- és Gemeinderath urnák programmjából, magasztal­ja a democratismust, hanem azt deriválja belőle, hogy a democratismus abból áll, hogy minden legkisebb nemzetiségi fractió számára nemzeti önállóság biztosíttassék, s ebben tér el a „Zu­kunft“ programmja S­­­e­u­d 1-étől, ez ugyanis tökéletes democratikus szabadságot akar, mely­nek védszárnyai alatt­ mindenki gyarapodhatik, a „Zukunft“ pedig tág nemzetiségi politikát kö­vetel, azután — úgy­mond — majd gondolha­tunk a szabadságra is ! Azon hír, mely szerint Herbst és Kai­­s­e­r f­e­­­d Csehországba mentek volna békül­­ni, szintén megelégedéssel tölti el a „Zukunft“ot, s ebből is igyekszik vizet hajtani malmára ; szó­val : következtet borura-derűre mindenből, csak azt az egyet nem akarja acceptálni, hogy Ma­gyarországon parlamentáris többségi kormány — Kaiserfeldnek híresztelt prágai útját minden oldalról megc­áfolják ugyan, de azért a napi kérdést mégis a csele­ békülés képezi. Az öreg „Presse“ azt hiszi, hogy a sok nehézség, melylyel ez jár, nem az önkényből származik, melylyel a nemzetiségek követeléseiket formu­­lázzák, hanem a helyzet viszonyaiból, melyek egyszersmind az egész szláv kérdés megoldását teszik szükségessé. A panszlavismus mesterkélt Hellé, ennek kimutatásából áll a szláv kérdés megoldása. Ausztriában nincs politikai szlavis­­mus. A főtörzsek, a csehek, lengyelek s az illyr délszlávok, mind külön irányt követnek. A len­gyelek törekvése nem ellenséges Ausztriára néz­ve , a kormány jól teend, ha oly autonómiát ad neki, mely a birodalom egységével megfér. A déli szlávok egyesülési vágya veszélyesebb: eze­ket Ausztriának magához kell csatolnia, s ott kell bebizonyulnia, váljon az Andrássy-kabinet képes-e teremtő­ eszmékre. A cseheknek Ausz­tria határán kívül nics értelme, azért kapaszkod­nak az orosz coloss sarkába : ezeknek adjanak mérsékelt autonómiát. Ha a déli szlávokkal a békülés megtörtént , akkor a csehek és szlové­nek bajai, mint tavaszi hó, fognak elolvadni. — Az új „Presse“ nem remél a tervbevett békülés­­től semmit, nem is adna reá módot : a csehek foederalizmust akarnak a dualismus helyett, vég­ső esetben foederalismust a dualismusban. — S t e u d e 1 programmja a „Politik“-ot is megszólamlítja: „Előre kinyilatkoztatjuk, hogy a cseh és morva foederalista párt kész trans­­actióra lépni a német párttal, ha ez nem igno­­rálja a cseh korona államjogi viszonyát, s minden hegemónia kizárásával nemzetiség-politikai te­kintetben egyenjogúságra törekszik.“ Nem tetszik neki Steudel azon nézete, hogy egyelőre minden nemzetiségi kérdés elmellőzésével csak a szabad­elvű kérdések kivívására kell egy demokrata pártnak alakulnia. A „Politik“ mindenek felett az államjogi kérdéseket akarja megoldani. Bár­mennyire elismeri Magyarország államjogi állá­sát, azért nem hagyhatja tekinteten kívül­ a há­­romegy királyság jelenlegi viszonya Magyaror­szághoz tarthatlan, minden tekintetben rendezet­len, azért is Ausztria érdekében rendezendő, van , mert hiszen, úgymond, a szlávok nincsenek a minisztériumban képviselve. — Kissé nevet­séges ugyan (mert a „Zukunft“nak csak Mile­­tics és Sztratimirovics szlávok, alig ezeken kí­vül még kettő-három a képviselőházból, és meg­­nem foghatja, hogy a Deák-pártból alakult mi­nisztérium mért nem vesz fel kebelébe egy-két tagot a szélső balból is —­ hanem azért a „Zu­kunft“ komolyan mondja. [Kaiserfeld prágai béke útjára a „Grazer Telegraph“ azt mondja : a szünet, mely a kép­­viselőház működésében beállt, felbátorítja a con­­jecturalis kovácsokat, hogy phantaziájuk min­dennemű fabricátumával eláraszszák a vásárt. Hogy minek a fabricatumok, mutatja többek közt azon terjesztett hír, mely szerint Kaiserfeld Prágába utazott volna, hogy a csehekkel szövet­ség iránt alkudozzék. — Szó és írásbeli tárgyalások minden esetre folynak, de csak a képviselőház előbbkelő tagjai közt, hogy — ha lehet — vég­leges megállapodás történ­jék a leg­­fontosabb kérdésekben, melyek az ülések újbóli megnyílta után tár­­gyalás alá kerülnek. Ugyan­ezen lapnak írják Bécsből: Kormány­körökben némi nyugtalanságot szült a hangulat, mely legújabban Magyarországon nyilvánul . Perczelnek tüntetésszerű fogadtatása a komáro­miak és pestiek részéről, kellemetlen hatással volt itt. Hogy a reichsrathban tett tapasztalatok foly­tán a Lajthán innen bekövetkezett rosz hangulat káros hatása tovább is fog terjeszkedni, azt itt nem igen akarják még belátni , de már is pa­naszkodnak clericális hálátlanságról. Az éles c­áfolatok, melyek a bécsi herczeg­prímás irodá­jából jöttek a concordatum revisiójára vonatko­zólag, elevenre találtak, s most még a „Wiener Kirchenzeitung“ is azzal állít be, hogy : „Tar­tózkodás nélkül valljuk be, miszerint feladtuk reményeinket az iránt, hogy Beust képes legyen feladatát megoldani. Úgy látszik, nem elég ember arra, kár is volt elvállalnia.“ (ül) Sör-adóztatás. A „Közlöny“ 22. és 23-ik számában egy új sör-adóztatási rendszer behozása tárgyában meg­jelent értekezésben legczélszerűbb adóztatási módul az átlagozás (Pauschallrung) ajánltatik. Habár ezen újítással tökéletesen egyetértünk is, a tíz éves átalány helyett három évest aján­lunk, mivel, szerény nézetünk szerint, az előbbit, az alább elősorolandó okoknál fogva, alapul venni alig lehetséges. 1864—55-ik év óta, midőn az osztrák adózta­tási rendszer a sacharometer fokozat szerint be­hozatott, az ezzel egybekötött zaklatások folytán falu­helyeken több uradalmi és egyéb sörfőzdék­ben a sörfőzés abbahagyatott, mások az adónak többszöri emelése, üzlethiány, birtokosaik vagy bérlőik pénzügyi balesetei, némely tájékokon a falusi nép folyton növekedő elszegényedése miatt is hanyatlottak, vagy egészen is tönkre mentek, s igy megszűntek tovább működni.­­ Ellenben néhány más sörfőzdék, helyzetüknél, elegendő tőkeerejük és állandó elfoglaltságuknál fogva, az utóbbi évek óta termelésükben nemcsak jelenté­keny emelkedést tanúsítottak, hanem még foly­ton emelkednek és mind nagyobb kiterjedést ven­ni készülnek, s főkép venni fognak, ha azon remé­nyek valósulnak, melyek a közlekedési eszkö­zök javítása és kiterjesztése, a mezőgazdaság emelése, az ipar- és kereskedelem, a egyátalán a népjólét előmozdítása tekintetében, a miniszté­riumok tevékenységéiig méltán köttetnek. Miképen szolgálhat az előrebocsátott körülmé­nyek között a 10 évi átlag valódi helyen alapul ? Mi feltétlenül azon véleményben vagyunk, hogy a behozandó átalányozásnál (Pauschallrung) a 3 évi átlag a lehető leghoszabb, úgy méltányos, tekintettel a felek, mint a magas kincstár jól fel­fogott érdekére, és ezen 3 évi átlag felvétele év­ről évre folytatandó lenne, hogy így minden fog­lalkozásban levő sörfőzde átlagos termelésének igazságos és valódi mennyisége kitudathassék. Minden ellenőrködés teljes mellőzése azonban, mint minden más egyéb adóztatási módnál, úgy itt sem lehetséges, ellenkezőleg, az adónak igaz­ságos és pártatlan kiszabása tekintetéből, magá­nál a kölcsönös megállapodásnál (Abfindung) szükséges az ellenőrködés behozása mintegy kö­vetkező módon, hogy minden sörfőző kötelez­­tetnék minden főzetet bejelenteni és a felett üz­leti könyvet vezetni, miszerint ekként a legkö­zelebbi évre az alap ismét meglelhető lenne. Ezen bejelentések valósága, melyeknek adószám sze­rint kellene történniük, szakavatott, megbízható és lelkiismeretes hivatalnokok által, kik azon­ban magasabb osztályból, pl. a jelenlegi biztosok rangfokozatából valók legyenek, volna megbírá­landó és ellenőrizendő. Ez­által egyáltalában nem arra akarunk c­é­­lozni, hogy az átalányi mennyiség túllépéséért az illető serfőző megbüntettessék, sőt ellenkezőleg, mindenki nagyobb tevékenysége és vállalkozási kedvének megengedendő, hogy többet is termel­hessen, mint a­mennyit átalányozás szerint ter­melhetne ; az ellenőrködésnek csak arra kell szolgálnia, hogy az ő nagyobb tevékenysége a következő évre a pénzügyi kincstár részére is hasznot hajtóvá tétessék, a­mennyiben termelésé­nek magasabb mennyisége a legközelebbi év át­lagánál szintén számba vétetnék. Megfordítva, rosz időjárás, kedvezőtlen üzleti körülmények, bekövetkezett balesetek és hasonló okokból származott kisebb termelésnél ellenőr­ködés vezetése a legközelebbi átalány­ozásnál (Pauschallrung) az illető sörfőző javára szol­­gáland. Habár az ellenőrködést az évenként termelt mennyiség, illetőleg a kószám és erőfok tekinteté­ben elengedhetetlennek tartjuk is, úgy másrészt mellőzendőnek vélünk minden mellékellenőrkö­­dést (Nebencontrolle), nehogy az által­a megálla-m­­odási mód (Abfindungs-Modus) egy sereg fölös­­éges és temérdek kiadást okozó hivatalnokkal terheltessék, s ez által a kincstár előnye ismét el­­lensúlyoztassék. Minden hamis vagy elmulasztott bejelentés el-­nézés nélkül és szigorúan büntetendő,­ főkép fa­lakon, hol a felügyelet a nélkül is több nehéz­séggel jár, mint a zárt városokban, melyekben 1 vagy 2 magasabb és jól fizetett hivatalnok elég­séges lenne. Mindazonáltal, daczára az azon előnyök iránt, melyek a kölcsönös megállapodás (Abfindung) behozásával egybe kötve vannak, fentebb kife­jezett méltánylásunknak, bátrak vagyunk egy más adóztatási rendszert javaslatba hozni, mely­nél az ellenőrködés igen könnyű és mely azon igen jelentékeny előn­­nyel bír, hogy az nem­csak a pénzügyi kincstárra, hanem az illető sör­­főzőre nézve is már a behozatal pillanatától fog­va sokkal megfelelőbb és igazságosabb, mint az átalányozás (Pauschalkrung), értjük ugyanis a maláta-adót (Malzsteuer), és pedig súly (Gewicht) szerint, mi minden nagyobbszerű vál­tozás okozása nélkül behozható, s melyhez min­den sörfőzdében csak egy maláta-malom (Malz­­mühle) vagy malátatörő-gép (Malzquetschma­schine), és egy rendes, bélyegezett mérleg (ci­­mentirte Waage) szükségeltetik, mik pedig min­den rendezett sörfőzdében már a nélkül is meg­vannak, s ott, hol azok még be nem hozattak volna, csekély költséggel megszerezhetők. A maláta (Maiz), mint nyers termék, a sörnek lelkét képezi, készíttessék az bár akár árpából, akár pedig kukoriczából, mely utóbbi termény azonban inkább csak a falusi kis sörfőzdékben alkalmaztatik. Egyéb gabonanemek Magyaror­szágban sörtermelésre már többé úgy sem hasz­náltatnak , a nyersterménynek megadóztatása pedig oly egyszerű, méltányos és igazságos, ezen adóztatási módnak előnyei a jelenleg fennálló szeszfokozat (Würzegrad) szerint való megadóz­­tatási rendszer ellenében oly szembeszökő, s az épen ajánlott maláta adóztatásnak ellenőrzése (Überwachung) oly könnyű és méltányosan ke­resztülvihető, hogy bizonyára nem kell vissza­riadnunk e részben a continens legelőrehaladot­­tabb műveit államainak, mint pl. Bajorország, Würtemberg, Porosz- és Szászország követésé­től, melyekben a pénzügyi érdek nagy előnyére és az illető sörfözök könnyebbségére, illetőleg az azon államokban nagyszerű fejlődésre jutott és további óriási emelkedésnek örvendhető sörfö­­zési ipar szabad fejlesztésének előmozdítására a maláta-adó, s annak lelkiismeretes, pártatlan és pontos ellenőrködés alatt álló beszedése már rég meghonosíttatott, de ellenben minden egyéb czéltalan és zaklató mellék-ellenőrködés (Neben­controlle) megszüntettetett, s a megadóztatott sörfőzőnek, mihelyt adóját befizette vagy bizto­sította, akaratára hagyatik a megadóztatott nyers­terményt tetszése szerint kizsákmányolni, illető­leg abból erősebb vagy gyengébb, jobb vagy si­lányabb sört termelni. Képletben fejezve ki, a „sör-adóztatási és ellen­őrzési gépezet“ az idézett 4 államban egyszerű és jól szerkesztett, czéljának mindkét irányban tökéletesen megfelel, a­mennyiben egyrészről az államnak a szükséges jövedelmet behozza, s a mellett kevés költségbe kerül ; másrészről az iparra nézve nem terhes vagy épen gyűlöletes, hanem azt méltányosan és emberségesen adóz­tatva meg, egyebekben szabad tért enged, s ez okból ezen „gépezet“ mindenütt a legkedvezőbb véleménynek örvend, minthogy ez a jelenleg is­mert és gyakorlatban levő rendszerek között a legjobbat és legtökéletesebbet képviseli, mi az eddig itt alkalmazásban lévőről semmi tekintet­ben sem állítható, mert az ausztriai „gépezet” igen bonyolódott szerkezetű, annálfogva nehezen kezelhető és tetemes javítgatásoknak alávetve, ne­hézkes, és sem a kincstár, sem a felek érdekének meg nem felel, ellenkezőleg ezeknek kezeit megköti, s őket az alkalmazott fő- és mellékellen­­őrködés — melyek ismeretesen keresztülvihetet­­lenek és csak az üzletet hátráltatnák — haszta­lan zaklatásainak teszik ki. A söradónak jelenlegi magasságát alapul meg­tartva, Magyarországban egy, pl. 100 akó 12 sacharometer fokú sörből álló főzet befőzett sója (Einbräusteuer) 100 ft 70 krt tesz osztr. értékben, és egy ily főzethez átlag 25 mázsa ma­láta szükségeltetik. Feltéve tehát, hogy ezen adó, hasonló magasság megtartása mellett, maláta­adóvá változtattatnék át, 1 mázsa malátát vagy malátadarát (Malz oder Malzschrott) 4 p. é.­nttal kellene megadóztatni. Egyébiránt az adóláb (Steuersatz) ezen ma­gasságának fenntartása mellett nem akarunk szót emelni, hanem inkább arra utalni, hogy a continens minden államai közt Ausztriában és Magyarországban a sörfőzés eddig — és­pedig ezen iparág kifejlődésének hátrányára — a leg­magasabban van megadóztatva, és statistikai ada­tok bizonyítják, hogy ellenkezőleg azon álla­mokban, hol a népjólét a legnagyobb, a sörfőzési adó a legcsekélyebb, a sörfőzési ipar is a leg­­kiterjedettebb fejlődés és előhaladásnak örvend. A sörtermelési adónak magassága 1 mázsa maláta és 1 akó 12 fokú sörszeszre (Bierwürze) visszavezetve, tesz pl.: Svájczban 100 Ł malátára 21 krt, 1 akó 12° szeszre 53/fo krt. Poroszországban 100 Ł malátára 1 ft 12 krt, 1 akó 12° szeszre 28 krt Francziaországban 100 Ł malátára 1 ft 76 krt, 1 akó 12® szeszre 44 krt. Würtembergben 100 Ł malátára 2 ft 32 krt, 1 akó 12° szeszre 58 krt. Bajorországban 100 Ł malátára 2 ft 67 krt, 1 akó 12° szeszre 661/8 krt. Belgiumban 100 Ł malátára 2 ft 94 krt, 1 akó 12° szeszre 735/1­* krt. Minthogy pedig néhány év óta magában Ma­gyarországban is a sör többé nem fényűzési czikk, hanem tápanyaggá (úgy szólva folyadé­­kony kenyérré) vált, és annak hatása a táplá­lási mozzanatokra sok oldalról kedvezőbb an­nálfogva oda kell hatni, hogy a szegényebb sorsú embernek is a sör élvezhetése — mely nála gyak­ran a húsnak helyét pótolja — könnyebben le­hetővé tétessék, és ezen okból nem pártoljuk az eddig alkalmazásban levő legmagasabb adóláb­­nak (Steuersatz) megtartását, hanem inkább mél­­tányosabb adólábat ajánlunk, pl. minden 100­0 maláta, vagy maláta-dara után 3 ftot, hogy igy egyúttal a sörfőzési ipar is emeltethessék, mi által meg ismét a mezőgazdaságnak is több oldalú előnyök szereztetnek, mely iránt szerény néze­tünket nyilvánítani, talán még bővebbi alkalmunk leend. Tárgyunktól, t. i. a maláta-adó behozásától kis­sé eltérve, arra ismét visszajövünk, a­mennyiben kimutatandjuk, hogy az könnyen behozható, könnyen ellenőrizhető, s hogy az illető eljárás ismeretéhez semmiféle tanulmány sem kíván­tatik. Az illető sörfőző kötelezendő ugyanis, hogy minden teendő főzetet, az arra fordítandó maláta­dara súlyának megnevezése mellett az illető adó­hivatalnál annak idején, pl. 24 órával előbb be­jelentsen, a maláta-malom és a maláta-mérték pedig adóhivatali zárlat alatt tartandók. Mihelyt aztán a bejelentéshez képest az illető adó kifizet­tetett, vagy biztosíttatott, az egy vagy több főzet­re való maláta az adófelügyelő vagy biztos, vagy egyéb, arra szánt ellenőrködési hivatalnok fel­ügyelete alatt fog összetöretni vagy összezuzat-­ ni, megméretni, a maláta-forralási kódba (Maisch­­bottig) töltetni (vagy, ha egyszerre több főzetre való maláta szolgáltatik ki, általában a maláta­dara a sörfözőnek oda méretni és átadatni) és ezzel a hivatalos eljárás be van fejezve; a sör­­föző pedig malátáját annak jobb vagy silányabb minősége szerint akként használja fel, a­mint neki tetszik. A maláta adónál tehát az ellenőrkö­dés csak arra szorítkoznék, hogy a felhaszná­lásra bejelentett maláta — azonban csak annyi, és sem több, sem kevesebb—szabad forgalom és használatba jöhessen, azért a ráeső adó befizet­tessék vagy biztosíttassék, és ezzel az adóhiva­tali eljárás bevégeztessék, minélfogva a hütőkád (Kühlschiffe), erjedési pincze (Gährkeller), állag­­pincze (Lagerkeller) stb. ellenörködtetése (mit pontosan keresztülvinni a nélkül is lehetetlen­ség), mint Porosz-, Szász-, Bajorország- és Wür­­ternbergben, egészen mellőzendő volna, miáltal csak keveset számítva is, a jelenleg Ausztriában és Magyarországban a sörfőzés ellenőrzésére al­­­­kalmazott pénzügyőr-testületnek (Finanzwach­­körper) fele fölöslegessé és teljesen nélkülözhe­­tővé válnék, a nélkül, hogy ez által az állam bármi tekintetben is hátrányt szenvedhetne, mi­után a malátától, mint nyers­ terménytől, az adó már még a feldolgozás előtt behajtva (vagy fe­dezve) lenne, s az aztán a pénzügyi kincstárra nézve teljesen közönyös, hogy a több vagy ke­vesebb malátából erősebb vagy gyengébb sör állíttatik-e elő? Ez által és az adólábnak fentebb ajánlott, pl. 100 font malátától 3 frtra való mérséklése által ezen iparágba új élet leheltetnék. Többen, kik eddig vesztegeltek, ismét hozzáfognak a sörfő­zéshez, a csempészkedésnek eleje vétetnék , el­lenben a pénzügyi kincstár részére az ellenőrzé­si közegek által nem csonkított gazdagabb jöve­delem biztosíttatnék. Óvunk azonban oly hivatalnokok alkalmazá­sától, kik családjaikkal fizetésükből megélni nem képesek, hanem csak nyomorultan tengődhetnek; választassanak alkalmas, kiismert ügyességű­­ erők, milyenek az eddig beiskolázott hivatalno­kok között bizonyára találtathatnak, láttassanak el ezek illendő fizetéssel, hogy hivatalaikat kedv­vel és szeretettel kezelhessék, de másrészt szigo­rúan megkívántassék tőlük a kötelességhű, lel­kiismeretes és becsületes szolgálatteljesítés. A csempészkedések pedig­­ történjenek azok akár

Next