Pesti Napló, 1867. szeptember (18. évfolyam, 5209–5233. szám)

1867-09-12 / 5218. szám

tartal müvelnek­ családjuk szentélyében, örökíte­nek meg utódaikban. A fennforgó tárgy ilymódoni megvilágításával tartoztam önmagamnak és tartoztam a nagy kö­zönségnek, mely elé ez ügy vitetett, ítéljen már most a nagy közönség maga, ki a támadó és ki a megtámadott. Szentkirályi Albert. Első czím. A bíróságokról. (Folytatás.) 22. §. A teljesítés helyéhez képest. A szerződés teljesítése és érvénytelenítése, valamint a teljesítés elmulasztásából eredhető kártérítés iránti perek azon bíróság előtt indí­­tandók, melynek területén a szerződés létrejött, vagy a dolog természete, avagy törvény szerint­ teljesítendő. Könyvkivonati és számla követelések azon­ban egy és fél év alatt, s ha a könyv- vagy arám­viteli kivonat törvényesen meghitelesü­le­­tett, három év alatt azon hely bírósága előtt is beperelhetők, hol a megrendelés történt. 23. A házassági perekben. A róm. kath. és a g. egyesült, valamint a ke­­leti szertartásu keresztyének házassági viszonyból származható minden perei, melyekre nézve a szentszékek eddigi illetősége megszüntetett, továbbá a mindkét felekezetű evangélikusok és unitáriusok válóperei, valamint a házassági ösz­­szeköttetésből és elválásból keletkező egyéb ke­resetek, a­mennyiben ezen felekezetek egyházi bíróságai rendezve nem volnának, „végre az iz­raeliták válóperei, akár kölcsönös megegyezés­sel, akár per után szándékoltatik az elválás: a 12. §-ban megnevezett azon törvényszék il­letőségéhez tartoznak, melynek területén a há­zas feleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt. Ha a végelválás hűtlen elhagyás következté­ben kérelmeztetik , a távollevő fél, a­mennyiben tartózkodási helye ismeretlen, — azon törvény­szék elé idézendő, melynek kerületében a folya­modó fél lakik. Egyébiránt a mindkét felekezetű evangéliku­sok házassági ügyeire, valamint az eljárásra néz­ve az 1791. XXVI t. sz. illetőleg az 1786. martina 6-ikán kiadott utasitás és az addigi törvényes gyakorlat szolgál tovább is zsinór­mértékül. A zsidók házassági ügyeire nézve addig is, míg a minisztérium törvényjavaslatot terjeszthet­ne az országgyűlés elé, a tettleg fennálló gya­korlat tartatik fenn. 24. §. Az örökösödési perekben: Az örökösödési perekben különbség nélkül arra, várjon a kereset szerződésből származott, vagy törvény avagy végrendelet jogczimén nyug­szik, s az örökhagyó végakaratának teljesítésére vagy megszüntetésére van irányozva — azon tör­vényszék, és ha az örökség tárgyát ingatlanok is képezik , azon birtokbiróság ítél, melynek te­rületén az örökhagyó halála idején lakott. 1ia az örökhagyó az országon kívül halt el, az örökösödési perek azon belföldi bíróság illető­ségét követik, melynek területén az örökhagyó legutóbb lakott Az egyes bírák hatásköre az előleges intézke­dések és biztosítás tekintetében az örökösödési eljárásban van meghatározva. 25. §. Holtnak nyilvánítás iránt. A holtnak nyilvánítási eljárás ahhoz képest, a­mint házassági végelválás, vagy örökösödés czéljából kérelmeztetik, azon polgári törvény­szék előtt indítandó, melyhez a házassági (12. §.) illetőleg örökösödési (24. §.) perek vannak utasítva. 26. §. Elvesztett okiratok megsemmisítése TMt. Elvesztett okiratok megsemmisítése — a­mennyiben egyes társulatok, alapszabályaiknál fogva, külön bírósághoz nem utasítvák — a folyamodó fél személyes birósága előtt eszköz­­lendő. Ellenben az elvesztett magyar államkötelez­vények, valamint az elvesztett magyar földhitel­­intézeti értékpapírok megsemmisítése továbbá is a pesti e. b. kir. váltótörvényszékhez tartozik. 27. §. A birtok perekben: terület szerint. A birtokbiróságot, a 10. §-ra tekintettel, rend­szerint azon törvényszék gyakorolja, melynek területén a keresetbe vett ingatlan vagyon fekszik. Minden dologi cselekvények, u. m. a leltáro­zás, becslés és zárlat, kivéve ha valamely hagya­ték biztosítása czéljából esiközlendő, v úgy szintén az árverés teljesítése és a végrehajtási árverésnél bejött vételárnak felosztása, a birtok­­bírósági teendőkhöz számíttatnak. Csekélyebb értékű ingatlanokra nézve azonban a szolgabíró vagy esküdt kiküldetése által foganatosíttatnak. 28. §. Felperes választása szerint. Ha a ingatlan vagyon, mely a kereset tárgyát képezi, különböző birtokbiróságok területein fek­­ozik, azon törvényszék lesz illetékes, mely felpe­­res által megkerestetik. 29. §. Előjegyzés igazolása iránt Telekkönyvi előjegyzések igazolása — vala­mint az előjegyzés által biztosított tulajdoni és szolgalmi jogok felett azon telekkönyvi bíróság ítél, a­melynél az előjegyzés történt. Ellenben valamely bekeblezett vagy előjegy­zett követelés behajtása még akkor is, ha ez utóbbi az előjegyzés igazolásával van összecsa­­tolva, felperes választásához képest alperesnek vagy személyes birósága, vagy pedig azon biró­­ság előtt érvényesíthető, melynek területén a te­­lekköny­vileg terhelt birtok fekszik. 30. §. Csödügyekben. Csödügyekben a bíráskodás : a) Kereskedőkre, gyárosokra és közkereseti társaságokra nézve azon törvényszéket illeti, melynek körében a csőd alá kerültnek kereskedési telepe van ; ugyanazért még akkor is, midőn az ilyen kereskedő a megyében ingatlan javakkal bir, de a kereskedési telep királyi vagy e. b. ha­tósággal ellátott mezővárosba van helyheztetve, a csődbíróságot az illető városi törvényszék gya­korolja ; ha pedig a kereskedési telep megyei hatóság alatt van, akkor a csődbíróság minden kivétel nélkül mindig a megyei törvényszéket fogja ületni ; midőn végre a kereskedőnek több telepe van, melyek nem ugyanazon egy törvény­­hatóság alatt feküsznek, ezek közül az fog a csődben bíráskodni, mely annak megrendelése végett legelőbb megkerestetett. b) Azokra nézve, kik nem kereskedők vagy v­árosok, de szab. kir. városokban vagy h* u tósággal felruházott mezővárosokban laknak, minden tekintet nélkül arra, hogy ingatlan gyónnál Viroak-e vagy sem, mindig a*oa váró* iránt, vagy mezőváros törvényszéke, melyben rendes lakásukat tartják ; azokra nézve, kik városi te­rületen kívül megyében laknak, ugyanezen me­gyének törvényszéke ; ha pedig rendes lakásuk változtatva hol egyik, hol másik megyében vagy városban volna, vagy épen az országon kívül tartózkodnának, ama megye vagy város törvény­széke, melynek területén legutóbb laktak; végre ha utolsó rendes lakásukat kipuhatolni nem le­hetne, azon törvényszék, melynek területében ingatlan javaik feküsznek, és ha az ingatlanok több törvényszék területében vannak, azon tör­vényszék, mely a csőd elrendelése végett leg­előbb megkerestetett. c) Azokra nézve, kik bányabirtokon kívül más vagyonnal nem bírnak, a csődper egyedül a bá­nyaszék előtt fog lefolyni; különben a csődper bírája mindig az illető polgári bíróság leend. Ha a bukottnak bányavagyona egy járásban fekszik, mindig az illető, — különben pedig azon járás­beli bányaszék leend a csődper bírája, melynél legelőbb a csőd bejelentetett. d) A jászkun , hajdú-, XVI. szepesi és nagyki­­kindai kerületekben a csődbíróságot első folya­­modásilag s a fentebbi elvek szerint az illető vá­rosi törvényszék gyakorolja. 31. §■ Viszonkereset. Viszonkeresetek, a mennyiben a főügygy­el közös megoldást nem nyerhetnek (62. §.), azon bíróság előtt hiasztandók, mely a főügyben felperesnek illetékes bíróságát képezi. 32. §. Perújítás. A perújítás kivétel nélkül azon első folyamo­­dási bíróságnál indítandó meg, melynél az alap­per tárgyaltatott és elintéztetett 33. §. Végrehajtás. A végrehajtás elrendelése, valamint a végre­hajtási foglalás alkalmából felmerült tulajdoni és elsőbbségi igények illetősége a végrehajtási el­járásban van meghatározva. (Folyt. köv.) Hatósági élet. — Veszprém, sept. G. F. hó 2-dik és kö­vetkező napjain tartotta Veszprémmegye állandó bizottmánya sept. havi közgyűlését b. Fiáth Fe­­rencz elnöklete alatt. Önálló, közérdekű indítványok nem emeltet­tek , a­mi emeltetett — annak elejtését — ille­tőleg az indítványozó általi visszavonását is ke­resztül vitte a többség, így csakis azon leiratok hatására szorítkozom, melynek élénkebb eszme­cserét és vitákat idéztek elő. Olvastatott a m. k. közmunka- és közlekedési minisztériumnak 3680. sz. a. kelt intézménye, az állammérnöki hivatalok teendői és mikénti eljárásuk szabályozása érdemében, s a Rosos I. által megkezdett, s legélénkebben vitt discussiók leginkább e nézetek körül forogtak . Az állam­mérnöki hivatalt érdeklőleg, megyei közönsé­günknek e leiratot eredményezett felterjesztése két fő részre: szellemire és anyagira különíthető. Kérelmünk szellemi része: az állammérnöki hi­vatalnak a megyei bizottmány­­yal szemközt alá­rendeltségi viszonyba helyezése megadatott, úgy­­szinte azon megyei szerszámok is, melyek az ál­­lammérnöki hivatal által átvetettek — visszakö­­vetelhetők -, de anyagi része , hogy az állammér­nök a megye közönsége által fizetendő számlákat ne nyújtson be, még nincs teljesítve; de mert a leiratban világosan ki van fejezve, hogy az ál­­lammérnöki hivatal csak az építészeti hivatalnak tovább szervezéséig szükséges, bár a megyei bi­zottmány az állammérnöki hivatalt törvényesen existálóul nem ismerheti el, megnyugszik ab­ban, hogy fennállása ideiglenes. A m. k. belügyminisztérium leküldte intézke­dés végett Horváth Mihály déghi községjegyző folyamodását, melyben panaszolván, hogy fizetése csak 200 ftból és 300 hold föld terméséből áll, m­íg vannak jegyzők, kik igen is gazdagon dijaz­­vák, a hivatalos teendőkkel egyformán terhelt jegyzőknek egyenlő arányban leendő dijaztatá­­sát kéri; a folyamodó a községrendezés idősza­kának bevárására utasittatott, s annyival inkább, mert fizetése szerződésen alapulván, szabadságá­ban állott a kérésért fizetésért el, vagy nem fo­gadnia a déghi jegyzői állomást. Olvastatott a közmunka és közlekedési m. k. minisztériumnak 4019. sz. a. kelt intézménye, a Balaton lecsapolásából és a siófoki zugó eddigi kezeléséből eredeti panaszokra vonatkozólag, melyben értesittetik a megye közönsége, hogy kir. biztosul a szomszéd Fehérmegye főispánja Szögyényi Marich László neveztetett ki. Mint­hogy a Sió zsilipek leomlással fenyegetődznek, mely esetben nemcsak a Balaton víztömege, ha­nem vele együtt a homok is lerohan, s m­íg a vizár csak egy évi termést semmisít meg, addig a homok most termékeny és gazdag vidékeket tehet elbor­tás által terméketlenné; a kinevezett és örömmel üdvözölt kir. biztos felkérendő a hely­színére mielőbb leendő kimenetelre, hogy a rész karban levő zsilipek általi fenyegetettségéről a siómenti vidéknek, ugyszinte azon részről — mely Veszprém-Zalát a Balatonnak elveszthetése által fenyegeti, a hely­színen személyesen győ­ződjék meg. Sajnálja ugyan a megyei közönség, hogy a kir. biztos kinevezésénél a m. miniszté­rium megyénknek óhajtását nem teljesítette, de megnyugszik azon gondolatban, hogy míg egy részről a kért b. Fiáth Ferenczet az érdekeltség gyanújának árnyékától akarta megmenteni, más részről csak­ugyan oly kir. biztos kinevezésével örvendeztetett meg, kinek igazságszeretete felöl nincs okunk kétkedni. S mert a Sió zsilipek rosz állapotban létéről a mezőföldi alsójárás szolgabi­­rája tette a megyei bizottmány előtt először a je­lentést (melynek eredménye lett Paul Dienes megyei főmérnöknek a helyszínére lett kikülde­tése s a zsilipek állásáróli hivatalos jelentése) ugyancsak ő lett utasítva a kinevezett királyi biztosnáli hivatalos jelentésnek is minél előbb le­endő megtételére. A mérnöki hivatalos jelentést közzétettem az augusztusi gyűlést ismertetett levelemben, a csak mellékesen jegyzem meg itt azt a sajtóhibát, hogy Paul Dienes főmérnök neve Gaal Dienes­­nek nyomatott. A megye felterjesztése következtében a rög­­tönítélő bíróságnak az igazságügy minisztérium által tett megszüntetését tartalmazó intézmény tudomásul vétetett. A m. kir. belügyminisztériumnak a megyénk által felterjesztett költségvetési munkálatokra vonatkozó intézményeiből azon szomorú meg­győződést merítette megyénk közönsége, hogy a m­eggazdálkodások lehetőleg nagy mérvben esz­­közölhetéséért — holott a meggazdálkodott pénz­összeg különben is a bécsi pénztárba vétetik , az igazságszolgáltatásnak czélszerűen és gyor­sas eszközölhetése, is személy és vagyon biztosí­tása is háttérbe szorittatik, mert sem a praporí­tott tisztviselők fizethetésére szükséges pénzös­s­szeget, sem a csendőrök kivonásával szüksé­gesnek vélelmezett pandúr-létszámot nem aján­lotta, illetőleg hagyta helybe a minisztérium, hol­ott a csendőrökre fordított költségből R. L állí­tása szerint Veszprém­ megyére közel 40,000 ft esnek, s Veszprém megye tisztviselőinek szaporí­tása, s a pandúrok létszámának a csendőrök ki­vonása folytán szükségképenivé vált emelése oly elővigyázattal történt, hogy az ez álta­l követelt kiadás csak 4000 ft körüli összeget tevén — a 40,000 írtból 36,000 filot gazdálkodik meg megyénk a kormány részére. — Ide járul az , hogy az előbbi rendszer emberei már adósságot hagytak az uj tisztviselőkre, s azt kellvén először fedezni , minden év szük­ségkép adóssággal végződik. Felemlittetett, hogy a m­eggazdálkodott összeget kiviszik az országból a bécsi pénztárba, s hogy oda minél többet vihes­senek ki, s mi igazságszolgáltatásunk szenved, a mi személy- és vagyonbiztosságunk lehet a pan­dúroknak kellő létszámban ki nem állíthatása miatt fenyegetve. Ez előadásra Kerkápoly azon észrevételt teszi : ne mondjon a megye olyant, a­mi a tényleges körülményekkel ellenkezik, hogy a felírás előre látható ellenészrevételekkel ne ta­­lálkozhassék— a tényleges körülményekkel ellen­kezőnek látja azon állítást, hogy Veszprém m me­­gyére azon 2 millióból — mely összegbe Ma­gyarországon a csendőrök tartása került: 40,000 ft esik , s igy a megye közel 36,000 irtot gaz­dálkodik meg, hanem igenis indokolja a tisztvi­selők szaporításának, s a pandúroknak a megyei felterjesztésben kite­t létszámának szükségessé­gét. Ha a meggazdálk­odott pénzösszeg a bécsi pénztárba foly , s­a Magyarország részéről fizetendő közös ügyi k­öltségekre foly be, s ha tán több folynék be évi illetékünknél, az jövő évben előnyünkre tudatik be. Ezen okoskodás ellenében R. megjegyzi, hogy épen a jelen időt nem találja alkalmasnak capitális csinálásra, s egy újabb felterjesztésben kifejeztetni óhajtja, hogy nekünk is van szavunk, mi­n­t c­supán eszközök vagyunk, s ugyanazért az igazságszol­gáltatásnak gyorsítása s a közbiztonság eszköz­lése végett a megtakarított összegnek egy ré­szét az uj tisztviselők fizetésére s a pandúroknak kellő létszámmal kiállíthatására fordittatni kér­jük. Végzésileg kimondatott, hogy a trigye kö­zönsége fájlalja, miszerint a leirat nemcsak az igazságszolgáltatás gyorsításáért szükségessé vált tisztviselők szaporításának költségeit , ha­nem a személy és vagyon biztosítására szüksé­ges pandúr-létszámot sem hagyta helyben, s ily szellemben újabb feliratnak felterjesztése hatá­roztatok el. Olvastatott a m. kir. pénzügyminisztériumnak a marhasó körül tapasztalt visszaélések raeggát­­lását c­élzó intézménye . Rosos I. megjegyzi, hogy bár törvényeink rendelkeztek a sóár túl­zott felemelése ellen, mégis oly n­a­gasra emelte­tett fel, még ez intézmény szerint is oly magas a marhasónak ára, hogy Triesztből olcsóbban kapja a vörös só mázsáját, mint a­mennyibe a Győrből szállítandó marhasó kerül, mert míg amaz ide szállítva 2 ft 65 kr, addig a kormány által árult marhasó 2 ft 75 kr mázsánként Hatá­roztatott, bármelyik alispánnak elnöklete alatt gyűljön össze a gazda választmány, s mentális okokkal bizonyítja be a marhasó árának is aláb­b szállítása szükségességét, s ez érdemben is tör­ténjék felírás a miniszteriumhoz. 1. 1. — Maro­s-V­á­s­á r­h­e­l­y, sept. 3. Városi tiszt­­újitásunk nagyja ugyszólva már lefolyt; képvi­selő testületünk megalakulva, a tanács két leg­fontosabb állomása — a főbírói és rendőr fő­nöki — betöltve, úgy hogy rövid két-három­ hét letelte után Maros-Vásárhely egészen alkotmá­nyosan lesz szervezve. Előbb képviselőtestületünk 75 tagját választák meg,és pedig kielégítő összeállítással, képviselve lévén közlök mind a vallásfelekezetek, mind a társadalmi osztályok, mind pedig a választásuk folyamán megalakult pártok — sőt, városunk büszkeségére mondhatjuk, egy megválasztottal : izraelita polgártársaink is. — Nem szólhatunk ily elismeréssel magukról választóinkról, mert 1400 egynéhány szavazatképes egyén közül p. o. a képviselőtestületre történt harmadik sza­vazat alkalmával csupán 47- en éltek jogukkal, s azóta is volt egy szavazatunk, melyben csak 539 választó vett r­szt. Hau­m azért, ha valaki kérdésbe tenné az illetőknek választó­jogukat: tudora lenne harcz, háború. Nem helyeselhetjük továbbá azon eljárást, mely előbb tűzi ki a főbírói választást, mintsem a már megválasztott képviselőtestület be lett volna igtatva és fel lett volna esketve. Legjobb, ha az ily választások egészen függetlenül foly­nak le, s ilyenkor a lehető gyanúsításnak még alkalmát is kerülni kell. Az említettem képviselői beigtató gyűlés meg­tartása kormánybiztosunknak, m. Karós László úrnak, mint ilyennek, utolsó működése volt. A gyűlés szép csendben és rendben folyt le, csu­pán D. S.-nek abbeli felszólalása okozott kissé hevesebb vitát, hogy a király ő­felségének csak mint Magyarország királyának adassék meg az eskümintában az „apostoli király“ czime, nem pedig — a mint az szentesített törvényeinkben s a legközelebb a minisztérium kiadta főispáni eskümintában ki van fejezve — mint „Cseh-, Dalmát, Horvát-, Tót stb. országok királyának“ is; úgy látszik, elfeledte, hogy nem az ország, hanem egy város képviselőtestületében ül, s eleinte szavazást is sürgetett a szöveg megvál­toztatására, de midőn az elnök felállással való szavazásra hívta fel a testületet,­­ a vitázó látta, hogy a tagok nagyon meg vannak üléseikkel elégedve , visszavonta szavazást kívánó indítvá­nyát. Az eskü tehát a megszabott minta szerint történt. Ez megesvén : a kormánybiztos azonnal eltávozott, az elnöki széket választott főbírónk­­nak, Fekete Józsefnek engedvén át. Az új gyű­lés első teendője jegyzőkönyvi elismerő és kö­szönő nyilatkozat volt a kormánybiztosnak, ta­pintatos és buzgó eljárásáért, egyszersmind a vá­ros tiszteletbeli képviselőjéül választván meg őt, mit egész testületileg adott tudtára, elnök ve­zetése mellett a megtisztelt szállására vonulván, ki szép szónoklattal viszont a főbiró üdvözlő beszédét. Megemlítem még, hogy a városi polgárság fő­­tóránkat, megválasztása napján, fáklyánmenettel * -tdé meg, melynél a helyben állomásozó Gori­­* le]«« zenekara is közreműködött. A tutti ezren — n­g volt a beszélő, alkalmat • *“ törekvései szabatos adván fő tóránknak elvei e& . előadására. Köziga­zgatási tanácsosaink és többi tisztvise­lőink megválasztása most foly. Időjárásunk a rendkívüli tartós szárazsággal rontja kukoric­ánkhoz kötött közepes remé­nyeinket Búzánk nagyon vékonyan ereszt, s a­mit ereszt is, üszögös. A gabona­árak mégis a lehető legroszabbak. A helybeli ref. főiskolának — az idén meg­nyílt 4-ik évfolyammal — immár teljes jogtan­­folyama van. Ezeket tartom ezúttal megírásra méltóknak. r. L Hivatal­o­s (A. „B. P. K B-ből.) A magyar királyi igazságügyminiszter Pesti megye közönségének Pesten. Megütközéssel értettem a megye közönségének f. é. aug- 31. 2725. sz. a. kelt jelentéséből, mi­szerint a pesti esküdt Széki kerület bünvizsgáló birájának, Ebeczky Emilnek, a megye első alis­pánjához intézett abbeli megkeresését, melyben a Kossuth Lajos által a váczi választó­kerület elnö­kéhez czímzett nyilatkozvány nyomtatott példá­nyainak zár alá vétele kéretik, a megye közön­sége azon ürügy alatt, mintha az, alakjára és lé­nyegére nézve törvénybe ütköző volna, egysze­rűen félretette. Hogy a megye közönsége ezen eljárásának helytelenségét kitüntessem, szükségesnek tartom észrevételeimet a következőkben előadni. Az alakra nézve azon kifogást teszi a megye közönsége, hogy miután Ebeczky Emil kinevez­­te,ésevele hivatalosan nem közöltetett, őt esküdt­­széki bűn­vizsgáló bírónak el nem ismerheti. Ezen kifogás merőben alaptalan. Törvényeket és rendeleteket szokás ugyan a hazai törvényha­tóságokkal közölni, nem ismerek azonban tör­vényt, mely azt kívánná, hogy a kormány min­den egyes közegeinek kineveztetését a törvény­­hatóságokkal különösen is tudassa. Ebeczky Emilnek a pesti eskü­dtszéki kerület bűnvizsgáló bírájává lett kirendeltetése annak idejében kö­zölve lett a hivatalos lapban, miről a megye kö­zössége magának tudomást szerezhetett. De ha nem­ szerzett volna is, és ha őt, mint vizsgáló bírót hivatalosan nem ismerné, ebből korántsem az következik, hogy jogosítva van annak meg­keresését egyszerűen félretenni , hanem köteles­sége lett volna a megyének, a megkeresés alaki hitelessége iránt bizonyosságot szerezni,­­ az eredményhez képest tenni meg intézkedéseit. Annál szembeötlőbb az érintett kifogás alapta­lansága , miután a megyei közönség fentebbi je­lentésében maga is hivatkozik az 1­947/g. XVIII. t. sz. 22. §-ára, melyen a bűnvizsgáló bírói intéz­mény alapul. Elismervén tehát ezen intézmény létezését és törvényességét, az engedelmességet, a­melylyel annak mindenki tartozik, nem teheti függővé a személytől, a­ki azt esetleg betölti. A személy változhatik, de az intézmény marad, s nem a bíró egyénisége, hanem a bíróság intéz­ménye az, melytől a megyéhez intézett felszólí­tás eredt. Másik kifogásuk az, hogy az esküdtszéki vizs­gáló­bírót a megyei törvényhatósággal coordinált­­nak el nem ismerhetik, s hogy a megkeresésben foglalt intézkedésre maga a vizsgáló­bíró van hi­vatva, a nélkül, hogy e tekintetben más hatóság közreműködését igénybe vehetné. Igaz ugyan, hogy az 1848: XVIII. t. sz. 22. §-a a nyomtatványok és metsz­vények zár alá véte­lének elrendelési jogát a vizsgáló bírónak adja meg, de minden hatóságnak vagy törvényes kö­zegnek, mely hatalmát a törvényből meríti, joga van más hatósághoz megkereséseket intézni, s arra, hogy coordináltnak tekintessék, nem szük­ség egyenlő hatáskörrel bírnia. Például csak a rendezett tanácscsal ellátott mezővárosi törvény­székeknek a megyei törvényhatósághoz intéze­t törvényes megkereséseit említem, melyeknek a megye ép úgy tartozik eleget tenni, mint más egyenlő hatáskörű törvényhatóság megkeresésé­nek. Miután pedig a vizsgáló­bíró az esküdt­­széki intézménynek a kormány által kirendelt egyik törvényes közege, a­mint ilyennek, műkö­dési köre az ország egész területre kihat, joga van megkereséseket intézni a törvényhatóságok­­hoz, s ezeknek, mint a végrehajtó hatalom tör­vényes orgánumainak, a fennálló bűnvádi gya­korlathoz képest is kötelességükben áll azokat teljesíteni. Egyébiránt, noha egész­ teljében ragaszkodom a bűnvizsgáló bíró azon törvényes jogához, hogy a lefoglalást és zár alá vételt, ha czélszerűbbnek látja, az ország területén bárhol, önmaga közvet­lenül teljesíthesse, mindamellett csak helyesel­hetem a pesti bűnvizsgáló bírónak a fennforgó eset­ben követett azon eljárását, mely szerint az ált­aa elrendelt lefoglalás és zár alá vétel esz­közlésére, Pest megye területén, magát a megyei törvényhatóságot kereste meg , mert sokkal több kíméletet, s a féltékenységre vagy félreértésekre sokkal kevesebb okot látok ebben, mintha a bűn­vizsgáló bíró valamely törvényhatóság területén, a törvényhatóság mellőztével, az ily jogcselek­­vényeket a kormány karhatalmával hajtatná végre. Azon állítás ellenében, mely szerint a bűnvizs­­gáló bíró zár alá vétel esetében a perrendtartás szabályai szerint a személyt és helyet is tartoz­nék kijelölni, mi a vizsgáló bíró megkeresésé­ben hiányzik , egyszerűen a dolog természetére utalok, melynél fogva az a jelen esetben merő­ben lehetetlen. Egyébiránt a megkeresés tárgya a megye részéről csupán a szükséges köröztetés, s a található nyomtatványok lefoglalását igényel­vén, erre nézve e perrendtartás szabályai bizo­nyára nem, s csakis a fennálló bűnvádi gyakor­lati szabályok szolgálhatnak zsinórmértékül. Remény­em, hogy a megye közönsége, belátva az okok tarthatlanságát, melyeknél fogva közre­működését a fennforgó esetben megtagadta, jelen felhívásom vételével azonnal sietni fog a bűn­vizsgáló bíróság megkeresésének eleget tenni. Ezt annál inkább elvárom, mert a­mint egy­részről csak méltányolni tudom, ha a törvény­­hatóságok jogaikhoz ragaszkodnak , úgy más részről állásom felelősségénél fogva szigorúan követelnem kell mindenkitől, hogy viszont má­­sok jogai iránt is tisztelettel viseltessék, s hogy ne ingassa meg a közös szabadság és rend azon erkölcsi alapját, mely a kölcsönös jogtisztelet­ben áll, a­mely ha megdől, mind egyesek, mind a törvényhatóságok jogait menthetlenül magával rántja. Végül, félreértések megelőzése tekintetéből, szükségesnek tartom a megyei közönséget érte­síteni , hogy a­mennyiben az eddigelé megjelent igazságügyi szabályrendeletek hiányosan küldet­­tek volna meg a megyei közönségnek, a mi csak elnézésből történhetett: e netaláni mulasztás­­ azonnali pótlása iránt a kellő intézkedéseket ~**«em. «i. « - » . - j . Pesten, 1867. September l­­én. JL12J22ÜZ£ szitése tárgyában f. évi juhus ^ sz. a kiadott intézvényemet «»** 71 tjá­rásra vonatkozónak nem tart a ’ .a^réget­ben részéröl további intézkedésnek szüksége* neEbbifi eljárását azzal indokolj»» város közön­sége, miszerint a közgyűlés az esküdtek össze­írására kinevezett küldöttséget semmi é­s biztó lekezeli korlátozást tartalmazó utasítása»,, lá ván el, miután a kihagyottaknak a «lám lásra elég idejük volt, a mennyiben ezt tenni mulasztották, úgy tekintendők, mint » kik mag­­át képesítve nem érezték, vagy polgári jogukat élvezni nem akarták, s így éjküükbn a as­bályrendelet megtartásával létrejött összeírási munkálatot felforgatni nem lehet. A törvény ezen magyarázata szerint:"Lá­t­szik, a városi közönség az esküdt-bíráskodást egyedül jognak tekinti,melynek élvezete a jogosu­­ítottnak tetszéséről van feltételezve. Az esküdtszékek felállítása iránt kiadott mi­niszteri rendelet 6. § a, mely az esküdt­képes­séggel bírók összeírását feltétlenül megrendeli, kapcsolatban a 28. 9-sal, mely a meg nem jelent esküdtet 1­ostig terjedhető bírságban rendeli el­marasztalni, meggyőzhette volna a város közön­ségét, miszerint az esküdt-bíráskodás nem egye­­dül jog, de olyatén törvényes kötelezettség 10, mely alól magát senki, annál kevésbé a polgá­rok egy egész osztálya, törvényes ok nélkül ki nem vonhatja. . .­ E szempont lebegett szemeim előtt május 17-i rendeletem alkotásánál, s azon vezérelv, hogy a szabadság érdekében annyira üdvös esküdtszéki intézmény életbeléptetését és megszilárdulását nem lehet és nem szabad egyesek közönyétől függővé tenni. Nem arról van tehát szó, várjon a közgyűlés minő utasítással látta el az összeíró küldöttséget, s hogy egyes felszólalások megítélésénél a val­­lásfelekezeti különbség volt-e irányadó vagy sem? Hanem arról, valjon az izraelita hitfele­kezeti osztálynak esküdt­képességgel bíró tag­­jai általában felvétettek-e az összeírásba, vagy sem? Miután pedig nekem nemcsak jogom, de kö­telességem is az esküdtszéki intézmény függet­lensége s az összeírások helyessége felett őrköd­ni, s miután a küldött jelentésből nem tűnik ki az, ha váljon az összeíró küldöttség által az ösz­­szeírás az esküdtszéki képességgel bíró izraelita vallásunkra is kiterjesztetett-e , ez oknál fogva újból felszólítom a város közönségét, miszerint erről hozzám rögtön jelentést tegyen, és az esetben, hahogy az eskü­dtszéki tagok összeírásá­nál a fentebb jelzett hiány előfordult volna, annak pótlására nézve a i. é. 488/el­. sz. a. közleti ren­delet szabályai szerint intézkedjék, s az ered­ményről engem annak idejében értesítsen. A m. kir. pénzügyminiszter Márffy Ágostont a buda­pesti adóbizottmány főnökévé,­­ Kovács Jánost pénzügyi tanácsossá és váczi pénzügyi felügyelővé nevezte ki. Az erdélyi királyi pénzügyigazgatóság II. osz­tálybeli adótárnokokat Sotropa Sándort, Turóczi Andrást és Demecsynski Györgyöt I-ső osztály­beli adótárnokokká; rendelkezés alatt volt ifi osztálybeli adótárnokot Tischler Antalt, úgymin az adóellenőröket Bárbénius Edét, Fábri­ Ede és Pál Istvánt II-dik osztálybeli adótárnokokká továbbá rendelkezés alatt volt gyűjtő pénztár­nokot Lachner Andrást I-sö osztálybeli adóellen­őrré, és az adó­tiszteket Richter Károly és Gyü­rich Pétert Ildik osztálybeli adóellenőrökké; végül a IIl-dik osztálybeli adótisztet Gencey Istvánt és az adósegédeket Paál Albertet, Ziebardt Frigyest és Schillinger Józsefet U dik osztálybeli adótisztekké ideiglenesen kinevezte. Nagy-Sieben, augustus 28-án 1867. Különfélék. Pest, sept 11. —“ Akadémiánkat s általán a magyar tudomá­nyosságot érzékeny csapás érte. Ismét elhalt el veterán tudósunk, akadémiánk legrégibb rendi és több külföldi tudományos társaság leveles tagja : Dr. Almási Balogh Pál. Azo­kik személyesen ismerték a már idős, de fiat lelkű jeles férfiút, kétszeresen fájlalják elhun­tát, de mélyen fájlalják azok is, kik orvosi seg­­yében részesültek, mert benne a tudományi kívül a szenvedő emberiség veszített el egy úi­leg keblű emberbarátot. Temetése f. hó 18-ki délután 4 órakor megy véghez a három korom utczai 18. számú házból, s tetemei a helv. hit­­egyház sírboltjába fognak letétetni. — Terr tábornok ön neje tiszt­letére holnap este diszvacsorit rendelnek m­lyen nők is fognak résztvenni. Helyiségül­é­­i vördét szemelték ki. Résztvehet bárki. Az étlap szerint lesz. — A jö­vő tavaszaval 222.000 frtn összeg álland a város rendelkezésére iskol épületekre. A józsef- és ferenca-városi iskol épitését szándékoznak legelőbb ia megkezd«! /p .­ . — Erdélyi superintendensné dr. Teutschot v­lasztották 55 szavazat közül 54 szavazattal — A margitszigeti park rendezése erélyes« foly. Naponként nagyszámmal szállítják csőin­ken a munkásokat oda és vissza. A fürdőépítl­ő­e­e nyújtott tervek nem voltak­­ elégítők, csődöt hirdettek, három jutalommal, a ártézi kút vízmennyisége és szökő­ereje,a„Hoi szerint meglepő, a a hatalmasan sikerült kísérli hozza létre a második kutat is, melyet aalig, elején, a fürdőintézetek közelében fognak főni . Vasárnap a remete­máriai bácsi k­éé­pes volt. Délelőtt Pestről 19.000 ember ment át lánczhidon, a e szám egy nagy része bizonyosa oda tartott. Egész napon át több mint 2800 ember haladt át a lánczhidon. (p. jjs — nGymnasiumaink reformja P­esi ma munka jelent meg Debreczenben. Irta di Emericzy Géza. Ara 60 kr. — A téli félévi előadások szülésznők számár­a n. kir. egyetemen oc. 1-én veendik kezde­tüket. — A „Budapesti Szemle“ 1867. évi folyamá­nak V. füzete (az uj folyam XXV. füzete) a sze­kott irodalmi szemlén kívül érdekes történeti pénzügyi és népköltészeti közleményeket tártál

Next