Pesti Napló, 1867. szeptember (18. évfolyam, 5209–5233. szám)
1867-09-17 / 5222. szám
gletlenek arra nézve, hogy számos iparág sorsit az ő kezükben lehetne meghagyni Az alkotmányos kormánynak tehát máskép kell felfogni az iparszabadságot, s a szoros értelemben vett közegészség és közrendészeten kívül, az engedélyes ipart ép úgy, mint a szabadon ületőt teljesen kivonni a hatóság gyámkodása alól. Mert a mint egyszer illetéktelen közegeknek befolyást enged, mindjárt veszélyezve van és megnehezítve az ipar kifejlődése. A szabad iparágakra az osztrák „Iparrend” csak igen csekély befolyást hagyott meg a hatóság részére és ezzel is csak ártani túl ott, használni nem. Minden hosszabb elmélkedés helyett ismét tényekre hivatkozom. A városban egy iparosnak hamuzsírgyára van, s az ahhoz szükséges hamut a környékben vásárolja össze, puttonját 13 — 14 krjával , pár évig a legjobb sikerrel folytatta üzletét ; akkor egy szomszéd városbeli iparos szintén hamuzsír-gyárt állít, és első dolga, folyamodni a városhoz oly végre, hogy tiltaná meg a hamunak új városból kivitelét ; s daczára annak hogy a szomszéd városbeli gyáros, akinek pedig még elszállítási költségei is vannak, 2 krral többet adott minden putton hamuért, a városi tanács mégis eltiltja a hamu kivitelét ! Egy másik városban meg a kalmár testület kebelében súrlódások támadtak tagok és elöljáróság közt , jelesül azzal vádolták az elöljáróságot, hogy a társulat pénzével lelkismeretlenül gazdálkodik, kimutatván neki, hogy újévi ajándékok szime alatt 250 frtot harácsolt el; hogy a városi iparhatósági tanácsosnak huszonnégy darab aranyat ajándékozott ; hogy a díjak kivetésénél önkényileg jár el ; hogy a társulati számadások nincsenek rendben stb., a városi tanács aztán a viszálkodás megszüntetésére közgyűlést hivatott össze, természetesen az iparhatósági tanácsos felügyelete alatt, és nem kevésbé természetes az, hogy az iparhatósági tanácsos a közgyűlést, rendetlenkedési ürügy alatt feloszlatta, és minden ismét a régiben maradt ! Fejlődhetett-e ilyen iparrend mellett az ipar? És nem tilik-e ki világosan ezen tényekből — ilyent pedig még számosat tudnék felhozni . —■ az a szükségesség, hogy az, amennyire csak lehet, kivétessék a közigazgatási közegek felügyelete alól? Azt lehetne ugyan mondani, hogy az igazságtalanul elütött kérvényező számára nyitva áll a fellebbezés útja, s miként a mostani alkotmányos alsó hatóságok hihetőleg nagyobb lelkiismeretességgel járnak majd el hivatalbeli kötelességeikben a törvénytelen ideiglen embereinél, azonképen az alkotmányos kormány sem fogja követni a fennállott helytartótanács azon elvét, hogy óvakodni kell minden resensust okozó lépéstől az alsó hatóságok irányában, mely elvnél fogva aztán az alsó hatóságok számtalan káros és igazságtalan végzése évekig orvosolatlan maradt; mondom, ha az alkotmányos kormány részéről nem lehet és nem szabad is feltennünk magas hivatásának ilyen merő félreértését , még mindig elég nagy hátrányára válik az iparnak az a nagy huzavona, akadékoskodás, idő-, erő- és pénzbeli veszteség, melynek az iparos ez által ki van téve. Hetek sőt hónapok telhetnek el, mig közbevetett felfolyamodása el lesz döntve, s még akkor sincsen biztosítva további zaklatások és nyugtalanitásoktól a felette rendelkező alsó hatóság részéről, mely azért hogy iparűzési szándékát ellenkezése daczára is kivitte, bizony nem lesz iránta jobb szívvel, mint annak előtte, mert hiába, egy alsó hatósági tisztviselő, ha mindjárt alkotmányos is, mégis csak ember marad, s a szakképzettséget szintén nem adja meg neki az alkotmányosság. Aztán egészen más lélek és kedvvel lép az ember olyan pályára, melyről tudja, hogy a mennyire csak a közrend érdekeivel mössze nem ütközik, teljes szabadsággal és menten minden háborítási aggodalmaktól adhatja át magát hivatásának, jövőjének megalapítására, és csak illetékes bírák ítélnek felette, mintsem azon tudat mellett, hogy a pálya, melyre lépni szándékozik, olyan bírák felügyeletére van bízva, akik tán épen azért, mert jeles tisztviselők, kellő szakképzettséggel nem bírhatnak, ilyen tudat nagyon lehűti az ember munka kedvét, e nélkül pedig az ipar nem igen halad el erre. Autonómia legyen tehát a kormány alapelve az alkotandó ipartörvényekre nézve- autonómiát az iparnak a lehető legszélesebb alapon. Miként a helyhatósági és hitfelekezeti, úgy az iparviszonyokra is csak üdvös lehet az. ■jít Báró Eötvös József célta cég közoktatásügyi minisztere ex eja, mint a magyar országos ipar egyesület elnökének megnyitó beszéde. (Sept. 16.) A történelem és tapasztalás úgy iránt bizonyítja, hogy a nemzetek szabadsága és jóléte nem egyedül politikai institutióiktól függ. A népek szabadságát, sőt külső hatalmi állását főképzociális és műveltségi helyzetük határozza meg, mely őket az alkotmány által adott jogok gyakorlatára és azon előnyök élvezetére képessé teszi, melyekkel országuk a természet által megajándékoztatott igen korlátolt azoknak felfogása, kik ebből — mint ezt egyesek teszik — a politikai institutiók haszontalanságát akarják következtetni. Okoskodásuk nem józanabb, mint azé lenne, ki, mert egyedül a levegőből nem élhetünk, ebből azon következést vonná le, hogy a levegőnek minősége, melyet szívünk, jólétünkre hatást nem gyakorol, elfeledve, miként végre is teszünk minden szervernek egészséges működése, sőt életünk ettől függ. S ilyenek azon institutiók, melyek, mert szabadságunkat biztosítják, minden tehetségeink gyakorlatának, s igy mindazon javak megszerezhetésének feltételét képezik, melyektől jólétünk, s minden más tekintetben kifejlődésünk függ. De nem kevésbé bizonyos, hogy a legjobb politikai institutiók sem a népeknek jólétét, sem nagyságát nem biztosítják még, hanem csak azoknak feltételei, sőt hogy ily institutiók, melyeket egyes népek néha a sors kedvezésének köszönnek, csak annyiban biztosak, ha azok a nép társadalmi és műveltségi állapotainak megfelelnek. Mondatott — nem emlékszem, ki által, de mondatott, és sokszor ismételtetett -- miként mind a nép végre is oly alkotmányasal bír, minőre érdemes. Ezen állítás nem felel m meg a tapasztalásnak. S több népet hozhatunk fel, melynek állapotai ezen elvet megcáfolják , de hogy semmi nép oly alkotmányt hosszabb ideig nem tarthat meg , melyet nem érdemel , az — meggyőződésem szerint — minden kérdésen kívül fekszik. S ebből azon következtetést vonhatjuk le, hogy azok, kik nemzetek szabadságának biztosítását tűzték ki czélokul, nem ismerik feladatukat, ha minden törekvéseiket kizárólag csak a politikai institutiók megváltoztatására vagy törvények általi biztosítására fordítják. Ez a nagy feladatnak, melyre vállalkoztak, csak egy részét képezi. Ez oly fontos éz néha nehezebb az, hogy a nemzetet a szabadság élvezetére képessé tegyük, s nincs helyzet, melyben polgári kötelességeink ezen részét legalább némikép nem teljesíthetjük. S miután minden lépés, melyet a nemzet tehetségeinek kifejlesztésében előbbre tesz, azt szabadságához közelebb vezeti, a hazad sohasem mentheti tevéketlenségét azon állítással, hogy tért nem talál, melyen hazájának javán s nemzetének felszabadításán dolgozhatnék. Ezen meggyőződés az, mely több hazafit 1860 ban azon határozathoz vezetett, hogy miután minden politikai tevékenységnek útja előttünk elzáratott, a nemzet egyik legfontosabb érdekének, az iparnak előmozdítására a társadalmi téren megtegyük azt, mi még az akkor létezett viszonyok alatt is hatalmunkban állt ; s ezen határozat az, melynek ezen egyesület megalakulását köszöni. Fölösleges, hogy azon nehézségekről szóljak, melyek az ily egylet alakulásának az akkori viszonyok között útjában álltak. E nehézségek nagysága csak azon apró akadályok számában fekszik, melyek egy nem szabad államban polgárok minden tevékenységének útjában állnak, amint a homok és kavics, mely az utast elfárasztja, a velők tüdőnek még azon elégtételt sem nyújtja, melyet nagy akadályok legyőzésében találunk. — Érdemünk — ha azok, kik az egylet ügyeit akkor vezették csakugyan érdemről szólhatnak — legfeljebb türelmünkben kereshető, s azt bőven megjutalmazta a támogatás, mely törekvéseinket elősegíté, s azon részvét, melyet, midőn az egyesület végre megalakulhatott, a nemzet minden osztályainál tapasztaltunk. Feleslegesnek tartom azt is, hogy azon érdekek fontosságát emeljem ki, melyeknek ápolását egyletünk magának feladatul tűzte ki. Ha azon befolyást tekintjük, melyet újabb időben az ipar minden mivelt nemzetnek jólétére és fejlődésére gyakorol, s az állapotot, melyben hazánkat e tekintetben látjuk, nem lehetünk kétségben a kitűzött feladatnak fontossága iránt, s talán nem találkozik senki e hazában, ki nem ismerné el, miként az, hogy az ipar tekintetében tagadhatatlan hátramaradásunk csakugyan fodalaink közé tartozik. — A kérdés csak as : vajjon-e bajon lehet-e segitnünk? s ha igen, vájjon a mód, melyet arra választunk, czélhoz vezet-e? se részben több eltérő nézettel találkozunk. Vannak honfiaink közül többen, kik az iparnak felemelését hazánkban a lehetetlenségek közé számítják, s azért úgy vélekednek, miként jobb, ha az elérhetlen után nem is törekedve, minden erőnket kizárólag a mezei gazdaság emelésére fordítjuk. Mások az egyesületi működésnek nem tulajdonítanak fontosságot, miután azon eszközök , melyeket az ipar emelésére használhatunk , s melyeket e czélra felhasználni kötelességünk, nem az egyleti működés, hanem csak a kormány és törvényhozás által biztosíthatók. • Engedjék önök, hogy miután ezen ellenvetéseket többször hallom, elmondjam irántuk nézetemet. Hazánk agricol ország. — Hálál szivvel ismerjük el az isteni gondviselésnek jótéteményeit, mely nemzetünket termékeny földdel áldva meg, egy nagy részének megengedi, hogy az iparnak legegészségesebb ágát, azt, mely a mezei termények productiójával foglalkozik, válaszsza magának. A nemzetnek mintegy a természet által kijelölt feladulatossága a mezei gazdaság, s az fog maradni mindig, s kétségen kívül egyik legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy e téren előbbre törekedjünk, s mezei gazdaságunkat a lehető legmagasb polctra emeljük. De lehetséges-e ez az ipar egyéb ágainak kifejlesztése nélkül ? Nem fogom ismételni, mit már annyian a mezei gazdászat kizárólagos művelésének következéseiről mondtak. — A tudomány e részben rég megállapító tanait s a földmivelés legbuzgóbb magasztalói alig vonják kétségbe , hogy oly ország, mely kizárólag földmiveléssel foglalatoskodik, s melynek az ipar más ágaival foglalkozó osztályai nincsenek, a földmivelésben soha sem emelkedhetik azon tökélyre, mely más országokban eléretett, s hogy ily ország, bár mennyire legyen is megáldva a természettől, szükségkép elszegényedésnek megy elébe. Felesleges, hogy ennek bebizonyítására a tudomány által nagy bőségben egybegyűjtött adatokra hivatkozzunk, midőn csak körül kell tekintenünk, hogy sajt tapasztalásaink, saját szomorú tapasztalásainkból ugyanezen meggyőződéshez jussunk. Vagy van-e valaki e hazában, ki a mezei gazdasággal gyakorlatilag foglalkozik s azon akadályokat nem ismeri, melyek földmivelésünk magasabb kifejlődésének útjában állnak ? Az isteni gondviselés termékeny földdel ajándékozott meg, s ha mégis ugyanazon téren nem csak aránylag, de általán véve kevesebbet termelünk mint más, a természet kevesebb kedvezésében részesült nemzetek, mi ennek oka . Nincsenek tőkéink. Nincs biztosított piaczunk, mert mindig csak arra kell gondolnunk, hogy piaczot keressünk, s ezért mindig csak ugyanazon czikkeket kell termesztenünk, melyek legtöbb jövedelmet adnak, azon arányban, melyben gazdászatunk pillanatnyilag jövedelmezőbb, hogy földeink termékenysége, melyeknek termékeit a külföld emészti fel, s melyeknek azt, mit tőlök elvettünk, soha nem adhatjuk vissza. De vájjon ha mezei gazdászatunk ezen hátrányainak okát keressük, nem azon egyhez vezettetünk-e vissza, mely mindezen bajoknak alapját képezi, hogy nin as iparunk. Az országos magyar iparegyesület alakitó közgyűlése. Tegnap, azaz szept. 15-én, a lövölde nagy termében tartatott meg az iparegyesület alakitó közgyűlése. Elnöke. Eötvös József közoktatásügyi miniszter ur ő nmltga egy, hozzá és a helyzet fontosságához méltó remek beszéddel nyitá meg a gyűlést, melyet a kevés számú (84 tagból álló), de valóban buzgó közönség olykor lelkesült helyeslő nyilatkozatokkal szakított félbe. Különösen azon helyen, ahol mondó, hogy a politikai institutiók nem teremtik a szabadságot, de annak oly nélkülözhetlen feltételei, mint a levegő az életnek. Továbbá midőn mondó, hogy első teendőnk a politikai institutiók javítása, és második, hogy a népet ezekre képeesé tegyük. Azt szokták hirdetni — mondó a nemes szónok — hogy minden nemz oly alkotmánynyal bir, a milyet megérdemel — ez nem áll! De — tévé utána a megdöbbentő komoly igazságot — áll az, hogy oly alkotmányt megtartani, amit a nemzet nem érdemel meg, lehetetlen. Aztán áttért a hazai iparviszonyok fejtegetésére, s feltette, hogy a kormány és törvényhozás sem tehet mindent. A kormány támogat, de támogatást is igényel, s midőn századok mulasztásait kell helyre hoznunk, szükség, hogy azokat, kik a kormánynyal megbizottak, egy óriási munkatárst maguk az egyes állampolgárok tömege teljes erejével támogassa. Megragadó alakban állítá élénkbe a centralisatió és autonómia egyesítését, mondván többek közt, ahol nincs centralisatió, ott nincs hatalom, s ahol nincs autonómia, ott nincs szabadság. Mondom, mindezen fontos nyilatkozatok a gyűlés többszörös tetszés nyilatkozatával találkoztak. Az elnök beszédét bevégezvén, Beiczay Imre úr köszönte a gyűlés nevében, s kérte, hogy az elnökséget továbbra is tartsa meg. A gyűlés általános felállással pártol a szólót, de az elnök kijelente, hogy a szabályok értelmében csak a titkos szavazást ajánlja. Ezután felolvastatott az ideiglenes igazgató, s most távol levő Fest Imre levele, melynek indítványozása ajánlás mellett aeendő választmány figyelmébe ajánltatik. Ennek azon pontja, hogy legalább hat vidéki városban ipariskolák felállítását ajánlja, némi kis vitára adott alkalmat, melynek végleges eldöntésében a választmány fog illetékesen nyilatkozni. Ezután felolvastatott a titkári jelentés, mely a legörvendetesebb jelenségeket állapította meg, jelentvén többek közt, hogy az alapító és rendes tagok száma közel 2000. Elnök, alelnök és 60 választmányi tag megválasztására már nem lévén elegendő idő, s a jelen volt tagok is oszolni kezdvén, a jövő vasárnap tűzetett ki , mikor is a szavazatszedő bizottmány a lövölde helyiségeibe, délelőtt 9 órától délután 1-ig a szavazó íveket be fogja szedni. Óhajtandó, hogy a szavazók minél nagyobb számban jelentkezzenek. Nekünk forró óhajtásunk, hogy azok, kik a kezdemény nehézségeit a múlt évek komor napjaiban legyőzték, most se hagyják el fontos állomásukat, s midőn a szabadság könyebbé és derültebbé tette a pályatért, kettőzött lelkesüléssel vezessék e hős sérget diadalról diadalra, melyet a nehéz akadályokon hazánk ipara és szorgalma fog vívni, hogy igy a nagy czélhoz, az ország szabadságához és a nemzet jóllétéhez, minél közelebb juthassunk. D. Farkas: Ipar, mely által nagyobb tőkék képződhetnek, mely a földmivelés termékeinek biztos belpiaczot nyújt, és midőn az általa felhasznált nyersanyagnak egy részét, mezei gazdaságnak viszszaadja, a földet a kimerüléstől biztosítja. Semmi szükségünk, hogy ennek bebizonyítására Éjszak-Amerikának több tudományos rendszerességgel egybegyűjtött adataihoz folyamodjunk. Nincs hazánk termékenyebb vidékei között egy, melyet ennek bebizonyítására nem hozhatnánk fel, s alig van tapasztaltabb gazda, ki midőn egyes földjeink általános termékenységét az utolsó busz évi számadásaiból összeállítja, erre szomorú, néha ijesztő adatokat nem közölhetne, s nem fekszik-e ezen tapasztalásokban egy komoly intés, mely eszünkbe juttatja, hogy épen mert a mezei gazdászatot nemzetünk jóléte főforrásának tekintjük, elhárítsuk azon veszélyt, mely ezt mindaddig fenyegeti, míg földmivelésünket a hazai ipar más ágai nem támogaják. És mégis van ok, mely ennél sürgetőbben int hazai iparunk emelésének szükségére, és ezt nem földjeink termékenységének fogyásában, hanem népességünk naponkénti növekedésében találjuk, s azon változásban, mely annak állapotában az utolsó tíz év alatt történt. Magyarország, ha azt Európa más mivelt országaival összehasonlítjuk, aránylag kevéssé népesült. Főkép hazánk legtermékenyebb vidékeiről mondhatjuk ezt, a nem vonom kétségbe, hogy ez ország a miveltség azon fokára emelkedve, melyen például Belgiumot vagy Németország egyes részeit látjuk, könnyen még egyszer annyi embert tarthatna el, mint mely azt most lakja; de mindamellett kétségtelen, hogy e hazának egyes vidékei nem termelnek annyit, mennyi lakóik ellátására szükséges, s hogy ennek következtében alig múlik év, melyben ez Istentől megáldott ország valamely részében ínséget nem találunk ; hogy igen kevés oly vidék található az országban, hol a mezei munka, okszerűleg folytatva, az egész lakosságot elfoglalná, hogy végre főkép hazánk éghajlati viszonyai s azon körülmény következtében, hogy egész gazdaságunk csak egyes czikkek termelésével foglalkozik, a mezei munka nem foglalja el a létező munkaerőt az egész éven át. Ebből következik , hogy mindazon okok, melek az iparnak szüksége ellen hazánk csekély népesedéséből vonulnak le, az ország egy részére nem állnak, hogy az ország más részeiben, azaz azokban, hol a mezei munka az egész népességet nem foglaltatja el, mindazon bajok kikerülhetetlenek, melyek a munkások concurrentiája, s igy a napszámnak egy bizonyos mérleg alatti leszólátásából következnek ; hogy végre az egész munkaerőnek egy nagy része az egész országban hónapokig nem alkalmaztatik. (Folytatása következik.) (A „B. P. K “-b8l.) Az összes törvényhatósághoz. A kormány arról értesült, hogy f. évi oktober 6-án Aradon egy úgynevezett országos honvédgyűlés szérdékoltatik tartatni. Nem ismeri ugyan a kormány ezen gyűlés czélját, miután az egylet, mely azt elhatározá, erről hozzá jelentést nem tett, sem pedig alapszabályait, melyekből az egylet feladatát megismerhette volna, hozzá eddig elé be nem küldötte; de bármi legyen is a kitűzött aradi gyűlés czélja, már maga a hely és az idő, melyre az kitűzetett, annak oly nemű tüntetés színét kölcsönzik, mely a régi sebeket újra felléphetné, a kölcsönös bizalmat megingathatná, s könnyen ellentüntetésekre szolgáltathatna okot. Noha a kormány meg van győződve, hogy minden józan hazafi, belátva annak fontosságát, hogy óvatosan kerülni kell mindent, ami a kedélyek nyugalmát,s a Fejedelem és nemzet közötti bizalmat, békés kifejlődésünk ezen alapfeltételét ismét kockára tehetné, s e szempontból minden kétes értelmű tüntetéstől önként tartózkodni fog, mindamellett, mivel lehetnek, kik e lépés horderejét nem ismerik fel, a kormány nem mulaszthatja el kijelenteni, hogy a fentérintett aradi gyűlés megtartását, mely könnyen tüntetésnek volna magyarázható, meg nem engedheti. Felszólítom tehát a megye (város) hatóságát, hogy a fentérintett aradi gyűlés betiltását azonnal köztudomuágra hozza, oly hozzáadással, miként Arad városa polgármestere egyúttal szigorú felelősség terhe alatt utasítva van, ama törvénytelen gyülekezet megtartását minden hatalmában álló eszközökkel megakadályozni, s miként e tilalom áthágói a törvények büntető kezeinek fognak átszolgáltatni. Kelt Budán, 1867. évi sept. 14-kén. A minisztertanács határozata folytán : B. Wenckheim Béla s. k., belügyminiszter. A honvédelmi m. kir. minisztérium valamennyi törvényhatóságnak. Azon kételyek elhárítása tekintetéből, melyek a huzamosabb időre szabadságolt és tartalékos katonáknak mind polgári, mind bűnügyeikben a bírói illetőség iránt felmerültek, ezen honvédelmi m. kir. minisztérium addig is, míg a legközelebb várható védrendszer országgyűlésileg megállapíttatik, és e kérdés is törvény által szabályoztatik, az ide mellékelt rendelvény kibocsátását tartotta szükségesnek. Midőn ezen honvédelmi magyar királyi minisztérium azt a közönséggel , további miheztartás és eljárás végett ezennel közli, elvárja, hogy ezen, mind jogi, mind gyakorlati szempontból czélszerű intézkedést annyival is inkább örömmel üdvözli, mert általa hazánk törvényeiben foglalt intézkedésnek szereztetik foganat. Kelt Budán, 1867. évi September 6-án. Ideiglenes szabályrendelet a huzamosabb időre szabadságolt és tartalékos katonáknak magánjogi, valamint bünrenyitó ügyekben a polgári bíróságok alá leendő helyezése iránt. 1. A polgári bíróságok illetősége huzamosabb időre, azaz: a behivatásig, a tartalékba leendő átvételig vagy elbocsátásig szabadságolt, valamint tettleges szolgálaton kívül álló tartalékos katonák felett akkor kezdődik, ha a szabadságolás közvetlenül az avató helyről (Assentplatz) eszközöltetik, a szabadságolást tartalmazó okmány kiszolgáltatásával, — minden más esetben azonban a kincstári ellátás megszüntetésének időpontjával, — végződik pedig a behívást tartalmazó rendelet közbeszolgáltatásának, vagy ha a katona akármi más oknál fogva ismét kincstári ellátásba lép, a katonasághozi beállítás időpontjával. 2. Ha huzamosabb időre szabadságolt vagy tartalékos katona, azon időben , melyben a polgári bíróság illetősége alatt állt, nemcsak a polgári büntető törvény szerint fenyitendő cselekvénynyel, hanem katonai bűntény- vagy kihágással vádoltatnék : a vizsgálat és ítélethozás mindezen fenyitendő cselekvények iránt a katonai bíróságot illeti, mely azonban az előbb említett fenyitendő cselekvényekre nézve a polgári büntető törvény határozatait köteles alkalmazni. 3. Ha a szabadságolt vagy tartalékos katona által elkövetett oly fenyítendő cselekvény, melyre nézve a polgári bíróság lett volna illetékes, már megtörtént behivatása, illetőleg a katonasághoz lett beállítása után derül napfényre, a vizsgálat szintén a katonai bíróság által eszközlendő, mely azonban ez esetben szintén a polgári büntetőtörvény határozatai szerint köteles ítélni. Ha ellenben az illetékes polgári bíróság a fent érintett időpont előtt a vizsgálatot már megindította, vagy vádlott ellenében idézés, elfogatási parancs, nyomozólevél vagy üldözés által, vagy akármi más módon ténylegesen eljárt, a további eljárás, valamint a fenyíték kiszabása is a polgári bíróságot illeti. 4. A polgári bíróságok minden egyes szabadságos vagy tartalékos katona ellen megindított vizsgálatról, vagy jogérvényre emelt fenyítőitélet tartalmáról, továbbá elítéltetés esetében a letartartóztatás helyéről, azon hadfőparancsnokságot értesíteni tartoznak, melynek kerületében a vizsgálat alatt álló lakik, és a katonai ihatósággal, a vizsgálat befejezése után a vizsgálati iratokat, ha azok kivántatnának, betekintés végett közölni kötelesek. 5. A polgári bíróságok által kimondott és végrehajtott letartóztatás ideje csak azon esetben fog a törvény által meghatározott hadszolgálati időbe beszámíttatni, ha annak tartama 6 hónapot meg nem halad. 6. Polgári bíróság alatt álló katona ellen foganatosított személyfogság (adóssági börtön) az illető behivatásával megszűnik. 7. A huzamosabb időre szabadságolt vagy tartalékos katona halóság, kezelés alatt lévő vagyonának, az 111 fő részére leendő kiszolgáltatására addig, míg a polgári bíróság illetősége alatt áll, a katonai hatóság engedélye, vagy beleegyezése nem szükségeltetik. 8. Vizsgálatok, melyek ezen ideiglenes és azonnal hatályba lépő szabályrendelvény kibocsátása idején katonai bíróságoknál már folyamatban vannak, az eddig érvényben állott határozatok szerint intézendők el és fejezendők be. Kelt Budán, 1867. évi September 6 án. Harmadik czim. Az eljárási I. Fejezet Általános határozatok. 58. §. Az eljárás nemei. Az eljárás nemei a sommás és rendes elsó Egyéb eltérő módjai ez eljárásnak a kilencze czimben foglaltaknak. 59. §. A bírói hatáskör az eljárás nemeihez képes 8. §-ban van szabályozva. Oly keresetek, melyek által eltérő eljárás lyamatbatétele czumoztatik, hivatalból vissza sitandók. 60. §. A sommás eljárás esetei. Sommás eljárásnak van helye átalában ügyekben, melyek az illetőségi szabályok s..e külön ügybirósághoz utasítva nincsenek. Sommás eljárás alá tartoznak különösen: a) tekintet nélkül a jogalapra, oly kereset melyek tárgya a legkisebb összegtől 300 ftig fedő értéket túl nem halad; b) az összegre való tekintet nélkül minden keresetek, melyekre nézve a sommás elsá okmányszerüleg kiköttetett, s mindkét pont az esetben, ha a követelés teljesen igazoló okunkon alapul; c) két évnél nem régibb kamatok, életjárad tartási és élelmezési kötelezettségek teljesít iránti keresetek, határozatlan összeg erejéig, magára a főkötelezettségre nézve kétség is nem forog; d) két évnél nem régibb bér és haszon megfizetése iránti keresetek határozatlan összerejéig; e) a bérlet és haszonbérlettől való elmozds iránti keresetek, a szerződés lejártának és a bérfizetés elmulasztásának indokából. A szerződés megszüntetése a bérlemény rongás alapján a rendes perútra tartozik ugyan, de bérlemény megóvása végett szükséges biztosi és zárlat vagy egyéb előintézkedések a somi eljárás tárgyait képezik; f) a bérlemény fenntartása, valamint a síződő felek által világosan elvállalt minden viskos kötelezettség teljesítése iránti keresetek bérlet tartama alatt; g) kártérítési keresetek, melyeket a bérlő bérlet tartama, alatt a bérbeadó ellen a kérény nem használhatása, vagy a bérbeadó bérlő ellen a bérlemény rongálása miatt in ha ehhez való joguk a szerződésben foglaltat h) az 1840: IX. tcz.-ben foglalt mind a mezei rendőrségi esetek, melyek polgári elte alá tartoznak; i) mindennemű határjárási, megyeigazitási visszahelyezési keresetek, ha felperes egy békés birtoklás alapján kéri az intézkedést. E keresetekkel azonban a tulajdonjog iránti keret össze nem köttethetik; k) a szolgálati, fuvarozási, szállítási és mabérek vagy díjak iránti keresetek áll össze való tekintet nélkül; l) a szállásadás viszonyából egy részről utazó, más részről a szállásadó közt felmerülő minden keresetek, ha ezek a panaszlettal helyben tartózkodásuk ideje alatt indíttatnak (Folytatása következik.) Különfélék. Pest, sept 16 .Haák Ferencz szombaton este fővárosba érkezett, hogy násznagyul jelengjen Vörösmarty Hona k. a. esküvőjén két nap (vasárnap) kelt egybe Széll Kálmán vasi gyei szolgabiróval, Széli József vasmegyei fiám helytartó fiával. Az ifjú pár, melynek