Pesti Napló, 1867. szeptember (18. évfolyam, 5209–5233. szám)

1867-09-17 / 5222. szám

gletlenek arra nézve, hogy számos iparág sorsi­t az ő kezükben lehetne meg­hagyni Az alkotmányos kormánynak tehát máskép k­ell felfogni az iparszabadságot, s a szo­ros értelemben vett köz­egészség és közrendészete­n kí­­­vül, az engedélyes ipart ép úgy, mint a szabadon ü­letőt teljesen kivonni a ha­tóság gyámkodása alól. Mert a mint egy­szer illetéktelen közegeknek befolyást en­ged, mindjárt veszélyezve van és megne­hezítve az ipar kifejlődése. A szabad ipar­ágakra az osztrák „Iparrend” csak igen csekély befolyást hagyott meg a hatóság részére és ezzel is csak ártani t­úl ott, hasz­nálni nem. Minden hosszabb elmélkedés helyett ismét tényekre hivatkozom. A városban egy iparosnak hamuzsírgyá­­ra van, s az ahhoz szükséges hamut a kör­nyékben vásárolja össze, puttonját 13 — 14 krjával , pár évig a legjobb sikerrel folytatta üzletét ; akkor egy szomszéd városbeli iparos szintén hamuzsír-gyárt állít, és első dolga, folyamodni a városhoz oly végre, hogy tiltaná meg a hamunak új városból kivitelét ; s daczára annak hogy a szomszéd városbeli gyáros, a­ki­nek pedig még elszállítási költségei is vannak, 2 krral többet adott minden put­ton hamuért, a városi tanács mégis eltilt­ja a hamu kivitelét ! Egy másik városban meg a kalmár tes­tület kebelében súrlódások támadtak tagok és elöljáróság közt , jelesül azzal vádolták az elöljáróságot, hogy a társulat pénzével lelkismeretlenül gazdálkodik, kimutatván neki, hogy újévi ajándékok szim­e alatt 250 frtot harácsolt el; hogy a városi iparhatósági tanácsos­nak huszonnégy darab aranyat ajándékozott ; hogy a díjak kivetésénél önkényileg jár el ; hogy a társulati szám­adások nincsenek rendben stb., a városi tanács aztán a viszálkodás megszünteté­sére közgyűlést hivatott össze, természe­tesen az iparhatósági tanácsos felügyelete alatt, és nem kevésbé ter­mészetes az, hogy az iparhatósági taná­csos a közgyűlést, rendetlenkedési ürügy alatt feloszlatta, és minden ismét a régi­ben maradt ! Fejlődhetett-e ilyen ipar­rend mellett az ipar? És nem tilik-e ki világosan ezen tényekből — ilyent pedig még számosat tudnék felhozni . —■ az a szükségesség, hogy az, a­mennyire csak lehet, kivétessék a közigazgatási közegek felügyelete alól? Azt lehetne ugyan mondani, hogy az igazságtalanul elütött kérvényező számára nyit­va áll a fellebbezés útja, s miként a mostani alkotmányos alsó hatóságok hi­hetőleg nagyobb lelkiismeretességgel jár­nak majd el hivatalbeli kötelességeik­ben a törvénytelen ideiglen emberei­nél, azonképen az alkotmányos kor­mány sem fogja követni a fennállott hely­tartótanács azon elvét, hogy óvakodni kell minden resensust okozó lépéstől az alsó hatóságok irányában, mely elvnél fogva aztán az alsó hatóságok számta­lan káros és igazságtalan végzése évekig orvosolatlan maradt; mondom, ha az alkotmányos kormány részéről nem le­het és nem szabad is feltennünk ma­gas hivatásának ilyen merő félreérté­sét , még mindig elég nagy hátrányára válik az iparnak az a nagy huza­vona, akadékoskodás, idő-, erő- és pénzbeli vesz­teség, melynek az iparos ez által ki van téve. Hetek sőt hónapok telhetnek el, mig közbevetett felfolyamodása el lesz dönt­ve, s még akkor sincsen biztosítva további zaklatások és nyugtalanitásoktól a felette rendelkező alsó hatóság részéről, mely azért hogy iparűzési szándékát ellenke­zése­­ daczára is kivitte, bizony nem lesz iránta jobb szívvel, mint annak előtte, mert hiáb­a, egy alsó hatósági tisztviselő, ha mindjárt alkotmányos is, mégis csak ember marad, s a szakképzettséget szin­tén nem adja meg neki az alkotmá­nyosság. Aztán egészen más lélek és kedvvel lép az ember olyan pályára, melyről tudja, hogy a mennyire csak a közrend érdekeivel mössze nem ütközik, teljes sza­badsággal és menten minden háborítási aggodalmaktól adhatja át magát hivatásá­nak, jövőjének megalapítására, és csak i­l­l­e­t­é­k­e­s bírák ítélnek felette, mint­sem azon tudat mellett, hogy a pálya, melyre lépni szándékozik, olyan bírák felügyeletére van bízva, a­kik tán épen azért, mert jeles tisztviselők, kellő szak­­képzettséggel nem bírhatnak, ilyen tudat nagyon lehűti az ember munka kedvét, e nélkül pedig az ipar nem igen halad el erre. Autonómia legyen tehát a kormány alapelve az alkotandó ipartörvényekre nézve- autonómiát az iparnak a lehető legszélesebb alapon. Miként a helyható­sági és hitfelekezeti, úgy az iparviszo­nyokra is csak üdvös lehet az. ■jít­ Báró Eötvös József célta c­ég közoktatásügy­i miniszter­e ex ej­a, mint a magyar országos ip­ar egy­e­s­ü­l­e­t elnökének megnyitó beszéde. (Sept. 16.) A történelem és tapasztalás úgy iránt bizonyít­ja, hogy a nemzetek szabadsága és jóléte nem egyedül politikai institutióiktól függ. A népek szabadságát, sőt külső hatalmi állását főkép­zociális és műveltségi helyzetük határozza meg, mely őket az alkotmány által adott jogok gyakorlatára és azon előnyök élvezetére képessé teszi, melyekkel országuk a természet által meg­­ajándékoztatott igen korlátolt azoknak felfogása, kik ebből — mint ezt egyesek teszik — a politikai institu­tiók haszontalanságát akarják következtetni. Okoskodásuk nem józanabb, mint azé lenne, ki, mert egyedül a levegőből nem élhetünk, eb­ből azon következést vonná le, hogy a levegő­nek minősége, melyet szívünk, jólétünkre hatást nem gyakorol, elfeledve, miként végre is teszünk minden szervernek egészséges működése, sőt éle­tünk ettől függ. S ilyenek azon institutiók, me­lyek, mert szabadságunkat biztosítják, minden tehetségeink gyakorlatának, s igy mindazon ja­vak megszerezhetésének feltételét képezik, me­lyektől jólétünk, s minden más tekintetben kifej­lődésünk függ. De nem kevésbé bizonyos, hogy a legjobb politikai institutiók sem a népeknek jólétét, sem nagyságát nem biztosítják még, hanem csak azok­nak feltételei, sőt hogy ily institutiók, melyeket egyes népek néha a sors kedvezésének kö­szönnek, csak annyiban biztosak, ha azok a nép társadalmi és műveltségi állapotainak meg­felelnek.­­ Mondatott — nem emlékszem, ki által, de­­ mondatott, és sokszor ismételtetett -- miként mind a nép végre is oly alkotmányas­al bír, mi­nőre érdemes. Ezen állítás nem felel m meg a ta­pasztalásnak. S több népet hozhatunk fel, mely­nek állapotai ezen elvet megcáfolják , de hogy semmi nép oly alkotmányt hosszabb ideig nem tarthat meg , melyet nem érdemel , az — meg­győződésem szerint — minden kérdésen kívü­l fekszik. S ebből azon következtetést vonhatjuk le, hogy azok, kik nemzetek szabadságának biztosítását tűzték ki czélokul, nem ismerik feladatukat, ha minden törekvéseiket kizárólag csak a politikai institutiók megváltoztatására vagy törvények ál­tali biztosítására fordítják. Ez a nagy feladatnak, melyre vállalkoztak, csak egy részét képezi. Ez oly fontos éz néha ne­­hezebb az, hogy a nemzetet a szabadság élveze­tére képessé tegyük, s nincs helyzet, melyben polgári kötelességeink ezen részét legalább né­mikép nem teljesíthetjük. S miután minden lé­pés, melyet a nemzet tehetségeinek kifejleszté­sében előbbre tesz, azt szabadságához közelebb vezeti, a hazad sohasem mentheti tevéketlensé­­gét azon állítással, hogy tért nem talál, melyen hazájának javán s nemzetének felszabadításán dolgozhatnék. Ezen meggyőződés az, mely több hazafit 1860 ban azon határozathoz vezetett, hogy mi­után minden politikai tevékenységnek útja előt­tünk elzáratott, a nemzet egyik legfontosabb érdekének, az iparnak előmozdítására a társa­dalmi téren megtegyük azt, mi még az akkor létezett viszonyok alatt is hatalmunkban állt ; s ezen határozat az, melynek ezen egyesület meg­alakulását köszöni. Fölösleges, hogy azon nehézségekről szóljak, melyek az ily egylet alakulásának az akkori viszonyok között útjában álltak. E nehézségek nagysága csak azon apró akadályok számában fekszik, melyek egy nem szabad államban­­ polgárok minden tevékenységének útjában áll­nak, a­mint a homok és kavics, mely az utast elfárasztja, a velők tü­dőnek még azon elégté­telt sem nyújtja, melyet nagy akadályok legyő­zésében találunk. — Érdemünk — ha azok, kik az egylet ügyeit akkor vezették csakugyan ér­demről szólhatnak — legfeljebb türelmünkben kereshető, s azt bőven megjutalmazta a tám­oga­tás, mely törekvéseinket elősegíté, s azon rész­vét, melyet, midőn az egyesület végre megala­kulhatott, a nemzet minden osztályainál tapasz­taltunk. Feleslegesnek tartom azt is, hogy azon érde­kek fontosságát emeljem ki, melyeknek ápolását egyletünk magának feladatul tűzte ki. Ha azon befolyást tekintjük, melyet újabb időben az ipar minden mivelt nemzetnek jólétére és fejlő­désére gyakorol, s az állapotot, melyben hazán­kat e tekintetben látjuk, nem lehetünk kétségben a kitűzött feladatnak fontossága iránt, s talán nem találkozik senki e hazában, ki nem ismerné el, miként az, hogy az ipar tekintetében tagad­hatatlan hátramaradásunk csakugyan fodalaink közé tartozik. — A kérdés csak as : vajjon-e bajon lehet-e segitnünk? s ha igen, vájjon a mód, melyet arra választunk, czélhoz vezet-e? se rész­ben több eltérő nézettel találkozunk. Vannak honfiaink közül többen, kik az ipar­nak felemelését hazánkban a lehetetlenségek közé számítják, s azért úgy vélekednek, miként jobb, ha az elérhetlen után nem is törekedve, minden erőnket kizárólag a mezei gazdaság eme­lésére fordítjuk. Mások az egyesületi működésnek nem tu­lajdonítanak fontosságot, miután azon eszkö­zök , melyeket az ipar emelésére használha­tunk , s melyeket e czélra felhasználni kö­telességünk, nem az egyleti működés, hanem csak a kormány és törvényhozás által biztosít­hatók. • Engedjék önök, hogy miután ezen ellenveté­seket többször hallom, elmondjam irántuk néze­temet. Hazánk agricol ország. — Hálál szivve­l is­merjük el az isteni gondviselésnek jótéteményeit, mely nemzetünket termékeny földdel áldva meg, egy nagy részének megengedi, hogy az iparnak legegészségesebb ágát, azt, mely a mezei ter­mények productiójáva­l foglalkozik, válaszsza ma­gának. A nemzetnek­­ mintegy a természet által ki­jelölt fela­dulatossága a mezei gazdaság, s az fog maradni mindig, s kétségen kívül egyik legfon­tosabb feladataink közé tartozik, hogy e téren előbbre törekedjünk, s mezei gazdaságunkat a lehető legmagasb polctra emeljük. De lehetséges-e ez az ipar egyéb ágainak ki­­fejlesztése nélkül ? Nem fogom ismételni, mit már annyian a mezei gazdászat kizárólagos művelésének következé­seiről mondtak. — A tudomány e részben rég megállapító tanait s a földmivelés legbuzgóbb magasztalói alig vonják kétségbe , hogy oly ország, mely kizárólag földmiveléssel foglala­toskodik, s melynek az ipar más ágaival foglal­kozó osztályai nincsenek, a földmivelésben soha sem emelkedhetik azon tökélyre, mely más or­szágokban eléretett, s hogy ily ország, bár mennyire legyen is megáldva a természettől, szükségkép elszegényedésnek megy elébe. Felesleges, hogy ennek bebizonyítására a tudo­mány által nagy bőségben egybegyűjtött ada­tokra hivatkozzunk, midőn csak körül kell tekin­tenünk, hogy saj­t tapasztalásaink, saját szomo­rú tapasztalásainkból ugyanezen meggyőződés­hez jussunk. Vagy van-e valaki e hazában, ki a mezei gaz­dasággal gyakorlatilag foglalkozik s azon aka­dályokat nem ismeri, melyek földmivelésünk magasabb kifejlődésének útjában állnak ? Az isteni gondviselés termékeny földdel aján­dékozott meg, s ha mégis ugyanazon téren nem csak aránylag, de általán véve kevesebbet ter­melünk mint más, a természet kevesebb kedve­zésében részesült nemzetek, mi ennek oka . Nincsenek tőkéink. Nincs biztosított piaczunk,­­ mert mindig csak arra kell gondolnunk, hogy piaczot keressünk, s ezért mindig csak ugyan­azon czikkeket kell termesztenünk, melyek leg­több jövedelmet adnak, azon arányban, mely­ben gazdászatunk pillanatnyilag jövedelme­zőbb, hogy földeink termékenysége, melyek­nek termékeit a külföld emészti fel, s melyek­nek azt, mit tőlök elvettünk, soha nem adhatjuk vissza. De vájjon ha mezei gazdászatunk ezen hátrá­nyainak okát keressük, nem azon egyhez vezet­tetünk-e vissza, mely mindezen bajoknak alapját képezi, hogy n­i­n a­s iparunk. Az országos magyar iparegyesület alakitó közgyűlése. Tegnap, azaz szept. 15-én, a lövölde nagy termében tartatott meg az ipar­­egyesület alakitó közgyűlése. Elnök­e. Eöt­vös József közoktatásügyi miniszter ur ő nmltga egy, hozzá és a helyzet fontos­ságához méltó remek beszéddel nyitá meg a gyűlést, melyet a kevés számú (84 tagból álló), de valóban buzgó kö­zönség olykor lelkesült helyeslő nyilat­kozatokkal szakított félbe. Különösen azon helyen, a­hol mon­dó, hogy a politikai institutiók nem te­remtik a szabadságot, de annak oly nélkü­lözhetlen feltételei, mint a levegő az életnek. Továbbá midőn mondó, hogy első teendőnk a politikai institutiók ja­vítása, és m­áso­dik, hogy a népet ezekre képeesé tegyük. Azt szokták hirdetni — mondó a nemes szónok — hogy minden nemz­­ oly alkotmánynyal bir, a milyet megérdemel — ez nem áll! De — tévé utá­­na a megdöbbentő komoly igazságot — áll az, h­o­g­y oly alkotmányt megtar­tani, a­mit a nemzet nem érde­mel meg, lehetetlen. Aztán áttért a hazai iparviszonyok fejtegetésére, s feltette, hogy a kormány és törvényhozás sem tehet mindent. A kormány támogat, de támoga­tást is igényel, s midőn századok mulasz­tásait kell helyre hoznunk, szükség, hogy azokat, kik a kormánynyal megbizottak, egy óriási munkatárs­t maguk az egyes állampolgárok tömege teljes erejével tá­mogassa. Megragadó alakban állítá élénk­be a centralisatió és autonómia egyesíté­sét, mondván többek közt, a­hol nincs cen­tralisatió, ott nincs hatalom, s a­hol nincs autonómia, ott nincs szabadság. Mondom, mindezen fontos nyilatkozatok a gyűlés többszörös tetszés nyilatkozatával talál­koztak. Az elnök beszédét bevégezvén, B­e­­­i­­czay Imre úr köszönte a gyűlés nevében, s kérte, hogy az elnökséget továbbra is tartsa meg. A gyűlés általános felállással pártol a szólót, de az elnök kijelente, hogy a szabályok értelmében csak a titkos sza­vazást ajánlja. Ezután felolvastatott az ideiglenes igaz­gató, s most távol levő Fest Imre levele, melynek indítványozása ajánlás mellett a­eendő választmány figyelmébe ajánltatik. Ennek azon pontja, hogy legalább hat vidéki városban ipar­iskolák felállítását ajánlja, némi kis vitára adott alk­almat, melynek végleges eldöntésében a választ­mány fog illetékesen nyilatkozni. Ezután felol­vastatott a titkári jelentés, mely a legörvendetesebb jelenségeket ál­lapította meg, jelentvén többek közt, hogy az alapító és rendes tagok száma közel 2000. Elnök, alelnök és 60 választmányi tag megválasztására már nem lévén elegendő idő, s a jelen volt tagok is oszolni kezd­vén, a jövő vasárnap tűzetett ki , mikor is a szavazatszedő bizottmány a lövölde helyiségeibe, délelőtt 9 órától délután 1-ig a szavazó íveket be fogja szedni. Óhajtandó, hogy a szavazók minél na­gyobb számban jelentkezzenek. Nekünk forró óhajtásunk, hogy azok, kik a kezdemény nehézségeit a múlt évek komor napjaiban legyőzték, most se hagy­ják el fontos állomásukat, s midőn a sza­badság könyebbé és derültebbé tette a pályatért, kettőzött lelkesüléssel vezessék e hős sérget diadalról diadalra, melyet a nehéz akadályokon hazánk ipara és szor­galma fog vívni, hogy igy a nagy czél­­hoz, az ország szabadságához és a nemzet jóllétéhez, minél közelebb juthassunk. D. Farkas: Ipar, mely által nagyobb tőkék képződ­hetnek, mely a földmivelés termékeinek biztos belpia­­czot nyújt, és midőn az álta­la felhasznált nyers­anyagnak egy részét­­, meze­i gazdaságnak visz­­szaadja, a földet a kimerüléstől biztosítja. Semmi szükségünk, hogy ennek bebizonyítá­sára Éjszak-Amerikának több tudományos rend­szerességgel egybegyűjtött adataihoz folyamod­junk. Nincs hazánk termékenyebb vidékei kö­zött egy, melyet ennek bebizonyítására nem hoz­­hatnánk fel, s alig van tapasztaltabb gazda, ki midőn egyes földjeink általános termékenységét az utolsó busz évi számadásaiból összeállítja, erre szomorú, néha ijesztő adatokat nem közöl­hetne, s nem fekszik-e ezen tapasztalásokban egy komoly intés, mely eszünkbe juttatja, hogy épen mert a mezei gazdászatot nemzetünk jóléte főforrásának tekintjük, elhárítsuk azon veszélyt, mely ezt mindaddig fenyegeti, míg földmive­­lésünket a hazai ipar más ágai nem támo­­gaják. És mégis van ok, mely ennél sürgetőbben int hazai iparunk emelésének szükségére, és ezt nem földjeink termékenységének fogyásában, hanem népességünk naponkénti növekedésében találjuk, s azon változásban, mely annak állapo­tában az utolsó tíz év alatt történt. Magyarország, ha azt Európa más mivelt or­szágaival összehasonlítjuk, aránylag kevéssé né­pesült.­­ Főkép hazánk legtermékenyebb vidé­keiről mondhatjuk ezt, a nem vonom kétségbe, hogy ez ország a miveltség azon fokára emel­kedve, melyen például Belgiumot vagy Német­ország egyes részeit látjuk, könnyen még egy­szer annyi embert tart­hatna el, mint mely azt most lakja; de mindamellett kétségtelen, hogy e hazának egyes vidékei nem termelnek annyit, mennyi lakóik ellátására szükséges, s hogy ennek következtében alig múlik év, mely­ben ez Istentől megáldott ország valamely ré­szében ínséget nem találunk ; hogy igen kevés oly vidék található az ország­ban, hol a mezei munka, okszerűleg folytatva, az egész lakosságot elfoglalná, hogy végre főkép hazánk éghajlati viszonyai s azon körülmény következtében, hogy egész gazdaságunk csak egyes czikkek termelésével foglalkozik, a mezei munka nem foglalja el a létező munkaerőt az egész éven át. Ebből következik , hogy mindazon okok, mel­ek az iparnak szüksége ellen hazánk csekély népesedéséből vonulnak le, az ország egy részére nem állnak, hogy az ország más részeiben,­­ azaz azok­ban, hol a mezei munka az egész népességet nem foglaltatja el, mindazon bajok kikerülhe­­tetlenek, melyek a munkások concurrentiája, s igy a napszámnak egy bizonyos mérleg alatti leszól­­átásából következnek ; hogy vé­gre az egész munkaerőnek egy nagy része az egész országban hónapokig nem alkal­­maz­tatik. (Folytatása következik.) (A „B. P. K “-b8l.) Az összes törvényhatósághoz. A kormány arról értesült, hogy f. évi oktober 6-án Aradon egy úgynevezett országos honvéd­­gyűlés szérdékoltatik tartatni. Nem ismeri ugyan a kormány ezen gyűlés czél­­ját, miután az egylet, mely azt elhatározá, erről hozzá jelentést nem tett, sem pedig alapszabályait, melyekből az egylet feladatát megismerhette vol­na, hozzá eddig elé be nem küldötte; de bármi legyen is a kitűzött aradi gyűlés czélja, már maga a hely és az­ idő, melyre az kitű­zetett, annak oly nemű tüntetés színét kölcsönzik, mely a régi sebeket újra felléphetné, a kölcsönös bizalmat megingathatná, s könnyen ellentüntetésekre szol­gáltathatna okot. Noha a kormány meg van győződve, hogy minden józan hazafi, belátva annak fontosságát, hogy óvatosan kerülni kell mindent, a­mi a ke­délyek nyugalmát,s a Fejedelem és nemzet közötti bizalmat, békés kifejlődésünk ezen alapfeltételét ismét koc­kára tehetné, s e szempontból minden kétes értelmű tüntetéstől önként tartózkodni fog, mindamellett, mivel lehetnek, kik e lépés hord­­erejét nem ismerik fel, a kormány nem mulaszt­hatja el kijelenteni, hogy a fentérintett aradi gyűlés megtartását, mely könnyen tüntetésnek volna magyarázható, meg nem engedheti. Felszólítom tehát a megye (város) hatóságát, hogy a fentérintett aradi gyűlés betiltását azon­nal köztudomuágra hozza, oly hozzáadással, miként Arad városa polgármestere egyúttal szigorú fele­lősség terhe alatt utasítva van, ama törvénytelen gyülekezet megtartását minden hatalmában álló eszközökkel megakadályozni, s miként e tilalom áthágói a törvények büntető kezeinek fognak át­szolgáltatni. Kelt Budán, 1867. évi sept. 14-kén. A minisztertanács határozata folytán : B. Wenckheim Béla s. k., belügyminiszter. A honvédelmi m. kir. minisztérium valamennyi törvényhatóságnak. Azon kételyek elhárítása tekintetéből, melyek a huzamosabb időre szabadságolt és tartalékos katonáknak mind polgári, mind bűnügyeikben a bírói illetőség iránt felmerültek, ezen honvédelmi m. kir. minisztérium addig is, míg a legközelebb várható védrendszer országgyűlésileg megálla­­píttatik, és e kérdés is törvény által szabályoz­­­tatik, az ide mellékelt rendelvény kibocsátását tartotta szükségesnek. Midőn ezen honvédelmi magyar királyi mi­nisztérium azt a közönséggel , további mihez­tartás és eljárás végett ezennel közli, elvárja, hogy ezen, mind jogi, mind gyakorlati szempont­ból czélszerű intézkedést annyival is inkább örömmel üdvözli, mert általa hazánk törvényei­ben foglalt intézkedésnek szereztetik foganat. Kelt Budán, 1867. évi September 6-án. Ideiglenes szabályrendelet a huzamosabb időre szabadságolt és tartalékos katonáknak magán­jogi, valamint bünrenyitó ügyek­ben a polgári bíróságok alá leen­dő helyezése iránt. 1. A polgári bíróságok illetősége huzamosabb időre, azaz: a behivatásig, a tartalékba leendő átvételig vagy elbocsátásig szabadságolt, vala­mint tettleges szolgálaton kívül álló tartalékos katonák felett akkor kezdődik, ha a szabadsá­golás közvetlenül az avató helyről (Assentplatz) eszközöltetik, a szabadságolást tartalmazó ok­mány kiszolgáltatásával, — minden más eset­ben azonban a kincstári ellátás megszüntetésé­nek időpontjával, — végződik pedig a behívást tartalmazó rendelet közbeszolgáltatásának, vagy ha a katona akármi más oknál fogva ismét kincstári ellátásba lép, a katonasághozi beállí­tás időpontjával. 2. Ha huzamosabb időre szabadságolt vagy tartalékos katona, azon időben , melyben a polgári bíróság illetősége alatt állt, nemcsak a polgári büntető törvény szerint fenyitendő cse­lekvénynyel, hanem katonai bűntény- vagy ki­hágással vádoltatnék : a vizsgálat és ítélet­hozás mindezen fenyitendő cselekvények iránt a katonai bíróságot illeti, mely azonban az előbb említett fenyitendő cselekvényekre nézve a polgári büntető törvény határozatait köteles alkalmazni. 3. Ha a szabadságolt vagy tartalékos katona által elkövetett oly fenyítendő cselekvény, melyre nézve a polgári bíróság lett volna illetékes, már megtörtént behivatása, illetőleg a katonasághoz lett beállítása után derül napfényre, a vizsgálat szintén a katonai bíróság által eszközlendő, mely azonban ez esetben szintén a polgári büntető­törvény határozatai szerint köteles ítélni. Ha ellenben az illetékes polgári bíróság a fent érintett időpont előtt a vizsgálatot már meg­indította, vagy vádlott ellenében idézés, elfoga­tási parancs, nyomozó­levél vagy üldözés által, vagy akármi más módon ténylegesen eljárt, a további eljárás, valamint a fenyíték kiszabása is a polgári bíróságot illeti. 4. A polgári bíróságok minden egyes szabad­­ságos vagy tartalékos katona ellen megindított vizsgálatról, vagy jogérvényre emelt fenyítő­­itélet tartalmáról, továbbá elítéltetés esetében a letartartóztatás helyéről, azon hadfőparancsnok­­ságot értesíteni tartoznak, melynek kerületében a vizsgálat alatt álló lakik, és a katonai iható­sággal, a vizsgálat befejezése után a vizsgálati iratokat, ha azok kivántatnának, betekintés vé­gett közölni kötelesek. 5. A polgári bíróságok által kimondott és vég­rehajtott letartóztatás ideje csak azon esetben fog a törvény által meghatározott hadszolgálati időbe beszámíttatni, ha annak tartama 6 hóna­pot meg nem halad. 6. Polgári bíróság alatt álló katona ellen foga­natosított személyfogság (adóssági börtön) az illető behivatásával megszűnik. 7. A huzamosabb időre szabadságolt vagy tar­talékos katona h­alóság, kezelés alatt lévő va­gyonának, az 111 fő részére leendő kiszolgálta­tására addig, míg a polgári bíróság illetősége alatt áll, a katonai hatóság engedélye, vagy beleegyezése nem szükségeltetik. 8. Vizsgálatok, melyek ezen ideiglenes és azon­nal hatályba lépő szabályrendelvény kibocsátása idején katonai bíróságoknál már folyamatban vannak, az eddig érvényben állott határozatok szerint intézendők el és fejezendők be. Kelt Budán, 1867. évi September 6 án. Harmadik czim. Az eljárási I. Fejezet Általános határozatok. 58. §. Az eljárás nemei. Az eljárás ne­m­ei a sommás és rendes elsó Egyéb eltérő módjai ez eljárásnak a kilencze czimben foglaltak­nak. 59. §. A bírói hatásk­ör az eljárás nemeihez képes 8. §-ban van szabályozva. Oly keresetek, melyek által eltérő eljárás lyamatbatétele czumoztatik, hivatalból vissza sitandók. 60. §. A sommás eljárás esetei. Sommás eljárásnak van­ helye átalában ügyekben, melyek az illetőségi szabályok s.­.e külön ügybirósághoz utasítva nincsenek. Sommás eljárás alá tartoznak különösen: a) tekintet nélkül a jogalapra, oly kereset melyek tárgya a legkisebb összegtől 300 ftig fedő értéket túl nem halad; b) az összegre való tekintet nélkül minden keresetek, melyekre nézve a sommás elsá okmányszerüleg kiköttetett, s mindkét pont az esetben, ha a követelés teljesen igazoló okun­kon alapul; c) két évnél nem régibb kamatok, életjárad tartási és élelmezési kötelezettségek teljesít iránti keresetek, határozatlan összeg erejéig, magára a főkötelezettségre nézve kétség is nem forog; d) két évnél nem régibb bér és haszon megfizetése iránti keresetek határozatlan össz­erejéig; e) a bérlet és haszonbérlettől való elmozds iránti keresetek, a szerződés lejártának és a bérfizetés elmulasztásának indokából. A szerződés megszüntetése a bérlemény rongás alapján a rendes perútra tartozik ugyan, de bérlemény megóvása végett szükséges biztosi és zárlat vagy egyéb előintézkedések a somi eljárás tárgyait képezik; f) a bérlemény fenntartása, valamint a sí­ződő felek által világosan elvállalt minden vis­kos kötelezettség teljesítése iránti keresetek bérlet tartama alatt; g) kártérítési keresetek, melyeket a bérlő bérlet tartama, alatt a bérbeadó ellen a ké­rény nem használhatása, vagy a bérbeadó bérlő ellen a bérlemény rongálása miatt in ha ehhez való joguk a szerződésben foglaltat h) az 1840: IX. t­cz.-ben foglalt mind a mezei rendőrségi esetek, melyek polgári elte alá tartoznak; i) mindennemű határjárási, megyeigazitási visszahelyezési keresetek, ha felperes egy békés birtoklás alapján kéri az intézkedést. E keresetekkel azonban a tulajdonjog iránti ke­ret össze nem köttethetik; k) a szolgálati, fuvarozási, szállítási­ és m­­abérek vagy díjak iránti keresetek áll össze való tekintet nélkül; l) a szállásadás viszonyából egy részről utazó, más részről a szállásadó közt felmerül­­ő minden keresetek, ha ezek a panaszlett­al helyben tartózkodásuk ideje alatt indíttatnak (F­oly­tatása következik.) Különfélék. Pest, sept 16 .Haák Ferencz szombaton este fővárosba érkezett, hogy násznagyul jelen­gjen Vörösmarty Hona k. a. esküvőjén ké­t nap (vasárnap) kelt egybe Széll Kálmán vasi gyei szolgabiróval, Széli József vasmegyei fi­­ám helytartó fiával. Az ifjú pár, melynek

Next