Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)
1867-10-10 / 5242. szám
állását Németországban fe fedezi,s nem tudom. De ha Kossuth Lajos felteszi (mert ez csak suppositum), hogy a bírodlom nagy és régi történelmi állása Beust szíjában Németországra vonatkozik, miért ne tehetnénk mi fel, és több jog a hogy ez Spanyolországra, Német-Alföldre, Olaszországra, Törökországra, sőt Amerikára vonatkozik. Mondhatja-e valaki, hogy Ausztriának, és itt már a de facto birodalomnak nagy és régi történelmi állása nem ezen országok neveivel, sőt nagyrészt birtoklásával áll kapcsolatban ? De jaj neked, szegény magyar nemzet, mert ha mindezeket kötelességed lesz visszaszerezni, valóban, ha Árpád honfoglalása óta a haza védelmében elhunyt hős fiaidnak milliói ma feltámadnának mind, csekélyek lesznek ez óriás munka véghez vitelére, még ha úgy harczolnak is, mint a hun pusztító hős Haagen a Nibelungok óriás harczaiban. Lám, milyen absurdumok jönnek ki a ferde értelmezésből. Mit érthetett hát báró Beust, midőn ez ominosus szavakat a világba röpite ? Véleményem szerint azt, hogy Magyarországgal azért kell Hegyezkedni, mert általa a birodalomnak a régihez hasonló nagy történelmi állása visszaszerezhető, vagyis nagyhatalmi állása — az európai concertben — biztosítható. És ebben báró Bustnak igaza van, sőt őszintén bevalljuk, hogy miután nekünk szövetségesre okvetlen szükségünk van, s miután mi magunk részére legjobb szövetségest látunk a birodalom népeiben — bevalljuk, hogy magunk is azt kívánjuk, és oda törekszünk, miszerint általunk — és szíveskedjék e szóra fektetni a súlyt — miszerint általunk erősödjék a birodalom. És e szerint lehet e más a közösügyi szerződés, még a hatalom részéről is, mint valódi védelmi szövetség. II. A második vád az elsőnek csak következménye. Az országgyűlés többsége egy németországi meddő háború felé sodorja a nemzetet. Az első czikkben előadottak, véleményem szerint, ezen feltevést is megcáfolják, mert ha Beust bárónak Ausztria részéről ez nem lehet szándéka ; valóban nevetséges gondolni, hogy akkor Deáknak, Andrásynak, vagy az országgyűlési többségének ez legyen szándéka. De ha ez kézzelfogható is, Kossuth Lajos az irtózatos gyaut oda oltotta, vagy legalább kívánta oltani a nemzet szívébe a magyar törvényhozás ellen. És ez már a sokkal is több. Erre felelni kell. Igaz, hogy azt lehet válaszolni, miszerint Kossuth imitt-amott oda veti, de ezt is csak zárjel között, az ilynemű phrasisokat: „nem mondom, hogy szándékosan, de elkészítették,“„nem mondom Önök szándékaiban, hanem tényileg,“ — melyből azt lehet következtetni, hogy Kossuth Lajos oly kegyes, bennünk nem tesz akaratot, csak figyelejűséget tenni fel, azonban bocsássa meg tisztelt hazánkfia, ha bátran kimondjuk, hogy az egész levél oly hangon van írva, és az egész okoskodás oly módon keresztül vive, s a dialecticának oly ügyes tarka szálaiból szőve, hogy a gyanúgerjedés kikerülhetetlen. Mert hiszen azt mondja Kossuth,hogy „mi nem rokonszenvezünk Németország egységi törekvéseivel.“ És ez még nem volna nagy baj, de hogy „volt idő, midőn ez nem is volt pártkérdés hazánkban. Ebben mindnyájan egyetértünk, hajdani és mostani miniszterek jobb és baloldaliai. “ Ezután előadatik az 1848-as országgyűlés ebbeli eljárása és határozata. Mi következik ebből ? Következik, hogy akkor nem volt pártkérdés, de most az. Azaz most van párt, mégpedig a majoritás, mely nemcsak ellenszenvvel viseltetik a német törekvések iránt, mert ez még nem is volna nagy baj, hanem még háborút is akar Németországra vinni. És nemcsak háborút akar, de magyar vérrel vívott háborút, mert hiszen, hogy ezt elérhesse, a magyar országgyűlés megcsinálja az 1867-ki úgynevezett közösügyi szerződést. — Csupán ezért csinálja meg, és hogy valódi czélját a nép előtt elpalástolja, tehát ezek Kossuth szavai — „a birodalom népeivel a szövetkezés ködfátyolképét lebegteti a nemzet szemei előtt.“ Vájjon van-e még több ? Igen is van, mert van e levélben még egy olyan kétértelmű tétel, melyből a ki akarja, vagy a kinek keble gyanúval úgy is megtelt, bizony könnyen jöhet azon gondolatra, hogy a többség vagy a minisztérium egy olyan forma bécsi reactióval áll czimboraságban, mint volt 1848 ban az, mely Magyarországot fegyverrel határozta meghódítani. A passus következendő: A mi rugója volt 1848-ban a császári fegveren megtámadták , a rugója 1867-ben a közösügyi transactiónak. Ennyi az egész, csekélység. Itt legelőször is azt a kérdést tehetnénk, hogy mi módon történhetett hát, hogy azon alapon, melynek eszközlője 1848-ban főleg maga Kossuth volt, az ilynemű népképviselet alapján — oly bárgyú, vagy oly gonosz comprániát tudott azon magyar nép restre az országgyűlésre küldeni, a mely népről maga Kossuth ugyanezen levelében azt mondja, hogy: „Na csak pár hónapig is megszabadul az idegen járszalagozástól, nyomban bámulatos tapintattal bírja eltalálni a szegnek fejét.“ Mondom, mi módon történhetett. hagy történhetik, hogy azon, talán ötven választás között, melyet csak e napokban jelentett be az elnök a képviselőháznak, még Kossuth levelei után is — alig van egy kettő, mely nem az úgynevezett Deák vagy többség pártjára esett volna? Vagy ha már történt, mi módon történik, hogy Kossuth, mint Saturnus, saját gyermekét kívánja felfalni ? Mindezt kérdhetnénk, de hagyjuk e tért, mrt valóban vérünk lázadni kezd. Előre sejtem az ellenvetéseket, s így talán lez alkalmunk erről másszor bővebben szólani. BÁNÓ JÓZSEF: Sajtószabadsá g. Habár nem szeretnénk doctrinairség vádja alá esni, hanem ha az eszméket tisztázni akarjuk, mégsem kerülhetjük ki egy rövid visszapillantást vetni az angol sajtó történetére, mivel ez által bizonyíthatjuk be azt, miszerint a sajtó ügyének épen úgy, mint más állami kérdéseknek fejlődnie kell, mégpedig magának az államszerkezetének fejlődésével lépést tartva. Természetes azonban, hogy mikor ezeket mondjuk, csakis szabad államra gondolunk, és másra nem is gondolhatunk, mivel az absolut hatalom báránybőrbe öltözve atyáskodó szerepet szeret felvenni és aggódó atyai szeretetet színlelve, ráfogja a népre, hogy az még gyámság alá tartozó oly gyöngéd gyermek, melynek a szabad eszmék szellője is kárára válna. Ezért állítottuk fel mintaképül Angliát. *És hogy fejtegetéseinkben lehetőleg rövidek legyünk, egyedül a politikai időszaki sajtóra szorítkozunk. Az angol politikai sajtó nem örvendett mindig oly szabadságnak,aminővel ma bír. Megvolt küzdelmi kora, de ebből tisztultan lépett ki, úgy hogy mikor szabaddá jön, eme szabadságával csak ritka esetben élt vissza egyik-másik képviselője. Még a hosszú parlament előtt kezdetét vette az ellene előbb negative, azután positive folytatott harcz. A parlament, mint tudva van, régebben zárt ajtók mellett tartotta gyűléseit, utóbb, engedve a közvéleménynek, hallatóságot is bocsátottak ugyan be, de e mellett a ház fenntartója azon jogát, hogy az idegeneket kiküldhesse és a parlamenti tudósításokért büntethesse, mely jogával anynyira élt, hogy valahányszor ellenzéki szónok beszélt, kiküldötte a hallgatóságot. Utóbb egy lépést még haladott előre és 1641-ben megkezdé kiadni a beszédeket : „Napi események a parlamentben“ czím alatt. E gyűjteményben azonban csak szavazat többség mellett vetettek fel a beszédek, s igy az ellenzék szavai a teremben elhangoztak, anélkül, hogy kihathattak volna onnan. Aki pedig e határozat ellen vétett, keményen lakoltatták, így Dering képviselőt azért, mert beszédét kiadta, a Towerbe zárták, és beszédgyűjteményét a hóhérral égettették el. A hőszu parlament megújította ezen rendeletet. A forradalom után még szorosabban ragaszkodott a palament előjogához, s különösen nagy szigot fejtett ki a hirlapírók és nyomdászok ellen. Tanúsítják ezt az 1728 és 1738-ban hozott határozatok. Ez a szigor azonban a kiadókat csak óvatosabbakká tette, hanem a beszédek kézalatti kiadásában nem gátolta. Az ország ismerni óhajtotta a parlamenti vitákat, s így naponként inkább óhajták a sajtót bilincseiből megmentve látni. De viszont be kell vallanunk, hogy a sajtó is gyermekkorát élte lenyűgözve lévén, csak lassan fejlődhetett, s elég botlást követett el. A kéz alatti kiadványokban nem volt elmulasztva: „A mit a pártszellem ferdíthet, csonkíthat a beszédeken, a mit életczel, gunynyal nevetségessé tehet.” „A parlamenti tanácskozások és beszédek hiányos közlése még boszantóbb lett, midőn 1771-ben Wilkes-nek, egy nagyon ügyes és bátor népizgatónak buzdítására több hirlap a szónokok neveinek közlésével hozott jegyzeteket a parlamenti beszédekből. Növelte a boszankodást a gúnynevek minden tekintet nélküli osztogatása. Most már nemcsak a parlament kiváltsága, hanem a parlamenti tagok személye is, meg volt sértve, a büntető törvény is védelmére állt a képviselőnek a sajtó kihágásai ellen. A sajtó szolgaságban növekedve, még nem tanulta meg, hol van a határvonal, melyen túl hatalmának gyakorlása visszaélés és féktelenség. Kihágásaival első sorba önmagának ártott, mert a sajtószabadság kifejlését késleltette.“ *) A küzdelem ekkor érte el tetőpontját, hanem még nagyon soká tartott, és végét (közbe eső apróbb engedélyeket tekintetbe nem véve) csakis 1835-ben érte. Ekkor szabaddá lett, de addig sokkal több ideig tartó küzdelmeken ment át, mint a mi sajtónk. Ez a censura által lebilincselt, ő nyögött, éhtjeit alig adva, 1834 ig — mikor Wesselényi volt első, ki titokban kézi sajtón kinyomatta a kolozsvári országgyűlés naplóját. Később Kossuth lépett a sorompóba, Kossuth a „Peti Hírlap“ alapítója, ugyanazon Kossuth, kiteremtője volt a most újólag életbe léptetett 48-ki sajtótörvényeknek, melyekhez tartja magát a jelenlegi magyar kormány. Miért jajdulnak fel tehát épen a szélsők eme törvények ellen? — ezt az ő részükről legkevésbé értjük. Túl szigorúaknak tartják talán ? Ám hasonlítsuk össze az újabb angol sajtótörvényekkel. LÁZÁR KÁLMÁN. • Pest, oct. 8-án. A nyilatkozat, melyet gróf Andrássy Gyula az alsóház szombati ülésében tett, világos és egyenes, mint a napsugár Köztudomású tény, hogy az országgyűlés egybehívása csak november második felére volt kilátásba véve, mert csak ezen időre készülhetett el a kormány előterjesztvényeivel annyira, hogy az országgyűlést szakadatlanul foglalkoztathatná. A hongyűlés meghagyásánál fogva azonban kötelessége volt a kormánynak, azt korábban hívni egybe, hogy az egyezkedés és vasúti kölcsön dolgában intézkedést tegyen. Hogy tehát a hongyűlésnek első rendben azon ügyekkel kell foglalkoznia, melyek miatt mintegy rendkívüli sessióra egybehivatott, az oly világos, hogy a miniszterelnöknek e tekintetbeni nyilatkozata saját képen egészen fölösleges volt. S miért tartotta a kormány e nyiltkozatot mégis kívánatosnak ? Gróf Andrássy kimondotta az indokot: nehogy a sorozat változtatása azon magyarázatra adjon alkalmat, hogy a kormány a nemzetiségi, vallás s unió-ügy nagyfontosságú kérdéseinek tárgyalását halasztani akarja. A készség, melylyel a kormány e nyilatkozatot önszántából, minden interpelláció nélkül adta, fényes bizonyság arra nézve, hogy itt bizony nincs szükség pressióra, és nincs ok kedvetlenkedésre. A „Pester Lloyd“ azonban ellenkező véleményen van. Ő a miniszterelnök kijelentésében a vallásügy halasztását látja. Ha ilyesmit a „Neue Presseben“ olvasunk, megértjük. A gyanús tás, fedités, szitogatás mestersége. De már magyar laptól követelhetni, hogy a szót, melyet a magyar miniszterelnök a nemzet szine előtt kimond, vegye ép oly egyenesen, amint adatott. A kérdésespnak azon követelése, hogy legalább a vallásügyi javaslatot letehette volna a kormány a ház asztalára, már azért is helyt-ín, mert ugyanannyi joggal kívánhatta volna Erdély, hogy „legalább“ az unió törvényét,— kívánhatták volna a nemzetiségek, hogy „legalább“ azon munkálatot, mely őket érdekli inkább, terjeszsze elő ! Ki volt mondva, hogy mindezen nagyfontosságú ügyek a hongyűlés rendes működésének legelső tárgyai közé fognak soroltatni. Ezt a miniszterelnök csak ismételte. Ebben megnyugtatást igen, még pedig fölöslegest is, de nyugtalanít sehogy sem bírnak találni. Bécsi dolgok A lengyel pártban némi meghasonlást lehet észre venni, nevezetesen a szavazáskor nem egyértelműen járnak ki, s mindinkább élénken vál ki két irányzat: az egyik, élén Zemialkowszkyval, a német szabadelvű párt felé húz, a másik, melyet dr. Zyblikiewicz vezérel, a cseh renitentiával kaczérkodik. A régi „Presse“ Krakkóból közöl egy levelet, melynek tartalma némileg aligha összem függ e jelenséggel. Ugyanis Hy e tapasztalván a lengyelek által egy idő óta tanúsított merevséget, érintkezésbe tette magát dr. Wyrobek képviselő által a clubbal. Wyrobek azt adta magyarázatul, hogy a miniszter úr a ruthenek egyoldalú panaszára hallgat, az országos iskolai tanács megalakításával késlekedik, s az orosz agitatiónak Gácsországban nem lép elébe, Hye megígérte a pártatlan eljárást. Elmondotta, hogy Litvinowitz érsek és Lawrowszki ( Alkotmányok gyűjteménye. X. kötet. Angol alkotmány. Irta Jánosi Pereucz. Pest, 1867. mert nemcsak polgári tekintetben, hanem nemzetiségünkben is szabadok akarunk lenni, szabadok a germán nyomástól. Breszl: Abban, hogy az egyesek jogáról gondoskodunk (s ez e törvényjavaslat czélja) nem fekszik a nemzetiségek elnyomása. A felpanasztott nyelvkérdést úgy látszik, a sírkozási minisztérium sem intézte el kedvezőn. Helytelen,germán nyomásról beszélni. Mi csak mindenki számára egyenlő jogot akarunk ; senkit sem nyomunk el, de azt sem akarjuk, hogy minket elnyomjanak, ahol kisebbségben vagyunk. Az egyén szabadságával gyarapszik azon nemzetiség szabadsága is, melyet az egyének képeznek. Ziemialkovszky azt fejtegeti, hogy az 1866-ki szerencsétlenség után a fejedelem szava népeihez bizodalmat keltett s a gondviselés küldött egy férfiút, ki a roskadozó állam épületét sikeresen támasztá meg. Reménytelve jöttek öszsze a képviselők, de csalatkozott, aki sokat várt tőlük. Ausztriában sok nemzetiség van, többet kell tekintetbe venni, mint más országokban. A jelen törvény egy nemzetiségű népet boldoggá tehetne, Ausztriának nem elégséges. Giovanelli kinyilatkoztatja, hogy opponálni fog, míg egy törvényes útja van az oppositiónak. Beszélnek még Herbst, és Tomnán, rég Beusz báró felel Tomaunak, ki felsólja, hogy a kormány váljon szint, hogy t. i. centrazálni akar-e vagy pártolja az autonómiát. Beusz válaszát tegnapi táviratunk közlé. Berger indítványára ezzel az üléshezáratott s a legközelebbi ülés másnapra tűzetett ki. A curiális tanácsos csakugyan régebben tettek nála panaszt a rutherek elnyomatása iránt, ő meg is vizsgáltatta az ügyet, de eddig semmiféle elnyomatásnak nyomára nem akadt. Az iskolai tanács tagjai pedig már is kineveztettek. Az orosz ngilatokra nézve végre érdekes nyilatkozatokat tett az igazságügy miniszter egrobeknek, többek közt, hogy e miatt már három ruthen lap fogatott sajtóperbe. Ezeken túl fontos reformokat helyezett ilyet mint közoktatási miniszter, kilátásba, melyek a gácsországi gymnasiumokon fognak eszközöltetni. Természetes, hogy e nyilatkozatokat a lengyelek nagy része kedvesen vette, s jelesen azon része, mely mostanság dr. Ziemialkowszky vezérsége mellett a német szabadelvű pártot támogatja. Birodalmi tanács. (Alsóházi XXXII. ülés october 8 -án.) Azon hír, hogy a német szabadelvűek s a lengyelek közt egyesség jött létre, igen népessé tette mind a termet, mind a karzatokat. — A miniszteri padokon Beust, Taafe, Becke és Hye foglalnak helyet . a 11 a n k a 1 képviseli a kormányt. Beust benyújtja a kiegyezésre vonatkozó kormányjavaslatokat, nevezetesen : I. Az államköltség fedezési járulékáról szóló törvényt. II. Törvényt az általános államadósságról. És III. A vám és kereskedelmi szerződés megkötéséről. E törvényjavaslatok első olvasása a legközelebbi ülésre tűzetik napirendre. Dr. Grosz, tekintettel a concordatum ellen tömegesen beadott petitiókra, és azon körülményre, hogy eddigelé nem igen láthatni a vallásügyi bizottmány működésének ez irányban nyomát, interpellálja e bizottmány elnökét, hogy várjon mennyire haladtak a munkálatok, s mikorra várhatni jelentést és indítványt ez ügyben ? Dr. Rechbauer, a vallásügyi bizottmány„elnöke, röviden vázolja a bizottmány eddigi működését. Az iskolatörvény már elkészült, s a napokban beterjesztetik , a katholikusok házasságára vonatkozó polgári törvény restitutiója felett folytatott tanácskozásokban is annyira vannak, hogy még e héten ez is elő fog terjesztetni. (Helyes!) Azonban az elvi változtatások foganatosítására a bizottmány póttörvényt (novella) nem tartott elégségesnek, s azt fogja indítványozni, hogy hatalmaztassék fel egy új házassági törvény kidolgozására. Ami a vallásközi törvényt illeti, erre nézve a bizottmány a kormány intenzióit óhajtván ismerni, kérdést tett illetékes helyen, és Hy e közoktatási miniszter úrtól azon felvilágosítást nyerte, hogy erre vonatkozó törvényjavaslat két hó előtt nem várható, mire a bizottmány elhatározó, hogy rögtön hozzálát egy ily törvény kidolgozásához. A beérkezett petítiókat a bizottmány kellőleg méltatta, az iskolatörvény az iskolának az egyháztól való teljes függetlenségét mondja ki, s a bizottmány, a ház határozatához híven, a concordatum bilincseit a törvényhozás útján megtörendőknek véli. Ha pedig a ház, tekintettel az utolsó napok eseményeire, a petitiók külön elintézését óhajtaná,, a bizottmány kész ehhez képest intézkedni. (Elénk tetszés.) Ezután felvétetett a napirend első tárgya : a bírói hatalomról szóló alaptörvény, melyen a múlt ülésből némi változtatandó maradt, mi eszközöltetvén, olvastatott az állami ítélőszék felállításáról szóló alaptörvény, mely a miniszter felelősségre vonatkozik, végre a kormány- és végrehajtási hatalom gyakorlásáról szóló alaptörvény, melyről a bizottmány nevében Wa ser tesz jelentést, mely indítványba hozza, hogy : 1) A ház fogadja el az államszélőszékről szóló alaptörvényt. 2) Határozza el a ház, hogy kerestessék meg a kormány az iránt, hogy késedelem nélkül terjeszszen elő oly törvényt, mely az 1861. febr. 26-ki pátens által életbe léptetett államtanácsot megszünteti. Schindler támogatja a bizottmány indítványát, mely nagy többséggel el is fogadtatik. Következik az állampolgárok jogairól szóló alaptörvény. G i o v a n e 1 1 i éjszak-tiroli követ az autonómia érdekében kel ki a törvényjavaslat ellen. A birodalmi tanács nem illetékes arra, hogy mindenre, ami közös kezelésre alkalmas, közös törvényeket alkosson. Ebbe az egyes országoknak is van beleszólása. A tartománygyűlések a birodalmi tanácsnak koordinálva, nem subordinálva vannak, ha azok beegyezésüket megtagadják, akkor a birodalmi tanács nem határozhat, mindeniknek megvan a maga jogköre s a döntés éfelségét illeti. Önök tudják, hogy az országok, melyek képviselői itt ülnek, ezekkel nem értenek egyet. Leonardi dél-tiroli követ óvást tesz Giovanelli ellen, ki úgy beszél, mint ha Déltirol nem is tartoznék Tirolhoz. , b c h i n d e r. Szólott déli Tirolország képviselője, a német-tiroli pedig ép egy oly párt győzelme által, mely e házban ül, akadályozva van, hogy nyilatkozzék, s minthogy nekem van otthoni elégséges okmányom és levelem, melylyel bebizonyíthatom azt, amit mondandó vagyok, s minth°gy pillantig sem kétkedem, hogy szavaimnak igazolása Tirolból el nem marad, azért arra a mit előttem szóló úr mondott, hogy ti. ezen „házban vannak követek, kikkel a népek nem értenek egyet,“ azon megjegyzéssel válaszolok, hogy az elsorolásról megfelejtkezett. Hanem egy másik részéről ezen követek házának, mely az insbrucki utolsó választás folytán van itt, bizonyos, hogy Dél-Tirol népének nagy része nem m* TMe. e^e*’ 8 kitéve magamat annak, hogy s íróiból megcáfolnak, a vita tökéletessége végett a tiroliak nevében óvást teszek. (Élénk tetszés a baloldalon.) Herbst azok ellen kel ki, kik örökösen azt hányják fel, hogy a többség természetes jogaival él, holott ép ők azok, kik ugyanazt teszik egy mesterségesen csinált kisebbséggel szemben. Zibikewitz szintén az autonómia mellett a javaslat ellen szól. Azt mondják, hogy a birodalmi tanács a kisebbségek védelmére van rendelve. Melyik kisebbség érdekében alkalmaztatnak tehát Lengyelországban német bírák és tanárok ? Van egy kisebbség igen, melyet oltalmaz a német kisebbség a cseh országgyűlésen. Ha el is ismerjük a polgári szabadelvűséget — igy végzi beszédét — mely e törvényeken átleng,mégis az autonómia érdekében ellene kell lépnünk. Hatósági élet. Pest, oct. 8. Az. évi october 5-kén szombaton a Thaiszféle ügyben megkezdett pest-városi közgyűlés hétfőn délután folytattatok, s következő menete volt. Tavaszi Endre képviselő, minthogy egy 1863. évben kelt helytartósági rendeletre történt hivatkozás, kijelenti, hogy ötét csak az 1848. évi törvények és az országgyűlés által tett módosítások kötelezik, a helytartótanács rendeletét, mely Thaisz mentégére hozatott fel, nem tartja kötelezőnek, az illetőségi kérdést az 1848. XXIII. t. sz. tisztn körvonalazza, a főpolgármestert ugyanazon hatalomkor illeti, mi a legfőbb megyei tisztviselőt; — taglalja a jogügyi bizottmány jelentését, helyesli a főpolgármester és tanács eljárását, ellenben a főkapitányét hibáztatja, mert az engedelmességet megtagadta, sőt kétszer a minisztériumhoz folyamodott a hatóság ellen, s ha ezt nem részakaratból tette, akkor csak tudatlanságból tehette, mi valóban sajnos , ő már most is kimondhatná Thaisz felett ítéletét, de mivel még van egy vád ellene (a Weinberger- féle), mely megvizsgálva nincsen, nehogy kétszer kelljen ítélni, előbb vizsgálatot, a minisztériumhoz pedig erélyes feliratot kíván. Gelléri Szabó János. Habár sokban nem ért egyet Tavaszival, azt mégis constatálja, hogy annak véleménye ugyanaz, mi a bizottmányé ; megengedi, hogy a főkapitány önkénykedéseket is követett el, de azon rémséges dolgokat nem látja, amiket Simon Fs. mondott, a tények nem bírnak oly nagy fontossággal, az ügyet az mérgesítette el, hogy az első hibás lépések májusban történtek, s az íratok a közgyűlés elébe csak most kerültek; a közgyűlés hivatása : Ítéletet hozni, a megzavart rendet helyreállítani, de ezt nyugalommal és pártszenvedély nélkül kell tennie; a közügynek rosz szolgálatot tesz, ki a kedélyek lecsillapítása helyett izgat ; két szempont lebegjen előttünk, az igazság és közérdek, a jogügyi bizottmány így járt el. Szónok azt kérdi, lehet e nagyobb büntetés a nyilvános rászólásnál, lehet-e fényesebb elégtétel a tanács és a főpolgármester számára, mint ha nyilvánosan igazság adatik nekik? Simon ennél sokkal szigorúbb, az ő indítványa most nem igazágos, mert bűntény nincs, s a ki ellen indítványoz, egy oly tisztviselő ellen, a ki 1848, 1861. és 1867. évben a közönség bizalmával megtiszteltetett (közbeszólások; elhibázták); hazafiságát senki sem vonja kétségbe, ezért üldöztetett a múltban (nem ide való,a dologra); hivatkozik az éjszakamerikai státusok elnöke ellen felhozott súlyos vádakra, melyek visszautasíttattak, pedig ott a szabadságot és alkotmányos életet szintén nagyon szeretik ; felemlíti továbbá, hogy sokan azon nézetben vannak, hogy ha a főkapitány megmarad, a főpolgármester újra lemond (úgy van, így zaj); ez téves nézet, a főpolgármester visszavette lemondását, s ehhez feltételt nem kötött (de igen, erővel hoztuk el.) Szomorú dolog valakit azért mozdítani el, mert egy főbb tisztviselő nem akar vele szolgálni (nem úgy van); véleménye az, hogy a főpolgármester megmarad mert aki a hazát szereti, s a közügynek szolgálni akar, az személyes ügyeit alárendeli, ilyennek ismerik a főpolgármestert, nincs neki oka visszalépni, mert elégtételt kapott, pártolja a bizottmányi véleményt. (Helyeslés.) Thanhoffer Pál nem szólana, ha a főkapitánynak annyi védelmezője nem akadt volna , aminek sok védelem kell, az nem igen tiszta dolog, egy körülményre akarja a közgyűlést figyelmeztetni; azt mondják, hogy a hatókör nincs körvonalazva, ez nem mentség, mert aki ezt hozza fel, az megtagadja a főkapitányban azon qualificatiót, mi egy rendőri tisztviselőben kívántatik, megtagadja tőle az ítélőtehetséget s a törvényekbeni jártasságot; a kapitány nem egyéb, mint a tanács és törvényszék végrehajtó orgánuma (nagy helyeslés), a kapitány nincs felhatalmazva jogokat osztogatni, vagy valakit jogában korlátozni, fel nem teszi, hogy hatáskörét ne tudta volna, a korlátlan uralkodási vágy vezette ötét (nagy zaj), esküvel kötelezte magát felsőbb utasítások megtartására. Azt megszegte , a hatóság tekintélyének mi igazságot és elégtételt tartozunk szolgáltatni, ezt nem lehet máskép, mintha a főkapitány ellen vizsgálat rendeltetik és hivatalától felfüggesztetik (ügy van) és ez nem olyan rémséges dolog, mint Szabó mondja, ha nem hibás a kapitány, akkor a vizgálat elégtétel neki, ha hibás, akkor nincs a' Ülgetésnek helye. (Helyeslés.)" Horváth Károly. Tüzetesen kell ez ügyhöz hozzányúlni, a kímélet, fedszgetés szabbá teszi a dolgot jövőre, a hatóér * áttekintetek fontosabbak a személyiéig , helyesli egészen a jogügyi bizottma , nem nyét, mely a beható vizsgálatot mellie vésemő' vételeket tesz a Thaisz mentaéléTM r S®’ észre' dokokra, constatálva látja holt fl,°70.ttm' hibákat és sérelmeket követett el * főkapitány nács és a közgyűlés irányíti 16 egyenemt a talp“1-kait‚ melyek közte és a