Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)

1867-10-19 / 5250. szám

r A­pucho-illavai kerület választóihoz. „Tisztelt honfitársak ! „Midőn választókerületök országos képvisele­tét nekem felajánlották, a honfi jutalom legne­­mesbikében részesültem. A becsülés a rokonszenv és bizalom ezen ékesszóló nyilvánulásáért legben­­sőbb köszönetemet nyilvánítom;—kétszeres öröm­mel teszem pedig ezt azon több rendbeli keserű tapasztalatok után, melyeket hazám földére alig visszatérve tennem kellett. Fogadják addig is, míg legközelebb becses körükben megjelenek, őszinte testvéri üdvözletemet. „Programmot önök tán nem is várnak tőlem, de azért kötelességemnek tartom politikai néze­teimet nyíltan előterjeszteni. Irántam­ rokon­­szenvük úgy, mint saját múltam megengedik, hogy röviden szóljak ; röviden, mint oly ember­hez illik, ki nem szóval, hanem tettekkel szolgálta hazáját. „Engedjék reménytenen), miszerint elfogadják programotul múltamat. — A mint egykor kész valók hazánk önállása és szabadságáért a csata­­sikra szállni, úgy ha maradok ez elvekhez a jö­vőben is. A mi pedig a jelent illeti : — midőn 18 évi száműzetés után hazámba visszatértem, e tettemmel bizonyitim, miszerint a fennálló té­nyeket elismerem. Ezek képezik azon alapot, melyre állva fogok ezután működni hazám ön­állása és szabadságának fokozatos tovább­fej­lesztésén. Elismerem, mint mondom, a mai té­nyeket, de nem hódolatból a tények hatalma előtt; nem csüggeteg lemondásból, hanem azon szilárd meggyőződésből, miszerint a jelen euró­pai constellatiók közt azon alap, melyre az 1867-ik év — bár áldozatokkal összekötve — fek­teté hazánk közjogi viszonyait, mégis a leg­biztosabb, melyet szerezhettünk, s hogy ez alapra kell egyelőre építenünk hazánk jövendőjét. E munkában minden igaz hazafinak kétség és ha­bozás nélkül részt vennie nemcsak lehet, de kell is. Bezáratván már most János templomának aj­taja, kilépek a békés küzdelem terére, melyen ezentúl ugyanazon hazaszeretettel, ugyanazon szilárd meggyőződéssel és kitartással fogok küz­deni, mint közvitéz a nép által megválasztott tár­saim sorai közt, mint egykor ezt a harcz véres mezején dicső bajnokaink élén tevem. Midőn végre felkérném önöket, legyenek meg­győződve, hogy belém helyzett bizalmukban nem fognak csalódni, s hogy a hazához és nemzetem­hez, önökhöz úgy, mint önmagamhoz örökké hű fogok maradni. Honfiúi üdvözlettel vagyok Pesten, 1867. october 15-ként. KLAPKA GYÖRGY: Sok idő 16 nap, de ezért a 16 napért ne kár­hoztassa őket senki, mert e napok emlékezete­sek maradtak a szépért és jóért, a mit ez alatt tettek. E­gy megnyugtatás van abban, hogy a házas­sági peroket illetőleg el­értek a miniszteri javas­lattól, polgári törvényszék elé utasítván az ily pereket. Az Isten éltesse érte a bizottmányt! E sorok írója meg van róla győződve, hogy az ország rokonszenvvel, megelégedéssel fogadja munkájukat. — De mindig fennmarad az a kér­dés, hogy hát nem lehet azt a jót gyorsabban csinálni ? Lehetne biz­art, csak egy kissé gyakrabban kell összegyűlni, és ha összeültek, tovább kell eg­y­ütt maradni. Ha ezt az egyszerű megoldást elfogadja a bi­zottmány, november közepén a ház elébe lehet­ne hozni a javaslatot. Akkorra talán ott lesz a megyerendezés is. És új évre megajándékozhatnák a képviselők az országot azzal a renddel és törvényes állapot­tal, a­mely ellen a most annyi zavart okozó ambitió és tudatlanság nem merné kezét fel­emelni. A szepesi XVI. városok kerülete, mint a nemzetiségek önzetlen és higgadt szószólója! Ugyanis Zaránd megye a román nyelv használata tár­gyában szétküldött körlevelére a szepesi XVI. város september 30-dikán tartott közgyűlé­séből oly választ kapott, miszerint ezen né­met ajkú kerület, bár nyelv tekintetében Za­­rándhoz hasonló helyzetben van, mégis nemzeti­­sége igényei iránt teljesen eltérő elveket vall Ezen szabad kerület nézetei szerint a haza érde­keit nem szabad a nemzetiségek külön érdekei­nek alárendelni, tiszteli minden nemzetiség tör­téneti hagyományát, mely anyanyelvében és népe szokásában gyökeredzik, de a­ki külön politikai önállóságot keresve, a közügyek központi keze­lésében is öt nyelv alkalmazását kívánja, az nem a nemzetiség kérdését akarja kiegyenlíteni, ha­nem külön hazát keres, az mintegy szembeszáll a hazával, mely magyar, s melynek védszárnyai alatt a többi nemzetiségek alkotmányunk min­den jogaival élve, a nemzetiség kérdése többé nem közjogi kérdés. Az országg­yűlés, mint az egész ország képviselete, hasonló értelemmel karolja körül azon területeket, melyekben a magyar faj fészkel, mint azokat, melyeken tótok, szerbek, románok, ruthenek laknak, meg is fogja azt adni, mit a nyelv és népjellem biztosítása folyán, de megtagadná azt, mi a magyar állam egységét veszélyeztetné. A szepesi XV. város kerülete aggodalom nélkül, sőt örömmel tapasz­talja a lassan bár, de egyrehaladó magyarosodá­sát, évek óta­ használja központilag a magyar nyelvet a­nélkül, hogy a közszolgálat, vagy a­kit­ akar perrendtartást alkotni; ott van a minisz­teri javaslat, kik azt készítették, eleget gondolkoz­tak, tessék szavazni. Szerintünk a képviselőház bi­zottmányának más a küldetése, már azon körülmény, hogy az első 16 nap alatt csak 16 (??) paragraphust végezett, mutatja, hogy a javaslat szövege nem úgy van összeállítva, miszerint azon csak úgy köny­­nyedén átnyargalhatnánk. A javaslatnak eddig tár­gyalt nem 16, de közel másfél száz paragraphusa nemcsak áttekintést, de lényeges részeiben átdolgo­zást és szövegezést tett szükségessé, s hogy ezen újraszerkesztés nem ügyvédi bőbeszédűség, vagy jogtudós szőrszálhasogatás következménye, tán on­nét is kiderül, hogy azt az igazságügyminiszter leg­nagyobb részében mint helyest és szabatost, elfogad­ta Megemlíthetnénk még a naponként tartatni szo­kott egyéb bizottmányi üléseket, értekezleteket, or­szág ülést stb., hol a kodifikáló bizottmány tag­­jainak szintén jelen kell lenni; megemlíthetnék, hogy csak sept. 16-án hivattak össze, hogy a ja­vaslat kinyomatott példányai némely taghoz még időre sem érkeztek meg, felhozhatnánk még egyebet is, de­­ nem akarunk polemizálti.^ ^ ^ magánosok érdekei bármely hátrányt szenvedtek volna, s ezen nézeteit Zarándm­egye, úgy az ös­­­szes testvérhatóságok becses figyelmükbe körle­velei mellett ajánlotta. Országgyűlési tudósítás A képviselőház oct. 18-án tartott ülése. Elnök: Sszentiványi Károly; jegy­­z­ő : Gajzágó Salamon. A közelebbi Illés jegyzőkönyvének hi­telesítése után elnök úr a következő iro­mányokat mutatja be u. m. Sáros megye közönsége a miniszteriális vasúti hálózat tervének három pontára észrevételeit figyelembe vétetni kéri, és a kassa-przemysdili vasútvonalának Eperjes-Dukla között való vezet­­tetését megállapíttatni kéri. Győr városa közönsége a katonaság részére ki­szolgáltatni kellő előfogatok súlyos terhét a köz­teherviselés alapján szabályoztatni kéri. Ugyancsak Győr város közönsége a városi hatóságoktól követelt bélyeg-illetékeket az ingat­lanok átruházása eseteiben megszüntetni kéri. Krátzl Mihály, baja­i lakatos­mester, az 1849- dik évben a bácsmegyei lovas védsereg felszere­lésére készített munkálataiért járó 1000 forintot kifizettetni kéri. Karádi Ignácz, aradi lakos, az 1858-ban el­halt ifj. Karádi Ignácz atyja, anyagi segélyezésért folyamodik. Bántó Ferenczné, szül. László Terézia, néhai férje által az államnak kölcsönzött 1200 ezüst­­húszasnak megtérittetését kéri. 8 ’ry Gábor, lévai lakos, az 1849-ben tőle elvett faanyagokért járó 2000 forintot megfizet­ni kéri. Özv. Szammer Pálné és fia, székesfehérvári könyvnyomda-tulajdonosok, az ellenük követe­lésbe tett 2000 ftnyi könyvnyomdai biztosíték alól magukat felmentetni kérik. Felvétetvén a napirend, elnök úr be­mutatja a közvádló által hozzá intézett levelet, mely is a jegyző által felolvastat­va; tartalma következő : 3514-1867. Méltóságos elnök úr! Böszörményi László országgyűlési képviselő úrnak felelős szerkesztősége alatt, a kiadótulaj­donos Heckenast Gusztáv nyomdájában megje­lenő „Magyar Ujság” czímű politikai napilap f. évi augustus 28-kán kelt 121-dik számában — melynek egy példányát tisztelettel idefekte­tem — e felirat alatt: „Kossuth Lajos válasza Rutkay József urnak, mint a váczi kerület vá­lasztási elnökének, Váczon“ — egy, Turinból, aug. 20-dikán 1867. keltezett, s Kossuth Lajos névaláírásával ellátott czikk jelent meg. A czikk tartalma és iránya eddig már oly is­meretes, hogy annak részletes­ taglalgatása he­lyett bizvást csak azon speciális tétel kiemelésére szorítkozhatom, mely egybevetve a czikk többi tételeivel és egész irányával — köz­vádlói állásom szempontjából tekintve, a sajtótörvény 6-dik­­ §-ába világosan ütközik, s a most idézett törvény­szakaszban foglalt sajtóvétség tényálladékát két­ségtelenül megállapítja. Ezen tétel — a 42-dik kikezdés — szóról szó­ra ezt tartalmazza : „Igaz, — és nem újságot mondok, mert hirdettem azt ezernyi ezerek hallatára, két világrészben éveken át, — igaz, én az osztrák ház ural­mát hazám függetlenségével és ön­­állásával i­n­c­o­m­p­a­t­i­b­i­l­i­s­n­e­k h­­i­b­z­e­m.“ A kérdésben forgó czikk tehát a sanctio pra­­gmaticánál fogva megállapított, s az uralkodóház közösségében létező birodalmi kapcsolat tettleges felbontására c­élzó izgatást foglal magában. Ezen sajtóvétség alapján 1. évi aug. 29 dikén a pesti esküdtszéki kerület bűnvizsgáló bírájá­­hoz panaszbejelentést tettem, minek folytán a vizsgálat be is fejeztetett. A vizsgálat által azonban kiderült, hogy a kérdéses czikk szerzője annak közzétételéért fe­leletre nem vonattathatik, mert Rutkay József úr, kihez a válasz intézve volt, azt közzé nem­ tette, de nem is tehette, mert ő a levelet aug. 29 én vette, holott annak tartalma a „Ma­gyar Újság“ czimű lapban már egy nappal előbb, t. i. aug. 28-án megjelent; a most nevezett lap felelős szerkesztője pedig , részben a vizsgálati jegyzőkönyv tanúsága szerint, csak annyi felvi­lágosítást nyújt, hogy ő e választ azon meggyő­ződésben közölte, miként az csakugyan Turin­­ban lakó Kossuth Lajostól származik ; ellenben azon lényeges körülmény, hogy a szerző ezen le­velét sajtó útján közzététetni szándékolta volna, kinyomozható nem volt, s így azon vélelem, hogy ezzel a szerző akaratán kívül visszaélés nem történt volna, lerontva nem lévén, e nélkül őt a sajtótörvény útján feleletre vonni nem lehet. A körülmények eme helyzetében előáll a sajtó­­törvény 33-ik §-a, mely ezt rendeli: „Ha a szerző felelősségre nem vonattathatnék, a nyilatkozat­ban kijelölt felelős személyek is feleletteherrel tartoznak.“ A felelős személyek, melyekről a 33. §. ren­delkezik, azok, kik a sajtótörvény 30-ik § a­l-ső pontja értelmében felelősségi nyilatkozatot ad­tak, mely mellett a kérdéses lap megindíttatott. Ezen személyek a kérdésben forgó „Magyar Újság“ czimű lapra vonatkozólag, Böszörményi László, szabolcsmegyei nagy­kállói kerület or­­­­szággyűlési képviselő úr, mint felelős szerkesztő,­­ és Heckenast Gusztáv, mint kiadó-tulajdonos. Minthogy azonban nevezett felelős szerkesztő, képviselői minőségénél fogva, a képviselőháznak f. évi február 4-én tartott 91-ei ülésében hozott határozata szerint, a ház előleges engedelme nél­kül vád alá nem helyeztethetik, annálfogva, köz­vádlói tisztemhez képest, teljes tisztelettel felké­rem méltóságodat, kegyeskedjék ezen megkeres­­vényemet a képviselőház elé terjeszteni, és in­tézkedni, miszerint a t. háznak az iránti előleges beleegyezését kinyerhessem, hogy Böszörményi László országgyűlési képviselő ellen a felelős szerkesztősége alatt megjelenő „Magyar Újság“ czímű lap idei 121-dik számában közzétet és fent körülírt czikkben foglalt sajtóvétség miatt a vizsgálat, illetőleg a közkereset megindíttat­­hassék. A t. képviselőház által ez érdemben hozandó határozatot — a közlemény visszarekesztése mel­lett — további hivatalos eljárás végett kérem vé­lem mielőbb közöltetni. Pesten, 1867. oct. 15-én. Méltóságodnak alázatos szolgája: Ráth Károly, királyi ügyek igazgatója. A levél felol­vastatása után felszólal — — mint indítványozó Somissich Pál. T. ház! Az országgyűlési ta­goknak törvényes függetlensége és szabadságuk­nak törvényes biztossága nélkülözhetvén feltétele minden valógi alkotmányosságnak. Érezték és értették ezt őseink, a­kik e tekintetben több, erre majd közvetve, majd közvetlenül vonatkozó tör­vényeket alkottak ; érezte és értette ezt ezen kép­viselőház, mely a legújabban általa alkotott és ő Felsége által szentesített 1867. XII. tezikk 47. szakaszában a képviselőknek törvényes szabad­ságát és törvényes függetlenségét körülír­a, jele­sen kimondván, miként a delegátióban kiküldött tagok megbízatásuk megszűntéig se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntény, vagy vétség miatt, a tettenérés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek együtt nem léte esetében pedig azon bizottság­nak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül le se nem tartóztathatnak, sem közkereset alá nem vétethetnek. Fontos e tárgy tehát, mely előttünk fekszik, először is teljesen alkotmányos tekintetben; fon­tos másodszor, mert ily formában első eset, mely­nek eljárása jövőre ha nem zsinórmértékül, min­denesetre egy oly pr­ecedensül szolgálhat, mely­ből következést lehet vonni. Alázatos vélemé­nyem szerint tehát, kérem a t. házat, hogy ezen, most felolvasott megkeresésben rögtön határozni ne méltóztassák , és azért indítványozom, méltóz­­tassanak ezen tárgyat fontosságánál fogva ki­emelni azon közönséges tárgyak sorából, melye­ket a kérvényi bizottsághoz szoktunk utasítani, hanem méltóztassanak egy külön bizottságot, legalább 11, a jogi téren nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is avatott egyénekből állót vá­lasztani, kik a most beadott megkeresést, az ah­hoz csatolt irományokat, s talán a bírálás és vizsgálat alatt felmerülő egyéb körülményeket komolyan megfontolván, jogilag és törvényesen indokolt véleményüket a t. ház elé terjeszszék, mely vélemény akkor kinyomatván, kellő idő közbejöttével napi­rendre tűzessék. (Helyeslés.) Indítvány. A közvádlónak hivatalos megkeresésére küld­jön ki a képviselőház egy 11 tagú bizottságot, melynek tagjai a közvádlónak hivatalos megke­resését az ahhoz csatolt irományokkal, s minden, a tényállás tisztán felderítésére szolgáló körül­ményekkel együtt komolyan megbírálván, jogi­lag indokolt véleményét a ház elé terjeszsze, mely vélemény kinyomatván, a ház tagjai közt kiosztassék, s kellő idő közbejöttével napirendre kitüzessék. Pesten, 1867. oct. 18-án. Beadja S­o­m­s­s­i­c­h Pál 8. k., képviselő: Tisza Kálmán. T. ház! Én az előttem szóló t. képviselő úr azon előadását, hogy ezen ügy egy küldöttséghez utasíttassék, s ezen ügy elin­tézése czéljából, ha jól értettem, egy 11 tagú kül­döttség választassék, úgy fogom fel, mint egy indítványt. Bátor vagyok tehát ajánlani : mél­­tóztassék a t. ház mind az ezen indítvány alap­jául szolgáló beadványt , mind magát az indít­ványt kinyomatni, s a házszabályok értelmében legalább 3 nap közbejöttével napirendre tűz­ni. (Helyeslés.) A két nyilatkozat után elnök kimondá a ház határozatát, miszerint úgy a köz­vádló beadványa, valamint az annak kö­vetkeztében tett indítvány is kinyom­­­ván, szétoszlatnak,­­ a hétfőn tartandó ülésben fog a ház tárgyalási határnapot kitűzni. Más tárgy nem lévén, az ülés eloszlott. Ősi dolgok Birodalmi tanács. (Alsóházi XXXIX. oct. hó 17-én.) Az ülést 10 órakor nyitják meg. A miniszteri padon T a a f e és későbben B e u s t foglalnak helyet. Elnök felszólítja a házat, hogy ő Felségének a püspökök feliratára adott válasza alkalmából (a választ szó szerint tegnapelőtti lapunk távirati rovatában közöltük), üdvözölje fejedelmét, s hó­doljon neki éljen kiáltással, mire a ház három­szoros éljen-riadást hangoztatott, melyhez, ter­mészetesen, a tiroliak s a lengyelek nem já­rultak. * A petitiók közt tizennégy községé szól a con­­cordatum ellen. A napirend első tárgya volt a februári alkot­mány megváltoztatásáról szóló törvény harmad­szori olvasása. A törvényjavaslat név szerinti szavazással 119 szavazattal 46 ellenében — tehát a szükséges fl/s-nyi szótöbbséggel — elfogadtatott. A napirend 2-ik tárgya a büntető eljárás mi­kénti tanácskozás alá vétele iránt tett kormány­­javaslatról szóló bizottmányi jelentés. A bizottmány azt javasolja, hogy az előtanács­­kozás a kormány által javasolt módon eszkö­zöltessék, úgyszintén a kilátásba helyezett bün­tető eljárási törvény is. Mely javaslatra a ház a formaszerű eljárás út­ján háromszoros olvasása mellett rá áll. Következett a kérvényezési bizottmány né­hány előterjesztése után a lembergi affaire érde­mében kiküldött bizottság jelentése, mely oda irányul, hogy azonnal tétessék oly intézkedés, hogy Radamszki leánya a kolostorból kiszaba­­díttatván, a gyámhivatal közbenjárása mellett a személyes viszonyok megvizsgálása mellett vagy atyjának visszaadassék, vagy ha a leány szemé­lyes biztonsága úgy kívánná, számára más tar­tózkodási hely jelöltessék ki, s mind­erről rész­letes jelentés tétessék. H­a e reményli, hogy a­ ház elismerendő, hogy ez eset a végrehajtás körébe esik, s arra szorítko­­zand, hogy a dolog gyors végrehajtását a minisz­tériumnak ajánlja. Megjegyzi­ továbbá az ügy ér­demlegére, hogy a tényállás felderítése előtt a leányt a kolostorból kivenni nem lehet, mert a zsidó gyermekek kereszteltetését egy császári ki­­bocsátvány szabályozza, melyet tekinteten kívül nem hagyhatni. Ezen kibocsátvány értelméhez képest minden zsidó gyermek 7 éven túl, 14-en innen, csak apja vagy gyámja beegyezésével ke­­resztelkedhetik ki, 14 éven túl pedig önakarata is elég. Szívesen beismerem — folytatja az igazság­ügyét — hogy e rendelet sürgős reformot köve­tel, de egyelőre nem tehettem többet, mint a ke­­resztséget késleltetni, a az atyának leányával való találkoztatását elrendelni. A gácsországi helytartó ellen hnlelt késleke­dési vádakra nézve azon felvilágosság adja i­gye, hogy az öt heti szabadságidőre volt. Zimialkowszky: Természetesnek ta­­­lálom, hogy ez esetet indignatióval fogadja a ház , azonban a kérvényezési bizottmány indít­ványa ellen kell szavaznom. Az igazságü­gymi­­niszter úr ez esetet tegnap oly módon juttatta a ház tudomására, hogy szavait ily felkiáltások ki­sérték : „el a helytartóval, le kell tenni Golu­­chowszky grófot!“ A miniszter úrnak tudnia kel­lett volna, hogy a helytartó 4 hét óta hivatalosan utazza be Gácsországot; helyettese pedig egy né­met, még a Bach idejébeli régimé maradványa, kiért Gácsországot nem lehet felelősségre vonni. Pratobevera indítványozza: határozza el a ház, hogy ezen kérvény utaztassék azon fel­szólítással a kormányhoz, hogy az rögtön és szi­gorúan segítsen a bajon, mellőzésével és bünte­tésével minden törvényszegésnek és mulasz­tásnak. Mühlfeld: Pártolom a bizottmány indít­ványát. A dolog világos: ne engedjék magukat a bevont 1838-as császári rendelet által megza­varni. — Azon rendelet a zsidógyermekek kike­­reszteléséről szól. Itt arról nincs szó. A tény ez: Egy gyermek nincs szüleinél, hanem a benczés apáczák zárdájában. Kérdem, kit illet a gyermek, a zárdát e, vagy szüleit ? — Megszüntette-e az 1838-as császári rendelet a polgári törvényköny­vet, mely a szülőket feljogosítja, hogy megszö­kött gyermeköket a hatóság segélyével vissza­szereztessék ? — Soha, de sohasem ! Ezt tartot­ta szem előtt a bizottmány. Ezek jogellenes cse­­lekvények. Itt csak az határozhat, hogy váljon Radamszki Ádám atyja-e Sárának ? s első­sor­ban mérvadó a zárda által elkövetett jogsértés. A­mi a helytartó úr személyét illeti, arra néz­ve nem fogják velem elhitetni, hogy azért, mert ő az országban utazgat, nem lehet semmit sem tudomására juttatni, hogy az elnökség nem ké­pes őt megtalálni. (Nagy derültség.) Ha ma po­litikai zavarok ütnének ki bármely zugában Gácsországnak, tudom istenem rögtön megta­lálnák ő excellenciáját. (Nagy derültség). Hát miért nem találják meg ez ügyben is ? — Ké­rem önöket uraim, szavazzanak a bizottmány ja­vaslata mellett. K u r a n d a" támogatja őt egy analóg eset elbeszélésével. Hye: Uj telegrammot kaptam a helytartótól, mely szerint a tény igaz, de szöktetésről nincs szó. A rendőrség azonnal közbenjárt, az ellopott tárgyak elszedettek, a tolvajság elleni bünkere­­set megindíttatott. A bialai esetről nincs tudo­mása. Berger a bizottmányi javaslat mellett szól, végre F­­­g­­­­­y, mint előadó megjegyzi, hogy a két indítvány — a bizottmányé és a Pras­tobevera-féle — lényegben nem, csak a formában különbözik, mire a ház 84 szavazattal 56 ellené­ben az utóbbit fogadta el. Ezután még néhány peticiót intézett el a ház­­ lönfélé Pe­t, ott 18. — Türr Zágrábba érkezett, s ott léte igen jó hatást tett. Valamennyi párt­főnökkel ér­­ekezett­— V­áczról sürgönyeik nekünk, hogy az országgyűlési képviselőnek megválasztott Drág­­fy Sándor tiszteletére a város tegnap önkényte­­sen ki volt világitva, s a polgárság azon felül fáklyászenével tisztelkedett a megválasztottnál. —­ Történetlen várain­kat egy becses oklevélgyűjteményre figyelmeztetjük, mely, ere­detiek után közzétéve, a szorgalmas ifj. Kubinyi Ferencz által, 210 csupa árpádkori oklevelet, s 11 ugyanazon korbeli pecsétrajzot foglal magá­ban. Az okleveleknek több mint fele, i. i. 134, eddig kiadatlan, a mi már magában is nagy be­csűvé teszi a gyűjteményt. A jelen kötet külön­ben csak első kötete a derék gyűjtő által foly­tatandó vállalatnak, mely közös latin-magyar czira alatt jelenik meg : „Monumenta Hungáriáe historica“, Magyar történelmi emlékek“. Kap­ható Osterlamm Károly utján minden könyv­árusnál. — A török medsidie-rendjelt az utóbbi időkben számos magyarnak küldette meg a szultán, igy Mikó és Wecckheim miniszterek­nek, Fakh tanácsosnak, Házmán és Szentkirályi budapesti polgármestereknek, stb. Szentkirályi, mint halljuk, a rendjelt el nem fogadta, kijelent­­v­én, hogy nem tudja olyatén érdemeit, melyek­nél fogva e kitüntetés megilletné. — Színi Károly urat, ki lapjaiért a törvény szabta biztosítékot ismételt felszólítások­ra sem tette le, a pestvárosi törvényszék egy havi fogságr­a és 100 ft birságra ítélte. Fogságba tétetvén, panaszt intézett az igazságügyérhez, hogy közönséges gonosztevőkkel zárták össze ; az igazságügyér e panasz folytán meghagyta, hogy a városi törvényszék 48 óra alatt jelentést tegyen neki az üdey állásáról. — Lyka D. Anasztáz úrtól a honvéd­alapra 100 ft érkezett szerkesztőségünkhöz, il­lető helyére szolgáltatjuk. — A „Fiumaner Zeitun­g“-ot egy benne Haynauról megjelent czikkért a katona­ság részéről perbe fogatták, a fiumei törvényszék azonban kinyilatkoztatta, hogy a kérdéses czikk által nincs a katonaság megsértve, ennélfogva pernek sincs helye. — Egy arab — írja az „Esti Lap,“ — a­ki Arábiában született, Konstantinápolyban nőtt fel, a napokban fővárosunkba jött, s állandóan itt óhajt letelepedni. Már Konstantinápolyban tanulta a jogot, tanulmányait itt folytatni akarja, 8 ügyvédnek készül. Nyelvünket folyékonyan beszéli. Az egyetemnél egy fennálló törvény sze­rint nem vehették be, mig csak a közoktatási minisztertől nem mutat fel engedélyt. Az arab folyamodott. Érdekes jelenség, egészen nemzeti öltözetben jár. — Az országgyűlési gyakornokok t­e­st­ül­e­te f. hó 20-án d. e. 11 órakor az or­­szágházban a tisztujitás idejének meghatározása végett, közgyűlést tart. Cs­u­k é­s­i Károly, elnök. — A budai népszínházban „1848-ki táboro­zás“ czimü színmű betiltása után először e hó 22-én kerül színre a budai honvédsegélyző egy­let gyámolitására. — A „Honvéd“ katonai hetilap t. ez. hely­beli előfizetői tisztelettel felkéretnek : az „oktató­levelek“ díját 60 krt még e hét folytán a kiadó­­hivatalhoz (egyetem-utcza 4-dik szám) múlhatat­lanul beküldeni, hogy mi is a szükséges előké­születeket megtéve, ezen első magyar katonai kézikönyv első számának szétküldését pontosan megkezdhessük. Pest, october 14 én 1867. A szerkesztőség. czimű­ — A „Rajta­­lh­ám­odik kiadásban je­­dalkönyvecske kozeleb Kaitizsán Előfizetési lenik meg Wajdicsnal ■ Hilft. .. nalcsokoru chí­“ Zimay László,, megjelenik. mű gyűjteménye rév­­­ítészét Nemcsak a nagyszámú előfizetők, de az is nagy érdekel várja. , Márton, — Névváltoztatás. élesen u­­ medinai lakos és gy»­mekei Békásira v­r­ták vezetéknevüket. m — A, őrs. m.g„r kép»'!»“­­vészeti társulat igazgató választm nya ! hó 15-én tartott rendes ülésében kizárólag azon pótjavaslati munkálatot vette tárgyalás alá, melyet, minapi végzése szerint, bizottságilag ki­dolgoztatván, az irodalmi és művé­szi tulajdonjog törvényjavaslatának kiegészítésére s részben módosítása czéljából a kir. magyar igazságügyi miniszter e nagyméltó­­ságának felterjeszteni elhatározd. A javaslat n£** mely f­ényesebb pontja igen élénk eszmecser­ére adott alkalmat s a hosszú vitatkozásban az igaz­gató választmány igen számos, s úgyszólván minden törvénytudó tagja részt vett. A kir. ma­gyar minisztériumnak benyújtandó felterjesztés, s magának a pótjavaslatnak behatóbb indokolást igénylő szerkesztésével Öreguss Ágost, P­e­r­l­a­k­y Kálmán és R­á­t­h György urak bizattak meg. Pest, 1867. oct. 16. Keleti Gusztáv, társ. szerke­sztő. — Beküldetett a „Honvédek köny­ve“ czimü, 1861 „előreláthatlan körülmények“ miatt megszűnt vállalat uj folyamának 1-ső fü­zete. Hogy mily nagyérdekű-e füzet, a tartalom­ból kitűnik. Ez a következő : Klapka, Perczel és Mogyoródynak Barabás által köré rajzolt arcz­­képei. — Vezérszó, a szerkesztőtől. — A 8-ik huszárezred 1848. és 49-iki története, Thuránsz­­ky Nándortól. — Adatok Plathy István, honvéd­­őrnagy naplójából. A Pápa alatti ütközet. A he­­gyesi diadal. Titel ostroma. A temesvári és a lugo­­si ütközet. — Néhány szó Görgei gazdátlan le­veleire. Asbóth Lajostól. — A magyar szabad­ságharca és emigrátió kitünőbb hőseinek, külö­nösen Klapka, Perczel és Mogyoródy jellemraj­zai. Vahot Imrétől. — A magyar légió újjászer­vezése Garibaldi alatt. Hevesy Gézától. — Szépirodalmi rész. Egy nőhuszár. Regényes korrajz. Vahot Imrétől. — Honvédkoszoru . Kiadó (1848-ból) Petőfitől. — Lisznyay, Tóth Kálmán, Sárossy Gyula, Szabados J., Arany János, Szász Károly, Gyulay Pál, Zalár költe­ményei. A második füzet hozza Asbóth és Vetter tábornokok arczképét és dolgozatokat Perczel, Vetter, Dobozi eredeti emlékiratai nyomán, to­vábbá csikkeket Plathy J., Molnár L., Csorba A. és Rosti Zs. tollából. — A honvédek könyve ez uj folya­mának 5 füzetére, mikben legalább is 15, Bara­bás által művészileg rajzolt becses arczkép fog önálló lenyomatokban megjelenni, hogy igy ke­retbe foglalhatók is legyenek, folyvást lehet előfi­zetni 5 forinttal. Egy-egy füzet ára alólirtnál meg­rendelve és postán megküldve 1 forint, a meny­nyit maga a 3 díszes arczkép is megér. Bolti ára magasabb. Klapka, Perczel, Mogyoródy arczké­­pe nagy alakban és színes nyomással 1—1 fo­rintjával külön is megrendelhető. A honvéd­könyvnek 1861-ben kiadott, s ugyanekkor betil­tott régi folyama 3 kötetben Vahot Imrénél még néhány példányban kapható 3 forintért. A t. gyűjtőknek minden 8 után 1 tiszteletpéldány jár. — G­r­ü­n J. M. a vigadóban tartandó négyes estélyeinek műsora.1­2-ik hegedű Sabathil úr, mély­­hangú hegedű: Möldner ur, Gordonka: Udel ur, I. Estély hétfőn 1867. november 18. 1. Vonós­négyes (B-dur) Haydn J. 2. Zongoranégyes (C- dur, 66 mü. Rubinstein A. először.) Zongora: Ru­binstein A. ur, 3. Vonósnégyes (F-dur, 18 mü.) Beethoven L. — II. Estély hétfőn 1867. novemb. 25. 1. Vonóshármas Serenáda D-dur 8. mü (elő­ször) Beethoven L. 2. Zongoraötös (Es-dur) Schuman F. Zongora: Swalda R. ur. 3. Vonós­négyes (D-dur, 44. mü.) Mendelssohn F. — III. Estély hétfőn 1867. december 9. 1. Vonósnégyes (C dur) Mozart A. W. 2. Zongoranégyes (G-moll 23. mü.) Brahms J. (először.) Zongora: Brahms J. ur. 3. Vonósnégyes (A-moll.) Schumann R. — IV. Estély hétfőn 1868 martius 2. 1. Vonósnégyes (D moll) Haydn J. 2. Zongorahármas (B-dur)­­ Beethoven L. Zongora : Deutsch Vilmos ur. 3.­­ Ötös (C-dúr először) Schubert F. 2-dik gordonka , Szubolics ur. — V. Estély hétfőn 1868. martius 9. 1. Vonósnégyes (A moll) Volkmann R. 2. Sonata zongora és hegedűre (D moll, 121 mü.) Schu­mann R. Zongora: Theindl I. N. ur. 3. Ötös (G-­­ dur) Spohr L. 2 dik mélyhangu hegedű Saphir C.­­ ur­ — VI. Estély hétfőn 1838.martius 16. 1. Vo­­­­nósnégyes (Es-dur) Haydn J. 2. Zongorahármas­­ (B-dur 99. mü.) Schubert F. Zongora : Morgen­­i­s­tern A­­ur 3. Vonósnégye§ (Es-dur 127. mü.)­­ Beethoven L. — A zongorák Börsendorfer és Ehr­bar bécsi, és Beregszászy L. pesti műterméből­­ valók. Kezdete naponként pontban esti 7 órakor. A t. ez. hallgatók kévetnek helyeiket jókor elfog­­­­lalni, mert a teremajtók minden egyes részek között zárva lesznek. Bérlet 6 estélyre. Körszék :­­ 15 frt, számozottszék: 9 frt. Bemeneti jegy: 5­0 forint. Egyes estélyekre. Körssék: 3 frt, számo­­­­zott vagy pamlagszék: 2 frt. Bemenet 1 frt.­­ Kaphatók Treichlir­ger J. s Rózsavölgyi és társa­i műkereskedésében.­ ­ — Felszólítás a két haza ösz­­szes műkedvelő társulataihoz.*) Miután a nemzeti színház igazgatósága az ere­deti drámaírók és fordítók közt történt megálla­podás nyomán, már évek óta minden színdara­bot — írói vagy fordítói díjfizetés nélkül — oly feltétellel enged át a hozzá folyamodó műked­velő társulatok használatára, hogy ezért a nem­zeti színházi nyugdíjintézet alapjára, mint külön­ben is jótékony czélra, jövedelmeikből tíz szá­zalékot fizessenek, a nyugdíjintézet választ­mánya annyival inkább kötelességének tartja a t. ez. műkedvelő társulatokat e feltételre figyelmeztetni, mert e mostohán díjazott jóté­kony intézetnek ez évben is a legszerényebb nyugdíjazásokra rendelt jövedelme 3000 ft hiányt mutat fel. Egész tisztelettel felszólítja tehát a műkedvelő társulatokat, hogy rendezett, vagy ezután rendezendő előadásaik jövedelméből a 10 százalékot annyival is inkább beküldeni szive«, kedjenek, mert az e czélra történt óa hill­i b» i. kivétett kegyes .d'%»k­beküldendő összegek a Tuli­nthol !“10"‘ják­ A sz.) ezimzendök. Pest, 1867. oct. 1(fZágUt’ 38‘ J­ereki Miklós, alasztmányi jegyző. *) A­ fővárosi és vidéki lapok . ■ ségei kéretnek e felszélitis átvételre* szőkerate*

Next