Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)
1867-10-29 / 5258. szám
kerület, midiin egyházaink és iskoláinkért remegnünk kellett. Az önkényuralom kinyújtotta vas karját, hogy feldúlja az egyházak békéjét, megsemmisítse azok önkormányzatát és elragadja iskoláinkat, hogy azokat, melyek a szabad szellem fejlesztői voltak, és kell hogy legyenek mindenha, a szolgai megadás tanintézeteivé alakítsa. Ez idők viharai, hála érte az isteni gondviselésnek, elismerés a magyar prot. egyház, kevés kivétellel, minden tagjainak, és mert midőn legfeljőbb kincseinkért, egyházaink és iskoláinkért remegtünk, azoknak védelmében az igazság és szellem fegyvereivel küzdve az erőszak ellen, a törvényes alapon ingadozás nélkül megállani tudtunk, majdnem minden kár nélkül vonultak el felettünk. Azóta hazánk viszonyai is, habár nem is mindenben óhajtásomhoz képest, sok részben megváltoztak. A koronás fejedelem mellett oly férfiak ülnek a kormányon, akikkel, bár sokban egyetérteni nem tudok, de akiknek múltjuk alkotmányos érzelmeikről tesz tanúbizonyságot. Ily körülmények között azt hiszem, hogy egyházainkat és iskoláinkat erőszakos beavatkozástól féltenünk nem lehet, de nagyon tévednének azok mégis szerintem, kik azt hinnék, hogy most már minden óvakodás fölösleges, hogy most már mintegy maguktól fognak bajaink orvosoltatni és hiányaink fedeztetni. Sok várnak kapuját — melyet az erőszak bevenni nem tudott — felnyitotta már a minden óvakodást fölöslegesnek tartó bizalom, s csak későn véve észre, hogy a hivatottak mögött ellenségeik is nyomultak be annak sánczai közé. Óvakodnunk kell nekünk mindenek előtt a bizalomnak reánk gyakorolt túlságos hatásától. Nem szeretném f. t. egyh. kerület, ha valaki félreértene, gondolatomban sem fordul meg az, hogy a jelen kormány tagjairól egyházaink és iskoláink irányában ellenséges indulatot tegyek fel; de midőn egy örökös testületnek — mint a magyar reformált egyház — a kormányhoz való viszonyait, önkormányzati jogkörét tekintjük, soha sem szabad csupán bizonyos kormányférfiakat, vagy csak bizonyos kormányformát is tartani szemünk előtt, mert az egyének a kormányon gyorsan változnak, sőt — tapasztalhattuk azt — változnak maguk a formányformák és rendszerek is, de kormány marad mindenkor, és én legalább nem hiszem, hogy ha bizonyos kormányférfiakra vagy bizonyos biztosítékot nyújtó kormányfő mára való trantetből önkormányzati jogainkat szűkebb körre szorítani engedjük, ha közvetlen befolyást engedünk egyházaink és iskoláink ügyeibe, mindet megváltoztathassuk akkor, midőn úgy lehet, kormányférfiak és kormányforma megváltoznak. Erős meggyőződésem az, F.z egyh. kerületi közgyűlés, hogy ha azok, kik 1848-ban egyházi ügyeink élén állttak, engedve az átalános lelkesedés és buzgalomnak, önkormányzati jogainkat megszorítani engedték volna ha a kormánynak közvetlen befolyást engedtek volna egyházi és iskolai ügyeinkre, 1859 és 60-ban lehetetlen lett volna azokat megmentenünk. Óvakodnunk kell tehát, imétlem, a bizalomnak ránk gyakorolt túlságos hatásától, de óvakodnunk kell épen úgy ama hiedelemnek elzsibbasztó hatásától is, hogy nincs már részünkről szükség erőmegfesztésre, buzgalomra, áldozatkészségre, mert az állam, a kormány ált minden hiányaink pótoltatni, minden bajaink orvosoltatni fognak. Hogy mor, mit és mi után várhatunk vagy fogadhatunk el az államtól anélkül, hogy önkormányzati jogaink szűkebb körre szoríttassanak, anélkül, hogy közvetlen befolyást engedjünk a kormánynak egyházunkra és iskoláinkra, azt a közeljövő meg fogja mutatni, de nekem tántoríthatatlan meggyőződésem, hogy a magyar ref. egyház csak addig lesz önkormányzattal biró szabad egyház, mig mindenekelőtt és mindenek felett saját erejére tamaszkodik. Óvakodni a bizalom túlságos hatásától és egyszersmind a vallásos buzgalom, az egyházak s iskolák ügyei iránti részvét és áldozatkészség emelésére, s ezek által az egyházak és iskolák felvirágozására hatni,ezek — szerintem — az egyházi ügyeink vezetésére hivatottaknak legfőbb kötelességei. Ez az, amire ismételten felajánlom gyenge erömet, de erős igyekezetemet; ez az, amiben ismételten kérem támogatásukat, kérve egyszersmind, hogy irántam türelemmel lenni, hogy nekem időt engedni méltóztassanak, hogy megismerkednem lehessen az egyházmegyék s egyes egyházak és iskoák viszonyaival, mert csak azután remélhetem, hogy némi sikerrel fogok működhetni. Az Isten áldja meg legjobb áldásával közös igyekezetünket , áldja meg az egyházkerület minden egyházait, iskoláit, elöljáróit és egyes tagjait, nekem pedig engedje megérnem, hogy itteni hivataloskodásom alatt azok bizalmát, kik azzal előre megajándékoztak, megtartanom, s azokét is, kik ezt nem tevék, megnyernem lehessen. Magamat hazafias és hitrokoni szeretetekbe ajánlom. Beöthy Zsigmond beszéde Tisza Kálmánhoz: Nagytekintetű főgondnok úr ! Amaz örömhangok, melyek nem egy felekezet részéről, de e felekezeten kivül, a társadalom egyéb rétegeiből is a jelen ünnepély szertartásaiba vegyülnek, lehetetlen, hogy ezen órának a szokottnál nagyobb s magasabb jelentőségéről ne tanúskodjanak. Ezen óra, mely százezrek bizalmából font az ön nemes halántéka körül hervadhatatlan koszorút, mit bizonyítana mást, mint ünnepélyes revelatióját amaz érdemeknek, melyeket Ön, a politikai szabadsággal mindig testvéri frigyben működő protestáns egyház ügyében szerzett. S az érdemek e revelatiója, bármint tiltakozzék is ön, lelke egyik legnemesebb tulajdonával, gyöngédsége és szerénységével, protestáns egyházunknak egyetlen és megjogosultabb fóruma, a közvélemény által van szentesítve. Ez a közvélemény az, mely megkérese hazánkban a Telekyeket, Vayakat és Pázmándyakat, kik azt a fegyvert, melylyel egyházunk törvényes jogai mellett küzdöttek, egyszersmind a haza alkotmányos jogainak, függetlenségének és szabadságának megvédésénél is magasan tartották. Mert az eszme, mely a XV-ik század elején Wittenbergában igénytelen szikraként felpattant s mégis a szellemi forradalmak legnagyobbikát gyujtá meg Európában, a gondolat, az érzés és lelkiismeret szabadságának szikrája volt, s mint ilyen a társadalom s politikai intézményeknek is regenerátora. A történelem, mely nem a vallási secták belső elveit, de az emberiségnek azok által előretolt vagy visszanyomott, szóval a haladás vagy hátralépés eseményeit bírálja meg, kétségbevonhatlanul igazolja mindezt. De magyar hazánkra vonatkozva is akárhány történelmi adat bizonyítja, hogy a reformatio eszmeáramlata roppant szolgálatokat tett nemcsak az egyéni s politikai szabadságnak, de sőt a magyar nemzetiségnek is. Őt feküsznek történelmünk lapjain a legfényesebb momentumok, melyek a békekötésekkel befejezett vallásszabadsági harczok diadala mellett, nemzetünk egyéb sarkalatos jogainak s szabadságának visszaállítását is győzelmesen hirdetik. A békekötések és törvények ugyanis, mik Rudolf, III. Ferdinánd és II. Leopold alatt létrejöttek, nem állapíthattak meg egyoldalú szabadságot, a vallás szabadságát csupán anélkül, hogy a társadalom többi alkatrészei is, úgy mint politikai jogok és intézmények szintén felszabadíttassanak, vagy legalább — ha volt— előbbi szabadságukban biztosíttassanak. És innét lehet megmagyarázni azt a szent érdekközösséget, mely az országgyűlések catholicus és protestáns vallású, de az alkotmány és szabadság szeretetében testvérérzésű világi tagjai között mindenkor létezett. Érdekközösség volt ez a szabadság eszméjében, a törvényesség tiszteltében és mindabban, mi az alkotmányos állami létnek alapjául szolgált. Mert midőn országgyűléseinken a kath. egyház hívei a protestánsok törvényes jogait védelmezték, jól és bölcsen tudták azt, hogy ama jogok védelmével alkotmány, törvény és mindaz, mi az ország önállásának és függetlenségének biztosítására szolgált, szintén védve voltak. Mert az a csapás, mely az önkény által a protestánsok törvényes jogaira méretett, mindannyiszor megrendítő és ledőféssel fenyegető ama falakat is, melyekben az összes nemzet alkotmányának és törvényes szabadságának oszlopkövei valónak letéve. Kétségtelen tehát, hogy nagy politikai horderővel és állami fontossággal bírtak a protestánsok ama törvényes igényei, melyeknek koronkénti kielégítését a magyar országgyűlések mindig a liberalizmussal és haladással tartották egyértelműnek. S kétségtelen és természetes dolog volt továbbá az is, hogy maguk protestáns elődeink, kik jogaikat a nemzet törvényes jogaival azonosították, vezéreikké és egyházi kormányzóikká mindig azon féfiakat választották, kik nemcsak vallásuknak, de az alkotmányosság és törvényességnek is megpróbált harczosai voltak. Emlékei e férfiaknak a protestáns egyházi történelem pantheonába tartoznak, de a szabadelvűség rendkívüli kitartását, és a múltak szenvedéseinek és fájdalmas emlékeinek csodálatos imádását tanúsítja az, hogy e haza protestáns lakosai közül a dunántúli kerület százezrei és azok sorából választék ismét kormányzójukat, kik a haza alkotmányának és szabadságának rendületlen keblű és ünnepelt nevű önállói. Nincs ember e széles hazában, tisztelt főgondnok úr, ki önnek nevét tisztelettel ne említse sorában ama honfiaknak, kik értelmük hóditó hatalmával és szivük forró szerelmével dolgoznak a szabadság nagy templomán, melyben a nemzet mindegyik fia valláskülönbség nélkül találja fel jogai oltalmát. Rendkivüli örömmel s tisztelettel üdvözli azért önt, nagytekintetű főgondnok úr, a Dunán túli helvét hitvallású egyházkerület, rendületlen birtokában ama mély és őszinte meggyőződésnek, miszerint ügyeire és jogaira nézve nemcsak védőt, de oly tanácsi adót is nyert, ki a 48 ki törvények alapján nyert jogaink érvényesítésének bekövetkező pillanataiban, lánglelke sugallataitól lelkesülve, a protestáns egyháznak bármely viharral is erősen daczoló egyik vezéreként fog közöttünk világolni. A pályát, melyre ön most lépett, választói bizalma fogja virággal hinteni; de ha e pálya virágait letarolná a sors s hitünk és annak szabadságáért szenvedések töviseivel kellene találkoznia, legyen ön meggyőződve arról, hogy e kerület népe, mely önt máris szerelmével tetézi, ő soha ki nem halő szerelmével fogja szenvedéseit enyhíteni, egyházügyi szemes harczaiban hűséges részvéttel támogatni. TÁRCZA. Az utánnyomás és a szerző joga. Szabó József nyomdásztól. Hr.Kulcsár István, a „Hazai és külföldi tudósítások“ ismert privilegiált tulajdonosa és szerkesztője — mert az újságok is privilegiálva voltak és különös kegyosztogatásnak tekintettek — már 1809 ben 175,000 példányra tette a naptárszükségletet csupán Magyarországon.— 1824-ben már 11 magyar, 7 német, 3 tót, 1 latin privilegiált naptárunk volt, melyek az országban roppant elterjedésnek örvendettek. Ezenkívül a clerus használatára, a püspökök megbízásából vagy jóváhagyásával, még 16 dioesis naptár jelent meg honunkban. Vidéken minden naptárnak megvolt tulajdon közönsége, az egyik a német 4S kassai, a másik a német budai, harmadik a pesti, a negyedik a győri, az ötödik a komármi kalendáriumnak adta az elsőséget, mert e kalendáriumokat a benne főszerepet játszó idő és nás a száz éves kalendáriumból vett vagy ujan töltött jóslatai és híres csíziói tették nevezetesé. — de törekedtek is a kiadók hogy a babonaság tekintetében egyik a másikat fölülmúlja. De volt is kelete, mert a naptár nyomtatást mond.Elyik 4—6 sajtón aprilban elkezdte, és még november végéig sem fejezték be, az egész napár szedése t. i. állván, folyvást készíthettek teljes példányokat, mi annál könnyebb volt, mert csak 3—4 ivből állt egy-egy naptár. A mely könyvön a „Cs. kir. ap. F eség privilégiumával“ hiányzott , azt bátran utánnyomhatták, — de az ezzel foglalkozók mégis voltak legtöbb esetben annyi tisztelettel a szerző irányában, hogy nevét kitették a czimen. 1817 ben azonban fogja magát egy bizonyos Ege József Pesten, és előfizetést hirdet 12 váltó forintjával „Compendium benigni urbarii“ stb. czimű műre, s 400 előfizető szerencsésen be is érkezett; — de megjelenvén a 12 éves munka, kitűnik, hogy az ex-szerző csak a czimet, előszót és tartalmat irta, a pontok elé pedig °-kat rakott, — a többit pedig gr. Festetics egyik régibb munkájából szóról szóra leírta. Ez volt aztán határt nem ismerő plágium! Daczára számos ily visszaéléseknek: „Csak lassan — írja Matlekovics Sándor leguobb művében“*) — lassan tekintetett a szerző joga a törvényhozás által védendőnek, s e tekintetben a szász törvényhozás (1686. és 1673.) a legrégibb. Az e tárgyra vonatkozó újabb törvények a német szövetségi határozat 1837. jun. 11.; a bajor 1847. ápril 15; a szász törvények 1844. febr. 22., 1846. jul. 27. és 1855. jul. 30.; az angol parlamenti acták 1710., 1814. jul. 29., 1835. sept. 9., 1838. jul. 28. és 1845-ben. A napóleoni törvények 1810. február 5. ; az éjszak-amerikai 1831. február 3.; s az orosz digesták X. 741. s 740. — Magyarországon csak I. Ferencz Bécsben 1793. november 4 kén 12,157. sz. a. kelt királyi *) Nemzetgazdaságtan. Ára 3 forint. Pfeiffer bizománya. rendeletét említhetjük, melyet dr. Lebedei Ferencz „Az irói tulajdon. Pest 1840.“ czimü műve 59.1. egész terjedelmében közöl.“ Az Ausztriában az irodalmi és művészeti tulajdon védelmére az 1846. oct. 19 -i törvény szolgál, ez az utánnyomást tiltva, a szerző kiadási jogát élete és örököseinek a szerző meghalta utáni 30 évre terjeszti. Nálunk 1844 ben a Kisfaludy-társaság volt az első, mely Szemere Bertalan szerkesztése mellett rendszeres törvényjavaslatot készített, s az akkor Pozsonyban székelő országgyűlésnél be is nyujtá, — de — a számtalan gravaminák végett — sem akkor, sem később tárgyalás alá nem került. Végre 1867-ei június hóban, a m. kir. igazságyminiszter is sürgetvén, a Kisfaludy-társaság a fentebbi törvényjavaslatot átdolgozva, azt a jelenkor kívánalmaihoz idomítva, jelenleg már mint tárgyalandó törvényjavaslat fekszik előttünk. A Bach rendszer alatt, az író és kiadó tulajdonjogát az ausztriai codex védte, míg Schmerling ideje alatt egész mostanáig az országbírói értekezlet I. 23. §-a volt irányadó. Időközben megmutatta több kiadó, mikép lehet legkisebb költség és fáradság nélkül jövedelmet hozó jó könyvet összeállítani. Különös előszeretettel viseltettek a versek iránt, és azt legvonzóbb czimekkel felruházván , legkitűnőbb íróink legjelesb műveit kiszemelvén, egy könyvbe gyűjtve, — a nélkül, hogy az illető szerzőket vagy kiadó tulajdonosok jengedelmét megnyerni vagy csak megkérdezni is érdemesnek tartották volna — kiadták. Itt aztán egy társaságban láthatjuk jeleseink — mint: Arany János, Bajza, Czuczor, Erdélyi, Garai, Jókai, Lévai, Lisznyai, Mindszenti, Petőfi, Sárossy Gyula, Száez Károly, Szelestey László, Szemere, Tompa, Tóth Kálmán és Endre, Vachot Sándor, Vörösmarty stb. leegjobb költeményeit; ily gyűjtemények igen kapósak voltak, s különféle alakokban számos, dúsan jövedelmező kiadásokat értek. Az a jó oldala volt még, hogy még utánnyomásnak sem tekintetett a törvény által, mert csak egy évet felülmúló tárgynak szóról szóra való átvétele képezett bűntényt. Petőfi költeményei a censura miatt eddig teljesen meg nem jelenhettek, de kedvezvén 1861- ben az idő és körülmények, Müller Gyula Petőfi egyik legjelesebb és kiadatlan, három évet meghaladó „Apostol“ czimű költeményét 1862-ki „Alkotmányos nagy naptárában kiadta, ámbár Petőfi összes költeményei (1840—1848) Emich Gusztáv öröktulajdona volt, miért is M. Gy. ellen pert indítván, azt az orsz. bírói értekezlet nyomán meg is nyerte. Ez volt honunkban az első utánnyomási per. Csodáljuk , hogy Emich Gusztáv — a szabad sajtó daczára — Petőfi számos és igen jeles kiadatlan költeményeit még sajtó alá nem bocsátotta, — miután meg lehet győződve, hogy az olvasó közönség, egyik legkitűnőbb és legnépszerűbb költőnk remekműveit, csak szívesen és hálával fogadná. A nemrég kötött franczia-osztrák kereskedelmi szerződés által az oly kedvelt és mulattató franczia vígjátékokat és színműveket, valamint beszédeket és regényeket a szerző vagy tulajdonos engedelme nélkül most már átfordítani tilosazért a nemzeti színház műsorozatában nem is találkozunk a szokásos e nemű franczia újdonságokkal. Mert előbb az illető a darabot csak meghozatta, leforditá, benyujtá, a fordítást kikapván, előadatott. Punctum. Az ezáltal keletkezett hézagot a játékbiben most íróinknak kellene pótolni, s az engemi ösztön felébresztésére és előmozditás talán a nemzeti szinház igazgatósága is test valamit; mert megvallva, eredeti vígjáték szinmű dolgában nem örvendhetünk igen a választéknak. A már rég pengetett terv hat nemzeti szinház igazgatósága keres egy’ kia ki va amennyi, a nemzeti színházban előadó művek nyomtatását és kiállítását elvállalná mehet a színháznak 20 példányt minden érteít87O, gl.ta8SOn' ho&f legalább a kö működők jelesbejei ismerjék a darabot és szoci je emét), talán ez is lendítene valamit e terv kivitelét az irói tulajdont 08 . orjény szentesítéséig elhalasztották. Sok nehézséggel van e terv összekötve, Ő a szín 7 igazgatósága rá nem parancsolhat nára, acsak ő maga nem akarja, hogy már színzzal szerződésre lépett kiadónál nyoma mert a jó darabokra majd találkoznak több a jó reménység fejében a tiszteletdijt , csak magasabbra emelik, sőt megkétszeres így aztán a szerződött kiadó kárával a silányakat, a többet ígérők pedig a jobb műveket dőlnek ’ , így utóvégre 82 egész terv dug . Legpracticusabb volna, ha a nemzeti szin igazgatósága egyszer mindenkorra kimonda hogy semmiféle elfogadott mit addig elő a adatbank, mig a 20 nyomatott példánya is érintett czélra a színháznak át nem szolgáltat így, a nemzeti színház igazgatóságának külben igen czélszerű terve valósulna,-sz iró tudonjoga pedig biztosítva volna ’ . Vidék! tudósítások. Ungvár, oct. 18. Jól esik az embernek, ha a jelenlegi bel- és külpolitikai zajlások között szelidebb tárgyra is vetheti szemeit, mint a pártoskodás, huzakodás és elégületlenség. — Különösen jól esik ez e város lakójának, hol a hajdani béke és egyetértés évekre száműzve van. Alig hogy lecsöndesültek némileg a nemzetiségi súrlódások e városban, melyben azok a felvidékre nézve 1849—50-ben kezdetüket vették , az országszerte ismeretes Kandó-Mocsáry-féle kettős követválasztás odáig vitte a dolgot, hogy most barát barát ellen, rokon rokon ellen törünk, s a democraticus elveknek egymás gyűlöletében adunk kifejezést. Valóságos kurucz világot élünk itt Ungváron, már annyira mentünk, hogy „ne is kérdezd, csak üsd“ a jelszó . Kandó mellett nyilatkozni annyi, mint hazaárulóvá, aristocratává lenni: Mocsáry felé csak nézni is annyi, mint a kormány ellenségévé bélyegeztetni; s mindez után atfélen, elkeseredetten, rettenetesen. És mindezt nevezzük alkotmánynak, átalakulásnak, kibontakozási átmenetnek, mely úgy a polgári, mint az egyházi kormányzatot érdekli. A polgári kormányzat ellen az elégületlenek nyíltan zúgolódnak, a sok bukott tisztviselő, a még több reményeiben csalatkozott kenyérvágyó egyfelől: a hivatalokat monopolizáló párt, a családi liga másfelől élethalálharczot vívnak egymással, pedig tagadhatlan, hogy intra et exra muros mindennapiak a balfogások, hibák és félreértések. Ami az egyházi kormányzatot illeti, ez Ung megyében és Ungváron nem csekély jelentőségű. Ez is — a többséget tevő görög kathllikusokra nézve — gyökeres átalakuláson megyen át, s csakis azért látjuk érdemesnek megemlíteni, mert ez a politikai helyzettel szorosan összefügg. A mióta Baepinszky András püspök az 1770-nes években a félmilliónyi népességgel biró munkácsi megyét a római szertartású clerus joghatósága alól emancipálta, az elhanyagolt görög katholika egyház és nép — a felséges dymastia zakadatlan oltalma alatt, s annak hűségében felvirágzásnak indult. Örök emlékű Popovics Baz'l, 1864-ben elhalt püspök alatt— ki önmaga ritka tapintattal tudta és irta az egyháziasságot a házassággal egyesíteni, a megye papsága és népe is ily szellemben felödött. Hajlósi kora és a politika viszontagságos változatai akadályoztatták őt reformátori művében, míg két évi szünetelés után — mely alatt legfeljbb pártoskodásokat láttunk, és a megkezdett mű hanyatlását — a fejedelmi kegy végre megadta a megyének, legszerencsésb válaszáé által — az igazi reformátort, ki alig pár hónapos kormányzata alatt erős és tapintatos kezekkel fogott hozzá a megye rendezéséhez. Csak mellesleg erintve azt, hogy a püspöki laknak Popovics által megkezdett, hanem deficiente pecunia fennakadt szépítésére és berendezésére királyi kegyből tetemes összeget nyervén, ezen a város szépítésére is kiható művet folytatja, hogy a szegényesen alapított káptalan anyagi állapotának javítására jelentékeny évi járadékot eszközölt ki, és egyáltalán a megye anyagi jólétére is irányozza tevékenységét , legközelebb két tette által bebizonyította Pankovics István püspök dolga, hogy a megye, a papság, a népnevelés szellemi organisatiójában is szerencsés tapintattal tud eljárni. Első az, hogy megkezdette a terjedelmes , vármegyén terülő egyházmegye cánoni látogatását, Bereg megyébe Munkácson, hol is alkalma volt közelebb megismerkedni a hiányokkal, a néppel, a viszonyokkal, s oly szerencsésen járt el e kezdeményezésben, hogy vallás- és osztálykülönbség nélkül az összes lakosság szeretetét megnyerve tért vissza a székvárosba, honnan az országgyűlésre kellett elutaznia, s így a megkezdett látogatást abbahagynia, fájdalmára a megye azon vidékeinek, melyeket azóta lett volna beutazandó. A másik, amit eszközölt az, hogy a megye külső kormányzatát szervezni megkezdette. A megye alakulása óta a külső kormányzatban évről évre mindinkább hanyatlott az egység; a vármegye főesperesi székei majdnem egészen üresedésben voltak évtizedek óta, s így az egyes esperesi és iskolai kerületek kormányzatában az egység hiányzott. Csak két havi időközbe került, hogy ezen több mint félszázados hiányon segítve legyen; a gondos püspöknek sikerült a hiányó 5 főesperes kinevezését az apostoli királynál kieszközölni, s mind a 7 részére — 2 előbb be volt töltve — évi járandóságot szerezni a vallási alapból 200 fijával. Itt ismét a személyek megválasztásában tanúsított oly helyes, az egyházi és politikai szükségleteknek oly igen megfelelő tapintatot,hogy ha a püspök lemondva kijelölési jogáról, azt az illető vármegyék egyházi és polgári közönségeire bízta volna is, ezek a kinevezett egyéneket ajánlották volna a Felségnek kinevezés végett. E tényben e maga fénypontját mutatta fel kormányzati tapintatának, mert kijelölése s igy a Felségnek adott tanácsa a józan értelmiség- és közveménynyel találkozott, mit olykor a legügyesebb kormánynak is nehéz eltalálni. Az által, hogy mind az öt kinevezett egyházi megyefőnök tudományossága, hazafisága és a kormány iránti ragaszkodása által vármegyéjében kitűnő és közszeretetű, azok élreállítása által ő maga határozott lépést tett a pártok kibékítésére, a politikai árnyalatok folytán felmerült súrlódások kiegyeztetésére, és a hazafias szellem erösbítésére anélkül, hogy megyéje oroszajkú híveinek jogos igényein csorbát ejtett volna, vagy a nemzetiségi ügy kiegyenlítésére ezáltal nyomást gyakorolt volna. Jellemző, hogy Pankovics püspök ritka kibékítő tapintattal bír, s szentül hinni kell, hogy ha kineveztetése, illetőleg székfoglalása pár hóval előbb történik, Ungmegye és Ungvár városa nem lenne most azon elkeseredett párttusárnak színhelye, minővé azt a nem tapintatos tisztújítás, és később a még tapintatlanabbul vezetett követválasztás tették miként ezt soraink elején említettük , sőt hiszszük, hogy ha ő méltóságát az országgyűlés e megyétől távol nem tartja, a béke már helyreállott volna, de így még soká kell szenvednünk a pártoskodás utóbajaiban, és néznünk, miként használják fel az alkotmányosság és kiegyezés ellenes ez eseményeket is czélj.ikra.s. Különfélék. Post, oct. 28. — A társas egyletek Budapesten örvendetesen gyarapodunk. Alig pendült meg az „Egyenlőségi kör“ eszméje, ime csakhamar az önálló ifjak köre, legújabban ismét a „Democrata kör“ keletkezéséről értesülünk. Igen természetes és helyes, hogy a kik gondolkozás, vagy kor, vagy hajlam szerint összeillenek, szorosabban csatlakoznak egymáshoz, s egyéni erejöket és élvezetöket az associatio hatalma által fokozni iparkodnak ; s társas egyletek sűrü keletkezése és virágzása rendszerint együtt szokott járni a közélet erélyes mozgalmával. Ezért üdvözöljük az egymás után keletkező, társas egyleteket, s csak azt óhajtjuk, hogy szerencsésebben válaszszák meg nevöket, mint eddig tétték. Afféle kizárólagos elnevezéseket például, mint „Egyenlőségi“ vagy „Democrata kör“ kerülni kellene oly körök alakulásakor, a melyek a névben kifejezett eszme kizárólagos szabadalmát csakugyan nem igényelhetik maguknak , mert a mai világ egyenlősítő és democrata irányzatánál fog ,s . . . volna feltenni, hogy a ki Padáulva neveséges volt körnek tagja nem lesz, se az egyik, se a másik az egyenlőség és az már ennélfogva igizíká ragos név igazán democratia eszméjének kiírót se a csak olyan egyletet illet «eg TM * ha nevében kifejezett eszmék kívüle lehet, oly teljesen egyesíti,k mint nem maradnak, csakugyan úgyt»J^ vell’Dem0Crata hivei azon eszmének. Ha például a .IJ0« kör“ azt a kizárólagos nevet venné W • force ellenzéki kör“, vagy „szélső ba 0 ^ ^ _ akkor már csakugyan l,ive JgJJjZjlirok utánzatát, a mennyiben erre a felhívás , égbe ítélni lehet, a ezt a kizárólagosságát 1 „k sem támadnék meg. Ha ellenben ez a » 8 tartja a „democrata“ nevet, azon a helyzetbe fog jönni, hogy a democratáknak a legjava — a kik t. i. nem pár force ellen« kiek - teljességgel nem lesz benne képviselt -Kossuth Lajos felelt a nagyváradiak emlékiratára, s válasza Nagyvárad városának a hó 31-dikén tartandó közgyűlésében fog tele vaslatni. , , , . ttu — Turóczból Neczpálról a „Hon egy tudósítása ellen czáfolat érkezett hozzánk. Más lapokban megjelent tudósítások ellen külben sem szeretünk czáfolatokat felvenni ; a jelen esetben azonban ezt még azért sem tehetjük, mert a beküldött czikk személyeskedő. — Említettük múltkor zj, volt főmunkatársa, Toldy István sajtó alá adott röpiratát : „Az 1848-diki törvényes a katholikus egyház Magyarországon. Elmélkedések az egyház reformról, egy ultramontan papnak ajánlva.“ E 12—15 éves röpiratra most jelent meg az előfizetési ív. Itt szerző emlííti, hogy az „1848“ czimű politikai lap, midőn az országgyűlés a nyár közepén elnapoltatott, egy rendszeres politikai programmot készített mindazon kérdésekről, melyeket a szünidőben fejtegetni akart.E kérdések egyik legfontosabbika az egyház reform volt. Szerző közli a programm idevágó részét, mondván, hogy programm bucsu-szózatává lett a lapnak. Szerző legalább e téren akarja a lapot pótolni jelen röpiratával. Előfizetési árat írt.. . A „Pesti biztosító intézet“ szombaton tartott választmányi ülésében az országos vasútkölcsönben százezer frankig határza el részt venni. — A kereskedelmi minisztérium — mint halljuk — megengedte, hogy a hírlapokra minden postahivatal fogadhasson el előfizetést, egyenként 10 kvnyi díjért, miáltal fölöslegessé lesz az előfizetések külön beküldése, s azonkívül 11 krral olcsóbb is az eljárás. Ugyancsak a keresk.minisztérium abban is megegyezett a bécsivel, hogy pénzküldemények távirati úton is történhessenek, természetesen oly állomások közt, hol fiókpénztárak vannak. Bécs és Pest közt a táviratilag küldhető lgnagyobb öszszeg 5000, a többi állomáson 1000, a legkisebb összeg pedig 50 ftban van megállapítva. A veszettség gyógyítására vonatkozólag Borbola Ignácz neubofi lelkész úrtól azon értesítést veszszük, hogy egy buchbergi oláh nő, Pavle Risita szintén sikerrel gyógyítja a veszettséget. Óhajtandó volna, ha minden olyan helyről, hol ily titkosszev gyógyítók vannak, hiteles férfiak értesítenék a kormányt, ez pedig — mint egyik múlt számban indítványoztuk — a gyógymódokat megvizsgáltatná, s a biztosnak bizonyult szer titkát megvásárolván, közkincscsé tenné. — Plotényi Nándor nov. 6-dikán a vigadó termében önálló hegedűhangversenyt ad. A részletekről közelebb tudósítjuk olvasóinkat. — Szobrászat. A „Fővárosi Lipok“-ban olvassuk : „Három nagyobb mérvű, igen finom, pontos és feltűnő ízléssel kiállított fényképet láttunk Gondy és Eger debreczeni fényirodájából, minő bármely fővárosi fényirodának is becsületére válnék. E három fénykép három különböző oldalról mutatja be Izsó Miklósnak Debreczenben bevégzett Csokonai-szobrát, s mindenképen igazolja a dicsérő híreket, melyelket Debreczenből e szobormű kitűnően sikerült befejezéséről hallottunk. A monumentális Styl követelményeivel szemben talán kifogást lehetne tenni egyes, kivált ruházati részletek naturalista kivitele ellen, de nem merjük komolyan tenni, mert hasonló körülmények között bármely művész arra lett volna utalva, hogy művének inkább realista felfogással iparkodjék érvényt és tetszést biztosítani. Ellentétnek látszik, de nem az, ha mondjuk : a mű legfényesebb oldalát — Csokonai magában véve nem igen hálás alakjának és arczkifejezésének rendkívül sikerült eszményítésében találjuk, így, a mint Izsó mintázta, az alak valóban költőé és költői, nekünk pedig kiválóan vonzó és rokon.Szenvesi azon tősgyökeres magyarsága által, mely Izsó minden müvének el nem vitázható érdeme. E müvével újra bebizonyitá, hogy libánknak jelen-7 lovatárt . ( A „B. P. K “-bíil.) Vallás- és közoktatási magy. kir. miniszerem előterjesztése folytán Kaczvinszky Viktor premontrei rendű áldozárt és kanonokot, a Keresztelő sz. Jánosról nevezett „jászóvári“ és az ezzel egybekapcsolt szent keresztről czimzitt „leteszi“, — végre a sz. István I.ső vértanúról nevezett „nagyvárad előfoki“ egyesült valóságos prépostságok prépostjává és főpapjává ezennel kinevezem. Kelt Schönbrunban, 1867. oct. 20. Ferenc József s. k. B. Eötvös József, p. k. vallás- és közoktatási m. kir. minister.