Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)
1867-10-22 / 5252. szám
244-5252. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Kedd, october 22 1897. IV. évfolyam. Ferencziek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. MPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 60 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjas 7 hasábos petiteor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr Nyilt-tér , 6 hasábos petit 25 uj kr. Pest, oct. 21. 1863. (Fk) A februári alkotmány revistójának befejeztetése után a bécsi birodalmi tanács már most oly tárgy előtt áll, mely bennünket is közelebbről érdekel, a delegációkra vonatkozó törvény előtt. A nézetek, miként értesülünk, e tárgyban nagyon szétágazók. Van egy töredék, mely magát az intézményt akarja megtámadni. E töredék, mely nem annyira tagjainak száma, mint inkább tekintélye által figyelmet érdemel, azt akarja, hogy — miként ez a quota, államadósság stb. körül történt, deputatiók útján állíttassák fel több évre szóló „Normal Budget,és csak akkor, midőn ezen túl kell menni, lépjenek egybe a deputatiók a többi feletti értekezés végett. Megvalljuk, hogy bármily tekintélyesek e terv szószólói, mégsem tartjuk érdemesnek tüzetesen foglalkozni vele. Csak röviden érintjük, hogy e javaslat valósítása mindenek előtt szükségessé tenné a mi közösügyi törvényünk revisióját, amire, igénytelen nézetünk szerint, országgyűlésünk sehogy sem volna hajlandó. Továbbá az osztrák monarchia mostani rendezetlen állapotai mellett, merőben lehetetlen több évre megállapítani a közösügyi kiadások maximumát, mert erre semmi józan alap nem volna található. E „Normal Budget”-től bizonyosan minden évben történnék eltérés, és így minden évben egybe kellene lépni a deputatióknak, melyek e szerint csak az által különböznének a delegátióktól, hogy az egész operatió hosszadalmasabb volna. Értjük tehát, nagyon jól értjük az indítványozók indokait a nagy német Zukunftspolitik szempontjából. Minthogy azonban a többség a jelen gyakorlati kívánalmait szokta szemmel tartani, nem hiszszük, hogy a delegatiós intézmény lényegét megtámadó javaslat komolyan akárcsak szóba is jövend. Nagyobb baj lesz azon kérdéssel : vajon a Lajthántúli delegatió tagjai a reichsrath plénumából választassanak e minden osztályozás és korlátolás nélkül, vagy pedig — miként a kormány s a lengyelek óhajtják — akként, hogy meghatároztatván az egyes országokra jutó tagok száma, e tagokat az illető országok reichsrathi képviselőinek soraiból kellene-e választatni ? Látszólag ez szorosan véve Lajthán -túli felügy, hanem eminenter közössé válik, mihelyt ettől a delegátióknak tétele vagy nem tétele tétetik függővé. Pedig így van a dolog. A németek azt mondják, hogy ők semmi esetre nem fogadják el a csoportok szerinti választást, míg a lengyelek kijelentik, hogy ők — ha ezen választási mód nem fogadtatik el — nemcsak a delegátióban nem vesznek részt, hanem még a birodalmi tanácsból is kilépnek. Az új „Presse,“ mint a német többség közlönye, ennek nézeteit főleg Magyarországgal párhuzamok által véli igazolhatni, s ez egy okkal több arra, hogy érveivel mi is foglalkozzunk. Ez érvek élén azon tétel áll, hogy a delegatio működése csak akkor lehet hatályos, ha azon gyűlésnek, melyből keletkezett, többségét képviseli; de a delegatio (Lajthán túl) nem lehet az, ha a választás szabadsága csoportok felállítása által korlátolva van. Legyen szabad mindenek előtt a közösügyi törvény szavaira emlékeztetni, mely szerint Magyarország megválasztja a maga bizottságát, aztán „válaszszanak ő Felsége többi országai és tartományai is hasonlóul alkotmányos módon, épen annyi tagból álló bizottságot.“ A delegatiót tehát „az országok és tartományok“ választják, ami teljesen correct, mert a Lajthán túli részek soha nem képeztek és még most sem képeznek állami egészet, miként ez a magyar korona tartományaira nézve áll. Van osztrák császári korona, van magyar királyi korona, de Lajthán túli koronát sem a történet, sem a közjog nem ismer. Az új „Pressédnek tehát igaza van, hogy a delegatiónak azon gyűlés többségét kell képviselni, melyből keletkezett, de ezen gyűlés — mint a törvény más helyén mondva van — „Ő Felsége többi országainak gyűlése,“ s a retekszáb csak annyiban illetékes a delegátusok választására, a mennyiben ő Felsége „többi országai“ egyenként vannak benne képviselve. A különbség a magyar és a Lajthán túli delegatió keletkezési módja közt csak természetszerű corollariuma azon különbségnek, mely a magyar országgyűlés és a bécsi reichsráth természete közt létezik. A közösügyi törvény szerint a magyar bizottság „képviseli az országgyűlést ő Felsége többi országainak irányában .“ világos tehát, hogy a német-szláv bizottság ő Felsége többi országait képviseli Magyarország irányában. E rendeltetésnek nem felelne meg a Lajthántúli delegatió, ha ő Felsége többi országai közül akár csak egy nem volna benne képviselve. Mélhatlanul szükséges tehát oly intézkedés, mely biztosítja azt, hogy a delegatióban minden Lajthán túli országképviselve van. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a delegatióhoz mindegyik ország reichsrathi képviselete járul bizonyos számú tagokkal. E számarány előttünk közömbös. Ezt végezzék el maguk közt, akiket a dolog illet. Törvényünk szavának elég van téve, mihelyt a delegatióban minden Lajthán túli országnak van képviselője. Téved továbbá az új „Presse,“ midőn azt mondja, hogy nálunk senki sem merne hasonló engedményt szóba hozni. Nemcsak szóba lett hozva, hanem az országgyűlés által elfogadva, hogy Horvátországnak arra nézve, mi módon akarja megválasztani az őt illető delegátusokat, a legnagyobb latitude engedtetik. Ez tény, mely a bécs lap előtt is ismeretes lehetne. Ha végre a német többség közlönye aggodalommal említi, hogy a magyar delegatio mindig unanimiter fog szavazni, s hogy mindig övé lesz a többség, mert legalább egy szavazat mindig mellette lesz a németek közül: erre azon kérelemmel bátorkodunk válaszolni, szíveskedjék az új „Presse“ kissé utána nézni, hogy vájjon mivel lesznek foglalkozandók a delegátiók. Egy sem illeti őket mindazon kérdések közül, melyre nézve a birodalom két felének érdeke egymással ellenkezhetnék. Mindezeket a deputatiók, illetőleg a kormánok előterjesztése alapján, a két parlament már előre is rendbe fogja hozni, a delegátiók pedig csak oly kérdésekkel fognak foglalkozni, melyekre nézve nem lehet, hogy egyetértés ne legyen a Lajthán inneni és túli liberálisok közt. A közös ügyekre mi 30% et fizetünk, a Lajthán túliak 70% et. Mindkettőnk érdekében áll, hogy a 30, illetőleg 70 százalék, concret számban kifejezve, minél kevésbbet tegyen. Mindkettőnk érdekében álland tehát például az is, hogy a hadi budget ne tegyen 90, hanem— teszem— csak 80 milliót, mert akkor a Lajthán túli járulék ép úgy fog alásülyedni 63 millióról 56 ra, miként a miénk 27 millióról 24 re, és így lesz az a közösügyi budget minden pontjával. Hiszen épen az legfényesebb tanúbizonyság a közösügyi törvény alkotójának mély államférfim belátása mellett, hogy ő külön választá azon kérdéseket, melyekre nézve a két fél érdekei egymással ellenkeznek, azoktól , melyekre nézve legalább a szabadelvűeknek nem lehet egy véleményen nem lenniük hogy amazokat deputatiókra, emezeket a delegatiókra bizta, s ez utóbbiakat csak akkor kívánta életbe léptetni, midőn amazoknak munkája már be van fejezve. Mindezekből látni való, hogy sem a jog, sem az opportunitás szempontjából valódi sulylyal biró érv nem található annak ellenzésére, hogy a bécsi delegatió tagjai az országos képviselők csoportjai szerint választassanak. A focderalismusnak valóban mi sem vagyunk barátai, hanem annak jogosulatlan és kártékony követeléseit bizony nem azzal fogják erőtleníteni, ha még azokat is visszautasítják, melyek teljesen jogosultak, és sem a birodalomnak, sem a Lajthán túli félnek kárára nem válhatnak. Az osztály elnökének megbízása folytán értesítem az érdeklett tagokat, hogy az V-ik osztály legközelebbi ülése a f. évi oktober 22 -i országos ülés eloszlatása után azonnal meg fog tartatni. Pest, october 21-kén 1867. D r Radich Ákos, V-dik osztály jegyzője. A házszabályok némely hiányairól. Igazolás. II. A magyar képviselőház kétféle igazolást ismer. Egy feltételeset, és egy véglegest. Az első, az igazoló bizottságnak azon szereplappé vált kifejezésével: „A szabályszerű harmincz nap fenntartásával,“ történik, ennyi idő alatt t. i. a választás napjától számítva, mindig fogadtatnak el kérvények és pótló bizonyítékok az ideiglen igazolt képviselők ellen ; míg a végleg igazoltak ellen, a 14 ik pont szerint, többé ilyes panasznak hely nem adatik. A képviselőház ez utóbbi, magában véve igen helyes §-nak alkalmazásában oly egyenlőtlenséget hozott be a koráb- ' ban és a későbben igazolt tagok közt, mely az osztó igazsággal ellenkezik. A kit t. i. a ház, mindjárt kezdetben, első, ideiglenes alakulása után, az osztályok véleménye nyomán igazolt, illetőleg a kiírás nélküli tagok sorába felvett — bár a szabályszerű 30 nap még nem múlt is el — az ellen többé panaszt nem fogadott el. Sietni kell tehát a kérvénynyel az olyan képviselő ellen, ki az országgyűlés megnyitásán már jelen leend , mert ha akkor, mint kifogástalan mutathatja be magát az illető osztály előtt, a sérelmes fél többé elégtételt nem nyerene. Fejére olvassák a 14. §-t, mely igy szól : „A ház alakulása kimondatván, az igazolt követek ellen többé panasz el nem fogadtatik.“ A legelőbb megjelenő 226 tagnak — ez lévén az alakulhatásra megkivántató szám—a később jelentkezők felett e szerint mintegy kiváltsága van. Nem ugyan elvből, hanem elnézésből. Ezen elnézést p. o. a jelen országgyűlés kezdetén többek közt azon aggodalom is látszik indokolni, hogy a megkívántató szám talán nem is fog csupa kifogástalan választásokból kikerülni. Országszerte nagy volt t. i. a buzgalom a képviselőjelöltek közt. Ezen egyenetlen eljárásnak , melyet inkább elharapódzottnak, mint megállapítottnak mondhatnék, jövőben megszüntetését mind a logica, mind a választók érdeke még azon esetben is követeli, ha különben az igazolási eljárás a régi maradna. Ritka eset is lesz reá, ha ezentúl, mint reméljük, a törvény azon rendelete (1848. V. 24. §.), hogy a választások négy héttel az országgyűlés megnyitása előtt végrehajtassanak, pontosan megtartsuk. Az illető kisebbségek ennyi idő alatt bizonyító adataikat összegyűjthetik, és sérelmeik orvoslását okadatolt előterjesztésben kérelmezhetik. Az igazolási eljárás egyébiránt két részre oszlik. Egyik: kiszemelése a kifogás alá nem eső választásoknak, melyeknek t. i. a házszabályok 9. §-a sz. a) választási jegyzőkönyve rendben van, és b) melyek iránt panasz beadva nincs. Másik, fontosabb : tárgyalása és eldöntése azon választásoknak, melyek kétségbe vonattak, s melyek iránt a 8. §. sz. vitatkozás lehet. Az első alig egyéb egyszerű lajstromozásnál, s azt a háznak ideiglenes tisztikara, a korelnök és közjegyzők, szintoly jól elvégezhetnék, mint az osztályok; a ház ezeket csak tudomásul veheti. Nevezhetne e czélra egy külön ideiglenes bizottságot is, mely egy-két nap alatt e munkának könnyen végére járna. Egészen különböző ettől a kétséges választások feletti határozás. Ez már valódi bírói eljárás, és kell hogy ennek minden kellékeit, szigorát, pontosságát, részrehajlatlanságát, mégpedig a legnagyobb mértékben egyesítse magában. Azonfölül megfeleljen azon magasabb, alkotmányos szempontoknak, melyeket korábbi czikkeimben mintegy bevezetésül emeltem ki. Az ott mondottakra hivatkozva, már most, kitűzött feladatomhoz képest, az angol eljárásnak mintegy magyar mintáját kellene adnom, de mivel ez különben is egy új czikk egész keretét igényli, legyen szabad még egy perczig a ház szab. 10. § ánál időznünk. Ez így szól: „Panaszt csak az illető választókerületi követjelöltek vagy választók, és egyedül írásban tehetnek, s csak úgy vétetik figyelembe, ha okadatolva (?) van.“ E szó maga némi értelmezést kiván. Némelyek csak az egyszerű indokolást, vagyis a panasz okának adását értik alatta, míg mások bizonyító okmányoknak (documentum) a kérvényhez mellékelését kivánják, hogy azt „figyelembe“ (?) vehessék. Fontosabb volna ennél megnevezése annak, ki a beadott panasznak bebizonyítását a kitűzendő idő alatt magára vállalja; fontosabb a pénzbeli biztosíték (cautio) letétele az okozandó költségekre, amelyek eddig többnyire fedezetlenül maradtak. A practicus angolok, mint látni fogjuk, mindezekről gondoskodni el nem mulasztották. .... Hl. Az igazolási eljárás pedig angol minta után magyarra fordítva, ily forma volna. Szabatosság okáért §-okba foglalva mutatom azt be, azon kéréssel mégis, hogy azt csak vázlatnak tekinteni, s a netalán használható eszmeszálakat , mintegy oly alaphálózatnak venni méltóztassanak , melyre avatottabb kezek majd megállható kész munkát fognak hímezni. Az elő §-ok a fennálló házszabályoknak az uj mintával a combinatióját mutatják, s mintegy beakasztó kapocsul szolgálnak, míg a következő §-okban az olvasó hivebb utánzással, illetőleg kevésbé „szabad fordítással“ fog találkozni. A. §. A ház bármely tagja ellen, megválasztatása napjától, ezt bele (nem) értve, számítandó 30 nap alatt kérvényt beadni lehet. §. Kérvényt valamely választás megerőtlenítésére csak az illető választókerület választói adhatnak be, csak úgy vétetik tekintetbe, ha : a) A képviselőházhoz intézve. b) Bizonyító adatokkal ellátva. c) Legalább tíz választónak, kik között az ellenjelölt vagy a választási bizottság tagjai is lehetnek, hitelesített névaláírásával ellátva nyujtatott be. d) Ha a panasztóknak a kérvényt szükség esetében élőszóval vagy pótló adatokkal is védendő egy vagy két megbízottja megneveztetik , és végre : e) Ha az okozandó költségek fedezésére, előleges biztosítékul, készpénzben vagy hitelpapírokban, (egy ezer) forintnyi érték, az elnök kezéhez letétetett. (Angliában 1000 font sz.) §. Minden választás érvényessége felett, ha az ily módon megtámadtatott, a ház saját kebeléből választott közegek által, s az alább körülirt eljárás szerint, ítél. B. §. A ház elnöke, megválasztása után 3 nap alatt elkészíti s a ház asztalára leteszi hat oly képviselő névjegyzékét (Warrant), kik az egész igazolási eljárást intézni, s annak rendes folyama felett őrködni fognak, s együttvéve az igazolási (fő vagy állandó) bizottságot képezik ( General Committee.) §. Ezeknek minden kifogáson fölül álló, teljesen független és részrehajlatlan (kormányhivatalt nem viselő) és az ország különféle vidékeire való tekintettel kiszemelt oly képviselőknek kell lenniük, kik ellen kérvén beadva nincs. §. Kifogást ellenek a ház bármely tagja, vagy az illető kérvényezők 3 nap alatt tehetnek , mihez képest a ház elnöke, a felekkel való értekezés utján, a névjegyzéket kiigazitandja. §. Három nap múlva a kiszemelt hat tag a házban megjelenvén, ott a következő esküt teszi le : „Én........esküszöm, hogy a reám bizottakban híven és lelkiismeretesen fogok eljárni.“ §. A választásokra vonatkozó minden beadványok ezután ezen . . . bizottsághoz tétetnek át. §. Határozatai csak úgy érvényesek, ha azok hozatalánál legalább négy tag volt jelen. (Quorum.) 6. § Az igazolási . . . bizottság legelőször elkészíti s a ház elé terjeszti «azon tagok névjegyzékét, a kik a bíráskodás tiszte alól felmentetnek. Ezek: a) a 60 évesek; b) a kik érdekelve vannak; c) kik ellen kérvény adatott be, mig ez részökre kedvezőleg el nem döntetett ; d) a kik birói vagy e) kormányhivatalt viselnek; végre f) a háznak jegyzői, tisztviselői és külön megbízásaiban eljáró tagjai. §. E jegyzék, közszemlére kitétetvén, kijavítható 3 napig. Ezentúl is nyilvánosságban tartatik, s folyvást javítható. (Folytatjuk.) Országgyűlési tudósítás A képviselőház oct. 21-ék tartott illése. Elnök: Szentiványi Károly; jegyző: Gajzágó Salamon a szólam kívánóját jegyzi : Radich Ákos. A közelebbi ülés jegyzőkönyve hiteles süttetvén, elnök úr a következő irományokat mutatja be : Baranya megye Németürög választó kerületében megválasztatott Kossuth Ferencz, Pozsonymegye Szempcz kerületi képviselő Zichy József, pestmegyei váczi kerületi képviselő Drágffy Károly urak beadták megbízóleveleiket. Ezek az állandó igazoló bizottsághoz utasittatnak. Eperjes városa közönsége a fensőbb törvényhatóságok szervezése következtében egy ilyen székhelyet Eperjes városában meghagyatni, s ez érdemben benyújtott emlékiratát figyelembe vétetni kéri. A Hajdúkerület, mint országos törvényhatóság, az iránt folyamodik, hogy elsősorban oly törvény alkottassék, mely által a törvényhatósági önkormányzat a felelős miniszteri kormánynyal összhangzásba hozassák. Több szentesi lafees 1843—49 ben törvényesen kibocsátott papirpénzjegyek beváltásáért, illetőleg az elkobozottak kártalanításáért folyamodik Poór László és Jendrolovszky János pesti lakosok és lábbeli készítők, az 1849. évi hadjárat alkalmával a magyar hadsereg részére az új épületbe beszállított lábbeliekért járó 1362 frt 54 krt kifizettetni kéri. Spák János egri csizmadia, több társa nevében a 49 ikr időszak alatt a honvédek részére kiszolgáltatott lábbeliekért járó 2728 frt 30 kr követelését kifizettetni kérik. Weiszmann Lipót, ungvári lakos, az 1849-ik évben a magyar állam pénztáraiban részére utalványozott, de ki nem fizetett 12,713 frt 49 kr ezüstpénzbeli kiszolgáltatását kéri. Szulovszky Gusztáv sárosmegyei királyi lakos, az 1849. évi hadjárat alkalmával volt élelmezési biztos, a felsővidékbeli magyar hadsereg számára a teljhatalmú kormánybiztos rendeletéből requirált élelmiszerekért kérvényező által bírói ítélet folytán saját vagyonából fizetett 56,357 frt 17 kr pengő pénzben és 6% kamatainak megfizetését kéri. Friedmann József sárosmegye, királyi korcsmabérlő 1849-ben a magyar hadsereg részére az élelmezési biztos utalványozása folytán kiszolgáltatott élelmi czikkért járó 714 frt megtérítését kéri. Bónis Sámuel benyújtja a pesti nyomdász testület sürgető kérvényét, melyben a f. évi mart. 17-én kelt, a sajtóviszonyokat rendező bel- és igazságügyminiszteri rendelet 5 ik pontja tárgyában beadott, s a kérvényi bizottmányban már általános helyeslést nyert alázatos folyamodványok mielőbbi elintézését kérik. Szóló ezen ügyet, mely régóta van a kérvényi bizottmányhoz áttéve, ismétlőleg oly utasítással kívánja oda vezettetni, hogy ez iránti jelentését a bizottmány mielőbb megtegye. Dettrich Zsgmond,mint a kérvényi bizottmány elnöke, felvilágosításul megjegyzi, miszerint a pesti nyomdász testület folyamodását a bizottmány már tárgyalta, s jelentését nem sokára előterjesztendi ; a hozzá utasított egyéb tárgyakra nézve tájékozásul megjegyzi, hogy ezen harmadik ülésszak eddigi napjait bizottmányi, osztály és országos ülések vevén igénybe, a kérvénybizottmány nem tárgyalható a nála levő, mintegy háromszázra menő kérvényt, azonban szétosztván tagjai közt az ügyiratokat, reménysége van mielőbb azokat elintézhetni, a jelentését a ház határzata alá terjeszthetni. Ez értelemben nyilatkozott Német Károly képviselő is. A ház e felvilágosító nyilatkozatokat tudomásul véve. Ezután elnök úr tudatja a házzal, hogy Kovách László, Heves megye egyik képviselője, interpellatiót jelentett be a minisztériumhoz. A ház nagy figyelme közt Kovách László következő beszéddel adja elő interpellatióját : T. ház! Egy interpellatiót kívánok, a 1. minisztériumhoz intézni Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék érdekében. Tudva levő dolog, hogy a minisztériumnak az érdekelt megyéhez intézett egy rendelete, a megye bizottságának eltérő felfogásán alapuló határozata következtében nem teljesíttetett, minek következtében a minisztérium szükségesnek látta, kiadott rendeletének királyi biztos közbejöttével szerezni érvényt. A királyi biztos folyó oct. 11-én megjelenvén, s a megye bizottmánya által törvényes kormányt megillető tisztelettel fogadtatván, a minisztérium érdekelt rendeletének foganatbavételt szerzett, s mint tudomásom van, az végre is van hajtva. Miután tehát a minisztérium által kiadok, 3 s megye által tiztelettel mellőzött eme ívndelet immár foganatosítva van, bátor vagyok a minisztériumhoz ama kérdést intézni: „szándékszik-e és meddig szándékozik a t. miniszteri isn Heves és Külső Szolnok törvényesen egyedü vármegyéknek önkormányzati jogát felsngízve tartani ?“ Fenntartván magamnak a t. miszterium válaszához képest e tárgy irát nézetétme kifejteni. (Általános helyeslés.) R. Wenckheim Béla belügyminiszter. Az imént tett interpellatio következtében a minisztérium örömmel ragadja meg az alkalmat, ezen foltos üreyre nézve eljárásáról a t. háznav számadni, hogy azonban a minisztérium ezt az ügy fontosságához képest megtehesse, kérem az interpol