Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)

1867-10-22 / 5252. szám

244-5252. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Kedd, october 22 1897. IV. év­­folyam. Ferencziek tere 1 szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők. MPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 60 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjas 7 hasábos petiteor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr Nyilt-tér , 6 hasábos petit 25 uj kr. Pest, oct. 21. 1863. (Fk) A februári alkotmány revistójának befejeztetése ut­án a bécsi birodalmi tanács már most oly tárgy előtt áll, mely ben­nünket is közelebbről érdekel, a delegá­­ciókra vonatkozó törvény előtt. A nézetek, miként értesülünk, e tárgyban nagyon szétágazók. Van egy töredék, mely magát az intézményt akarja megtámadni. E tö­redék, mely nem annyira tagj­ainak száma, mint inkább tekintélye által figyelmet érde­mel, azt akarja, hogy — miként e­z a quota, államadósság stb. körül történt, deputatiók útján állíttassák fel több évre szóló „Nor­mal­ Budget,é­s csak akkor, midőn ezen túl kell m­enni, lépjenek egybe a depu­tatiók a többi­­ feletti értekezés végett. Megvalljuk, hogy bármily tekintélye­sek e terv szószólói, még­sem tartjuk ér­demesnek tüzetesen foglalkozni vele. Csak röviden érintjü­k, hogy e javaslat valósí­tása mindenek előtt szükségessé tenné a mi közösügyi törvényünk revisióját, a­mire, igénytelen nézetünk szerint, ország­gyűlésünk sehogy sem volna hajlandó. Továbbá az osztrák monarchia mostani rendezetlen állapotai mellett, merőben le­hetetlen több évre megállapítani a közös­­ügyi kiadások maximumát, mert erre sem­mi józan alap nem volna található. E „Normal­ Budget”-től bizonyosan minden évben történnék eltérés, és így minden évben egybe kellene lépni a deputatiók­­nak, melyek e szerint csak az által külön­böznének a delegátióktól, hogy az egész operatió hosszadalmasabb volna. Értjük tehát, nagyon jól értjük az indítványozók indokait a nagy­ német Zukunftspolitik szempont­jából. Minthogy azonban a több­ség a jelen gyakorlati kívánalmait szokta sze­mmel tartani, nem hiszszük, hogy a delegatiós intézmény lényegét megtámadó javaslat komolyan akárcsak szóba is jövend. Nagyobb baj lesz azon kérdéssel : vaj­­on a Lajthántúli delegatió tagjai a reichs­­rath plénumából választassanak e minden osztályozás és korlátolás nélkül, vagy pedig — miként a kormány s a lengye­lek óhajtják — akként, hogy meghatá­­roztatván az egyes országokra jutó tagok száma, e tagokat az illető országok reichs­­rathi képviselőinek soraiból kellene-e vá­lasztatni ? Látszólag ez szorosan véve Lajthán -túli f­­e­l­ü­g­y, hanem eminenter közös­­s­é válik, mihelyt ettől a delegátióknak tétele vagy nem tétele tétetik függővé. Pedig így van a dolog. A németek azt mondják, hogy ők semmi esetre nem fo­gadják el a csoportok szerinti választást, míg a lengyelek kijelentik, hogy ők — ha ezen választási mód nem fogadtatik el — nemcsak a delegátióban nem vesz­nek részt, hanem még a birodalmi tanács­ból is kilépnek. Az új „Presse,“ mint a német többség közlönye, ennek nézeteit főleg Magyar­­országgal­ párhuzamok által véli igazol­hatni, s ez egy okkal több arra, hogy érveivel mi is foglalkozzunk. Ez érvek élén azon tétel áll, hogy a delegatio működése csak akkor lehet ha­tályos, ha azon gyűlésnek, melyből ke­letkezett, többségét képviseli; de a delegatio (Lajthán túl) nem lehet az, ha a választás szabadsága csoportok felállítása által korlátolva van. Legyen szabad mindenek előtt a közös­ügyi törvény szavaira emlékeztetni, mely sz­erint Magyarország megválasztja a maga bizottságát, aztán „válaszszanak ő Fel­sége többi országai és tartomá­nyai­ is hasonlóul alkotmányos módon, épen annyi tagból álló bizottságot.“ A de­­legatiót tehát „az országok és tarto­mányok“ választják, a­mi teljesen cor­­rect, mert a Lajthán túli részek soha nem képeztek és még most sem képeznek ál­­lami egészet, miként ez a magyar korona tartományaira nézve áll. Van osz­trák császári korona, van magyar királyi korona, de Lajthán túli koronát sem a történet, sem a közjog nem ismer. Az új „Pressédnek tehát igaza van, hogy a delegatiónak azon gyűlés többsé­gét kell képviselni, melyből keletkezett, de ezen gyűlés — mint a törvény más helyén mondva van — „Ő Felsége többi országainak gyűlése,“ s a retekszáb­ csak annyiban illetékes a delegátusok választására, a mennyiben ő Felsége „többi országai“ egyenként vannak ben­ne képviselve. A különbség a magyar és a Lajthán túli delegatió keletkezési módja közt csak természetszerű corollariuma azon különbségnek, mely a magyar országgyű­lés és a bécsi reichsráth­ természete közt létezik. A közösügyi törvény szerint a magyar bizottság „képviseli az ország­­gyűlést ő Felsége többi országai­nak irányában .“ világos tehát, hogy a német-szláv bizottság ő Felsége több­i országait képviseli Magyarország irá­nyában. E rendeltetésnek nem felelne meg a Lajthántúli delegatió, ha ő Fel­sége többi országai közül akár csak egy nem volna benne képvisel­ve. Mélhatlanul szükséges tehát oly intéz­kedés, mely biztosítja azt, hogy a delegatió­ban minden Lajthán túli ország­­képvisel­­ve van. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a delegatióhoz mindegyik ország reichs­­rathi képviselete járul bizonyos számú ta­gokkal. E számarány előttünk közömbös. Ezt végezzék el maguk közt, akiket a do­log illet. Törvényünk szavának elég van téve, mihelyt a delegatióban minden Laj­thán túli országnak van képviselője. Téved továbbá az új „Presse,“ midőn azt mondja, hogy nálunk senki sem mer­ne hasonló engedményt szóba hozni. Nem­csak szóba lett hozva, ha­nem az ország­gyűlés által elfogadva, hogy Horvátor­szágnak arra nézve, mi módon akarja megválasztani az őt illető delegátusokat, a legnagyobb latitude engedtetik. Ez tény, mely a bécs lap előtt is ismeretes lehetne. Ha végre a német többség közlönye aggodalommal említi, hogy a magyar de­legatio mindig unanimiter fog szavazni, s hogy mindig övé lesz a többség, mert legalább egy szavazat mindig mellette lesz a németek közül: erre azon kérelem­mel bátorkodunk vál­aszolni, szíveskedjék az új „Presse“ kissé utána nézni, hogy vájjon mivel lesznek foglalkozandók a delegátiók. Egy sem illeti őket mindazon kérdések közül, melyre nézve a birodalom két felének érdeke egymással ellenkezhet­nék. Mindezeket a deputatiók, illetőleg a kormá­nok előterjeszt­ése alapján, a két parlament már előre is rendbe fogja hozni, a delegátiók pedig csak oly kérdé­sekkel fognak foglalkozni, melyekre néz­ve nem lehet, hogy egyetértés ne legyen a Lajthán inneni és túli liberálisok közt. A közös ügyekre mi 30% et fizetünk, a Lajthán túliak 70% et. Mindkettőnk ér­dekében áll, hogy a 30, illetőleg 70 szá­zalék, concret számban kifejezve, minél ke­vé­sbbet tegyen. Mindkettőnk érdekében álland tehát például az is, hogy a hadi bud­­get ne tegyen 90, hanem— teszem— csak 80 milliót, mert akkor a Lajthán túli já­rulék ép úgy fog alásülyedni 63 millióról 56 ra, miként a miénk 27 millióról 24 re, és így lesz az a közösügyi budget minden pontjával. Hiszen épen az legfényesebb tanúbi­zonyság a közösügyi törvény alkotójá­nak mély államférfim belátása mellett, hogy ő külön választá azon kérdéseket, melyekre nézve a két fél érdekei egy­mással ellenkeznek, azoktól , melyekre nézve legalább a szabadelvűeknek nem lehet egy véleményen nem lenniük hogy amazokat deputatiókra, emezeket a dele­­gatiókra bizta, s ez utóbbiakat csak ak­kor kívánta életbe léptetni, midőn ama­zoknak munkája már be van feje­zve. Mindezekből látni való, hogy sem a jog, sem az opportunitás szempontjából valódi sulylyal biró érv nem található annak el­lenzésére, hogy a bécsi delegatió tagjai az országos képviselők csoportjai szerint vá­lasztassanak. A focde­ralismusnak valóban mi sem vagyunk barátai, hanem annak jogosulatlan és kártékony követeléseit bi­zony nem azzal fogják erőtleníteni, ha még azokat is visszautasítják, melyek tel­jesen jogosultak, és sem a birodalomnak, sem a Lajthán túli félnek kárára nem vál­hatnak. Az osztály elnökének megbízása folytán érte­sítem az érdeklett tagokat, hogy az V-ik osztály legközelebbi ülése a f. évi oktober 22 -i orszá­gos ülés eloszlatása után azonnal meg fog tar­tatni. Pest, october 21-kén 1867. D r R­a­d­i­c­h Ákos, V-dik osztály jegyzője. A házszabályok némely hiányairól. Igazolás. II. A magyar képviselőház kétféle igazo­lást ismer. Egy feltételeset, és egy véglegest. Az első, az igazoló bizott­ságnak azon szereplappé vált kifejezésé­vel: „A szabályszerű harmincz nap fenn­tartásával,“ történik, ennyi idő alatt t. i. a választás napjától számítva, mindig fo­­­­gadtatnak el kérvények és pótló bizonyí­tékok az ideiglen igazolt képviselők el­len ; míg a végleg igazoltak ellen, a 14 ik pont szerint, többé ilyes panasznak hely nem adatik. A képviselőház ez utóbbi, magában véve igen helyes §-nak alkalmazásában­­ oly egyenlőtlenséget hozott be a koráb- ' ban és a későbben igazolt tagok közt,­­ mely az osztó igazsággal ellenkezik. A kit t. i. a ház, mindjárt kezdetben,­­ első, ideiglenes alakulása után, az osztá­­­­lyok véleménye nyomán igazolt, illetőleg a kií­rás nélküli tagok sorába felvett — bár a szabályszerű 30 nap még nem múlt is el — az ellen többé panaszt nem fo­gadott el. Sietni kell tehát a kérvénynyel az olyan képviselő ellen, ki az országgyű­lés megnyitásán már jelen leend , mert ha akkor, mint kifogástalan mutathatja be magát az illető osztály előtt, a sérel­mes fél többé elégtételt nem nyerene. Fejére olvassák a 14. §-t, mely igy szól : „A ház alakulása kimondatván, az iga­zolt követek ellen többé panasz el nem fogadtatik.“ A legelőbb megjelenő 226 tagnak — ez lévén az alakulhatásra megkivántató szám—a később jelentkezők felett e szerint mintegy kiváltsága van. Nem ugyan elv­ből, hanem elnézésből. Ezen elnézést p. o. a jelen országgyűlés kezdetén többek közt azon aggodalom is látszik indokolni, hogy a megkívántató szám talán nem is fog csupa kifogástalan választásokból kikerülni. Országszerte nagy volt t. i. a buzgalom a képviselő­jelöltek közt. Ezen egyenetlen eljárásnak , melyet inkább elharapódzottnak, mint megálla­­pítottnak mondhatnék, jövőben megszün­tetését mind a logica, mind a választók érdeke még azon esetben is követeli, ha különben az igazolási eljárás a régi ma­radna. Ritka eset is lesz reá, ha ezentúl, mint reméljük, a törvény azon rendelete (1848. V. 24. §.), hogy a választások négy hét­tel az országgyűlés megnyitása előtt végrehajtassanak, pontosan megtartsu­k. Az illető kisebbségek ennyi idő alatt bi­­zonyító adataikat összegyűjthetik, és sé­relmeik orvoslását okadatolt előter­jesztésben kérelmezhetik. Az igazolási eljárás egyébiránt két részre oszlik. Egyik: kiszemelése a kifo­gás alá nem eső választásoknak, melyek­nek t. i. a házszabályok 9. §-a sz. a) vá­lasztási jegyzőkönyve rendben van, és b) melyek iránt panasz beadva nincs. Másik, fontosabb : tárgyalása és eldöntése azon választásoknak, melyek kétségbe vonat­tak, s melyek iránt a 8. §. sz. vitatkozás lehet. Az első alig egyéb egyszerű lajstromo­zásnál, s azt a háznak ideiglenes tisztikara, a korelnök és közjegyzők, szintoly jól el­­végezhetnék, mint az osztályok; a ház ezeket csak tudomásul veheti. Nevezhetne e czélra egy külön ideiglenes bizottságot is, mely egy-két nap alatt e munkának könnyen végére járna. Egészen különböző ettől a kétséges vá­lasztások feletti határozás. Ez már valódi bírói eljárás, és kell hogy ennek min­den kellékeit, szigorát, pontosságát, rész­­rehajlatlanságát, még­pedig a legnagyobb mértékben egyesítse magában. Azonföl­ül megfeleljen azon magasabb, alkotmányos szempontoknak, melyeket korábbi czik­­keimben mintegy bevezetésül emeltem ki. Az ott mondottakra hivatkozva, már most, kitűzött feladatomhoz képest, az angol eljárásnak mintegy magyar min­táját kellene adnom, de mivel ez külön­ben is egy új czikk egész keretét igényli, legyen szabad még egy perczig a ház szab. 10. § ánál időznünk. Ez így szól: „Panaszt csak az illető vá­lasztókerületi követjelöltek vagy válasz­tók, és egyedül írásban tehetnek, s csak úgy vétetik figyelembe, ha okadatol­­v­a (?) van.“ E szó maga némi értelmezést kiván. Némelyek csak az egyszerű indokolást, vagyis a panasz okának adását értik alatta, míg mások bizonyító okmányok­nak (documentum) a kérvényhez mellé­kelését kivánják, hogy azt „figyelem­be“ (?) v­ehessék. Fontosabb volna ennél megnevezése annak, ki a beadott panasznak bebizo­­­nyítását a kitűzendő idő alatt magára vállalja; fontosabb a pénzbeli biztosíték (cautio) letétele az okozandó költségekre, a­melyek eddig többnyire fedezetlenül ma­radtak. A practicus angolok, mint látni fog­juk, mindezekről gondoskodni el nem mulasztották. .... Hl. Az igazolási eljárás pedig angol minta után magyarra fordítva, ily forma volna. Szabatosság okáért §-okba foglalva mu­tatom azt be, azon kéréssel mégis, hogy azt csak vázlatnak tekinteni, s a netalán használható eszmeszálakat , mintegy oly alaphálózatnak venni méltóztassanak , melyre avatottabb kezek majd megállható kész munkát fognak hímezni. Az el­ő §-ok a fennálló házszabályok­nak az uj mintával a combinatióját mutat­ják, s mintegy beakasztó kapocsul szol­gálnak, míg a következő §-okban az ol­vasó hivebb utánzással, illetőleg kevés­bé „szabad fordítással“ fog találkozni. A. §. A ház bármely tagja ellen, megvá­lasztatása napjától, ezt bele (nem) értve, számítandó 30 nap alatt kérvényt beadni lehet. §. Kérvényt valamely választás meg­­erőtlenítésére csak az illető választókerü­let választói adhatnak be,­­ csak úgy vé­tetik tekintetbe, ha : a) A képviselőházhoz intézve. b) Bizonyító adatokkal ellátva. c) Legalább tíz választónak, kik között az ellenjelölt vagy a választási bizottság tagjai is lehetnek, hitelesített névaláírásá­val ellátva­ nyujtatott be. d) Ha a panasztóknak a kérvényt szük­ség esetében élőszóval vagy pótló ada­tokkal is védendő egy vagy két megbí­zottja megneveztetik , és végre : e) Ha az okozandó költségek fedezés­ére, előleges biztosítékul, készpénzben vagy hitelpapírokban, (egy ezer) forintnyi ér­ték, az elnök kezéhez letétetett. (Angliá­ban 1000 font sz.) §. Minden választás érvényessége fe­lett, ha az il­y módon megtámadtatott, a ház saját kebeléből választott közegek által, s az alább körülirt eljárás szerint, ítél. B. §. A ház elnöke, megválasztása után 3 nap alatt elkészíti s a ház asztalára lete­szi hat oly képviselő névjegyzékét (Warrant), kik az egész igazolási eljárást intézni, s annak rendes folyama felett őrködni fognak, s együttvéve az igazo­lási (fő vagy állandó) bizottsá­got képezik (­ General Committee.) §. Ezeknek minden kifogáson fölül álló, teljesen független és részrehajlatlan (kor­mányhivatalt nem viselő) és az ország különféle vidékeire való tekintet­tel kiszemelt oly képviselőknek kell len­niük, kik ellen kérvén beadva nincs. §. Kifogást ellenek a ház bármely tag­ja, vagy az illető kérvényezők 3 nap alatt tehetnek , mihez képest a ház elnöke, a felekkel való értekezés utján, a névjegy­zéket kiigazitandja. §. Három nap múlva a kiszemelt hat tag a házban megjelenvén, ott a követke­ző esküt teszi le : „Én........esküszöm, hogy a reám bizot­takban híven és lelkiismeretesen fogok eljárni.“ §. A választásokra vonatkozó minden beadványok ezután ezen . . . bizottsághoz tétetnek át. §. Határozatai csak úgy érvényesek, ha azok hozatalánál legalább négy tag volt jelen. (Quorum.) 6. § Az igazolási . . . bizottság legelőször elkészíti s a ház elé terjeszti «azon tagok névjegyzékét, a kik a bíráskodás tiszte alól felmentetnek. Ezek: a) a 60 évesek; b) a kik érdekelve vannak; c) kik ellen kérvény adatott be, mig ez részökre kedvezőleg el nem dön­tetett ; d) a kik birói vagy e) kormányhivatalt viselnek; végre f) a háznak jegyzői, tisztviselői és külön megbízásaiban eljáró tagjai. §. E jegyzék, közszemlére kitétetvén, kijavítható 3 napig. Ezentúl is nyilván­osságban tartatik, s folyvást javítható. (Folytatjuk.) Országgyűlési tudósítás A képviselőház oct. 21-ék­ tartott illése. Elnök: Szentiványi Károly; jegy­ző: Gajzágó Salamon a szólam kívánó­ját jegyzi : Rad­ich Ákos. A közelebbi ülés jegyzőkönyve hiteles süttetvén, elnök úr a következő irományo­kat mutatja be : Baranya megye Németürög választó kerületé­ben megválasztatott Kossuth Ferencz, Pozsony­­megye Szempcz kerületi képviselő Zichy József, pestmegyei váczi kerületi képviselő Drágffy Ká­roly urak beadták megbízóleveleiket. Ezek az állandó igazoló bizottsághoz utasit­­tatnak.­­ Eperjes városa közönsége a fensőbb törvény­hatóságok szervezése következtében egy ilyen székhelyet Eperjes városában meghagy­atni, s ez érdemben benyújtott emlékiratát figyelembe vétetni kéri. A Hajdúkerület, mint országos törvényhatóság, az iránt folyamodik, hogy első­sorban oly törvény alkottassék, mely által a törvényhatósági önkor­mányzat a felelős miniszteri kormánynyal össz­­hangzásba hozassák. Több szentesi lafees 1843—49 ben törvénye­sen kibocsátott papirpénzjegyek beváltásáért, il­letőleg az elkobozottak kártalanításáért folya­modik Poór László és Jendrolovszky János pesti la­kosok és lábbeli készítők, az 1849. évi hadjárat alkalmával a magyar hadsereg részére az új épü­letbe beszállított lábbeliekért járó 1362 frt 54 krt kifizettetni kéri. Spák János egri csizmadia, több társa nevé­ben a 49 ikr időszak alatt a honvédek részére ki­szolgáltatott lábbeliekért járó­ 2728 frt 30 kr követelését kifizettetni kérik. Weiszmann Lipót, ungvári lakos, az 1849-ik évben a magyar állam pénztáraiban részére utalványozott, de ki nem fizetett 12,713 frt 49 kr ezüstpénzbeli kiszolgáltatását kéri. Szulovszky Gusztáv sárosmegyei királyi lakos, az 1849. évi hadjárat alkalmával volt élelmezési biztos, a felsővidékbeli magyar hadsereg számára a teljhatalmú kormánybiztos rendeletéből requi­­rált élelmi­szerekért kérvényező által bírói ítélet folytán saját vagyonából fizetett 56,357 frt 17 kr pengő pénzben és 6% kamatainak megfize­tését kéri. Friedmann József sárosmegye, királyi korcs­mabérlő 1849-ben a magyar hadsereg részére az élelmezési biztos utalványozása folytán kiszol­gáltatott élelmi czikkért járó 714 frt megtéríté­sét kéri. B­ó­n­i­s Sám­uel benyújtja a pesti nyom­dász testület sürgető kérvényét, melyben a f. évi mart. 17-én kelt, a sajtó­viszonyo­kat rendező bel- és igazságügyminiszteri rendelet 5 ik pontja tárgyában beadott, s a kérvényi bizottmányban már általános helyeslést nyert alázatos folyamodványok mielőbbi elintézését kérik. Szóló ezen ügyet, mely rég­óta van a kérvényi bi­zottmányhoz áttéve, ismétlőleg oly utasí­tással kívánja oda vezettetni, hogy ez iránti jelentését a bizottmány mielőbb megtegye. Dettrich Zsgmond,mint a kérvényi bizottmány elnöke, felvilágosításul m­eg­­jegyzi, miszerint a pesti nyomdász­ testü­let folyamodását a bizottmány már tár­gyalta, s jelentését nem sokára előterjesz­­tendi ; a hozzá utasított egyéb tárgyakra nézve tájékozásul megjegyzi, hogy ezen harmadik ülésszak eddigi napjait bizott­­mányi, osztály és országos ülések vevén igénybe, a kérvény­bizottmány nem tár­­gyalh­ató a nála levő, mintegy három­százra menő kérvényt, azonban szét­osztván tagjai közt az ügyiratokat, re­ménysége van mielőbb azokat elintézhet­ni, a jelentését a ház határzata alá ter­jeszthetni. Ez értelemben nyilatkozott Német Károly képviselő is. A ház e felvilágosító nyilatkozatokat tudomásul véve. Ezután elnök úr tudatja a házzal, hogy K­o­vá­c­h László, Heves megye egyik kép­viselője, interpellatiót jelentett be a minisz­tériumhoz. A ház nagy figyelme közt K­o­v­á­c­h László következő beszéddel adja elő in­­terpellatióját : T. ház! Egy interpellatiót kívánok, a 1. minisz­­térium­hoz intézni Heves és Külső-Szolnok törvé­­nyesen egyesült vármegyék érdekében. Tudva levő dolog, hogy a minisztériumnak az érdekelt megyéhez intézett egy rendelete, a megye bizottságának eltérő felfogásán alapuló határozata következtében nem teljesíttetett, minek követ­keztében a minisztérium szükségesnek látta, kiadott rendeletének királyi biztos közbejöttével szerezni érvényt. A királyi biztos folyó oct. 11-én megjelen­vén, s a megye bizottmánya által törvényes kormányt megillető tisztelettel fogadtatván, a mi­nisztérium érdekelt rendeletének foganatbavé­­telt szerzett, s mint tudomásom van, az­­ végre is van hajtva. Miután tehát a minisztérium által kiadok, 3 s megye által ti­ztelettel mellőzött eme ívndelet immár foganatosítva van, bátor vagyok a minisz­tériumhoz ama kérdést intézni: „szándékszik-e és meddig szándékozik a t. miniszteri isn Heves és Külső Szolnok törvényesen egyedü­ várme­gyéknek önkormányzati jogát felsn­gí­zve tarta­ni ?“ Fenntartván magamnak a t. mi­szterium vá­laszához képest e tárgy irá­­t nézetétme kifejteni. (Általános helyeslés.) R. Wenckh­eim­ Béla belügyminiszter. Az imént tett interpellatio következtében a miniszté­­rium örömmel ragadja meg az alkalmat, ezen fol­tos üreyre nézve eljárásáról a t. h­ázna­v szám­­­­adni, ho­gy azonban a minisztérium ezt az ügy fo­n­tosságához képest megtehesse, kérem az interpol

Next