Pesti Napló, 1867. október (18. évfolyam, 5234–5260. szám)

1867-10-23 / 5253. szám

245-5253. Szerda, october 23. '81P. sz. évi főir­am Szerkesztési iroda: "pHren­tíziek tere 7. szám. 1. emelet. 1 v • •. • —-* — — »• 6 lap szellemi rész­ét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bem­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ki­ idó-hivatal: Feren­cziek tere­­­szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­tézendők. ITAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 ujkr Nyílt-tér, 5 hasábos petit 25 új kr. határon túlmenőt pedig senkinek nem kell tűrnie. Megemlítettük azonban a tényt annak kimutatására, miszerint Beust báró élénken érzi, mily sikamlós még most is a tér, a melyen áll. Nagyon mulattató benyomást tett itt egy clericalis lap azon közleménye, mi­szerint: Mühlfeld tudott stante sessione, midőn épe­n a ház­assági törvényt védte, a guta megütötte. — Íme, mondák, az ég büntetése! Hanem az ég megbüntette sze­gény Mühlfeldet, mielőtt még esze ágá­ban volt a concordatum­ot megtámadni. A bécsi követ ugyanis évek óta ki van téve rögtöni mellgörcs-rohamoknak, s az ötvösök ne­m tagadják, hogy az ily ro­ham egysz­­ tragikai v­ég felé vezethetne. Hanem az a köret, melyet Mühlfeld a minap egyik bizottmányi ülésben kapott, oly csekély jelentőségű volt, hogy a kö­vet másnap már ismét szónokolhatott az alsóházban. Elleneinek tehát még kissé várakozniok kell a Nemesisre, a­melyről még épen nem tudatik bizonyosan, hogy kit fog utolérni!? A házszabályok némely hiányairól. Igazolás. II. (Vége.) §. Ezután az igazolási.. . bizottság el­készíti, s jóváhagyás végett a ház elé tel­­terjeszti az elnökök névjegyzékét (­ Chairmen’s Panel), kik, számszerint 6—12, a választások felett ítélendő külön bizottságokban (Select committees) mint elnökök, felváltva működnek. Ezekn­k minden kifogáson fölül álló, független és részrehajlatlan képviselők­nek kell lenni, s hivatalaikban 3 nap alatt a­z­áz által megerősittetvén, az ülés­ben megjelennek, s ott a következő esküt teszik le: „Én.... esküszöm, hogy az előttem tár­gyalandó ügyekben, minden részrehajlás és mellékes tekintetek nélkül, híven és lelkiismeretesen fogok eljárni, s minden igyekezetemet az igazság kiderítésére for­­ditandom. Isten enge n úgy segéljen !“ §. Ezen elnökök aztán a bíráskodás kö­telessége alól felmentetnek, (t. i. a select committee-kben.) §. A többi, szolgálatra köteles (liable) tagokat azután az igazolási. . . bizottság sorshúzás utján öt osztályra (Five Panels) osztja fel, melyek kebelé­ül fogja hetenként felváltva a biráskodó ta­gokat — a tulajdonképeni igazolási (külön vagy al­­bizottságot — szá­m­­szerint négyet, kiszemelni. (Select com­­mitt­.) §. A szolgálatot teendő osztály a tár­gyalás előtt mindig 15 nappal, bíráskodó tagjai azonban csak 24 órával előbb je­löltetnek ki és hozatnak köztudomásra. §. A beadott kérvények beérkezésük sora szerint, az egyidőben érkezők betű­rendben (a választókerül­t nevének kez­dőbetűje szerint) fognak tárgyalás alá ki­­t­űzetni. §. A kitűzött határidőről az illető felek értesittetnek. D. §. Elérkezvén a kitűzött határidő, az (állandó) igazolási bizottság*, 24 órával a tárgyalás előtt, zárt ülésben kiszemelt a szolgálatban levő osztályból (from the Panel in service) azon négy tagot, a­kik, mint igazolási bíróság (eztán leg­­czélszerűbb elnevezése volna a select committee-nek?) a választás érvényessége felett ítélni fognak. . §. Ezek rokonok vagy érdekelt felek nem lehetnek. Kifogást önmaguk ellen is ’/4 óra alatt tehetnek. §• Egyidőben az elnökök bizott­sága (Chairmens Committee) is összeül, s a maga kebeléből választ elnököt az ala­kuló igazolási bíróság számára. Az eredményt az (állandó) igazolási bi­zottságnak csak a bíróság megalakulása után adja tudtára. §. A biróság egész személyzete most köztudomásra hozatván, a felek mind az elnök, mind a birák ellen 2/a óra alatt szabatosan indokolt kifogást tehetnek, mely alaposnak találtatván, azonnal uj vá­lasztások történnek. Ha ismét kifogás lenne, ez a ház elé terjesztendő, mely e felett véglegesen ha­tároz.*) *) Ha a General committee rész választást tesz, az ügy a ház elé kerülvén, esetleg a G. com­mittee feloszlatását is vonhatja maga után. [ §. Ha a ház jónak látja, a fennforgó esetre külön el­nököt is nevezhet.­­ §. A bíróságnak ily módon megválasz­­t­ot tagjai másnap (a ház által meghatá­rozandó büntetés terhe alatt) a házban megjelenvén, ott a következő esküt te­szik le : „Én... esküszöm, hogy az általam tár­gyalandó választási ügyben, minden sze­mélyválogat­ás és részrehajlás nélkül fo­gok ítélni, s a tisztemhez tartozó dolgok­ban hiven és lelkiismeretesen járok el. Isten engem úgy segéljen \. §. A bíróság tagjai azután tisztekben eljárni, szintén büntetés terhe alatt köte­­■ leztetnek-E. §. A bíróság megalakulván, a kitűzött időben az illető ügynek tárgyalásához fog. §. Annak befejezése előtt, a ház külö­nös engedelme nélkül, 24 óránál tovább magát e­1 nem napolhatja. §. Érvényes határozat hozatalára min­den t­ájának jelenléte szükséges, de egy­nek vagy kettőnek kényszerű távol­léte miatt fel nem oszlik, sőt ily esetben a maga kebeléből elnököt is helyette­síthet. §. Ha a bíróság két tagra olvadna le, ezt a háznak bejelentvén,feloszlik, kivéve azon esetet, ha a felek bele­egyeznek. A felek ily önkénytes beleegyezésével a bíróságnak egyetlen egy tagja is elítél­heti az ügyet. §. Ülései rendesen nyilvánosak , de zárt ülésben is tanácskozhatik. Esküvel hallgatásra kötelezett gyorsírók mind a két esetben jelen lesznek. §. Ezen bíróság maga elé idézteti és ki­hallgatja a tanukat, szükség esetében a hely­színen vizsgálatot tarthat, s mindazt elrendelheti, mit a tényállás tisztába ho­zatalára szükségesnek vél. §. Megkereséseinek az ország minden hatósága engedelmeskedni tartozik. §. Vizsgáldja azonban a képviselőház valamely tagját, csak maga a képviselő­­ház küldheti ki. §. Az igazolási biróság (miként az an­gol „Select Committee“-t ne­vezzük) a kérdést, feljebbvitel nélkül, véglegesen eldönti. §. ítéletét a többség véleménye szerint mondja ki. Ha a szavazatok megoszlanának, az elnök szavazata kétszer számíttatván, a kérdést eldönti. (A casting vote.) §. Kétség esetében, ha törvények ma­gyarázatáról vagy valamely közjogi elv kimondásáról van szó, a bíróság a kér­dést a ház elhatározása alá ter­jeszti. § A képviselőháznak parancsára, az ügyet ujabb tárgyalás alá veszi. §. Az ügy mindaddig befejezettnek nem tekintetik, mig a bíróság ítéletét ki nem mondotta s a képviselőháznak be nem je­lentette. §. A főkérdés után ugyanazon bíróság egyúttal a költségek felett is itél, s ítéle­tét a legrövidebb uton vagy maga végre­hajtja, vagy az illető hatóságok által vég­rehajtatja. (A házszabályok többi hiányairól al­kalmilag folytatjuk.)­­. • . Z. A. Pest, oct. 22. Csernátony úr azt kérdezi a „Hon“ mai lap­jában : „Vájjon mit ért­zne a pozsonyi ország­gyűlések valamelyik elhunyt ellenzéki bajnoka, ha feltámadna látni és hallani, hogy 1867-ben Somssich Pál és Zsedényi Eduárd urak viszik a szót a­, magyar nemzet képviselői többségének nevében ?” Megfelelünk Csernátony urnak . Bizony azok, ki 48 előtt elhunytak, ha ma feltámadnának, sok dolgokon lennének kénytelenek csodálkozni, s hamarjában nem igen volnának képesek magu­kat mindenekben tájékozni; de ha kis ideig szét­néznének köztünk, azon csak megnyugodnának, hogy Somssich és Zsedényi néha néha a többség nevében viszik a szót. Csernátony úrnak is körül kellene egy kissé tekinteni, hogy megérthesse, a­mit szemeivel lát, mert hiszen ő is hasonló e tekintetben az általa idézett elhunyt képviselőkhöz. Gondolom, nincs szüksége Csernátony úrnak bővebb magyarázatra, — ha kell, azz­al is szolgá­lunk. 7. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház oct. 22-én tartott ülése. Eln­ö­k: Szentiványi Károly , az ülés jegyzője Radich Ákos. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesít­­tetvén, elnök úr a következő irományokat m mutatja be: A képviselőház tisztviselői lakbér - illetékért folyamodnak. Kérvényük a költségvetési bizott­sághoz utasittatik. Tordamegyében lévő Gyéres község önkor­mányzatába való visszahelyeztetését kéri. Két Baranyamegyebeli helység panaszolván, hogy 1852-ben a földadót kétszer vették meg rajtuk, orvosoltatást kérnek. Vasmegyében levő Német Genes lakói Kovács Istvánt közakarattal néptanítóul választván meg, s e választás a szombathelyi szentszéktől meg­­semmisittetvén, Kovács Istvánt hivatalában meg­­erősittetni kérik. Ezen folyamodványok a kérvény­­bizottság­hoz utasíttatnak. Ezután elnök úr a tegnapi határozat értelmében felhívja a ház tagjait a tizen­­egy tagú bizottmány megválasztása vé­gett szavazatjegyeiket beadni. A szavazás legott név szerint meg is történt. A nem szavazottak felolvasott névjegyzéke arra látszik mutatni, hogy ezen szavazásban a baloldal nem vett részt. Elnök azon kérdésére, vájjon a beadott szavazatok azonnal számíttassanak-e ösz­­sze, mely czélból az ülést rövid időre fel­függeszteni kellene, a ház Bónis Sámuel felszólalására abban állapodott meg, hogy mivel az osztályokban is vannak teendők, a mai szavazás eredménye a holnap d. e. 10 órakor megnyitandó ülésben fog ki­hirdetet­ni. Más tárgy hiányában az ülés eloszlott. A képviselőház oct. 21-ki üléséből. Zsedényi Ede : Azon meggyőződéstől vezé­reltetve, hogy a t. háznak a jelen esetben a leg­­­gondosb óvatossággal kell eljárnia, nem fogad­hatom el előttem szóló azon állítását, hogy épen azért, mert nem a minisztérium tette az előterjeszt­­vényt, de a korona ügyésze, azt úgy, mint Csiky képv­ esetében, a kérvényi bizottsághoz kellene utasítani. Mert az én véleményem szerint nagy különbség van ugyanis azon tett között, melyről Csiky vádoltatott és azon politikai vád között, mely Böszörményi ellen intéztetik. Az én vélemé­nyem az, hogy épen e kérdés gyakorlott törvény­­tudó tagtársainkból alakult bizottsághoz utasítan­dó, mely véleményt adjon a­felől, hogy mit paran­csol egy részről a képvi­sérthetlensége, más rész­ről az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatása.Mert hiszen előttem szóló tagtársam sem fogja tagad­­ hatni, hogy a képviselő és magánpolgár joga ugyanazon egy személyben minden parlamentáris országban és kormány alatt szorosan el van vá­lasztva. De épen, miután könnyen megtörténhe­tik, hogy a kormány hatalmával visszaélve, a magán­polgárt a büntető bíróság elé vezetni akarná, csak azért, hogy a képviselőt sújtsa, a képv. testületek minden alkotmányos országban saját tagjaikra nézve fenntarták maguknak azt, hogy a közvádló ellenük bűnvádi keresettel fel nem léphet előleges engedélyük nélkül. A törvényhozás ez­által nem akarta a képvi­selőt arra felhatalmazni, hogy különb szabadsá­gokkal éljen, mint bármely magánpolgár, vagy hogy külön törvények alatt álljon , de biztosítani akarta őt azon hatalom visszaélései ellen, mely a közvádlót politikai tekintetekből a képviselő ellen használhatná fel. Tehát a képv.­ház érde­kében fekszik meggyőződni, hogy váljon oly tények hozattak e fel vádlott tagja ellen, melyek először nem a képviselő, de kizárólag a magán­polgár hatáskörébe esnek, é­s melyek másod­szor elegendők azon meggyőződés elnyerésére hogy ha a vádlott nem is volna ellenzéki képvi­selő, mégis a közvádló csak törvényes köteles­ségét teljesíti, ha ellene, mint magánpolgár ellen fellép. Ezen irányadó elveket a jelen esetre alkalmazva, azt látjuk ugyan, hogy Böszörményi tagtársunk ellen, nem mint képviselő, de egye­dül, mint újságíró ellen akar sajtótörvények sze­rint bűnvádi keresetet indítani. De vájjon azon meggyőződést szerzi-e nekünk a vádtevés azon tartalma, mely szerint más hír­lapok által is közhírré tétetett Kossuth leveléből idézett szavakban jelöltetik ki azon izgatás, me­lyet a 48. X­ III. tez. 21. §-a szerint a közvádló megtorolni kíván ? (Ivánka Imre közbeszól : Nem ide tartozik, napirendre.) Tessék meghall­gatni Ivánka úrnak, azután felelni,­­ tehát, ha váljon elegendők-e az adatok arra, hogy tagtár­sunk ellen, ha nem is volna ellenzéki képviselő, mint magánpolgár ellen indíttathassák sajtóper, ennek bővebb megfontolását egy külön küldött­ségre akarjuk bízni. (Zaj a baloldalon.) Kérem, beszédemet meghallgatni. Most tehát nem arról van szó, hogy lehet e tagt­ásunkat bűnvádi per­be fogni vagy nem, mert arról, hogy perbe fog­ják, a törvényszék fog ítélni, hanem hogy olyan ő a közrádió kérelme, mely az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatása tekintetéből bő­vebb megfontolást igényel, és épen azért nem a kérvényi bzottsághoz, mely hóról hóra válto­zik és nem erre volt kiküldve, hanem külön küldöttséghez kívánom utasuttatni. (Helyeslés.) Azért Somssich indítványát pártolom. Perczel Mór I. T. ház! Ha valaha kétkedtem volna hazám jövőjében, megvallom, a mai dis­­cussió minden kétségemet eloszlatta volna, lut­ván férfiakat, kik az alkotmányosságnak, s f meg az ezen alkotmányosságot kiválólag biztosit im­munitásnak védelmére oly avatottan és éj­ jeles dialecticival szólalnak fel, mint azt Staassich Pál képviselőtársunk az imént téve. Távol vagyok attól, hogy én több indokot hoz­zak fel és csatoljak azokhoz, m­elyeket ő az im­munitás m­eóvása tekin­­té­en előhozott; de nem oszthatom azon véleményét, hogy azon választ­mányba, m­­elyet ő kiküldetni javasol, csupán szakértők, csupán jogtudósok választassanak. Én nemcsak ily tárgyakban — t. i. publico-posit'CU9 kérdésekben — de a szaktudományt még inkább Pest, ocl. 22 1867. (J. F.) Ha az ember Mocsáry Lajos ur­nak, Borsod vármegye érdemes alispánjá­nak a „ Hon “ban megjelenő czikkeit olvas­sa, akarattam!­ eszébe jutnak Bernát Gáspár mulatságos tréfái: az a nagy kappan, mely akkora volt mint egy lovas zsandár; az a nagy hideg, a melyben ködmű­iden szil­­lettek a csecsemfík stb. Mocsáry úr is megingyit mindent, és semmit sem lát az ő természetes színében és valódi helyén. O , ha a kormány kiad egy rendel­­et egy törvénytelen jegyzőkö­nyv m­gsem­­misítésére, abban feléledni látja azt a gya­lázatos bűnt, mely a Hlav­ics névhez van tapadva. O azt hiszi, hog­y a kormány szándé­kosan idézte elő a hevesi este­zést, hogy alkalma legyen oda biztost küldeni, s kedvtelését, mely abból áll, hogy a me­gyéket megalázza, teljesíthesse. Csak azt csodálom, hogy nem látott kormány-kü­l­­dön ezöket, a­kik pénzzel vásárolt­k meg a bizottmány ellenszegülését. Ő azt az állapotot, melyben Heves van jelenleg, „egy kis alkotmányos ost­romállapotának nevezi. Talán csak azért nem nevezte valóságos ostromállapotnak, mert félt, hogy mégis igen nagy­­lesz a kappan. Természetesen, egy ily szem, bármer­re forduljon,TM sehol sem lát semmit úgy, hogy igaz és józan ítéletet hozhasson fe­lőle. Igaz, józan ítélet-e az, a kormánynak Heveshez küldött rendeletét helytelen­nek, vigyázatl­ó lépésnek nevezni, azért, mert Kossuth személyére s­­zemben, hi­vatkozik a törvényre ? — Sérti — úgy­mond — a magyar nép erkölcsi érzé­sét. Mintha csak azt mondaná , hogy Kossuthnak szabadjon mindent tenni a magyar nép rokonszenvének fedezete alatt, s a kormá­n csak akkor tesz helyesen, ha olyanokra alkalmazza a törvényt, a­kiket nem fedez a nép erkölcsi érzése. Mintha a bálványimádást akarná a törvények ural­ma helyébe emelni. A jelen esetben Mocsáry úr nem he­lyeslése ké­szetes a helytelen, mert oly törvény sértéséről van itt szó, mely Ma­gyarország lételének alapját képezi, s itt a nép erkölcsi érzésével szemben, a tör­vény iránti köteles tisztelet mellett, a po­litikai ildomot is mérlegbe kellett volna vennie. Most, miután Magyarországnak koronás királya van, a királyi széket s­em a szuro­nyok, hanem a törvények védik. Az or­szág csak önmaga iránti kötelességet tel­jesít, ha e védelmet oly biztossá és állan­dóvá teszi, hogy a szuronyok védelme végleg a történelmi emlékek közé temet­­tessék. A kormány fellépése a helyzetből a leg­természetesebben folyt. Kötelességét tel­jesítette. A koronázó országgyűlés perbe foghatta volna, ha fel nem szólal a korona védelmére. A­ki ezt nem helyesli — mint péld. Mocsáry úr — itt-ott talán nagy h­unfinak, de igen sokan a törvény nagyon kicsiny tisztelő­jének fogják tartani. És hogy látja ez a szem, t. i. Mo­csáry úr szeme, a némely megyében ki­ütött anarchiát. Előrebocsátván azt, hogy a kormány­nak nem azért, mert alkotmányos, hanem azért, mert kormány, kell engedelmes­kedni, mer különben anarchia áll be, bá­mulatos logicával így folytatja — de a megye lehet engedetlen, mert ez nem anarchia, hanem institutió. Sajátságos valami ez — úgymond — de hát nem sajátságos-e a mi egész állapotunk? — kérdezi, s nagy megnyugvását találja benne, hogy Ausztriával való állami vi­szonyunk, a delegatió, a quota, a közösügy, mind olyan dolgok , melyekkel csak oly megye harmonizálhat, a­mely enge­detlen. Ajánlom az államtudósok figyelmébe ezt az eredeti eszmét, hogy a megye en­gedetlensége nem anarchia, hanem insti­tutió, s ajánlom azt a felfedezést, hogy van egy oly ország, melynek államszer­kezetébe bele­illik egyes részeinek enge­detlensége. Úgy hiszem, a megye rendezésénél ezen institutionális rendetlenség megörö­kítésére gond lesz; részemről én ezt igen szükségesnek látom, mert ez méltányos elismerés egy egészen eredeti, egészen új államtani gondolatért, mely dicsőséggel megállhat a mellett a bihari gondolat mellett, hogy a megyének törvény ma­­gyarázási joga van, h­a mellett a pesti mellett, mely a megyét a minisztériummal coordinálta. Bár az uj államfőn com­pheusai kiegé­szítenék valahára ezt az elméletet, mert e nélkül az uj szervezetben az anarchiát ki­törölhet­i az institutiók sorából, s az egyetlen czél, a miért a nagy eszmék születtek , talán örökre el­e­hetetlen ma­rad ! Bács, oct. 21. A Az itteni lapok csak halvány képét nyújtják azon ujjongásnak, melylyel ő Felsége tegnap, a Schwarzenberg-emlék lelepleztetése alkalmával, fogadtatott. A­elkesedés annyira meg­t, hogy egy pár hövérű fiatal ember a császári hintóból a lovakat­­akarta kifogni, ha idejekorán nem figyelmeztetik őket, hogy ezen jó.­zándé­­ku tüntetés épen n­em­ illik egy szabad vagy szabadnak lenni akaró néphez, mely­nek még öröme közben sem szabad meg­feledkezni emberi méltóságáról. Megvált­juk, hog­z ily utczai ujjongásnak rende­sen nem szoktunk valami nagy súlyt tu­lajdonítani, hanem i­­­t­­ési e­­ sajátsá,ei a viszonyok forognak fenn, melyeket — bár nagyon kényes természetűek — legalább gyöngéden érinteni mélhatlanul szüksé­­ges. Köztudomású dolog, hogy­­ miként minden resid­entia, úgy Bécs is a fejede­lemhez mintegy közelebb állónak vélte magát a birodalom egyéb részeinél. Ferdi­nand alatt a csás­ár szivi­siga és szeretet­­reméltósága m­égbensőbbé tette e viszonyt; a szeretet kölcsönös volt. A boldogult Górsz grófnőtől hallottuk, hogy midőn ő egyszer látogatóban volt Mária Carolina császárnénál V. Ferdinand Lelépett ka­lappal kezében és örömtől sugárzó arch­­­­al. A grófnő, örömét fejezte ki a felett, hogy ő felségét oly derült kedvben látja: „Hogy is ne! — válaszolt a császár — épen most térek haza a bástya körüli rendes sétámról, s valahányszor lát­om, hogy tódulo­k felém, és mily nyájasan köszöntenek nekem a bécsiek, mind­­nyi­­szor igazán boldognak érzem magamat.“ Fölösleges azon körülményekre emlé­keztetni, melyek 19 évvel ezelő­tt e szívé­lyes viszonyt megzavarták, és azon okok­ra, melyek azóta folyvást gátolták e vi­szony visszatérését. Tény az, hogy bizo­nyos tartózkodó tiszteleten túl nem ment a közérzület, s miként az udvar köreiben beszélik, e tény ő­felsége előtt épen nem volt közömbös. Miért nem törté­nt semmi annak megválto­ztatására? — ennek fejtege­tése ismét oly részletekre vezetne, melye­ket nem akarunk érinteni. Hanem a püs­pökök feliratára adott vál­asz, utóvégre megtörte a jeget. Pillanatig a város felvilá­­gítására volt szó. Ha em­e szándék elle­nében felhozatott, hogy innen-onnan talán valami utczii zavar támadhatna olyanok közvetítése ált­al, kik a fejedelmi válasz­szal nincsenek megelégedve , ez aztán az amúgy is ingerült népet még inkább fel­bőszíthetné, s ki tudja, mire ve­stett vol­na az ilyen összeütközés. Hanem tegnap a lelkesedés minden tartózkodás nélkül nyilvánulhatott, és csakugyan nyilvánult is oly mértékben, hogy maga ő Felsége is ezáltal a legörvendete­ebben volt meg­lepetve. Azt hiszszük, a kedélyek e kölcsönös köz­ledése jövőre nézve is jó gyümölcsöt fog hozni A leleplezési ünnepélyen Beust báró nem volt jelen , azt mondják, erős nátha következtében , hanem a­ki ma Párisba tud utazni, tegnap nem lehetett ely beteg, hogy a kevéssé fárasztó ceremóniában részt nem vehetett volna. A dolog abban van, hogy ő excja egy hét óta szándéko­san vonul félre azon okból, hogy reá leg­kisebb részecskéje se vitessék át az ural­kodót megillető hálának, és mivel elleneit nem akarja még inkább felingerelni, nem akar nekik ürügyet szolgáltatni arra, hogy népszerűség-hajhászatról vádolhassák őt. A reichenbergi út alkalmával tett ta­pasztalás óta e tekintetben nagyon óva­tos lett a birodalmi kanc­ellár úr. Ha­sonló okokra vezethető vissza a sajtóha­tósághoz intézett azon utasítás is, misze­rint a szokottnál figyelmesebb legyen a magas clerus elleni megtámadásokra, s ne engedje meg, hogy a lapok itt a kellő határon túl menjenek. Ne­m vagyunk ba­rátai az ily­­utasításoknak,a­melyek min­denkor megzavarják az alárendelt hiva­talnok elfogulatlanságát, magától érthető dolog lévén, hogy a törvény határain in­nen maradó megtámadást mindenkinek, még a püspöknek vagy érseknek is, az e

Next