Pesti Napló, 1867. december (18. évfolyam, 5286–5305. szám)
1867-12-01 / 5286. szám
278-5286. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lep szellemi részit illető, minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Vasárnap, december 1.1861. 18 évi folyam. Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díján 1 hasábot petitsor egyszeri hírértésnél 7 új kr. Bélyegdij külön 30 ajkr. Nyilt-tér: 6 hasábos petitsor 25 új kr. Rendkívüli előfizetés PESTI NAPLÓ-ra december l-jétől kezdve. Előfizetési dij: & rt kr a r„ — « December—februári % évre December — martinéi 4 hóra December—juntáéi 7 hóra JKJSE „ 3A A PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. Pest, nov. 30 1867. (J. F.) A „Pesti Napló“ múlt szerdai számában az égetőbb kérdéseknek a hoszsaadalmas codificationalis munkálatok befejezése előtt , egy pár törvényczikkelylyel való elintézését indítványoztam. Csernátony úr két hasábos „ Apróság“ - ban emlékszik meg e czikkről. A két hasábot azzal a tanulsággal végzi, hogy nehéz velem vidáman polemizálni, de komolyan épen nem lehet. Lehetne bizart, Csernátony úr, csakhogy érteni kell hozzá. A komoly polémiához egy kis higgadtság, megfontolás, tárgyismeret szükséges, melyeket, ha valaki ferdítéssel, ráfogásssal és gyámoltalansággal helyettesít , polémiája nem lesz sem vidám, sem komoly, hanem csak nevetséges vagy visszataszító. Csernátony úr, aki ez alkalommal sem vidáman, sem komolyan nem polemizálhatott — az utóbbi állapotban van. " Egy oly tárgyon próbálta meg ez alkalommal ferdítő talentumát, a mely már rég be van osztva az alkotmányos kátéba, s onnan Csernátony urnak semmiféle elménczkedése ki nem fogja törölni. Vegyük elő sorban a pontokat, melyeken Csernátony úr bölcsesége megbotránkozott. Arra az indítványra, hogy a rendszeres munkálatokat megelőzőleg az égetőbb szükségeken egy pár törvény czikkelylyel kell segíteni , Csernátony elkiáltja magát, hogy ez dictatura. Erre aztán kérdi, hogy forradalomban vagyunk-e? Fecseg Beszéről, Pulszkyról és sok egyébről, minden szavával csak azt bizonyítva, hogy nem tudja, miről van szó. Mennyire elhajította a surkot Csernátony úr, Anglia példáját idézem bizonyságul. Olyan alkotmányos ország ez, hogy alkotmányosságát talán Csernátony úr nem hozza kétségbe. És ebben az Angliában az a szokás, hogy nem várakoznak a codificatióra, hanem épen a legégetőbb szükségek szerint hozzák a törvényeket. J.Csernátony úrra bízom, hadd bizonyítsa be, hogy forradalom és dictatura van Angliában. Arra a pontra, amelyben törvénynyel szabályoztatni kívánom a kormány és a megyék közti viszonyt, Csernátony ur a logicán bámul, mely kegyetlenebb az osztrák logicánál s a kevés megye miatt salakoltatni akarja valamennyi megyét. Ha Csernátony ur a szabályt, mely a kormány és megye közti viszonyt meghatározza, büntető rendszabálynak veszi, legyen tetszése szerint De aztán logicája ne ütközzék meg rajta, ha azt kérdem, hogy a büntető rendszabály kiket lakóitat: azokat-e, akik nem vétenek, vagy vétenek ellene ? Lakoltatja-e a társadalmat az, hogy a törvényhozás megszabja a gyilkos , a rabló büntetését ? A törvény által definiált állapot csak annak büntetés, aki a zavart szereti. Csernátony úr rebellis hajlamnak kereszteli, pedig csak alkotmányos hajlam, hogy a megye ellentállási jogát meghatároztatni kívánom. Minden alkotmányban két legsarkalatosabb jog, hogy a törvényhozás beleegyezése nélkül ujonczot és adót szedni ne lehessen. A végrehajtó hatalom egy részét minden rebellis hajlam nélkül fel lehet ruházni azzal a joggal, hogy ne tartozzék végrehajtani a törvénytelen ujonczozásra és törvénytelen adó szedésére vonatkozó rendeletet. Csernátony biztosít engem, hogy Angliában a biztosíték , melyet a petitiók benyújtásakor le kell tenni, nem hűti le a petitionális buzgalmat. Hasztalan biztosít, mert Csernátony úrnál hitelesebb forrásból tudom, hogy lehűtötte. Végül azon indítványra, hogy határoztassanak meg az esetek, amelyekben egy kerület elveszti választási jogát — azt kérdi Csernátony úr — hogy ezt is Angliában találtam. Igen is, hatalmas úr ! Angliában találtam, hogy választási jogaikkal visszaélő kerületeket és egyeseket e joguktól megfosztanak. A visszaélés — a körülmények szerint — igen különböző lehet. Angliában azt fosztják meg szavazatától, aki oly kevésre becsüli, hogy pénzért eladja. Nálunk némelyek nemcsak eladással, de másként is bebizonyítják, mily kevésre becsülik szavazatjogukat. A törvényhozásnak természetesen az adott viszonyokat kell tekintetbe vennie. Minthogy Csernátony úrral nem akartam sem vidáman, sem komolyan polemizálni, bezárom e czikket, melynek egyedüli czélja volt: bebizonyítani, hogy Csernátony úr „Apróságai“-ban ez alkalommal egyetlen egy igaz szó sincsen. Pest, november 30. — A „Presse“ egy múltkori számában panaszkodik, hogy a kereskedelmi, illetőleg közlekedési minisztérium részéről hivatalos aratási jelentések és a kivitel mennyiségére vonatkozó statistikai adatok nem közöltetnek, melyek a kereskedésnél irányadóul szolgálhatnának. Igaz, hogy az ország érdekében áll az aratás eredményét számokban tudni, amint azt külföldön a legrendezettebb államokban közöltetni szokták, hanem — mint az igen természetes — kormányunk még nem lehet azon helyzetben, hogy a külföld e példáját kövesse. A statistikai központi hivatalnak felállítása kormányunk első gondjai közé tartoott, de vidéki közegei még nem támogatják annyira, hogy oly hiteles és pontos adatokkal szolgálhatna, mint fog szolgálni akkor, midőn megszilárdult és rendezett vidéki közegei folyton híven nyújtandják az anyagot. Az eddigelé nyert tudósítások általánosságuk miatt bizonyosan csak zavart okoznának. Mi meg a kivitelt illeti, ez most, hol vámvonal nem létezik, igen nehezen és csakis utólag tudható ki a vasúti és gőzhajózási igazgatóságok jelentéseiből némi biztossággal. Mint értesülünk, a kormánynak gondja lesz rá, hogy ezen adatokat a közönséggel megismertesse, egyébiránt végül meg kell jegyeznünk, hogy a kereskedés, a speculatio úgy sem várja be soha ez elkésett, mert utólagos adatokat. A váltságügy. 1. Az országos képviselőháznak folyó hó 25 én tartott ülésében, midőn Somssich Pál képviselő a bortermelők nevében a hegyvám megváltása iránti előterjesztvényt bemutatta, a háznak egyhangú helyeslő nyilatkozatából kivehettük, hogy a váltság ügye már megérett, hogy a ház a megváltást egyhangúlag meg fogja szavazni. Általános meggyőződéssé vált már , hogy földművelésünk bármely ágának szabadabb kifejlődése, hűbéri szolgálmányokkal terhelt birtok mellett, lehetetlen, és hogy ezeknek megváltása szükséges, azonban ennek üdvös hatása sokat függ a keresztülviteltől, miért is tájékozásul czélszerűnek vélem, hogy az ország különféle vidékein létező viszonyokat felderítsük, nehogy a rendezésnél oly hibákba essünk, melyek a várt hatást végkép megsemmisíthetik , s e tekintetben Sopronmegye felvidéke tanulmányozási térül nagyon javasolható. Ezen vidéknek úrbéri birtoka nagyon csekély, s birtokának legnagyobb része irtvány, census hegy vámos földekből áll, és minthogy az 1848. évi törvényhozás ezekre a földtehermentesitést ki nem terjesztette, de az 1853. évi úrbéri pátens sem nyújtott kielégítő segélyt, s a községek birtokuktól megválni nem akartak, különösen a provisorium alatt nagy áldozatokkal váltsági szerződéseket kötöttek, úgyhogy ezen községek sorjában hol 20, hol 40, hol 100, hol 200 ezer forint váltsági összeget fizetni kötelesek, és minthogy részint ezen váltsági tartozások aránytalan magassága, részint a rosztermés miatt az évi részleteket pontosan be nem fizethették, csaknem mindegyikében a hátralékok összehalmozódtak, minek folytán az uraság a bírói végrehajtást megindította, úgy hogy csaknem a fél megye folytonos végrehajtás alatt áll, és csak az uraság humánus eljárásának köszönhetni, hogy eddigelé árverés még nem foganatosíttatott, melynél a mostani pénzszűk világban egy községnek tartozásáért talán négy községnek összes birtokát lehetne megvásárolni. Az aránytalan magas váltsági összegeken kívül különösen károsak a fizetési feltételek, ugyanis : a szerződésekben a községek egyetemleges kötelezettséget vállalni kényszerültek, s az uraság egyesekből fizetéseket el nem fogad, hanem csak a kötelezettek összességétől, mely rendelkezésnek káros következményei a következők : 1. A községnek kell a váltságösszegeket az egyesekre kivetni, az évenkénti részleteket beszedni és az uraságnak átszolgáltatni, s minthogy a községnek képviselője a község elöljáróság, azon teendők tulajdonkép ezt illetik, azonban e tekinetben tapasztaltatok, hogy sok elöljáróság részint hanyagság, részint tehetetlensége vagy a községbeliek közt a megváltás ellen nyilvánult ellenszenv miatt mit sem tettek , a közigazgatási hatóságok pedig ezen ügyet magánjoginak tekintvén, felügyeleti hatóságokat arra ki nem terjesztették, s minthogy ezen teendők csak kellemetlenségekkel és felelősséggel vannak összekötve, haszon pedig a községelőljáróságokra mi sem néz ki, ezek többnyire nem is törődtek, h így történt, hogy némely községben még a hatodik évben sem történt meg a kivetés; továbbá tapasztaltatok, hogy a buzgó község elöljárók az egyes kötelezetteket csak nagyon költséges bírói eljárás útján szoríthatják a fizetésre, úgy hogy a költségek a beperelt hátralékot négyszeresen is meghaladták, hogy a községek a kivetésnél sokszor önhatalmúlag jártak, s elorvoslás rövid uton ki nem eszközölhető, hogy minden hatósági ellenőrködés hiánya miatt sok községben a beszedett váltságösszegek elsikkasztattak, ami a bizalmatlanságot növeszté, s a fizetést nagyban gátolta. 2. Az egyetemlegességnél fogva egyik a másikért jól állván, az uraság a hátralékok miatt az összes kötelezetteket idézteti meg, és semmi tekintettel a tulajdonosokra egész községi hüllőket foglaltat le, úgy hogy olyanok birtoka is végrehajtás alá vonatik, akik illetményeiket pontosan lefizették, sőt ezen egyetemlegesség személyinek tekintetvén , a végrehajtás az ily megváltott föld tulajdonosának bárhol található egyéb vagyonára is kiterjesztetik ; Így ha valaki egy határban csak egy irtást bir, melyért 100 ft váltságot köteles fizetni, a fentebbi egyetemlegességnél fogva a községnek egész tartozással összes vagyonával kezeskedik, ha mindjárt 100 ft tartozását le is fizette volna, holott jogszerűleg ezen kereskedő csak a megváltott földekre lenne szorítható. A fentebbi értelmezés folytán történt, hogy bármely váltsági hátralékért vagyonosabb birtokosok telket foglaltattak le ; így történt, hogy a birtokosoknak más községben fekvő házat adattak el. Ezen eljárás ellenkezik a jogfogalmakkal, mert a fennálló törvények szerint a jövő tulajdonos ugyan átvállalja a szerzett birtokon fekvő dologi terheket, azonban ezekért csak a birtok erejéig kezeskedik. Nem csoda tehát, hogy még az, aki tudna és akarna, sem mer fizetni, s hogy ily megváltott földet senki sem mer megvenni, mert ily vétel által a fentebbi elvek szerint egyéb vagyonát is veszélyezteti ; nem csoda tehát, hogy az ily földekért, melyeket előbb dézsma mellett 200—300 pftért holdanként el lehetett adni, most alig kaphatni 60 ftot, hogy az előbbi időben eladó földet alig lehetett találni, most pedig tömegesen áruitatnak, és nem találkozik vevő, úgy hogy végrehajtási árverések alkalmával potom áron, 30 —40 frtért elfecséreltetnek ; micsoda tehát, hogy ezen szorgalmas községek közt, a közvagyonosodás rémítő kárára, az elszegényedés elharapódzik, hogy a községekben a készpénz hiányzik, és ilyenre csak nagy uzsora mellett tehetnek szert. 3. A lefizetésre rövid határidők szabottak, úgyhogy az évi jövedelemből,az egyéb szükséges kiadások lefizetése után, a kötelezetteknek nem marad, miből az évi részletfizetéseket megtakaríthatná, és kevéssé rosz termés mellett erre egyáltalában képtelen, úgyhogy hátralékokba kell esnie, s minthogy ezek összege a beperlési költségek által is szaporodik, a menekülés ő reá nézve lehetetlen, s ily után soknak vagyona már elpusztult; midőn p. o. egynémelyek uzsorás kamatok mellett felvett kölcsönnel igyekezett a végrehajtástól szabadulni, és ily módon mindig nagyobb terhekbe esett stb. 4. A kötelezett a megváltott földért ugyanazon adót fizeti, amit egyéb szabad földért kell fizetni, sőt ezenfelül még az úrbéri birtok felszabadításáért földtehermentesítési pótlékot is köteles fizetni, és így ők az úrbéri birtokosok felszabadításához járulnak, holott nekik senki sem segít, s csekély úrbéri birtokuk miatt az úrbéri földtehermentesítés kedvezményeiben csak nagyon keveset részesültek. Végül 1 5. Az ország nemcsak a megváltott földekért húzza a földadót, hanem a váltsági összegek kamatai után az uraságoktól a jövedelmi adót is szedi. Ezekből láthatni, hogy a megváltás ily módon keresztülvive azon üdvös hatást, melyet a nemzetgazdászok hozzája kötnek, nem szülheti. Az 1848. évi törvényhozás bizonyosan a föld felszabadítása által ugyan a köznépet segíteni, szorgalmának gyümölcsét részére biztosítani, és így a közvagyonosodás érdekében a földművelés minden ágának felvirágzását előmozdítani, de a községek tönkrejutását előkészíteni nem akarta, és kétségbevonhatlan tény, hogy a fentebbi rendszer mellett nemcsak egyesek, hanem egész községeknek végkép elpusztulniok kell, hogy ezen községeknek viszonya az uraság irányában mostanában roszabb, mint volt az 1848. év előtti hűbéres időben, hogy ezek előbb virágoztak, most pedig minden szorgalmuk mellett mindinkább elszegényednek, ellen nyújtanak be egy-egy petitiót, melyek aztán az illető bizottmányokhoz tétetnek át. Auersperg gr. felolvassa a napirenden lévő jelentését azon bizottságnak, mely az 1861-ik évi február 26-ai, a birodalmi képviseletre vonatkozó alaptörvény megváltoztatására alkalmas előtervnek kidolgozása végett küldetett ki. A bizottság ajánlja az alsóház által felterjesztett törvényjavaslatnak némi változtatásokkal történendő elfogadását. Az általános vitában szólásra ki sem jelentkezvén, a tárgy részletes vita alá bocsáttatott. Az első 9. §. vita nélkül elfogadtatik. — A 10. §-t, melynek az alsójház által felterjesztett szöveg a következő : „Ő Felsége évenként januárban hívja össze a birodalmi tanácsot.“ — azon módosítással tette a ház magáévá, hogy „Január“ helyett „hacsak lehetséges, a téli hónapokban“ szavak álljanak. A birodalmi tanács és az országgyűlés hatásköréről szóló 11. és 12. §. együtt bocsáttatnak vita alá. Auersperg gróf indokolja az e §-ban tett változtatásokat. Utána Schmerling lovag, mint a bizottsági kisebbség előadója, szól a vitába. Szerinte a bizottsági kisebbség nem képes felfogni azon indokokat, melyek az alsóházat az eddigi elv megvitatására indíták. Már magában a birodalmi képviseletben elég kifejezést lel az autonómia eszméje. Hason indokok által indíttatva, ellenjavaslatot tesz a kisebbség részéről. Elvei támogatást Mensdorff, Rechberg, Hartig, Hasner és Lichtenfels beszédeikben nyernek. Báró Wassilko a centralisatió ellen emel szót, az önkormányzat és a kiegyenlítés érdekében meleg szavakkal védi az alsóház végzését. Hg Jablonowski, gr. Wickenburg és Gablenz táborszernagy a többség, Hasner a kisebbség véleményét pártolják. Auersperg gróf nagy tetszés közt elmondott szónoklatában a kisebbség érvei ellen küzd. Rauscher bibornok szerint Ausztria nem képes oly alkotmányra , melyben az alsóházi kamarának szavazattöbbsége lenne irányadó és Ausztria városai, nyelve különbözősége miatt tűrheti legkevésbé, hogy a valóságban jogai megtagadtassanak. Beust báró az előtte szóló ellen hozván fel némelyeket, kinyilatkoztatja, hogy a kormány azon végelhatározásra jött, miszerint a képviselőkkel azonos véleményének azalsóházi ülésben is adjon kifejezést. A szavazásnál a c pont a bizottság véleményezése szerint fogadtatik el. Ellene csal. Rauscher bibornok szavazott. A d pont hasonlókép vita nélkül lett elfogadva. Az ülés vége negyedfélkor következett be. Bécsi dolgok. Birodalmi tanács. (Alsóházi 57-dik ülés.) A képviselők lassú gyülekezése miatt az ülés csak tizenkettedfélkor nyittatik meg. A miniszterek közöl: Beust, Taaffe, Hye és Becke jelennek meg. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után gróf Falkenhayn pairré kineveztetését hozván fel indokul, mandátumát leteszi. (Új választás rendeltetik el.) A kormány javaslatot terjeszt a ház elé a nyilvános lelencházak költségeinek fedezése tekintetében. Skene indítványára : a javaslat egy külön, 9 tagú választmánynak adatik előleges megvitatás végett. Felolvastatik a pénzügyminiszter előleges javaslata az 1868-diki budget fedezése tárgyában. Dr. Brestl a javaslatot, annak kezelési módjáról való jelentésadás végett, a pénzügyi választmánynak véli kiadandónak. (Elfogadtatik.) Bachofen és társai interpellálják a kereskedelmi minisztert, a Prága és Bécs közötti gyorsvonatok felfüggesztése érdemében. Becke, mint a kereskedelmi minisztérium vezetője, ezen, valamint Kübeck és társainak egy másik, az „Ausztria“ czímű néplap felfüggesztése tárgyában tett interpellációjára a legközelebbi ülésben ígér választ. A beérkezett petitiók (köztük 11 a concordatum ellen) az illető bizottmányoknak kiadatván, a ház napirendre tért, melynek tárgyát a jegyzők választása és a kérvényezési bizottmány jelentései képezék. ("Felsőházi 18-dik ülés.) A napirend nyomós tárgya — a februári alkotmány revisiója — szokatlan nagy számmal gyújta az „urakat“ egybe. A karzatok látogatottak. A miniszterek közöl: Beust, Taaffe, John, Hye, — az egyházi nevezetességek közöl : Rauscher bibornok, Schwarzenberg, Tarnóczy, Litwinovics érsekek és Wiery herczeg püspök vannak jelen. — Az ülés 12 órakor veszi kezdetét. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Thurn és Gleispach grófok, mint uj pairek elismertetnek ; az a jobb oldalon, ez a legszélsőbb balon, dr. Zelinka mellett, foglal helyet. Schwarzenberg bibornok 31 petitiót tesz a ház asztalára. (Ezek közt 23 königgrätzi dioecesis, 7 a prágai clerus, 1 a felső elbai kerület tanáraitól beadva.) Lényegükben azon nézet ellen, mintha az alsóbb papság a concordatum ellen volna, nemkülönben a tanodáknak az egyháztól való elválasztása ellen küzdenek. Rauscher Krainból, hg Jablonowski Tirol, Felső-Ausztria , Steier egyes községeiből, azonkívül tanároktól nyújtanak be összesen 17 petitet hasonlóan a concordatum mellett. Báró Wassilko Susczawa község részéről a czernowitzi vasútvonal kiépítése tárgyában, gróf Auersperg pedig a concordatum Pest, november 30. A magyar kir. távirati intézetnek részint a jövő 1868. év folytán felállittatni szándékolt uj távirdai állomások számára, részint a hazájokba vissza térendő nem belföldi születésű régibb távirdai hivatalnokok pótlására uj szakképzett egyénekre leend szüksége. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztérium ezen szükségen segítendő , hazánk ifjúságának módot akarván nyújtani, hogy ezen téren is úgy a hazának szolgálhassanak, mint maguknak foglalkozást és életmódot szerezhessenek; egy második távirászati tanfolyam megnyitását határozta el. A tanfolyam Pesten fog tartatni, megnyílik a jövő 1868. év januárius 10-én, s tart legfeljebb három hóig. A tantárgyak lesznek : 1) A természettanból , a villanyosságról, delejességről s ezeknek egymásra való kölcsönös hatásáról szóló rész. 2) A távirdai készülékek ismertető leírása, Apparaten. 3) Az ugyanazon állomáson összejövő huzalvonalaknak a kéznél levő készülékekhez alkalmazott, a különböző czéloknak megfelelő összekötéséről vagy elkülönítéséről szóló tan (Schema lehre.) 4) A hivatali utasítás. 5) Az európai összes távirdai vonal-egybekötések ismerete. 6) A gyakorlati távirás, vagy a sürgöny-továbitás és a sürgönyzésnél használt jegyek olvassa. Felvételnek a tanfolyamra azon 18 évet már betöltött, de 30 évet még túl nem haladt, hivatal viselésre alkalmas ép és egészséges testalkatú ifjak, kik legalább 6. gymnasiális vagy reál tanodái, vagy más, ezeknek megfelelő iskolai osztályt végeztek, jó írásuk van, legalább magyarul és németül tudnak. A honban előforduló többi élő nyelvek közül egynek vagy többnek, valamint a franczia és olasz nyelveknek tudása a más tekintetben egyenlőkkel szemben az alkalmazásnál előnyül számíttatik be. A tanfolyamra csak azok vétetnek fel, kik a földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztérium távirdai szakosztályához legfeljebb f. é. december 20-ig az előbb említett tulajdonságokról tanúsító bizonyítványokkal ellátott kérelmet nyújtanak be, és pedig kik már valamely hivatalnál alkalmazva vannak, illető elöljárójuk útján. 1 . A felvételkor minden tanoncz köteles 8 frtot 0. é. lefizetni, s azért megkapja az európai távírda hálózatnak egy térképét s ,a szolgálati utasításnak egy nyomtatott példányát. A tanfolyam végeztével a tanonczok meg fognak vizsgáltatni, letett vizsgájukról képzettségüket tanúsító bizonyítványtnyerni, s az alkalmasak szorgalma és képzettségök és nyelvismeretükhöz képest érdemsorozatuk rendében az időnként üresedésbe jövő állomásokra m. k. távirászokut alkalmaztatni. Kelt Pesten, november 28 án 1867. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. minisztériumtól.