Pesti Napló, 1867. december (18. évfolyam, 5286–5305. szám)

1867-12-29 / 5304. szám

mok tulajdonosai a hajózásra, s magára a fo­gyóra nézve is oly káros sövényezések és egyéb visszaélések által — a folyó medrében oly ren­detlenségeket nem idéztek volna elő, melyek folytán a hajózási forgalom kis vízállás alkal­mával lehetlenné válik. A közlekedési minisztérium a hajómalmok által gyakorolt e visszaélések megszüntetésére tudvalevőleg hajómalmi rendszabályt dolgozott ki, mely rövid idő óta életbe is léptettetett. A rendszabály kezelése a Szamoson megyénket illeti, s a­mennyire tudom, a megye ezen felada­tának a rendszabály erélyes kezelése által szán­dékozik megfelelni, nevezetesen e czélra bizott­mányt küldött ki. A hajómalmak hazai folyóink legtöbbjein ha­sonló akadályokat gördítenek a hajózás elé, s bármi áldozatok hozassanak is a folyamhajózás felvirág­ozására, ha a hajómalmok által gyako­rolt rendetlenségeknek gyökeresen eleje nem vétetik : ezek maguk képesek lesznek, különösen kisebb folyóinkat járhatlanokká tenni. De mindebben teljesen igazat adva a czikk­­írónak, mégis meg kell jegyeznünk, hogy: ha mind e rendetlenségek kiirtása után a Szamos nemcsak Szathmár városáig, hanem — a szabá­lyozás és egyéb mesterséges vízművek segítsé­gével — egész Erdélyig, illetőleg Kolozsvárig tétetnék is hajózhatóvá, a Tiszát a Körösökkel összekötendő csatorna még­sem válnék fölösle­gessé. Mert egészen eltekintve attól, hogy ezen csatornának nem egyedül a hajózás, hanem, a­mint czikkíró maga is említi, az öntözés is egyik főczélja, a Tisza-Körös-csatorna az ország anyagi fejlődése czéljából szükséges közlekedési fővo­nalak egyik lényeges factora; a Szamos vele nem concurrálhat, mert iránya egészen más, sőt a leendő csatorna e folyót épen függélyesen metszi keresztül, és egészen más vidékek és or­szágrészek kapcsolatba hozatalára szolgál. Hisz jó a jó is, de a jobb — mégis csak jobb. Hivatalos. Kegyelemből megengedem, hogy „bárkái“ nemes Schiller Lajos , nyugalmazott tá­bornok és kamarásom magyar nemessége , a „harkai“ nemesi előnév kirekesztésével, fo­gadott fia Aranyossy Lajosra ruháztassék, s ezen határozványom foganatosításával személyem körüli magyar ministeremet bizom meg. Bécs, 1867-dik évi december hó 16 án Ferencz József, a. k. Gr. Festetics György, s. k. Vallás- és közoktatási magyar miniszerem elő­terjesztése folytán megengedem, hogy a magyar egyetemnél egy erdélyi sebész-műtő-növendéki, négyszáz forinttal díjazott állomás rendszeresít­­tethessék ; a bécsi egyetemnél fennálló hasonló állomás ösztöndíja pedig szintén négyszáz forint­ba felemeltessék. Kelt Schönbrunnban, 1867-ik évi december hó 10-én. Ferenci József s. k. B. E­ö­t­v­ö­s József, s. k. A vallás- és közoktatási magy. kir. miniszté­rium számvevőségéhez: Schiffner Sándor, Han­­zély János, Gyomlai Gellért, Oeffner Ferencz, Jannert Ferencz, Bohn József számtanácsosok­ká ; — Ary György kiadóvá és irattárnokká; — Oeffner Antal, Geppert Károly, Albertffy Ferencz, Kész Vilmos, Vancsó János, Gruber Antal, Reidle József, Dolánszky Antal, Weinek József, Hisnyai Károly, Mártony János, Apostol Mór, Lakatos Benedek, Máry Gyula I-Iő osztá­lyú számtisztekké; — Georgievics Simon, Szuly Antal, Paksy József, Schierl Sándor, Papp Rezső, Péterffy Kálmán, Wittich Ernő, Thoma Antal, Mihálik Gedeon, Szácsek József, Schlehu­­ber Ferencz, Alistáli Laky Kálmán, Kleinodh Gyula, Menner Sándor, Fábián Antal, Pétery Győző, Ritter Antal, Liiske Ferencz Il­od osztá­lyú számtisztekké; — Dollauer János, Schedel Antal, Oeffner József, Karácsony György, Ge­­rometta Ignácz, Schmidt Nándor, Zách József, Oderszky Sándor, Boóca Lajos, Kle­zky Antal, Poóder Henrik , Kaesz Mátyás, Triff Gábor, Maiher Gyula, Perleberg Vilmos, Hladisch­ Nán­dor, Szepessy István, Payzl Miklós III-ad osztályú számtisztekké. — Guál y Imre, Maróczy Sándor gyakornokokká neveztettek ki. K ü 1 ó n f é I é k. Pest, dec. 28.­­•—A pesti esküdtszék tagjai követ­kezőleg osztottak be a legközelebbi sorsolás al­kalmával . Szolgálatban lesznek a jövő évben januártól mártiusig Réső Ensel József, Szabó Béla, Ádám Károly, Schernhoffer Károly, Ku­­newalder Lipót, dr. Szentkirályi Albert, Ivánka Imre, Kabdebó István, Dobos György, Sacelláry György, Grünwald Róbert, Greguss Ágost, Bus­bach Péter, Schoszberger Henrik, Széher Mihály, gr. Széchenyi Ödön, Pekáry József és Kauser An­tal. 2-ik osztály, ápriltól júniusig: Pfeiffer János, Sztupa György, Haris Sándor, Kléh István, Ró­­zsay József, Xantus János, Illucz Oláh János, Walthier Ágoston, dr. Popper Lipót, Kugler Henrik, Schmidtlechner György, Burján János, Luzsa Mihály, Fuchs Gusztáv, dr. Apáthy István, Preuszner József, Morlin Imre és Than Móricz. 3- ik osztály júliustól septemberig: Dr. Pauler Tivadar, Benkő Kálmán, Zsengery Mór, Ta­­tay Pál, dr. Korányi Frigyes, Barabás Dániel, Korcsák József, dr. Barsi József, Thanhoffer Pál, b. Eötvös Dienes, Görgey István, Steindl Rudolf, Jókai Mór, Bereznai István, Antoni Ferencz, dr. Morócz István, Mérő János, Manno István. 4- ik osztály octobertől decemberig: Funták Sándor, Várady Károly,Fuchs Ignácz, Gschwindt Mihály, Gyömörey Vilmos, Cséry Lajos, Aigner Imre, Hajdú József, dr. Brode Lipót, Dankos Ferencz, Unger Henrik, Radocza János, Nagy Károly, Kár Mátyás, Rémi Antal, Gaal Ernő, Kern Ágoston és Matisz Pál. — A nemzeti szinház intendánsa Radnótfay Sámuel úrról ismét nagy elismerésre méltó szép tényt jegyezhetünk fel, azt t. i., hogy a Nemzeti színházat — még­pedig pénztára min­den terheltetése nélkül — 100 fttal a Kisfaludy- Társaság alapítói közé léptette. Az összeg az általa több évvel ezelőtt alapított segélypénztár­­ból került, s már be van fizetve a Kisfaludy- Társaság pénztárába. — Menyegző. A magyar országgyűlési gyorsiroda egyik főnöke, Fenyvessy Adolf es­­ ­­ küvőjét Löwensohn Klára kisasszonynyal nagy­­karácsony napján volt megtartandó B.­Bogláron — ha a nagy hótól itt nem rekedt volna, így azonban el kellett az esküvőt halasztani vasár­napra. Minél teljesb és hosszabb boldogságot kí­vánunk az ifju párnak. — A nagykárolyi izraelita fiatal­ság jan. 26-dikán a városukbeli szegény tanu­lóknak, valláskülönbség nélküli, felsegélésére tánczvigalmat rendez, mely ha jól sikerül, ma­radandó segélyegylet lehet az eredménye. Re­mélik, hogy Károlyi György gr. e czélra átengedi e nagy termet. Óhajtjuk, hogy a vállalat minél szebben sikerüljön. — A nemzetiségi törvényjavaslat ellen, melyet a képviselőház nemzetiségi bi­zottsága dolgozott ki, Trencsénben Nay István Károly­tól egy német röpirat jelent meg. Olyan­nak mondja a törvényjavaslatot, mely a szlávo­­kat ki nem fogja elégíteni, s mégis aggodalmat fog okozni a magyaroknak és németeknek. Kevesebbet akar engedni a nemzetiségeknek. — A negyedik kamaraverseny mű­sora (dec. 29-dikén d. u. 41/2 órakor Bereg­­szászy zongorateremében) : 1. Vonós négyes, C-dúr 6. sz. Mozarttól; 2. Négyes zongorára, hegedűre, mély hegedű és gordonkára, C-moll 53 mü. Sportól ; 3. Vonós négyes, A-moll 13 mü, Mendelssohntól. — A „Somogy” szerkesztve Roboz István által, melyre már régebben felhívtuk volt az olvasó figyelmét, mutatványszámával beköszön­tött. Nagyságra első a vidéki lapok közt, s dúsan van összeállítva. — Gyönyörű intézkedés. A szélső baloldalnak van egy Allahja, de prófétáit nem válogatja meg ; ez lehet minden ember, a­kinek nagy szája van, s a­kiről nem tudnak többet, minthogy demokrata. De mondjuk el röviden. A lapok hirdetik, hogy Kossuth Lajos és fiainak ez évben megjelent leveleit 10 évnyi kötetben összegyűjté s most előfizetést hirdet rájuk Szo­­doray Sándor, mint kiadó. Hát ki ez a Szodoray Sándor ? Az-e, a­ki még vagy négy jó madár kíséretében a tavaszszal belátogatott Horváth Zsigmond derék tanárhoz, s őt felkérte egy olyan kompánia elnökségére, mely egy nagy hangversenyt rendezzen a Petőfi-szobor alap javára , s e szent czél czége alatt aljasan kiját­szotta Horváth és a magyar áldozatkész közön­ség bizalmát ? Ott van Horváth Zsigmond röp­­irata, melyben az egész bujosdit feltárja, és több száz forintról szól, melyet a titkár úr (Szodoray) működése (három hónap alatt) megevett és meg­ivott, s több száz forintról, melyről a kompánia neki nem tudott számot adni. És most ez az em­ber, a­kiről több ilyest említeni térfogyasztás volna, ez adja ki Kossuth és fiainak leveleit. — Hát nem félnek az előfizetők, hogy ez a botorka demokrata csak annyiba veszi Kossuth nevét, mint Petőfiét a tavaszkor, s áldozatkészségük­kel most is ép úgy él vissza, mint akkor? Vagy nem röstelli e a baloldal, hogy Allahnak ilyen prófétája van ? Valóban kiváncsiak vagyunk az eredményre , de előleg figyelmeztetjük az ő részéről is a bekövetkezhető eredményre a kö­zönséget. (E. L.) *** A közelebb múlt karácsonyi ünnepek elő­estéjén ritka látványnak voltunk tanúi. A pesti szegény gyermekkórház-egylet titkárjának la­punkban is közlött „Felhívása“ nem hangzott el kiáltó szó gyanánt a pusztaságban, fővárosi közönségünknél meleg keblekre talált s meg­tenné édes és játékszer-gyüm­ölcseit az a két díszes karácsonyfa is, melyek közül a szegény gyermekkórház egyszerien, de tisztán öltözött üdülő betegei seregeitek. Megható volt látnunk egy-két beteget, a­mint fd-fél lábon sántikáltak át a nagy terembe a karácsonyfák és játéksze­rekkel gazdagon megrakott asztalokhoz. De hogy ne csak az üdülők részesüljenek ez ünne­pélyes látományban, fölnyiták a szárnyajtókat mind a két oldalon, sőt az ágiakat is megmoz­­díták rendes helyeikből, hogy kiket a betegség ágyaikhoz lánczol, azoknak szenvedő lelkére is fényt hintsenek a megvilágítót karácsonyfák. Öröm volt tapasztalnunk, minő nemes buzgal­mat fejtett ki egy-két hölgy, s mi több, maga a szívélyes igazgató-főorvos dr. Bódai János úr is a játékszerek szétosztásában. Emete végre az ünnepély díszét Bohus-Szögyény Antonia e méltóságának megjelenése, ki a btegszobákat végig járván, szintén karácsonyi ajándékokat kegyeskedett osztogatni a szenvdő kisde­deknek. — „Riadó“ czim alatt Léczfalvy B. László szerkesztése mellett Stein kiadásában Kolozs­várit mintegy 400 költemény fog az 18­8­9-diki időből megjelenni. A jövedelemből a kidó 100 ftot a honvédalapnak, 100 ftot a kolozsvári nő­egyletnek ajánlott föl. Ára 2 frt. — 94 éves vőlegény. A „lyi­.“ írja: A vecsellői ref. egyház lelkipásztora­­Kö­­szeghy Dániel ur, ki ez egyházban már 6­ év óta hirdeti az igét, ezelőtt mintegy 8 évvel isz­­tatott meg a halál által nejétől, lév£n már ekor az özvegyen maradt férj 86 éves. És ime a miv­­élemedett öreg lelkész még most is, midőn az életének 94 éveit hordja vállain, oly jó erőne és egészségnek örvend, hogy szükségesnek látta újra megnősülni. Egybekelése néhai Kozma Sá­muel 52 éves özvegyével múlt november hó 19-én csakugyan meg is történt! Sok boldog évet kívánunk az uj párnak ! a mihez különben az öreg lelkésznek erős reménye is van, a meny­nyiben atyja, nagyatyja, szépatyja mindnyájan 100 éven felüli életkorban haltak el. — Névváltoztatások. Probszt Antal tasnádi lakos Prépostfira, Wohlfart Károly fe­­renczszállási tanító Szepesire, Klein Lajos új­pesti kereskedő Kisre, Axman Ferencz szolnoki pénzügyhatósági fogalmazó pedig Deményire változtatta vezetéknevét.­­ A kereskedelmi bált rendező bizottság megalakult; elnöke lett Vecsey Sándor, pénztárnoka Mank Mór, jegyző Brüll Miksa. •— Zenemű. „Pied á pied“ czím alatt Tel­­bisszel Rózsavölgyi és társa műkereskedésében egy zongorára tett galopp jelent meg, mely 42 áron kapható. — A budai népnevelési egylet alapszabályai a magas minisztérium által meg­erősítve leérkezvén, a szervező és tisztválasztó közgyűlés f. hó 29-én vasárnap reggeli 10 óra­kor fog a városi tanácsteremben megtartatni, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. Budán 1867-ki december 27-kén. Ribáry Ferencz, ideigl. jegyző. — A magyar orvosok és termé­szetvizsgálók XII-ik Rimaszombatban tar­tott nagygyűlésének azon t. tagjai, kik az em­lékérmet annak idején meg nem kaphatták, tisztelettel értesittetnek, hogy a Pesten és ennek környékén lakók azt, valamint az évkönyvet is alálirottnál (lak. Deák-tér 54. sz.) naponként d. u. 2 és 3 óra közt, a Rimaszombatban és köze­lében lakók pedig Szabó György ottani polgár­­mester urnát átvehetik. Dr. Rózsay József, a magyar orvosok és természetvizs­­gálók pénz- és levéltárnoka. Közgazdaság. Pest, dec. 28. Időjárás: kemény hideg. Víz­állás: apadó. Pozsony, dec. 27. Időjárás: ködös. Vízál­lás 1' 0" 0 f. apadó. Szolnok, dec. 27. Időjárás: ködös. Vízál­lás : 6' 3" 0 f. apadó. Arany 5.77%. Ezüst 119.50. Gabnaüzletünkbe­n nem fordult elő valami nevezetes változás. Búzából elada­tott: 800 mérő bánsági 87 V® fontos, vámm., 6 ft, 87 V.) 250 mérő pesti 86 V*—89 fontos 6 ft 80 krjával három havi fizetéssel, 400 mérő 84 fon­tos, vámm., 6 ft 20, 400 mérő 79 fontos, vámm., 5 ft 30 krjával készfizetéssel. — Rozs tartja magát. Eladatott 500 mérő 78—80 fontos 4 ft 30 krjával készfizetéssel. — Arad, dec. 24. Gabnaüzletünkben a szó szoros értelmében szélcsend állott be. Semmi vételnek még csak hirét sem halljuk. Külföldi piaczokról nem igen kapunk tudósításokat, mi­nek oka a nagy hósivatag, mely a vasúti közle­kedést gátolja. A mai új­ aradi piaczon úgyszól­ván semmi szállítmány sem volt. — N­a­g­y-V­árad, dec. 24. Forgalom. Heti vásárnak alig volt nyoma, ha a karácsonyi ünnepekre hozott mindenféléket kiveszszük. — Termesztőink, úgy látszik, zokon veszik az álta­lános pangásból származó árcsökkenéseket s visszatartók, de visszatartóbbak a vevők, és igy az üzérkedés csakis olyan czikkekre törpült, melyek a mindennapi szükségek fedezésére mul­­hatlanok. Figyelmeztetjük kereskedő világunkat egy visszaélésre, mely újabb időben hunyadi s kö­rösfői fuvarosok részéről a forgalom kárára űze­tik s mely abból áll, hogy a nevezettek Erdély­ből ide szállitván rozsot, azt előbb megnedvesi­­tik, hogy a mértékből feleslegük maradjon ; ez eljárás rész következményeit már némely hely­beli kereskedő tapasztaló, midőn tőlük rozsot vé­­vén,­a rakás későbben melegedni s penészedni kezdett. Nem úgy értelmeztük azt, midőn egy ízben azt állítók, miszerint a magyar ember is kereskedővé váljék, termékeink jó hitelét min­denek felett fenn kell tartanunk. Időjárásunk a vetésekre nézve oly kedvező, hogy legjobb re­ményekkel kecsegtethetik termesztőink magukat. A december 24-én tartott heti vásáron követ­kező árak jegyeztettek: u. m. tiszta búza 1-ső oszt. 5 ft, 2-ad oszt. 4 ft 40 kr, 3-ad oszt. 4 ft; kétszeres búza 1-ső oszt. 3 ft 80 kr, 2-ad oszt. 3 ft 70 kr, 3-ad oszt. 3 ft 50 kr; rozs első rendű 3 ft 50 kr, 2-ad rendű 3 ft 40 kr, 3-ad rendű 3 ft 30 kr; árpa első rendű 2 ft, 2-ad rendű 1 ft 90 kr, 3-ad rendű 1 ft 80 kr; zab első rendű 1 ft 60 kr, 2-ik rendű 1 ft 50 kr; tengeri­l­ső rendű 2 ft 60 kr, 2-dik rendű 2 ft 50 kr, 3-dik rendű 2 ft 40 kr, 1 mérő borsó 5 ft, lencse 5 ft, bab 4 ft 50 kr, köleskása 5 ft, burgonya 2 ft, 1 mázsa lángliszt 12 ft, zsemleliszt 10 ft, fehér kenyér­liszt 8 ft 50 kr, barna kenyérliszt 7 ft 50 kr, széna 2 ft 80 kr, szalma fuvarral 1 ft 40 kr, sza­lonna 32 ft, 1 részlet (12 font) zsupszalma 7 kr, 1 részlet (3 font) alomszalma 3 kr, 1 öl tűzi bikkfa 16 ft, tölgyfa 15 ft, cserfa 19 ft, 1 font marhahús 18 kr. A „P. Napló“ távsürgőime Marseille, dec. 28. Rómából ér­kezett levelek erősitik, hogy a porosz kö­vet felhatalmazást kapott annak kijelen­tésére, miszerint Poroszország Rouhernek Rómát illető nyilatkozatát magáévá teszi. Konstantinápoly, dec. 28. Ignatieff ma innen elutazott Szt.-Péter­­várra s útját Trieste felé vette. Bukarest, dec. 28. A főváros Ga­­lesco ministerelnököt választá követül. A második collegiumbeli választások kedve­­zőleg ütöttek ki a szabadelvűek részére. KÜLFÖLD, Franci­aország. Nagy figyelmet keltett a politikai körökben Oroszország jelenlegi magatartása. Általán azon vélemény kezd lábra kapni, s a­mint látszik nem alaptalanul, hogy Orosz- és Olaszország köz­­att egyetértettek bizonyos eshetőségekre s Oroszország terveinek kivitelére azon időt hasz­­nlná fel, a­mikor Francziaország Olaszország áll elfoglalva lenne. Poroszország semleges megtartásáért az által jutalmaztatnék, hogy Né­­meirszágban háborítatlanul működhetnek, mi­­alatt F­­rancziaország el lenne foglalva keleten és Olaszországban. Hű körülmények között természetes, hogy a béke mnállásába helyezett bizalom naponként csökken­t a bizonytalanság nyugtalanító érzete folyton, a minden oldalról folyamatba vett hadikésérletek láttára. Figyenőt érdemel a porosz és olasz követek­nek Mortier marquisval tartott értekezése, melynek legkülönbözőbb magyarázatokat ad­nak. Egy ersio szerint a florenci miniszteri vál­sággal van az mystikus összeköttetésben, má­sok azt hisz, hogy Olaszországban államcsínyt készítnek el, meg mások azt, hogy ott egy ra­dikális iráni minisztérium fog alakulni. Any­­nyi bizony,, miszerint valami készülőben van és Francziaoszig résen áll, hogy minden es­hetőség késze találja. Az „Epoqu“ a florenczi kamara december 22-ki votumát vonatkozólag írja: „ennek következménye­ lesz, hogy újólag megszáll­va kell tartanul­ Rómát, mint tettük 1849— 1866-ig, hogy ez európai háború esetére had­seregünk legyen ott és hogy Olaszország ter­mészetes szövetségese lesz ellenségünknek, bár­ki is legyen az.­ A „Fr. Korresp.“ egészen ,ellenkezőleg az eddigi állításokkal, azt írja, hogy Napóleon csá­szár Párisba visszajött és a legjobb kinézésnek örvend s épen nem lehangolt, sőt bizonyos ha­tározottság tűnik ki egész magatartásából. A Tuileriákban általán oda nyilatkoznak, hogy III Napóleont csak ezután fogja megismerni a világ, mint azon uralkodót, ki ismeri az egy­ház legidősebb fiának kötelessé­geit, melyeket teljesíteni is fog. Mi, részünkről nem merünk oly határozottan nyilatkozni, mert Napóleon császár már gyakran bebizonyította, hogy szereti néha a kancsal mészáros szerepét játszani, s nem oda vág, a­hova néz. A „Patrie“ szerint a franczia kormány egye­lőre a florenczi miniszteri crisis kimenetelét elvárja, s addig, míg az el nem dől, mit sem vál­toztat eddigi magatartásán. A kölni lapnak írják Párisból, hogy ott a­­ helyzetet nagyon komolynak tartják. A szélsők a dolgok uj fordulatán igen örvendenek s már egész nyíltan beszélnek arról, hogy az olasz egységet meg kell törni s Olaszországot három részre — felső, közép és alsó Olaszországra­­ osztani. A „La Presse“-t a felől értesítik, hogy a fran­czia seregek Civita­ Vecchiából újólag Rómába fognak rendeltetni s 20,000 ember erősítést nyer­nek. A franczia fegyvergyárakban néhány nap óta nagy tevékenységet fejtenek ki. A mozgó nemzetőrség szervezetére megkívántató előmun­kálatok már nagyrészt megtétettek, úgy hogy azt azonnal össze lehet hívni, noha az erre vonatkozó törvényjavaslat még megszavazva sincs. Olassország. Mint már említettük röviden, Menabreu mi­nisztériuma a parlamenttől bizalmi szavazatot kétt. E kérdés indokolt napirendre tűzetett, a parlament azonban nem szavazta meg, és most az olasz parlament szavazata és a miniszterválság képezte a napi kérdést. A Menabrea-miniszté­­rium buktával a parlamentáris kormányzat sza­­bályai szerint a többséget nyert párt vezetője szokott minisztériumot alkotni. Ez azonban most nem történt meg, hanem a király Menabreát új minisztérium alakításával bízta meg. Tehát nem akar még végleg szakítni a franczia kabinettel, különben­ Ratazzit bízta volna meg a miniszté­rium alakításával. A „France“ szerint Victor Emanuel hossza­san értekezett Cialdinivel és Ricasolival, mielőtt Irenabreat­uj minisztérium alakításával meg­­bízta. Ratazzi és Crispi szóba sem hozattak. Egy távirati tudósítás szerint a király egy kiált­ványt fog kiadni, melyben tudatni fogja a ka­mara feloszlatását, és az országot mérsékelt ma­gatartásában­ megmaradásra hívja fel, hogy a Francziaországgali jó egyetértés ezutánra is f­enntartathassék. Andrea bibornok ügye komoly fordulatot kezd venni. Néhányan a legbuzgóbb biborno­­kok közül cselszövényeskednek ellene, és azt szándékoznak kivinni, hogy ha nem is degra­­dáltatik, de hivatalos működésében függesztes­­sék fel, mint oly tagja az egyháznak, kibe ők egalább is egy carbonarit vagy vörös ingest vélnek felismerhetni. Egy franczia lap szerint a pápa a franczia törvényhozó tentnek és a senatuanak áldását fogja megküldeni. A fentek kihallgatása Londonban. A legutóbb befogott férnek kihallgatása megtör­tént. A vádlottak padj­án ültek Nicholas English, Petrick Mullany, William Desmond és John O’Kee­­fe. Mint főtanú szerepelt James Vaughan (a vád­lottak egykori czimborája) , a vádló Poland volt. Cole, rendőr-katona, következő vallomást iga­y­taztatott a jegyzőkönyvbe: Csötörtökön este, a megkívántató befogatási parancsokkal ellátva, egy másik rendőri személy társaságában a Pollen Street-ben levő kis csapszékbe ment, hol Mullany-t és English-t (mindkettő szabó) találta mintegy 14—15 czimbora társaságában. Kísérője, Bunce, ki ép úgy, mint ő maga, polgári ruhában volt, azonnal tudtára adta English-nek, hogy személye ellen elfogató parancs van zsebében, s annál­­fogva kénytelen őt tüstént elfogatni. English erre dühbe jött, s csak a legnagyobb erőfeszítéssel le­hetett őt a csapszékből kivezetni, melynek ajtaja előtt több egyenruhás rendőr volt segítségkép fel­állítva. Midőn English látta, hogy erőt vesznek rajta, felhívta a csapszékben levő társait, hogy „használják revolvereiket.“ Ezek azonban a felhí­vásnak nem engedtek, s így sikerült English-t a rendőrség házához elvinni. Mullany vonakodás nélkül engedelmeskedett a befogató parancsnak; hasonlókép Desmond és O’Keefe, kik lakásaikban fogattak be. A vádlottakra nézve leginkább kompromittáló az egyik tanúnak következő vallomása: „Pénteken (az explosio napján) Thimothy Desmond hozzám jött, beszélt nőmmel, s tőle búcsút vett, mert, úgymond, „még egy ugrást kell tennie.“ Velem pedig súgva csupán annyit közölt, hogy a tréfá­nak 3 és 4 óra között kell megtörténni, mert Anne Justice, midőn Casey-nek enni vitt a börtönbe, megtudta, hogy melyik azon időpont, midőn a foglyokat az udvarra kibocsátják. „Meg kell tör­ténni“ — mondá ő. „Minek kell megtörténni?“ — kérdem tőle. „A börtönt a levegőbe kell röpíteni. Te aligha fogsz engem többé ez életben látni. Ha sikerül is ma megmenteni életemet, akkor majd elvisznek Millbank-be (Tegyencz ház) vagy az akasztófára. O’Keefe és William Desmond Massey Corydon és Devany helyett fogják a tréfát eszkö­zölni. Imádkozzál értem, ha az örökkévalóságba fogok repülni.“ Az exprosiót követő napon a tanú a vádlottak közül senkit sem látott, de a következő napon találkozott az ujezán English-sel, ki épen a rend­őri plakátot olvasta és mondá: „Ördöginek neve­zik, hm, majd ha egész Londont lágba borítj­uk, az még ördögibb lesz.“ Ugyanaz­nap beszélt O’Keefe-vel ki az explosióra vonatkozólag azt mondá, hogy „oly csínyt, mint a tegnapi volt, em­ber élet feláldozása nélkül végrehajtani nem le­het. “ Desmondot vasárnap látta, ki akkor akként nyilatkozott, hogy „legjobb volna most Derby-t, Stanley-t és Hardy-t láb alól eltenni, hogy a pub­likumnak ne legyen oka annyit beszélni a Cler­­kenwelli csínyről.“ Ezek mind igen súlyos vádak voltak, az Oroszország. A párisi és konstantinápolyi orosz követek Sz.-Pétervárra utazásáról a „Nat. Z.“-nak ezt irják az orosz fővárosból. Mint itteni jól értesült körökben beszélik, a párisi és konstantinápolyi követeknek, Budberg bárónak és Ignatiev tábornoknak megengedte­tett, hogy szabadságidővel Sz.­Pétervárra utaz­zanak. Erre vonatkozólag az engedélyt a diplo­maták még a nyáron kérték, midőn az egyik a czárt Párisban, a másik pedig Krímben üdvö­zölte : ez engedélyt akkor nem kapták meg, és pedig tekintetttel a dipl. helyzetre, mely miatt állomásaikról való eltávozásuk nem látszik meg­engedhetőnek. Hogy a politikai láthatár most egészen derült lenne,azt ugyan nem lehetne állíta­ni, s azért azt kell gyanítani,hogy a két követnek a birodalmi kanczelláriali értekezlete forog fen. Hozzá teszik — se részlet is hitelt érdemel — hogy Ignatiev tábornok engedélyt nyert minden esetben ide jöhetni, mig Budberg báró utasittatott, hogy Párisban való tartózkodását hosszabbítsa meg, ha ezt a politikai viszonyla­tok állása szerint szükségesnek véli. — Lesz­nek, kik azt vélik, miként e két diplomatának utazása a Gorcsakoff herczeg elbocsátásáról ke­ringő hírekkel összefüggésben áll. E hírt az utóbbi hat év alatt már vagy tizenkétszer meg­­c­áfolták, az egészben csak az az új, hogy a hír eddig az ausztriai sajtóban szokott felme­rülni, most pedig egy franczia lap melegíté fel. Azonban mint eddig, úgy most is valótlan e hir, és Gorcsakoff herczeg, daczára néhány hó­nap előtt megünnepelt 50 éves szolgálati jubi­­laeumának, épen nem érzi magát törődöttnek, s épen nem kíván nyugalomba térni. E közleménynyel ellentétben a „Köln. Zig“­­nak írják Párisból: „Budberg és Ignatiev négy heti szabadságidejére Gorcsakoff herczeg beteg­sége szolgáltatott okot, mely olynemű, hogy a legroszabbtól tarthatni.“ Távirati tudósítások. — B­é­c­s, dec. 28. A bécsi községtanács B­e­u­s­t bárót egyhangúlag Bécs városa díszpol­gárává nevezte ki. — Hága, dec. 27. A belügyminiszter a követek kamrájában kihirdeti a kamrák felosz­latását és a királynak a nemzethez intézett pro­­clamatióját. — P­á­r­i­s, dec. 28. A kamra Louvet módo­­sítványát 177 szóval 81 ellenében elvetette. — A „Constitutionnel“ a legélénkebben kárhoztatja Olaszországot a pápai adósságok kamatai fize­tésének felfüggesztése miatt, minthogy az az olasz kamra által megszavazott és Európa színe előtt aláírt szabad szerződés tárgya volt. — Madrid, dec. 27. A királynő trónbe­széde constatírozza a nyugalmat az ország ben­sőjében és a barátságot az európai hatalmassá­gokkal. Spanyolország erkölcsi és anyagi támo­gatását ajánlja fel a pápaság javára. A kormány lemond minden rendkívüli felhatalmazásokról és törvény-előterjesztvényeket tesz közzé a köz­oktatás felett, valamint a kiadási és bevételi költségvetés egyensúlya felől. A posta elkésése miatt bécsi reg­geli lapokat nem kaptunk. Nemzeti, színház. Dec. 29-ére van kitűzve : „A régi pénzek, vagy­­ az erdélyiek Magyaror­szágban.“ Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Budai népszínház. Dec. 29-ére van kitűzve. Másodszor : „A Bach-huszárok.“ Hétfőn: Bérlet e­l-ső szám. „A Bach-huszárok.“ A pesti áru-börze hivatalos árjegyzéke. Dec. 28-kan. Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigmond. Nyilt-tér. Nyílt szó az „Egy utazóhoz Dézsen keresztül“. A „Magyar Polgár“ I. évi dec. 13-diki számá­ban ön egy czikket hozott nyilvánosság elé, melyben czélul vette magának személyemre irányzott m­egkisebbítésekkel az olvasóközönség figyelmét hivatalos működéseimre kiterjeszteni. Korántsem czélom jelen szavaimmal ön előtt magamat tetteim végett igazolni, mert vannak megtámadások, melyek oly természetűek, hogy azok után inkább helyeslés, mint megkisebbítés szavaz a megtámadott mellett. Az ily megtámadásoknál leginkább az indo­kok veendők figyelembe, melyek a megtáma­­dót vezetik. Az indokok mindkettőnk előtt ismeretesek, s én távol vagyok attól, hogy ezek elősorolásával a t. olvasóközönség türelmével visszaélni kíván­nék ; csupán önnek kívánom egyedül egyszer mindenkorra kinyilatkoztatni, hogy valamint eddig, úgy ezentúl sem fogom elmulasztani tett esküm mellett hivatalos hatásköröm teljes ha­talmával meggátolni minden oly tettet, mely tiltott cselekvény bűnével bélyegez bárkit. Teszem pedig ezt szeretett hazám érdekében úgy is mint annak magán­polgára, úgy is mint annak egyes szerény napszámosa. Bözner Jenő m. k. osztálytanácsos a m. k. p. n. minisztériumban. Alsó-ausztriai mérő szerint Súly font nev. 1 g. alant magna­t szerint. árp. é. Búza, bánsági . . . 86—87 6 15 6 60 n bánsági . . . 88—89 6 80 tiszai uj . 86—87 6 15 6 60 „ tiszai uj . 88-89 6 80 „ fehérvári uj . 83—85 5 65 6 10 „ pesti vidék uj . 83-85 6 65 6 10 „ pesti vidék uj . Kétszeres .... 86-88 6 15 6 80— ____ Rozs uj........................ 78—80 4 80 4 40 Árpa serfözésre 86-70 2170 3 10 „ táplálékra 68-70 * 60 2 65 Zab. uj . .­­ . . „ bánáti ó • • • 45-47 1 70 176 Kukoricza bánsági ó— 8 75 8 86 n . bánsági uj .— 5 405 — • Bbijjtis • • •— 50 Köles..............................— 8 10 820 Káposztás repcze . . —­6 — Repcze, bánsági 6 88­6—

Next