Pesti Napló, 1867. december (18. évfolyam, 5286–5305. szám)

1867-12-03 / 5287. szám

lat iránt mindnyájan egy nézetben vagyunk, hogy mindnyájan helyesnek tartjuk a bizottság eljá­rását, mert az nem támadtatott meg, még Mada­rász képv. ur által sem, csupán a központi bizott­ság előadóját támadta meg egy nyilatkozatáért mely tulajdonképpen nem lényege az ő nyilat­kozatának, hanem a­mely az ő előadásának né­mileg indokolása. Mondom, elállok a beszédtől azon biztos hit­ben, hogy tulajdonképen nincs itt senki, ki a részletes vita alapjául el ne fogadná ezen tör­vényjavaslatot, talán Madarász kép­ urat kivéve ki kötelességének ismerte a hon iránti tekintet­ből kijelenteni, hogy most is hibának tartja ezt. Ő úgy látszik azt tartja, hogy a törvényesen megváltozott törvényczikkelyek is érvényesek, mert hivatkozik az 1123-ik, 1791 és nem tudom még minő törvényekre, melyek ellentétben vol­nának az 1867-ik­i XII. t. czikkel és melyeknek érvénye már eo ipso megszüntettetett, mert szentesített újabb törvénynyel állanak ellentét­ben. Elállok a további nyilatkozattal azon ki­jelentéssel, hogy én részletes vita alapjául a mi­nisztérium által tett előterjesztményt elfogadom. (Helyeslés a középen.) Az általános tárgyaláshoz többen szólni nem kívánván, az bererkesztetett, s az el­nöknek azon felhívására: „azon képvi­selők, kik a hányadról szóló törvényjavas­latot a részletes tárgyalások alapjául ál­talánosságban elfogadják — álljanak fel,“ — a szélsőbal né­hány tagja kivételé­vel az összes ház feláll, s ezen nagy többség a törvényjavaslatot általánosság­ban elfogadottnak nyilvánítá. A részletes tárgyalás Ghiczy K. mó­­dosítványának kinyomathatása végett a holnapi ülésre halasztatott, mely szokás szerint délelőtti 10 órakor veendi kezdetét. Az első esküdtszéki tárgyalás dec. 2 -án. Elnök: Nyeviczky G., országbírói itélő­­mester, sajtóbirósági elnök. Bírák: Makowetz Ede és Bovankovits J., kir. tábl. ülnökök. Vádló: Késő Ensel Sándor, ügyvéd. Vád­lott: Seregi Józsa, megyei árvaügyész. Elnök 10 órakor megnyitván a tárgyalást, jelenti, hogy az esküdtszék megalakulása végett visszavonul, felszólítja egyszersmind vádlót és vádlottat, recusálási jogát használni. Az esküdtszék megalakulván, tagjai követ­kezők : Barabás festész , dr. B­a­r­b­á­s, B­u­r­i­á­n ügyvéd, D­á­r­d­a­y miniszteri tit­kár, Deák Ignácz könyvvivő, D­a­n­k­o­s Szabómester, H­u­n­f­a­l­v­y Pál, akad. tag, Kánya kereskedő, Offner hivatalnok, O­s­z­t­e­l­e­s magányzó , R­i­b­á­r­y tanár, S­t­e­n­g­l. Póttagok : Filcsó, Nagy. * Elnök előadván a tárgyat, mely Késő Ensel Sándor keresete becsületsértés és rágalom miatt Seregi Józsa ellen, a szo­kásos előleges kérdéseket intézi vádlotthoz. Vádlott: Seregi Józsa, 42 éves, nős. Ezután az esküdtek megeskedtetnek. Vádló felhivatik, kívánja e vádlevelét egész terjedelmében felolvastatni. Igenlő válasz után a jegyző felolvassa a vád­levelet, melyben vádló előadja, hogy a „Magyar­­ország“ 118-dik számának egy czikkében írt a megyei fenyitő törvényszék egy ülésének nehéz­kes menetéről, mire Seregi Jósa, ki nem is fenyitő-, hanem árvatörvényszéki ügyész, és ki sikkasztás miatt kereset alatt volt, a „Magyar Újság“ 121-dik számában válaszolván, többek közt azzal rágalmazza vádlát, hogy a Bach-kor­­szakban hivataloskodván, germanisátor és főnökének hűséges besúgója volt, to­vábbá börtönkönyvtárakat alapított, oly módo­sítással, hogy a beérkezett értékes könyveket értéktelenekkel cserélé fel; ezekben vádló az 1848-diki törvények XVIII. tcz. 12. §-ába ütkö­zést látja és ferdítésnek tekinti, ha vádlott az elő­vizsgálatban a germanizátorságot a hivatalno­­koskodásra, a besugást minduntalan gyermekes panaszra menésre magyarázza, a könyvsikkaszt­­­tást pedig arra alapítja, hogy Muraközy megyei főügyész egy adományát — Jócika négy kötetes regényét: „Csehek Magyarországban“— vádló kicserélte, e csere az adományozó bele­egyezésével történvén, mivel a ma börtönkönyv­tárba nem tartatott alkalmasnak. A fősúlyt vádló arra helyezi, hogy a czikkben gonosz szándékot vél felismerni. Vádló mint vádlott kivánatára felolvas­tatnak a mellékletek, az említett czikkek is. Vádló kívánságára felolvastatik továbbá en­nek beadványa a M­u­r­a­k­ö­z­y-féle könyvek iránt. Vádló kívánja Hang Ferencz elleni bead­ványát is felolvastatni. Elnök a sorrend tekintetéből előbb a tanú­kihallgatást rendeli el. A tanúkihallgatásra megjelenik Muraközy J. pest megyei főügyész. Vádló tanút nem tarthatja érdemesnek az eskületételre, miután érdeklett fél,miután továbbá állításait vádló képes lesz nyomtatványokkal megc­áfolni. Vádlott megütközik a tanú kihallgatásán, miután vádlónak kifogása van ellene, maga pe­dig a kihallgatást nem óhajta. Vádló kinyilatkoztatja, hogy a tanú kihall­gatását kívánja, s csak megeskettetése ellen tesz kifogást. Elnök úgy találván, hogy vádló okai ag­gályta tán igen, de alapos kifogásra épen nem szolgáltatnak alapot, tanút megeskedteti. Tanú. Előrebocsátván, hogy a dátumokra nem emlékezik, tisztán előadja, hogy Réső Ensel Sándor, akkori provisorius tiszti alügyészszel mint ügyv­édnek dolga lévén, attól hivatalos lá­togatás alkalmával felszólítást nyert, támogatni a börtönkönyvtár­t, mire tanú egyszerűen becsoma­golva, minden levél nélkül, vádlónak elküldé a fennemlített művet. Később ettől felszólíttatván, hogy engedje meg a mű becserélését, oda nyilat­kozott, hogy ezt a felszólító bölcs belátására bíz­za, és hogy ez in­ézkedjék, mint a börtönkönyv­tárak alapítója. De tanú csak tartózkodásból nyilatkozott így, mert belsejében máskép gondolt. Tanú csak arra emlékezik, hogy a cserema értéktelenebb volt adományánál, és nem tekintheti vádló eljárását tisztának. Kitűnik ez abból is, hogy soha sem számolt a művekről, hanem mindig csak darabszámról. A Tanú más per mozzanatait idézvén, heves polé­miába keveredik vádlóval, ki őt élesen becs­­­­mérti. Elnök: Figyelmezteti vádlót a tömeges közönség élénk helyeslése közt, a tárgyalás mél­tóságának fenntartására. Figyelmezteti egyúttal a közönséget, hogy tartózkodjék minden tünte­téstől. Vádlott engedélyt kérvén kérdések inté­zésére, a tanútól tudni kivánja, várjon gyakorol­ta ott-e reá pressió, mit tanú, tekintve azt, hogy mint ügyvéd az alügyész szívességét igénybe kellett vennie, elismervén, az ügyvédi es­kü megszegésének vádját nyeri vádló­tól. Ez a közönség derültsége közt továbbá kérdezvén tanút, várjon ismeri-e az irodalmat? — utal a Józsika-kiadás olcsó árára. A tanúkihallgatás befejeztetvén. Elnök a vádló további­­beadványaira tér. Az elsőben vádló kérvényezi, hogy a miniszté­rium szólíthassák fel a Seregi elleni per iratainak kiadására. A sajtóbiróság, mint az ügygyel ösz­­szefüggésben nem levet e kérvényt elutasító. A második Hang Ferencz, kalocsai ügyvéd ellen van intézve, ki tanúként idéztetvén, mentegetőzés mellett meg nem jelent. A tárgyalás meg nem akadályozása tekintetéből, mind vádló, mind vádlott elállott kihallgatásától. Az ez iránti beadvány azonban vá­­lló óhajára felolvastatik. Vádló ebben kifejteni igyekszik, hogy Seregi czikke következtében neveze őt H­a­n­g F. nyil­vános helyen a Bach kormány besúgójának. Ezután vádló bemuta­tja Doboka megye hoz­zá intézett átiratát, melyben köszönetet mond a könyvküldeményekért. Az átirat felolvastatik. Bemutatja vádló még lajstromvezetését is, melynek egy­ezni kell Doboka megye átiratának adataival. Hivatkozik a minisztériumra, hogy ez előnyére szóló mozzanatokat nem időközben idézi fel. Elnök a tárgyat kimerítettnek látván, felszó­lítja a feleket, összefoglalási jogukkal élni. Vádlónak a tárgy tényálladékához keveset kell tennie. A tényálladék még többre ad alapot, mint a mivel Seregit vádolja. Ott van a czikk­ben a „gőg“, a czélzás az „őrültek házára.“ Vádlott, mint a megyei ügy­vezetésnél érdeklett fél, tartván vádló tollától, hitelét akarta megron­tani és becsületét bánta. A germanisátorság és a besúgás magyarázata mesterkélt ferdítés. A sik­kasztást illetőleg minden tekintetben képes hite­les tiszta felvilágosítást nyújtani. Mutathatna vádló leveleket — tán a minisztériumtól is — melyek róla jobb véleménynyel vannak. Vádlott kifejezést ad örömének az első esküdtszéki tárgyalás, az alkotmány ez ünnep­napja felett. Helyzete bizonynyal nem kellemes, de sok körülmény szolgál megnyugtatására. Tulajdonkép nem neki, hanem vádlónak kel­lene helyén ülni. Ugyanis maga a megye akar­ta pörbe fogni Késő Ensel Sán­dort és ezt csak azért mulasz­ta el, mivel a bűnvizsgáló bíró felett összeütközésben volt a minisztériummal, így szorítkoztak a hírlapi válaszra. Vádlott épen azért vállalta el a válaszolást, mivel köz­vetlen nem volt érdekelve. Nemes polgári köte­lesség indítá, nem önérdek. Utalván eljárása for­rására, nyugodtan tekint az ítélet elé. Áttérvén az egyes pontokra, a germani­­s­á­l­á­s­n­á­l megjegyzi, hogy igenis, ő is hi­­vataloskodott Bach idejében, de rögtön vissza­lépett, midőn behozták a német nyelvet. Egyéb­iránt a germanizálással vádolás miatt alig lehetne valakit elítélni, habár német nyelven hivatalos­­kodni a főnök szembunyomítása szerint, és egyút­tal Árpád sírját keresni — a­ho­gyan vádló tévé — igen elasz­­us termé­szetre mutat. A besúgás nem becsületbe vágó dolog — hisz sokat ki is tüntetnek ezért — de jellem­­hiány. Gyengeség, melyet ha meg nem lehetne sajtó útján róni, mi volna a sajtószabadság. A harmadik pontot — a könyvcserét — már bebi­­zonyítottnak tekinti. Vádlónak nincs más megjegyzése, mint hogy az esküdtszék becsületét adja vissza. Elnök resumálván a tárgyalást, felveti a kérdést két pontban: 1) Az esküdtszék meg van e győződve, hogy vádlott, Seregi Józsa cselekedte azt, a­mivel vádolják ? 2) Váljon ezen tény, mint a vádiratban állí­­tatik, foglal e magában becstelenítést. Makovecz sajtóbírósági bíró felszólalása következtében a második kérdésben a „b­e­c­s­­telenítést „rágalmazással“ is egészíttetik ki. Elnök kinyilatkoztatja, hogy nem tartja szükségesnek lelkiismeretességre figyelmeztetni az esküdtszéket, midőn ez jogot gyakorol, mely szabadalmat ad neki minden bíró felett, a­meny­nyiben meggyőződését, indokolatlanul mondja ki. Az esküdtszék végtanácskozásra visszavonul. Ismét megjelenvén a teremben, az elnök Hunfalvy P. előadja, hogy az esküdtszék szükségesnek tart­ pótkérdést tenni, vájjon az első pont a czikk szerzésére vonatkozik-e. És ezután az esküdtszék 9 szavazattal 3 ellen az első kérdésre igennel, a másodikra nem­mel fele). Vádlott felmentetik. Bécsi dolgok. Birodami tanács. (Felsőházi XIX. nov. hó 30-án.) Az utólag magányo­s,a pairré nevezett K­o­b­u­r­g herczeg már a­z ülésben meg­jelent, s jobboldalt foglal helyet. A miniszterek padján Beust, Taafe, Hye és J­o­h­n foglalnak helyet. Az új paterek közül még Fürstenburg van jelen. Auersperg Antal gróf két kérvényt ad be a concordatum ellen. C O 11 o r e d a herczeg mint előadó, a kérvényi bizottság két sürgős inndítványáról tesz jelen­tést. Ezután felveszik a napirendet : a februári alkotmány megváltoztatásáról szóló törvényja­­vaslat feletti vita folytatását. A múlt ülésben a 11. §. e) betűjéig értek, melyhez Czartom­szky herczeg a kisebb­ségi javaslat fogalmazványát ajálja mint előadó. A többség az összes oktatási ügyeket a biro­dalmi tanács illetékébe vonta, a kisebbség csak az egyetemeket és a technikai akadémiákat óhajtja oda osztani. W­a­s­s­i­l­k­o az alsóház fogalmazványát ajánl­ja, H­a­s­n­e­r, H­a­r­t­i­g gróf és R­o­k­i­t­a­n­s­z­k­y a bizottmányi javaslat mellett szólnak, Szanguszko a kisebbségi javaslat mellett. Neki hathatós és sok tetszés nyilatkozattal kí­sért beszédben Auersperg Antal gróf felelt, különösen a germanisatió­­s bureaucratismus iránt ezúttal is ismételve emelt vádakra vonatkozólag, mire a ház nagy többséggel fogadja el a bizott­mány javaslatát. A 11. §. f) pontjánál Li­c­hten fel­é egy job­­bitmányát fogadja el, a 12. §-hoz azt toldották, hogy competentionális per esetén a birodalmi ta­nács és egyik tartománygyűlés közt a birodalmi tanács felterjesztése folytán a császár határoz. A 13., 14., 15., 16. és 1­6-ik­­­ok a bizott­mány javaslata szerint fogadtatnak el, a 18-kat ismét Lichtenfels javítja, a 19., 20. §-ok vita nélkül fogadtatnak el, a 21. §. végre ismét Lichtenfels indítványára elejtetik. Az utolsó hármat (22., 23. és 24. §.) ismét vita nélkül fogadja el a ház, s úgy a törvény­­javaslat 2-ik olvasása szintén be van fejezve. A tegnapi (hétfői) ülés napirendje a delegationális törvény volt. Vidéki tudósítások, Szentmárton (Szatmár), nov. 26. E vidé­ken Erzsébet óta beállott a tél­­ nemcsak a he­gyeken, hanem mindenütt a legjobb szán­ it van. úgy látszik, az idén kemény, tartós télnek né­zünk elébe, a juhos gazdákat figyelmezteti, hogy , takarmányukkal takarékosan bánjanak A Szamos vize erősen zajlik , itt-ott már át is­­ állott, a szét nem szedett vizi malmokat a jég töri, zúzza össze. Pedig még igen kevesen őröl­tettek télire, várván a Szamos megáradását. Az őszi vetést sem végezhették el mindnyájan ; a rest, hanyag gazdák vetés nélkül maradtak, kül­­­sönösan a kik tengeri után akartak vetni; a kik pedig az idei raggaverte és hideg vette búza he­lyett tavalyi­­ búzát vetettek, azoké nem kelt ki, bizonyosan elvesztvén a mag­a sokáig állás miatt a termő erőt. A lépcsét, mivel az augustusi és septemberi szárazság miatt hibásan kelt, több­nyíre kiszántották, búzával bevetették, vagy ta­vaszi alá hagyták. Jövőre e vidéken kevés rep­­cze termést lehet várni. A bröfse szüret az avas­újvárosi, szatmár-szinér-váraljai, bányai hegye­ken jól ütött ki, kielégítő mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben. A bor köble (20 itcze) 1 ft, 1 ft 20—40 kr o. o. A szatmári Erzsébet or­szágos vásár véghez ment, nagyon olcsó áron kelt a ló és szarvasmarha, annál drágábban a drága eleségen hízott sertés. Keresett volt a kis borjas tehén is. A szegény embernek nagyon sokba kerül az idén a kenyérnek való, a zsírozó, tűzifa, ruha és adó. Vajha a kilátásba helyezett vasút készítése mielőbb megkezdetnék, hogy mind az itteni sze­gény szűkölködőknek kenyérkereset forrása nyit­tatnék, mind az ipar, kereskedelem és gazdá­­szat ügye újabb lendületet nyerne. Valóban, e különben gazdag, termékeny megye leginkább azért szegény, mivel vasút hiányában el van szi­getelve a nagy világ kereskedelmi forgalmától, mind anyagi, mind szellemi gyors közlekedéstől. Kétszeres örömmel üdvözöljük tehát a közle­kedési minisztérium azon tapintatos eljárását, a várakozásnak megfelelő bölcs intézkedését, hogy a debreczen-szatmár-szigeti vasútvonal megszem­lélésére Mászlaház vasútépítési felügyelőt kikül­dötte. Krassó mezővárosában Bartók Sándor gyógy­szerész jeles új gyógyszertárt, friss orvosi sze­rekkel szerelt fel, rendezett be s adott át forga­lomba a szenvedő emberiség javára. Nagyon is szükséges volt e gyógytár e vidékre, mivel a szatmár-szinér váraljai, nagybányai és somkuti gyógytárak távol esnek ide, a járhatatlan út és hosszadalmas idő miatt mig a távol eső helyek­ről orvosi segély érkezett, gyakran veszélyezve volt a szenvedő élete. I. I. Külön­félék. Pest, dec. 2. — A királyné ö Felsége, mint hallani, lebetegedését Budán fogja tartani, való­színűleg áprilisban. — Úgy értesülünk, hogy a hir, miszerint az ő felsége elnöklete alatt szombaton tartott mi­nisztertanácsban 16000 főből álló honvéd csapat felállítása elhatároztatott volna, — alaptalan. — Matk­ovich, Gladicle és Randich fiumei pol­gárokból álló küldöttség király ö felségénél és Andrássy gróf miniszterelnöknél tisztelgett. — Ő felsége kiváló kegyességgel fogadta a deputa­­tiót. — A miniszterelnöknél a küldöttség a ma­gyar tengerparti város bizalmának és ragaszko­dásának a kormány iránt adott kifejezést. — A zágrábi „Národne Novine“nek november 28-áról táviratozzék, hogy a daruvári választó kerületben nemzeti képviselőnek gróf Janko­­vich Gyula egyhangúlag választatott meg. — Annak a hírnek, hogy Uzoni Béldi Pál consullá neveztetett ki, tudomásunk szerint tény­leges alapja nincs. — „Ho­l született Kossuth?“ E fel­irat alatt Kuthénról, Tápió-Bicskéről, anyakönyvi kivonat mellékletében a következő sorokat vesz­­szük: „A nagy emberek kiváltsá­g, hogy közön­­yös senki sem lehet irántok; szeretik, vagy gyűlölik , de mindenkit érdekelnek. Kossuth — ne keressük mily értelemben — kétségkívül a nagyok közé tartozik, s miért könnyen magya­rázható a szorgalom, melylyel a hirlanok minden adatot összegyűjtenek, hogy nevéről, melylyel jó vagy rész oldalról, de ismét tele van az ország, naponkint mondhassanak valamit. A „Vasárnapi Újság“ f. hó 24 ki száma mostani kis ázsiai lakát, s állítólagos szülőházát adja rajzokban; — azt mondván a magyarázatul irt néhány sorban, hogy a híres ember „Monokon, Zemplénmegyé­­ben született; ott azonban evang. egyház nem lévén, a szomszéd Tállya mezővárosba vitték keresztelni, s ott íratott anyakönyvbe; — ez azon­ban elég vén, a jelenlegi lelkész, a Kossuth per­be fogatása alkalmával szükségelt keresztelési okmányt gondolom szerint úgy állította ki, hogy egy pár évet hibázhatott is.“ Semmi positív, semmi bizonyos ! Tartozom a történelemnek és közérdekeltségnek azon szolgálattal, hogy ez ál­lításokat részint élő tanuk elbeszélése, részint az ide csatolt, hiteles keresztelési okmány folytán alaptalanoknak nyilvánítsam. Az anyakönyv sze­rint Kossuth 1805-dik évi ápril 21-kén Pest me­gyében, Tápió-Bicskén látta meg először a nap­fényt ; édes szülei Kossuth István és Perlaky Zsupánná voltak, keresetatyja és anyja pedig Sebes József és Kovács Zsuzsánna. Élő tanúk részletesen beszélik a család történetét, s tudják, hogy a mostani „Zöldfa“ vendéglő, mely akkor a Beleznay család birtokához tartozott, volt az Ugyanazon birtokot haszonba elő Kossuth István lakhelye és híres fiának, Lajosnak szülőháza. A kérdés megérdemli az eszmecserét, melyre szívesen vállalkozom.“ I» — Figyelmeztetés: Pest Pilis és Solt t. e megyék árvaügyi rendszabályai Ráth Mór könyvkereskedésében (Pesten Váczi utczá­­ban a „ Vastuskónál“) és a megyei közp­­árva­­törvényszék kiadó hivatalában (megyeház 11-ik emelet) füzetenkint 20 krjával bárki által megszerezhetők. E figyelm­ezetés több oldalról jött kérdező­sködés folytán azok érdekében tör­ténik, kik e munkálatot magán használatra kí­vánják megszerezni. Pest december 2-án 1867. Dalmady Győző, főjegyző. — A győr-pápai-molnári vasútvonal előmunkálatai teljesítésének, illetőleg azon vonal kiépítésének érdemében f. évi december 12-kén délután 3 órakor Győrött, a kereskedelmi gyül­­de teremében tartandó értekezletre a t. ez. érdek­lett urakat tisztelettel meghívja gr. Eszter­h­á­z­y Pál. — A budai népnevelési egylet f. hó 8-án vasárnap reggeli 10 órakor fogja a várban az országház teremében alakító közgyű­lését megtartani, melyben a tisztelt aláírók mi­nél számosabban résztvenni keretnek. Az ideig­lenes bizottság nevében Ribáry Ferencz, ideigl. jegyző. — A nagyszebeni polgár- és iparegylet m. hó 24 dikén ünnepelte meg 25 éves jubilaeumát, s ugyanaznap költözött át újon épült egyleti házába is. — A pest-soroksári lovas vas­­u­t előmunkálataihoz a héten hozzá fognak. — A daruvári kerületben (Pozsegá­­ban) egyhangúlag Jankovics Gyula gr. választa­tott meg a zágrábi országgyűlésre. — Ebergényi Julia kisasszony, mint a bécsi lapok jelentik, a gyilkos tettet telje­sen és körülményesen bevallotta. — Gr. Chorinsky alsó-ausztriai helytar­tó, a bécsi urak háza tagja, Gának tudvalevő pe­re miatt, mindkét állásától való felmentését kér­te. Lemondása még nem fogadtatott el. Gr. Cho­rinsky Victor, a fogva lévő Chorinsky testvére, ki a bécsi á­llamügyészségnél volt alkalmazva, hivataláról lemondott. Münchenből pedig az a hit érkezett, hogy az ott fogva lévő Chorinsky a fogságban megörült. — Gyászjelentés. A pesti főrabbi, Meisl Farkas Alajos szombaton, alighogy szó­noklatát a templomban elvégezte, szélütéstől él­ve, néhány óra multán elhunyt. Ötvenkét éves volt s 1859 óta volt a pesti zsidótemplomban pap. Temetése decz. 3-dikán d. e. 9 órakor lesz. — A világtalan Táncsics Mi­hály a soroksári fiatalságot magyar nyelvre oktatja. E végből a városháza egyik szobáját adták rendelkezésére, s egy csonka honvédet, a ki vezeti. a „P. Napló“ társsörgényei B­é­c­s, dec. 2. Az urakháza mai ülésé­ben a revideált alkotmánytörvényben fog­lalt 21. §., a­mely a legutóbbi ülésen kitöröltetett , Lichtenfels indítványára az alsóházától lényegileg el nem ütő szer­kezetben elfogadta. Ezután a de­­gátló­­törvény került tárgyalás alá. Gróf Wi­ckenburg és Schmerling mellette nyilat­koztak. Báró Beusz kijelenti, miszerint a­­ múltért ugyan nem, de a szőnyegen levő­­ törvényért teljes felelősséget vállal, mer­t reméli, hogy idővel abból czélszerűbb fog kifejlődni, mire az egész törvény a 29. §. kivételével, melyen lényegtelen változta­tás történt, az alsóház által áttett szerke­zetben elfogadtatott. Berlin, dec. 2. A „Kreuz Zig“ ufo- Ing ismétli, hogy Poroszországnak a con­­ferentia létrejötte semminemű érdekében nem fekszik. London, dec. 2. A parlament ülé­sei pénteken megszűnnek. Manchesterben tegnap gyász­fárdalat tartatott. A csend nem háborittatott meg. Bombay, nov. 14. Szállongó hírek szerint az abyssiniai király az európai foglyokat kivégeztette. k­ülföld, Róma és a cont­­retitta. Figyelemre méltó következő londoni levele a kölni lapnak. Oly körökben, melyek közel állanak a Fo­reign Officehez, nem kevéssé csodálkoznak azon, hogy párisi kormánykörökben minő­sitogatva állítják a Moustier-féle conferentiai meghívás Bükerét. A mi államférfiaink nyilatkozatai sze­rint távolról sincs ez ügy annyira tisztázva, mint a­hogy azt a sugalmazott lapok elhitetni óhaj­tanák, mí­g kevésbé előrelátható a békés szelle­­mű, gyakorlati hasznú czél elérése, mit a con­­ferentiától ama franczia lapok várnak. Úgy lát­szik, Moustier marquis dicsekszik azon sükerrel, melyet Rómában vívott ki az által, hogy a curiát tíz év óta először rábírta venni, miszerint ne fordítson hátat a diplomatának, de részrehajlat­lan tudósítók értesítése szerint eme siker Pyrr­­hus-féle győzelemhez hasonlít. Bizonyos az, hogy nem oly könnyedén engedé a szent­szék Franczia­­ország követét hozzá jutni ama szmnleges beleegye­zéshez, melylyel úgy kérkednek Párisban. Az esz­közök legalább, a­melyekhez folyamodtak, hogy czélhoz juthassanak, azt bizonyítják, miszerint a franczia diplomatia nagyon távol áll ma azon állásponttól, mely egykor megszerezte neki ügyes­ségének közmondásossá vált hírét, így például Sartiges úr állítólag ígéretek s utóbb fenyege­tésekhez folyamodott, mikor látta, hogy semmi más után nem ehet a pápai kormánytól a con­­ferentia megtartásába való beleegyezést kiesz­közölni. Egyszer el kellett hallgatnia Antonellinek azon fenyegetést, hogy ha a curia továbbra is makacsul ellenszegül a franczia kibékülési ter­veknek, azon esetre a franczia sergek mind visz­­sza fognak vonatni, lássa aztán IX. Pius, hogyan igazodik el a forradalmárokkal, máskor meg sze­­lidebb húrokat pengetett Sartiges gróf a Olasz­ország zilált viszonyaira mutatva, jelezte, hogy talán még kilátása nyílhat a pápai kormánynak , ily körülmény­ek között korábbi igényeinek fo­­­­ganatosítására.­­ Ennyire s ily módon unszóltatva, Antonelli­­ végre rászánta magát azon nyilatkozat tételére, miszerint :■ „Ha a hatalmak eszméik kicserélése végett találkozni kívánnak, a pápa nem akar és nem fog akadályozólag fellépni. Ellenkezőleg képviseltetni fogja magát is ott, hogy visszakö­vetelje mindazt, mit tőle 1860 óta elraboltak.“ Ez azon „feltétlen beleegyezés, a miből oly nagy zajt ütöttek, s a miből Moustier marquis magának politikai tőkét igyekezett csinálni. Azt is mondják, hogy ha IX. Pius magát a conferentián képviseltetni fogja, legkevésbé sem gondol arra, hogy a római kérdést szóba hozatni engedje, hanem hogy az olasz ügyeket kívánja tárgyaltatni oly szempontból, a­mint azokat ő fogja fel Ezek a kölni lapban megjelent londoni tudó­sítás föltételei, azonban mi, a­kik épen nem táp­lálunk vérmes reményeket az iránt, hogy a con­­ferentia a római igen kényes kérdést sikeresen és minden oldalra kielégítőleg megoldaná, még­is a sorok között olvasva, úgy hiszszük, miszerint a kölni lapban közlöttek nem szivárogtak a lon­doni levél írójának tollába a Forreign Officehoz közel álló körök nyilatkozataiból, hanem hogy az egész nem egyéb, ügyes porosz hazai gyárt­mánynál, de hogy hatásosabb legyen, s inkább magán hordja azt, a­mivel nem dicsekedhetik, t. i. a részrehajlatlanság jellegét, tehát egyszerűen ráfogták, hogy a levél Londonból keletkezik. Ez annál valószínűbb, mivel Poroszország a porosz trónbeszéd békés szelleme daczára, úgy látszik, most is gyanús szemmel, habár mosolygó alak­kal tekint Francziaországra f­ elelős szerkesztő: dj. Kemény Zsigmond. Pesten Pozsonyban Szegen * Távirati tudósítások. — Pária, dec. 2. A tegnapi senatus-ülésben Moustier kinyilatkoztatta : Róma megszállása csak ideiglenes; a kormány Olaszországgal szem­ben a biztonság szavával jellemző a megszállás tartamát, melyet ugyan meghatározni nem, de tökéletesen megérteni lehet. A franczia kormány a pápa érdekei mellett az Olaszország egysége feletti kérdés iránt is kedvezőleg viseltetik. A kormány nem hiszi, hogy Olaszország egysége feloszlásához közelegjen és hogy Róma Olasz­ország egységére nézve szükséges legyen. A kormány vélekedése szerint a pápa Olaszország­gal megélhet, de nem Mazzini, Garibaldi és Ra­­tazzi Olaszországával, hanem Új-Olaszországgal.­­ A pápa a conferentiába beleegyezett, és így felhatalmazottat k­üldene mindnyájok jogainak érvényesítésére. — Moustier Olaszországhoz nov. 2- én intézett sürgönyt olvas fel, melyben ez áll: Francziaország egy osztályt visszavont s egy másikat Civita-Vecchiában összpontosított; a teljes kiürítésre tökéletes biztonságra van szüksége. Miután a conferentia ezen biztonság elemét képezi, ennélfogva Olaszország érdekében áll annak létrejövetele. Moustier beszéde átalá­­ban felette mérsékelt és igen rokonszenves Olaszország irányában. — Karlsruhe, nov. 30. Az első kamara a honvédelmi törvényjavaslatot egyhangúlag el­fogadta. — P­á­r­i­s, nov. 30. A senatusban Rouland válaszol Bonned­ose bibornok tegnapi beszédé­re. Utána a párisi érsek szólalt fel. A külügymi­­niszer a kormány politikáját fejtegeti, a római és olasz kérdésben. Kimutatja, hogy a kormány mindenkor következetes volt politikájában, s nem akarja Róma megszállását bizonytalan időre kiterjeszteni. „Csapataink — úgymond — csak addig maradnak Rómában, míg ezt a pápa biz­tonsága követeli. A pápaság és Olaszország közt megoldandó probléma kétségtelenül nehéz, de nem feloldhattam A két kormány közt bizal­matlanság uralkodik, mely egy napon el fog enyészni. Moustier azután a napi­rendre áttérést javasolja annak bebizonyítása végett, hogy a kormány és senatus egyetértenek. Ezzel a vita befejeztetett s a senatus áttért a napirendre. — Florencz, nov. 30. A hivatalos lap ha­tározottan megc­áfolja a „Giornate di Roma“ f. hó 28-ról kelt abbeli hírét, hogy a pápai álla­mokban önkéntesek összpontosittatnak vagy u­­jabb betörés végett toborzások eszközöltetnek. — Florencz, nov. 30. A „Nazione“ a kö­vetkező távirati­t közli Rómából: A városban csekély számú franczia lovasság marad, a meg­szálló had hátralevő része elvonul. A Dum­ont­­dandár Civita-Vecchiában már hajóra szállt, a Bataille-dandár holnap követi. Múlt éjjel Florenczben két mazzinist comité vezértagjai elfogattak. — Bukarest, nov. 30. A hivatalos lap a belügyminiszternek a profectusokhoz intézett köriratát tartalmazza, melynek félreismerhetlen czélja a különböző pártokat kibékíteni és egye­síteni. Nemzeti színház. Dec. 3-kára van kitűzve : „A fekete dominó.“ Víg opera 3 felv. Budai népszínház. Dec. 3-kára van kitűzve : „Az ördög sziklája.“ Tüneményes, látványos népmonda, tánczokkal. 57.40 58.65/ 678.r 18S10 1 2040 t/.60 5.72 Távirati tudóseitá» * “bécsi bitén­ór. 1 dec. 2-ról •' , 5V.„ metalliques-Nemzet.’. kölcse» Bankrészvény Kitekintéset Londoni váltók Esnst Amig A pesti áru börze hivatalos Dec. 2-kán­­ Alsó-ausztriai mérő szerint 1 Dunavizállás , 4' 6" 0 felett . 1 3" 0 alatt . 9' 8" 0 fölött Búza, bánsági . „ bánsági , tiszai uj „ tiszai uj . „ fehérvári uj . , n pesti vidék uj / r pesti vidék uj/ Kétszeres ! ■ Rozs uj .. 1 • Árpa serfőzésre /• • n táplálékra/ Zab, uj n bánáti Kukoricza hiúsági ó­asági uj Bab, uj Köles. Káposz te­repeze Repcze Bánsági Időjárás : esős, felhős, száraz, szeles zaj­lás.

Next