Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)

1868-02-21 / 5348. szám

43-6848 Péntek, február 21.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 1. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó-hivatalhoz in­­tézendők.­­PESTI Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 hazából petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Nyílt-tér : 6 hasábos petit­en 25 nj kr. Pest, febr. 20.1868. Bécs, február 18. (r) Tegnapi levelemben megemlitettem azon pénztári maradványokat, melyek akkor, midőn ő Felsége német-szláv or­szágainak pénzügyminisztériuma elvált a közösügyi pénzügyminisztériumtól, akkor, midőn a szárazföld elvált a tengertől, a közösügyi pénztárba mentek át, és meg­említettem a birodalmi tanács delegációja alválasztmányának nézeteit, amaz össze­geket illetőleg. Elég érdekeseknek tartom ezeket, hogy visszatérjek hozzájuk. Nyilvánosságra jött a német alválaszt­­mány jelentéséből, hogy a közösügyi pénztárban múlt évi dec. 31-én majdnem 8 millió ft volt papírpénz, több mint 4 millió ezüst és arany, továbbá mintegy 12 millióról szóló váltó, és több mint 22 millióról szóló államkötelezvény. Névleges értékben összesen majdnem 47 millió. Úgy látszik, hogy Becke báró nagyon ügyesen takarékoskodott, s a transsub­­stantiatio alkalmával megterhelve, mint egy szorgalmas méh, sok millió forinttal zsebében, változott át közösügyi pénzügy­­miniszterré.­­Az alválasztmány jelentésében arról nincsen semmi szó, hogy váljon ennyi activa mellett nem hozott-e némi passi­­vákat is át a közösügyi pénzügyminisz­ter? Nem lehet pedig, hogy az állam­adóssági lejárt szelvények, kötelezvények mind be lettek volna váltva. Ez keves­bíti amaz összeget, de hogy mennyivel, nem tudom. Továbbá az sincs tekintet­be véve az alválasztmány jelentésében, hoggy m­íg a 4 milliónál több ezüst és aranykészlet maga agróval bír, a váltók, hacsak nem aranyra és ezüstre szólnak, meg a papiros pénz már viszonyosan ke­vesebbet érnek , és viszonyosan még sok­kal kevesebbet az államkötelezvények. Mindezen, nagyon különféle természetű és különböző viszonyos becsű össegeket a német alválasztmány összevéve, úgy lát­szik, közöseknek tekinti, s mint ilyenek­ről mondja, hogy ezen összegeknek egy része hihetőleg igénybe fog vétetni a monarchia két részének külön országos pénzügyminiszterei által, más része pedig az 1867-dik év kiadásaira. Magunk is helyesnek tartjuk azon né­zetet, hogy ama pénztári maradványok, melyek a központban, a monarchia mind­két feléből befolyt összegekből kerültek, közös vagyonnak tekintessenek; nem tart­juk azonban helyesnek, hogy a német al­választmány nem figyel a pénztári marad­vány összegei különböző természetére.­­ Alig csalódunk benne, hogy a majd 23-ad­­fél milliónyi államkötelezvényeknek egy része államjószágkötvény (Domnenen­­pfandbrief.) Ezeknek körülbelől fele ma­gyar kincstári uradalmakra van bekebe­lezve ; az azokat illető terheltetéseknek Magyarország felét hordozza (1867 : XV. t. ez. 2. §.), tehát Magyarország ama pa­pirosoknak is fele részben tulajdonosa; a többi összegekről ugyanezt nem lehetne állítani. Azon összegeket, melyekhez bizonyos meghatározott mértékben van joga egyik vagy másik félnek, kivéve, vagy számí­tásba véve, természetesnek látjuk, hogy mindkét fél részére költessék el az 1868- dik évre átjött központi pénztár áthoza­tala, b­­. a közös kiadásokra; de jócskán bonyolultnak látom, ha abból megosztoz­va, az egyik és másik rész kivenné illető­ségét, s azután járna utá­na, hogy a te­temes közösügyi kiadásokat fedezze, vagy tán épen az egyszer már kivett összegeket szolgáltatná be a monarchia közös pénz­tárába. Ha valójában megosztatnék a közös­­ügyi pénzügyminiszter pénztárában levő összeg, vagy annak közös része, az nem történhetnék a quota 70 és 30 arányá­ban. Azon viszonyban sem, amelyb­en a Magyarország által az államadósság ter­hei könnyítésére fizetett évi járadék áll azon összeghez, melyet ugyanazon czélra a monarchia másik fele fizet; a viszony­nak kellene lenni olyannak, mint a minő a Magyarország által fizetett quota meg államadóssági évjáradék összege, és a monarchia másik fele által ugyanezen czélokra fordított összegek közt van. A napokban került egy újabb kormá­ny- előterjesztés a delegációk elébe. A kö­zösügyi minisztérium 31 millió és néhány százezer forintot kér rendkívüli hadiczé­­lokra, legkülönösebben a puskáknak há­tultöltőkké átalakítására. Ausztriában régi rész szokás volt, hogy a budgetnek tet­szetősebb szint adni, a kiadásokat cseké­lyebbnek tüntetni ki, igen jelentékeny összegek mellékeltettek a rendes költség­­vetéshez, mint rendkívüliek. Ez egy hi­bás és nem alkotmányos szokás, mely a dolgok valódi állását elpalástolja. Ha ezen említett összeget is számításba veszi az ember, már az idei hadibudget nem hetven és egynéhány millió lesz, de száz és egynéhány. Az áll azonban, hogy ha valaha lehetett rendkívülieknek nevezni katonai kiadásokat, úgy ezek azok, mint melyeket részint az 1866-diki hadjárat veszteségei, részint annak tanításai van­nak nélkülözhetlenül maguk után. Nem merném ajánlani a monarchia biztossága szempontjából azoknak, helyes korlátok között, és az alkalmazásban az illető kö­zegek felelőssége fenntartása mellett meg­­­z adását De minő jól találna, ha a rend­kívüli hadi kiadásokat (rendkívüli) pénz­tári maradványokkal lehetne fedni, ha mindamellett, hogy a tényleges hadügyi kiadás több lenne száz milliónál, valójá­ban a birodalom még­se fizetne többet hetven és egynéhánynál. Azt sem tartjuk természetesnek, hogy oly nagy pénztármaradványok legyenek a kölösügyi pénztárakban,­ és még ke­vésbé azt, hogy ha csakugyan megvan­nak, kérdés támadhasson azoknak hova fordításáról, de már, ha csakugyan meg­vannak, fordíttassanak a rendkívüli hazfi kiadásokra. Hogy az mily alakban történhetik meg legegyszerűbben, legsimábban, hirtelené­­ben nem tudom megmondani; semmi két­ségem sincs azonban benne, hogy ha ez valóban czélirányos , fel lesz találva az eszme alkalmazásának helyes útja. Bécs, febr. 19. Igaza van a „Hon“-nak, ha mondja, hogy a magyar delegatio tagjai nem sze­rettek dicsekedni működésükkel, de már azt csakugyan nem bánták, bármennyi hírt vitt arról magával a nyugati szellő Magyarország felé, feltéve természetesen, hogy azon hírek nem voltak hamisak, vagy, ha tetszik, tévesek. Sajnos , hogy a „Wanderer“-nek a „Hon" által után­küzdött hírei ép ez előny­nyel nem bírtak. E lap szer­it például már 17-én referált volna a határőrség megszüntetése tárgyában kiküldött alvá­lasztmány, pedig ilyen az irt tárgyban nem is volt kiküldve, s az, mely ki volt küld­ve, hogy megvizsgálja a költségvetés azon tételeit, melyek e határőrségre vonatkoz­nak, jelentését még csak ma adta be. Szinte hallom, hogy e tévedésekért is a delegátiot, közelebb annak illető tagjait teszi felelőssé a „Hon," kérdvén, hogy mire való az a titkolódzás, mikor a nem­zetnek csak van joga tudni, mint kötik meg az alkut vagyona és vére felett­ ? Igaz, hogy ehhez van joga, de hát az alku nem az albizottság osztályaiban köttetik meg, a­melyekben az legfeljebb előkészíttetik. A titkolódzás pedig arra való, mivel ez előkészíttetés jobban történhetik a mel­lett, mint a nélkül. Hisz a nevezett osztá­lyok csak úgy felelnek meg czéljuknak, ha az eszmecsere bennük egészen feszte­len, ha úgy az egyes tagoknak, mint az egésznek is lehetően könnyűvé tétetik tar­tózkodás nélkül fogadhatni el minden fel­világosítást, és engedni is annak. Hogy er­re az egyszer kimondott szónak és elfoga­dott megállapodásnak azonnal közzététele nem szolgál, az nagyon is bizonyos. Innét a titkolódzás, a­míg ideje van. Ha egy­szer megszületett, ha csak az albizottsági osztályok kebelében is a végmegállapodás, akkor természetesen változott a helyzet, s mi s­em áll útjában az eredmény közöl­­tetésének, valamint annak sem, hogy közöl­tessenek annak idején az arra vonatkozó viták. Ez okán küldöm közlés végett a kö­zös pénzügyi költségvetés megvizsgálá­sára kiküldött albizottsági osztály kö­­t­kező megállapodását. Jelentése a közös minisztérium költségvetésének megvizs­gálására a magyar delegáció által kiküldött al­bizottság pénzügyi osztályának az albizottság­hoz, a közös pénzügyminiszter költségvetése tárgyában. A közös pénzügyminiszter költségvetése, úgy a mint előterjesztetett, s a pénzügyi osztályhoz utasittatott, a következő részleteket foglalja magában : I. Központi vezetés. Központi pénztár, Központi pénztári számosztály. (1—3. czim.) I. A függő adósság költségei. (4 -8. czim.) III. Az állósitott adósság költségei. (9—16 czim.) IV. Nyugdijak. (17. czim.) V. Legfelsőbb számszék. Katonai központi számvevőség. Tengerészeti számosztály. VI. Tartalékhitel esetleges előre nem látható költ­ségekre. Az osztály előadta már nézetét f. hó 7-dikén kelt előleges jelentésében a közös pénzügymi­niszteri költségvetés berendezésére nézve. Kiemelte és indokolta e jelentésében , hogy helyén van ugyan a katonai központi számvevőség és a tengerészeti számosztály költ­ségvetése a közös pénzügyminiszter költségveté­sében, de mindkettő, a hadügyi költségvetéssel való szoros összefüggése miatt, a hadügyi osz­tály által vizsgáltathatnék meg legsikeresebben. Kiemelte és indokolta továbbá, hogy az állósított és függő adósság kezelé­sére és a nyugdíjakra nézve a törvényhozás még nem intézkedvén, azoknak költségei a közös minisztérium költségvetésében ez idő szerint helyt nem foglalhatnak. Elfogadván és helyeselvén f. hó 8-kán tartott teljes ülésében az albizottság az osztály e néze­teit : a katonai központi számvevőség, s a ten­gerészeti számosztály költségvetésének megvizs­gálása a hadügyi osztály teendői közé sorozta­tott ; az állósított és függő adósságra s a nyug­dijakra vonatkozó költségvetés megvizsgálásá­nak szüksége pedig fenn nem forogván, a pénz­ügyi osztály, a pénzügyminiszteri költség elő­irányzatnak csak azon részleteit vette és vehette vizsgálat alá, melyekre nézve észrevétel fenn nem forgott, t. i.: a központi vezetésről, a központi pénztárról, a központi pénztári számosztályról, a legfelsőbb számszékről, s a tartalékhitelről szóló czimeket. Teljesítvén feladatát az osztály, a követke­zőkben terjeszti elő munkálkodásának eredmé­nyét : I. A központi vezetésről szóló czím azon költsé­geket foglalja magában, melyet magának a kö­zös pénzügyminisztériumnak ügykezelése vesz, igénybe. A pénzügyminisztérium jelen berendezése azon szervezeten alapszik, melyet a pénzügymi­niszter ő­felsége helybenhagyásával, mindjárt kineveztetésekor állapított volt meg. Áll pedig ez idő szerint az elnöki osztályon kívül, 4 elkülönített osztályból. Az 1-ső osztályhoz utasítják : a közös mi­nisztérium költségvetésének összeállítása és nyil­vántartása; az ezen költségvetésre s a zár­számlákra vonatkozó tárgyalás ; a központi pénztár; a befolyt pénzekre s a kezelésre való felügyelet; s az ezen tárgyakra vonatkozó leve­lezés. A 2-ik osztályhoz : a hitelügyi művelet; a függő adósság; az államadóssági ügy; az állam­adóssági pénztár és pénztári szakszámosztály; s az ide tartozó levelezés. A 3-ik osztályhoz : a hadügyi és külügyi mi­nisztérium pénzügye; a nyugdíjügy; a Lloyd javadalmazása; a közös pénztári követelés ki­fejtése (liquidatiója) stb. A 4-ik, mint tisztán magyar osztályhoz :a magyar pénzügyérrel és a delegatióval való érintkezés; az e tekintetben szükséges előter­jesztések elkészítése és a fordítási szakma. A dolog természetéből foly, de hangsúlyoz­za előterjesztvényében maga a közös miniszté­rium is, hogy e berendezés nem tekinthető vég­leges berendezésnek. Nem is igényel ily nehézkes, bureauszerű szervezetet azon ügyek ellátása, melyeket a törvény a közös pénzügyminiszter hatásköréhez utasít, de egy különleges magyar osztálynak rendszeresítése sem felelne meg az ország tör­vényes igényeinek s a paritás fogalmának, mely alatt nem néhány magyar hivatalnok elkülöní­tett alkalmazását, hanem a munkakörnek s az ügymenetre való befolyásnak egyenjogosultsá­­gát lehet és kell csak értenünk Meg van győződve az osztály, hogy a törvé­nyes igényeknek s a tapasztalás követelményei­nek megfelelő végleges szemezés alkalmával segítve lesz e hiányokon, de meg van győződve arról is, hogy a központi vezetés költsége, még a mostani berendezés és tényleges munkakörhöz képest is magasra számíttatot fel, s az ügyme­net szabad lefolyásának legkisebb sérelme nél­kül még azon esetben is bátran kitöröltethetnék egy jelentékeny összeg az e czm­en kitett 129,516 forintból, ha a törvényhozás utólagos intézke­dése által véglegesen a közös pénzügyminiszer hatásköréhez utasíttatnának mindazon ügyek, melyek jelenleg ideiglenesen alavonattak. Az osztály tehát 21,000 forin átalány törlését indítványozza, mi által az e címen megszava­zandó összeg tenne : 108,516 forintot. De az osztály nézete szerint ez összeg sem szavaztathatik meg egészen. A­mint érintve volt, a pénzügyminisztérium­ban külön osztály állíttatott fe az állósított és függő adósság s átalában a hitelgy kezelésére, melyre nézve pedig a törvényhozás még nem in­tézkedett. Nem kerülte ki e körülmény a közös mi­nisztérium figyelmét, s jelezvén előterjesztvé­nyében az államdósságra nézve fennforgó né­zetkülönbség létezését, nyíltan eljelenti, hogy azon esetben, ha az államadósság kezelése a közös pénzügyminiszter hatósága alól elvonat­nék, egy előadó a segéd­szeméyzettel együtt elesnék úgy a pénz­ügyminisztériummál, mint a legfelsőbb számszéknél. Az osztály úgy vélekedik, hogy a delegatív álláspontját e tekintetben is a törvény szabja meg, s míg a törvényhozás az államadósság ke­zelésére nézve világosan nem intézkedik, az ideiglenesen felállított hitelügyi osztály költsé­gei megszavazásához sem járulhat, mert ily költségeket közös költségeknek ez idő szerint el nem ismerhet. Az osztály tehát indítványozza, hogy az ál­lamadóssági ügy kezelésére hivatott, s egy mi­nister tanácsosból, egy titkárból, egy fogalma­zóból álló osztály évi illetményének, t. i. 8485 forintnak megszavazása ez idő szerint mellőz­­tetvén, a 21.000 forint átalány törlése által, s a 8485 ft megszavazásának mellőzése folytán, a központi kezelés ez évi költsége, ez idő szerint, kerekszám 100,000 ftban állapíttassák meg. n. Az előirányzatban a központi pénztár költsége . . 17,601 ft a központi pénztári számosztály költ­sége........................................................ 16,394 ft mindkettőé összesen 33.995 forintra számíttatik. Az osztály a nyert felvilágosítás után nem tartja túlságosnak a kitett összeget a tényleges munkakörhöz képest, de úgy hiszi, hogy e mun­kakör még ez év folyamán kisebbülni foghán, aránylag a költség is kevesbülni fog. E szempontból indítványozza, hogy a felszá­mított költségből 5 százalék, t. i. 1695 ft vonas­­sék le, s a központi pénztár és pénztári szám­osztály ez évi költsége, a kitett 33,995 ft he­lyett 32,300 ftba állapíttassák meg. m. Az osztály nézete szerint nem lehet a legfel­sőbb számszéknek ez idő szerint egyéb hivatása és feladata, mint ellenőrizni a delegáció által törvényszabta módon megszavazott összegek hova fordítását. Ily szorosan körülírt munkakör mellett — mely a még most fennálló katonai központi számszék feloszlatásáig a rendszerintinél is jóval korlátoltabb — a 128,798 ftra számított évi költség felette magasnak mutatkozik. Mindamellett, tekintve az átmenet és szervez­kedés nehézségeit, az osztály csak 38,100 ft le­vonást hoz javaslatba, mely által­a kitett 128,798 ft, 90,700 ftra szállana alá, s következőleg osz­tanék fel. Az igazgató évi illetménye 7350 ft 3 üdv. tanácsos „ 16,690 „ 3 „ titkár „ 7040 „ 12 számtanácsos „ 21,000 „ 24 számtiszt „ 15,370 ,, 1 segédhivatali segédigazgató 1550 „ 3 irodatiszt „ 2850 „ 1 ajtónálló „ 630 „ 6 szolga „ 2520 „ Hivatali és irodai átalány 12,000 ft Jutalmazás és segélyezés 2400 „ Egyéb kiadás 1400 „ Összesen 90,700 ft. IV. Az előirányzat főátnézeti kimutatásának 6-ik fejezete alatt 50,000 forint tétetik ki esetleges előre nem látható költségekre. Az osztály nincs ellene a tartalékhitelnyi­­tásnak. A közös minisztérium kizárólag csak azon összegekből fedezheti összes szükségletét, me­lyeket a monarchia két állama a delegáció által a törvény szabta módon megszavazott költség­­vetés alapján, a központi pénztárba beszolgál­tat, s a beszolgáltatott pénzkészleten felül más segédforrásokhoz még akkor sem folyamodha­­tik a minisztérium, ha az év folyamán rendkí­vüli kiadás szükséget állana elő. Nem kerülte ki az osztály figyelmét azon tetemes pénzkészlet és érték, mely a múlt év végén a volt állami központi pénztárból a közös minisztérium központi pénztárára szállott. A közlött kimutatás szerint tesz ezen pénztári vagyon ez idő szerint: Bankjegyben és váltó­pénzben ........................... 7,874,872 ft 43­/a kr. Aranyban .... 1,231,965 „ 92 /a „ Ezüstben .... 3,194,964 „ 33'/a „ Váltókban .... 12,000,355 „ 25 „ Kötvényekben . . . 22,420,589 „32 „ Készpénzben és papírban Összesen 46,722,747 „ 26 Va » továbbá letéteményezve van Arany....... 2,721 ft 49 kr. Kötvény. 3,233,199 „ 50 „ Váltó ...... 6,562,795 „ — „ Összesen 9,798,725 ft 99 kr. De ezen vagyon rendeltetése más, és nem az, hogy oly szükségletek fedezésére szolgáljon, a minőkre az 50,000 forint előirányozva van. Az osztály tehát úgy véli, hogy a kért tarta­lék hitel, nem ugyan a kitett 50,000, de 40,000 forint erejéig, s utólagos számadás feltétele alatt, ezúttal megadandó volna. V. Az 1867. XII. 64., s az 1867. XIV. 3. §. in­tézkedéséhez képest a vámokból befolyó tiszta jövedelem levonandó lévén a közös költségek összegéből, a quota szabályszerű megállapítására elkerülhetlenül szükséges a tiszta vámjövede­lemnek a közös költségekkel való együttleges számbavétele. E szempontból vette vizsgálat alá az osztály a vámok ez évi remélhető jövedelmét s e szem­pontból adja elő vizsgálódásának eredményét. Az előirányzatban a remélhető bevétel 9,582,191 forintra, a fogyasztási adóvisszatérítés 3,100,000 ftra tétetvén ki, a remélhető tiszta jövedelem tenne: 6,482,191 ftot. Ezen összeg nem felel meg a közelebbi évek eredményeinek. A korábbi 6 év átlagosan mintegy 11,000,000, tehát a kitett 9,582,191 forintnál körülbelül másfél millióval több bevételt mutat, s a fo­gyasztási adóvisszatérítés, a remélhető üdvös rendszabályok folytán a kitett mennyiségnél va­lószínűleg jóval kisebb összeget fog igénybe venni. Ehhez járul még az a körülmény, hogy nyert értesülés szerint az előirányzatban ki­tett 253,000 forint levonásának szüksége fenn nem forogván, a magyar vámjövedelem nem 1,079,755 ftra, hanem 1,332,755 ftra számítandó. Az osztály tehát úgy vélekedik, hogy a­meny­nyiben a quota emelkedésére vagy alább szállá­sára jelentékeny befolyással van a remélhető vámjövedelem mennyisége, a közös költségek­ből vámjövedék czímen levonandó összeg gya­nánt ne az előirányzott 6,482,191 forint, ha­nem az eddigi tapasztalásnak jobban megfelelő 8,000,000 ft kerekszám vetessék fel. Magában értetik, hogy a­mennyiben a vámjö­vedelem legnagyobb részt érezpénzben foly be, az adóvisszatérítés pedig papír pénzben tel­­jesíttetik, a külügyi és hadügyi érezpénz kiadá­sok fedezése után fennmaradt érezpénzfölösleg ugyanazon pénznemben a monarchia két állama javára aránylagosan betudandó. Ezek szerint a pénzügyi osztály által meg­vizsgált részletek költségvetése következőleg állana : kitétezett megállapitatott 1. központi vezetés: 129,516 ft. 100,000 ft. 2. központi pénztár és pénztári szám­osztály­­33,995 „ 32,300 „ 3. Legfelsőbb szám­szék 128,798 „ 90,700 „ 4. Tartalékhitel 50,000 „ 40,000 „ 342,309 „ 263,000 „ a különbözet: 79,309 ft. A vámjövedelem fejében kitett 6.482,191 ft pedig 8.000,000 ftra, vagyis 1.517,809 forinttal többre tétetett. Végül megjegyzi az osztály, hogy a­mennyi­ben a függő és állósított adósság költségvetése, a törvényhozás intézkedéséig mellőztetett, a ka­tonai központi számvevőség és tengerészeti számosztály költségei pedig a hadügyi osztály által vizsgáltatnak meg, a csupán ezen czimek alatti kiadásokra nézve kért átruházási jog (vi­­rement) megadásának vagy megtagadásának kér­dése a pénzügyi osztályra nézve megszűnt meg­oldandó kérdés lenni. Kelt, Bécsben febr. 17. 1868. A pénzügyi osztály részéről Horváth Lajos, a. k. osztályelőadó. Bécsi dolgok. A reichsrathi budgetbizottmány hadügyi albi­zottságában tegnapelőtt (19 én) tett jelentést Skrinczi a hajóhadi és tengerészeti költségekről. A bizottság indítványa a következő: A hajóhad rendes költségeiül szavaztassék meg 7.562.000 ft, tehát 17,000 fttal kevesebb annál, a­mit a kormány kér, továbbá szavaztas­sék meg anyag beszerzésére és fegy­vertári költ­ségre 270,000 ft, továbbá szárazföldi és víziépít­­kezésre 400,000 ft, tehát 330,000 fttal kevesebb annál, a­mit a kormány kér. Ezen jelentésben is ki van emelve az, hogy jelen költségvetés csak átmeneti jellemmel bírjon. Hírek dolgában a mai posta meglehetős sze­gény. Első helyen említhetjük a „Wiener Zei­tung“ hivatalos c­áfolatát, melylyel a prágai „Po­litik“ kacsáit rezzenti el. Ugyanis a „P.“ a napok­ban azt írta, hogy a Gácsországban állomásozó seregek titokban, nehogy figyelmet gerjeszszen, tetemesen megerősittetnek, s az ottani raktárak­ban levő hadiszerek szaporittatnak. A „W. Z.“ azt mondja, hogy e hírek minden részleteikben alaptalanok és hamisak. Morvaországi lapok pedig arról beszélnek, hogy a szűnni nem akaró clericalis agitatiókkal szemben a belügyminiszter köriratot intézett a helytartóságokhoz, melyben a helytartósági hi­vatalok erélyesen utasíttatnak arra, hogy az efféle kihágásokra szorosan alkalmazzák a tör­vényeket egész szigorukban. Egy füst alatt elmondhatjuk bécsi lapok azon jelentését is, miszerint a helytartósági elnökség a hatóságokat szintén oda utasította volna, hogy különösen a clerusnak a mostani kormány ellen intézett izgatását gátolják meg, s az izgatókat szolgáltassák a törvényszékek kezébe. Ugyancsak Horvátországra vonatkozólag közöl az új „Fremdenblatt“ egy félhivata­los közleményt , mely Kussevichnek, Rauch bárónak és Jellacsichnak a „Wiener Zig“ által közzétett, rendjelekkel való feldíszíté­sére vonatkozik.­­ Több vidéki lap az ille­tők kitüntetéséből azt következtette, hogy a horvát kanc­ellária feloszlatásának küszöbén állunk. A „Frindbi.“ udvari körükből úgy érte­sül, hogy ez téves következtetés, és kinyilat­koztatja, hogy rendjelek csak elismerésül adat­tak az illetőknek eddigi tapintatos működésükért, s jelesen tekintettel a horvát tartomány­gyűlésen kivívott sikerekre. A horvátországi kanc­ellária feloszlatását ugyan e lap csak későbbre helyezi kilátásba, jelesen akkorra, mire Horvátország államjogi helyzete rendezve leend. A­mint a dolgok ma állanak, a regnicolaris deputatiók összejövetele csak húsvét utánra várható. S ha az ember tekinti azon stádiumokat, melyeken az ügynek még át kell haladnia, úgy kevés ki­látás van reá, hogy munkájukat augustus vagy September előtt elvégezzék, a­mi aztán lenne az udvari kanc­ellária feloszlatására a feladás.

Next