Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)
1868-02-21 / 5348. szám
43-6848 Péntek, február 21.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 1. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 írt 25 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 hazából petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Nyílt-tér : 6 hasábos petiten 25 nj kr. Pest, febr. 20.1868. Bécs, február 18. (r) Tegnapi levelemben megemlitettem azon pénztári maradványokat, melyek akkor, midőn ő Felsége német-szláv országainak pénzügyminisztériuma elvált a közösügyi pénzügyminisztériumtól, akkor, midőn a szárazföld elvált a tengertől, a közösügyi pénztárba mentek át, és megemlítettem a birodalmi tanács delegációja alválasztmányának nézeteit, amaz összegeket illetőleg. Elég érdekeseknek tartom ezeket, hogy visszatérjek hozzájuk. Nyilvánosságra jött a német alválasztmány jelentéséből, hogy a közösügyi pénztárban múlt évi dec. 31-én majdnem 8 millió ft volt papírpénz, több mint 4 millió ezüst és arany, továbbá mintegy 12 millióról szóló váltó, és több mint 22 millióról szóló államkötelezvény. Névleges értékben összesen majdnem 47 millió. Úgy látszik, hogy Becke báró nagyon ügyesen takarékoskodott, s a transsubstantiatio alkalmával megterhelve, mint egy szorgalmas méh, sok millió forinttal zsebében, változott át közösügyi pénzügyminiszterré.Az alválasztmány jelentésében arról nincsen semmi szó, hogy váljon ennyi activa mellett nem hozott-e némi passivákat is át a közösügyi pénzügyminiszter? Nem lehet pedig, hogy az államadóssági lejárt szelvények, kötelezvények mind be lettek volna váltva. Ez kevesbíti amaz összeget, de hogy mennyivel, nem tudom. Továbbá az sincs tekintetbe véve az alválasztmány jelentésében, hoggy míg a 4 milliónál több ezüst és aranykészlet maga agróval bír, a váltók, hacsak nem aranyra és ezüstre szólnak, meg a papiros pénz már viszonyosan kevesebbet érnek , és viszonyosan még sokkal kevesebbet az államkötelezvények. Mindezen, nagyon különféle természetű és különböző viszonyos becsű össegeket a német alválasztmány összevéve, úgy látszik, közöseknek tekinti, s mint ilyenekről mondja, hogy ezen összegeknek egy része hihetőleg igénybe fog vétetni a monarchia két részének külön országos pénzügyminiszterei által, más része pedig az 1867-dik év kiadásaira. Magunk is helyesnek tartjuk azon nézetet, hogy ama pénztári maradványok, melyek a központban, a monarchia mindkét feléből befolyt összegekből kerültek, közös vagyonnak tekintessenek; nem tartjuk azonban helyesnek, hogy a német alválasztmány nem figyel a pénztári maradvány összegei különböző természetére. Alig csalódunk benne, hogy a majd 23-adfél milliónyi államkötelezvényeknek egy része államjószágkötvény (Domnenenpfandbrief.) Ezeknek körülbelől fele magyar kincstári uradalmakra van bekebelezve ; az azokat illető terheltetéseknek Magyarország felét hordozza (1867 : XV. t. ez. 2. §.), tehát Magyarország ama papirosoknak is fele részben tulajdonosa; a többi összegekről ugyanezt nem lehetne állítani. Azon összegeket, melyekhez bizonyos meghatározott mértékben van joga egyik vagy másik félnek, kivéve, vagy számításba véve, természetesnek látjuk, hogy mindkét fél részére költessék el az 1868- dik évre átjött központi pénztár áthozatala, b. a közös kiadásokra; de jócskán bonyolultnak látom, ha abból megosztozva, az egyik és másik rész kivenné illetőségét, s azután járna utána, hogy a tetemes közösügyi kiadásokat fedezze, vagy tán épen az egyszer már kivett összegeket szolgáltatná be a monarchia közös pénztárába. Ha valójában megosztatnék a közösügyi pénzügyminiszter pénztárában levő összeg, vagy annak közös része, az nem történhetnék a quota 70 és 30 arányában. Azon viszonyban sem, amelyben a Magyarország által az államadósság terhei könnyítésére fizetett évi járadék áll azon összeghez, melyet ugyanazon czélra a monarchia másik fele fizet; a viszonynak kellene lenni olyannak, mint a minő a Magyarország által fizetett quota meg államadóssági évjáradék összege, és a monarchia másik fele által ugyanezen czélokra fordított összegek közt van. A napokban került egy újabb kormány- előterjesztés a delegációk elébe. A közösügyi minisztérium 31 millió és néhány százezer forintot kér rendkívüli hadiczélokra, legkülönösebben a puskáknak hátultöltőkké átalakítására. Ausztriában régi rész szokás volt, hogy a budgetnek tetszetősebb szint adni, a kiadásokat csekélyebbnek tüntetni ki, igen jelentékeny összegek mellékeltettek a rendes költségvetéshez, mint rendkívüliek. Ez egy hibás és nem alkotmányos szokás, mely a dolgok valódi állását elpalástolja. Ha ezen említett összeget is számításba veszi az ember, már az idei hadibudget nem hetven és egynéhány millió lesz, de száz és egynéhány. Az áll azonban, hogy ha valaha lehetett rendkívülieknek nevezni katonai kiadásokat, úgy ezek azok, mint melyeket részint az 1866-diki hadjárat veszteségei, részint annak tanításai vannak nélkülözhetlenül maguk után. Nem merném ajánlani a monarchia biztossága szempontjából azoknak, helyes korlátok között, és az alkalmazásban az illető közegek felelőssége fenntartása mellett megz adását De minő jól találna, ha a rendkívüli hadi kiadásokat (rendkívüli) pénztári maradványokkal lehetne fedni, ha mindamellett, hogy a tényleges hadügyi kiadás több lenne száz milliónál, valójában a birodalom mégse fizetne többet hetven és egynéhánynál. Azt sem tartjuk természetesnek, hogy oly nagy pénztármaradványok legyenek a kölösügyi pénztárakban, és még kevésbé azt, hogy ha csakugyan megvannak, kérdés támadhasson azoknak hova fordításáról, de már, ha csakugyan megvannak, fordíttassanak a rendkívüli hazfi kiadásokra. Hogy az mily alakban történhetik meg legegyszerűbben, legsimábban, hirtelenében nem tudom megmondani; semmi kétségem sincs azonban benne, hogy ha ez valóban czélirányos , fel lesz találva az eszme alkalmazásának helyes útja. Bécs, febr. 19. Igaza van a „Hon“-nak, ha mondja, hogy a magyar delegatio tagjai nem szerettek dicsekedni működésükkel, de már azt csakugyan nem bánták, bármennyi hírt vitt arról magával a nyugati szellő Magyarország felé, feltéve természetesen, hogy azon hírek nem voltak hamisak, vagy, ha tetszik, tévesek. Sajnos , hogy a „Wanderer“-nek a „Hon" által utánküzdött hírei ép ez előnynyel nem bírtak. E lap szerit például már 17-én referált volna a határőrség megszüntetése tárgyában kiküldött alválasztmány, pedig ilyen az irt tárgyban nem is volt kiküldve, s az, mely ki volt küldve, hogy megvizsgálja a költségvetés azon tételeit, melyek e határőrségre vonatkoznak, jelentését még csak ma adta be. Szinte hallom, hogy e tévedésekért is a delegátiot, közelebb annak illető tagjait teszi felelőssé a „Hon," kérdvén, hogy mire való az a titkolódzás, mikor a nemzetnek csak van joga tudni, mint kötik meg az alkut vagyona és vére felett ? Igaz, hogy ehhez van joga, de hát az alku nem az albizottság osztályaiban köttetik meg, amelyekben az legfeljebb előkészíttetik. A titkolódzás pedig arra való, mivel ez előkészíttetés jobban történhetik a mellett, mint a nélkül. Hisz a nevezett osztályok csak úgy felelnek meg czéljuknak, ha az eszmecsere bennük egészen fesztelen, ha úgy az egyes tagoknak, mint az egésznek is lehetően könnyűvé tétetik tartózkodás nélkül fogadhatni el minden felvilágosítást, és engedni is annak. Hogy erre az egyszer kimondott szónak és elfogadott megállapodásnak azonnal közzététele nem szolgál, az nagyon is bizonyos. Innét a titkolódzás, amíg ideje van. Ha egyszer megszületett, ha csak az albizottsági osztályok kebelében is a végmegállapodás, akkor természetesen változott a helyzet, s mi sem áll útjában az eredmény közöltetésének, valamint annak sem, hogy közöltessenek annak idején az arra vonatkozó viták. Ez okán küldöm közlés végett a közös pénzügyi költségvetés megvizsgálására kiküldött albizottsági osztály kötkező megállapodását. Jelentése a közös minisztérium költségvetésének megvizsgálására a magyar delegáció által kiküldött albizottság pénzügyi osztályának az albizottsághoz, a közös pénzügyminiszter költségvetése tárgyában. A közös pénzügyminiszter költségvetése, úgy a mint előterjesztetett, s a pénzügyi osztályhoz utasittatott, a következő részleteket foglalja magában : I. Központi vezetés. Központi pénztár, Központi pénztári számosztály. (1—3. czim.) I. A függő adósság költségei. (4 -8. czim.) III. Az állósitott adósság költségei. (9—16 czim.) IV. Nyugdijak. (17. czim.) V. Legfelsőbb számszék. Katonai központi számvevőség. Tengerészeti számosztály. VI. Tartalékhitel esetleges előre nem látható költségekre. Az osztály előadta már nézetét f. hó 7-dikén kelt előleges jelentésében a közös pénzügyminiszteri költségvetés berendezésére nézve. Kiemelte és indokolta e jelentésében , hogy helyén van ugyan a katonai központi számvevőség és a tengerészeti számosztály költségvetése a közös pénzügyminiszter költségvetésében, de mindkettő, a hadügyi költségvetéssel való szoros összefüggése miatt, a hadügyi osztály által vizsgáltathatnék meg legsikeresebben. Kiemelte és indokolta továbbá, hogy az állósított és függő adósság kezelésére és a nyugdíjakra nézve a törvényhozás még nem intézkedvén, azoknak költségei a közös minisztérium költségvetésében ez idő szerint helyt nem foglalhatnak. Elfogadván és helyeselvén f. hó 8-kán tartott teljes ülésében az albizottság az osztály e nézeteit : a katonai központi számvevőség, s a tengerészeti számosztály költségvetésének megvizsgálása a hadügyi osztály teendői közé soroztatott ; az állósított és függő adósságra s a nyugdijakra vonatkozó költségvetés megvizsgálásának szüksége pedig fenn nem forogván, a pénzügyi osztály, a pénzügyminiszteri költség előirányzatnak csak azon részleteit vette és vehette vizsgálat alá, melyekre nézve észrevétel fenn nem forgott, t. i.: a központi vezetésről, a központi pénztárról, a központi pénztári számosztályról, a legfelsőbb számszékről, s a tartalékhitelről szóló czimeket. Teljesítvén feladatát az osztály, a következőkben terjeszti elő munkálkodásának eredményét : I. A központi vezetésről szóló czím azon költségeket foglalja magában, melyet magának a közös pénzügyminisztériumnak ügykezelése vesz, igénybe. A pénzügyminisztérium jelen berendezése azon szervezeten alapszik, melyet a pénzügyminiszter őfelsége helybenhagyásával, mindjárt kineveztetésekor állapított volt meg. Áll pedig ez idő szerint az elnöki osztályon kívül, 4 elkülönített osztályból. Az 1-ső osztályhoz utasítják : a közös minisztérium költségvetésének összeállítása és nyilvántartása; az ezen költségvetésre s a zárszámlákra vonatkozó tárgyalás ; a központi pénztár; a befolyt pénzekre s a kezelésre való felügyelet; s az ezen tárgyakra vonatkozó levelezés. A 2-ik osztályhoz : a hitelügyi művelet; a függő adósság; az államadóssági ügy; az államadóssági pénztár és pénztári szakszámosztály; s az ide tartozó levelezés. A 3-ik osztályhoz : a hadügyi és külügyi minisztérium pénzügye; a nyugdíjügy; a Lloyd javadalmazása; a közös pénztári követelés kifejtése (liquidatiója) stb. A 4-ik, mint tisztán magyar osztályhoz :a magyar pénzügyérrel és a delegatióval való érintkezés; az e tekintetben szükséges előterjesztések elkészítése és a fordítási szakma. A dolog természetéből foly, de hangsúlyozza előterjesztvényében maga a közös minisztérium is, hogy e berendezés nem tekinthető végleges berendezésnek. Nem is igényel ily nehézkes, bureauszerű szervezetet azon ügyek ellátása, melyeket a törvény a közös pénzügyminiszter hatásköréhez utasít, de egy különleges magyar osztálynak rendszeresítése sem felelne meg az ország törvényes igényeinek s a paritás fogalmának, mely alatt nem néhány magyar hivatalnok elkülönített alkalmazását, hanem a munkakörnek s az ügymenetre való befolyásnak egyenjogosultságát lehet és kell csak értenünk Meg van győződve az osztály, hogy a törvényes igényeknek s a tapasztalás követelményeinek megfelelő végleges szemezés alkalmával segítve lesz e hiányokon, de meg van győződve arról is, hogy a központi vezetés költsége, még a mostani berendezés és tényleges munkakörhöz képest is magasra számíttatot fel, s az ügymenet szabad lefolyásának legkisebb sérelme nélkül még azon esetben is bátran kitöröltethetnék egy jelentékeny összeg az e czmen kitett 129,516 forintból, ha a törvényhozás utólagos intézkedése által véglegesen a közös pénzügyminiszer hatásköréhez utasíttatnának mindazon ügyek, melyek jelenleg ideiglenesen alavonattak. Az osztály tehát 21,000 forin átalány törlését indítványozza, mi által az e címen megszavazandó összeg tenne : 108,516 forintot. De az osztály nézete szerint ez összeg sem szavaztathatik meg egészen. Amint érintve volt, a pénzügyminisztériumban külön osztály állíttatott fe az állósított és függő adósság s átalában a hitelgy kezelésére, melyre nézve pedig a törvényhozás még nem intézkedett. Nem kerülte ki e körülmény a közös minisztérium figyelmét, s jelezvén előterjesztvényében az államdósságra nézve fennforgó nézetkülönbség létezését, nyíltan eljelenti, hogy azon esetben, ha az államadósság kezelése a közös pénzügyminiszter hatósága alól elvonatnék, egy előadó a segédszeméyzettel együtt elesnék úgy a pénzügyminisztériummál, mint a legfelsőbb számszéknél. Az osztály úgy vélekedik, hogy a delegatív álláspontját e tekintetben is a törvény szabja meg, s míg a törvényhozás az államadósság kezelésére nézve világosan nem intézkedik, az ideiglenesen felállított hitelügyi osztály költségei megszavazásához sem járulhat, mert ily költségeket közös költségeknek ez idő szerint el nem ismerhet. Az osztály tehát indítványozza, hogy az államadóssági ügy kezelésére hivatott, s egy minister tanácsosból, egy titkárból, egy fogalmazóból álló osztály évi illetményének, t. i. 8485 forintnak megszavazása ez idő szerint mellőztetvén, a 21.000 forint átalány törlése által, s a 8485 ft megszavazásának mellőzése folytán, a központi kezelés ez évi költsége, ez idő szerint, kerekszám 100,000 ftban állapíttassák meg. n. Az előirányzatban a központi pénztár költsége . . 17,601 ft a központi pénztári számosztály költsége........................................................ 16,394 ft mindkettőé összesen 33.995 forintra számíttatik. Az osztály a nyert felvilágosítás után nem tartja túlságosnak a kitett összeget a tényleges munkakörhöz képest, de úgy hiszi, hogy e munkakör még ez év folyamán kisebbülni foghán, aránylag a költség is kevesbülni fog. E szempontból indítványozza, hogy a felszámított költségből 5 százalék, t. i. 1695 ft vonassék le, s a központi pénztár és pénztári számosztály ez évi költsége, a kitett 33,995 ft helyett 32,300 ftba állapíttassák meg. m. Az osztály nézete szerint nem lehet a legfelsőbb számszéknek ez idő szerint egyéb hivatása és feladata, mint ellenőrizni a delegáció által törvényszabta módon megszavazott összegek hova fordítását. Ily szorosan körülírt munkakör mellett — mely a még most fennálló katonai központi számszék feloszlatásáig a rendszerintinél is jóval korlátoltabb — a 128,798 ftra számított évi költség felette magasnak mutatkozik. Mindamellett, tekintve az átmenet és szervezkedés nehézségeit, az osztály csak 38,100 ft levonást hoz javaslatba, mely általa kitett 128,798 ft, 90,700 ftra szállana alá, s következőleg osztanék fel. Az igazgató évi illetménye 7350 ft 3 üdv. tanácsos „ 16,690 „ 3 „ titkár „ 7040 „ 12 számtanácsos „ 21,000 „ 24 számtiszt „ 15,370 ,, 1 segédhivatali segédigazgató 1550 „ 3 irodatiszt „ 2850 „ 1 ajtónálló „ 630 „ 6 szolga „ 2520 „ Hivatali és irodai átalány 12,000 ft Jutalmazás és segélyezés 2400 „ Egyéb kiadás 1400 „ Összesen 90,700 ft. IV. Az előirányzat főátnézeti kimutatásának 6-ik fejezete alatt 50,000 forint tétetik ki esetleges előre nem látható költségekre. Az osztály nincs ellene a tartalékhitelnyitásnak. A közös minisztérium kizárólag csak azon összegekből fedezheti összes szükségletét, melyeket a monarchia két állama a delegáció által a törvény szabta módon megszavazott költségvetés alapján, a központi pénztárba beszolgáltat, s a beszolgáltatott pénzkészleten felül más segédforrásokhoz még akkor sem folyamodhatik a minisztérium, ha az év folyamán rendkívüli kiadás szükséget állana elő. Nem kerülte ki az osztály figyelmét azon tetemes pénzkészlet és érték, mely a múlt év végén a volt állami központi pénztárból a közös minisztérium központi pénztárára szállott. A közlött kimutatás szerint tesz ezen pénztári vagyon ez idő szerint: Bankjegyben és váltópénzben ........................... 7,874,872 ft 43/a kr. Aranyban .... 1,231,965 „ 92 /a „ Ezüstben .... 3,194,964 „ 33'/a „ Váltókban .... 12,000,355 „ 25 „ Kötvényekben . . . 22,420,589 „32 „ Készpénzben és papírban Összesen 46,722,747 „ 26 Va » továbbá letéteményezve van Arany....... 2,721 ft 49 kr. Kötvény. 3,233,199 „ 50 „ Váltó ...... 6,562,795 „ — „ Összesen 9,798,725 ft 99 kr. De ezen vagyon rendeltetése más, és nem az, hogy oly szükségletek fedezésére szolgáljon, a minőkre az 50,000 forint előirányozva van. Az osztály tehát úgy véli, hogy a kért tartalék hitel, nem ugyan a kitett 50,000, de 40,000 forint erejéig, s utólagos számadás feltétele alatt, ezúttal megadandó volna. V. Az 1867. XII. 64., s az 1867. XIV. 3. §. intézkedéséhez képest a vámokból befolyó tiszta jövedelem levonandó lévén a közös költségek összegéből, a quota szabályszerű megállapítására elkerülhetlenül szükséges a tiszta vámjövedelemnek a közös költségekkel való együttleges számbavétele. E szempontból vette vizsgálat alá az osztály a vámok ez évi remélhető jövedelmét s e szempontból adja elő vizsgálódásának eredményét. Az előirányzatban a remélhető bevétel 9,582,191 forintra, a fogyasztási adóvisszatérítés 3,100,000 ftra tétetvén ki, a remélhető tiszta jövedelem tenne: 6,482,191 ftot. Ezen összeg nem felel meg a közelebbi évek eredményeinek. A korábbi 6 év átlagosan mintegy 11,000,000, tehát a kitett 9,582,191 forintnál körülbelül másfél millióval több bevételt mutat, s a fogyasztási adóvisszatérítés, a remélhető üdvös rendszabályok folytán a kitett mennyiségnél valószínűleg jóval kisebb összeget fog igénybe venni. Ehhez járul még az a körülmény, hogy nyert értesülés szerint az előirányzatban kitett 253,000 forint levonásának szüksége fenn nem forogván, a magyar vámjövedelem nem 1,079,755 ftra, hanem 1,332,755 ftra számítandó. Az osztály tehát úgy vélekedik, hogy amenynyiben a quota emelkedésére vagy alább szállására jelentékeny befolyással van a remélhető vámjövedelem mennyisége, a közös költségekből vámjövedék czímen levonandó összeg gyanánt ne az előirányzott 6,482,191 forint, hanem az eddigi tapasztalásnak jobban megfelelő 8,000,000 ft kerekszám vetessék fel. Magában értetik, hogy amennyiben a vámjövedelem legnagyobb részt érezpénzben foly be, az adóvisszatérítés pedig papír pénzben teljesíttetik, a külügyi és hadügyi érezpénz kiadások fedezése után fennmaradt érezpénzfölösleg ugyanazon pénznemben a monarchia két állama javára aránylagosan betudandó. Ezek szerint a pénzügyi osztály által megvizsgált részletek költségvetése következőleg állana : kitétezett megállapitatott 1. központi vezetés: 129,516 ft. 100,000 ft. 2. központi pénztár és pénztári számosztály33,995 „ 32,300 „ 3. Legfelsőbb számszék 128,798 „ 90,700 „ 4. Tartalékhitel 50,000 „ 40,000 „ 342,309 „ 263,000 „ a különbözet: 79,309 ft. A vámjövedelem fejében kitett 6.482,191 ft pedig 8.000,000 ftra, vagyis 1.517,809 forinttal többre tétetett. Végül megjegyzi az osztály, hogy amennyiben a függő és állósított adósság költségvetése, a törvényhozás intézkedéséig mellőztetett, a katonai központi számvevőség és tengerészeti számosztály költségei pedig a hadügyi osztály által vizsgáltatnak meg, a csupán ezen czimek alatti kiadásokra nézve kért átruházási jog (virement) megadásának vagy megtagadásának kérdése a pénzügyi osztályra nézve megszűnt megoldandó kérdés lenni. Kelt, Bécsben febr. 17. 1868. A pénzügyi osztály részéről Horváth Lajos, a. k. osztályelőadó. Bécsi dolgok. A reichsrathi budgetbizottmány hadügyi albizottságában tegnapelőtt (19 én) tett jelentést Skrinczi a hajóhadi és tengerészeti költségekről. A bizottság indítványa a következő: A hajóhad rendes költségeiül szavaztassék meg 7.562.000 ft, tehát 17,000 fttal kevesebb annál, amit a kormány kér, továbbá szavaztassék meg anyag beszerzésére és fegyvertári költségre 270,000 ft, továbbá szárazföldi és víziépítkezésre 400,000 ft, tehát 330,000 fttal kevesebb annál, amit a kormány kér. Ezen jelentésben is ki van emelve az, hogy jelen költségvetés csak átmeneti jellemmel bírjon. Hírek dolgában a mai posta meglehetős szegény. Első helyen említhetjük a „Wiener Zeitung“ hivatalos cáfolatát, melylyel a prágai „Politik“ kacsáit rezzenti el. Ugyanis a „P.“ a napokban azt írta, hogy a Gácsországban állomásozó seregek titokban, nehogy figyelmet gerjeszszen, tetemesen megerősittetnek, s az ottani raktárakban levő hadiszerek szaporittatnak. A „W. Z.“ azt mondja, hogy e hírek minden részleteikben alaptalanok és hamisak. Morvaországi lapok pedig arról beszélnek, hogy a szűnni nem akaró clericalis agitatiókkal szemben a belügyminiszter köriratot intézett a helytartóságokhoz, melyben a helytartósági hivatalok erélyesen utasíttatnak arra, hogy az efféle kihágásokra szorosan alkalmazzák a törvényeket egész szigorukban. Egy füst alatt elmondhatjuk bécsi lapok azon jelentését is, miszerint a helytartósági elnökség a hatóságokat szintén oda utasította volna, hogy különösen a clerusnak a mostani kormány ellen intézett izgatását gátolják meg, s az izgatókat szolgáltassák a törvényszékek kezébe. Ugyancsak Horvátországra vonatkozólag közöl az új „Fremdenblatt“ egy félhivatalos közleményt , mely Kussevichnek, Rauch bárónak és Jellacsichnak a „Wiener Zig“ által közzétett, rendjelekkel való feldíszítésére vonatkozik. Több vidéki lap az illetők kitüntetéséből azt következtette, hogy a horvát kancellária feloszlatásának küszöbén állunk. A „Frindbi.“ udvari körükből úgy értesül, hogy ez téves következtetés, és kinyilatkoztatja, hogy rendjelek csak elismerésül adattak az illetőknek eddigi tapintatos működésükért, s jelesen tekintettel a horvát tartománygyűlésen kivívott sikerekre. A horvátországi kancellária feloszlatását ugyan e lap csak későbbre helyezi kilátásba, jelesen akkorra, mire Horvátország államjogi helyzete rendezve leend. Amint a dolgok ma állanak, a regnicolaris deputatiók összejövetele csak húsvét utánra várható. S ha az ember tekinti azon stádiumokat, melyeken az ügynek még át kell haladnia, úgy kevés kilátás van reá, hogy munkájukat augustus vagy September előtt elvégezzék, ami aztán lenne az udvari kancellária feloszlatására a feladás.