Pesti Napló, 1868. február (19. évfolyam, 5331–5355. szám)

1868-02-25 / 5351. szám

si Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. 46 - 6351 Kedd, február 25.1868. 19. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7 szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 60 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 26 kr. o. é. Hirdetmények díjat 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt tér: 6 hasábos petit sor 25 nj kr. fl Rendkívüli előfizetés a 99PESTI NAPLÓ-ra. M Martius—májusi V. évre .....................................................5 frt 25 kr. Martius—junius 4 hóra..........................................................7 frt kr. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, febr. 24. 1868. A nemzetek életében is vannak napok, fordulnak éld nagyszerű pillanatok melyek ép azért, mit kiválóan kihatók jövőjükre,jó avagy balszerencséjükre, mint ilyenek, opochalisaknak szoktak neveztetni. Ki ne emlékeznék meg a most egy éve országosan megült közöröm fényes nyilvánulásaira, melyek mint tüntető kifejezései a 67-ki magyar felelős minisztérium k nevezésének, magasztosan hirdeték a nemzet túlnyomó többségében megszilárdult azon megyőződést, hogy országgyűlésünk ez idei majoritásának hosszú és kitartó küzdelmekkel párosult munkásság után szrült elvégre is birtokába ejteni a törvényesség — ezzel együtt nemzti jobblétünk, állami függetlenségünk — szóval történelmi fejlődésünk elveszett kulcsát, melylyel a törvényesség és ezzel egyesített eszélyes politika szigorú keretein belől, vitális érdekeink, a korszellem igényei és a létező, de emberi hatalommal nem ignorálható politikai fejlemények jobban mondva tények, a birodalom másik félnek kívánságunk szerint is megváltozott alkotmányos viszonyaival szemben képes egyedül folytatni nem a mozdulatlanság és passivitás — mely extremitásaiban különben sem egyéb, mint politikai tetszhalál és nemzeti feloszlás — hanem a nemzeti közerő és üde fejlődés azon csellekvő politikáját, mely nélkül napjainkban még virágzó és erőteljes, a sors csapásitól teljesen megkímélt nemzetcsaládok is, ha azok a haladó idő, s az anyagi és szellemi jólétben versenyző nemzetek,el lépést nem tartanak, dicstelen halállal fognak kimúlni az élő nemzetek sorából. A múlt év februárjának 17-dik napja semcsak öröme, de egyenesen győzelme és dicsősége volt a nemzeti küzdelemnek ; diadala volt az a törvényesség erkölcsi érzelmének; elégtétele a megsértett jog és igazságnak; és záloga nemcsak Magyarország, de az elvben elfogadott 67-es közösügyi elaboratum kiindulási pontul szolgáló alapján még az örökös tartományok népei alkotmányos szabadsága és szabadelvű tovább fejlődésének; szóval biztosítéka volt az egy újabb és boldogabb aerának, melynek áldásos fejlődést csak a vakok nem látják és azok, kik szemeiket, nehogy azt bevallani legyenek kénytelenek, a „mindent tagadás“ és olcsó népszerűség utcán szedett rongydarabjaival szokták eltakarni. A nemzet tehát tavaly ilyenkor nagyban örült, s öröme szentelt érzelminek kivilágításokban, hódoló és üdvözlő iratokban adott kifejezést. — Egy év telt el azóta, az emberi életben egy hosszú, a nemzetek életében pedig egy rövid év, s vájjon hogyan teljesültek az idő óta reményeink ? Úgy hiszszük, nincs okunk panaszkodni; de nem is lehetne még akkor sem, ha tán vagy némelyikünknek tágabb avagy épen ízűkebb fogalmaink szériát is nem teljesülhettek ekkoráig minden óhajaink. Avagy meddőnek mondhatjuk-e politikai tekintetben az évet, melyben a múlt idők catastrophái — ezerféle bajai után — a midőn az egységes birodalmi kormányzat milliárd szálaiban kuszált és mesterségesen bebonyolított viszonyaiból, az összehalmozott érdekek kényes felosztását a reactio és előítéletei színnjeinek kikerülésével, összeütközés és veszély nélkül, az állam létének új alapelvén dualisticus irányban jó részben sikerült már eddig is megoldanunk ? Eredménytelennek nevezhetjük-e az évet, melyben felelős kormányunk új gépezete fennakadás nélkül teljesíti Magyarország specificus javára hazafias szolgálatát ; már eddig is nemcsak él, de, mondanunk lehet, gyökeret is vert földünkön a part kormányzat egy új formája, mely fennáll, anélkül, hogy a kellő rend biztosítása által veszélyeztetné a közszabadságot, s tekintélye gyarapítására megkívántató kormányzati hatalom mellett legkevésbé is gyengítené a széles hasissal biró megyei és városi autonómiát, mely a szabad sajtó hatalmát majdnem ellenőrizetlenül a nép kezeibe adja akkor, amidőn az ahhoz nem szökött éretlenség, sőt mondanunk lehet, részakarat, ugyan azt saját érdekei eszközévé aljasítja? Dicstelennek mondhatjuk-e politikai aquisitio tekintetében az elmúlt évet, melyben a nemzeti erő munkásság és építés nagypártjáia, Deák-párt, híven múltjához és vezérelveihez , az ész, az erkölcs, a törvényesség és eszéves politika győzelmes fegyverével naponként foglalásokat tesz, nem pihen, nem nyugszik, hanem megfeszíti erejét, hogy lépésről-lépésre előre haladva, megszerezze mindazt, ami még alkotmányunk biztosítására szerinte is hiányzik ? Szóval: megszólhatjuk-e az uralkodó pártot és az abból alakult felelős kormányzatot, mely a nemzeti állami létnek kettős főtényezőjét, az anyagi és szellemi felvígzást hazánkban mindenütt telhetőleg előmozdítani iparkodik, mely a védrendszernek szabadelvű, függetlenül hazai szokásaink és törvényeink alapján leendő tökéletes újjászervezése és átalakítását, nem ugyan, mint sokan mondani szokták az alkotmány, de, mint ennek valóban lenni kell, a nemzeti hatalom főbiztosítékát hova hamarébb akarja és fogja is létesíteni. Nincs okunk reá, de nem is czélunk senkinek is hizelegni; de figyelve az időkre, szükségesnek találtuk mégis jelezni , hogy daczára éretleneink izgatása és piszkolódásainak, daczára a philosophi obscurus levelek írója rombolási kísérleteinek, népünk hite a többség vezére és annak bölcs politikája irányában legkevésbé sem ingadozik; nem ostentál ugyan ma, miként most egy éve, de erre nincs is mindig szükség, nincs pedig annál inkább, mert munkája közepette nyugalmával és várakozásával tanúsítja az legjobban, hogy országgyűlésünk és annak tagjai iránt törhetlenül fennáll régi bizalma. ANTUNOVITS MÁTYÁS: egy nagy polgára, melyet nem egy más nép irigyel tőle. Tapasztalásra és tehetségre támaszkodva, az önzetlen, tiszta hazafius tevékenység öntudatától megerősödve, elvállalta a vezéri szerepet azon nagy harczban, mely hazája szabadsága és jogaiért vivatott, s vivatott az igazság és jog erkölcsi fegyverével, az egyetlennel, mely még birtokunkban maradt. Nem akart lehetetlenségek után törekedni, s habár nézeteink nem egyeznének is meg mindenben az övéivel, az világosan áll előttünk , hogy eljárása nyílt, becsületes, őszinte volt; s e több mint harminc éves politikai működéseiért az egész ország, s benne mindnyájan örökké tartó hálával vagyunk idősai. — Ily körülmények közt természetes, hogy a szélső párt az ily férfit a legszendélyesebben megtámadja, s el igyekszik hitetni a néppel, hogy hazáját elárulta. Deák Ferenczre, kit még egy év előtt az egész nemzet bálványozott, ma már poharat sem lehet emelni azon veszedelem nélkül, hogy a piszszegés ne feleljen az éltető szavakra. Azok, akik a dolgot ennyire vitték, akik a nép kebléből kitépték a hitet legnagyobb polgárai egyikének tehetsége és erényében, büszkék lehetnek dicstelen munkájukra; mi nem irigyeljük őket. Nem is jutott volna eszünkben . e kellemetlen tárgyat megpendíteni, ha a legújabb időben pelyheden álló gyerkőczök, kik hazájuk javának és becsületének épületéhez még egy mákszemnyivel sem járultak, éretlen megtámadásaik czéltáblájává nem lennék a harczban és szenvedések közt megőszült legkitűnőbb férfiakat, s a ha szélső pártközlönye nem mutatna ez eljárás iránt oly sértő rokonszenvet. — Vagy oly erősek vagyunk már, hogy veszedelem nélkül könyörtelenül irthatjuk egymást? Azt értjük, ha szónokok és publicisták a nemzetet folytonos előhaladásra buzdítják. Megengedjük, hogy a kormányt meg kell gátolni a félúton való megállapodásban, kivált, ha ami ez útból még hátra van arra, hogy a nemzet óhajai kielégíttessenek, oly hosszú, mint nálunk. Ezt a haza iránti kötelesség parancsolja, s mi nem mulasztandjuk el e kötelességet teljesíteni, álljon bárki a kormány élén. De mit akarnak a lehetetlenségek apostolai ? Elfeledték-e, hogy Francziaországban épen a lehetlenségek ezen politikája tette semmivé a szabadságot? Hogy ez okozta Lengyelországnak utolsó,határozó szerencsétlenségét? Elfeledték-e, hogy e politika volt az, mely az alig megszületett Olaszország sorsát csak az imént koczkára tette, s egy franczia interventio, meg egy valószínű államcsőd gyalázatát idézte fejére ? Vagy a szégyenletes bukás még nagyobb gyalázatának akarják kitenni hazánkat? Ideje végre megtörni a hallgatást; ideje már, hogy a szélső párt megszűnjék az ország nevében beszélni, s magát úgy hánytorgatni, mintha az egyetlen volna, mely a haza javával és becsületével törődik, s mintha a többiek mind, megtagadva multjukat, többé semmi fáradságra, semmi áldozatra a hazáért képesek nem volnának. Ha az aradi és pesti vértanuk sírjaikból kikelve új életre ébrednének , és oly kevéssé csatlakoznának az ily politikához, mint még életben lévő fegyvertáraik. „Én a tenger vagyok“— mondá egyszer egy hullám, mely a többi elé tolakodva egy sziklán megtörött. „Ismerem a tengert — viszont a szikla — régen küzdök vele; de te nem vagy az, te csak egy tajték foszlánya vagy a tengernek !“ KLAPKA GYÖRGY. Klapka György a „Századunk“ vasárnapi számában egy czikket közöl, melyet mi úgy határozott hangja, mint időszerűsége s mély igazságánál fogva szívesen veszünk át egész terjedelmében. A czikk tartalma imez : A szélső pártok. Pest febr. 22. Nagyobb politikai rázkódások után többnyire ugyanazon jelenségeket szemléljük. Azok, kik addig ugyanazon zászló alatt küzdtek, elválnak egymástól, külön táborba szakadnak, s a harcz az egykori szövetségesek közt nagyobb szenvedélylyel és hevességgel tör ki, mint a minővel előbb a közös ellenség ellen vitatott. A két tábor szélső szárnyain összecsoportosulnak a — ha nem is mindig legbátrabb, de leglármásabb elemek: a szélső pártok. E pártok taktikája mindig egy és ugyanaz. Oly régi mint maga a história, vezéreik ritkán ifjúinak vagy változnak meg. Fő erejök abban áll, hogy megtámadják azon férfiakat, kik hazájuknak szolgálatokat tettek, de azon nagy hibában sintődnek, hogy mérsékeltek, óvatosak tudnak lenni, s hogy számba veszik azon politikai, gazdászati, vagy vallási körülményeket, melyek óhajtásaikkal szemben állanak. Mert a jövő ezen prófétái szerint a bölcseség abban áll, hogy a haza sorsát minél többször kockára tegyük, hogy — kerüljön bármibe — egy csapással minden elérhető legyen. Ez a gyöngeség, a kétségbeesés politikája. Ez a politika sem jobbra, sem balra nem tekintve, vakon rohan előre, mintha a népek élete nem volna más, mint czéltalan bolyongás ismeretlen tereken. Nálunk Magyarországon is van egy párt, mely a toll és nyelv vakmerőségét tekinti első hazafiúi kötelességnek, s mely a hatalom dictaturáját, mely nem oly könnyen valósítható meg, az ellenzés, a gyanusítás dictaturájával készíti elő Magyarországot azon szerencse érte, hogy van A magyar delegátió köréből. Febr. 20-kan Zichy Antal, mint a tengerészeti alosztály előadója, a hadügyi osztályban jelentést tett, s a budget következő tételeit ajánlotta az osztály figyelmébe, mint a melyeknél esetleg némi megtakarítások történhetnének. 1- er. A központi vezetésnél, mely 10,000 fttal többe kerül mint annakelőtte, e többlett 3/4 részét . 17,500 ft. 2- or. A felügyelőség, mely régebben 5—6000 fttal, most pedig 22,000 fttal szerepel, e különbség 3/4 ................................................. 12,750 ft. 3- or. A zalai kerületi parancsnokság megszüntetése esetében, e tétel fele részét................................. 2,500 ft. 4- er. A trieszti főpénztár megszüntetéséből 2—3 egyén, összesen mintegy................................. 500 ft. 5- ör. A szárazföldön levő matrózok (1715) egy részének elbocsátása után, p. o. 500 ember 164 ftjával 1 82,000; ez összeg 3/1 . 161,500 ft. 6- ot. A külön küldetésben(Mexicóban) járt „Erzsébet“ gőzös egész évi élelmezési költsége (anyag nélkül) 100,000 ft, minthogy a nevezett gőzös már hazatért, ez összeg 3/4 ........................... 63,000 ft. 7. A kőszén és egyéb anyagokra számított 452,000 ftnak, mint hogy elegendő készletek vannak, Va.............................. . . sa 226,000 ft. Összesen 372,250 ft Az osztály ülésében megjelentek a tengerészeti osztályfőnök Fauz al-admirál és Eitelberger főintendáns, s e pontok mind jelentése a külügyi alválasztmánynak, a közös minisztérium által a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságnak, az 1868. évre előterjesztett közös kiadások előirányzatának a közös külügyminisztériumot illető része iránt . Az 1867-ki XII. t. czikk 8. szakasza azt tartja, hogy a pragmatica sactióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű vezetése. E czélszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában, s a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét minisztériumával egyetértésben, és azok beleegyezése mellett a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak. Ezen külügyeket tehát Magyarország is közöseknek tekinti, s kész azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon megállapítandó arány szerint járulni, mely később a XIV. törvényczikkben országosan el len fogadva A törvénynek ezen rendelkezése szorosan körülvonalozta az alválasztmány teendőit, midőn a közös külügyminisztériumnak kiadási előirányzatát az 1868 ik évre vizsgálat alá vette. Az előterjesztés öt czimet foglal magában : I. a központi vezetést, II. a diplomatiai költségeket, II. a consulsági költségeket, IV. a segélyzést a montenegrói kivándorolttak számára, V. a javadalmazást az osztrák Lloyd részére. Ami az első címet vagyis a központi vezetést illeti, nem kerülhette ki az alválasztmány figyelmét azon körülmény, hogy a, közös külügyminisztérium belszervezete egy ember nyom óta csak annyiban változott, amennyiben a birodalmi tanács több éven keresztül itt-ott némely tételt leszállított vagy kitörölt, jelenleg pedig a közösügyi kiegyezkedés folytán egy új, úgynevezett elnöki osztály az előbbi, már ötven év óta fennállott szervezethez hozzáadatott. Ezen szervezet szerint a minisztérium három nagyobb ágazatra oszlik : 1. az elnökire, 2. a politikaira, és 3. a közigazgatásira. 1. Az elnökiben van három osztály egy főnökkel, 3 udvari és 3 osztály tanácsossal, 4 udvari titkárral, ugyanannyi fogalmazóval s a szükséges segédhivatallal. Ezen három osztály elintézi . A közösügyi viszonyokból eredő ügyeket, kezeli a magas államrendőrséget, tanulmányozza a közvéleményt, s amennyire szükséges, magyarázatokat és irányt ad a sajtó útján. 2. A diplomatiai politikai ágazat ismét három osztályra szakad, mindegyik egy-egy udvari és miniszteri tanácsossal, titkárral és fogalmazóval ezek kezelik: a) a diplomatiai levelezést Angol-, Franczia- és Olaszországgal; b) az éjszaki német szövetséggel, a német udvarokkal, Hollanddal, Dán- és Svédországgal és Helvétiával; c) Oroszországgal, a Kelettel és minden egyéb országokkal. Ezen két osztály élén áll a külügyminiszter (8400 ft rendes fizetéssel s 33.600 ft működési pótlékkal.) A harmdik ágazat a közigazgatási, mely 4 osztályt foglal magában, ismét mindegyik egy udvari és miniszeri tanácsossal, titkárral és fogalmazókkal : a) az első osztályhoz tartoznak az úgynevezett contentiosa, vagyis a külügyminisztériumhoz tartozó jogi kérdések elintézése; b) a második osztály a személyzetre és administrationális ügyekre ügyel fel, az irodát igazgatja s az uralkodóház közjogi ügyeit kezeli; c) a harmadik osztálynál összpontosul a kereskedelmi consulatusok vezetése a Nyugaton ; d) a negyediknél a keleti consulatusok vezetése. A közigazgatási ágazat élén áll az álladalmi altitkár (8400 ft fizetéssel és 1050 ft lakbérrel,akihez egyszersmind, minden a politikai ágazatban előforduló ügyek is véleményadás végett utasittatnak. Ezeken kivül fennmaradt még egy osztály a régi szervezet szerint, mely ismét az elnöki osztály nevét viseli Az előbbi időkben ide tartozott azon kitűnő írók fizetése, kik az akkori politikát védelmezték s kiknek tolla kényesebb diplomatiai iratok készítésére igénybe vétetett. Ezen osztály hét udvari tanácsosa, az idők folytán négyre, jelenleg pedig négy titkári állomásra szállíttatott le, költsége 11,340 ft fizetésben és 1365 ft lakbérekben. A központi osztályhoz tartozik még a szükséges igtató, kiadó és levéltári segédhivatalokon kívül : 1. a számosztály 6100 ft fizetéssel és 1500 ft lakbérrel; 2. a kőnyomda 1715 ft fizetéssel és 250 ft lakbérrel ; 3. a titkos jegyirat hivatal (Chiffre cabinet) 27,069 ft fizetéssel és lakbérrel; 4. a házi, udvari s állami levéltár 19,845 ft fizetéssel és 4179 ft lakbérrel; 5. a pénztári hivatal 6247 ft fizetéssel és 1113 ft lakbérrel; végre 6. a keleti akadémia, melynek költsége 19,200 ftra megy. Ami már ezeknek előrebocsátásával az egyes tételeket illeti, az alválasztmány vélekedése oda megy ki, hogy az elnöki ágazat költségei, és pedig a fizetések és pótlékok (1. tétel) 57,285 ft; a lakbérek (2. tétel) 10,336 ft; a szolgák ruhapénzei (3. tétel) 822 ft; a jutalmazások és segélyezések (4. tétel) 1 2500 ft; a hivatalo* irodaszüksépletek (5. t.) 4000 ft; a házfenntartási és átalakítási költségek (7. tétel) 1200 ft; az első bútorzás (8. tétel) 2500 ft; az utazási költségek (9. tétel) 6800 forinttal; vagyis összesen az ezen ágazathoz tartozó rendes kiadások 85.443 forinttal megajánlandók. Úgyszintén a politikai és közigazgatási ágazatok rendes kiadásai, jelesen : 1. A hivatalnokok fizetése és pótléka, lakbéres lakbérpótléka (második melléklet 1, 2, 5. és 6. tétel), ide számítva a segédhivatalokat, számosztályt, kőnyomdát, s házi, udvari, állami levéltárt 203,230 fttal; 2. a fentebb érintett úgynevezett (régi) elnöki osztály fizetéses lakbére (3. és 7. tétel) 12,710 forinttal; 3. a szolgák fizetése és lakbére (4. és 8. tétel) 13,520 forinttal; 4. a titkos jegyirat hivatal költségei 27,100 forinttal; 5. a külügyminiszteri pénztári hivatal költségei 7360 forinttal okadatoltaknak tekintendők s megajánlandók. Ugyanezen tekintet alá jönnek a házbérek (11. tétel) 3120 forinttal; az építkezések s javítások (12. tétel) 5980 fttal; a házi szükségletek (13. tétel) 5700 fttal; a jutalmazások és segélyzések (14. tétel) 5800 fttal; a szolgák ruhapénzei s mellékélvezményei (15. tétel) 4200 fttal s az irodai költségeknek átalánya (17. tétel) 18,000 fttal, melyek szükségességére nézve az alválasztmánynak nincs semmi észrevétele. A keleti akadémiát illetőleg (16. tétel), melynek költségei 19,200 forintot tesznek, azt találja az alválasztmány, hogy ezen tétel szintén megszavazandó, nemcsak azért, mivel ezen intézetből minden öt évben 8 növendék lép ki, úgy hogy a letett növendéki vizsga s félévi törvényszéki gyakorlat után a keleti követségeknél s consulságoknál hivatalba jő, hol megbízható, a nép nyelvét értő egyének múlhatatlanul szükségesek, hanem azért is, mivel a nyilvános tanfolyam a keleti nyelvekben az egész közönségnek nyitva áll, s ez által folyvást nagy részvéttel igénybe vétetik. Ez alkalommal azonban figyelmeztetendőnek véli az alválasztmány a közös külügyminiszériumot, hogy azon intézkedés, mely szerint kizárólag római katholikus vallású nocséktikFértnek fel az akadémiába, törvényeink szellemével összeütközik, s ugyanazért a kor igényeihez képest fel nem tartathatik. A rendkívüli kiadásokra nézve megszavazandónak véli a létszámon kivül való udvari titkár s levéltárnok fizetését és lakbérét (részletes kimutatás 187.188.189. és 190.tétel) 3675 fttal, ellenben a főudvarnagy fizetését (186. tétel) 8400 forinttal átteendőnek véli a II. czim 8-ik tételébe, mert ámbár a főudvarnagy, mint ki a külhatalmasságok követségeinek jurisdictióját képezi, a külügyminisztériummal szoros viszonyban áll, jelenlegi, az előirányzatban felhozott fizetése nem ezen udvari hivatala után jár, hanem előbbi diplomatiai szolgálatainak rendes fizetése, mely az úgynevezett nem alkalmazottak fizetésének rovatába tartozik. Az elnöki osztályban előfordul még 4557 frt (elnöki osztály 10. tétel) mint rendkívüli költség, mely nem azért tétetett oda, hogy az elnöki osztály tételei 90.000 ftra kerekíttessenek ki, hanem azon körülménynél fogva irányoztatik elő, mivel az idén a feözösügyek tárgyalására kiküldött bizottságok, hogy ha az 1869. évi költségvetést annak idejében akarják megvizsgálni, még egyszer és pedig az 1867. évi XII. t. sz. 32. §ban kifejezett óhajtás szerint Budapesten össze fognak ülni, mi néhány közös s külügyminiszteri hivatalnok utazási s lakbéri költségeit növelni fogja. E tekintetből ezen tétel is megszavazandó az alválasztmány véleménye szerint, s így az első czim költségei 419,600 fttal az átruházási joggal megajánltatni véleményeztetnek. Minthogy azonban több hivatal az elnöki osztályban jelenleg még betöltve nincs, s a rendkívüli költségnek is egy része talán megtakarítható, az alválasztmány ahelyett, hogy az egész összegből bizonyos százalékot mint közbeeső megtakarítást (Intercalare) levonna, az átruházási jogot e czimre nézve inkább úgy kívánja értelmeztetni, hogy a megtakarított összeg fedezéséül szolgáljon azon még kinevezendő hivatalnokok fizetésének, kik a közös minisztérium, s a közös ügyektárgyalására kiküldött bizottságok közt a szóbeli s írásbeli érintkezést eszközlendik. Végre az ezen czimhez tételszám nélkül hozzá adott 550.000 ftra menő titkos költségekre nézve, az alválasztmány tekintetbe vévén akár a külföldi nagyhatalmasságok hasonnemű kiadásait, akár azon összeget, mely azelőtt ily czélokra fordíttatott, e részben sem ajánlja az öszszeg leszállítását, azt azonban világosan kikötendőnek véli, hogy ezen összeg különálló, az átruházási jog alól kivett tételnek tekintessék, mely más forrásokból semmi szín alatt nem növeltethetik. N c z im. ők Diplomaticai költségek. A Külügyi alválasztmány általánosságban elismeri a közös ministérium azon állításának helyességét, hogy külképviseletünk költsége igen mérsékelt, s hogy a többi nagyhatalmasságok kiadásai e részben magasabbak, s hogy eszerint ezen szolgálat tettleg csak a vagyonosabb osztálynak áll nyitva. A részletekre nézve az alválasztmány a rendes költségek egyes tételeinek leszállítását nem hozza javaslatba, miután a szászországi kör nagyobb fizetését illetőleg is (8400 ft és 3150 egyikére, valamint több hozzájuk intézett kérdésekre kellő felvilágosításokkal szolgáltak, melyek nagyrészben kielégítőknek találtattak. A végleges határozat, vagyis inkább vélemény formulázása az alosztályra bízatott.